INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

1.1.Előzmények

Az uniós fogyasztók és az elektronikus kiskereskedők nem használják ki teljes mértékben az egységes piacot. 2014-ben a fogyasztók mindössze 15%-a vásárolt az interneten keresztül más uniós országokból, bár saját országában ezt a fogyasztók 44%-a tette; 2014-ben az online értékesítések több mint háromnegyede (84%) történt az értékesítő cég székhelye szerinti országban. 1 Egy európai parlamenti tanulmány becslése szerint megvalósulása esetén a teljesen működőképes digitális egységes piac körülbelül 415 milliárd euróval járulhatna hozzá az európai GDP-hez 2 . A határokon átnyúló elektronikus kereskedelemből származó előnyök a GDP 0,27%-ára tehetők 3 . A határokon átnyúló elektronikus kereskedelem a polgároknak és vállalkozásoknak is közvetlen előnyt jelent, mert a nagyobb árverseny miatt alacsonyabb árakat, illetve az áruk és szolgáltatások szélesebb skáláját biztosítja.

Sok oka van annak, amiért más tagállamokból/tagállamokba nem történnek vásárlások/eladások. A Bizottság „Európai digitális egységes piaci stratégia” című közleménye 4 számos olyan intézkedést határozott meg, amelyekkel egész Európában javítható a fogyasztók és vállalkozások hozzáférése az internetes árukhoz és szolgáltatásokhoz. Ezek közé az intézkedések közé az alábbiak tartoznak: az indokolatlan földrajzi megkülönböztetés, valamint a tartózkodási hely vagy állampolgárság szerinti megkülönböztetés egyéb formáinak megszüntetése 5 ; az áruk online és egyéb távértékesítésére és a digitális tartalom szolgáltatására vonatkozó fogyasztói szerződések szabályainak további harmonizálása; valamint a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet felülvizsgálata.

Az elektronikus kereskedelemről szóló 2012. évi bizottsági közlemény 6 megállapítása szerint az interneten rendelt áruk fizikai kézbesítésének javítása jelenti az elektronikus kereskedelem bővülésének egyik kulcselemét. Ennek megfelelően a Bizottság 2013. évi csomagkézbesítési útiterve 7 három fő célkitűzés köré szervezi a tennivalókat: i. fokozott átláthatóság és jobb információellátás az e-kereskedelmi értéklánc minden szereplője számára, ii. a kézbesítési szolgáltatások elérhetőségének és minőségének javítása, árának mérséklése, valamint iii. hatékonyabb panaszkezelési és jogorvoslati mechanizmusok a fogyasztók számára. A következők tekintetében történtek bizonyos előrelépések: i. a szolgáltatás minősége, beleértve az egyetemes szolgáltatók átjárhatósági kezdeményezését, valamint a CEN/TC33 felé intézett negyedik szabványosítási kérelmet 8 , továbbá ii. a fogyasztók tájékoztatása az internetes vásárlásra vonatkozó uniós bizalmi jegyek kialakításával kapcsolatban 9 . Kiegészítő intézkedésekre van azonban szükség az árak átláthatósága és a szabályozói felügyelet javítása érdekében, mivel a határokon átnyúló egyes szolgáltatások ára még mindig magas, illetve – a hatásköreikben és a csomagszállítási szolgáltatások meghatározásában meglévő különbségek miatt – nem mindegyik nemzeti szabályozó hatóság képes begyűjteni a csomagszolgáltatások alakulásának figyeléséhez szükséges adatokat 10 . A postai szolgáltatások aktuális európai szabályozási keretének (97/67/EK irányelv) kialakításakor főként a levélpostai forgalomra helyeződött a hangsúly, és a csomagkézbesítési szolgáltatások többsége nem képezte részét az egyetemes szolgáltatásnak 11 , miközben a levelek ma már a felét sem teszik ki az európai postai ágazat bevételeinek 12 .

Beszámolóik szerint a fogyasztók és a kisvállalkozások a csomagkézbesítési problémák – különösen a magas árak – miatt nem tudnak többet értékesíteni/vásárolni más tagállamokba/tagállamokból 13 . A kutatások szerint az egyetemes szolgáltatók által a határokon átnyúló kézbesítésért felszámított lakossági árak gyakran háromszor–ötször magasabbak a belföldi áraknál 14 , és ezek a különbségek nem indokolhatók a célországban érvényes munkaerő- vagy egyéb költségekkel. A látszólag hasonló származási tagállamokból indított, hasonló távolságokra utazó küldemények árai néha jelentős eltéréseket mutatnak, minden különösebb költségoldali indok nélkül.

A határokon átnyúló csomagkézbesítés magas árainak több oka is van. Először – a határokon átnyúló csomagkézbesítési piacra viszonylag komoly piacra jutási akadályok (pl. meg nem térülő költségek) jellemzők. Ezek korlátozhatják a földrajzi szempontból széles, versenyképes piacra lépést, mivel a kiterjedt kézbesítési hálózatok (valamint a rendszeres vagy folyamatos szolgáltatások) kialakítása magas állandó költséget jelent az üzemeltetőknek. Verseny esetén a hangsúly a nagy mennyiségeket feladókra (pl. a nagyobb elektronikus kiskereskedőkre) helyeződik, amelyek egyedi árengedmények alapján tudnak az árakról tárgyalni a kézbesítési szolgáltatókkal. A kisebb kiskereskedők és az egyéni fogyasztók (akik rendszerint nem adnak fel egyedi árengedményekre feljogosító mennyiségeket 15 ) lényegesen magasabb lakossági 16 árakat fizetnek a határokon átnyúló csomagkézbesítésért, kiszolgálásukat pedig kevesebb szolgáltató végzi, különösen a távoli területeken 17 , ahol akár az is előfordulhat, hogy csak az egyetemes szolgáltató végez felárak nélküli kézbesítést 18 .

Másodszor – a nem hatékony, nem következetes vagy nem létező szabályozói felügyelet akadályozza az egységes piacot. Az egymástól eltérő nemzeti jogi keretek, valamint a 97/67/EK irányelv tagállamok általi végrehajtását jellemző különbségek azt eredményezték, hogy számos nemzeti szabályozó hatóságnak korlátozott felhatalmazása van a határokon átnyúló csomagkézbesítési piac figyelésére. Ennélfogva nem rendelkeznek az esetleges piaci hiányosságok vagy szabályozási aggályok felismeréséhez szükséges információkkal. A postai szabályozási környezet széttagoltsága ugyanakkor bonyolítja is a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatók helyzetét.

Harmadszor – folyamatos információhiány jellemzi a csomagkézbesítési piacot, beleértve az elérhető kézbesítési szolgáltatásokat, szolgáltatókat és árakat. Számos vállalkozás és magánszemély csak néhány lehetséges szolgáltatóról tud, és gyakran kizárólag az egyetemes szolgáltató igénybevételére szorítkozik. Emiatt nehezebb az új szolgáltatóknak piaci részesedést szerezniük, és csökken a meglévő szolgáltatókra nehezedő versenynyomás, ami a szolgáltatási minőséget javító ösztönzők elapadásához és magasabb árakhoz vezet. Az információhiány megszüntetéséhez a Bizottság COSME-finanszírozást 19 alkalmaz, hogy támogassa a kézbesítési szolgáltatásokra vonatkozó információs platform kialakítását. Ez segíti majd az elektronikus kiskereskedők nagyobb tájékozottságát az egyéb kézbesítési lehetőségekről és jobb választási döntéseit. A várakozások szerint ez a platform középtávon egy olyan eszközzé is válik, amellyel a kisfeladók összevonhatják szállítmányaikat, ennélfogva pedig alacsonyabb árakra lehetnek jogosultak. Az e rendelet értelmében külön erre a célra létrehozandó bizottsági honlapról külön link visz majd erre a platformra.

Végül – néhány elektronikus kereskedő többet számít fel kézbesítésért a vásárlóinak, mint amennyit maga fizet 20 . Úgy tűnik, hogy a haszonkulcsok magasabbak, ha a küldeményt más országokba, illetve egy adott országon belüli elszigetelt vagy periferikus térségekbe, például szigetekre szállítják. Bár egyes kézbesítési szolgáltatók magasabb díjat kérnek a távolabbi területekre való kézbesítésért, ez nem mindenkire igaz: a legtöbb egyetemes szolgáltató egységes tarifát alkalmaz a nemzeti területén belül 21 .

1.2.Célkitűzések

E rendelet általános célját a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokhoz kapcsolódó konkrét kérdések jelentik; kiegészíti tehát a fent bemutatott ágazati, szabályozási és szabványosítási tevékenységeket. Emellett alapul veszi és kiegészíti a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat, amelyeket a 2002/39/EK irányelvvel 22 és a 2008/6/EK 23 irányelvvel módosított 97/67/EK 24 irányelv (a továbbiakban: 97/67/EK irányelv) rögzít.

E javaslat konkrétan azt célozza, hogy

1) javítsa a piacok működésének hatékonyságát azzal, hogy a) hatékonyabbá és következetesebbé teszi a csomagpiacok szabályozói felügyeletét és b) ösztönzi a versenyt; valamint

2) fokozza a tarifák átláthatóságát, hogy a) mérsékelje az indokolatlan tarifakülönbségeket és b) csökkentse a magánszemélyek és kisvállalkozások által fizetett tarifákat, különösen az elszigetelt területeken.

Ezek a konkrét célkitűzések támogatják a digitális egységes piac tágabb célkitűzéseit, amelyek a határokon átnyúló elektronikus kereskedelem és a digitális társadalmi befogadás fokozására irányulnak.

1.3.Szakpolitikai háttér

A digitális áruk és szolgáltatások internetes elérésének javítása a három közül az egyik alappillére annak a digitális egységes piaci stratégiának, amely a Juncker-bizottság tíz prioritása között található. A digitális egységes piaci stratégiában a Bizottság elkötelezte magát arra, hogy 2016 első felében intézkedéseket eszközöl, hogy javítsa a határokon átnyúló csomagkézbesítés árainak átláthatóságát és szabályozói felügyeletét.

2015. június 25–26-án lezajlott ülésén az Európai Tanács támogatta a digitális egységes piaci stratégiát, és megerősítette, hogy azt az összes uniós régió inkluzív növekedésének segítésére kell használni.

A távközlési miniszterek a Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács 2015. június 11–12-én tartott ülésén tárgyalták meg a digitális egységes piaci stratégiát. Üdvözölték annak célkitűzéseit, és emlékeztettek rá, hogy mennyire fontos a digitalizált gazdaság a munkahelyek és a növekedés elősegítésében, illetve az Unió versenyképességének fokozásában. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy az egész Unióban átláthatóbbak legyenek a csomagkézbesítési árak.

„A digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósítása felé” 25 című anyagában az Európai Parlament kiemelte, hogy az elérhető, megfizethető, hatékony és magas színvonalú kézbesítési szolgáltatások lényeges előfeltételét jelentik a határokon átnyúló elektronikus kereskedelem megerősödésének. Támogatta továbbá az árak átláthatóságát és a szabályozói felügyeletet javító intézkedéseket a határokon átnyúló csomagkézbesítési piacok zavartalan működése érdekében.

2.AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

2.1.Az érdekelt felek véleménye

A Bizottság 2015. május és augusztus között nyilvános konzultációt tartott a határokon átnyúló csomagkézbesítésről, és 361 választ kapott. A fogyasztók által jelzett fő kézbesítési problémák között szerepelt a kézbesítési időpont bizonytalansága vagy választási lehetőségének hiánya, ezt pedig az árak követték. Az internetes vásárlást fontolgató, majd attól kézbesítési jellegű aggályok miatt elálló vásárlók kétharmada a magas kézbesítési árral indokolta döntését. A kisebb vállalatok esetében különösen magas volt a kézbesítési szolgáltatások árával való elégedetlenség valószínűsége. A nemzeti postai szolgáltatók szerint a rendszerek átjárhatósága a kézbesítési szolgáltatások javítására alkalmas fő jellemző, számos más kézbesítési szolgáltató szerint viszont inkább a nagyobb verseny jelentene előrelépést 26 . A konzultáció során kapott válaszok a felmérés több megállapításával is összhangban voltak 27 .

A 2013. évi csomagkézbesítési útiterv megjelenése óta eltelt 18 hónapos időszak kapcsán szervezett munkaértekezleten az elektronikus kiskereskedők kifejtették, hogy érzik ugyan az elérhető kézbesítési szolgáltatások javulását, de van még teendő. Különös aggályként emelték ki a határokon átnyúló kézbesítések és visszakézbesítések magas tarifáit, valamint a különböző kézbesítési szolgáltatók közötti átjárhatóság és könnyű igénybevétel (valamint váltás) alacsony fokát. A postai irányelv bizottság 2015 júniusában tartott ülése meghallgatta a nemzeti szabályozó hatóságok különböző álláspontjait a csomagkézbesítési piacra vonatkozóan, és a postai irányelv bizottság korábbi ülései is foglalkoztak a határokon átnyúló csomagkézbesítési piacnak a 2012. évi zöld könyv elfogadását követő alakulásával.

2.2.Szakértői vélemények

Az FTI Consulting 28 bizonyítékot talált arra, hogy a határokon átnyúló csomagpiacon az egyetemes szolgáltatók piaci erővel rendelkeznek a küldeményeket ritkán és kis számban feladók tekintetében. A Copenhagen Economics 29 megállapította, hogy a határokon átnyúló kézbesítésért felszámított árak gyakran háromszor–ötször magasabbak a belföldi áraknál. A University of St Louis következtetése szerint az egyetemes szolgáltatók által a határokon átnyúló csomagkézbesítésre vonatkozóan közzétett (magánszemélyek és kisvállalkozások által fizetendő) árak csaknem ötszörösét tették ki a belföldi áraknak, és hogy a célországban érvényes munkaerő- vagy egyéb költségek látszólag semmilyen statisztikailag kimutatható hatást nem gyakoroltak erre az árkülönbözetre 30 .

A postai szolgáltatásokkal foglalkozó európai szabályozó hatóságok csoportja (ERGP) több kérdést is megvizsgált a határokon átnyúló csomagkézbesítéssel kapcsolatban, többek között a jogi szabályozásokat, 31 a piac jellegét és a verseny működését 32 , valamint a piac elemzését 33 . 2015-ben az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) mellé egy közös munkacsoportot állítottak fel annak megvizsgálására, hogy az elektronikus hírközlési szektorból származó szabályozói nézőpontok átvihetők-e a csomagszektorba( 34 ). A University of Antwerp tanulmánya rámutatott az uniós csomagpiacra vonatkozó adatok hiányára 35 .

2.3.A javasolt rendelet hatásának értékelése

A Bizottság szolgálatai a szabályozás javítására irányuló politikával összhangban elvégezték a szakpolitikai alternatívák hatásvizsgálatát.

A szakpolitikai alternatívák öt csoportját vizsgálták meg. A kisebb kiskereskedők csomagmennyiségeinek összevonásához vezető további intézkedéseket elvetették, mivel a COSME-finanszírozással támogatott információs platform várhatóan kialakítja majd ezt a lehetőséget a kisebb kiskereskedőknek. Az árszabályozás lehetőségét elvetették, mivel az egy összetett piaci környezetben versenytorzító hatással járhatna, különösen a szektorra vonatkozó szabályozói és piaci ismeretek hiányában. Emellett – amint azt a közös ERGP/BEREC jelentés is megerősíti – komoly különbségek vannak a hírközlési szektor és a csomagszektor között, például a költségszerkezetek terén. Az alapforgatókönyv megtartását szintén elvetették, mivel eddigi intézkedések nem javították a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások megfizethetőségét vagy szabályozói felügyeletét.

A lehetőségek két csoportját tartották meg, ezek középpontjában az árak átláthatósága és a szabályozói felügyelet áll. A postai szolgáltatók által a nagyobb elektronikus kiskereskedőkkel egyénileg kialkudott árak átláthatóbbá tételét 36 elvetették, mivel a nagyobb feladók a csökkentett és kialkudott tarifák előnyeit élvezhetik. Elutasították azt a követelményt is, hogy az elektronikus kiskereskedők tegyék közzé az általuk a kézbesítési szolgáltatóknak fizetett árakat. Elvetették annak megkövetelését is, hogy az árváltozásokról minden szolgáltató előre értesítse a nemzeti szabályozó hatóságokat, mivel ez adminisztratív terhekkel, illetve beruházást és innovációt visszatartó hatással járhatna.

A hatásvizsgálat egy intézkedéscsomagra tett javaslatot, hogy javuljon az egyetemes szolgáltatók tarifáinak átláthatósága és fokozódjon valamennyi csomagkézbesítési szolgáltató szabályozói felügyelete, kiegészítve mindezt azzal a tágabb céllal, amely a határokon átnyúló kézbesítési szolgáltatások minőségének és elérhetőségének a javítására irányul. 37

Az előnyben részesített lehetőségek semmilyen közvetlen vagy közvetett társadalmi hatást nem okoznának. A határokon átnyúló kézbesítési árak jobb megfizethetősége miatt fokozódó elektronikus kereskedelem közvetett módon kedvező hatást gyakorolna a növekedésre, a foglalkoztatásra és a fogyasztói közérzetre, különösen a periferikus területek kiszolgáltatott felhasználóit tekintve.

Közvetlen környezeti hatások nem várhatók. Az átláthatóbb árak miatt javuló piaci hatékonyság közvetett módon pozitív hatásokkal (pl. rakományok összevonása) ellensúlyozhatja az esetleges negatív hatásokat (pl. a járművek megnövekedő kibocsátása). Az alapvető jogokra vonatkozóan nem várható negatív hatás.

3.A JAVASLAT JOGI ELEMEI

3.1.Jogalap

A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkén alapul, mivel a csomagkézbesítési szolgáltatások belső piacára és annak működésére vonatkozik.

3.2.Szubszidiaritás

A jelenlegi szabályozási keret (97/67/EK irányelv) végrehajtása az egyetemes postai szolgáltatáson túl nem eredményezett megfizethető határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokat az egész Európai Unióban 38 . Mivel alapvető jellegéből adódóan a határokon átnyúló kézbesítés egynél több tagállamban von be kézbesítési szolgáltatásokat, ezért felügyelete nem történhet egymástól függetlenül működő és a többi tagállamban végzett kézbesítés költségeit – például a feladó tagállam szolgáltatója felé az átvevő tagállam szolgáltatója által felszámított végponti díjakat – nem ismerő nemzeti szabályozó hatóságok által. Uniós szintű intézkedésekre van szükség a probléma alapvető okainak megszüntetéséhez. A nemzeti szabályozó hatóságok feladata annak felmérése, hogy az adott tagállamot jellemző piaci viszonyok alapján megfizethetők-e a határokon átnyúló szolgáltatások.

A csomagkézbesítési szolgáltatók szabályozói felügyeletére vonatkozó nemzeti szabályok közötti eltérések – habár önmagukban nem ellentétesek a 97/67/EK irányelvvel – jogbizonytalanságot teremtenek és akadályozzák a postai szolgáltatások egységes piacát. Uniós szintű intézkedésekre van szükség az Unió valamennyi postai szolgáltatójára kiterjedő szabályozói felügyelet minimális követelményeinek rögzítéséhez és így a szabályozási széttagoltság elkerüléséhez 39 . Tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét, mivel uniós beavatkozásra van szükség a meghatározott belső piaci akadályok lebontásához.

3.3.Arányosság

Az e rendelettel javasolt uniós fellépés a meghatározott célkitűzések eléréséhez szükséges mértékre korlátozódik. A csomagkézbesítési szolgáltatók önszabályozása nem hozott változásokat a szabályozói felügyelet és a tarifák átláthatósága terén, illetve érzékelhető javulást a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások megfizethetőségében a kisfeladók számára.

A tarifák átláthatóságának javítását célzó intézkedések arányosak, mivel korlátozottak és elsősorban azon piaci szegmenseket célozzák, ahol bizonyítottan korlátozott a választási lehetőség, ami – a határokon átnyúló csomagkézbesítési piacok szerkezeti jellemzőivel (pl. magas meg nem térülő költségek, méretgazdaságosság) együtt – a határokon átnyúló kézbesítési szolgáltatások magas árát okozza a kisfeladóknak. A főként a nagyobb elektronikus kereskedők által használt (és az egyetemes szolgáltatókon kívül más szolgáltatók által is felkínált), üzleti alapon kialkudott egyedi árak nem tartoznak az árak átláthatóságát célzó intézkedés hatálya alá, bár az utólagos versenyellenőrzések továbbra is valamennyi szolgáltatóra és piaci szegmensre kiterjednek. Az egyetemes szolgáltatási kötelezettség – amely előírja a tarifák megfizethető, költségalapú, átlátható és megkülönböztetéstől mentes jellegét – hatálya alá tartozó csomagok tagállamonként eltérők, ezért nem lehetséges e szolgáltatások közvetlen uniós összehasonlítása, a 97/67/EK irányelv jogérvényesítése pedig nem hozná meg a kívánt eredményt.

A csupán egy tagállamban letelepedett kis- és mikrovállalkozások (50 főnél kisebb létszámmal működő kézbesítési szolgáltatók) mentességet kapnak ez alól, hogy mérséklődjenek a határokon átnyúló tevékenységet nem folytató legkisebb cégek adminisztratív terhei. Az intézkedés hatálya alá tartozók esetében e rendelet javítja a törvényi kötelezettségekkel kapcsolatos biztonságot és megakadályozza az Unión belüli széttagoltságot.

3.4.A jogi aktus típusának megválasztása

A Bizottság azért javasol rendeletet, mert ez – a postai szolgáltatások jelenlegi szabályozási keretét kiegészítve – biztosítja az egységes piac előtt álló akadályok lebontását. Ide értendők a nemzeti szabályozó hatóságokra és a csomagkézbesítési szolgáltatókra közvetlenül vonatkozó konkrét kötelezettségek; emellett ide értendő egy olyan európai szintű mechanizmus is, amellyel elérhető az átláthatósága és felmérhető a megfizethetősége a határokon átnyúló csomagkézbesítési tarifáknak. Ezenkívül egy rendelet gyors intézkedést biztosít és minimálisra csökkenti a tagállamok átültetéssel kapcsolatos adminisztratív terhét, miközben megakadályozza az egyéb jogi eszközök (pl. egy irányelv) nyomán feltételezhető további szabályozási széttagoltságot.

3.5.A javaslat szerkezete, valamint a fő jogok és kötelezettségek

Tárgy, hatály és fogalommeghatározások (1. és 2. cikk)

Az 1. és 2. cikk a tárgy és a hatály általános rendelkezéseit tartalmazza, beleértve a fogalommeghatározásokat is. Ez utóbbiak kiegészítik a 97/67/EK irányelv 2. cikkének fogalommeghatározásait a csomagok tekintetében; teljes összhangban állnak az irányelvben foglaltakkal. Az Egyetemes Postaegyesület által elfogadott rendelkezésekben foglaltak szerint a végponti díjak részét képezik mind a végdíjak (levélpostai küldeményeknél 40 ), mind pedig az érkezési szárazföldi díjrész (csomagoknál 41 ). A csomagszolgáltatók és a tagállamok vonatkozó gyakorlatával összhangban azok a csomagok tartozhatnak e rendelet hatálya alá, amelyek tömege maximum 31,5 kg. Ennek megfelelően e rendelet nem vonatkozik a logisztikára; továbbá nem vonatkozik a szállításra önmagában, vagyis arra az esetre, amikor az nem a gyűjtéssel, feldolgozással vagy szétosztással összefüggésben történik 42 . Szintén teljes összhangban a 97/67/EK irányelv, nevezetesen a 2. cikk (1) és (1a) bekezdésének vonatkozó rendelkezéseivel, 43 nincs arra vonatkozó követelmény, hogy a 2. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja szerinti tevékenységek együttesen végzendők.

Tájékoztatás nyújtása (3. cikk)

Ez a rendelkezés egyértelműsíti, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok felé történő tájékoztatás nyújtása az 50 főnél többet foglalkoztató, valamint az egynél több tagállamban letelepedett valamennyi csomagkézbesítési szolgáltatóra vonatkozik. A piac figyelésére és korlátozott statisztikai adatsorok gyűjtésére kötelezi a nemzeti szabályozó hatóságokat. Ez az egynél több tagállamban letelepedett és ennélfogva határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtókon kívül csak a nagyobb szolgáltatókat érintené, így biztosítva a nemzeti szabályozó hatóságok számára az elektronikus kereskedelemben használt csomagféleségek alapadatait. A rendelkezés egy korlátozott információs csomag évenkénti benyújtására kötelezi az 50 főnél többet foglalkoztató valamennyi csomagkézbesítési szolgáltatót. Ez a jelenleg széttagolt szabályozói hatáskörök egyesítését és tisztázását, valamint a létező helyes gyakorlatokra építést célozza. Emellett ezek a következetesebb kötelezettségek a páneurópai csomagkézbesítési szolgáltatók érdekét is szolgálják, mert nekik jelenleg különböző tagállamok különböző információkéréseit kell teljesíteniük. A 3. cikk ugyan meghatározza az alapvető tájékoztatási követelményeket, de azok tényleges formáját a végrehajtási aktus szabályozná. Ebben a tekintetben az ERGP adna technikai tanácsot, míg a forma meghatározása a Bizottság feladata lenne.

A tarifák és a végponti díjak átláthatósága (4. cikk és melléklet)

A 4. cikk (1) bekezdése egy célzott kötelezettség formájában csak az egyetemes szolgáltatóknak írja elő azt, hogy évente (legkésőbb január 31-ig) nyújtsák be a nemzeti szabályozó hatósághoz azt a nyilvános listát, amely a melléklet szerinti konkrét szolgáltatási körre vonatkozó, az adott naptári év január 1-jén érvényes tarifákat tartalmazza. A mellékletben foglalt, az egyetemes szolgáltatók által kezelt 15 postai küldemény az egyéni ügyfelek és a kisvállalkozások esetében leginkább jellemző és használt küldeményeket jelenti. Ez a célzott rendelkezés azért sem érinti a többi csomagkézbesítési szolgáltatót, mert ők elméletileg más piaci szegmensekre összpontosítanak (nevezetesen a vállalkozások közötti szolgáltatásokra és a nagyobb elektronikus kiskereskedőkre). Bár előfordulhat, hogy a melléklet a)–o) pontjában felsorolt küldemények közül nem mindegyiket kezeli valamennyi egyetemes szolgáltató, a listán azok a legjellemzőbb nem expressz küldemények szerepelnek, amelyek a nemzeti és a határokon átnyúló elektronikus kereskedelemben használatosak, és amelyek elméletileg – helytől függetlenül – minden uniós polgár számára elérhetők. Ez a nemzeti szabályozó hatóságoknak rendszeresen benyújtott tarifainformáció kellően szilárd adatsort biztosít (a) a Bizottság által fenntartott külön honlapon történő közzétételhez, valamint (b) a megfizethetőség 5. cikk szerinti értékeléséhez.

E kötelezettség a nyilvános tarifalistákra korlátozódik, vagyis nem vonatkozik az engedményes vagy egyedileg kialkudott tarifákra (amelyek üzleti megfontolások tárgyát képezik). A Bizottság minden naptári év április 30-ig közzéteszi a tarifákat a Bizottság EUROPA honlapjának egy külön részén. E honlap nem kereskedelmi jellegű és elsődleges szándéka nem az, hogy más szolgáltatók, például az expressz kézbesítési szolgáltatók adatait közölje. Az egyetemes szolgáltatókon kívüli kézbesítési szolgáltatók azonban szintén kérhetik saját kézbesítési szolgáltatásaik tarifáinak közzétételét a honlapon, feltéve ha e kézbesítési szolgáltatások összehasonlíthatók és a címzett otthonába vagy telephelyére történő kézbesítést jelentik, továbbá feltéve ha teljesül a többi alkalmazandó kritérium (lásd még: (14) preambulumbekezdés).

Emellett – a 4. cikk (3) és (4) bekezdése szerint – az egyetemes szolgáltatók kötelesek évente benyújtani a nemzeti szabályozó hatóságokhoz – majd ezt követően a Bizottsághoz – a végponti díjakat (vagyis azt, hogy mennyit fizet a feladó egyetemes szolgáltató az átvevő egyetemes szolgáltatónak a határokon átnyúló küldemények szállítási, feldolgozási és szétosztási költségei címén az átvevő tagállamban). Mivel ezek bizalmas üzleti adatok, ezért nincsenek közzétéve, és csak a tarifák végösszegébe vannak beleszámítva. Nagyon fontos azonban, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság megkapják és ismerjék a végponti díjakat, mivel ezek adják a megfizethetőség 5. cikk szerinti értékeléséhez szükséges információt. A tarifák és a végponti díjak megadása nagyon korlátozott adminisztratív terhet jelent az egyetemes szolgáltatóknak.

A tarifák megfizethetőségének értékelése (5. cikk)

Az 5. cikk (1) bekezdése arra kötelezi a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy objektív elemek alapján értékeljék az egyetemes szolgáltatók által a 4. cikk (1) bekezdése szerint benyújtott tarifák megfizethetőségét. Ehhez az értékeléshez a leggyakoribb és legfontosabb bemeneti adatokat az a)–c) pontban foglalt nem kimerítő jellegű lista tartalmazza. Itt olyan általános kritériumok szerepelnek, mint a feladó és az átvevő egyetemes szolgáltató belföldi tarifái vagy a végponti díjak mértéke. Ezeket olyan egyéb kritériumok is kiegészíthetik, amelyek különös fontosságúak az adott tarifák magyarázatához, pl. konkrét szállítási vagy kezelési költségek, illetve kétoldalú volumenek a kézbesítési szolgáltatók között. Ha a nemzeti szabályozó hatóság azt állapítja meg, hogy a határokon átnyúló csomagkézbesítési tarifák nem megfizethetők, akkor további tájékoztatást és/vagy indoklást kér az adott csomagkézbesítési szolgáltatótól. A rögzített határidők operatív jellegűek, és céljuk a tájékoztatás vagy indoklás késleltetésének elkerülése [(1), (3) és (4) bekezdés]. Az 5. cikk (4) bekezdése szerint az értékelést és – adott esetben – az indoklást nemcsak a Bizottsággal, hanem a többi nemzeti szabályozó hatósággal is közölni kell. Ezenkívül az értékelést közölni kell a versenyjog betartatásával megbízott hatóságokkal is, amelyekre ugyanúgy vonatkoznak a titoktartási kötelezettségek. Az ezáltal fokozódó átláthatóság komoly ösztönzést jelent a sokkal magasabb, illetve a nem megfizethetőnek vagy a túlzottnak tekinthető tarifák módosítására. Az uniós szintű átláthatóságot az 5. cikk (4) bekezdése biztosítja azzal, hogy a Bizottság ugyanezen a külön honlapon közzéteszi az értékelések és indoklások nem bizalmas jellegű változatát, amelyet az adott nemzeti szabályozó hatóságok juttatnak el részére. E közzététellel valamennyi érdekelt fél – beleértve a fogyasztóvédelmi jog betartatásával megbízott hatóságokat is – rendszeres tájékoztatást kapna erről a kérdésről.

A 97/67/EK irányelv 12. cikkében meghatározott szabályozási alapelvek (megfizethető, költségalapú, átlátható és megkülönböztetéstől mentes tarifák) csak az egyetemes szolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozó csomagokra (és levelekre) vonatkoznak. A nemzeti szabályozó hatóságok gondoskodnak arról, hogy az egyetemes szolgáltatások tarifái megfeleljenek a fenti alapelveknek. A nemzeti szabályozó hatóságok azonban a határokon átnyúló piacok helyett inkább a belföldi piacokra figyelnek, amikor például az egyetemes szolgáltatások megfizethetőségét biztosítják. Ez a cikk tehát kifejezetten kiterjeszti a nemzeti szabályozó hatóságok szabályozói felügyeletét az egyetemes szolgáltató határokon átnyúló szolgáltatásainak egy csoportjára, amelyek nagyrészt hasonlóak, de nem egyenértékűek a minden tagállamban meglévő egyetemes szolgáltatási kötelezettséggel.

Átlátható és megkülönböztetéstől mentes, határokon átnyúló hozzáférés (6. cikk)

A 6. cikk az ún. REIMS határozatokban elemzett elvek (amelyek az egyetemes szolgáltatók által a levelek/csomagok esetében bevezetett, a végdíjakról szóló többoldalú, határokon átnyúló megállapodásokkal kapcsolatosak) jogszabályba foglalása 44 , amelynek alapját az 531/2012 rendelet 45 nagykereskedelmi barangolási hozzáférésre vonatkozó 3. cikkében megállapított eljárási elemek képezik. Jogbiztonságot kell adnia az egyetemes szolgáltatóknak – amelyek e rendelkezés címzettjei – és a határokon átnyúló szolgáltatásokhoz hozzáférést igénylő egyéb csomagkézbesítési szolgáltatóknak. E rendelkezés nem foglalkozik kézbesítési hálózathoz való általános hozzáférési kérdésekkel, amelyek a lehetséges nemzeti szabályok és a 97/67/EK irányelv 12. cikke ötödik francia bekezdésének tárgyát képezik. Nem foglalkozik továbbá a 97/67/EK irányelv 11a. cikkében említett, az infrastruktúra bizonyos elemeihez való hozzáférés konkrét kérdéseivel. Ez a jogbiztonság miatt, valamint a megkülönböztetésmentesség és az átláthatóság alapelvének alkalmazása érdekében szükséges, hogy az egymással versenyző postai szolgáltatók egyenlő hozzáférést kapjanak a végponti díjakról szóló többoldalú megállapodás aláíró feleire (vagyis az egyetemes szolgáltatókra) érvényes végponti díjakhoz. Egy eseti alapon elvégzett értékelés során kiderülhet, hogy indokolt az, amikor a harmadik fél postai szolgáltatók által teljesítendő végponti díjai – egyes esetekben – meghaladják az egyetemes szolgáltatók által teljesítendőket. Ez akkor fordulhat elő, ha a felek képesek azt bizonyítani, hogy a megállapodás létrehozásával, alkalmazásával és kezelésével kapcsolatos költséget, a nem kijelölt postai szolgáltatóktól származó küldemények átvételével és kezelésével járó többletköltséget és az egyéb költségeket nem fedezik a feladó szolgáltató által teljesített végponti díjak. A hozzáférési pontot elméletileg az egyetemes szolgáltató által meghatározott belépési átadóhivatal jelenti. Az is fontos, hogy a határokon átnyúló hozzáférés tartalmazza az összes kapcsolódó hálózati elemet, a kézbesítési hálózathoz való általános hozzáféréstől való eltérés ellenére, beleértve nevezetesen a szoftver- és információs elemeket [(2) és (3) bekezdés] – mivel azok szerves részét képezik a megkötés alatt álló megállapodásoknak (pl. Interconnect) és egyéb hasonló, potenciális jövőbeni megállapodásnak.

Szankciók (7. cikk)

Ez egy általános rendelkezés azzal a céllal, hogy az uniós jog megsértése esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók álljanak a nemzeti szabályozó hatóságok rendelkezésére.

Felülvizsgálati záradék (8. cikk)

A 8. cikk rögzíti a Bizottság rendszeres felülvizsgálati kötelezettségét. E felülvizsgálat nemcsak a közvetlenül a rendelethez kapcsolódó kérdésekre (a)–c) pont), hanem a határokon átnyúló csomagkézbesítés elérhetőségét, hozzáférhetőségét és megfizethetőségét javító olyan egyéb intézkedésekre is vonatkozik, amelyeket a 2013. évi csomagkézbesítési útiterv összefüggésében hoztak (beleértve ágazati kezdeményezéseket, szabványosítást stb.), és amelyek kiegészítik e rendeletet.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javasolt rendelet nincs hatással az Unió költségvetésére.

2016/0149 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 46 ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 47

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)A határokon átnyúló csomagok és más postai küldemények kisfeladóira – különösen a kis- és középvállalkozásokra és a magánszemélyekre – vonatkozó tarifák viszonylag még mindig magasak. Ez közvetlen negatív hatást gyakorol a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokat keresőkre, különösen az elektronikus kereskedelem vonatkozásában.

(2)A csomagkézbesítési szolgáltatók szabályozói felügyelete és a piac figyelése terén a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosított hatásköröket tekintve a tagállamok között alapvető különbségek vannak. Ezt a Postai Szolgáltatások Európai Szabályozói Csoportja és az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete által készített közös jelentés 48 is megerősíti, amelynek szerzői szerint a nemzeti szabályozó hatóságoknak megfelelő szabályozói hatásköröket kell kapniuk a beavatkozáshoz, de ezek a hatáskörök nem minden tagállamban állnak rendelkezésre. Ezek a különbségek további adminisztratív terheket és megfelelési költségeket rónak a határokon átnyúló tevékenységet végző csomagkézbesítési szolgáltatókra. Ezek a különbségek tehát akadályozzák a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások végzését, és ezáltal közvetlen hatást gyakorolnak a belső piac működésére.

(3)A határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások piaca változatos és összetett, hiszen különböző szolgáltatók különböző szolgáltatásokat és árakat kínálnak a küldemények tömege, mérete és formája szerint, valamint a rendeltetési helytől, a többletértéket képviselő jellemzőktől (pl. a nyomonkövethetőségi megoldásoktól) és a feladott küldemények számától függően. E változatosság miatt nehéz összehasonlítani – úgy a minőség, mint az ár terén – a csomagkézbesítéssel foglalkozó különböző szolgáltatókat. Emellett a kisfeladók – mint például a kis- és középvállalkozások és a magánszemélyek – gyakran nem is tudnak a felkínált különböző csomagkézbesítési szolgáltatásokról.

(4)A határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások megfizethetőségének javítása érdekében – különösen az elszigetelt vagy a ritkán lakott területeken lévő felhasználók számára – fokozni kell a tarifák nyilvános listáinak átláthatóságát az egyetemes szolgáltatók által kínált, határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások szűkebb csoportját illetően, amelyeket leggyakrabban a kis- és középvállalkozások és a magánszemélyek használnak. A nyilvános listák átláthatósága a határokon átnyúló kézbesítési szolgáltatások magas tarifáinak rendezése, valamint – adott esetben – a nemzeti és a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások közötti indokolatlan tarifakülönbségek csökkentése miatt is szükséges.

(5)A legtöbb tagállamban több szolgáltató nyújt belföldi csomagkézbesítési szolgáltatásokat, de közülük csak néhány foglalkozik határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokkal is. E tekintetben nagyon fontos – a hatékony verseny garantálása és elősegítése, valamint a felhasználók védelme érdekében – átlátható és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosítani a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokhoz és a nyújtásukhoz szükséges infrastruktúrához.

(6)Jelenleg a postai szolgáltatásokat a 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szabályozza 49 . Ez az irányelv rögzíti a postai szolgáltatások nyújtására és az egyetemes postai szolgáltatásra az Unióban vonatkozó általános szabályokat. A hangsúlyt elsősorban – de nem kizárólag – a nemzeti egyetemes szolgáltatásokra helyezi, és nem érint olyan kérdéseket, mint a csomagkézbesítési szolgáltatók szabályozói felügyelete, a határokon átnyúló egyes csomagkézbesítési szolgáltatások tarifáinak és végponti díjainak átláthatósága, a határokon átnyúló egyes csomagkézbesítési szolgáltatási tarifák megfizethetőségének értékelése vagy a határokon átnyúló egyes csomagkézbesítési szolgáltatásokhoz és/vagy infrastruktúrához való átlátható és megkülönböztetéstől mentes hozzáférés. E rendelet tehát a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások vonatkozásában kiegészíti a 97/67/EK irányelv szabályait.

(7)A becslések szerint az elektronikus kereskedelemben manapság feladott postai küldemények 80%-a két kg-nál kisebb tömegű, és továbbítása gyakran levélpostai küldeményként történik. Fontos, hogy ezek a postai küldemények e rendelet – nevezetesen a tarifák átláthatóságára és a megfizethetőség értékelésére vonatkozó követelmények – hatálya alá kerüljenek.

(8)Ezért fontos megadni a csomagkézbesítési szolgáltatások fogalmának pontos meghatározását és meghatározni azt, hogy mely postai küldemények tartoznak bele ebbe a fogalomba. Ez különösen a – levélpostai küldeményektől eltérő – postai küldeményekre vonatkozik, amelyeket tömegük miatt általánosan használnak áruk és termékek küldésére. E rendelet hatálya alá tehát – a következetes gyakorlatnak megfelelően – a legfeljebb 31,5 kg tömegű postai küldemények tartoznak, mivel az ennél nehezebb küldeményeket egy átlagos személy gépi segédeszközök nélkül már nem képes kezelni. A jelenlegi gyakorlatnak és a 97/67/EK irányelvnek megfelelően, a postai lánc minden egyes lépése (vagyis a gyűjtés, feldolgozás és kézbesítés) csomagkézbesítési szolgáltatásnak minősül. A szállítás önmagában – ha nem a fenti lépések valamelyikével összefüggésben történik – nem minősül csomagkézbesítési szolgáltatásnak, mivel ebben az esetben az feltételezhető, hogy e tevékenység a szállítási ágazat részét képezi.

(9)A végponti díjak az egyetemes szolgáltatók közötti többoldalú és kétoldalú megállapodásokon alapulnak, és azt biztosítják, hogy az átvevő egyetemes szolgáltató megkapja a feladó egyetemes szolgáltató részére nyújtott szolgáltatásainak ellenértékét. A végponti díjak fogalmát úgy kell meghatározni, hogy abban szerepeljenek mind a levélpostai küldeményekre vonatkozó – a 97/67/EK irányelv 2. cikkének 15. pontjában szereplő meghatározás szerinti – végdíjak, mind a csomagokra vonatkozó érkezési szárazföldi díjrész.

(10)Statisztikai célok miatt fontos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak tudomásuk és információjuk legyen a piacon aktív csomagkézbesítési szolgáltatókról. A csak egy nemzeti vagy regionális piacon aktív, kisebb csomagkézbesítési szolgáltatók adminisztratív terheinek korlátozása érdekében azonban egy küszöb kerül bevezetésre a szolgáltatónál alkalmazott és a csomagkézbesítési szolgáltatások nyújtásában részt vevő létszám alapján.

(11)A szolgáltató letelepedési helyének meghatározása a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban történik. Ha egy szolgáltatónak több letelepedési helye is van, fontos meghatározni, hogy melyik letelepedési helyről nyújtják az érintett tényleges szolgáltatást.

(12)A nemzeti szabályozó hatóság tájékoztatásakor figyelembe kell venni azt, hogy a csomagkézbesítési szolgáltatók korábban esetleg már megadtak bizonyos információkat ugyanannak a nemzeti szabályozó hatóságnak. A csomagkézbesítési szolgáltatások fontosak a kis- és középvállalkozások és a magánszemélyek számára, akiknek lehetőséget kell kapniuk a különböző szolgáltatók egyszerű összehasonlítására. Ezért van szükség azon szolgáltatások pontos meghatározására, amelyek tarifáit az egyetemes szolgáltatók kötelesek megadni. Ezek a tarifák felkerülnek a Bizottság egy külön e célra létrehozott honlapjára és – a bizalmas jellegű, rendszeresen megadott végponti díjakkal együtt – alapul szolgálnak a nemzeti szabályozó hatóságok számára a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatási tarifák megfizethetőségének értékeléséhez. Az egyetemes szolgáltatókon kívüli csomagkézbesítési szolgáltatók megadhatják – összehasonlítható formában – saját nemzeti szabályozó hatóságuk részére az ugyanezen küldeményekért felszámított tarifákat, feltéve, ha e küldemények kézbesítése a címzett otthonában vagy telephelyén történik.

(13)Kis tömegük és méretük miatt egyes postai küldeményekre nem vonatkoznak a tarifák átláthatóságával kapcsolatban előírt kötelezettségek. Ezért az e kötelezettségek hatálya alá tartozó postai küldemények előírt szélessége legalább 20 mm.

(14)Amikor a nemzeti szabályozó hatóságok a tarifák megfizethetőségének éves értékelését végzik, akkor olyan objektív kritériumokat kell alapul venniük, mint a feladó és az átvevő egyetemes szolgáltató belföldi tarifái, valamint a végponti díjak mértéke. Ezeket az általános kritériumokat olyan egyéb kritériumok is kiegészíthetik, amelyek különös fontosságúak az adott tarifák magyarázatához, pl. a konkrét szállítási vagy kezelési költségek és a kétoldalú volumenek a különböző csomagkézbesítési szolgáltatók között.

(15)A regionális és társadalmi kohézió érdekében fontosak lehetnek a két vagy több tagállamba irányuló, határokon átnyúló kézbesítések egységes tarifái. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni, hogy az elektronikus kereskedelem új lehetőségeket kínál a ritkán lakott területek gazdasági életbe való bevonásához. Fontos tehát a csomagkézbesítési szolgáltatások megfizethetőségének értékelésekor maximálisan figyelembe venni az egységes tarifákat.

(16)A csomagkézbesítési szolgáltatások belföldi és határokon átnyúló tarifái közötti jelentős különbségeket objektív kritériumok – például a szállítási többletköltségek és az ésszerű haszonkulcs – alapján kell indokolni. A csomagkézbesítési szolgáltatásokat nyújtó egyetemes szolgáltatóknak késedelem nélkül kell megadniuk ezt az indoklást.

(17)Az unióbeli átláthatóság biztosítása érdekében az adott nemzeti szabályozó hatóság által végzett elemzést a többi tagállam nemzeti szabályozó hatóságához és a Bizottsághoz is el kell juttatni. A nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság feladata a titoktartásról gondoskodni. A Bizottság azt is kérheti a Postai Szolgáltatások Európai Szabályozói Csoportjától, hogy a benyújtott nemzeti anyagok alapján készítsen uniós szintű elemzést.

(18)A csomagkézbesítési szolgáltatásokat nyújtó egyetemes szolgáltatók többoldalú vagy kétoldalú megállapodásokat köthetnek a végponti díjakról, továbbá egyéb programokat is kialakíthatnak saját kézbesítési hálózataik összekapcsolhatóságához. A megkülönböztetés elkerülése érdekében az egymással versenyző csomagkézbesítési szolgáltatóknak egyenlő hozzáférést kell kapniuk a többoldalú megállapodások aláíró feleire érvényes végponti díjakhoz. Előfordulhat, hogy indokolt az, amikor a harmadik fél csomagkézbesítési szolgáltatók által teljesítendő végponti díjak – egyes esetekben – meghaladják az ilyen megállapodásokat aláíró egyetemes szolgáltatók által teljesítendőket. Ez akkor fordulhat elő, ha egy végponti díjakról szóló többoldalú megállapodás aláíró felei képesek azt bizonyítani, hogy a megállapodás létrehozásával, alkalmazásával és kezelésével kapcsolatos költséget, a nem kijelölt csomagkézbesítési szolgáltatóktól származó küldemények átvételével és kezelésével járó többletköltséget és az egyéb költségeket nem fedezik a feladó tagállamban lévő harmadik fél szolgáltató által teljesített végponti díjak.

(19)A gyakorlatban és operatív okok miatt a hozzáférési pontot a belépési átadóhivatal jelenti, amely alatt az egyetemes szolgáltatók által a – levélpostai küldeményektől eltérő – postai küldemények átadására az átvevő tagállamban meghatározott hivatal vagy létesítmény értendő.

(20)A nemzeti szabályozó hatóságoknak képeseknek kell lenniük hatékony intézkedésre az e rendeletben foglalt rendelkezések betartásának figyelemmel kísérése és biztosítása érdekében, továbbá a rendelkezések megszegése esetén hatékony pénzügyi vagy adminisztratív szankciók alkalmazására.

(21)A csomagkézbesítési szolgáltatások piaca gyorsan változik, ezért a Bizottság feladata újraértékelni e rendelet hatékonyságát és eredményességét, és rendszeres jelentést benyújtani az Európai Parlament és a Tanács számára. E jelentéshez adott esetben mellékelni kell az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak tett felülvizsgálati javaslatokat.

(22)A csomagkézbesítési szolgáltatók kötelezettségének – miszerint tájékoztatást kell nyújtaniuk a nemzeti szabályozó hatóságok felé – teljesítésére vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni a tájékoztatási forma meghatározásához. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 50 megfelelően kell gyakorolni.

(23)E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi mindenekelőtt az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, és végrehajtása során e jogokkal és elvekkel összhangban kell eljárni.

(24)A személyes adatok e rendelet keretén belül történő feldolgozására az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelv 51 és az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet 52 alkalmazandó.

(25)Mivel e rendelet célkitűzéseit – nevezetesen a szabályozói felügyelet javításához, az árak átláthatóságának javításához és a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások kapcsán a versenyt támogató bizonyos alapelvek rögzítéséhez szükséges szabályozói alapelvek és szabályok meghatározását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok léptékük és hatásuk miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az adott célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

Tárgy és fogalommeghatározások

1. cikk
Tárgy

E rendelet – a 97/67/EK irányelvben rögzített szabályok mellett – konkrét szabályokat állapít meg a következők vonatkozásában:

a)a csomagkézbesítési szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozói felügyelet;

b)a határokon átnyúló egyes csomagkézbesítési szolgáltatások tarifáinak és végponti díjainak átláthatósága és a határokon átnyúló egyes tarifák megfizethetőségének értékelése;

c)a határokon átnyúló egyes csomagkézbesítési szolgáltatásokhoz és/vagy infrastruktúrához való átlátható és megkülönböztetéstől mentes hozzáférés.

2. cikk
Fogalommeghatározások

1.E rendelet alkalmazásában a 97/67/EK irányelv 2. cikke szerinti fogalommeghatározások alkalmazandók.

2.Az (1) bekezdésben említett fogalommeghatározásokon kívül a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)„csomagkézbesítési szolgáltatások”: szolgáltatások, beleértve a – levélpostai küldeményektől eltérő – postai küldemények gyűjtését, feldolgozását, szállítását és kézbesítését; a szállítás önmagában nem tekinthető csomagkézbesítési szolgáltatásnak; a 31,5 kg-nál nagyobb tömegű ilyen küldemények kézbesítése nem tekinthető csomagkézbesítési szolgáltatásnak;

b)„csomagkézbesítési szolgáltató”: egy vagy több csomagkézbesítési szolgáltatás nyújtását végző vállalkozás;

c)„végponti díjak”: a feladó egyetemes szolgáltató által az átvevő egyetemes szolgáltatónak fizetett összeg a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások átvevő tagállamban felmerült költségei után.

II. FEJEZET

Szabályozói felügyelet

3. cikk
Tájékoztatás nyújtása

(1)Valamennyi csomagkézbesítési szolgáltató benyújtja a következő tájékoztatást a letelepedés helye szerinti tagállam nemzeti szabályozó hatóságához:

a)a szolgáltató neve, jogállása és formája, cégjegyzékszáma vagy hasonló száma, héaazonosító száma, telephelyének és kapcsolattartójának címe;

b)a szolgáltató által kínált szolgáltatások jellege;

c)a szolgáltató általános értékesítési feltételei, beleértve a panasztételi eljárás részletes leírását.

(2)Az első albekezdésben foglalt információk bármely változása esetén a csomagkézbesítési szolgáltató 30 napon belül tájékoztatja a nemzeti szabályozó hatóságot a változásról.

(3)Minden naptári év március 31-ig valamennyi csomagkézbesítési szolgáltató benyújtja a következő tájékoztatást a letelepedés helye szerinti tagállam nemzeti szabályozó hatóságához:

a)a csomagkézbesítési szolgáltatások előző naptári évre vonatkozó éves forgalma a szolgáltató letelepedésének helye szerinti tagállamban a nemzeti, valamint a határokon átnyúló bejövő és kimenő postai küldeményekre vonatkozó csomagkézbesítési szolgáltatások szerinti bontásban;

b)a szolgáltató által alkalmazott és a csomagkézbesítési szolgáltatások nyújtásába bevont személyek előző naptári évi létszáma a szolgáltató letelepedésének helye szerinti tagállamban

c)a szolgáltató letelepedésének helye szerinti tagállamban az előző naptári évben kezelt, 31,5 kg-nál nem nagyobb tömegű – a levélpostai küldeményektől eltérő – postai küldemények száma a nemzeti, valamint a határokon átnyúló bejövő és kimenő postai küldemények szerinti bontásban.

(4)A Bizottság végrehajtási aktus útján határozza meg az e cikk (1) bekezdése szerint nyújtandó tájékoztatás formáját. E végrehajtási aktusokat a 9. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(5)A nemzeti szabályozó hatóságok az (1) és (2) bekezdésben említetteken kívüli tájékoztatási követelményeket is előírhatnak, amennyiben azok az e rendeletnek való megfeleléshez szükségesek.

(6)Az 50 főnél kisebb létszámot foglalkoztató csomagkézbesítési szolgáltatókra nem vonatkoznak az (1) és a (2) bekezdés szerinti kötelezettségek, kivéve az egynél több tagállamban letelepedett szolgáltatókat.

4. cikk
A tarifák és a végponti díjak átláthatósága

(1)A csomagkézbesítési szolgáltatásokat nyújtó egyetemes szolgáltatók benyújtják a letelepedés helye szerinti tagállam nemzeti szabályozó hatóságához azt a nyilvános listát, amely a melléklet szerinti kategóriákba tartozó postai küldemények kézbesítésére vonatkozó, az adott naptári év január 1-jén érvényes tarifákat tartalmazza. Ezt a tájékoztatást legkésőbb az adott naptári év január 31-ig kell benyújtani.

(2)A nemzeti szabályozó hatóságok késedelem nélkül és legkésőbb az adott naptári év február 28-ig benyújtják a Bizottsághoz a tarifák (1) bekezdés szerint megkapott nyilvános listáit. Ezeket a Bizottság legkésőbb az adott naptári év április 30-ig közzéteszi egy külön honlapon.

(3)A csomagkézbesítési szolgáltatásokat nyújtó egyetemes szolgáltatók benyújtják a nemzeti szabályozó hatósághoz a más tagállamokban feladott postai küldeményekre vonatkozó, az adott naptári év január 1-jén érvényes végponti díjakat. Ezt a tájékoztatást legkésőbb az adott naptári év január 31-ig kell benyújtani.

(4)A nemzeti szabályozó hatóságok legkésőbb az adott naptári év február 28-ig benyújtják a Bizottsághoz és a feladó tagállamok nemzeti szabályozó hatóságaihoz a (3) bekezdés szerint megkapott végponti díjakat.

5. cikk
A tarifák megfizethetőségének értékelése

(1)A nemzeti szabályozó hatóság az adott tájékoztatás kézhezvételétől számított 3 hónapon belül értékeli 4. cikk (1) bekezdése szerint megkapott nyilvános listákban szereplő, határokon átnyúló tarifák megfizethetőségét. Az értékelés során különösen a következő elemeket kell figyelembe venni:

a)az összehasonlítható csomagkézbesítési szolgáltatásokért a feladó tagállamban és az átvevő tagállamban felszámított belföldi tarifákat;

b)a 4. cikk (3) bekezdése szerint megkapott végponti díjakat;

c)a két vagy több tagállamra alkalmazott egységes tarifákat.

(2)Ha a nemzeti szabályozó hatóság azt állapítja meg, hogy az (1) bekezdés szerinti, határokon átnyúló tarifák nem megfizethetők, akkor azok mértékére vonatkozóan további szükséges tájékoztatást és/vagy indoklást kér az egyetemes szolgáltatótól.

(3)Az egyetemes szolgáltató a kérés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül benyújtja a nemzeti szabályozó hatósághoz a (2) bekezdés szerinti tájékoztatást és/vagy indoklást.

(4)Értékelését – beleértve a (3) bekezdés szerint megadott bármely tájékoztatást és/vagy indoklást is – a nemzeti szabályozó hatóság benyújtja a Bizottsághoz, a többi tagállam nemzeti szabályozó hatóságaihoz, valamint a benyújtó nemzeti szabályozó hatóság szerinti tagállamban a versenyjog betartatásával megbízott nemzeti hatóságokhoz. A Bizottsághoz be kell nyújtani az értékelés nem bizalmas jellegű változatát is. Ezt a tájékoztatást legkésőbb az adott naptári év március 31-ig kell benyújtani.

(5)Az értékelésnek a nemzeti szabályozó hatóságok által a (4) bekezdéssel összhangban benyújtott nem bizalmas jellegű változatát a Bizottság legkésőbb az adott naptári év április 30-ig közzéteszi a külön honlapon.

6. cikk
Átlátható és megkülönböztetéstől mentes, határokon átnyúló hozzáférés

(1)Amennyiben a csomagkézbesítési szolgáltatásokat nyújtó egyetemes szolgáltatók többoldalú megállapodásokat kötnek a végponti díjakról, úgy a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások nyújtásához szükséges valamennyi hálózati elem és kapcsolódó létesítmény, valamint szolgáltatás és információs rendszer vonatkozásában teljesíteniük kell minden ésszerű hozzáférési kérést.

(2)A hozzáférési pontot az átvevő tagállamban található belépési átadóhivatal jelenti.

(3)Az (1) bekezdésben említett egyetemes szolgáltatók referenciaajánlatot tesznek közzé. A referenciaajánlat magában foglalja valamennyi fontos kapcsolódó feltételt, beleértve az árakat is.

(4)A referenciaajánlat felsorolja az (1) bekezdés szerinti hozzáféréshez szükséges valamennyi elemet, beleértve a szolgáltatások hozzáférését és/vagy használatát korlátozó esetleges feltételeket is, amennyiben ilyen feltételeket engedélyeznek a tagállamok az uniós joggal összhangban.

(5)Közzététele előtt a referenciaajánlatot a nemzeti szabályozó hatóság hagyja jóvá. Szükség esetén a nemzeti szabályozó hatóság előírhatja a referenciaajánlat változtatásait, hogy érvényt szerezzen az e rendeletben foglalt kötelezettségeknek.

(6)Az (1) bekezdésben említett egyetemes szolgáltatók kérés esetén – és egy referenciaajánlat alapján – legkésőbb a kérés kézhezvételétől számított egy hónapon belül egyedi ajánlatot adnak a bekezdés szerinti hozzáférést kérő csomagkézbesítési szolgáltatónak. A hozzáférési kérést kapó egyetemes szolgáltatók és a hozzáférést kérő szolgáltatók jóhiszemű tárgyalásokat folytatnak.

(7)Amennyiben a (6) bekezdésben említett egyedi ajánlat alapján nem sikerül megállapodásra jutni, úgy a hozzáférést kérő csomagkézbesítési szolgáltató benyújthatja a nemzeti szabályozó hatósághoz az egyetemes szolgáltató által készített egyedi ajánlatot. Szükség esetén a nemzeti szabályozó hatóság úgy módosítja az egyedi ajánlatot, hogy érvényt szerezzen az e cikkben meghatározott kötelezettségeknek.

(8)A hozzáférést ésszerű időn belül, de legkésőbb a szerződés megkötésétől számított három hónapon belül kell biztosítani.

III. fejezet

Végrehajtás, felülvizsgálat és hatálybalépés

7. cikk
Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok érvényesítése érdekében. A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

A tagállamok e rendelkezésekről XX-ig értesítik a Bizottságot, és késedelem nélkül tájékoztatást küldenek az ezeket érintő minden későbbi módosításról.

8. cikk
Felülvizsgálat

A Bizottság e rendelet alkalmazásáról 2019. xx. xx. előtt, majd azt követően négyévenként értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, amelyet szükség esetén felülvizsgálati javaslattal egészít ki.

A Bizottság legalább a következőket értékeli:

a)javult-e a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások megfizethetősége, többek között az elszigetelt vagy ritkán lakott területek felhasználói számára;

b)milyen mértékben biztosítják a csomagkézbesítési szolgáltatásokat nyújtó egyetemes szolgáltatók a (6) bekezdés szerinti átlátható és megkülönböztetéstől mentes, határokon átnyúló nagykereskedelmi hozzáférést;

c)e rendelet alkalmazása során milyen mértékű nehézségek merültek fel a nemzeti szabályozó hatóságoknál;

d)előrehaladás a csomagkézbesítés egységes piacának kialakítását célzó egyéb kezdeményezések terén.

9. cikk
Bizottsági eljárás

(1)A Bizottságot a 97/67/EK irányelv 21. cikkével létrehozott postai irányelv bizottság segíti. E bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

10. cikk
Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) Az Eurobarométer 413. sz. gyorsfelmérése

(2) Az Európai Parlament Kutatószolgálata, Mapping the cost of Non-Europe, 2014-19, 2015 (Felmérés az európai integráció hiányának költségeiről, 2014–2019)

(3) COM(2015) 100 final.

(4) COM(2015) 192 final, http://ec.europa.eu/priorities/digital-single-market/docs/dsm-communication_en.pdf

(5) A földrajzi megkülönböztetésről szóló bizottsági konzultációban részt vevő vásárlók 83,5%-a szerint indokolatlan a földrajzi megkülönböztetés, amikor a határokon átnyúló kézbesítés könnyen elérhető, és a vásárló hajlandó megfizetni a szállítási többletköltséget ( https://ec.europa.eu/digital-agenda ).

(6) COM(2011) 942 végleges.

(7) COM(2013) 886 final.

(8) A szabványosítási kérelmet az Európai Unió európai szabványosításra vonatkozó 2015. évi munkaprogramja irányozza elő – COM (2014) 500 final, 2014.7.30.; jelenleg elfogadás alatt áll.

(9) Lásd: http://www.emota.eu/#!publications/c1351 és http://www.ecommerce-europe.eu/trustmark

(10) BEREC-ERGP Price Transparency and regulatory oversight of cross-border parcels delivery, taking into account possible regulatory insights form the electronic communications sector (A határokon átnyúló csomagkézbesítésre vonatkozó árak átláthatósága és szabályozói felügyelete, az elektronikus hírközlési ágazatból származó esetleges szabályozói nézőpontok figyelembe vételével), 2015.

(11) A csomagszolgáltatások hagyományosan nem számítottak fenntartott területnek, mivel ez a levélpostai szolgáltatásra vonatkozott.

(12) A levelek még 2007-ben is több mint felét (52%) tették ki az európai postai ágazat bevételeinek. 2011-ben már a csomag és az expressz szegmens adta a bevételek több mint felét (52%). WIK, Main developments in the postal sector (A postai ágazat főbb fejleményei), (2013).

(13) Európai Bizottság, Fogyasztói felmérés a digitális egységes piac határokon átnyúló fő akadályairól és azok legfőbb megnyilvánulási helyeiről, 2015. A 2013 októberében végzett 398. sz. speciális Eurobarométer felmérés során a fogyasztók csaknem 40%-a jelezte, hogy számukra a kézbesítési problémák jelentik az internetes vásárlás akadályát.

(14) University St Louis, (2015) Econometric study on cross-border prices (a határokon átnyúló díjakra vonatkozó ökonometriai tanulmány).

(15) A Bizottság határokon átnyúló csomagkézbesítésről szóló 2015. évi nyilvános konzultációjában részt vevő kiskereskedők több mint fele – többségük kkv volt – jelezte, hogy nem kapott árengedményt.

(16) Az University St Louis tanulmánya szerint az egyetemes szolgáltatók által a határokon átnyúló kézbesítésért felszámított lakossági árak gyakran háromszor–ötször magasabbak a belföldi áraknál. Az adott feltételek teljesülése esetén ugyan ezekből a lakossági árakból is adhatók engedmények, az ilyen engedményes árak még mindig magasabbak az egyedileg kialkudott tarifák árainál.

(17)

Az FTI (2011) Intra-Community cross-border parcel delivery (A Közöségen belüli csomagszállítás) c. tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a csomagkézbesítési piac kétszintes, különösen az alacsony népsűrűségű területeken, mivel a küldeményeket ritkán és kis számban feladók számára nincs más lehetőség a nemzeti postai szolgáltatókon kívül, míg a nagyfeladók piacán verseny van.

(18) Finnországban például a távoli területek esetében a DHL kézbesítési vagy begyűjtési díja 20,00 euró (vagy 0,30 euró/kg, ha magasabb). A UPS 30%-kal többért viszi a küldeményeket Amszterdamból Den Burgba (Texel-sziget), mint Rotterdamból Amszterdamba. A legtöbb egyetemes szolgáltató egységes tarifát (egyforma árat) alkalmaz a teljes nemzeti területen belül.

(19) http://ec.europa.eu/growth/smes/cosme/

(20) Lásd: például Copenhagen Economics (2016) Principles of e-commerce delivery prices (A kézbesítési díjszabás elvei az elektronikus kereskedelemben).

(21) A kivételek között található a La Poste (Franciaország), ahol „outre mer” (tengerentúli) tarifa érvényes, valamint Correos (Spanyolország), ahol a félszigeten és a Baleár-szigeteken ugyanazok tarifák, a Kanári-szigetek, Ceuta, Melilla és Andorra esetében viszont más tarifák érvényesek.

(22) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. június 10-i 2002/39/EK irányelve a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások verseny számára való további megnyitása tekintetében történő módosításáról (HL L 176., 2002.7.5., 21–25. o.).

(23) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. február 20-i 2008/6/EK irányelve a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról (HL L 52., 2008.2.27., 3–20. o.).

(24) Az Európai Parlament és a Tanács 1997. december 15-i 97/67/EK irányelve a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról (HL L 15., 1998.1.21., 14–25. o.).

(25) 2015/2147 (INI)

(26) A konzultációról itt található további információ: http://ec.europa.eu/growth/tools-databases/newsroom/cf/itemdetail.cfm?item_id=8169

(27) Lásd: például az Eurobarométer 413. sz. gyorsfelmérése és a digitális egységes piac fogyasztói tanulmánya.

(28) FTI Consulting (2011)

(29) Copenhagen Economics (2013), E-commerce and delivery.

(30) University St Louis (2015)

(31) ERGP (15)28,

(32) ERGP (14)26

(33) ERGP (13) 37

(34) ERGP PL (15) 32

(35) University of Antwerp (2015) Cross-border parcel logistics (Határokon átnyúló csomagkézbesítési logisztika).

(36) Ezt a lehetőséget amiatt is elvetették, mivel az bizalmas üzleti adatok közzétételével járna, ami ronthatná a versenyfolyamatok hatékonyságát.

(37) A hatásvizsgálati dokumentumok itt érhetők el: http://ec.europa.eu/smart-regulation/impact/ia_carried_out/cia_2016_en.htm

(38) Még az egyetemes szolgáltatás részét képező, határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások esetében is aggodalmakat fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy azok a postai szolgáltatásokról szóló irányelv 12. cikke szerinti értelemben nem megfizethetők.

(39) Például annak elkerüléséhez, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok eltérő módszerei miatt nagyobb terhek rakódjanak a csomagkézbesítési szolgáltatókra, amelyeknek így lényegesen különböző adatkéréseknek kellene elege tenniük a működési területükhöz tartozó minden egyes tagállamban.

(40) Egyetemes Postaegyesület Egyezménye, 29. cikk.

(41) Egyetemes Postaegyesület Egyezménye, 35. és 36. cikk.

(42) Lásd: A 97/67/EK irányelv módosításáról szóló, 2008. február 20-i 2008/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) preambulumbekezdése, HL L 52., 2009.2.27., 52. o.

(43) Lásd: Jääskinen főtanácsnok véleményét a C-148/10. sz., DHL International NV, korábban: Express Line NV ügyben, EU:C:2011:351, 59. pont.

(44) A Bizottság 2003. október 23-i határozata az Európai Közösséget létrehozó szerződés 81. cikke és az EGT-megállapodás 53. cikke értelmében megindított eljárásról (Ügyszám: COMP/C/38.170 – REIMS II ismételt értesítés) (az értesítés a C(2003) 3892. számú dokumentummal történt), HL L 56/76., 2004.2.24.

(45) HL L 172/10., 2012.6.30.

(46) HL C …, , . . o.

(47) HL C …, , . . o.

(48) BoR (15) 214/ERGP PL (15) 32.

(49) Az Európai Parlament és a Tanács 1997. december 15-i 97/67/EK irányelve a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról (HL L 1., 1998.1.21., 14–25. o.).

(50) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(51) Az Európai Parlament és a Tanács 2016. április 27-i (EU) 2016/680 irányelve a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 89-131. o.).

(52) Az Európai Parlament és a Tanács 2016. április 27-i (EU) 2016/697 rendelete a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) HL L 119., 2016.5.4., 1–88. o.).