EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.3.11.

COM(2016) 134 final

2016/0074(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

{SWD(2016) 56 final}
{SWD(2016) 57 final}

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

A technikai intézkedések olyan szabályok, amelyek meghatározzák, hogy a halászok hogyan és hol halászhatnak. Céljuk szabályozni az adott halászati erőkifejtés révén kifogható halmennyiséget és minimálisra csökkenteni a halászatnak az ökoszisztémára gyakorolt hatását. Szerves részét képezik a legtöbb halászati gazdálkodási rendszer szabályozási keretének, ideértve az uniós vizekre vonatkozó szabályozási kereteket is.

A technikai intézkedések az alábbiak szerint csoportosíthatók:

–a halászeszközök működtetését szabályozó intézkedések,

–az alkalmazott halászeszközök tervezési jellemzőit szabályozó intézkedések,

–a halak azon legkisebb méretét meghatározó intézkedések, amely alatt vissza kell engedni őket a tengerbe,

–a fiatal egyedek és az ívó rajok védelmét szolgáló térbeli és időbeli korlátozásokat (pl. halászati tilalom hatálya alá vont / korlátozott hozzáférésű területek és szezonális halászati tilalmak) meghatározó intézkedések, és

–a halászeszközök érzékeny fajokra (pl. tengeri emlősök, tengeri madarak és teknősök) gyakorolt hatásának minimalizálását szolgáló intézkedések és területeknek az érzékeny élőhelyek (pl. hidegvízi korallzátonyok) védelmében történő tilalom alá helyezése.

A közös halászati politika (KHP) keretében az európai halászati jogszabályokban alkalmazott technikai intézkedések eddigi alakulását az aktuálisan felmerülő problémák megoldására irányuló hézagpótló rendeletek, módosítások, végrehajtási szabályok és átmeneti technikai intézkedések sokasága jellemezte. Több mint 30 olyan, technikai intézkedéseket tartalmazó rendelet létezik, amely az uniós tengermedencékben folytatott halászatot és a nem uniós vizeken halászó uniós hajók tevékenységét szabályozza.

A főbb uniós tengermedencék uniós vizeire vonatkozóan jelenleg három, rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott és részletes technikai intézkedéseket meghatározó rendelet van hatályban: az Atlanti-óceán északkeleti részére (és 2012 óta a Fekete-tengerre) vonatkozó, a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló, 1998. március 30-i 850/98/EK tanácsi rendelet; a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 21-i 1967/2006/EK tanácsi rendelet; valamint a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1434/98/EK rendelet módosításáról és a 88/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2005. december 21-i 2187/2005/EK tanácsi rendelet.

Ezenkívül több bizottsági jogi aktus is létezik, amelyek a halászeszközök kialakítására vonatkozó részletes szabályokat tartalmaznak (pl. a tartozékoknak a vonóhálókra, a kerítőhálókra és a hasonló hálókra történő felszereléséről szóló, 1984. december 6-i 3440/84/EGK bizottsági rendelet), egyes területekre vonatkozó tilalmakat határoznak meg (pl. az egyes közösségi vizeken a 8 m teljes hosszt meghaladó hajók merevítőrudaszsákháló-használatának engedélyezési feltételei tekintetében a 850/98/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. szeptember 8-i 1922/1999/EK bizottsági rendelet), vagy technikai intézkedéseket vezetnek be az egyes halállományok megőrzését kimerülésük kapcsán fenyegető közvetlen veszély enyhítése érdekében (pl. az Északi-tengerben található és a Skóciától nyugatra található tőkehalállomány helyreállítására vonatkozó kiegészítő technikai intézkedések megállapításáról szóló, 2001. október 19-i 2056/2001/EK bizottsági rendelet). Ezek a rendeletek rendszerint a fő rendeletekben foglalt felhatalmazásokon alapulnak.

Léteznek továbbá technikai intézkedéseket tartalmazó különálló rendeletek is. Ezek közé tartozik a cetfélék halászat során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos intézkedések megállapításáról és a 88/98/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. április 26-i 812/2004/EK tanácsi rendelet és a cápauszonyoknak a hajók fedélzetén történő leválasztásáról szóló, 2003. június 26-i 1185/2003/EK tanácsi rendelet.

Több, együttdöntési eljárással elfogadott rendelet foglalkozik a regionális halászati gazdálkodási szervezetek – egyebek mellett az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény (CCALMR-egyezmény) és az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény (ICCAT-egyezmény) – kezelésében lévő harmadik országbeli vizekre vonatkozóan elfogadott technikai intézkedések átültetésével. E rendeletek nem tartoznak e javaslat hatálya alá.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) hatálybalépése előtt technikai intézkedések szerepeltek az Atlanti-óceán északkeleti részére, a Balti-tengerre és a Fekete-tengerre, valamint a mélytengeri fajokra vonatkozó éves teljes kifogható mennyiségek és kvóták (halászati lehetőségek) megállapításáról szóló rendeletekben is. Ezek a rendeletek vegyesen tartalmaztak átmeneti technikai intézkedéseket, régióspecifikus intézkedéseket és más rendeletekben szereplő általános rendelkezésektől való eltéréseket. Az EUMSZ elfogadása óta az ilyen intézkedések már nem képezhetik részét a halászati lehetőségekről szóló rendeleteknek, kivéve azokat az intézkedéseket, amelyek egy adott állomány vagy állományok vonatkozásában funkcionálisan kapcsolódtak a fogási korlátokhoz. Ezért ilyen intézkedések jelenleg csak korlátozott mértékben szerepelnek a halászati lehetőségekről szóló rendeletekben. Például Írország nyugati partjánál a norvég homár (Nephrops norvegicus) védelmében halászati tilalom alá vontak egy területet a szóban forgó faj adott területre vonatkozó teljes kifogható mennyiségével összefüggésben. Más regionális halászati gazdálkodási szervezetek – például az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) és az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) – által hozott intézkedések ideiglenes intézkedésekként továbbra is szerepelnek az Atlanti-óceán északkeleti részére vonatkozó halászati lehetőségekről szóló rendeletben.

Mindez jól szemlélteti, hogy a technikai intézkedések szabályozási szerkezete rendkívül összetetté és némileg széttagolttá vált. Egy, az e javaslat alátámasztására végzett visszatekintő értékelés 1 rámutatott, hogy a jelenlegi technikai intézkedések jórészt nem teljesítették az előző KHP-nak a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletben meghatározott célkitűzéseit. Ez bizonyos tengermedencék (pl. az Atlanti-óceán északkeleti része) esetében szembeötlőbb, mint másokéban, ám az általános nézet az, hogy több összetett és eredménytelen szabály illeszkedik egy rugalmatlan irányítási struktúrába.

A 2014. január 1-jén hatályba lépett új közös halászati politika 2 új kihívásaival kapcsolatban a visszatekintő értékelés arra a következtetésre jutott, hogy a technikai intézkedések jelenlegi szabályozási struktúrája továbbra is el fog maradni az optimálistól. Ennek öt okát sikerült azonosítani:

1.A teljesítmény elmarad az optimálistól: A technikai intézkedések nem ösztönzik a szelektív halászatot, mivel a visszadobás, az érzékeny fajok kifogása és a tengerfenékre kifejtett kedvezőtlen hatás nem jelentkezik költségként. Ez a helyzet a halászati terhelés szabályozásának elmaradásához vezetett, ami miatt számos állományt túlhalásztak, egyes halászatokban megnőtt a visszadobások aránya, és az érzékeny élőhelyek és fajok nem kaptak megfelelő védelmet. Emellett egyes intézkedések jogi akadályokat hoztak létre vagy visszatartották az innovációt a szelektívebb halászati módszerek kifejlesztése területén, ami azzal az eredménnyel járt, hogy az intézkedések gazdasági hatásának minimalizálására irányuló törekvés jegyében gyakorivá vált az intézkedések mind jogszerű, mind jogszerűtlen kijátszásának gyakorlata.

2.Az eredményesség nehezen mérhető: A jelenlegi rendeletek nem tartalmaznak az intézkedés eredményességének mérésére szolgáló módszert. Ez megnehezíti annak felmérését, hogy a technikai intézkedések mennyiben járulnak hozzá a közös halászati politika állományvédelmi célkitűzéseinek teljesítéséhez.

3.A szabályok összetettek és előíró jellegűek: A technikai intézkedések száma és összetettsége a múltban egyre nőtt, és az intézkedések a halászati műveletek túl sok technikai vonatkozását akarták szabályozni. Néhány ilyen intézkedést az ellenőrző hatóságok nehezen tudnak érvényesíteni, a halászok pedig teljesíteni. A tagállamok és az érdekelt felek számára nagy adminisztratív terhekkel és költségekkel járnak. Ez aláásta a halászati ágazat bizalmát és nagymértékben a szabályok be nem tartását ösztönözte, ami pedig az ellensúlyozás szükségessége miatt további jogszabályok elfogadásához vezetett.

4.A rugalmasság hiánya: A technikai intézkedéseket többnyire bonyolult, rugalmatlan és hosszadalmas politikai folyamat eredményeképpen fogadják el, amely nem igazán alkalmas a gyakori frissítést és rendszeres felülvizsgálatot igénylő részletes technikai rendelkezések meghatározására. Ez korlátozza a technikai intézkedéseknek a halászatban történt változásokra való reagáláshoz, az innovatív halászeszköz-technológiák kiaknázásához és a váratlan eseményekre való reagáláshoz szükséges módosítását vagy felülvizsgálatát. Emellett az átmeneti szabályok és az eltérések hosszú ideig változatlanok maradtak, ami tovább rontotta a halászati ágazat bizalmát.

5.A legfontosabb érdekelt feleket nem vonták be eléggé a döntési folyamatba: A technikai intézkedések negatív, többnyire kényszerítő ösztönzőkön alapulnak, és hierarchikus (azaz alulról építkező helyett felülről építkező) irányítási rendszerbe illeszkednek. Emiatt a halászok és az érdekelt felek úgy érzik, hogy nem egy részvételen alapuló folyamatnak a részesei. A halászok úgy érzik, hogy a technikai intézkedések nem gyakorlatiasak, nem tükrözik a mindenkori halászati gyakorlatot, és olykor ellentmondásosak.

Az új közös halászati politikára irányuló tárgyalások során a tagállamok, az érdekelt felek és az Európai Parlament mind megerősítették ezt a jelenlegi technikai intézkedésekről alkotott, meglehetősen negatív képet. Mindezt annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben nem született új intézkedéscsomagról szóló politikai megállapodás – a Bizottság 2002-ben 3 és 2008-ban 4 előterjesztett javaslatai több okból nem kerültek elfogadásra. A tagállamok azzal érveltek, hogy a szöveg túlságosan bonyolulttá vált és nehezen értelmezhető, és hogy e javaslatok nem kezelik elégségesen a mögöttes problémákat. Az érdekelt felek azzal érveltek, hogy velük nem került sor megfelelő konzultációra, és hogy az új szabályok túlmutatnak a meglévő intézkedések egységes szerkezetbe foglalásán. Még azok a kísérletek is kudarcot vallottak, amelyek arra irányultak, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részére, a Balti-tengerre és a Földközi-tengerre vonatkozó technikai intézkedésekről szóló rendeleteket összhangba hozzák az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel (EUMSZ), ugyanis a tárgyalások során a hangsúly az összehangolás helyett a rendelkezések részletei felé mozdult el.

A technikai intézkedésekről szóló új rendeletről való megállapodás ismételt kudarcából világosan látszik, hogy új megközelítésre van szükség. Ennek a megközelítésnek a következőkön kell alapulnia: egyszerűsítés, a döntéshozatalnak a Lisszaboni Szerződéshez való igazítása, az állományvédelem és az erőforrás-gazdálkodás hosszú távú megközelítésének megerősítése, ideértve a visszadobás problémáját, a regionalizációt, az érdekelt felek fokozott bevonását és az iparági felelősségvállalás növelését (a szabálykövetés kultúrája).

A javaslat a felsorolt problémák kezelése érdekében és az intézményi akadályokat felismerve az alábbi célokat tűzi ki:

–a technikai intézkedések oly módon történő optimalizálása, hogy azok hozzájáruljanak a KHP fő célkitűzéseinek eléréséhez,

–a szükséges rugalmasság megteremtése ahhoz, hogy (az uniós joggal összhangban álló) regionalizált megközelítés révén kiigazíthatók legyenek a technikai intézkedések,

–a jelenlegi szabályok egyszerűsítése a Bizottság célravezető és hatásos szabályozás programjával 5 (REFIT) összhangban.

Míg e javaslat elsősorban a technikai intézkedések irányítási struktúráját módosítja, nem pedig magukat az intézkedéseket általában, az általa bevezetett nagyobb rugalmasság és a halászat szelektivitásának ösztönzése javítani fogja a technikai intézkedések eredményességét. Idővel a hozamok annak köszönhetően válnak majd optimálisabbá, hogy nagyobb halak kerülnek kifogásra, és a felelősségteljes halászati gyakorlatok bevezetése révén csökken a halászat tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatása.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

A közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 204/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet meghatározza a KHP általános keretét. A technikai intézkedések ebbe a keretbe illeszkedő eszközökként hivatottak hozzájárulni a közös halászati politika átfogó célkitűzéseinek eléréséhez, az alábbiak szerint:

1.A maximális fenntartható hozam (MFH) elérését a hasznosítási korösszetételt (azaz a halászati terhelésnek az állományok különböző életkorú egyedei közötti eloszlását) szabályozó technikai intézkedések alkalmazása segíti. Az egy adott állományra vonatkozó maximális fenntartható hozam elérése megköveteli a fiatalabb egyedek halászatának elkerülését. Ennek eléréséhez hatásos technikai intézkedések kombinációjára lesz szükség (azaz halászeszközök működtetését és kialakítását szabályozó intézkedések, minimális állományvédelmi referenciaméretek és térbeli/időbeli tilalmak), amelyek egy alkalmazkodóképes szabályozási struktúrán belül képesek javítani a hasznosítási korösszetételen.

2.A visszadobás gyakorlatának fokozatos megszüntetéséhez és a nem kívánt fogások minimalizálásához mind technikai (halászeszközök működtetése és kialakítása), mind taktikai (tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek) változtatásokra szükség lesz, melyek célja a szelektivitás fokozása és a nem kívánt fogások (minimális állományvédelmi referenciaméret alatti halak) elkerülése. Az e cél elérése érdekében bevezetett kirakodási kötelezettség kapcsán újra kell majd gondolni a technikai intézkedések jelenlegi irányítási struktúráját, biztosítandó a cél eléréséhez szükséges rugalmasságot.

3.A halászati tevékenységek tágabb ökológiai szempontokkal való összhangjának biztosításához olyan technikai intézkedések alkalmazására lesz szükség, amelyek minimálisra csökkentik a halászeszközök ökoszisztémára gyakorolt hatását (pl. enyhítő intézkedések bevezetése vagy területek halászati tilalom alá helyezése). A technikai jellegű intézkedéseknek konkrétabban a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben) foglalt 11 mutató közül 4 tekintetében hozzá kell járulniuk a jó környezeti állapot eléréséhez: a biológiai sokféleség fenntartása (1. mutató); a gazdaságilag hasznosított halak és kagylók populációinak biológiailag biztonságos korlátok között tartása és a populációk életkor és méret szerinti egészséges megoszlásának biztosítása (3. mutató); a tengeri táplálékláncok minden eleme vonatkozásában normális abundancia és diverzitás fenntartása (4. mutató); a tengerfenék épségének megóvása (6. mutató). A fő kihívás az ilyen intézkedések olyan végrehajtási keretének kialakítása lesz, amelyben az intézkedések a lehető leghatékonyabban biztosítják a leginkább veszélyeztetett fajok, valamint az érzékeny élőhelyek és a védelemre szoruló területek megóvását.

E célkitűzéseken túlmenően az új közös halászati politika új irányítási megközelítésként a regionalizációt kívánja előmozdítani. A regionalizáció jó lehetőséget kínál a jogalkotó által meghatározott és a technikai intézkedések irányítási eszközként való jövőbeli használata szempontjából különösen fontos szabályok egyszerűsítésére, hiszen a technikai szabályok eredményességével kapcsolatos problémák egy része éppen abban az irányítási struktúrában rejlik, amelyben működnek. A regionalizáció lehetővé fogja tenni a technikai intézkedések regionális szintű (vagyis végső soron a többéves tervek keretében, illetve rövid távon más uniós intézkedések révén történő) kifejlesztését. A regionalizáció révén továbbá kevesebb olyan, részletes technikai intézkedésre lehet szükség, amelyeket az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa az együttdöntési eljárás keretében fogad el. A jogalkotó által meghatározott egyszerűsített jogi kereten belül az intézkedéseket regionális szinten ki lehet dolgozni és a különböző halászati tevékenységek egyedi jellemzőihez lehet igazítani. Regionalizáció lehetőséget nyújt arra is, hogy a technikai intézkedések ne egyszerűen a halászati lehetőségeket és erőkifejtési korlátozásokat kiegészítő korlátozó és kényszerítő intézkedések, hanem sokkal inkább a fenntartható halászat megvalósításának mozgatórugói legyenek. A regionalizált döntéshozatal további előnye az, hogy nincs szükség olyan gyakran az együttdöntéssel elfogadott aktusokban foglalt technikai intézkedések lényegi változtatására.

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

A javaslat és annak célkitűzései összhangban állnak az uniós szakpolitikával, különösen a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben, a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvben, valamint a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (vízügyi keretirányelv) foglalt jogi kötelezettségekkel. Ezen irányelvek teljes körű végrehajtása az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye értelmében vállalt kötelezettségek Unió általi teljesítésének része, ahogy az EU államfői által tett, az Európai Unióban a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-re való megállítására vonatkozó ígéret betartásának is. Mindezt csak megerősíti a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia 6 .

A technikai intézkedések hozzájárulhatnak az Európa 2020 stratégiához 7 is, azon belül különösen az erőforrás-hatékonyságra irányuló kiemelt kezdeményezéshez a halállományok jobb hasznosítása révén. Ezenkívül a technikai intézkedések reformja számos meglévő rendelet és egyedi intézkedés egyszerűsítése vagy törlése révén a REFIT program céljaihoz is hozzá fog járulni.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

A javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdése.

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

A javaslat rendelkezései a tengeri biológiai erőforrások megőrzésével kapcsolatosak, ami az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. A szubszidiaritás elve ezért nem alkalmazandó.

•Arányosság

Ez a javaslat már meglévő intézkedések módosítására irányul, ezért az arányosság elvének kérdése nem merül fel. A javasolt intézkedések megfelelnek az arányosság elvének, mivel megfelelőek és szükségesek. Semmilyen egyéb, kevésbé korlátozó intézkedés nem áll rendelkezésre a kívánt szakpolitikai célok megvalósítására.

•A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: európai parlamenti és tanácsi rendelet.

Más jogi aktus nem felelne meg a következők miatt: rendelet csak rendelettel módosítható.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

2012 decemberében a technikai intézkedések értékelésére került sor. Ennek keretében a technikai intézkedésekről szóló jelenlegi rendeletek visszatekintő értékelésére1 került sor azok relevanciáját, eredményességét, hatékonyságát, koherenciáját és elfogadottságát illetően. Az értékelés során a Bizottság kiterjedt konzultációkat folytatott a halászati ágazat képviselőivel, a nemzeti közigazgatásokkal és a tagállamok kutatási ügynökségeivel. A folyamat 2013 júniusában fejeződött be. Ezt követte az előretekintő értékelés1, amely a különböző meghatározott szakpolitikai lehetőségek várható gazdasági, társadalmi és környezeti hatásaival, valamint eredményességével, hatékonyságával, koherenciájával és elfogadhatóságával foglalkozott. A tanulmány 2014 júliusában készült el.

A visszatekintő értékelés megerősítette, hogy a jelenlegi technikai intézkedések túl összetettek, és többnyire nem hoztak eredményt. Nincsenek egyértelmű és jól körülhatárolt céljaik és célkitűzéseik, és nem biztosítanak pozitív ösztönzőket a felelősségteljes gyakorlatok méltányolására és a megfelelés ösztönzésére. Az intézkedések ellenőrzése költséges, és az irányítási struktúra, amelyben jelenleg működnek, rugalmatlan, döntően felülről lefelé építkezik, és korlátozott teret enged az érintettekkel való konzultáció számára.

Az előretekintő értékelés arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben az ellenőrzési és érvényesítési problémák megoldódnak, a jövőbeli technikai intézkedéseknél az eredményalapú irányítás lehet a legjobb megoldás. Egy ilyen megközelítést alkalmazva kevesebb előíró jellegű, technikai intézkedésekről szóló rendeletre lenne szükség.

•Konzultáció az érdekelt felekkel

2014. januártól májusig nyilvános internetes konzultációra került sor 8 . A legfontosabb érdekelt felektől (azaz a tagállamoktól, az Európai Parlamenttől, a tanácsadó testületektől, a halászati ágazattól és a nem kormányzati szervezetektől) részletes válaszok érkeztek 9 . A főbb következtetések, melyek nagyrészt egybeestek a visszatekintő és az előretekintő értékelésével, a következők voltak:

1.A technikai intézkedésekről szóló bármilyen új rendeletnek (vagy rendeleteknek) el kell mozdulnia (mozdulniuk) a mikroszintű irányítástól az eredményalapú irányítási megközelítés felé.

2.A halászokat az általuk használt halászeszközök kialakítása és működtetése helyett sokkal inkább a fogásaikért kell elszámoltathatóvá tenni.

3.A szabályok egyszerűsítése alapvető cél, ugyanakkor nem okozhat egyenlőtlenségeket a tagállamok irányítási rendszerei között („egyenlő versenyfeltételek biztosítása”).

4.Az érdekelt felek a regionalizációt jó alkalomnak tartják a technikai intézkedésekről szóló rendeletek egyszerűsítésére.

5.Megközelítés tekintetében a keretrendszert részesítik előnyben. A keretrendszernek meg kell határoznia az átfogó célkitűzéseket és az Európai Unió egész területén alkalmazandó közös minimum-előírásokat. Ezenkívül tartalmaznia kell óvintézkedéseket is, amelyek garantálják a fellépést, ha a halászatban problémák merülnének fel.

6.A szelektivitást a múltban akkor sikerült javítani, amikor az ösztönzők struktúráját sikerült az állománygazdálkodási célkitűzésekhez igazítani. Ilyen struktúrákat a technikai intézkedésekre vonatkozó minden új szabályozási keretbe be kell építeni.

A nyilvános konzultáción túlmenően a 2011-től 2015 elejéig terjedő időszakban számos műhelytalálkozóra, konzultációra és értekezletre is sor került a legfontosabb érdekelt felekkel. A nyilvános konzultáció és az azt követően a legfontosabb érdekelt felekkel (halászati ágazat, nem kormányzati szervezetek, tagállamok) folytatott kiterjedt párbeszéd együtt biztosították, hogy a kinyilvánított nézetekben teljes mértékben kifejezésre jusson az érdekelt felek különböző csoportjainak véleménye.

•Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságnál (HTMGB) három alkalommal ült össze szakértői munkacsoport (2012. október 10 , 2013. március 11 és 2015. március 12 ). Ezeken az értekezleteken a csoportok azt vizsgálták, hogy a technikai intézkedések a KHP-n belül milyen potenciállal rendelkeznek irányítási eszközként. A jelentések megállapításai segítettek meghatározni az előretekintő értékelés során számításba vett lehetőségeket, és adatokkal szolgáltak a javaslat kidolgozásához.

Az említett értekezleteken kívül több eseti megkeresés is érkezett a HTMGB-hez és a Nemzetközi Tengerkutatási Tanácshoz (ICES) a halászeszközök szelektivitásához kapcsolódó következő konkrét témákban: a szembőségre és a fogások összetételére vonatkozó szabályok felváltása; tengeri emlősök és más védett fajok járulékos fogásai; jelenleg tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek. Ezek a megkeresések szintén útmutatással szolgáltak a javaslat megszövegezése során.

•Hatásvizsgálat

Sor került hatásvizsgálatra, melynek során figyelembe vettük a nyilvános konzultációból és az azt követő célzott konzultációkból származó információkat, a visszatekintő és az előretekintő értékelések eredményeit, a szakértői véleményeket, valamint az e kezdeményezés támogatására létrehozott hatásvizsgálati irányítócsoport és a Szabályozói Ellenőrzési Testület észrevételeit.

A hatásvizsgálat keretében három olyan szakpolitikai lehetőséget és egy olyan részlehetőséget hasonlítottunk össze az alapforgatókönyvvel, amelyektől a leginkább várható a célok elérése és az azonosított problémák megoldása.

–Alapforgatókönyv: A jelenlegi rendeletek és a KHP mint központi elem hatályban marad, és az előírások a KHP-hez kapcsolódó számos technikai és egyéb állományvédelmi rendelkezésben kerülnek meghatározásra. Az alapforgatókönyv figyelembe veszi a KHP-ban foglalt kötelezettségekkel (kirakodási kötelezettség; az EUMSZ-szel való összhangba hozatal a Bizottság jelenlegi felhatalmazásai tekintetében) fennálló jogi ellentmondások kiküszöbölését célzó közelmúltbeli kiigazításokat. A technikai intézkedések regionalizációja visszadobási és többéves tervek révén valósul meg, ami tovább bonyolítja a jogszabályok „szövevényét”, és tovább növeli a meglévő technikai szabályok alól eltérést biztosító vagy e szabályokat módosító új szabályok számát.

–Egységes szerkezetbe foglalás: Egy korlátozott hatályú új rendelet egységes szerkezetbe foglalja valamennyi terület és halászati tevékenység közös szabályait (pl. egyes halászati módszerek általános tilalma). Az (együttdöntéssel elfogadott) közös szabályok elkülönülnek a regionális szinten meghatározható szabályoktól. Az utóbbi technikai szabályok hatályban maradnak a meglévő rendeletekben (együttdöntési aktusok és bizottsági aktusok). Ebbe beleértendő az említett rendeletek közelmúltbeli módosításainak beépítése és az EUMSZ-szel való összhangba hozataluk is. A technikai intézkedések regionalizációja a Bizottság által felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján elfogadott visszadobási tervek révén, valamint a Bizottság által az együttdöntési eljárás keretében elfogadott új többéves tervek alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén történik. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok (ideiglenes) eltéréseket vezetnek be a meglévő szabályoktól, illetve módosítják azokat. Regionalizációra akkor kerül sor, ha és amennyiben a tagállamok ideiglenes jelleggel, legfeljebb 3 éves időszakra szóló visszadobási tervekre irányuló közös ajánlást nyújtanak be. Ezen időszak lejárta után az említett eltérések fenntartása uniós többéves terv keretében adott felhatalmazás alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján lehetséges.

–Keretrendszeren alapuló megközelítés: Új keretrendelet, amely tartalmazza a) az általános rendelkezéseket (hatály, célkitűzések, alapelvek), valamint a várt eredmények meghatározását és a megfelelő előírásokat; b) a közös szabályokat és a technikai rendelkezéseket (mint az 1. lehetőség esetében); és c) a kapott eredményeknek megfelelő alapkövetelményeket (régiók szerint), amelyek a regionalizáció keretében alapintézkedésekként szolgálnak. Az alapkövetelmények lényegileg a meglévő szabályokon alapulnak és elsősorban felváltják a szembőségre és a fogások összetételére vonatkozó jelenlegi szabályokat, a jelenlegi minimális méretet a minimális állományvédelmi referenciamérettel átalakítják, valamint megtartják a fiatal egyedek és az ívó rajok védelméhez szükséges halászati tilalmakat és minden más régióspecifikus technikai szabályt. A struktúra átdolgozásra kerül (a sok meglévő rendelet helyett egyetlen rendelet). Több meglévő rendelet hatályát veszti, és – adott esetben ésszerűsített formában – beépül az új keretbe. Az alapkövetelmények és az e céloknak megfelelő alapértelmezett technikai intézkedések a regionalizált intézkedések kialakításáig és uniós jogban (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján) való bevezetéséig alkalmazandók. Amennyiben regionális fellépés nem kerül kidolgozásra, továbbra is az alapkövetelmények számítanak alapértelmezett szabályoknak. A tagállamoknak így lehetőségük van arra, hogy a merevebb technikai szabályoktól (az alapértelmezett intézkedésektől) eltávolodva a regionalizáció keretében rugalmasabb, eredményorientált irányítási megközelítést alkalmazzanak egy adott tervben előirányzott eredmények és célkitűzések elérése érdekében.

–Alapkövetelmények nélküli keretrendszer: A keret főbb elemei változatlanul megmaradnak, kivéve az alapkövetelmények szerinti intézkedéseket. A keret felhatalmazást ad konkrét intézkedések regionális kidolgozására. Ez a felhatalmazás lehetővé teszi a KHP célkitűzéseinek teljesítéséhez regionális szinten szükséges intézkedések felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén, a visszadobási és a többéves tervek keretében történő meghozatalát.

–A meglévő szabályok felszámolása: A technikai intézkedésekről szóló rendeletek többsége azonnal hatályát veszti, kivéve az alapvető természetvédelmi intézkedéseket, amelyek továbbra is érvényben maradnak. A hosszabb távon szükséges technikai intézkedések regionális szinten, többéves tervek keretében kerülnek kidolgozásra (azzal, hogy a technikai intézkedések rövid távon ideiglenes jelleggel beépíthetők a visszadobási tervekbe). E lehetőség nem számol keretrendelet elfogadásával.

A lehetőségek összehasonlítása

Összehasonlításban az alapkövetelményeket alkalmazó, keretrendszeren alapuló megközelítés bizonyult a legalkalmasabbnak a kitűzött célok elérésére és annak kellő biztosítására, hogy az állományvédelmi célkitűzések a fokozott regionalizáció mellett továbbra is teljesüljenek. A cél az, hogy hosszabb távon (legkésőbb 2022-ig) a regionális tervek tartalmazzák valamennyi szükséges technikai intézkedést. E lehetőség a legalkalmasabb a regionalizáció felé való, 2022-ig tartó átmenet levezénylésére.

Az alapkövetelmények nélküli keretrendszer és a meglévő szabályok felszámolása azonnal megoldaná a technikai intézkedéseknek a halászati ágazat által üdvözölt egyszerűsítését, azonban mindkét lehetőség nagyobb kockázattal is jár, mint az előnyben részesített lehetőség. Drasztikus változást hoznának az irányítási rendszerben, és a bizonyítás terhét jórészt a halászokra (és a tagállamokra) helyeznék át. Mindkét megközelítés azon a feltételezésen alapul, hogy a halászok mindent megfelelően dokumentálnak, és átlátható módon igazolják, hogy teljesítik a (KHP-ban foglalt) általános célkitűzéseket, és elérik a megállapodás szerinti eredményeket, valamint a többéves tervekben azonosított konkrét célokat és eredményeket. Azonnali magatartásbeli változást feltételez a halászok részéről és azt, hogy azok az egymásra gyakorolt nyomás és az önszabályozás segítségével gondoskodnak a nem szelektív halászati gyakorlatok megszüntetéséről. A tagállamok, a halászati ágazat egyes szegmensei és a nem kormányzati szervezetek – legalábbis rövid távon – vonakodnak ebbe az irányba elmozdulni.

A technikai intézkedések egységes szerkezetbe foglalása volt a legkevésbé támogatott lehetőség. Lényegében megtartja a jelenlegi bonyolult szabályozási struktúrát, és az alapforgatókönyvhöz képest nem biztosít az érdekelt felek számára semmilyen egyértelmű ösztönzést. Ezenkívül nem teljes mértékben illeszkedik a közös halászati politikában előirányzott regionalizáció elképzeléséhez.

A hatások összefoglalása

Az előnyben részesített lehetőség főként a technikai intézkedések szabályozási struktúráját és irányítását módosítja. Kevés új intézkedés kerül bevezetésre, a lényegi módosítások pedig főképpen a meglévő szabályok törlésére korlátozódnak az egyszerűsítés és az adminisztratív terhek csökkentése, valamint az ellenőrizhetőség javítása és a természetvédelmi intézkedések egységes szerkezetbe foglalása érdekében. Ennek megfelelően a hatásvizsgálatban foglalt hatáselemzés konkrét példákkal és esettanulmányokkal alátámasztott minőségi értékelésen alapul. A főbb hatások a következők:

Gazdasági hatás

A keretrendszeren alapuló megközelítés gazdasági hatása pozitív, és előrelendíti a regionalizációt. A technikai intézkedések kialakításában a regionalizációnak köszönhetően jelentkező fokozott rugalmasság és az érdekelt felek fokozottabb részvétele más szakpolitikai lehetőségekhez képest jobban ösztönzi a szelektív halászeszközök mielőbbi alkalmazását. Ez elő fogja segíteni a maximális fenntartható hozam elérését és a nem kívánt fogások csökkentését, valamint az ennek nyomán megnövekedett halászati lehetőségek gazdasági előnyeit. A helyzet idővel folyamatosan javulni fog, különösen abban az esetben, ha a tagállamok kiegészítő halászati lehetőségekkel jutalmazzák a szelektív halászatot, amire a KHP lehetőséget ad.

Társadalmi hatás

A halászati ágazatban rövid távon – az MFH szerinti halászatra való átállás és a kirakodási kötelezettség jelentette kihívásokhoz való alkalmazkodás ideje alatt – valószínűleg csökkenteni fog a foglalkoztatás. Ha azonban azt feltételezzük, hogy a regionalizáció felgyorsul, és a leginkább érintett flottaszegmensek, azaz a vegyes tengerfenéki fajokat halászó szegmensek a szelektivitás gyors javítására törekednek, bármilyen negatív hatás gyorsabban ellensúlyozható lenne, és a foglalkoztatási szintek stabilizálódnának. Hosszabb távon – amint megvalósul a fenntartható halászat – a halászati lehetőségek növekedni fognak (2020-ra legalább 20 %-kal). Ilyen jelentős növekedés mellett lehet azzal számolni, hogy új munkahelyek jönnek létre a halászati ágazatban. A fenntartható halászat hatására emelkedni fognak a bérek, ezáltal pedig vonzóbbá válnak az ágazatban a munkahelyek.

Környezeti hatás

A rövid távú hatások valószínűleg hamarabb ellensúlyozódnak, mint a többi megvizsgált lehetőség esetében. A keretrendszer gondoskodna a regionalizációra való áttérésről, és az alapkövetelmények felvételével és a már meglévő, továbbra is szükséges technikai intézkedések megtartásával biztosítaná, hogy a KHP környezeti fenntarthatóságra vonatkozó célkitűzései ne kerüljenek veszélybe. Hosszabb távon az intézkedések kialakítása a regionalizáció jóvoltából olyan alkalmazkodó irányítási keretben történne, amely rugalmasabban tud reagálni és jobban fel van készülve a tengeri ökoszisztémákat fenyegető veszélyekre, és lehetővé teszi az állományvédelmi intézkedések gyors meghozatalát.

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

Egyszerűsítés

E javaslat elsődleges célja a meglévő rendeletek egyszerűsítése. Az új keret 6 együttdöntéssel elfogadott rendeletet 1 rendelettel vált fel, további 3 rendelet pedig részben hatályát veszti, részben módosul. Hatályát veszti ezenkívül mintegy 10 kapcsolódó bizottsági rendelet is. E rendeletek bizonyos elemei a regionalizáció megvalósulásáig beépülnek a javasolt keretbe. Ez további egyszerűsítést tesz lehetővé két fő területen. Először is a fiatal egyedek és az ívó rajok védelme érdekében tilalom vagy korlátozás alá vont 40 jelenlegi terület majdnem fele esetében a tilalom vagy korlátozás törlésre vagy egyszerűsítésre kerül. Mindez a HTMGB szakvéleménye, valamint a tagállamok és az érdekelt felek észrevételei alapján történik. A másik egyszerűsítési terület az Atlanti-óceán északkeleti részére és a Balti-tengerre vonatkozó meglévő rendeletek szembőségre és fogásösszetételre vonatkozó táblázatait érinti. Ezeket a táblázatokat az egyes régiók esetében leegyszerűsítettük úgy, hogy a vontatott és a statikus halászeszközökre az eddigi hasznosítási korösszetételek alapján egy alapértelmezett szembőség vonatkozik, ugyanakkor fontos halászati tevékenységek fenntartása érdekében több helyen eltérést alkalmaztunk és kisebb szembőséget engedélyeztünk.

Kkv-k

A technikai intézkedésekről szóló rendeleteket érintő esetleges változások a nagyjából 82 000 hajót és teljes munkaidős egyenértéken véve mintegy 98 500 munkavállalót alkalmazó halászati ágazatot érintenék a leginkább. E megközelítőleg 82 000 halászhajónak mintegy 98 %-a minősül mikrovállalkozásnak, amely 10-nél kevesebb főt foglalkoztat, és amelynek éves forgalma és/vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 2 millió EUR-t. Tekintettel a mikrovállalkozások említett nagy ágazatbeli arányára, ha ezek nem kerülnének e javaslat hatálya alá, az veszélybe sodorná a KHP állományvédelmi célkitűzéseit, mivel az általános szabályok csak igen kevés halászati vállalkozásra lennének érvényesek.

A kkv-kra gyakorolt hatás az adminisztratív költségek és terhek szempontjából pozitív lenne, mivel a jelenlegi rendeletek azonnal leegyszerűsödnének, és a halászati ágazat a tanácsadó testületeken keresztül nagyobb szerephez jutna a jövőbeli technikai intézkedések kialakításában. Ezenkívül a hosszabb távon az eredményalapú rendszerre való esetleges áttérés tovább egyszerűsítené a technikai szabályokat. Ez azonban a bizonyítás terhének a halászati ágazat felé történő eltolódását jelenti, mivel a halászoknak pontosan dokumentálniuk kellene a fogásokat. Ez potenciálisan növelheti a fogások dokumentálásához kapcsolódó költségeket, jóllehet azok mértéke függ a tagállamok „regionalizált ellenőrzésre” vonatkozó elképzelésétől, és a költségeket ellensúlyozná a megközelítésből adódó nagyobb rugalmasság.

•Alapvető jogok

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

Ennek az intézkedésnek nincsenek az uniós költségvetés kiadásait növelő vonzatai.

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

Nyomon követés

Az előnyben részesített lehetőség szerint egyértelmű célokat kell meghatározni a nem kívánt fogások 2019-ig való csökkentésére és – amennyire lehetséges – megszüntetésére, valamint valamennyi halállomány esetében a maximális fenntartható hozam szerinti halászat megvalósítására 2020-ig. A jó környezeti állapot 2020-ig történő eléréséhez való hozzájárulás céljából meghatározásra kerülnének a halászat által a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatások csökkentésére vonatkozó célértékek is. Annak érdekében, hogy mérni lehessen a célok elérését, a technikai intézkedések nyomon követését lehetővé tevő következő környezeti, gazdasági, társadalmi és megfelelési mutatókat javasoljuk:

Környezeti: fogási profilok alakulása, MFH-szinten lévő állományok száma, az érzékeny fajok járulékos fogásainak alakulása és az érzékeny élőhelyek védelme

Gazdasági: jövedelem, bruttó hozzáadott érték, bevétel/megtérülési bevétel és nettó árrés

Társadalmi: foglalkoztatás és legénységi bérek

Megfelelés: a technikai intézkedésekhez kapcsolódó jogsértések és a tengeren töltött járőrnapok száma.

A nyomon követéshez szükséges adatok az adatgyűjtési keretrendszerből (DCF) 13 , a HTMGB és az ICES szakvéleményeiből, valamint az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) éves jelentéseiből állnának rendelkezésre.

Értékelés

2022-ig, amikorra teljes mértékben alkalmazandóvá válik a kirakodási kötelezettség, valamennyi állomány tekintetében megvalósult a maximális fenntartható hozam, és a tengeri ökoszisztémák esetében sikerült elérni a jó környezeti állapotot, utólagos értékelést kell végezni a technikai intézkedéseket érintő főbb értékelési kérdések megvitatására. Ez az értékelés közvetlen része lesz a KHP visszamenőleges értékelésének, amely a tervek szerint 2022-ben veszi kezdetét.

A HTMGB és az ICES a fenntarthatósági célok megvalósulásának ellenőrzése érdekében rendszeresen értékelni fogja az új többéves terveket. Ezek az értékelések jelzéssel szolgálnak majd azt illetően, hogy az említett tervekben foglalt technikai intézkedések eredménnyel jártak-e.

A KHP-rendelet 49. cikke (a közös halászati politika működése) és 50. cikke (a maximális fenntartható hozam teljesítésében elért eredmények) szerinti jelentéstételi kötelezettségek – bár közvetlenül nem a technikai intézkedésekhez kapcsolódnak – szintén információkkal szolgálnak majd a technikai intézkedések eredményességét illetően.

A regionális szinten kidolgozott intézkedéseket a HTMGB-nek vagy az ICES-nek szintén rendszeresen értékelnie kell annak érdekében, hogy az intézkedések összhangban álljanak a közös halászati politika célkitűzéseivel.

Az EFCA közös alkalmazási programokról szóló éves jelentései dokumentálják a feltárt jogsértések számát és okait, összevetve az elvégzett ellenőrzések számával és jellegével. E számok jelzéssel szolgálnak majd a technikai intézkedésekről szóló rendeleteknek való megfelelés szintjét illetően.

Jelentéstétel

2020 végéig és azt követően minden harmadik évben a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról, amely jelentésnek tartalmaznia kell a technikai intézkedések következőkre gyakorolt hatásának értékelését: a halászati erőforrások védelme, valamint a halászat tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása. E jelentés alapján a Bizottság javaslatot tesz a szükséges módosításokra.

•Magyarázó dokumentumok (irányelvek esetén)

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

A javaslat felépítése a következő:

Általános rendelkezések – ez a rész megállapítja a hatályt, az átfogó és egyedi célkitűzéseket, valamint az általános és egyedi célkitűzésekhez kapcsolódó célértékeket a nem kívánt fogások szintjeiben kifejezve; az érzékeny fajok járulékos fogásainak küszöbértékeit; és a halászat által jelentősen érintett tengerfenék kiterjedésének csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket; a jó kormányzás elveit és a fogalommeghatározásokat. A fogalommeghatározások elsősorban a halászeszközök és halászati műveletek meghatározásait érintik, és valamennyi régióra érvényesek. Egységes szerkezetbe foglalják és naprakésszé teszik a meglévő rendeletek fogalommeghatározásait.

Közös technikai intézkedések – ez a rész tartalmazza a technikai intézkedésekről szóló minden főbb jelenlegi rendeletben szereplő közös szabályokat, ezeket azonban valamennyi tengermedence tekintetében alkalmazni kell, és de facto állandónak kell tekinteni, mivel módosításuk se nem szükséges, se nem indokolt. Az e részben foglalt rendelkezések a következők:

–tiltott halászeszközök és halászati gyakorlatok, ideértve a bizonyos típusú halászeszközökkel kifogott tengeri fajok értékesítésének tilalmát,

–az érzékeny fajok (például tengeri emlősök, tengeri hüllők és tengeri madarak) és élőhelyek (pl. hidegvízi korallzátonyok) védelmét szolgáló intézkedések, beleértve az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvben felsorolt madarak és élőhelyek védelmét,

–a vontatott halászeszközök használatára vonatkozó általános korlátozások és feltételek (ideértve a zsákvég alapvető kialakítását és a halászeszközökre felszerelhető megengedett toldalékokat),

–a statikus hálók használatára vonatkozó korlátozások. Ez magában foglalja az eresztőhálók használatára vonatkozó meglévő korlátozások egységes szerkezetbe foglalását (azaz a 2,5 km-nél hosszabb eresztőhálók használatának tilalmát, az ilyen eszközök nagy távolságra vándorló fajokat célzó használatának tilalmát és az eresztőhálók használatának általános tilalmát a Balti-tengeren). A regionalizáció keretében a tagállamoknak meg kell erősíteniük ezeket a rendelkezéseket, adott esetben teljes tilalmat elrendelve ezen eszközök használatára vonatkozóan, amennyiben tudományosan bizonyított, hogy az eresztőhálók további használata fenyegetést jelent a térség érzékeny fajainak védettségi állapotára nézve,

–minimális állományvédelmi referenciaméretek (meghatározás, mérés, a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti halak felhasználása),

–közös intézkedések a visszadobás csökkentésére (érték szerinti szelektálás, visszaengedés, a fogási korlátok hatálya alá nem tartozó fajok védelme).

Regionalizáció – ez a rész meghatározza a regionalizációra irányadó általános elveket, hivatkozással a regionális intézkedések hiányában alkalmazandó alapvető intézkedésekre, valamint a technikai intézkedéseknek a többéves tervek, ideiglenes visszadobási tervek és a környezetvédelmi jogszabályok alapján fennálló kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges állományvédelmi intézkedések keretében regionális szinten történő meghatározásához elengedhetetlen felhatalmazásokat. A felhatalmazások lehetővé teszik a tagállamok regionális csoportjai által benyújtott közös ajánlásokon alapuló regionális intézkedések kialakítását, amelyek módosítják a meglévő alapkövetelményeket, illetve eltérnek azoktól, illetve új intézkedéseket vagy eltéréseket vezetnek be, feltéve, hogy a meglévő intézkedések bizonyíthatóan nem járnak állományvédelmi előnyökkel, vagy amennyiben alternatív intézkedések kerültek bevezetésre. E felhatalmazások a közös halászati politikából származnak. Meghatározásra kerülnek továbbá az ideiglenes visszadobási tervek keretében meghozható regionális intézkedések és azok az óvintézkedések, amelyeket akkor kell életbe léptetni, ha tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy a regionális intézkedések nem biztosítják az állományvédelmi célok megvalósulását. E célból a szöveg védzáradékot tartalmaz, amely lehetővé teszi a Bizottság számára a fellépést, ha a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények rámutatnak, hogy azonnali intézkedésekre van szükség a tengeri fajok védelme érdekében. Mindez lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy – e rendeleten vagy az uniós joggal összhangban lévő, egyéb módon meghatározott technikai intézkedéseken túlmenően vagy ezektől eltérve – technikai intézkedéseket hozzon a szóban forgó veszélyek enyhítésére. Az intézkedések vonatkozhatnak a halászeszközök használatára vagy a halászati tevékenység végzésére vonatkozóan bizonyos területek vagy időszakok tekintetében megállapított korlátozásokra.

Nem uniós vizeken alkalmazandó technikai intézkedések – ez a rész ad felhatalmazást a Bizottságnak arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) által elfogadott, a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák listáira vonatkozó meglévő részletes szabályokra, valamint a kék menyhal és a vörös álsügérek halászatához kapcsolódóan a NEAFC által elfogatott konkrét technikai intézkedésekre vonatkozóan. Ezenkívül – a megfelelő rendelet módosítása által – lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságról (GFCM) szóló 1343/2011/EU rendeletben 14 foglalt technikai intézkedésekre vonatkozóan. Lehetővé teszi továbbá a Bizottság számára, hogy a szóban forgó intézkedések NEAFC, illetve GFCM által elfogadott jövőbeli módosításait beépítse az uniós jogba. Jelenleg nem létezik ilyen felhatalmazás.

Technikai rendelkezések – ez a rész tartalmazza a tudományos kutatás végzésére, valamint a tengeri fajok mesterséges állománypótlására és áttelepítésére vonatkozó közös rendelkezéseket.

Eljárási rendelkezések – ez a rész írja elő a felhatalmazásnak a javaslatban szereplő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében való gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket és a végrehajtási aktusokra vonatkozó bizottsági eljárást.

Záró rendelkezések – ez a rész foglalja magában az érintett rendeletek hatályon kívül helyezésére vagy módosítására, valamint a felülvizsgálati és jelentéstételi folyamatra vonatkozó rendelkezéseket.

Mellékletek – a mellékletek tartalmazzák az alapintézkedéseket tengermedencék szerint (azaz Északi-tenger, Balti-tenger, északnyugati vizek, délnyugati vizek, Földközi-tenger, Fekete-tenger és legkülső régiók). Regionális intézkedések hiányában ezek az alapintézkedések alkalmazandók. Ide tartoznak a szembőségek alapméretei, a minimális állományvédelmi referenciaméretek, a fiatal egyedek és az ívó rajok védelmében tilalom vagy korlátozás alá vont területek, valamint minden egyéb régióspecifikus intézkedés. A többi melléklet tartalmazza azon, tilalom hatálya alá tartozó fajok jegyzékét, amelyek járulékos fogásként kifogott egyedeit haladéktalanul vissza kell dobni a tengerbe; valamint az érzékeny élőhelyek védelmében halászati tilalom hatálya alá vont területeket és azon fajok listáját, amelyeket tilos eresztőhálóval fogni.

2016/0074 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 15 ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 16 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 17 a halászati erőforrások védelme és fenntartható kiaknázása céljából közös halászati politikát hoz létre.

(2)A technikai intézkedések olyan eszközök, amelyek a közös halászati politika végrehajtását hivatottak támogatni. Egy visszamenőleges értékelés azonban azt mutatta, hogy jelenlegi szabályozási struktúrájuk miatt valószínűleg nem képesek megvalósítani a közös halászati politika célkitűzéseit, ezért eredményességük fokozása érdekében az irányítási struktúrára összpontosító új megközelítésre van szükség.

(3)A technikai intézkedések szabályozására ki kell dolgozni egy keretet. E keretnek meg kell határoznia az uniós vizek mindegyikén alkalmazandó általános szabályokat, és rendelkeznie kell olyan technikai intézkedések meghozataláról, amelyek a közös halászati politika által bevezetett regionalizációs folyamat révén figyelembe veszik a halászati tevékenységek regionális sajátosságait.

(4)A keretnek ki kell terjednie a halászati erőforrások kifogására és kirakodására, valamint a halászeszközök működtetésére és a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémákkal való kölcsönhatására.

(5)A keretet – a lobogó szerinti tagállam elsődleges felelősségének sérelme nélkül – alkalmazni kell az uniós vizeken uniós és nem uniós hajók, valamint a tagállamok állampolgárai által végzett halászati műveletekre, továbbá a Szerződés 349. cikkének első bekezdésében említett legkülső régiókban tevékenységet folytató uniós hajókra. Alkalmazni kell ezenkívül a nem uniós vizeken az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) szabályozási területe és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó terület tekintetében elfogadott technikai intézkedésekre.

(6)A technikai intézkedéseket adott esetben a hobbihorgászatra is alkalmazni kell, amely jelentős hatással lehet a hal- és kagylófajok állományaira.

(7)A technikai intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a közös halászati politikának a maximális fenntartható hozam melletti halászatra, a nem kívánt fogások csökkentésére és a visszadobás gyakorlatának megszüntetésére vonatkozó célkitűzéseihez, valamint a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben 18 meghatározott jó környezeti állapot eléréséhez.

(8)A technikai intézkedéseknek szelektív halászeszközök használata és elkerülő intézkedések révén biztosítaniuk kell különösen a fiatal egyedek és az ívó rajok védelmét. A technikai intézkedéseknek továbbá minimálisra kell csökkenteniük, illetve lehetőség szerint meg kell szüntetniük a halászeszközöknek a tengeri ökoszisztémára és különösen az érzékeny fajokra és élőhelyekre gyakorolt hatását. Ezenkívül hozzá kell járulniuk olyan állománygazdálkodási intézkedések bevezetéséhez, amelyeknek köszönhetően teljesíthetők a 92/43/EGK tanácsi irányelvben 19 , a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben 20 és a 2008/56/EK irányelvben előírt kötelezettségek.

(9)A technikai intézkedések eredményességének értékelése céljából a nem kívánt fogások szintje, az érzékeny fajok járulékos fogásai és a halászati tevékenységek által kedvezőtlenül érintett tengerfenéki élőhelyek kiterjedése tekintetében olyan célértékeket indokolt meghatározni, amelyek megfelelnek a közös halászati politika célkitűzéseinek, az uniós környezetvédelmi szabályozásnak (azon belül különösen a 92/43/EGK tanácsi irányelvnek és a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek 21 ) és a bevált nemzetközi gyakorlatnak.

(10)A technikai intézkedések egységes értelmezése és végrehajtása érdekében naprakésszé kell tenni és egységes szerkezetbe kell foglalni a halászeszközöknek és a halászati műveleteknek a technikai intézkedéseket tartalmazó meglévő rendeletekben foglalt fogalommeghatározásait.

(11)Bizonyos ártalmas halászeszközöket és -módszereket, amelyek robbanóanyagot, mérget, bódító anyagokat, elektromos áramot, légkalapácsot vagy más ütéssel működő eszközt alkalmaznak, a vörös korall vagy másfajta korallok, illetve korallszerű fajok begyűjtésére használt vontatott eszközöket és markolókat, valamint egyes szigonypuskákat indokolt betiltani, az elektromos vonóháló azonban bizonyos szigorú feltételek teljesülése esetén alkalmazható.

(12)Tekintettel a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) szakvéleményére, a nem szelektív halászathoz vezető helytelen gyakorlatokat megelőzendő indokolt a vontatott halászeszközök használatára és a zsákvégek kialakítására vonatkozó korlátozásokat megfogalmazó bizonyos közös szabályokat megállapítani.

(13)A nagy területeket lehalászni és így veszélyeztetett fajok jelentős mennyiségét kifogni képes eresztőhálók használatának korlátozása érdekében az ilyen halászeszközök használatát korlátozó meglévő rendelkezéseket indokolt egységes szerkezetbe foglalni.

(14)A HTMGB szakvéleménye alapján a statikus hálóval történő halászatot az érzékeny mélytengeri fajok védelme érdekében továbbra is indokolt megtiltani az ICES IIIa, VIa, VIb, VIIb, VIIc, VIIj és VIIk körzet és az ICES VIII, IX, X és XII alterület ny. h. 27°-tól keletre eső, térkép szerint 600 méternél nagyobb mélységű vizeiben.

(15)Egyes ritka halfajok, például a cápa- és rájafajok védelme szempontjából még a korlátozott halászati tevékenység is komoly kockázatot jelenthet. Ezért e fajok védelmében indokolt általános halászati tilalmat bevezetni.

(16)Az érzékeny tengeri fajok – például a 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelvben foglalt tengeri emlősök, tengeri madarak és tengeri hüllők – szigorú védelme érdekében indokolt előírni, hogy a tagállamok enyhítő intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy az említett fajok halászeszközökkel ejtett fogásait a lehető legkisebbre csökkentsék, és ha csak lehet, megszüntessék.

(17)Az Írország és az Egyesült Királyság partjai mentén, valamint az Azori-szigeteket, Madeirát és a Kanári-szigeteket övező vizekben található érzékeny tengeri élőhelyek folyamatos védelmének biztosítása érdekében indokolt fenntartani a mélytengeri halászeszközök használatára vonatkozó meglévő korlátozásokat.

(18)Abban az esetben, ha a tudományos szakvélemények és a technikai információk alapján más ilyen területek is azonosításra kerülnek, akkor ezen élőhelyek védelmére hasonló korlátozásokat kell bevezetni.

(19)A tengeri fajok fiatal egyedeinek védelmében és a halállomány-helyreállítási területek létrehozása kapcsán – a közös halászati politikával összhangban – indokolt minimális állományvédelmi referenciaméreteket meghatározni.

(20)A tengeri fajok méretének megállapításához meg kell határozni a mérés módját.

(21)A kirakodási kötelezettség halászati ágazat általi végrehajtásának segítése érdekében a tagállamoknak olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek megkönnyítik a tengeri fajok minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek tárolását, vagy gondoskodnak azok piaci elhelyezéséről. Ezen intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a kirakodóhelyek és menedékek építését, illetve átalakítását célzó beruházások támogatását, vagy olyan beruházások ösztönzését, amelyek a halászati termékek értékének növelésére irányulnak.

(22)Eltekintve az olyan esetektől, amikor a kirakodási kötelezettség alóli mentességet vezetnek be, indokolt megtiltani az érték szerinti szelektálás és a visszaengedés gyakorlatát.

(23)Amennyiben a tudományos szakvélemények eredményei szerint a fogási korlátok hatálya alá nem tartozó és ezért a kirakodási kötelezettség hatálya alá sem tartozó fajok nem kívánt fogásai jelentősek, a tagállamoknak kísérleti projekteket kell végezniük azzal a céllal, hogy feltárják e fogások csökkentésének módját, valamint hogy a cél elérése érdekében megfelelő technikai intézkedéseket vezessenek be.

(24)Regionális szinten meghatározott intézkedések hiányában a meghatározott alapkövetelményeket kell alkalmazni. Ezeknek az alapkövetelményeknek meglévő technikai intézkedéseken kell alapulniuk, figyelembe véve a HTMGB szakvéleményét és az érdekelt felek véleményét. Az alapkövetelményeknek ki kell terjedniük a vontatott halászeszközök és a statikus hálók szembőségének alapméreteire, a minimális állományvédelmi referenciaméretekre, a tilalom vagy korlátozás hatálya alá vont területekre, a bizonyos területeken a tengeri emlősök és tengeri madarak járulékos fogásait mérséklő természetvédelmi intézkedésekre, valamint bármely más olyan jelenleg meglévő régióspecifikus intézkedésre, amelyre továbbra is szükség van annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő intézkedések regionalizáció keretében történő meghozataláig is teljesüljenek az állományvédelmi célkitűzések.

(25)A tagállamok az érdekelt felekkel együttműködve közös ajánlásokat dolgozhatnak ki olyan megfelelő technikai intézkedések bevezetésére, amelyek a közös halászati politikában meghatározott regionalizációs folyamatnak megfelelően eltérnek az alapkövetelményektől.

(26)Az ilyen regionális technikai intézkedéseknek a hasznosítási korösszetétel, valamint az érzékeny fajok és élőhelyek számára nyújtott védelem tekintetében legalább egyenértékűeknek kell lenniük az alapkövetelményekkel.

(27)A regionális technikai intézkedéseket elsősorban a közös halászati politika szerinti többéves tervek keretében kell meghatározni. A szóban forgó többéves tervek keretében az alapkövetelmények módosíthatók, azok kiegészítésére vagy felváltására, illetve az azoktól való eltérés céljából új intézkedések vezethetők be, feltéve, hogy az alapkövetelmények bizonyíthatóan nem járnak állományvédelmi előnyökkel, vagy amennyiben olyan alternatív intézkedések kerültek bevezetésre, amelyek biztosítják a célok és célkitűzések folyamatos teljesülését. Az 1380/2013/EU rendelet 10. cikkének megfelelően a többéves tervek tartalmazhatnak más, a halászat ökoszisztémára gyakorolt káros hatását minimalizálni hivatott, a 2008/56/EK irányelv 13. cikke (4) bekezdése, a 2009/147/EK irányelv 4. cikke vagy a 92/43/EGK irányelv 6. cikke szerinti kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges természetvédelmi intézkedéseket is.

(28)A szembőségek alapméreteitől eltérő méret- és fajszelektáló halászeszközök többéves tervek keretében történő elfogadására irányuló közös ajánlások kidolgozása során a tagállamok regionális csoportjainak gondoskodniuk kell arról, hogy ezeknek az eszközöknek a szelektivitása elérje vagy meghaladja az alapkövetelményként meghatározott halászeszközök szelektivitását.

(29)A fiatal egyedek és az ívó rajok védelmében halászati tilalom vagy korlátozás hatálya alá vonandó új területek többéves tervek keretében történő módosítására vagy kijelölésére irányuló közös ajánlások kidolgozása során a tagállamok regionális csoportjainak meg kell határozniuk a tilalom, illetve a korlátozás jellemzőit, hatókörét, időtartamát, a halászati eszközökre vonatkozó korlátozásokat, valamint az ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedéseket.

(30)A minimális állományvédelmi referenciaméretek többéves tervek keretében történő módosítására vagy meghatározására irányuló közös ajánlások kidolgozása során a tagállamok regionális csoportjainak biztosítaniuk kell, hogy a közös halászati politika célkitűzései ne kerüljenek veszélybe, ezért gondoskodniuk kell arról, hogy a tengeri fajok fiatal egyedeinek védelmét tiszteletben tartsák, hogy a piac ne torzuljon, és ne alakulhasson ki a minimális állományvédelmi referenciaméretek alatti halak piaca.

(31)A közös ajánlások keretében kidolgozandó lehetőségként indokolt engedélyezni, hogy a tagállamok a fiatal egyedek és az ívó rajok védelmét szolgáló további intézkedésként továbbhaladási rendelkezésekkel összefüggésben azonnali hatályú halászati tilalmakat állapítsanak meg. Az ilyen területek kijelölésének és megszüntetésének feltételeit, valamint az ellenőrzési és nyomonkövetési rendelkezéseket a vonatkozó közös ajánlásokban kell meghatározni.

(32)A HTMGB által megfelelően értékelt innovatív halászeszközök hatásainak tudományos értékelése alapján az újszerű halászeszközök, például az elektromos vonóháló használatát vagy kibővített használatát lehetőségként bele lehet foglalni a tagállamok regionális csoportjainak közös ajánlásaiba. Az innovatív halászeszközök használata nem engedélyezhető, ha az a tudományos értékelések szerint negatív hatásokkal jár az érzékeny élőhelyekre és a nem célfajokra nézve.

(33)Az érzékeny fajok járulékos fogásainak és a halászeszközök érzékeny tengeri élőhelyekre gyakorolt hatásainak minimalizálása érdekében a tagállamok regionális csoportjainak a halászat érzékeny fajokra és élőhelyekre gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló további enyhítő intézkedéseket kell kidolgozniuk. Amennyiben a tudományos bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a szóban forgó fajok és élőhelyek védettségi állapota komolyan veszélyben forog, akkor a tagállamoknak további korlátozásokat kell bevezetniük bizonyos halászeszközök kialakításával és működtetésével kapcsolatban, illetve adott esetben teljes tilalmat kell elrendelniük a szóban forgó halászeszközök adott régióban való használatára vonatkozóan. Ilyen rendelkezések alkalmazhatók különösen az eresztőhálók használata tekintetében, amely a múltban bizonyos területeken jelentős mennyiségű cetféle és tengeri madár kifogásához vezetett.

(34)Ha nincs hatályban többéves terv, az 1380/2013/EU rendelet a kirakodási kötelezettség végrehajtása céljából lehetővé teszi ideiglenes visszadobási tervek létrehozását. E tervek részeként indokolt lehetővé tenni olyan technikai intézkedések meghatározását, amelyek szigorúan a kirakodási kötelezettség végrehajtásához kapcsolódnak, és céljuk a lehető legnagyobb mértékben fokozni a szelektivitást és csökkenteni a nem kívánt fogásokat.

(35)Az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) meglévő részletes ajánlásainak megtartása érdekében a Bizottságot indokolt felhatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák listáira, valamint a kék menyhal és a vörös álsügérek védelmére irányuló bizonyos intézkedésekhez kapcsolódó konkrét technikai intézkedésekre vonatkozóan. A Bizottságot továbbá fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a NEAFC által elfogadott azon intézkedések jövőbeli módosításainak uniós jogba történő beemelésére vonatkozóan, amelyek e rendelet bizonyos egyértelműen meghatározott, nem lényegi elemeinek tárgyát képezik, és amelyek a szóban forgó egyezmény értelmében az Unióra nézve kötelező erővel bírnak. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is.

(36)A tudományos kutatás, a mesterséges állománypótlás és az áttelepítés akadályozásának elkerülése érdekében e rendelet rendelkezései nem vonatkozhatnak azokra a műveletekre, amelyek szükségesek lehetnek az ilyen tevékenységek folytatásához.

(37)Amennyiben a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények rámutatnak, hogy azonnali intézkedésekre van szükség a tengeri fajok védelme érdekében, akkor a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy kellően indokolt esetben – e rendeleten vagy az uniós joggal összhangban lévő, egyéb módon meghatározott technikai intézkedéseken túlmenően vagy ezektől eltérve – azonnal alkalmazandó, technikai intézkedéseket meghatározó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a veszélyek enyhítése érdekében. Ezeket az intézkedéseket oly módon kell kialakítani, hogy kezeljék az állományok állapotának alakulásában a fiatal egyedekkel való nagy- vagy kismértékű pótlódás nyomán bekövetkező váratlan változásokat, és biztosítsák az ívó halak vagy kagylók védelmét, amikor az állományok kimerült állapotban vannak, vagy amikor más környezeti tényezők veszélyeztetik valamely állomány védettségi helyzetét. Ezek az intézkedések vonatkozhatnak a vontatott vagy statikus halászeszközök használatára vonatkozó vagy a halászati tevékenység végzésére vonatkozóan bizonyos területek vagy időszakok tekintetében megállapított korlátozásokra.

(38)A Bizottságot indokolt felhatalmazni arra, hogy a Szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon halak és kagylók listájának naprakésszé tételére vonatkozóan, amelyekre tilos célzottan halászni; azon érzékeny területek listájának naprakésszé tételére vonatkozóan, ahol korlátozni kell a halászatot; technikai intézkedések többéves tervek részeként történő elfogadása céljából; valamint technikai intézkedések ideiglenes visszadobási tervek részeként történő elfogadása érdekében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben és megfelelő módon való továbbításáról.

(39)Annak érdekében, hogy e rendelet rendelkezései egységes feltételek mellett kerüljenek végrehajtásra, indokolt a Bizottságot felhatalmazni arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: a halászeszközök kopását és elhasználódását csökkentő, illetve a zsákmánynak a vontatott halászeszköz elülső részébe való szökését elősegítő vagy korlátozó eszközök jellemzőinek meghatározása; az alapkövetelményként meghatározott halászeszközökhöz rögzített szelektáló eszközök jellemzőinek meghatározása; az elektromos vonóhálók jellemzőinek meghatározása; a halászeszközök kialakítását érintő korlátozások és a lobogó szerinti tagállamok által elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések; a lobogó szerinti tagállamok által statikus halászeszközök 200–600 méter mélységben való használata esetén elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedésekre vonatkozó szabályok meghatározása, a tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek tekintetében elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedésekre vonatkozó részletes szabályok meghatározása; valamint a cetfélék statikus hálóktól való elriasztására használt eszközök jelkibocsátási jellemzőire vonatkozó és az elhelyezésüket érintő részletes szabályok meghatározása, valamint a tengeri madarak és tengeri hüllők járulékos fogásainak minimalizálása céljából alkalmazott módszerekre vonatkozó részletes szabályok meghatározása. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 22 megfelelően kell gyakorolni.

(40)A Bizottságnak 2020 végéig és azt követően minden harmadik évben – a tagállamoktól és az érintett tanácsadó testületektől kapott információk alapján, a HTMGB által készített értékelés után – jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. E jelentésben értékelnie kell, hogy a regionális és az uniós szintű technikai intézkedések milyen mértékben járultak hozzá az e rendeletben megállapított célkitűzések teljesítéséhez és a meghatározott célok eléréséhez. Amennyiben e jelentés alapján regionális szinten bizonyíték van arra, hogy a célkitűzéseket és célokat nem sikerült elérni, akkor az adott régió tagállamai olyan korrekciós intézkedéseket megállapító tervet nyújtanak be, amelyek révén az említett célkitűzések és célok teljesíthetők. Az említett jelentés alapján a Bizottságnak továbbá az e rendelet vonatkozásában szükséges valamennyi módosítást az Európai Parlament és a Tanács elé kell terjesztenie.

(41)A szükséges módosítások számára és fontosságára való tekintettel a 894/97/EK 23 , a 850/98/EK 24 , a 2549/2000/EK 25 , a 254/2002/EK 26 , a 812/2004/EK 27 és a 2187/2005/EK tanácsi rendeletet 28 hatályon kívül kell helyezni.

(42)Az 1967/2006/EK 29 , az 1098/2007/EK 30 , az 1224/2009/EK 31 és az 1343/2011/EU 32 tanácsi rendeletet, valamint az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet 33 ennek megfelelően módosítani kell.

(43)A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) által elfogadott ajánlásokat átültető meglévő részletes szabályok kiegészítése, illetve módosítása érdekében a Bizottságot indokolt felhatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az 1343/2011/EU rendeletben foglalt technikai intézkedésekre vonatkozóan. A Bizottságot továbbá fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a GFCM által elfogadott azon intézkedések jövőbeli módosításainak uniós jogba történő beemelésére vonatkozóan, amelyek e rendelet bizonyos egyértelműen meghatározott, nem lényegi elemeinek tárgyát képezik, és amelyek a GFCM-megállapodás értelmében az Unióra nézve kötelező erővel bírnak. Az 1343/2011/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet az alábbiakra vonatkozó technikai intézkedéseket állapítja meg:

a)halászati erőforrások kifogása és kirakodása; valamint

b)halászeszközök működtetése és a halászati tevékenység tengeri ökoszisztémákkal való kölcsönhatása.

2. cikk

Hatály

(1)Ez a rendelet – a lobogó szerinti tagállam elsődleges felelősségének sérelme nélkül – az uniós halászhajók és a tagállami állampolgárok által az 5. cikk szerinti halászati övezetekben végzett tevékenységekre, valamint az uniós vizeken halászó, harmadik ország lobogója alatt közlekedő és harmadik országban lajstromozott halászhajók tevékenységeire alkalmazandó.

(2)A 7. és a 14. cikk, valamint az V–X. melléklet A. része a hobbihorgászatra is vonatkozik.

(3)A 29. és a 30. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén az e rendeletben megállapított technikai intézkedések nem alkalmazandók a kizárólag az alábbi célokból folytatott halászati műveletekre:

a)tudományos vizsgálatok; és

b)tengeri fajok mesterséges állománypótlása vagy áttelepítése.

3. cikk

Általános és konkrét célkitűzések

(1)    A közös halászati politika (KHP) végrehajtását elősegítő eszközökként a technikai intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkében és különösen annak (2) és (3) bekezdésében, valamint (5) bekezdése a) és j) pontjában meghatározott célok eléréséhez.

(2)    Ezen túlmenően a technikai intézkedéseknek:

a)optimalizálniuk kell a hasznosítási korösszetételt a tengeri fajok fiatal egyedeinek és ívó rajainak védelme érdekében;

b)biztosítaniuk kell, hogy a 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelvben felsorolt tengeri fajoknak és más érzékeny fajoknak a halászat során ejtett járulékos fogásai a lehető legkisebbek legyenek, illetve azokat lehetőség szerint kiküszöböljék oly módon, hogy ne jelentsenek kockázatot e fajok védettségi helyzetére;

c)biztosítaniuk kell, hogy a halászat tengeri élőhelyekre gyakorolt környezeti hatásai a lehető legkisebbek legyenek, illetve azokat lehetőség szerint kiküszöböljék oly módon, hogy ne jelentsenek kockázatot ezen élőhelyek védettségi helyzetére;

d)hozzá kell járulniuk olyan halászati gazdálkodási intézkedések bevezetéséhez, amelyeknek köszönhetően teljesíthetők a 92/43/EGK, a 2009/147/EK, a 2008/56/EK és a 2000/60/EK irányelvben előírt kötelezettségek.

4. cikk

Célok

(1)    A technikai intézkedéseknek az alábbi célok elérésére kell irányulniuk:

a)annak biztosítása, hogy a tengeri fajoknak a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeit érintő fogások mennyisége az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésének és 15. cikkének megfelelően ne haladja meg a teljes fogásmennyiség 5 %-át;

b)annak biztosítása, hogy a tengeri emlősök, a tengeri hüllők, a tengeri madarak és más, nem kereskedelmi mértékben kiaknázott fajok járulékos fogásai ne lépjék túl az uniós jogszabályokban és nemzetközi megállapodásokban előírt mennyiségeket;

c)annak biztosítása, hogy a tengerfenéki élőhelyeken folytatott halászati tevékenységek környezeti hatásai ne haladják meg azokat a szinteket, amelyek a jó környezeti állapot eléréséhez szükségesek minden olyan élőhelytípus tekintetében, amelyet a 2008/56/EK irányelv keretében az egyes tengeri régiók vagy alrégiók vonatkozásában értékeltek mind az élőhely minősége, mind az élőhely azon térbeli kiterjedése szempontjából, amelynek vonatkozásában a kívánt szinteket el kell érni.

(2)    A fenti célok elérésének mértékét a 34. cikkben meghatározott jelentéstételi eljárás részeként kell áttekinteni.

5. cikk

A halászati övezetek meghatározása

E rendelet alkalmazásában a halászati övezetekre vonatkozóan a következő földrajzi meghatározások érvényesek:

a)„Északi-tenger”: az ICES IIa, IIIa és IV körzet 34 ;

b)„Balti-tenger”: az ICES IIIb, IIIc és IIId körzet;

c)„északnyugati vizek”: az ICES V (az Va övezet, valamint az Vb övezet nem uniós vizeinek kivételével), VI és VII alterület;

d)„délnyugati vizek”: az ICES VIII, IX és X (uniós vizek) alterület, valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 (uniós vizek) övezet 35 ;

e)„Földközi-tenger”: a földközi-tengeri térségben a ny. h. 5°36’-nél húzódó vonaltól keletre eső tengervizek;

f)„Fekete-tenger”: a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 29. földrajzi alterületének vizei az 1343/2011/EU rendelet 36 I. mellékletében meghatározottak szerint (GFCM/33/2009/2 sz. határozat);

g)„legkülső régiók”: a Szerződés 349. cikkének első bekezdésében említett legkülső régiókat övező vizek, amelyek három – a nyugat-atlanti, a kelet-atlanti és az indiai-óceáni – tengermedencére oszlanak;

h)„a NEAFC szabályozási területe”: az 1236/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben 37 meghatározottak szerint a NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület azon vizei, amelyek az egyezmény szerződő feleinek halászati joghatóságán kívül esnek;

i)„a GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó terület”: az 1343/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben 38 meghatározottak szerint a Földközi-tenger, a Fekete-tenger és a kapcsolódó vizek.

6. cikk

Fogalommeghatározások

(1)    Az 1380/2013/EU rendelet 4. cikkében megállapított fogalommeghatározásokon túlmenően e rendelet alkalmazásában:

1.„hasznosítási korösszetétel”: az a mód, ahogyan a halászati terhelés az állományok különböző életkorú populációi között eloszlik;

2.„szelektivitás”: mennyiségi kifejezés, amely egy bizonyos méretű hal meghatározott szembőségű hálóval (vagy horoggal) való fogásának valószínűségét fejezi ki;

3.„szelektív halászat”: olyan halászat, amelyben a halászati művelet során a halak vagy kagylók méret és faj szerint célzottan foghatók, és így lehetővé teszi a nem célfajok elkerülését vagy sértetlenül történő visszaengedését;

4.„célzott halászat”: meghatározott fajokra vagy azok kombinációjára irányuló halászat, amelyben a szóban forgó faj(ok) teljes kifogott mennyisége a fogás gazdasági értékének több mint 50 %-át teszi ki;

5.„jó környezeti állapot”: a tengervizeknek a 2008/56/EK irányelv 3. cikkének (5) bekezdésében meghatározott környezeti állapota;

6.„érzékeny élőhely”: olyan élőhely, amelynek védettségi helyzetét – beleértve az élőhely kiterjedését, valamint biotikus és abiotikus összetevőinek állapotát (szerkezet és funkció) – kedvezőtlenül befolyásolja az emberi tevékenységből, többek között a halászati tevékenységből eredő terhelés. Az érzékeny élőhelytípusok magukban foglalják különösen az I. mellékletben felsorolt élőhelytípusokat, a 92/43/EGK irányelv II. mellékletében és a 2009/147/EK irányelv I. mellékletében felsorolt fajok élőhelyeit, olyan élőhelyeket, amelyek védelme szükséges a 2008/56/EK irányelv szerinti jó környezeti állapot eléréséhez, valamint a 734/2008/EK tanácsi rendelet 39 2. cikkének b) pontjában meghatározott veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákat;

7.„érzékeny faj”: olyan faj, amelynek védettségi helyzetét – beleértve a faj élőhelyét, elterjedését, populációméretét és a populáció állapotát – kedvezőtlenül befolyásolja az emberi tevékenységből, többek között a halászati tevékenységből eredő terhelés. Az érzékeny fajok magukban foglalják különösen a 92/43/EGK irányelv II. és IV. mellékletében felsorolt fajokat, a 2009/147/EK irányelvben említett fajokat, valamint olyan fajokat, amelyek védelme szükséges a 2008/56/EK irányelv szerinti jó környezeti állapot eléréséhez;

8.„kisméretű nyílt vízi faj”: a makréla, a hering, a fattyúmakréla, a szardella, a szardínia, a kék puhatőkehal, az ezüstlazac, a spratt és a disznófejű hal;

9.„hobbihorgászat”: a tengervizek élővilágának szabadidős, turisztikai vagy sportolási célú hasznosítására irányuló, nem kereskedelmi halászati tevékenység;

10.„tanácsadó testületek”: az érdekelteknek a KHP keretében létrehozott olyan csoportjai, amelyek célja előmozdítani minden érdekelt fél kiegyensúlyozott képviseletét és hozzájárulni a KHP-célok eléréséhez;

11.„vonóháló”: egy vagy több halászhajó által aktívan vontatott halászeszköz; egy kúp vagy gúla alakú testből (vonóhálótest) álló, hátul zsákvégben záródó háló; „vontatott halászeszköz”: bármilyen vonóháló, dán kerítőháló és hasonló eszköz, amelynek kúp vagy gúla alakú hálóteste van, és hátul zsákkal (zsákvéggel) záródik, vagy két hosszú szárnyból, hálótestből és zsákból (zsákvégből) áll, és amelyet aktívan vontatnak a vízben;

12.„fenékvonóháló”: a tengerfenéken vagy annak közelében folytatott halászatra tervezett és felszerelt háló;

13.„páros fenékvonóháló”: olyan fenékvonóháló, amelyet egyidejűleg két hajó vontat, egyik a háló egyik oldalát, a másik a háló másik oldalát. A vonóháló vízszintes nyílásának szélességét a halászeszközt vontató két hajó közötti távolság határozza meg;

14.„nyílt vízi vonóháló”: a vízoszlop közepén folytatott halászatra tervezett és felszerelt háló;

15.„merevítőrudas vonóháló”: olyan halászeszköz, amelynél a vonóháló nyílását vízszintesen egy acélból vagy fából készült cső, a merevítőrúd tartja nyitva, és amelynél a fenéklánccal, lánchálóval vagy ijesztőlánccal felszerelt hálót aktívan vontatják a fenéken;

16.„elektromos vonóháló”: olyan halászeszköz, amely elektromos mező segítségével fog halat. Az elektromos vonóhálóra több, a vontatás irányába néző elektródát szerelnek, amelyek rövid elektromos impulzusokat bocsátanak ki;

17.„dán kerítőháló”: a hajóról két hosszú kötéllel (kerítőháló-kötél) működtetett, vontatott kerítő halászeszköz, amelyet úgy terveztek, hogy a kerítőháló nyílása felé terelje a halakat. Kialakítását és méretét tekintve a fenékvonóhálóhoz hasonlít, két hosszú szárnyból, hálótestből és egy zsákból (zsákvég) áll;

18.„erszényes kerítőháló”: olyan hálóból készült kerítő halászeszköz, amelynél a hálófeneket összehúzzák a háló fenekén lévő szorítózsinór segítségével, amely az alín mentén több gyűrűn van átfűzve, és így lehetővé teszi a háló összehúzását vagy zárását;

19.„kotróháló”: vagy a hajó főmotorja által aktívan vontatott (hajó vontatta kotróháló), vagy lehorgonyzott hajóról motoros csörlővel húzott (gépesített kotróháló), kagylók, csigák vagy szivacsok halászatára szolgáló olyan halászeszköz, amely változtatható formájú és méretű merev keretre vagy rúdra szerelt hálózsákból vagy fémkosárból áll, alsó részére lekerekített, éles vagy fogazott kotrókés rögzíthető, és amelyre csúsztatósaruk vagy merülődeszkák szerelhetők. Egyes kotróhálók hidraulikus felszereléssel vannak ellátva (hidraulikus kotróhálók). Sekély vízben hajóval vagy hajó nélkül, kézzel vagy kézi csörlőkkel húzott, kagylók, csigák vagy szivacsok halászatára szolgáló kotróhálók (kézi kotróhálók) e rendelet alkalmazásában nem minősülnek vontatott halászeszköznek;

20.„statikus hálók”: a kopoltyúhálók, állítóhálók vagy tükörhálók minden olyan típusa, amely vagy a tengerfenékhez van rögzítve (kopoltyúhálók vagy rögzített hálók), vagy sodródik az árapállyal (eresztőhálók), és a halak beleúsznak, majd ott belegabalyodnak vagy beleakadnak a hálóanyagba;

21.„eresztőháló”: egy vagy több, a felín(ek)ről egymással párhuzamosan lelógatott hálófalból álló háló, amelyet úsztatóeszközökkel a tengerfelszínen vagy az alatt meghatározott mélységben tartanak, és amely szabadon sodródik az áramlattal vagy azzal a hajóval együtt, amelyhez rögzítették. Az eresztőháló felszerelhető a háló stabilizálására vagy sodródásának mérséklésére szolgáló tartozékokkal, például tengeri horgonnyal vagy a háló egyik végéhez erősített és a tengerfenékre leeresztett horgonnyal;

22.„fenéken rögzített kopoltyúháló”: egyetlen hálódarabból álló halászeszköz, amelyet úszókkal és súlyokkal függőleges helyzetben tartanak a vízben. Úgy fogja ki az vízi élőlényeket, hogy azok beleakadnak a hálóba; a halászeszköz a tengerfenékhez van rögzítve vagy ahhoz bármilyen eszközzel rögzíthető;

23.„fenéken rögzített állítóháló”: egyetlen hálófalból álló halászeszköz, amelyet a léhés kötelekre való felakasztásával úgy kell rögzíteni, hogy a kopoltyúhálónál nagyobb feszítetlen hálófelület jöjjön létre. Az állítóhálók felínje általában kevésbé lebeg, és a halászat során a hálófal sem olyan magas, mint egy átlagos, fenéken rögzített kopoltyúháló esetében; a halászeszköz a tengerfenékhez van rögzítve vagy ahhoz bármilyen eszközzel rögzíthető;

24.„fenéken rögzített tükörháló”: két vagy több léhésből álló háló, amelynél a két külső réteg nagy szembőségű, a középső réteg pedig kis szembőségű léhés; a halászeszköz a tengerfenékhez van rögzítve vagy ahhoz bármilyen eszközzel rögzíthető;

25.„kombinált kopoltyú- és tükörháló”: olyan, fenéken rögzített kopoltyúháló, amelynek alsó része tükörháló;

26.„horogsor”: egy, olykor jelentős hosszúságú főzsinóból álló halászeszköz, amelyhez rendszeres közökkel csalival ellátott vagy csali nélküli horgokkal felszerelt horogelőkék kapcsolódnak. A főzsinórt a tengerfenéken vagy annak közelében vízszintesen vagy függőlegesen lehorgonyozzák, vagy a felszínen sodródni hagyják;

27.„csapdák és kosarak”: rákok és halak fogására tervezett, ketrec vagy kosár formájú, különböző anyagokból készült, a tengerfenéken egyesével vagy sorban elhelyezett csapdák, amelyeket kötéllel (bójazsinórral) rögzítenek az elhelyezkedésüket jelző felszíni bójákhoz, és amelyek egy vagy több nyílással vagy bemenettel rendelkeznek;

28.„kézi horogsor”: olyan halászati technika, amelynél egyetlen horgászzsinórt kézzel fognak. A horgászzsinórhoz egy vagy több csali vagy csalival ellátott horog kapcsolódik;

29.„andráskereszt”: kagylót vagy vörös korallt a tengerfenékről ollószerű mozgással begyűjtő markoló;

30.„zsákvég”: a vonóháló leghátsó része, amely vagy hengeres alakú, azaz teljes hosszában azonos a kerülete, vagy kúp alakú. Egy vagy több azonos szembőségű hálómezőből (hálódarabból) készül, amelyeket az oldalaiknál a vonóháló tengelye mentén összefűznek ott, ahol oldalkötél kapcsolódhat a hálóhoz. Szabályozási célból úgy kell venni, hogy a zsákvég a háló utolsó 50 hálószeme;

31.„szembőség”: bármilyen vontatott halászeszköz zsákvégének a szembősége, amelynek méretét az 517/2008/EK bizottsági rendeletben 40 meghatározott eljárással összhangban kell meghatározni;

32.„négyzetes hálószem”: olyan hálószem, amelyek alakja abból ered, hogy a léhést az N-irányhoz képest 45 fokos szögben szerelték fel úgy, hogy a hálószemek oldalai egymással párhuzamosak legyenek és a vonóháló tengelyével 90 fokos szöget zárjanak be;

33.„rombusz alakú hálószem”: a léhés szokásos, rombusz alakú hálószemei;

34.„T90”: csomózott, rombusz alakú hálószemekből álló, 90 fokkal elforgatott léhésből készült zsákvéggel és hosszabbító elemmel ellátott vonóháló, dán kerítőháló vagy hasonló vontatott halászeszköz, amelyben a háló fő száliránya párhuzamos a vontatási iránnyal;

35.„Bacoma típusú szelektálóablak”: a halak menekülését lehetővé tévő, csomózás nélküli négyzetes szemű léhésből készült hálómező, amelyet a zsákvég felső hálómezejébe illesztenek, és amelynek alsó széle a zsákkötéltől legfeljebb négy hálószemnyi távolságra helyezkedik el;

36.„szűrőháló”: a garnélahalászatra szolgáló vonóháló teljes kerülete mentén, a merevítőrúd közelében felszerelt kúpos kialakítású eszköz, amely csúcsosra szűkül össze ott, ahol a garnélahalászatra szolgáló vonóháló alsó hálórészéhez rögzítették. A szűrőháló és a zsákvég találkozásánál egy kijárati nyílás található, amely lehetővé teszi azon fajok és egyedek menekülését, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy átférjenek a szűrőhálón; a garnélák azonban a szűrőhálón keresztül a zsákvégbe jutnak;

37.„a háló magassága” (erszényes kerítőháló esetében): a nedves, felínre merőlegesen kifeszített hálószemek (csomókkal együtt számított) magasságának összege;

38.„merítési idő”: a hálók első vízbeeresztésének időpontjától addig az időpontig eltelt idő, amikor a hálókat teljesen a halászhajó fedélzetére emelik;

39.„a halászeszközök állapotfigyelő érzékelői”: a vonóhálókra vagy erszényes kerítőhálókra felszerelhető olyan elektronikus távérzékelők, amelyek nyomon követik a legfontosabb teljesítményparamétereket, például a feszítőlapok közötti távolságot és a fogásmennyiséget;

40.„akusztikus riasztóberendezés”: olyan távvezérelt eszköz, amely a tengeri emlősöket és más fajokat akusztikus jelek kibocsátásával figyelmezteti a halászeszközök jelenlétére;

41.„madárriasztó zsinórok”: olyan (színes szalagokkal ellátott) zsinórok, amelyeket a csalival ellátott horgok kihelyezésekor a halászhajók tatjának közelében lévő magaslati pontról vontatnak azzal a céllal, hogy a madarakat elijesszék a horgoktól;

42.„érték szerinti szelektálás”: az a gyakorlat, amelynek során a fogási korlátok hatálya alá tartozó, alacsony árú halakat a kikötőbe visszahozott halmennyiség gazdasági és monetáris értékének maximalizálása érdekében visszadobják a tengerbe, noha azokat legálisan kirakodhatták volna;

43.„visszaengedés”: az a gyakorlat, amelynek során a halakat szándékosan kiengedik a halászeszközből még azelőtt, hogy azt teljes mértékben a fedélzetre húznák; ez a gyakorlat az elpusztult vagy majdnem elpusztult halak elvesztését eredményezi;

44.„közvetlen állománypótlás”: kiválasztott fajok vadon élő egyedeinek olyan vizekbe való kiengedése, amelyekben természetes módon fordulnak elő, a vízi környezet természetes szaporító közegének a halászati tevékenység rendelkezésére álló és/vagy a természetes állománygyarapodást szolgáló egyedszám növelésének céljára történő felhasználása érdekében;

45.„áttelepítés”: az a folyamat, amelynek során egy fajt emberi eszközökkel szándékosan áttelepítenek és kiengednek olyan területekre, ahol már megtelepedett állományok élnek.

II. FEJEZET

KÖZÖS TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK

1. SZAKASZ

Tiltott halászeszközök és felhasználási módok

7. cikk

Tiltott halászeszközök és módszerek

Tilos tengeri fajokat kifogni vagy begyűjteni az alábbi módszerek segítségével:

a)mérgező, bódító vagy korrozív anyagok;

b)elektromos áram, kivéve a 24. cikk és az V. melléklet E. része szerinti elektromos vonóháló használatát;

c)robbanóanyagok;

d)légkalapácsok vagy más ütéssel működő eszközök;

e)vontatott eszközök vörös korall vagy másfajta korallok, illetve korallszerű szervezetek begyűjtése;

f)andráskereszt és hasonló markolók különösen vörös korall vagy másfajta korallok, illetve korallszerű fajok begyűjtésére;

g)bármilyen típusú lövedék;

h)szigonypuskák, ha azokat víz alatti légzőkészülékkel (búvár légzőkészülékkel) együtt vagy éjjel – napnyugta és napkelte között – használják.

8. cikk

Tiltott felhasználási módok

A 7. cikkben felsorolt módszerek bármelyikével kifogott tengeri fajokat tilos értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni.

2. SZAKASZ

A halászeszközökre vonatkozó általános korlátozások és használatuk feltételei

9. cikk

A vontatott halászeszközök használatára vonatkozó általános korlátozások

(1)    A vontatott halászeszközök egyetlen része sem alakítható ki úgy, hogy szembősége kisebb legyen a zsákvég szembőségénél. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a halászeszközök állapotfigyelő érzékelőinek felszerelésére használt hálókezelő eszközökre.

(2)    Ha egy vagy több halászhajó több hálót húz egyszerre, minden egyes hálónak azonos szembőségűnek kell lennie.

(3)    Tilos olyan zsákvéget kialakítani vagy a hálóra olyan eszközt felszerelni, amely elfedi a hálószemek nyílását vagy más módon ténylegesen csökkenti a zsákvég vagy a vontatott halászeszköz bármely részének szembőségét. Ez a rendelkezés nem zárja ki bizonyos olyan eszközök használatát, amelyek csökkentik a kopást és az elhasználódást, vagy növelik vagy csökkentik annak lehetőségét, hogy a zsákmány a vontatott halászeszköz elülső részébe szökjön.

(4)    A Bizottság elfogadhat olyan végrehajtási aktusokat, amelyek részletes szabályokat határoznak meg a zsákvégek és a (3) bekezdésben említett eszközök jellemzőire vonatkozóan. E végrehajtási aktusoknak a rendelkezésre álló legjobb tudományos és technikai szakvéleményeken kell alapulniuk, és e jogi aktusok meghatározhatják:

–a fonalvastagságra vonatkozó korlátozásokat,

–a zsákvégek kerületére vonatkozó korlátozásokat,

–a hálóanyagok használatára vonatkozó korlátozásokat,

–a zsákvégek szerkezetét és toldalékát,

–a kopást és elhasználódást mérséklő engedélyezett eszközöket, valamint

–a zsákmány szökését korlátozó engedélyezett eszközöket.

(5)    Az e cikk (4) bekezdésében említett végrehajtási aktusokat a 33. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

10. cikk

A statikus hálók használatára vonatkozó általános korlátozások

(1)    Tilos a fedélzeten tartani vagy a tengerbe kivetni egy vagy több olyan eresztőhálót, amelynek egyenkénti vagy összesített hossza meghaladja a 2,5 km-t.

(2)    A III. mellékletben felsorolt halfajok halászatában tilos az eresztőhálók használata.

(3)    Az (1) bekezdés ellenére a Balti-tengeren tilos bármilyen eresztőhálót a fedélzeten tartani vagy a tengerbe kivetni.

(4)    Tilos fenéken rögzített kopoltyúhálót, állítóhálót és tükörhálót használni az alábbi fajok halászatához:

–germon (Thunnus alalunga),

–kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus),

–aranyosfejű hal (Brama brama),

–kardhal (Xiphias gladius),

–a következő fajokhoz vagy családokhoz sorolható cápák: Hexanchus griseus; Cetorhinus maximus; az Alopiidae családba tartozó összes faj; Carcharinidae; Sphymidae; Isuridae; Lamnidae. 

(5)    Tilos bármilyen fenéken rögzített kopoltyúháló, állítóháló és tükörháló telepítése olyan helyeken, ahol a tenger térkép szerinti mélysége meghaladja a 600 métert.

3. SZAKASZ

Az érzékeny fajok és élőhelyek védelme

11. cikk

Tilalom hatálya alá tartozó hal- és kagylófajok

(1)    Tilos a 92/43/EGK irányelv IV. mellékletében felsorolt hal- és kagylófajok szándékos fogása, fedélzeten tartása, átrakása és kirakodása, kivéve, ha arra vonatkozóan – az említett irányelv 16. cikkével összhangban – eltérés engedélyezésére került sor.

(2)    Az (1) bekezdésben említett fajokon túlmenően az uniós hajók számára az I. mellékletben felsorolt fajokat tilos halászni, fedélzeten tartani, átrakni, kirakodni, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni.

(3)     Az (1) és (2) bekezdésben említett fajok járulékosan kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől és haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

(4)    Amennyiben a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény alapján az I. mellékletben szereplő listát módosítani szükséges új, védelmet igénylő fajok hozzáadásával, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján ilyen módosításokat fogadjon el.

(5)    Az e cikk (4) bekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott célok elérésére kell irányulniuk.

12. cikk

Tengeri emlősök, tengeri madarak és tengeri hüllők járulékos fogásai

(1)    Tilos a 92/43/EGK irányelv II. és IV. mellékletében felsorolt tengeri emlősök vagy tengeri hüllők, valamint a 2009/147/EK irányelvben említett tengeri madarak szándékos fogása, fedélzeten tartása, átrakása vagy kirakodása.

(2)    Az (1) bekezdésben említett fajok járulékosan fogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől és haladéktalanul szabadon kell engedni.

(3)    Az (1) és (2) bekezdés ellenére az (1) bekezdésben említett tengeri fajok járulékosan fogott egyedeinek fedélzeten tartása, átrakása vagy kirakodása megengedett, amennyiben ez a tevékenység szükséges az egyes állategyedek felépüléséhez nyújtott segítség biztosításához, és feltéve, hogy az érintett illetékes nemzeti hatóságokat teljes körűen előre tájékoztatták.

(4)    A rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény alapján a tagállamok a lobogójuk alatt közlekedő hajókra vonatkozóan az 1380/2013/EU rendelet 19. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően bevezethetnek enyhítő intézkedéseket, vagy korlátozhatják számukra bizonyos halászeszközök használatát. Az ilyen intézkedéseknek a lehető legkisebbre kell csökkenteniük, illetve – amennyiben lehetséges – ki kell küszöbölniük az (1) bekezdésben említett fajok fogásait, valamint meg kell felelniük az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke szerinti célkitűzéseknek, és legalább olyan szigorúaknak kell lenniük, mint az uniós jog szerinti technikai intézkedéseknek.

(5)    Az e cikk (4) bekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott célok elérésére kell irányulniuk.

13. cikk

Érzékeny élőhelyek és a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák védelme

(1)    A II. mellékletben meghatározott halászeszközöket tilos alkalmazni az ugyanabban a mellékletben említett érintett területeken.

(2)    Amennyiben a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény szerint a II. mellékletben szereplő területlistát ajánlott módosítani, az új területek hozzáadását is beleértve, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 1380/2013/EU rendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján ilyen módosításokat fogadjon el. A módosítások elfogadásakor a Bizottság külön hangsúlyt helyez az olyan negatív hatások mérséklésére, amelyek a halászati tevékenység más érzékeny területekre való áthelyeződéséből erednek.

(3)    Amennyiben valamely tagállam felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken ilyen érzékeny élőhelyek találhatók, az adott tagállam az 1380/2013/EU rendelet 11. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően jogosult halászati tilalom hatálya alá tartozó területeket kijelölni vagy más állományvédelmi intézkedéseket hozni az adott terület védelmére. Az ilyen intézkedéseknek meg kell felelniük az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke szerinti célkitűzéseknek, és legalább olyan szigorúaknak kell lenniük, mint az uniós jog szerinti intézkedéseknek.

(4) Az e cikk (2) és (3) bekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek a 4. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott célok elérésére kell irányulniuk.

4. SZAKASZ

Minimális állományvédelmi referenciaméretek

14. cikk

Minimális állományvédelmi referenciaméretek

(1)    Az e rendelet V–X. mellékletének A. részében szereplő tengeri fajok tekintetében meghatározott minimális állományvédelmi referenciaméretek a következő célokból alkalmazandók:

a)a tengeri fajok fiatal egyedeinek védelme az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (11) és (12) bekezdése értelmében;

b)halállomány-helyreállítási területek létrehozása az 1380/2013/EU rendelet 8. cikkének értelmében.

(2)    A tengeri fajok egyedeinek méreteit a IV. mellékletben foglalt rendelkezések szerint kell megállapítani.

(3)    Amennyiben a tengeri fajok méreteinek meghatározására vonatkozóan több előírt módszer létezik, az adott egyed nem tekinthető a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyednek, ha bármelyik ilyen módszer alkalmazása a minimális állományvédelmi referenciamérettel azonos vagy nagyobb méretet mutat ki.

15. cikk

A tengeri fajok minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeire vonatkozó rendelkezések

A tagállamok olyan intézkedéseket léptetnek életbe, amelyek megkönnyítik a minimális állományvédelmi referenciaméretek alatti, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének megfelelően kirakodott fogások tárolását, vagy gondoskodnak azok piaci elhelyezéséről. Ezek az intézkedések magukban foglalhatják a kirakodóhelyek és menedékek építését, illetve átalakítását célzó beruházások támogatását, vagy olyan beruházások ösztönzését, amelyek a halászati termékek értékének növelésére irányulnak.

5. SZAKASZ

A VISSZADOBÁS GYAKORLATÁNAK VISSZASZORÍTÁSÁT CÉLZÓ INTÉZKEDÉSEK

16. cikk

Az érték szerinti szelektálás és a visszaengedés tilalma

(1)    Tilos az érték szerinti szelektálás és a visszaengedés.

(2)    Az (1) bekezdés nem alkalmazandó azon fajok fogásaira, amelyek az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4) bekezdése értelmében mentesülnek a kirakodási kötelezettség alól.

17. cikk

Fogási korlátok hatálya alá nem tartozó fajok

(1)    A tagállamok kísérleti projekteket folytathatnak olyan módszerek feltárása érdekében, amelyek segítségével elkerülhető, minimalizálható és kiküszöbölhető a fogási korlátok hatálya alá nem tartozó fajok nem kívánt fogása. E kísérleti projekteknek figyelembe kell venniük az érintett tanácsadó testületek véleményét, és a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken kell alapulniuk.

(2)    Amennyiben a szóban forgó kísérleti tanulmányok vagy más tudományos szakvélemények eredményei szerint a fogási korlátok hatálya alá nem tartozó fajok nem kívánt fogásai jelentősek, a tagállamok az 1380/2013/EU rendelet 19. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően technikai intézkedéseket hozhatnak e nem kívánt fogások mérséklésére. Az említett technikai intézkedések kizárólag az adott tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajókra alkalmazandók.

III. FEJEZET

REGIONALIZÁCIÓ

18. cikk

Vezérelvek

(1)    A regionális szinten megállapított technikai intézkedéseket a következő mellékletek határozzák meg:

a)az V. melléklet az Északi-tenger vonatkozásában;

b)a VI. melléklet az északnyugati vizek vonatkozásában;

c)a VII. melléklet a délnyugati vizek vonatkozásában;

d)a VIII. melléklet a Balti-tenger vonatkozásában;

e)a IX. melléklet a Földközi-tenger vonatkozásában;

f)a X. melléklet a Fekete-tenger vonatkozásában;

g)a XI. melléklet a legkülső régiók vonatkozásában.

(2)    A tagállamok az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően közös ajánlásokat nyújthatnak be, amelyek regionális szinten az (1) bekezdésben megállapított intézkedésektől eltérő, megfelelő technikai intézkedéseket határoznak meg.

(3)    A (2) bekezdésnek megfelelően ajánlott technikai intézkedéseknek a hasznosítási korösszetétel, valamint az érzékeny fajok és élőhelyek számára nyújtott védelem tekintetében legalább egyenértékűeknek kell lenniük az (1) bekezdésben említett intézkedésekkel.

19. cikk

Többéves tervek keretébe illeszkedő regionális intézkedések

(1)    A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy regionális szintű technikai intézkedéseket fogadjon el az 1380/2013/EU rendelet 9. és 10. cikkében említett többéves tervek céljainak elérése érdekében. Az ilyen intézkedéseket az e rendelet 32. cikkének és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján kell elfogadni.

(2)    Az (1) bekezdésnek megfelelően meghozott intézkedések:

a)módosíthatják vagy kiegészíthetik az V–XI. mellékletben meghatározott intézkedéseket;

b)egy adott terület vagy időszak vonatkozásában eltérhetnek az V–XI. mellékletben meghatározott intézkedésektől, amennyiben bizonyítható, hogy a szóban forgó intézkedések az adott terület vagy időszak tekintetében nem járnak állományvédelmi előnyökkel, vagy amennyiben az alternatív intézkedések ugyanazokat a célokat érik el.

(3)    A többéves tervek meghatározhatják azon technikai intézkedések körét, amelyek az (1) és (2) bekezdés alapján elfogadhatók az érintett térségre vonatkozóan.

(4)    Az (1) és (2) bekezdés szerint elfogadott intézkedéseknek:

a)az e rendelet 3. és 4. cikkében meghatározott célkitűzések és célok elérésére kell irányulniuk;

b)az 1380/2013/EU rendelet 3. cikkében meghatározott jó kormányzás elvein kell alapulniuk; valamint

c)halászati lehetőségek odaítélésével ösztönzést kell adniuk a környezetre mérsékelt hatást gyakorló módszereket és a szelektív halászeszközöket használó halászhajóknak.

(5)    Amennyiben a tagállamok közös ajánlásokat nyújtanak be az (1) bekezdés szerinti technikai intézkedések megállapítása érdekében, tudományos bizonyítékokkal szolgálnak a szóban forgó intézkedések elfogadásának alátámasztására.

(6)    A Bizottság felkérheti a HTMGB-t az (5) bekezdés szerinti közös ajánlások értékelésére.

20. cikk

A halászeszközök faj és méret szerinti szelektivitása

(1)Amikor a tagállamok a 19. cikknek megfelelően közös ajánlásokat nyújtanak be a méret- és fajszelektáló halászeszközök meghatározására, bizonyítékkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogy ezek a halászeszközök az alábbi kritériumok közül legalább egyet teljesítenek:

a)egy meghatározott faj vagy fajok kombinációja tekintetében legalább olyan szelektivitási jellemzőkkel rendelkeznek, mint az V–X. melléklet B. részében és a XI. melléklet A. részében meghatározott halászeszközök; vagy

b)egy meghatározott faj vagy fajok kombinációjának nem kívánt fogása tekintetében küszöbszint alatti fogásmennyiséget eredményeznek.

(2)Az (1) bekezdés a) pontja szerinti szelektivitási jellemzőket, valamint az (1) bekezdés b) pontjában említett küszöbszintet és fajokat a vonatkozó többéves tervben kell meghatározni.

21. cikk

A fiatal egyedek és az ívó rajok védelmében halászati tilalom vagy korlátozás hatálya alá vont területek

Amikor a tagállamok a 19. cikknek megfelelően közös ajánlásokat nyújtanak be az V–VIII. és a X. melléklet C. részében, valamint a XI. melléklet B. részében felsorolt, halászati tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek módosítása, vagy halászati tilalom vagy korlátozás hatálya alá vonandó új területek kijelölése végett, közös ajánlásaikban az ilyen területek vonatkozásában megadják:

–a halászati tilalom célját,

–a halászati tilalom kiterjedését és időtartamát,

–a meghatározott halászeszközökre vonatkozó korlátozásokat, valamint

–az ellenőrzési és nyomonkövetési szabályokat.

22. cikk

Minimális állományvédelmi referenciaméretek

Amikor a tagállamok a 19. cikknek megfelelően közös ajánlásokat nyújtanak be az V–X. melléklet A. részében felsorolt minimális állományvédelmi referenciaméretek módosítására vagy meghatározására, tiszteletben tartják a tengeri fajok fiatal egyedei védelmének biztosítására vonatkozó célkitűzést.

23. cikk

Azonnali hatályú halászati tilalmak és továbbhaladási rendelkezések

Amikor a tagállamok a 19. cikknek megfelelően közös ajánlásokat nyújtanak be az azonnali hatályú halászati tilalmaknak és továbbhaladási rendelkezéseknek a fiatal egyedek, az ívó halak és a kagylók védelmében történő megállapítása érdekében, e közös ajánlásokban meghatározzák:

–a halászati tilalmak kiterjedését és időtartamát,

–a halászati tilalmat kiváltó fajokat és küszöbszinteket,

–azt a távolságot, amelyre a hajóknak el kell távolodniuk a halászati tilalom hatálya alá vont területtől,

–azon fokozottan szelektív halászeszközök használatát, amelyek lehetővé teszik az egyébként tilalom hatálya alá tartozó területekhez való hozzáférést, valamint

–az ellenőrzési és nyomonkövetési szabályokat.

24. cikk

Innovatív halászeszközök

(1)    Amikor a tagállamok a 19. cikknek megfelelően közös ajánlásokat nyújtanak be annak érdekében, hogy egy adott tengermedence vonatkozásában engedélyt kérjenek az V. melléklet E. részében leírt innovatív halászeszközök, köztük az elektromos vonóháló használatára vagy használatának meghosszabbítására, értékelést nyújtanak be az ilyen halászeszközök célfajokra, érzékeny fajokra és érzékeny élőhelyekre gyakorolt várható hatásairól.

(2)    Ezeket az értékeléseket a HTMGB értékeli.

(3)    Az innovatív halászeszközök használata nem engedélyezhető olyan esetben, amikor az értékelések szerint használatuk negatív hatásokkal jár az érzékeny élőhelyekre és a nem célfajokra nézve.

25. cikk

Természetvédelmi intézkedések

A tagállamok által az érzékeny fajok és érzékeny élőhelyek védelmére irányuló természetvédelmi intézkedések alkalmazásának engedélyezése végett a 19. cikknek megfelelően benyújtott közös ajánlások:

–a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján kidolgozhatják azon érzékeny fajok és érzékeny élőhelyek listáját, amelyeket egy adott területen a leginkább veszélyeztet a halászati tevékenység,

–meghatározhatnak olyan további enyhítő intézkedéseket, amelyek a 12. cikkben említett fajok járulékos fogásának minimalizálása érdekében kiegészítik az V–X. melléklet D. részében említett intézkedéseket,

–intézkedéseket határozhatnak meg a halászeszközök 13. cikkben említett élőhelyekre vagy a NATURA 2000 területeken kívül eső más érzékeny élőhelyekre gyakorolt hatásának minimalizálására,

–korlátozásokat állapíthatnak meg meghatározott halászeszközök kialakítására vagy működtetésére vonatkozóan, vagy teljes körű tilalmat vezethetnek be bizonyos halászeszközök olyan térségekben való használatára, ahol az ilyen eszközök veszélyt jelentenek a 11. és 12. cikkben említett fajok, a 13. cikk szerinti élőhelyek vagy a NATURA 2000 területeken kívül eső más érzékeny élőhelyek védettségi helyzetére.

26. cikk

Az ideiglenes visszadobási tervek keretébe illeszkedő regionális intézkedések

(1)    Amikor a tagállamok közös ajánlásokat nyújtanak be az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése szerinti ideiglenes visszadobási terveken belül technikai intézkedések megállapítása érdekében, ezek az ajánlások tartalmazhatják az alábbiakat:

a)a halászeszközök jellemzői és a használatukra irányadó szabályok;

b)a méret- vagy fajszelektivitás fokozása céljából a halászeszközök módosításaira vagy a szelektáló eszközök használatára vonatkozó előírások;

c)bizonyos halászeszközök használatára és halászati tevékenységekre vonatkozó korlátozások vagy tilalmak bizonyos területeken vagy időszakokban;

d)minimális állományvédelmi referenciaméretek.

(2)    Az (1) bekezdés szerinti intézkedéseknek a 3. cikkben megjelölt célok elérésére és különösen a fiatal egyedek, ívó halak vagy a kagylófajok csoportosulásainak védelmére kell irányulniuk.

27. cikk

Végrehajtási aktusok

(1)    A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadhatja a következőket:

–az V–VIII. melléklet B. részében meghatározott halászeszközökhöz rögzített szelektáló eszközök jellemzői,

–az V. melléklet E. részében meghatározott halászeszközök jellemzőire vonatkozó részletes szabályok a halászeszközök kialakítását érintő korlátozásokkal és a lobogó szerinti tagállamok által elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedésekkel összefüggésben,

–a lobogó szerinti tagállamok által az V. melléklet C. részének 6. pontjában, a VI. melléklet C. részének 9. pontjában és a VII. melléklet C. részének 4. pontjában említett halászeszközök használata esetén elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések részletes szabályai,

–a lobogó szerinti tagállamok által az V. melléklet C. részének 2. pontjában és a VI. melléklet C. részének 6. és 7. pontjában meghatározott, tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek tekintetében elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések részletes szabályai,

–az V–X. melléklet D. részében említett akusztikus riasztóberendezések jelkibocsátási jellemzőire vonatkozó és az elhelyezésüket érintő részletes szabályok,

–a VI., a VII és a IX. melléklet D. részében említett madárriasztó zsinórok és lesúlyozott zsinórok kialakítására és alkalmazására vonatkozó részletes szabályok.

(2)    Ezeket a végrehajtási aktusokat az e rendelet 33. cikkének (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

IV. FEJEZET

REGIONÁLIS HALÁSZATI GAZDÁLKODÁSI SZERVEZETEK

28. cikk

Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el:

a)az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) által elfogadott egyes technikai intézkedések uniós jogba való átültetése érdekében, beleértve a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák listáit, valamint a kék menyhal és a vörös álsügérek halászatához kapcsolódó, a 05:2013, 19:2014, 01:2015 és 02:2015 NEAFC-ajánlásokban meghatározott konkrét technikai intézkedéseket; valamint

b)más, a NEAFC-ajánlásokat átültető jogi aktusok bizonyos nem alapvető rendelkezéseit kiegészítő vagy módosító technikai intézkedések elfogadása érdekében.

V. FEJEZET

TUDOMÁNYOS KUTATÁS, ÁLLOMÁNYPÓTLÁS ÉS ÁTTELEPÍTÉS

29. cikk

Tudományos kutatás

(1)    Az e rendeletben megállapított technikai intézkedések nem alkalmazandók a kizárólag tudományos vizsgálatok céljából folytatott halászati műveletekre, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek:

a)    a halászati műveleteket a lobogó szerinti tagállam engedélyével és annak felügyelete alatt kell végrehajtani;

b)    a Bizottságot és azt a tagállamot, amelynek felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizein a halászati műveletek zajlani fognak (a továbbiakban: parti tagállam), az ilyen halászati műveletek végzésének tervezett megkezdése előtt legalább egy hónappal tájékoztatni kell, megadva a műveletekben részt vevő hajók és az elvégzendő tudományos vizsgálatok részleteit;

c)    a műveleteket végző hajónak vagy hajóknak az 1224/2009/EK rendelet 7. cikke szerinti érvényes halászati engedéllyel kell rendelkezniük;

d)    ha a parti tagállam a hajó lobogója szerinti tagállamtól azt kéri, a halászati műveletek végzése alatt a hajó parancsnoka felveszi a fedélzetre a parti tagállam által küldött megfigyelőt.

(2)    Az (1) bekezdésben említett célból kifogott tengeri fajok értékesíthetők, tárolhatók, eladásra kiállíthatók vagy felkínálhatók, feltéve, hogy az 1224/2009/EK rendelet 33. cikke (6) bekezdésének megfelelően beleszámítják őket a kvótákba, valamint:

a)megfelelnek az e rendelet IV–VII. mellékletében szereplő előírásoknak; vagy

b)közvetlen emberi fogyasztástól eltérő célokra értékesítik őket.

30. cikk

Mesterséges állománypótlás, áttelepítés

(1)    Ez a rendeletben meghatározott technikai intézkedések nem vonatkoznak a tengeri fajok kizárólag mesterséges állománypótlása vagy áttelepítése céljából végrehajtott halászati műveletekre, amennyiben e műveleteket a közvetlen gazdálkodási érdekkel bíró tagállam vagy tagállamok engedélyével és felügyelete alatt hajtják végre.

(2)    Ha a mesterséges állománypótlásra vagy áttelepítésre valamely más tagállam vagy tagállamok vizein kerül sor, a Bizottságot és valamennyi érintett tagállamot az ilyen halászati műveletek végzésének tervezett megkezdése előtt legalább egy hónappal tájékoztatni kell.

VI. FEJEZET

ÓVINTÉZKEDÉSEK

31. cikk
Óvintézkedések

(1)    Ha a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények szerint a tengeri fajok védelme érdekében azonnali intézkedésekre van szükség, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a fenyegetések enyhítése érdekében. E jogi aktusok vonatkozhatnak mindenekelőtt a halászeszközök használatára vagy a halászati tevékenység végzésére vonatkozóan bizonyos területek vagy időszakok tekintetében megállapított korlátozásokra;

(2)Az (1) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat úgy kell kialakítani, hogy teljesüljenek különösen az alábbi célok:

a)az állományok állapotának alakulásában a fiatal egyedekkel való nagy- vagy kismértékű pótlódás nyomán bekövetkező váratlan változások kezelése;

b)az ívó halak vagy a kagylók védelme, amikor az állományok kimerült állapotban vannak, vagy amikor más környezeti tényezők veszélyeztetik valamely állomány védettségi helyzetét.

(3)Az (1) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényessége a 32. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül legfeljebb hároméves időszakra terjed ki.

VII. FEJEZET

ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

32. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)    A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)    A Bizottságnak a 11., 13., 19., 28. és 31. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól [----]-tól/-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok letelte előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)    Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 11., 13., 19., 28. és 31. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)    A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)    A 11., 13., 19. és 28. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(6)    A 31. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (7) bekezdésnek megfelelően. Az ilyen jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását.

(7)    Az Európai Parlament vagy a Tanács az (5) bekezdésben említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a 31. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a szóban forgó jogi aktust.

33. cikk

Bizottsági eljárás

(1)    A Bizottságot az 1380/2013/EU rendelet 47. cikkével létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)    Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU tanácsi rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3)    Az e bekezdésre történő hivatkozások esetében a 182/2011/EU tanácsi rendelet 8. cikke alkalmazandó, annak 5. cikkével összefüggésben.

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

34. cikk

Felülvizsgálat és jelentéstétel

(1)    A Bizottság a tagállamoktól és az érintett tanácsadó testületektől kapott információk alapján, a HTMGB által készített értékelés után, 2020 végéig, majd azt követően háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. E jelentésben értékelnie kell, hogy a regionális és az uniós szintű technikai intézkedések milyen mértékben járultak hozzá a 3. cikkben megállapított célkitűzések teljesítéséhez és a 4. cikkben meghatározott célok eléréséhez.

(2)    Amennyiben e jelentés alapján regionális szinten bizonyíték van arra, hogy a célkitűzéseket és célokat nem sikerült elérni, akkor az adott régió tagállamai az (1) bekezdés szerinti jelentés benyújtását követő hat hónapon belül olyan korrekciós intézkedéseket megállapító tervet nyújtanak be, amelyek révén az említett célkitűzések és célok teljesíthetők.

(3)    Az említett jelentés alapján a Bizottság e rendelet vonatkozásában bármilyen szükséges módosítást javasolhat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

35. cikk

Az 1967/2006/EK rendelet módosításai

Az 1967/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:

a)    a 3., 8., 9., 10., 11., 12., 14., 15., 16. és 25. cikket el kell hagyni;

b)    az I., II., III. és IV. mellékletet el kell hagyni.

36. cikk

Az 1098/2007/EK rendelet módosításai

Az 1098/2007/EK rendelet 8. és 9. cikkét el kell hagyni.

37. cikk

Az 1224/2009/EK rendelet módosításai

Az 1224/2009/EK rendelet IV. címének IV. fejezete a következőképpen módosul:

a)a 3. szakaszt el kell hagyni;

b)a szöveg a következő 4. szakasszal egészül ki:

„4. szakasz

Fedélzeti feldolgozás és nyílt tengeri halászat

54a. cikk

Fedélzeti feldolgozás

(1)    A halászhajók fedélzetén tilos mindenfajta fizikai vagy vegyi halfeldolgozást végezni halliszt, halolaj vagy egyéb hasonló termékek előállítása végett, illetve ilyen célból halfogást más hajóra átrakni.

(2)    Az (1) bekezdés nem alkalmazandó:

a)a belsőségek feldolgozására, illetve átrakására; és

b)a fedélzeten történő szurimigyártásra.

54b. cikk

Fogáskezelési és kirakodási korlátozások a nyílt tengeri hajókon

(1)    A NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó, az 1236/2010/EU rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott területen makréla-, hering- és fattyúmakréla-halászatot folytató nyílt tengeri halászhajók fedélzetén található vízleválasztók rácstávolsága legfeljebb 10 milliméter lehet.

A rácsokat hegesztéssel kell rögzíteni. Amennyiben a vízleválasztón rácsok helyett nyílások találhatók, az egyes nyílások legnagyobb átmérője nem haladhatja meg a 10 millimétert. A vízleválasztókhoz vezető csúszkák nyílásainak átmérője nem haladhatja meg a 15 millimétert.

(2)    A NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó területeken tevékenységet folytató nyílt tengeri hajók esetében tilos a halaknak a puffertartályokból vagy a hűtött tengervíztartályokból történő, a biztonsági vonal alatti kirakodása.

(3)    A hajóparancsnok elküldi a lobogó szerinti tagállam illetékes halászati hatóságainak a NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó területen makréla-, hering- és fattyúmakréla-halászatot folytató nyílt tengeri hajók fogáskezelési és kirakodási képességeihez kapcsolódó, a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságai által hitelesített tervrajzokat, valamint azok módosításait. A hajó lobogója szerinti tagállam illetékes hatóságai rendszeresen ellenőrzik a benyújtott tervrajzok pontosságát. A tervrajzok másolatának mindenkor elérhetőnek kell lennie a fedélzeten.

54c. cikk

Az automatikus osztályozó berendezések használatának korlátozása

(1)    Tilos a hering, a makréla vagy a fattyúmakréla nem és nagyság szerinti automatikus osztályozására alkalmas berendezést a fedélzeten tartani vagy használni.

(2)    Az ilyen berendezés azonban a fedélzeten tartható vagy használható, feltéve, hogy:

a)a hajó nem tart a fedélzetén vagy használ egyszerre 80 mm-nél kisebb szembőségű vontatott eszközt, illetve egy vagy több erszényes kerítőhálót vagy egyéb hasonló halászeszközt; és

b)a fedélzeten jogszerűen tartható fogás egészét:

fagyasztott állapotban tárolják;

az osztályozott halakat osztályozás után azonnal lefagyasztják, és semmilyen osztályozott halat nem dobnak vissza a tengerbe; valamint

a berendezés úgy van beszerelve és elhelyezve a hajón, hogy biztosítsa a tengeri fajok egyedeinek azonnali lefagyasztását, és nem teszi lehetővé a tengerbe való visszadobásukat.

(3)Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve a Balti-tengerben, a Bæltekben vagy az Øresundban való halászathoz engedéllyel rendelkező hajók vihetnek magukkal automatikus osztályozó berendezést a Kattegatban, feltéve, hogy a 7. cikknek megfelelően halászati engedélyt állítottak ki számukra. A halászati engedélynek meg kell határoznia, hogy mely fajokra, térségekben és időszakokban, illetve mely egyéb feltételek mellett lehet alkalmazni, illetve a fedélzeten tartani az osztályozó berendezést.”

38. cikk

Az 1343/2011/EU rendelet módosítása

Az 1343/2011/EU rendelet 26. cikke a következőképpen módosul:

1. A cikk a következő ponttal egészül ki:

„h)    a 4., 10., 12., 15., 15a., 16., 16b., 16c., 16d., 16f., 16g., 16h., 16i., 16j. és 16k. cikk szerinti technikai intézkedések.”

2. A cikk az alábbi bekezdéssel egészül ki:

„A Bizottság arra is felhatalmazást kap, hogy a 27. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal átültessen az uniós jogba más, a GFCM által elfogadott és az Unióra nézve kötelezővé váló technikai intézkedéseket, valamint hogy kiegészítse vagy módosítsa a GFCM technikai intézkedésekről szóló ajánlásait átültető jogi aktusok bizonyos nem alapvető rendelkezéseit.”

39. cikk

Az 1380/2013/EU rendelet módosítása

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (12) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az (1) bekezdés szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá nem tartozó fajok esetében a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedek fogásait nem lehet a fedélzeten tartani, hanem haladéktalanul vissza kell dobni a tengerbe, kivéve akkor, ha élő csaliként használják őket.”

40. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletekre való hivatkozásokat az e rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni.

41. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1)    MRAG et al. (2014) . A study in support of the development of a new Technical conservation measures framework within a reformed CFP. Lot 2: retrospective and prospective evaluation on the Common fisheries policy, excluding its international Dimension (A megreformált KHP-n belül a technikai állományvédelmi intézkedések új keretének kialakítását támogató tanulmány. 2. tétel: a közös halászati politika visszatekintő és előretekintő értékelése, a nemzetközi vonatkozásoktól eltekintve). Brüsszel. 265 o.

(2)    Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(3)    COM(2002) 672 végleges – Javaslat: a Tanács rendelete a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról.

(4)    COM(2008) 324 végleges – Javaslat: a Tanács rendelete a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvásáról.

(5)    COM(2013) 685 final – a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT): eredmények és következő lépések.

(6)

   COM(2011) 244 végleges – a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia.

(7)

   COM(2014) 130 final/2 – a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Mérleg az Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról.

(8)

   http://ec.europa.eu/dgs/maritimeaffairs_fisheries/consultations/technical-measures/index_en.htm

(9)    http://ec.europa.eu/dgs/maritimeaffairs_fisheries/consultations/technical-measures/contributions/index_en.htm

(10)    HTMGB (2012), a technikai intézkedésekről szóló jövőbeli rendelet keretében a szelektivitás meghatározásának különböző elveivel foglalkozó szakértői munkacsoport (EWG-12-14). 61 o.

(11)    HTMGB (2012), a technikai intézkedésekről szóló jövőbeli rendelet keretében a szelektivitás meghatározásának különböző elveivel foglalkozó szakértői munkacsoport (EWG-13-04). 38 o.

(12)    HTMGB (2015), Technikai intézkedések, III. rész (STECF-15-05). 2015. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg, EUR 27223 EN, JRC 95832, 59 o.

(13)

   A Tanács 2008. február 25-i 199/2008/EK rendelete a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról (HL L 60., 2008.3.5., 1. o.).

(14)    Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 1343/2011/EU rendelete a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.).

(15)    HL C , , o.

(16)    HL C , , o.

(17)    HL L 354., 2013.12.28., 22. o.

(18)    Az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 17-i 2008/56/EK irányelve a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.).

(19)    A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

(20)    Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 30-i 2009/147/EK irányelve a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).

(21)    Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

(22)    Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(23)    A Tanács 1998. június 8-i 1239/98/EK rendelete a halászati erőforrások megóvását biztosító egyes technikai intézkedésekről szóló 894/97/EK rendelet módosításáról (HL L 171., 1998.6.17.).

(24)    A Tanács 1998. március 30-i 850/98/EK rendelete a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról (HL L 125., 1998.4.27., 1. o.).

(25)    A Tanács 2000. november 17-i 2549/2000/EK rendelete az Ír-tenger (ICES VIIa. körzet) tőkehalállományának helyreállítására vonatkozó kiegészítő technikai intézkedések megállapításáról (HL L 292., 2000.11.21., 5. o.).

(26)    A Tanács 2002. február 12-i 254/2002/EK rendelete az Ír-tenger tekintetében (ICES VIIa körzet) a közönségestőkehal-állomány helyreállítását célzó, 2002-ben alkalmazandó intézkedések megállapításáról (HL L 41., 2002.2.13., 1. o.).

(27)    A Tanács 2004. április 26-i 812/2004/EK rendelete a cetfélék halászat során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos intézkedések megállapításáról és a 88/98/EK rendelet módosításáról (HL L 150., 2004.4.30., 12. o.).

(28)    A Tanács 2005. december 21-i 2187/2005/EK rendelete a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1434/98/EK rendelet módosításáról és a 88/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 349., 2005.12.31., 1. o.).

(29)    A Tanács 2006. december 21-i 1967/2006/EK rendelete a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 409., 2006.12.30., 11. o.).

(30)    A Tanács 2007. szeptember 18-i 1098/2007/EK rendelete a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és a 779/97/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2007.9.22., 1. o.).

(31)    A Tanács 2009. november 20-i 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

(32)    Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 1343/2011/EU rendelete a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.).

(33)    Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(34)    Az ICES-körzetek (ICES, Nemzetközi Tengerkutatási Tanács) az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról szóló, 2009. március 11-i 218/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 87., 2009.3.31., 70. o.) meghatározott körzetek.

(35)    A CECAF-övezetek (az Atlanti-óceán középső és keleti térsége vagy a FAO 34. fő halászati területe) az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról szóló, 2009. március 11-i 216/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 87., 2009.3.31., 1. o.) meghatározott övezetek.

(36)    Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 1343/2011/EU rendelete a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.).

(37)    Az Európai Parlament és a Tanács 2010. december 15-i 1236/2010/EU rendelete az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény területén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszer meghatározásáról és a 2791/1999/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2010.12.31., 17. o.).

(38)    Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 1343/2011/EU rendelete a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.).

(39)    A Tanács 2008. július 15-i 734/2008/EK rendelete a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fenékhalászati eszközök káros hatásával szembeni védelméről (HL L 201., 2008.7.15., 8. o.).

(40)    A Bizottság 2008. június 10-i 517/2008/EK rendelete a 850/98/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a halászhálók szembőségének meghatározására és fonalvastagságának vizsgálatára irányadó részletes végrehajtási szabályok megállapításáról (HL L 151., 2008.6.11., 5. o.).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.3.11.

COM(2016) 134 final

MELLÉKLETEK

a következőhöz:

Javaslat
Az Európai Parlament és a Tanács rendelete

a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

{SWD(2016) 56 final}
{SWD(2016) 57 final}

MELLÉKLETEK

I. MELLÉKLET

Tilalom hatálya alá tartozó fajok

a)csillagrája (Amblyraja radiata) az ICES IIa, IIIa és VIId körzet és az ICES IV alterület uniós vizein;

b)a fűrészesráják alábbi fajai valamennyi uniós vízterületen:

i. késfogú fűrészesrája (Anoxypristis cuspidata);

ii. törpe fűrészesrája (Pristis clavata);

iii. nagy fűrészesrája (Pristis pectinata);

iv. közönséges fűrészhal (Pristis pristis);

v. zöld fűrészesrája (Pristis zijsron);

c)óriáscápa (Cetorhinus maximus) és fehér cápa (Carcharodon carcharias) valamennyi vízterületen;

d)a sima rája (Dipturus batis) mindkét faja (vö. Dipturus flossada és vö. Dipturus intermedia) az ICES IIa körzet, valamint az ICES III, IV, VI, VII, VIII, IX és X alterület uniós vizein;

e)sima lámpáscápa (Etmopterus pusillus) az ICES IIa körzet és IV alterület uniós vizein, valamint az ICES I, V, VI, VII, VIII, XII és XIV alterület uniós vizein;

f)Alfréd-ördögrája (Manta alfredi) valamennyi uniós vízterületen;

g)atlanti ördögrája (Manta birostris) valamennyi uniós vízterületen;

h)az ördögráják alábbi fajai valamennyi uniós vízterületen:

i. óriás ördögrája (Mobula mobular);

ii. guineai kis ördögrája (Mobula rochebrunei);

iii. tüskésfarkú ördögrája (Mobula japanica);

iv. simafarkú ördögrája (Mobula thurstoni);

v. törpe ördögrája (Mobula eregoodootenkee);

vi. Munk-ördögrája (Mobula munkiana);

vii. chilei ördögrája (Mobula tarapacana);

viii. rövidúszójú ördögrája (Mobula kuhlii);

ix. kis ördögrája (Mobula hypostoma);

i)tüskés rája (Raja clavata) az ICES IIIa körzet uniós vizein;

j)norvég rája (Raja (Dipturus) nidarosiensis) az ICES VIa, VIb, VIIa, VIIb, VIIc, VIIe, VIIf, VIIg, VIIh és VIIk körzet uniós vizein;

k)fehér rája (Raja alba) az ICES VI, VII, VIII, IX és X alterület uniós vizein;

l)hegedűrája-félék (Rhinobatidae) az ICES I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X és XII alterület uniós vizein;

m)angyalrája (Squatina squatina) valamennyi uniós vízterületen;

n)lazac (Salmo salar) és tengeri pisztráng (Salmo trutta) az ICES I, II, IV, V, VI, VII, VIII, IX és X (uniós vizek) alterületen található tagállami alapvonalaktól számított hat tengeri mérföldes sávon kívüli vizeken bármilyen vontatott hálóval folytatott halászat során;

o)ikrás nőstény languszta (Palinuridae spp.) és ikrás nőstény homár (Homarus gammarus) valamennyi uniós vízterületen, kivéve közvetlen állománypótlás vagy áttelepítés céljából;

p)datolyakagyló (Lithophaga lithophaga) és közönséges fúrókagyló (Pholas dactylus) a Földközi-tenger uniós vízterületein.

II. MELLÉKLET

Az érzékeny élőhelyek védelmében halászati tilalom hatálya alá vont területek

A 13. cikk alkalmazásában a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt területeken a halászati tevékenység következő korlátozásai alkalmazandók:

A. rész

Északnyugati vizek

1.    Tilos fenékvonóhálót vagy hasonló vontatott hálót, fenéken rögzített kopoltyúhálót, állítóhálót vagy tükörhálót és fenéken rögzített horogsort használni az alábbi területeken:

Belgica Mound Province:

–é. sz. 51° 29,4’, ny. h. 11° 51,6’

–é. sz. 51° 32,4’, ny. h. 11° 41,4’

–é. sz. 51° 15,6’, ny. h. 11° 33,0’

–é. sz. 51° 13,8’, ny. h. 11° 44,4’

–é. sz. 51° 29,4’, ny. h. 11° 51,6’

Hovland Mound Province:

–é. sz. 52° 16,2’, ny. h. 13° 12,6’

–é. sz. 52° 24,0’, ny. h. 12° 58,2’

–é. sz. 52° 16,8’, ny. h. 12° 54,0’

–é. sz. 52° 16,8’, ny. h. 12° 29,4’

–é. sz. 52° 04,2’, ny. h. 12° 29,4’

–é. sz. 52° 04,2’, ny. h. 12° 52,8’

–é. sz. 52° 09,0’, ny. h. 12° 56,4’

–é. sz. 52° 09,0’, ny. h. 13° 10,8’

–é. sz. 52° 16,2’, ny. h. 13° 12,6’

A Porcupine-pad északnyugati része, I. terület:

–é. sz. 53° 30,6’, ny. h. 14° 32,4’

–é. sz. 53° 35,4’, ny. h. 14° 27,6’

–é. sz. 53° 40,8’, ny. h. 14° 15,6’

–é. sz. 53° 34,2’, ny. h. 14° 11,4’

–é. sz. 53° 31,8’, ny. h. 14° 14,4’

–é. sz. 53° 24,0’, ny. h. 14° 28,8’

–é. sz. 53° 30,6’, ny. h. 14° 32,4’

A Porcupine-pad északnyugati része, II. terület:

–é. sz. 53° 43,2’, ny. h. 14° 10,8’

–é. sz. 53° 51,6’, ny. h. 13° 53,4’

–é. sz. 53° 45,6’, ny. h. 13° 49,8’

–é. sz. 53° 36,6’, ny. h. 14° 07,2’

–é. sz. 53° 43,2’, ny. h. 14° 10,8’

A Porcupine-pad délnyugati része:

–é. sz. 51° 54,6’, ny. h. 15° 07,2’

–é. sz. 51° 54,6’, ny. h. 14° 55,2’

–é. sz. 51° 42,0’, ny. h. 14° 55,2’

–é. sz. 51° 42,0’, ny. h. 15° 10,2’

–é. sz. 51° 49,2’, ny. h. 15° 06,0’

–é. sz. 51° 54,6’, ny. h. 15° 07,2’

2.    Valamennyi, az 1. pontban leírt területeken halászó nyílt vízi hajónak meg kell felelnie az alábbi feltételeknek:

–szerepel az engedélyezett hajók jegyzékében, és az 1224/2009/EK rendelet 7. cikke szerinti halászati engedéllyel kell rendelkeznie,

–kizárólag nyílt vízi halászeszközöket szállít fedélzetén,

–a veszélyeztetett mélytengeri élőhelyek védett területére való belépési szándékukról négy órával a belépés előtt értesítik Írországnak az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének 15. pontja szerinti halászati felügyelő központját, és egyúttal bejelentik a fedélzeten tartott halmennyiséget,

–az 1. pontban meghatározott területek bármelyikén való tartózkodáskor teljes mértékben működőképes és biztonságos hajómegfigyelési rendszerrel (VMS) rendelkeznek, amely maradéktalanul megfelel a vonatkozó előírásoknak,

–óránként VMS-jelentést készítenek,

–az ír halászati felügyelő központot tájékoztatják a terület elhagyásáról és egyúttal bejelentik a fedélzeten tartott halmennyiséget, és

–fedélzetükön 16–79 mm szembőségű zsákvéggel rendelkező vonóhálót tartanak.

Darwin Mounds

Tilos fenékvonóhálót vagy hasonló vontatott hálót használni az alábbi területen:

–é. sz. 59° 54’, ny. h. 6° 55’

–é. sz. 59° 47’, ny. h. 6° 47’

–é. sz. 59° 37’, ny. h. 7° 39’

–é. sz. 59° 45’, ny. h. 7° 39’

–é. sz. 59° 54’, ny. h. 7° 25’

B. rész

Délnyugati vizek

1.    El Cachucho

1.1.    Tilos fenékvonóhálót, fenéken rögzített kopoltyúhálót, állítóhálót vagy tükörhálót és fenéken rögzített horogsort használni az alábbi területeken:

–é. sz. 44° 12’, ny. h. 5° 16’

–é. sz. 44° 12’, ny. h. 4° 26’

–é. sz. 43° 53’, ny. h. 4° 26’

–é. sz. 43° 53’, ny. h. 5° 16’

–é. sz. 44° 12’, ny. h. 5° 16’

1.2.    Azok a hajók, amelyek 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban fenéken rögzített horogsorral célzottan halásztak ezüstös tengericompóra (Phycis blennoides), továbbra is halászhatnak az é. sz. 44°00,00’-től délre, feltéve, hogy rendelkeznek az 1224/2009/EK rendelet 7. cikke szerint kiállított halászati engedéllyel.

1.3.    Az 1.1. pontban meghatározott területeken halászatot folytató valamennyi, az említett halászati engedéllyel rendelkező hajónak – teljes hosszúságától függetlenül – teljes mértékben működőképes és biztonságos hajómegfigyelési rendszerrel (VMS) kell rendelkeznie, amely megfelel a vonatkozó előírásoknak.

2.    Madeira és a Kanári-szigetek

Tilos fenéken rögzített kopoltyúhálót, állítóhálót vagy tükörhálót használni 200 méternél nagyobb mélységben, illetve fenékvonóhálót vagy hasonló vontatott halászeszközt használni az alábbi területeken: 

–é. sz. 27° 00’, ny. h. 19° 00’

–é. sz. 26° 00’, ny. h. 15° 00’

–é. sz. 29° 00’, ny. h. 13° 00’

–é. sz. 36° 00’, ny. h. 13° 00’

–é. sz. 36° 00’, ny. h. 19° 00’

3.    Azori-szigetek

Tilos fenéken rögzített kopoltyúhálót, állítóhálót vagy tükörhálót használni 200 méternél nagyobb mélységben, illetve fenékvonóhálót vagy hasonló vontatott halászeszközt használni az alábbi területeken:

–é. sz. 36° 00’, ny. h. 23° 00’

–é. sz. 39° 00’, ny. h. 23° 00’

–é. sz. 42° 00’, ny. h. 26° 00’

–é. sz. 42° 00’, ny. h. 31° 00’

–é. sz. 39° 00’, ny. h. 34° 00’

–é. sz. 36° 00’, ny. h. 34° 00’

III. MELLÉKLET

Azon fajok listája, amelyeket tilos eresztőhálóval fogni

–Germon: Thunnus alalunga 

–Kékúszójú tonhal: Thunnus thynnus 

–Nagyszemű tonhal: Thunnus obesus 

–Bonitó: Katsuwonus pelamis 

–Palamida: Sarda sarda 

–Sárgaúszójú tonhal: Thunnus albacares 

–Feketeúszójú tonhal: Thunnus atlanticus 

–Kis tonhalak: Euthynnus spp.

–Déli kékúszójú tonhal: Thunnus maccoyii 

–Tonmakrélák: Auxis spp.

–Aranyosfejű hal: Brama rayi 

–Vitorláskardoshal-félék: Tetrapturus spp., Makaira spp.

–Vitorláshalak: Istiophorus spp.

–Kardhal: Xiphias gladius 

–Makrélacsuka-félék: Scomberesox spp., Cololabis spp.

–Aranymakrélák: Coryphœna spp.

–Cápák: Hexandus griseus, Cetorhinus maximus, Alopiidae, Carcharinidae, Sphymidae, Isuridae, Lamnidae 

–Lábasfejűek: minden faj

IV. MELLÉKLET

A tengeri élőlények méretének mérése

1.    Bármely hal méretét, amint az 1. ábra mutatja, az orrcsúcstól a farokúszó végéig kell mérni.

2.    A norvég homár (Nephrops norvegicus) méretét a 2. ábrán bemutatott módon kell meghatározni:

–vagy a páncél hossza alapján, a középvonallal párhuzamosan, a szem végétől a páncél hátsó szélének középpontjáig, vagy

–a teljes hossz alapján, az orr (rostrum) csúcsától a farokpáncél (telson) hátsó végéig, a sörtéket nem beleszámítva.

3.    A homár méretét (Homarus gammarus) a 3. ábrán bemutatott módon kell meghatározni:

–vagy a páncél hossza alapján, a középvonallal párhuzamosan, a szem végétől a páncél hátsó szélének középpontjáig, vagy

–a teljes hossz alapján, az orr (rostrum) csúcsától a farokpáncél (telson) hátsó végéig, a sörtéket nem beleszámítva.

4.    A langusztafélék (Palinuridae) méretét, amint a 4. ábra mutatja, a páncél hossza alapján, a középvonallal párhuzamosan, az orr (rostrum) csúcsától a páncél hátsó szélének középpontjáig kell meghatározni.

5.    A kagylók méretét, amint az 5. ábra mutatja, a héj legszélesebb részén kell meghatározni.

1. ábra: halfajok

2. ábra: norvég homár	3. ábra: homár

4. ábra: langusztafélék

5. ábra: kagylók

V. MELLÉKLET

Északi-tenger

A. rész

Minimális állományvédelmi referenciaméretek

Faj	Északi-tenger
Közönséges tőkehal (Gadus morhua)	35 cm
Foltos tőkehal (Melanogrammus aeglefinus)	30 cm
Fekete tőkehal (Pollachius virens)	35 cm
Sávos tőkehal (Pollachius pollachius)	30 cm
Szürke tőkehal (Merluccius merluccius)	27 cm
Rombuszhalak (Lepidorhombus spp.)	20 cm
Nyelvhalak (Solea spp.)	24 cm
Sima lepényhal (Pleuronectes platessa)	27 cm
Vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus)	27 cm
Északi menyhal (Molva molva)	63 cm
Kék menyhal (Molva dypterygia)	70 cm
Norvég homár (Nephrops norvegicus)	teljes hossz: 85 mm páncélhossz: 25 mm norvéghomár-farok: 46 mm
Makrélák (Scomber spp.)	20 cm
Hering (Clupea harengus)	20 cm
Fattyúmakrélák (Trachurus spp.)	15 cm
Szardella (Engraulis encrasicolus)	12 cm vagy kilogrammonként 90 egyed
Farkassügér (Dicentrarchus labrax)	42 cm
Szardínia (Sardina pilchardus)	11 cm
Homár (Homarus gammarus)	87 mm
Nagy tengeripók (Maia squinado)	120 mm
Csíkos fésűkagylók (Chalamys spp.)	40 mm
Ráncos vénuszkagyló (Ruditapes decussatus)	40 mm
Kis vénuszkagyló (Venerupis pullastra)	38 mm
Japán (Manilla) kagyló (Venerupis philippinarum)	35 mm
Vénuszkagyló (Venus verrucosa)	40 mm
Pénzkagyló (Callista chione)	6 cm
Palloskagylók (Ensis spp.)	10 cm
Vaskos vájókagyló (Spisula solida)	25 mm
Ugrókagylók (Donax spp.)	25 mm
Hüvelykagyló (Pharus legumen)	65 mm
Közönséges kürtcsiga (Buccinum undatum)	45 mm
Polip (Octopus vulgaris)	750 gramm
Languszták (Palinurus spp.)	95 mm
Piros ostorgarnéla (Parapenaeus longirostris)	22 mm (páncélhossz)
Nagy tarisznyarák (Cancer pagurus)	140 mm 1,2,3
Fésűkagyló (Pecten maximus)	100 mm

Faj	Skagerrak/Kattegat
Közönséges tőkehal (Gadus morhua)	30 cm
Foltos tőkehal (Melanogrammus aeglefinus)	27 cm
Fekete tőkehal (Pollachius virens)	30 cm
Sávos tőkehal (Pollachius pollachius)	–
Szürke tőkehal (Merluccius merluccius)	30 cm
Rombuszhalak (Lepidorhombus spp.)	25 cm
Nyelvhalak (Solea spp.)	24 cm
Sima lepényhal (Pleuronectes platessa)	27 cm
Vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus)	23 cm
Északi menyhal (Molva molva)	–
Kék menyhal (Molva dypterygia)	–
Norvég homár (Nephrops norvegicus)	teljes hossz: 105 mm páncélhossz: 32 mm
Makrélák (Scomber spp.)	20 cm
Hering (Clupea harengus)	18 cm
Fattyúmakrélák (Trachurus spp.)	15 cm
Homár (Homarus gammarus)	teljes hossz: 220 mm páncélhossz: 78 mm

1 Az ICES IVa körzet uniós vizein.

2 Az ICES IVb és IVc övezet azon része tekintetében, amelyet az Anglia partján az é. sz. 53°28’22”, k. h. 0°09’24”-nél található ponttól az é. sz. 53°28’22”, k. h. 0°22’24”-nél található pontig (az Egyesült Királyság 6 tengeri mérföldes határa) húzott egyenes vonal és az é. sz. 51°54’06”, k. h. 1°30’30”-nél lévő ponttól az Anglia partján az é. sz. 51°55’48”, k. h. 1°17’00”-nél található pontig húzott egyenes vonal határol, az alkalmazandó minimális állományvédelmi referenciaméret 115 mm.

3 A csapdákkal és kosarakkal kifogott nagy tarisznyarákok esetében a fogás össztömegének legfeljebb 1 %-a állhat leválasztott ollókból. Más halászeszközzel fogott nagy tarisznyarákok esetében legfeljebb 75 kg tömegű leválasztott olló rakodható ki.

B. rész

Szembőség

1.    A vontatott halászeszközök szembőségének alapméretei

A zsákvég szembősége tekintetében az Északi-tengeren és a Skagerrakban/Kattegatban a következő méretek alkalmalmazandók:

Zsákvég szembősége	Földrajzi terület	Feltételek
Legalább 120 mm	Egész terület	Nincs
Legalább 80 mm	Egész terület	A Nephrops norvegicus vagy a fogási korlátok hatálya alá nem tartozó fajok célzott halászata. A halászeszközre egy legalább 120 mm szembőségű, négyzetes szemekből álló hálómezőt vagy egy legfeljebb 35 mm rácsrúdtávolságú szelektáló rácsot vagy azzal egyenértékű szelektáló eszközt kell felszerelni.
Legalább 80 mm	ICES IVb körzet az é. sz. 54° 30’-től délre és ICES IVc körzet	Nyelvhalra irányuló célzott halászat merevítőrudas vonóhálóval vagy [elektromos vonóhálóval] A háló elülső részének felső felébe egy legalább 180 mm szembőségű hálómezőt kell illeszteni.
Legalább 32 mm	Egész terület	A Pandalus borealis célzott halászata. A halászeszközre egy legfeljebb 19 mm rácsrúdtávolságú szelektáló rácsot vagy egy azzal egyenértékű szelektáló eszközt kell felszerelni.
Legalább 16 mm	Egész terület	Kisméretű nyílt vízi fajok célzott halászata. A norvég tőkehal célzott halászata. A norvég tőkehal halászatában használt halászeszközökre egy 22 mm rácsrúdtávolságú szelektáló rácsot kell felszerelni. A Crangon crangon célzott halászata. A halászeszközre szelektáló rácsot, szűrőhálót vagy egy azzal egyenértékű szelektáló eszközt kell felszerelni.
16 mm-nél kisebb	Egész terület	A homoki angolna célzott halászata.

2.    A statikus hálók szembőségének alapméretei

A statikus hálók szembősége tekintetében az Északi-tengeren és a Skagerrakban/Kattegatban a következő méretek alkalmalmazandók:

Szembőség	Földrajzi terület	Feltételek
Legalább 120 mm	Egész terület	Nincs
Legalább 100 mm	Egész terület	A nyelvhal vagy a fogási korlátok hatálya alá nem tartozó fajok célzott halászata.
Legalább 50 mm	Egész terület	Kisméretű nyílt vízi fajok célzott halászata.

C. rész

Tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek

1.    Az ICES IVa és IVb körzetben a homoki angolna védelmében halászati tilalom hatálya alá vont területek

1.1.    Homoki angolnára tilos bármilyen, 80 mm-nél kisebb szembőségű zsákvéggel rendelkező vontatott halászeszközzel vagy bármilyen, 100 mm-nél kisebb szembőségű statikus hálóval halászni az Anglia és Skócia keleti partvonala által és a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt földrajzi területen:

–Anglia keleti partján az é. sz. 55° 30’-nél lévő pont

–é. sz. 55° 30’, ny. h. 01° 00’

–é. sz. 58° 00’, ny. h. 01° 00’

–é. sz. 58° 00’, ny. h. 02° 00’

–Skócia skeleti partján a ny. h. 02° 00’-nél lévő pont.

1.2.    A tudományos célú halászat engedélyezett a területen előforduló homokiangolna-állomány és a halászati tilalom hatásának figyelemmel kísérése érdekében.

2.            Az ICES IV alterületen a sima lepényhal fiatal egyedeinek védelmében halászati tilalom hatálya alá vont területek

2.1.        A 8 méteres teljes hosszúságot meghaladó hajók számára tilos bármiféle fenékvonóhálót, dán kerítőhálót vagy hasonló vontatott halászeszközt használni a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat loxodromákkal sorrendben összekötő vonallal határolt területeken:

a)Franciaországnak az é. sz. 51° 00’-től északra fekvő partszakaszán, Belgium partjain, valamint Hollandiának az é. sz. 53° 00’-ig terjedő partszakaszán az alapvonalaktól számított 12 tengeri mérföldön belüli terület;

b)következő koordinátákat összekötő vonallal határolt terület:

c)Dánia nyugati partján az é. sz. 57° 00’-en lévő pont;

–é. sz. 57° 00’, k. h. 7° 15’

–é. sz. 55° 00’, k. h. 7° 15’

–é. sz. 55° 00’, k. h. 7° 00’

–é. sz. 54° 30’, k. h. 7° 00’

–é. sz. 54° 30’, k. h. 7° 30’

–é. sz. 54° 00’, k. h. 7° 30’

–é. sz. 54° 00’, k. h. 6° 00’

–é. sz. 53° 50’, k. h. 6° 00’

–é. sz. 53° 50’, k. h. 5° 00’

–é. sz. 53° 30’, k. h. 5° 00’

–é. sz. 53° 30’, k. h. 4° 15’

–é. sz. 53° 00’, k. h. 4° 15’

–Hollandia partján az é. sz. 53° 00’-en lévő pont

–Dánia nyugati partján az é. sz. 57° 00’-től a hirtshalsi világítótoronyig terjedő partszakasz mentén az alapvonalaktól számított 12 tengeri mérföldön belüli terület.

2.2.    A 2.1. pontban említett területen a következő hajók halászhatnak:

–fenékvonóhálót vagy dán kerítőhálót használó hajók, amelyek motorteljesítménye nem haladja meg 221 kW-ot,

–páros fenékvonóhálóval párban halászó hajók, amelyek együttes motorteljesítménye semmikor nem haladja meg a 221 kW-ot,

–a 221 kW-nál nagyobb motorteljesítményű hajók használhatnak fenékvonóhálót vagy dán kerítőhálót, azok a párban halászó hajók pedig, amelyek együttes motorteljesítménye meghaladja a 221 kW-ot, használhatnak páros fenékvonóhálót azzal a feltétellel, hogy nem halásznak célzottan sima lepényhalra és nyelvhalra, és tiszteletben tartják a szembőségre vonatkozóan az e melléklet B. részében előírt szabályokat.

3.    A merevítőrudas vonóhálóknak az Egyesült Királyság partjaitól számított 12 mérföldes távolságon belüli használatára vonatkozó korlátozások

3.1.    A hajóknak tilos bármilyen merevítőrudas vonóhálót használni az Egyesült Királyság partjainál a parti tenger mérésének alapját képező alapvonalaktól számított 12 mérföldes távolságon belül.

3.2.    A 3.1. ponttól eltérve a meghatározott területen belül engedélyezett a merevítőrudas vonóhálóval folytatott halászat, amennyiben:

–a hajó motorteljesítménye nem haladja meg a 221 kW-ot, teljes hosszúsága pedig nem haladja a 24 métert, és

–a rúdhossz vagy az egyes rudak összegeként számított összesített rúdhossz nem haladja meg a 9 métert, vagy nem hosszabbítható meg 9 méternél hosszabbra, kivéve a Crangon crangon 31 mm-nél kisebb szembőségű hálóval folytatott célzott halászatát.

4.    A spratthalászatnak a hering védelmében történő korlátozása az ICES IVb körzetben

A WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt földrajzi területeken a következő időszakokban tilos bármilyen, 80 mm-nél kisebb szembőségű zsákvéggel rendelkező vontatott halászeszközzel vagy 100 mm-nél kisebb szembőségű statikus hálóval halászni:

–január 1. és március 31., valamint október 1. és december 31. között a ICES 39E8-as statisztikai területen. E rendelet alkalmazásában ezt az ICES-területet az Egyesült Királyság keleti partjától az é. sz. 55° 00’ mentén kelet felé a ny. h. 1° 00’-en lévő pontig tartó, onnan észak felé az é. sz. 55° 30’-en lévő pontig, onnan pedig nyugat felé, az Egyesült Királyság partjáig tartó vonal határolja,

–január 1. és március 31., valamint október 1. és december 31. között a Moray Firth ny. h. 3° 30’-től nyugatra lévő belső vizein és a Firth of Forth ny. h. 3° 00’-től nyugatra eső belső vizein,

–július 1. és október 31. között a következő pontokkal határolt területen:

–Dánia nyugati partján az é. sz. 55° 30’-en lévő pont

–é. sz. 55° 30’, k. h. 7° 00’

–é. sz. 57° 00’, k. h. 7° 00’

–Dánia nyugati partján az é. sz. 57° 00’-en lévő pont.

5.    Különös rendelkezések az ICES IIIa körzetben lévő Skagerrak és Kattegat tekintetében

5.1.    Tilos merevítőrudas vonóhálóval halászni a Kattegatban.

5.2.    Az uniós hajók számára tilos lazacot és tengeri pisztrángot halászni, fedélzeten tartani, átrakni, kirakodni, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni. A Skagerrak és a Kattegat bármely, a tagállamok alapvonalaitól számított négy mérföldes határon kívüli részén véletlenül kifogott lazacot és tengeri pisztrángot haladéktalanul vissza kell dobni a tengerbe.

5.3.    Július 1-jétől szeptember 15-ig tilos a 32 mm-nél kisebb szembőségű zsákvéggel rendelkező vontatott halászeszközök használata az alapvonalaktól mért három tengeri mérföldön belüli vizeken a Skagerrakban és a Kattegatban, kivéve a Pandalus borealis célzott halászatát, vagy a csaliként való felhasználásra szánt anyaangolna (Zoarces viviparous), gébfélék (Gobiidae) vagy sárkányfejű halak (Cottus spp.) célzott halászatát.

6.    Statikus hálók használata az ICES IVa körzetben

6.1.    Az alábbi halászeszközök használata engedélyezett a térkép szerinti 600 méternél kisebb mélységben:

–szürke tőkehal célzott halászatára használt, legalább 100 mm szembőségű és legfeljebb 100 hálószem mélységű, fenéken rögzített kopoltyúhálók, amennyiben a hajónként telepített hálók összesített hossza nem haladja meg a 25 km-t, és a maximális merítési idő 24 óra,

–ördöghalfélék célzott halászatára használt, legalább 250 mm szembőségű és legfeljebb 15 hálószem mélységű, fenéken rögzített állítóhálók, amennyiben a telepített hálók összesített hossza nem haladja meg a 100 km-t, és a maximális merítési idő 72 óra.

6.2.    A 2347/2002/EK rendelet 1 I. mellékletében felsorolt mélytengeri cápákra tilos célzottan halászni a térkép szerinti 600 méternél kisebb mélységben. A mélytengeri cápák véletlenül kifogott egyedeit a fedélzeten kell tartani. Az ilyen fogásokat ki kell rakodni és bele kell számítani a kvótába. Amennyiben a mélytengeri cápák tagállami hajók általi véletlen fogásai meghaladják a 10 tonnát, a szóban forgó hajók többé nem vehetik igénybe a 6.1. pont szerinti eltérést.

D. rész

Az érzékeny fajokat érintő enyhítő intézkedések

Az ICES IIIa körzetben és az ICES IV alterületen a cetfélék járulékos fogásainak csökkentésére irányuló intézkedések

1.    A 12 méteres vagy annál nagyobb teljes hosszúságú hajók számára tilos a statikus hálók telepítése az ICES IV alterületen és az ICES IIIa körzetben, hacsak nem szerelnek a hálókra aktív akusztikus riasztóberendezéseket.

2.    Az 1. pont nem vonatkozik a kizárólag tudományos vizsgálat céljából végzett halászati műveletekre, amelyeket az érintett tagállam vagy tagállamok engedélyével és felügyelete alatt hajtanak végre, és amelyek célja a cetfélék járulékos fogásának vagy megölésének csökkentésére irányuló technikai intézkedések kidolgozása.

3.    A tagállamok tudományos tanulmányok és kísérleti projektek segítségével figyelemmel kísérik és értékelik az 1. pont szerinti kockázatcsökkentő eszközök érintett halászatokban és területeken tapasztalt eredményességét.

E. rész

Innovatív halászati módszerek

Elektromos vonóháló használata az ICES IVb és IVc körzetben

A 13. cikk ellenére az elektromos vonóhálóval folytatott halászat engedélyezett az ICES IVb és IVc körzetben, amennyiben teljesülnek az e rendelet 27. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdésével összhangban a felhasznált elektromos impulzusok jellemzői, valamint a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat loxodromákkal összekötő vonaltól délre fekvő területeken érvényben lévő ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések tekintetében meghatározott feltételek:

–az Egyesült Királyság keleti partján az é. sz. 55°-on lévő pont

–onnan kelet felé az é. sz. 55°, k. h. 5°-ig

–onnen észak felé az é. sz. 56°-ig

–onnan kelet felé a Dánia nyugati partján az é. sz. 56°-án lévő pontig.

VI. MELLÉKLET

Északnyugati vizek

A. rész

Minimális állományvédelmi referenciaméretek

1 Az ICES VIa és VIIa körzet tekintetében alkalmazandó minimális állományvédelmi referenciaméret a teljes hossz vonatkozásában 70 mm, a páncélhossz vonatkozásában pedig 20 mm.

2 Az ICES VIa és VIIa körzet tekintetében alkalmazandó minimális állományvédelmi referenciaméret 37 mm.

3 Az ICES VIId, VIIe és VIIf körzet kivételével az ICES V, VI (az é. sz. 56°-tól délre) és VII alterület uniós vizei tekintetében alkalmazandó minimális állományvédelmi referenciaméret 130 mm.

4 A csapdákkal és kosarakkal kifogott nagy tarisznyarákok esetében a fogás össztömegének legfeljebb 1 %-a állhat leválasztott ollókból. Más halászeszközzel fogott nagy tarisznyarákok esetében legfeljebb 75 kg tömegű leválasztott olló rakodható ki.

5 Az ICES VIIa körzetnek az é. sz. 52° 30’-től északra eső része és az ICES VIId körzet tekintetében alkalmazandó minimális állományvédelmi referenciaméret 110 mm.

B. rész

Szembőség

1.    A vontatott halászeszközök szembőségének alapméretei

A zsákvég szembősége tekintetében az északnyugati vizeken a következő méretek alkalmazandók:

2.    A statikus hálók szembőségének alapméretei

A statikus hálók szembősége tekintetében az északnyugati vizeken a következő méretek alkalmazandók:

C. rész

Tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek

1.    Az ICES IVa körzetben a közönséges tőkehal védelmében halászati tilalom hatálya alá vont terület

Évente január 1-jétől március 31-ig és október 1-jétől december 31-ig tilos vontatott halászeszközzel vagy statikus hálóval halászati tevékenységet folytatni a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat loxodromákkal sorrendben összekötő vonallal határolt területen:

–é. sz. 55° 25’, ny. h. 7° 07’

–é. sz. 55° 25’, ny. h. 7° 00’

–é. sz. 55° 18’, ny. h. 6° 50’

–é. sz. 55° 17’, ny. h. 6° 50’

–é. sz. 55° 17’, ny. h. 6° 52’

–é. sz. 55° 25’, ny. h. 7° 07’

2.    Az ICES VIIf és VIIg körzetben a közönséges tőkehal védelmében halászati tilalom hatálya alá vont terület

2.1.    Február 1-jétől március 31-ig tilos halászati tevékenységet folytatni a következő ICES statisztikai négyszögekben: 30E4, 31E4, 32E3. Ez a tilalom nem alkalmazandó az alapvonaltól számított 6 tengeri mérföldes sávban.

2.2.    A meghatározott területeken és időszakokban engedélyezett a csapdákkal és kosarakkal folytatott halászati tevékenység a következő feltételek mellett:

i.    csapdákon és kosarakon kívül a fedélzeten nincs más halászeszköz, és

ii.    a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajok járulékos fogásait ki kell rakodni és bele kell számítani a kvótába.

2.3.    Engedélyezett a kisméretű nyílt vízi fajoknak az 50 mm-nél kisebb szembőségű vontatott halászeszközökkel folytatott célzott halászata a következő feltételek mellett:

i.    a fedélzeten nincs 50 mm vagy annál nagyobb szembőségű háló, és

ii.    a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajok járulékos fogásait ki kell rakodni és bele kell számítani a kvótába.

3.    Az ICES VIIa körzetben a közönséges tőkehal védelmében halászati tilalom hatálya alá vont terület

3.1.    A február 14. és április 30. közötti időszakban tilos bármilyen fenékvonóhálót, kerítőhálót vagy hasonló vontatott hálót, továbbá bármilyen kopoltyúhálót, állítóhálót vagy tükörhálót, illetve bármilyen, horgokkal felszerelt halászeszközt használni az ICES VIIa körzetnek azon a részén, amelyet Írország és Észak-Írország keleti partja, valamint a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorban összekötő vonalak határolnak:

–Észak-Írországban az Ards-félsziget keleti partján az é. sz. 54° 30’-en lévő pont

–é. sz. 54° 30’, ny. h. 04° 50’

–é. sz. 54° 15’, ny. h. 04° 50’

–Írország keleti partján az é. sz. 53° 15’-en lévő pont.

3.2.    Az 1. ponttól eltérve az ott említett területen és időszakban engedélyezett a fenékvonóhálók használata, feltéve, hogy az ilyen vonóhálókat felszerelték a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által értékelt szelektáló eszközökkel. Ha a közönséges tőkehalnak a 3.1. pont szerinti területen tevékenységet folytató tagállami hajók által ejtett járulékos fogásai meghaladják a 10 tonnát, akkor e hajók nem halászhatnak többet azon a területen.

4.    A foltos tőkehal Rockall körüli védett területe az ICES VI alterületen

Tilos a halászat – kivéve a horogsorokkal folytatott halászatot – a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt területeken:

–é. sz. 57° 00’, ny. h. 15° 00’

–é. sz. 57° 00’, ny. h. 14° 00’

–é. sz. 56° 30’, ny. h. 14° 00’

–é. sz. 56° 30’, ny. h. 15° 00’

–é. sz. 57° 00’, ny. h. 15° 00’

5.    Az ICES VIIc és VIIk körzetben a norvég homár védelmében halászati tilalom hatálya alá vont terület

5.1.    Évente május 1. és május 31. között tilos a norvég homár (Nephrops norvegicus) és a hozzá kapcsolódó fajok (például a közönséges tőkehal, a rombuszhalak, az ördöghalfélék, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal, a szürke tőkehal, a sima lepényhal, a sávos tőkehal, a fekete tőkehal, a valódirája-félék, a közönséges nyelvhal, a norvég menyhal, a kék menyhal, az északi menyhal és a tüskéscápa) célzott halászata a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt földrajzi területen:

–é. sz. 52° 27’, ny. h. 12° 19’

–é. sz. 52° 40’, ny. h. 12° 30’

–é. sz. 52° 47’, ny. h. 12° 39,600’

–é. sz. 52° 47’, ny. h. 12° 56’

–é. sz. 52° 13,5’, ny. h. 13° 53,830’

–é. sz. 51° 22’, ny. h. 14° 24’

–é. sz. 51° 22’, ny. h. 14° 03’

–é. sz. 52° 10’, ny. h. 13° 25’

–é. sz. 52° 32’, ny. h. 13° 07,500’

–é. sz. 52° 43’, ny. h. 12° 55’

–é. sz. 52° 43’, ny. h. 12° 43’

–é. sz. 52° 10’, ny. h. 13° 25’

–é. sz. 52° 38,800’, ny. h. 12° 37’

–é. sz. 52° 27’, ny. h. 12° 23’

–é. sz. 52° 27’, ny. h. 12° 19’

5.2.    Az 5.1. pontban említett fajok szállításakor az 1224/2009/EK rendelet 50. cikkének (3), (4) és (5) bekezdésével összhangban engedélyezett a Porcupine-padon keresztül történő áthaladás.

6.    Az ICES VIa körzet tekintetében a kék menyhal védelmére vonatkozó külön szabályok

6.1.    Évente március 1-jétől május 31-ig tilos a kék menyhal célzott halászata az ICES VIa körzetnek a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt területein:

A skót kontinentális talapzat széle

–é. sz. 59° 58’, ny. h. 07° 00’

–é. sz. 59° 55’, ny. h. 06° 47’

–é. sz. 59° 51’, ny. h. 06° 28’

–é. sz. 59° 45’, ny. h. 06° 38’

–é. sz. 59° 27’, ny. h. 06° 42’

–é. sz. 59° 22’, ny. h. 06° 47’

–é. sz. 59° 15’, ny. h. 07° 15’

–é. sz. 59° 07’, ny. h. 07° 31’

–é. sz. 58° 52’, ny. h. 07° 44’

–é. sz. 58° 44’, ny. h. 08° 11’

–é. sz. 58° 43’, ny. h. 08° 27’

–é. sz. 58° 28’, ny. h. 09° 16’

–é. sz. 58° 15’, ny. h. 09° 32’

–é. sz. 58° 15’, ny. h. 09° 45’

–é. sz. 58° 30’, ny. h. 09° 45’

–é. sz. 59° 30’, ny. h. 07° 00’

–é. sz. 59° 58’, ny. h. 07° 00’

A Rosemary-pad széle

–é. sz. 60° 00’, ny. h. 11° 00’

–é. sz. 59° 00’, ny. h. 11° 00’

–é. sz. 59° 00’, ny. h. 09° 00’

–é. sz. 59° 30’, ny. h. 09° 00’

–é. sz. 59° 30’, ny. h. 10° 00’

–é. sz. 60° 00’, ny. h. 10° 00’

–é. sz. 60° 00’, ny. h. 11° 00’

A tilalom nem vonatkozik a WGS84 koordinátarendszerben megadott következő pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt területre:

–é. sz. 59° 15’, ny. h. 10° 24’

–é. sz. 59° 10’, ny. h. 10° 22’

–é. sz. 59° 08’, ny. h. 10° 07’

–é. sz. 59° 11’, ny. h. 09° 59’

–é. sz. 59° 15’, ny. h. 09° 58’

–é. sz. 59° 22’, ny. h. 10° 02’

–é. sz. 59° 23’, ny. h. 10° 11’

–é. sz. 59° 20’, ny. h. 10° 19’

–é. sz. 59° 15’, ny. h. 10° 24’

6.2.    A kék menyhal legfeljebb 6 tonnás járulékos fogása a fedélzeten tartható és kirakodható. Ha egy hajó a kék menyhal tekintetében eléri a 6 tonnás küszöböt:

a)köteles haladéktalanul abbahagyni a halászatot és elhagyni azt a területet, ahol éppen tartózkodik;

b)a fogás kirakodásáig egyik területre sem léphet be újra;

c)a tengerbe semmilyen mennyiségű kék menyhalat nem engedhet vissza.

6.3.    Évente február 15. és április 15. között tilos a fenékvonóhálók, horogsorok és statikus hálók használata a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonalakkal határolt területen:

–é. sz. 60° 58,76’, ny. h. 27° 27,32’

–é. sz. 60° 56,02’, ny. h. 27° 31,16’

–é. sz. 60° 59,76’, ny. h. 27° 43,48’

–é. sz. 61° 03,00’, ny. h. 27° 39,41’

–é. sz. 60° 58,76’, ny. h. 27° 27,32’

7.    A makrélahalászatra vonatkozó korlátozások az ICES VIIe, VIIf, VIIg és VIIh körzetben

7.1.    Amennyiben a fedélzeten tartott fogásban több mint 50 tonna makréla található, tilos a 80 mm-nél kisebb szembőségű zsákvéggel rendelkező vontatott halászeszközzel vagy az erszényes kerítőhálóval folytatott célzott makrélahalászat a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt területen:

–az Egyesült Királyság déli partján a ny. h. 02° 00’-en lévő pont

–é. sz. 49° 30’, ny. h. 2° 00’

–é. sz. 49° 30’, ny. h. 7° 00’

–é. sz. 52° 00’, ny. h. 7° 00’

–az Egyesült Királyság nyugati partján az é. sz. 52° 00’-en lévő pont.

7.2.    Az 1. pontban meghatározott területen engedélyezett a halászat:

–    statikus hálóval és/vagy kézi horogsorral,

–80 mm-nél nagyobb szembőségű fenékvonóhálóval, dán kerítőhálóval vagy hasonló vontatott hálóval.

7.3.    A halászatra fel nem szerelt hajók, illetve olyan hajók számára, amelyekre makrélát raknak át, engedélyezett a 7.1. pontban meghatározott területen való tartózkodás.    

8.    A merevítőrudas vonóhálóknak az Egyesült Királyság partjától számított 12 mérföldes sávban történő használatára vonatkozó korlátozások 

8.1.    Az ICES Vb alterületen és az ICES VI alterületnek az é. sz. 56°-tól északra eső részén tilos bármilyen, 100 mm-nél kisebb szembőségű merevítőrudas vonóhálót használni.

8.2.    A hajóknak tilos bármiféle merevítőrudas vonóhálót használni az Egyesült Királyság és Írország partjainál a parti tenger mérésének alapját képező alapvonalaktól számított 12 mérföldes távolságon belüli területeken.

8.3.    A meghatározott területen engedélyezett a merevítőrudas vonóhálóval folytatott halászat, amennyiben:

– a hajó motorteljesítménye nem haladja meg a 221 kW-ot, hosszúsága pedig nem haladja a 24 métert, és

– a rúdhossz vagy az egyes rudak összegeként számított összesített rúdhossz nem haladja meg a 9 métert, vagy nem hosszabbítható meg 9 méternél hosszabbra, kivéve a Crangon crangon 31 mm-nél kisebb szembőségű zsákvéggel rendelkező hálóval folytatott célzott halászatát.

9.    Statikus hálók használata az ICES Vb, VIa, VIIb, VIIc, VIIj és VIIk körzetben

9.1.    Az alábbi halászeszközök használata engedélyezett a térkép szerinti 600 méternél kisebb mélységben:

–szürke tőkehal célzott halászatára használt, legalább 120 mm szembőségű és legfeljebb 100 hálószem mélységű, fenéken rögzített kopoltyúhálók, amennyiben a hajónként telepített hálók összesített hossza nem haladja meg a 25 km-t, és a maximális merítési idő 24 óra,

–ördöghalfélék célzott halászatára használt, legalább 250 mm szembőségű és legfeljebb 15 hálószem mélységű, állítóhálók, amennyiben a telepített hálók összesített hossza nem haladja meg a 100 km-t, és a maximális merítési idő 72 óra.

9.2.    A 2347/2002/EK rendelet I. mellékletében felsorolt mélytengeri cápákra tilos célzottan halászni a térkép szerinti 600 méternél kisebb mélységben. A mélytengeri cápák véletlenül kifogott egyedeit a fedélzeten kell tartani. Az ilyen fogásokat ki kell rakodni és bele kell számítani a kvótába. Amennyiben a mélytengeri cápák tagállami hajók általi véletlen fogásai meghaladják a 10 tonnát, a szóban forgó hajók többé nem vehetik igénybe a 9.1. pont szerinti eltérést.

D. rész

Az érzékeny fajokat érintő enyhítő intézkedések

1.    Az ICES VIa körzetben, valamint az ICES VIId, VIIe, VIIf, VIIg, VIIh és VIIj körzetben a cetfélék járulékos fogásainak csökkentésére irányuló intézkedések

1.1.    A 12 méteres vagy annál nagyobb teljes hosszúságú hajók számára tilos a statikus hálók telepítése az ICES VIa körzetben, valamint az ICES VIId, VIIe, VIIf, VIIg, VIIh és VIIj körzetben, hacsak nem szerelnek a hálókra akusztikus riasztóberendezéseket.

1.2.    Az 1.1. pont nem vonatkozik a kizárólag tudományos vizsgálat céljából végzett halászati műveletekre, amelyeket az érintett tagállam vagy tagállamok engedélyével és felügyelete alatt hajtanak végre, és amelyek célja a cetfélék járulékos fogásának vagy megölésének csökkentésére irányuló technikai intézkedések kidolgozása.

1.3.    A tagállamok tudományos tanulmányok és kísérleti projektek segítségével figyelemmel kísérik és értékelik a kockázatcsökkentő eszközök érintett halászatokban és területeken tapasztalt eredményességét.

2.    Az ICES VI és VII alterületen a cetfélék járulékos fogásainak csökkentésére irányuló intézkedések

Az ICES VI és VII alterületen horogsorral halászó hajóknak madárriasztó zsinórokat és/vagy lesúlyozott zsinórokat kell használniuk; a horogsort lehetőleg a biztonsághoz nélkülözhetetlen minimális fedélzeti világítás mellett éjjel kell kihelyezni.

VII. MELLÉKLET

Délnyugati vizek

A. rész

Minimális állományvédelmi referenciaméretek

1 Az Azori-szigetekkel szomszédos, Portugália felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken kifogott fattyúmakrélára (Trachurus pictaratus) nem vonatkozik minimális állományvédelmi referenciaméret.

2 Az ICES IX és a CECAF 34.1.2 övezet tekintetében alkalmazandó minimális állományvédelmi referenciaméret 9 cm.

3 Minden olyan vízterület tekintetében, amely az Atlanti-óceán keleti-közép, a CECAF 34. halászati övezetének 34.1.1, 34.1.2., és 34.1.3. körzetéből és 34.2.0. alterületéből álló részében helyezkedik el, 450 grammos kizsigerelt tömeg alkalmazandó.

4 Az ICES VIII és IX alterület uniós vizei tekintetében alkalmazandó minimális állományvédelmi referenciaméret 130 mm.

5 A csapdákkal és kosarakkal kifogott nagy tarisznyarákok esetében a fogás össztömegének legfeljebb 1 %-a állhat leválasztott ollókból. Más halászeszközzel fogott nagy tarisznyarákok esetében legfeljebb 75 kg tömegű leválasztott olló rakodható ki.

B. rész

Szembőség

1.    A vontatott halászeszközök szembőségének alapméretei

A zsákvég szembősége tekintetében a délnyugati vizeken a következő méretek alkalmazandók:

2.    A statikus hálók szembőségének alapméretei

A statikus hálók szembősége tekintetében az délnyugati vizeken a következő méretek alkalmazandók:

C. rész

Tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek

1.    Az ICES IXa körzetben a szürke tőkehal védelmében halászati tilalom hatálya alá vont területek

Tilos bármilyen vonóhálóval, dán kerítőhálóval vagy hasonló vontatott hálóval halászni a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt földrajzi területeken:

a)október 1. és a következő év január 31. napja között a következő pontokat sorrendben összekötő vonallal határolt földrajzi területen:

–é. sz. 43° 46,5’, ny. h. 07° 54,4’

–é. sz. 44° 01,5’, ny. h. 07° 54,4’

–é. sz. 43° 25,0’, ny. h. 09° 12,0’

–é. sz. 43° 10,0’, ny. h. 09° 12,0’

b)december 1. és a következő év februárjának utolsó napja között a következő pontokat sorrendben összekötő vonallal határolt földrajzi területen:

–Portugália nyugati partján az é. sz. 37° 50’-en lévő pont

–é. sz. 37° 50’, ny. h. 09° 08’

–é. sz. 37° 00’, ny. h. 9° 07’

–Portugália nyugati partján az é. sz. 37° 00’-en lévő pont

2.    Az ICES IXa körzetben a norvég homár védelmében halászati tilalom hatálya alá vont területek

2.1.    Tilos a norvég homár (Nephrops norvegicus) bármilyen fenékvonóhálóval, dán kerítőhálóval vagy hasonló vontatott hálóval, illetve kosarakkal folytatott célzott halászata a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt földrajzi területeken:

a)június 1-jétől augusztus 31-ig:

–é. sz. 42° 23’, ny. h. 08° 57’

–é. sz. 42° 00’, ny. h. 08° 57’

–é. sz. 42° 00’, ny. h. 09° 14’

–é. sz. 42° 04’, ny. h. 09° 14’

–é. sz. 42° 09’, ny. h. 09° 09’

–é. sz. 42° 12’, ny. h. 09° 09’

–é. sz. 42° 23’, ny. h. 09° 15’

–é. sz. 42° 23’, ny. h. 08° 57’

b)május 1-jétől augusztus 31-ig:

–é. sz. 37° 45’, ny. h. 09° 00’

–é. sz. 38° 10’, ny. h. 09° 00’

–é. sz. 38° 10’, ny. h. 09° 15’

–é. sz. 37° 45’, ny. h. 09° 20’

2.2.    A 2.1.b) pontban meghatározott földrajzi területeken és időszakokban engedélyezett a fenékvonóhálókkal vagy hasonló vontatott hálókkal, illetve kosarakkal folytatott halászat, feltéve, hogy a norvég homár (Nephrops norvegicus) összes járulékos fogását kirakodják és beleszámítják a kvótákba.

2.3.    A 2.1. pontban meghatározott földrajzi területeken és az ugyanott említett időszakokon kívül tilos a norvég homár (Nephrops norvegicus) célzott halászata. A norvég homár (Nephrops norvegicus) járulékos fogásait ki kell rakodni és bele kell számítani a kvótába.

3.    A célzott szardellahalászatára vonatkozó korlátozások az ICES VIIIc körzetben

3.1.    Az ICES VIIIc körzetben tilos a szardella nyílt vízi vonóhálóval folytatott célzott halászata.

3.2.    Az ICES VIIIc körzetben tilos nyílt vízi vonóhálót és erszényes kerítőhálót egyidejűleg a fedélzeten szállítani.

4.    Statikus hálók használata az ICES VIII, IX, X és XII alterületnek a ny. h. 27°-tól keletre eső részén

4.1.    Az alábbi halászeszközök használata engedélyezett a térkép szerinti 600 méternél kisebb mélységben:

–szürke tőkehal célzott halászatára használt, legalább 100 mm szembőségű és legfeljebb 100 hálószem mélységű, fenéken rögzített kopoltyúhálók, amennyiben a hajónként telepített hálók összesített hossza nem haladja meg a 25 km-t, és a maximális merítési idő 24 óra,

–ördöghalfélék célzott halászatára használt, legalább 250 mm szembőségű és legfeljebb 15 hálószem mélységű állítóhálók, amennyiben a telepített hálók összesített hossza nem haladja meg a 100 km-t, és a maximális merítési idő 72 óra.

–az ICES IX alterületen az ördöghalfélék célzott halászatára használt, legalább 220 mm szembőségű és legfeljebb 30 hálószem mélységű, tükörhálók, amennyiben a hajónként telepített hálók összesített hossza nem haladja meg a 20 km-t, és a maximális merítési idő 72 óra.

4.2.    A 2347/2002/EK rendelet I. mellékletében felsorolt mélytengeri cápákra tilos célzottan halászni a térkép szerinti 600 méternél kisebb mélységben. A mélytengeri cápák véletlenül kifogott egyedeit a fedélzeten kell tartani. Az ilyen fogásokat ki kell rakodni és bele kell számítani a kvótába. Amennyiben a mélytengeri cápák tagállami hajók általi véletlen fogásai meghaladják a 10 tonnát, a szóban forgó hajók többé nem vehetik igénybe az 1. pont szerinti eltérést.

D. rész

Az érzékeny fajokat érintő enyhítő intézkedések

1. Az ICES VIII és IXa alterületen a cetfélék járulékos fogásainak csökkentésére irányuló intézkedések

1.1.    A 12 méteres vagy annál nagyobb teljes hosszúságú hajók számára tilos a statikus hálók telepítése az ICES VIII alterületen és IXa körzetben, hacsak nem szerelnek a hálókra aktív akusztikus riasztóberendezéseket.

1.2.    Az 1. pont nem vonatkozik a kizárólag tudományos vizsgálat céljából végzett halászati műveletekre, amelyeket az érintett tagállam vagy tagállamok engedélyével és felügyelete alatt hajtanak végre, és amelyek célja a cetfélék járulékos fogásának vagy megölésének csökkentésére irányuló technikai intézkedések kidolgozása.

1.3.    A tagállamok tudományos tanulmányok és kísérleti projektek segítségével figyelemmel kísérik és értékelik az 1.1. pont szerinti kockázatcsökkentő eszközök érintett halászatokban és területeken tapasztalt eredményességét.

2. Az ICES VIIIa és VIIIb alterületen a cetfélék járulékos fogásainak csökkentésére irányuló intézkedések

Az ICES VIIIa és VIIIb alterületen horogsorral halászó hajóknak a következő enyhítő intézkedések közül legalább kettőt kell használniuk: madárriasztó zsinórok, lesúlyozott zsinórok, a horogsor éjjel történő kihelyezése a biztonsághoz nélkülözhetetlen minimális fedélzeti világítás mellett.

VIII. MELLÉKLET

Balti-tenger

A. rész

Minimális állományvédelmi referenciaméretek

B. rész

Szembőség

1.    A vontatott halászeszközök szembőségének alapméretei

A zsákvég szembősége tekintetében a Balti-tengeren a következő méretek alkalmazandók:

2.    A statikus hálók szembőségének alapméretei

A statikus hálók szembősége tekintetében a Balti-tengeren a következő méretek alkalmazandók:

1 A 12 méter teljes hosszúságot el nem érő hajóknak tilos 9 km-nél hosszabb, a 12 métert meghaladó teljes hosszúságú hajóknak pedig tilos 21 km-nél hosszabb kopoltyúhálókat, állítóhálókat vagy tükörhálókat használniuk.

2 Az 1. lábjegyzetben említett valamennyi statikus háló maximális merítési ideje 48 óra, kivéve a lékhalászat esetében.

C. rész

Tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek

1.    A vontatott halászeszközökkel folytatott halászatra vonatkozó korlátozások

Egész évben tilos a vontatott halászeszközökkel folytatott halászat a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt területeken:

–é. sz. 54° 23’, k. h. 14° 35’

–é. sz. 54° 21’, k. h. 14° 40’

–é. sz. 54° 17’, k. h. 14° 33’

–é. sz. 54° 07’, k. h. 14° 25’

–é. sz. 54° 10’, k. h. 14° 21’

–é. sz. 54° 14’, k. h. 14° 25’

–é. sz. 54° 17’, k. h. 14° 17’

–é. sz. 54° 24’, k. h. 14° 11’

–é. sz. 54° 27’, k. h. 14° 25’

–é. sz. 54° 23’, k. h. 14° 35’

2.    A lazac és a tengeri pisztráng halászatára vonatkozó korlátozások

2.1.    A lazac (Salmo salar) és a tengeri pisztráng (Salmo trutta) célzott halászata tilos:

a)június 1-jétől szeptember 15-ig a 22–31. alkörzet vizein;

b)június 15-től szeptember 30-ig a 32. alkörzet vizein.

2.2.    A tiltott terület a tilalmi időszakban az alapvonalaktól mért négy tengeri mérföldön kívüli terület.

2.3.    Engedélyezett a csapdahálóval fogott lazac (Salmo salar) és tengeri pisztráng (Salmo trutta) fedélzeten való tartása.

3.    A Rigai-öbölre vonatkozó külön intézkedések

3.1.    A 28-1. alkörzetben folytatandó halászati tevékenységhez a hajóknak az 1224/2009/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kiállított halászati engedéllyel kell rendelkezniük.

3.2.    A tagállamok biztosítják, hogy azokról a hajókról, amelyek számára kiállították az 3.1. pontban említett halászati engedélyt, a hajók nevét és belső lajstromszámát tartalmazó jegyzék készüljön, és ez a jegyzék egy internetes honlapon – amelynek címét minden egyes tagállam közli a Bizottsággal és a többi tagállammal – nyilvánosan hozzáférhető legyen.

3.3.    A jegyzékben szereplő hajóknak a következő feltételeket kell teljesíteniük:

a)a jegyzékben szereplő hajók összesített motorteljesítménye (kW) nem haladhatja meg az egyes tagállamok tekintetében 2000–2001-ben a 28-1. alkörzetben megfigyelt teljesítményt; és

b)egy hajó motorteljesítménye semmikor nem haladhatja meg a 221 kilowattot (kW).

3.4. A 3.2. pontban említett listán szereplő bármely hajó lecserélhető egy másik hajóval vagy hajókkal, feltéve, hogy:

a)e csere eredményeképpen a 3.3.a) pontban az érintett tagállam tekintetében megjelölt összesített motorteljesítmény nem növekszik; és

b)a cserehajó motorteljesítménye semmikor nem haladja meg a 221 kilowattot.

3.5. A 3.2. pontban említett listán szereplő bármely hajó motorja lecserélhető, feltéve, hogy:

a)a motorcsere semmilyen esetben sem eredményezi, hogy a hajó motorteljesítménye meghaladja a 221 kW-ot; és

b)a cseremotor teljesítménye nem olyan nagy, hogy a csere eredményeképpen emelkedne a 3.3.a) pontban az érintett tagállam tekintetében megjelölt összesített motorteljesítmény.

3.6.    A 28-1. alkörzetben tilos vonóhálóval halászni a 20 méternél sekélyebb vizekben.

4.    Olyan időszakok, amikor bizonyos halászeszközökkel nem engedélyezett a halászat

4.1.    A 90 mm vagy annál nagyobb szembőségű zsákvéggel rendelkező vontatott halászeszközzel vagy a 90 mm vagy annál nagyobb szembőségű zsákvéggel rendelkező statikus hálóval, vagy fenéken rögzített horogsorral, a sodortatott horogsor kivételével horogsorral, kézi horogsorral és orsós felszereléssel tilos halászni az alábbi területeken:

a)február 15-től március 30-ig az ICES 22–24 alkörzetben; és

b)július 1-jétől augusztus 31-ig az ICES 25–28 alkörzetben.

4.2.     A 4.1. pontban meghatározott területeken és időszakokban tilos a közönséges tőkehal sodortatott horogsorral történő célzott halászata.

4.3.    A 4.1. ponttól eltérve a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő hajók számára engedélyezett, hogy az 1. pontban említett tilalmi időszakokban havonta legfeljebb öt napot – legalább két egymást követő napból álló időszakokra felosztva – felhasználjanak a kikötőn kívül töltött napok maximális számából. E napokon a halászhajók ugyanazon a héten kizárólag hétfő 06.00 és péntek 18.00 óra között meríthetik a vízbe hálóikat és rakodhatnak ki halat.

5.    A halászat területi korlátozásai

5.1. Május 1-jétől október 31-ig tilos bármyilen halászati tevékenységet folytatni a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat loxodromákkal sorrendben összekötő vonallal határolt területeken:

a) 1. terület:

–é. sz. 55° 45’, k. h. 15° 30’

–é. sz. 55° 45’, k. h. 16° 30’

–é. sz. 55° 00’, k. h. 16° 30’

–é. sz. 55° 00’, k. h. 16° 00’

–é. sz. 55° 15’, k. h. 16° 00’

–é. sz. 55° 15’, k. h. 15° 30’

–é. sz. 55° 45’, k. h. 15° 30’

b) 2. terület:

–é. sz. 55° 00’, k. h. 19° 14’

–é. sz. 54° 48’, k. h. 19° 20’

–é. sz. 54° 45’, k. h. 19° 19’

–é. sz. 54° 45’, k. h. 18° 55’

–é. sz. 55° 00’, k. h. 19° 14’

c) 3. terület:

–é. sz. 56° 13’, k. h. 18° 27’

–é. sz. 56° 13’, k. h. 19° 31’

–é. sz. 55° 59’, k. h. 19° 13’

–é. sz. 56° 03’, k. h. 19° 06’

–é. sz. 56° 00’, k. h. 18° 51’

–é. sz. 55° 47’, k. h. 18° 57’

–é. sz. 55° 30’, k. h. 18° 34’

–é. sz. 56° 13’, k. h. 18° 27’

5.2.    A lazac célzott halászata 157 mm vagy annál nagyobb szembőségű kopoltyúhálókkal, állítóhálókkal és tükörhálókkal vagy sodortatott horogsorokkal engedélyezett. Semmilyen más halászeszköz nem tartható a fedélzeten.

5.3.    Tilos a közönséges tőkehalnak a 5.2. pontban meghatározott halászeszközökkel történő célzott halászata.

6.    Az érdes lepényhal és a nagy rombuszhal halászatára vonatkozó korlátozások

6.1.    Tilos a fedélzeten tartani az alábbi földrajzi területeken az alábbi időszakokban kifogott következő halfajok egyedeit:

6.2.    Tilos a 105 mm vagy annál nagyobb szembőségű zsákvéggel rendelkező vonóhálóval, dán kerítőhálóval vagy hasonló halászeszközzel, illetve 100 mm vagy annál nagyobb szembőségű kopoltyúhálóval, állítóhálóval vagy tükörhálóval folytatott célzott halászat. Az érdes lepényhal és a nagy rombuszhal járulékos fogásai a fedélzeten tartott teljes fogás élőtömegének 10 %-áig a fedélzeten tarthatók és kirakodhatók.

D. rész

Az érzékeny fajokat érintő enyhítő intézkedések

1.    A cetfélék járulékos fogásainak csökkentésére irányuló intézkedések

1.1.    A 12 méteres vagy annál nagyobb teljes hosszúságú hajók számára tilos a statikus hálók telepítése a Balti-tengeren, hacsak nem szerelnek a hálókra aktív akusztikus riasztóberendezéseket.

1.2.    Az 1.1. pont nem vonatkozik a kizárólag tudományos vizsgálat céljából végzett halászati műveletekre, amelyeket az érintett tagállam vagy tagállamok engedélyével és felügyelete alatt hajtanak végre, és amelyek célja a cetfélék járulékos fogásának vagy megölésének csökkentésére irányuló technikai intézkedések kidolgozása.

1.3.    A tagállamok tudományos tanulmányok és kísérleti projektek segítségével figyelemmel kísérik és értékelik az akusztikus riasztóberendezések érintett halászatokban és területeken tapasztalt eredményességét.

2.    Az angolna védelmére vonatkozó külön intézkedések

Tilos a fedélzeten tartani aktív halászeszközzel kifogott angolnát. A véletlenül kifogott angolnákat meg kell óvni az esetleges sérülésektől és haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

IX. MELLÉKLET

Földközi-tenger

A. rész

Minimális állományvédelmi referenciaméretek

1 A minimális állományvédelmi referenciaméretet a tagállamok átválthatják kilogrammonként 110 egyedre.

2 A minimális állományvédelmi referenciaméretet a tagállamok átválthatják kilogrammonként 55 egyedre.

3 CL – páncélhossz; TL – teljes hossz. 

B. rész

Szembőség

1.    A vontatott halászeszközök szembőségének alapméretei

A zsákvég szembősége tekintetében a Földközi-tengeren a következő méretek alkalmalmazandók:

1 A fenékvonóháló bármely részében tilos 3 mm-nél nagyobb fonalvastagságú vagy többszálas fonalú, vagy 6 mm-nél nagyobb fonalvastagságú léhést használni.

2 Csak egy típusú háló (vagy 40 mm szembőségű, négyzetes szemekből álló háló vagy 50 mm szembőségű, rombusz alakú szemekből álló háló) tartható a fedélzeten vagy telepíthető.

2.    A statikus hálók szembőségének alapméretei

A statikus hálók szembősége tekintetében a Földközi-tengeren a következő méretek alkalmalmazandók:

C. rész

A halászeszközök használatára vonatkozó korlátozások

1.    A kotróhálók használatára vonatkozó korlátozások

A célzott szivacshalászatra használt kotróhálók kivételével a kotróhálók maximális szélessége 3 méter.

2.    Az erszényes kerítőhálók használatára vonatkozó korlátozások

A tonhal célzott halászatában használt erszényes kerítőhálók kivételével az erszényes kerítőhálók és a szorítózsinór nélküli kerítőhálók hossza 120 méteres hálómagasság mellett legfeljebb 800 méter lehet.

3.    A statikus hálók használatára vonatkozó korlátozások

3.1.    Tilos a következő statikus hálók használata:

a)a 4 méternél nagyobb magasságú tükörhálók;

b)a 10 méternél nagyobb magasságú fenéken rögzített kopoltyúhálók vagy kombinált tükör- és kopoltyúhálók, kivéve ha a háló 500 méternél rövidebb, amikor is legfeljebb 30 méteres hálómagasság megengedett.

3.2.    Tilos bármilyen, 0,5 mm-nél vastagabb fonalból készült kopoltyúhálót, állítóhálót és tükörhálót használni.

3.3.    Tilos 2 500 méternél hosszabb kombinált kopoltyú- és tükörhálót, valamint bármilyen, 6 000 méternél hosszabb kopoltyúhálót, állítóhálót és tükörhálót a fedélzeten tartani vagy kihelyezni.

4.    A horogsorok használatára vonatkozó korlátozások

4.1.    A fenéken rögzített horogsorral halászó hajók számára tilos 5 000-nél több horgot a fedélzeten tartani vagy kihelyezni; ez alól kivételt képeznek a három napnál hosszabb halászati utakra induló hajók, amelyek legfeljebb 7 000 horgot tarthatnak a fedélzeten vagy helyezhetnek ki.

4.2.    A felszíni horogsorral halászó hajók számára tilos a fedélzeten tartani vagy kihelyezni az alábbi, hajónkénti horogszámnál több horgot:

a)hajónként 2 000 horog a kékúszójú tonhal célzott halászatában;

b)hajónként 3 500 horog a kardhal célzott halászatában; és

c)hajónként 5 000 horog a germon célzott halászatában.

4.3.    Valamennyi, két napnál hosszabb halászati utakat teljesítő hajó ugyanennyi póthorgot is tarthat a fedélzeten.

5.    A csapdák és kosarak használatára vonatkozó korlátozások

A mélyvízi rákok (beleértve a Plesionika spp., Pasiphaea spp. vagy hasonló fajokat) halászata során tilos hajónként 250-nél több csapdát vagy kosarat a fedélzeten tartani vagy kihelyezni.

6.    A nagyszemű vörösdurbincs célzott halászatára vonatkozó korlátozások

Tilos a nagyszemű vörösdurbincs (Pagellus bogaraveo) alábbi halászeszközökkel folytatott célzott halászata:

–100 mm-nél kisebb szembőségű kopoltyúhálók, állítóhálók és tükörhálók,

–3,95 cm-nél kisebb teljes hosszúságú és 1,65 cm-nél kisebb szélességű horgokkal szerelt horogsorok.

D. rész

Az érzékeny fajokat érintő enyhítő intézkedések

1.    A cetfélék járulékos fogásainak csökkentésére irányuló intézkedések

1.1.    A 12 méteres vagy annál nagyobb teljes hosszúságú hajók számára tilos a statikus hálók telepítése a Földközi-tengeren, hacsak nem szerelnek a hálókra aktív akusztikus riasztóberendezéseket.

1.2.    Az 1.1. pont nem vonatkozik a kizárólag tudományos vizsgálat céljából végzett halászati műveletekre, amelyeket az érintett tagállam vagy tagállamok engedélyével és felügyelete alatt hajtanak végre, és amelyek célja a cetfélék járulékos fogásának vagy megölésének csökkentésére irányuló technikai intézkedések kidolgozása.

1.3.    A tagállamok tudományos tanulmányok és kísérleti projektek segítségével figyelemmel kísérik és értékelik az 1.1. pont szerinti kockázatcsökkentő eszközök érintett halászatokban és területeken tapasztalt eredményességét.

2.    A tengeri madarak járulékos fogásainak csökkentésére irányuló intézkedések

A Földközi-tengeren horogsorral halászó hajóknak a következő enyhítő intézkedések közül legalább kettőt kell használniuk: madárriasztó zsinórok, lesúlyozott zsinórok, a horogsor éjjel történő kihelyezése a biztonsághoz nélkülözhetetlen minimális fedélzeti világítás mellett.

X. MELLÉKLET

Fekete-tenger

A. rész

Minimális állományvédelmi referenciaméretek

B. rész

Szembőség

1.    A vontatott halászeszközök szembőségének alapméretei

A zsákvég szembősége tekintetében a Fekete-tengeren a következő méretek alkalmazandók:

2.    A statikus hálók szembőségének alapméretei

A statikus hálók szembősége tekintetében a Fekete-tengeren a következő méretek alkalmazandók:

C. rész

Tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek

A nagy rombuszhal védelmét célzó szezonális halászati tilalom

A Fekete-tenger uniós vizein minden év április 15-től június 15-ig engedélyezett a nagy rombuszhal célzott halászata, átrakása, kirakodása és első értékesítése.

D. rész

Az érzékeny fajokat és élőhelyeket érintő enyhítő intézkedések

1.    A cetfélék járulékos fogásainak csökkentésére irányuló intézkedések

1.1.    A 12 méteres vagy annál nagyobb teljes hosszúságú hajók számára tilos a statikus hálók telepítése az ICES VIII és IX alterületen, hacsak nem szerelnek a hálókra aktív akusztikus riasztóberendezéseket.

1.2.    Az 1.1. pont nem vonatkozik a kizárólag tudományos vizsgálat céljából végzett halászati műveletekre, amelyeket az érintett tagállam vagy tagállamok engedélyével és felügyelete alatt hajtanak végre, és amelyek célja a cetfélék járulékos fogásának vagy megölésének csökkentésére irányuló technikai intézkedések kidolgozása.

1.3.    A tagállamok tudományos tanulmányok és kísérleti projektek segítségével figyelemmel kísérik és értékelik az 1.1. pont szerinti kockázatcsökkentő eszközök érintett halászatokban és területeken tapasztalt eredményességét.

2.    A vonóhálók és kotróhálók használatára vonatkozó korlátozások

Tilos vonóhálókat és kotróhálókat használni 1000 m-nél nagyobb mélységben.

XI. MELLÉKLET

Legkülső régiók

A. rész

A vontatott halászeszközök szembőségének alapméretei

A zsákvég szembősége tekintetében a legkülső régiókban a következő méretek alkalmazandók:

B. rész

Tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek

A halászati tevékenység korlátozása a Mayotte szigetét körülvevő 24 mérföldes övezetben

A hajóknak tilos bármilyen erszényes kerítőhálót használniuk a tonhalfélék és a makrahalszerűek halrajainak halászata céljából Mayotte partjainál a parti tenger mérésének alapját képező alapvonalaktól számított 24 mérföldes sávban.

(1)    A Tanács 2002. december 16-i 2347/2002/EK rendelete a mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról (HL L 351., 2002.12.28., 6. o.).