Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadandó tanácsi határozatra irányuló javaslat célja az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében létrejött Párizsi Megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírása.

Az UNFCCC feleinek 2015. november 30. és december 12. között Párizsban megrendezett 21. konferenciáján (amely „COP 21”-ként is ismert), elfogadásra került egy az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális csökkentését célzó megállapodás. A megállapodás 30 nappal az után lép hatályba, hogy legkevesebb 55, együttesen legalább a teljes becsült üvegházhatásúgáz-kibocsátás 55 %-áért felelős részes fél letétbe helyezte a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányait.

A megállapodást az UNFCCC részes felei 2016. április 22. és 2017. április 21. között írhatják alá. Az Európai Unió és annak tagállamai az UNFCCC részes felei közé tartoznak. 2016. április 22-én ünnepélyes magas szintű aláírási eseményre kerül sor New Yorkban.

A Párizsi Megállapodás történelmi mérföldkő a világszintű kollektív fellépés fokozása és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló társadalmak kialakításának felgyorsítása szempontjából. Ez a megállapodás jelentős előrelépést képvisel az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyvhöz képest, amely a párizsi klímakonferencia előtt az egyetlen olyan, jogilag kötelező erejű megállapodás volt, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célozta meg, és 2020 végéig érvényes kötelezettségeket hozott létre. A Párizsi Megállapodás olyan hosszú távú, kvalitatív kibocsátáscsökkentést tűz ki célul, amely összeegyeztethető a globális hőmérséklet-emelkedés 2°C alatt (de lehetőség szerint 1,5°C-on) tartásával. 2023-tól az egyezmény részes felei ötévente felmérik helyzetüket a legfrissebb tudományos ismeretek és a végrehajtás mindenkori állapota fényében, hogy az elért eredményeket figyelembe véve további kibocsátás-csökkentést, alkalmazkodást és célzott támogatásokat vegyenek fontolóra.

Az UNFCCC részes felei a COP 21 előtt bemutatták a születendő megállapodáshoz tervezett nemzeti hozzájárulásukat (INDC). Az Európai Unió és tagállamai 2015. március 6-án az első jelentős gazdasági szereplőkként tették közzé tervezett nemzeti hozzájárulásaikat, amelyek értelmében az 1990-es szinthez képest 2030-ra az Unióban kötelezően legalább 40 %-os üvegházhatásúgáz-kibocsátás-csökkentést vállalnak, összhangban a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23-i európai tanácsi következtetésekkel.

Az Unió már megkezdte az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 40 %-os csökkentésére vonatkozó vállalásának megvalósítását. A kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) alá tartozó ágazatokkal kapcsolatban a Bizottság 2015. július 15-én a 2003/87/EK irányelvet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot fogadott el a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében. A javaslat célja a fenti cél támogatása az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere alá tartozó ágazatokban. A Bizottság szándéka, hogy 2016-ban olyan javaslatokat tegyen, amelyekben tagállamonkénti célokat határoz meg a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívül eső szektorok számára, illetve elősegíti a földhasználatból, a földhasználat megváltoztatásából és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátások és elnyelések elszámolását.

Az Európai Tanács 2014. október 23-i következtetései is legalább 27 %-ot elérő arányú megújuló energia-fogyasztást tűztek ki célul 2030-ra. Az energiahatékonyság javítása tekintetében is 27 %-os indikatív célt állapítottak meg 2030-ra uniós szinten. Ezért a Bizottság 2016-ban befejezi a felülvizsgálatot, és a megújuló energiákra és az energiahatékonyságra (többek között az épületek energiahatékonyságára) vonatkozó intézkedéseket terjeszt elő.

A javaslatot az EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdése és 218. cikkének (5) bekezdése értelmében terjesztették elő. Az EUMSZ 218. cikke rendelkezik az Európai Unió és a harmadik országok, illetve nemzetközi szervezetek közötti megállapodások tárgyalásának és megkötésének menetéről. A cikk (5) bekezdése szerint a Bizottság mint főtárgyaló javaslata alapján a Tanács határozatban adhat felhatalmazást egy megállapodás Európai Unió nevében történő aláírására.

Az EUMSZ 192. cikke (1) bekezdésével és 191. cikkével összhangban az Európai Uniónak többek között az alábbi célkitűzések eléréséhez kell hozzájárulnia: a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása; a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére és különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések előmozdítása nemzetközi szinten.

Az Unióban jelentős mennyiségű, e célkitűzések elérését segítő jogszabály létezik, de a Párizsi Megállapodás végrehajtásához ezeket felül kell vizsgálni, hiszen az csak uniós szintű jogalkotással valósítható meg.