EURÓPAI BIZOTTSÁG

Strasbourg, 2016.11.22.

JOIN(2016) 52 final

KÖZÖS KÖZLEMÉNY AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Megújított partnerség az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal

{SWD(2016) 380 final}
{SWD(2016) 381 final}

Tartalom

1. Bevezetés

2. Az EU stratégiai érdekei

3. Egyedi prioritásokra épülő politikai partnerség

3.1. Az EU partnerországokkal kapcsolatos prioritásai

3.1.1. A békés és demokratikus társadalmak, a felelősségteljes kormányzás, a jogállamiság és az egyetemes emberi jogok telőmozdítása

3.1.2. Az inkluzív és fenntartható növekedés, valamint mindenki számára elérhető tisztességes munka ösztönzése

3.1.3. A migrációban és a mobilitásban rejlő lehetőségek előtérbe helyezése, a kihívások közös kezelése

3.1.4. A humán fejlődés és az emberi méltóság biztosítása

3.1.5. A környezet védelme és az éghajlatváltozás elleni küzdelem

3.1.6. Szövetség a közös kihívások kezelésére

3.2. Régióspecifikus uniós prioritások

3.2.1. Afrika

a) Béke és biztonság, stabilitás, demokrácia, jogállamiság, felelősségteljes kormányzás és emberi jogok

b) Kölcsönös gazdasági lehetőségek a fenntartható fejlődésre

c) A migráció és a mobilitás kezelése

d) Humán fejlődés

3.2.2 Karib-térség

a) Béke és humánbiztonság, demokrácia, jogállamiság, felelősségteljes kormányzás és emberi jogok

b) Regionális integráció, inkluzív és fenntartható növekedés, kereskedelem és munkahelyteremtés

c) Humán fejlődés

d) Éghajlatváltozás és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás

3.2.3. Csendes-óceáni térség

a) Felelősségteljes kormányzás, emberi jogok és nemek

b) Inkluzív és fenntartható növekedés

c) Éghajlatváltozás és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás

4. Célzottabb és rugalmasabb partnerség

4.1. Levont tanulságok

4.2. Szilárd regionális megközelítésre épülő rugalmas partnerség

4.2.1. A lehetőségek

4.2.2. A javasolt lehetőség

4.2.3. Az AKCS-országokon kívüli felek bevonása

4.3. Többszintű, többszereplős partnerség együttműködési alapelvekkel

4.3.1. Az együttműködés alapelvei

4.3.2. A szubszidiaritás és a komplementaritás elve

4.3.3. Szereplők

4.4. Eredményesebb partnerség

4.4.1. Diverzifikált partnerség

4.4.2. Végrehajtási eszközök

4.5. A megfelelő intézményi struktúrával támogatott partnerség

4.6. Jogi kerettel támogatott partnerség

4.7. A következő lépések

1. Bevezetés

Az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (az AKCS-államok) csoportjának tagjai, másrészről az Európai Unió és tagállamai által 2000 júniusában Cotonouban aláírt partnerségi megállapodás 1 2020 februárjában lejár. A felek között az ezt követően a kapcsolatukat szabályozó rendelkezések vizsgálatára irányuló tárgyalásokat legkésőbb 2018 augusztusáig meg kell kezdeni. 2 A több mint 100, összesen mintegy 1,5 milliárd lakosú országra kiterjedő partnerségi megállapodás (Cotonoui Partnerségi Megállapodás, CPA) lejárata stratégiai lehetőséget jelent az EU afrikai, karibi és csendes-óceáni partnereivel meglévő kapcsolat megújítására, amely figyelembe veheti a megváltozott globális környezetet, továbbá a partnerség középpontjába a közös érdekeket, célkitűzéseket és felelősségeket állíthatja.

Ez a közlemény az EU és az AKCS-országok közötti politikai partnerséggel kapcsolatos gondolatokat, valamint a partnerség alkotóelemeit fogalmazza meg. Alapja a ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó, nemzetközileg elfogadott, közös egyetemes célkitűzéseket tartalmazó fenntartható fejlesztési menetrendje 3 , valamint az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó globális stratégia 4 , amely stratégiai iránymutatást ad az EU külső érdekeivel és törekvéseivel kapcsolatban. Közlemény illeszkedik az európai fejlesztési konszenzus átdolgozására irányuló bizottsági javaslathoz is. 5

Az EU a közös célokat partnerek, hasonló gondolkodású országok, valamint regionális csoportosulások bevonásával valósítja meg. Az Európai Bizottság és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője törekszik a partnerkapcsolatok közös felelősség elve alapján történő fejlesztésére, amelynek révén valódi partnerkapcsolatok jönnek létre. Ehhez a partnerországok pozitív és hasonló törekvéseken alapuló szerepvállalása szükséges.

Az AKCS-országokkal régóta meglévő kapcsolat jó kiindulópontot jelent a megújított politikai partnerség kiépítéséhez. A partnereknek mindkét oldalon jelentős változásokat kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy jövőbeli kapcsolatuk a feladatára a mai világban is alkalmas legyen, és olyan erős szövetséget alkothassanak, amely teljesíti az alapvető prioritásokat. A prioritásokra, a megváltozott környezetre. valamint a CPA végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokra tekintettel a CPA egyszerű továbbvitelével annak céljai nem valósulhatnának meg. A Bizottság és a főképviselő úgy ítéli meg, hogy a döntéshozatalban és a végrehajtásban fontos súlyponteltolódásra lesz szükség a regionális szintek felé. Ezenfelül a jövőbeli kapcsolatoknak összeköttetést kell kialakítania az AKCS-országok és azon szomszédos régiók között, amelyek nem tartoznak a jelenlegi AKCS-csoportba, de az EU célkitűzéseinek megvalósításában kulcsfontosságú szerepet játszanak.

Az EU és az AKCS-csoport 2020 utáni kapcsolatának meghatározására irányuló folyamat előkészítése céljából a Bizottság és a főképviselő 2015-ben nyilvános konzultáció keretében kiértékelési folyamatot kezdeményezett. 6 Ezenkívül megbeszélésekre került sor a legfontosabb érdekeltekkel, majd 2016 júliusában a CPA végrehajtásának első 15 évét vizsgáló értékelés jelent meg. 7 A jelen közleményhez kapcsolódó hatásvizsgálat 8 a jövőbeli kapcsolatok különféle lehetőségeit mérlegelte. A jelen közleményt ez a munka alapozta meg.

2. Az EU stratégiai érdekei

A Cotonoui Partnerségi Megállapodás 2000-ben megkezdett végrehajtása óta a globális környezet lényegesen megváltozott, meghaladva az 1975-ös Loméi Egyezmények idejében érvényes feltételrendszert. A CPA lejárata alkalmat teremt arra, hogy a partnerség megváltozott világunk mai kihívásainak fényében is betölthesse feladatát. Először is az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó globális stratégia világviszonylatban erőteljesebb uniós fellépést készített elő. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend alapján kialakított, fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó keret, valamint az addisz-abebai cselekvési menetrend 9 ambiciózus, széles körű, egyetemes reformprogramot indított el.

Minderre olyan időszakban kerül sor, amelynek jellemzői az állandó instabilitás és kiszolgáltatottság, egyenetlen fejlődés az egyes országokon belül és az országok egymáshoz képesti viszonylatában, valamint az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás gyors ütemben fokozódó negatív hatásai, amelyek következtében a világ számos pontján romlik a társadalmi és gazdasági stabilitás. Így különösen számos AKCS-ország szembesül olyan jelentős problémákkal, amelyek konfliktusokkal, a szegénységgel, a munkanélküliséggel és a tisztességes munka hiányával, a fokozódó egyenlőtlenséggel, az emberi jogokkal való visszaéléssel, a korrupcióval, az éghajlatváltozás negatív hatásaival, a szűkös természeti erőforrások terhelésével, az ökoszisztémák degradációjával, valamint a világgazdasági integráció egyenetlen mértékével függenek össze. Az instabil országokban koncentrálódó rendkívüli és krónikus szegénység továbbra is valóság. Ezenkívül a népességnövekedés üteme sok partnerországban meghaladja a gazdasági növekedését. Mindez akadályozza a fenntartható és inkluzív növekedést, valamint a munkahelyteremtést, amelyekre szükség van a kedvező életkilátások és valódi lehetőségek megteremtéséhez, különösen az ifjúság és a legkiszolgáltatottabb csoportok számára.

E kihívásokkal terhes környezet termékeny táptalajt jelent az extremizmus, a terrorizmus, valamint a szervezett bűnözés egyéb formái, ezen belül az ember-, kábítószer- és fegyverkereskedelem, valamint a számítástechnikai bűnözés számára. Az említett jelenségek kedvezőtlenül befolyásolják az EU és polgárai biztonságát és gazdasági jólétét. Egyúttal az irreguláris migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás egyik kiváltó okát is jelentik. Egyértelmű keretrendszert jelöl ki az európai migrációs stratégia 10 , a 2015 novemberében közösen elfogadott Vallettai Nyilatkozat és Cselekvési Terv 11 , valamint az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról szóló közlemény 12 .

A CPA értékelése alapján elmondható, hogy az jelentős mértékben járult hozzá a szegénység felszámolásához, továbbá az alapszolgáltatásokhoz való jobb és igazságosabb hozzáféréshez. A kép azonban vegyes a tekintetben, hogy az AKCS-partnerországok milyen mértékben tartják tiszteletben az emberi jogok, a demokratikus alapelvek, valamint a jogállamiság lényeges elemeit. Ezenkívül nem születtek meggyőző, közös válaszok sem az olyan kritikus kihívásokra, mint a migráció és a mobilitás.

Ugyanakkor számos AKCS-ország jelentős gazdasági növekedést ért el. Az egyre nagyobb mértékű összekapcsoltság és kölcsönös függés, a tudományos és technikai haladás, valamint az erősödő kereskedelem új lehetőségeket nyitott meg a nagyobb globális jólét előtt. Egyre több AKCS-gazdaság kínál mind szélesebb körű lehetőségeket a befektetések megtérülésére európai vállalkozások számára is. A CPA értékelése alapján elmondható, hogy az lehetővé tette az előrehaladást a partnerországok világgazdasági integrációja terén. Az AKCS-országok egyre nagyobb mértékű kereskedelmi forgalmat bonyolítanak, ezenkívül növekvő számban tagjai a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) is, és egyre hangsúlyosabb szerephez jutnak a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások során is. Fontos mérföldkövet jelentett a gazdasági partnerségi megállapodások megkötése és végrehajtása is. Nem kielégítő a jelenlegi helyzet azonban a gazdasági diverzifikáció növelése, az erőteljesebb értéknövelés, a termékek szűk körétől való függés mérséklése, valamint a jövedelmek egyre nagyobb egyenlőtlenséghez vezető újraelosztása tekintetében.

Új realitás emellett a fokozódó regionális dinamika, továbbá a regionális szervezetek, Afrika esetében pedig egy kontinentális szervezet, az Afrikai Unió jelentősége. A CPA értékelése alapján elmondható, hogy az nem volt alkalmas e fontos fejlemények kezelésére, amelyeknek a jövőben meg kell jelenniük a partnerséggel kapcsolatos mindennemű döntéshozatalban és intézményi struktúrában.

Végül a partnerországok egyre döntőbb szerepet játszanak a világméretű kihívások kezelésében, amelyeket azok természeténél fogva az EU önmagában nem képes kezelni. E tekintetben az éghajlatváltozás mind uniós, mind világviszonylatban súlyosan veszélyezteti a fenntartható fejlődés megvalósítását. Az új hatalmak felemelkedése, amelyek nem mindig képviselnek azonos értékrendet és programot, szintén amellett szól, hogy nagyobb erőfeszítések szükségesek az EU partnereivel a globális jelentőségű kulcskérdésekkel kapcsolatban létrejött konszenzus kialakítása, valamint a pozitív program együttes elősegítése érdekében. Az AKCS-országokkal folytatott fokozott párbeszéd és együttműködés döntő fontosságú ahhoz, hogy az EU befolyásolhassa és támogathassa a többoldalú, szabályokon alapuló rendet. Az értékelés alapján azonban a partnerség nem valósította meg kellő mértékben e célkitűzéseket. Az eredmények tekintetében a partnerek részéről a kulcsfontosságú kérdésekről folytatott viták kapcsán hiányzott a fogékonyság és az érdemi együttműködés.

E kihívások és lehetőségek középtávú jelentősége a partnerekkel közös, sürgős határozott fellépést tesz szükségessé.

Az EU érdeke, hogy olyan új politikai partnerség kialakítására törekedjen, amelynek középpontjában az EU határai mentén és azokon túl békés, stabil, megfelelően irányított, jómódú és ellenállóképes államok és társadalmak kialakítása áll. Az ellenállóképes állam alapja olyan társadalom, amelyben érvényesül a demokrácia, az intézmények iránti bizalom, valamint a fenntartható fejlődés.

Az EU érdeke továbbá, hogy olyan új politikai partnerség kialakítására törekedjen, amelynek keretében megvalósítható a többoldalú, szabályokon alapuló, a világméretű kihívások kezelésére alkalmas rend. A Párizsi Megállapodás 13 létrejöttét megelőző sikeres tárgyalások bizonyították, hogy a stratégiai szövetségek építése valóban kedvezően érinti a nemzetközi tárgyalások kimenetelét.

Az EU felsorolt érdekeinek megvalósításához az EU válaszstratégiájának középpontjába az alábbi egymástól függő és egymást kölcsönösen erősítő egyedi prioritásokat kell állítani:

Egyedi prioritások
1	A békés és demokratikus társadalmak, a felelősségteljes kormányzás, a jogállamiság és az egyetemes emberi jogok telőmozdítása
2	Az inkluzív és fenntartható növekedés, valamint mindenki számára elérhető tisztességes munka ösztönzése
3	A mobilitás és a migráció lehetőségeinek előtérbe helyezése, a kihívások közös kezelése
4	A humán fejlődés és az emberi méltóság előmozdítása
5	A környezet védelme és az éghajlatváltozás elleni küzdelem
6	Összefogás a globális színtéren a közös érdekű területeken

A jövőbeli partnerség fő alkotóelemeinek bemutatása a alábbiakban található.

3. Egyedi prioritásokra épülő politikai partnerség

Az új politikai partnerség első alkotóelemeként meg kell határozni a közösen elfogadott célkitűzéseket, értékeket, alapelveket és kötelezettségvállalásokat. Ezután ezeket a különböző régiókhoz kell igazítani azok sajátosságainak megfelelően. Mindenkor tevékenyen vizsgálni kell az AKCS-országokon kívüli érdekelt partnerek bevonásának lehetőségét (lásd 4.2.3. pont).

3.1. Az EU partnerországokkal kapcsolatos prioritásai

3.1.1. A békés és demokratikus társadalmak, a felelősségteljes kormányzás, a jogállamiság és az egyetemes emberi jogok telőmozdítása

A jövőbeli partnerséget a demokratikus alapelvek, a jogállamiság, az egyetemes emberi jogok és alapvető szabadságjogok előmozdítása és tiszteletben tartása iránti közös és erős elkötelezettségnek, az emberi méltóság és az igazságosság és szolidaritás alapelvei tiszteletben tartásának, valamint a felelősségteljes kormányzásnak kell megalapoznia. Így különösen a nemek közötti egyenlőség, a legkiszolgáltatottabb emberek, valamint az ifjúsági perspektíva szem előtt tartásának még inkább ösztönöznie kell a demokratikus kormányzásra és az egyetemes emberi jogokra irányuló kölcsönös erőfeszítéseket. Ezek az elemek már számos országban megszilárdultak, vagy kialakulóban vannak. Az előrehaladás azonban nem elegendő mértékű ahhoz, hogy a fenntartható fejlődést célzó erőfeszítések tért hódítsanak.

Az EU olyan szabályokon alapuló, globális rend kialakítását szorgalmazza, amely biztosítja a globális közjavakat, hozzájárul a békés és fenntartható világhoz, fő alapelve a multilateralizmus, középpontjában pedig az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) áll. A partnerségnek ezért az ENSZ Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elvek teljes körű tiszteletben tartására kell épülnie, és aktív szerepet kell játszania ebben a keretben.

A partnerségnek a fenntartható fejlődés és a jólét elengedhetetlen előfeltételeként elő kell mozdítania a békét, a stabilitást és a biztonságot, ezen belül a humánbiztonságot és ellenálló képességet. Fenntartható fejlődés nem lehetséges béke és biztonság nélkül, fejlődés és a szegénység felszámolása nélkül viszont nem lehetséges a fenntartható béke. A destabilizáció és az azt kiváltó okok elleni küzdelem szintén kulcsfontosságú az EU saját biztonsága és jóléte szempontjából. A határokon belüli biztonság az EU határain túli békétől függ. E tekintetben a jövőbeli partnerségnek érvényesítenie kell a konfliktusokkal és válságokkal kapcsolatos átfogó megközelítés iránti igényt, ideértve azok megelőzését és megoldását is, amelynek ki kell terjednie a katonai és civil képességekre, valamint azok kölcsönhatásaira is. Figyelembe kell vennie a konfliktusciklus több dimenzióját, továbbá annak valamennyi szakaszában a kontinentális és regionális szervezetekkel, valamint az ENSZ-szel szoros együttműködésben történő fellépést.

A partnerségnek a jogállamiság megvalósítására kell összpontosítania. Ez alapvető érték, a fenntartható fejlődés alapkelléke, a konfliktusok megelőzésének kulcsfontosságú összetevője, továbbá a sikeres együttműködés alapja egyéb olyan területeken is, amelyekhez az EU-nak érdeke fűződik. Ahhoz, hogy ez az érték érvényesülhessen, egyértelmű elkötelezettség szükséges különösen az állampolgárok és a vállalkozások eredményes és független igazságszolgáltatásának előmozdítása iránt. Foglalkozni kell továbbá nemzetközi léptékű legsúlyosabb bűncselekmények büntetlenségével, többek között annak elismerésével, hogy a nemzeti büntető joghatóságok és a Nemzetközi Büntetőbíróság szerepkörei kiegészítik egymást. A korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem ugyancsak elengedhetetlen a demokratikus intézmények eredményes működéséhez, az ösztönző üzleti környezethez, valamint a természeti erőforrásokkal, ezen belül az ásványi nyersanyagokkal való fenntartható gazdálkodáshoz.

A partnerségnek lehetővé kell tennie a közös fellépés keretében történő védekezést az Európát és a partnerországokat egyaránt érintő, egyre inkább világméretű biztonsági fenyegetésekkel, különösen a terrorizmussal és az extremizmussal, valamint a szervezett bűnözés és a tiltott kereskedelem valamennyi formájával, ezen belül az emberkereskedelemmel, valamint a vadon élő állatok és növények, a kábítószerek és a veszélyes anyagok tiltott kereskedelmével szemben. Ki kell terjednie továbbá a kiberbiztonság előmozdítására, a létfontosságú infrastruktúrák védelmére, valamint a tengerhajózási biztonságra és a polgári légiközlekedés-védelemre is. Ugyanakkor a partnerségnek meg kell erősítenie a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni küzdelemre vonatkozó együttes kötelezettségvállalást a kettős felhasználású termékek ellenőrzésére is kiterjedően, továbbá küzdenie kell a kézi- és könnyűfegyverek tiltott gyártása, szállítása, forgalmazása, túlzott mértékű felhalmozása, valamint ellenőrizetlen terjedése ellen.

A partnerségnek minden (helyi, nemzeti, regionális, kontinentális és nemzetközi) szinten támogatnia kell az eredményes fellépést, és biztosítania kell az alapelvek és a vállalt kötelezettségek tiszteletben tartásáról folytatott rendszeres egyeztetést valamennyi érdekelttel. Az új partnerségnek építenie kell azokra a tapasztalatokra, amelyet a felek a politikai párbeszéd mint az érdekkörükbe tartozó kérdésekkel kapcsolatos, azok minden szintjére kiterjedő folyamatos, átfogó és általános egyeztetés stabil és rugalmas folyamata során szereztek. Fenn kell tartania a fokozott politikai párbeszéd alkalmazását, ezen belül konzultációs eljárást kell folytatnia a demokratikus alapelvek, a jogállamiság, az emberi jogok, valamint a felelősségteljes kormányzás tiszteletben tartásával kapcsolatos érzékeny kérdésekre vonatkozóan, végső esetben nyitva hagyva a kapcsolatok részleges vagy teljes felfüggesztésének lehetőségét. Az új partnerségnek elő kell segítenie a nem állami szereplők széles körének, köztük a civil társadalom és a magánszektor képviselőinek fokozott szerepvállalását.

3.1.2. Az inkluzív és fenntartható növekedés, valamint mindenki számára elérhető tisztességes munka ösztönzése

Az elmúlt évtizedben számos partnerország figyelemre méltó gazdasági növekedést ért el. A növekedés sok esetben gyorsan, de alacsony szintről ment végbe; a gazdasági diverzifikáció és fejlettség a legtöbb országban gyenge. A legtöbb gazdaság továbbra is igen kiszolgáltatott a gazdasági és természeti sokkhatásokkal szemben, és nem biztosítja a szükséges mértékű munkahelyteremtést. Ezenkívül egyelőre nem kellő mértékben állnak inkluzív és fenntartható növekedési pályára, különösen a fenntartható fogyasztás és termelés, valamint az erőforrás-hatékonyság terén. Az AKCS-országok intenzívebb kereskedelmen, valamint a globális értékláncokba történő bekapcsolódáson keresztüli világgazdasági integrációja elmaradt a várt szinttől. Ahogyan ezt a fenntartható fejlesztési célok is tükrözik, az inkluzív és fenntartható növekedés, valamint a tisztességes munka biztosítása létfontosságú a partnerek stabilitása és jóléte szempontjából. Ugyancsak fontos az EU-ra átterjedő pozitív hatások előidézése érdekében is. A partnerségnek ezért kiemelten kell kezelnie az inkluzív és fenntartható növekedést elősegítő tényezőket.

A makrogazdasági stabilitás előmozdítása, beleértve a pénzügyi rendszer stabilitását, továbbra is az inkluzív és fenntartható növekedés előfeltétele. Ez különösen releváns az egyre inkább összekapcsolt gazdasági és pénzügyi világ körülményei között, melyben számos feltörekvő gazdaság és kapcsolódó piacaik vesznek részt. A költségvetés és a folyó fizetési mérleg fenntarthatatlan hiánya, a devizaárfolyamok és az infláció túlzott ingadozása, valamint a gazdasági aktivitás magas volatilitása megnehezíti a befektetők számára a gazdasági lehetőségekkel való tervezést. Az ilyen környezet akadályozza a koherens politikák végrehajtását, valamint a kormány részéről az eredményes költségvetési irányítást.

E tekintetben döntő fontosságú az államháztartás megbízható irányítása, valamint a közpénzfelhasználás hatékony kontrollja. Ez magában foglalja az eredményes, hatékony, tisztességes és átlátható adórendszerek előmozdítását, valamint a csalás és az illegális pénzmozgások elleni küzdelmet.Az államháztartás megbízható irányítása a felelősségteljes kormányzás kulcseleme, emellett alapvetően fontos a közszektor eredményességéhez és ellenálló képességéhez.Segítségével az államháztartás bevételei hatékonyan és eredményesen alakíthatók át közjavakká és -szolgáltatásokká.

Az új partnerségnek elő kell mozdítania továbbá a magánszektor fokozottabb szerepvállalását az inkluzív és fenntartható növekedés biztosításában, valamint a munkahelyteremtésben. Ehhez a gazdaságpolitikai és szabályozási keretek, valamint az üzleti környezet javítását célzó határozottabb fellépésre van szükség. Különös figyelmet kell fordítani a beruházási környezetre, valamint az erőteljesebb beruházási tevékenység iránti igény kezelésére.

A jól működő munkaerőpiacoknak kiemelt szerepet kell kapniuk az új partnerségben. Ezek szükségesek a munkavállalók tisztességes munkához juttatásához, amely többek között a gazdaság kifehérítésével, továbbá a munkakörülmények, a munkahelyi egészség és biztonság, valamint a társadalombiztosításhoz való hozzáférés javítása útján valósítható meg.

Különös figyelmet kell fordítani a fenntartható és környezeti szempontból felelős agrár-élelmiszeripari ágazatra. A partnerországokban az ágazat változatlanul a fenntartható fejlődés, ezen belül különösen az élelmiszerbiztonság, a munkahelyteremtés, valamint a szegénység felszámolásának alapvető tényezője, amelyre ugyanakkor fokozott kockázatot jelent az éghajlatváltozás.

A fenntartható megközelítés a halászatra és az akvakultúra gyakorlatára is vonatkozik. A jobb globális óceángazdálkodás létfontosságú a tengeri tevékenységek inkluzív és fenntartható növekedéséhez, valamint ezzel egyidejűleg az egészséges, tiszta és biztonságos óceánok biztosításához. E tekintetben a partnerségnek törekednie kell a nemzetközi óceángazdálkodás alakítására az ENSZ, továbbá az egyéb érintett multilaterális fórumok keretein belül. Erősíteni kell a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet.

Az infrastruktúra, ezen belül a fenntartható közlekedési és energiahálózatok fejlesztése kulcsfontosságú az inkluzív és fenntartható növekedés elősegítésében, különösen azon infrastruktúrák esetében, amelyek a regionális gazdasági integráció erősítéséhez, a világpiachoz való hozzáféréshez, a súlyosan elszigetelt területek megnyitásához, valamint a sűrűn lakott városi területeken a mobilitás megkönnyítéséhez szükségesek. Fokozott figyelmet kell fordítani az információs és kommunikációs technológiák fejlesztésére és elterjesztésére megfizethető csatlakozási lehetőségek biztosításával és a digitális alkalmazások szélesebb körű elérhetővé tételével, továbbá a tudomány, a technológia, valamint a kutatás és innováció előmozdításával, amelyek szintén elengedhetetlen tényezői a gazdasági beruházásoknak és a gyorsabb fejlődésnek.

A partnerségnek törekednie kell arra, hogy egyetemes hozzáférést biztosítson a tiszta, korszerű, megfizethető, biztonságos és megbízható energiaszolgáltatásokhoz. Elő kell mozdítani az energiatakarékosságot és -hatékonyságot, valamint a megújuló energiaforrásokra épülő megoldásokat az éghajlattal összefüggő globális kihívásokra gyakorolt hatásokra tekintettel is.

Az inkluzív és fenntartható növekedés biztosítására, valamint a munkahelyteremtésre irányuló törekvései során a partnerségnek elő kell mozdítania a kereskedelmet, amely erőteljes lendületet adhat a gazdasági fejlődésnek, emellett hozzájárulhat az integrációhoz és a politikai stabilitáshoz is. A kereskedelem lehetőséget ad az EU és a partnerországok vállalkozásainak a piacaik bővítésére, az embereknek pedig arra, hogy a legjobb termékekhez versenyképes áron jussanak hozzá.

A partnerországokkal a jövőben kialakítandó kereskedelmi kapcsolatokat többoldalú szabályok alapján kell folytatni. A WTO-kompatibilis gazdasági partnerségi megállapodások, valamint ezek közös intézményei és kötelező erejű fejlődési kötelezettségvállalásai továbbra is alapvető eszközök az AKCS-országok és az EU közötti kereskedelemben. A meglévő gazdasági partnerségi megállapodások a felek megegyezése alapján kiterjeszthetők horizontálisan a megállapodások regionális hatálya alá tartozó országokra, valamint vertikálisan egyéb tartalmi területekre is.

A globalizáció, a globális értékláncok megjelenése, valamint a belső akadályok egyre nagyobb jelentősége valamennyi kereskedelmi és kereskedelemhez kapcsolódó kérdés holisztikus kezelését igényli. Az új partnerségnek ezért meg kell erősítenie a felek közötti együttműködést és párbeszédet a szolgáltatások kereskedelmében és a kereskedelemmel kapcsolatos olyan egyéb területeken, mint a nem vámjellegű akadályok megszüntetése, a szabályozás harmonizációja, a beruházások, a versenypolitika, a szellemi tulajdonjogok, valamint a munkajogok.

Bár mindegyik gazdasági partnerségi megállapodás saját intézményekkel rendelkezik a végrehajtás ellenőrzésére és a kereskedelmi problémák megvitatására, fenn kell tartani a kereskedelmi kérdésekről folytatott párbeszédet, valamint általánosabban az EU és a partnerországok közötti együttműködést azon problémák kezelése céljából, amelyek – különös tekintettel a WTO keretén belüli együttműködésre – a felek közös érdekkörébe tartoznak. A gazdaságpolitikai párbeszédet nemzeti szinten is folytatni kell, ahol ez indokolt.

3.1.3. A migrációban és a mobilitásban rejlő lehetőségek előtérbe helyezése, a kihívások közös kezelése

A megfelelően kezelt migráció és mobilitás az EU és a partnerországok számára fontos előnyökkel járhat. A CPA esetében e kulcsfontosságú kihívással kapcsolatban hiányzott a kellőképpen gyors reagálási képesség és a határozott fellépés. A másik fél területén illegálisan tartózkodó állampolgárok visszafogadására irányuló kötelezettség változatlanul csekély mértékben teljesült.

A jövőben a partnerségnek fokoznia kell a felek közötti párbeszédet és együttműködést, amelynek keretében a migráció valamennyi vonatkozását a szolidaritás, a partnerség, a közös felelősség, valamint az emberi jogok tekintetében a kölcsönös elszámoltathatóság elve alapján kell kezelnie. Építenie kell a CPA 13. cikkében rögzített alapelvekre és kötelezettségvállalásokra, azokat ki kell szélesítenie úgy, hogy teljes körűen tükrözzék a migráció fejleményeit és az EU migrációs politikáját, továbbá fejlesztenie kell az operatív együttműködést, különös tekintettel a rögzített alapelvek érvényesítését szolgáló mechanizmusokra vonatkozóan. Integrálnia kell a fontos politikai eredményeket, például az európai migrációs stratégiát és az ahhoz kapcsolódó partnerségi keretet, amelyek nem pusztán a válságokra való reagálást segítik elő azonnali és mérhető eredmények révén, hanem emellett lefektetik az alapjait a származási-, tranzit- és célországokkal kialakítandó fokozott együttműködésnek, amelynek a megfelelően kezelt migrációs és mobilitási politika áll a középpontjában. Figyelembe kell vennie továbbá a vallettai csúcsértekezleten elfogadott nyilatkozatot és cselekvési tervet is. A partnerországok támogatást kapnak az eredményes migrációs és menekültügyi politikák kialakítása terén folytatott erőfeszítéseikhez. Következetes, rövid, közép- és hosszú távú politikák alkalmazásával fel kell számolni az irreguláris migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okait, ezenkívül jobban ki kell használni a meglévő eljárásokat. A partnerség keretében egyeztetés szükséges továbbá a menekültek és a menedékkérők védelméről, különös figyelmet fordítva a veszélyeztetett csoportokra. Elő kell segíteni kell a tartósan lakóhelyük elhagyására kényszerülő személyek rezilienciáját, és a befogadó országok gazdasági és társadalmi életébe történő bevonásukat.

Az EU-nak a partnerországokkal közösen törekednie kell az irreguláris migráció megakadályozását és hatékonyabb kezelését célzó konkrét kötelezettségvállalásokra, beleértve az emberkereskedelem, a migránscsempészés és az ezekkel összefüggő bűnözői hálózatok megakadályozását és az ezek elleni küzdelmet, továbbá az irreguláris migráció kockázatának tudatosítását is. A CPA 13. cikkében rögzített alapelvekre és kötelezettségvállalásokra építve olyan mechanizmusokat kell kialakítani, amelyek javítják a visszatéréssel és visszafogadással kapcsolatos együttműködést, valamint az EU-ban tartózkodásra nem jogosult saját állampolgárok visszafogadására vonatkozó nemzetközi kötelezettségek gyakorlati érvényesítését.

Ezzel egyidejűleg ki kell használni a migrációval összefüggő előnyöket is, például a hazautalásokat és az „agyáramlást”, amelyek mind az EU-ban, mind a partnerországokban lényeges pozitív hatást gyakorolhatnak az inkluzív és fenntartható növekedésre, valamint fejlődésre. Az EU ezért elkötelezett aziránt, hogy a jogszerű migráció és mobilitás javítása révén kihasználja a migrációban rejlő lehetőségeket, különösen oktatási, tudományos, kulturális, képzési és szakmai célból, amely pozitív hatást gyakorolhat mind a gazdaságokra, mind a társadalmakra.

3.1.4. A humán fejlődés és az emberi méltóság biztosítása

A partnerségnek a fenntartható fejlesztési célok megvalósításával törekednie kell a lakosság nagyobb jólétére. Az EU-nak a partnerországokkal együttesen szilárd politikai elkötelezettségre kell törekednie minden ember, különösen a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak szükségleteinek kielégítése érdekében, továbbá biztosítania kell azt, hogy miden ember méltósággal, egyenlő bánásmód mellett, egészséges környezetben bontakoztathassa ki a benne rejlő lehetőségeket. Támogatnia kell azokat a reformokat, amelyek célja a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek megszüntetése, a kiszolgáltatottság megelőzése, továbbá a tisztességes munkához és a szociális szolgáltatásokhoz, így különösen a minőségi oktatáshoz, valamint az egészségügyi és társadalombiztosítási ellátáshoz való igazságos hozzáférés biztosítása. A szegénység felszámolását célzó intézkedéseknek a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb országokra, ezen belül a legkevésbé fejlett, valamint az instabil és konfliktus sújtotta országokra kell irányulniuk, amelyekben a nehézségek várhatóan tartósan fennállnak és azokat demográfiai tényezők súlyosbítják, és amelyekben továbbra is fokozott figyelmet kell fordítani a humán fejlődésre. Az életmentő segítségnyújtás és a hosszútávú fejlesztési szükségletek közötti szinergiák erősítésével a partnerségnek hozzá kell járulnia a reziliencia javításához és kezelnie kell a tartós kiszolgáltatottságot.

Az EU-nak ragaszkodnia kell a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának teljes körű védelmére, előmozdítására és megvalósítására vonatkozó együttes kötelezettségvállaláshoz. Az EU elvárja továbbá annak együttes elismerését, hogy a nők és lányok nélkülözhetetlenül hozzájárulnak a békéhez és az államépítéshez, a gazdasági növekedéshez, a technikai fejlődéshez, a szegénység csökkentéséhez, az egészséghez és a jólléthez, a kultúrához, valamint a humán fejlődéshez. Amint azt a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend hangsúlyozza, a nemek közötti egyenlőség fontos a fenntartható fejlődéshez.

A fiatalság a közösségek jövőbeli szociális, gazdasági és környezeti jóllétének motorja. Hozzájárulásuk elengedhetetlen a tudományos és technikai haladás (pl. a digitális forradalom) adta lehetőségek maradéktalan kiaknázásához, valamint a demokratikus intézmények és értékek tartós megerősítéséhez. A magas színvonalú és eredményes oktatáshoz és készségfejlesztéshez való hozzáférés létfontosságú a foglalkoztathatóság, a társadalmi fejlődés és az ellenálló képesség szempontjából.

Ezenkívül a partnerség keretében közös kötelezettségvállalás szükséges a kultúrák közötti párbeszéd elősegítésére, a kulturális sokszínűség védelmére, valamint a kulturális és kreatív ágazatok fejlesztésére vonatkozóan. A kultúra hatékony eszköz az emberek, különösen a fiatalok közötti kapcsolatteremtéshez, valamint a kölcsönös megértés megerősítéséhez. Fontos eszköz továbbá az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelemben, ezenkívül elősegíti a gazdaság és a társadalom fejlődését is.

3.1.5. A környezet védelme és az éghajlatváltozás elleni küzdelem

A fenntartható fejlődés és az emberi jóllét az egészséges ökoszisztémáktól, valamint a működőképes környezettől függ. Az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás közömbösítheti a gazdasági előrehaladást, veszélyezteti a békét és a biztonságot, továbbá nagyarányú migrációhoz vezet.

A partnerségnek ezért összpontosítania kell a vonatkozó fenntartható fejlesztési célok (pl. a tiszta energia, a fenntartható városok és közösségek, valamint a felelős fogyasztás és termelés) elérésére, valamint az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás végrehajtására. Kötelezettséget kell vállalnia az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenállást a szegény országok figyelembevételével szolgáló politikák alkalmazására, továbbá fokoznia kell az inkluzív zöld és kék gazdaságokra való átállást, különösen a felelős magánszektorban bevezetett fenntartható fogyasztási és termelési gyakorlat révén. Határozott kötelezettségvállalást kell megfogalmaznia a természeti erőforrásokkal, köztük az erdőkkel, a vadon élő állatokkal és növényekkel valamint ásványi nyersanyagokkal való fenntartható gazdálkodásra, az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség, ezen belül az óceánok védelmére, értékelésére és fenntartható hasznosítására vonatkozóan. A természeti erőforrásokkal való helyes gazdálkodáshoz ezenkívül a biztonságos és tisztességes hozzáférés joga is szükséges. A jobb felkészültség, a kiszolgáltatottság csökkentése és a természeti katasztrófákat követő helyreállítás képessége alapvető fontosságúak tényezők ahhoz, hogy emberek halála és a megélhetés elvesztése elkerülhető legyen.

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend minden érdekelt részéről sürgős erőfeszítéseket követel meg a közjavakkal, ezen belül az alacsony károsanyag-kibocsátással és a karbonszegény gazdaságokkal kapcsolatban. Az új partnerségben érvényesülnie kell a partnerek és regionális szervezeteik határozott kötelezettségvállalásának az olyan hatékony és fenntartható energiapolitikák végrehajtására vonatkozóan, amelyek teljesítik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatos célkitűzéseket. Az energiatermelés közvetlenül kapcsolódik az éghajlatváltozás kihívásához, valamint a fenntartható fejlődéshez. A felek elemi érdeke, hogy átalakítsák az ágazatot, és ennek keretében fokozatosan hagyjanak fel a fosszilis tüzelőanyagok alkalmazásával, támaszkodjanak erőteljesebben saját megújuló energiaforrásaikra, és javítsák a partnerországok energiahatékonyságát, továbbá hogy fokozott ütemben lépjenek előre a fenntartható és korszerű energiaszolgáltatások felé, és függetlenítsék a gazdasági növekedést az energiafogyasztás növekedésétől. Ezenkívül az ágazaton belüli együttműködés útján elő kell mozdítani a szigorú nukleáris biztonsági követelményeket. Ennek érdekében az EU-nak továbbra is együtt kell működnie a partnerországokkal a támogató szabályozási környezet, valamint az ágazati reformok elősegítése céljából. A partnerségnek hangsúlyosabban stratégiai jellegű és a körülményekhez jobban igazodó szemléletet kell követnie a fenntartható energia terén végrehajtott beruházások kapcsán, amelyben fontos szerephez kell jutnia a magánberuházásoknak és a korszerű technológiáknak. Az ilyen szemlélet célja, hogy a partnerországokban elősegítse az energiatermelés és -fogyasztás struktúrájának átalakítását.

A fenntarthatósághoz továbbá a partnereknek kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy kezelik azokat a kihívásokat, amelyek a városi élettel járnak, ahol a lakosság nagyarányú áttelepülése érdemi elmozdulást követel a városok hagyományos politikai döntéshozatalától az intelligens és fenntartható városok felé.

3.1.6. Szövetség a közös kihívások kezelésére

A partnerségnek lehetővé kell tennie az EU és partnerei számára, hogy eredményesebben fogjanak össze és képviseljék közös programjukat a nemzetközi és többoldalú fórumokon. Az ebben rejlő potenciál szinte teljes egészében kihasználatlan maradt; sokkal konkrétabb eredményekre van szükség. A nemzetközi színtéren történő együttműködésre olyan területként kell tekinteni, ahol az új partnerség számottevő hozzáadott értéket teremthet.

Az erőteljesebb fellépés alapja a felek megerősített kötelezettségvállalása arra, hogy előmozdítják a szabályokon alapuló hatékony multilateralizmust, amelynek középpontjában az ENSZ áll. A partnerségnek támogatnia kell a globális kormányzást, amelynek érdekében törekednie kell a többoldalú intézmények, megállapodások és normák reformjára, végrehajtására és reformjára. A globális kormányzás iránti elkötelezettségnek a nemzetközi fórumokon (pl. ENSZ BT, ENSZ KGY, EJT, UNFCCC) 14 folytatott fokozott párbeszédben és eredményes együttműködésben, valamint az ENSZ, ezen belül pedig a Biztonsági Tanács reformjára irányuló határozott szándékban kell megjelennie.

Építve annak az ambiciózus koalíciós folyamatnak a tapasztalataira, amely a 2015. évi párizsi ENSZ éghajlat-változási konferencia (COP 21) 15 során megalapozta az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás 16 létrejöttét, a partnerségnek aktívan meg kell határoznia azokat a területeket, amelyekhez az EU-nak és a partnerországoknak jelentős közös érdekei fűződnek, és amelyeken előmozdíthatják a globális fellépést. Ennek a döntéshozatal során közös fellépésben kell megnyilvánulnia. Folyamatot kell kialakítani, amelynek keretében a legmagasabb politikai szinten rendszeresen meghatározhatók a közös érdekek, időben megvalósítható az előkészítés és az összehangolt fellépés, és sor kerülhet a megfelelő nemzetközi formában és keretek között történő szavazásra. Vizsgálandó terület többek között az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés, a kék és zöld gazdaság, a biológiai sokféleség védelme, a globális digitális gazdaság, az illegális pénzmozgások elleni küzdelem, valamint a nyersanyagpiacok megfelelő működése.Ugyanakkor a partnerségnek törekednie kell arra is, hogy a közös érdekeket a WTO keretein belül érvényesítse. Emellett lehetőség van a nemzetközi pénzügyi intézményeken belüli szorosabb együttműködésre is.

A nemzetközi színtéren kötött stratégiai szövetségek megerősítése érdekében elő kell mozdítani az AKCS-csoporton kívüli országok bevonását Észak-Afrikában, továbbá a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetállamok körében.

3.2. Régióspecifikus uniós prioritások

A partnerség prioritásait mindenütt szem előtt kell tartani. Ugyanakkor az eredményes végrehajtás érdekében a partnerségnek megfelelő figyelmet kell fordítania a regionális sajátosságokra, a partnerek saját fejlesztési kereteire, továbbá az EU és afrikai, karibi és csendes-óceáni partnerei közös programjainak eltérő prioritásaira. Az egyes régiók esetében a prioritások a körülményekre szabhatók, továbbá a kapcsolódó célkitűzések és a tervezett intézkedések meghatározásával finomíthatók.

3.2.1. Afrika

Afrika hatalmas lehetőségeket tartogató kontinens. 2050-re a világ népességének csaknem 25%-ának ad otthont. Itt található a világ leggyorsabban növekedő gazdaságai közül néhány, emellett a kontinens jelentős természeti és mezőgazdasági erőforrásokkal is rendelkezik. Hatalmas kereskedelmi, innovációs és beruházási potenciált rejt, és éppen ez az, aminek kiaknázására a kontinens törekszik. A legtöbb afrikai ország számára az EU elsődleges partner a politika, a segélyezés, a kereskedelem és a beruházás terén. Az elmúlt években az EU és Afrika mélyebb, hangsúlyosabbam politikai partnerséget épített ki közös értékek és érdekek mentén. Egyre több afrikai kormány és regionális szervezet vállal vezető szerepet saját határain belüli és az azokon túli politikai, biztonsági és gazdasági kihívások kezelésében. Az Afrikai Unió és annak a 2063-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendje 17 ambiciózus törekvéseknek nyit teret.

Afrika potenciáljának kiaknázása attól függ, hogy az egyes afrikai országok milyen erőfeszítéseket tesznek a kormányzással, az emberi jogokkal, a konfliktusok megelőzésével és megoldásával, a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel, az inkluzív és fenntartható növekedéssel, valamint a munkahelyteremtéssel kapcsolatban. Különböző országok továbbra sem képesek reformokat végrehajtani, és kilábalni a válságból. Másképpen fogalmazva: hiányzik az ellenálló képességük, és instabilitás sújtja őket. A szegénység, a munkanélküliség, valamint az egyenlőtlenség változatlanul jelentős, és csak lassú ütemben mérséklődik. Mindezt a népességnövekedés roppant kihívása tetézi. Ezenfelül számos ország bonyolódott tartós konfliktusba, miközben a transznacionális biztonság kihívásai fenyegetik a regionális stabilitást és a fenntartható fejlődést. A környezetkárosodás, valamint az éghajlatváltozásból eredő hatások ugyanakkor közömbösíthetik a gazdasági előrehaladást, továbbá veszélyeztetik a békét és a biztonságot. Ennek következtében erőteljesebbé válik a humanitárius szükséghelyzetek kialakulása, a kényszerű lakóhelyelhagyás, valamint a régiókon belüli és Európába irányuló irreguláris migráció.

A lehetőségek kiaknázása, valamint a kihívások kezelése alapvető fontosságú mind Afrika, mind az EU biztonsága és jóléte szempontjából. Ezért az EU prioritásaira, valamint Afrika saját kötelezettségvállalásaira és reformprogramjára tekintettel, továbbá az EU–Afrika közös stratégiában 18 lefektetett alapokra építve az afrikai országokkal megújított partnerségekben központi szerepet kell kapniuk az alábbi célkitűzéseknek.

a) Béke és biztonság, stabilitás, demokrácia, jogállamiság, felelősségteljes kormányzás és emberi jogok

Az Afrika békéjére, stabilitására és fejlődésére irányuló befektetés nem csupán partnereink számára előnyös: egyúttal az EU saját biztonságába és jólétébe történő befektetést is jelent. A konfliktus és az instabilitás továbbra is roppant mértékben akadályozza Afrika fejlődését. E téren az AKCS-csoporton kívüli országokat is be kell vonni az olyan kiemelt kérdések megoldásába, mint a stabilizáció, a biztonság, valamint az ellenálló képesség kialakítása.

Konkrét célkitűzések

-A konfliktusok megelőzésére és megoldására, a békeépítésre és a humánbiztonságra vonatkozó integrált megközelítés előmozdítása nemzeti, regionális és kontinentális szinten, hangsúlyosabb afrikai felelősségvállalással, feladatokkal, szolidaritással és kapacitásokkal.

-Előrelépések a biztonsági, ezen belül a tengerhajózási biztonsággal kapcsolatos együttműködésben, valamint a biztonsági ágazat reformja terén az országos, regionális és kontinentális szintű biztonsági partnerségek elmélyítésével, az ENSZ-szel való szoros együttműködésben. Az Afrikai Béke- és Biztonsági Szervezet (APSA) 19 működésbe léptetése alapvető célkitűzés.

-A demokrácia előmozdítása, kötelezettségvállalás a demokratikus alapelvek, az alkotmány, valamint a választási ciklusok és eredmények tiszteletben tartására. E tekintetben lényeges az afrikai kormányzási struktúrával 20 való folyamatos egyeztetés, továbbá ennek, valamint a demokratikus intézmények helyi, nemzeti és regionális szintű fejlődésének folyamatos támogatása különösen a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai charta 21 alkalmazásával. Ezenkívül erősebben kell összpontosítani a civil társadalom érdekképviseletben és a politika alakításában való szerepvállalásának elősegítésére, fenntartására, mozgásterének kibővítésére, valamint a helyi hatóságokkal folytatott határozottabb párbeszéd támogatására.

-A jogállamiság és a felelősségteljes kormányzás, ezen belül az állampolgárok és a vállalkozások eredményes és független igazságszolgáltatásának előmozdítása. Az államháztartás megbízható irányítása továbbra is a felelősségteljes kormányzás kulcseleme, emellett alapvetően fontos a makrogazdasági stabilitáshoz, valamint a közszektor ellenálló képességéhez.

-Az emberi jogok előmozdítása és védelme, többek között mindkét kontinens érintett emberi jogi intézményeivel, az érintett nemzeti intézményekkel (pl. a nemzeti parlamentekkel), valamint a civil társadalommal és a helyi hatóságokkal folytatott párbeszéd előbbre vitelével, valamint munkájuk támogatásával.

-A humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdítása és védelme.

-A szervezett és transznacionális bűnözéssel, a terrorizmussal és radikalizálódással, az emberkereskedelemmel, a vadon élő állatok és növények, a kábítószerek és a veszélyes anyagok tiltott kereskedelmével, valamint az ezekhez kapcsolódó illegális pénzmozgásokkal szembeni küzdelem előmozdítása.

b) Kölcsönös gazdasági lehetőségek a fenntartható fejlődésre

Az inkluzív és fenntartható növekedés támogatása lehetővé teszi Afrika számára demográfiai fejlődésének kiaknázását, amelyet az EU-ra is átterjedő pozitív hatásokkal járó lehetőséggé alakíthat.

Konkrét célkitűzések

-A tisztességes foglalkoztatási lehetőségek előmozdítása, különösen a fiatalok és a nők számára.

-A kereskedelmet, a felelős beruházásokat, valamint a magánszektor fejlesztését támogató környezet biztosítása, különös figyelemmel az agrár-élelmiszeripari ágazatra, amely az afrikai lakosok többségének megélhetését adja.

-Az Afrikával kötött gazdasági partnerségi megállapodások eredményes végrehajtásának előmozdítása annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők teljes körűen hasznosíthassák a megállapodások előnyeit.

-Előrelépés a következő területeken: Afrika regionális integrációja kontinentális és regionális szinten Afrika 2063-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjével 22 , valamint a különböző régiók célkitűzéseivel összhangban, kiemelt figyelemmel a kereskedelem elősegítésére, a vámszabályok korszerűsítésére és a standardok harmonizációjára; koherens szabályozás; fenntartható és hatékony infrastruktúra, amely megkönnyíti az átjárhatóságot, a külföldi befektetéseket, valamint a regionális és globális piacokhoz való hozzáférést.

-Új befektetési lehetőségek támogatása, ideértve az olyan minőségi befektetéseket, amelyek révén többletforrások vonhatók be a tőkepiacról; mindkét kontinens magánszektorbeli szereplői közötti partnerségek előmozdítása az EU–Afrika üzleti fórumra és hasonló kezdeményezésekre támaszkodva.

-A zöld és kék gazdaság, valamint a környezetbarát modellek előmozdítása az inkluzív és fenntartható növekedés támogatása, valamint annak a környezetkárosodástól való függetlenítése érdekében, különösen a fenntartható fogyasztási és termelési struktúrák előmozdítása érdekében.

-A Párizsi Megállapodás végrehajtására tekintettel a megfizethető, megbízható és korszerű energiához való egyetemes hozzáférés előmozdítása az inkluzív és fenntartható növekedés érdekében.

c) A migráció és a mobilitás kezelése

A migráció nyújtotta előnyök megragadásához, valamint kihívásainak kezeléséhez összehangoltabb, módszeresebb és strukturáltabb megközelítés szükséges, amely összhangban áll mind az EU, mind Afrika érdekeivel. Helyre kell állítani a migrációs áramlások rendezettségét, ezzel egyidejűleg megfelelően kezelt és jogokon alapuló migrációs megközelítés alkalmazásával könnyíteni kell a mobilitást az európai migrációs stratégiával, valamint a stratégia keretében a harmadik országokkal kialakított partnerségeket szabályozó kerettel, a migrációról és a mobilitásról szóló 2014. évi európai uniós és afrikai nyilatkozattal, valamint a vallettai csúcsértekezleten elfogadott nyilatkozattal és cselekvési tervvel összhangban.

Konkrét célkitűzések

-Migrációs politikák kialakításának és végrehajtásának előmozdítása a törvényes csatornák – ezen belül többek között a visszaküldés és a visszafogadás – használatának támogatása és a szabálytalan migrációs folyamatok megakadályozása révén. A régiókon belüli és azok közötti munkaerő-mobilitás jobb szervezése, a migrációs útvonalak mentén az intézmények közötti párbeszéd és együttműködés elősegítésével, valamint az „agyáramlás” elősegítésével, az utóbbi esetében az készségek és képesítések elismerése, a vízumpárbeszéd, valamint a tanulói, kutatói és tudományos mobilitás megkönnyítése útján.A hazautalás költségeinek csökkentése, a diaszpóra szerepkörének és szerepvállalásának bővítése.

-Az irreguláris migráció kezelése megfelelő megelőző intézkedések bevezetésével, ideértve az emberkereskedelem és a migránscsempészés ellen az integrált határigazgatás eszközeivel folytatott küzdelmet, valamint az irreguláris migráció alternatíváinak előmozdítását.

-A visszatérés, visszafogadás és visszailleszkedés kihívásainak eredményesebb és hatékonyabb kezelése. Határozott kötelezettségvállalás szükséges mindkét részről az operatív együttműködésre vonatkozóan. Különösen a visszafogadás terén erősíteni kell és végrehajthatóvá kell tenni a Cotonoui Megállapodás 13. cikkének meglévő rendelkezéseit.

-A kényszerű lakóhelyelhagyás kezelése és a nemzetközi védelem előmozdítása a közös felelősség elve alapján a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek humántőkéje megőrzésének és bővítésének elősegítésével, az ilyen személyek védelmének elősegítésével, továbbá az ilyen személyek és befogadóik számára fejlődési előnyök biztosításával. Ez egyaránt érvényes az országukból menekülőkre, valamint a belső menekültekre.

d) Humán fejlődés

A szegénység, a hiányos készségfejlesztés, valamint az egyenlőtlenség továbbra is nagy kihívást jelent, amelyben csak lassú előrelépés történik. A kihívást tovább nehezíti Afrika erőteljes népességnövekedése.

Konkrét célkitűzések

-A nők, az ifjúság és a kiszolgáltatott csoportok társadalmi szerepvállalásának növelése a minőségi oktatáshoz és szakképzéshez, társadalombiztosításhoz, egészségügyi ellátáshoz, ezen belül reproduktív-egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés előmozdításával, a nők és lányok politikai és gazdasági döntéshozatali folyamatokban való képviseletének biztosításával, továbbá a fiatalság számára olyan környezet kialakításával, amely támogatja bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatását, emberi jogaik gyakorlását, valamint felelős szereplőként történő szerepvállalásukat.

-A társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek kezelése költségvetési, bér- és társadalombiztosítási politikák útján, többek között az alapvető, színvonalas szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításával, valamint a nemzeti szinten meghatározott minimális jövedelemszint előmozdításával. Hangsúlyozni szükséges továbbá az élelmiszerbiztonság biztosítását a vidéki infrastruktúrára, a mezőgazdasági kutatásra, a technológiafejlesztésre és a szociális innovációra irányuló befektetések bővítésével.

-A tudásfejlesztés előmozdítása a munkaerőpiaci igényeknek megfelelő minőségi oktatás, ezen belül szakképzés és készségfejlesztés biztosításával, továbbá a digitális gazdaság és társadalom, a tudomány és technika, valamint a kutatás és innováció aktív előmozdításával annak érdekében, hogy a városi központokban és a vidéki területeken egyaránt lényegesen és fenntartható módon javuljon az emberek életszínvonala, valamint a helyi munkaerő foglalkoztathatósága.

-A makrogazdasági és egyéb sokkokkal, például egészségügyi fenyegetésekkel szembeni kiszolgáltatottság kezelése, az egészségbiztosítási rendszerek megerősítése a mindenki számára elérhető és jó minőségű egészségügyi ellátás biztosítása céljából, a betegségek, az alultápláltság, az élelmiszerhiány, a természeti katasztrófák és az éghajlatváltozás hatásainak megelőzése és enyhítése.

-Az ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való szélesebb körű hozzáférés biztosítása, a vízkészletek rendelkezésre állásának és az azokkal való fenntartható gazdálkodás előmozdítása, és a fertőző betegségek terjedésének megelőzése.Előrelépés az ökoszisztémák és természeti erőforrások védelme, helyreállítása és fenntartható hasznosítása, valamint a természetalapú megoldások terén.

-A városok és egyéb emberi települések befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá tétele.

3.2.2 Karib-térség

Az EU-t és a Karib-térséget régre visszanyúló történelme, kultúrája, és széles alapokon nyugvó közös értékrendje kapcsolja össze. Legkülső régiói, valamint a társult tengerentúli országok és területek révén az EU fizikailag is a Karib-térség része. A karibi országok osztoznak az EU számos politikai célkitűzésében, és sok olyan kihívással szembesülnek (pl. éghajlatváltozás, bűnözés és egyéb biztonsági kihívások, környezetvédelem), amelyek kezeléséhez az EU-nak érdeke fűződik, ezek közül viszont egyesek piacra jutási lehetőséget kínálnak (pl. fenntartható energia).

Az EU prioritásaira, valamint a konkrét összefüggésre tekintettel, továbbá az EU és a Karib-térség közötti stratégiai partnerség keretében lefektetett alapokra építve a karibi országokkal megújított partnerségekben központi szerepet kell kapniuk az alábbi célkitűzéseknek.

a) Béke és humánbiztonság, demokrácia, jogállamiság, felelősségteljes kormányzás és emberi jogok

A Karib-térség stabil régió, ahol a legtöbb országban megfelelően működik a demokrácia, bár a felelősségteljes kormányzásban és az emberi jogok tiszteletben tartásában eltérések tapasztalhatók. Az emberi jogok és a demokratikus gyakorlat védelme és előmozdítása elengedhetetlen a régió stabilitásához és jólétéhez. Ez a társult tengerentúli országok és területek, valamint az EU legkülső régióinak számára tekintettel is fontos. Ezenkívül földrajzilag a Karib-térséget érintik az Észak-Amerikába és az Európába irányuló kábítószer-szállítási útvonalak. A transznacionális bűnözés és a terrorizmus finanszírozása, valamint az adókikerülés és a pénzmosás elleni küzdelem, továbbá a nagyobb pénzügyi átláthatóság igénye mindkét régió számára alapvető kihívást jelent.

Konkrét célkitűzések

-A demokratikus intézmények működésének megszilárdítása; a jogállamiság, az eredményes és független igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, valamint a humánbiztonság javítása. Ezt a kiváltó okok, többek között a szegénység, a társadalmi kirekesztés, a megkülönböztetés és a büntetlenség kezelésére irányuló, megelőző jellegű megközelítésnek kell kiegészítenie.

-A mindenkit megillető emberi jogok védelmének és előmozdításának javítása. Ennek során elsősorban a nemek közötti egyenlőség és az őslakosok jogainak előmozdítására, a családon belüli erőszak, a gyermekbántalmazás és a testi fenyítés, az emberkereskedelem és a kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés elleni küzdelemre, a börtönkörülmények és a rendőrségi magatartás javítására, valamint a halálbüntetés kérdésének vizsgálatára kell összpontosítani.

-A jó gazdasági kormányzás előmozdítása, ideértve az államháztartás megbízható irányítását, az átláthatóságot, valamint az elszámoltathatóságot. Ennek keretében fokozni kell a korrupció, a pénzmosás, az illegális pénzmozgások és az adóparadicsomok elleni küzdelmet.

b) Regionális integráció, inkluzív és fenntartható növekedés, kereskedelem és munkahelyteremtés

Haiti kivételével jelenleg valamennyi ország a közepes, illetve magas jövedelmű országok közé tartozik. Ettől függetlenül gazdaságukra általában a szűk belföldi piac, a magas adósságszint és diverzifikálatlan termelési bázis jellemző, amelyek rontják a külső sokkokkal szembeni ellenálló képességüket.

Konkrét célkitűzések

-További előrelépés a regionális integrációra és együttműködésre irányuló kezdeményezések és politikák terén, ezen belül az infrastrukturális hálózatok és az összeköttetések fejlesztése a régión belüli és a nemzetközi kereskedelem és mobilitás megkönnyítése céljából.

-A munkahelyteremtés előtérbe helyezése és a magánszektorban végrehajtott beruházások kiaknázása kedvező vállalkozási környezet kialakításával, a regionális integráció és a nemzetközi versenyképesség fokozásával, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának és a helyes üzleti gyakorlatok – többek között a digitalizálás – előmozdításával, valamint a kis és közepes vállalkozások (kkv-k) fejlődésének a szociális és szolidáris gazdaságra is kiterjedő támogatásával.

-A CARIFORUM–EU gazdasági partnerségi megállapodás eredményes végrehajtásának előmozdítása annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők teljes körűen hasznosíthassák a megállapodás előnyeit.

-Szélesebb körű regionális és dél-dél kezdeményezések erősítése Latin-Amerikával és az EU legkülsőbb régióival, valamint a társult tengerentúli országokkal és területekkel a féltekén belüli szorosabb együttműködés és kereskedelmi kapcsolatok elősegítése céljából.

c) Humán fejlődés

Az utóbbi évtizedekben a legtöbb karibi ország humán fejlődési mutatói javultak. E kedvező fejlemények dacára a szegénység és a mélyszegénység továbbra is sújtja a karibi országokat, különösen Haitit. Ez rendkívüli mértékű társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségekkel függ össze.

Konkrét célkitűzések

-Erőfeszítések a társadalom minden szintjén a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek kezelése, valamint a mindenki számára elérhető tisztességes munka előmozdítása érdekében.

-A mindenki számára elérhető színvonalas egészségügyi és szociális szolgáltatások, ezen belül az egyetemes egészségügyi ellátás előmozdítása, az együttműködés erősítése az oktatás, az élethosszig tartó tanulás, a munkaerő és a szakképzés terén a munkaerőpiaci igényeknek megfelelő készségek kifejlesztése, valamint az elitelvándorlás megakadályozása érdekében.

-Az élelmiszerbiztonság és az élelmezés javítása, a fenntartható, hozzáadott értéket teremtő mezőgazdaság és agráripar előmozdítása a kisgazdálkodók kiemelt szerepével a karibi gazdaságok diverzifikálódásának elősegítése, valamint annak elkerülése érdekében, hogy a kistermelők elveszítsék megélhetésüket.

d) Éghajlatváltozás és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás

A karibi országok mindegyike fejlődő kis szigetállam, ahol jellemzőek a természeti katasztrófáknak, pl. földrengéseknek és hurrikánoknak, valamint az éghajlatváltozás hatásainak, ezen belül az éghajlatváltozás miatt emelkedő tengerszintnek fokozottan kitett alacsony fekvésű part menti területek. Mivel fokozottan kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás hatásaival szemben, ugyanakkor szűk gazdasági bázissal rendelkeznek, nincs meg az ellenálló képességük ahhoz, hogy megküzdjenek a természeti katasztrófák, a romló biológiai sokféleség, vagy a vízhiány egyre súlyosabb következményeivel. A karibi szigetországok ezenkívül erőteljesen függenek a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától, viszont bőségesen állnak rendelkezésükre természeti erőforrások, valamint lehetőségek megújuló energiaforrások fejlesztésére.

Konkrét célkitűzések

-A párbeszéd és a közös megközelítések elősegítése – többek között a katasztrófakockázat mérséklésének terén – a Karib-térség ellenálló képességének és arra való alkalmasságának javítása érdekében, hogy mérsékelje az éghajlatváltozás és a katasztrófák következményeit és veszélyeit, illetve alkalmazkodjon azokhoz.

-A Párizsi Megállapodás végrehajtására tekintettel a megújulóenergia-termelés fejlesztésének, továbbá az energiahatékonysági intézkedések bővítése a bevált gyakorlatok átültetésével, valamint a tiszta energia infrastruktúrájára és technológiáira irányuló beruházási lehetőségek előmozdításával.

-Olyan politikák végrehajtásának támogatása, amelyek hozzájárulnak a zöld és kék gazdaság kiépítéséhez, továbbá ösztönzik a fenntartható termelési és fogyasztási struktúrákat.

-A szárazföldi, tengeri és parti ökoszisztémák biológiai sokféleségének védelme és helyreállítása a természeti erőforrások fenntartható – többek között természetalapú megoldások és ökoszisztéma-szolgáltatások útján történő – hasznosítása érdekében.

-Az együttműködés bővítése a vízkészlet-gazdálkodás területén, többek között a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés biztosításával és a vízfelhasználás hatékonyabbá tételével; a hulladékgazdálkodási rendszerek, az újrahasznosítás és újrahasználat javítása.

3.2.3. Csendes-óceáni térség

Az EU-t és a csendes-óceáni térséget régre visszanyúló történelme, jelenlegi erős kötelékeinek rendszere, valamint széles alapokon nyugvó közös értékrendje kapcsolja össze. E kétoldalú kapcsolatokon túl a nagy számú szigetország és azok hatalmas tengeri területei révén a csendes-óceáni térség a globális kihívások kezelésében is fontos szereplő az EU számára. A csendes-óceáni országok és területek számára közösek a jelentős kihívások, különösen a természeti katasztrófákkal és az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság tekintetében, ugyanakkor közösek a kis méretükkel és földrajzi elszigeteltségükkel összefüggő általános fejlesztési célkitűzések is.

A csendes-óceáni térség mintegy 500 000 uniós állampolgárnak ad otthont, akik a térség teljes lakosságának nagyjából 5 %-át teszik ki. A társult tengerentúli országok és területek egész világra kiterjedő támogatása mellett az EU támogatja a csendes-óceáni térségben található társult tengerentúli országok és területek integrációját is annak érdekében, hogy minél nagyobb mértékben hozzájárulhassanak régiójuk fenntartható fejlődéséhez, továbbá kiaknázhassák a regionális integráció nyújtotta előnyöket. Új-Kaledónia és Francia Polinézia 2016 szeptemberében csatlakozott tagként a Csendes-óceáni Szigetek Fórumához, a csendes-óceáni térség fő regionális politikai testületéhez.

Az EU prioritásaira, valamint a konkrét összefüggésre tekintettel, továbbá a csendes-óceáni térséggel meglévő partnerség megerősítésére irányuló uniós stratégia keretében lefektetett alapokra építve a csendes-óceáni országokkal megújított partnerségekben központi szerepet kell kapniuk az alábbi célkitűzéseknek. E konkrét célkitűzések mellett az EU és a csendes-óceáni térség közötti megújított partnerségnek el kell ismernie és támogatnia kell a csendes-óceáni országok regionális integrációval kapcsolatos erőfeszítéseit nemcsak a csendes-óceáni térségben, hanem az egyes országok törekvései keretében az ázsiai és csendes-óceáni térségben, különösen az ASEAN szövetségén belül is, továbbá segítséget kell nyújtania a csendes-óceáni országok számára a következő évtizedekben esetlegesen felmerülő biztonsági kihívások kezelésében is.

a) Felelősségteljes kormányzás, emberi jogok és nemek

Az utóbbi évtizedekben elért számottevő eredmények ellenére a felelősségteljes kormányzás terén továbbra is fennálló nemzeti és regionális szintű hiányosságok, valamint az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség védelme tekintetében szükséges további előrelépések hátráltatják a régió fejlődését.

Konkrét célkitűzések

-Az ENSZ alapvető emberi jogi egyezményeinek ratifikálása annak szem előtt tartásával, hogy a vonatkozó egyezmények hiányos végrehajtása sok esetben a megfelelő igazgatási struktúrák, és nem a politikai akarat hiányának tudható be.

-Az emberi jogok eredményes védelmének előmozdítása, ezen belül kiemelten a nemi alapú erőszak elleni küzdelem és a gyermekek jogainak előmozdítása érdekképviseleti és oktatási beavatkozások útján.

-A jó gazdasági kormányzás előmozdítása, ideértve az államháztartás megbízható irányítását, az átláthatóságot, valamint az elszámoltathatóságot, az új kihívások, például az adóparadicsomok és a pénzmosás kezelésére is kiterjedően. Hozzájárulás a jogállamiság, valamint az eredményes és független igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megszilárdításához.

-A civil szervezetek szerepének megerősítése különösen az alapvető értékek előmozdításában, valamint a nemek közötti egyenlőség javításában.

-A szakpolitikai és politikai párbeszéd körének bővítése helyi, nemzeti és regionális szintű eredményekkel.

b) Inkluzív és fenntartható növekedés

A csendes-óceáni térség nagy kiterjedésű és kizárólagos gazdasági zónákból áll, amelyek roppant gazdagok tengeri erőforrásokban. A világ tonhalhalászatának mintegy harmada a térségben történik. Az EU a csendes-óceáni tonhalhalászat szerény képviselője, ugyanakkor a világ legnagyobb halászati fogyasztója. Az EU nagyon fontos exportpiac, különösen a csendes-óceáni térség halászati termékei számára. Mindezek miatt az EU-nak érdeke a régióban zajló jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni nemzetközi küzdelem elősegítése, amellyel az egészséges halállományt kívánja megóvni a jövő generációi számára.

Az óceáni erőforrások azonban nem korlátozódnak a halászatokra. Nagyszerű lehetőségek rejlenek a kék és zöld gazdaság fejlesztésében. Az EU-nak, az óceánok erőforrásaival való fenntartható gazdálkodás biztosítása céljából érdekében áll az óceánpolitika javítása 23 .

Ezenfelül az inkluzív és fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés érdekében fejleszteni szükséges a magánszektor egyéb területeit, például az idegenforgalmat is.

Konkrét célkitűzések

-A gazdasági partnerségi megállapodások eredményes végrehajtásának biztosítása a megállapodásokat alkalmazó régiók országaiban.

-A magánszektor, különösen a kkv-k fejlesztésének bővítése, valamint a beruházás feltételeinek javítása.

-Az olyan regionális, nemzeti és helyi kezdeményezések erősítése, amelyek előmozdítják a fenntartható halászatot, továbbá az ENSZ Tengerjogi Egyezményének 24 és az azt végrehajtó megállapodások, valamint az egyéb vonatkozó egyezmények végrehajtását és betartását. Az óceángazdálkodás fejlesztése és előmozdítása, a kék és zöld gazdaságra irányuló kezdeményezések támogatása a mélytengeri bányászat biztonságos hasznosításának keretében, valamennyi érdekelt bevonásával.

-A tisztességes foglalkoztatási lehetőségek előmozdítása, különösen a fiatalok és a nők számára.

c) Éghajlatváltozás és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás

Az éghajlatváltozás központi kérdés mind az EU, mind a csendes-óceáni térségben található partnerországok és területek számára.

Konkrét célkitűzések

-A természeti katasztrófákra, pl. trópusi ciklonokra való felkészülés és azok elhárításának javítása az ilyen eseményekkel szembeni ellenálló képesség kialakítása érdekében.

-A Párizsi Megállapodás végrehajtására tekintettel a megújulóenergia-termelés fejlesztésének, továbbá az energiahatékonysági intézkedések bővítése a bevált gyakorlatok átültetésével a tengeri szállítás területére is kiterjedően, valamint a tiszta energia infrastruktúrájára és technológiáira irányuló beruházási lehetőségek előmozdításával.

-Olyan politikák végrehajtásának támogatása, amelyek hozzájárulnak a zöld gazdaság kiépítéséhez (pl. a fenntartható vidékfejlesztés és az éghajlatváltozásnak ellenálló mezőgazdaság és erdőgazdálkodás révén), továbbá ösztönzik a fenntartható termelési és fogyasztási struktúrákat.

-A környezetvédelem és a természeti erőforrások fenntartható hasznosításának fokozása a vízgazdálkodásra, valamint a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférésre és az egészségügyre is kiterjedően.

-A szárazföldi, tengeri és parti ökoszisztémák biológiai sokféleségének védelme és helyreállítása a természeti erőforrások és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartható hasznosítása érdekében.

4. Célzottabb és rugalmasabb partnerség

Stratégiai érdekeinek érvényesítéséhez meg kell határoznia, hogy milyen eszközökkel javíthat Afrikában, a Karib-térségben és a csendes-óceáni térségben található partnereivel fennálló kapcsolatai szervezésén és irányításán. A politikai partnerség ezen alkotóeleme számos vetületet érint, amelyekről a partnerországokkal is kiterjedt konzultáció szükséges. Érinti a kapcsolatok formáját, a bevonni szükséges szereplők körét, az együttműködés alapelveit, a jobb eredményekhez szükséges mechanizmusokat, valamint a partnerség végrehajtásának támogatásához megfelelő intézményi struktúrát és jogállást. E tekintetben figyelembe kell venni a CPA végrehajtásából levont lényeges tanulságokat.

4.1. Levont tanulságok

A CPA értékelése 25 alapján számos erősség és hiányosság emelhető ki. Az értékelés rámutat a szegénység felszámolása és a humán fejlődés terén az AKCS-országokban elért eredményekre, a megnövekedett kereskedelmi forgalomra, a béke és a biztonság megszilárdítására, valamint a demokrácia és az emberi jogok megerősítésére. További fontos erőfeszítésekre van azonban szükség, nem utolsósorban azért, mert az említett eredmények némelyikét az instabilitás új forrásainak (pl. népességrobbanás, tekintélyelvű kormányzás és terrorizmus, éghajlatváltozás) megjelenése veszélyezteti.

A politikai párbeszéd (CPA 8. cikk), valamint a konzultáció és a megfelelő intézkedések (CPA 96. cikk) hasznos eszköznek bizonyultak annak ellenére is, hogy a bennük rejlő lehetőségek részben kiaknázatlanok maradtak. Különböző területeken vegyes eredményeket sikerült elérni, többek között az emberi jogok, a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás és a jogállamiság (9. cikk), a migráció (13. cikk), valamint az állami és nem állami szereplők bevonása (6. cikk) terén.

Az értékelés rámutat továbbá arra, hogy a CPA nem volt képes kellőképpen megragadni az erősödő regionális dinamikát és a partnerországok egyre nagyobb mértékű különbségeit, pl. a leginkább rászoruló (legkevésbé fejlett, instabil) és a fejlettebb (közepes jövedelmű stb.) országok között. A partnerországok által létrehozott regionális és kontinentális szervezetek egyre inkább olyan regionális szereplőként lépnek fel, amelyek politikai, biztonsági, valamint kereskedelmi és fejlesztési megbízatással is rendelkeznek.

Az értékelés kiemeli továbbá azt is, hogy a jelenlegi intézményi struktúra és annak működése, valamint egyes operatív folyamatok számottevő elégtelenségeket mutatnak.

Végül az EU és partnerei közötti együttműködésre nemzetközi fórumok keretében alig került sor. Csak a CPA 2010. évi átdolgozása vezette be, és különösen az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodást előkészítő tárgyalások során pozitív eredményekhez is vezetett, ugyanakkor a legtöbb esetben a partnerség nem volt képes teljes súlyával befolyásolni az eredményeket. Az e téren történő előrelépéshez a partnerországoknak bizonyítaniuk kell az AKCS-országok Port Moresby-i csúcsértekezletén 26 megfogalmazott célkitűzések melletti elkötelezettségüket. Ugyanakkor az EU-nak is rugalmas megoldásokat kell keresnie arra, hogy olyan szövetségeket hozzon létre, amelyekben egyaránt szerepelnek AKCS-országok és az AKCS-csoporton kívüli országok (például valamennyi legkevésbé fejlett ország vagy fejlődő kis szigetállam).

4.2. Szilárd regionális megközelítésre épülő rugalmas partnerség

Annak érdekében, hogy a létrehozandó kapcsolat olyan közös prioritásokra épüljön, amelyek figyelembe veszik a kialakult környezetet és a levont tanulságokat, a kapcsolat lehetséges jövőbeli formáiról hatásvizsgálat 27 keretében elemzés és értékelés készült (lásd az I. mellékletet).

4.2.1. A lehetőségek

Az egyik végletet az a lehetőség képviseli, hogy a felek új megállapodás nélkül megvárják a CPA lejáratát, a másikat pedig az, hogy a jelenlegi megállapodást új váltja fel, amely azonban csak korlátozott változásokat tartalmaz. Ez utóbbi nyilvánvalóan nem lenne alkalmas arra, hogy kezelje a jelenlegi megállapodás súlyos hiányosságait. Az előbbi esetében viszont a költségek meghaladhatják a hasznokat, hiszen ekkor az EU egy 40 éves partnerség pozitív vívmányairól mondana le, amely világviszonylatban is gyengítené a szerepét. Az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal való partnerség önmagában nem kérdőjelezhető meg. Egyes érdekeltek azonban bírálják a jelenlegi megállapodás megközelítését, tartalmát és formáját.

Három további lehetőség részletes vizsgálatára került sor:

(1) Számottevően módosított partnerség a partnerországokkal. Ez a lehetőség megjelenítené a CPA 2010. évi második átdolgozása óta történt fejleményeket, azonban nem biztosítaná a szakpolitikai koherenciát a legutóbbi regionális stratégiákkal, és nem tükrözné megfelelően a kontinentális (Afrikai Unió), regionális és szubregionális szintek egyre jelentősebb szerepét.

(2) A partnerországokkal folytatott kapcsolat teljes körű regionalizációja három önálló partnerség (Afrika, Karib-térség, csendes-óceáni térség) keretében. Ez a lehetőség maradéktalanul tükrözné a kontinentális és regionális dimenziót, ugyanakkor nem viszonozná a partnerországok hajlandóságát partnerségük megújítására az EU-val, és ez esetben kevésbé lenne nyilvánvaló a szövetségek globális fórumok (UNFCCC, WTO) keretében történő létrehozása is.

(3) A harmadik alternatíva formailag a partnerországokkal kötött egyetlen megállapodásban tartalmazza az Afrikával, a Karib-térséggel és a csendes-óceáni térséggel létrejött önálló megállapodásokat, amely egyúttal más országok előtt is nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy közös kereten belül alakítsanak ki szorosabb kapcsolatot. A keret a CPA jelentős vívmányaira építve meghatározná azokat a közös értékeket, elveket, lényeges elemeket és érdekeket, amely alapul szolgál a felek közötti együttműködéshez. Emellett konkrét mechanizmusokat tartalmazna a globális programmal kapcsolatos együttműködésre vonatkozóan is. A három regionális partnerség a meglévőkre (pl. az EU–Afrika közös stratégiára) építve integrálná azokat, és az egyes régiókkal létrejött partnerségek menetrendjének sajátosságaihoz igazodó prioritásokat és fellépéseket határozna meg. Ez lehetővé teszi az EU és a partnerországok számára, hogy a leginkább megfelelő szinten tegyenek kezdeményezéseket.

4.2.2. A javasolt lehetőség

A harmadik lehetőség esetében a problémák a megfelelő szinten és a megfelelő környezetben jobban kezelhetők a szubszidiaritás és a komplementaritás elve alapján, egyúttal annak elismerésével, hogy napjaink világméretű fenntarthatósági kihívásai az egyes régiókat összefogó fellépést igényelnek. Ez összhangban áll azzal, hogy az EU egyeztetéseinek zöme jelenleg is nemzeti szinten zajlik, amelyet a regionális, végül az AKCS-csoport szintje követ. Bár az Afrikával, a Karib-térséggel és a csendes-óceáni térséggel kapcsolatos érdekek számos olyan kérdést érintenek, amelyek kezelése szempontjából a közös egyeztetés előnyös lenne, vannak olyan sajátos érdekek is, amelyek leginkább differenciáltan érvényesíthetők. Az Afrikai Unió, továbbá az olyan regionális szervezetek, mint a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség vagy a Kelet-afrikai Közösség lényeges szereplők, ahogy az egyéb regionális szervezetek, pl. a Karib-térség esetében a CARICOM és a CARIFORUM is.

Ugyanakkor a partnerségi keret révén elkerülhető a partnerországok csoportjával létrejött partnerség elutasításának költsége, továbbá megőrizhetők a Cotonoui vívmányok, különösen akkor, ha a lényeges elemekről, valamint a gazdasági partnerségi megállapodásokhoz való kapcsolódásról van szó. Ezek mindhárom régió esetében azonosak, így e szempontok együttes tárgyalásával és kezelésével jelentős méretgazdaságosság érhető el ahhoz képest, amikor ez a különböző csoportokkal vagy országokkal önállóan történik. Ez a megoldás lehetővé teszi a nemzetközi együttműködés kialakítását a legfontosabb globális kihívásokkal kapcsolatban is. A szövetség számottevő súlyt képviselhet, ahogyan ez a Párizsi Megállapodás előkészítésében betöltött szerepe is tükrözi.

A felsorolt elemek mindegyikét figyelembe véve a javasolt új forma lehetővé teszi a jelenlegi CPA valamennyi értékes elemének megőrzését, ugyanakkor megteremti a megfelelő feltételeket ahhoz is, hogy az EU megvalósíthassa új célkitűzéseit.

4.2.3. Az AKCS-országokon kívüli felek bevonása

A keret teszi a leginkább lehetővé az AKCS-csoporton kívüli érdekelt országok bevonását is a koherencia megteremtése érdekében, különösen a pánafrikai dimenzió vonatkozásában (pl. az AKCS-EU partnerség és az EU–Afrika közös stratégia között). Ez lényeges, mert ezáltal az EU az egyeztetés földrajzi terjedelmét szükség esetén az egyes országcsoportok sajátos célkitűzéseihez igazíthatja, így az EU diplomáciai többlettőkéhez jut érdekeinek hangsúlyosabban stratégiai érvényesítése során. E tekintetben kiemelten fontos az AKCS-csoportba nem tartozó észak-afrikai országok, az AKCS-csoportba nem tartozó néhány legkevésbé fejlett ország, valamint a fejlődő kis szigetállamok bevonása. Az AKCS-csoporton kívüli érintett országok szorosabb közreműködése szükséges, ugyanakkor a koherenciát is biztosítani kell a meglévő szakpolitikai keretekkel (pl. az európai szomszédságpolitikával), valamint a meglévő társulási megállapodásokkal.

4.3. Többszintű, többszereplős partnerség együttműködési alapelvekkel

A partnerségnek egy sor alapelvre kell épülnie. Megvalósításának olyan többszintű irányítási rendszeren keresztül kell történnie, amely a szubszidiaritás és a komplementaritás elvével összhangban lehetővé teszi a leginkább megfelelő szinten történő fellépést, valamint a differenciálást és a regionalizációt is. A partnerségnek egyúttal többszereplős megközelítésen is kell alapulnia, túllépve a kihívásokat önállóan kezelni nem képes kormányzatokon.

4.3.1. Az együttműködés alapelvei

Az új partnerségnek a következő alapelvekre kell épülnie:

-párbeszéd,

-kölcsönös elszámoltathatóság,

-az állami és nem állami szereplők széles körű bevonása,

-felelősségvállalás.

4.3.2. A szubszidiaritás és a komplementaritás elve

A partnerségnek tükröznie és integrálnia kell Afrika, a Karib-térség és a csendes-óceáni térség regionális dinamikáját. Ennek során biztosítania kell, hogy a politikai egyeztetés és döntéshozatal a leginkább megfelelő felelősségi szinten (nemzeti, regionális, kontinentális vagy az AKCS-csoport egészére kiterjedően) történik.

4.3.3. Szereplők

A nyilvános konzultáció és az értékelés rámutatott, hogy a többszereplős jelleg a partnerség elismert dimenziója, de azt meg kell erősíteni. A szereplők széles körét kell bevonnia az állami és nem állami szereplők közül egyaránt, és ezek szerepét az új partnerségnek meg kell erősítenie. Ezek az alábbiak:

-Állami szereplők: nemzeti kormányok, parlamentek, regionális és helyi hatóságok;

-Regionális szervezetek (ideértve az Afrikai Uniót is);

-Az AKCS-csoporton kívüli országok;

-Nem állami szereplők, köztük a civil társadalom, a gazdasági és szociális partnerek, valamint a magánszektor képviselői.

4.4. Eredményesebb partnerség

A partnerségnek megfelelő módszereket és eszközöket kell meghatároznia, amelyekkel a megállapított prioritások a leghatékonyabban teljesíthetők. Ennek teljes körűen illeszkednie kell a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend részét képező addisz-abebai cselekvési menetrendhez, az új európai fejlesztési konszenzus kidolgozásához, az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodáshoz, valamint a CPA értékelése alapján megfogalmazott ajánlásokhoz.

4.4.1. Diverzifikált partnerség

A partnerségnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrenddel, az addisz-abebai cselekvési menetrenddel, az EU globális stratégiájával, valamint az európai fejlesztési konszenzussal összhangban differenciált végrehajtási módszereket kell alkalmaznia. 28

4.4.2. Végrehajtási eszközök

Az addisz-abebai cselekvési menetrend új paradigmát megfogalmazva keretet rögzít a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend pénzügyi és nem pénzügyi eszközökkel történő végrehajtásához. Ennek központi helyet kell kapnia a partnerségben. Magában foglalja a belföldi fellépést, a támogató szakpolitikai kereteket, valamint az élénk magánszektor szerepét, amelyek mindegyike támogató nemzetközi környezetre épül.

A partnerországoknak az államháztartások között meglévő eltérések kezelésére, ezen belül a belföldi források jobb felhasználására, a közkiadások eredményesebbé és hatékonyabbá tételére, valamint az adósságkezelésre kell összpontosítaniuk erőfeszítéseiket. Elő kell mozdítani az igazságos, átlátható, hatékony és eredményes adórendszereket és közkiadási keretek kialakítását.Kiemelt figyelmet kell fordítani a adókikerülés, az adócsalás, valamint az illegális pénzmozgások kezelésére.

Az EU-nak fel kell készülnie az eredményesnek bizonyult módszerek és eszközök együttes alkalmazására, ugyanakkor meg kell őriznie nagymértékű rugalmasságát is annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjon a további fejlesztésekhez. Ennek során követni kell az eredményes fejlesztés alapelveit (többek között a felelősségvállalást, az átláthatóságot, a kölcsönös elszámoltathatóságot, valamint az eredményközpontúságot), továbbá támogatás szükséges a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megvalósításának formájában is.

4.5. A megfelelő intézményi struktúrával támogatott partnerség

Az intézményi struktúrának tükröznie kell a partnerség politikai jellegét, a megállapított prioritásokat, a választott formát, az együttműködés módjait, valamint a bevont szereplők körét. Lehetővé kell tennie a döntések és intézkedések gyors és eredményes meghozatalát. A közös intézményekre épülő jelenlegi rendszer hasznosnak bizonyult a tapasztalatcsere terén, ma már azonban nehézkessége miatt elavultnak tekinthető. Egyelőre korai lenne meghatározni az intézményi struktúrát, a kialakítására irányadó alapelvek azonban megfogalmazhatók.

Kölcsönös felelősségre épülő, szabályokra támaszkodó politikai partnerségként olyan többrétegű és rugalmas intézményi struktúraként célszerű megvalósítani, amely előmozdítja és megkönnyíti a közös érdekű kérdésekről folytatott párbeszédet. A szubszidiaritás és a komplementaritás elve alapján kell meghatároznia a különböző szintű egyeztetéseket az érintett intézményi és nem intézményi szereplőkkel.

A partnerség valamennyi szintjén a párbeszédnek és az együttműködésnek arra a formára kell összpontosítania, amely a leginkább szolgálja a konkrét célkitűzéseket és érdekeket, vagy olyan együttműködési keretekre, amelyek az adott területen a legjobban működnek.

4.6. Jogi kerettel támogatott partnerség

A jövőbeli partnerség jogállása fontos szerepet játszik annak végrehajtása szempontjából – ezt a jelen közlemény mellékletében található hatásvizsgálat keretében végzett elemzés is alátámasztja. Az EU politikai érdeke ezért az, hogy régre visszatekintő elkötelezettségét az új partnerség jogilag kötelező erejű megállapodásba foglalásával erősítse meg. Ugyanakkor az új partnerségnek rugalmasnak és agilisnak kell maradnia ahhoz, hogy alkalmazkodhasson saját fejlődéséhez, valamint a folyamatosan változó környezethez. Ez különösen a regionális pillérek esetében lényeges. A jövőbeli partnerséget a bemutatott alapelvekre támaszkodva kell felépíteni, majd a partnerség végleges prioritásainak és főbb jellemzőinek teljes ismeretében finomítani.

4.7. A következő lépések

Ez a közlemény alapozza meg a Tanáccsal és a Parlamenttel, valamint az érdekeltek szélesebb körével, köztük az AKCS-partnerekkel folytatott megbeszéléseket az ajánlás és a tárgyalási irányelvek előkészítésekor.

(1)

2007/483/EK (HL L 317., 2000.12.15.)

(2)

A CPA 95. cikkének (4) bekezdése

(3)

Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend (Egyesült Nemzetek Szervezete, A/RES/70/1)

(4)

Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa. Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan (2016. június 28., http://europa.eu/globalstrategy/en/shared-vision-common-action-stronger-europe)

(5)

A fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusra irányuló javaslat, (C(2016) 740 final) sz. Közlemény

(6)

A közös JOIN(2015) 33. sz. konzultációs dokumentum és eredményei az alábbi hivatkozáson érhetők el:

http://ec.europa.eu/europeaid/public-consultation-eu-acp-new-partnership_en

(7)

A Cotonoui Partnerségi Megállapodás értékelése (SWD(2016) 250) az alábbi hivatkozáson érhető el:

https://ec.europa.eu/europeaid/policies/european-development-policy/acp-eu-partnership-after-2020_en

(8)

A hatásvizsgálatról szóló JOIN(2016)380) számú közös szolgálati munkadokumentum

(9)

http://www.un.org/esa/ffd/wp-content/uploads/2015/08/AAAA_Outcome.pdf

(10)

COM(2015) 240 final, elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/policies/european-agenda-migration/index_en.htm

(11)

Elérhető a következő címen: http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2015/11/12-valletta-final-docs/

(12)

COM(2016) 385 final, elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/policies/european-agenda-migration/proposal-implementation-package/docs/20160607/communication_external_aspects_eam_towards_new_migration_ompact_en.pdf

(13)

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodás (FCCC/CP/2015/L.9/rev.1)

(14)

Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa, az ENSZ Közgyűlése, Emberi Jogi Tanács, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye

(15)

http://www.cop21paris.org/about/cop21

(16)

http://unfccc.int/paris_agreement/items/9485.php

(17)

A 2063-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend: Milyen jövőt akarunk Afrikának? – agenda2063.au.int

(18)

Stratégiai partnerség Afrika és az EU között: EU–Afrika közös stratégia – www.africa-eu-partnership.org/sites/default/files/documents/eas2007_joint_strategy_en.pdf

(19)

www.peaceau.org/en/page/104-african-peace-and-security-architecture-apsa

(20)

Aga-platform.org

(21)

Au.int/en/treaties/African-charter-democracy-elections-and-governance

(22)

http://agenda2063.au.int/

(23)

Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend című közös közlemény - http://ec.europa.eu/maritimeaffairs/sites/maritimeaffairs/files/join-2016-49_hu.pdf

(24)

Az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (1982. december 10.) – http://www.un.org/depts/los/convention_agreements/convention_overview_convention.htm

(25)

Közös szolgálati munkadokumentum: A Cotonoui Partnerségi Megállapodás értékelése (SWD(2016) 250 final)

(26)

http://www.acp.int/content/declaration-8th-summit-acp-heads-state-and-government-acp-group-states

(27)

Közös szolgálati munkadokumentum: Az AKCS-országok és az EU 2020 utáni kapcsolatainak hatásvizsgálata (SWD(2016) xxx).

(28)

A konszenzussal kapcsolatos közlemény helye (xxxx)