12.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/51

1.

hangsúlyozza, hogy a kkv-k Európa növekedési és munkahelyteremtési motorjaiként egyszerű, világos, következetes és jogilag stabil szabályozási és gazdasági környezetet igényelnek, amely megfelelő szintű köz- és magánszférabeli beruházási kapacitásokra támaszkodik;

2.

rámutat, hogy a bürokrácia aránytalanul nagy hatással van a kkv-kra, mivel például az adózás vagy a beszámolási kötelezettségek területén jelentkező megfelelési költségek aránytalanul nagyobb terhet jelentenek a kkv-k, mint a nagyobb vállalatok számára;

3.

ezért erőteljesen hangsúlyozza, hogy az európai szabályozási környezetet az új vállalkozások létrehozását, valamint a növekedést gátló akadályok minden szinten történő kezelésével kkv-barátabbá kell tenni;

4.

elismeri a 2008-as európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (1), annak 2011-es felülvizsgálata (2), valamint a 2013-as „Vállalkozás 2020” cselekvési terv (3) révén elért eredményeket;

5.

megismétli, hogy támogatja az Európai Bizottság arra irányuló törekvését, hogy a belső piaci stratégia keretében könnyítsen a héa-nyilvántartási és beszámolási kötelezettségeken, amit az egységes piac továbbfejlesztéséről szóló véleményében már kifejtett (4); sajnálja azonban, hogy a helyi és regionális képviselőkkel nem folytattak hivatalos konzultációt annak biztosítása érdekében, hogy teljes körűen figyelembe vegyék az őket aggasztó szempontokat – pl. a határokon átnyúló régiókban működő kkv-k igényeit;

6.

kiemeli, hogy továbbra is következetes, látható és aktualizált, eredmény- és végrehajtás-orientált európai kkv-politikára van szükség, amely korábbi kezdeményezésekre támaszkodva azokat erősíti, és minden igazgatási szinten és szakpolitikai intézkedésben általánosan érvényesíti a „gondolkozz előbb kicsiben” elvét;

7.

ezért megismétli arra irányuló felhívását, hogy vizsgálják felül és erősítsék meg a kisvállalkozói intézkedéscsomagot, valamint a régióknak és városoknak e csomag elveinek végrehajtásában betöltött szerepét; ismét kifejezésre juttatja az iránti elkötelezettségét, hogy az „európai vállalkozói régiók” (EVR) rendszerén keresztül segíti elő a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtását;

8.

megjegyzi, hogy a kkv-követek hálózata tölti be a fő kapcsolattartó szerepet az Európai Bizottság és a nemzeti döntéshozók között; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hivatalosan és szisztematikusan vonja be ebbe a hálózatba a regionális és helyi kkv-követeket;

9.

elismeri, hogy az EU-n belüli szabályozási környezet alapvetően vállalkozásbarát; hangsúlyozza azonban, hogy az új vállalkozások létrehozásához szükséges idő, költségek és az eljárások száma terén továbbra is vannak különbségek; felszólítja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett és a célszerűség vizsgálata után igazítsák hozzá saját szabályaikat a legjobban teljesítők szabályaihoz; rámutat, hogy a helyes gyakorlatok – például a 36 percen belüli vállalkozásindítást lehetővé tévő Iniciativa Lisboa – e tekintetben inspirációul szolgálhatnak;

10.

kiemeli a klaszterek azon szerepét, hogy segítik a kisvállalkozások növekedését piacvizsgálatok és -elemzések, innovációösztönzés és képesítés révén, valamint ajánlja az ilyen típusú tevékenységek koncentrált támogatását, például a COSME-hoz hasonló programokon keresztül;

11.

hangsúlyozza az „Intelligens szabályozás – intelligens növekedés” című, Seggaubergben (Stájerország) megrendezett ECON-szeminárium és a polgárokkal azt követően folytatott párbeszéd eredményeit, amelyekből kitűnik, hogy új és innovatív megközelítésekkel elért, konkrét eredményekre van szükség;

12.

hangsúlyozza a „gondolkozz előbb kicsiben” elv uniós szakpolitikákon és a teljes döntéshozatali folyamaton belüli általános érvényesítésének fontosságát; felhív a hatásvizsgálati kritériumoknak a kkv-k számára még kedvezőbben történő súlyozására, valamint a szabályok területi hatásának még szisztematikusabb átgondolására;

13.

kiemeli, hogy a különböző uniós szakpolitikák egymást átfedő, illetve egymásnak ellentmondó szabályai – regionális politikai, állami támogatásokra vonatkozó, közbeszerzési, környezetvédelmi szabályok, a klasztertámogatási, a verseny-, valamint a megfelelési szabályok közötti feszültség – aránytalanul nagy mértékben érintik a kkv-kat;

14.

aggodalmát fejezi ki azon fennakadások miatt, amelyek az uniós ágazati politikák terén alkalmazott inkoherens követelmények és ellentmondó fogalommeghatározások – például a közbeszerzés, a regionális és versenypolitika kapcsán alkalmazott különféle szabálycsoportok (5), vagy az innováció fogalmának a regionális és versenypolitikában eltérően használt meghatározása (6) – következtében alakulnak ki;

15.

meg van győződve arról, hogy a jelentéstételi követelmények által a kkv-kra rótt terhet nem lehet egyetlen jogszabály egyszerűsítésével kezelni; ezért sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak a kkv-kat terhelő valamennyi jelentéstételi követelmény átfogó vizsgálatán alapuló, holisztikus megközelítést;

16.

javasolja a kkv-k terheinek csökkentését célzó megoldási lehetőségek feltárását, például egy olyan küszöb meghatározását, amely alatt a cégeknek kevesebb információt kell bejelenteniük, a kötelezően kitöltendő kérdőívek számának korlátozását, valamint új kérdőívek bevezetésének elkerülését például azzal, hogy a statisztikai információkat a már meglévő kérdőívekbe foglalnák bele;

17.

üdvözli, hogy az EU szabadkereskedelmi megállapodásainak új generációjában immár külön fejezetek foglalkoznak a kkv-kkal, megkönnyítendő – különösen a kkv-k számára – a másik piacra való bejutást, éspedig egyebek mellett a fokozott jogbiztonság, a nem vámjellegű akadályok csökkentése vagy felszámolása, a legjobb ajánlattevőnek való odaítélés kritériumainak kiterjesztése, illetve a szellemi és ipari tulajdonjog védelmének megerősítése révén. Egyúttal felhívja a figyelmet a TTIP-ről szóló, 2015. február 12-i véleményére;

18.

üdvözli a minőségi jogalkotási program és a REFIT-program során, valamint a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás keretében a kkv-k terheinek csökkentése érdekében tett erőfeszítéseket;

19.

ismét kifejezi aggodalmát, amelyet már a REFIT-programról szóló véleményében (7) is kifejtett, miszerint a helyi és regionális szint demokratikusan megválasztott képviselői és intézményi képviseletük, az RB – a Lisszaboni Szerződés által rájuk ruházott súly és megbízatás ellenére – nem szerepelnek a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban;

20.

üdvözli a minőségi jogalkotás elveinek a szakpolitikai cikluson belüli érvényesítését és a hatásvizsgálatoknak az Európai Parlamentre és a Tanácsra való kiterjesztését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban a Tanács és a Parlament nem kötelezi el magát arra vonatkozóan, hogy szisztematikusan hatásvizsgálatokat végezzen;

21.

hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamat későbbi szakaszaiban vagy az uniós irányelvek tagállamok általi átültetése során bevezetett módosításoknak vagy kiegészítő szabályoknak kéz a kézben kell járniuk a hatásvizsgálatok lefolytatására irányuló elkötelezettséggel a túlszabályozás (az ún. gold-plating jelenség) elkerülése és annak biztosítása érdekében, hogy egy adott szabály REFIT-elemei ne híguljanak fel;

22.

elismeri, hogy a jogalkotási javaslatok előkészítése során az érdekelt felekkel folytatott konzultációnak jelentős szerepe van; megjegyzi azonban, hogy a konzultációk megtörténte után a közreműködőkben kétségek maradhatnak a tekintetben, hogy mennyiben veszik figyelembe az általuk képviselt nézőpontot; javasolja, hogy a hatásvizsgálati testületek munkájában vegyenek részt helyi és regionális képviselők is, ezzel is lehetővé téve az európai bizottsági javaslatok további vizsgálatát;

23.

hangsúlyozza, hogy az RB REFIT-platformon belül betöltött intézményi szerepét nem szabad összetéveszteni más érdekeltekével; ezért úgy véli, hogy az RB-szakbizottságok képviselőinek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az illetékességi körükbe tartozó ügyiratokat érintő platformüléseken való részvétellel támogassák a platform munkájában résztvevő RB-képviselőt;

24.

elkötelezi magát amellett, hogy saját munkáján belül általánosan érvényre juttatja a minőségi jogalkotás elveit oly módon, hogy a kkv-kat érintő témákban megfogalmazott véleményei kidolgozásakor a megfelelő szakbizottság szakértelmére támaszkodik;

25.

megjegyzi, hogy a REFIT-platform munkája elsősorban az uniós jogszabályalkotás azon konkrét kérdéseire összpontosít, amelyek valamely jogszabály egészének alapvető módosítása nélkül javíthatók; úgy véli, hogy ezt a szűk fókuszt ki kellene egészíteni egy olyan ambiciózusabb megközelítéssel, amelynek célja az uniós szabályozási keretek középtávú strukturális javítása;

26.

úgy véli, hogy a kkv-kra vonatkozó intelligens szabályozásban megfogalmazott egyes prioritások megmutatkoznak a kkv-k közbeszerzésekhez való hozzáférésében, valamint a héa- és egyéb adószabályokban; emellett úgy látja, hogy a kkv-k egységes piachoz és finanszírozáshoz való hozzáférése, valamint az európai strukturális és beruházási alapok által a kkv-knak nyújtott támogatások terén egyértelműen cselekedni kell, továbbá megfelelőbb egyensúlyt kell kialakítani egyrészről a kkv-k igényei, másrészről a munkavállalók védelme, illetve a fogyasztó- és környezetvédelem között;

27.

üdvözli az európai közbeszerzési jog egyszerűsítését, amelyet az új közbeszerzési irányelvekkel és az egységes európai közbeszerzési dokumentummal vezettek be (8); felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyszerűsített európai közbeszerzési jogszabályrendszer teljes körű végrehajtását és helyes alkalmazását;

28.

kiemeli, hogy a regionális és helyi önkormányzatok jelentős szerepet töltenek be a kkv-k közbeszerzésekhez való hozzáférésében, ennélfogva úgy véli, hogy a régiók és városok számára különösen fontos a kkv-k közbeszerzésekhez való hozzáférését gátló akadályok csökkentése;

29.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy gyakran nem alkalmazzák teljes körűen a már létező kkv-barát közbeszerzési szabályokat; hangsúlyozza, hogy ezeket a szabályokat helyes végrehajtással kell kiegészíteni;

30.

sürgeti a bármilyen szinten működő közigazgatási szerveket, hogy biztosítsák pályázataik – az alkalmassági követelmények és fizetési feltételek terén megnyilvánuló – kkv- és startup-barát mivoltát azáltal, hogy a szükséges garanciákat a kkv-k jellemzőire szabják, visszaszorítják a késedelmes kifizetéseket és érvényesítik a fizetési fegyelmet; felhívja az összes szinten működő közigazgatási szerveket, hogy kötelezzék el magukat a kkv-barát közbeszerzés közös szabványai mellett;

31.

kiemeli, hogy a helyes gyakorlatok – mint amilyen például a Párizs városában működő közbeszerzési szolgálat, amely jelentősen növelte a kkv-k közbeszerzési piacokhoz való hozzáférését és sikeresen visszaszorította a késedelmes kifizetéseket – az összes szinten működő közigazgatási szervnek jó példát mutathatnak;

32.

arra kér minden közigazgatási szervet, hogy mozdítsa elő a kkv-k részvételét az innovációs közbeszerzésekben, mégpedig oly módon, hogy kerülje a túlzott specifikációkat, részesítse előnyben az eredményalapúakat, tegye ingyenesen hozzáférhetővé az információkat és a végleges feltételek meghatározása előtt alkalmazzon olyan lehetőségeket, mint a versenypárbeszéd vagy a versenytárgyalásos eljárások;

33.

kiemeli, hogy a kkv-k immár jóval könnyebben hozzáférnek az uniós programok, különösen a COSME keretében előirányzott finanszírozási eszközökhöz. Ezek az eszközök jóval kevésbé bonyolultak a kkv-k számára, mint a hagyományosabb finanszírozási források. Ezzel összefüggésben hangsúlyozza az Európai Stratégiai Beruházási Alapon belüli kkv-keret jelentőségét, amely előmozdíthatná a belső finanszírozási lehetőségeket is a hitelhez való hozzáférést igénylő innovatív induló vállalkozások és mikrovállalkozások számára;

34.

kéri az adószabályok további egyszerűsítését és harmonizációját, mivel az európai kkv-k többségének megítélése szerint ez a legnagyobb terhet jelentő szakpolitikai terület;

35.

megismétli, hogy amint a héára vonatkozó cselekvési tervről szóló véleményében már kifejezte, támogatja a nem uniós szállítók kis importszállítmányaira érvényes héamentesség megszüntetését és azt, hogy a több tagállamban is működő vállalkozásokat csak egyszer ellenőrizzék, hogy megszűnjön az európai kkv-k jelenlegi versenyhátránya a harmadik országok kkv-ival szemben (9);

36.

hangsúlyozza, hogy a héa-rendszer szétaprózottsága és bonyolultsága jelentős megfelelési költségeket ró a határon átnyúló kereskedelemben részt vevő kkv-kra, és különösen nagy hatással van a határ menti régiókra; ezért felszólít a határokon átnyúló, különböző héa-rendszerekhez kapcsolódó szabályok és eljárások további egyszerűsítésére, a jelenleg csak a távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatásokra korlátozódó, szűkített egyablakos ügyintézés elvének más áruk vagy szolgáltatások távértékesítésére való kiterjesztésére, valamint egy közös, uniós, határokon átnyúlóan alkalmazott küszöbérték bevezetésére, amely alatt nem kellene héát fizetni;

37.

kéri a héához kapcsolódó adminisztratív terhek – jelentési követelmények, határidők, adatmegőrzési időszakok – csökkentését, valamint a héa-bevallások feldolgozása során alkalmazott adminisztratív gyakorlatok felgyorsítását;

38.

megállapítja, hogy a szolgáltatások egységes piaca még mindig számos, a kkv-kat sújtó korlátozástól – például foglalkozási engedélyezés, cégalapítási szabályok, rögzített vagy minimális árak, jogi formára vonatkozó követelmények és ágazatspecifikus szabályok – szenved; kéri a szolgáltatási ágazat szabályainak ambiciózus egyszerűsítését és harmonizációját a méretgazdaságosságból eredő nyereségnövekedés előmozdítása, valamint az innovációnak az importverseny erősítésével, míg a külföldről érkező beruházásoknak a piac szétforgácsoltságának csökkentésével elérhető ösztönzése érdekében;

39.

megjegyzi, hogy a nemzeti termékpiaci szabályok eltérősége jelentős akadályt jelent a kkv-k számára, mivel emiatt különböző termékcsoportokat kell kínálniuk a különböző tagállamokban, ami visszaveti a páneurópai ellátási láncok fejlődését is; arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket e terület erőteljesebb harmonizációja felé;

40.

kiemeli az alternatív finanszírozási módszerek jelentőségét az új vállalkozások szempontjából; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a start-up vállalkozások közösségi finanszírozáshoz való hozzáférése nem valósult meg teljes mértékben, mivel az eltérő nemzeti rendszerek miatt a start-up vállalkozásoknak nehézséget okoz, hogy a határokon túlról forráshoz jussanak, és mivel a start-up-ok az általuk általában választott „olcsó” cégformák miatt korlátozottan tudnak saját tőkét kínálni a potenciálisan nagy számú befektetőnek;

41.

egy olyan harmonizált szabályozási keretet szorgalmaz, amely létrehozza a közösségi finanszírozási platformok európai útlevelét, amelynél csupán egy EU-n belüli illetékes hatóság engedélye szükséges a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtáshoz, így valódi európai közösségi finanszírozási piac jöhet létre;

42.

az esb-alapok egyszerűsítéséről szóló véleményében (10) kifejtetteket megismételve figyelmeztet arra, hogy az esb-alapok felhasználásához szükséges eljárások egyre összetettebbek és nehézkesebbek; ezért az esb-alapok pénzügyi eszközei szerkezetének, a jelentéstételi kötelezettségeknek és az ellenőrzési szabályoknak a sürgős egyszerűsítésére szólít fel;

43.

kiemeli, hogy a kkv-k számára különös nehézséget jelent az esb-alapok által nyújtott források felhasználása, amint azt az európai vállalkozói régiók (EVR) 2016-os felmérése kimutatta, amely a kkv-k esb-alapok által támogatott projektekben való részvételét a kkv-k életének megkönnyítését célzó legjelentősebb prioritásként nevezte meg;

44.

emlékeztet annak a jelentőségére, hogy egyszerűsítsék a szabályozást és csökkentsék a túlzott ellenőrzési nyomást és a magas kivitelezési költségeket, amelyek mind akadályozzák, hogy a kkv-k támogatáshoz jussanak az esb-alapokból, továbbá emlékeztet arra, hogy ne csak konkrét szabályokat egyszerűsítsenek, hanem a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok összességét, valamint azokat a nem kötelező erejű, ún. „puha jogszabályokat” is, mint a közigazgatási szerveknek és a kkv-knak szóló útmutatók;

45.

hangsúlyozza, hogy az esb-alapok és az uniós kkv-politika célkitűzéseinek elérése érdekében az esb-alapok szabályait át kell gondolni az arányosság elvének szempontjából, és az összes fél érdekeit szem előtt tartó partnerséget kell létrehozni az egyszerűsítés érdekben; a bizalmon alapuló kapcsolatok kialakítását szorgalmazza az uniós intézmények által a nemzeti, regionális és helyi hatóságok irányában gyakran tanúsított alapvető bizalmatlansággal szemben;

46.

hangsúlyozza, hogy egyensúlyt kell teremteni a munkavállalói jogok, biztonság és egészségvédelem, a fogyasztó- és környezetvédelem, valamint a kkv-kra vonatkozó szabályozási terhek között;

47.

megjegyzi, hogy az első munkavállaló alkalmazása kifejezett kihívást jelenthet egy cég növekedési és bővülési folyamatában, és hogy a munkaügyi szabályozás a kkv-kra nagyobb hatással van, mint a nagyobb vállalatokra, aminek következtében a kkv-k vonakodnak munkatársakat felvenni; hangsúlyozza, hogy új megközelítések bevezetésével hasznosan hozzá lehetne járulni az ifjúsági munkanélküliség jelentős csökkentéséhez;

48.

ezért javasolja egy európai „végy fel egyet” rendszer létrehozását azzal a céllal, hogy pénzügyi ösztönzőkkel és rugalmas szabályokkal ösztönözzék az első munkavállaló felvételét az egyéni vállalkozók vagy mikrovállalkozások esetében; úgy véli, hogy egy ilyen rendszer támogatása történhetne a COSME-programon keresztül;

49.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság hozzon olyan intézkedéseket, melyek egyszerűsítik a jogszabályokat a kézműves és mikrovállalkozások számára, mivel a jelenlegi rendszer rendkívüli összetettsége veszélyezteti ezeknek a vállalkozásoknak a működését, illetve azt a fontos szerepüket, melyet a munkahelyteremtésben, a regionális és helyi gazdasági fejlődésben, de esetenként a kulturális és helyi örökség védelmében is betöltenek;

50.

úgy véli, hogy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződéseknek a fogyasztói jogokról szóló irányelvben szereplő meghatározása túl széles körű, így az potenciálisan kárt okozhat azoknak a szakembereknek, akiket a fogyasztók otthonukba hívnak; ezért egy pontosabb, a kkv-k és a mikrovállalkozások igényeit figyelembe vevő fogalommeghatározást szorgalmaz;

51.

hangsúlyozza, hogy az intelligens szabályozás nem szükségszerűen kevesebb szabályozást jelent, amely a bizonytalanságnak és az egységes szabályozás hiányának a kockázatát vonná maga után, hanem világosabb és egyszerűbb szabályokat, amelyek megkönnyítik a kkv-k életét, miközben lehetővé teszik egy adott terület szakpolitikai célkitűzéseinek megvalósítását;

52.

kiemeli az innovációbarát szabályok jelentőségét, amelyek adott esetben teret adnak a kísérletezésnek, például kísérleti projektek számára fenntartott, korlátozottan szabályozott övezetek kialakításával, vagy az innovatív és gyorsan változó területeken hatályvesztési záradékok bevezetésével, ahogy azt többek között Flandria példája is mutatja;

53.

hangsúlyozza, hogy az olyan megközelítések, mint például az – önkéntes megállapodásokat, vállalásokat vagy magatartási kódexeket magában foglaló – önkéntes önszabályozás, elősegíthetik a vállalkozások és a kormányzat közötti együttműködés kultúráját; úgy véli, hogy a skót Szabályozási Felülvizsgálati Csoport munkája jó például szolgálhat a különböző szintű hatóságok számára;

54.

felhívja a figyelmet a dán „Burden Hunter” („tehervadász”) projektre mint nemzeti szintű helyes gyakorlatra, amely lehetővé tette az akadályok közvetlen párbeszéden keresztüli azonosítását és a közös megoldáskeresést; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye teljes mértékben figyelembe az ilyen jellegű példákat, és ahol lehet, mozdítsa elő ezek használatát és átvételét;

55.

hangsúlyozza, hogy minden kormányzati szinten ösztönözni kell a vállalkozói gondolkodást, és lehetővé kell tenni az innovatív, alulról jövő megoldásokat, mégpedig egy „kifogásolási jogra” alapuló mechanizmus létrehozásával, amely lehetővé teszi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok ideiglenesen felfüggesszenek bizonyos szabályokat annak érdekében, hogy alternatív megoldásokat keressenek, ha bizonyítható, hogy célkitűzéseik innovatív megközelítésekkel jobban megvalósíthatók.