21.2.2018 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 66/2 |
P8_TA(2016)0142
A gyermek mindenek felett álló érdekének (határokon átnyúló) védelme Európában
Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása a gyermek mindenek felett álló érdekének védelméről az egész EU-ban az Európai Parlamentnek címzett petíciók alapján (2016/2575(RSP))
(2018/C 066/01)
Az Európai Parlament,
— |
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 228. cikkére, |
— |
tekintettel az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdésére, |
— |
tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 24. cikkére, |
— |
tekintettel tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 8–20. cikkére, amely kiemeli a kormányok azon kötelességét, hogy védjék a gyermekek identitását, ideértve családi kapcsolataikat is; |
— |
tekintettel a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi egyezményre, különösen annak 37. cikke b) pontjára, |
— |
tekintettel a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló 1993. május 29-i Hágai Egyezményre, |
— |
tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletre (1) (Brüsszel IIa.), |
— |
tekintettel az EU gyermekjogi ütemtervére (COM(2011)0060), |
— |
tekintettel a 9. Európai Gyermekjogi Fórumhoz kapcsolódó vitaanyagban foglalt iránymutatásokra, |
— |
tekintettel a gyermekvédelmi rendszereknek az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által elvégzett feltérképezésére, |
— |
tekintettel a gyermekjóléti hatóságok által alkalmazott gyakorlatra, a gyermekek jogainak védelmére, a gyermek feletti felügyeletre, a gyermekek jogellenes külföldre vitelére és a gyermekgondozásra vonatkozóan a Petíciós Bizottsághoz az elmúlt években különféle uniós tagállamokból beérkezett számos petícióra, valamint a tényfeltáró látogatásokról szóló jelentésekben foglalt ajánlásokra (Németország (Jugendamt), 2011. november 23–24.), Dánia (2013. június 20–21.) (szociális szolgálatok), valamint Egyesült Királyság (2015. november 5–6.) (nem beleegyezésen alapuló örökbeadások)), |
— |
tekintettel a szülő által jogellenesen külföldre vitt kiskorúak ügyeivel foglalkozó európai parlamenti közvetítő tevékenységének jelentőségére, |
— |
tekintettel eljárási szabályzata 216. cikkének (2) bekezdésére, |
A. |
mivel a gyermekgondozási kérdésekről szóló döntések során minden szinten elsődlegesen a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venni; |
B. |
mivel az EU intézkedéseket fogadhat el a határon átnyúló vonatkozású családjog terén (az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdése), egyebek mellett az örökbefogadás terén; |
C. |
mivel az Európai Unión belüli fokozott mobilitás következtében egyre több a határokon átívelő, a felügyeleti jog megvonását érintő gyermekvédelmi ügy; |
D. |
mivel a gyermekfelügyeleti jogot érintő kérdések jelentős hatást gyakorolnak az érintett egyének életére és a társadalom egészére, és mivel a Brüsszel IIa. rendelet nem mentes a joghézagoktól, továbbá annak közelgő felülvizsgálata jó alkalmat kínál rendelkezéseinek javítására; |
E. |
mivel az alapvető jogok, például a szabad mozgáshoz és a lakóhely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem jelenthet fokozott veszélyt a gyermek családi élethez való jogára; |
F. |
mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkével összhangban azoknak a gyermekeknek, akiknek szülei szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolják, joguk van ahhoz, hogy rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartsanak fenn szüleikkel, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek érdekeivel; |
1. |
emlékeztet arra, hogy gyermekekkel kapcsolatos ügyekben beérkezett petíciók nagy száma azt mutatja, hogy a komoly problémát jelent a Brüsszel IIa. rendelet végrehajtása; |
2. |
úgy véli, hogy minden gyermekvédelmi rendszernek rendelkeznie kell transznacionális és határokon átnyúló mechanizmusokkal, amelyek figyelembe veszik a határokon átnyúló konfliktusok sajátosságait; |
A gyermekek védelme és igazságügyi együttműködés az EU-n belül
3. |
felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekeket is érintő, határokon átnyúló esetekre vonatkozó nemzeti koordinációs kereten belül vezessenek be nyomon követési és értékelési rendszereket (megfelelő társadalmi-gazdasági statisztikákkal, nemzeti bontásban); azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság hangolja össze az információcserét az érintett tagállami hatóságok között; |
4. |
felszólítja a Tanácsot, hogy készítsen jelentést a tagállami végrehajtás alatt álló egyedi fellépésekről annak érdekében, hogy szinergiákat érjen el a 28 európai uniós tagállam nemzeti gyermekvédelmi rendszere között; |
5. |
kéri, hogy a Brüsszel IIa. rendelet felülvizsgált változatában világosan határozzák meg a „szokásos tartózkodási hely” fogalmát; |
6. |
hangsúlyozza, hogy a Brüsszel IIa. rendelet szerint a nemzeti hatóságok kötelezettsége, hogy elismerjék és végrehajtsák a gyermekekkel kapcsolatos ügyekben más tagállamban hozott határozatokat; felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekekkel kapcsolatos ügyekben fokozzák és javítsák a bíróságok közötti együttműködést; |
7. |
felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy társfinanszírozzák és mozdítsák elő egy olyan platform létrehozását, amely állampolgársággal nem rendelkező uniós polgároknak nyújt segítséget családjogi eljárások során, valamint egységes európai segélyvonal létrehozását a gyermekek jogellenes elvitelével és bántalmazással kapcsolatos esetekre, továbbá örökbefogadásra vonatkozó tanácsadás céljára; |
8. |
felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson világos és könnyen hozzáférhető útmutatót, amely gyakorlati információkat tartalmaz uniós polgárok számára a gyermekvédelem intézményrendszeréről, különös figyelmet fordítva a szülői beleegyezés nélküli örökbeadásra és a szülök jogaira a különböző tagállamokban; |
A szociális szolgáltatások szerepe a gyermekvédelemben
9. |
felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak megelőző stratégiát, és amennyiben lehetséges, biztosítsanak releváns és megfelelően finanszírozott stratégiákat a felügyelettel kapcsolatos eljárások megelőzése érdekében, korai előrejelző eljárások és nyomon követési mechanizmusok bevezetése révén, valamint megfelelő támogatást biztosítva a családoknak mint elsődleges gondozóknak, különösen a kiszolgáltatott közösségeken belül, ahol a társadalmi kirekesztés veszélye fenyeget; |
10. |
hangsúlyozza, hogy a családdal kapcsolatos kérdések egyedi eseteinek megfelelő értékelését nem gátolhatják a megszorító intézkedések miatt alkalmazott költségvetési megszorítások, különösen, ha a szociális szolgáltatások minőségéről van szó; |
11. |
felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak speciális képzést és oktatást a szociális munkásoknak és a határokon átnyúló esetekkel foglalkozó valamennyi egyéb szakembernek; |
12. |
felszólítja a a tagállamok azon illetékes hatóságait, amelyek örökbefogadási vagy gyermekelhelyezési ügy vizsgálata érdekében szociális munkásaikat egy másik tagállamba kívánják küldeni, hogy tájékoztassák az adott tagállam hatóságait e vizsgálatról; |
Gyermekgondozással kapcsolatos bírósági eljárások
13. |
felkéri a tagállamokat, hogy a családjogi bíróságokon, illetve a határokon átnyúló közvetítő szerveken belül hozzanak létre határokon átnyúló ügyekkel foglalkozó, szakosodott kamarákat; hangsúlyozza, hogy az ítélethozatal utáni helyzet megfelelő nyomon követése kulcsfontosságú, még akkor is, ha a szülőkkel való kapcsolat fennmarad; |
14. |
felszólítja a tagállamokat, hogy következetesen hajtsák végre az 1963. évi bécsi egyezmény rendelkezéseit, valamint biztosítsák, hogy a nagykövetségek, illetve konzuli képviseletek az állampolgáraikat érintő gyerrnekelhelyezési eljárások elindításától kezdve tájékoztatást és a dokumentumokhoz teljes körű hozzáférést kapjanak; javasolja, hogy a konzuli hatóságok számára tegyék lehetővé, hogy az eljárás minden szakaszában részt vehessenek; |
15. |
felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szülők számára a rendszeres láthatási jogot, kivéve, ha ez káros lehet a gyermek mindenek felett álló érdekére nézve, és tegyék lehetővé a szülők számára, hogy anyanyelvüket használják gyermekeikkel a láthatások során; |
16. |
javasolja a tagállamoknak, hogy a gyerrnekelhelyezési eljárás elindításától kezdve és annak minden szakaszában biztosítsanak a szülőknek teljes körű és egyértelmű tájékoztatást az eljárásról és annak lehetséges következményeiről; felszólítja a tagállamokat, hogy tájékoztassák a szülőket a jogi támogatás és segítségnyújtás szabályairól, például azáltal, hogy rendelkezésükre bocsátják a kétnyelvű szakosodott ügyvédek listáját, valamint hogy tolmácsolási szolgáltatást ajánlanak fel annak érdekében, hogy elkerüljék azokat az eseteket, amikor a szülők anélkül adják beleegyezésüket, hogy teljes mértékben tisztában lennének a vállalt kötelezettségekkel; javasolja ezenkívül, hogy az írási-olvasási nehézségekkel küzdő szülők kapjanak megfelelő támogatást; |
17. |
azt ajánlja, hogy hozzanak létre minimális normákat a gyermekek nemzeti polgári eljárások során való meghallgatására vonatkozóan, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkével; |
18. |
javasolja, hogy a bíró, a szakértő vagy a szociális munkás külön hallgassa meg a szülőket és a gyermekeket, hogy elkerüljék a gyermekek befolyásolását, vagy hogy lojalitási konfliktusok áldozatául essenek; |
19. |
javasolja, hogy a határokon átnyúló gyermekgondozási eljárás minden szakaszára vonatkozóan határozzanak meg küszöbértékeket, hogy a gyermekek tágabb családjának tagjai elegendő idővel rendelkezzenek ahhoz, hogy jelentkezzenek a gyermek örökbefogadására, illetve hogy a szülők megoldhassák a problémáikat és még az örökbeadásra vonatkozó végleges határozat meghozatalát megelőzően megfelelőbb alternatívákat javasolhassanak; úgy véli, hogy bármilyen végleges megoldást – például örökbeadást – megelőzően, megfelelően felül kell vizsgálni a vér szerinti család helyzetét; |
20. |
felhívja a tagállamokat, hogy a gyermek örökbeadására vonatkozó végleges bírósági határozatot megelőzően biztosítsanak tényleges lehetőséget a gyógyulásra azon szülőknek, akik alkohol- vagy kábítószer-függőségben szenvednek; |
21. |
felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a határokon átnyúló közvetítés eredményeként valamennyi érdekelt fél által, nemzeti és európai szinten kapott ajánlásokra; |
A gyermekelhelyezés és örökbefogadás
22. |
megállapítja, hogy nem létezik olyan, EU-n belüli mechanizmus, amely a más tagállamban kiadott belföldi örökbefogadási végzések automatikus elismerését biztosítja; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy szabályozzák a belföldi örökbefogadás elismerését, figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét és tiszteletben tartva a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét; |
23. |
felkéri az uniós tagállamokat, hogy bátorítsák a nem szerződő államokat az 1993. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásra, ami garantálná, hogy valamennyi gyermekre ugyanazok a normák legyenek alkalmazandók, és segítene elkerülni egy kevesebb biztosítékkal rendelkező párhuzamos rendszert; felhívja a tagállamokat, hogy a másik tagállamban már elismert nemzetközi örökbefogadások elismerésének feldolgozása során kerüljék el a nagyfokú bürokráciát; |
24. |
hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mostohaszülők által gondozott vagy örökbefogadott gyermekek számára olyan elhelyezést biztosítsanak, amely a leginkább biztosítja a gyermek számára annak lehetőségét, hogy kapcsolatot tarthasson fenn kulturális hátterével és tanulhassa és használhassa saját anyanyelvét; kéri a tagállamokat, hogy a hatóságok tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy elkerüljék a testvérek egymástól való elválasztását; |
25. |
felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak külön figyelmet és támogatást azon szülők, és különösen a nők számára, akik családon belüli erőszak áldozatául estek, akár gyermekkorukban, akár felnőttként, annak elkerülése érdekében, hogy ismételten áldozatul essenek a gyermekük feletti felügyelet automatikus megvonása miatt; |
A gyermek jogellenes külföldre vitele
26. |
felhívja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a gyermek jogellenes külföldre vitele tekintetében megvalósuló határokon átnyúló együttműködés terén elért eredményeket, mely együttműködés az EU gyermekjogi ütemterve alapján elsőbbséget élvez; |
27. |
felszólítja a Tanácsot, hogy készítsen jelentést a gyermekek határokon átnyúló vonatkozású, jogellenes elvitelével kapcsolatos riasztórendszerek eredményeiről, valamint a Bizottság iránymutatásainak megfelelően kösse meg a gyermekek jogellenes külföldre vitelével foglalkozó megfelelő együttműködési megállapodásokat; |
o
o o
28. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének. |
(1) HL L 338., 2003.12.23., 1. o.