12.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/92

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ahhoz kapcsolódó emberi jogi ENSZ-egyezményekre és azok fakultatív jegyzőkönyveire,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) létrehozásáról szóló 60/251. számú határozatára,

—

tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Szociális Chartára és az EU Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

—

tekintettel az EJT-ről szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel az emberi jogok megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira, ideértve az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértését érintő ügyekről szóló vitákra vonatkozó állásfoglalásait,

—

tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. december 17-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, valamint 18., 21., 27. és 47. cikkére,

—

tekintettel az ENSZ EJT által az ENSZ-közgyűlésének készített 2015. évi éves jelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel 2015. és 2016. jelentős évfordulók az emberi jogok, béke és biztonság érvényesülését illetően, úgymint: az ENSZ megalapításának 70. évfordulója, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya megalkotásának 50. évfordulója, valamint a fejlődéshez való jogról szóló ENSZ-nyilatkozatnak (1986) 30., a Pekingi Nyilatkozat és cselekvési platform elfogadásának (1995) 20. évfordulója, valamint az ENSZ Biztonsági Tanács mérföldkövet jelentő, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló határozatának (2000) és a Milleniumi Fejlesztési Céloknak (2000) megalkotásának 15. évfordulója;

B.

mivel minden államnak kötelessége tiszteletben tartani az emberi jogokat fajra, származásra, vallásra, társadalmi osztályra, kasztra, nemre vagy bőrszínre való tekintet nélkül, mivel megerősíti a (polgári, politikai, gazdasági, szociális, illetve kulturális) emberi jogok oszthatatlanságába vetett hitét, melyek egymással összefüggnek és egymásra épülnek, és mivel ezen jogok bármelyikének hiánya hatással van a többire; mivel minden állam kötelessége tiszteletben tartani lakosságának alapvető jogait, és konkrét intézkedéseket hozni e jogok nemzeti szintű előmozdítása érdekében, továbbá nemzetközi szinten együttműködni az emberi jogok valamennyi területen történő érvényesítése előtti akadályok megszüntetése érdekében;

C.

mivel az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió etikai és jogi vívmányainak részét képezi, és az európai egység és integritás egyik sarokköve; mivel az emberi jogi helyzet belső és külső koherenciája alapvetően fontos az EU külföldi emberi jogi politikájának hitelessége szempontjából;

D.

mivel az Unió harmadik országokkal ápolt kapcsolatait érintő fellépéseit az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke határozza meg, amely megerősíti az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltát, továbbá az emberi méltóság, az egyenlőség és szolidaritás elvének, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban lefektetett elveknek a nemzetközi színtéren történő fellépései során történő tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét;

E.

mivel az emberi jogok tiszteletben tartását a békét és biztonságot, fejlesztési együttműködést, kereskedelmet és beruházást, humanitárius segélyt, klímaváltozást és terrorizmus elleni harcot érintő minden politikai területen érvényesíteni kell, minthogy ezeket a problémákat nem lehet az emberi jogok tiszteletétől elszigetelten kezelni;

F.

mivel az ENSZ-tagállamok elfogadták és elkötelezték magukat a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend mellett, amely az emberi jogok és az emberi méltóság egyetemes tiszteletén, a jogállamiságon, az igazságosságon, az egyenlőségen és a megkülönböztetésmentességen alapuló világ létrehozását tűzte ki célul;

G.

mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) rendes ülései, a különleges előadók kijelölése, egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmusa és az egyes országokban kialakult helyzetekre vagy tematikus kérdésekre vonatkozó egyedi eljárások hozzájárulnak az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához és tiszteletben tartásához;

H.

mivel az Emberi Jogi Tanács néhány tagját az emberi jogok legsúlyosabb megsértőiként tartják számon, és ők eddig kevés hajlandóságot mutattak, hogy együttműködjenek az ENSZ különleges eljárásaival és eleget tegyenek az ENSZ emberi jogi egyezmény alapján létrehozott testületei felé történő jelentéstételi kötelezettségeiknek;

1.

üdvözli Choi Kyong-lim nagykövetnek az Emberi Jogi Tanács 2016.évi elnökévé történő kinevezését;

2.

üdvözli az EJT-nek az ENSZ Közgyűlése részére készített éves jelentését 28., 29. és 30. ülésszakáról;

3.

ismételten kifejezi azt az álláspontját, hogy EJT-tagokat olyan országok közül kell választani, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat, a jogállamiságot és a demokráciát, továbbá sürgeti az ENSZ tagországait arra, hogy az EJT-tagnak történő megválasztás során ösztönözzék többek között az emberi jogok terén elért teljesítményen alapuló kritériumokat az egyes államokkal szemben; aggodalmát fejezi ki az EJT tagjainak újonnan megválasztott egyes országokban tapasztalható emberi jogi visszaélések miatt; úgy véli, hogy a tagállamoknak nem szabadna támogatniuk olyan országok EJT-taggá választását, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi jogokat;

4.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosa Hivatalának („a Hivatal”) függetlenségét és integritását annak érdekében, hogy továbbra is hatékonyan és pártatlanul végezhesse munkáját; ezzel összefüggésben felszólít a Hivatal megfelelő támogatásának és finanszírozásának biztosítására; megismétli, hogy támogatja a különleges eljárásokat és a megbízottak (például a különmegbízottak) független státuszát, amely lehetővé teszi számukra, hogy teljesen elfogulatlanul tehessenek eleget kötelességeiknek, és minden államot arra szólít fel, hogy működjenek együtt ezekkel az eljárásokkal; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy egyes tagállamok nem hajlandóak az együttműködésre;

5.

ismételten hangsúlyozza a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés jelentőségét, amelynek célja, hogy teljes képet adjon az emberi jogok helyzetéről valamennyi ENSZ-tagállamban, és megismétli, hogy támogatja a felülvizsgálat e második ciklusát, amelynek középpontjában az első ciklus során elfogadott ajánlások végrehajtása áll; ismételten kéri azonban az első ciklus alatt a tagállamok által elutasított ajánlások újbóli vizsgálatát az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés folyamatának következő szakaszában;

6.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy érdekeltek széles köre, nevezetesen a civil társadalom, teljes mértékben részt vegyen a Hivatal munkájában, és aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy szigorú korlátozások megakadályozták a civil társadalom részvételét az UPR folyamatában; felhívja az ENSZ tagállamait, köztük az EU tagállamait, hogy használják az UPR-t országuk emberi jogi helyzetének értékeléséhez és ezzel kapcsolatos ajánlások megfogalmazásához,

7.

felszólítja az Európai Uniót, hogy kövesse nyomon az uniós politikai párbeszédek során meghatározott egyetemes időszakos felülvizsgálati ajánlásokat az érintett országokban, az ajánlások országos és regionális stratégiák révén történő végrehajtása módjainak és eszközeinek feltárása érdekében;

8.

üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosa által a változtatásra indított kezdeményezését, melynek célja, hogy javítsa és megerősítse az ENSZ emberi jogi hivatalainak globális jelenlétét nyolc regionális központ létrehozásával, melyek az emberi jogok tiszteletben tartását védik és segítik elő oly módon, hogy a partnerekkel közvetlenül együttműködve alakítják át az emberi jogi mechanizmusok ajánlásait valós változásokká; az Emberi Jogi Tanács 10. évfordulója alkalmából felszólít a Tanács hatásainak értékelésére, többek között megbízatása, valamint állásfoglalásai és más döntései végrehajtása tekintetében;

9.

aggodalmát fejezi ki a néhány országban véghezvitt, az alkotmánynak az elnöki hivatali idő meghatározott korlátjának megváltoztatására irányuló felülvizsgálatával kapcsolatban, ami egy olyan kérdés, ami néhány esetben választásokkal kapcsolatos erőszakhoz vezetett; újfent hangsúlyozza, hogy a polgári és politikai jogok, többek között az egyéni és kollektív szólásszabadság, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadság tisztelete a demokratikus, toleráns és pluralista társadalom fokmérője;

10.

megismétli, hogy az egyetemes és egyenlő választójogon alapuló rendszeres, szabad és nyílt választások megtartása olyan alapvető jog, melyet minden állampolgár részére biztosítani kell az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (21. cikk (3) bekezdés) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (25. cikk) szerint; megerősíti, hogy a szólásszabadság és a független és pluralista polgári társadalmat előmozdító élénk környezet meglétére van szükség annak elősegítése érdekében, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartsák;

11.

azon a véleményen van, hogy a mai kor digitális technológiája előnyt és kihívást is jelent a magánélethez fűződő jog védelmében, a szólásszabadságnak az interneten keresztül az egész világon történő gyakorlásában, valamint a biztonságban, mivel a mai kor digitális technológiái a szélsőséges és terrorista propaganda, illetve a toborzás eszközeiként szolgálhatnak; ezzel összefüggésben üdvözli a digitális korban a magánélet védelméhez való joggal foglalkozó különleges ENSZ-előadó kinevezését, akinek megbízatása magában foglalja azokat a megfigyelési és adatvédelmi kérdéseket, amelyek online vagy offline környezetben hatással vannak az emberekre;

12.

felszólítja az ENSZ tagállamait, köztük az uniós tagállamokat az ENSZ különmegbízott ajánlásainak végrehajtására a fajgyűlölet, az etnikai alapú gyűlölet és az idegengyűlölet interneten és közösségimédia-hálózatokon való terjedése és az efféle gyűlöletre e fórumokon való buzdítás elleni küzdelem érdekében a megfelelő jogalkotási intézkedések meghozatala révén, a véleménynyilvánítás szabadsága teljes mértékű tiszteletben tartása mellett;

13.

elítéli az emberi jogok védelmezői és ellenzéki személyek számos harmadik országban a kormányerők általi folyamatos zaklatását és fogva tartását; aggodalmát fejezi ki a tisztességtelen és korlátozó jogszabályokat, köztük a külföldi finanszírozás korlátozását illetően, melynek következtében beszűkül a civil társadalmi tevékenységek rendelkezésére álló tér; felszólít minden kormányt, hogy mozdítsa elő és támogassa a média, a civil társadalmi szervezetek és az emberi jogok védelmezői tevékenységének szabadságát, és tegye lehetővé számukra, hogy félelem, elnyomás és megfélemlítés nélkül tevékenykedhessenek;

14.

úgy véli, hogy az Emberi Jogi Tanács hitelességét gyengíti, hogy számos tagországában továbbra is zaklatnak és letartóztatnak emberi jogi aktivistákat és ellenzékieket; sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy nyújtsanak be egy kezdeményezést az ENSZ szintjén annak érdekében, hogy koherens és átfogó választ dolgozzanak ki azokra a komoly kihívásokra, amelyekkel szerte a világon szembekerülnek azok az emberi jogi aktivisták, akik a nők jogaiért, a környezetvédelemhez és a földhöz való jogért, valamint az őslakosok jogaiért szállnak síkra, akik a korrupció és a büntetlenség ellen harcolnak, és akik – újságírók és más emberijog-védők – az emberi jogok védelme érdekében a médiát használják (az online és a közösségi médiát is ideértve); a kezdeményezés célja emellett, hogy szisztematikusan elítélje ezen jogvédők meggyilkolását;

15.

rendkívüli aggodalmának ad hangot a humanitárius segélyszervezetekben dolgozók és az orvosi létesítmények elleni fokozódó támadásokat illetően; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi humanitárius jog egyértelműen tilt minden ilyen jellegű támadást, és felszólítja a konfliktusban álló feleket, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jog alapelveit; a támadásokra való hatékonyabb reagálás érdekében hangsúlyozza a segélyszervezeti dolgozók biztonsága növelésének fontosságát;

16.

emlékeztet arra, hogy az EU a zéró tolerancia elvét képviseli a halálbüntetéssel kapcsolatban, és a halálbüntetéssel kapcsolatban régóta képviselt álláspontjával összhangban ismételten leszögezi, hogy ellenzi a kínzást, a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot és büntetést minden esetben és minden körülmények között; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unió továbbra is támogassa a halálbüntetés felfüggesztését, valamint ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság magasabb szintre emeléséhez; megismétli, hogy a harmadik országok kábítószer-használat elleni rendészeti politikáihoz nyújtott támogatásokat – úgymint pénzügyi támogatás, technikai segítségnyújtás és kapacitásépítés – a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt kiszabott halálbüntetés alkalmazásának tilalmához kell kötni; támogatását fejezi ki az emberi jogokkal és a kábítószer-ellenes politikával foglalkozó különleges előadó kinevezését illetően;

17.

elismerését fejezi ki az eddig elért előrelépésekért, amelyek következtében számos ország felfüggesztette a halálbüntetést, míg mások jogalkotási intézkedéseket hoztak a halálbüntetés felfüggesztése irányában; mindamellett sajnálatát fejezi ki, hogy az utóbbi pár évben néhány országban újból bevezették a kivégzéseket; felhívja azon országokat, melyek eltörölték a halálbüntetést vagy régóta moratóriumot gyakorolnak a halálbüntetésekkel kapcsolatosan, hogy kötelezettségvállalásaiknak továbbra is tegyenek eleget, és ne vezessék be újból a halálbüntetést;

18.

emlékeztet arra, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkében elismert alapvető emberi jog; emlékeztet továbbá arra, hogy e szabadság kölcsönösen összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és egyaránt jelenti a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint a teista és nem teista hit vagy az ateista meggyőződés gyakorlásának szabadságát, valamint a választott meggyőződés elfogadásához, megváltoztatásához és feladásához, vagy az ahhoz való visszatéréshez való jogot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány ország még mindig nem tartja be az ENSZ normáit és állami elnyomást alkalmaz, amely magában foglalhatja a fizikai büntetést, a börtönbüntetéseket, a mértéktelen pénzbírságokat és akár a halálbüntetést a vallás és a meggyőződés szabadságának megsértésével; aggodalmát fejezi ki a vallási és világnézeti kisebbségek növekvő üldözése, és a gyülekezeti helyeik elleni jogellenes károkozás miatt; támogatja a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadónak a „vallás nevében” elkövetett erőszakos cselekedetekről szóló jelentését; felszólítja az Európai Uniót, hogy valósítsa meg a vallásközi párbeszédek kezdeményezésére vonatkozó ajánlásait;

19.

üdvözli, hogy az EU elkötelezett a vallás és a meggyőződés szabadságának nemzetközi fórumokon való előmozdítása mellett, többek között a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatásának támogatása révén; teljes mértékben támogatja azt a gyakorlatot, hogy az EU vezető szerepet vállal az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában és az ENSZ-közgyűlésben az e témában hozott tematikus határozatok vonatkozásában; konkrét intézkedéseket kér azoknak a vallási kisebbségeknek és nem hívőknek, hitüket elhagyóknak és ateistáknak a védelme érdekében, akik az istenkáromlásról szóló törvények áldozatai; úgy véli, hogy nemzetközi és regionális fórumokon is fel kell lépni, nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet fenntartva – többek között az uniós képviseleteken keresztül – a vallási szervezetekkel és közösségekkel, összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 17. cikkével;

20.

elismeri az EJT azon törekvéseit, hogy a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal kapcsolatban a különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottak kinevezése révén valamennyi emberi jogot egyenlő szintre helyezze és azonos hangsúlyt adjon azoknak; kiemeli ezzel összefüggésben a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya panaszkezelési és kivizsgálási mechanizmusait létrehozó fakultatív jegyzőkönyve széleskörű ratifikációjának fontosságát;

21.

mély aggodalmát fejezi ki a rendkívüli szegénység növekedését illetően, ami veszélyezteti minden emberi jog teljes körű érvényesítését; üdvözli ezzel kapcsolatosan az EJT különleges előadójának mélyszegénységről és emberi jogokról szóló jelentését (A/HRC/29/31), és támogatja a mélyszegénység megszüntetésére vonatkozó javaslatát; fontosnak tartja az egyre növekvő egyenlőtlenségek felszámolását a szegénység elleni általános küzdelem, valamint a szociális és gazdasági jogok előmozdítása érdekében, különösen az élelmiszerhez, vízhez, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés megkönnyítése révén;

22.

azon a véleményen van, hogy a korrupció, az adócsalás, a közvagyon kezelésében elkövetett visszaélések és az elszámoltathatóság hiánya az emberi jogok egyenlő gyakorlását fenyegetik, és aláássák a demokratikus folyamatokat, a jogállamiságot, a tisztességes igazságszolgáltatást, és az olyan közszolgáltatásokat, mint az oktatás és az alapvető egészségügyi szolgáltatások; úgy véli, hogy az emberi jogok – különösen az információhoz való jog, a véleménynyilvánítási és gyülekezési jog, a független igazságszolgáltatáshoz és a közügyekben való demokratikus részvételhez való jog – tiszteletének biztosítására irányuló fellépések alapvető jelentőségűek a korrupció elleni harcban;

23.

hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban a kisebbségi közösségeknek sajátos szükségleteik vannak, és elő kell mozdítani e közösségek teljes mértékű egyenlőségét a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén;

24.

felhívja az ENSZ tagállamait, köztük az EU tagállamait, hogy kérjék fel a különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottakat, hogy fordítsanak különleges figyelmet az őslakos nőket, a fiatalokat és a fogyatékossággal élő személyeket érintő kérdésekre, és rendszeresen tegyenek jelentést az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tevékenyen támogassák az őslakos népek részvételét az Emberi Jogi Bizottság ülésein; felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassák az őslakos népekkel foglalkozó horizontális cselekvési terv kidolgozását, különös tekintettel az őslakos népekkel folytatott rendszeres konzultáció megszervezésére;

25.

támogatja az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek hatékony és átfogó végrehajtását; sürgeti az összes ENSZ-tagállamot, köztük az EU tagállamait, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre nemzeti cselekvési terveket; úgy ítéli meg, hogy a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ fontos szerepet játszik az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában; ismételten megerősíti az EU és a multinacionális vállalkozások szerepének jelentőségét, amelyek vezető szerepet játszanak az üzleti magatartásra és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi normák előmozdításában;

26.

felszólítja az ENSZ-t és az Európai Uniót, hogy vessék fel a multinacionális és európai vállalatoknak a földhöz való jogok védelmében fellépő aktivisták ügyét, akik különböző megtorlások – például fenyegetés, zaklatás, önkényes letartóztatás, bántalmazás és gyilkosság – áldozatai;

27.

üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának arra vonatkozó kezdeményezését, hogy fejlesszék tovább az elszámoltathatósági és jogorvoslati projektet annak érdekében, hogy hozzájáruljon egy méltányos és hatékonyabb hazai jogorvoslati rendszer létrehozásához, különös tekintettel az emberi jogokkal való durva visszaélésekre, amelyeket az üzleti életben elkövetnek; felszólítja az összes kormányt arra, hogy teljesítse kötelességeit és biztosítsa az emberi jogok tiszteletben tartását, az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, akiknek gyakorlati és jogi kihívásokkal kell szembenézniük, ha jogorvoslatot szeretnének országos és nemzetközi szinten, akiknek emberi jogait üzleti vállalkozások kapcsán megsértették;

28.

felhívja a figyelmet, hogy 2015 júliusában megtartotta első ülését egy határozatlan időre létrehozott, kormányközi munkacsoport (IGWG), amely az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2014. június 26-i határozata alapján jött létre abból a célból, hogy nemzetközi, jogilag kötelező erejű eszközt dolgozzon ki a transznacionális vállalatokra és más üzleti vállalkozásokra vonatkozóan, az emberi jogokat illetően; felszólítja az Európai Uniót, hogy támogassa azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy összehangolja a politikákat az OECD-nek a multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaival, továbbá javasolja, hogy az Európai Unió és tagállamai vegyenek aktívan részt abban a vitában, amelynek témája egy, az üzleti és emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi, jogilag kötelező erejű eszköz az ENSZ rendszerén belül;

29.

riasztónak tartja a II. világháború óta bekövetkezett legkomolyabb migrációs válságot, melyet üldöztetések, fegyveres összecsapások és általánossá vált erőszak miatt az otthonukat elhagyni kényszerülők növekvő száma generált, akik védelmet és jobb életet keresve vágnak neki a veszélyes utazásnak még életük kockáztatása árán is; hatékony és koordinált nemzetközi intézkedésekre szólít fel a migráció kiváltó okainak kezelésére; továbbá a migrációval kapcsolatos jelenlegi és jövőbeni kihívások kezelése érdekében több erőfeszítésre szólít fel az ENSZ szintjén, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala, az Élelmezési Világprogram és egyéb, a konfliktuszónákon belül és kívül a menekültek számára alapvető szolgáltatások nyújtásában részt vevő ENSZ-testületek számára megfelelő finanszírozás biztosítása révén; kiemeli a migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges ENSZ-előadó munkájának, többek között ajánlásainak fontosságát;

30.

felszólítja az összes országot, hogy az emberi jogokra épülő hozzáállást fogadjon el a migrációval szemben, amely a migrációs politikák és a migráció kezelésének középpontjába állítja a migránsok, a menedékkérők és a menekültek jogait, és kiemelt figyelmet fordít a migránsok marginalizált és hátrányos helyzetű csoportjaira, például a nőkre és a gyermekekre; felszólít minden államot, hogy keressenek megoldást a nemhez kötődő, nők és lányok elleni erőszak problémájára, és hangsúlyozza a nemi kérdést szem előtt tartó, a nők és lányok sajátos szükségleteit figyelembe vevő migrációs politika kidolgozásának fontosságát;

31.

emlékeztet arra, hogy minden állam kötelezettsége a saját joghatóságuk alatt élő valamennyi személy emberi jogainak tiszteletben tartása és védelme, függetlenül azok nemzetiségétől vagy származásától és tekintet nélkül azok bevándorlói státuszára; emlékeztet arra, hogy egy globális migrációs stratégia szorosan kapcsolódik a fejlesztési és humanitárius politikákhoz, beleértve humanitárius folyosók létrehozását és humanitárius vízumok kibocsátását; ismételten felszólít annak biztosítására, hogy a nem uniós államokkal kötött valamennyi migrációs együttműködési és visszafogadási megállapodás feleljen meg a nemzetközi jognak; emlékeztet arra, hogy a migránsok visszaküldése csak a migránsok jogainak teljes tiszteletben tartása mellett lehetséges, megfelelő tájékozottságon alapuló döntés alapján, és csak abban az esetben, ha jogaik védelme biztosítva van a hazájukban; felszólítja a kormányokat, hogy vessenek véget a migránsok önkényes letartóztatásának és önkényes fogva tartásának; aggodalmát fejezi ki a migránsok és a menekültek elleni megkülönböztetés, valamint jogaik megsértése miatt; felszólítja ezzel összefüggésben az ENSZ tagállamait, köztük az uniós tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a menedékkereséshez és a menekültstátuszhoz való jogot;

32.

üdvözli az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye keretében létrejött Párizsi megállapodást, mely alkalmazkodást, mérséklést, technológia fejlesztést és átadást, valamint kapacitás-építést foglal magában; felhívja az aláíró államokat, hogy teljesítsék kötelezettségvállalásaikat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye egyáltalán nem hivatkozik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, és kéri, hogy az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezményének politikái és fellépései az emberi jogokra épüljenek;

33.

emlékeztet, hogy az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatása egy azonnali és potenciálisan visszafordíthatatlan globális veszélyt jelent az emberi jogok teljes körű élvezetére, és hogy annak hatása a már bizonytalan jogi helyzetű sérülékeny csoportokra jelentős; aggodalommal állapítja meg, hogy az éghajlattal kapcsolatos nemkívánatos események, mint például a tengerszint emelkedése, az aszályokat és áradásokat okozó szélsőséges időjárás-változások várhatóan még több emberélet veszteséghez, populációk kitelepítéséhez, valamint táplálék- és vízhiányokhoz vezetnek;

34.

felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy kezelje a jogi hiányosságokat a „klímamenekült” fogalmát illetően, beleértve annak lehetséges meghatározását is;

35.

üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának nemrég hozott 2242. számú, a nőkről, a békéről és biztonságról szóló határozatát, mely a globális kihívások, beleértve a növekvő erőszakos szélsőségesség, éghajlatváltozás, migráció, fenntartható fejlődés, béke és biztonság kezelésére irányuló minden erőfeszítés központi elemévé teszi a nőket; elismerését fejezi ki az ENSZ átfogó tanulmányának az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. számú, a nőkről, a békéről és biztonságról szóló határozatának alkalmazásáról szóló megállapításaival kapcsolatban, mely hangsúlyozza a nők vezető szerepét és részvételét a konfliktusok megoldásában és a béke építésében, és hogy bevonásuk javította a humanitárius segítségnyújtást, fokozta a békefenntartók erőfeszítéseit, elősegítette a béketárgyalások lezárását és segítette a szélsőséges erőszak elleni küzdelmet; felszólítja az ENSZ-t és annak minden tagállamát, hogy tegyenek konkrét lépéseket, amelyekkel biztosítják a nők autonómiáját, a konfliktusok megelőzésébe és megoldásába, valamint a béketárgyalásokba és a béketeremtési folyamatba történő valós bevonását azáltal, hogy növelik képviseletüket az összes döntéshozási szinten, ide számítva az országos, a regionális és a nemzetközi intézményeket és mechanizmusokat is;

36.

kifejezi megdöbbenését azon tény miatt, hogy az erőszakos szélsőséges csoportok jelentkezése óta – ilyen például a Dáis Szíriában és Irakban, vagy a Boko Haram Nyugat-Afrikában – a nők elleni erőszak, és nevezetesen a szexuális erőszak ezen szélsőséges csoportok célkitűzéseinek, ideológiájának és bevételi forrásainak szerves részévé vált, és kritikus új kihívás elé állította a nemzetközi közösséget; felszólítja az összes kormányt és az ENSZ intézményeit, hogy fokozzák elkötelezettségüket ezekkel a gyalázatos bűncselekményekkel szemben, és állítsák helyre a nők méltóságát, hogy igazságszolgáltatásban, jóvátételben és megfelelő támogató intézkedésekben részesülhessenek;

37.

úgy véli, hogy a nőket és lányokat a konfliktusok idején sebezhetővé tevő nők és férfiak közötti alapvető egyenlőtlenségek kezelése révén a nők autonómiájának biztosítása a szélsőségekkel szembeni fellépés egyik módja; hangsúlyozza, hogy a menekülttáborokban, válságövezetekben, valamint a mélyszegénység és a szélsőséges környezeti jelenségek – többek között aszály és áradások – által érintett területeken folytatni kell a lányok oktatását;

38.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne csorbuljanak a pekingi cselekvési platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog védelme tekintetében; kiemeli, hogy a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés hozzájárul a gyermekhalandóság és az anyák halálozási arányának csökkentéséhez; rámutat, hogy a családtervezés, az anyák egészsége, a fogamzásgátlókhoz, illetve a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférés jelentősen elősegíti a nők életének megmentését, valamint azt, hogy újrakezdjék életüket, amennyiben erőszak áldozatává váltak; hangsúlyozza, hogy ezeket a politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába kell helyezni;

39.

hangsúlyozza azoknak az intézkedéseknek a fontosságát, amelyek a döntéshozatal minden szintjén erősítik a nők részvételét és vezető szerepüket; felszólítja az államokat, hogy biztosítsák, hogy a nők egyenlő arányban legyenek képviselve a közintézményekben és a közéletben, és fordítsanak különös figyelmet a kisebbségi nők bevonására;

40.

felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy a nemek közti egyenlőségnek valamennyi külső politikájukban és programjukban való, többek között a harmadik országokkal folytatott strukturális párbeszédeken keresztül történő általános érvényesítése, a nemekkel kapcsolatos kérdések nyilvános felvetése, valamint e célkitűzés megfelelő forrásokkal való ellátása révén továbbra is mozdítsák elő a nők politikai és gazdasági szerepvállalásának erősítését;

41.

támogatja a gyermekek jogainak előmozdítására irányuló uniós erőfeszítéseket, különösen a gyermekek vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférésének biztosítása, a fegyveres csoportokba besorolt gyermekek rehabilitációjának és reintegrációjának biztosítása, a gyermekmunka, a gyermekkínzás, a gyermekboszorkányság, a gyermekkereskedelem és -házasság, továbbá a gyermekek szexuális kizsákmányolásának felszámolása, valamint a gyermekek fegyveres konfliktusokban való segítése és számukra a konfliktusövezetekben és a menekülttáborokban az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása révén;

42.

emlékeztet arra, hogy az 1989-ben elfogadott Gyermek Jogairól szóló Egyezmény, amely a legszélesebb körben ratifikált nemzetközi emberi jogi szerződés, meghatároz számos gyermeki jogot, köztük az élethez, egészséghez, oktatáshoz és a játékhoz, valamint a családi élethez, az erőszakkal és a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelemhez és a véleményük meghallgatásához való jogot; felszólítja e szerződés összes aláíróját, hogy tartsák tiszteletben kötelezettségeiket;

43.

üdvözli az ENSZ által indítani tervezett globális vizsgálatot, melynek célja, hogy ellenőrzések és értékelések elemzése segítségével feltérképezze, hogy az érvényben lévő nemzetközi jogok és normák hogyan kerülnek végrehajtásra a helyszínen, valamint hogy felmérje, milyen konkrét lehetőségei vannak az államoknak politikáik és válaszlépéseik javítására; minden államot a vizsgálat támogatására és az abban való aktív részvételre ösztönöz;

44.

aggodalommal állapítja meg, hogy 2015-ben a világ egyes országaiban sok embert ítéltek halálra és végeztek ki olyan bűncselekmények miatt, amelyeket 18 éves koruk betöltése előtt követtek el, annak ellenére, hogy a gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezmény megtiltja a halálos ítélet fiatalkorúakkal szemben történő alkalmazását;

45.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos országban érvényben maradtak a megkülönböztető jogszabályok és gyakorlatok és az egyénekkel szembeni, szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt történő erőszakos cselekmények; ösztönzi az LMBTI-személyek helyzetének szoros figyelemmel kísérését olyan országokban, ahol a közelmúltban LMBTI-ellenes törvényeket vezettek be; súlyos aggodalmának ad hangot az európai kontinens országaiban is megfigyelhető, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát korlátozó, ún. „propagandaellenes” törvények miatt;

46.

ismételten megerősíti, hogy támogatja az emberi jogok főbiztosa által elsősorban nyilatkozatok, jelentések és a „Free & Equal” (szabadság és egyenlőség) elnevezésű kampány formájában végzett további munkáját az LMBTI-személyek összes emberi joga érvényesülésének előmozdítása és védelme terén; a megkülönböztető törvények és gyakorlatok elleni küzdelem folytatására ösztönzi a főbiztost; aggodalmát fejezi ki az LMBTI-személyek emberi jogainak védelméért síkra szálló aktivisták alapvető szabadságjogainak korlátozása miatt, és felhívja az EU-t, hogy fokozza támogatásukat; úgy véli, hogy az LMBTI-személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek jogintézményekhez;

47.

felszólítja az Uniót, hogy az Európai Unióról szóló Szerződés 21. cikkével és az Unió külső tevékenységeire vonatkozó általános rendelkezésekkel összhangban mozdítsa elő az emberi jogok, köztük a civil társadalmi, a politikai, a gazdasági, a szociális és a kulturális jogok egyetemességét és oszthatatlanságát;

48.

ismételten felszólítja az EU-t, hogy vezessen be jogokon alapuló megközelítést, és az emberi jogok tiszteletben tartását tegye kereskedelmi és beruházási politikái, közszolgáltatásai, fejlesztési együttműködése, valamint közös biztonság- és védelempolitikájának szerves részévé; hangsúlyozza továbbá, hogy az Unió emberi jogi politikájának biztosítania kell, hogy bel- és külpolitikája – az Uniós Szerződéssel összhangban – egységes legyen;

49.

megismétli továbbá annak fontosságát, hogy az Unió aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ emberi jogi mechanizmusaiban, különösen a Harmadik Bizottságban, az ENSZ-közgyűlésben (UNGA) és az Emberi Jogi Tanácsban (EJT); elismeri az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az Unió ENSZ-be delegált New York-i és genfi küldöttsége, valamint a tagállamok erőfeszítéseit, melyek célja, hogy időben történő és lényegi tanácskozás és egy egységes üzenet közvetítése révén növelje az uniós egységességet az emberi jogi kérdéseknek az ENSZ szintjén történő tárgyalása során; ösztönzi az Uniót, hogy hallassa nagyobb erővel a hangját, többek között a több régióra kiterjedő kezdeményezések egyre gyakrabban alkalmazott gyakorlatának fokozása és az állásfoglalások együttes támogatása, illetve az állásfoglalásokban való vezető szerepe révén; ismételten felszólítja az Európai Uniót, hogy növelje tevékenysége láthatóságát minden multilaterális fórumon;

50.

kéri az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy továbbra is tegye hatékonyabbá, egységesebbé és láthatóbbá az Unió emberi jogi politikáját az EJT-vel összefüggésben, és alakítson ki még szorosabb együttműködést az ENSZ emberi jogi főbiztosával és a különleges eljárásokkal;

51.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy javítani kell az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésein képviselt uniós álláspont előkészítését és koordinációját, valamint foglalkozni kell az Unió külső és belső emberi jogi politikái közötti következetlenség problémájával;

52.

emlékeztet arra, hogy folytatni kell azt az intézményesített gyakorlatot, melynek keretében parlamenti küldöttségeket delegálnak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába és az ENSZ-közgyűlésbe;

53.

szigorúbb elveken álló és nem szelektív részvételre szólítja fel az uniós tagállamokat az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában;

54.

ismételten felszólítja az Európai Unió Tanácsát, hogy alakítson ki közös uniós álláspontot a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatban, kiemelt jelentőséget biztosítva az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának, és kezelve az olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; ismételten sürgeti az Uniót, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélkül támadások végrehajtására képes, teljes mértékben autonóm fegyverek gyártását, fejlesztését és használatát; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogok képezzék részét a harmadik országokkal a terrorizmus elleni küzdelemről folytatott valamennyi párbeszédnek;

55.

elismeréssel nyugtázza az EKSZ és a Bizottság által készített, a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában útmutatással szolgáló dokumentum megjelenését, melynek célja, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben a harmadik országoknak segítséget nyújtó projektek tervezése és végrehajtása során biztosítva legyen az emberi jogok tiszteletben tartása; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása a sikeres terrorellenes politikák alapját képezi, ideértve a digitális megfigyelési technológiák alkalmazását is; kiemeli, hogy hatékony kommunikációs stratégiák kialakítására van szükség, melyekkel szembe lehet szállni a terrorizmussal, a szélsőséges propagandával és toborzási módszerekkel, különösen az online környezetben;

56.

ajánlja, hogy az Európai Unió többszörözze meg azon demokratizálódási folyamatok még átfogóbb megközelítésének kidolgozására tett erőfeszítéseit, melyeknek csak egy része a szabad, tisztességes választás, így hozzájárulva a demokratikus intézmények erősítéséhez; úgy véli, hogy a bővítési és szomszédságpolitikák keretében az átmenettel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását fel kell használni a világ egyéb táján folyó demokratizálódási folyamatok elősegítésére és megszilárdítására;

57.

kiemeli a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben a békével és az igazságszolgáltatással kapcsolatban megfogalmazott 16. fenntartható fejlődési cél jelentőségét, amely a belső és a külső intézkedések egyik elsődleges célja kell, hogy legyen, különösen a fejlesztési együttműködések finanszírozása során;

58.

komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes jelentősebb sporteseményeket olyan tekintélyelvű országok szerveznek meg, amelyekben emberi jogi jogsértésekre kerül sor; felszólítja az ENSZ-t és az uniós tagállamokat, hogy vessék fel a kérdést, valamint hogy kezdeményezzenek párbeszédet a nemzeti sportszövetségekkel, vállalati szereplőkkel és civil társadalmi szervezetekkel az ilyen eseményeken való részvételük módjairól, többek között a 2018-ban Oroszországban, majd 2022-ben Katarban megrendezendő FIFA Világkupa, valamint a 2022-ben Pekingben megrendezendő olimpiai játékok tekintetében;

59.

megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját, amelynek célja, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és igazságot szolgáltassanak a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára; továbbra is éberen figyeli a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitásának és függetlenségének aláásására irányuló törekvéseket; sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és nyújtsanak számára erős diplomáciai, politikai és pénzügyi támogatást, többek között az ENSZ-ben is; felszólítja az Uniót, annak tagállamait és különleges képviselőit, hogy aktívan támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot, döntéseinek érvényre juttatását, valamint a Római Statútumban foglalt bűncselekményekre vonatkozóan a büntetlenség elleni küzdelmet, többek között megerősítve és kiterjesztve annak kapcsolatát a Biztonsági Tanáccsal, valamint előmozdítva a Római Statútum és az ahhoz Kampalában elfogadott módosítások egyetemes ratifikálását;

60.

üdvözli Grúzia EJT-tagságát és a Grúziáról szóló legújabb időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelést; nyugtázza a törvényhozási reformokat, amelyek bizonyos előrelépést eredményeztek az igazságszolgáltatási és bűnüldözési szektorban, az ügyészségnél, a bántalmazás elleni küzdelemben, valamint a gyermekjogok, a magánélet és a személyes adatok védelme, illetve a belső menekültek tekintetében;

61.

megállapítja azonban, hogy további erőfeszítésekre van szükség az igazságszolgáltatás teljes körű függetlensége tekintetében, valamint a rossz bánásmód elleni küzdelemben, különös tekintettel az áldozatok előzetes letartóztatására és rehabilitációjára, a rendészeti erők által elkövetett bántalmazásokért való elszámoltathatóságra, a kormányzati tisztviselők által a múltban elkövetett visszaélések kivizsgálására, valamint a kisebbségek és a nők jogaira; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogi normák értelmében a kormány felelőssége, hogy minden gyermeket megvédjen az erőszaktól, és kéri, hogy vessenek vizsgálat alá minden gyermekjótékonysági intézményt; kéri, hogy rendelkezzenek az áldozatok rehabilitációjáról; továbbra is aggodalmát fejezi ki a véleménynyilvánítás és a média szabadságával kapcsolatban, valamint amiatt, hogy a megfigyelők nem jutnak be Abházia megszállt területeire és a Csinvali régióba/Dél-Oszétiába, ahol továbbra is széles körben megsértik az emberi jogokat; felszólítja továbbá a grúz kormányt arra, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy kövessék az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés során tett ajánlásokat;

62.

elismerését fejezi ki Libanonnak a nyílt határok és a befogadás politikája miatt, melyeket a Palesztinából, Irakból és Szíriából érkező menekültek tekintetében folytat évek óta, kiemeli, hogy az országban, amelyben minden negyedik ember menekült, a világon a legmagasabb a menekültek egy főre jutó aránya, és felhívja az Európai Uniót, hogy csoportosítson át több forrást és szorosan működjön együtt a libanoni hatóságokkal annak érdekében, hogy az ország továbbra is meg tudja védeni a menekültek és menedékkérők jogait; ezzel összefüggésben aggodalmát fejezi ki a szíriai menekültek közötti gyermek- és/vagy kényszerházassági esetek állítólagos nagy száma miatt; arra biztatja a libanoni kormányt, hogy fontolja meg a Libanonba történő belépést, az ott tartózkodást és az onnan történő kilépést szabályozó jogszabályok reformját;

63.

támogatja a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság (CEDAW) ajánlásait, hogy felhívják a migráns háztartási alkalmazott nők figyelmét a Libanon által is aláírt CEDAW-egyezmény által biztosított emberi jogaikra; kiemelten hangsúlyozza a „Kafala rendszer” eltörlésének és annak szükségességét, hogy biztosítsák az országban dolgozó női migránsok igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférését, többek között biztonságuk és tartózkodásuk garantálása révén a státuszukkal kapcsolatos jogi és közigazgatási eljárások során;

64.

hangsúlyozza, hogy míg a mauritániai kormány előrelépést tett a rabszolgatartás és rabszolgasághoz hasonló gyakorlatok minden formája elleni harcot célzó jogalkotási intézkedések meghozásával, addig a hatékony alkalmazás hiánya hozzájárul ezen gyakorlatok fennmaradásához; felszólítja a hatóságokat, hogy léptessenek életbe egy rabszolgaság elleni törvényt, országszerte kezdjenek rendszeres és szabályos bontásos adatgyűjtésbe a rabszolgaság minden formájáról, valamint végezzenek alapos, bizonyítékokon alapuló vizsgálatot a rabszolgaság történetéről és természetéről ezen gyakorlat felszámolása érdekében;

65.

sürgeti a mauritániai hatóságokat, hogy a nemzetközi egyezményeknek és Mauritánia saját nemzeti jogának megfelelően tegyék lehetővé a szólás és a gyülekezés szabadságát; felszólít továbbá Biram Dah Abeid, Bilal Ramdane és Djiby Sow szabadon bocsátására, hogy zaklatástól és megfélemlítéstől való rettegés nélkül folytathassák erőszakmentes kampányukat a rabszolgaság fennmaradása ellen;

66.

üdvözli a 2015. november 8-i, versenyen alapuló választások megtartását, amely fontos mérföldkövet jelent az ország demokratikus átalakulásában; örömmel fogadja, hogy a mianmari szavazók támogatásukról biztosították az ország további demokratizálódását; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor e választások alkotmányos kereteivel kapcsolatban, amelyek értelmében a parlamenti helyek 25 %-a a katonaság számára van fenntartva; elismeri az emberi jogok tekintetében eddig tett előrelépéseket, miközben meghatároz számos, továbbra is jelentős aggodalomra okot adó területet, beleértve a kisebbségek jogait és a véleménynyilvánítási, egyesülési és a békés gyülekezési szabadságot is;

67.

elítéli a rohindzsa nép súlyos és széles körű megkülönböztetését és elnyomását, amelyet súlyosbít az a tény, hogy ez a közösség nem rendelkezik jogi státussal, és hogy erősödik a nem buddhista népesség elleni gyűlöletbeszéd; felszólít a rohindzsákkal szemben elkövetett emberi jogi jogsértésekről szóló valamennyi jelentés teljes, átlátható és független kivizsgálására, és úgy véli, hogy a parlament által 2015-ben elfogadott, a „faj és vallás védelmére” irányuló négy törvény megkülönböztetést eredményező szempontokat foglal magában a nemek tekintetében; megismétli arra irányuló kérését, és kifejezi azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) kapjon engedélyt egy hivatal létrehozására az országban; hangsúlyozza az EU–Mianmar beruházási megállapodás véglegesítéséről szóló tárgyalásokat megelőző, teljes fenntarthatósági hatásvizsgálat elvégzésének szükségességét;

68.

üdvözli az új nepáli alkotmány 2015. szeptember 20-i hatálybalépését, amelynek le kell fektetnie az ország jövőbeni politikai stabilitásának és gazdasági fejlődésének alapjait; reméli, hogy a kisebbségek, köztük a dalitok politikai képviseletével, valamint az állampolgársági jogszabályokkal kapcsolatos fennmaradó aggodalmakat a közeljövőben orvosolni fogják;

69.

sajnálatát fejezi ki az igazságtételi, megbékélési és eltűnésekről szóló törvény 2014. májusában történt elfogadása ellenére a polgárháború alatt mindkét oldal által elkövetett emberi jogi visszaélésekre vonatkozó elszámoltathatóság széleskörű hiánya miatt; sürgeti a nepáli kormányt a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményhez való csatlakozására; elítéli a tibeti menekültek alapvető szabadságaival szembeni korlátozásokat; sürgeti Indiát, hogy szüntesse meg a nepáli gazdaság nem hivatalos blokádját, amely a 2015. áprilisi pusztító földrengéssel párosítva humanitárius válságot okoz, és csaknem egymillióval több nepálit szorít a szegénység zsákutcájába;

70.

méltányolja, hogy Omán megalapította a kormányzati nemzeti emberi jogi bizottságot, és helyesli a meghívást, mely lehetővé tette az ENSZ békés gyülekezéshez való joggal foglalkozó különleges előadójának áttörést jelentő, 2014. szeptemberi látogatását; reményét fejezi ki, hogy ezek a konstruktív lépések Ománnak az ENSZ emberi jogi képviselőivel és a független emberi jogi szervezetekkel való intenzívebb együttműködéséhez fognak vezetni;

71.

arra biztatja Ománt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy csökkentse az ENSZ-előadó szerint az ország egészét átjáró a félelmet és a megfélemlítést; ezzel összefüggésben továbbra is aggodalmát fejezi ki az összes politikai párt betiltása miatt, és felszólítja a kormányt, hogy vizsgálja felül ezt a lépést; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy kínáljanak fel technikai és jogi segítséget Ománnak, hogy biztonságos és megengedő környezetet tudjon kialakítani a civil társadalmi szervezetek részére;

72.

aggodalmát fejezi ki a ruandai emberi jogi helyzettel kapcsolatban, többek között a szólásszabadságot és az egyesülési szabadságot érintő megszorítások, az ellenzéki politikai pártok és független civil társadalmi tevékenységek rendelkezésére álló demokratikus tér beszűkülése, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségét elősegítő környezet hiánya miatt; felszólítja a ruandai kormányt, hogy hozzon létre egy demokratikus teret, amelyben a társadalom minden rétege szabadon tevékenykedhet;

73.

aggodalommal tölti el az a közelmúltbeli alkotmánymódosítás, amely lehetővé teszi, hogy a hivatalban lévő elnök harmadszor is induljon az elnöki mandátumért; felszólítja a ruandai kormányt, hogy tartsa be a demokráciáról, választásokról és kormányzásról szóló Afrikai Chartát;

74.

üdvözli a hadviselő felek által 2015. augusztus 28-án aláírt, a polgárháborút lezáró békemegállapodást, amely kiterjed az átmeneti hatalommegosztásra, biztonsági intézkedésekre, valamint egy vegyes bíróság felállítására, a konfliktus kezdete óta elkövetett összes bűncselekmény kivizsgálása céljából; emlékeztet arra, hogy a konfliktus több ezer emberéletet követelt, és sok százezer embernek és menekültnek el kellett hagynia az otthonát;

75.

felszólítja valamennyi felet, hogy tartózkodjon emberi jogi jogsértések és nemzetközi humanitárius jogi jogsértések elkövetésétől, beleértve azokat is, amelyek nemzetközi bűncselekményeknek számítanak, mint például a bírósági eljárás nélküli kivégzések, az etnikai alapú erőszak, a konfliktusokkal összefüggő szexuális erőszak, az erőszakos közösülést is beleértve, valamint a nemi alapú erőszak, a gyermekek toborzása és bevetése, az erőszakos eltüntetések, önkényes letartóztatások és fogva tartás;

76.

üdvözli az ENSZ EJT 2015. júniusi határozatát és az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala missziójának telepítését, hogy figyelemmel kísérje és jelentést készítsen az emberi jogok dél-szudáni helyzetéről; felszólítja az Emberi Jogi Tanácsot, hogy támogassa egy Dél-Szudánnal foglalkozó különleges előadó kinevezését, azzal a megbízatással, hogy kísérje figyelemmel az erőszakos cselekményeket és készítsen róluk nyilvános jelentést, nyújtson segítséget a kormánynak az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala missziója által megfogalmazott ajánlások végrehajtásában, valamint tegyen javaslatokat a tényleges elszámoltathatóság elérésére nézve;

77.

aggodalmát fejezi az országban tapasztalható szörnyű emberi jogi helyzet miatt, mely az elmúlt évek romló gazdasági, politikai és társadalmi légkörének köszönhetően alakult ki; újfent megismétli, hogy a szólásszabadság, a független igazságszolgáltatás és a jogállamiság alapvető feltétele a demokratikus társadalomnak; felszólítja a venezuelai hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássa szabadon a véleménynyilvánítási szabadságuk és alapvető jogaik gyakorlása miatt önkényesen őrizetbe vett ellenzéki vezetőket, valamint az összes békés tüntetőt;

78.

üdvözli a 2015. december 6-án tartott választások megtartását és az új nemzetgyűlés felállítását; elítél minden olyan próbálkozást – például egyes demokratikusan megválasztott tagok felfüggesztését –, melynek célja a venezuelai emberek akaratát kifejezésre juttató választási eredmények teljes körű végrehajtásának megakadályozása; emlékeztet arra, hogy az új kormánynak egész sor emberi jogi problémát kell megoldania, a bírósági tárgyalás nélküli kivégzések végrehajtóinak büntetlenségétől és elszámoltathatóságától az önkényes letartóztatásokon és fogva tartásokon, a méltányos tárgyalásokon és a bíróság függetlenségén keresztül egészen a gyülekezési és egyesülési szabadságig és a média szabadságáig; hangsúlyozza, hogy Venezuela 2016. január 1-jétől kezdve három évre tagja lesz az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, ami az emberi jogok tiszteletben tartása területén különleges felelősséggel jár;

79.

aggodalmának ad hangot a Szíriában tapasztalható drámai biztonsági és humanitárius helyzet miatt; hangsúlyozza a Szíriával foglalkozó független nemzetközi ENSZ-vizsgálóbizottság által végzett munka fontosságát; elítéli a polgári lakosságra irányuló szándékos, célzott támadásokat, a válogatás nélküli és aránytalan támadásokat, a civil létesítmények és kulturális örökségvédelem alatt álló objektumok elleni támadásokat, valamint a büntető célú ostrom és blokád alá helyezést; hangsúlyozza, hogy különleges figyelmet és támogatást kell biztosítani az erőszak női áldozatainak, valamint a nők szervezeteinek és a humanitárius segítségnyújtásban és a konfliktusmegoldásban való részvételüknek; felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy segítsék a vizsgálóbizottság megfelelő finanszírozásának biztosítását, hogy az teljesítse megbízatását, ami az összes elkövetett súlyos emberi jogi jogsértés tényének és körülményeinek megállapításából áll, és ahol lehetséges, a felelősök azonosításából, annak biztosítása érdekében, hogy a jogsértések elkövetőit, beleértve az olyan jogsértéseket is, amelyek emberiesség elleni bűncselekményt képezhetnek, felelősségre vonják, például a Nemzetközi Büntetőbíróság elé történő utalás révén;

80.

ismét leszögezi, hogy a szíriai válság fenntartható megoldása csak egy olyan átfogó politikai rendezés révén lehetséges, amely a szíriai nép jogos törekvéseinek megfelelő, és számukra saját jövőjük független és demokratikus módon való meghatározását lehetővé tevő, valódi politikai átmenethez vezet; üdvözli, hogy 2015. október 30-án megszületett a Szíriáról szóló bécsi tárgyalások zárónyilatkozata; üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanács 2254. (2015) számú határozatának 2015. december 18-i elfogadását;

81.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Szíriában üldözik a vallási és etnikai kisebbségeket, akiket kizárólag hitük miatt áttérésre és sarc fizetésére kényszerítenek, megtámadnak, bántalmaznak, eladnak rabszolgának, vagy szervkereskedelem áldozatává tesznek;

82.

súlyos aggodalmát fejezi ki az emberi jogok védelmezőivel, újságírókkal és azok családtagjaival szembeni célzott támadások miatt; súlyosan elítéli a politikai erőszakot, az azonnali kivégzéseket, és az emberi jogok egyéb módokon történő megsértését; sürgeti a burundi hatóságokat, hogy vessenek véget e jogsértéseknek és visszaéléseknek, és tekintsék ezt kritikus és sürgető prioritásnak, valamint hajtsanak végre pártatlan és független vizsgálatokat, hogy bíróság elé állíthassák a felelősöket és jóvátételben részesíthessék az áldozatokat;

83.

továbbra is mély aggodalmát fejezi ki a válság humanitárius hatásával kapcsolatban, mind az ország, mind az egész régió civil lakosságát illetően; felszólítja az Uniót, hogy továbbra is munkálkodjon a kormány és az ellenzék egyetértésén alapuló megoldáson, egy átfogó és demokratikus politikai rendszer visszaállítása céljából;

84.

üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2015. december 17-ei, a burundi emberjogi helyzet további romlásának megelőzéséről szóló rendkívüli ülésének megtartását, azonban sajnálatát fejezi ki annak késedelmes megszervezését illetően; felszólít független szakértőkből álló misszió gyors kiküldésére, és arra ösztönzi a burundi hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a misszióval;

85.

továbbra is komolyan aggódik az emberi jogok szisztematikus megsértése miatt az országban; mély aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy 2015-ben a szaúd-arábiai bíróságok riasztóan sok esetben szabtak ki és hajtottak végre halálbüntetést; elítéli az utóbbi hetekben elkövetett tömeges kivégzéseket; felszólítja Szaúd-Arábiát, hogy hirdessen moratóriumot a halálbüntetésre;

86.

felszólítja a szaúdi hatóságokat arra, hogy engedjék szabadon a meggyőződése miatt bebörtönzött összes személyt, többek között a 2015. évi Szaharov-díjas Raif Badawit; felszólítja az Uniót, hogy kövesse szoros figyelemmel ezt a konkrét esetet;

87.

megismétli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagjait azok közül az államok közül kell kiválasztani, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat, a jogállamiságot és a demokráciát, ami Szaúd-Arábiára jelenleg nem jellemző; felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges eljárásaival, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatalával;

88.

üdvözli, hogy 2015 augusztusában szabadon bocsátották a többi politikai rabot is, és felhívja a fehérorosz kormányt, hogy a szabadon bocsátott politikai rabokat rehabilitálja, és állítsa vissza teljes egészében polgári és politikai jogaikat; kifejezi mélységes aggodalmát a véleménynyilvánítási szabadság, az egyesülési szabadság és a békés gyülekezés folytatódó korlátozásai miatt; elítéli a független és ellenzéki újságírók zaklatását, valamint az emberi jogi aktivisták zaklatását és fogva tartását; sürgeti Fehéroroszországot, hogy a halálbüntetés végleges eltörlése felé tett első lépésként csatlakozzon a halálbüntetések végrehajtására vonatkozó globális moratóriumhoz; felszólítja a kormányt, hogy teljes mértékben működjön együtt a különleges előadóval, és vállaljon kötelezettséget az emberi jogok védelmét célzó reformok meghozataláért, többek között a különleges előadó által készített ajánlások és egyéb emberi jogi mechanizmusok végrehajtása révén;

89.

tudomásul veszi az alelnök/főképviselő és a Tanács 2016. január 18-án elfogadott, a közel-keleti békefolyamatról szóló következtetéseit; teljes mértékben egyetért a Tanáccsal abban, hogy a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi normák mindenki általi betartása, az elszámoltathatóságot is ideértve, a béke és a biztonság egyik sarokköve, valamint hogy a nemzetközi jog értelmében az izraeli telepek jogszerűtlenek, és veszélyeztetik a kétállami megoldás életképességét; mély sajnálattal tölti el Makarim Wibisono, az ENSZ emberi jogok palesztin területeken tapasztalható helyzetével foglalkozó különleges előadójának lemondása;

90.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 69. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése főtitkárának.