10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/28

Előadó:

Thierry LIBAERT

1.1.

A „nudge”-ok az európai közigazgatás eszköztárát (tájékoztatás és tudatosság fejlesztése, pénzügyi ösztönzés, jogalkotás és példamutatás) kiegészítő közpolitikai eszközként jelennek meg. Ugyanakkor az egyes társadalmi, környezeti és gazdasági kihívásokkal való szembenézés rendkívül jelentős eszközét is jelentik.

1.2.

Ösztönözni kell a nudge-ok alkalmazását a közpolitikákban a hagyományos eszközök kiegészítésére, csakúgy mint az általuk az egyéni viselkedésekkel kapcsolatban javasolt megközelítésváltást. A nudge-ok így a globális közpolitikák részévé válhatnának, és alacsonyabb költségek mellett felgyorsulhatna a megvalósításuk. Rugalmas és egyszerű jellegük miatt az érintettek eltérő csoportjai – kormányközi szervek, a minisztériumok belső egységei, a területi önkormányzatok, a nem kormányzati szervezetek és a magánszektorbeli szereplők – különböző helyzetekben, egyidejűleg is alkalmazhatják őket.

1.3.

Különösen azokat a nudge-okat kell előnyben részesíteni, amelyek környezeti, társadalmi stb. célkitűzéseket szolgálnak (energetikai/ökológiai átállás, a források pazarlása elleni küzdelem, társadalmi jólét, a népesség egészségi állapotának javítása stb.). Ezek az eszközök olyan intézkedések részét képezhetik, amelyek hozzájárulhatnak azon előre meghatározott közös célok eléréséhez, amelyeknél a közpolitikák hagyományos eszközei hatástalanoknak, illetve túlságosan költségesnek bizonyultak.

1.4.

Elő kell mozdítani a nudge-okra vonatkozó információk és bevált gyakorlatok európai szintű cseréjét az érintett szereplők különböző csoportjai (közigazgatási szervek, önkormányzatok, vállalkozások, társulások, nem kormányzati szervezetek stb.) között. Egy, a kezdeményezéseket összefogó platformot, illetve egy erre a célra létrehozott megfigyelőközpontot lehetne előirányozni.

1.5.

Mélyrehatóbban kellene tanulmányozni a nudge-ok kultúrák, társadalmi-gazdasági jellemzők, területek szerint eltérően megjelenő hatásait. Ezáltal jobban megismerhetővé válnának a nudge-ok országok, ágazatok stb. közötti terjesztésének és adaptációjának előnyei és korlátai. Különösen a nudge-ok viselkedésre kifejtett hatásának időtartamát lenne érdemes alaposabban megvizsgálni.

1.6.

Meg kell határozni a nudge-ok általános használati feltételeit, ami hozzásegíthet káros hatásaik csökkentéséhez, és etikai elfogadhatóságukat biztosításához is. Ezeket egy a különböző érdekelt felek által közösen kidolgozott, európai szinten elfogadott, és a tagállamok által alkalmazandó magatartási chartában lehetne rögzíteni. Egyúttal egy útmutatót is közzé lehetne tenni, és el lehetne juttatni az érintett szereplőkhöz.

1.7.

A nudge-ok átláthatóságának biztosítása érdekében a különböző nudge-ok alkalmazására vonatkozó tájékoztatási eljárást kell bevezetni a „noszogatott” személyek számára. A nudge-oknak érthetőeknek, a felek által egyeztetettnek, és közös egyetértésükön alapulóknak kell lenniük ahhoz, hogy a lehető legnagyobb mértékben elfogadottakká válhassanak. Ezáltal lenne elkerülhető, hogy a nudge-ok alkalmazása „torzulásokkal”, illetve a manipuláció kockázatával járjon.

1.8.

Annak érdekében, hogy a nudge-ok ne térüljenek el felelőtlen célok felé, biztosítani kell a tényleges etikai szabályokat. A nudge-okat négy feltétel megvalósulása esetén lehet alkalmazni: az eljárásnak átláthatónak kell lennie, olyan rugalmasságot kell biztosítania az érintett személyek számára, miáltal megmarad a választás lehetősége, az utóbbiaknak nyújtott tájékoztatásnak megbízhatónak kell lennie, továbbá az egyének nem vonhatóak felelősségre.

1.9.

A nudge-okra vonatkozóan különböző (társadalmi, környezeti, gazdasági) szempontokat értékelő monitoring- és értékelési intézkedéseket kell kidolgozni. Ez egy kezdeti kísérleti időszakot is magában foglalhat, amely lehetővé teszi annak megismerését, hogy egy nudge a jellegétől, a célközönségétől, a körülményektől függően pontosan milyen befolyást fejt ki. Ez az időszak gyors kiigazításra is lehetőséget teremthet, amennyiben egy nudge eredményei csalódást keltenek, így hatástalansága esetén meg is szüntethető.

1.10.

Ösztönözni kell a viselkedés-gazdaságtan oktatását az alap- és továbbképzésekben. Ez hozzásegíthet ezen eszköz alaposabb megismeréséhez, és a különböző célközönségeket (köztisztviselőket, a vállalkozások munkavállalóit, képviselőket stb.) az észszerű és kritikus alkalmazására ösztönözheti. Ehhez az egyetemi szakok átjárhatóvá tételére van szükség, mivel a nudge egy több területet érintő megközelítésen alapul.

1.11.

A nudge-gondolkodás alkalmazása során a benne rejlő lehetőségek legjobb kihasználása érdekében biztosítani kell bizonyos mértékű rugalmasságot. Ugyanis, a közigazgatás rendelkezésére álló többi eszközhöz hasonlóan a nudge nem csodaszer, nem is teljesen újdonság, azonban az egyes magatartásformák megváltoztatásához kiegészítő eszközként rendkívül hasznos lehet. Elsődleges célja, hogy a közpolitikák koncepcióikban a magatartásformák „gazdasági észszerűsége” mellett vegyék figyelembe azok pszichológiai vetületét is.

1.12.

Az EGSZB kezdeményezésére meg kell szervezni az első európai nudge-konferenciákat, amelyek egyedülálló európai színhelyei lehetnek az ezen eszközt alkalmazó szereplők közötti tapasztalatcseréknek.

1.13.

Ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni az új gazdasági modellre történő, számos területen jelentős rendszerszintű következményekkel járó alapvető átállással, az EGSZB-n belül létre kell hozni egy új horizontális, állandó testületet, amely elemezné ezeket a fejleményeket, köztük a nudge-ot és más kapcsolódó témákat, amilyen a körforgásos gazdaság, a közösségi gazdaság és a funkcionális gazdaság.

2.1.

Az egyének viselkedésének megváltoztatására a közigazgatás hagyományosan négy típusú eszközt alkalmaz: tájékoztatás és figyelemfelhívás, pénzügyi ösztönzés, jogalkotás (tiltás és kötelezés) és példamutatás. Ennek a négy eszköznek azonban megvannak a maga korlátai, különösen a felelős, azaz a természeti erőforrásokat kevésbé igénybe vevő magatartás és fogyasztás terén. Gyakran eltérés mutatkozik ugyanis az egyén felelősségvállalása és mindennapi magatartása között.

2.2.

A szándék és a viselkedés közötti ilyen eltérés okait az egyének viselkedését befolyásoló tényezők megértésére szakosodott viselkedés-gazdaságtan és -tudomány is elemezte. E tudomány kutatói szerint több tényező határozza meg az egyének cselekedeteit. Olyan összetett, korlátozott racionalitással rendelkező, de jelentős mértékben érzelmi lények vagyunk, akiket a többi ember és a társadalmi kölcsönhatások, valamint a döntéshozatal körülményei és környezete egyaránt befolyásol.

2.3.

Végső soron a döntéseink és a viselkedésünk alapja nagyrészt az, amit a gazdasági Nobel-díjas Daniel KAHNEMAN az „első számú rendszerünknek” nevez: egy nagyrészt akaratlan, automatikus, szupergyors gondolkodásmód, amely az erőfeszítések minimalizálásával, lehető legkevesebb odafigyelés mellett segít hozzá számos mindennapos döntés meghozatalához; ez a gondolkodásmód azonban sztereotípiákból és asszociációkból táplálkozik, és gyakran eltávolít a matematikai észszerűségtől.

3.1.

A viselkedés-gazdaságtan (Behavioral Economics) szerint tehát a közpolitikák hagyományos mozgatórugói alkalmatlannak bizonyulhatnak a viselkedések megváltoztatására, mivel nem veszik figyelembe azokat a különböző szinteket, amelyek befolyással lehetnek a döntéshozatalra. Két amerikai professzor, Richard THALER (chicagói közgazdaságtan-professzor és a viselkedés-gazdaságtan vezető alakja) és Cass SUNSTEIN (harvardi jogász professzor) ebből a megállapításból kiindulva tette közzé 2008-ban az első művét a nudge-okról (1), amely azon a gondolaton alapul, hogy a viselkedés megváltozásának „szelíd ösztönzőkön” kell alapulnia. A szerzők meghatározása szerint a nudge„a választáskonstrukció minden olyan tényezője, amely előre látható módon megváltoztatja az emberek viselkedését anélkül, hogy megtiltana bármilyen lehetőséget, vagy jelentősen módosítaná a pénzügyi ösztönzőket”. Egy cselekedet akkor számít egyszerű nudge-nak, ha könnyen elkerülhető, mivel a nudge sohasem lehet kényszerítő jellegű.

3.2.

A nudge „választáskonstrukciók” létrehozására irányul, amelyek a kívánt választást az egyén és/vagy a közösség számára legelőnyösebbként tüntetik fel anélkül, hogy megváltoztatnák a rendelkezésre álló választási lehetőségek számát vagy jellegét. A fogyasztót vagy a felhasználót a legmegfelelőbbnek ítélt választás felé történő irányításáról van szó. A nudge három jellegzetességgel bír: az egyén megőrzi a teljes választási szabadságát, a megvalósítás egyszerű, a beavatkozás korlátozott költségekkel jár.

3.3.

Egyes országok közigazgatása egyre nagyobb mértékben érdeklődik a nudge-ok iránt, mivel ezeknek két jelentős előnye van: nem korlátozzák az egyéni szabadságokat, és nem túl költségesek, ellenben hatásuk jelentős lehet. Ezek tehát olyan kiegészítő eszközök lehetnek, amelyek az egészség, a környezet stb. iránt „felelősségteljesebb” egyéni magatartást kiváltani kívánó közpolitikák részévé válhatnak. Az egyén számára a nudge a döntéshozatal megkönnyítésével egyszerű választást tesz lehetővé.

4.1.

Az alapértelmezett választás. Egy olyan alapértelmezett automatikus megoldási javaslatról van szó, amelyet az azt alkalmazó hatóság legelőnyösebbnek tekint, és amelyet a legegyszerűbb megvalósítani. Ez az eszköz az egyénekben rejlő tehetetlenségi erőn nyugszik. Ez a helyzet például a franciaországi jövedelemadó-bevallások esetén, amelyek 2005 óta automatikusan feltételezik, hogy az adott háztartás rendelkezik televízióval. Ez hozzájárult a csalások arányának 6 %-ról 1 %-ra történő lecsökkentéséhez. Az alapértelmezett választást egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a bankok, az energiaszolgáltatók és más vállalkozások is, amelyek az automatikusan a lap két oldalára nyomtatott papír alapú számlákkal szemben inkább elektronikus számlát javasolnak stb.

4.2.

A társadalmi norma ereje, amelyet a nudge úttörői a viselkedésformák jelentős meghatározóinak tekintenek. Ez az eszköz tehát felhasználható arra, hogy rávegyék az egyéneket egy adott irányú cselekvésre. Elsősorban a közeli környezetben lévő egyének (szomszédok, munkatársak) többsége által megvalósított magatartás hangsúlyozásáról van szó. Ezen üzenet célja, hogy rávegye az egyént, hogy a társadalmi normának való megfelelés érdekében hasonlóképpen viselkedjen. 2011-ben az Egyesült Államokban az OPOWER energiaszolgáltató elvégzett egy kísérletet. 600 000 háztartásnak olyan levelet küldtek ki, amelyben az e háztartások áramfogyasztására vonatkozó adatokból kiindulva feltüntették többek között, hogy „Ön az elmúlt hónapban a legtöbbet megtakarító szomszédjához képest 15 %-kal több energiát fogyasztott”. Grafikonok segítségével összehasonlította az adott otthon energiafogyasztását olyan szomszédokéval és más fogyasztókéval, akik fogyasztásuk csökkenése miatt mosolygó „smiley” jelet kaptak. E leveleket követően a részt vevő háztartásoknál az energiafogyasztás átlag 2 %-os csökkenését jegyezték fel, amely az OPOWER szerint összesen 250 millió USA dollár megtakarítást eredményezett (2). Számos hasonló kísérlet 1–20 % közötti mértéket elérő energiafogyasztás-csökkenéshez vezetett.

4.3.

A veszteség kockázata, amely azon (elsősorban pénzügyi) veszteség hangsúlyozására irányul, amelyet az egyén akkor szenved el, ha nem változtat például az energiafogyasztási magatartásán. Például közlik vele, hogy egy adott összeget elveszít, amennyiben nem módosít a szokásain, vagy épp ellenkezőleg, ezek megváltoztatása esetén megkaphatja ezt az összeget. A veszteség vizualizálása nem pénzügyi mutatókkal (kalória, széndioxid-kibocsátás) is történhet.

4.4.

A versenyhelyzet, ami többek között az egyes gyakorlatok, például a pazarlás elleni harc ösztönzését célzó verseny megszervezésével jön létre. Így például a „Prioriterre” elnevezésű francia nem kormányzati szervezet az energiatakarékosságra szeretné felhívni a figyelmet. E célból minden évben megrendezi a „Pozitív energiájú család” című versenyt, ami 2014-ben körülbelül 7 500 családot mozgósított, amelyek akkor nyerhették meg a különböző juttatásokat, ha 8 %-kal csökkentették az energiafogyasztásukat (3).

4.5.

A játékok és szórakoztató megjelenítések felhasználása Az egyik legismertebb nudge-ot az amszterdami repülőtér valósította meg: a piszoárok falára legyeket festettek, hogy a férfiakat rávegyék a helyes célzásra. 2009-ben a Volkswagen a stockholmi Odenplan stadionban a kijárathoz vezető lépcsőt hatalmas zongorabillentyűzetté alakította. Az egyes lépések által kifejtett nyomás egy-egy hangot szólaltatott meg (4). A cél az volt, hogy a lift helyett a lépcső használatára ösztönözzék az embereket. Dél-Koreában egy padlóra felfestett jel figyelmeztet a mozgólépcsőt használó személyek elhízásának veszélyére.

4.6.

A nudge megváltoztathatja a választási lehetőségek vagy egyes termékek megjelenését annak érdekében, hogy az egészségesebbnek, környezettudatosabbnak tekintett termékek kerüljenek előtérbe. A nudge e típusa néha az ökocímkék rendszeréhez közelíthet. Számos olyan kísérletet végeztek étkezdékben, amelynek célja az volt, hogy rávegyék a vendégeket az egészséges élelmiszerek fogyasztására. Ehhez ezeket az élelmiszereket a pult elején helyezték el, ami egyes esetekben azt eredményezte, hogy kétszer annyi fogyott belőlük ahhoz képest, mint amikor a pult közepén vagy végén voltak. Más étkezdékben a pazarlást próbálták csökkenteni azzal, hogy csökkentették a tányérok méretét: éppúgy teleszedték őket, de a felszolgált mennyiség csökkent (a vendégek, ha akartak, másodszor is szedhettek) (5).

5.1.

2008 óta egyre több ország érdeklődik a nudge-okkal kapcsolatos közpolitikai eszközökben rejlő hármas lehetőség iránt, amely szerint a közvélemény jobban elfogadja őket, mint a szabályokat és az adókat, emellett olcsóbbak és hatékonyabbak is. Az alábbi bekezdések ezekre hoznak példákat, korántsem kimerítő jelleggel.

5.2.

2010-ben David CAMERON brit kormánya létrehozta David HALPERN vezetésével a „Behavioural Insights Team”csoportot, amelynek feladata a viselkedéstudomány alkalmazása a brit közpolitikákban. Ez a csoport például megváltoztatta a kormányzati weboldalt, amely ezáltal lehetőséget biztosít a szervadományozáshoz való csatlakozásra. Feltüntette ezen az oldalon, hogy „minden egyes nap emberek ezrei, akik ezt az oldalt olvassák, a regisztráció mellett döntenek”, és elhelyezte a brit társadalombiztosítás, az NHS (National Health Service) logóját. Egy éven belül a programhoz csatlakozók száma 2,3 %-ról 3,2 %-ra nőtt (96 000-rel több csatlakozó). 2014 óta a „Nudge Unit” működése független, és tanácsadást nyújt külföldi kormányok, önkormányzatok, vállalkozások stb. számára is (6).

5.3.

Az Obama-kormányzat szintén létrehozta saját „Nudge Squad” egységét 2014-ben, Maya SHANKAR vezetésével. Egy 2015 szeptemberében közzétett rendeletben Obama elnök a viselkedéstudomány („behavioral science”) vívmányainak alkalmazására buzdítja a minisztériumokat és kormányügynökségeket (7) A szingapúri, az ausztrál és a német kormány szintén felállított viselkedésgazdasággal foglalkozó szakértői csoportokat.

5.4.

Franciaországban 2013 óta az állami intézkedések korszerűsítéséért felelős főtitkárság (SGMAP) és az államháztartásért felelős főigazgatóság (DGFIP) (8) megsokszorozta a nudge-okkal kapcsolatos kísérleteket.

5.5.

Az Európai Bizottság a Közös Kutatóközponton belül létrehozott egy „A viselkedéstudományok perspektívái és hozadéka” elnevezésű osztályt Xavier TROUSSARD vezetésével. Ez az egység többek között közzétett 2016-ban egy jelentést, amelyben hangsúlyozta, hogy az Unión belüli közpolitikák egyre inkább hasznosítják a viselkedés-gazdaságtan vívmányait (9). Úgy véli, hogy e tárgyban célszerű volna erősíteni a világpolitika és az egyetemek közötti párbeszédet. Elsősorban azt javasolja, hogy a közpolitika minden szakaszában bővítsék a viselkedés-gazdaságtan eszközeinek felhasználását, az alkalmazásukra vonatkozó tájékoztatás és a hatásaikról szóló ismeretek fejlesztése mellett.

6.1.

A nudge gondolkodásnak megvannak a maga korlátai. Nagyfokú tervezési és végrehajtási szigort igényel, technikai és etikai kérdéseket egyaránt felvet. Nem helyettesítheti a polgárok kötelező tájékoztatását, a választásaik megértetését célzó oktatási tevékenységet és a hatóságok olyan klasszikus cselekvési eszközeit sem, mint a törvények vagy a gazdasági ösztönzők. Másrészt nem szabad alulbecsülni az alkalmazásukhoz kapcsolódó kockázatokat és korlátokat sem.

6.2.

Jelenleg nem áll rendelkezésre túl sok tanulmány a nudge-ok hatékonyságára vonatkozóan, különösen közép- és hosszú távon. Közülük néhány az ezen eszközzel szemben fellépő egyéni reakciók sokféleségével foglalkozik. Így például, az OPOWER által végzett kísérletben azok a háztartások, amelyeknek az áramfogyasztása eleve alacsonyabb volt az átlagnál, általában növelték fogyasztásukat, miután erről tudomást szereztek. Ezzel ellentétben azokban a lakosokban, akik sokkal több áramot fogyasztanak a szomszédaiknál, a nudge bűntudatot, vagy kisebbségi érzést kelthet. Egyes tanulmányok szerint a nudge-ok befogadása az egyének értékei és véleménye (10), de akár a politikai és kulturális hátterük szerint is változhat. Általában véve a létrejött tanulmányok arra mutatnak rá, hogy a nudge-ok a közönségtől, a kultúráktól és a körülményektől függően eltérő hatást fejthetnek ki. Ezért közvetlenül vagy véletlenszerűen értékelni kell a nudge-ok hatásait.

6.3.

Másrészt felmerül a nudge-ok hatásának időtartamával foglalkozó kérdés is. A víz- és áramfogyasztás vonatkozásában a tanulmányok kimutatták, hogy a társadalmi normák ismétlődő hatása idővel csökken, még akkor is, ha minimális mértékben több évig fenntartható (11). A nudge-ok hosszú távú hatása attól függ, milyen mértékben képesek alapvető változást hozni a szokásokban. Ha egyszer az alapértelmezett lehetőség megváltozik, amennyiben az fennmarad, nincs ok feltételezni, hogy a viselkedés nem marad meg. A gond inkább a további lépések vagy a módosítás lehetőségével van. Könnyebbnek tűnik fokozatosan bevezetni egy adót vagy egy szabályt, mint egy alapértelmezett lehetőséget.

6.4.

A nudge-ok negatív hatásokhoz vezethetnek, ami abból áll, hogy az egyén egy rossz cselekedet után hajlamos erkölcsösebben viselkedni, és fordítva. A kísérletek például bemutatták, hogy a „zöld” fogyasztási cikkek vásárlását követően bizonyos körülmények között gyakoribbá válhatnak az olyan jogsértő magatartások, mint a csalás és a lopás (12). Az egyes területeket érintő erkölcsös magatartás ösztönzésére irányuló erőfeszítések tehát más területeken negatív következményekkel járhatnak. Ezek az ellentétes hatások, amennyiben megerősítésre kerülnek, megnehezítik a nudge-ok globális hatásának értékelését. Valószínűleg ritkák, és nem kérdőjelezik meg a nudge irányába tett lépések fontosságát. Ugyanakkor nem szabad kizárni az ilyen típusú hatások előfordulását sem.

6.5.

Egy nudge hatékonyságát a kívánatos viselkedéshez való viszonyában lehet megállapítani, ami felveti a kívánatos meghatározásának és mérésének kérdését. Nagyon nehéz ugyanis megtudni, mit gondolnak a polgárok a saját boldogságukról. A nudge-dzsal kapcsolatban felmerül az a kérdés is, hogy ki dönti el a követendő célt, és így azt, is, hogy az egyén és/vagy a társadalom számára mi a kívánatos. Amennyiben ez egy állami döntéshozó, előfordulhat, hogy ezt a célt és a nudge-ot nem szándékosan, például információ hiányában, a saját érdekei felé irányítja.

6.6.

Végül, néha nehéz meghúzni a tájékoztatás, a kommunikáció és a manipuláció közötti határvonalat. Például néhány olyan szálloda, amely arra ösztönzi a vendégeit, hogy többször használják törülközőjüket, ehhez szándékosan magasabbnak mutatja azon használók arányát, akik így tesznek (13). Ezen üzenetek célja nem a címzettek megtévesztése, hanem egyfajta önbeteljesítő jóslat teljesítése oly módon, hogy végül ezek az üzenetek igazzá váljanak. Azonban a vendégek így a magatartásukat valójában egy valótlan állításra alapozzák. A hazugsághoz folyamodás – különösen az állami döntéshozók esetén – morálisan nem elfogadható, még akkor sem, ha erkölcsösebb magatartáshoz vezet. Árthat a döntéshozó hírnevének, végső soron pedig csökkentheti a nudge-ok hatékonyságát, mivel gyereknek nézik a fogyasztókat.