10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/1

Előadó:

Thierry LIBAERT

1.1.

Ebben a véleményében az EGSZB annak az óhajának kíván hangot adni, hogy a társadalomban olyan gazdasági átmenet menjen végbe, amelynek során az erőforrások túlzott kiaknázásának és pazarlásának időszakáról egy fenntarthatóbb időszakba lépünk át, amely inkább a minőség, mint a mennyiség értékelésére irányul, és foglalkoztatás-intenzívebb. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy Európának kezdeményező szerepet kell játszania az új gazdasági formák kialakításában.

1.2.

Az EGSZB véleménye szerint támogatni kell a funkcionális gazdaságot, mivel teljes egészében vagy részben választ adhat a megoldandó problémákra. A funkcionális gazdaság nem önmagában vett végcél, hanem a fogyasztási modellhez rendelt új célokat szolgáló eszköz.

1.3.

Mivel a funkcionális gazdaság feltételezett erényeit számos bizonytalanság vagy ismeretlen tényező övezi a gazdasági, környezetvédelmi, társadalmi vonatkozások tekintetében, az előnyök és adott esetben a funkcionális gazdaság tisztességes kiépítéséhez betartandó feltételek meghatározása érdekében teljeskörűen értékelni kell a termék- vagy szolgáltatástípusokat.

1.4.

Ezt követően elő kell mozdítani a funkcionális gazdasági megoldással – „hozzáférés” vagy „használat” kontra „tulajdonjog” – kapott termék vagy szolgáltatás (környezetvédelmi, társadalmi, gazdasági stb.) kihatásainak leírását. E leírás alapján a fogyasztó tudhatja, hogy jobb-e egy termék vagy szolgáltatás megvétele mellett dönteni, és tudatosan választhat. A vállalkozások által szolgáltatott információ minősége és hitelessége döntő fontosságú ebből a szempontból. Tehát olyan hatóságokat és mechanizmusokat kell meghatározni, amelyek ezeket biztosítják a fogyasztók számára.

1.5.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a tagállamok és az érdekelt felek mozdítsák elő a felelősségteljes fogyasztást, mindenekelőtt az oktatási szakasz folyamán, és helyezzenek hangsúlyt a funkcionális gazdaságra. Ez utóbbi, amennyiben intelligensen alakítják ki, a jelenlegi fogyasztással összefüggő számos kihívás leküzdésében segíthet.

1.6.

Az EGSZB általánosabban a funkcionális gazdasághoz kapcsolódó új termelési és fogyasztási módokkal kapcsolatos kutatások és a végrehajtás felgyorsítását javasolja:

1.7.

Egy európai jogszabálycsomag lehetővé tenné a funkcionális gazdasági kínálatok strukturálását, többek között az új fogyasztási problémákhoz – az együttműködésre épülő fogyasztáshoz, az elavuláshoz, e modellek fogyasztók általi megértéséhez, valamint az innovatív vállalkozások számára kedvezőbb jogi és adózási környezethez kapcsolódóan.

1.8.

Új gazdasági modellek kikísérletezése révén a funkcionális gazdaság regionális szintre helyezése választ adhat a régiók fenntartható fejlődésével kapcsolatos új kihívásokra. A funkcionális gazdaság hasznos a régiók értékeinek érvényre juttatásához, a jelenlegi fogyasztásból való kiábrándulásért részben felelős szabványos tömegtermelésből való kilépéshez és a termelési rendszer összes externáliájának figyelembevételéhez. Ezenfelül a kapacitás-összevonást elősegítő népsűrűségük következtében a városok az egyik legkedvezőbb területek a funkcionális gazdasági megoldások kialakítására.

1.9.

Az új gazdasági modellre történő, számos területen jelentős, rendszerszintű következményekkel járó átállás végrehajtása érdekében hasznos lenne egy új, állandó, transzverzális struktúrát létrehozni az EGSZB-n belül, amelyen keresztül elemezni lehet a változásokat.

1.10.

Mivel még kevés a jó példa, és azok sem mindig kapnak annyi figyelmet, amennyit érdemelnének, hasznos lenne egy csereplatform a funkcionális gazdaság kezdeményezéseinek európai szintű láthatóvá tétele érdekében. Ez a platform részét képezhetné annak az európai platformtervnek, amelyet az EGSZB az Európai Bizottság által előterjesztett „Körforgásos gazdaságra vonatkozó csomag”-gal kapcsolatos véleményének elfogadásakor hagyott jóvá a körforgásos gazdasággal kapcsolatban.

1.11.

A funkcionális gazdaság lehetővé teheti a termék értékét adó különböző elemek átalakulását. A különféle használati értékek, csakúgy mint a munkaérték így párhuzamosan létezhetnek a funkcionális gazdaság keretein belül.

1.12.

A funkcionális gazdasági modellekkel kapcsolatos biztosítási kérdések tisztázása és egyszerűsítése döntő fontosságú lesz, ezért ezeket érthetőbbé kell tenni a végfogyasztó számára az új funkcionális gazdasági kínálatok fejlesztésének logikája mentén.

2.1.

A funkcionális gazdaság célja, hogy inkább a termékek használatát, mintsem a tulajdonjogát segítse elő. Azonban túl kell lépni a valamely „termékhez” hozzáadott „szolgáltatások” egyszerű beépítésén, és a fogyasztásban bekövetkező összes változást ténylegesen számításba kell venni, nagyobb figyelmet fordítva a végső felhasználásra, az erőforrás-hatékonyabb gazdasági modellekre, egészen a régiók számára előállított járulékos előnyökig terjedően. Eszerint a vállalatok nem terméket, hanem funkciót értékesítenek, a felhasználási mód szerint számlázva azt ki. Ezért az ipari szereplőknek a priori érdekük fűződik ahhoz, hogy gazdasági modelljük keretében strapabíró, javítható, könnyen karbantartható tárgyakat fejlesszenek ki, valamint megfelelő termelési láncot és logisztikát biztosítsanak.

2.1.1.

A mögöttes gazdasági paradigma továbbra is az, hogy az értéket a használatból származó előnyök jelentik, azaz a használati érték, ugyanakkor maga a termék és a szolgáltatás is, vagy az, ahogyan arra mások tekintenek, vagyis a munkaértéke vagy csereértéke.

2.1.2.

A hagyományos gazdasági sémában a gyártók előállítják, a fogyasztók pedig, a fogyasztás során, tönkreteszik az értéket. A funkcionális gazdaságban a két fél érdekeinek találkozniuk kell, vagy legalább egy irányba kell tartaniuk ahhoz, hogy mindegyikük megőrizze, mi több, létrehozza az értéket. A jelenleg folyó digitális forradalommal a felhasználási célok és ezek ismerete alapján létrejövő adatok előállítása és felhasználása alkotja például a mindkét fél által létrehozott új források és értékek egyikét.

2.1.3.

A termelő-fogyasztó, a „prosumer” (ez az új szó a termelő és a fogyasztó történelmileg eltérő két szerepét illeszti össze) – jelenleg teljesen elméleti – figurája körül kibontakozó új dinamikák a nagyon lineáris vagy vertikális gazdasági kapcsolatok hálószerűbb vagy horizontálisabb sémákká vagy szervezetekké történő átalakulását szemléltetik.

2.1.4.

A funkcionális gazdaság elősegítheti a gazdaság dematerializálását azáltal, hogy az összes költséget beépíti a végső árba. Hozzájárul a gazdasági tevékenység és a környezeti hatás szétválasztásának elősegítéséhez.

2.2.

A funkcionális gazdaság koncepciójának két többé-kevésbé sikeres alkalmazási modellje két elméleti iskolához kapcsolódik. Az első a felhasználási célra összpontosító szolgáltatáskínálatot vizsgálja, és a szolgáltatásokon alapuló gazdaság általános elképzeléséhez kapcsolódik. Újragondolja a tulajdonviszonyokat, de nemigen vizsgálja a termékeket. A második a funkcionális gazdaság azon externáliáira összpontosít, amelyek olyan új megoldások meghatározását teszik lehetővé, amelyeknél az áruk és szolgáltatások értékesítését egy integrált egészként képzelik el (vizsgálva a munkát, továbbá a többek között az adott régió számára előállított immateriális erőforrásokat), és a fogyasztó szerves részét képezi a kidolgozott megoldásnak.

2.3.

Az EGSZB kiegyensúlyozott megközelítést ajánl. Az elképzelés nem a funkcionális gazdaság egységes előmozdítása, hanem az, hogy azt akkor mozdítsák elő, ha választ ad a megoldandó új kihívásokra.

3.1.

A funkcionális gazdaság azért érdekes, mert elméletben, vagy legalábbis bizonyos feltételek mellett a jelenkori fogyasztással összefüggő többféle, akár gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi vagy kulturális kihívásra képes válaszokkal szolgálni.

3.2.

Az integrált megközelítés keretében a régiókban járulékos előnyöket vagy pozitív externáliákat állíthat elő. Így például szövetkezeti vagy transzverzális munkamódszerek révén az önkormányzatok a közvilágítási szolgáltatásaikba beleveszik a gazdasági teljesítményt, a közterületek biztonságossá tételét, valamint a fényszennyezés csökkentését és az energiafogyasztás csökkentését is. Egyetlen paraméter optimalizálása helyett e különböző célok beépítése többféle kihívás megválaszolását teszi lehetővé mérsékelt költségek mellett.

3.2.1.

A beruházások megosztása révén a funkcionális gazdaság a fenntartható fejlődést szolgáló innováció és különösen a tiszta vagy környezetbarát technológiai innovációk előmozdításának egyik eszköze. Ez utóbbiak, amelyek gyakran tőkeigényesebbek, mint a hagyományos megoldások, ezáltal olyan gazdasági modellre találnak, amely elősegíti a fogyasztók általi elterjedésüket, akik egymagukban nem rendelkeznének elegendő pénzügyi kapacitással. Például egy energiateljesítményre vonatkozó szerződés lehetővé teheti a felhasználó számára, hogy egy szerény és havonta fizetett szolgáltatás révén olykor igen költséges technológiákkal és energiahatékonysági szolgáltatásokkal rendelkezzen.

3.3.

Környezetvédelmi szempontból az egyéni tulajdonon alapuló jelenlegi fogyasztási módok a javak kihasználatlanságát, és ennek következtében a természeti erőforrások jelentős pazarlását vonják maguk után (például napjainkban egy gépkocsi az idő 95 %-ában kihasználatlan, és városban általában csak alig több mint egy ember használja (1,2)).

3.3.1.

Egy mobilitási szolgáltatás megszerzése (egy adott kilométerszámra szóló ülőhely, meghatározott időtartamra és kilométer-távolságra szóló gépkocsi stb.) lehetővé teszi ezen erőforrások intenzívebb hasznosítását. A funkcionális gazdaság tehát számos fogyasztási cikk használati intenzitását növelheti, és ezáltal kisebb környezetterhelés mellett több értéket hozhat létre.

3.3.2.

A funkcionális gazdasági szolgáltatások díjszabása, amely a termék és a szolgáltatások összes költségét és nem csupán a határköltséget foglalja magában, a valós költségek jobb megértését teszi lehetővé a felhasználó számára. Olyan árjelzést ad, amely közelebb van az előállítás tényleges hatásaihoz, és ezáltal felelősségteljesebb magatartásra ösztönöz. (Például egy órányi közös autóhasználat megvételekor a felhasználó megfizeti a gépjármű értékcsökkenését, a biztosítást, a parkolót, az üzemanyagot stb., azaz az arányosan kiszámított összes költséget. Így a fogyasztó – a „tulajdonosi” használathoz képest, amikor általában csak az üzemanyagköltséget tekintik használati költségnek – fogékonyabbá válik az adott gépjármű észszerű használatára.)

3.4.

Társadalmi szempontból ez azt jelenti, hogy a termékek vagy szolgáltatások hozzáférési költségének csökkentésével – történjen az egy közösségi alapon megvalósított beruházás megosztásának köszönhetően, vagy a megszabott használati költségnek csak a hozzáférési költségre korlátozásával – a funkcionális gazdaság több fogyasztó számára teheti lehetővé az olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférést, amelyekre addig nem tarthattak igényt. Ekkor mind gazdasági, mind jogi vagy biztosítási szempontból a legfontosabb kérdést a beruházó és a felhasználók rendelkezésére bocsátott tőke tulajdonosának kérdése jelenti. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a kialakítandó új szabályozásoknak nagyok a tétjei.

3.4.1.

Számos társadalmi kérdés vetődik fel, és a környezetvédelmi kihívásokhoz hasonlóan ezeket is komolyan meg kell vizsgálni annak eldöntése érdekében, hogy ezen a területen van-e jelentősége a funkcionális gazdaságnak, és legfőképpen azért, hogy a társadalmi fejlődés érdekében dönteni lehessen a funkcionális gazdaság kialakításának feltételeiről.

3.5.

A „tulajdonjogról” a „hozzáférésre” való áttéréshez szükséges paradigmaváltás nem jelentéktelen. Ehhez át kellene billenni a kérkedésen és az utánzási vágyon alapuló fogyasztási modellről egy nyugodtabb, kevésbé a kényszeres logikákra épülő, és mindenképpen az anyagi javak tulajdonlásától kevésbé függő fogyasztásra.

3.6.

A digitalizáció lehetővé teszi a funkcionális gazdaság kiterjesztését, kilépve ezáltal a B2B kizárólagos és kezdeti hatóköréből. A terjesztési és különösen a kiépítési költségek csökkentésével a digitális megoldások rendkívül változatos területeken kínálhatnak funkcionális gazdasági megoldásokat mindenki számára (zene, mobilitás, felszerelések, lakhatás stb.). Ezért a meglévő gazdasági modellel való együttműködés előmozdítása érdekében mihamarabb megfelelő adózási és szabályozási keretet kell kigondolni és kialakítani.

3.7.

A közelmúltban elvégzett vizsgálatok és a tapasztalati visszajelzések azt mutatják, hogy a funkcionális gazdasági gyakorlatok sikere és elfogadása inkább attól függ, hogy a megoldásokról jó tapasztalatot szerez-e a felhasználó és azok javítják-e a fogyasztó életminőségét, mint a kizárólag gazdasági vagy környezetvédelmi kritériumoktól. Ezt szemlélteti a megosztott autóhasználat a városközpontban való parkolás lényeges kérdése esetében, aminek megoldását ez a rendszer lehetővé teszi, vagy a streaming is annak a lehetőségnek köszönhetően, hogy szinte azonnal bőséges katalógushoz lehet hozzáférni.

4.1.

Egyes esetekben a funkcionális gazdaság a termékek fogyasztási és megújulási ütemének felgyorsulásához vezethet. Így a mobiltelefon vagy a gépjármű-tartósbérlet területén nem magától értetődően biztos, hogy ezek a modellek (általában a vételi opcióval ellátott tartósbérlet) hozzájárulnak a termékek élettartamának meghosszabbításához vagy az élettartam végén a jobb újrahasznosításhoz.

4.2.

A nagy ipari csoportok konkrét példái a legismertebbek, ugyanakkor a hagyományosabb ágazatok, mint például a mezőgazdaság, a kollektív beszerzések révén, vagy akár az induló innovatív vállalkozások fontos szerepet játszanak a társadalomban a funkcionális gazdaság megszilárdításában és terjesztésében. Ezenkívül nyilvánvaló, hogy ebben a koncepcióban és annak megvalósításában a kkv-k is találhatnak új megoldásokat az ügyfeleik számára. A szövetkezet formájában működő struktúrák horizontálisabb irányítási módokat is elősegíthetnek, illetve olyanokat, ahol a felhasználó teljes jogú részes fél.

4.3.

A termékhez vagy szolgáltatáshoz való hozzáférés költségének csökkentésével a funkcionális gazdaság előnyös lehet a legszegényebb polgárok számára. Többek között bizonyos mértékben rugalmasabbá teszi a szolgáltatásokhoz és termékekhez való hozzáférést. Ugyanakkor azonban fokozhatja a legszegényebb polgárok sérülékenységét, ha nem képesek megfizetni a szolgáltatás hozzáférési, használati vagy előfizetési díjait. Ebből a szempontból, és a számos európai országban tapasztalható egyre bizonytalanabb jelenlegi környezetben a tulajdonlás kedvezőbbnek és megnyugtatóbbnak tűnhet a bizonytalan helyzetben lévők számára. Ezenkívül a bizonyos javakhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés nem csupán gazdasági tőke (pénzügyi erőforrások), hanem kulturális és oktatási (társadalmi környezet, képzettség) tőke kérdése is.

4.4.

Társadalmi szemszögből a funkcionális gazdaság valamivel még függőbbé teheti a fogyasztót, tehát a polgárt a gazdasági szervezetektől vagy egy adott műszaki vagy gazdasági rendszertől. A rendelkezésre bocsátott terméket, amint az egy adott szolgáltatásba bekerül, nehéz, mi több, lehetetlen javítani, módosítani, megváltoztatni. Így a funkcionális gazdaság erősítheti a heteronómiát, ha a szolgáltatók nem kellően vonják be a fogyasztókat a kialakított termékek és megoldások tervezésébe. Azokat a gazdasági és irányítási modelleket kell keresni és ösztönözni, amelyek elősegítik a fogyasztók autonómiáját (a választásaik, gyakorlataik és szokásaik szempontjából).

4.5.

A digitális világ lehetővé teheti, hogy a funkcionális gazdaság alkalmazási területét az összes fogyasztóra kiterjesszék. Ugyanakkor számos kérdés is felmerül ezzel kapcsolatban: az egyes platformok általi értékszerzés, az adó optimalizálása vagy elkerülése, a magánélet tiszteletben tartása (többek között az összegyűjtött adatok felhasználásán keresztül), a gazdasági koncentráció (a platformok monopóliuma) és a munkával kapcsolatos kérdések (ahogyan az 1.6. pont is említi).

4.6.

Mindezen kockázatok vagy fékek tekintetében a „szolgáltatáson alapuló gazdaságra” való egyszerű áttérés nem tudja megvédeni a funkcionális gazdaságot ezektől a kockázatoktól. A funkcionális gazdaság integráltabb megközelítése, amely a vállalatirányítást, a munkát, a regionális perspektívát egyaránt vizsgálja, és a fogyasztót a szolgáltatás tervezésétől kezdve és a termék teljes életciklusa alatt figyelembe veszi, lehetővé teheti e kockázatok leküzdését.

4.7.

Mindazonáltal e pontok közül sok esetében és különösen a versennyel vagy a magánélet tiszteletben tartásával kapcsolatban biztos szükség van jogi beavatkozásra.

5.1.

Az Európai Uniónak számos okból kell foglalkoznia a funkcionális gazdaság kérdésével. Ezek az okok környezetvédelmi, társadalmi, kulturális, illetve gazdasági jellegűek. Ezenfelül a digitális kihívások, és általában véve az olyan új gazdasági modellekkel való kapcsolat, mint az együttműködésen alapuló, a körforgásos stb. gazdaság, fontosak e gondolkodás keretében, különösen az előidézett változások gyorsasága miatt.

5.2.

A funkcionális gazdaság Európában eszközt jelenthet a vállalkozások számára ahhoz, hogy újabb hozzáadott értéket teremtsenek és foglalkoztatás-intenzív megoldásokat mozdítsanak elő (különösen a termelési lánc végén, de az elején is, az innovatív gazdasági modellek kidolgozása és a kapcsolódó szolgáltatások megtervezése terén), valamint egyebek mellett ahhoz, hogy egyes ágazatok versenyképességét megerősítsék. A szabványosított és kevésbé megfelelő termelés helyett a fogyasztók igényeihez közelebb álló szolgáltatáskínálat kialakításával a funkcionális gazdaság segíthet megújítani a vállalkozások és a fogyasztók közötti bizalmi kapcsolatot, és új értelmet adhat a fogyasztásnak.

5.3.

Miközben a nagyvállalatok innovatív szolgáltatásai, a régiók és sok szakértő elkötelezett a funkcionális gazdaság előmozdítása mellett, az európai dinamika meglepően gyenge. Annak ellenére, hogy a funkcionális gazdaság a körforgásos gazdaság középpontjában áll, mégsem tesznek róla említést az Európai Bizottságnak az erről a témáról készített, „Körforgásos gazdaság” című legfrissebb jelentésében.

5.3.1.

E bizonytalanságok és korlátok ellenére az Európában jelenleg érvényesülő bizonytalan politikai és gazdasági helyzetben a funkcionális gazdaság lehetőséget jelent Európa számára ahhoz, hogy számos szereplő szaktudását és kompetenciáit érvényre juttassa és fejlessze.