EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2016.8.10.
COM(2016) 478 final/2
CORRIGENDUM
Concerns all linguistic versions.
Addition of a cross reference on the cover page.
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK
az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló 2007. március 14-i 2007/2/EK irányelvnek a 23. cikk szerint történő végrehajtásáról
{SWD(2016) 243 final/2}
{SWD(2016) 273 final}
1.Bevezetés
A környezeti problémák nem veszik figyelembe az országhatárokat. Megoldásuk gyakran igényli országok együttműködését, amely sikeresebb, ha az adatok határokon átnyúló és szervezetek közötti megosztása egyszerű. Vannak olyan előnyök, amelyek az egy adott helyhez kapcsolódó adatok (téradatok) eredményes és hatékony gyűjtéséhez és megosztásához társulnak. A környezetgazdálkodás javításának elősegítése mellett ez szinergiákat teremthet az Unió digitális egységes piaci 1 stratégiájával, például innovatív új termékek és szolgáltatások fejlesztésével, amelyek minőségi munkahelyeket teremtenek és javítják az európai versenyképességet.
Az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra kialakításáról szóló irányelv (az INSPIRE-irányelv) 2 támogatja a tudásalapú szakpolitikák alkalmazását és a környezeti hatással járó tevékenységek nyomon követését. Fellépéseket határoz meg a téradatok Unión belüli és tagállamok közötti, valamennyi kormányzati szinten történő megosztását akadályozó tényezők elhárítására.
A Bizottság az INSPIRE-irányelvet 2013-ban felvette a célravezető és hatásos szabályozás programba (REFIT) 3 annak értékelése céljából, hogy az eszköz továbbra, végrehajtásának félidejében is megfelel-e céljának. Ez a jelentés a végrehajtási folyamatot 4 mutatja be és összegzi az értékelés eredményeit.
2.Háttér-információk
A téradatok 2007 előtt 5 nehezen voltak az Interneten megtalálhatóak nemzeti és uniós szinten, és gyakran dokumentálásuk is szegényes volt. 6 Gyakorta nem kompatibilis formátumban tárolták azokat, ami megnehezítette a különböző téradatkészletek együttes használatát. Számos hatóságnak nem volt olyan internetes szolgáltatása, amellyel a lakosság téradatait megkereshette, elérhette, felhasználhatta és megoszthatta volna (országon belül és határokon átnyúlóan is). Ezért nem volt uniós téradat-infrastruktúra sem, aminek következtében például a határokat átszelő folyókra vonatkozó adatok nem kapcsolódtak egymáshoz.
A dokumentált I-II. melléklet szerinti téradatok letöltési szolgáltatása működőképes.
2012/12/28 (4. lépés, 11. cikk)
Az I-II. melléklet szerinti téradatok dokumentáltak
2010/12/3 (3. lépés, 6a. cikk)
2011/11/9 (4. lépés, 11. cikk)
A dokumentált I-II. melléklet szerinti téradatok keresési és megtekintési szolgáltatása működőképes.
1. ábra: Az INSPIRE végrehajtási ütemterve 7 – főbb mérföldkövek
A helyzet rendezéséhez a több végrehajtási szabállyal (pl. a metaadatok jelentéséről) 8 megtámogatott irányelv előírja a tagállamoknak (lásd az 1. ábrát):
(1)koordinációs struktúrák kialakítását, valamint jogi intézkedések elfogadását és végrehajtását a téradatok megosztásának eljárásait gátoló akadályok felszámolására;
(2)a környezeti politikák és a környezeti hatásokkal járó szakpolitikák és fellépések vonatkozásában jelentős adatok beazonosítását, az irányelv mellékleteiben felsorolt témakörök szerint 9 ;
(3)a téradatok dokumentálását, hogy azok az Interneten elérhetőek legyenek olyan szempontokkal együtt, mint azok forrása, földrajzi lefedettsége, minősége és felhasználási feltételei, a metaadat-előírásoknak megfelelően 10 ;
(4)a téradatok keresését, megjelenítését és letöltését lehetővé tevő interoperábilis internetes szolgáltatások bevezetését;
(5)a téradatok közös adatmodellek 11 szerinti fokozatos szervezését és közzétételét, nagyobb interoperabilitás és jobb termelékenység érdekében.
Az irányelv óriási számú potenciális téradatkészletet fed le, és a kezdetektől nem lehetett felső határt vagy teljes számot megállapítani. Az irányelvet 2021-ig teljes egészében végre kell hajtani7. Ez az értékelés a végrehajtás félidejében (azaz 2013–14-ben) rendelkezésre álló információkon alapul.
3.Végrehajtás
Átültetés a nemzeti jogba
Az irányelvet 2009. május 15-ig kellett átültetni, de a jelentős politikai, jogi és igazgatási késedelmek következtében a tagállamok többsége a határidőt nem tartotta be, és egyedül Dánia ültette át az irányelvet határidőre. A nemzeti jogszabályok közlésében az átlagos késedelem 12 hónap volt, és 3-tól 24 hónapig terjedt 12 .
A Bizottság nyomon követte a tagállamokat az átültetés nem teljesen megfelelő végrehajtása miatt, és 2016-ban még mindig kilenc tagállamban (CZ, DE, FI, FR, HR, LT, PL, PT, UK) foglalkozik megoldatlan átültetési kérdésekkel.
A megoldatlan megfelelési problémák kisebb jogi vagy technikai részletkérdéseket érintenek és nem gátolják az érintett tagállamokat az irányelv végrehajtásában.
A késedelmek fő okai több problémához kapcsolódnak, ilyen a politikai elhatározás, adminisztratív késedelmek és kormányzati változások.
Végrehajtási lépések 13
Noha az irányelv végrehajtásában 2014-re előrelépés történt, az 1. ábrán felsorolt határidők egyikét sem tartotta be az összes tagállam. A különböző lépések közötti kapcsolatok kumulatív hatást vetítenek előre, azaz még ha egy későbbi lépésben az előrehaladás megfelelő is, ez a vártnál kisebb számú téradatkészletet érint. A különféle lépések részletes ismertetése az alábbiakban szerepel.
1. lépés – Koordinációs struktúrák és a hatóságok közötti adatmegosztás szakpolitikájának kialakítása
Az irányelv a téradatok tág körét fedi le, amelyeket nagyszámú hatóság kezel nemzeti, regionális és helyi szinten. A szükséges koordinációs struktúrákat és adatmegosztási szabályzatokat általánosságban az átültetéssel együtt megvalósították (lásd fent).
A nemzeti koordinációs erőfeszítések eredményessége azonban változó volt. Egyes tagállamokban kiemelt aggályok övezték a nemzeti térképészeti ügynökségek és a környezeti információs szervek (pl. minisztériumok és ügynökségek) közötti együttműködést.
Az adatmegosztás nemzeti szakpolitikái igen változóak és sokfélék, és a legtöbb tagállam továbbra is problémákról számol be ezen a területen. A megközelítések irányelvben biztosított széleskörű rugalmasságát (lásd a 17. cikk (2) bekezdését) tükrözi az, hogy a szabályzatok a nyílt és szabad hozzáféréstől és felhasználástól az összes költség megtérítéséig, a jövedelemtermelésig és a köz- és magánszféra közötti partnerségig terjednek. A Bizottság nem mérte fel részletesen a nemzeti szabályzatok irányelvnek való megfelelését.
2. lépés – Előrehaladás a szükséges téradatok beazonosítása terén
A 34 téradat-témakörbe tartozó valamennyi digitális téradatkészlet beazonosításának, dokumentálásának és az internetes szolgáltatásokon keresztül elérhetővé tételének 2013 decemberéig meg kellett volna történnie.
Noha a siker mérése nehéz, tekintve a 2014-ig a hatályba tartozó adatkészletek felső korlátjának vagy teljes számának megállapítási nehézségeit, az adatkészletek teljes száma meghaladta az 56 220-t (2. ábra). Ezeknek azonban közelítőleg 90 %-a mindössze nyolc tagállam adatkészleteire vonatkozott. A kezdeti hullám után a többi (20) tagállamban jelentett téradatkészletek száma viszonylag stabil maradt, és egyes országokban még csökkent is 14 2010 és 2014 között (2. ábra), és általában nem érte el az országonkénti 120 adatkészletet.
2. ábra: A tagállamok által (az összes melléklet szerinti) jelentett téradatkészletek teljes száma
A tagállamok a fent megjelölt határidőknek és lépéseknek megfelelően előrelépést értek el az olyan környezeti adattémakörök biztosításában, mint a kibocsátási források helye és adatai. Azonban a környezeti szempontból legjelentősebb adatok (ezek jórészt a III. melléklet szerintiek) gyakran még nem elérhetőek (2., 3. és 4. lépés, 2013-as határidő). Ez meg fogja nehezíteni az adatok interoperabilitásának megteremtésére vonatkozó következő lépést is (5. lépés, 2020-as határidő).
3. lépés – Téradatok dokumentálása (metaadatok)
Az azonosított téradatok dokumentálása teszi lehetővé azok Interneten történő megtalálásának egyszerűsítését. Noha folyamatosan nőtt a dokumentált téradatkészletek száma, 2013-ban csak 12 tagállam esetében volt 80 %-nál magasabb a megfelelő dokumentáció aránya, szemben az összes tagállam számára kitűzött 100 %-os céllal (4. ábra).
4. ábra: 2010-2013 közötti tendenciák – a megfelelő metaadatokkal ellátott téradatkészletek %-os aránya
4. lépés – A téradatok megtekintéséhez és letöltéséhez hozzáférést biztosító internetes szolgáltatások létrehozása
A tagállamoknak 2013 decemberéig rendelkezniük kellett valamennyi dokumentált téradatkészletük vonatkozásában internetes keresési, megtekintési és letöltési szolgáltatásokkal is.
Ebben a lépésben az előrehaladás jobb volt, 15 tagállam nyújtott határidőre hozzáférést dokumentált téradatkészleteinek 80-100 %-ához (5. ábra).
5. ábra: 2010-2013 közötti tendenciák – a keresési szolgáltatásokkal ellátott téradatkészletek %-os aránya
A téradatkészletek megtekintési és letöltési szolgáltatásokkal való elérhetősége még alacsonyabb, mindössze a tagállamok mintegy fele teszi közzé jelentett téradatkészleteinek 60-100 %-át megtekintési szolgáltatások révén (6. ábra).
6. ábra: 2010-2013 közötti tendenciák – a megtekintési szolgáltatásokkal ellátott téradatkészletek %-os aránya
Elmarad az elvárásoktól a letöltési szolgáltatások helyzete is, a jelentett téradatok 60-100 %-a letöltésre mintegy a tagállamok egynegyedében érhető el (7. ábra).
7. ábra: 2010-2013 közötti tendenciák – a letöltési szolgáltatásokkal ellátott téradatkészletek %-os aránya
5. lépés – A téradatok elérhetősége közös adatmodellekben
A legnagyobb kihívást jelentő feladat a téradatok megfeleltetése közös adatmodelleknek. A tagállamoknak legkésőbb 2020-ig kell ezt a lépést befejezniük. A végrehajtás e korai szakaszában a téradatok alacsony megfelelési szintje nem meglepő (8. ábra).
8. ábra: 2010-2013 közötti tendenciák – A közös adatmodellnek megfelelő téradatkészletek %-os aránya – kötelező: 2017-től (valamennyi melléklet esetében)
4.Célravezető szabályozás
Ez a szakasz az értékelést foglalja össze. További részletek a kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentumban találhatóak. 15
Eredményesség
Az irányelv hatálybalépése előtt csak korlátozott számú téradatkészlet (2007-ben 1 384-et azonosítottak be 16 ) volt dokumentált, az online szolgáltatások csak a beazonosított téradatkészletek kis töredékére terjedtek ki, és az adatpolitikák azok elterjedt használatának jelentős akadályát képezték.
Az eredményesség 2013-ra valamennyi tagállamban emelkedett, a végrehajtási erőfeszítésektől (és beruházásoktól) függően, amint azt a 2013-ra jelentett több mint 56 000 adatkészlet is mutatja. Az irányelv követelményei és határidői azon nyolc tagállam számára nem jelentettek alapvető problémát, amelyek az összes adatkészlet több mint 90 %-át azonosították be. 17 Számos tagállam esetében azonban a meghatározott lépésekhez és határidőkhöz viszonyított előrehaladás nem felelt meg az elvárásoknak. A nemzeti adatpolitikák összetettsége és sokfélesége, valamint a pánerópai adatpolitika hiánya hátráltatja az adatok szabad áramlását – ezt az aggályt a tágabb digitális egységes piac is elismeri. A végrehajtási eljárás legkevésbé eredményes része az adatpolitikákhoz kapcsolódik. Számos adatkészlet és szolgáltatás elérhetősége még mindig nem egyszerű (azaz nem mentes jogi és pénzügyi korlátoktól), ami előfeltétele annak, hogy az adatok a belső piacon többletértéket jelentsenek. Az adatpolitikáknak ez az összetettsége és sokfélesége egy szélesebb körű, nyílt adatpolitikához képest szükségtelen külön igazgatási terhet is kelt.
A végrehajtási hiányosságok egyéb okai:
Az átültetés és a hathatós igazgatási struktúrák kialakításának nemzeti szintű politikai, jogi és gazdasági kihívások miatti késedelme (lásd a 3. szakaszban az 1. lépést). Több tagállam számolt be arról, hogy a gazdasági válság és a nemzeti költségvetésekre nehezedő nyomás is befolyásolta a szükséges előzetes (pl.: az informatikai infrastruktúrába és a közigazgatás technikai készségeinek fejlesztésébe történő) beruházások kiosztását;
A nemzeti szintű, különösen a környezeti adatokért felelős (pl. a szükséges minimális adatkészletet beazonosító) illetékes hatóságok közötti koordináció, pontosítás és prioritáskitűzés elégtelensége;
Az uniós szintű koordináció (az Európai Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség) hatástalansága abban, hogy a tagállamokat a környezeti és kapcsolódó szakpolitikai (pl.: jelentési célú) adatkészletek beazonosításának prioritásai felé irányítsa;
Az irányelv elfogadásakor még helytálló, ambiciózus határidők már nem feltétlenül megfelelőek az összes tagállam számára, pl. az interoperabilitással kapcsolatos szabályok és iránymutatások technikai összetettsége miatt, amelyek gyakran olyan informatikai eszközök és készségek alkalmazását teszik szükségessé, amelyek nem állnak rendelkezésre. Ehhez hozzáadódik a tagállamoknak az irányelvben meghatározott határidők teljesítésére való felkészültségének eltérő foka is.
Néhány, a végrehajtásban kevésbé sikeres tagállam arról számolt be, hogy közigazgatási okból (eltérő illetékes hatóságok) versengést tapasztalt a nyílt adathozzáféréssel és e-kormányzattal kapcsolatos, párhuzamos nemzeti szakpolitikákkal, valamint hogy a környezeti kérdések tágabb szakpolitikai összefüggésekben alacsonyabb jelentőséget kapnak. Mások (ideértve a végrehajtásban előrébb álló néhány tagállamot is) bemutatták, hogy a versengés felesleges, elegendő tér nyílik a kölcsönös eredményességet biztosító felfogások számára, ha az INSPIRE az e-kormányzati tevékenységek építőkövévé válik.
A tagállamok megkérdőjelezték a jövőbeli adatharmonizáció (5. lépés) eredményességét is, a meglevő adatkészletek új követelményeknek (2017-es és 2020-as határidővel) való megfeleléshez történő átalakításával járó jelentős erőfeszítések és költségek miatt. Sokan elismerték, hogy a fokozottabb hatékonyság elérésének érdekében nagyobb interoperabilitásra van szükség. Aggályaiknak adtak hangot továbbá az összes téradat közös adatmodellhez 2017-ig (I. melléket) vagy 2020-ig (II. és III. melléklet) történő hozzáigazításának összetettségét és megvalósíthatóságát illetően. Kérték a meglévő adatelőírások rugalmas, gyakorlatias és felhasználó-központú alkalmazását.
Hatékonyság
A költségek és hasznok számszaki értékelése nehéz volt, tekintve, hogy nem álltak rendelkezésre átfogó és összehasonlítható adatok. A végrehajtás állását tekintve a jelenleg elérhető legtöbb tanulmány becsléseken vagy előrejelzéseken alapul, és a hasznokra vonatkozóan alig léteznek számadatok.
A jelentett végrehajtási költségek évente 0,5-13,5 millió EUR között voltak, a legtöbb tagállamban ez évi 2-3 millió EUR között alakult. A legtöbb esetben ez az eredeti becslés alatt maradt, amely az induló hatásvizsgálatban évi 4-8 millió EUR között szerepelt 18 , és valószínűleg a vártnál lassabb előrehaladáshoz kapcsolódik.
Az előnyökre vonatkozó, jobbára kvalitatív és becsléseken alapuló tájékoztatás az alábbi pontokat érintette:
Az információkhoz való hathatósabb hozzáférés 19 , amelynek nyomán a polgárok és a vállalkozások számára az e-kormányzati szolgáltatások jobbak és olcsóbbak lesznek, ezzel javul az átláthatóság és a környezeti adatok felhasználásán alapuló üzleti lehetőségek keletkeznek. Ez fellendíti a kutatási és innovációs potenciált.
Jobban alátámasztott tények a szakpolitika-kidolgozáshoz, a döntéshozatalhoz és végrehajtáshoz, az értékelések költségeinek csökkentése és minőségének javítása (pl. a környezeti (hatás)vizsgálatok és (kockázat)kezelés területén) 20 .
A hatóságok és a különböző ágazatok (pl. területfejlesztés, közlekedés, mezőgazdaság és környezetvédelem) 21 közötti együttműködés javulása, és igazgatási költségmegtakarítás (a kettős munkavégzés csökkenése révén), a hozzáférhetőség és az adatminőség javulása mellett.
A technológiai készségek, kompetenciák felfejlesztése és kapacitásépítés a közigazgatásban.
Úgy tűnik, hogy több ország – köztük Hollandia is – eléggé kiszámítható pályát követett azzal, hogy az induláskor az éves költségek meghaladták a hasznokat, de a végrehajtás második szakaszában (2013 után) az előnyök növekednek. Noha elvárás volt a korai szakaszban történő beruházás (az informatikai infrastruktúrába, adatok átalakításába és készségfejlesztésbe), csak néhány tagállam számolt be arról, hogy ezt meg is tette. Több tagállam számolt be szinergiákról 22 a nyílt adathozzáférés uniós és nemzeti stratégiája között 23 (ideértve a közszféra információinak további felhasználásáról szóló felülvizsgált irányelvet 24 , ami segített az előnyök növelésében, a végrehajtási költségeknek a tágabb nyílt adathozzáférési politikákra amúgy is szükséges beruházásokkal történő megosztása mellett. Az Egyesült Királyság 2012. évi előnymegvalósítási stratégiájának 25 becslése szerint az Egyesült Királyság összes minisztériumában a számszerűsíthető előnyök évente 470-510 millió GPB-t tettek ki.
Az 5. lépésnél említettek szerint az adatharmonizáció a legköltségesebb és legnagyobb kihívást jelentő lépés. Noha a tagállamoknak ezeknek a rendelkezéseknek csak 2017-re vagy 2020-ra kell megfelelniük (az érintett adatoktól függően), a közelmúltbeli csoportvitákon 26 azt jelezték, hogy ilyen hatalmas adatmennyiség egyidejű harmonizációja jelentős költségekkel és gyakorlati nehézségekkel fog járni. A küszöbön álló kihívások megoldására tett egyik javaslat szerint az egyik mód a prioritások egyértelmű meghatározása, azaz az adattémakörök közül a végfelhasználói alkalmazások számára legfontosabb adatkészletek meghatározása, különösen a III. melléklet szerinti adatok közül.
Az uniós finanszírozás képes volt ezen problémák némelyikének enyhítésére és uniós finanszírozás támogat több programot is (pl.: ISA 27 , Horizont 2020, LIFE+). Ezek a projektek 28 segíthetnek olyan megoldások és eszközök kifejlesztésében, amelyek valamennyi tagállamban használhatóak (újra felhasználható összetevők), ami több szakpolitikai ágazatban is javíthatja a hatékonyságot. Ezeket a lehetőségeket azonban a tagállamok nem használják módszeresen.
Relevancia
A nyilvános konzultáció 29 igazolta az irányelv célkitűzéseinek jelentős támogatottságát, azokat még mindig relevánsnak tekintve az adatmegosztással szembeni, a környezetvédelmi szakpolitika eredményes és hatékony végrehajtását hátráltató akadályok felszámolásában. Emellett az uniós szakpolitikai fejlemények azt jelzik, hogy az INSPIRE-irányelv célkitűzéseinek jelentősége idővel növekedett, és azok szerepelnek a Bizottság 2015-ös uniós digitális egységes piaci stratégiájához kapcsolódó prioritások között. A konzultáció tárta fel annak szükségességét, hogy növelni kell az állami szektoron belüli, több ágazatot lefedő interoperabilitást (az európai interoperabilitási keret felülvizsgálata révén), amelyben az INSPIRE kiemelt jelentőségű. Az INSPIRE-irányelvben szerepel az e-kormányzati szolgáltatások előmozdításának, a digitalizálás általánosságának és az egyszeri használatnak az elve.
A 7. környezeti cselekvési program megismételte a környezetvédelmi szakpolitikai tényalap javításának szükségességét. Emellett az INSPIRE-irányelv alkalmazása potenciálisan fontos lehet a minőségi jogalkotási ütemterv 30 részeként a környezetvédelmi nyomon követésről és jelentéstételről jelenleg folyó célravezetőségi vizsgálat céljainak elérésében 31 .
Koherencia
Az irányelv belső koherenciája stabilnak bizonyult, mivel a tagállamok jórészt követték lépéseit.
A többi környezeti jogszabállyal kapcsolatban az irányelv célja a határokon átnyúló és uniós jogi és technikai interoperabilitáshoz való hozzájárulás. Az adatgazdálkodás kiigazítása a környezetvédelem terén azonban csak részleges volt. Miközben az INSPIRE-irányelvre való hivatkozás 2007 után általánossá vált, gyakorlati alkalmazása csak most kezdődik pl. a beszámolás területén.
Az INSPIRE szabályainak a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló irányelvvel 32 , különösen az aktív terjesztéssel kapcsolatos rendelkezésekkel (lásd a 7. cikket) összhangban álló alkalmazása lehetőséget nyújt az adatmegosztás megkönnyítésére, valamint a polgárok jobb tájékoztatására és befolyásuk megerősítésére.
Az uniós szakpolitikák tágabb csoportjával kapcsolatban az INSPIRE-irányelv általánosságban következetesen követi az európai interoperabilitási keret célkitűzéseit és az uniós digitális egységes piac tágabb célkitűzéseit. Emellett kapcsolódások jöttek létre az „európai számításifelhő-kezdeményezés” 33 keretében az európai nyílt tudományosadat-felhő, és az e-kormányzat cselekvési terv 34 keretében az európai adatinfrastruktúra új kezdeményezéseivel. Az esetlegesen figyelmet igénylő kérdések körébe tartozik az adathozzáférési politikák következetessége, amely a közszféra információinak felhasználásáról szóló irányelvben is szerepel. Ez az adatok szabad áramlásának tágabb kérdésköréhez kapcsolódik, amelyet a digitális egységes piac kiemelt témaköreként azonosítottak.
Uniós hozzáadott érték
Tekintve e jelentésnek az INSPIRE végrehajtási folyamaton belüli időzítését, a tényleges uniós hozzáadott érték elemzése nem lehetséges. Az INSPIRE-rendelet továbbra is jelentős lehetőségeket kínál az uniós és határokon átnyúló téradatkezelés jobbá tételére, és nem csak környezeti téren. Legyen szó a levegőminőségre vagy az árvízkockázat-kezelésre vonatkozó adatok megosztásáról, a környezeti megoldások gyakran igényelnek országhatárokon átnyúló együttműködést. Miközben ez ma még nem valósul meg következetesen, bizonyítékok jelzik, hogy megtörténtét az eltérő (korábbi és jelenlegi) nemzeti felfogások akadályozzák. Az INSPIRE-irányelv hatálya alá tartozó adatok számos felhasználása uniós szinten tovább kiaknázható a jelentéstétel, a hatásvizsgálatok vagy értékelések támogatása, a kutatások és innováció révén. Különösen fontos a Kopernikusz program révén kapott adatok kiaknázásának lehetősége, mivel ezek a távérzékelési adatok gyakran csak téradatokkal együttesen adnak többletértéket, illetve helyezhetőek el összefüggésekben.
Jelenleg csak néhány olyan végfelhasználói alkalmazás létezik 35 , amely lehetővé teszi az adatokban rejlő lehetőségek uniós szintű INSPIRE-megközelítéssel történő megragadását. A jelentéstétel terén befejeződött néhány kísérleti program – ilyen a levegőminőség jelentéséről szóló kísérleti program –, de a teljes operatív érettség szintjére még egyik sem jutott el. A prioritások nemzeti szintű meghatározása jelentősen eltér abban, hogy mely téradatkészleteket tartanak a legszükségesebbeknek az uniós szintű jelentéstételhez (azaz egyesek a levegőminőségre 36 , mások a tengeri adatokra 37 összpontosítanak). Végezetül, a Bizottság és a tagállamok együttműködését általánosságban kedvezőnek látják, de azt tovább lehet erősíteni például végrehajtási eszközök és komponensek együttes kifejlesztésével, ahelyett, hogy minden tagállam „maga találná fel a meleg vizet”.
5.Következtetések
Az INSPIRE-irányelv értékelése megerősíti, hogy az irányelv szakpolitikai szükségletek hatékony kielégítése terén fennálló jelentősége nagy és idővel várhatóan növekszik, tekintve a digitális gazdaságra történő átállást a digitális egységes piaci stratégiában lefektetettek szerint, amelyben az irányelv fontos elemei szerepelnek.
Az irányelv végrehajtásában megfelelő előrehaladást csak az a néhány tagállam ért el, ahol a szükséges beruházásokra sor került, és az irányelv végrehajtását az adatokhoz való nyílt hozzáférés és a javított e-kormányzati szolgáltatások politikájának tágabb nemzeti fellépéseivel összehangolták. A feltárt végrehajtási hiányosságok jelentősek, és a folyamat halmozódó csúszásaiból erednek, ez húzódik meg a végrehajtás sebessége és minősége tekintetében mutatkozó eltérések mögött.
Mindez az átfogó eredményességre is rányomta bélyegét. Különösen a számos ország adatpolitikájában továbbra is fennmaradó akadályok hátráltatják a tényleges előrehaladást, és állandósítják az igazgatási terheket, mivel az adatok közigazgatások közötti megosztása nem egyszerű. Ennek ellenére néhány tagállam bemutatta, hogy a folyamat lehetséges és kedvezően, noha csak kvalitatív szempontból számolt be az elért hasznokról.
Ezt megerősítette az élen járó és a végrehajtásba már a korai szakaszban is beruházó, nyitottabb adatpolitikát kialakító, és az INSPIRE-irányelvet a nyílt adathozzáférésre és az e-kormányzat fellendítésére vonatkozó nemzeti prioritásaikkal összehangoló tagállamok részéről történt hatékonyságértékelés. Az induló költségek azonban jelentősebbek, mint az előnyök, mivel először az adatokat a kívánt formában közzé kell tenni ahhoz, hogy azok a végfelhasználói alkalmazások számára használhatóak legyenek. Számos tagállam nem eszközölt megfelelő beruházásokat, talán a gazdasági válság miatt.
A koherencia értékelése felszínre hozta a figyelmet igénylő területeket, különösen a belső (digitális) piacon akadályokat keltő adatpolitikák fejlesztését, amely az adatok szabad áramlásának kezdeményezésében is releváns.
Végezetül, a jövőbeli uniós hozzáadott érték jelentős lehet. A fent említett problémák megoldása és a végfelhasználói igényekre és alkalmazásokra uniós és határokon átnyúló összefüggésben való összpontosítás segítheti a végrehajtást és az erőforrások, illetve a beruházások rangsorolását.
6. Ajánlások és következő lépések
Az értékelés eredményei alapján egyértelmű, hogy a jövőben minden szint minden szereplője részéről nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség. A Bizottság ebből a célból számos intézkedést javasol tagállami és uniós szinten is.
Előfeltételként valamennyi tagállamnak fokoznia kell végrehajtási erőfeszítéseit (pl.: koordinációs tevékenységeik terén) és kritikusan felül kell vizsgálnia adatpolitikája eredményességét. Ez különösen a leginkább lemaradt tagállamokra vonatkozik, ha be kívánják tartani a következő végrehajtási határidőket. Emellett ajánlott a tagállamoknak, hogy a Bizottsággal egyeztetve:
1)biztosítsanak prioritást a környezeti 38 téradatkészleteknek, különösen azoknak, amelyek a nyomon követéshez és jelentéstételhez kapcsolódnak, illetve amelyeket a vonatkozó globális folyamatokban azonosítottak. 39
2)javítsák az összehangolást az INSPIRE nemzeti végrehajtása és az e-kormányzat, az adatokhoz való nyílt hozzáférés és más releváns nemzeti szintű folyamatok között.
A nemzeti erőfeszítések kiegészítésére a Bizottság:
A.részletesebben értékelni fogja a nemzeti adatpolitikák hiányosságait az irányelv 17. cikkével összefüggésben, és kimunkálja az adatok digitális belső piac szerinti szabad áramlása kezdeményezéssel való szinergiákat 40 abból a célból, hogy ezen keresztül oldja meg az említett problémákat;
B.felülvizsgálja, illetve esetlegesen módosítja az INSPIRE szabályait 41 , különösen a téradatok harmonizálása terén, a végrehajtási kockázatok és összetettség figyelembe vételére, azok csökkentése végett (a követelmények egyszerűsítése);
C.segíti a tagállamokat az INSPIRE-irányelv alkalmazásában és végrehajtásában (a használat egyszerűsítése), pl.: közös eszközök alkalmazásával, és a prioritások tagállamokkal együttes meghatározásának szorgalmazásával.
D.szoros együttműködést folytat a tagállamokkal a meglévő uniós szintű finanszírozási programokból adódó lehetőségek feltárására, a kapacitásépítés és a végrehajtás hiányosságai megszüntetésének elősegítésére (pl. a közigazgatások közötti átjárhatósági megoldások révén).
A digitális egységes piaccal összefüggő egyéb fellépések is hozzá fognak járulni az INSPIRE-irányelv végrehajtásához (pl. az e-kormányzati cselekvési terv és az európai interoperabilitási keret). A Bizottság a tagállamokkal együtt elő fogja mozdítani az INSPIRE-szolgáltatásoknak a vonatkozó uniós kezdeményezésekbe (pl.: Kopernikusz, Horizont 2020), illetve az adatharmonizációba, a szervezeti egységeibe, az európai ügynökségekbe és az Unió nemzetközi partneri kapcsolataiba való beépítését is.
A szervezeti egységek meg fogják vitatni ezeket és más kezdeményezéseket, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és a tagállamok támogatásával, a jelentés elfogadását követően, a folyamatban lévő INSPIRE karbantartási és végrehajtási keret 42 összefüggéseiben.