Brüsszel, 2016.6.29.

COM(2016) 430 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének megfelelőségéről


1.Bevezetés

A biztosítékot a hitelfelvevő nyújtja a hitelezőnek, hogy minimalizálja a hitelezőt abban az esetben érő pénzügyi veszteség kockázatát, ha a hitelfelvevő nem teljesíti kötelezettségeit. A pénzügyi válság óta egyre fontosabbá válik a biztosíték – a piac biztonságosabb finanszírozás iránti igénye és a szabályozási követelmények által vezérelten.

A 2009/44/EK irányelvvel (FCD) módosított, a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló, 2002. június 6-i 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amely harmonizált uniós jogi keretet teremt a biztosítékok – azaz a „tulajdonjog-átruházási pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodások” (amelyek esetében a pénzügyi biztosíték teljes tulajdonjoga átruházásra kerül a biztosíték elfogadójára) és az „értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások” (amelyek esetében a biztosíték elfogadója értékpapírhoz fűződő jogot kap, pl. zálogjogot vagy jelzálogjogot jegyeznek be) – létrehozása és érvényesítése tekintetében.

Az FCD eredetileg csak a biztosítékként használt pénzre és pénzügyi eszközökre vonatkozott. Eltörölte a pénzügyi biztosítékokra vonatkozó megállapodások vagy a biztosítékok nyújtása tekintetében a tagállamok által megszabott alaki követelményeket, például az érintett szerződéses dokumentáció formájára, a nyilvántartásba vételre vagy egyéb értesítésre vonatkozó követelményeket. Tekintettel arra, hogy az e követelményeknek való megfelelés hiánya gyakran a biztosíték harmadik személyekkel szembeni érvénytelenségét vagy érvényesíthetetlenségét vonta maga után, ezen akadályok megszüntetése megkönnyítette a pénz és a pénzügyi eszközök EU-n belüli mozgását. Az FCD-t 2009-ben a „hitelkövetelések” biztosítékként történő bevezetésével módosították.

Az FCD fogalommeghatározása szerint a „hitelkövetelések” olyan megállapodásból keletkező pénzbeli követelések, amelyek esetében a hitelintézet kölcsön formájában hitelt nyújt. Az 1. ábra a hitelkövetelés biztosítékként történő felhasználását mutatja be, amelynek esetében a biztosíték nyújtója (B) az adósával (A) szembeni hitelkövetelését átruházza a biztosíték elfogadójára (C). Összetettebb, harmadik személyt (D) is érintő forgatókönyvek valósulnak meg, ha ugyanazt a hitelkövetelést többszörösen használják fel (például ha C a követelést újból átruházza), vagy ha a felszámoló kétségbe vonja, hogy a követelést érvényesen ruházták-e át B vagyonából.

1. ábra:    Jogviszonyok a hitelkövetelés biztosítékként való felhasználása során

Az FCD 2009. évi átdolgozása 1 megakadályozza a tagállamokat annak előírásában, hogy a hitelkövetelésre vonatkozó pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások létrejötte vagy érvényessége bármiféle alaki követelmény, például nyilvántartásba vétel vagy az adós értesítése teljesítésétől függjön. Ez azt hivatott biztosítani, hogy a hitelkövetelésre vonatkozó pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás (az 1. ábrán szereplő 2. jogviszony) ne válhasson érvénytelenné amiatt, hogy a megállapodást nem vetették nyilvántartásba valamely hatóságnál vagy az adóst nem értesítették a biztosítékról szóló megállapodásról. Emellett megengedi a tagállamoknak, hogy a teljesülést, az elsőbbséget vagy az adóssal (az 1. ábrán szereplő 3. jogviszony) vagy harmadik személyekkel (az 1. ábrán szereplő 4. jogviszony) szembeni érvényesíthetőséget, illetve a bizonyítékként történő felhasználhatóságot választásuk szerint alaki követelmény – például nyilvántartásba vétel vagy értesítés – teljesítéséhez kössék 2 .

A Bizottság a 2009-es átdolgozás keretében felkérést kapott arra, hogy nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy a tagállamok számára biztosított ez a lehetőség továbbra is megfelelő-e 3 . Ez a jelentés értékeli, hogy miként hajtották végre az FCD 3. cikkének (1) bekezdését, milyen eredményekkel, és hogy szükséges-e az irányelv módosítása.

2.Célkitűzések és módszertan

A jelentés az átdolgozott FCD 3. cikke (1) bekezdésének a végrehajtását veszi nagyító alá. Tárgya annak értékelése, hogy az irányelv eredményesen és hatékonyan működik-e a hitelkövetelések biztosítékként történő nyújtásához előírt alaki követelményeket illetően.

E jelentés elkészítése érdekében a Bizottság a tagállamoknak, az EKB-nak és az Európai Gazdasági Térség (EGT) államainak az FCD 3. cikke (1) bekezdésének a végrehajtására vonatkozó kérdőívet küldött ki. 25 tagállamtól érkezett válasz 4 . Ez az értékelés főként erre az anyagra támaszkodik. A jelentés figyelembe veszi a tőkepiaci unió kiépítésére vonatkozó nyilvános konzultációra 5 beérkezett válaszokat is.

A tagállamok jogára vonatkozó bizonyos háttér-információk egy külső tanulmányból származnak, amely az Európai Bizottság számára a követelés engedményezésének a harmadik személyekkel szembeni hatályossága és az engedményezett követelés harmadik személyt megillető jogokkal szembeni elsőbbsége tárgyában készült 6 .

3.Végrehajtás és eredmények

3.1.A hitelkövetelések gazdasági jelentősége

A 2. ábra a hitelkövetelések eurórendszer hitelműveletein belüli felhasználásának terjedését mutatja be. 2004-ben a hitelkövetelések az összes biztosíték 4%-át tették ki. 2015 végére ez a részarány 21%-ra nőtt. A legmeredekebb növekedésre 2006 és 2007 között került sor, ami az eurórendszer azon döntésének tudható be, amellyel 2007. január 1-jétől felvette a hitelköveteléseket a hitelműveletek tekintetében elfogadható biztosítékok listájára, a nem forgalomképes eszközök kategóriájában 7 . Ez egységes feltételeket teremtett többek között az annak eldöntésére szolgáló kritériumokat illetően is, hogy a hitelkövetelések biztosítékként való felhasználása az ilyen műveletekhez elfogadható-e 8 . Az euróövezeti tagállamok válaszai megerősítik, hogy a hitelköveteléseket központi bankjaik széles körben elfogadják 9 vagy azokat biztosítékként általánosan alkalmazzák 10 .

2. ábra: Az eurórendszer hitelműveleteiben felhasznált hitelkövetelésekre vonatkozó EKB-adatok

milliárd euró a fedezetértékelés és haircutok után, minden időszak tekintetében a hó végi adatok átlagai

Év

Hitelkövetelések felhasználása:

Összes biztosíték:

A hitelkövetelések az összes felhasznált biztosíték %-ában:

2004

33,5

817

4%

2005

35,4

900

4%

2006

36,3

959

4%

2007

109,3

1 148

10%

2008

190,1

1 579

12%

2009

294,8

2 035

14%

2010

358,5

2 010

18%

2011

418,7

1 824

23%

2012

633,4

2 457

26%

2013

439,4

2 348

19%

2014

372,8

1 949

19%

2015

368,2

1 737

21%

Forrás:  https://www.ecb.europa.eu/paym/coll/charts/html/index.en.html

Megjegyzés: A hitelkövetelésekre vonatkozó 2004–2011. évi adatok a „nem forgalomképes eszközökre” vonatkozó összesített adatok (2012 előtt a hitelköveteléseket nem tartották külön nyilván. Ezek teszik ki a nem forgalomképes eszközök kategóriájába tartozó eszközök zömét, a fennmaradó részt lekötött betétek és készpénzletétek adják.)

Az euróövezeten kívül a helyzet eltérő, és kevés adat áll rendelkezésre. Úgy tűnik, hogy a hitelkövetelések biztosítékként való elfogadása az euróövezeten kívül alacsony szintű. A Cseh Köztársaság és Litvánia megerősítette, hogy piacaikon felhasználják a hitelköveteléseket biztosítékként. Bulgária és Magyarország úgy nyilatkozott, hogy a hitelkövetelések biztosítékként való felhasználása nem elterjedt. Egyedül Dánia számolt be arról, hogy központi bankja elfogadja a hitelköveteléseket biztosítékként. Más jelentések arra utalnak, hogy a Bank of England szinten elfogadja a hitelköveteléseket, de csak korlátozott módon 11 .

A hitelintézetek a piaci feltételekből és a globális szabályozói változásokból adódóan számos biztosíték iránti igénnyel szembesülnek 12 . Az EU hagyományosan a banki finanszírozásra támaszkodik 13 . A 2013. végi adatok tanúsága szerint a nem pénzügyi vállalatok teljes finanszírozási igényük körülbelül 15%-át fedezik banki hitellel (ez az érték az USA-ban 10% 14 ). Emiatt az uniós hitelintézetek hitelkövetelésekkel rendelkeznek, amelyek adott esetben felhasználhatók biztosítékként. Becslések az euróövezeti hitelkövetelések összegét csaknem 4,4 trillió euróra teszik, azaz ezek adják az eurórendszer elfogadható forgalomképes eszközei összértékének egyharmadát 15 .

Ez mutatja, hogy az FCD jelentős szerepet játszik a jogbiztonság növelésében, amennyiben az a hitelkövetelések biztosítékként való felhasználásához szükséges és célszerű.

3.2.A 2009/44/EK irányelv végrehajtása

Az FCD-t felülvizsgáló 2009/44/EK irányelvet 2009. május 6-án fogadták el. Az irányelvet a legtöbb tagállamban 2011-ben végrehajtották és azt 2012-re valamennyi tagállam átültette. Az FCD-re a Liechtensteinnel, Norvégiával és Izlanddal kötött EGT-megállapodás 16 is vonatkozik, amelyek mindegyike végrehajtja az irányelvet.

3.2.1.A 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott opció végrehajtása

Az adminisztratív terhek csökkentése és a piaci hatékonyság növelése érdekében az FCD 3. cikkének (1) bekezdése megakadályozza, hogy a tagállamok „alaki követelményeket” szabjanak meg a biztosítékokról szóló megállapodások tekintetében 17 , és a biztosíték nyújtását bármiféle „alaki követelmény” teljesítésétől tegyék függővé. E fogalmak meghatározása nem történt meg, de a preambulum példákat hoz 18 . Az 1. cikk (5) bekezdése pontosítja, hogy a biztosítékot elfogadó számára benyújtott követelések jegyzékében való szerepeltetést a biztosítéknyújtás bizonyítékának, nem pedig alaki követelménynek kell tekinteni.

A tagállamok kérdőívre adott válaszai négy kérdéskört tárnak fel.

Először is, egyes tagállamok 19 az 1. cikk (5) bekezdése által megengedett módon előírják, hogy a hitelkövetelések biztosítékként való felhasználását a biztosítékot elfogadó számára benyújtott követelésjegyzékben való szerepeltetéssel igazolják.

Másodszor, úgy tűnik, hogy a tagállamok eltérően értelmezik azt, hogy mi minősül „alaki követelménynek”. A többségük alaki követelménynek tekinti a biztosíték nyújtása tekintetében előírt, könyvelésen kívüli fizikai aktusokat, de egyes tagállamok kizárnak bizonyos aktusokat 20 . Ezért nehéz megállapítani, hogy mely tagállamok éltek ténylegesen azzal a lehetőséggel, hogy a teljesülést, az elsőbbséget vagy az adóssal (az 1. ábrán szereplő 3. jogviszony) vagy harmadik személyekkel (az 1. ábrán szereplő 4. jogviszony) szembeni érvényesíthetőséget, illetve a bizonyítékként történő felhasználhatóságot alaki követelmény teljesítéséhez kössék.

Harmadszor, saját értékelése alapján a tagállamok fele 21 nem használta ki az opciót. E tagállamokban ugyan nem feltétlenül áll fenn az adós értesítésére vonatkozó alaki követelmény, de az adósvédelmi szabályokat továbbra is alkalmazni kell. Ha egy adósnak nincs tudomása a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodásról és kifizeti a hitelkövetelést, az adós mentesül a kötelezettsége alól 22 . Ekként ezek a kifizetések levonhatók a biztosítékként átadott követelés értékéből, ami azzal a kockázattal jár a biztosíték elfogadója szempontjából, hogy a biztosíték elfogyhat. Ennek megfelelően úgy tekinthető, hogy adós értesítésére az érvényesíthetőség és/vagy az adóssal szembeni bizonyíték céljából van szükség, kivéve, ha a hitelmegállapodásban rendelkezni lehet az adósvédelem mellőzéséről 23 .

Negyedszer, a tagállamok fele 24 élt a lehetőséggel. Egy tagállam kivételével valamennyi tagállam előírja az adós értesítését 25 . A nemzeti jogok azonban eltérnek e feltétel jellegét illetően. Bulgária, Belgium 26 , Észtország, Finnország és Portugália egyedüli kötelező alaki követelményként írja elő az adós értesítését. Magyarország az alátámasztó dokumentumok biztosíték elfogadójának történő átadását is előírja. Más tagállamok az adós értesítése és az egyéb alaki követelmények közötti választást a partnerekre bízzák. Ausztria az adós értesítését vagy a biztosíték nyújtójának a könyveibe történő bejegyzést ír elő. Litvánia és Málta az adós értesítését vagy nyilvános értesítés újságban való közzétételét írja elő. Hollandia az adós értesítését vagy az adóhatóságok által vezetett, nem nyilvános nyilvántartásban való nyilvántartásba vételt ír elő 27 .

Eltérés mutatkozik az értesítési követelmény céljában is. Az értesítés a legtöbb tagállamban a biztosítékról szóló megállapodást a hitelkövetelés adósával szemben érvényesíthetővé teszi (az 1. ábra 3. jogviszonya). Ausztriában, Bulgáriában, Finnországban, Litvániában 28 , Máltán és Hollandiában az adós értesítése a biztosítékról szóló megállapodást harmadik személyekkel szemben érvényesíthetővé teszi (az 1. ábra 4. jogviszonya). E tagállamok a követelményt olyan közzétételi aktusnak tekintik 29 , amely a jogbiztonságot, valamennyi fél jogainak a védelmét biztosítja 30 , és segít a csalás elleni küzdelemben (azaz a fizetésképtelenségi eljárás elindítása után létrehozott, de más hitelezők becsapása érdekében visszadátumozott biztosítékról szóló megállapodások megelőzésében) 31 . Egyes joghatóságokban az adós értesítése a döntő tényező abban, hogy több biztosítékot elfogadó közül melyiknek lehet elsőbbsége. Az angol 32 , holland 33 , olasz 34 és portugál 35 jog alapján az adósnak elsőként bejelentett tulajdonjog-átruházásos biztosítékokról szóló megállapodás élvezne elsőbbséget.

3.2.2.Más végrehajtási kérdések

A tagállamok két olyan helyzetet jelöltek meg, amelyben különböző alaki követelményeket írhatnak elő.

Öt tagállam nyilatkozott úgy, hogy az alaki követelmények tekintetében külön szabályok irányadók, ha a hitelköveteléseket a központi bankjuknak nyújtandó biztosítékként használják fel. Ha a biztosíték elfogadója a központi bank, Belgiumban az adós értesítése helyett nyilvántartásba vételt írnak elő. Ez juttatja érvényre a követelést harmadik személyekkel szemben, és elsőbbséget biztosít a központi bank számára. Litvániában, ha a hitelköveteléseket uniós központi bankoknak nyújtott biztosítékként használják fel, a Litván Központi Bank weboldalán nyilvános értesítést kell közzétenni. Szlovénia – ha a hitelköveteléseket uniós központi bankoknak adják – azért írja elő az adós értesítését, hogy korlátozza az adós beszámítási jogait. Ezzel szemben Portugáliában és (átmenetileg) Olaszországban, ha a hitelköveteléseket központi banknak adják, nincs szükség semmilyen nyilvántartásba vételre, sem az adós értesítésére. A központi bank jogai mindkét esetben elsőbbséget élveznek az ugyanazon követelésekhez fűződő bármely egyéb jogokkal szemben, még akkor is, ha azokról az adóst a biztosítékról szóló megállapodás után értesítették.

Négy tagállam számolt be arról, hogy külön alaki követelményeket ír elő abban az esetben, ha biztosítékként jelzáloggal fedezett hitelköveteléseket használnak fel. Németországban a jelzáloggal fedezett hitelkövetelésre vonatkozó tulajdonjog-átruházással járó pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodáson túlmenően át kell adni a jelzálog-tanúsítványt is, vagy a követelés átruházását be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. Litvániában a jelzáloggal fedezett követelés átruházását nyilvántartásba kell venni ahhoz, hogy harmadik személyekkel szemben érvényesíthető legyen. Portugáliában a jelzáloghitel-követelésekre vonatkozó zálogjogokat nyilvántartásba kell venni. Ami a lakossági jelzáloghitelek formájában fennálló hitelköveteléseket illeti, amelyek (különleges) jelzálog-fedezetű saját váltókat fedeznek, az ír központi bank előírja, hogy a biztosítékról szóló megállapodást okirat formájában kell elkészíteni, és annak adatait nyilvántartásba kell venni.

3.3.Eredményesség

A 2009/44/EK irányelv célja a hitelkövetelések biztosítékként való felhasználásának megkönnyítése volt 36 . Ez a rész azt vizsgálja, hogy sikerült-e ezt a célt elérni, és hogy a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt opció befolyásolta-e az eredményt.

A 2009/44/EK irányelv hitelkövetelések mobilizálására gyakorolt hatásának bárminemű mennyiségi értékelése nehéz 37 . Az eurórendszer adatai (2. ábra) azt mutatják, hogy 2011 és 2012 között – azaz amikorra a 2009/44/EK irányelvet valamennyi tagállamban végrehajtották – a hitelkövetelések biztosítékként való felhasználása az összes felhasznált biztosítékon belül 23%-ról 26%-ra nőtt. 2013 és 2013 között azonban 26%-ról 19%-ra esett vissza.

Számos tényező befolyásolhatta a hitelkövetelések eurórendszer hitelműveleteiben biztosítékként való felhasználását. A 2009/44/EK irányelv végrehajtása egybeesett a pénzügyi válsággal és az eurórendszer biztosítéki keretének változásaival. A hitelkövetelések biztosítékként való nagyobb arányú felhasználása az eurórendszerben így a központi banki hitel iránti megnövekedett kereslettel és az annak irányába ható ösztönzőkkel is magyarázható, hogy a piaci résztvevők a viszonylag kevésbé likvid eszközöket nyújtsák be, a likvidebb eszközöket pedig más tranzakciókhoz megtartsák 38 . Egyes központi bankoknál technikai és operatív adaptációkat is megvalósítottak, például a Deutsche Bundesbank és a Banque de France (mindkét banknak vannak olyan partnerei, amelyek nagy összegű hátralékos hitelköveteléssel rendelkeznek) automatizált kommunikációs felületet vezetett be, amely lehetővé teszi a hitelkövetelések hatékony mobilizálását 39 .

Öt tagállam 40 jelezte, hogy az FCD segítette a hitelkövetelések biztosítékként való felhasználását. Eltérő azonban Annak értékelése, hogy a 3. cikk (1) bekezdésében szereplő lehetőség csökkentette vagy növelte-e a jogi kockázatot. Az egyik álláspont szerint az opció nélkülözhetetlen a jogbiztonsághoz, mivel az alaki követelmények hiánya költségessé tette az arról való megbizonyosodást, hogy a hitelkövetelést felhasználták-e biztosítékként vagy sem, és ez nem is volt minden esetben lehetséges 41 . Egy második álláspont szerint a jogbiztonságot éppen a tagállamonként eltérő alaki követelmények megszüntetése növelné 42 .

A tőkepiaci unió kiépítéséről szóló zöld könyv 43 feltette a kérdést, hogy milyen intézkedések javíthatnák a biztosítékok határokon átnyúló áramlását. A konzultációra válaszolva az egyik érdekelt fél úgy érvelt, hogy valamennyi alaki követelményt, például értesítési és nyilvántartásba vételi kötelezettséget meg kell szüntetni a hitelkövetelések biztosítékként való felhasználásának megkönnyítésére 44 . Két válasz támogatta a kollíziós szabályok harmonizálását a biztosítékok elfogadói védelmének azzal történő fokozása céljából, hogy eldönthetik, melyik jog legyen irányadó azokra az alaki követelményekre, amelyeket be kell tartani a biztosítékként felhasznált hitelkövetelések harmadik személyekkel szemben érvényesíthetőségéhez 45 . Az EKB azt javasolta, hogy az adósnak ne legyen joga a központi bankokkal szemben biztosítékként felhasznált hitelkövetelések tekintetében a beszámításhoz, ez azonban kívül esik e jelentés keretein.

Összességében megvalósult az FCD-nek az a célja, hogy megkönnyítse a hitelkövetelések felhasználását. Bizonyítékok vannak arra, hogy a hitelkövetelések biztosítékokra vonatkozó harmonizált keretbe való felvétele bizonyos országokban elősegítette azok használatát. Például a holland jog a hitelkövetelésre vonatkozó tulajdonjog-átruházással járó pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokat korábban tiltotta 46 , az FCD végrehajtásával azonban megváltozott a helyzet, és Hollandiában terjed a hitelkövetelések felhasználása. Az FCD megszüntette a biztosítékról szóló megállapodások létrejöttével és érvényességével kapcsolatos alaki követelményeket is. Ennek eredményeképpen megszűnt az ilyen megállapodások érvénytelenítésének a kockázata, segítve a hitelkövetelések mobilizálását.

Ahogy a végrehajtás áttekintése mutatta, a tagállamok között továbbra is fennállnak különbségek a hitelkövetelések biztosítékként való felhasználásához szükséges alakiságok és rendelkezésre álló technikák tekintetében. Mindazonáltal, még ha a hitelkövetelés formáját öltő biztosítékra továbbra is vonatkoznak is nemzeti alaki követelmények, amint ezek teljesülnek, a biztosíték működését segíti az FCD által bevezetett könnyű érvényesíthetőség (például a biztosítékként nyújtott hitelkövetelések realizálhatók eladás vagy elidegenítés és beszámítás révén, és semmilyen alakiságnak nem kell eleget tenni az előzetes értesítést, az érvényesítés előírt módját vagy meghatározott idő elteltét illetően).

Azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben valósult meg a célkitűzés, nem állapítható meg, hogy az EU-ban a hitelkövetelések biztosítékként való felhasználásának útjában álló valamennyi jogi akadályt megszüntettek. A hitelkövetelések biztosítékként való határokon átnyúló felhasználásával kapcsolatban például még mindig jogbizonytalanság áll fenn az eltérő nemzeti követelmények hatása és a kollíziós szabályok uniós szintű harmonizálásának részleges volta miatt. Jóllehet a hitelkövetelés adósa és hitelezője közötti jogviszony (az 1. ábra 1. jogviszonya), a biztosíték nyújtója és a biztosíték elfogadója közötti jogviszony (az 1. ábra 2. jogviszonya) és a biztosíték elfogadója és az adós közötti jogviszony (az 1. ábra 3. jogviszonya) tekintetében alkalmazandó jogot illetően léteznek harmonizált kollíziós szabályok 47 , a hitelkövetelés biztosítékként való nyújtásának harmadik személyekkel szembeni érvényesíthetőségére irányadó jogot – például hogy milyen alaki követelmények szükségesek a más érdekelt felekkel szembeni érvényesíthetőség biztosításához – és az ugyanazon hitelkövetelés többszöri átruházásai közötti elsőbbségi sorrendet (az 1. ábra 4. jogviszonya) továbbra is a tagállami nemzeti kollíziós szabályok határozzák meg 48 . Ekként a biztosíték elfogadója feltételezheti, hogy elsőbbséget élvez, mert az A tagállam alaki követelményei teljesültek, miközben a harmadik személy a B tagállam alaki követelményeire hagyatkozik, és ugyancsak azt hiszi, hogy a másik jogaival szemben elsőbbsége van.

3.4.Hatékonyság

A hitelkövetelések biztosítékként való felhasználása során felmerülő problémákat és a bankhitelek reálgazdaságban betöltött szerepének fontosságát mérlegelve a Bizottság úgy véli, hogy az FCD célkitűzését valamennyi részt vevő fél számára a legkevésbé költséges módon sikerült elérni.

Az alaki követelmények fenntartása további költségeket ró a biztosíték nyújtójára. Még ha az adós értesítésére vonatkozó követelmény nem is költséges, egy hitelintézet szemszögéből a követelmény közvetetten károsan hathat az ügyfélkapcsolatokra. Egyes adatok arra engednek következtetni, hogy az értesítési követelmény akadályt gördíthet a bankhitelek mobilizálásának útjába 49 . Ez érintheti a bankok mérlegében szereplő azon tőke összegét, amely nem kerül a gazdaságban hatékonyabb felhasználásra. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy léteznek más jogi eszközök, amelyek lehetővé teszik a bankok számára, hogy nyugvó eszközeiket jobban kihasználják, például kibocsáthatnak hitelkövetelésekkel fedezett értékpapírokat, és így forrásokhoz juthatnak, amelyeket további kölcsönök létrehozására használhatnak fel.

A biztosíték elfogadójának szemszögéből az alaki követelmények betartása segíthet a hitelkövetelések biztosítékként való elfogadásával járó jogi kockázatokból eredő költségek csökkentésében. A forgalomképes értékpapíroktól eltérően a hitelkövetelések rendszerint az adós szükségleteihez igazodnak. Így ha a biztosítékot fel kell használni, a hitelkövetelések rendszerint nem válthatók át gyorsan készpénzre, hanem először az adóst kell megszólítani. A biztosíték értékét meghatározó kritikus tényező ezért a hitelkövetelés adóssal szembeni érvényesíthetősége (az 1. ábra 3. jogviszonya). Annak biztosítása érdekében, hogy a hitelkövetelést gyorsan fel lehessen használni a partner nemteljesítése esetén, az eurórendszer elfogadhatósági kritériumai minden esetben előírják az adós értesítését 50 .

Korlátozott likviditásukon túlmenően a hitelkövetelések abban is különböznek a forgalomképes értékpapíroktól, hogy azokat rendszerint nem elektronikus elszámolásokban tartják nyilván, hanem csak egy hitelmegállapodás dokumentálja. Emiatt nagyobb a kockázata annak, hogy ugyanazt a hitelkövetelést harmadik személynek nyújtják biztosítékként. Az értesítési követelmény mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy ha előírják, hogy az adósnak legyen tudomása a biztosítékról szóló megállapodásról, ez a hitelkövetelés formájában nyújtott biztosíték létezését illetően lehetséges információforrásként működhet 51 . Mint az abból is látszik, hogy egyes joghatóságokban szigorúbbak az alaki követelményekre vonatkozó szabályok, ha a központi bank fogad el hitelköveteléseket biztosítékként 52 , az alaki követelmények a biztosíték elfogadóját az érvényesíthetőség és az elsőbbség tekintetében harmadik személyekkel felmerülő potenciális vitáknak való kitettségtől védik (az 1. ábra 4. jogviszonya). Ezért az FCD-ben szereplő opció, amely lehetővé tette a tagállamok számára, hogy megtartsák az alaki követelményeket, az érintett országokban előnyös lehet a biztosítékok elfogadói számára.

Ami az adóst illeti, rendszerint lényegtelen, hogy a banknak vagy a biztosíték elfogadójának kell-e visszafizetnie a kölcsönt, így elvileg az adós helyzetét a biztosítékról szóló megállapodás nem érinti hátrányosan. Mindazonáltal védeni kell az adóst a kettős (az eredeti hitelezőnek és a követelés új tulajdonosaként a biztosíték elfogadójának történő) fizetés kockázatától. Erre különböző lehetőségek kínálkoznak, például a biztosítékról szóló megállapodás létrejöttéhez vagy érvényességéhez, valamint a teljesüléshez, az elsőbbséghez vagy az adóssal vagy harmadik személyekkel szembeni érvényesíthetőséghez, illetve a bizonyítékként történő felhasználhatósághoz szükséges alaki követelmények formájában. A rendelkezésre álló választási lehetőségek keretét az FCD határozza meg. Tekintettel arra, hogy az EU-ban a nem pénzügyi vállalkozások finanszírozásának legfontosabb forrásai a bankhitelek 53 , pozitív társadalmi hatással jár, hogy az FCD nem érintette azt a szabályt, hogy az adós mentesül, ha az eredeti hitelezőnek fizeti vissza a kölcsönt, mert nincs tudomása a biztosítékról szóló megállapodásról.

Ami a tagállamokat illeti, az opció csökkentette az FCD végrehajtási költségeit. Arra sem utal semmilyen jel, hogy a tagállamok jogi nehézségek miatt felmerülő költségekkel szembesültek volna, mivel erre semmilyen bizonyítékkal (például a 3. cikk (1) bekezdését átültető nemzeti jogszabály alkalmazásával hozott bírósági határozatok) nem szolgáltak 54 .

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy az FCD hatékonyan működik a belföldi környezetben a hitelkövetelések biztosítékként történő mobilizálásához előírt alaki követelmények tekintetében. Úgy tűnik, hogy bizonyos alaki követelményeket jogos indokok tesznek szükségessé. Amennyiben a helyzet szempontjából lényeges minden elem egy joghatóságban található, a megfelelés nem ütközik nehézségbe. Határokon átnyúló helyzetben a probléma nem is annyira az eltérő alaki követelmények fennállása, hanem annak megállapítása, hogy mely nemzeti követelmény irányadó. A harmadik személyekkel szembeni érvényesíthetőség vagy elsőbbség biztosításához (az 1. ábra 4. jogviszonya) szükséges alaki követelményekre alkalmazandó jog megtalálásának és az átvilágításnak a költségei magasak lehetnek 55 . A harmonizált kollíziós szabályok hiánya szintén növeli a hitelkövetelések biztosítékként való mobilizálására potenciálisan irányadó anyagi jogok számát, ami megnehezítheti az eurórendszer elfogadhatósági kritériumainak való megfelelést 56 .

4.A 3. cikk (1) bekezdésének megfelelősége

Az FCD 3. cikkének (1) bekezdését illetően több szakpolitikai választási lehetőség mérlegelhető.

Először is, fenn lehet tartani a jelenlegi helyzetet. Kifejezetten ezt részesítené előnyben tizenkét tagállam 57 , amelyek úgy érvelnek, hogy a kívülmaradási lehetőség lehetővé teszi az érdekek ésszerű egyensúlyának megteremtését. Meggyőződésük, hogy nemzeti közzétételi követelményekre van szükség az adósok és a harmadik személyek védelméhez, a csalás elleni küzdelemhez, legalábbis addig, amíg uniós szinten nem harmonizálják a harmadik személyekkel szembeni hatályosság és elsőbbség kérdését. Álláspontjuk szerint ez az opció lehetőséget ad arra, hogy nemzeti szinten kezeljék azt a jogi kockázatot, amellyel a piac a hitelkövetelések ellenőrzése során szembesül. A hitelkövetelések mobilizálását előmozdítandó az alaki követelmények megszüntetésének ösztönzése érthető törekvés. Ha azonban az alaki követelmények nem jelentenek nagy terhet, jogilag előnyösebb lenne azok előírása, hogy a biztosíték elfogadójának elsőbbséget biztosítsanak. Ez továbbra is jogbizonytalanságot teremthet, amennyiben a követelések átruházásának határokon átnyúló eleme van. Ez mérsékelhető lenne a hitelkövetelés harmadik személyekkel szembeni hatályosságára és az azonos követelés többszöri átruházásai közötti elsőbbségi sorrendre vonatkozó egységes kollíziós szabályokkal.

Másodszor, a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt opciót meg lehetne szüntetni. Ez kötelezné a tagállamokat, hogy szüntessenek meg a biztosítékként felhasznált hitelkövetelésekre vonatkozó minden olyan nemzeti rendelkezést, amely alaki követelmény teljesítését – például nyilvántartásba vételt vagy az adós értesítését – írja elő. Emellett négy tagállam 58 száll síkra, amelyek azzal érvelnek, hogy az opció eltörlése EU-szerte egyenlő feltételeket teremtene és növelné a jogbiztonságot, előmozdítva a hitelkövetelések határokon átnyúló felhasználását. Az ezzel ellentétes álláspont képviselői szerint az opció eltörlése kockázatoknak tenné ki az adósokat és a biztosítékok elfogadóit, amelyekre a nemzeti követelmények jelenleg megoldást nyújtanak.

Harmadszor, fontolóra lehetne venni az FCD felülvizsgálatát. Ennek során el lehetne gondolkozni anyagi jogi kérdések harmonizálásán, pl. a teljesüléshez, az elsőbbséghez vagy az adóssal vagy harmadik személyekkel szembeni érvényesíthetőséghez, illetve a bizonyítékként történő felhasználhatósághoz a hitelkövetelések biztosítékként való felhasználása esetén előírt alaki követelmények harmonizálásán, valamint azon, hogy célszerű-e biztosítani a beszámítás teljes kizárását a központi bank számára nyújtott biztosítékként mobilizált hitelkövetelések esetében. A felülvizsgálat során meg lehetne vizsgálni az FCD más típusú biztosítékokkal kapcsolatos hiányosságait is, amelyeket a tőkepiaci unió kiépítésére vonatkozó nyilvános konzultáció válaszadói azonosítottak 59 .

5.Következtetés

Az uniós szintű fellépés során az arányosság elvét tiszteletben kell tartani. Az alaki követelmények hasznos célt szolgálhatnak, és teljes megszüntetésük előírása ezért nem lenne helyénvaló. A tagállamok e követelményekkel kapcsolatos választási lehetősége nehézségekhez vezet a határokon átnyúló helyzetekben, harmonizálásuk azonban a nemzeti jog más kapcsolódó rendelkezéseit sértheti. A harmonizálás költségei és hasznai tekintetében nagyon gondosan meg kell találni az egyensúlyt, és azt csak egy tágabb reform részeként, az FCD alapos értékelése után szabad mérlegelni. Mindezekre tekintettel az FCD 3. cikkének (1) bekezdése továbbra is helyénvalónak látszik.

A Bizottság – ahogy azt a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló cselekvési tervben bejelentette – elindította a határokon átnyúló elszámolás és kiegyenlítés útjában álló akadályok megszüntetési folyamatára irányuló átfogó felülvizsgálatot, többek között azzal a céllal, hogy javítsa a jogbiztonságot a biztosítékok határokon átnyúló cseréje során. A Bizottság e célból létrehozott egy szakértői csoportot – a kereskedés utáni kérdésekkel foglalkozó európai fórumot –, hogy azonosítsa a fennmaradó akadályokat. Továbbá, a Bizottság 2017-ig folytatni fogja a korai, célzott munkát azzal a céllal, hogy csökkentse az értékpapírok tulajdonjogával kapcsolatos bizonytalanságot, valamint hogy egységes szabályokra tegyen javaslatot annak jogbiztonság melletti eldöntésére vonatkozóan, hogy mely nemzeti jog az alkalmazandó a követelések engedményezésének a harmadik személyekre gyakorolt hatásaira 60 . Ez hozzá fog járulni a nagyobb jogbiztonság eléréséhez a hitelkövetelések biztosítékként való, határokon átnyúló felhasználása esetén is, és orvosolni fogja a fennálló helyzet hátulütőit.

(1)  Az FCD 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének első mondata.
(2)  Az FCD 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének második mondata.
(3)  Az FCD 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése.
(4)  Nem érkezett válasz Görögországtól, Lengyelországtól, Szlovákiától, illetve az EGT-államoktól. Azon válaszadók kérdőívre adott válaszai, akik beleegyeztek a válaszok közzétételébe, a következő címen érhetők el: http://ec.europa.eu/finance/financial-markets/collateral/index_en.htm .
(5)   http://ec.europa.eu/finance/consultations/2015/capital-markets-union/index_en.htm
(6)  A British Institute of International and Comparative Law (a továbbiakban: BIICL) tanulmánya: http://ec.europa.eu/justice/civil/files/report_assignment_en.pdf .
(7)  The use of credit claims as collateral for Eurosystem credit operations (A hitelkövetelések biztosítékként való felhasználása az eurórendszer hitelműveleteihez), K. Tamura, E. Tabakis, ECB Occasional Paper Series No 148, 2013. június (a továbbiakban: Tamura/Tabakis).
(8)  Az Európai Központi Bank 2014. december 19-i 2015/510/EU iránymutatása az eurorendszer monetáris politikához kötődő keretének végrehajtásáról (EKB/2014/60) (a továbbiakban: az EKB általános dokumentációja), 89–105. cikk.
(9)  BE, DE, FI, IT, IR, MT, NL, PT.
(10)  AT, FR.
(11)  Tamura/Tabakis, 17–21. o. és 25. o.
(12)  Collateral eligibility and availability. Follow-up to the report on »Collateral eligibility requirements – a comparative study across specific frameworks« dated July 2013 (A biztosítékok elfogadhatósága és rendelkezésre állása. »A biztosítékok elfogadhatóságának követelményei – meghatározott kereteket összehasonlító tanulmány« című, 2013. júliusi jelentés nyomon követése), szerző: az EKB euró-értékpapírok infrastruktúrájával foglalkozó kapcsolattartó csoportja (COGESI), 2014. július (a továbbiakban: EKB COGESI), 18. o.
(13)  A tőkepiaci unió kiépítése című zöld könyvet kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum, SWD(2015) 13 final, 11. o.
(14)  Az USA (Federal Reserve) 2014. második negyedévi pénzügyi elszámolásai. Azokból az adatokból, amelyekre Tamura/Tabakis (10. o., 1. ábra) támaszkodik, még inkább kitűnik a hitelkövetelések mint stabil finanszírozási források euróövezeti gazdaság számára fennálló jelentősége: az euróövezetben 40%, míg az USA-ban 10%.
(15)  EKB COGESI, 9. o.
(16)  A 2009/44/EK irányelv az 50/2010 vegyes bizottsági határozattal került az EGT-megállapodásba beépítésre.
(17)  Az FCD 1. cikke (5) bekezdésének első és negyedik albekezdése.
(18)  Vö. a (10) preambulumbekezdéssel.
(19)  BG, CZ, DK, EE, LV, PT (ha a hitelköveteléseket a központi bank számára nyújtják biztosítékként), ES, RO, SI.
(20)  Például az értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodások esetében az adós értesítése vagy a hitelkövetelést alátámasztó dokumentumok biztosíték elfogadójának történő átadása.
(21)  CZ, DK, FR, IR, LV, RO, SI és SE. Úgy tűnik, hogy Észtország és Németország – amely nem válaszolt a 4. kérdésre – szintén ebbe a csoportba tartozik.
(22)  Például kifejezetten rendelkeztek erről a Cseh Köztársaságban (a cseh polgári törvénykönyv 1882. §-a), Németországban (a német polgári törvénykönyv 407. §-a), Észtországban (az észt vagyonjogi törvény 317. §-a), Spanyolországban (a spanyol polgári törvénykönyv 1526. cikke), Luxemburgban (a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló luxemburgi törvény 14. cikkének (2) bekezdése), Svédországban (a saját váltókról szóló svéd törvény 10. és 29. szakasza) és Lengyelországban (a lengyel polgári törvénykönyv 512. cikke).
(23)  BIICL, 221. o.; a német polgári törvénykönyv 404. és további §-ai nem kógens szabályok, azaz szerződéses megállapodással mellőzhetők. Más joghatóságokban a kérdés értelmezés tárgya. A fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK irányelv lehetővé teszi az adós (fogyasztó) tájékoztatásának elhagyását, de az értesítés hiánya nem hozhatja kevésbé kedvező helyzetbe a fogyasztót (17. cikk, (41) preambulumbekezdés).
(24)  AT, BE, BG, FI, HU, IT, LT, MT, NL, PT, UK.
(25)  AT, BE, BG, HR, FI, HU, IT, LT, MT, NL, PT. Ciprus a cégnyilvántartás általi nyilvántartásba vételt ír elő.
(26)  Ha a biztosíték elfogadója nem a Belga Nemzeti Bank.
(27)  Hollandia válasza és BIICL, 270. o.
(28)  A litván polgári törvénykönyv 6.109. cikke.
(29)  Ausztria válasza.
(30)  Bulgária válasza.
(31)  Finnország válasza.
(32)  Az Egyesült Királyság válasza és BIICL, 337. o. és 344–345. o.
(33)  BIICL, 272. o.
(34)  Olaszország válasza.
(35)  A portugál polgári törvénykönyv 584. cikke.
(36)  A 2009/44/EK irányelv (6) preambulumbekezdése.
(37)  Tamura/Tabakis, 27. o., 41. lábjegyzet.
(38)  Tamura/Tabakis, 13. o.
(39)  Tamura/Tabakis, 22. o.
(40)  DK, NL, PT és UK.
(41)  Litvánia, Belgium, Bulgária, Hollandia és az Egyesült Királyság válasza.
(42)  Németország válasza.
(43)  COM(2015) 63 final, 26. o., 27. kérdés.
(44)  A BNP Paribas 27. kérdésre adott válasza.
(45)  Az EKB válasza, 24. o.; a Kincstári és Pénzügyi Politikai Főtitkárság (Spanyolország) 27. kérdésre adott válasza.
(46)  BIICL, 281. o.
(47)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 1-jei 593/2008/EK rendelete a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.). Az „engedményezés” Róma I. rendelet 14. cikkében szereplő fogalma az FCD hatálya alá tartozó minden „pénzügyi biztosítékról szóló megállapodásra” vonatkozik, ideértve a követelések valódi átruházását, a követelések biztosítéki célú átruházását, illetve elzálogosítását vagy más, biztosítéki joggal való megterhelését.
(48)  A BIICL 12–13. oldala és további részei azt mutatják, hogy a tagállamok kollíziós szabályaiban különböző megoldások léteznek az 1. ábra 4. jogviszonyára alkalmazandó jogot illetően.
(49)  Németország válasza.
(50)  Az EKB általános dokumentációja 99. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 103. cikke.
(51)  Tamura/Tabakis, 20. o.
(52)  3.2.2. szakasz.
(53)  ECB/EC Survey on the access to finance of enterprises in the euro area (Az EKB és az EB felmérése az euróövezeti vállalkozások finanszírozáshoz való hozzáféréséről ), 2014. november, 8. o., 6. ábra.
(54)  A 2. kérdésre adott válasz.
(55)  BIICL, 57–58. o. Az engedményezéssel járó, határokon átnyúló ügyletek jogi költségei több százezer fontra/euróra rúghatnak.
(56)  Az EKB általános dokumentációjának 97. cikke előírja, hogy a) az ügyfélre; b) a hitelezőre; c) az adósra; d) a garanciavállalóra (adott esetben); e) a hitelkövetelési megállapodásra; f) a hitelkövetelést fedezetként mobilizáló megállapodásra kettőnél több irányadó jog nem lehet irányadó.
(57)  AT, BE, BG, EE, FI, HR, LT, NL, PT, SE, SI és UK.
(58)  DE, FR, LV, RO.
(59)  SEC(2015) 184 final, 57. o.
(60)  COM(2015) 468 final, 23. o.