EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2016.5.24.
COM(2016) 274 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
Jelentés a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló 1177/2010/EK rendelet alkalmazásáról
1. Bevezetés
1.1. Háttér-információk
Az 1177/2010/EK rendelet 1 (a továbbiakban: rendelet), melynek célja a tengeri vagy belvízi személyszállító járatokat vagy üdülési célú hajóutakat igénybe vevő utasok alapvető védelme, 2012. december 18-a óta alkalmazandó.
A Bizottság e jelentést a rendelet 29. cikkének megfelelően készítette el, mely cikk kötelezi arra, hogy a rendelet végrehajtásáról és hatásáról jelentést tegyen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, valamint hogy szükség szerint a rendelet részletesebb végrehajtására vagy módosítására irányuló jogalkotási javaslatokat készítsen.
A jelentés részben a nemzeti hatóságok 2013-2014 közötti, a rendelet végrehajtásáról szóló jelentéseiből 2 származó mennyiségi és minőségi inputon, valamint az utasokat és az ipart képviselő érdekelt felekkel folytatott európai szintű konzultáción 3 alapul.
1.2. Az uniós tengeri és belvízi személyszállító hajózási ágazat jelentősége és jellemzői
Az Unión belül a tengeri forgalom teszi ki a vízi utasszállítási piac csaknem egészét. A belvízi közlekedés a piac kevesebb mint 1 %-át teszi ki 4 .
A rendelet különbséget tesz a kereskedelmi személyszállítási és az üdülési célú szolgáltatások között és tükrözi az utasoknak garantált, eltérő hatókörű jogokban ezek sajátos jellemzőit.
A kereskedelmi személyszállítási szolgáltatások olyan személyszállítási szolgáltatások, melyek a kikötők között, nyilvános menetrend szerint működnek. Ezek a szolgáltatások a tengeri személyszállítási piac 96,5 %-át teszik ki: 2013-ban 193 millió utas vette igénybe a tengeri kompokat és az egyéb rendszeres tengeri hajójáratok szolgáltatásait 5 . Az intenzív tengeri utasforgalom elengedhetetlen ahhoz, hogy a tagállamok szigetcsoportjait, szigeteit és legkülső régióit az uniós társadalmi és gazdasági hálózatába be lehessen kapcsolni. Néhány esetben (például légi összeköttetés nélküli kis szigetek esetében) a tengeri közlekedés helyett nincs alternatív mód, és a lakosságnak hajóval kell utaznia, bármilyen feltételekhez kösse is azt a személyszállító.
Az üdülési célú hajóutak kizárólag üdülési vagy szabadidős célú, szállással és más szolgáltatásokkal is kiegészülő, két éjszakát meghaladó tartózkodást magában foglaló tengeri vagy belvízi személyszállítási szolgáltatások. 2013-ban az üdülési célú hajóutak utasainak száma megközelítette a 7 milliót – azaz a piac közel 3,5 %-át 6 . Az üdülési célú hajózás iparága a tengeri ágazat luxus kategóriájába tartozik; a hajón komplett hotelinfrastruktúra található, szabadidős tevékenységeket biztosít és az utasokat gyakran a kiindulási kikötőbe viszi vissza.
2. A rendelet célkitűzései, alkalmazási köre és tartalma
2. 1 A rendelet célkitűzései
Az uniós jogalkotók valamennyi szállítási módra (légi, vasúti, vízi és autóbuszos közlekedés) vonatkozóan utasjogi jogszabályokat fogadtak el annak érdekében, hogy biztosítsák a polgárok számára a minimális védelmet európai utazásaik során, megkönnyítve ezzel a mobilitást és a társadalmi integrációt. Az utasok számára a mind a négy szállítási módra vonatkozó, törvény által garantált jogok (minden egyes mód, piac és a módot igénybe vevő utasok jellegzetességeit tükröző specifikus rendelkezésekkel 7 ) segítenek az egyenlő versenyfeltételek megteremtésében a piaci szereplők számára az egyes módokon belül és a módok között.
2.2 A rendelet alkalmazási köre és tartalma
Alkalmazási kör
A rendelet alkalmazási köre (egyes kivételekkel 8 ) az Unión belüli kikötőkből induló vagy kikötőkbe érkező, tengeri vagy belvízi személyszállítási szolgáltatásokra és az uniós beszállás szerinti kikötőből induló, üdülési célú hajóutakra terjed ki.
2014. december 18-áig a tagállamok mentesülhettek a rendelet alkalmazása alól a bruttó 300 tonnás, belföldi közlekedéshez használt tengerjáró hajók esetében akkor, ha az utasok jogait a nemzeti jognak megfelelően biztosították. Egyik tagállam sem élt ezzel a mentességgel.
A tagállamok dönthetnek úgy, hogy e rendelet alkalmazása alól mentességet adnak a közszolgáltatási kötelezettségek és közszolgáltatási szerződések által szabályozott személyszállítási szolgáltatások és az integrált szolgáltatások tekintetében, feltéve, hogy az e rendelet szerinti jogokat a nemzeti jog azzal összehasonlítható mértékben biztosítja. Egyik tagállam sem élt ezzel a mentességgel.
Tartalom
A más közlekedési módokhoz hasonlóan a vízi úton közlekedő utasok jogai is négy elven alapulnak:
a) Az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma
Egyetlen utast sem érhet közvetett vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetés állampolgársága alapján a vízi személyszállítási szolgáltatásra vagy üdülési célú hajóútra szóló jegy vásárlása során.
b) Pontos, kellő időben történő és hozzáférhető tájékoztatás
Valamennyi utas utazásának teljes időtartama alatt jogosult megfelelő tájékoztatásra (különösen közlekedési fennakadások esetén), többek között a saját jogairól és a nemzeti végrehajtó szerv elérhetőségi adatairól.
c) Azonnali és arányos segítségnyújtás közlekedési fennakadás esetén
90 perces vagy azt meghaladó késés, illetve a személyszállító járat vagy üdülési célú hajóút törlése esetén az utasok jogosultak arányos és a helyzetnek megfelelő térítésmentes segítségnyújtásra. Ide tartozhat a gyorsétkezés, rendes étkezés és frissítő, illetve szükség esetén szálláshely biztosítása, továbbá fel kell nekik ajánlani a választási jogot a következő lehetőségek közül:
átfoglalást kérhetnek a végső célállomásig egy másik útvonalra, felár fizetése nélkül, hasonló szállítási feltételek mellett, a legkorábbi lehetséges időpontra; valamint
kérhetik a menetjegy árának visszatérítését, és egyúttal adott esetben azt is, hogy a szállító a személyszállítási szerződésben foglaltak szerint a lehető legkorábban díjmentesen visszaszállítsa őket az első indulási pontra.
Hosszú késés esetén az utasok jogosultak az objektív és egységesített kártérítésre. A kártérítés összege a késés hosszától és az utazás tervezett időtartamától függ, és az összeget a jegyárhoz mérten kell kiszámolni. A személyszállítónak nem kell kártérítést fizetnie azokban az esetekben, ha a késés bizonyítottan a hajó biztonságos működtetését veszélyeztető időjárási viszonyokból, vagy rendkívüli, más ésszerű módon el nem kerülhető körülményekből adódott.
A kereskedelmi személyszállítási szolgáltatásokkal ellentétben az üdülési célú hajóutaknak nincsen kötelező érvényű, nyilvános menetrendje, éppen ezért az üdülési célú hajók utasainak a rendelet értelmében nincs joga sem átfoglaláshoz, sem a menetjegy árának visszatérítéséhez törölt vagy elhalasztott indulás esetén (ezt a kérdést az utas által kötött, az üdülési célú hajóút igénybevételéről szóló szerződésben kell szabályozni), sem kártérítésre késedelmes érkezés esetén.
d) A fogyatékkal élő személyek és/vagy csökkent mozgásképességű személyek jogai
A rendelet bizonyos kötelezettségeket ír elő a személyszállítók, a kikötői terminálok üzemeltetői, az utazásközvetítők és az utazásszervezők részére annak érdekében, hogy a fogyatékkal élő személyek és/vagy csökkent mozgásképességű személyek számára biztosítva legyen a vízi utazás lehetősége.
A személyszállítók, utazásközvetítő és utazásszervezők nem utasíthatják el az utasok foglalását vagy szállítását fogyatékuk vagy csökkent mozgásképességük alapján, kivéve ha:
szállításuk nem lehetséges az illetékes hatóságok által meghatározott alkalmazandó biztonsági jogszabályoknak, valamint egészségi és biztonsági követelményeknek megfelelően; vagy
a hajó tervezése vagy a szállítási eszköz infrastruktúrája nem teszi lehetővé a biztonságos és kivitelezhető szállítást.
A személyszállítók és a terminálüzemeltetők kötelesek megkülönböztetésmentes hozzáférési feltételeket teremteni.
A fogyatékkal élő személyektől és/vagy csökkent mozgásképességű személyektől nem követelhető, hogy kiegészítő díjat fizessenek jegyük mellé, és a személyszállítók és a kikötői terminálok üzemeltetői kötelesek megfelelő segítséget biztosítani számukra térítésmentesen a kikötőkben és a hajók fedélzetén.
A vízi személyszállítási szolgáltatásra vonatkozó egyéb uniós jogszabályok
A rendelet hatálya alá tartozó tengeri szolgáltatásokat igénybe vevő utasokat ezenfelül a 392/2009/EK rendelet 9 is védi, melynek célja, hogy biztosítsa a megfelelő kártérítés megfizetését bármilyen olyan személyi sérülés (ideértve a halálos sérüléseket is), vagy egyéb veszteség illetve kár esetén, melyek a tengeri balesetekből eredhetnek 10 .
A hajóval, szervezett társasutazás keretein belül utazó utasok további jogokat élveznek a nemrégiben elfogadott, az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről szóló (EU) 2015/2302 irányelv értelmében 11 .
A fentieken kívül az alábbi uniós jogszabályok szabályozzák a fogyatékkal élő és/vagy csökkent mozgásképességű személyek számára a hajók akadálymentesítésének több szempontját is: a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló 2009/45/EK irányelv 12 , a menetrend szerint közlekedő ro-ro komphajók és gyorsjáratú személyszállító vízi járművek biztonságos üzemeltetésének érdekében végzett kötelező szemlék rendszeréről szóló 1999/35/EK irányelv 13 , valamint a Közösség tagállamainak kikötőibe érkező vagy onnan induló személyhajókon utazó személyek nyilvántartásáról szóló 98/41/EK irányelv 14 .
A vízi személyszállítás jelentős részére határokon átnyúló kontextusban kerül sor: az utasok vagy határon átnyúló szolgáltatások, vagy saját tagországukon kívüli belföldi szolgáltatások segítségével utaznak. Ezen utasok jogainak védelme érdekében a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet 15 megfelelő keretelveket biztosít a nemzeti végrehajtó szervek számára a megfelelő együttműködés biztosítása és az utasok kollektív érdekeinek védelme érdekében a határokon átnyúló kontextusban.
3. A rendelet alkalmazása a tagállamok által
A rendelet értelmében a tagállamoknak ki kell jelölniük nemzeti végrehajtó szerveket a rendelet érvényesítése érdekében és hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat állapítsanak meg nemzeti jogukban a rendeletet megsértő ágazati szereplők szankcionálására.
A nemzeti végrehajtó szervek 16 kinevezése
Néhány kivétellel a legtöbb tagállam jelölt ki nemzeti végrehajtó szerveket, melyek korábban már felelősek voltak az utasok jogainak érvényesítéséért a többi közlekedési módok esetében. A nemzeti végrehajtó szervek vagy közlekedési, vagy fogyasztóvédelmi hatóságok. Számos tagállam több nemzeti végrehajtó szervet is kijelölt: általában egy fogyasztóvédelmi hatóságot, amely a panaszok kezeléséért, és egy közlekedési hatóságot, amely az egyéb ügyekért felelős (ellenőrzések, szankciók, a fogyatékkal élő személyek és/vagy csökkent mozgásképességű személyek hozzáférése a hajókhoz és a kikötői terminálokhoz). A legtöbb tagállamban eddig a nemzeti végrehajtó szerveket csupán nemzeti szinten jelölték ki, azonban pár tagállamban a regionális hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak a rendelet végrehajtásában.
Panaszkezelés
Az utasok a rendelet vélelmezett megsértésével kapcsolatban panaszt nyújthatnak be a személyszállítónak, a kikötői terminál üzemeltetőjének vagy közvetlenül a nemzeti végrehajtó szervezetnek.
A rendelet nem ír elő időrendi sorrendet egy panasz benyújtásánál, azonban a tagállamok kérhetik, hogy az utasok panaszaikat először a személyszállítónak vagy a kikötői terminál üzemeltetőjének nyújtsák be, és hogy a nemzeti végrehajtó szervek csak mint fellebbviteli szervek lépjenek fel azokban az esetekben, ha az utas nem elégedett a kapott válasszal. Összesen 21 tagállam választotta ezt a lehetőséget, amely lehetővé teszi, hogy a nemzeti végrehajtó szervek hatékonyan és gyorsan kezeljék a panaszokat, mivel így már az ügy kezdetétől rendelkezésükre áll a panaszos és a személyszállító/terminálüzemeltető közötti levelezés, és ezáltal sokkal átfogóbb képet kaphatnak mindkét fél álláspontjáról az adott üggyel kapcsolatban.
Nincsenek nyilvánosan hozzáférhető adatok az utasok által a személyszállítóknak vagy kikötői üzemeltetőknek 2013–2014 között benyújtott panaszok számáról. Bár ez az információ hasznos lenne a rendelet működésének elemzése céljából, a személyszállítóknak és a terminálok üzemeltetőinek nem kötelezettsége, hogy ezeket a panaszokat összegyűjtsék, és azokról jelentést tegyenek a nemzeti végrehajtó szerveknek.
Azt azonban tudjuk, hogy a nemzeti végrehajtó szervek rendkívül kevés panaszt kezeltek eddig (lásd az alábbi táblázatot). Ennek számos oka van: a mérvadó különösen az, hogy a rendelet viszonylag újkeletű és számos utas valószínűleg nincs teljesen tisztában a jogaival. A legtöbb tagállamban az utasoknak először a személyszállítónak vagy a terminál üzemeltetőjének kell elküldeniük panaszaikat, akik a legtöbb panaszt kielégítően kezelik, így azok nem jutnak el a nemzeti végrehajtó szervekhez.
Szankciók
A legtöbb tagállam nemzeti jogszabályai kizárólag pénzbírságokon alapuló szankciókat írnak elő, azonban néhány nemzeti végrehajtó szerv visszavonhatja az adott szolgáltató működési engedélyét is, ha az szándékosan és rendszeres jelleggel megsérti a rendeletet.
A nemzeti végrehajtó szervek rendkívül kevés szankciót vetettek ki, amióta a rendelet alkalmazandóvá vált (lásd az alábbi táblázatot). Legtöbbjük ezt azzal indokolja, hogy a szolgáltatók szeretnék a jogsértéseket orvosolni és a panaszokat megoldani még azelőtt, hogy a szankciók kivetése szükségessé válna.
Táblázat – A nemzeti végrehajtó szervek által kezelt panaszok és kivetett szankciók száma 17
|
Tagállam |
A kezelt panaszok száma: |
Alkalmazott szankciók száma: |
||
|
2013 |
2014 |
2013 |
2014 |
|
|
Ausztria |
nincs adat |
nincs adat |
nincs adat |
nincs adat |
|
Belgium |
nincs adat |
nincs adat |
nincs adat |
nincs adat |
|
Bulgária |
- |
- |
- |
- |
|
Horvátország |
0 |
0 |
0 |
0 |
|
Ciprus |
- |
- |
- |
- |
|
Cseh Köztársaság |
nincs adat |
nincs adat |
nincs adat |
nincs adat |
|
Dánia |
1 |
2 |
0 |
0 |
|
Észtország |
1 |
1 |
0 |
0 |
|
Finnország |
10 |
6 |
nincs adat |
nincs adat |
|
Franciaország |
nincs adat |
0 |
nincs adat |
0 |
|
Németország |
4 |
10 |
0 |
0 |
|
Görögország |
64 |
45 |
11 |
7 |
|
Magyarország |
0 |
0 |
0 |
0 |
|
Írország |
3 |
0 |
0 |
0 |
|
Olaszország |
nincs adat |
nincs adat |
nincs adat |
nincs adat |
|
Lettország |
0 |
0 |
0 |
0 |
|
Litvánia |
0 |
0 |
0 |
0 |
|
Luxemburg |
nincs adat |
nincs adat |
nincs adat |
nincs adat |
|
Málta |
1 |
3 |
0 |
0 |
|
Hollandia |
0 |
0 |
0 |
0 |
|
Lengyelország |
nincs adat |
0 |
nincs adat |
0 |
|
Portugália |
nincs adat |
0 |
nincs adat |
0 |
|
Románia |
nincs adat |
0 |
nincs adat |
0 |
|
Szlovákia |
0 |
0 |
0 |
0 |
|
Szlovénia |
0 |
0 |
0 |
0 |
|
Spanyolország |
501 |
419 |
21 |
39 |
|
Svédország |
1 |
27 |
nincs adat |
0 |
|
Egyesült Királyság |
14 |
11 |
0 |
0 |
Egyéb végrehajtási és kommunikációs tevékenységek
A panaszok kezelése és a meg nem felelés szankcionálása csupán néhány példa arra, hogy milyen lehetséges eszközöket kínál a rendelet a vízi utasok jogainak érvényesítésére. Számos nemzeti végrehajtó szerv mutatkozott proaktívnak, és hozott további intézkedéseket.
Mind a nemzeti végrehajtó szervek, mind az érdekelt felek azt nyilatkozták, hogy a nemzeti végrehajtó szervek, a személyszállítók és a kikötői terminálok üzemeltetői 18 közötti találkozók, valamint az utasok jogairól és a szolgáltatók kötelezettségeiről szóló nemzeti iránymutatások 19 közzététele a rendelet alkalmazandóvá válása előtt rendkívül hasznos volt a szolgáltatók felkészüléséhez a rendelet alkalmazására.
Néhány nemzeti végrehajtó szerv 20 gyakran részt vesz médiaeseményeken és turisztikai vásárokon is, hogy nyilvános tájékoztatókat tartsanak a vízi utasok jogairól.
Számos nemzeti végrehajtó szerv hajt végre rendszeres ellenőrzéseket annak érdekében, hogy megállapítsák, a hajók és kikötői terminálok elegendő szükséges információt biztosítanak-e az utasok részére, illetve hogy a hajók és kikötői terminálok hozzáférhetőek-e a fogyatékkal élő és/vagy csökkent mozgásképességű személyek számára – valamint ellenőrzik a személyszállítók és terminálüzemeltetők honlapjait is (például annak megállapítása érdekében, hogy az utasokat tájékoztatják-e jogaikról, vagy hogy az általános szerződési feltételek összhangban vannak-e a rendelettel) 21 . A fő cél nem az üzemeltetők szankcionálása, hanem a rendelet szerinti kötelezettségeik megismertetése és az önkéntes megfelelés megkönnyítése.
4. A rendelet működése és javító intézkedések
4.1. A rendelet működésének értékelése
Az érdekeltekkel folytatott konzultáció eredményei
2015 novemberében a Bizottság felhívta az utasokat és az iparágat uniós szinten képviselő érdekelt feleket, hogy osszák meg nézeteiket a rendelet működésével kapcsolatban 22 .
A hajótulajdonosokat, az üdülési célú hajókat és a kikötőket képviselő érdekelt felek azt jelezték, hogy a rendelet jól működik és nincs szükség a módosítására. Hangsúlyozták a magas színvonalú szolgáltatásokat, melyeket a panaszok alacsony száma is igazol.
Az utasok szervezetei általánosságban elégedettek a rendelettel, de úgy látják, van még lehetőség javítani rajta. Úgy gondolják, hogy a személyszállítók és a kikötői terminálok üzemeltetői pozitívan álltak a rendelet végrehajtásához és alkalmazásához, azonban a szolgáltatók és a nemzeti végrehajtó szervek munkájára továbbra is szükség van. Az alkalmazás szintje jelentősen változik mind a tagállamok, mind pedig a személyszállítók körében.
A fogyatékkal élő és/vagy csökkent mozgásképességű személyek mobilitási jogainak garantálása érdekében további intézkedések lennének szükségesek:
a hajókat és terminálokat könnyebben hozzáférhetővé kellene tenni;
a személyszállítókat és a terminálok személyzetét tovább kelleni képezni, hogy megfelelő segítséget nyújthassanak; valamint
a fogyatékkal élő személyeket képviselő szervezetekkel rendszeres konzultációkat kellene tartani a releváns rendelkezések végrehajtása érdekében.
Nevezetesen a személyszállítóknak és a terminálok üzemeltetőinek figyelembe kellene venniük a reprezentatív szervezetek szempontjait a fogyatékkal élő és/vagy csökkent mozgásképességű személyek segítésére vonatkozó minőségi normák megállapításánál (13. cikk).
A Bizottság értékelése
A Bizottság nem észlelte a rendelet semmilyen szándékos, súlyos vagy rendszeres figyelmen kívül hagyását. A legtöbb egyéni panasz, melyről tudomása van, a késés vagy járattörlés esetén felmerülő kártérítés vagy megfelelő segítségnyújtás hiányához kapcsolódik 23 . A nemzeti végrehajtó szervek jelentései alapján úgy látszik, hogy számos ilyen típusú panasz vagy kívül esik a rendelet hatókörén 24 , vagy megalapozatlan 25 .
Az összességében pozitív kép ellenére a Bizottság azonosította a következő, a rendelet hatékonyabb alkalmazását gátló akadályokat:
a) Az utasok és szolgáltatók nincsenek kellően tisztában jogaikkal és kötelezettségeikkel
Minthogy a rendelet viszonylag új, a polgárok nincsenek azzal kellően tisztában. A nemzeti végrehajtó szervek és az érdekelt felek képviselői azt jelezték, hogy számos szolgáltató nem volt tisztában a rendelet tartalmával annak elfogadásakor, és ez a probléma még most is fennáll bizonyos tagállamokban. Ennek következtében egyértelmű igény van arra, hogy a nemzeti végrehajtó szervek, a nemzeti és uniós szintű érdekelt felek szervezetei és a Bizottság továbbra is tájékoztassák az utasokat az őket illető jogokról és a szolgáltatókat a kötelezettségeikről.
b) A végrehajtási intézkedések néhány tagállamban el vannak maradva
A tagállamok késtek a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedések meghozásával. 2012. december 18-áig – a rendelet alkalmazandóvá válásáig – csupán két tagállam hozta meg a szükséges nemzeti intézkedéseket. A Bizottság kötelezettségszegési eljárásokat kezdeményezett azok ellen a tagállamok ellen, melyek nem tájékoztatták arról, hogy meghozták a szükséges intézkedéseket. 2015 végére Belgiumnak, Görögországnak, Spanyolországnak és Luxemburgnak még mindig nem volt sem teljesen működőképes nemzeti végrehajtó szerve, sem átfogó szankciórendszere a rendeletnek való meg nem felelések esetére.
A nemzeti végrehajtó szervek nagyon eltérően közelítik meg a rendelet végrehajtását. Néhány közülük rendkívül proaktívan informálja az utasokat az őket illető jogokról és a felügyeleti tevékenységekről, azonban számos nemzeti végrehajtó szerv tevékenysége látszólag kimerül a panaszok kezelésében.
Az utasok jogainak tényleges érvényesítésében is jelentős különbségek vannak. Néhány tagállamban a nemzeti végrehajtó szervek döntései a panaszokról nem kötelező érvényűek a személyszállítókra nézve, és nem áll rendelkezésre alternatív vitarendezési módszer 26 , ezért az utasoknak keresetet kell benyújtaniuk a bíróságra, mely költséges és időigényes, és amely éppen ezért eltántorítja őket attól, hogy érvényesítsék jogaikat.
c) Nehézség bizonyos rendelkezések értelmezésében
A rendelet néhány rendelkezését a nemzeti végrehajtó szervek vagy a szolgáltatók eltérően értelmezték 27 .
Az érdekelt felek kifejtették, hogy a rendeletet nem kell módosítani e rendelkezések tisztázására, azonban a Bizottságnak és a nemzeti végrehajtó szerveknek meg kell egyeznie arról, hogy hogyan kell alkalmazni a rendelkezéseket a gyakorlatban.
4.2. A Bizottság intézkedései a rendelet hatékonyabb alkalmazása érdekében
A Bizottság a következő lépéseket tette a fent említett problémák kezelésére:
a) Tájékoztató tevékenységek az utasok jogairól és a szolgáltatók kötelezettségeiről
2013 júniusában a Bizottság kétéves tájékoztató kampányt indított az utasokat megillető jogokról minden közlekedési mód tekintetében (ideértve a vízi közlekedést is). Ennek részét képezik nyomtatott anyagok (plakátok és szórólapok számos uniós kikötőben és hajón), a szociális média (YouTube, Facebook, Twitter) és a mobilalkalmazások használata, valamint a turisztikai vásárokon való részvétel.
A Bizottság továbbá kiadta a rendelet összefoglalóját, melyet széles körben használnak a nemzeti végrehajtó szervek és a szolgáltatók is, hogy tájékoztassák az utasokat az őket megillető jogokról.
b) A végrehajtás megerősítésére irányuló tevékenységek
A Bizottság számos tagállam ellen kezdeményezett kötelezettségszegési eljárást, melyek nem tették meg a szükséges intézkedéseket a rendelet alkalmazása érdekében.
A Bizottság továbbá éves uniós szintű találkozókat szervezett, ahol a nemzeti végrehajtó szervek és az érdekelt felek megoszthatták tapasztalataikat a rendelet alkalmazásáról és kölcsönösen átadják egymásnak a bevált gyakorlatokat.
A nemzeti végrehajtó szervekkel együttműködésben létrejött egy nem kötelező űrlapminta is, amely segít az utasoknak panaszaik benyújtásában.
A Bizottság ezenfelül iránymutatásokat és bevált gyakorlatokat is ismertetett a nemzeti végrehajtó szervekkel való éves találkozókon a nemzeti végrehajtó szervek közötti együttműködés fellendítésére.
c) A rendelet egységes alkalmazásának biztosítására irányuló intézkedések
A Bizottság a nemzeti végrehajtó szervekkel és az érdekelt felek képviselőivel tartott éves találkozókon, valamint levélváltásokon keresztül a rendelet számos rendelkezésével kapcsolatban nyújtott felvilágosítást a gyakorlati alkalmazásra vonatkozóan, ezzel is hozzájárulva a rendelet uniós szintű egységes alkalmazásához.
5. Következtetések és a következő lépések
A Bizottság úgy véli, hogy a rendelet általános végrehajtása kielégítő. A rendelet a közelmúltban lépett életbe, és a jelek szerint megfelelően rugalmas ahhoz, hogy módosítások nélkül is hatékonyabbá tehető legyen ebben a szakaszban. Ezt a véleményt az érdekelt felek is osztják.
Mindazonáltal az utasokat jogaik teljes körű gyakorlásában, illetve érvényesítésében gátló akadályok leküzdése érdekében a Bizottság:
2016-ban elindítja harmadik (kétéves) utasjogokról szóló tájékoztató kampányát, a közösségi médiára koncentrálva – és felkéri a nemzeti végrehajtó szerveket, az iparágat, az utasok jogaiért küzdő szervezeteket és más érdekelt feleket, hogy járuljanak hozzá a Bizottság erőfeszítéseihez, vagy indítsanak hasonló tevékenységeket a maguk szintjén;
folytatja jelenleg is folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásait az érintett tagállamok ellen mindaddig, amíg a tagállamoknak nincs olyan működő nemzeti végrehajtó szerve és szankcionálási rendszere, amely lehetővé tenné a szankcionálást a rendelet megsértése esetén;
felkéri a nemzeti végrehajtó szerveket, hogy hajtsanak végre látogatásokat a hajók fedélzetén és a terminálokban, többek között abból a célból, hogy ellenőrizzék a rendelet gyakorlati alkalmazását és ismertessék a szolgáltatókkal a rendelet szerinti kötelezettségeiket. A nemzeti végrehajtó szerveket továbbá felkéri arra is, hogy ellenőrizzék a személyszállítók honlapjait és győződjenek meg arról, hogy azokon megtalálható a tájékoztatás az utasok jogairól és hogy az általános szerződési feltételek összhangban vannak a rendelettel;
ösztönzi azokat a tagállamokat, melyek jelenleg nem kínálnak alternatív vitarendezési módot az utasok jogainak érvényesítésére, hogy alkalmazzanak ilyen módszereket a 2013/11/EU irányelvvel 28 összhangban annak érdekében, hogy gyorsabb és olcsóbb jogorvoslati lehetőségeket biztosítsanak az utasok számára;
továbbra is rendszeres találkozókat fog szervezni a nemzeti végrehajtó szervekkel és az érdekelt felek képviselőivel azért, hogy közös megegyezésre jussanak a rendelet értelmezésével és végrehajtásával kapcsolatban, valamint hogy javítsák az együttműködést és a tapasztalatok megosztását egymás között (tapasztalt nehézségek és bevált gyakorlatok); valamint
szükség esetén általános értelmezési iránymutatásokat tesz közzé az egyértelműség érdekében (mint ahogy azt korábban is tette más közlekedési módokra vonatkozóan) és/vagy konkrét ügyekre vonatkozó, bevált gyakorlatokról szóló dokumentumokat állít össze (például arról, hogy hogyan lehet jobban választ adni a fogyatékkal élő és/vagy csökkent mozgásképességű személyek specifikus igényeire).
Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1177/2010/EU rendelete a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a 2006/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 334., 2010.12.17., 1. o.).
A rendelet 26. cikke kötelezi a tagállamok által kijelölt nemzeti hatóságokat arra, hogy 2015. június 1-éig és azt követően minden második évben jelentést tegyenek közzé az előző két naptári évben végzett végrehajtási tevékenységeikről. A jelentések megtekinthetőek a hatóságok honlapjain.
A Bizottság felkérte az utasokat (köztük a mozgáskorlátozott utasokat), a hajótulajdonosokat, a kikötők üzemeltetőit és a tengeri körutazások szervezőit uniós szinten képviselő szervezeteket, hogy küldjék el észrevételeiket írásban a rendelet működésével kapcsolatban, valamint meghívta őket, hogy vegyenek részt egy érdekelt felek közötti találkozón 2015. december 14-én, Brüsszelben. Az alábbi szervezetek tettek eleget a felkérésnek: a Hajótársaságok Nemzetközi Szövetsége – Európa (CLIA Europe), Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA), az Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF), az Európai Utasok Szövetsége (EPF) és az Európai Tengeri Kikötők Szervezete (ESPO).
Lásd a vízi utasok jogairól szóló rendeletjavaslathoz készült hatásvizsgálat (SEC(2008) 2950) 15. oldalát.
Az Európai Unió közlekedése számokban, statisztikai zsebkönyv, Európai Bizottság (2015).
Ugyanott.
A vízi személyszállítás egyik jellegzetessége – más kollektív közlekedési módokhoz viszonyítva – az, hogy az utasok túlnyomó többsége csoportokban, gépjárművükkel vagy autóbuszos utazás keretein belül, komppal utazik.
A rendelet nem érinti a következőket:
legfeljebb 12 utas szállítására engedélyezett hajók;
nem több mint három fős, csak a hajó működtetéséhez szükséges személyzetű hajók;
500 méternél nem nagyobb távolságú egyirányú személyszállítási szolgáltatások;
nem üdülési célú kiránduló és városnéző hajóutak;
nem gépi hajtású hajók; valamint
az 1965 előtt tervezett, főként eredeti anyagokból épült és legfeljebb 36 utas szállítására engedélyezett eredeti történelmi személyszállító hajók, vagy azok egyedi utánzatai.
Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 392/2009/EK rendelete a tengeri utasszállítók baleseti felelősségéről (HL L 131., 2009.5.28., 24. o.).
A 392/2009/EK rendelet hatóköre eltér az 1177/2010/EK rendelet hatókörétől – az előbbi az utóbbi alá nem tartozó tengeri szolgáltatásokra vonatkozik, azonban az előbbi nem alkalmazandó belföldi vízi szolgáltatások esetén.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2302 irányelve (2015. november 25.) az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 326., 2015.12.11., 1.o.).
HL L 163., 2009.6.25., 1. o.
HL L 138., 1999.6.1., 1. o.
HL L 188., 1998.7.2., 35. o.
HL L 364., 2004.12.9., 1. o.
A rendelet végrehajtásáért felelős nemzeti végrehajtó szervek listája:
http://ec.europa.eu/transport/themes/passengers/maritime/doc/2010_1177_national_enforcement_bodies.pdf
A táblázatok forrása a nemzeti végrehajtó szervek tevékenységjelentései. Ha nem állnak rendelkezésre számadatok, akkor vagy nem volt működő nemzeti végrehajtó szerv az adott tagállamban a kérdéses évben, vagy nem állt rendelkezésre szankciórendszer a rendeletet megsértő szolgáltatók szankcionálására, vagy pedig a nemzeti végrehajtó szerv nem tette közzé tevékenységjelentését.
Ilyen találkozókra került sor például Dániában, Németországban, Finnországban és az Egyesül Királyságban.
A német, ír és brit hatóságok azt nyilatkozták jelentéseikben, hogy közzétettek nemzeti iránymutatásokat.
Az észt, svéd és finn nemzeti végrehajtó szervek is beszámoltak ilyen tevékenységekről.
A cseh, dán, német, észt, görög, litván, finn, svéd és brit nemzeti végrehajtó szervek jelezték, hogy vizsgálják a hajókat és terminálokat, valamint rendszeresen ellenőrzik a működtetők honlapjait.
Lásd a 3. lábjegyzetet.
Az Europe Direct ügyfélszolgálat (EDCC) egy olyan, a Bizottság által finanszírozott szolgáltatás, amely a polgároknak és a gazdasági szervezeteknek nyújt információt térítésmentesen az uniós jogról. Az ügyfélszolgálat a rendelet alkalmazandóvá válása és 2015. november 15-e között 150 kérdést kapott (ez a szám az utasok jogaira vonatkozó összes kérdésnek mindössze 0,8 %-át teszi ki), amelynek több mint 80 %-a a késés vagy járattörlés esetén az utasokat illető jogokhoz kapcsolódik. Az utasok panaszainak megalapozottságáról szóló nemzeti végrehajtó szervek jelentéseiben hasonló, vagy akár nagyobb arányban is fordulnak elő olyan panaszok, amelyek – késés vagy járattörlés esetén – a segítségnyújtás vagy kártérítés hiányához kapcsolódnak.
Például panaszok olyan szolgáltatásokkal kapcsolatban, melyek a rendelet hatókörén kívül esnek – köztük a szolgáltatások higiéniájával vagy minőségével kapcsolatos panaszok.
Például panaszok a hajó működtetését veszélyeztető időjárási viszonyokból eredő járattörlés vagy késés miatti kártérítésről.
Jóllehet a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről szóló 2013. május 21-i 2013/11/EU irányelv (HL L 165., 2013.6.18., 63.o.) célja biztosítani az uniós fogyasztók és az uniós kereskedők között a szerződések kapcsán kialakult viták esetén az alternatív vitarendezési eljáráshoz való jogot, többek között a közlekedési ágazatban is.
Például különböző nézeteknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy mely szolgáltatások esnek a rendelet hatálya alá, ha a beszállás szerinti kikötő egy nem uniós országban, és a kiszállás szerinti kikötő egy tagállamban található (lásd a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontját, összefüggésben a 3. cikk e) pontjával), vagy hogy a személyszállító arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az utasoknak „hasonló szállítási feltételek mellett” átfoglalást biztosítson a járat késése vagy törlése esetén (18.cikk (1) bekezdés a) pont) úgy kell-e értelmezni, hogy az magában foglalja a más szállítási módra vonatkozó átfoglalás lehetőségét is.
Lásd a 24. lábjegyzetet.