EURÓPAI BIZOTTSÁG

Strasbourg, 2016.3.8.

COM(2016) 95 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK ÉS AZ EURÓCSOPORTNAK

2016. évi európai szemeszter: a strukturális reformok haladásának, a makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzésének és korrekciójának, valamint az 1176/2011/EU rendelet szerinti részletes vizsgálatok eredményeinek értékelése


{SWD(2016) 71 - SWD(2016) 96}

1.    Bevezetés

Az európai szemeszter a reformok nemzeti és uniós szintű végrehajtásának fontos eszköze. Biztosítja, hogy valamennyi tagállam makrogazdasági, költségvetési és strukturális reformokra irányuló erőfeszítései célzottak és összehangoltak legyenek. A gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé vezető lépésekről szóló bizottsági közlemény 1 nyomán a 2016. évi európai szemeszter a 2015-ben kezdeményezett, ésszerűsített eljárást követi. Ötvözi az euróövezeti és a nemzeti dimenziót, valamint nagyobb hangsúlyt fektet a foglalkoztatásra, a szociális teljesítményre, a beruházásra és a versenyképességre. Előmozdítja a konvergenciát, továbbá rámutat az uniós alapok – különösen az európai strukturális és beruházási alapok – révén a reformokhoz biztosított támogatásra és technikai segítségnyújtásra.

A Bizottság a 2016. évi éves növekedési jelentésben 2 nyomatékosította, hogy szükség van a fellendülés megszilárdítására és fenntarthatóvá tételére, valamint a felfelé irányuló konvergencia folyamatának felgyorsítására. Az euróövezet számára kidolgozott gazdaságpolitikai ajánlás 3 az euróövezetre vonatkozó kihívásokat és prioritásokat is ismerteti. A felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergencia megteremtése elengedhetetlen a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli különbségek áthidalásához. Ezt szem előtt tartva a Bizottság felszólította a tagállamokat, hogy a jelenlegi szerény fellendülést kiaknázva az alábbi három prioritásra összpontosítsák szakpolitikai erőfeszítéseiket: a beruházások újraindítása, az uniós gazdaságok korszerűsítését célzó strukturális reformok folytatása és felelősségteljes költségvetési politika érvényesítése.

A 2016. évi európai szemeszter országjelentései egy olyan időszakban látnak napvilágot, amikor kulcsfontosságú táplálni a gazdasági fellendülést és minden szükséges intézkedés és szakpolitika révén előmozdítani az élénkülést, így megteremtve a további növekedés lehetőségét. Az országjelentésekből kitűnik, hogy a tagállamok erőfeszítést tesznek ezen a téren. Bár egyes reformok csak évek múlva hozzák meg gyümölcsüket, a strukturális reformok idővel szilárdabb alapot teremtenek a fenntartható növekedés, a versenyképes gazdaság, a munkahelyteremtés és a beruházások számára. A globalizált gazdaságban villámgyorsan változhat a makrogazdasági környezet, ezért késedelem nélkül a lehető legjobban ki kell használni a jelenlegi növekedésösztönző tényezőket és fel kell gyorsítani a reformokat az Európai Unió versenyképességének fokozása céljából. A gazdaság- és szociálpolitika keretében foglalkozni kell a migránsok és menekültek közelmúltbeli beáramlásával is – mindenekelőtt ki kell elégíteni azonnali szükségleteiket, és biztosítani kell munkaerő-piaci integrációjukat.

A 26 tagállam 4 számára kidolgozott országjelentések áttekintést nyújtanak az egyes tagállamok általános gazdasági és szociális helyzetéről. A jelentések értékelik a 2015-ös országspecifikus ajánlásokban azonosított területeken elért haladást, és 18 tagállam esetében tartalmazzák a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében végzett részletes vizsgálat eredményeit is. A Bizottság ezen elemzés alapján az említett eljárásban érintett számos tagállam tekintetében a tagállam státuszának felülvizsgálatát javasolja. A jelentések továbbá

olyan makrogazdasági jelentőséggel bíró területekkel foglalkoznak – például az éghajlat-változási és energiapolitikával –, amelyekre önálló szakpolitikai eljárások vonatkoznak 5 .

Az elemzés a tagállamok költségvetési helyzetét is számba veszi. Az értékelés a Bizottság legfrissebb gazdasági előrejelzésén 6 alapul, emellett figyelembe veszi az euróövezetbe tartozó tagállamok 2016. évi költségvetésiterv-javaslatai kapcsán 2015 novemberében közzétett bizottsági véleményeket, valamint a Bizottság által tavaly elfogadott iránymutatást 7 arról, hogy miként biztosítható, hogy a közös költségvetési keret támogassa az EU munkahely-teremtési és növekedési programját.

Az országjelentések részletesen elemzik a Bizottság által tavaly azonosított és a 2016. évi éves növekedési jelentéssel együtt közzétett beruházási akadályokat. A tagállamoknak szoros együttműködést kell folytatniuk egymással és az uniós intézményekkel, hogy az európai szemeszter keretében kezeljék ezeket az akadályokat és végrehajtsák az európai beruházási terv 8 harmadik pillérét.

Az országjelentések jelentik majd a kiindulópontot a tagállamokkal az előttük álló gazdasági és társadalmi kihívásokról folytatandó párbeszédhez. A párbeszéd az euróövezetre vonatkozó ajánlásokkal együtt hozzájárul az áprilisban bemutatandó nemzeti reformprogramok előkészítéséhez is. A Bizottság alapvetően nem bocsát ki ajánlást olyan kérdéseket illetően, amelyek nem tartoznak az országjelentésben azonosított kihívások közé, és minden egyes tagállam számára korlátozott számú országspecifikus ajánlást fogalmaz meg. Az ajánlások a kihívások nagyságrendjéhez igazodnak, a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében felvázolt országspecifikus helyzet alapján.

2.    Gazdasági környezet

Az európai gazdaság továbbra is szerény mértékben élénkül, ugyanakkor a külső kockázatok felerősödtek. 2015-ben mindössze 3 % volt a GDP-növekedés, a világgazdaság lassult, és az élénkülést számos kockázat övezi 9 . Míg a legnagyobb fejlett gazdaságokban folytatódik a fellendülés vagy beérik a gazdasági ciklus, sok feltörekvő piacgazdaság nehéz időknek néz elébe. A kínai növekedés várhatóan tovább lassul, ami elsősorban más feltörekvő és fejlődő gazdaságokat érint, ugyanakkor a globális tőkeáramlást is befolyásolja.

Az európai gazdaság eddig sikerrel vette az akadályokat, ám a kevésbé kedvező külső környezet egyre inkább érezteti hatását. Az energiaárak újabb csökkenése várhatóan tovább erősíti a háztartások vásárlóerejét. A menekültek és migránsok minden eddigit felülmúló beáramlása következtében fokozódtak a befogadási és a menekültekkel kapcsolatos egyéb intézkedések, ami állami többletkiadásokhoz vezetett. Idén a monetáris feltételek előreláthatólag meglehetősen kedvezőek maradnak, és a fiskális politika ösztönözni fogja a fellendülést. Ugyanakkor az Unión kívüli lassú növekedés negatív továbbgyűrűző hatásai erősebbek lehetnek a közvetlen kereskedelmi hatásnál. További kockázatot jelenthetnek az alacsony nyersanyagárak, amennyiben a világgazdaság instabilitásához vezetnek. A közelmúltban lényegesen nőtt a pénzügyi piaci volatilitás. Elsősorban a banki részvények tekintetében történt számottevő árzuhanás, és egyes tagállamok államkötvényeinek kockázati prémiuma emelkedett.

Az EU-ban változatlanul lassú és törékeny a fellendülés, ami alátámasztja a strukturális reformok felgyorsításának, a beruházások ösztönzésének és a gazdaság versenyképesebbé tételének szükségességét. A fellendülés a múltbeli adatok tükrében és más fejlett gazdaságokkal összehasonlítva is gyenge. Az előrejelzések szerint az EU gazdasági növekedése idén a GDP 1,9 %-a lesz, majd 2017-ben 2 %-ra emelkedik. Az uniós munkanélküliségi ráta várhatóan tovább csökken – a 2015-ös 9,5 %-ról 2016-ban 9 %-ra –, és a csökkenés azon tagállamokban lesz a legjelentősebb, amelyek munkaerő-piaci reformokat hajtottak végre. A fő növekedésösztönző tényező változatlanul a lakossági fogyasztás lesz, ehhez társul a javuló munkaerő-piaci helyzet és az egyre nagyobb rendelkezésre álló reáljövedelem. Mivel a világszintű kereslet gyengülése rontja az exportvezérelt fellendülésre vonatkozó kilátásokat, a jelenleg alacsony szintű beruházások felélénkítése nélkülözhetetlen lesz a szélesebb körű gazdasági fellendülés fenntartásához és a potenciális növekedés lefelé mutató tendenciájának megfordításához.

3.    Az országspecifikus ajánlások terén tett előrelépések

Az átfogó makrogazdasági stabilizációt illetően a tagállamok némi előrelépést értek el a 2015-ben kibocsátott országspecifikus ajánlásokban azonosított problémák kezelése terén. A 2016. évi országjelentésekből kiderül, hogy az éves haladás hasonló mértékű maradt. Nagyobb távlatból nézve egyértelműen kitűnik, hogy a kulcsfontosságú reformok végrehajtásához időre van szükség. Ez egyrészt a megvalósítandó reformok – például a munkaerőpiacra, a termékpiacra, a nyugdíjrendszerre és a banki ágazatra vonatkozó reform – összetettségének, másrészt a nemzeti választások ütemezésének tudható be. Több tagállamban (Dánia, Észtország, Írország, Spanyolország, Horvátország, Lengyelország, Portugália és Szlovákia) 2015-ben vagy 2016 elején zajlottak a parlamenti, illetve elnökválasztások. A 2014-ben és 2015-ben kiadott országspecifikus ajánlásokhoz képest az ajánlások mennyisége és hatóköre egyaránt változott. A Bizottság az új országspecifikus ajánlások májusi közzétételekor ad majd erről kimerítő értékelést.

Összességében az EU az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek részleges teljesítése felé halad. A tagállamok jól haladnak az éghajlat-változási és az energiaügyi célok elérése terén, és valószínűleg 2020 előtt elérik a kibocsátáscsökkentés, a megújuló energia és az energiahatékonyság tekintetében kitűzött céljaikat. A rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint az EU szintén jól teljesít az oktatási célok terén, mivel 17 tagállam már megvalósította a korai iskolaelhagyásra vonatkozó célkitűzését, 12 tagállam pedig a felsőfokú végzettségre vonatkozó célkitűzését. A foglalkoztatási célkitűzés elérése több tagállam számára változatlanul nehézséget jelent, ugyanakkor a foglalkoztatási helyzet csaknem minden tagállamban javult. 2015 vége felé a foglalkoztatási ráta 1,1 %-kal magasabb volt, így elérte a válság előtti 70,5 %-os szintet. A nők foglalkoztatási rátája gyorsabban nő, noha a nemek közötti szakadék továbbra is jelentős. További erőfeszítéseket kell tenni a nők és a férfiak foglalkoztatási rátája közötti szakadék áthidalása érdekében. Körülbelül a tagállamok felében szintén növekedtek a GDP-arányos kutatás-fejlesztési kiadások, ám az uniós cél teljesítése továbbra is nehézségekbe ütközik. Problematikus a szegénységre vonatkozó célkitűzés elérése, mivel a gazdasági válság miatt nőtt a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élő európaiak száma. Ugyanakkor a legutóbbi tendenciák már kedvezőbbek, mivel a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők száma a jelek szerint a tagállamok több mint felében csökkent. Ez a tendencia feltehetőleg 2015-ben is folytatódott, összhangban a kedvezőbb foglalkoztatási helyzettel. A 2. melléklet áttekintést nyújt az Európa 2020 stratégia valamennyi célkitűzéséről.

4.    A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelése

Az EU és az euróövezeti tagállamok előrelépést tettek a gazdasági egyensúly helyreállítása terén. Az egyensúlyhiány részben a válság öröksége, számos tekintetben azonban már a válság kezdete előtt is jelen volt, és súlyosbította a válság hatását. Az uniós gazdaságoknak az egyensúly tartós helyreállításához vezető útra kell lépniük, és ez nem csupán az egyes tagállamokra, hanem az EU és az euróövezet egészére nézve is igen fontos a jövőbeli sokkokkal szembeni ellenálló képesség javítása, valamint a fenntarthatóbb, összetartóbb és nagyobb mértékű növekedés felé való elmozdulás szempontjából.

A részletes vizsgálatok átfogó elemzést nyújtanak a tagállamokban fennálló egyensúlyhiányról. Különbséget tesznek a ciklikus tényezők által vezérelt és a strukturális reformokból adódó kiigazítások között, és megerősítik, hogy csak az utóbbiak képeznek megfelelő alapot a fenntartható növekedéshez. Az uniós tagállamok közötti kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok jelentőségére való tekintettel az elemzés az egyensúly helyreállításának határokon átnyúló következményeit is megvizsgálja, és rámutat, hogy a jelentős külső kötelezettségekkel és a többlettel rendelkező országokban egyaránt szükség van az egyensúly helyreállítására. Változatlanul sürgető feladat az adósságszintek csökkentése. Noha egyes esetekben jól halad az állami vagy a magánszektor adósságának csökkentése, a magas adósságszintek még így is sebezhetővé tehetik a gazdaságot az esetleges sokkokkal szemben. Más esetekben az alacsony, ám emelkedő adósságszintek a fokozódó sebezhetőséget jelzik.

4.1. Az EU és az euróövezet egyensúlyának helyreállítása

A fennálló egyensúlyhiány kiigazítását több tényező hátráltatja. A visszafogott nominális növekedés és a rendkívül alacsony infláció visszaveti a tőkeáttétel-csökkentési folyamatot. A globális kereslet gyengülése csökkenti az exportvezérelt fellendülés esélyét. Az egyes tagállamokban tapasztalható, tartósan magas munkanélküliség csökkentheti a potenciális kibocsátásnövekedést – többek között a szakértelem és a foglalkoztathatóság visszaesése miatt.

A külső egyensúlyhiány kiigazítása folyamatban van. A jelentős külső kötelezettségekkel rendelkező országokban a válság előtti időszakra jellemző nagy folyófizetésimérleg-hiány lényegesen csökkent vagy többletté alakult. A külső tényezőknek köszönhetően összességében javult a költség-versenyképesség. A jelek szerint bizonyos tagállamok a strukturális reform jegyében erőforrás-átcsoportosítást hajtottak végre a kereskedelemképes szektor javára. Az euróövezet folyó fizetési mérlege jelenleg a világ legnagyobb többleteinek egyikét jegyzi. Néhány tagállam szokatlanul nagy többletre tett szert, ami a belső kereslet és a beruházás csekély szintjét jelzi.

A szokatlanul magas adósságszintből fakadó sebezhetőség továbbra is aggodalomra ad okot. Az országok többsége halad a mérleg javításával, és folyamatban van a háztartások és a vállalatok hitellállomány-leépítése. A hitelállomány-leépítés azonban gyakran a kiadások csökkentésével áll összefüggésben. Egyes országokban a számottevő élénkülés következtében csökkent a magánszektor GDP-arányos adósságállománya. Sok tagállam kötelezettségállománya továbbra is rekordszintű. Azokban a tagállamokban, ahol a hitelállomány-leépítési nyomás fékezi az élénkülést és rontja a beruházási és fogyasztási kilátásokat, még nagyobb figyelmet kell fordítani a termelékenység és a versenyképesség javulását elősegítő környezet kialakítására, így enyhítve a hitelállomány-leépítés növekedésre és foglalkoztatásra gyakorolt hatását.

A bankszektor növelte tőkeellátottságát, ám a hitel- és eszközminőség romlásából, valamint az alacsony nyereségességből adódóan továbbra is nyomás nehezedik rá. A bankok számottevő előrelépést értek el a mérlegkiigazítás tekintetében, és összességében elmondható, hogy a bankok tőkeerősek és likvidek. Ezzel egyidejűleg különböző tényezők együtteséből adódóan egyes országok bankszektorát még mindig a nemteljesítő hitelek magas aránya és a rossz eszközminőség jellemzi. Ha nem orvosolják a helyzetet, e problémák nyomott hitelállomány-bővüléshez és az optimálistól elmaradó hitelkihelyezéshez vezethetnek. Emellett a lassú növekedés és az alacsony kamatlábak által meghatározott környezet a bankszektor nyereségére is rányomja bélyegét.

Strukturális reformokra van szükség az erőforrások vállalkozások, ágazatok és régiók közötti újraelosztásához, ezáltal fokozva a termelékenységet, a versenyképességet és a fenntartható foglalkoztatást. A tagállamoknak javítaniuk kell a rendelkezésre álló források elosztását: az átcsoportosítás során a kereskedelemképes ágazatokat és az egyes gazdasági ágazatokban működő legtermelékenyebb vállalkozásokat kell előnyben részesíteni. E folyamatot ösztönözni lehetne a termék- és szolgáltatási piacok megnyitására irányuló reformokkal – amelyek lendületet adnának az uniós belső piacnak is –, valamint az áruk és szolgáltatások szabad áramlását gátló akadályok felszámolására irányuló strukturális reformokkal.

4.2. A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás végrehajtása

A Bizottság még átláthatóbbá tette a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárást. Az országjelentések részét képező értékelés a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé vezető lépésekről szóló bizottsági közleményben 10 foglalt kötelezettségvállalásokat – nevezetesen az eljárás átláthatóbb végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalást – tükrözi. A Bizottság az országjelentésekbe beágyazott összefoglaló táblázatok révén áttekinthetőbben ismerteti a részletes vizsgálatok megállapításait. Az összefoglaló táblázatok megjelölik az egyensúlyhiány forrását, továbbá bemutatják a vonatkozó gazdasági változók alakulásával, a szakpolitikai válaszintézkedésekkel és a fennmaradó szakpolitikai hiányosságokkal kapcsolatos fő megállapításokat. A Bizottság szolgálatai egy gyűjteményt is kiadnak majd, amely tartalmazza a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárással kapcsolatos valamennyi fontos információt.

A Bizottság a makrogazdasági egyensúlyhiány kategóriáinak ésszerűsítésén és állandósításán dolgozik. A hatékonyabb és egyszerűbb párbeszéd biztosítása érdekében a makrogazdasági egyensúlyhiány kategóriáinak száma a korábbi hatról négyre csökkent: nem áll fenn egyensúlyhiány, egyensúlyhiány, túlzott egyensúlyhiány, valamint túlzott egyensúlyhiány korrekciós intézkedéssel. Ezeken a kategóriákon a következő években sem fognak változtatni. Egyensúlyhiány vagy túlzott egyensúlyhiány esetében egyedi nyomon követést fognak alkalmazni, amely a fennálló kihívások súlyosságának függvényében rugalmasan alakítható. Az országspecifikus ajánlások tükrözni fogják az egyensúlyhiány természetét, és figyelembe veszik a tagállamok által a nemzeti reformprogram keretében javasolt reformintézkedéseket is.

1. táblázat: Az egyensúlyhiány kategóriái a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásban

Korábbi kategóriák	Egyszerűsített kategóriák
Nem áll fenn egyensúlyhiány	Nem áll fenn egyensúlyhiány
Egyensúlyhiány, amely szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé	Egyensúlyhiány
Egyensúlyhiány, amely határozott szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé
Egyensúlyhiány, amely határozott szakpolitikai intézkedést és egyedi nyomon követést tesz szükségessé
Túlzott egyensúlyhiány, amely határozott szakpolitikai intézkedést és egyedi nyomon követést tesz szükségessé	Túlzott egyensúlyhiány
Túlzott egyensúlyhiány korrekciós intézkedéssel*	Túlzott egyensúlyhiány korrekciós intézkedéssel

*A „túlzott egyensúlyhiány korrekciós intézkedéssel” kategóriába sorolás az 1176/2011/EU rendelet szerinti túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás megindítását vonja maga után.

A részletes vizsgálatok során a más országokat érintő továbbgyűrűző hatásokkal és a rendszerszintű problémákkal is foglalkoztak. A makrogazdasági egyensúlyhiány azonosítása és értékelése figyelembe veszi, hogy az egyensúlyhiány kezelése és ezzel egyidejűleg a fellendülés elősegítése euróövezeti szintű összehangolt megközelítést tesz szükségessé. A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás célja az olyan egyensúlyhiány megelőzése és korrekciója, amely káros lehet magára az érintett országra, az euróövezetre vagy akár az egész EU-ra nézve. A 2016. évi éves növekedési jelentéssel együtt közzétett, a riasztási mechanizmus keretében készült 2016. évi jelentésben 11 a Bizottság 18 tagállam esetében tartotta szükségesnek részletes vizsgálat elvégzését az esetleges egyensúlyhiány nagyságrendjének felmérése céljából.

A tavalyi évhez képest kevesebb tagállamot soroltak az egyensúlyhiánnyal küzdő országok közé. A további elemzések tárgyát képező 18 tagállam tekintetében a részletes vizsgálat keretében megállapították, hogy hat tagállamban nem áll fenn egyensúlyhiány, hét tagállamban egyensúlyhiány áll fenn, öt tagállamban pedig túlzott egyensúlyhiány áll fenn. Horvátországot és Portugáliát illetően a Bizottság májusban felülvizsgálja értékelését, figyelembe véve e két tagállam nemzeti reformprogramjának ambíciószintjét. A 3. melléklet tagállamok szerinti bontásban összefoglalja a részletes vizsgálatok megállapításait.

2. táblázat: A 2016. évi részletes vizsgálatok eredménye (egyszerűsített kategóriák)

Nem áll fenn egyensúlyhiány	BE, EE, HU, AT, RO, UK
Egyensúlyhiány*	DE, IE, ES, NL, SI, FI, SE
Túlzott egyensúlyhiány*	BG, FR, HR, IT, PT

*A Bizottság mind az „egyensúlyhiány”, mind a „túlzott egyensúlyhiány” kategóriába sorolt tagállamok tekintetében a kihívások súlyosságának megfelelő egyedi nyomon követést fog alkalmazni.

A makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás egyszerűsített kategóriáira vonatkozó felügyelet keretében a Bizottság az egyensúlyhiánnyal vagy túlzott egyensúlyhiánnyal küzdő valamennyi tagállam tekintetében egyedi nyomon követést fog alkalmazni. Ez annak biztosítását szolgálja, hogy a nemzeti hatóságokkal folytatott szoros párbeszéd, a szakértői missziók és az összes tagállammal megvitatandó eredményjelentések révén kiterjesszék az azonosított egyensúlyhiányra adott szakpolitikai válaszintézkedések felügyeletét. Ez a kapcsolattartás az országspecifikus ajánlások adott tagállam általi végrehajtásának nyomon követését is megkönnyíti. A nyomon követés az egyensúlyhiány konkrét jellegének megfelelően rugalmasan alakítható. Alapvető szabályként a túlzott egyensúlyhiánnyal küzdő tagállamok esetében szigorúbb nyomon követés várható. A „túlzott egyensúlyhiány korrekciós intézkedéssel” kategóriába sorolt országok vonatkozásában túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás indul, amely keretében a Bizottság szakpolitikai ajánlásokat bocsát ki az egyensúlyhiány orvoslása érdekében, és korrekciós intézkedési terv révén követi nyomon a fejleményeket.

5.    Tagállami reformok

A legtöbb tagállam előrelépést tett a reformok terén. A reformtörekvéseket fenn kell tartani és meg kell erősíteni, hogy felkészítsék a gazdaságokat a jövőbeli sokkokra és fokozzák a versenyképességet. Az élénkülés mértéke és fenntarthatósága a reformok elfogadásának és végrehajtásának sebességétől és hatékonyságától függ. Az uniós alapok – mindenekelőtt az európai strukturális és beruházási alapok – felhasználhatók a reformok ösztönzésére, és ezzel a lehetőséggel élni is kell. A tavalyi országspecifikus ajánlásokban azonosított hiányosságok a tagállami gazdaság- és szociálpolitikai viták középpontjában álltak, ugyanakkor néhány esetben az országjelentések új fejleményekre is rámutatnak, mint például a migránsok és menekültek beáramlása.

A reformok minőségi vetülete meghatározó a siker szempontjából. Az erőforrások hatékony – a termelékenyebb vállalatoknak kedvező – elosztása javítaná a termelékenységi és a növekedési rátát. Emellett bővítené a hatékonyabb vállalkozások beruházási tevékenységét, ezáltal erősítve a tagállami gazdaságok hosszú távú növekedési potenciálját. A termék-, szolgáltatási és munkaerő-piaci reformok csak bizonyos idő elteltével hoznak eredményeket, de katalizátorként hatnak az erőforrások újraelosztására, mivel mozgósítják a beruházásokat és korszerűsítik az uniós gazdaság termelőbázisát.

A tagállami szintű reformokra az uniós szinten bevezetett reformok kiegészítése végett van szükség. Uniós szinten számos szakpolitikai reformról és eszközről született megállapodás, amelyek a jobb üzleti környezet, valamint a kiszámíthatóbb és stabilabb szabályozási környezet biztosítását célozzák – ide sorolható az egységes piaci stratégia, a digitális egységes piac, az energiaunió, a tőkepiaci unió, a körforgásos gazdaságról szóló csomag és a minőségi jogalkotási program. A következő szakasz bemutatja a múlt évi országspecifikus ajánlásokban azonosított területekre vonatkozó reformok tekintetében elért tagállami előrelépéseket.

5.1.    A beruházások újraindítása

5.2.    A gazdaság korszerűsítését célzó strukturális reformok végrehajtása

Többet kell tenni a munkaerő-piaci szegmentáció kezelése érdekében. A határozatlan időre szóló és nem szabványos szerződések közötti szabályozási szakadék csökkentése előmozdíthatja a határozatlan idejű szerződések felé való elmozdulást és a stabil foglalkoztatás megteremtését, ezáltal ösztönözve a munkaadókat és munkavállalókat a készségekbe és az egész életen át tartó tanulásba való beruházásra. Az országspecifikus ajánlásoknak megfelelően 2015-ben is folytatódtak az ebbe az irányba mutató reformok, főként a jelentős munkaerő-piaci dualitással jellemezhető országokban, mint például Olaszország és Lengyelország. Olaszország – átfogó munkaerő-piaci reformjának részeként – egyszerűsítette a szerződéses megállapodásokat és a munkajogi eljárásokat, továbbá szigorította a munkaviszony jogellenes megszüntetése utáni állásba való visszahelyezés feltételeit.

A végrehajtás harmadik évében járó ifjúsági garancia eredményesen működik. Javul a fiatalok helyzete az EU-ban, és fokozódtak a oktatásból a munka világába való átmenet megkönnyítését célzó törekvések – többek között a korai munkába állás és a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok bevonása révén. A legkiemelkedőbb eredmények közé sorolható a fokozott bevonás, az állami foglalkoztatási szolgálatok által a fiataloknak nyújtott testre szabottabb támogatás, a fiatalokat célzó továbbfejlesztett aktív munkaerő-piaci eszközök, valamint a minőségi tanulószerződéses gyakorlati képzés hangsúlyosabbá válása. Felgyorsultak az ifjúsági garancia összefüggésében hozott reformok – különösen a jelentős kihívásokkal küzdő tagállamokban, így Olaszországban és Portugáliában, valamint az uniós pénzügyi támogatásban részesülő tagállamokban, amelyek a finanszírozásnak köszönhetően nagy horderejű innovatív intézkedéseket és strukturális reformokat tudnak végrehajtani.

Bár a munkanélküliek munkaerőpiacra való visszatérése tekintetében előrelépés történt, az aktív munkaerő-piaci intézkedések terén további reformokra van szükség. Több tagállam – köztük Spanyolország, Franciaország, Lettország és Finnország – új aktív munkaerő-piaci intézkedéseket kezdeményezett a tartósan munkanélküli személyek támogatása céljából. Olaszország megkezdte az aktív munkaerő-piaci intézkedések irányításának reformját és a passzív szakpolitikákkal való összehangolás fokozását. Mindezek ellenére egyes további kihívások még mindig megoldásra várnak – ilyen például a foglalkoztatási és a szociális szolgáltatások közötti elégtelen koordináció, a munkaadói szerepvállalás és a munkaadókkal létrehozott partnerségek hiánya, az aktív munkaerő-piaci intézkedésben való viszonylag alacsony részvételi arány és az e célra rendelkezésre álló források elégtelensége. Ezen túlmenően bizonyos országok nem alkalmaznak a profilalkotáson, a készségkereslet és -kínálat összehangolásán vagy a kiterjedt tanácsadáson alapuló, egyéni megközelítéseket. A tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról szóló, 2015. decemberi tanácsi ajánlás 15 iránymutatást nyújt a tagállamoknak arról, hogy miként fokozhatók a tartós munkanélküliség kezelését célzó erőfeszítések.

A szegénységet átfogó szakpolitikai válaszintézkedések keretében kell kezelni. Számos tagállamban folyamatban van vagy már megvalósult a szociális segítségnyújtással, különösen a minimáljövedelmi rendszer megfelelőségével és hatályával kapcsolatos intézkedések bevezetése. Mivel a jövedelemtámogatásnak a munkaerő-piaci kereslet és kínálat megfelelő összehangolásával kell párosulnia, különféle pénzügyi és egyéb ösztönzőket is bevezettek a munkaerő-piacra való visszatérés érdekében. Dániában és Olaszországban az álláskeresési járadék rendszerének felépítése, Máltán pedig a munkához kötött juttatások említhetők ilyen ösztönző tényezőként. A szegénységcsökkentésre, illetve a munkaerő-piaci részvétel növelésére vonatkozó célkitűzés közötti egyensúly megteremtése érdekében egyes tagállamok – például az Egyesült Királyság – a különféle juttatások átfogó, egyszerűbb rendszerekbe való beágyazására törekednek. Egyes tagállamok aggodalommal figyelték, milyen következményekkel járhat a szegénységben élő gyermekek számának növekedése, és kiterjesztették a vonatkozó szociális juttatásokat. A romaintegrációt illetően az érintett tagállamokban korlátozott haladás valósult meg.

Bizonyos tagállamok részéről kiemelt figyelmet követel meg a migránsok és menekültek sikeres integrációja. A migránsok és menekültek tavalyi nagymértékű beáramlása több uniós tagállam és az EU számára is rendkívüli kihívást jelent. Ugyanakkor ez egyben lehetőség is, főleg a demográfiai változáson áteső tagállamok számára. A korábbi menekültáramlásokkal kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy a migránsok munkaerő-piaci beilleszkedése nehezebb lehet, mint az átlagos harmadik országbeli állampolgároké. A sikeres integrációhoz többek között korai készségfelmérésre, a képesítések gyors elismerésére és megfelelő nyelvi képzésre van szükség, ami biztosítja a munkaerőpiachoz, az egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz való mihamarabbi és hatékony hozzáférést. Az érkezők körében magas a gyermekek és fiatalok aránya (26 % körül), ezért különösen fontos, hogy az oktatási rendszerek képesek legyenek gyorsan alkalmazkodni és megfelelő programokat kínálni az alapkészségek elsajátítása és a nyelvismeret megszerzése terén. Ezenfelül kiemelt figyelmet kell szentelni annak, hogy a nők integrációja sikeres legyen.

Tovább kell csökkenteni a munkát terhelő adókat. Sok tagállam fellépett a munka adóterhének enyhítése érdekében. Például Észtország és Franciaország lépéseket tett az alacsony jövedelmű munkavállalók adóterhének csökkentésére. Emellett egyes, magas munkanélküliséggel küzdő tagállamok – így Belgium, Spanyolország és Olaszország – megreformálták a munkát terhelő adókat. Mindennek ellenére a munka adóéke – különösen az alacsony bevételek tekintetében – több tagállamban változatlanul magas, sőt egyes esetekben még tovább növekedett.

A bürokrácia csökkentése, valamint a közigazgatás hatékonyságának és a szabályozás minőségének javítása terén még bőven van tennivaló. Továbbra is jelentős késedelmek tapasztalhatók az engedélyezési eljárásokban, és a tagállamok több mint kétharmada még mindig az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban javasolt 100 EUR-s küszöböt meghaladó díjfizetési kötelezettséget ró az induló vállalkozásokra. A strukturális reformokat gyakran a végrehajtási kapacitás szűkössége és a bizonytalan intézményi struktúra hátráltatja. A közberuházás hatékonyságát sok esetben visszavetik a projektek értékelésével, a szerződéskötéssel, a végrehajtással és a különböző kormányzati szintek közötti koordinációval kapcsolatos hiányosságok. Számos tagállamban továbbra is kihívás, hogy korszerű és megfelelően integrált e-kormányzati szolgáltatásokat biztosítsanak a vállalkozások számára.

Sok uniós tagállamban változatlanul magas a szolgáltatási szektorokat érintő korlátozások száma. Amint az az egységes piaci stratégiáról szóló közleményhez 16 csatolt bizottsági becslésekből is kitűnik, a szabályozási korlátozások bizonyítottan károsan hatnak a beruházásra, a növekedésre és a foglalkoztatásra.

Az európai szemeszter e területre vonatkozó tapasztalatai azt mutatják, hogy a reformok kifizetődők. Az OECD 17 becslése szerint a 2012-es olaszországi strukturális reformok a bevezetésük után öt évvel 1,5 százalékpontos GDP-növekedést fognak eredményezni. A reformok közül több is az európai szemeszter keretében Olaszország számára kidolgozott ajánlások nyomán hozott intézkedésnek tekinthető. Más reformok rövidebb időn belül hoztak látható eredményeket. Egy 2012-ben Spanyolország számára kidolgozott ajánlás nyomán az ország bevezette a kereskedelmi létesítmények megnyitásának gyorsított engedélyezését, és ennek köszönhetően 2013 első felében 7 000-rel több ilyen létesítményt nyitottak meg.

Az országjelentések tanúsága szerint a szolgáltatáspiaci reform számos tagállamban kedvező irányba halad, ám túl lassú ütemben. Az üzleti szolgáltatások ágazatának a feldolgozóipar és más szolgáltatási szektorok termelékenységéhez való hozzájárulása elengedhetetlen az uniós gazdaságok korszerűsítéséhez. A professzionális üzleti szolgáltatások piacán meglévő korlátozások mértéke és száma különös figyelmet érdekel – mindenekelőtt a műszaki, a számviteli, az építészeti és a jogi területen.

A szakmai szolgáltatásokat érintő reformok kézzelfogható eredményeket hozhatnak, ám megvalósításuk különösen lassan halad. Egy 2011-es ajánlás nyomán Szlovénia 2012-ben programot indított a szakmák deregulációja érdekében. Az ezt követő években további ajánlásokat bocsátottak ki, aminek köszönhetően mostanra több szektorban (építőipar, kiskereskedelem, turizmus) megvalósult a szakmákhoz való hozzáférés teljes körű deregulációja vagy egyszerűsítése. Lengyelországban 2012-ben indult el a szabályozott szakmák reformjának lépcsőzetes és kiterjedt folyamata. A reform 248 szakmát érintett, amelyek többségét tekintve azóta részlegesen eltörölték a meglévő korlátokat, míg 70 szakma esetében teljes mértékben felszámolták a korlátozásokat. Lengyelország 2015-ben fogadta el a deregulációs reform harmadik és egyben utolsó csomagját. A jogi szolgáltatásokkal kapcsolatos 2014-es országspecifikus ajánlást követve Írország 2015 végére jelentős előrelépést ért el: jogszabályt fogadott el a jogi szolgáltatásokra vonatkozó piacnyitásról.

Az építőipar számottevően hozzájárulhat a fellendülés megszilárdításához, ám ehhez reformokra van szükség. Az ágazat válság utáni talpra állása lassúnak és nehéznek bizonyul, és a reformok minden bizonnyal előmozdítanák az építőipar újraélesztését, bár a válság előtti fenntarthatatlan szinteket semmiképp sem lehet irányadónak tekinteni. 2015-ben a Bizottság részletes vizsgálatot készített az építőipari ágazatban tapasztalható akadályokról, amely alátámasztotta, hogy a tagállamok a legkülönfélébb módszerekkel próbálják orvosolni a helyzetet.

Az elmúlt néhány évben Dánia, Németország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia és Svédország építőiparra vonatkozó országspecifikus ajánlásokat kapott a szabályozási korlátok felszámolása érdekében. A haladás egyelőre korlátozott. 2015 júniusában Lengyelország új építkezési törvényt vezetett be, amely egyszerűsíti az építkezésekkel kapcsolatos adminisztratív kötelezettségeket. Mindazonáltal a jogszabály csupán korlátozott számú kérdést kezel. Svédországban vizsgálóbizottságot bíztak meg azzal, hogy térképezze fel a verseny előmozdításának lehetőségeit a lakásépítési és az építőanyag-ágazatban, majd dolgozzon ki konkrét ajánlásokat. Szlovákiában 2015 szeptemberében elfogadták az építkezési törvény módosítását, amely ésszerűbbé teszi a földhasználati, illetve építkezési engedély megszerzésére vonatkozó adminisztratív eljárásokat.

A kiskereskedelmi ágazatban fennálló szabályozási korlátozások leépítését célzó reformok felgyorsítása jelentős pozitív hatással járna. Az akadálycsökkentés nyomán megerősödő versenykényszer javítaná a piac szerkezetét és a beruházási dinamikát, ami hatékonyabb és innovatívabb vállalkozások piacra lépéséhez vezetne. Ez a fogyasztók számára is előnyös lenne, hiszen csökkennének az árak, szélesedne a kínálat, innovatívabb és jobb minőségű termékekhez jutnának – így a fogyasztás is élénkülne.

Összességében a tagállamok némi előrelépést értek el a kiskereskedelmi szektor szabályozási környezetének javítása terén, ám még több erőfeszítésre van szükség. Különösen a letelepedési feltételek javítását illetően sok még a teendő. Finnország eltörölte a nyitvatartási időt szabályozó törvényt, és a földhasználat tervezésének módosítása révén ugyancsak fellépett a letelepedési feltételek javítása érdekében a kiskereskedelmi szektorban. Spanyolországban a kiskereskedelmi szektor 2014-es reformja megteremtette a jobb letelepedési és működési feltételek alapját. A reform hozadékát azonban csak akkor lehet a gyakorlatban is kiaknázni, ha az autonóm közösségek elfogadják a szükséges végrehajtási aktusokat.

Az országjelentésekből az is kiderül, hogy a termékpiacokon fennálló akadályok csökkentése érdekében további reformokra van szükség. Olaszország az elmúlt években reformokat hatott végre a piaci korlátozások leépítése és a versenyképesség növelése érdekében: 2012-ben liberalizációs csomagot fogadott el, a közelmúltban pedig egy privatizációs tervet és új versenyjogi törvényt hagyott jóvá. Az energia- és távközlési ágazaton belüli élénkebb verseny, valamint a privatizációs terv a várakozások szerint 2020-ra csaknem 0,2 %-os GDP-növekedést eredményezhet. Egyes tagállamokban továbbra is viszonylag magas szintű a termékpiacokra nehezedő szabályozási teher – ez többek között az energia- és gázszektort, a távközlést, a postai szolgáltatásokat, valamint a vasúti és közúti közlekedést érinti.

A hatékonyabb erőforrás-felhasználásra és a körforgásos gazdaság elvének erőteljesebb érvényesítésére irányuló tagállami reformok ösztönzőleg fognak hatni a beruházásokra. Több tagállam is ebbe az irányba halad. Belgiumban és Hollandiában körforgásos gazdasági programokat hajtanak végre. Portugália a zöld növekedés iránti elkötelezettségről szóló dokumentumot fogadott el, amely egy sor intézkedést irányoz elő a fokozottan erőforrás-hatékony, zöld és karbonszegény gazdaság felé való átmenet előmozdítása érdekében.

5.3.    Felelősségteljes költségvetési politika

1. háttérmagyarázat A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében végzett felügyelet legújabb fejleményei Az euróövezeti tagállamok 2016-ra szóló költségvetésiterv-javaslataira vonatkozó, 2015 novemberében közzétett értékelésében a Bizottság jelezte, hogy négy ország (Spanyolország, Olaszország, Litvánia és Ausztria 18 ) esetében a tervek magukban hordozzák a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásainak való meg nem felelés kockázatát. A Bizottság hét országot (Belgium, Írország, Franciaország, Lettország, Málta, Szlovénia és Finnország) nagyjából megfelelőnek ítélt, míg Németország, Észtország, Luxemburg, Hollandia és Szlovákia megfelelt a 2016-ra vonatkozó követelményeknek. Portugália a 2015. októberi országos választások és az új kormány megalakulásához szükséges idő miatt csak a határidő lejárta után, 2016. január 22-én nyújtotta be költségvetésiterv-javaslatát. Miután a tagállamok többsége véglegesítette 2016-os költségvetését, a Bizottság 2016. évi téli előrejelzése szolgál alapul annak értékeléséhez, hogy a tagállamok mennyiben vették figyelembe a költségvetésiterv-javaslatukra vonatkozó bizottsági véleményt, és mennyiben tettek eleget az eurócsoportban vállalt kötelezettségeiknek. Az előrejelzés szerint Spanyolország nem teljesítette 2015-ös államháztartási hiánycélját, 2016-ig nem hajtott végre gyors és tartós korrekciót, a javasolt költségvetési kiigazítás tekintetében pedig nem ért el megfelelő eredményeket. Belgium, Finnország és Olaszország tekintetében a Bizottság továbbra is szorosan nyomon követi az adósságkritériumnak való megfelelést, és hangsúlyozza a Paktum keretében javasolt strukturális kiigazítások további határozott végrehajtásának jelentőségét. A Bizottság májusban a 2015-ös teljesítményre vonatkozó adatok, a hamarosan elkészülő stabilitási programok és a Bizottság 2016. évi tavaszi előrejelzése alapján újraértékeli a helyzetet. Portugália 2016. január 22-én nyújtotta be költségvetésiterv-javaslatát. A Bizottság erre vonatkozó véleményében rámutatott annak kockázatára, hogy a kormány tervei esetleg nem felelnek meg a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek, és felszólította a hatóságokat a nemzeti költségvetési eljáráson belüli szükséges lépések megtételére annak biztosítása érdekében, hogy a 2016. évi költségvetés megfeleljen a Stabilitási és Növekedési Paktumnak. A Bizottság májusban Portugália nemzeti reformprogramjának tükrében újraértékeli a helyzetet. A Bizottság az európai szemeszter keretében valamennyi tagállam költségvetésének alakulását nyomon fogja követni az április közepéig benyújtandó nemzeti reformprogramok és a stabilitási vagy konvergenciaprogramok alapján, majd májusban közzéteszi ajánlásait a Paktum keretében adott esetben szükségesnek ítélt egyéb eljárási lépésekkel együtt.

Az országjelentések magukban foglalnak egy-egy értékelést is a tagállami válaszintézkedésekről azon ajánlások kapcsán, amelyek a költségvetési politika intézményi és hosszabb távú dimenziójának megerősítésére irányulnak.

Költségvetési intézmények és kormányzás, valamint az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága

Számos tagállam lépéseket tett, hogy megerősítse költségvetési keretének különböző vonatkozásait. Előrelépést sikerült elérni a nemzeti költségvetési keretek megerősítése terén, amelyek kulcsszerepet játszanak a megfelelő fiskális politikák megvalósításában és fenntartásában. Bulgária jogszabályban rögzítette a szabálytalanságok korrekciójának vezérelveit, Horvátország lépéseket tett a költségvetési tervezés pontosságának javítása és a költségvetési korlátok szigorítása érdekében, Portugália folytatta a költségvetési kerettörvény reformját, Szlovénia pedig elfogadta az egyensúlyi költségvetés alkotmányos előírására vonatkozó végrehajtási jogszabályt. Ezen túlmenően a tagállamok zömében létrehozták, illetve megerősítették a nemzeti költségvetési szabályok és tervek alkalmazását felügyelő független költségvetési intézményeket. Mára egyedül a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban nem született jogszabály a költségvetési tanácsok létrehozásáról.

A Bizottság áttekintette az úgynevezett költségvetési paktumban 19 előírt szabályok átültetését. E szabályok a nemzeti és az európai költségvetési keretek következetességének fokozását és a kapcsolódó tagállami felelősségvállalás megerősítését szolgálják. A Bizottság a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 8. cikkének (1) bekezdése értelmében konzultáció keretében lehetővé teszi a szerződő felek számára, hogy a jelentés 2016-os elfogadását megelőzően észrevételeket tegyenek a Bizottság megállapításaival kapcsolatban.

6.    A következő lépések

A Tanácson belüli tárgyalásokat és az Európai Parlamenttel, a szociális partnerekkel és az érdekeltekkel folytatott szélesebb körű párbeszédet követően az Európai Tanács a 2016. február 18–19-i ülésén jóváhagyja az euróövezetre vonatkozó gazdaságpolitikai ajánlásokat.

Az országjelentésekben szereplő elemzést kétoldalú találkozók keretében vitatják meg a tagállamokkal. A Bizottság alelnökei és a biztosok ellátogatnak a tagállamokba, hogy személyesen is találkozzanak a kormányokkal, a nemzeti parlamentekkel, a szociális partnerekkel és más érdekeltekkel.

Az azonosított kihívásokat a tagállamok várhatóan nemzeti reformprogramjuk, valamint stabilitási vagy konvergenciaprogramjuk keretében fogják kezelni. E programokat április közepéig kell közzétenni és a Bizottság elé terjeszteni. A Bizottság felszólította a tagállamokat, hogy nemzeti programjaik kidolgozása során folytassanak szoros konzultációt a nemzeti parlamenttel és a szociális partnerekkel.

1. melléklet – A makrogazdasági és költségvetési egyensúlyhiány integrált felügyelete

	A makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás (MIP) keretében végzett 2016. évi részletes vizsgálatok eredménye 21	Stabilitási és Növekedési Paktum (MTO: középtávú költségvetési cél / EDP: túlzott hiány esetén követendő eljárás) 22	Megjegyzések, ideértve a 2016. március 8-ig történt változásokat
BE	Nem áll fenn egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült; az átmeneti adósságszabály 23 hatálya alá tartozik	Kilép a MIP-ből
BG	Túlzott egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült
CZ		Prevenciós ág Az MTO teljesült
DK		Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült
DE	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág Túlteljesítette az MTO-t; az adósságszabály hatálya alá tartozik
EE	Nem áll fenn egyensúlyhiány	Prevenciós ág Túlteljesítette az MTO-t
IE	Egyensúlyhiány	Korrekciós ág Túlzott hiány, a kiigazítás határideje: 2015 Az MTO még nem teljesült; az átmeneti adósságszabály 24 hatálya alá tartozik
EL		Korrekciós ág Túlzott hiány, a kiigazítás határideje: 2016	Célzott pénzügyi támogatási programban vesz részt
ES	Egyensúlyhiány	Korrekciós ág Túlzott hiány, a kiigazítás határideje: 2016	Önálló költségvetési ajánlás az időben történő kiigazítás kockázatossága miatt
FR	Túlzott egyensúlyhiány	Korrekciós ág Túlzott hiány, a kiigazítás határideje: 2017
HR	Túlzott egyensúlyhiány	Korrekciós ág Túlzott hiány, a kiigazítás határideje: 2016
IT	Túlzott egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült; az adósságszabály hatálya alá tartozik
CY		Korrekciós ág Túlzott hiány, a kiigazítás határideje: 2016	Célzott pénzügyi támogatási programban vesz részt
LV		Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült
LT		Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült
LU		Prevenciós ág Túlteljesítette az MTO-t
HU	Nem áll fenn egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült; az adósságszabály hatálya alá tartozik	Kilép a MIP-ből
MT		Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült; az adósságszabály hatálya alá tartozik
NL	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült; az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik
AT	Nem áll fenn egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült; az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik
PL		Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült
PT	Túlzott egyensúlyhiány	Korrekciós ág Túlzott hiány, a kiigazítás határideje: 2015 Az MTO még nem teljesült; az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik
RO	Nem áll fenn egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült	Kilép a MIP-ből
SI	Egyensúlyhiány	Korrekciós ág Túlzott hiány, a kiigazítás határideje: 2015 Az MTO még nem teljesült; az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik
SK		Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült
FI	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO még nem teljesült; az államadósság meghaladja a GDP 60 %-ában rögzített referenciaszintet
SE	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO teljesült
UK	Nem áll fenn egyensúlyhiány	Korrekciós ág Túlzott hiány, a kiigazítás határideje: 2016–2017	Kilép a MIP-ből

(A 2016. március 8-án rendelkezésre álló adatok alapján.)

2. melléklet – Az Európa 2020 stratégia célkitűzései terén tett előrelépések

Az Európa 2020 stratégia EU-ra vonatkozó célkitűzései	2010. évi adatok	A rendelkezésre álló legfrissebb adat	2020. évi helyzet a jelenlegi tendenciák alapján
1. A 20–64 év közötti lakosság foglalkoztatási rátájának legalább 75 %-ra növelése	68,6 %	69,2 % (2014) 70,5 % (2015 harmadik negyedéve)	A cél valószínűleg nem teljesül
2. A köz- és magánszféra K+F beruházásainak a GDP 3 %-ára való növelése	1,93 %	2,03 % (2014)	A cél valószínűleg nem teljesül
3a. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátások legalább 20 %-os csökkentése az 1990-es szinthez képest	14,3 %-os csökkentés	23 %-os csökkenés (2014)	A cél valószínűleg nem teljesül
3b. A végsőenergia-fogyasztáson belül a megújuló energiaforrások arányának 20 %-ra történő növelése	12,8 %	16 % (2014)	A cél valószínűleg nem teljesül
3c. Elmozdulás az energiahatékonyság 20 %-os javulása felé	5,6 %-os növekedés (a primerenergia-fogyasztást tekintve)	15,7 %-os növekedés (2014)	A cél valószínűleg nem teljesül
4a. A korai iskolaelhagyók arányának 10 % alá szorítása	13,9 %	11,2 % (2014)	A cél valószínűleg nem teljesül
4b. A felsőoktatási végzettséggel rendelkezők arányának legalább 40 %-ra növelése a 30–34 éves korosztály körében	33,8 %	37,9 % (2014)	A cél valószínűleg nem teljesül
5. Legalább 20 millió ember kiemelése a szegénység és a társadalmi kirekesztettség veszélyével fenyegető helyzetből	1,4 millió fős növekedés (a 2008-as bázisévhez képest)	4,5 millió fős növekedés (2014)	A cél valószínűleg nem teljesül

3. melléklet – A részletes vizsgálatok megállapításai tagállamok szerint

Belgiumban nem áll fenn makrogazdasági egyensúlyhiány. A gyenge export- és versenyképességi teljesítmény az állami szektor nagymértékű eladósodottságával társul, ami jövőbeli kockázatokhoz vezethet. A legutóbbi fejlemények azonban az exportpiaci részesedés stabilizálódását és a bérnövekedés visszaesését sejtetik. Bár az állami szektor adósságállománya igen nagy és nem mutat egyértelműen csökkenő tendenciát, ami sebezhetőségre enged következtetni, az ország látszólag elhárította a rövid távú kockázatokat. A legutóbbi szakpolitikai intézkedések között szerepelt a bérnövekedés visszafogása és a társadalombiztosítási járulékok csökkentése. A korrekció tartósságát csak a bérmegállapítási mechanizmus strukturális reformja révén lehetne biztosítani. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához szükséges költségvetési kiigazítás a csekély nominális növekedés összefüggésében meglehetősen komoly kihívást jelent.

Bulgáriában túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A gazdaságot a pénzügyi szektorban tapasztalható gyengeségek, a nagymértékű vállalati eladósodottság és a magas munkanélküliség jellemzi. Noha a bankszektor likviditása és nyereségessége javult, az ágazatot csak a jövőben esedékes eszközminőség-vizsgálat és stressztesztek alapján lehet majd megbízhatóan értékelni. A munkaerő-piaci súrlódásokkal kapcsolatos kiigazítási problémák a tartós munkanélküliség további emelkedéséhez vezettek, míg a készségigények és a készségkínálat közötti összhang hiánya hátráltatja a munkahelyteremtést. Ami a teendőket illeti, a bankfelügyelet reformjára és fejlesztésére vonatkozó tervet maradéktalanul végre kell hajtani, és fokozni kell a fizetésképtelenségi eljárás hatékonyságát – az erre vonatkozó jogalkotási javaslatok előkészítése már folyamatban van. Emellett a nem banki ágazat gyenge pontjai is kezelésre várnak.

Németországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A nagymértékű és tartós folyófizetésimérleg-többlet határon átnyúló jelentőséggel bír, és a magán- és az állami szektort egyaránt jellemző többletmegtakarításokat és visszafogott beruházásokat tükrözi. A hazai beruházások pangása visszaveti a potenciális növekedést, és a külső keresletre való nagymértékű támaszkodás a nyomott külföldi kereslet összefüggésében makrogazdasági kockázatokat hordoz magában. Míg a magánfogyasztás némileg erősödött, a beruházások terén nem lehet javulásra számítani. A rendelkezésre álló költségvetési mozgástér és a kedvező finanszírozási feltételek ellenére is csökkentek a közberuházások, a közberuházás-ösztönző lépések pedig nem elegendőek az infrastrukturális beruházási szakadék áthidalásához. További fellépésre van szükség a magánberuházási feltételek javítása érdekében, ideértve a szolgáltatási szektor reformját és az adórendszer hatékonyságának növelését is.

Észtországban nem áll fenn makrogazdasági egyensúlyhiány. A fajlagos munkaköltség emelkedése miatt versenyhátrányba kerülhet az ország, viszont a termelékenység javulásának és a reálbér-növekedés lassulásának tükrében a fajlagos munkaköltség mérséklődésére lehet számítani. A lakásárak nagymértékben – bár a jövedelem alakulásával összhangban – emelkedtek, és a lakáskínálat várhatóan igazodni fog az élénkülő kereslethez. Mindazonáltal a további áremelkedés reálgazdasági kockázatokkal járhat, amelyeket különös figyelemmel kell kezelni. Meg kell erősíteni a termelékenység és a magasabb hozzáadott értékű export fokozására irányuló erőfeszítéseket. A munkaerő-kínálat bővítését és a bérnyomás mérséklését célzó intézkedések még mindig meglehetősen kezdetlegesek. Számos makroprudenciális szakpolitikai intézkedést hajtottak végre, ám ezek lakásárakra gyakorolt hatását még értékelni kell.

Írországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A javulás ellenére az ország továbbra is sebezhető a jelentős nettó külső kötelezettségállomány, valamint az állami és magánszektor nagymértékű eladósodottsága miatt. A nettó külső kötelezettségek erősen csökkenő tendenciát mutatnak, ami a jelentős folyófizetésimérleg-többlettel és a versenyképesség javulásával áll összefüggésben. Az állami és a magánszektor adósságállománya a kedvező növekedési feltételeknek köszönhetően csökkenő pályán van. A bankokat megfelelően feltőkésítették, és a banki nyereségesség is javul. A nemteljesítő hitelek aránya a korábbi magas szinthez képest mérséklődik. Az ingatlanárak 2014-ben ugrásszerűen emelkedtek, ennek ellenére nincsenek arra utaló jelek, hogy nyilvánvaló túlértékelésről lenne szó. A gazdaság azonban továbbra is ki van téve a potenciálisan jelentős ciklikus ingadozásoknak és a külső sokkoknak. Széles körű szakpolitikai intézkedéseket hoztak – főként a pénzügyi támogatási program keretében – a bankszektor helyreállításával, a fizetésképtelenségi kerettel, a lakáspiaccal és a költségvetési fenntarthatósággal kapcsolatos fő kihívások kezelése érdekében.

Spanyolországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Nagymértékű egyensúlyhiány tapasztalható a külső és belső adósságállományt illetően – mind az állami, mind a magánszektorban –, ami a magas munkanélküliség összefüggésében változatlanul sebezhetőséget okoz, és határon átnyúló jelentőséggel bír. A folyó fizetési mérleg és a költség-versenyképesség terén elért javulás ellenére nem várható, hogy a nettó külső kötelezettségállomány rövid időn belül prudens szintre mérséklődne. A magánszektor hitelállomány-leépítése jól halad, most már kedvező növekedési feltételek mellett, míg az államadósság változatlanul növekedik. A pénzügyi szektor, a vállalati és egyéni fizetésképtelenségi keret és a foglalkoztatásvédelmi jogszabályok terén ugyan történtek lépések, ám további intézkedésekre van szükség – mindenekelőtt a bérmegállapítási eljárást, az innovációt, a készségeket és a Stabilitási és Növekedési Paktumnak való megfelelést illetően.

Franciaországban túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A nagy államadósság a termelékenység alacsonyabb növekedésével és a versenyképesség hanyatlásával társul, ami a jövőre nézve határon átnyúló dimenziójú kockázatok esetleges kialakulására utal. Az államadósság változatlanul nő, és a legutóbbi fejlemények nem a versenyképesség és a termelékenység egyértelmű fellendüléséről tanúskodnak. A beruházások megtérülése ugyan javult, ám fellendülésükre 2017 előtt nem lehet számítani. Szakpolitikai intézkedések valósultak meg a munkát terhelő adóék csökkentésére, és nemrégiben megerősítették a politikai kötelezettségvállalásokat. Mindazonáltal továbbra is nélkülözhetetlen a strukturális reformok hatékony végrehajtása, többek között a bérmegállapítási rendszer és a vállalatok növekedésének szabályozásból fakadó akadályai tekintetében, a kiadások felülvizsgálatára vonatkozó törekvéseket pedig fokozni kell.

Horvátországban túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A sebezhetőség hátterében a magas szintű állami, vállalati és külső adósságállomány és a magas munkanélküliség együttese áll. A szerény gazdaságélénkülés várhatóan elősegíti majd a vállalati hitelállomány-leépítést, a folyó fizetési mérleg javulása pedig előreláthatólag hozzá fog járulni a külső kötelezettségek csökkenéséhez. Ezzel egyidejűleg az államadósság további növekedésére lehet számítani. A bankszektorban változatlanul magas a nemteljesítő hitelek aránya, a nyereségesség pedig csekély. További konszolidációra és a költségvetési irányítás javítására van szükség. Ugyan végrehajtottak már a fizetésképtelenség jogi keretének javítására és a munkaerő-piaci rugalmasság fokozására irányuló intézkedéseket, továbbra is célzott szakpolitikai intézkedéseket megkövetelő lényeges szakpolitikai hézagok figyelhetők meg – mindenekelőtt az állami tulajdonban lévő vállalkozások irányítása, a közigazgatás hatékonysága és a nemteljesítő hitelek szanálása terén.

Olaszországban túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A magas államadósság és az elhúzódó gyenge termelékenységi dinamika a jövőben határon átnyúló dimenziójú kockázatok kialakulásához vezethet. A bérek kismértékű emelkedése ellenére a versenyképesség változatlanul gyenge, mivel a termelékenységi dinamika romlik, és ez korlátozza a fajlagos munkaköltség korrekcióját. A nemteljesítő hitelek lassú ütemű szanálása rányomja bélyegét a bankok mérlegére. A nagyarányú tartós munkanélküliség visszaveti a növekedési kilátásokat. Az államadósság csökkentéséhez magasabb elsődleges többletre és hosszú távon is tartós nominális növekedésre lenne szükség. A szakpolitikai intézkedések a munkaerő-piaci intézmények reformjára, a nemteljesítő hitelek kezelésére, a közigazgatásra, az igazságszolgáltatásra és az oktatásra összpontosultak. A továbbra is fennálló szakpolitikai hiányosságok elsősorban a privatizációt, a kollektív tárgyalási keretet, a kiadások felülvizsgálatát, a piacnyitási intézkedéseket, az adózást és a korrupció elleni küzdelmet érintik.

Magyarországon nem áll fenn makrogazdasági egyensúlyhiány. A külső adóssággal kapcsolatos számottevő refinanszírozási igények és a nemteljesítő hitelek aránya továbbra is problémát jelent, ám a külső és belső kötelezettségekhez kapcsolódó kockázatokat sikerült csökkenteni. A nettó külső kötelezettségek lényeges csökkenése a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg jelentős többletének tudható be. A magánszektorba irányuló hiteláramlás változatlanul visszafogott, ami az alacsony banki nyereségességgel áll összefüggésben. Szakpolitikai intézkedéseket hajtottak végre a pénzügyi szektor szabályozási környezetének kiszámíthatóbbá tétele, a bankok adóterheinek enyhítése, a devizaalapú adósság arányának csökkentése és az államilag támogatott hitelprogramok bevezetése érdekében. Ezek a banki hitelezésre vonatkozó nemrégiben bevezetett intézkedések egyelőre nem hoztak kézzelfogható eredményeket. Mindemellett változatlanul szakpolitikai hiányosságok tapasztalhatók a nem költségalapú versenyképesség, a termelékenység és az általános üzleti környezet terén.

Hollandiában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A nagymértékű és tartós folyófizetésimérleg-többlet határon átnyúló jelentőséggel bír. A többlet elsősorban a gazdaság strukturális sajátosságait és a nem pénzügyi vállalatokra vonatkozó szakpolitikai gyakorlatokat tükrözi. A háztartási szektort az igen nagy adósságállomány és a hitelállomány-leépítési igény jellemzi. 2013 óta a konjunkturális körülmények javulásából adódóan némileg csökkent a folyó fizetési mérleg többlete, ám a háztartások hitelállomány-leépítése hozzájárul a folyófizetésimérleg-többlet magas szinten tartásához. Intézkedéseket hajtottak végre a háztartási hitelállomány-leépítés folyamatának elősegítése érdekében, de ezek gyakorlati megvalósítása lassan halad. Az adózási csomag várhatóan lendületet fog adni a fogyasztásnak, így hozzájárul, hogy 2016 során mérséklődjön a többlet.

Ausztriában nem áll fenn makrogazdasági egyensúlyhiány. Az osztrák bankok külföldi kitettségét és devizahiteleit, valamint a banki tőkepozíciókat és profitkilátásokat tekintve fennáll a káros továbbgyűrűző hatások kockázata. Mindazonáltal a bankok külföldi kitettsége csökkent, a fokozott kapitalizáció és a kockázatcsökkentési intézkedések pedig a várakozások szerint fokozatosan megerősítik majd a bankszektor hitelezési kapacitását. A pénzügyi intézmények szerkezeti átalakítása az államháztartást is érintette, viszont mostanra már kiegészítő állami támogatás nélkül is megfelelően halad előre. A felügyeleti intézkedések megerősítették a belföldi bankszektor kockázatviselési és ellenálló képességét, valamint javították a külföldi műveletek helyi finanszírozási alapját és eszközminőségét. Az exportpiaci részesedés visszaesett, de több veszteséges év után ismét stabilizálódik.

Portugáliában túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A jelentős nettó külső kötelezettségállomány, a magán- és az állami szektor nagy adósságállománya és a nemteljesítő hitelek magas aránya a megnövekedett munkanélküliség összefüggésében sebezhetővé teszi az országot. A folyó fizetési mérleg kiigazítása csekély többletet eredményezett. A háztartások adósságállománya mérséklődött, ugyanakkor a vállalati adósság változatlanul hátrányosan érinti a cégek teljesítményét. A rendkívül magas államadósság várhatóan fokozatosan mérséklődni fog. A végrehajtott szakpolitikai intézkedések a pénzügyi szektorra, a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférésre, a fizetésképtelenségi eljárásokra, a munkaerőpiac működésére, az oktatásra és a hosszú távú költségvetési fenntarthatóságra irányultak. Mindazonáltal továbbra is szakpolitikai hiányosságok tapasztalhatók a termékek és szolgáltatások piacát, a vállalati adósság átstrukturálását, a költségvetési politikát és a munkaerőpiac egyes területeit illetően.

Romániában nem áll fenn makrogazdasági egyensúlyhiány. A fennálló kockázatok a nagy nettó külföldi kötelezettségállományhoz, a bankszektor sebezhetőségéhez, a prociklikus fiskális politikához, valamint az erőteljes bérnövekedéshez kapcsolódnak. Az erősödő fellendülés összefüggésében a korábbi magas szinthez képest csökkentek a nettó külső kötelezettségek. A Bizottság segítségével intézkedéseket hoztak a pénzügyi szektor megerősítése érdekében. A bankszektor immár kellően tőkeerős és likvid, noha stabilitását több, jelenleg tárgyalt jogalkotási kezdeményezés is veszélyezteti. Emelték a közalkalmazotti béreket és a minimálbért, továbbá adócsökkentést hajtottak végre. Ez magában hordozza annak veszélyét, hogy a költségvetési politika prociklikussá válik.

 

Szlovéniában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A bankszektor gyengesége, a vállalatok adósságállománya és a költségvetési kockázatok sebezhetővé teszik az országot. A külső kötelezettségállomány leépítése folyamatban van, a bankszektor stabilizálódott, és a vállalati szektor gyenge pontjait operatív és pénzügyi átszervezés révén kezelik. A hitelállomány-leépítési nyomás enyhül, ám továbbra is károsan hat a vállalati beruházásokra és a gazdaságélénkülési kilátásokra. Az üzleti környezetre változatlanul rányomják bélyegüket az adminisztratív terhek. Szakpolitikai intézkedéseket hoztak a „rossz bank” vállalatirányítására vonatkozóan, és jelentős előrelépés történt az állami tulajdonban lévő vállalkozások irányítása terén. Az adminisztratív terhek csökkentése terén ezzel szemben korlátozott maradt a haladás, és a közvetlen külföldi befektetési stratégia teljes körű végrehajtása még várat magára. További fellépésre van szükség annak érdekében, hogy az adósság tartósan csökkenő pályára álljon.

Finnországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Finnország versenyképessége romlott, ami a kulcsfontosságú ágazatok és vállalkozások tevékenységének visszaesésére, valamint a termelékenység növekedését meghaladó bérnövekedésre vezethető vissza. Ez a folyó fizetési mérleg jelentős csökkenését eredményezte. A magánszektor adósságállománya nagy, ami – a pénzügyi szektor stabilitása ellenére is – sebezhetővé teheti az országot. A költség-versenyképesség fokozatosan javul, az exportpiaci részesedés visszaesése lelassult, és a folyó fizetési mérleg alakulása a többlet irányába mutat. A hitelállomány-leépítési nyomás várhatóan csekély marad. A szociális partnerek szerény mértékű béremelésről állapodtak meg, és kezdeményezések indultak a csúcstechnológiai ágazatok fellendítése és az export ösztönzése érdekében. A lakossági jelzáloghitelekre vonatkozó új intézkedések visszafoghatják a háztartások további eladósodását.

Svédországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A magas és egyre növekvő lakásárakból adódóan a háztartások adósságállománya is magas és növekszik – ez a pozitív hiteláramlások összefüggésében a rendezetlen korrekció kockázatával jár, ami a reálgazdaságot és a bankszektort is érinti. A lakásárak korrekciójára nem került sor, és a lakásár-emelkedés jelenlegi mozgatórugói valószínűleg a közeljövőben sem fognak megszűnni. Makroprudenciális szakpolitikai intézkedéseket hajtottak végre, amelyek azonban elégtelennek bizonyulhatnak. Összességében továbbra is szakpolitikai hiányosságok figyelhetők meg a lakhatással kapcsolatos adózás, a jelzáloghitel-törlesztés, a lakáskínálat alakulása és a lakásbérleti piac terén.

Az Egyesült Királyságban nem áll fenn makrogazdasági egyensúlyhiány. A háztartási szektor nagy adósságállománya, a magas lakásárak, valamint a folyó fizetési mérleg jelentős hiánya sebezhetőséget jelenthet. Ugyanakkor a háztartások anyagi helyzete összességében stabil, és 2014 óta a háztartások eladósodottsága és a lakásár-emelkedés is mérséklődött. Emellett a nagy folyófizetésimérleg-hiányból fakadó kockázatokat enyhíti a kedvező intézményi keret és az alacsony devizahitel-állomány, és a kedvezőtlen konjunkturális körülmények megszűntével hiánycsökkenésre lehet számítani. A kormányzat több intézkedése egyelőre még nem gyakorol érzékelhető hatást a lakáskínálat és -kereslet közötti egyensúlyhiányra.

____________________________

(1) COM(2015) 600.

(2) COM(2015) 690.

(3)

 Az Európai Tanács által 2016. február 18–19-én jóváhagyott, 14860/1/15/REV 1 sz. tanácsi dokumentum.

(4) Görögország és Ciprus kivételével, amelyek makrogazdasági segítségnyújtási programban vesznek részt.

(5) COM(2015) 572, Az energiaunió helyzete, 2015; COM(2015) 576, Éghajlat-politikai eredményjelentés.

(6) Az Európai Bizottság 2016. téli európai gazdasági előrejelzése.

(7) COM(2015) 12.

(8) COM(2014) 903.

(9) Az Európai Bizottság 2016. téli európai gazdasági előrejelzése.

(10) COM(2015) 600.

(11) COM(2015) 691.

(12) SWD(2015) 400.

(13) Az Európai Bizottság 2016. téli európai gazdasági előrejelzése.

(14) Az Európai Központi Bank euróövezeti banki hitelezésről szóló felmérése, 2015. negyedik negyedév, 2016. január.

(15)

 A Tanács 14361/15. sz. dokumentuma.

(16)

 COM(2015) 550.

(17)

 OECD, Olaszország. Strukturális reformok: a növekedésre és a foglalkoztatásra gyakorolt hatás. 2015. február.

(18) Ausztria esetében nagyjából megfelelőnek ítélték a költségvetésiterv-javaslatot, miután azt a menekültek és migránsok rendkívüli mértékű beáramlásával összefüggésben kilátásba helyezett többletköltségek figyelembevételével kiigazították.

(19) A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés költségvetési része.

(20)

A költségvetési fenntarthatósággal kapcsolatos kihívások elemzését lásd: az Európai Bizottság 2015. évi költségvetési fenntarthatósági jelentése, European Economy intézményi dokumentum, 18. szám, 2016.

(21)  A Bizottság mind az „egyensúlyhiány”, mind a „túlzott egyensúlyhiány” kategóriába sorolt tagállamok tekintetében a kihívások súlyosságának megfelelő egyedi nyomon követést fog alkalmazni.

(22)  A besorolás a 2016. évi becsült teljesítményen alapul, a Bizottság 2016. évi téli előrejelzése alapján.

(23)  Adósságszabály: Amennyiben egy tagállam túllépi a GDP-arányos államadósságra vonatkozó 60 %-os referenciaszintet, és a túllépés mértéke évente kevesebb mint 1/20-dal csökken (egy hároméves időszak átlagát tekintve), úgy valamennyi releváns tényezőt és a gazdasági ciklus hatását figyelembe véve túlzotthiány-eljárás indul az érintett tagállam ellen. Átmeneti adósságszabály: A túlzotthiány-eljárás hatálya alá tartozó valamennyi tagállamnak a túlzott hiány kiigazítása után három év áll rendelkezésére az adósságszabály teljesítésére. Ez nem azt jelenti, hogy ebben az időszakban az adósságszabály egyáltalán nem vonatkozik rájuk, hiszen a tagállamoknak az átmeneti időszakban is kielégítő előrelépést kell tenniük a megfelelés felé. Az államadóssági referenciakövetelménynek való megfelelés felé tett előrelépés kedvezőtlen értékelése túlzotthiány-eljárás indítását vonhatja maga után.

(24)  A túlzotthiány-eljárásról szóló határozat 2015-ös teljesítményre vonatkozó adatokon alapuló érvénytelenítésétől függően.