9.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/105

1.

üdvözli az uniós intézmények arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a közös uniós normák erősítése és a magas szintű képzettséggel rendelkező migránsok uniós munkaerőpiacra jutását lehetővé tévő eljárás révén biztosítsák az ilyen munkavállalók megfelelő számát. E tekintetben a javasolt megoldások a helyes irányba mutatnak és – legalábbis részben – választ jelentenek a jelenlegi irányelvet ért kritikákra;

2.

úgy véli, hogy a harmadik országbeli állampolgárok legális/megfelelően dokumentált belépésére rendelkezésre álló hatékony csatornák kialakításának és előmozdításának továbbra is a migrációs politika egyik prioritását kell képeznie uniós, tagállami és regionális szinten egyaránt. Ezért a magasan képzett migránsok legális fogadására vonatkozó jogi keret fejlesztése fontos részét képezi az emberi jogok és a nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartásán és a szolidaritáson alapuló, átfogó uniós migrációs politika szükséges kialakításának;

3.

úgy véli, hogy az Európai Unió azon hosszú távú célja, hogy versenyképes globális szereplő maradjon, megköveteli egy, a humán tőke és a harmadik országokból származó pénzügyi befektetések Európába vonzására irányuló átfogó stratégia kidolgozását és módosítását. A humán tőke minden olyan gazdasági rendszer számára lényeges, amely fokozni kívánja innovativitását, technológiai szintjét és versenyképességét. Ugyanakkor különösen fontos szereppel bír az egyes tagállamokban tapasztalt demográfiai jelenségek és az uniós munkaerőpiacok előtt tornyosuló problémák fényében;

4.

rámutat arra, hogy az EU-nak már most is meg kell küzdenie az egyes ágazatokat sújtó strukturális munkaerőhiánnyal, és hogy a kedvezőtlen demográfiai tendenciák fokozzák majd ezt a hiányt. Ugyanakkor az Európai Unió jelenleg egyre inkább lemarad a tehetségekért folytatott versenyben az olyan globális szereplőkhöz képest, mint az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália;

5.

rámutat arra, hogy a munkavállalók harmadik országokból történő toborzása nem tudja helyettesíteni és nem szabad, hogy helyettesítse az uniós lakosok oktatása és szakképzése terén megvalósított nagyarányú, hosszú távú beruházásokat. Figyelembe véve, hogy több, elsősorban kelet-európai ország az agyelszívás (a képzett népesség kivándorlása) jelenségével szembesül, ami miatt egyes országokban/régiókban fennáll az elnéptelenedés és az értelmiség kivándorlásának a veszélye, az ilyen beruházásoknak az eddiginél nagyobb mértékben kell irányulniuk a stratégiailag fontos, illetve a munkaerőhiány által sújtott foglalkozásokra, és specifikus intézkedéseket kell kidolgozni az e területeken nyújtott képzés iránt érdeklődők támogatására;

6.

üdvözli az irányelv jelenlegi változatának kidolgozását kísérő széles körű konzultációs folyamatot, ugyanakkor aggodalommal tölti el, hogy regionális szinten túl kevés egyeztetés történt a regionális és helyi önkormányzatokkal, vagyis éppen azon szervek bevonása terén, amelyek a legjobban ismerik a helyi és regionális munkaerőpiacok igényeit;

7.

rámutat arra is, hogy a helyi és regionális önkormányzatok igen fontos szerepet játszanak a bevándorlóknak nyújtott közszolgáltatások biztosításában a munkaerőpiachoz való hozzáférés és az integráció egyéb vonatkozásai (oktatás, lakhatás, egészségügyi ellátás stb.) terén;

8.

hangsúlyozza, hogy a regionális szintű intézmények kulcsszereppel bírnak a munkaerőpiac igényeinek azonosításában, valamint a védintézkedési eljárások végrehajtását szükségessé tevő feltételek meghatározásában (munkaerőpiaci vizsgálat). Ezenkívül ezek az intézmények megteremthetik a javasolt intézkedésekhez szükséges pozitív környezetet és a kékkártyával kapcsolatos eljárás ismertségének növeléséhez szükséges kritikus tömeget;

9.

megállapítja, hogy a 2009-ben bevezetett intézkedések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ennek egyik oka az, hogy megengedték, hogy a nemzeti rendszerek az irányelv által bevezetett rendszerekkel együtt tovább működjenek;

10.

megjegyzi, hogy a kékkártyával kapcsolatos eljárás végrehajtása terén szerzett múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy míg az Európai Bizottság igyekszik a migrációs politikát és az ágazati intézkedéseket európai alapokra helyezni, addig a tagállamok továbbra is ragaszkodnak a nemzeti megoldások fenntartásához és előmozdításához;

11.

megállapítja, hogy a 2009-ben bevezetett szabályozások sem elégítették ki a munkáltatók és a migránsok számos igényét, ehelyett egy szétforgácsolt uniós rendszert vittek tovább, amely a magasan képzett munkavállalók és családjuk számára összességében véve nem kínál megfelelő jogokat, az állásokra jelentkezők, a munkaadók és a tagállami közigazgatás számára pedig magas költségekkel jár. Emellett a rendszer az EU-n kívül nem túlzottan ismert – így ez az ajánlat összességében továbbra sem vált igazán vonzóvá;

12.

üdvözli a jövedelemküszöbök csökkentésére, a belső mobilitás előmozdítását célzó eszközök bevezetésére, a hosszú időre szóló tartózkodási engedélyekhez való hozzáférés megkönnyítésére és az Unió területén már lakhellyel rendelkező migránsok figyelembevételére irányuló javaslatokat;

13.

a tehetségekért folyó egyre erősebb versenyt látva felveti, hogy nem kellene-e fontolóra venni egy kínálatvezérelt, pontrendszer jellegű rendszer vagy egy hibrid rendszer bizonyos elemeinek beépítését az európai migrációs rendszerbe, a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók toborzása terén eredményesebb országokban (Ausztrália, Kanada) alkalmazott modellhez hasonlóan;

14.

hangsúlyozza, hogy a magas szintű képzettséggel rendelkező személyek döntéseiben fontos szerepet kapnak az olyan szempontok, mint a karrierlehetőségek, az eszközökhöz való hozzáférés, a kommunikáció nyelve és a képesítésnek megfelelő szintű munka. A Régiók Bizottságát aggodalommal tölti el, hogy a javasolt intézkedések kevéssé veszik figyelembe ezeket a szempontokat;

15.

üdvözli, hogy a kékkártyára nemcsak az EU-ba újonnan érkező munkavállalók jogosultak, hanem azok is, akik már ott élnek;

16.

ugyanakkor úgy véli, hogy pontosabban ki kell fejteni, hogy ez a lehetőség miért csak a menekültként elismert személyek előtt nyitott. Az irányelvre irányuló javaslat kifejezetten kizárja a jogosultak köréből az idénymunkásokat és a kiküldött munkavállalókat, valamint azokat a személyeket, akik menekültstátusz iránti kérelmét még nem bírálták el. Bár érti az e döntés hátterében álló politikai okokat, a Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a képesítésüknek megfelelő munka felé vezető út megnyitása az EU-ban lakhellyel rendelkező, egyéb kategóriákba sorolható személyek előtt biztosabb kilátásokat nyújthat az érintett migránsok és munkaadók számára, és így a humán tőke jobb felhasználását eredményezheti;

17.

rámutat arra, hogy a magas szintű képzettséget igénylő foglalkozások terén harmadik országbeli állampolgárok toborzására irányuló intézkedéseknek nemcsak a bevándorlók Európába vonzását kell megcélozniuk, hanem olyan körülmények megteremtését is, amelyek az Unióban maradásra és a tényleges integrációra ösztönzik a munkavállalókat;

18.

azt javasolja, hogy a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók alkalmazásának kérdését holisztikus, átfogó és a migrációs folyamat logikájának megfelelő módon kezeljék, a munkaerő-toborzástól kezdve a felvételen és a készségek feltérképezésén át egészen a hatékony integrációig és esetleg az uniós munkaerőpiacon való szabad mozgásig;

19.

a javasolt intézkedések tekintetében szükségesnek tartja egy egységes, általánosan elfogadott módszer kialakítását a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók iránt a különböző foglalkozásokban és munkaerőpiacokon jelentkező igényre vonatkozó adatok gyűjtésére. A tagállami munkaerőpiacokon jelentkező hiányok jelenleginél hatékonyabb betöltését elősegítő mechanizmusok kidolgozása megkövetelné az olyan kezdeményezések továbbfejlesztését, mint az EURES portál, az EuroPass és az Új európai készségfejlesztési programban tervezett intézkedések, ami lehetővé tenné, hogy a munkavállalókat kereső munkáltatók és a megfelelő készségekkel rendelkező leendő munkavállalók egymásra találjanak. Hangsúlyozza az európai régiók potenciális kulcsszerepét az ilyen jellegű adatok gyűjtésében;

20.

aggodalommal tölti el, hogy a javasolt intézkedések nem veszik kellőképpen figyelembe a fiatal diplomásokat, akik jövedelemszintje esetleg túl alacsony ahhoz, hogy megfeleljen az irányelvben meghatározott kritériumoknak;

21.

hangsúlyozza, hogy a képesítések elismerésének kérdése – és e folyamat gyakorlati vonatkozásai – különösen releváns azon személyek – a menekültstátusszal és a kiegészítő védelmi jogállással rendelkező személyek – esetében, akik először válnak a rendszer potenciális kedvezményezettjeivé. Számítani lehet rá, hogy az ő esetükben a képesítéseket alátámasztó dokumentumok megszerzése különösen nehéz és bonyolult feladat lesz;

22.

hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók harmadik országokból történő toborzásával kapcsolatos etikai kérdéseknek, továbbá hatékony módszereket kell kidolgozni a kevésbé fejlett országokból kiinduló elitelvándorlás megelőzésére, ahol a humán tőke szintje már most is alacsony;

23.

egy mélyreható és megbízható elemzés elvégzését javasolja a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók harmadik országokból történő elvándorlásáról és az elitelvándorlás potenciális hatásáról. E tanulmány eredményeit olyan közös – az EU és a migránsok származási országai által együtt megvalósított – intézkedések kialakítására kellene felhasználni, amelyek célja megelőzni a migráció negatív hatásait, valamint – lehetőség szerint – minden fél, mind a származási és a célországok, mind maguk a migránsok számára előnyös megoldásokat kidolgozni;

24.

rámutat arra, hogy minden migrációs folyamat összetett és sokszintű jelenség, amelyben a célországok és a migránsok származási országai egyaránt fontos szerepet játszanak. Többek között a fent említett etikai kérdések tekintetében fokozott párbeszédre és szorosabb együttműködésre szólít fel az uniós intézmények és a migránsok származási országainak intézményei, valamint a tranzitországok intézményei között mind regionális, mind helyi szinten. A nemzetközi közjogi dokumentumokat alapul véve ebbe az együttműködésbe be kell vonni az olyan meglévő szerveket és platformokat, mint az ARLEM, a CORLEAP, az Ukrajnával foglalkozó munkacsoport, a konzultatív vegyes bizottságok és munkacsoportok; a körkörös migrációs mechanizmusok támogatása terén pedig fel kell használni az Európai Képzési Alapítvány tapasztalatait;

25.

úgy véli, hogy a javaslat összhangban van a szubszidiaritás elvével, mivel a célkitűzés – az, hogy részt vegyünk a magasan képzett munkavállalókért folytatott nemzetközi versenyben – nem érhető el megfelelően a külön-külön fellépő tagállamok által, hanem a méretekből eredően uniós szinten valósítható meg jobban. A javasolt intézkedések nem mennek túl azon, ami ahhoz szükséges, hogy az EU nagyobb vonzerőt tudjon gyakorolni a magasan képzett harmadik országbeli állampolgárokra és jobban meg tudja tartani őket, valamint fokozza mobilitásukat és mozgásukat a különböző tagállamokbeli munkalehetőségek között, emellett bizonyos rugalmasságot is hagy a tagállamok számára, hogy a rendszert saját helyzetükhöz igazíthassák. A javaslat tehát megfelel az arányosság elvének;

26.

hangsúlyozza, hogy a migráció társadalmi-gazdasági következményei – például a munkaerőpiacok működésére, valamint a szociális és a kulturális szférára gyakorolt hatások – regionális és helyi szinten érezhetők a leginkább. Hasonlóképpen, Európa összesített versenyképességét absztrakt fogalomnak lehet tekinteni, és ami valóban számít, az az európai városok és régiók versenyképességének és magas szintű innovációs képességének biztosítása, arra a munkára építve, amelyet a nonprofit szervezetek és a harmadik szektor napi szinten végez;

27.

kiemeli, hogy a regionális szempontok figyelembevétele a javasolt intézkedésekről folyó vita során több paradoxonra is rámutat. Ezek egyike az, hogy míg a magas szintű képzettséggel rendelkező bevándorlók a legfejlettebb régiókat tarthatják vonzónak, mégis olyan régiókban lehet rájuk a legnagyobb szükség, amelyek nem tudnak olyan vonzó munkát és lakhatási feltételeket kínálni nekik;

28.

üdvözli az egyes országokban a munkaerőpiaci helyzet romlása esetén alkalmazható védintézkedések megtartását;

29.

helyi és regionális összefüggésben ki kívánja emelni egy olyan kérdés különös jelentőségét, amelynek az európai bizottsági javaslat nem szentel elegendő figyelmet: miként lehet növelni az integrációs intézkedések hatékonyságát, és hogyan lehet felhasználni az e téren bevált gyakorlatokat?

30.

javasolja, hogy a helyi és regionális partnerek szerepét több szempontból is mérlegeljék: például a régiók, országok és a magánszféra közötti partnerség keretében kialakított kísérleti jellegű, gyorsított rendszerek szempontjából, a bevált gyakorlatok hatékony megosztása szempontjából, főként a képesítések elismerése, a strukturális munkaerőhiány csökkentése és az integráció hatékonyságának fokozása terén, valamint a formális képesítések és a helyi és regionális munkaerőpiacok igényeinek lehető legjobb összehangolását biztosító megoldások megvalósítása szempontjából.

31.

hangsúlyozza, hogy közvetlenebb kapcsolatot kell kialakítani a vállalkozásokkal a kommunikáció terén, bevonva őket a munkaerőpiaci integrációs kezdeményezések kidolgozásába.