9.6.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/91

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A közös európai menekültügyi rendszer reformja

(2017/C 185/12)

Előadó:

Vincenzo BIANCO (IT/PES),

Catania polgármestere

Referenciaszövegek:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (átdolgozás)

COM(2016) 270 final

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségéről és az 439/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről

COM(2016) 271 final

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az [az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 604/2013/EU rendelet] hatékony alkalmazása érdekében az ujjnyomatok összehasonlítását, valamint a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek azonosítását szolgáló Eurodac létrehozásáról, továbbá a tagállamok bűnüldöző hatóságai és az Europol által az Eurodac-adatokkal való, bűnüldözési célú összehasonlítások kérelmezéséről (átdolgozás)

COM(2016) 272 final

I. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

COM(2016) 270 final

3. cikk (3) és (5) bekezdés

A nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálására vonatkozó eljáráshoz való jog

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(3) A III. és IV. fejezettel összhangban a felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok alkalmazása előtt azon első tagállam, ahol a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtották:

a)	megvizsgálja, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem a 2013/32/EU irányelv 33. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja alapján elfogadhatatlan-e, azaz ha a kérelmező esetében olyan ország minősül az első menedék országának vagy biztonságos harmadik országnak, amely nem tagállam; valamint

megvizsgálja, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem a 2013/32/EU irányelv 33. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja alapján elfogadhatatlan-e, azaz ha a kérelmező esetében olyan ország minősül az első menedék országának vagy biztonságos harmadik országnak, amely nem tagállam; ez a rendelkezés nem alkalmazható abban az esetben, ha a kérelmező származási országára vonatkozóan a menedékjog iránti kérelmek elfogadásának átlagos aránya uniós szinten meghaladja a 33,33 %-ot; valamint

b)	a 2013/32/EU irányelv 31. cikkének (8) bekezdése alapján gyorsított eljárásban vizsgálja meg a kérelmet az alábbi indokok fennállása esetén:

b)	a 2013/32/EU irányelv 31. cikkének (8) bekezdése alapján gyorsított eljárásban vizsgálja meg a kérelmet az alábbi indokok fennállása esetén:

a kérelmező a [2015. szeptember 9- COM(2015) 452 javaslat] rendelet alapján létrehozott, a biztonságos származási országok közös uniós jegyzékében biztonságosként megjelölt harmadik ország állampolgára, vagy amennyiben a kérelmező hontalan személy, korábban szokásosan tartózkodott a fenti országban; vagy

ii.	a kérelmező súlyos okokból veszélyt jelenthet a tagállam nemzetbiztonságára vagy közrendjére; vagy a kérelmezőt a nemzeti jogszabályokban meghatározott komoly közbiztonsági vagy közrendvédelmi okokból kitoloncolták.

ii.	a kérelmező súlyos okokból veszélyt jelenthet a tagállam nemzetbiztonságára vagy közrendjére; vagy a kérelmezőt a nemzeti jogszabályokban meghatározott komoly közbiztonsági vagy közrendvédelmi okokból kitoloncolták.

(4) […]

(5) Az a tagállam, amely a nemzetközi védelem iránti kérelmet megvizsgálta – ideértve a (3) bekezdésben említett eseteket is – felelős a szóban forgó kérelmező további előterjesztéseinek vagy ismételt kérelmek megvizsgálásáért a 2013/32/EU irányelv 40., 41. és 42. cikkével összhangban függetlenül attól, hogy a kérelmező elhagyta-e a tagállamok területét vagy kitoloncolták-e onnan.

Indokolás

Igazságos egyensúlyt kell fenntartani a gyorsan és hatékonyan működő rendszer iránti igény és az alapvető jogok tiszteletben tartása között. Tehát az előzetes elfogadhatósági küszöb, amely az első igénynek felel meg, nem vezethet ahhoz, hogy megfosszanak a kérelmük érdemi vizsgálatához való joguktól olyan személyeket, akik olyan országból jöttek, amelyre vonatkozóan a kérelmeket jelentős arányban elfogadják. Ezzel kapcsolatban szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a kiskorúak nagy része (beleértve a kísérő nélküli kiskorúakat is) olyan országból érkezik, amelyre vonatkozóan a kérelmeket körülbelül 50 %-os arányban fogadják el.

2. módosítás

COM(2016) 270 final

7. cikk (1) bekezdés

Személyes meghallgatás

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) A felelős tagállam meghatározásának elősegítése érdekében az ezen eljárást lefolytató tagállam köteles a kérelmezőt személyesen meghallgatni, kivéve, ha a kérelmező megszökött, vagy a kérelmező által a 4. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott információk elegendőek a felelős tagállam meghatározásához. A meghallgatásnak lehetővé kell tennie a 6. cikkel összhangban szolgáltatott tájékoztatás kérelmező általi megfelelő megértését is.

(1) A felelős tagállam meghatározásának elősegítése érdekében az ezen eljárást lefolytató tagállam köteles a kérelmezőt személyesen meghallgatni, kivéve, ha a kérelmező jogos és indokolt ok megadása nélkül megszökött, vagy a kérelmező által a 4. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott információk elegendőek a felelős tagállam meghatározásához. A meghallgatásnak lehetővé kell tennie a 6. cikkel összhangban szolgáltatott tájékoztatás kérelmező általi megfelelő megértését is.

Indokolás

Úgy véljük, hogy figyelembe véve az Európai Bizottság szökés esetére vonatkozó javaslatával (a meghallgatás elmaradása és gyorsított vizsgálati eljárás) járó következmények súlyosságát, lehetőséget kell biztosítani a kérelmezőnek arra, hogy alátámassza jogszerű indokát és ezzel teljeskörűen visszanyerje a jogait.

3. módosítás

COM(2016) 270 final

7. cikk

Személyes meghallgatás

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Beillesztendő az (5) bekezdés után:

(6) A jelen cikkben említett meghallgatás során a kérelmezőt tájékoztatni kell arról, hogy lehetősége van azt kérni, hogy egy meghatározott tagállam fogadja (és megadhat további tagállamokat is, összesen legfeljebb kettőt). Ebben az esetben konkrét kérdéseket kell feltenni a kérelmezőnek, amelyek a nyelvtudására, korábbi tartózkodási helyeire, a vele azonos országból vagy régióból származó, a tagállam területén jogszerűen tartózkodó közösségekkel való kapcsolatára, szakmai ismereteire vonatkoznak, és kiterjednek minden olyan témába vágó részletre, amely megkönnyítheti a társadalmi beilleszkedést, még ha az átmeneti is.

Indokolás

Véleményünk szerint annak érdekében, hogy lehetőleg ne kerüljön sor másodlagos migrációra, rendkívül hasznos lenne a kezdetekkor tisztázni, hogy a kérelmező mely országot vagy országokat preferálja (legfeljebb hármat), valamint hogy milyen ismeretekkel, kapcsolatokkal és képességekkel rendelkezik, amelyek elősegíthetik a beilleszkedését (még ha az átmeneti is), ezáltal pedig a társadalmi egyensúlyt a befogadó országban.

4. módosítás

COM(2016) 270 final

8. cikk (2) bekezdés

Garanciák a kiskorúak számára

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Minden olyan tagállam, ahol kísérő nélküli kiskorú tartózkodni köteles biztosítja, hogy a kísérő nélküli kiskorút az e rendeletben előírt valamennyi vonatkozó eljárás során képviselő képviselje és/vagy segítse.	Minden tagállam biztosítja, hogy a kísérő nélküli kiskorút az e rendeletben előírt valamennyi vonatkozó eljárás során képviselő képviselje és/vagy segítse.

Indokolás

Úgy véljük, hogy veszélyeztetettségük miatt mindig biztosítani kell a kiskorúak számára a segítséget és a képviseletet, még akkor is, ha nem abban a tagállamban vannak, amely illetékes a kérelmük elbírálásában.

5. módosítás

COM(2016) 270 final

10. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(1) Amennyiben a kérelmező kísérő nélküli kiskorú, csak az e cikkben meghatározott kritériumok alkalmazandók, a (2)–(5) bekezdésben foglaltak szerinti sorrendben.	(1) Amennyiben a kérelmező kísérő nélküli kiskorú, csak az e cikkben meghatározott kritériumok alkalmazandók, a (2)–(5) bekezdésben foglaltak szerinti sorrendben.
(2) A felelős tagállam az, ahol a kísérő nélküli kiskorú családtagja vagy testvére jogszerűen tartózkodik, feltéve, hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekeit. Amennyiben a kérelmező házas kiskorú, akinek házastársa nem tartózkodik jogszerűen a tagállamok területén, a felelős tagállam az, amelyben a kiskorúért az adott tagállam jogszabályai vagy nemzeti gyakorlata szerint felelős édesanya, édesapa, más felnőtt, vagy a kiskorú testvére jogszerűen tartózkodik.	(2) A felelős tagállam az, ahol a kísérő nélküli kiskorú családtagja vagy testvére jogszerűen tartózkodik, feltéve, hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekeit. Amennyiben a kérelmező házas kiskorú, akinek házastársa nem tartózkodik jogszerűen a tagállamok területén, a felelős tagállam az, amelyben a kiskorúért az adott tagállam jogszabályai vagy nemzeti gyakorlata szerint felelős édesanya, édesapa, más felnőtt, vagy a kiskorú testvére jogszerűen tartózkodik.
(3) Amennyiben a kérelmezőnek másik tagállamban jogszerűen tartózkodó hozzátartozója van, és egyéni elbírálás alapján megállapítást nyer, hogy a hozzátartozó képes gondoskodni a kiskorúról, az említett tagállam egyesíti a kiskorút hozzátartozójával, és felelős tagállam lesz, feltéve, hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekét.	(3) Amennyiben a kérelmezőnek másik tagállamban jogszerűen tartózkodó hozzátartozója van, és egyéni elbírálás alapján megállapítást nyer, hogy a hozzátartozó képes gondoskodni a kiskorúról, az említett tagállam egyesíti a kiskorút hozzátartozójával, és felelős tagállam lesz, feltéve, hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekét.
(4) Amennyiben a kérelmezőnek az (1) és (2) bekezdésben említett családtagjai vagy hozzátartozói egynél több tagállamban tartózkodnak, a felelős tagállamot annak alapján kell meghatározni, hogy mi szolgálja leginkább a kísérő nélküli kiskorú mindenek felett álló érdekét.	(4) Amennyiben a kérelmezőnek az (1) és (2) bekezdésben említett családtagjai vagy hozzátartozói egynél több tagállamban tartózkodnak, a felelős tagállamot annak alapján kell meghatározni, hogy mi szolgálja leginkább a kísérő nélküli kiskorú mindenek felett álló érdekét.
(5) A (2) és (3) bekezdésben említett családtag vagy hozzátartozó hiányában az a felelős tagállam, ahol a kísérő nélküli kiskorú a nemzetközi védelem iránti kérelmét először benyújtotta, kivéve, ha bizonyítást nyer, hogy nem ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekét.	(5) A (2) és (3) bekezdésben említett családtag vagy hozzátartozó hiányában az a felelős tagállam, ahol a kísérő nélküli kiskorú jelenleg tartózkodik, kivéve, ha bizonyítást nyer, hogy nem ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekét.
(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 57. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a kísérő nélküli kiskorú családtagjai vagy hozzátartozói kilétének megállapítása tekintetében, az igazolt családi kapcsolat fennállásának megállapítására és az annak vizsgálatára szolgáló feltételekre vonatkozóan, hogy egy adott hozzátartozó képes-e a kísérő nélküli kiskorú gondját viselni, ideértve az olyan eseteket, amikor a kísérő nélküli kiskorú családtagjai, testvérei vagy hozzátartozói különböző tagállamokban tartózkodnak. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatásköreinek gyakorlása keretében a Bizottság nem lépheti túl a gyermek mindenek felett álló érdekének a 8. cikk (3) bekezdésében előírt terjedelmét.	(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 57. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a kísérő nélküli kiskorú családtagjai vagy hozzátartozói kilétének megállapítása tekintetében, az igazolt családi kapcsolat fennállásának megállapítására és az annak vizsgálatára szolgáló feltételekre vonatkozóan, hogy egy adott hozzátartozó képes-e a kísérő nélküli kiskorú gondját viselni, ideértve az olyan eseteket, amikor a kísérő nélküli kiskorú családtagjai, testvérei vagy hozzátartozói különböző tagállamokban tartózkodnak. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatásköreinek gyakorlása keretében a Bizottság nem lépheti túl a gyermek mindenek felett álló érdekének a 8. cikk (3) bekezdésében előírt terjedelmét.
(7) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján megállapítja a tagállamok közti konzultáció és információcsere egységes feltételeit. E végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.	(7) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján megállapítja a tagállamok közti konzultáció és információcsere egységes feltételeit. E végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Indokolás

A módosítás összhangban van az Európai Bíróság ítéleteivel (M. A. és társai, C-648/11. sz. ügyben hozott ítélet), és annak biztosítását célozza, hogy a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárás ne váljon szükségtelenül hosszadalmassá.

6. módosítás

COM(2016) 270 final

A 14. cikk után új cikk illesztendő be:

Preferenciák, ismeretek és fontos kapcsolatok

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) Amennyiben a 7. cikkben említett meghallgatás során a kérelmező kinyilvánította preferenciáját valamelyik tagállamot (illetve további legfeljebb két tagállamot) illetően, és kellőképpen igazolt vagy valószínűsíthető bizonyos elemek megléte – ide tartoznak a nyelvi ismeretek, a kérelmezővel azonos országból vagy régióból származó közösségekkel való kapcsolat, szakmai ismeretek, munkalehetőség, vagy más, a(z átmeneti) beilleszkedés szempontjából fontos elemek –, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által évente közreadott adatoknak megfelelően a megjelölt ország lesz illetékes a nemzetközi menedékjog iránti kérelem kivizsgálásában, hacsak az illető ország az adott évben nem haladta meg a 35. cikkben megállapított referenciaérték 50 %-át.

(2) Abban az esetben, ha az adott évben túllépték a fent említett határértéket, a nemzetközi menedékjog iránti kérelem kivizsgálását illetően sorrendben a következő tagállamok illetékesek:

a)	az a tagállam, amely a kérelmezőnek a meghallgatás során megadott preferencia-sorrendjében a második helyen szerepelt, feltéve, hogy a fenti körülmények fennállnak és hogy az adott évben nem lépték túl az előző bekezdésben jelzett határértéket;

b)	az a tagállam, amely a kérelmező preferencia-sorrendjében a harmadik helyen szerepelt, feltéve, hogy a fenti körülmények fennállnak és hogy az adott évben nem lépték túl az előző bekezdésben jelzett határértéket;

(3) Ha az (1) bekezdésben említett határérték a (2) bekezdésben említett tagállamok esetében is túllépésre került, a jelen fejezet ezt követő cikkei alapján határozzák meg, melyik tagállam illetékes a kérelem elbírálása ügyében.

Indokolás

Az alapvető jogok tiszteletben tartásával, valamint a szolidaritás és az igazságos elosztás elveivel összhangban, annak érdekében, hogy lehetőleg ne kerüljön sor másodlagos migrációra, úgy véljük, hogy az illetékes tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok hierarchiájában a kérelmező által megjelölt kapcsolatok és beilleszkedési lehetőségek, valamint az egyes államok befogadási képessége (amelyet az egyes államokra vonatkozó referenciakulcs határoz meg, lásd 35. cikk) nagyobb súllyal esnek latba, mint az, hogy melyik országba érkezett a kérelmező. Mindez meglátásunk szerint jobban összhangban van a III. fejezetben megadott kritériumok hierarchiájának alapvető logikájával (amely mindenekelőtt a kérelmezőre jellemző tulajdonságokkal és az életútjával kapcsolatos kritériumoknak biztosít elsőbbséget, sorrendben: kiskorúság, családi kötelékek és valamelyik tagállam által kibocsátott dokumentumok megléte, ha azok legfeljebb két éve jártak le).

Továbbra is az igazságos elosztás és a szolidaritás elveinek jegyében érdemes a fenti kritérium alkalmazását az egyes tagállamok kapacitásának 50 %-os határértékéig korlátozni, elkerülendő, hogy azokban az időszakokban, amikor kevesebb bevándorló érkezik, a teher kizárólag a vonzónak tartott országokra nehezedjen, és így teljesen kihasználják azok befogadási kapacitását.

Kizárólag a fent említett küszöbérték túllépése esetén (a következő, még magasabb, a 3. pontban részletezett küszöbérték eléréséig) az az ország marad illetékes a kérelem kivizsgálása terén, ahová megérkezve a kérelmező az Unió területére lépett.

Megjegyzés: A 43. cikk által előírt tájékoztatást az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal a jelen módosítás 1. pontjában említett feltételezés esetén is köteles elküldeni.

7. módosítás

COM(2016) 270 final

28. cikk (2) bekezdés

Jogorvoslatok

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(2) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az átadási határozatról szóló értesítést követő 7 napon belül az érintett személy az (1) bekezdés alapján gyakorolhassa a hatékony jogorvoslathoz való jogát.	(2) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az átadási határozatról szóló értesítést követő 15 napon belül az érintett személy az (1) bekezdés alapján gyakorolhassa a hatékony jogorvoslathoz való jogát.

Indokolás

Tiszteletben kell tartani azt az elvet, amely szerint észszerű, legalább 14 napos határidőt kell szabni (Diouf eset).

8. módosítás

COM(2016) 270 final

34. cikk (2) bekezdés

Általános elv

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(2) Az (1) bekezdés akkor alkalmazandó, amikor a 44. cikk (1) bekezdésében említett automatizált rendszer azt jelzi, hogy– a ténylegesen áttelepített személyek számához hozzáadódva – azon nemzetközi védelem iránti kérelmek száma, amelyekért valamely tagállam a III. fejezet 3. cikkének (2) vagy (3) bekezdésében, 18. cikkében és 19. cikkében foglalt kritériumok alapján felelős, meghaladja a 35. cikkben említett kulcs szerint az adott tagállamra vonatkozóan meghatározott referenciaszám 150 %-át.

Indokolás

Szükségesnek tartjuk, hogy az automatikus áthelyezési mechanizmus aktiválási küszöbét illetően egy olyan szintet állapítsanak meg, amely, ha meg is haladja egy adott tagállam befogadási kapacitását (ezt a 34. cikk (2) bekezdése határozza meg), lehetővé teszi annak előnyös alkalmazását.

Figyelembe véve a rendszer egészének rendkívüli merevségét, valamint az Európai Bizottság által javasolt módosításokat és a legutóbbi három évre vonatkozó statisztikai adatokat, fennáll annak a kockázata, hogy az Európai Bizottság által javasolt szint (az egyes tagállamokra megállapított referenciaérték 150 %-a) sosem kerül aktiválásra, illetve erre akkor kerülne sor, amikor a migrációnak leginkább kitett tagállamok befogadórendszere és kezelési kapacitása eléri végső határait, ami a teljes rendszer lelassulásához és elkerülhetetlen társadalmi feszültségekhez vezet.

Megjegyzés: A 43. cikk által előírt tájékoztatást, amelyet az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak kell elküldenie, módosítani kell a jelen módosításban szereplő küszöbértéknek megfelelően.

9. módosítás

COM(2016) 270 final

35. cikk

Referenciakulcs

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) A korrekciós mechanizmus alkalmazásában az egyes tagállamokra vonatkozó referenciaszámot kulcs segítségével határozzák meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett referenciakulcsot minden tagállam esetében az alábbi kritériumok szerint állapítják meg, Eurostat-számadatok alapján:

a)	a lakosság létszáma (50 % súlyozás);

a)	a tagállam lakosságának létszáma (50 % súlyozás);

b)	a teljes GDP (50 % súlyozás),

b)	a tagállam teljes GDP-je (50 % súlyozás);

A referenciakulcsot korrigálni kell a következő évre vonatkozóan a GDP-n és a népességen alapú kvóta és a tagállam által a megelőző három évben regisztrált érkezettek átlagos száma közötti különbség 20 %-ának csökkentésével azoknak az országoknak az esetében, ahol az előző három évben az érkezettek átlagos száma meghaladja az a) és a b) pontban meghatározott kvótát.

(3) A (2) bekezdésben említett kritériumokat az I. mellékletben szereplő képlet szerint alkalmazzák.

(4) Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége megállapítja a referenciakulcsot, valamint évente kiigazítja a referenciakulcshoz használt kritériumokra vonatkozó számadatokat és a (2) bekezdésben említett referenciakulcsot az Eurostat-számadatok alapján.

Indokolás

Egy adott tagállam tényleges és aktuális befogadási kapacitásának megállapításánál figyelembe kell venni a már befogadott migránsok számát, továbbá a migrációs jelenség hatását a tagállam gazdasági és társadalmi szövetére. A módosítás korrekciós tényezőt vezet be a referenciakulcs kiszámításába, hogy csökkentse annak kockázatát, hogy meghiúsuljanak a szolidaritásra és az igazságos elosztásra vonatkozó, a rendeletre irányuló javaslat által alapvető fontosságúnak nyilvánított célkitűzések. A módosítás megfelel annak az igénynek is, hogy átfogó megközelítést alkalmazzunk, amely figyelembe veszi a menekültügyi politikákat és az egész migrációs jelenséget.

Megjegyzés: Természetesen az 1. mellékletben szereplő képletet (amelyre a (3) bekezdés hivatkozik) is módosítani kell a jelen módosítás által javasolt korrekciós tényezőknek megfelelően.

10. módosítás

COM(2016) 270 final

37. cikk (3) bekezdés

Pénzügyi szolidaritás

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(3) A (2) bekezdésben említett tizenkét hónapos időszak végén az automatizált rendszer közli a korrekciós célú elosztási mechanizmusban részt nem vevő tagállammal azon kérelmek számát, amelyek tekintetében egyébként e tagállam lett volna az elosztás szerinti céltagállam. A fenti tagállam ezt követően 250 000 EUR összegű szolidaritási hozzájárulást fizet minden olyan kérelmező után, amelyet egyébként az említett tizenkét hónapos időszak alatt az említett tagállamba osztottak volna el. A szolidaritási hozzájárulást a szóban forgó kérelmek megvizsgálásáért felelősként meghatározott tagállamnak kell fizetni.

(3) A (2) bekezdésben említett tizenkét hónapos időszak végén az automatizált rendszer közli a korrekciós célú elosztási mechanizmusban részt nem vevő tagállammal azon kérelmek számát, amelyek tekintetében egyébként e tagállam lett volna az elosztás szerinti céltagállam. A fenti tagállam ezt követően 60 000 EUR összegű szolidaritási hozzájárulást fizet minden olyan kérelmező után, amelyet egyébként az említett tizenkét hónapos időszak alatt az említett tagállamba osztottak volna el. A szolidaritási hozzájárulást a szóban forgó kérelmek megvizsgálásáért felelősként meghatározott tagállamnak kell fizetni.

Indokolás

Elfogadhatónak és helyes elven alapulónak tűnik, hogy az áthelyezéseket (akár csak átmenetileg is) elutasító tagállamokat szolidaritási hozzájárulás fizetésére kötelezzék. A hozzájárulás mértékét azonban úgy kell megállapítani, hogy az fenntartható és igazságos legyen, elkerülendő az ellenséges hangulat fokozódását a közvéleményben, amely ahhoz vezethet, hogy az illető tagállamok a priori elvessék a szolidaritásnak még az elvét is. Ezért véleményünk szerint a hozzájárulás összegét egy olyan szintben (60 000 euro) kell meghatározni, amely visszavezethető az igazságosságon alapuló paraméterekre – idetartoznak például az egyes kérelmezők befogadásával és segítésével kapcsolatos átlagos éves költségek, az egészségügyi kiadásokat is beleértve, szorozva a kérelmező számára engedélyezett tartózkodás átlagos időtartamával.

11. módosítás

COM(2016) 271 final

2. cikk

Feladatok

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az Ügynökség a következő feladatokat látja el:

[…]

c)	támogatja a tagállamokat a KEMR végrehajtásában;

c)	támogatja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat a KEMR végrehajtásában;

d)	segítséget nyújt a tagállamoknak az összes nemzeti hatóságtól, bíróságtól és törvényszéktől, valamint a menekültügyi kérdésekért felelős nemzeti szolgálatoktól érkező szakértők képzésében, beleértve a közös alaptanterv kidolgozását;

d)	segítséget nyújt a tagállamoknak, valamint a regionális és helyi önkormányzatoknak az összes nemzeti hatóságtól, bíróságtól és törvényszéktől, valamint a menekültügyi kérdésekért felelős nemzeti szolgálatoktól érkező szakértők képzésében, beleértve a közös alaptanterv kidolgozását;

[…]

g)	hatékony operatív és technikai segítséget nyújt a tagállamoknak, különösen, ha azok menekültügyi és befogadási rendszerei aránytalanul nagy nyomás alatt állnak;

g)	hatékony operatív és technikai segítséget nyújt a tagállamoknak, valamint a regionális és helyi önkormányzatoknak, különösen, ha azok menekültügyi és befogadási rendszerei aránytalanul nagy nyomás alatt állnak;

[…]

Indokolás

Tekintetbe véve, hogy gyakran – részben vagy egészben – a helyi és regionális önkormányzatok biztosítják a segítséggel és befogadással kapcsolatos szolgáltatásokat, úgy véljük, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal köteles nekik is támogatást nyújtani.

12. módosítás

COM(2016) 271 final

3. cikk (2) bekezdés

A jóhiszemű együttműködés kötelezettsége és információcsere

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(2) Az Ügynökség szorosan együttműködik a tagállamok menekültügyi hatóságaival és a nemzeti migrációs, menekültügyi és egyéb szolgálatokkal, valamint a Bizottsággal. Az Ügynökség az Unió egyéb érintett szervei számára kijelölt feladatok sérelme nélkül végzi a feladatait, és szorosan együttműködik e szervekkel és az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosával (UNHCR).

(2) Az Ügynökség szorosan együttműködik a tagállamok menekültügyi hatóságaival és a nemzeti migrációs, menekültügyi és egyéb országos, regionális és helyi szolgálatokkal, valamint a Bizottsággal. Az Ügynökség az Unió egyéb érintett szervei számára kijelölt feladatok sérelme nélkül végzi a feladatait, és szorosan együttműködik e szervekkel és az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosával (UNHCR).

Indokolás

Tekintetbe véve, hogy gyakran – részben vagy egészben – a helyi és regionális önkormányzatok biztosítják a kérelmezők számára a segítséggel és befogadással kapcsolatos szolgáltatásokat, úgy véljük, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal köteles velük is közvetlen együttműködést folytatni.

13. módosítás

COM(2016) 272 final

38. cikk

Adattovábbítás harmadik országok számára kiutasítás céljából

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Beillesztendő a (3) bekezdés után:

(4) Semmilyen esetben sem lehet információkat továbbítani vagy hozzáférhetővé tenni olyan harmadik országok számára, amelyek a 2013/32/EU irányelv alapján nem minősülnek biztonságos harmadik országnak.

(5) Semmilyen esetben sem nyújtható harmadik országoknak kiskorúakra vonatkozó információ, még azután sem, hogy nagykorúak lettek.

Indokolás

Noha a teljes cikk hátterében a kiutasítás megkönnyítésére vonatkozó igény áll, úgy tűnik, hogy lehetséges megtorlásnak teszi ki a származási országukba visszatérő kérelmezőket, különösen azokban az országokban, amelyekben nem megfelelően biztosított az adatok védelme. Ezért véleményünk szerint meg kell tiltani az adatok kiadását a nem biztonságosnak tartott harmadik országok számára, és a kiskorúakkal kapcsolatos adatok kiadását bármely harmadik ország számára.

II. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

A reformcsomag céljai és az abban alkalmazott általános megközelítés

kedvezően fogadja az Európai Bizottság azon döntését, hogy a menekültügyi jogszabályok átfogó reformját javasolja, aláhúzva az első, 2016. május 4-én benyújtott első csomagban, illetve a második, 2016. július 13-án benyújtott csomagban szereplő javaslatok közötti összefüggést (rendelet a menedékjog elismerésének kritériumaival kapcsolatban; egységes menekültügyi eljárást bevezető rendelet; közös segítségnyújtási standardok). A tagállamok jogrendszerei, eljárásrendszerei és segítségnyújtási rendszerei között jelenleg fennálló különbségek ugyanis hatással vannak a menedékjogot kérő személyek döntéseire és fokozzák a másodlagos migrációt, így befolyásolnák a felelős tagállam megállapítását végző rendszer hatékonyságát és még inkább szükségessé tennék az EURODAC használatát és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által nyújtott támogatást;

pozitívan ítéli meg az első javaslatcsomag néhány célkitűzését, nevezetesen a nem engedélyezett másodlagos migráció korlátozását, a menedékjogot kérő személyek igazságosabb elosztását a tagállamok között, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal tevékenységének erősítését és átalakítását ügynökséggé;

elégtelennek tartja az Európai Bizottság által a dublini rendelet megreformálására irányuló javaslat kapcsán elfogadott megközelítést, amely szerint a rendszer hiányosságai rendkívüli válságoknak tulajdoníthatók, és azokat egyrészt korrekciós intézkedésekkel, másrészt az alapvető kritérium (az a tagállam a felelős, melyen át a menedékkérő belépett az EU területére) megerősítésére szolgáló intézkedésekkel orvosolni lehet; ezzel szemben strukturális válságról van szó (a kérelmek éves száma az utóbbi három évben, 2013 és 2015 között megháromszorozódott, és meghaladja az 1 200 000-et, ami kilencszer annyi, mint az 1985-ös adat), és a vészhelyzet kezelése mellett egy stabil, hatékony és egységesebb rendszert is be kell vezetni;

megjegyzi, hogy bizonyos szempontból a kényszerítő mechanizmusok (elfogadhatatlanság; ebből következően a segítségnyújtás megtagadása; gyorsított eljárások) még merevebbé tették a jelenlegi rendszer alkalmazását. Felszólítja ezért a társjogalkotókat, hogy vizsgálják meg figyelmesen, hogy ezen intézkedések összeegyeztethetők-e az alapvető jogokkal, különösen a leginkább veszélyeztetett személyek esetében;

úgy véli, hogy az elsődleges befogadási képesség, a kérelmek késedelemmentes kezelésének képessége és a másodlagos migráció megakadályozása meghatározó tényezők a menedékjogi kérelmek kezelésére és kiosztására szolgáló rendszer stabilitása szempontjából;

javasolja az Európai Bizottság javaslatában szereplő pozitív szempontok beépítését (a „családtag” fogalmának kiterjesztése a testvérekre és az útnak indulást követően kialakult közösségmagokra; a valamely tagállam által kibocsátott dokumentumok figyelembevétele, még lejáratuk után is) és a kérelmezők életútjának, szakmai tapasztalatainak és szándékainak hangsúlyosabb figyelembevételét a másodlagos migráció visszafogása érdekében; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy, ahol lehetséges, a szankciók helyett a pozitív ösztönzőket kell előnyben részesíteni a másodlagos migráció elkerülése érdekében;

pozitívan tekint a gyorsított és egyszerűsített eljárások bevezetésére, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy azokat a rendszer hatékonyságának és gyorsaságának javítására kell használni, és nem vezethetnek az alapvető jogok elnyomásához; emellett úgy véli, hogy az elfogadhatatlannak minősített vagy gyorsított eljárással kivizsgált kérelmeket is bele kell venni a referenciakulcs alkalmazásával kapcsolatos számításokba (lásd a 36. cikket);

meggyőződése, hogy a három javaslat tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, amennyiben egyértelműen nemzeteken átnyúló problémákkal foglalkoznak – ilyen a tagállamok közötti szolidaritás, egy egységesebb menekültügyi rendszer megalkotása és a tagállamok közötti információcsere erősítése. Ezeket a célokat az egyes tagállamok nem tudnák megvalósítani. Ezenkívül a javasolt intézkedések szükségesek annak a célnak az eléréséhez is, hogy egységes szabályok vonatkozzanak az egész Európai Unióra; ebből a szempontból a javaslatok az arányosság elvét is tiszteletben tartják;

Irányadó elvek és korrekciós és kompenzációs mechanizmusok

fontos előrelépésnek tartja, hogy a nemzetközi menedékjog iránti kérelem kivizsgálásával kapcsolatos illetékesség szempontjából fontos tényezőként bevezették az egyes tagállamok objektív paramétereken alapuló befogadási kapacitását, amelyet az Európai Bizottság már 2016. április 6-i COM(2016) 197 közleményében is lehetséges opcióként említett. Csalódott azonban, hogy e kritérium alkalmazása elenyésző, csak a válsághelyzetekre korlátozódik;

10.

negatívan értékeli, hogy az Európai Bizottság javaslatában még objektív elemek (nyelvismeret, szakmai ismeretek, korábbi tartózkodás) megléte esetén sem kapnak semmilyen szerepet a kérelmezők szándékai, amelyek alapján egy adott tagállamba lehetne irányítani őket;

11.

ezért azt javasolja, hogy másfajta módon teremtsenek egyensúlyt a befogadási kapacitás kritériuma (amely összeegyeztethető a kérelmező preferenciáinak és életútjának figyelembevételével) és az érkezési országra vonatkozó kritérium között, biztosítva a két kritérium egyenrangúságát, és minden esetben történő alkalmazásuk érdekében figyelembe véve a referenciakulcsot (lásd a 35. cikket);

12.

emellett javasolja, hogy egy adott tagállam tényleges és aktuális befogadási kapacitásának meghatározásakor vegyék figyelembe a regisztráltan érkező személyek számát az illető államra vonatkozóan, mivel ez objektív hatással van a fogadási és kezelési kapacitásra, ezt a paramétert pedig építsék be a referenciakulcsba (lásd a 35. cikket);

13.

javasolja ezenkívül, továbbra is a tényleges és aktuális befogadási kapacitás figyelembevételének érdekében, hogy vezessenek be egy időkorlátot, amelyen túl megszűnik a nemzetközi védelem iránti kérelmet megvizsgáló tagállam azzal kapcsolatos illetékessége, hogy – a 3. cikk (5) bekezdésének értelmében – ugyanazon kérelmező további előterjesztéseit vagy ismételt kérelmeit megvizsgálja. Ezt az időkorlátot öt évben lehetne meghatározni, ami a jelenleg hatályosnál lényegesen hosszabb időszakot jelent;

14.

kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megbízható, átlátható és igazságos belső rendszereket a migránsok területükön történő fogadásával kapcsolatos nehézségek megosztására, és ennek során vegyék figyelembe a releváns társadalmi-gazdasági adatokat, valamint a különböző városok és régiók által korábban fogadott migránsok számát, csakúgy mint a migránsok integrációs igényeit és kilátásait. Különösen azokat a városokat/régiókat segítsék, amelyek földrajzilag kitett helyük miatt különleges nyomás alatt állnak;

15.

pozitívan értékeli, hogy korrekciós mechanizmust vezetnek be a nemzetközi menedékjogot kérők elosztására vonatkozóan; ugyanakkor megjegyzi, hogy az Európai Bizottság által javasolt, a mechanizmus aktiválásához szükséges küszöbérték olyan magas, hogy (figyelembe véve például az utóbbi három év adatait) fennáll a veszély, hogy a mechanizmus még válság esetén sem kerül aktiválásra, így pedig semmilyen strukturális előnnyel nem jár;

16.

elkerülendő, hogy a tagországok túlterhelése aláássa a szolidaritást, alapvető fontosságúnak tartja, hogy a jogállamiságot tiszteletben tartva hatékonyan érvényesítsék a legális migrációra vonatkozó szabályokat;

17.

megjegyzi, hogy a szolidaritási hozzájárulás, amelynek fizetésére azokat a tagállamokat kötelezik, amelyek átmenetileg felfüggesztik részvételüket az automatikus korrekciós mechanizmusban, túlzottan magas, és nem kötődik objektív és igazságos paraméterekhez, mint amilyen a segítségnyújtás egy adott időszak alatt felmerülő költsége; ezért annak csökkentését javasolja, az értéket a következő paraméterekhez kötve: az átlagos éves költség kedvezményezettenként (a rendelkezésre álló adatok alapján feltételezett összeg 20 000 euro) és a jogszerű tartózkodás átlagos időtartama (feltehetően három és öt év között);

18.

megjegyzi továbbá, hogy az Európai Bizottság által javasolt szolidaritási hozzájárulás csak a rendszer felfüggesztésének feltételezett esetére korlátozódik, ugyanakkor nem vonatkozik semmilyen rendelkezés az áthelyezéssel vagy a kérelmezők vagy kedvezményezettek gondozásba vételével kapcsolatos döntések végrehajtásának elmulasztására, noha a rendelkezésre álló adatok alapján a végrehajtási arány közel sem megfelelő (kb. 25 %). Ezért azt javasolja, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal megerősítése, illetve ügynökséggé történő átalakítása keretében tartozzon e hatóság feladatai közé az ellenőrzés és a hiányosságok jelzése, valamint büntetések kiszabása az Európai Bizottság nevében; alternatív megoldásként kéri a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap megerősítését vagy egy új szolidaritási alap létrehozását, amely azoknak a tagállamoknak, valamint regionális és helyi önkormányzatoknak kedvezne, amelyek hátrányt szenvednek az áthelyezések elmaradása miatt, valamint azoknak, amelyek élen jártak az áthelyezések végrehajtásában;

19.

hangsúlyozza továbbá, hogy a fent említett szolidaritási hozzájárulásnak az Európai Bizottság által javasolt összeghez képest történő csökkentése (a jelen véleményben ajánlott mértékben) azért is szükséges, hogy ne váltsuk ki a polgárok értetlenségét, és elkerüljük az Európai Unióba vetett bizalmuk megrendülését;

20.

ismételten kéri, hogy hozzanak létre megfelelő uniós alapokat a migránsok fogadására és integrációjára, és ezek legyenek közvetlenül elérhetők a helyi és regionális önkormányzatok számára, melyek leginkább illetékesek ezeken a területeken;

A rendszer megerősítését szolgáló intézkedések, eljárások és határidők

21.

javasolja a rendkívül szigorú intézkedések (mint például a segítségnyújtás megtagadása, az egészségügyi segítség kivételével) megszüntetését, amelyek azoknak az alapvető jogait korlátozzák, akiknek a kérelmét elfogadhatatlannak nyilvánították vagy akik más tagállamokba távoznak, mivel a kérelmük kivizsgálása a felelős országban elhúzódik;

22.

javasolja, hogy továbbra is maradjon fenn egy, a jelenleg előírtnál jóval hosszabb időbeli korlátozás (pl. 12 hónap helyett 5 év), amelynek leteltével megszűnik az első kérelem kivizsgálása ügyében illetékes tagállam felelőssége;

23.

reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi menedékjogot megkapó személyek rövidebb időn belül szerezhetik meg a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást, különösen akkor, ha lényegi kapcsolatokkal rendelkeznek a menedékjogi kérelmet kivizsgáló országon kívül más országokkal is, mivel ez hozzájárulhat a másodlagos migráció visszafogásához;

24.

figyelembe véve a menedékjogi kérelmek eloszlását a tagállamok között és a tagállamok által alkalmazott eljárásokat (amelyek hatással vannak a kérelmezők döntésére, és „színvonalromlást eredményező versengést” generálnak azzal a céllal, hogy eltántorítsák szándékuktól azokat, akik az illető tagállamba érkeznének) középtávú célként rendkívül fontosnak tartja, hogy az európai államok kölcsönösen elismerjék a menekültügyi döntéseket, és hogy a tagállamok hatóságai mellett az Európai Menekültügyi Ügynökség is közvetlenül kezelje a kérelmeket;

25.

javasolja, hogy a „kiskorúak képviseletét ellátó személyek” kifejezést a jogi szövegben úgy értelmezzék és úgy lehessen értelmezni (és adott esetben a megfelelő kifejezésre módosítani), hogy az valamiféle „gyámot” (a kifejezés az adott tagállami kontextusban megfelelően értelmezhető szóval helyettesítendő), azaz egy az igazgatási szervektől független, jogi alapon vagy az igazságügyi hatóságok által kijelölt személyt vagy szervet jelentsen, akinek kizárólagos szerepe a kiskorú érdekében történő intézkedés;

Kísérő nélküli kiskorúak

26.

tekintettel arra, hogy adataink szerint hány kísérő nélküli kiskorú érkezik Európába (2015-ben számuk 88 000 volt, és arányuk a menedékjogot kérők teljes számához képest 6,7 %), javasolja a kiskorúakkal kapcsolatos struktúrák és segítségnyújtási feltételek megerősítését (ezen a téren mindenképpen figyelemre méltó a július 13-án benyújtott második javaslatcsomag részét képező, az irányelv reformjára vonatkozó javaslatnak a fogadás körülményeire vonatkozó része, tekintetbe véve azt is, hogy erről gyakran a helyi szerveknek kell gondoskodniuk);

27.

javasolja, hogy erősítsék meg a kísérő nélküli kiskorúak számára biztosított pszichológiai segítségnyújtást és meghallgatást, és hogy könnyítsék meg számukra a jogi segítséghez való hozzáférést és annak megértését; támogassák a kiskorúak gyámjainak munkáját, ennek érdekében pedig javítsák a képzésüket és erősítsék meg a függetlenségüket az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal és a civil társadalom segítségével;

28.

javasolja, hogy a kísérő nélküli kiskorúak tartózkodási területén gondoskodjanak a megfelelő tájékoztatásról és kulturális közvetítésről, hogy ne alakuljon ki bizalmatlanság és gyanakvás a kiskorúakkal szemben;

29.

javasolja, hogy határozzanak meg egyéb, átmenetet jelentő utakat a kiskorúak számára azon a kilátáson kívül, hogy amint elérték a nagykorúságot, azonnal vissza kell térniük a hazájukba (amit az átmeneti védelem általános megadása előz meg), és adott esetben figyelembe kell venni a folyamatban lévő tanulmányokat is;

30.

úgy véli, hogy akkor is elsőbbséget kell biztosítani annak az elvnek, amely szerint a kiskorúakat nem szabad áthelyezni arról a helyről, ahol tartózkodnak, ha nyomon követhető, hogy nem engedélyezett másodlagos migráció következtében nem abban a tagállamban vannak, amelyen keresztül az Unió területére léptek;

31.

úgy véli, hogy a védelmet és a segítségnyújtást abban az esetben is biztosítani kell, ha egy adott személy kiskorúságával kapcsolatban kétely merülne fel, egészen addig, amíg rendelkezésre állnak jogorvoslati lehetőségek és amíg a kapcsolódó jogvita meg nem oldódott;

Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége

32.

pozitívan értékeli, hogy az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (ma: Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal) feladatai közé utalták a technikai és operatív, valamint a képzési segítségnyújtást, valamint hogy bevezették, hogy az Ügynökség anélkül is beavatkozhasson (16. cikk), hogy ezt egy adott tagállam kérné, abban az esetben, ha a szóban forgó tagállam rendkívüli nyomás alatt van (22. cikk);

33.

felszólít arra, hogy érjenek el javulást az Eurostat számára az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal felügyelete alatt továbbítandó adatok időszerűségét, egységességét és teljességét illetően, ideértve többek között az olyan adatokat, mint az áthelyezés vagy kiutasítás céljából fogva tartottak százalékos aránya, megfelelő indoklással ellátva, a végrehajtott áthelyezések százalékos aránya és a kiskorúakra vonatkozó statisztikai adatok;

34.

javasolja, hogy fordítsanak nagyobb erőforrásokat a tagállamok, valamint a regionális és helyi szervek fogadó és beilleszkedést segítő rendszereire, és lehetőleg már a menekültügyi eljárás folyamán gondoskodjanak azok aktiválásáról. Emellett támogatja a megoldások és bevált gyakorlatok megosztását az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal közreműködésével, akár a helyi szervek között is;

35.

javasolja a határokon átnyúló együttműködés megerősítését a tagállamok, a régiók és helyi szervek hatóságainak információcseréje és a családi kötelékek feltárása kapcsán;

36.

javasolja a migrációs csomópontok megerősítését, hogy biztosítani lehessen a jelen rendelet által előírt áthelyezési eljárások gyors és megfelelő lebonyolítását;

Eurodac

37.

elfogadhatónak tartja mind azt, hogy – tekintetbe véve azon személyek nagy számát, akiknek az eltűnését későn jelzik – 14 éves korról 6 éves korra szállítsák le a kiskorúak nyilvántartásba vételének korhatárát, az Eurodac javaslatának megfelelően, mind pedig azt, hogy az adatokhoz hozzáférjenek az uniós ügynökségek és a tagállamok hatóságai; ezzel szemben úgy véli, hogy az Európai Bizottság javaslatával ellentétben meg kell tiltani az adatok harmadik országokkal való megosztását.

Kelt Brüsszelben, 2016. december 8-án.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA