9.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/8

1.

támogatja az Európai Bizottság annak biztosítására irányuló erőfeszítéseit, hogy az európai szakpolitikákban jobban tükröződjenek a nemzeti, regionális és helyi kormányzatok érdekei, és megismétli, hogy ezért az összes kormányzati szintnek közös felelősséget kell vállalnia;

2.

támogatja azt a véleményt, hogy a jobb szabályozás nem egyszerűen azt jelenti, hogy kevesebb uniós szintű jogszabály van, hanem annak meghatározását is, hogy melyik az a szint, ahol a célkitűzések a legjobban elérhetők; hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvének hatékony alkalmazása a jobb szabályozás kulcseleme;

3.

hangsúlyozza, hogy a szabályozásnak mindig egyensúlyt kell teremtenie mind a „biztonság” (egyéni, jog-, adminisztratív, pénzügyi), mind a „hatékonyság”, mind pedig a „szabadság” vagy rugalmasság között, hiszen mindkettő egyformán jogos problémakör és elvárás. Ezek konkrét adottságok melletti kiegyensúlyozása a demokratikus folyamat feladata, az pedig a különféle szinteken demokratikusan megválasztott képviselők felelőssége, hogy megindokolják a polgároknak az elkerülhetetlen alkukat és kompromisszumokat;

4.

figyelembe veszi az adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport (Stoiber-csoport) munkáját, annak zárójelentését és a különvéleményeket;

5.

tudomásul veszi a Tanácsnak, az Európai Bizottságnak és a Parlamentnek a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. április 13-i intézményközi megállapodását, és reméli, hogy ez az új megállapodás hozzájárul majd az uniós döntéshozatal javításához valamennyi szakaszban, azaz a tervezés, a kidolgozás, az elfogadás, a végrehajtás és az értékelés során is; aggodalmának ad azonban hangot amiatt, hogy a helyi és regionális szint demokratikusan megválasztott képviselőit és az RB-t – a Lisszaboni Szerződés által rájuk ruházott súly és megbízatás ellenére – a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás az „érdekelt feleken” kívül semmilyen más összefüggésben nem említi meg;

6.

részt kíván venni az új megállapodás értelmezésére és végrehajtására irányuló további kezdeményezésekben, hogy teljes mértékben ki lehessen használni a jogalkotási ciklusban tanácsadó szervként betöltött funkciójában rejlő lehetőségeket; emlékeztet arra, hogy számos RB-tag hatáskörrel rendelkezik az uniós politikák alkalmazása terén;

7.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság egy „tágabb előretekintő véleményt” kért, amely „további javaslatokat tesz az uniós szabályozás által bevezetett követelményekre, és egyszerűbb módokat biztosít ugyanazon vagy akár jobb eredmények elérésére”;

8.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság konkrét szakpolitikákra vonatkozóan kéri fel előretekintő vélemények kidolgozására egyebek mellett olyan területeken, mint a környezetvédelem, az energia, a pénzügyi szolgáltatások és a mezőgazdaság, ahol a helyi és regionális önkormányzatok azonosítani tudják a terheket, és a szükségleteiknek megfelelően javaslatokat tudnak tenni a javításra;

9.

megjegyzi, hogy ez az átfogóbb előretekintő vélemény a szabályozás helyi és regionális önkormányzatokra gyakorolt hatásairól ad áttekintést, és konkrét szakpolitikai és ágazatorientált elemzés elkészítését szorgalmazza a szűk keresztmetszetek és a terhek azonosítása céljából;

10.

üdvözli azt a megközelítést, hogy kifejezetten bevonják a regionális és helyi szereplőket a szabályozás javításával kapcsolatos konzultációkba; üdvözli ezzel összefüggésben például a „Holland tartományok az uniós szabályozás javításáért” jelentését, és felhívja a figyelmet a jelentésben felsorolt szűk keresztmetszetekre és az ott javasolt konkrét megoldásokra;

11.

ezzel összefüggésben egyetért az uniós városfejlesztési menetrend konkrét végrehajtására irányuló Amszterdami Paktum kidolgozásával, mivel a tematikus partnerségekben fontos szempont a jogalkotás minőségének javítása. Ennek keretében készült a „Bridge! Better EU regulation for local and regional authorities” [Bridge! Jobb uniós szabályozást a helyi és regionális önkormányzatok számára] című jelentés, amely olyan konkrét helyzeteket sorol fel, ahol a helyi és regionális gyakorlatban nehézséget okoznak az európai jogszabályok;

12.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ágazati szabályozásokkal, az arányossággal, a határokon átnyúló szűk keresztmetszetekkel, az állami támogatásokkal és az ellenőrzések által kifejtett nyomással kapcsolatban javasolt megoldásokat, és új szabályozások kidolgozásakor vegye őket figyelembe;

13.

felhívja a figyelmet a helyi és regionális önkormányzatok által az uniós szabályozás által jelentősen érintett területeken betöltött sajátos szerepre, valamint az uniós jogszabályok végrehajtójaként és az uniós alapokat kezelő hatóságként betöltött szerepükre, továbbá hangsúlyozza, hogy sajátos felelősségi köreik jó lehetőséget nyújtanak nekik annak felmérésére, hogy a keretszabályok mely területei problematikusak, illetve szorulnak adott esetben módosításra;

14.

úgy véli, hogy a kormányzás valamennyi szintjének biztosítania kell, hogy a jogszabályok megfelelőek, hatékonyak és eredményesek legyenek, és nem idéznek elő felesleges költségeket és terheket, eközben pedig védik a polgárokat, a fogyasztókat, a fenntarthatóságot és a környezetet is;

15.

tisztában van azzal, hogy az uniós intézményeknek minden polgár előtt bizonyítaniuk kell a keretszabályok értékét, valamint az uniós jogszabályok hozzáadott értékét, tiszteletben tartva eközben a szubszidiaritás és arányosság elvét;

16.

megjegyzi, hogy a mostanában tapasztalt gazdasági nehézségek olyan körülményeket teremtettek, amelyek közt a túlszabályozás okozta többletköltségek számos helyi és regionális önkormányzat számára súlyosbították a költségvetési megszorításokat, mégpedig egy olyan helyzetben, amikor csökkentek a rendelkezésre álló források. Ez komoly terhet eredményezett az önkormányzatok számára, és még nagyobb nyomást gyakorolt rájuk, hogy megpróbálják csökkenteni adminisztratív kiadásaikat, miközben egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy intézkedéseket hozzanak. Az RB megismétli azt a véleményét, hogy egyszerűsíteni kell az eljárásokat és csökkenteni kell a bürokráciát minden olyan területen, ahol az érinti a helyi és regionális önkormányzatok által elvégzendő kulcsfeladatokat;

17.

méltányolja, hogy az Európai Parlament, az EGSZB és a Régiók Bizottsága által korábban elfogadott jelentések és vélemények megerősítették az EU összehangolt fellépésének fontosságát, amelyet a nemzeti és uniós intézményekkel, valamint a helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott partnerség szellemében hajt végre;

18.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok központi szerepet játszanak a polgárok támogatásában, nem utolsósorban uniós programokon keresztül, annak érdekében, hogy segítsenek az elhúzódó gazdasági problémák okozta nehézségek áthidalásában. Emlékeztet arra, hogy – elismerve a strukturális reformok szükségességét – a jogbiztonság és az uniós programokhoz való egyszerű hozzáférés e szerep betöltésének alapvető feltétele;

19.

megjegyzi, hogy az uniós finanszírozás sok helyi és regionális önkormányzat számára fontos ahhoz, hogy végrehajtsák az uniós jogszabályokat, különösen, ha a gazdasági erő szerint differenciált kohéziós politikáról van szó;

20.

megjegyzi, hogy az uniós programok, valamint a megkövetelt szabályozási rendszerek hozzáférhetőségi feltételei jelentős nehézségeket okozhatnak a jogi keretek és a végrehajtási, pénzügyi ellenőrzési és jelentéstételi szabályok értelmezése terén, és emlékeztet arra, hogy különösen az ellenőrzési rendszer a hosszú távú nyilvántartási kötelezettség miatt gyakran nehézségeket okoz a projekttámogatóknak, ahogy erre az európai strukturális és beruházási alapok egyszerűsítéséről szóló RB-vélemény is utalt;

21.

üdvözli az Európai Parlament „Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT): helyzetkép és kilátások” című állásfoglalását (1), amely megerősítette a Régiók Bizottsága mint politikai intézmény által betöltött fontos szerepet, és egyetért azzal, hogy a REFIT programot nem szabad a normák aláásására használni;

22.

miközben támogatja a bürokrácia csökkentésére és a szabályozásból eredő szükségtelen terhek felszámolására irányuló célt, hangsúlyozza, hogy a REFIT programot nem szabad ürügyként felhasználni a kitűzött célok csökkentésére, különösen a környezetvédelem, az élelmiszer-biztonság, az egészség és a fogyasztók jogai terén;

23.

amellett szól, hogy az uniós jogszabályokat nemzeti szinten amikor csak lehet, 1:1 arányban hajtsák végre, és csak akkor lépjenek túl az uniós előírásokban szereplő normákon, ha ez tartalmi vagy szakmai okokból elengedhetetlen. Fontos ugyanakkor, hogy a tagállamok és régiók továbbra is minden esetben maguk dönthessék el, mire van szükség az észszerű végrehajtáshoz. Elképzelhető, hogy elősegítené az átláthatóságot az az európai bizottsági javaslat, hogy a túlszabályozást („gold-plating”) mindig indokolni kell. A nemzeti és regionális végrehajtásra vonatkozó szigorúbb beszámolási kötelezettségnek azonban nem szabad oda vezetnie, hogy beavatkozunk az adott ország közigazgatási szerkezetével és eljárásaival kapcsolatos kérdésekbe;

24.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jogszabályok értékelésekor figyelembe vegyék a polgárok és a gazdaság számára jelentkező – társadalmi, környezeti és egyéb – költségeket, hasznot, illetve hátrányokat is, valamint az úgynevezett „európai egység hiányából fakadó költséget” (2), azaz azt a költséget, amely egy adott ágazatban az európai szintű közös fellépés elmaradása miatt merül fel;

25.

ezzel kapcsolatban ismét arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fogalmazza meg a „túlszabályozás” egész Unióra érvényes szabványmeghatározását, és ezzel teremtsen jogbiztonságot az uniós jog végrehajtása és alkalmazása területén, és korlátozza a túlzott bürokráciát (3);

26.

sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy – többek között az EU e-kormányzatra vonatkozó cselekvési terve keretében – mozdítsák elő a digitális módszerek és ikt-eszközök fejlesztését, hogy közös formátumot és folyamatot biztosítsanak a nyomonkövetési és jelentéstételi igényekhez szükséges adatok gyűjtése számára, csökkentve ezzel az adatok nemzeti és európai adatbázisokba való bevitelével járó adminisztratív terheket;

27.

kiemeli a célravezetőségi vizsgálat fontosságát, amely képes azonosítani az idők során a különböző célkitűzések és új szakpolitikai kezdeményezések miatt kialakuló átfedéseket és következetlenségeket, különösen a jelentéstételi és megfelelési követelmények tekintetében;

28.

kiemeli az uniós jog betartása érdekében bevezetett különféle jelentéstételi kötelezettségek jobb ismeretének szükségességét; azt javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra vonatkozó jelentéstételi követelményeket írják össze és minél inkább egységesítsék. Ajánlja továbbá, hogy az alkalmazott jelentéstételi módszerek célozzák meg a polgárokra, a kkv-kra és a helyi és regionális önkormányzatokra háruló adminisztratív terhek csökkentését;

29.

megjegyzi, hogy a nyelv és a nyelvhasználat akadályozhatja is a részvételt, illetve felkérést is jelenthet a részvételre; a könnyen hozzáférhető és közérthető nyelv a jogalkotási és szabályozási szemléletváltás egyik kulcseleme;

30.

úgy véli, hogy a befogadó szemlélet egyszerű és egyértelmű nyelvezetet, szerkezeteket és szabályozást követel meg annak biztosítása érdekében, hogy az EU, annak célja, programjai, politikái, jogszabályai és gyakorlati segítségnyújtása mindenki számára érthető legyen;

31.

sürgeti ezért az Európai Bizottságot az általa használt nyelvezet egyszerűsítésére, hogy az minél szélesebb körben érthető legyen, és azt javasolja, hogy technikai nyelvezetet a jogi követelményeknek megfelelően csak szükség esetén alkalmazzanak;

32.

úgy véli, hogy az uniós szabályok és szabályozások „felhasználóbarátabb” és következetesebb értelmezésére van szükség, ideértve például az arányos ellenőrzési követelményeket, a rögzített díjak gyakoribb használatát, az egyszerűsített pályázatokat, kérelmeket és jelentéseket, valamint a szabályok (például az állami támogatásra és közbeszerzésre vonatkozó jogszabályok) világosabb értelmezését;

33.

elismeri, hogy az EU-nak megfelelő figyelmet kell fordítania egy olyan aktív kommunikációs stratégia kialakítására, amelyet a partnerek bevonására, az aktivitás fenntartására és a befektetések vonzására dolgoztak ki;

34.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok oktató és tájékoztató szerepet töltenek be az uniós politikák és programok kapcsán, „közelebb hozva” azokat a polgárokhoz;

35.

hangsúlyozza a Europe Direct információs központok szerepét abban, hogy az uniós jogszabályokról és programokról a polgárok számára érthető tartalommal és nyelvezettel tájékoztatják a lakosságot;

36.

megjegyzi, hogy az olyan tudásközpontok, mint a hollandiai Europa Decentraal, fontos szerepet játszanak az uniós jogszabályok helyes alkalmazásának és értelmezésének megkönnyítésében. Az ilyen központok szakértőinak fontos szerepük van abban is, hogy ingyenes tájékoztatást és tanácsadást nyújtanak helyi és regionális önkormányzatok, illetve azok szövetségei számára. Másrészről a tudásközpontok munkája iránti nagy igény jól mutatja, hogy egyszerűsíteni kell az uniós jogszabályokon;

37.

méltányolja, hogy a jelenlegi gyakorlat az, hogy felkérik a polgárokat az egyeztetéseken való részvételre. Ugyanakkor az egyes polgárok ritkán osztják meg észrevételeiket, mivel a konzultációk többsége korlátozott körű a nyelvi érthetőség és a szakmai fogalmak és összefüggések használata miatt, így nem ösztönzik a részvételt. Így a polgárok ki vannak zárva az egyeztetésekből, kivéve azt a néhány embert, akik rendelkeznek a részvételhez szükséges készségekkel és nyelvi ismeretekkel. Fontos annak biztosítása, hogy valamennyi érintett fél, és mindenekelőtt a civil társadalom egyenlő módon hozzáférhessen a konzultációk szövegéhez, amelyet az összes hivatalos uniós nyelvre le kell fordítani, és a lehető legegyszerűbb, legegyértelműbb és legérthetőbb módon kell megfogalmazni, hogy a lehető legjobb tájékoztatást biztosítsa a tervezett jogszabályokról;

38.

úgy véli, hogy a polgárok körében végzett egyeztetésnek kiegészítenie, nem pedig kiváltania kell a strukturált nyilvános konzultációt, és nem csökkentheti a Lisszaboni Szerződésben elismert érintett intézményi szervezetek szerepét;

39.

ismételten hangsúlyozza, hogy a jogalkotási kezdeményezés szakaszában mennyire fontos konzultálni a helyi és regionális közgyűlésekkel az RB-n keresztül, mivel ezek a közgyűlések az adott területeket képviselik, és így demokratikus módon tolmácsolják a polgárok valós igényeit, akkor is, ha a polgárok egyénileg nem képesek arra, hogy hallassák hangjukat;

40.

ebben az összefüggésben elengedhetetlen, hogy a regionális és helyi intézmények elsőbbséget élvezzenek a magánvállalatokkal szemben, egyfelől a Lisszaboni Szerződésben elismert szerepük okán, másfelől pedig azért, mert a demokrácia és a politikai képviselet kifejezésének formái;

41.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egyablakos ügyintézési pontot a szabályozással kapcsolatos tanácsadás számára annak biztosítása érdekében, hogy az uniós forrásokra pályázók időben megfelelő, egyértelmű és világos tanácsokat kapjanak;

42.

javasolja, hogy a programozási időszak során kérjék ki a gyakorló szakemberek véleményét, hogy a jogalkotási keret és a keretszabályok javításai gyakorlati tapasztalatokon alapulhassanak;

43.

egy különleges mechanizmus létrehozását javasolja, hogy a technikai segítségnyújtáshoz rendelt forrásokat minden egyes program esetében egy jogi csapat felállítására használják fel, amelyet minden pályázó ingyenesen igénybe vehetne, és amely – a jogi szabályozásoknak az Európai Bizottság tanácsainak megfelelő elfogadott, egységes értelmezésén és a jelenlegi gyakorlaton alapulóan – megbízható és következetes tanácsokat adhat az uniós finanszírozási szabályokkal kapcsolatban, hogy jelentősen csökkentsék a bizonytalanságot és a jelenleg a végső kedvezményezettre háruló felelősséget;

44.

javasolja, hogy az irányítási szabályok egyértelműen válasszák szét a programigazgatást és a projekt/program végrehajtását, hogy elkerüljék a lehetséges összeférhetetlenségeket és a részrehajló értékelést;

45.

javasolja, hogy – a meglévő költségvetési kereten belül – maximalizálják a „finanszírozási kassza” méretét, lehetővé téve a teljesítés programalapú megközelítését, mely szerint az egymással összefüggő projekteket összekapcsolják, és a sikert a legfőbb eredmények alapján mérik, nem pedig az egyes projektek kimenete alapján – például az energia területén, hogy csak egy lehetséges esetet említsünk;

46.

javasolja, hogy tárják fel a pénzügyi konstrukciók kidolgozásának és javításának lehetőségét, ideértve a specializált kockázatitőke-alapokat a kulcsfontosságú szektorokban, a támogatás hatékonyabb összehangolását a JESSICA kezdeményezéssel az ingatlanberuházási piac ösztönzése céljából, valamint a JASMINE programon alapuló mikrohitelrendszer bevezetését az induló innovatív vállalkozások és kisvállalkozások támogatása céljából;

47.

javasolja, hogy növeljék a társfinanszírozás lehetőségeit, különösen a magánszektorból érkező forrásokkal, annak biztosítása érdekében, hogy a finanszírozás a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére álljon, és így azok kezelni tudják a helyi szükségleteket;

48.

kéri az Európai Bizottságot, hogy javasoljon egy olyan mechanizmust, amelynek révén a fel nem használt és visszavont finanszírozási eszközök visszafolynak az uniós költségvetésbe, címzett bevételként, ahhoz a tagállamhoz, amelyhez az alapokat eredetileg is rendelték, garantálva, hogy ezeket a forrásokat az adott tagállamban azon ágazati politikák keretében utalják ki és használják fel, amelyek számára előirányozták őket;

49.

jelenleg a finanszírozási kereteket elsősorban azért nem használják fel, mert a végrehajtási rendszer hiányos, lassú és túlságosan bonyolult, valamint azért, mert a prioritások meghatározása nem megfelelő. Ezért megfelelő kommunikációt kell biztosítani a helyi és regionális önkormányzatokkal és a nemzeti hatóságokkal a prioritások újbóli meghatározása és tisztázása, valamint a kedvezményezettek hátrányos helyzetbe hozásának elkerülése érdekében;

50.

ezért létfontosságú, hogy főként a többéves támogatási programok esetében garantáljuk a tervezési biztonságot és megbízhatóságot a célok elérése érdekében. A többéves pénzügyi kereten belüli nagyobb rugalmasság ezért nem vezethet oda, hogy már jóváhagyott programok kárára csoportosítanak át pénzeszközöket vagy finanszíroznak új szakpolitikai kezdeményezéseket;

51.

javasolja, hogy egyértelműen határozzák meg a partnerek feladatait az uniós finanszírozású programok helyi vagy regionális önkormányzaton belüli nyomon követése és az idevonatkozó jelentéstétel kapcsán, beleértve a kiadások és eredmények felülvizsgálatát és a korrekciós intézkedések kialakítását is, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy bocsásson segítséget, többek között finanszírozási forrásokat a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére, ha az egyszerűsítés – akár jogalkotási, akár nem – az általuk nyújtott szolgáltatások költségeinek növekedésével jár;

52.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket a kohéziós politika egyszerűsítése érdekében, figyelembe véve a helyi és regionális önkormányzatok javaslatait, amelyeket „Az európai strukturális és beruházási alapok egyszerűsítése a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából” című véleményében (4) – előadó: Petr Osvald (CZ/PES) – fogalmazott meg;

53.

emlékeztet arra, hogy az európai strukturális és beruházási alapok az EU fő eszközei a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítására valamennyi tagállamban, egyszerűsítésük pedig alapvető fontosságú a szakpolitikai célkitűzések eléréséhez; tervbe kell venni a jelenlegi programozási időszak azonnali javítását, valamint az olyan hosszú távú egyszerűsítést, amely elvezethet a jelenlegi teljesítési mechanizmusok és jogszabályok alapos felülvizsgálatához;

54.

felhívja a figyelmet különösen arra, hogy egyszerűsítésre – a jogalkotási és nem jogalkotási változtatásokat is ideértve – van szükség az ellenőrzéshez, jelentéstételi követelményekhez és iránymutatásokhoz, az állami támogatáshoz, a közbeszerzéshez és a túlszabályozáshoz kapcsolódó területeken;

55.

megjegyzi, hogy az egyszerűsítési munka célzott együttműködést követel az Európai Bizottság érintett szervezeti egységei, nevezetesen a Regionális, a Foglalkoztatási, a Versenypolitikai és a Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság között;

56.

kéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson több tájékoztatást és támogatást a helyi és regionális önkormányzatok képzéséhez az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok), valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) közötti szinergiahatással kapcsolatban;

57.

szorgalmazza a kutatási és innovációs alapokkal kapcsolatos pályázati és jelentéstételi folyamatok egyszerűsítését és a standard költségek alkalmazásának erősítését, különösen az ellenőrzés terén;

58.

hangsúlyozza „A közös agrárpolitika (KAP) egyszerűsítése” címmel 2015 októberében elfogadott véleményének (5) ajánlásait;

59.

ismételten hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a végső kedvezményezettekkel szembeni bizalom elvét, enyhítve a költségeket igazoló dokumentumok bemutatására vonatkozó kötelezettséget a jelentéstételi szakasz során, a hangsúlyt inkább az ellenőrzésre helyezve és a figyelmet elsősorban a finanszírozott projektek eredményeire fordítva;

60.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár az új KAP kifejezett célja az uniós szintű szabályozás csökkentése, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén mégis növekedett az európai bizottsági rendelkezések száma;

61.

megismétli, hogy nagyobb fokú koherenciára és kiegészítő jellegre van szükség a KAP és más uniós politikák, például a környezetvédelmi politika (és alapok) között. A nagyobb mértékű koherenciára mindenekelőtt az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az európai strukturális és beruházási alapok körébe tartozó többi alap között van szükség, amelyek együttesen az Európa 2020 stratégia szélesebb politikai célkitűzésein alapuló közös stratégiai keret megvalósítását szolgálják;

62.

úgy véli, hogy a KAP-ot kompatibilissé kellene tenni a területi kohézió Lisszaboni Szerződésben rögzített céljával, és el kell kerülni, hogy az uniós intézkedések növeljék a területi egyensúlyhiányt, vagy veszélyeztessék a közszolgáltatásokat, például a vidéki térségekben;

63.

kiemelten fontosnak tartja, hogy a regionális és helyi üzleti szereplők aktuális igényeit teljes mértékben figyelembe vegyék a kkv-kra vonatkozó jobb szabályozás terén folyó munkafolyamatban;

64.

felhívja a figyelmet arra, hogy a REFIT-platform elegendő figyelmet kell hogy fordítson a hatóságok szabályozásból eredő terheire is. Ez annak megelőzése érdekében fontos, hogy a szabályozásból eredő terheket a vállalkozások és hatóságok egymás között tologassák;

65.

megjegyzi, hogy az „Európai vállalkozói régió” díj nyerteseivel folytatott konzultációt követően meghatározták azokat a területeket, ahol az egyszerűsítés kiemelten fontos, illetve ahol a meglévő szabályozással bevezetett egyszerűsítés foka még nem elégséges. Ilyen például a kkv-knak az ERFA-ból finanszírozott projektekben való részvétele, a kkv-k közbeszerzésekhez való hozzáférése, a fogyasztói jogok és a REACH. A kereskedelmi statisztikákra (Intrastat) vonatkozó jelentéstételi követelményeket is további intézkedést igénylő prioritásként azonosították;

66.

úgy véli, hogy intézkedésre van szükség a kkv-kra vonatkozó adminisztratív egyszerűsítés terén, különösen a héát illetően;

67.

szorgalmazza, hogy fogadjanak el intézkedéseket a kkv-k közbeszerzésekhez való hozzáférésének megkönnyítésére; attól tart, hogy az új irányelveken és az egységes európai közbeszerzési dokumentumon keresztül bevezetett egyszerűsítés lehet, hogy nem lesz kellő mértékű a kkv-barát közbeszerzési szabályok biztosításához;

68.

figyelmeztet arra, hogy az említett egyszerűsítési intézkedések nem áshatják alá a helyi és regionális önkormányzatok arra vonatkozó autonómiáját, hogy sajátos körülményeik és lakosságuk szükségletei függvényében szigorúbb szabályokat fogadjanak el, különösen az olyan területeken, mint az egyenlőség, a szociálpolitika, a környezetvédelmi vagy az iparpolitika;

69.

hangsúlyozza, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó állami támogatások európai szabályozási kerete az állami támogatásra vonatkozó számos másodlagos jogi aktus és nem kötelező érvényű jogi szöveg miatt túl részletessé és összetetté vált. A további egyszerűsítés növeli a jogbiztonságot, felgyorsítja a beruházási projektek megvalósítását, biztosítja az általános gazdasági érdekű szolgáltatások időben történő ellátását, valamint fellendíti a növekedést és a foglalkoztatást;

70.

hangsúlyozza, hogy fel kell hívni az innovatív kisvállalatok figyelmét az új közbeszerzési eljárásokra, azok előnyeire és korlátaira, illetve az igénybe vehető támogatásra. A közbeszerzésekkel kapcsolatos uniós szabályokat három éven belül hatásvizsgálatnak kell alávetni, hogy kiderüljön, megkönnyítették-e a kkv-k számára a tendereken való indulást, csökkentették-e a bürokratikus terheket és segítettek-e kialakítani hosszú távú partnerségeket olyan kínálathoz és szolgáltatásokhoz, amelyek jelenleg nincsenek a piacon;

71.

ismét szorgalmazza egyrészt az általános gazdasági érdekű szolgáltatások állami támogatására vonatkozó de minimis szabályok küszöbértékeinek növelését, másrészt azon küszöbérték megemelését, amely alatt az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott jogi személyeknek közszolgáltatással járó ellentételezés formájában megítélt állami támogatások mentesülnek (az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében megállapított) bejelentési kötelezettség alól. Ezek az intézkedések ugyanis további egyszerűsítést jelentenek a helyi és regionális önkormányzatok és az ellentételezésben részesülő jogi személyek számára;

72.

felhívja a figyelmet az „Uniós környezetvédelmi jogszabályok: a jelentéstétel és a szabályoknak való megfelelés javítása” című, 2016 áprilisában elfogadott véleményére (6), és felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék a környezetvédelmi nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségekre irányuló célravezetőségi vizsgálatában megfogalmazott ajánlásait;

73.

külön felhívja a figyelmet a túlzott terhet jelentő ellenőrzési és jelentéstételi követelményekkel kapcsolatban a véleményben tett konkrét ajánlásokra, és külön szorgalmazza, hogy automatizálják a jelentéstételi eszközöket, illetve vizsgálják meg, hogy a különböző irányelvek szerinti jelentéstételi kötelezettségek között milyen szinergiák lehetségesek; megismétli azt a javaslatát, hogy a további irányelvek tekintetében „végrehajtási eredménytáblákat” kell létrehozni a környezetvédelmi jog területén;

74.

olyan horizontális uniós irányelv elfogadását támogatja, amely megfelelőségbiztosítási rendelkezéseket vezetne be az uniós környezetvédelmi vívmányokba a Régiók Bizottságának fent említett véleményében említett elvek alapján;

75.

megjegyzi, hogy 2013-ban az Európai Uniónak jelentős számú, azaz 63 kötelező és 68 nem kötelező célkitűzése volt, melyek többségét 2015 és 2020 között kell elérni. A célok javaslatakor és módosításakor meg kellene vizsgálni, illetve figyelembe kellene venni, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak a nemzeti alatti kormányzati szintekre, illetve a vállalkozásokra. A már kitűzött, de haszontalannak bizonyult célokat törölni kellene, hogy a helyi kormányzatok vezetői megfelelő autonómiával rendelkezhessenek ahhoz, hogy a helyi gazdasági és környezeti feltételekhez igazítsák az intézkedéseket;

76.

megismétli, hogy szükség van a felelősségi körök és az erőforrások megfelelő elosztására, valamint a tagállamok környezetvédelmi nyomonkövetési és jelentéstételi követelményeivel kapcsolatos egyértelmű információáramlásra a települések, a régiók és a nemzeti szint között annak biztosítása érdekében, hogy a környezet állapotát leíró jelentések és mutatók következetesek, hatékonyak és megbízhatóak legyenek.