21.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 125/34

Előadó:

Stefan BACK

1.1.

Az EGSZB megismétli, hogy támogatja a „Cselekvési terv az innovatív és versenyképes biztonsági iparágért” című 2012-es dokumentumot (a továbbiakban: a cselekvési terv) (1).

1.2.

Az EGSZB felhívja a figyelmet az európai biztonsági stratégiára is (a továbbiakban: a biztonsági stratégia) (2), és ismételten támogatásának ad hangot a tűzfegyverek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme és használata elleni uniós cselekvési terv, valamint a terrorizmus elleni küzdelemről szóló irányelvre vonatkozó javaslat tekintetében (3)  (4).

1.3.

Az EGSZB – az alábbi észrevételek függvényében – a cselekvési terv megvalósításának első lépéseként üdvözli a légiközlekedés-védelmi átvizsgáló berendezések uniós minősítési rendszerének létrehozásáról szóló rendeletre vonatkozó európai bizottsági javaslat (5) (a továbbiakban: a javaslat) célját is. Méltatja a javaslat arra vonatkozó célját, hogy létrehozzanak egy, az átvizsgáló berendezésekre vonatkozó típusjóváhagyási rendszert egy egyablakos ügyintézésű minősítéssel annak érdekében, hogy egyszerűsítsék a termékek piaci bevezetését, csökkentsék a költségeket, növeljék a piaci volument és fokozzák a biztonsági termékek európai iparágának versenyképességét.

1.4.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a javaslat nem vezet be egy egységes uniós engedélyező hatóságot egy integrált műszaki szolgálattal, mivel ez támogatta volna az optimális hatékonyságot és a költségcsökkentést. Az EGSZB-nek komoly kétségei vannak a műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok szétválasztására vonatkozó javasolt lehetőség erőforrás-hatékonyságával kapcsolatban.

1.5.

Az EGSZB sajnálatának ad hangot továbbá amiatt, hogy a javaslatban nem tükröződik az a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól szóló 300/2008/EK rendelet (6) 6. cikkében foglalt lehetőség, hogy nemzeti szinten szigorúbb követelményeket írjanak elő, mint a rendelet értelmében meghatározott alapszint, pedig ezt a lehetőséget az EGSZB a rendeletjavaslatról szóló véleményében (7) kifejezetten üdvözölte.

1.6.

Az EGSZB sajnálatosnak tartja, hogy a belső piaci megfontolások láthatóan elsőbbséget élveznek a biztonsági aggályokkal szemben, oly mértékben, hogy még annak lehetősége sem biztosított, hogy létfontosságú nemzeti érdekek védelme érdekében az EUMSZ 114. cikkének (10) bekezdésével összhangban további nemzeti biztonsági követelményeket tegyenek lehetővé.

1.7.

Ebben a tekintetben az EGSZB sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban is, hogy az EUMSZ nem tesz lehetővé célzott nemzeti fellépést az alapvető nemzeti érdekek terrorcselekményekkel szembeni védelme érdekében, azzal összhangban, ami az EUMSZ 346. cikke értelmében a katonai felszerelésekre vagy a közbeszerzésről szóló 2014/24 irányelv 15. cikke értelmében a közbeszerzésekre vonatkozik (8).

1.8.

Az EGSZB megkérdőjelezi a javaslat 24. cikkének (3) bekezdésében szereplő előírás megfelelőségét, amely meghatározza, hogy az Európai Bizottság tölti be a műszaki szolgálatok koordinációs bizottságának elnöki tisztét, tekintettel azoknak a kérdéseknek az erősen technikai és összetett jellegére, amelyekkel a szolgálatoknak foglalkozniuk kell.

1.9.

E tekintetben az EGSZB szintén sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy láthatólag nem vették figyelembe annak lehetőségét, hogy a javaslatba belefoglalják a különböző nemzeti jóváhagyó hatóságok közötti információcsere és koordináció rendszerét.

1.10.

Az EGSZB felveti a kérdést, hogy a javaslat nem ad-e túl széles körű – az EUMSZ 290. cikkének (1) bekezdése alapján engedélyezettek hatályát meghaladó – lehetőséget a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a műszaki előírások módosítása érdekében való használatára. Különösen ez a helyzet a javaslat 27. cikkének a) pontja esetében, amely nem állapít meg határértékeket azoknak az új teljesítőképességi követelményeknek a hatályára vagy jellegére vonatkozóan, amelyek felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén befoglalhatók a javaslat I. mellékletébe.

1.11.

Az EGSZB mindenesetre rámutat, hogy az Európai Bizottságnak, ha jogszabályt szeretne alkotni ezen a területen, szüksége lesz a jogalkotási aktusok minőségének biztosításához elengedhetetlen technikai hozzáértésre.

1.12.

Az EGSZB elviekben üdvözli azt a javaslatot, hogy az EU-nak törekednie kell arra, hogy az Európai Polgári Repülési Konferencia (European Civil Aviation Conference, ECAC) teljes jogú tagjává váljon. Tekintettel azonban arra, hogy a jelenlegi ECAC-alapszabály kizárólag államok számára engedélyezi a tagságot, emellett az ECAC-tagság szélesebb körű, mint az EU-tagállamok köre, ráadásul a tagságról folytatott tárgyalások kimenetele nem vehető biztosra, reálisabb lenne azt kijelenteni, hogy az EU-nak megfelelő lépéseket kell tennie az ECAC-tagság megszerzése érdekében.

1.13.

Az EGSZB figyelembe vette a javaslatban szereplő előírásokat arra vonatkozóan, hogy a műszaki szolgálatok által a tesztelésre vonatkozó kérelem benyújtása és a tesztelés eredményeinek a megfelelő jóváhagyó hatósággal való közlése közötti átlagos időtartam legfeljebb hat hónap legyen. Az EGSZB javaslata szerint jobb lenne az az opció, hogy a műszaki szolgálat elvégzi a kérelem kezdeti értékelését annak érdekében, hogy meghatározza a teszteléshez szükséges időtartamot, és egy rögzített határidőn belül tájékoztassa a kérelmezőt. Ha ezt követően a tesztelésre vonatkozó határidőt nem tartják be, akkor tájékoztatni kell a kérelmezőt, és magyarázatot kell adni a késedelem okaira vonatkozóan.

1.14.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az ECAC termékértékelési rendszere jelenleg jól működik, és így egy EU-típusjóváhagyási rendszer hozzáadott értéke üzemeltetési szempontból kérdéses lehet. Ez az észrevétel nem érinti a javaslatban meghatározott belső piaci célkitűzéseket.

1.15.

A megjelölt okokból kifolyólag az EGSZB-nek kétségei vannak a javaslat jelenlegi változatának hozzáadott értékével kapcsolatban, és ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a javaslat tartalmát, figyelembe véve a jelen véleményben megfogalmazott észrevételeket.

2.1.

A javaslat egy lépés a cselekvési terv megvalósítása felé (9). A cselekvési terv célkitűzései a következők:

2.2.

A cselekvési terv egyik fontos célkitűzése a biztonsági piac széttöredezettségének megszüntetése a biztonsági technológiákkal kapcsolatos minősítési rendszerek uniós szintű bevezetése által, a repülőtéri átvizsgáló berendezésekkel és riasztórendszerekkel kezdve. Ezt egy olyan, a minősítés megszerzésére szolgáló, egyablakos ügyintézési rendszer létrehozásával kell elérni, amely a minősített termékek számára az egész EU-ban biztosítja a piachoz való hozzáférést. Ez egyszerűsítést, csökkentett minősítési költségeket, a belföldi piaci volumenek növekedését és így fokozott versenyképességet eredményezne az Egyesült Államokból és Kínából származó termékekkel szemben, amelyek a nagy belső piacokon elért nagyobb mennyiségek előnyével rendelkeznek.

2.3.

A képzésre, finanszírozásra, kutatásra és innovációra irányuló támogató intézkedéseivel a biztonsági stratégia (10) megerősíti a cselekvési tervet.

2.4.

A biztonsági stratégia igen sokféle intézkedést tartalmaz, köztük egyfelől olyanokat, melyek a terrorizmus finanszírozása, illetve a tűzfegyverek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme és használata ellen hatnak, másfelől olyanokat, amelyek az állampolgárok és a kritikus infrastruktúra védelmét szolgálják. A stratégia részét képezi a tűzfegyverek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme és használata elleni cselekvési terv, valamint a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó irányelvjavaslat (11) is.

2.5.

A javaslat egy közös teljesítőképességi követelményekre, közös tesztelési módszerekre és a tesztlaboratóriumok akkreditációjára (műszaki szolgálatok) épülő minősítési rendszert vezet be.

2.6.

A teljesítőképességi követelmények a légi közlekedés védelmének közös szabályairól szóló 300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12) és annak végrehajtási aktusaiban (a javaslat 4. cikke és I. melléklete) foglalt követelmények.

2.7.

Az értékelési módszerek az ECAC által jóváhagyott közös értékelési eljárásban (Common Evaluation Process, CEP) kidolgozott módszerek.

2.8.

Minden tagállamnak rendelkeznie kell egy jóváhagyó hatósággal, amely illetékes a berendezés jóváhagyásának valamennyi aspektusára vonatkozóan (a javaslat 6. cikke). Egyetlen tagállam sem szabhat meg további követelményeket a minősített berendezésekre vonatkozóan (a javaslat 4. cikke).

2.9.

A javaslat nemzeti szintű eljárásokat határoz meg a kockázatot jelentő berendezések vagy a hitelesítésnek nem megfelelő berendezések kezelésére vonatkozóan (a javaslat 17–19. cikkei).

3.1.

Az EGSZB már üdvözölte a cselekvési tervet (13), az európai biztonsági stratégiát, a tűzfegyverek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme és használata elleni cselekvési tervet, valamint a terrorizmus elleni küzdelemről szóló irányelvjavaslatot (14).

3.2.

Az EGSZB most üdvözli továbbá a javaslat arra irányuló szándékát, hogy a cselekvési tervet az európai biztonságipari ágazat erősítése révén hajtsák végre, nagyobb belföldi piac létrehozásával és az iparág versenyképességének fokozásával.

3.3.

Az EGSZB üdvözli a javaslat arra irányuló célkitűzését, hogy fokozzák az uniós biztonsági iparág versenyképességét és a minősítés egyablakos ügyintézésének bevezetésével egyszerűsítsék az igazgatási eljárásokat a költségek csökkentése, valamint a nagyobb nemzeti piac létrehozása érdekében. Az EGSZB tudomásul veszi a belső piacra és a versenyképességre irányuló fokozott figyelmet és azt, hogy a biztonsági ügyekkel elsősorban abból a szempontból foglalkoznak, hogy az iparág versenyképességének fokozása javíthatja annak innovációra és új termékek fejlesztésére való lehetőségeit.

3.4.

Az EGSZB helyesli a javaslat arra vonatkozó megközelítését, hogy jogszabályt kell alkotni a teljesítőképességi követelményekre vonatkozóan és fel kell használni az ECAC által kidolgozott közös tesztelési módszereket, valamint egyetért azzal, hogy a jogi anyagok többségének minősített jellege ilyen megközelítést tesz szükségessé. Mindazonáltal az EGSZB véleménye szerint a javaslat számos fontos vonatkozásban javítható.

3.5.

Az EGSZB ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 300/2008/EK rendelet 6. cikkében szereplő arra vonatkozó lehetőség, hogy egy tagállam a javaslatban említett közös alapkövetelményeknél szigorúbb intézkedéseket alkalmazzon, nem szerepel a javaslatban. Sem a kockázatot jelentő berendezések kezelésére vonatkozó nemzeti szintű eljárások, sem az uniós védelmi eljárások nem alkalmasak az ilyen típusú problémák kezelésére.

3.6.

Az EGSZB itt emlékeztet arra, hogy a rendeletjavaslatról szóló véleményében kifejezetten jóváhagyta azt a lehetőséget, hogy a tagállamok szigorúbb intézkedéseket hozhassanak a 300/2008/EK rendelet 6. cikke értelmében (15).

3.7.

Az EGSZB tudatában van a harmonizált kritériumok által érintett termékekre vonatkozó további nemzeti követelmények engedélyezésével kapcsolatos nehézségeknek, mindazonáltal felhívja a figyelmet arra az EUMSZ 114. cikkének (10) bekezdése értelmében kínált lehetőségre, hogy nemzeti követelményeket engedélyezzenek például a nemzeti biztonsági érdekek védelmének szükségessége alapján, bár csupán korlátozott időtartamra.

3.8.

Az EGSZB tudomásul veszi a tényt, hogy legalább két tagállam parlamentje (a szubszidiaritás kérdéséről szóló, indokolással ellátott véleményre tett javaslatokban, amelyek egyike benyújtásra került) utalt arra, hogy a biztonsági követelményeknek kiigazíthatóaknak kell lenniük a különböző tagállamokban lévő eltérő kockázati kitettségi szinteknek megfelelően (16). Ez azt jelenti, hogy szükséges lehet a biztonsági követelmények fokozása azáltal, hogy a szabványos uniós követelményekhez képest további jellemzőket vezetnek be, és növelik a berendezések teljesítőképességét, ideértve a repülőtéri átvizsgáló berendezéseket is.

3.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy a terrorcselekményekkel szembeni védelmet fokozni kívánó szakpolitika végrehajtásakor ezt a célkitűzést minden javasolt intézkedés lényeges elemének kell tekinteni. Egy ezzel a célkitűzéssel kapcsolatos iparpolitikai menetrendet a terrorizmus elleni küzdelem célkitűzéséhez képest másodlagosnak kell tekinteni.

3.10.

Ezért egyértelmű mozgásteret kell biztosítani a tagállamok számára ahhoz, hogy külön intézkedéseket hozhassanak a terrorveszély kezelése érdekében, többek között olyan további követelményeket meghatározva a repülőtéri átvizsgáló berendezésekre vonatkozóan, amelyek meghaladják a szabványos minősítési követelményeket. A javaslat 17. és 18. cikke nem foglalkozik ezzel a problémával, és nem ad elegendő mérlegelési szabadságot a tagállamoknak ahhoz, hogy megvédhessék magukat a terrorveszéllyel szemben. Az EGSZB tudatában van annak, hogy jelenlegi formájában az EUMSZ nem tartalmaz külön szabályokat, amelyek lehetővé tennék, hogy a biztonsági berendezések mentesek legyenek a belső piaci szabályok alól a létfontosságú nemzeti érdekek védelme alapján, mivel az EUMSZ 346. cikke ezt a lehetőséget csak a katonai felszerelések tekintetében írja elő, és a 2014/24/EU irányelv (15. cikk) rendelkezései csak a közbeszerzésekre vonatkoznak (17).

3.11.

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a javaslat lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. melléklet módosítására annak érdekében, hogy az tükrözze a légiközlekedés-védelmi átvizsgáló berendezésekre vonatkozó új teljesítőképességi követelmények bevezetését (27. cikk a) pont), valamint a rendelet mellékleteinek módosítására azoknak a tudományos és műszaki ismeretek fejlődéséhez való hozzáigazítása érdekében (27. cikk b) pont). Az EUMSZ 290. cikkének (1) bekezdése a felhatalmazást a kérdéses jogi aktus nem alapvető elemeire korlátozza, ideértve a technikai fejlődés miatti frissítéseket is. Úgy tűnik, hogy a javaslat 27. cikkének a) pontjában szereplő felhatalmazás meghaladja ezt a korlátot. Ezért az EGSZB kétségbe vonja a javaslat 27. cikkének a) pontjában szereplő felhatalmazás és az EUMSZ összeegyeztethetőségét.

3.12.

Mindenesetre, ha jogszabályt kell alkotni ezen a területen, az Európai Bizottságnak szüksége lesz a jogalkotási aktusok minőségének biztosításához elengedhetetlen technikai hozzáértésre.

3.13.

A javaslat egy jóváhagyó hatóságot ír elő az egyes tagállamokban. Az EGSZB kétségbe vonja, hogy minden tagállam fel tud állítani egy ilyen hatóságot a javaslat hatálybalépésének napjáig, de megkérdőjelezi a követelmény erőforrás-hatékonyságát és hozzáadott értékét is, szem előtt tartva, hogy jelenleg csak öt tagállam képes berendezések tesztelésére és típusjóváhagyás kibocsátására. Az EGSZB úgy véli, hogy egy egységes uniós jóváhagyó hatóság hatékonyabb megoldást jelentene, az egyablakos ügyintézési megközelítéssel összhangban.

3.14.

E tekintetben az EGSZB azt is megkérdőjelezi, hogy mennyire hasznos a tesztelési és minősítési funkciók szétválasztása a műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok között, ami azt jelenti, hogy egy termék teljesítőképességének tényleges vizsgálatát egy műszaki szolgálatnak kell elvégeznie, amelyet az illetékességi szintje szerint minősítettek, míg a minősítés (típusjóváhagyás) kibocsátásáról szóló döntést a jóváhagyó hatóságnak kell meghoznia, amelynek egyértelműen nem kell megfelelnie semmilyen, technikai hozzáértésre vonatkozó konkrét kritériumnak, hanem teljes egészében a műszaki szolgálat által végzett értékelésre támaszkodik. Ha ezt a kétszintű rendszert az teszi indokolttá, hogy a megfelelő technikai hozzáértés nem minden tagállamban elérhető, akkor az EGSZB javasolja a két funkciónak csökkentett számú jóváhagyó hatóságba történő integrálását, vagy ideális esetben, amint azt már javasolta, egy közös jóváhagyó hatóság létrehozását az egész EU számára.

3.15.

Az EGSZB szintén tudomásul veszi, hogy az ECAC közös minősítési tesztelési módszertana jelenleg megfelelően működik. Ez megkérdőjelezi a javaslat által létrehozandó rendszer hozzáadott értékét, mivel az ECAC-keret biztosítja az érintett termékek szabad mozgását az ECAC-tagállamok között. Ez az észrevétel nem érinti a javaslat belső piaci célkitűzéseit.

3.16.

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a javaslat 10. cikke előírja, hogy az EU a közös tesztelési módszerek kidolgozásáért felelős szerv, azaz az ECAC teljes jogú tagjává válik. Az EGSZB rámutat, hogy az EU ECAC-tagsága az ECAC alapszabályának előzetes módosítását igényelné, mivel az jelenleg csak államok teljes jogú tagságát teszi lehetővé. Mivel a tagság alapvetően egy tárgyalási folyamat eredménye, az EGSZB javasolja a rendelkezés módosítását oly módon, hogy az azt írja elő, hogy az EU-nak megbízást kell kapnia arra, hogy tárgyalásokat kezdjen az ECAC teljes jogú tagságának megszerzése érdekében.

4.1.

A javaslat meghatározza, hogy az Európai Bizottságnak létre kell hoznia a műszaki szolgálatok ágazati csoportját és be kell töltenie annak elnöki tisztét a műszaki szolgálatok közötti kooperáció és koordináció biztosítása érdekében. Tekintettel arra, hogy ez a csoport valószínűleg igen összetett technikai kérdésekkel foglalkozik majd, az EGSZB kétségbe vonja e megoldás megfelelőségét.

4.2.

Az EGSZB meglepőnek tartja, hogy nem tekintették szükségesnek a különböző nemzeti jóváhagyó hatóságok közötti, valamint a jóváhagyó hatóságok és az Európai Bizottság közötti információcsere és koordináció javaslását, szem előtt tartva, hogy egy ilyen rendszert hasznosnak tekintettek a műszaki szolgálatokra vonatkozóan és egyéb olyan kontextusokban, ahol a nemzeti hatóságok az uniós jog alkalmazása szempontjából releváns döntéshozatali hatáskörrel rendelkeznek, például a verseny területén.

4.3.

Miközben a javaslat tagállamonként egy jóváhagyó hatóságot ír elő, nem vonatkozik ilyen követelmény a műszaki szolgálatokra, amelyek pedig, amint arra fent rámutattunk, kulcsszerepet töltenek be a tervezett minősítési rendszerben. Ez ismét azt a nézőpontot támasztja alá, hogy a tagállamonkénti egy jóváhagyó hatóság követelménye – szem előtt tartva, hogy a típusjóváhagyás és az ezen minősítés alapján kibocsátott megfelelőségi nyilatkozatok az egész EU-ban érvényesek – pusztán szimbolikus értéket képvisel. A kockázatot jelentő berendezések kezelésére vonatkozó nemzeti szintű eljárással (a javaslat 17. cikke) egy biztonsági ügyekben illetékes nemzeti hatóság foglalkozhatna.

4.4.

A javaslat meghatározza, hogy a műszaki szolgálatoknak biztosítaniuk kell, hogy a berendezések tesztelésére vonatkozó kérelem és az eredményeknek a megfelelő jóváhagyó hatósággal való közlése közötti átlagos időtartam legfeljebb hat hónap lehet, kivételes körülményektől vagy a gyártók különleges kérésétől eltekintve. Az EGSZB úgy véli, hogy egy ilyen jellegű rögzített időtartam nem kívánatos, és nem is reális. Jobb megoldás lehet, ha a műszaki szolgálat köteles azonnal értékelni a kérelmek kezeléséhez szükséges időt, és egy rögzített időtartamon – például tizenöt munkanapon – belül tájékoztatni a kérelmezőt. Ha ezt követően a kijelölt határidőt nem tudják betartani, akkor a műszaki szolgálatnak kellően indokolt magyarázatot kell adnia.