28.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 487/41

Előadó:

Ioannis VARDAKASTANIS

Társelőadó:

Jarmila DUBRAVSKÁ

1.1.

Az ENSZ 2030-as fenntartható fejlesztési menetrendjének elfogadása történelmi paradigmaváltást jelent, a gazdasági, társadalmi és környezeti egyenlőtlenségeket ugyanis egyetemes és integrált módon kezeli. A menetrendet minden országban – jövedelmi szintjüktől függetlenül – át kell ültetni és végre kell hajtani. Ez az egyedülálló menetrend a társadalmi igazságosság, a demokratikus kormányzás és a szociális piacgazdaság európai értékeit a környezetvédelemmel együtt maradéktalanul tükrözi. Ezért komoly lehetőség az EU számára, hogy ezekre az értékekre építkezve a menetrend végrehajtását átfogó módon közelítse meg. Az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy e rendkívül nehéz folyamat végrehajtása tekintetében mutasson példát az egész világ számára.

1.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Unió elkötelezte magát a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása mellett. Az EGSZB-t ugyanakkor aggasztja, hogy bár az ENSZ 2030-as menetrendjének elfogadása óta egy év telt el, az EU mégsem tett konkrét és előretekintő intézkedéseket annak érdekében, hogy a fenntartható fejlesztési célokat szakpolitikáiban és programjaiban érvényesítse, és nem kezdett szélesebb körű konzultációt a civil társadalommal.

1.3.

Az EU a gazdaság és a társadalom valamennyi területén döntő politikai, társadalmi, gazdasági és strukturális kihívásokkal néz szembe. Az európai társadalmakban tapasztalható egyenlőtlenségek, a munkanélküliség – különösen a fiatalok munkanélkülisége –, a társadalmi kirekesztés és a szegénység, a nemek közötti egyenlőtlenség, a megkülönböztetés, illetve a kiszolgáltatott helyzetű csoportok marginalizálódása alapjaiban rengetik meg az EU-t. A pénzügyi válság több tagállamban is súlyosbította a problémát, ami emberi és szociális jogokat érintő válsággá alakult.

1.4.

Az ENSZ 2030-as menetrendjét proaktív, átformáló és pozitív narratívaként kell alkalmazni Európában, és ezt a folyamatot az arra irányuló határozott politikai szándék és elköteleződés kell, hogy vezérelje, hogy az ellenálló, versenyképes, erőforrás-hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és szociálisan befogadó gazdaságok irányába mutató fejlesztés révén megvalósuljon egy fenntartható Európai Unió. Ez az előretekintő narratíva az uniós polgárok által az uniós projekt iránt tanúsított példátlan bizalmatlanságot is segíthet leküzdeni, és akár a fiatalok támogatását is megnyerheti. Az EU így az ENSZ 2030-as menetrendjét felhasználhatja arra, hogy az uniós polgárok elé tárja Európa új jövőképét: a 21. század társadalmi szerződését.

1.5.

Az EGSZB átfogó, integrált stratégiát tart szükségesnek a fenntartható Európa 2030-ig és azon túl történő megvalósítása érdekében, amely biztosítja az ENSZ 2030-as menetrendjének végrehajtásához szükséges hosszú távú időhorizontot, szakpolitikai koordinációt és koherenciát. E stratégiának az Európai Bizottság, az Európai Tanács és az Európai Parlament közötti intézményközi megállapodásra kell épülnie, hogy ezzel szilárd alapot lehessen teremteni a további politikai fellépéshez. A jelenlegi európai stratégiák, például az Európa 2020 stratégia – amely az Európai Unió 2001-es fenntartható fejlődési stratégiájával egy korábbi, átfogó stratégiát szorított háttérbe – és Juncker elnök tíz prioritása az EGSZB véleménye szerint nem biztosít teljes körű megoldást a fenntartható fejlesztési célok uniós végrehajtásának kihívására.

1.6.

A fent említett átfogó stratégiában egyedi célkitűzéseket kell meghatározni a fenntartható fejlesztési célok végrehajtási, felülvizsgálati és nyomonkövetési mechanizmusai tekintetében, emellett szerepeltetni kell cselekvési terveket is a szükséges jogalkotási és szakpolitikai eszközökkel, felvilágosító tevékenységekkel – pl. a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó Eurobarométer-felméréssel – együtt, illetve a pénzügyi források mobilizálására irányuló tervet. A fenti stratégia létrehozására irányuló folyamatot az Európai Bizottságnak kell elindítania soron következő közleményével, és a stratégia tervezési szakaszában átfogó konzultációt kell folytatni a civil társadalommal, a kormányokkal, a parlamentekkel és a helyi önkormányzatokkal. Az EGSZB kész támogató szerepben közreműködni ebben az eljárásban.

1.7.

Az Európai Bizottság részéről szükséges lépés az uniós külső és belső politikák feltérképezése a 17 fenntartható fejlesztési cél szem előtt tartásával. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ezt egészítse ki a 17 fenntartható fejlesztési céllal kapcsolatos részletes hiányosságelemzéssel, hogy meg lehessen határozni azokat a szakpolitikai területeket, ahol a fenntartható fejlesztési célok érvényesüléséhez az EU előzetes, azonnali fellépésére van szükség.

1.8.

Az EGSZB úgy ítélte meg, hogy a következő kulcsfontosságú szakpolitikai területeken lenne szükség a fenntartható fejlődést célzó átalakulásra, és javasolja, hogy az Európai Bizottság határozza meg a megfelelő kiemelt kezdeményezéseket, ideértve az átlátható cselekvési terveket és mérföldköveket is, figyelembe véve a jelen vélemény 4.3. pontjában foglalt ajánlásokat. A területek:

1.9.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy valamennyi érintett szakpolitikában érvényesítse a fenntartható fejlesztési célokat. A 2014 és 2020 közötti időszakban végrehajtandó félidős felülvizsgálatok felhasználhatók erre a célra. A jövőbeli többéves pénzügyi keretek időszakai kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy a fenntartható fejlesztési célokat teljes körűen érvényesítsék az uniós kiadási programokban.

1.10.

Különösen fontos az ENSZ 2030-as menetrendjének az európai uniós külső fellépésekben való érvényesítése. Az ENSZ 2030-as menetrendje végrehajtásának proaktív ösztönzése érdekében az Európai Bizottságnak a kulcsfontosságú területeket – vagyis a kereskedelem- és fejlesztési politikákat, a globális környezeti politikákat és éghajlat-politikát, a humanitárius segítségnyújtást, a katasztrófakockázat-csökkentést, a technológiaátadást és az emberi jogok előmozdítását – teljes mértékben ki kell igazítania. Az EGSZB arra kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy teljes körűen integrálja és alkalmazza az ENSZ 2030-as menetrendjét a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusban, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az nem érvényesül kellőképpen az EU globális kül- és biztonságpolitikai stratégiájában.

1.11.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy az ENSZ 2030-as menetrendjének eredményes végrehajtása érdekében a horizontális és vertikális szakpolitikai koordinációt is értékelje és javítsa. A fenntartható fejlődéshez kulcsfontosságú a kormányzás javítása. Az európai szemesztert megfelelő kormányzási keretté kell fejleszteni a tagállamokkal a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása tekintetében folytatandó vertikális koordinációhoz. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kormányzás javításának fő elemei és jellemzői közül nem maradhat ki a részvétel, az átláthatóság, a nyomon követés és a felülvizsgálat, az elszámoltathatóság és a polgárok felelősségvállalása.

1.12.

Az Eurostatnak az ENSZ által kialakított indikátorokat és teljesítménymutatókat kell összeírnia és alkalmaznia, hogy előmozdítsa a fenntartható fejlesztési célok felülvizsgálatát, nyomon követését, elszámoltathatóságát és átláthatóságát, és hogy az uniós intézmények, a tagállamok és valamennyi érdekelt fél számára az egyes fenntartható fejlesztési célok és célkitűzések alapján lebontott konkrét statisztikai adatok álljanak rendelkezésre.

1.13.

Az EGSZB elismeréssel veszi tudomásul, hogy négy uniós tagállam is szerepel azon 22 ország között, amelyek az ENSZ 2016. évi fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumán elsőként terjesztettek elő önkéntes értékeléseket a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásáról. Az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy járjon elöl jó példával, és legyen az első olyan térség, amely önkéntes értékelést nyújt be a 2017. évi fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumon. Az EGSZB kész a civil társadalom bevonásának megszervezésére.

1.14.

A fenntartható fejlesztési célok végrehajtása során az EU-nak a többszereplős irányításra kell áttérnie, és a részvétel, az elszámoltathatóság és a partnerség elvére alapozva valamennyi érdekelt felet és a civil szervezeteket is be kell vonnia. Az EGSZB egyedi kezdeményezést tett közzé egy többszereplős, fenntartható fejlődéssel foglalkozó európai civil társadalmi fórum létrehozására. Az Európai Bizottságnak proaktív módon meg kell vizsgálnia és ki kell dolgoznia a fenntartható fejlesztési célok chartájára vonatkozó kezdeményezést, hogy támogatni tudja szilárd partnerségek nemzeti, uniós és nemzetközi szinten történő létrehozását.

2.1.

A világ vezetői 2015 szeptemberében elfogadták a Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja című ENSZ-menetrendet, amely fenntartható fejlesztési célokat állapít meg a szegénység felszámolása, a bolygó megvédése, az emberi jogok védelmének biztosítása és a mindenki számára elérhető prosperitás érdekében. Valamennyi fejlesztési célon belül a következő 15 évben megvalósítandó egyedi célkitűzéseket határoztak meg.

2.2.

Az EU kulcsszerepet kap a fenntartható fejlesztési célok Európán belüli megvalósításában. Az Európai Bizottság a 2016. évi munkaprogramjában bejelentette az Európa fenntartható jövője: a következő lépések című új kezdeményezést, amelynek célja a fenntartható fejlesztési céloknak az uniós külső és belső politikákban való végrehajtása (1).

2.3.

Első lépésként az Európai Bizottság belső felmérést végez annak meghatározása érdekében, hogy melyek azok a jelenlegi uniós politikák, amelyek eleve foglalkoznak a fenntartható fejlesztési célok kihívásaival. Az Európai Bizottság felkérte az EGSZB-t, hogy a jelen feltáró véleménnyel járuljon hozzá az eljáráshoz. Az EGSZB az európai civil társadalom által folytatott szélesebb körű vita kimenetelét is fel kívánta használni, ezért figyelembe vette a 2016 folyamán az EGSZB-nél tartott, a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásáról szóló két fontosabb konferencia, illetve más fontosabb konferenciák eredményeit (2).

3.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság 2016-os munkaprogramjában foglalt, Európa fenntartható jövője: a következő lépések elnevezésű kezdeményezést mint arra irányuló új megközelítést, hogy az európai gazdasági fejlődést, valamint a társadalmi és környezeti fenntarthatóságot a 2020-as időkereten túl is biztosítani lehessen, továbbá hogy a fenntartható fejlesztési célok az európai külső és belső politikák szerves részeként valósuljanak meg (3). Egyes aggályok szerint azonban kevés a politikai szándék és elkötelezettség, mivel eddig nem sok minden történt a menetrend végrehajtása terén.

3.2.

Mivel az európai projektre nyomás nehezedik, és sok polgár elveszíti a bizalmát iránta, az Uniónak arra kell felhasználnia a fenntartható fejlesztési célokat, hogy az átalakulást hangsúlyozó pozitív narratívával érveljen a fenntartható Európa mellett, és a hosszú távú perspektívát rövid és középtávú egyedi politikai intézkedésekkel kapcsolja össze. A fenntarthatóság „európai márka” (4): az ENSZ 2030-as menetrendje a társadalmi igazságosság és a demokratikus kormányzás európai értékeit és európai modelljét tükrözi. Ezért kiváló lehetőséget kínál arra, hogy egy új, pozitív és meggyőző narratívát és jövőképet határozzunk meg az EU számára.

3.3.

Az ENSZ 2030-as menetrendjét valamennyi uniós tagállam és az EU egésze is támogatta. Ideje van tehát egy olyan, legmagasabb politikai szintű, egyértelmű politikai kötelezettségvállalásnak, amely megerősíti, hogy az EU a fenntartható fejlesztési unióra való áttérés jövőképeként és átfogó stratégiájaként elfogadja az új menetrendet (5).

3.4.

A fenntartható fejlesztési célok végrehajtása nem pusztán a fejlesztésről vagy a környezetről szól. A fenntartható fejlesztési célok a gazdaságaink és társadalmaink átalakításával kapcsolatosan a fejlett világban is fennálló fő kihívásokkal foglalkoznak. Ezek uniós végrehajtásához szükség van egy új fejlesztési modellre, amely gazdaságilag fenntarthatóbb, társadalmilag befogadóbb és környezeti szempontból hosszú távon is életképesebb, és amely biztosítja, hogy bolygónk erőforrásait tisztességesen megosztjuk a világ egyre növekvő népességével. Gazdaságainkban fordulatra van szükség (6). A fejlesztés új koncepciójában az EU prosperitását is újból meg kell határozni, és új indikátorokra van szükség. A fenntartható fejlesztési célokat az ellenálló és versenyképes, erőforrás-hatékony és szociálisan befogadó uniós gazdaságra történő hosszú távú átállást lehetővé tévő és meggyorsító eszközökként kell alkalmazni.

3.5.

Az, hogy az Európai Bizottság menetrendet készített a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus megújításához, azt a benyomást kelti, hogy először az új menetrendnek a fejlesztési politikákban történő végrehajtására kíván összpontosítani. A prioritások ilyen meghatározása nincs összhangban a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó integrált megközelítéssel, amely szerint a külső és belső politikákra kiterjedő átfogó és integrált végrehajtási stratégiákra van szükség.

3.6.

Az EU-nak a fenntartható fejlesztési célok végrehajtására vonatkozó irányítási keret létrehozásához a tervezési horizontját jóval a 2020 utáni időszakra is ki kell terjesztenie. A 2030-ra és az azt követő időszakra vonatkozóan egy fenntartható Európa megteremtésére irányuló átfogó és hosszú távú stratégiának (7) a fenntartható fejlesztési célokat át kell ültetnie az uniós külső és belső politikákba – külön hangsúlyt fektetve az európai kihívásokra –, a jogalkotási és szakpolitikai kezdeményezésekre vonatkozó átlátható ütemtervekkel és cselekvési tervekkel, illetve 2030-ig meghatározott részletes idővonallal kombinálva azokat. Az Európai Parlament hasonló megközelítést tartott szükségesnek (8).

4.1.1.

A fenntartható fejlesztési célok elérésére irányuló uniós politikai stratégia és ütemterv meghatározásához nem elegendő a meglévő uniós szakpolitikák puszta feltérképezése. Azzal, hogy a meglévő uniós szakpolitikákat az egyes fenntartható fejlesztési célokhoz rendeljük, nem lehet megállapítani, hogy az EU-ban további intézkedések nélkül is megvalósíthatóak-e a fenntartható fejlesztési célok. A meglévő szakpolitikák nem feltétlenül hatékonyak, egyes szakpolitikák veszélyeztethetnek más politikákat, és más akadályok is elképzelhetőek. Ezért a szakpolitikák feltérképezése mellett a hiányosságok elemzésére is szükség van, amelynek során az ENSZ 2030-as menetrendjének 17 célja és a kapcsolódó célkitűzések tekintetében meghatározhatók az uniós szakpolitika tényleges hiányosságai.

4.1.2.

Ebben az összefüggésben az EGSZB üdvözli a Környezetvédelmi Főigazgatóság korábbi főigazgatója, Karl Falkenberg vezetésével kidolgozott „Fenntarthatóság most!” című stratégiai közleményeket, amelyek néhány szakpolitikai terület példáján már egyértelműen ismertetik, hogy az EU-nak milyen reformokat kell bevezetnie az ENSZ 2030-as menetrendje alapján.

4.1.3.

Továbbra is hiányzik a fenntartható fejlesztési célok uniós hiányosságainak átfogó elemzése. Ugyanakkor a fenntartható fejlesztési célok nemrég közzétett indexe és irányítópultja, illetve az uniós tagállamokban elvégzett más felmérések szerint a fenntartható fejlesztési célok a magas jövedelmű országok számára is komoly feladatot jelentenek (9), főleg amiatt, ahogyan ezek az országok termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő, nyújtanak és fogyasztanak, illetve a környezetre ebből adódóan gyakorolt kedvezőtlen hatásnak köszönhetően. Az uniós országok számára a legfőbb kihívásokat a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó 12., az éghajlat-politikára vonatkozó 13., az ökoszisztéma megőrzésére vonatkozó 14. és 15. fenntartható fejlesztési cél, a 2. fenntartható fejlesztési célban a fenntartható mezőgazdaságra és élelmezésre vonatkozóan foglalt célkitűzések, illetve az iparra, innovációra és infrastruktúrára vonatkozó 9. fenntartható fejlesztési cél – ahol beruházási hiányosságot állapítottak meg – jelentik.

4.1.4.

További kihívásokat az emberekre összpontosító fenntartható fejlesztési célok jelentenek: konkrétan az egyenlőtlenségek mérséklésére vonatkozó 10., a tisztességes munkára és foglalkoztatásra vonatkozó 8., a szegénységre vonatkozó 1., továbbá a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 5. és az oktatásra vonatkozó 4. fenntartható fejlesztési cél.

4.1.5.

Számos OECD-ország nem képes megvalósítani a fejlesztési együttműködéshez való pénzügyi hozzájárulásra vonatkozóan a 17. fenntartható fejlesztési célban foglalt célkitűzést.

4.1.6.

A fenntartható fejlesztési célok egyetemes menetrendje a magas jövedelmű országok gazdaságai által a harmadik országokban kifejtett hátrányos társadalmi és környezeti hatások mérséklésére is irányul. Ezt a szempontot mostanáig nemigen mérték, azonban az uniós országok számára komoly kihívást jelent.

4.2.1.

Az EGSZB véleménye szerint az uniós szakpolitikák feltérképezése során először az uniós döntéshozatal és végrehajtás számára stratégiai jelentőséggel bíró szakpolitikai eszközöket kell vizsgálni. Az első felmérések szerint ezek az eszközök nem képesek megfelelni a fenntartható fejlesztési célok uniós végrehajtásával kapcsolatos kihívásnak (10). E stratégiák egyikében sem érvényesül az ENSZ 2030-as menetrendjének időhorizontja.

4.2.2.

Az Európa 2020 stratégiát a Barroso-időszakban az EU kiemelt stratégiájává nyilvánították, így a fenntarthatósági stratégiát ez váltotta fel. Az Európa 2020 stratégia elvileg ugyan kitér a fenntartható fejlődés három dimenziójára, mégis inkább egy rövid távra szóló és egyértelműen Európára fókuszáló stratégia. Nem foglalkozik a nemzetközi vonatkozásokkal, és nem tér ki az uniós belső politikák által a világ más részeire kifejtett hatásokra, illetve a fejlesztési együttműködésre is kiterjedő külső politikákra sem. Soha nem tudott ezért megfelelni annak az igénynek, hogy betöltse a korábbi fenntarthatósági stratégia szerepét. Két fenntartható fejlesztési cél nem szerepel benne: az élelmiszerekre és a mezőgazdaságra vonatkozó 2. fenntartható fejlesztési cél és a kormányzásra vonatkozó 16. fenntartható fejlesztési cél, másokkal pedig csak részben foglalkozik, pl. a (vízre vonatkozó) 6. és a (városokra vonatkozó) 11. fenntartható fejlesztési céllal.

4.2.3.

Juncker elnök tíz prioritása két fenntartható fejlesztési céllal egyáltalán nem foglalkozik, konkrétan az óceánokra vonatkozó 14. és a biológiai sokféleségre vonatkozó 15. fenntartható fejlesztési céllal, másokkal pedig csak részben: pl. az oktatásra vonatkozó 4., a vízre vonatkozó 6., a városokra vonatkozó 11. és a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó 12. fenntartható fejlesztési céllal.

4.2.4.

Az öt elnök jelentésében kevesebb prioritást választottak ki: ez a jelentés gazdasági, pénzügyi, monetáris és költségvetési kérdésekre összpontosít, ötödik témaként pedig a kormányzással foglalkozik. A jelentés alkalmanként hivatkozik a fenntartható fejlesztési célok területeire: az energiára, a foglalkoztatásra, a társadalmi befogadásra és az egészségügyi rendszerekre.

4.2.5.

Az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) keretében egyes projektek a fenntartható fejlesztési célok végrehajtási kihívásainak láthatólag megfelelő következő ágazatokban valósulnak meg: energia (40 %), környezet és erőforrás-hatékonyság (12 %), valamint szociális infrastruktúra (3 %) (11).

4.2.6.

Az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) tematikus beruházási prioritásaiban több fenntartható fejlesztési céllal nem foglalkoznak eléggé, ideértve különösen az egészségre vonatkozó 3., a nemekre vonatkozó 5., az egyenlőtlenségre vonatkozó 10. és a városokra vonatkozó 11. fenntartható fejlesztési célt.

4.2.7.

Az EU a vadonatúj uniós globális kül- és biztonságpolitikai stratégiájának köszönhetően immár tágabb kerettel is rendelkezik, amelynek segítségével az ENSZ 2030-as menetrendjét többek között a kereskedelem, a fejlesztés, a demokrácia, az emberi jogok, a humanitárius segítségnyújtás, a katasztrófakockázat-csökkentés, a technológiaátvitel és az éghajlat-politika területén is érvényesítheti. A stratégia bizonyos mértékben foglalkozik a mindenki számára elérhető prosperitás biztosításával kapcsolatos fenntartható fejlesztési célokkal is. Megállapítja továbbá, hogy a fenntartható fejlesztési célok a jövőbeli Cotonou utáni megállapodásra is kihatnak, és hogy a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus felülvizsgálatának mozgatórugói.

4.3.1.

Az Európai Bizottságnak a célok és a célkitűzések uniós megvalósításában mutatkozó tényleges hiányosságok és tendenciák elemzése alapján meg kell határoznia a szükséges átalakulás szempontjából kulcsfontosságú szakpolitikai területeket. A szakpolitikai intézkedéseknek ezekre a kulcsterületekre kell összpontosítaniuk az átlátható cselekvési terveket és mérföldköveket tartalmazó, megfelelő kiemelt kezdeményezések révén. Az EGSZB az e területeken végzett korábbi munkáját is figyelembe véve az alábbi fő szakpolitikai területeket tartja létfontosságúnak.

4.3.2.1.

A fenntartható fejlesztési célok egyik fő rendeltetése az, hogy a fejlődési irányokat a bolygó lehetőségein belül tartsák, úgy az éghajlat, mint az erőforrás-fogyasztás, a levegő- és vízminőség, valamint a szárazföldi és tengeri biodiverzitás megóvása vonatkozásában. Ehhez az szükséges, hogy az olyan fejlett térségek, mint Európa is, alapvetően csökkentsék gazdaságuk környezeti lábnyomát azzal, hogy a termelésben, a fogyasztásban és a társadalomban alacsony szén-dioxid-kibocsátású és körforgásos gazdaságra térnek át. Az áttérés lehetőséget biztosít az EU számára, hogy korszerűsítse gazdaságát – és ezáltal növelje annak versenyképességét és ellenálló képességét –, illetve hogy javítsa polgárainak életminőségét és jólétét.

4.3.2.2.

A 7. környezetvédelmi cselekvési program, a 2030-as éghajlat- és energiapolitikai keret, továbbá a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv menetrendeket is tartalmaz. A tényleges előrehaladást azonban egyértelműen fel kell gyorsítani (12). Javítani kell más szakpolitikai területekkel a konzisztenciát, és orvosolni kell a számos tagállamban mutatkozó végrehajtási hiányosságokat az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és körforgásos gazdaságra való áttérésnek az európai szemeszterbe történő teljes körű integrálásával (13). A 7. környezetvédelmi cselekvési program és a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv a tényleges eredmények biztosítása érdekében határozott végrehajtási mechanizmusokat, illetve az Európai Bizottságon belül más szakpolitikai területekkel való aktív összehangolást tesz szükségessé (14). A továbblépéshez a civil társadalommal – többek között a vállalkozásokkal és a szakszervezetekkel – való jobb párbeszédre és szövetségre van szükség. Az aktív foglalkoztatási szakpolitikákban gondoskodni kell a tisztességes átmenetről (15). Az éghajlat-politikát az „éghajlati igazságosság” elvére kell alapozni, ügyelve arra, hogy az éghajlatváltozással járó terhek és előnyök – az emberi jogokra, a szegénységre és az egyenlőségre gyakorolt hatások tekintetében – igazságosan oszoljanak meg, és ne a legkiszolgáltatottabb csoportoknak kelljen szenvedniük.

4.3.2.3.

Biztosítani kell, hogy a piacok támogassák a gazdasági áttérést, és hogy az árak az éghajlati kibocsátások, illetve a természeti erőforrások felhasználásának valós külső költségeit tükrözzék (16). A környezetkárosító állami támogatások megszüntetésére vonatkozó jelenlegi kötelezettségvállalásoknak a gyakorlatban eleget kell tenni, és határozottabban kell ösztönözni a környezetvédelmi adó reformját. Új, nagyszabásúbb terveket kell készíteni olyan decentralizált tisztaenergia-piacokra vonatkozóan, ahol a fogyasztók egyben termelők is. A decentralizált megosztásalapú gazdaság szintén lehetővé teszi, hogy a fogyasztók a körforgásos gazdaság modelljére térjenek át. A kialakulóban lévő megosztásalapú gazdaság a foglalkoztatás tekintetében koncepcionális váltást valósít meg, és jelentős munkahelyteremtő erő lehet. Ebben az új ágazatban biztosítani kell a fogyasztók és a munkavállalók jogait, valamint a tisztességes versenyt is (17).

4.3.3.1.

A fenntartható fejlesztési célok elsősorban a szegénység felszámolására és arra összpontosítanak, hogy mindenki kiteljesíthesse a méltósághoz és az egyenlőséghez való jogát. A fenntartható fejlesztési célok e tekintetben Európa értékeit és társadalmi modelljét tükrözik. Az elmúlt évtizedekben azonban mélyült a szakadék Európában a gazdagok és a szegények között, valamint a recesszió, a pénzügyi válság, a megszorítások és bizonyos területeken a strukturális reformok hiánya jellemezte legutóbbi nyolc év során tovább nőtt a munkanélküliségi és a szegénységi ráta, meghatványozódtak az egyenlőtlenségek, és nagyobb nyomás nehezedett a szociális védelemre, ami különösen a legkiszolgáltatottabb csoportokat érintette.

4.3.3.2.

A fenntartható fejlesztési célok eléréséhez az EU-nak a jelenlegi gazdasági paradigmát egy inkluzívabb fejlődési modellel kell felváltania, amelyben a meglévő vagyon egyenlőbben oszlik meg, és nő a gazdasági és a pénzügyi ellenálló képesség (18). A munkahelyteremtés és a gazdasági fejlődés érdekében az EU-nak kedvező beruházási környezetet kell teremtenie, egy jól működő belső piaccal, nemzetközi versenyképességgel és fokozottabb belföldi kereslettel együtt.

4.3.3.3.

A fenntartható fejlesztési célok is indokolják, hogy meg kell erősíteni az Európa 2020 stratégiának a szegénység mérséklésére, a foglalkoztatásra és az oktatásra vonatkozó célkitűzéseit, illetve hogy hatékonyabb módot kell találni a megvalósításukra. A fő szociális célkitűzéseknek – úgymint a tisztességes foglalkoztatás, a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenség csökkentése és a szociális beruházás – az európai szemeszter keretében a makroökonómiai szempontokkal egyenrangúaknak kell lenniük (19). A szociális jogok európai pilléréről szóló első európai bizottsági javaslat nem is hivatkozott a fenntartható fejlesztési célokra, pedig e célok beépítésével számolni kell a szociális jogok európai pillérének további kidolgozása során. Az EGSZB jelenleg dolgozza ki véleményét a pillérről, idevonatkozó nézeteit ebben fejti ki részletesen.

4.3.3.4.

Az EU-nak olyan koherensebb és szisztematikusabb megközelítést kell kialakítania a társadalmi kirekesztés, a marginalizálódás és a szegénység elleni küzdelmet illetően, amely a veszélyeztetett csoportokra összpontosít, az emberi jogokra alapul, és a nemi alapon történő megkülönböztetéssel is foglalkozik. El kell fogadni az egyenlő bánásmódról szóló irányelvet (20).

4.3.3.5.

A jóléti rendszereket a munkanélküliség és az öregedő népesség jelentette problémák mellett az új kihívásokhoz is hozzá kell igazítani, ideértve különösen az új foglalkoztatási formák jelentette kihívásokat, mivel ezek új foglalkoztatási lehetőségeket kínálnak, ugyanakkor bizonytalan foglalkoztatást és munkavállalói szegénységet eredményezhetnek. A fő gazdasági átalakulásokban – úgymint a digitális, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és a körforgásos gazdaságra való áttérésben – rejlő munkahelyteremtési lehetőségeket ki kell aknázni (21). A foglalkoztatási normák és az európai minimumjövedelem segíthet megteremteni a területi és a társadalmi kohéziót, illetve tisztességes módon újra elosztani a vagyont és a jövedelmet (22), figyelembe véve a tagállamok és az EU idevonatkozó hatásköreit. A szociális beruházásban rejlő hatalmas foglalkoztatási potenciált mind az állami, mind a magánszektor szereplőinek ki kell használniuk (23). Hogy senki se maradjon le, minőségi és inkluzív oktatásba és a rászorulókat támogató, magas színvonalú, megfizethető és integrált szolgáltatásokba kell beruházni.

4.3.3.6.

A szociális vállalkozások támogatják a munkaerőpiaci integrációt, ugyanakkor pedig megfizethető termékeket és szolgáltatásokat biztosítanak társadalmi célokra, pl. a decentralizált alacsony szén-dioxid-kibocsátású és körforgásos gazdaság számára nyújtanak szolgáltatásokat. Az ilyen vállalkozásokat a szociális gazdaság induló vállalkozásait célzó ösztönzőkkel és támogató szabályozási környezettel kell segíteni (24).

4.3.4.1.

Az élelmiszer – vagyis annak termesztési, előállítási, fogyasztási, kereskedelmi, szállítási, tárolási és forgalmazási módja – az emberek és a bolygó közötti alapvető kapcsolatot képviseli, és az inkluzív és fenntartható gazdasági növekedéshez vezető út (25). A fenntartható fejlesztési célok, különösen a 2. és a 12. cél a világ fenntartható élelmezésének 2030-ig történő megteremtéséhez szükséges közös fellépés döntő fontosságú keretét biztosítják. Nagyon fontos a fenntarthatóbb élelmezési rendszerekre való átállás, amely a termeléstől a fogyasztásig valamennyi szakaszt felölel. A termelőknek kevesebb környezeti hatás mellett kell több élelmiszert előállítaniuk, a fogyasztókat pedig az alacsonyabb szénlábnyomot eredményező, tápláló és egészséges étrendre való átállásra kell ösztönözni.

4.3.4.2.

A KAP reformja olyan intézkedéscsomagot vezetett be, amely a helyes irányba tett lépésnek tekinthető (26). A fenntartható élelmiszerrendszerekre való áttéréshez az agrárpolitika mellett egy széles körű biogazdasági stratégiát is magában foglaló átfogó élelmiszer-politikára is szükség van. Az élelmiszer-termelés és -fogyasztás közötti kölcsönös függőségi viszonyt felismerve megfelelő európai szakpolitikai megközelítést kell kidolgozni, amely kijelöli az utat a fenntartható, egészséges és ellenállóképes élelmiszer-termelés felé (27).

4.3.4.3.

Ennek kapcsán meg kell válaszolni pl. azt a kérdést, amelyet az ún. „Falkenberg-jelentés” feltett, nevezetesen hogy például az európai mezőgazdaság exportorientáltsága összeegyeztethető-e azzal a céllal, hogy erősítsük az élelmiszer-termelést a fejlődő országokban.

4.3.4.4.

Az EU kulcsszerepet kap az egy főre jutó globális élelmiszer-hulladék felére csökkentésére vonatkozó 12.3. célkitűzés megvalósításában. Habár a bolygón közel 800 millióan éheznek, számadatok szerint globális szinten az emberi fogyasztásra termelt élelmiszer egyharmada vész el vagy válik hulladékká, ami csak az EU-ban 100 millió tonnát jelent (28). Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy létrehozzon egy érdekelt feleket tömörítő platformot, amely arra szolgál, hogy segítséget nyújtson a szükséges intézkedések keretének megteremtéséhez, és megossza az élelmiszer-pazarlás megakadályozásával és csökkentésével kapcsolatos bevált gyakorlatokat (29).

4.3.5.1.

A gazdaság csak a beruházások terén megvalósuló jelentős váltással alakítható át fenntarthatóbbá. A fenntartható fejlesztési célok globális megvalósításához a becslések szerint kb. 3 billió USD-nek megfelelő állami és magánberuházásra van szükség (30). A pénzügyi források uniós és tagállami szintű mozgósításához holisztikus terv szükséges. A különféle uniós finanszírozási programokat és kezdeményezéseket össze kell hangolni.

4.3.5.2.

Az EU-nak a fejlődő országokban megvalósított állami beruházások során hatékonyabban kell törekednie az integrált fenntartható fejlődés megvalósítására, és a fenntartható fejlesztési célok mutatóit be kell építenie a fejlesztési projektek állami finanszírozásába. Még fontosabb, hogy az EU-nak ezeken a területeken ösztönöznie kell a magánszektor beruházásait, és azok volumenét növelni kell.

4.3.5.3.

A fenntartható fejlesztési célok azonban az EU-n belül is jelentős beruházást igényelnek az infrastruktúra korszerűsítése és a fenntartható vállalkozások vonatkozásában. A fenntartható fejlesztési célok uniós végrehajtására vonatkozó első értékelések súlyos hiányosságokat mutatnak az ipar, az innováció és az infrastruktúra terén (31).

4.3.5.4.

A fenntarthatóság nyilvánvalóan a vállalkozások ügye is. E lehetőség teljes körű kihasználásához az EU-nak kedvező vállalkozási környezetet kell teremtenie, amely ösztönzi az innovációt, a vállalkozásokat és a fenntartható beruházást. Egyes vállalkozások már elindultak ezen az úton, a sikeres fenntartható vállalkozási tapasztalatok fejlesztése és megismétlése azonban elengedhetetlen. A vállalati társadalmi felelősségvállalás és az ehhez hasonló önkéntes megközelítések kedvezően járulhatnak hozzá egy ilyen változáshoz. Ezeket további – például az átláthatóságot növelő, a kompetenciák fejlesztését célzó, a partnerségek kialakítását megkönnyítő és a vállalatok beszámolókészítéséhez útmutatást nyújtó – intézkedésekkel kell kiegészíteni. Az Európai Bizottságnak értékelnie kell, hogy a magánszektorral való, többszereplős szövetségek uniós szinten hasznosíthatók-e.

4.3.5.5.

Az uniós finanszírozási programokat a fenntartható fejlesztési célokhoz kell igazítani. A Juncker-terv és az ehhez hasonló kezdeményezések, továbbá a pénzügyi intézmények és az állami beruházási bankok döntő szerepet játszanak majd. A kihívást itt a tőke újraelosztása jelenti. A tőkepiaci unió lehetőséget kínál a fenntartható beruházások ösztönzésére (32). A többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során a fenntartható fejlesztési célokat érvényesíteni lehet a legfontosabb uniós alapokban. A hosszú távú beruházásokat ösztönözni kell, és fel kell számolni az akadályokat (33).

4.3.6.1.

A kereskedelemnek a globalizált gazdaságban alapvető hatása van a fenntartható fejlődésre, úgy az EU-ban, mint világszerte. A kereskedelmet ezért több fenntartható fejlesztési cél esetében is az ENSZ 2030-as menetrendje megvalósításának fontos eszközeként tekintik. Az Európai Bizottság a mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló közleményében ambiciózus cselekvési tervet indított el a felelősségteljesebb kereskedelem és beruházás érdekében, a társadalmi és környezeti normáknak a kereskedelem során történő megvédése, illetve a fenntartható fejlődés előmozdítása céljából (34). A fenntartható fejlesztési célok végrehajtását szisztematikusan és ténylegesen az említett cselekvési tervhez kell kötni, az eredményeket pedig nyomon kell követni.

4.3.6.2.

Valamennyi uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásban kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó, ambiciózus fejezeteket kell szerepeltetni, és ezeket ténylegesen végre kell hajtani és be kell tartatni. Meg kell erősíteni a WTO-keret fenntartható fejlesztési dimenzióját (35). A társadalmi, a foglalkoztatási és a környezeti normák a szabadkereskedelmi megállapodásokban leginkább úgy érvényesíthetők, ha a civil társadalmat fokozottabban bevonják a tárgyalásokba, illetve a végrehajtás és a nyomon követés folyamatába (36).

4.3.6.3.

Az Európai Bizottságnak stratégiát kell elfogadnia a méltó munkafeltételeknek a világszintű ellátási láncokban való ösztönzésére (37). Támogatni kell a többszereplős kezdeményezéseket a világszintű ellátási láncok átláthatóságának előmozdítása céljából.

4.4.1.

Az ENSZ 2030-as menetrendjének végrehajtása akkor lehet eredményes, ha az EU a kulcsfontosságú szakpolitikai területeken folytatott tevékenységek támogatása érdekében a horizontális és vertikális szakpolitikai koordinációt is értékeli és javítja. A jobb kormányzás a fenntartható fejlődés fontos feltétele (38), a jobb koordináció pedig a szakpolitikai koherencia megvalósításának fontos megközelítése.

4.4.2.

Az EU-nak javítania kell szakpolitikáinak koherenciáját, és azokat következetesen a kiegyensúlyozott fenntartható fejlődéshez kell igazítania. A fejlesztéspolitikai szempontok más területeken történő érvényesítésére (a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájára) irányuló jelenlegi mechanizmust ellenőrizni kell, meg kell erősíteni és új koncepciójú (a szakpolitikák fenntartható fejlesztést célzó koherenciáját biztosító) eszköz köré kell szervezni, továbbá össze kell kapcsolni más horizontális koordinációs törekvésekkel.

4.4.3.

Az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a szabályozás javítására irányuló eszközök hogyan használhatók fel a fenntartható fejlesztési célok megvalósításához való hozzájárulás érdekében. A hatásvizsgálatra vonatkozó iránymutatásokat ennek megfelelően felül kell vizsgálni (pl. fenntarthatósági kritérium bevezetése az új jogszabályokra vonatkozó hatásvizsgálatok esetében).

4.4.4.

A fenntartható fejlesztési célok valamennyi releváns szakpolitikai ágazatban történő érvényesítéséhez az Európai Bizottságnak a 2030-as ENSZ-menetrend irányadó elveit – különös tekintettel az emberi jogokon alapuló megközelítésre és a „senki se maradjon le” elvére – az uniós jogszabályok, illetve döntéshozatal felülvizsgálatának kereteként kell alkalmaznia.

4.4.5.

Az EU-nak a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó globális indikátorok és az azokat kiegészítő megfelelő európai indikátorok alapján létre kell hoznia a fenntartható fejlesztési célok ellenőrzésére és felülvizsgálatára vonatkozó rendszert, amelyet össze kell hangolni az uniós tagállamokban folytatott ellenőrzéssel és össze kell kapcsolni az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumának szintjén történő globális ellenőrzéssel.

4.4.6.

A fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó indikátorokat a szakpolitikák ellenőrzésével és értékelésével kapcsolatos meglévő folyamatokban is alkalmazni kell. Ez különösen az európai szemesztert mint az EU központi kormányzási mechanizmusát érinti, amelyet a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásához kell igazítani.

4.4.7.

Ha a fenntarthatósági indikátoroknak nagyobb jelentőséget tulajdonítanának a költségvetés felosztására irányuló jogalkotási folyamat során, az nagymértékben hozzájárulna a fenntartható fejlődés végrehajtásához. Az európai strukturális és beruházási alapokban foglalt feltételességi kritériumokat a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásához kell igazítani.

4.4.8.

Támogatni kell az Európai Fenntartható Fejlődési Hálózat (ESDN) kezdeményezését a tagállamok egymástól való tanulási platformjának létrehozására.

4.4.9.

Az EU-nak magához kellene ragadnia a kezdeményezést, és elsőnek kellene regionális szervezetként önkéntes értékelést benyújtania a 2017. évi fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumon. Az EU emellett éves jelentéseket kell, hogy készítsen, amelyekben megállapítja, hogyan támogatják az EU külső és belső politikai fellépései a fenntartható fejlesztési célok végrehajtását a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórum éves kiemelt tematikus területén (39). Az önkéntes jelentés és a tematikus beszámolók előkészítésébe és ismertetésébe teljes körűen be kell vonni a civil társadalmat a fenntartható fejlődéssel foglalkozó európai fórum keretében.

5.1.

Az ENSZ 2030-as menetrendje értelmében többszereplős kormányzási modellre kell áttérni, amelyben a civil társadalom nagyobb szerepet kap. A fenntartható fejlesztési célok csak akkor hajthatók végre, ha a civil társadalom és más érdekelt felek aktív szerepet és felelősséget vállalnak. A civil társadalmat helyi, regionális, nemzeti, illetve uniós szinten és az ENSZ magas szintű politikai fórumának szintjén is be kell vonni minden szakaszba, egészen a végrehajtásig.

5.2.

Az EU és tagállamai számára az EGSZB a fenntartható fejlődéssel foglalkozó európai fórum létrehozását javasolja, amelynek keretében a fenntartható fejlesztési célok uniós végrehajtása, továbbá folyamatos ellenőrzése és felülvizsgálata során számos különféle civil társadalmi szervezet és érdekelt fél bevonható (40). A fórum első feladata a civil társadalmi párbeszéd előmozdítása lehet az átfogó uniós fenntartható fejlődési stratégia létrehozását eredményező folyamatban.

5.3.

Az Európai Bizottságnak egyedi programot és költségvetési tételt kell létrehoznia a civil társadalmi szervezetek kapacitásépítésének támogatásához, hogy azok teljes mértékben részt vehessenek ebben a folyamatban. A meglévő kapacitásépítő programokat nyilvánvalóbb módon meg kell nyitni az olyan, belföldi problémákkal foglalkozó civil szervezetek előtt, amelyek mind a fenntartható fejlesztési célok érvényesítésével, mind pedig a kormányzással kapcsolatos kérdésekben „áthidaló” tevékenységet végeznek a belső és a külső összetevők között.