23.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 314/7

(1)

A Bizottság 2014. október 15-én az 1/2003/EK rendelet 7. cikke értelmében a Slovak Telekomnak (a továbbiakban: ST) és anyavállalatának, a Deutsche Telekomnak (a továbbiakban: DT) címzett határozatot (a továbbiakban: a határozat) fogadott el, amelyben az EUMSZ 102. cikkének, valamint az EGT-megállapodás 54. cikkének megsértéséért bírságot ró ki az ST-re és a DT-re. A határozat tárgya az ST által az örökölt széles sávú infrastruktúrája tekintetében tanúsított versenykorlátozó magatartás (hozzáférés megtagadása és árprés gyakorlása). A határozat a 2005. augusztus 12-től – amikor az ST közzétette az előfizetői hurok átengedésére vonatkozó referenciaajánlatát (a továbbiakban: a referenciaajánlat), amely a hozzáférés tekintetében tisztességtelen feltételeket tartalmazott – 2010. december 31-ig terjedő (azaz összesen 5 éves és 4 hónapos) időszakra vonatkozik.

(2)

A Bizottság az 1/2003/EK rendelet 20. cikkének (4) bekezdése értelmében 2009. január 13–15-én helyszíni vizsgálatot végzett az ST létesítményeiben. A Bizottság eljárást indított 2009. április 8-án az ST-vel, 2010. december 13-án pedig a DT-vel szemben. 2012. május 7-én a Bizottság kifogásközlést fogadott el, amelyben vázolta azon előzetes álláspontját, miszerint az ST feltehetőleg árprést alkalmazott a versenytársainak az ellenőrzése alatt álló helyi hurkokhoz (ULL) való hozzáférése, valamint regionális és nemzeti nagykereskedelmi széles sávú hozzáférése (WBA) tekintetében, és a jelek szerint megtagadta az első két ilyen nagykereskedelmi termékhez való hozzáférést. A Bizottság előzetes álláspontja szerint az anyavállalatok felelőssége alapján a DT lehet felelős leányvállalata magatartásáért. 2012. november 6–7-én szóbeli meghallgatásra került sor.

(3)

2013. december 6-án a Bizottság tényállást közlő levelet küldött az ST-nek, 2014. január 10-én pedig a DT-nek, biztosítva számukra a lehetőséget, hogy megtegyék a kiegészítő bizonyítékokkal kapcsolatos észrevételeiket.

(4)

A Bizottság 2014. október 9-én konzultációt folytatott a versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottsággal. 2014. október 10-én a meghallgatási tisztviselő közzétette zárójelentését.

(5)

Az ügyben elfogadott végleges határozat tárgya az ST által az ellenőrzése alatt álló helyi hurokhoz való hozzáférés tekintetében tanúsított visszaélés.

(6)

Az ST – a Szlovák Köztársaságban működő inkumbens távközlési szolgáltató – tulajdonában van az egyetlen egész Szlovákiára kiterjedő helyhez kötött rézvezetékes hozzáférési hálózat. Az elektronikus távközlésre vonatkozó uniós szabályozási kerettel összhangban és a szlovákiai távközlési szabályozó hatóság (TUSR) szabályozási határozata értelmében az ST köteles hozzáférést biztosítani az alternatív szolgáltatók számára a hálózatán található helyi hurkokhoz. Az ST monopóliumot élvez a helyi hurkokhoz való hozzáférés nagykereskedelmi piacán, és erőfölénnyel rendelkezik a vezetékes széles sávú szolgáltatások kiskereskedelmi tömegpiacán. Az ST visszaélésének eredményeképpen az alternatív szolgáltatók nem kaptak hozzáférést a helyi hurkokhoz, így nem tudtak oly módon belépni a széles sávú szolgáltatások szlovákiai kiskereskedelmi piacára, hogy jó minőségű kiskereskedelmi széles sávú szolgáltatásokat nyújthassanak, és érdemben versenyezhessenek az ST-vel.

(7)

Az EUMSZ 102. cikkével összefüggő korábbi ügyekkel (Deutsche Telekom, Telefónica, Telekommunikacja Polska (2)) összhangban a határozat meghatározza az ST ellenőrzése alatt álló helyi hurkokhoz való hozzáférés nemzeti nagykereskedelmi piacát. A piac e definíciója összhangban van a TUSR piacmeghatározásával. Az ST egy 2005. augusztus 12-én, szabályozási kötelezettségeinek megfelelően közzétett, az előfizetői hurok átengedésére vonatkozó referenciaajánlat (a továbbiakban: a referenciaajánlat) útján kezdett hozzáférést biztosítani az ellenőrzése alatt álló helyi hurkokhoz. Az egyéb potenciális helyi hozzáférési hálózatokhoz (optikai szálás hálózat, televíziókábel-hálózat, helyhez kötött vezeték nélküli hálózat (FWA) és széles sávú mobilhálózat) azok tulajdonosai nem biztosítanak hozzáférést. Az alternatív szolgáltatók ezenfelül e hálózatok használatával technikailag nem tudnának olyan jó minőségű szolgáltatást biztosítani Szlovákia egész területén a kiskereskedelmi ügyfelek számára, mint az ST ellenőrzése alatt álló helyi hurkok révén. A nagykereskedelmi széles sávú hozzáférés nem helyettesíti a helyi hurkokhoz való nagykereskedelmi hozzáférést, mivel a havi díjak magasabbak, mint az utóbbi esetében, az alternatív szolgáltató jóval kevesebbet ruház be saját infrastruktúrájába, ráadásul a nagykereskedelmi széles sávú hozzáférést biztosító termékek igen kevés ellenőrzést tesznek lehetővé az alternatív szolgáltató számára a kapcsolat felett; emellett az alternatív szolgáltatónak gyakorlatilag semmiféle lehetősége nem nyílna arra, hogy megkülönböztesse kiskereskedelmi ajánlatát az ST-étől.

(8)

A határozat meghatározza a helyhez kötött széles sávú (vezetékes és vezeték nélküli) szolgáltatások nemzeti kiskereskedelmi tömegpiacát is. A termékpiac az xDSL, optikai hálózat, televíziókábel-hálózat és helyhez kötött vezeték nélküli hálózat útján létesített széles sávú kapcsolatokat foglalja magában. Az érintett piac nem tartalmazza a széles sávú mobilszolgáltatásokat, mégpedig azért, mert a jogsértés teljes időszaka során érdemi különbség mutatkozott a helyhez kötött és a mobil széles sávú szolgáltatások minőségi és adathasználati profilja között. Ezenfelül sem az árak és az árváltozások, sem az átszerződések elemzése nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a helyhez kötött és a mobil széles sávú szolgáltatások egyazon érintett piac részét képeznék.

(9)

A helyhez kötött széles sávú szolgáltatások érintett kiskereskedelmi földrajzi piaca, valamint a helyi hurkokhoz való hozzáférés érintett nagykereskedelmi földrajzi piaca az ország területére terjed ki, mivel az ST (a kis- és nagykereskedelmi piacon egyaránt) és a többi szolgáltató (a kiskereskedelmi piacon) az árképzés és a feltételek tekintetében egységesen jár el saját hálózata területén. Ez a piacmeghatározás összhangban van a Bizottság távközlési ügyekben való döntéshozatali gyakorlatával (Deutsche Telekom, Telefónica, Telekommunikacja Polska).

(10)

A határozat megállapítja, hogy az ST monopolhelyzetet élvez a helyi hurkok nagykereskedelmi piacán, és hogy nem létezik semmiféle olyan közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális verseny formáját öltő kényszerítő tényező, amely korlátozhatná a helyi hurkokkal kapcsolatos szolgáltatások terén monopolhelyzetet élvező szolgáltatóként az ST által birtokolt piaci erőt. A verseny hiányát részben az magyarázza, hogy igen magas korlátok akadályozzák a piacra való belépést, ami lehetetlenné teszi az ST hálózatának azonos földrajzi és technikai hatókörű megkettőzését. A határozat e következtetése megfelel a Bizottság korábbi döntéshozatali gyakorlatának és a távközlési piacok szabályozásának.

(11)

Az ST által a kiskereskedelmi piacon betöltött pozíció tekintetében a határozat azt a következtetést vonja le, hogy az elemzés tárgyát képező időszak során az ST mindvégig erőfölényes helyzetben volt a helyhez kötött széles sávú szolgáltatások kiskereskedelmi tömegpiacán. Az ST előfizetők száma alapján számított piaci részesedése a jogsértés időszakában [35–55 %] között ingadozott. A legerősebb versenytárs, a UPC piaci részesedése alig haladta meg az ST piaci részesedésének egyötödét (2010-ben [5–15 %]), és csökkenő tendenciát mutatott. Noha az alternatív szolgáltatók bizonyos mértékű versenyhelyzetet teremtettek az ST számára (különösen az optikai hálózatok fokozatos kiépítése tekintetében), nem voltak képesek arra, hogy elégséges versenykényszert gyakoroljanak az ST felett. Az Orange például annak ellenére, hogy hatalmas összegeket ruházott be az optikai hálózat telepítésébe és marketingjébe, nem tudott érdemi piaci részesedést szerezni (2010-ben [0–10 %]).

(12)

A határozat bizonyítja, hogy bár több alternatív szolgáltatónak is nagymértékben érdekében állt volna a helyi hurokhoz való hozzáférés, az ST tisztességtelen feltételeket határozott meg a referenciaajánlatában, hogy ezáltal elfogadhatatlanná tegye az alternatív szolgáltatók számára a helyi hurokhoz való hozzáférést, és így késleltesse, megnehezítse, illetve megakadályozza, hogy azok belépjenek a széles sávú szolgáltatások kiskereskedelmi piacára. Különös figyelmet érdemelnek a következő tények:

(13)

A határozatban az ST adatainak figyelembevételével végzett számítások arra mutatnak, hogy az ST ellenőrzése alatt álló helyi hurkokhoz való nagykereskedelmi hozzáférést használó, az ST-hez hasonló hatékonyságú versenytárs csak jelentős negatív árréssel működhetett volna, és tartósan nem kínálhatott volna nyereséges módon az ST-éhez hasonló kiskereskedelmi szélessávúszolgáltatás-portfóliót. Ez akkor is igaz, ha az értékesítési oldali portfólió kiegészítő szolgáltatásait (hangszolgáltatások, IPTV, multi-play szolgáltatások) is figyelembe vesszük. A hangszolgáltatásokat (voice access, voice usage) is tartalmazó csomagok vizsgálata érzékenységi ellenőrzésként használható, mivel ezeket a piacokat a jelen határozat nem érinti.

(14)

Az ST magatartása megfosztotta az alternatív szolgáltatókat attól a lehetőségtől, hogy a helyi hurkok használatával érdemben versenyezhessenek vele és más szolgáltatókkal a helyhez kötött széles sávú szolgáltatások kiskereskedelmi tömegpiacán. Az ST stratégiája és magatartása kizárta az alternatív szolgáltatókat a kiskereskedelmi piac legfontosabb, helyi hurok igénybevételén alapuló xDSL szegmenséből. Ezáltal mesterséges akadályokat emelt a kiskereskedelmi piacra való belépés előtt, ugyanis megnehezítette a versenyben való részvételt a kiskereskedelmi piacon, ezáltal pedig csökkentette a verseny (beleértve az alternatív szolgáltatók saját hálózatain folytatott, infrastruktúra-alapú verseny) hatékonyságát.

(15)

Az alternatív szolgáltatók helyi szintű hálózatkiépítése nem tudja ellensúlyozni ezeket a negatív hatásokat. Az ST kizáró magatartásának hiányában a verseny valószínűleg Szlovákia egész területén hatékonyabb lett volna, még azokon a sűrűn lakott területeken is, ahol érdemi infrastruktúra-alapú verseny folyt. Ebben az esetben az új piaci szereplők belépése, valamint az ST és más szélessáv-szolgáltatók arra adott versenyreakciója valószínűleg előnyös lett volna a fogyasztók számára, mivel nagyobb választékot, alacsonyabb árakat és jobb minőségű szolgáltatást eredményezett volna.

(16)

A határozat megállapítja a DT mint anyavállalat felelősségét a jogsértésben. Arra vonatkozóan, hogy a DT képes volt-e döntő befolyást gyakorolni az ST felett, a határozat elsősorban arra hivatkozik, hogy i. 51 %-os tulajdonrésszel a DT az ST többségi részvényese, a fennmaradó 49 %-ot birtokló szlovák állam pedig nem rendelkezik számottevő kisebbségi jogokkal; valamint ii. a DT nevezheti ki az igazgatótanács többségét. A döntő befolyás gyakorlásának tényét különösen az bizonyítja, hogy i. átfedések vannak a DT és az ST vezető tisztviselői posztot betöltő alkalmazottai között; ii. a DT igazoltan befolyással bír az ST igazgatótanácsának döntéshozatali folyamatai felett; valamint iii. az ST tevékenységjelentést nyújt be a DT-nek. A bizonyítékok összefüggő és következetes módon bizonyítják, hogy a DT és az ST között gazdasági egység áll fenn.

(17)

Amennyiben a fent megállapított visszaélésszerű gyakorlatokat jelenleg is alkalmazzák, a Bizottság felszólítja az ST-t és a DT-t e jogsértések megszüntetésére és arra, hogy tartózkodjon minden olyan gyakorlattól, amely a határozatban ismertetettel azonos vagy ahhoz hasonló célt szolgál vagy hatást gyakorol.

(18)

A határozat 38 838 000 EUR bírságot szab ki egyetemlegesen a DT-re és az ST-re, valamint 31 070 000 EUR bírságot szab ki a DT-re. A bírság megállapítása során a Bizottság figyelembe vette az érintett piac értékesítéseinek pénzügyi értékét, a jogsértés súlyosságát és időtartamát (5 év és 4 hónap), azt, hogy a DT már követett el hasonló jogsértést 2003-ban, valamint a visszatartó hatás szükségességét.