Módosítás iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

AZ OLTALOM ALATT ÁLLÓ EREDETMEGJELÖLÉSEKHEZ/OLTALOM ALATT ÁLLÓ FÖLDRAJZI JELZÉSEKHEZ KAPCSOLÓDÓ TERMÉKLEÍRÁS NEM KISEBB JELENTŐSÉGŰ MÓDOSÍTÁSÁNAK JÓVÁHAGYÁSÁRA IRÁNYULÓ KÉRELEM

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerinti módosítás jóváhagyására irányuló kérelem

A Syndicat interprofessionnel de l’olive de Nice az „Huile d’olive de Nice” előállítóiból és feldolgozóiból áll, és jogos érdeke fűződik a módosításra irányuló kérelem benyújtásához.

Többek között pontosították, hogy „érett gyümölcsös”, elsősorban mandulaaromájú olajfajtáról van szó. Az Association Française Interprofessionnelle de l’Olive (AFIDOL) több mint tíz év vizsgálati eredményeit összegyűjtő Centre Technique de l’Olivier (CTO) elnevezésű központja által több éve végzett kóstolások és munka eredményei szerint az „Huile d’olive de Nice” olívaolaj elsődleges jellemzője a (friss vagy száraz) mandula aromája, de másodlagos aromaként nyers articsókára, zanótfélék virágaira, szénára, süteményekre emlékeztető aromák és citromra emlékeztető aromajegyek is jellemzik. Ezek az aromák kiegészítik az OEM bejegyzésének kérelmezésekor benyújtott termékleírásban említett érett alma- és szárazgyümölcs-ízt.

Továbbá a termék pontosabb leírása érdekében azt javasolták, hogy a pikáns íz maximális értéke a COI érzékszervi skálája szerint 2, a keserűségé pedig 1,5 legyen. Ezeket a küszöbértékeket ezenkívül a Centre Technique de l’Olivier (CTO) munkájának következtetései alapján határozták meg.

A minőség optimális megőrzése érdekében a maximális szabadsav-tartalmat az eredetileg 1,5 g/100 g helyett 1 g/100 g-ra csökkentették.

A peroxid-mutató – a fogyasztóhoz kerülő termék minőségének megőrzése érdekében – az első forgalombahozatali szakaszban legfeljebb 16 mEq oxigén lehet 1 kg olívaolajra vetítve.

Az olaj „szűz” jellegére vonatkozó információt törölték, mivel ez a jelleg kizárólag az olaj analitikai jellemzőihez kapcsolódik, és az „Huile d’olive de Nice” olívaolaj „szűz” vagy „extra szűz” kategóriájú lehet.

A termékleírásban az eredetmegjelölés földrajzi területéhez tartozó települések nevében előforduló hibákat kijavították, ezek a javítások azonban nem módosítják az előállítás földrajzi területének határait, amelyek változatlanok maradnak.

Ezenfelül egyértelművé tették az eredetmegjelölés földrajzi területén belül végrehajtandó műveletszakaszokat: „az olajbogyó-termesztéstől az olívaolaj előállításáig valamennyi műveletet a meghatározott földrajzi területen végzik”.

Az új nemzeti eljárásokkal összhangban pontosították továbbá a parcellák azonosításának módját.

A nemzeti jogalkotás és szabályozás változásaira tekintettel „A terméknek a meghatározott földrajzi területről való származását igazoló elemek” rovat szövegét egységesítették, és ez többek között a termék és előállítási feltételei nyomonkövethetőségére vonatkozó jelentéstételi és nyilvántartási kötelezettségeket tartalmazza.

Emellett ez a rovat több, a termék nyomonkövethetőségét és a termékleírás előírásainak való megfelelését lehetővé tevő nyilvántartásokra és nyilatkozatokra vonatkozó rendelkezéssel egészült ki.

A módosítás a porzó fajtákból vagy a hagyományos helyi fajtákból származó olajbogyók – olaj előállításához engedélyezett, eredetileg 5 %-ban rögzített – maximális arányának törlésére vonatkozik (ez az arány megegyezik az adott fajták ültetvényeken belüli fáinak számával). Az ültetvényeken hagyományosan egyszeri alkalommal végeznek betakarítást; a porzó fajtájú vagy a hagyományos helyi fajtájú fákról leszedett olajbogyó-mennyiség általában az eredetmegjelölésre jogosult olaj előállítása érdekében sajtolóüzembe szállított teljes olajbogyó-mennyiséghez adódik és minimális marad. A porzó fajtákból származó olajbogyók elenyésző mennyiségének figyelembevétele érdekében „Az olaj kizárólag a Cailletier fajtájú olajbogyóból származhat.” mondat helyébe „Az olaj a Cailletier fajtájú olajbogyóból származik.” mondat kerül.

Végezetül bekerült a termékleírásba a „hagyományos helyi fajták” fogalommeghatározása. E fajták „az 1956-os fagy előtt telepített, az előállítási területen belül jelentős számú fával képviseltetett fajták”.

A módosítás figyelembe kívánja venni a teraszokon ültetett olajfáknak a sík területeken ültetett olajfákkal szembeni sajátos helyzetét, ugyanis az eredetmegjelölésre jogosult ültetvények túlnyomó részét ezek az igen meredek területek teszik ki, és annak sajátosságát is jelentik. Ez az ültetési típus – a területek lejtését figyelembe véve – nem akadályozza a fák gyökérzetének fejlődését és nem vált ki fényért folytatott versengést. Ezért a javaslat szerint a fák előírt minimális távolságának számítása során figyelembe kell venni a terasz magasságát, és ebben az esetben nem alkalmazandó az egy fára jutó 24 m2 minimális terület.

A fák (4 méterben megállapított) minimális távolságára vonatkozó rendelkezéseket a 2001. április 27. (az oltalom alatt álló eredetmegjelölés elismeréséről szóló eredeti rendelet megjelenése) óta ültetett fák tekintetében pontosították.

A helyi hagyományoknak megfelelően az olajfaültetvényben szórványosan előforduló, a termék végső minőségét nem befolyásolónak tekintett gyümölcsfák jelenléte megengedett, amennyiben a számuk nem haladja meg a vizsgált parcella fáinak 5 %-át.

Javasoljuk, hogy az öntözést „a gyümölcsérésig” engedélyező eredeti rendelkezés helyett öntözési határidő kerüljön megállapításra, amennyiben ez a rendelkezés nem kellően pontos, és amennyiben a gyümölcsérés időpontja a földrajzi területen belüli földrajzi övezetektől függően (a tengerparton vagy a szárazföld belsejében) kismértékben eltérhet, ezáltal ellenőrzési nehézségeket okozhat.

A megengedett maximális terméshozam 6 t/ha-ról 10 t/ha-ra emelkedik. A fiatal ültetvények fái ugyanis most fordulnak termőre, és ezen olajfaültetvények terméshozama megközelíti a 8–10 t/ha-t. A több száz éves olajfaültetvények előfordulása sem ritka, és ebben az esetben a fák igen terebélyes koronával rendelkeznek, ebből adódóan pedig jelentős az olajbogyó-terméshozamuk. A termelők professzionalizálódása és a parcellák megújítása szintén hozzájárul a terméshozam optimalizálásához.

Ezenfelül az értelmezési kérdések kiküszöbölése érdekében pontosították a terméshozam kiszámításának módját. Így a szövegben az szerepel, hogy a terméshozam kiszámítása a betakarított terméshez viszonyítva történik (nem pedig a fák összes terméséhez viszonyítva, amely a földre lehullott, össze nem szedett, és az eredetmegjelölésre nem jogosult olajbogyókat is magában foglalja).

A feldolgozott olajbogyók kielégítő minőségének garantálása érdekében a szöveg pontosítja a fák termelésbe állítási életkorát (legalább öt év).

A betakarítás megkezdésének időpontját eredetileg prefektusi rendelet állapította meg az illetékes hatóság szolgálatainak javaslata alapján.

A nemzeti közigazgatási eljárások egyszerűsítése keretében azt javasolták, hogy ezt az időpontot az INAO igazgatója állapítsa meg a csoportosulás indokolással ellátott javaslata alapján.

A „mechanikusan segített leverés” kifejezés helyébe a „mechanikus eljárások” kifejezés kerül. Ez a szövegmódosítás nem változtatja meg az „Huile d’olive de Nice” oltalom alatt álló eredetmegjelöléshez engedélyezett különböző betakarítási eljárásokat.

A termékleírás eredeti szövege pontosította, hogy a sajtolóüzembe szállított olajbogyóknak „egészségesnek” kell lenniük. Az eredeti szöveg módosult, egyrészt azért, hogy pontosítsa az elvárt egészségügyi minőséget, másrészt azért, hogy a leszállított olajbogyó helyett inkább a feldolgozott olajbogyót ellenőrizzék. A rendelkezés a következő:

„A feldolgozott olajbogyók egészségesek. Minden egyes feldolgozott tétel esetében azonban az olajbogyók számának legfeljebb 3 %-a esetében engedélyezett férges, madár- vagy fagycsípte olajbogyó bizonyos összaránya. A penészes vagy erjedt olajbogyók nem tartoznak az eredetmegjelölés hatálya alá.”

A „hidegen” történő kivonásra vonatkozó általános szabályozás betartása érdekében az olajbogyópüré olívaolaj-kivonási eljárás alatti maximális hőmérsékletét 30 °C-ról 27 °C-ra csökkentették.

Az egyértelmű szövegezés érdekében a termelők kimerítően fel kívánták sorolni az olívaolaj feldolgozásához engedélyezett különböző eljárásokat és kezeléseket. A szöveg a következőkkel egészült ki: tisztítás, zúzás, gyúrás, centrifugálással vagy sajtolással végzett kivonás.

A termék minőségének a forgalombahozatali szakasz alatti megőrzése érdekében a szöveg a következőkkel egészült ki:

„Az »Huile d’olive de Nice« olívaolajat a termék tartósítására alkalmas helyiségben, a termék tulajdonságainak megőrzését lehetővé tevő, fénytől, levegőtől és hőtől védett élelmiszer-ipari konténerben tárolják.”

Az eredetmegjelölés sajátos címkefeliratai összhangba kerültek az 1151/2012/EU rendelet rendelkezéseivel.

Az „Huile d’olive de Nice” eredetmegjelölésű termék címkéjén kötelezően feltüntetendő továbbá az Európai Unió „AOP” (OEM) szimbóluma, valamint az „appellation d’origine protégée” (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) vagy az „AOP” (OEM) felirat.

A nemzeti jogszabályok és szabályozások változásaira tekintettel a „Nemzeti előírások” rovat táblázatos formában mutatja be a főbb ellenőrizendő pontokat, azok referenciaértékeit és értékelési módszereit.

„Huile d’olive de Nice”

Az „Huile d’olive de Nice”„érett gyümölcsös” olívaolajfajta. Elsősorban mandulaaromájú. A következő másodlagos aromák közül egy vagy több különösen érvényesülhet: nyers articsóka, zanótfélék virágai, széna, falevél, fű, sütemény, érett alma, aszalt gyümölcsök, citromra emlékeztető aromajegyek.

A pikáns íz értéke a Nemzetközi Olívatanács (COI) érzékszervi skálája szerint legfeljebb 2, a keserűségé pedig legfeljebb 1,5.

Olajsavban kifejezett szabadsav-tartalma 100 gramm olívaolajra vetítve legfeljebb 1 gramm. Az első forgalombahozatali szakaszban a peroxid-mutató 1 kg olívaolajra vetítve legfeljebb 16 mEq oxigén.

3.3. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

Az olívaolajat olyan ültetvényekről származó olajbogyóból állítják elő, amelyeken legalább 95 % a Cailletier fajta, és legfeljebb 5 % a porzó fajták és a „hagyományos helyi fajták” (az 1956-os fagy előtt telepített, az előállítási területen belül jelentős számú fával képviseltetett fajták) aránya.

3.4. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

Az olajbogyó-termesztéstől az olívaolaj előállításáig valamennyi műveletet a meghatározott földrajzi területen belül kell elvégezni.

3.5. A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

3.6. A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

Az élelmiszerek címkézésére és kiszerelésére vonatkozó jogszabályokban előírt, kötelezően feltüntetendő feliratokon kívül az „Huile d’olive de Nice” eredetmegjelölésű olaj címkéjén a következő információk szerepelnek:

Az „Huile d’olive de Nice” előállításának földrajzi területe Alpes-Maritimes megye alábbi településein beül található:

Ez a földrajzi terület az olajfaültetvények telepítési hagyományaival, a feldolgozóműhelyekkel meghatározott egységet alkot, és a természeti környezet (domborzati, talajtani és éghajlati feltételek) eredeti sajátosságain alapul.

A nizzai olajfaültetvényt egy olyan régió közepére telepítették, ahol a hegyvidék és a tenger találkozik és egymásba olvad. A legfontosabb vízelvezető a Var folyó a Vésubie, a Tinée és az Estéron folyó betorkolló völgyeivel. Az olajfatermesztés e völgyek mentén lefelé haladva alakult ki, amelyek kevésbé szűkek, mint a feljebb elhelyezkedő völgyek. Ezek a magaslati olajfaültetvények dombokon, lejtők aljában lévő sík területeken és gyakran „teraszos” elrendezésű lejtőkön találhatók. A talajok, amelyek különösen kedveznek az olajfatermesztésnek, kolluviális talajok és gazdagok fagyrepedéses mésztörmelékben, illetve mészmárgában, iszapos-agyagos szerkezetűek.

Az olajfákkal borított terület éghajlata mediterrán jellegű, amelyet időnként hegyvidéki hatások árnyalnak. A hőmérséklet enyhe (télen 4–11 °C közötti), sok (800–1 100 mm) csapadék hull, és kiemelkedően magas a napsütéses órák száma (évi 2 760 óra). Az erős fagyok a tengerpart mentén ismeretlenek, a szárazföld belsejében pedig ritkán fordulnak elő 750 m tengerszint feletti magasság alatt. Ebben az erős széllökésektől mentes környezetben a magasra növő, hosszú és lecsüngő ágakkal rendelkező Cailletier fajta az évszázadok során a nizzai ültetvény uralkodó fajtájává vált.

Az olajfa a Nizzai Hercegség (a Savoyai-dinasztia államainak 1526 és 1847 közötti közigazgatási egysége) és a Côte d’Azur lakosságának mindig is az egyik fő növénykultúrája volt. A betakarítás általában novemberben kezdődik és áprilisig tart, ezen belül január és március között intenzívebben folyik, amikor az érési folyamat során éppen jellemző színű olajbogyó betakarítása történik (ennek legalább 50 %-a borseprőszínű olajbogyó).

Az „Huile d’olive de Nice” elsősorban (az ültetvény olajfáinak legalább 95 %-át képviselő) Cailletier helyi olajbogyófajtából előállított olívaolaj. Az „Huile d’olive de Nice”„érett gyümölcsös” olajfajta, amelyet a „finomsága” miatt értékelnek nagyra (enyhén égető és enyhén keserű olajról van szó).

A mandulaaroma jellegzetes és uralkodó. Az olajoktól függően többé-kevésbé érvényesülő egyes másodlagos aromák, például a „zanótfélék virágaira”, a „süteményekre” emlékeztető aromák vagy a „citromra” emlékeztető aromajegy ugyancsak az „Huile d’olive Nice” jellegzetességei.

5.3. A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti ok-okozati kapcsolat

A földrajzi terület jellemzői formálták a Nizza környéki olajfavidéket és az „Huile d’olive de Nice” sajátosságait.

Alpes-Maritimes megye a földrajzi fekvése miatt (az Alpok vonulatának vége a tengerbe ereszkedik) kevés mezőgazdasági területtel rendelkezik. A szántóföldek ritkák, és az olajfákat rendezett teraszokra ültetik. A nizzai olajfaültetvény jellegzetes lejtős vidéket alkot, ahol a lejtőket a földet megtartó és az erózió ellen védelmet biztosító szárazon rakott kőfalakkal hasznosították. Az olajfatermesztés egyes veszélyeztetett területeken az egyetlen alternatíva a földek művelésből való kivonásával szemben.

A földrajzi terület különleges mediterrán éghajlata (kevés erős széllökés és kevés fagy), a napsütéses órák kiemelkedően magas száma, valamint a bőséges tavaszi és őszi esőzések egészen 700 méter tengerszint feletti magasságig kedveznek az olajfatermesztésnek. Az „Huile d’olive de Nice” előállítási területe egyszerre tengerpart menti és középhegységi terület.

E körülmények között a tökéletesen alkalmazkodó Cailletier fajta teszi ki a földrajzi terület olajfaültetvényének 95 %-át. Ezen a sajátos területen e hajlott tartású, jellegzetes fajta nagyméretű fáiról hagyományosan egyszeri alkalommal végeznek betakarítást. A betakarítás inkább kései a többi – különösen a középhegységekben fekvő – olajfatermesztő medencéhez képest, ahol a betakarítás a tél végéig elhúzódik, mivel a gyümölcsérés után az éghajlat enyhesége ezt lehetővé teszi.

A helyi fajta használata és a kései betakarítása együttesen okozza az „Huile d’olive de Nice” finomságát és a hírnevét megalapozó sajátos aromáit, például a „mandulaaromát”, de a „zanótfélék virágaira”, a „süteményekre” emlékeztető aromákat vagy a „citromra” emlékeztető aromajegyeket.

https://info.agriculture.gouv.fr/gedei/site/bo-agri/document_administratif-0e3dc185-56cd-4d6b-be3e-d82ae3a731ce/telechargement