10.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 51/8

1.

üdvözli a luxemburgi elnökség arra irányuló törekvéseit, hogy megvitassák a 2050-re szóló területi jövőképet, és örömmel tölti el, hogy a luxemburgi elnökség úgy döntött, kikéri az RB véleményét ebben a kérdésben;

2.

hangsúlyozza, hogy fontos egyértelműen elismerni, hogy az Európai Unió térségei igen változatos képet mutatnak, így problémáik eltérő megközelítéseket és stratégiákat kívánnak meg;

3.

úgy véli, hogy több mint 15 évvel az 1999-ben Potsdamban elfogadott európai területfejlesztési perspektíva után az Európai Uniónak új területi jövőképre van szüksége, amely:

4.

ezért az Európai Unió területi jövőképét illetően egy egész Európára kiterjedő, széles körű konzultációra szólít fel a területi kohézióról szóló zöld könyv (COM(2008) 616 final) alapján, és megismétli, hogy szükség volna egy a területi kohézióról szóló fehér könyvre, melyet más, határozottabb területi dimenzióval bíró uniós szakpolitikák építőköveként is fel lehetne használni már a következő, 2020 utáni tervezési időszakban;

5.

fontosnak tartja a globális tendenciák és problémák kellő időben történő felismerését, hogy a közpolitikát e tendenciák és problémák figyelembevételével alakíthassuk. Ezzel kapcsolatban az RB üdvözli az európai intézmények által készített előremutató jelentéseket, és külön kiemeli az RB „Challenges at the Horizon 2025 – Key trends and Impact on the LRAs” [Kihívások 2025 távlatában – a legfontosabb tendenciák és a helyi és regionális önkormányzatokat érintő hatások] c. tanulmányát (1);

6.

utal az Európai Uniót érintő, az ESPAS (európai stratégiai és politikai elemzési rendszer) projekt keretében készült „Globális tendenciák 2030-ig: meg tud-e birkózni az EU az előtte álló kihívásokkal?” című jelentés (2) által feltárt globális tendenciákra és kihívásokra, melyeknek mind van területi vetülete, mivel hatásuk régiónként változik a térségi sajátosságok és környezet függvényében. Az RB mindazonáltal megjegyzi, hogy a területi dimenzió az ESPAS-jelentésben nem kapott kellő figyelmet, ezért örömmel tenne annak érdekében, hogy az ESPAS-projekt jövőbeli munkája során foglalkozzanak a területi dimenzióval;

7.

úgy véli, hogy a jelenlegi és majdani tendenciák és kihívások eredményes kezeléséhez világos európai területi jövőképre van szükség, és hogy ennek meg kellene erősítenie a politikai döntéshozatal területi dimenzióját, többek között a helyi viszonyokat figyelembe vevő megközelítés alkalmazásával;

8.

ezzel kapcsolatban nyomatékosítja a 2020-ig szóló területi agenda szerepét, amely továbbra is érvényes, azonban jobban kell végrehajtani. Erre való tekintettel az RB utal „Az Európai Unió 2020-ig szóló területi agendájának jobb végrehajtása” című véleményére (3);

9.

hangsúlyozza továbbá, hogy a stratégiai tervezés és a világos, megvalósítható szakpolitikai célkitűzések meghatározása a jó politikai döntéshozatal létfontosságú elemei, amelyek egyúttal részét képezhetik a jövőképnek;

10.

emlékeztet arra, hogy uniós szinten a Szerződés (az EUMSZ 174. cikke) átfogó területi célt határoz meg az Európai Unió fejlődése tekintetében, hiszen kimondja: „átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze”. A területi kohézió abban áll, hogy garantáljuk az EU valamennyi régiójának kiegyensúlyozott fejlődését;

11.

felhívja a figyelmet a helyi viszonyokat figyelembe vevő megközelítés (4) előnyeire és hasznára. E megközelítés lényeges elemei közé tartozik az ágazatok integrálása egy adott területi stratégiába és az eredményorientált területi párbeszéd. Eredményes végrehajtás esetén a helyalapú megközelítés lehetővé teszi, hogy egyedi értéknek tekintsék és ennek megfelelően méltányolják a területi identitást és a területi sajátosságokat, és így azok új erőre kapjanak;

12.

megállapítja, hogy a helyalapú megközelítés gyakori téma ugyan az uniós intézményekben, de uniós és tagállami szinten még nem alkalmazzák mindenhol széles körben. Megismétli arra vonatkozó szilárd meggyőződését, hogy az uniós szakpolitikák helyalapú megközelítése hozza a legjobb eredményt, minthogy a szakpolitikák a konkrét helyi viszonyokhoz alkalmazkodnak, és így hatékonyabban tudják orvosolni a régiók, a városok és a települések problémáit, ezzel pedig csökkenteni a fejlettségi szintjeik közötti különbségeket;

13.

megjegyzi, hogy noha továbbra is szükség van az ágazati politikák megerősítésére, a helyalapú megközelítés a leghatékonyabb módszer az általános harmonikus fejlődés Szerződésben foglalt céljának megvalósításához. Ezzel kapcsolatban az RB utal egy az Európai Bizottság által készített tanulmányra, amely öt általános jellemzőjét határozta meg a helyalapú megközelítés sikeres végrehajtásának (5). E szerint fontos szerepet játszik a területi identitás értékelése, a földrajzi és ágazati határok meghaladása, a nyitott kormányzási rendszer, az erős vezetési képesség, valamint a kísérletezés és a cselekvő tanulás;

14.

úgy véli, hogy bár a területfejlesztéshez fontosak az ágazati stratégiák, a körülményekhez igazodó helyi és regionális fejlődés alapját a helyalapú megközelítés jelenti. Üdvözlendő, hogy ebben a programozási időszakban az európai strukturális és beruházási alapok felhasználásához egy közös kereteken nyugvó koncepciót választanak (partnerségi megállapodás), de az összes politikai intézkedés sikeres végrehajtásához fel kell számolni a jogszabályok különbözőségéből adódó akadályokat. Egyszerűsíteni kellene az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó szabályozási keretet a helyi és regionális önkormányzatok bevonásával és véleményük figyelembevételével. Biztosítani kellene, hogy az integrált területi megközelítést alkalmazó projektek finanszírozásához több alapot is igénybe lehessen venni, és a projektköltségek elszámolását egyazon szabályozási keret alapján lehessen végezni;

15.

rámutat a hatodik kohéziós jelentésben foglalt elemzésre, amely szerint „a regionális egyenlőtlenségek az elmúlt néhány évben azért növekedtek, mert a gazdasági válság a régiókat különbözőképpen érintette” (6). Valójában nemcsak a válság maga, hanem a politikai döntések, elsősorban az európai szemeszter keretében bevezetett megszorító intézkedések voltak igen különböző hatással az európai régiókra. A pénzügyileg erős régiók például mérsékelni tudták a válság hatását és meg tudtak felelni az európai szemeszter követelményeinek, míg a pénzügyileg gyenge régióknak a megszorító intézkedések következtében vissza kellett fogniuk az állami beruházásokat, ami gazdasági nehézségeket eredményezett. Az elemzés arra a következtetésre jut, hogy olyan szakpolitikai területeken és külső tényezők tekintetében is van területi hatás, amelyeket korábban nem vizsgáltak területi szempontok alapján, ilyen például a bankszektor vagy a fiskális politika. Emlékeztet arra, hogy a válság tovább növelte a régiók közötti különbségeket, és a legnagyobb mértékben az egyébként is lemaradásban lévő országokat sújtotta. Az RB ezért kiemeli, hogy – az egységesebb hatás érdekében – a szakpolitikákat a kiegyenlítés elvének és a területi megközelítésnek megfelelve kell végrehajtani. Ezért a megszorító intézkedések tekintetében kiegyensúlyozott megközelítést kell alkalmazni;

16.

megjegyzi, hogy „a GDP-n túli” kérdésekről szóló 2009-es vita óta az uniós szinten elérhető adatok mennyisége számottevően nőtt, és szükség van a GDP-t kiegészítő, egyéb mutatók vizsgálatára is, ha fel akarjuk mérni, hogy különösen az EU régióinak és városainak szintjén milyen előrehaladás történt az uniós célkitűzések teljesítését illetően;

17.

hangsúlyozza, hogy a legtöbb uniós politikának van regionális vagy helyi dimenziója, amelyet a területi hatás vizsgálatával értékelni lehet, és amelyet figyelembe kell venni e politikák kialakításánál és felülvizsgálatánál. Területihatás-vizsgálati stratégiájának kísérleti szakaszát az RB 2014-ben kezdte egyes kiválasztott ügyiratok kapcsán, és ennek keretében különféle módszereket és megközelítéseket tesztelt. Határozottan üdvözli, hogy a 2015. május 19-én közzétett szabályozásjavítási csomag után az Európai Bizottság a hatásvizsgálat részeként a területihatás-vizsgálatokat is alkalmazni fogja. Az RB ezért hangsúlyozza az uniós városfejlesztési menetrend szerepét is – különös tekintettel a „belső területekre” – és kiemeli, hogy annak végrehajtása rendkívül fontos a régiók fejlődése szempontjából. Utal az „Úton egy integrált uniós városfejlesztési menetrend felé” című véleményére (2014. június 25.) (7), és kiemeli abban megfogalmazott javaslatát, amely egy az integrált várospolitikáról szóló fehér könyv elfogadására irányul. Végül hangsúlyozza, hogy támogatja az Európai Bizottságnak azt a bejelentését, hogy gyakorlati lépéseket tesz az uniós városfejlesztési menetrend elfogadására, végrehajtására pedig 80 milliárd eurót különít el az uniós költségvetésből (8). Szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság építsen az RB tapasztalataira;

18.

aggodalommal tölti el, hogy az uniós tagállamok jelenlegi statisztikai egységei nem feltétlenül a valós társadalmi-gazdasági helyzetet jelenítik meg, és így nem szolgálhatnak a szakpolitikák későbbi kidolgozásának és végrehajtásának egyedüli alapjául. A szakpolitikákat határozott ágazatokon, régiókon és határokon átívelő jelleggel integrálni kell, figyelemmel a más régiókra átgyűrűző hatásra is;

19.

emlékeztet arra, hogy e hatások meghatározása érdekében a tagállamoknak és az Európai Uniónak bevett gyakorlatává kell tennie a területi hatások vizsgálatát a politikai döntéshozatal, valamint az ágazati beruházások tervezése és megvalósítása folyamatában. Ha az uniós és nemzeti politikák esetleges aszimmetrikus hatásait nem veszik figyelembe, e politikák sosem lesznek elég hatékonyak vagy eredményesek, ami nem kívánt hatásokat eredményezhet;

20.

kiemeli, hogy egyre több uniós polgár él városi térségben, és ezt az uniós szakpolitikák hatásainak vizsgálatakor – a velejáró városi és vidéki problémák szempontjából is – figyelembe kell venni. Jelenleg nem léteznek vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre a városi szintre vonatkozó statisztikai adatok, ezért nehéz összefüggő és alapos értékelést adni a hatásokról. Az RB és az Európai Bizottság jelenleg egy a városi hatások vizsgálatával foglalkozó kísérleti projekten dolgoznak, amelyet a jövőben majd tovább kell fejleszteni, és értékes eszköze lehet e hatások értékelésének, aminek következtében javul a jogalkotás. Hangsúlyozza továbbá, hogy a Régiók Bizottsága egy ideje szorgalmazza, hogy az uniós politikák vegyék jobban figyelembe a kis- és közepes méretű városok halmozott hatását

21.

emlékeztet arra, hogy az egyes vidéki térségek jellemzőik és problémáik alapján is nagyon eltérőek, fejlettségi szintjük pedig az uniós szint alatt van és különösen a városi területek fejlettsége mögött marad el; ráadásul ez a lemaradás egyre nagyobb méreteket ölt. Az összes terület potenciáljának teljes körű kihasználása nélkül nem lehet a területi kohéziót megvalósítani. Ez különösen fontos, mivel a városi és vidéki területeket – például az ingázással vagy a szabadidő eltöltésével kapcsolatos tevékenységek révén – összekötő funkcionális összefonódások bizonyos esetekben majdnem lehetetlenné teszik, hogy éles határt vonjunk a különböző területek között;

22.

a technológia következő évtizedekben várható rohamos ütemű fejlődésével együtt fejlődnek a hatások gyors, hatékony és tárgyilagos értékelésére szolgáló eszközök is. Már dolgoznak ilyen modelleken, és gyorsan halad a fejlesztésük, amire jó példa az Európai Területfejlesztési és Kohéziós Megfigyelő Hálózat (ESPON) gyorselemzője, a Quick Scan. Ezen eszközök rendelkezésre állásának a legfőbb akadálya pillanatnyilag az, hogy nincsenek megfelelő és teljes statisztikai adatbázisok, mindenekelőtt helyi szinten;

23.

azt is ugyanolyan fontosnak tartja, hogy értékeljék bizonyos uniós szakpolitikák területi hatásait az EUMSZ 174. cikkében meghatározott strukturális, természeti vagy demográfiai hátrányokkal sújtott régiókban – például a legészakibb, gyéren lakott régiókban, a szigeteken, a határon átnyúló vagy hegyvidéki területeken;

24.

kéri, hogy a tagállamok és az Európai Unió fordítsanak számottevően több forrást a hiányzó, a különböző területi kihívásokat tükröző statisztikai adatok megszerzésére, és masszívan fejlesszék az adatgyűjtést a legalacsonyabb közigazgatási szinten. Különösen fontos ez azokban az országokban, ahol a Eurostat területi egységei nem tükrözik megfelelően a valódi helyi és regionális szintű földrajzi jellemzőket. Ha nincs teljes és a változásokat követő képünk az Európai Unió régióiról, nem lehet a régiókat érintő problémákat eredményesen kezelő politikákat kidolgozni. Az RB emlékeztet arra, hogy a strukturális alapokról szóló új rendeletekben meghatároztak egy a strukturális alapokra vonatkozó 11. sz. tematikus célkitűzést, amelynek keretében források biztosíthatók jobb minőségű adatok helyi és regionális szintű gyűjtésére, de sajnos eddig csak kevésen éltek ezzel a lehetőséggel. Az RB ugyanakkor emlékeztet arra, hogy csökkenteni kell a különböző érdekelt felekre – többek között a helyi és regionális önkormányzatokra – háruló adminisztratív terhet, mégpedig olyan megfelelő eszközök létrehozása révén, amelyek következetes és szelektív módon lehetővé teszik a statisztikai adatok gyűjtését és a jelentéstételt, az adatok kezelésének megkönnyítése érdekében. A 11. tematikus célkitűzés keretében elérhető források esetében széleskörű nyilvánosság biztosítása szükséges;

25.

kiemeli az – Európa-szerte területi adatokat gyűjtő – ESPON-program (9) keretében végzett hasznos munkát. Főként a „Making Europe Open and Polycentric” [Európa nyitottá és többközpontúvá tétele] című jelentés előrejelzései fontosak a regionális fejlesztés megerősítéséhez szükséges befektetésekkel kapcsolatos megalapozott döntések meghozatalához. A különböző forgatókönyveket mérlegelve az RB úgy véli, hogy többközpontú fejlődésre kell törekedni, amit a 2050-re szóló területi jövőkép alapvető elemévé kell tenni, kiterjesztve mérettől függetlenül minden helyi önkormányzatra az EU minden tagállamában. A nagyvárosi térségek növekedésével a kiegyensúlyozott fejlődést kell támogatni, ugyanakkor figyelmet kell fordítani a kistelepülésekre és a kevésbé fejlett régiókra, valamint a szomszédos területek összekapcsoltságára;

26.

tekintettel arra, hogy a globális tendenciák és problémák különbözőképpen érintik az európai régiókat, és tekintettel arra, hogy minden közpolitikának van területi dimenziója, az európai területi jövőképnek elsősorban arra kell összpontosítania, hogy az európai kormányzásban érvényesüljön a területi dimenzió;

27.

emlékeztet arra, hogy az RB elfogadta az európai többszintű kormányzás chartáját (10), amely felvázolja az európai kormányzás azon alapelveit, amelyek segítenek a politikai döntéshozatal területi dimenziójának megerősítésében és Európa magasabb szintű gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának elérésében, ahogyan azt az RB a területi politikával kapcsolatos összes véleményében hangsúlyozta;

28.

úgy véli, hogy ebben az összefüggésben a hangsúlyt a helyi és regionális önkormányzatok, illetve más decentralizált szervek közötti együttműködésre mint a közszolgáltatások biztosításának eredményes, hatékony és legitim eszközére kell helyezni, és azt különleges támogatásban kell részesíteni;

29.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok határokon átnyúló együttműködése kulcsfontosságú eszköznek bizonyult a határ menti régiók fejlődésében, ezért azt az EU-nak és tagállamainak továbbra is támogatnia kell;

30.

hangsúlyozza, hogy bizonyos területeken, ahol a magánfinanszírozás kiegészítheti a közfinanszírozást, és a hozamok kellőképpen vonzóak, az innovatív pénzügyi eszközök és a világos szabályok mentén működő köz-magán partnerségek a területfejlesztés fontos eszközei lehetnek a helyalapú megközelítés szempontjából. Gondoskodni kell azonban arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatok megfelelő iránymutatást kapjanak a pénzügyi eszközök használatáról (11);

31.

hangsúlyozza, hogy a helyi politikai vezetők és demokratikusan megválasztott helyi önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a helyalapú megközelítés fejlesztésében, továbbá megjegyzi, hogy ez a fajta megközelítés az érdekelt felek részéről aktív részvételt és minden kormányzási szinten nyitottságot kíván meg. Fontos, hogy a folyamat minden szereplője tisztában legyen a folyamattal, annak értékeivel és előnyeivel;

32.

kiemeli, hogy a helyalapú megközelítés értelmében a kormányzás különböző szintjén elhelyezkedő szereplőknek konkrét feladataik vannak. A területrendezési és területfejlesztési stratégiákban mindig figyelembe kell venni az emberekhez legközelebb álló szintet, amely az esetek túlnyomó többségében a helyi vagy regionális szintet jelenti;

33.

az európai hatáskörbe tartozó szakpolitikai területeken a területi dimenziót szisztematikusan fontolóra kell venni. Ezzel kapcsolatban az RB üdvözli az Európai Bizottságnak a szabályozás javítására irányuló kezdeményezését, és egyetért azzal, hogy a „minőségi jogalkotás elveit alkalmazva biztosítjuk, hogy az intézkedések tényeken alapuljanak, megfelelően épüljenek fel, valamint kézzelfogható és fenntartható javulást hozzanak a polgárok, a vállalkozások és az egész társadalom számára” (12). Az RB különösen örvendetesnek tartja, hogy a szabályozás javítására irányuló kezdeményezés figyelembe veszi a többszintű kormányzás európai chartájában foglalt alapelveket;

34.

rámutat, hogy az RB létrehozott egy platformot az Európa 2020 stratégia nyomon követésére, hogy figyelemmel kísérhesse a stratégia területi dimenzióját. A platform arra a következtetésre jutott, hogy a megújult Európa 2020 stratégia a kormányzás minden szintjén a szorosabb partnerségre és felelősségvállalásra kell hogy alapozzon, teret adva a területi dimenziónak, a nagyobb átláthatóságnak és elszámoltathatóságnak, valamint a többszintű kormányzásnak (13);

35.

úgy véli, hogy – a partnerségekre vonatkozó európai magatartási kódexszel összhangban – a helyi és regionális önkormányzatokat kell megbízni azzal, hogy területi sajátosságaik egyedi értékként való felhasználásával és az egyeztetett európai célkitűzések figyelembevételével fejlesztési terveket készítsenek. Az RB hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika létfontosságú pénzügyi támogatást és módszertani útmutatást jelent a helyi és regionális önkormányzatok számára a fejlesztési terveik végrehajtásához. A hatékony kormányzás ugyanúgy kulcsfontosságú a programok jobb végrehajtása szempontjából, mint a projektek minősége;

36.

megjegyzi, hogy az Európa 2020 stratégiáról és az európai szemeszterről szóló, az RB Európa 2020 stratégiát nyomon követő platformja által nemrég (2015 októberében) közzétett 6. nyomonkövetési jelentés szerint a helyi és regionális önkormányzatokat 15 uniós tagállamban szorosan bevonták a nemzeti reformprogramok kidolgozásába. Továbbá, a programok végrehajtása tekintetében a 28 kormány közül 23 kifejezetten utalt arra a szerepre, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok bizonyos területeken, például a munkaerő-piaci politika, a társadalmi befogadás és az egészségügy területén játszanak. Az Európa 2020 stratégia kapcsán 20 tagállam kiemelte a helyi hatóságokra a nemzeti reformprogramokban háruló szerepet a társadalmi befogadás, a megújuló energiaforrások és az éghajlatváltozás terén. Ezért azt kéri, hogy az Európa 2020 stratégia felülvizsgálata során tovább erősítsék az uniós szakpolitikák területi dimenzióját annak érdekében, hogy a nemzeti reformprogramok kidolgozásakor minden tagállam tiszteletben tartsa a szubszidiaritás, a többszintű kormányzás és a partnerség elvét;

37.

a kohéziós politikának biztosítania kell az összhangot a helyi, illetve regionális tervek és az európai célkitűzések között. Ennek fő eszközei a partnerségi megállapodások és az operatív programok. Az RB nyomatékosítja, hogy az európai strukturális és beruházási alapokon keresztül a kohéziós politikai célokra nyújtott finanszírozás hozzájárulhat a tervek végrehajtásához szükséges pénzügyi támogatáshoz. Hangsúlyozza továbbá, hogy a helyi és regionális fejlesztési tervek végrehajtásához további segítség nyújtható a kohéziós politika konkrét eszközein – például az integrált területi beruházáson (ITI) és a közösségek szintjén irányított helyi fejlesztésen (CLLD) – keresztül, amelyeket szélesebb körben kellene alkalmazni;

38.

sok más uniós szakpolitikai terület, többek között a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés, a közlekedés és az energiaügy, valamint a környezetvédelem ugyanolyan jelentős területi vetülettel rendelkezik, mint maga a kohéziós politika. Ezért a helyi és regionális fejlesztési tervek megvalósulásának segítése érdekében ezeket az egyéb ágazati politikákat is módosítani kell. Így a 2050-re szóló területi jövőképnek minden számottevő területi vetülettel rendelkező uniós szakpolitikára ki kell terjednie, hogy az összes releváns uniós szakpolitikára vonatkozó döntéshozatalban helyalapú megközelítést alkalmazzanak;

39.

európai szinten az európai területi stratégia és jövőkép következetesebb és összehangoltabb megközelítésére van szükség; folyamatos együttműködést kell kialakítani a helyi és regionális önkormányzatokat képviselő tagállami és európai szervezetekkel. Az ágazati politikák kidolgozásakor e megközelítés részét kell képeznie a strukturált és szisztematikus tapasztalat- és tudáscserének;

40.

végezetül úgy véli, hogy az európai stratégiának/jövőképnek folyamatosan alakulnia kell, többek között a helyi és regionális önkormányzatokat európai és nemzeti szinten képviselő szervezetekkel való folyamatos együttműködés segítségével kapott, alulról jövő visszajelzések felhasználása révén, illetve az olyan globális fejlemények figyelembevételével, mint a migrációhoz és a klímaváltozáshoz kötődő kihívások, melyek kapcsán az uniós helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak a szolidaritás elve alapján.