10.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 51/25

1.

úgy véli, hogy a szövetségek, szövetkezetek és a kölcsönösségen alapuló egyesületek formájában 2 millió vállalkozásból álló szociális gazdaságnak kulcsszerepe van az Európai Unió társadalmi és gazdasági fejlődésében. Az ágazat 11 millió munkahelyet teremt, ami az aktív keresők 6 %-ának felel meg, és az összes európai vállalkozás 10 %-át tartalmazza;

2.

hangsúlyozza, hogy a szociális gazdaság intézményei és szereplői ellenállóképesnek bizonyultak a válság alatt, és hozzájárultak a polgárok jóléti szintjének emeléséhez és munkaerő-piaci helyük komoly nehézségek árán történő megtartásához akkor is, amikor más szervezetek és vállalatok erre nem voltak képesek. Ez a jellegzetességük különösen annak kapcsán volt látványos, hogy sikeresen integrálták azokat a csoportokat, amelyeknek nehézséget jelentett az, hogy megjelenjenek a munkaerőpiacon vagy visszatérjenek oda;

3.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság által 2012-ben elfogadott, a GMU szociális dimenziójának megerősítéséről szóló közlemény, továbbá a 2013-ban elfogadott szociális beruházási csomag nyomon követése során jobban figyelembe kell venni, hogy a szociális gazdaság mennyire hozzájárul az Európa 2020 stratégia szociális célkitűzéseinek megvalósításához; úgy ítéli meg továbbá, hogy a szociális gazdaságba irányuló beruházásoknak az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az Európai Szociális Alap keretébe is kellene tartozniuk, mivel ezek – az EFSI és más európai uniós finanszírozási források mellett – gyakran segítik színvonalas munkahelyek megteremtését az európai polgárok számára;

4.

hangsúlyozza, hogy azáltal, hogy a közösséget alkotó egyének közötti együttműködésen és polgári szerepvállaláson alapulnak, a szociális gazdaság kezdeményezései a működési helyükkel való összhangnak és kötődésnek köszönhetően, mivel csökkentik a közösség kiszolgáltatottságát a vállalatáthelyezésekkel szemben, eközben pedig vállalati társadalmi felelősségvállalásuk részeként nagyobb biztonságot nyújtanak munkavállalóik számára, hozzájárulnak a társadalmi, gazdasági és területi kohézió, valamint a bizalom növeléséhez az egész EU-ban;

5.

üdvözli, hogy az uniós jogszabályok, mint például az Európai Szociális Alapról szóló 1304/2013/EU rendelet, az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1301/2013/EU rendelet vagy az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programjáról és a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú európai Progress mikrofinanszírozási eszköz létrehozásáról szóló 283/2010/EU európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról szóló, 2013. december 11-i 1296/2013/EU rendelet nagy jelentőséget tulajdonít a szociális gazdaságnak. Üdvözli továbbá az esb-alapok 2014–2020 közötti programozási időszakára vonatkozó új rendeleteket, amelyek a szociális vállalkozást az ESZA és az ERFA kiemelt beruházási lehetőségei közé sorolják, erősítik a partnerségi megközelítést, továbbá lehetőséget teremtenek a partnerség alapú kezdeményezések előmozdítására a szociális gazdaság és a helyi/regionális önkormányzatok között, például a közösségvezérelt helyi fejlesztési eszközök révén;

6.

rámutat, hogy a szociális gazdaság szervezetei az összes polgár, még a termelési rendszer által a perifériára sodortak körében is ösztönzik a szerepvállalást, valamint a szolidaritást és a vállalkozói szellemet, ez pedig hozzájárul az értékteremtő gazdasági tevékenység fellendítéséhez és a szociális vállalkozások esetében a jövedelmezőséghez, még a gazdaságilag gyengébb ágazatokban is;

7.

kiemeli, hogy az állami szektor, a szociális gazdaság számos intézménye és a magánszektor – különösen a szociális vállalkozások – közötti dinamikus partnerségek révén támogatni kell a polgári részvételt és a közös alkotási folyamatokat a szociális szférában, a szociális szempontból innovatív intézkedések és politikák irányába mutató megközelítés elfogadása mellett;

8.

rámutat arra, hogy állami szinten viszonylag kevéssé ismerik el a szociális gazdaságban rendelkezésre álló vállalkozói kapacitást, ami egyebek között azt eredményezi, hogy a különböző régiókban és országokban működő szereplők között nem alakul ki kapcsolat. Emiatt alapvető jelentősége van a bevált gyakorlatok kölcsönös kicserélésének, partnerségek kialakításának, illetve annak, hogy ösztönzőket és finanszírozást teremtsenek a vállalkozói készség, a szociális innováció és a szociális beruházások előmozdítása érdekében. Mindez előfeltétele annak, hogy a szociális gazdaság vonzóbbá és elismertebbé váljon;

9.

javasolja, hogy Európában kapjon nagyobb hangsúlyt a szociális gazdasággal kapcsolatos kutatás, támaszkodva egyebek között a szociális gazdaság témájában indítandó általános, a nyilvánosságnak és különösen a diákoknak szóló képzési programok, illetve a szociális gazdaság szereplőit és a munkanélkülieket megcélzó speciális programok kialakítására és elterjesztésére, valamint partnerségeket hozva létre a szociális gazdaság szervezetei, az oktatási és képzési intézmények, továbbá a helyi és regionális önkormányzatok között;

10.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak, a tagállamoknak és az EU-nak is ösztönöznie kellene a partnerséget és az információs és kommunikációs technológiák fejlődése által folyamatosan elérhetővé váló új eszközök és új szociális támogatási lehetőségek kifejlesztésének támogatását. Ehhez emelni kell a nyújtott szolgáltatások színvonalát és elérhetőségét, ésszerűsíteni kell a költségeket és hozzá kell járulni ahhoz, hogy a nagyközönség szemében vonzó kép alakuljon ki a szociális gazdaságról;

11.

szorgalmazza, hogy a tagállamok tegyenek lépéseket a szociális gazdasági szereplők piaci működésének megkönnyítése érdekében, mivel ezek a szereplők fontos szerepet játszanak többek között a munkanélküliséggel és a társadalmi kirekesztéssel összefüggő problémák megoldásában azáltal, hogy visszavezetik a munka világába a kirekesztettnek számító csoportokat;

12.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő egy olyan jogi keretet, amely közös meghatározásokat tartalmaz a szociális gazdaság különböző európai formáira – melyek például a szövetkezetek, alapítványok, biztosító egyesületek és szövetségek – vonatkozóan annak lehetővé tétele érdekében, hogy a szociális gazdaság vállalkozásai biztos jogi alapon működhessenek, és így élvezhessék a belső piac és a szabad mozgás nyújtotta előnyöket. E dokumentumnak mindenekelőtt közös definíciókat kell tartalmaznia. Az ilyen szervezetekkel való európai partnerségi programok kialakítása ezekre a meghatározásokra támaszkodhat annak érdekében, hogy a támogatást hozzáilleszthessék az egyes szervezettípusok szükségleteihez, és megszilárdítsák szerepüket a foglalkoztatás előmozdításában és a regionális szint vállalkozói kapacitásának fejlesztésében;

13.

megjegyzi, hogy az intézmények és a szociális gazdaság szereplői által a munkanélküliség elleni küzdelemben és az inkluzív és fenntartható növekedés előmozdításában betöltött pozitív szerep nagy jelentőséggel bír az olyan területeken, amelyekre a termelői dinamizmus hiánya és a gyenge vállalkozói szellem miatt jellemző a kivándorlás és a népesség gyors elöregedése, különös tekintettel a vidéki területekre. Ezeken a területeken a szociális gazdaság jelentősége meghaladja a szociális természetű javak és szolgáltatások iránti helyi kereslet kielégítését, hiszen a szociális gazdaság szervezetei azon ritka intézmények közé tartoznak, amelyek a szándékok egyesítésével képesek előmozdítani a vállalkozói szellemet és visszatartani vagy vonzani olyan gazdasági szereplőket, akik ki tudják aknázni az adott területen rendelkezésre álló helyi forrásokat;

14.

javasolja a szociális gazdaság és szakoktatás közötti együttműködés elősegítését minden területen, iskolai és diákszövetkezetek létrehozásának támogatását, amely révén kiszélesíti a fiatalok pályaválasztási lehetőségeit, hozzájárulva az ifjúsági munkanélküliség kialakulásának megelőzéséhez. Ennek szellemében az EGSZB támogatja még az iskolai és diákszövetkezetek belefoglalását a szociális gazdaság szereplői körébe, és azt ajánlja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy egymással egyeztetve vegyék fel a szövetkezeteket és a szociális gazdaságot a vállalkozási ismeretek általános iskolai és felsőoktatási országos tanterveibe és programjaiba;

15.

úgy véli, hogy amikor és amilyen módon csak lehetséges, meg kell emelni a szociális gazdaság szervezeteivel alkotott partnerségeknek juttatott nemzeti és uniós szintű támogatást az alacsony népsűrűségű területeken, a különösen magas munkanélküliségi mutatókkal és a kiszolgáltatott társadalmi csoportok alacsony foglalkoztatási arányával jellemezhető régiókban, a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel küzdő régiókban, valamint a sajátos környezeti érdekkel bíró régiókban, hogy előmozdítsák az ilyen partnerségek különleges szerepét az értékteremtésben és az érték megtartásában ezekben a régiókban;

16.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy rugalmasan alkalmazza a szociális gazdaság szervezeteinek állami támogatására vonatkozó szabályokat, támogassa a helyi és regionális önkormányzatokat e szabályok megértésében és arányos alkalmazásában, és lehetőség szerint növelje azon támogatások összegét, amelyeket a tagállamok, illetve azok helyi és regionális önkormányzatai, valamint az EU a partnerségeknek, többek között a szociális gazdaság szervezeteinek folyósítanak;

17.

örömmel fogadja, hogy a közelmúltban elfogadták a közbeszerzésekről és a koncessziókról szóló irányelveket (2014/24/EU, 2014/25/EU és 2014/23/EU irányelvek), amelyek többek között a szociális befogadás és a szociális innováció elősegítésére irányuló rendelkezéseket és szociális kritériumokat is tartalmaznak; a tagállamokat annak biztosítására kéri, hogy a jelenlegi szakaszban, amikor ezeket az irányelveket átültetik a nemzeti joganyagba, a szerződéseket odaítélő hatóságok teljes mértékben felhasználhassák a fenntartott szerződésekre vonatkozó különleges rendelkezéseket és az egyszerűsített eljárásokat, amelyeknek az a céljuk, hogy mind nemzeti, mind regionális és helyi szinten erősítsék a szociális gazdaságban részt vevők szerepét. Felkéri továbbá az uniós intézményeket, hogy ellenőrizzék ezeknek a szabályoknak a nemzeti, regionális és helyi szintű végrehajtását, és folytassanak vitát javításukról;

18.

megismétli, hogy a szociális gazdaság megfelelő és igen hatékony eszköz lehet a rejtett gazdaság elleni küzdelemben és a gazdasági és társadalmi értékteremtésben;

19.

létfontosságúnak tartja, hogy felszabadítsák a szociális gazdaságban rejlő lehetőségeket oly módon, hogy különféle finanszírozási eszközök, például európai alapok, kockázatitőke-alapok, mikrohitelek és közösségi mikrofinanszírozás (crowdfunding) révén javítják a szociális gazdaság piacra jutását, és megfelelő helyi, regionális, nemzeti és uniós szintű finanszírozási eszközöket mozgósítanak, egyensúlyba hozva a gazdasági/pénzügyi elvárások szükséges szintjét az ezen szervezetek által helyi szinten végzett tevékenységek elismert közérdekűségével;

20.

sajnálja, hogy a digitális egységes piacra vonatkozó európai bizottsági stratégia nem említi meg a szociális gazdaságot, és az együttműködésen alapuló, nem kereskedelmi jellegű gazdaságot is éppen csak érinti, pedig ez utóbbiban nagyon jelentős szociális lehetőségek rejlenek;

21.

hangsúlyozza, hogy a szociális gazdaság szervezeteiben ki kell alakítani a nyomon követés kultúráját, javítva képességüket a fellépések gazdasági és szociális dimenziójának felmérésére és ismertté tételére, illetve olyan módszertant és mutatókat dolgozva ki, amelyek megfelelnek sajátosságaiknak és jellemzőiknek. Különböző módon terjeszteni kell és hozzáférhetővé kell tenni a nyomon követés során szerzett tapasztalatokat;

22.

üdvözli az Európai Bizottság által létrehozandó többnyelvű digitális platformot – az Európai Szociális Innováció Platformját – a szociális innovációval kapcsolatos információk kölcsönös kicserélésének előmozdítására, de véleménye szerint a platformban külön szekciót kellene kialakítani a szociális gazdaság számára;

23.

azt javasolja, hogy az Európai Bizottság hozzon létre egy kimondottan a szociális gazdaságnak szentelt osztályt, mivel a jelenlegi helyzetben az a döntés, hogy a Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóságon belül több osztály összevonásával létrehoznak egy „Klaszterek, szociális gazdaság és vállalkozás” osztályt, a jelek szerint nincs összhangban a szociális gazdaság keretével és adottságaival;

24.

arra ösztönzi az uniós intézményeket, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy vegyék számba és terjesszék a párbeszéd új formáinak, illetve a politikák közös kidolgozásának és végrehajtásának példáit, melyek a helyi/regionális önkormányzatok, a szociális gazdaság és más szereplők közötti partnerségeken alapulnak;

25.

kiáll amellett, hogy a szociális gazdaság szervezeteinek többsége által folytatott tevékenység erősen helyi (vagy területi) jellege miatt az EU és az egyes tagállamok mozdítsák elő és ösztönözzék a helyi és regionális önkormányzatok szerepének kibővítését a szociális gazdaságnak szóló programok és politikák meghatározásában, illetve azok más szakpolitikákkal való összehangolása terén, elősegítve így a kitűzött célok elérését;

26.

javasolja, hogy az Európai Bizottság tegyen javaslatot – azoknak a tagállamoknak, amelyek ezt eddig nem tették meg – a szociális gazdaság működéséhez és fejlődéséhez szükséges jogi keret mielőbbi megalkotására és elfogadására, illetve arra, hogy még ezt megelőzően határozzanak meg egyértelmű stratégiát az ágazat számára.