10.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 51/22

1.

rámutat, hogy a foglalkoztatási és szociális politika elsősorban a nemzeti vagy regionális kormányzatok hatáskörébe tartozik, hogy az EU koordinációs hatáskörrel rendelkezik ezen a téren, valamint hogy az európai munkabérekre vonatkozó normákkal kapcsolatos bármely uniós kezdeményezésnek tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét;

2.

emlékeztet arra, hogy egy, a szegénység megítéléséről készült Eurobarométer-felmérés szerint az emberek döntő többsége (73 %-a) sokakat érintő problémának látja a szegénységet országában és mielőbbi nemzeti (89 %), illetve uniós (74 %) szintű fellépést szorgalmaz a probléma kezelésére (1);

3.

elismeri, hogy minden dolgozónak joga van a tisztes javadalmazáshoz, amely elégséges önmaga és családja tisztes megélhetéséhez, és ez a jog rögzítve van az Európai Szociális Chartában, melyet majdnem minden tagállam elfogadott;

4.

úgy véli, hogy az Európai Unió demokratikus legitimációját erősíti az, ha az európai polgárok felismerik, hogy a döntéshozók foglalkoznak a szociális fejlődés kérdésével is, amikor a foglalkoztatási és a szociális dimenziót teljes mértékben beépítik a gazdaságpolitikai koordináció éves ciklusába (azaz az európai szemeszterbe), és előmozdítják a növekedést;

5.

emlékeztet arra, hogy az EU elkötelezte magát az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak teljesítése, valamint a szegénység felszámolásának második ENSZ-évtizedét (2008–2017) meghirdető határozatának végrehajtása mellett;

6.

rámutat, hogy a közbeszerzési szerződések munkaügyi záradékairól szóló C94. sz. ILO-egyezmény jelenleg kilenc uniós tagállamban kötelező érvényű, és önkéntes jelleggel más tagállamokban is alkalmazzák. Tisztázni kell azonban a C94. sz. ILO-egyezmény és az EU-Szerződés közötti esetleges jogi összeférhetetlenségeket;

7.

tudomásul veszi az Európai Parlamentnek a minimáljövedelem kérdésével kapcsolatos felhívásait (2), köztük azt is, amelyben az EP a közelmúltban felkérte az Európai Bizottságot, hogy „valamennyi érdekelt féllel együtt tárjon fel minden lehetőséget az Európai Monetáris Unió megerősítésére, ellenálló képességének növelésére, valamint hogy az fokozza a növekedést, a foglalkoztatást és a stabilitást olyan szociális vetülettel, melynek célja […] az európai szociális piacgazdaság megőrzése és a kollektív tárgyalásokhoz való jog tiszteletben tartása, amelynek értelmében biztosított lenne a tagállamok szociálpolitikájának összehangolása – beleértve az egyes tagállamokra jellemző és általuk megállapított minimálbért vagy -jövedelmet” (3);

8.

megerősíti, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés akadályozza a tisztes megélhetést, és így aláássa az emberek alapvető jogait, és úgy véli, hogy minden tagállamnak tisztes megélhetést kellene biztosítania – például a megfelelő életkörülmények biztosításához szükséges szolgáltatások nyújtásával –, és olyan politikákat – mindenekelőtt munkaerő-piaci és szociálpolitikát – kellene folytatnia, amelyek garantálják a méltányos jövedelmet az élet minden szakaszában;

9.

hangsúlyozza, hogy égető kérdésről van szó, hiszen az EU-t sújtó gazdasági válság óta nőtt a szegénység és növekedtek a társadalmi különbségek is, az azt követően, kizárólag a megszorításra fókuszáló intézkedések pedig csak továbbsúlyosbították a problémát. Nőtt a szegénység veszélyének kitett emberek száma, köztük is különösen érintettek a nők és a gyermekek;

10.

hangsúlyozza, hogy úgy tűnik, hogy az Európa 2020 stratégiában a szegénység visszaszorítása kapcsán kitűzött cél veszélybe került, és hogy arra vissza kell térni az Európa 2020 folyamat következő felülvizsgálata keretében, mivel 2009 és 2012 között a szegénységben élők száma 114 millióról 124 millióra emelkedett (4);

11.

üdvözli, hogy a legtöbb uniós tagállamban léteznek akár törvényileg előírt, akár kollektív tárgyalások eredményeként létrejött minimálbér-rendszerek. A bérek alakulásának kérdése a tagállamok és/vagy a nemzeti szociális partnerek hatás- és illetékességi körébe tartozik. Teljes mértékben tiszteletben kell ezért tartani a szociális partnerek autonómiáját, valamint a kollektív szerződések megkötéséhez való jogukat;

12.

kiemeli, hogy a minimálbér-rendszerek nagymértékben eltérőek, és megjegyzi, hogy egyes országokban ez a szint a mediánjövedelem 50 %-a alatt van megállapítva (5), illetve hogy egyre nagyobb problémát jelent az aktív keresők szegénysége is;

13.

elismeri, hogy a kollektív tárgyalás döntő szerepet játszik a minimálbérek meghatározásában, ám rámutat arra, hogy számos szektorban és kkv-ban nem léteznek ágazati megállapodások, ezért bizonyos munkavállalók kiszorulnak ebből a rendszerből; felszólítja a nemzeti szociális partnereket, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten javítsák a szociális párbeszédet;

14.

úgy véli tehát, hogy a tagállamokat ösztönözni kellene arra, hogy igazságos foglalkoztatási feltételek és szabályok mellett, referencia-költségvetések (azaz azokból az árukból és szolgáltatásokból álló kosarak, amelyekre egy egyénnek szüksége van ahhoz, hogy megfelelő jóléti szinten élhessen) (6) alapján, a mediánbér 60 %-át hivatkozási alapként használva elfogadjanak egy irányadó méltányos bérszintet. Egy friss Eurofound-tanulmányban (7) közölt képzeletbeli forgatókönyv szerint amennyiben a minimálbért a nemzeti mediánbér 60 %-ában állapították volna meg, akkor az – 2010-es adatok alapján – az uniós munkavállalók mintegy 16 %-ának kedvező lett volna;

15.

kiemeli az Európai Referencia-költségvetés Hálózat által annak érdekében végzett munkát, hogy közös módszertant dolgozzon ki Európában a referencia-költségvetések megállapítására, hogy azok tartalma, például az élelmiszerkosár összehasonlítható legyen az egyes tagállamok között;

16.

hangsúlyozza, hogy a magánszektor eladósodottsága, mely 2014-ben az euróövezetben elérte a GDP 126 %-át – az államadósság esetében ez az arány 92 % –, tovább súlyosbítja a fogyasztás és a beruházások alacsony szintjével jellemezhető helyzetet; felveti ezzel kapcsolatban, hogy a méltányos bérrendszerek fontosak abból a szempontból, hogy stabilizálják a gazdaságot és fellendítik a nem áralapú versenyképességet, ekként pedig a gazdasági növekedés fontos motorját jelentik és segítenek elkerülni a stagnálást; ezenkívül annak érdekében, hogy garantálják a háztartások jövedelmét, meg kellene fontolni egy, a túlzott eladósodottság kezelésére irányuló uniós szintű eljárás bevezetését, amely többek között a háztartások tulajdonában levő ingatlanok kisajátításának feltételeire vonatkozna;

17.

fenntartja, hogy a méltányos munkabér azt jelenti, hogy az állami szektornak csak kismértékben vagy egyáltalán nem szükséges fizetéskiegészítésekkel vagy adókedvezményekkel támogatnia a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat, ami esetleg segíthetné a tagállamokat költségvetési kötelezettségeik teljesítésében;

18.

azt javasolja, hogy a minimálbérrel kapcsolatos intézkedéseket a foglalkoztatási feltételekkel és körülményekkel együtt vizsgálják, különösen egyes rugalmas rendszerek esetében;

19.

fenntartja, hogy többek között méltányos bér és hozzá kapcsolódó tisztességes foglalkoztatási feltételek és szabályok, illetve megfelelő szociális védelmi rendszer nélkül nem lehet olyan tisztességes versenyhelyzetet teremteni az uniós tagállamok között, hogy azok egyfajta „negatív verseny” keretében és „szociális dömping” formájában ne ígérjenek egymás alá;

20.

kiemeli, hogy a kérdés különös jelentőséggel bír a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvre és az azon alapuló európai bírósági ítéletekre tekintettel, amelyek értelmében a vállalatoknak nem kötelességük a nem általánosan alkalmazandó ágazati minimálbér-megállapodásokat szem előtt tartani (8);

21.

sürgeti a nemzeti és regionális hatóságokat, hogy alkalmazzák teljes körűen a munkavállalók kiküldetéséről szóló végrehajtási irányelvet; ennek kapcsán érdeklődéssel várja a munkavállalók kiküldetésére alkalmazandó jelenlegi jogszabályok beharangozott európai bizottsági felülvizsgálatát. A cél a szociális dömping elleni küzdelem, valamint az, hogy az ugyanazon a helyen végzett ugyanolyan munkát az egész EU-ban ugyanúgy díjazzák;

22.

úgy véli, hogy ezen a téren további vitákat kell folytatni többek között az EUMSZ 9. és 156. cikkének alapján és – a szubszidiaritási és arányossági elv tiszteletben tartásának biztosítása végett – olyan, kevésbé merev folyamatok révén, mint amilyen a nyitott koordinációs módszer, illetve az európai szemeszter részeként, amely már eddig is foglalkozott a munkabérrel kapcsolatos kérdésekkel;

23.

kijelenti továbbá, hogy a korrekt béreket mint gazdasági tényezőt meg lehetne említeni az országspecifikus ajánlásokban is, amelyek már tartalmazzák a munkaerő-piaci bérmeghatározást és foglalkoznak a bérnövekedés kordában tartásával;

24.

elismeri, hogy a minimálbérek jelentősen eltérőek az EU azon tagállamaiban, amelyekben létezik minimálbér. Hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamokra jellemző tisztességes munkabérek –, amelyeket a tagállamok jogszabályok vagy kollektív tárgyalások révén és mindenképpen hagyományaiknak és gyakorlataiknak teljes mértékű tiszteletben tartásával állapítanak meg –, segíthetnének elérni az Európa 2020 stratégiának azt a célkitűzését, hogy 20 millió embert kiemeljünk a szegénységből és a társadalmi kirekesztettségből;

25.

véleménye szerint a méltányos munkabérekkel enyhíteni lehetne az Európában tapasztalható egyenlőtlenségek elfogadhatatlan mértékén is, amely komoly kockázatot jelent a társadalmi kohézióra, politikai kérdésnek számít és veszélyezteti az EU jövőbeli növekedési potenciálját;

26.

utal arra, hogy sok jó példával találkozhatunk olyan tagállamokban, amelyekben az alacsony bérű munkavállalók a foglalkoztatottaknak csak kis hányadát teszik ki. A szóban forgó tagállamok közül háromban – Svédországban, Dániában és Olaszországban – nincsenek törvényben meghatározott minimálbérek vagy a kollektív szerződések általános alkalmazását előíró jogszabályok: a bérek megállapítása a gyakorlatban, a hagyományok alapján történik, mégis jól működik (9);

27.

arra ösztönzi az uniós helyi és regionális önkormányzatokat, hogy munkaadói minőségükben járjanak elöl jó példával, és törekedjenek arra, hogy munkavállalóiknak tisztességes bért biztosítsanak, ezenkívül kéri a bevált gyakorlatok uniós szinten történő megosztását;

28.

üdvözli továbbá, hogy egyes helyi és regionális szintű hatóságok közbeszerzési politikáik révén ösztönzik és szorítják rá szállítóikat arra, hogy munkatársaiknak méltányos béreket fizessenek. Ezzel kapcsolatban megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a közbeszerzésről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, amely 2016 áprilisában lép hatályba, kifejezetten megemlíti, hogy nem lehet megakadályozni a munkavállalók számára kedvezőbb alkalmazási feltételek alkalmazását ((37) preambulumbekezdés), és rögzíti, hogy az ajánlatkérő szervek a közbeszerzési szerződések odaítélési szempontjaként nem használhatják kizárólag az árat vagy kizárólag a költségeket (67. cikk). Ezenkívül örömmel üdvözli az Európai Unió Bírósága által a C-115/14. sz. ügyben (2015. november 17.) hozott ítéletet, amely kimondja, hogy az uniós jog nem tiltja eleve, hogy a közbeszerzési eljárásból kizárják az olyan pályázókat, akik nem vállalják, hogy kifizetik az érintett dolgozóknak a minimálbért (10).