27.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 366/140

—

tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 2001. november 14-i dohai miniszteri nyilatkozatára (1),

—

tekintettel a WTO 2005. december 18-i hongkongi miniszteri nyilatkozatára (2),

—

tekintettel a WTO hongkongi miniszteri konferenciáját követő, a dohai forduló értékeléséről szóló 2006. április 4-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a WTO reformjáról szóló 2008. április 24-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a dohai fejlesztési menetrendről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2008. október 9-i (5), a 2009. december 16-i (6), a 2011. szeptember 14-i (7) és a 2013. november 21-i (8) állásfoglalásokra,

—

tekintettel a 2013 decemberében, Baliban megrendezett kilencedik miniszteri konferenciára és különösen a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásra (9),

—

tekintettel a WTO-ról szóló parlamenti konferencia éves ülésén 2015. február 17-én Genfben konszenzussal elfogadott záródokumentumra (10),

—

tekintettel a WTO 2015. június 17-i küldöttségvezető ülésén tett nyilatkozatokra,

—

tekintettel az ENSZ millenniumi fejlesztési céljaira (11),

—

tekintettel a kereskedelemösztönző támogatások 2015. június 30. és július 2. között Genfben lefolytatott ötödik átfogó felülvizsgálatára (12),

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a 2001-ben útjára indított dohai forduló célja új kereskedelmi lehetőségek teremtése, a többoldalú kereskedelem szabályainak megerősítése és a kereskedelmi rendszer jelenlegi egyensúlytalanságainak kezelése, ami abban nyilvánul meg, hogy a tárgyalások középpontjába a fejlődő országok, és különösen a legkevésbé fejlett országok szükségleteit és érdekeit állítják; mivel e célkitűzések abból a meggyőződésből erednek, hogy egy igazságosabb és méltányosabb szabályokon alapuló többoldalú rendszer hozzá tud járulni az összes földrész gazdasági fejlődését szolgáló tisztességes és szabad kereskedelem kialakításához és a szegénység csökkentéséhez;

B.

mivel az Unió következetesen szorgalmazta a kereskedelem határozott, többoldalú, szabályalapú megközelítését, ugyanakkor elismerte, hogy a kiegészítő megközelítések – például a kétoldalú, regionális és többoldalú megállapodások – szintén elősegíthetik a kereskedelmi nyitást és a gazdasági fejlődést, különösen a liberalizáció újraindítása, valamint a szabályok és elvek korszerűsítése révén a WTO által kevésbé felügyelt politikai területeken, és támogathatják a többoldalú rendszert, amennyiben az érintett megállapodások megfelelnek a WTO előírásainak, közösen elfogadott szabályokon alapulnak és megteremtik a feltételeket a lehetséges jövőbeni multilaterális kerethez;

C.

mivel bár a WTO és a WTO keretében megkötött megállapodásokban rögzített szabályok elősegítették annak megakadályozását, hogy az 1930-as évek óta tapasztalt legsúlyosabb pénzügyi és gazdasági válságra adott válaszként kiforrott és elterjedt protekcionizmust alkalmazzanak, és mivel egy 2014. novemberi WTO-jelentés szerint a 2008-ban kezdődő válság óta bejegyzett 1 244 megszorító intézkedésből csak 282-t távolítottak el, ami növeli az ilyen intézkedések elleni fellépés fokozására irányuló igényt; mivel a szabályok megújításának meghiúsulása a belföldi piacok és termelők védelmének új és innovatív módjaihoz vezethet;

D.

mivel a nyitott és tisztességes többoldalú kereskedelmet jobban korlátozzák a különböző nem vámjellegű akadályok, mint a kereskedelmi vámok, amelyeket alapjában véve a globalizáció előrehaladtával felszámolnak;

E.

mivel azonban fontos figyelembe venni bizonyos ágazatok, és különösen a mezőgazdasági ágazat érzékenységét a piac megnyitása tekintetében;

F.

mivel a közös agrárpolitika reformja az Európai Unió hozzájárulása a dohai forduló elvárásaihoz;

G.

mivel a 2013. évi kilencedik miniszteri konferencia eredményei általános jelentőségűek a szervezés és különösen a kereskedelmi eljárások egyszerűsítését célzó, a konferencián megkötött megállapodás tekintetében, amely a WTO megalapítása, azaz 1995 óta az első megkötött többoldalú megállapodás; mivel az Európai Unió 2015. október 5-én ratifikálta a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodást;

H.

mivel a dohai fejlesztési menetrendről a közelmúltban folytatott megbeszélések egyértelműen rámutattak, hogy a célkitűzések szintjét felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy valamennyi tárgyalási pillérben reális eredmények szülessenek, és e felülvizsgálat során teljes mértékben figyelembe kell venni a jelenlegi kereskedelmi környezet realitását;

I.

mivel a WTO tizedik miniszteri konferenciája 2015. december 15. és 18. között kerül megrendezésre Kenyában, most először tartanak WTO miniszteri konferenciát afrikai országban; mivel az EU továbbra is határozottan elkötelezett a dohai fejlesztési menetrend mellett, és elismeri, hogy a dohai fejlesztési menetrend elősegítésére vonatkozó politikai megállapodás fontos szerepet játszik majd abban, hogy biztosítani lehessen, hogy a WTO tárgyalási szerepe továbbra is központi szerepet játsszon a kereskedelem további világszintű liberalizációjában;

1.

ismételten megerősíti, hogy teljes mértékben elkötelezett a tartós értékkel bíró multilateralizmus mellett, és olyan kereskedelmi menetrendet szorgalmaz, amely a minden fél érdekeit szolgáló, szabad és tisztességes kereskedelmen alapul, és amelynek középpontjában a fejlődés áll;

2.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tárgyalások során teljes mértékben figyelembe vegyék az alacsony jövedelmű fejlődő és a legkevésbé fejlett országok különleges igényeit és érdekeit; szükségesnek tartja az alacsony jövedelem egyértelmű meghatározását a fejlődő és feltörekvő gazdaságokban; ismételten hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell arról, hogy a különleges és differenciált bánásmód elve a tárgyalások szerves részét képezze, tükrözve a WTO-tagok eltérő gazdasági fejlettségi szintjét, a dohai miniszteri nyilatkozat (44) bekezdésében leírtak szerint; úgy véli, hogy a különleges és differenciált bánásmódra vonatkozó fontos rendelkezéseket pontosabbá és célzottabbá kellene tenni, és rendszeresen felül kellene vizsgálni őket annak érdekében, hogy válaszolni lehessen a leginkább rászoruló fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok igényeire; helyesli a kereskedelmi eljárások egyszerűsítését célzó megállapodás példáját a különleges és differenciált bánásmód elvének működtetésében a végrehajtási szakaszban, ami hasznos példaként szolgálhat a különleges és differenciált bánásmódra vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatában és célirányosításában;

3.

támogatja a WTO szervezeti átalakítását a közösen elfogadott és alkalmazott szabályokon alapuló, nyílt, tisztességes és megkülönböztetéstől mentes, továbbá a sokszínű gazdasági szereplők, köztük a kkv-k, mikrovállalkozások és innovatív induló vállalkozások szerepét és érdekeit fokozottabban figyelembe vevő kereskedelmi rendszer hatékonyabb biztosítása érdekében;

4.

hangsúlyozza, hogy a kilencedik miniszteri konferencia határozataira kell építeni annak érdekében, hogy érdemi előrelépést lehessen elérni a Nairobiban 2015 decemberében megrendezésre kerülő tizedik miniszteri konferencián, lehetővé téve a dohai forduló mielőbbi lezárását;

5.

úgy gondolja, hogy a kereskedelem liberalizációja fontos eszköze a fenntartható gazdasági növekedésnek és fejlődésnek, amit azonban megfelelő, makro- és mikroökonómiai intézkedéseket – ideértve a költségvetés átláthatóságát, a költségvetési politikákat és az adózás arányosságát –, valamint a közigazgatás egyszerűsítését, oktatást és képzést, intézményi reformokat és szociális politikákat tartalmazó kísérő politikákkal kell kiegészíteni annak érdekében, hogy a kereskedelmi reformok előnyeit teljes körűen kiaknázzák és jobban elosszák, és hatékonyan ellensúlyozzák az esetleges negatív hatásokat;

6.

felhívja a figyelmet „A kereskedelmi költségek csökkentése az inkluzív, fenntartható növekedés érdekében” címmel 2015 júliusában Genfben megrendezett ötödik felülvizsgálati konferenciára, amely különösen a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás végrehajtására összpontosított;

7.

felszólítja a WTO tagjait a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás gyors ratifikálására és végrehajtására annak érdekében, hogy az kellő időben hatályba léphessen a tizedik miniszteri konferenciára; úgy véli, hogy ez a megállapodás jelentős előnyökkel járna valamennyi WTO-tag, különösen a fejlődő országok, valamint az érintett gazdasági szereplők számára, mivel növelné az átláthatóságot és a jogbiztonságot, valamint csökkentené az adminisztratív költségeket és a vámeljárások időtartamát, ami hosszú távon lehetővé tenné, hogy teljes mértékben kihasználják a regionális és globális ellátási láncok egyre nagyobb elterjedése révén teremtődő lehetőségeket, továbbá lehetővé tenné a kkv-k számára a nyitottabb piacok előnyeinek kiaknázását; rámutat arra, hogy a fejlődő és a legkevésbé fejlett országok számára továbbra is elérhetővé kell tenni a kapacitásépítést és a technikai segítségnyújtást – szem előtt tartva az egyablakos megoldásokat és az elektronikus dokumentáció egyszerűsítését – annak érdekében, hogy azok növelhessék termelési kapacitásukat, és így nagyobb arányban részesüljenek a globális ellátási láncok hozzáadott értékéből;

8.

ösztönzi a WTO-tagokat, hogy proaktívan támogassák a WTO erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy hatékony és eredményes munkakapcsolatokat és mélyebb együttműködést alakítson ki más olyan nemzetközi szervezetekkel – különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, az Egészségügyi Világszervezettel, az ENSZ-szel, valamint annak ügynökségeivel és szerveivel, például az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájával, Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével, Környezetvédelmi Programjával, Fejlesztési Programjával és Éghajlat-változási Keretegyezményével, továbbá a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel –, amelyek munkája kihatással van a világkereskedelmi tárgyalásokra, törekedve a kereskedelmi és nem kereskedelmi megfontolások közötti összhang biztosítására; támogatja a nemzetközi szabványok elfogadására és a szabályozási együttműködésre irányuló erőfeszítéseket;

9.

felhív arra, hogy alaposan fontolják meg a nem kereskedelmi szempontok WTO-szabályok szerinti jobb kezelésének kérdését, lehetővé téve a tagok számára legitim politikai célok követését, ugyanakkor nem akadályozva a piaci hozzáférést; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy határozottan támogatni kell a nemzetközi előírások elfogadására irányuló erőfeszítéseket, valamint hogy a fejlődő országok számára biztosítani kell a szükséges támogatást a szóban forgó előírásoknak való megfelelés érdekében;

10.

meggyőződése, hogy az a tény, hogy nem vették megfelelő módon figyelembe a fejlődő országok gazdasági fejlettségi szintjének és sajátos szükségleteinek nagymértékű eltérését, komoly akadálya lehet az ezen országok javát szolgáló, a dohai forduló kinyilvánított célkitűzésének megfelelő hatékony intézkedések elfogadásának, és ez hátrányt jelent a legnehezebb helyzetben lévő fejlődő országok számára; sürgeti a fejlettebb fejlődő országokat, hogy már a jelenlegi forduló alkalmával vegyék ki részüket a kötelezettségvállalásokból, és tegyenek fejlettségi szintjüknek és ágazati versenyképességüknek megfelelő felajánlásokat; emlékeztet továbbá, hogy hatékony kritériumokat kell használni a differenciált elbánás kialakítására, nem kizárólag a bruttó nemzeti termék növekedése, hanem olyan mutatók figyelembevételével is, mint például a gazdasági sebezhetőség mutatója, valamint a kereskedelmi és fejlesztési mutató;

11.

létfontosságúnak tartja, hogy a hosszú ideje tartó dohai fordulót úgy zárják le, hogy teljesítette a fejlesztésre vonatkozó megbízását; sürgeti ezért az összes WTO-tagot, hogy e végső célt tekintetbe véve kutassanak fel minden lehetséges megoldást, hogy nagyra törő, globális, kiegyensúlyozott és realisztikus eredményt érhessenek el;

12.

üdvözli a környezetvédelmi termékekről szóló megállapodáshoz és az információtechnológiai megállapodáshoz hasonló többoldalú kezdeményezések, valamint a szolgáltatások kereskedelméről szóló megállapodáshoz hasonló kezdeményezések tekintetében eddig elért előrelépéseket; úgy véli, hogy a többoldalú megállapodások kiegészíthetik és támogathatják a multilaterális megközelítést azzal a végső céllal, hogy a tagok kritikus tömegét bevonják és többoldalúvá tegyék;

13.

kitart amellett, hogy a dohai fejlesztési forduló közeli végleges lezárása, valamint a legkevésbé fejlett országok világkereskedelemben való teljes részvételének megkönnyítése érdekében az Uniónak továbbra is vezető szerepet kell játszania a folyamatban lévő WTO-tárgyalásokkal kapcsolatos kézzelfogható előrehaladás előmozdításában azáltal, hogy hidat képez a WTO-tagok különböző álláspontjai között;

14.

hangsúlyozza, hogy a WTO döntő jelentőséggel bír a szabályozáson alapuló világkereskedelem és a kötelező érvényű kötelezettségvállalások végrehajtása és érvényesítése, valamint a kereskedelmi viták rendezése tekintetében, valamint hogy egyedülálló módon járul hozzá a nagyobb átláthatóság és szakértői felülvizsgálat előmozdításához, különösen a kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus révén;

15.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a Parlamentet továbbra is szorosan vonják be a tizedik miniszteri konferencia előkészítésébe, illetve a miniszteri konferencia ideje alatt folyamatosan tájékoztassák, és szükség esetén konzultáljanak vele; felszólítja a Bizottságot, hogy a WTO parlamenti dimenziója jelentőségének növeléséről továbbra is próbálja meggyőzni a többi WTO-tagot;

16.

felszólítja a WTO-tagokat, hogy a WTO parlamenti dimenziójának erősítésével biztosítsák a demokratikus legitimitást és az átláthatóságot; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a parlamenti képviselők számára jobb hozzáférést kell biztosítani a kereskedelmi tárgyalásokhoz, és be kell őket vonni a WTO-határozatok kidolgozásába és végrehajtásába, valamint hogy a polgárok érdekeinek védelmében a kereskedelmi politikákat megfelelő vizsgálatnak kell alávetni;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a WTO főtitkárának.