15.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 13/83


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Kreatív és kulturális iparágak: Európa eszközei a globális versenyben

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2016/C 013/13)

Előadó:

Emmanuelle BUTAUD-STUBBS

Társelőadó:

Nicola KONSTANTINOU

2015. január 22-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Kreatív és kulturális iparágak: Európa eszközei a globális versenyben.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) 2015. július 15-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2015. szeptember 16–17-én tartott, 510. plenáris ülésén (a szeptember 16-i ülésnapon) 215 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A kulturális és kreatív iparágaknak az Európai Unió GDP-jében képviselt súlyára tekintettel az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki többéves fejlesztési stratégiát ezekre az iparágakra vonatkozóan.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy ezeket az Európai Unió nemzetközi befolyásához hozzájáruló iparágakat is bele kell vonni abba a folyamatban levő gondolkodási folyamatba, amit az Európai Bizottság folytat az új kereskedelempolitikai stratégiáról szóló, 2015 őszére várt közleményről.

1.3.

Tekintettel a munkaerőpiac egyes tagállamokban tapasztalható alakulására, jobban szem előtt kell tartani az atipikus munkavállalóknak a munkafeltételekkel és munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos igényeit. Az EGSZB támogatja, hogy többek között a tömegtájékoztatási és a kulturális ágazatban a nemzeti hagyományoknak megfelelően fokozzák a kollektív tárgyalások intenzitását.

1.4.

Emellett több más téma is kiemelt figyelmet érdemel: alkalmazkodás az új piaci igényekhez, az ágazatban dolgozó szakemberek mobilitásának növelése, a képzési és oktatási eszközök és szakpolitikák megerősítése és a közösségi finanszírozás (crowdfunding platformok) fejlesztése.

1.5.

Az EU értékeinek – emberi méltóság tiszteletben tartása, szabadság, demokrácia, jogegyenlőség, kisebbségvédelem stb. – előmozdítását érdemes lenne részben olyan kreatív szakemberekre bízni, akik applikációk, videók, játékok, képregények stb. segítségével képesek meghódítani a fiatalokat.

1.6.

A szóban forgó iparágak esetében – amelyek közül nem mindegyiknek sikerül értéket „zsákmányolnia” –, a tartós és jövőbeli profitforrást jelentő immateriális javaik – ügyfélportfolió, ismertség és hírnév, márkanév, know-how – pénzügyi valorizációjának kérdése alapvető fontosságú.

2.   Bevezetés

2.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság több mint 11 éve támogatja a kreatív és kulturális iparágak (KKI) fejlődését. Jóval azelőtt, hogy az Európai Bizottság 2012-ben kidolgozta volna „A kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezése az Unión belüli növekedés és foglalkoztatás érdekében” című közleményét (1), az EGSZB több véleményt (2) is elfogadott 2004 és 2014 között.

2.2.

A kreatív és kulturális iparágak stratégiai fontosságú helyet foglalnak el az európai társadalomban, ez pedig lehetővé teszi intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésük előmozdítását (Európa 2020), mivel bebizonyosodott (3), hogy a KKI-k egyik fontos jellemzője innovációs képességükben rejlik, amely erőteljesebb, mint más gazdasági ágazatokban.

2.3.

Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a KKI-k a pluralizmus és a kulturális sokféleség támogatásának, valamint az európai identitás előmozdításának eszközeként is különleges szerepet játszanak az európai társadalomban (4).

2.4.

2015 januárjában az EGSZB Elnöksége úgy határozott, hogy jóváhagyja egy új, saját kezdeményezésű vélemény kidolgozását a globális versenyben Európa erősségének számító kreatív és kulturális iparágak témakörében. Például az Egyesült Államok, Kanada és Dél-Korea hatékony „puha” hatalmi stratégiákat dolgoz ki, ezzel támogatva a kultúrájuk és életmódjuk terjesztését és a kulturális tartalmat magukban foglaló termékek és szolgáltatások tervezésével, gyártásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozásaik gazdasági fejlődését.

2.5.

Melyek azok a kulcstényezők, amelyek miatt az EGSZB ismét a napirendre szeretné emelni az említett iparágak fejlődésének kérdését?

2.5.1.

Mindenekelőtt az európai gazdaságban betöltött szerepük fokozatos növekedése. A különböző jelenleg hatályos fogalommeghatározások és a legfrissebb rendelkezésre álló statisztikák tükrében megállapítható, hogy a kreatív és kulturális iparágak jelentik az európai gazdaság egyik legdinamikusabb ágazatát. A TERA tanácsadó cég 2008 és 2011 közötti időszakra vonatkozó tanulmánya (5) szerint a kreatív és kulturális iparágak 4,4 % (csak a tisztán kreatív iparágakat vagy alapágazatokat tekintve) és 6,8 % közötti mértékben (a tisztán kreatív iparágaktól jelentős mértékben függő vagy mellékágazatokkal együtt) járulnak hozzá az európai GDP-hez. A foglalkoztatáshoz való hozzájárulásuk a tisztán kreatív iparágak (alapágazatok) esetében 8,3 millió munkahelyet jelent, ami az EU teljes aktív népességének 3,8 %-át teszi ki, a jelentős mértékben függő ágazatokkal (mellékágazatokkal) együtt pedig 14 millió munkahelyet biztosít, ami az EU teljes aktív népességének 6,5 %-a. Az építőipar és az italágazat után tehát a kreatív és kulturális iparágak számítanak a 3. legnagyobb munkaadónak az Európai Unióban.

2.5.2.

Az államadósság mértéke miatt a tagállamok és az önkormányzatok csökkentették a kulturális és zenei egyesületeknek, a színházaknak, a művész- és kísérleti moziknak, valamint a zenekaroknak nyújtott támogatások összegét. Az államilag finanszírozott rádiós és televíziós tömegkommunikációs eszközök számos tagállamban nehéz helyzetben vannak, csakúgy, mint az írott sajtó, amelynek gazdasági modellje a digitális forradalom következtében válságba került.

2.5.3.

A transzatlanti partnerségre vonatkozó tárgyalások 2013. júniusban kezdődtek, és eddig már kilenc tárgyalási fordulóra került sor. A kultúra kivételes jellegét a tárgyalópartnerek a kezdetektől fogva elismerték, és az EGSZB támogatja az Európai Parlament álláspontját, amely az EU és az Egyesült Államok közti kereskedelmi és beruházási megállapodásra irányuló tárgyalásokról szóló, 2013. május 23-i állásfoglalásában (6) azt kéri, „hogy a – többek között online – kulturális és audiovizuális tartalmú szolgáltatások kizárása egyértelműen szerepeljen a tárgyalási megbízatásban”.

2.5.4.

A „Kreatív Európa” program, amelyet az EGSZB-nek már volt alkalma véleményezni (7), nemrég lépett hatályba, és 1,46 milliárd eurós költségvetést kapott a 2014–2020-as időszakra.

3.   Általános észrevételek

3.1.    Kérdőjelek az ágazat gazdasági fejlődésével kapcsolatban

3.1.1.

A válság az európai kultúra és kreativitás több emblematikus ágazatát rogyasztotta meg. Ilyenek:

a komolyzenei és népzenei koncertek és zenekarok,

költészeti és színházi fesztiválok,

az európai képregény-ágazatot a kalózkodás sújtja,

a közszolgálati televíziós csatornákon bemutatásra szánt audiovizuális produkciós tevékenységek költségvetését esetenként jelentősen csökkentették.

3.1.2.

Az Eurostat 2009–2013-as időszakra vonatkozó statisztikai adatai alátámasztják a foglalkoztatás visszaesését az olyan ágazatokban, mint a könyvkiadás Franciaországban (2009-ben 146 000 munkavállaló, 2013-ban pedig 112 000), vagy a műsorszerkesztési és -készítési tevékenységek Lengyelországban (2009-ben 25 000 munkavállaló, 2013-ban pedig 19 600).

3.1.3.

Ezzel szemben a dublini székhelyű Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért egyik jelentése („Arts, Entertainement and Recreation: working conditions and job quality”) (8) szerint a művészeti, szórakoztató ipari és szabadidős ágazatokban 2010 és 2012 között valamelyest (+ 2 %-kal) nőtt a foglalkoztatás az Európai Unióban. Egyes tagállamokban ezekben az ágazatokban a munkavállalók aránya jóval meghaladja az európai átlagot (az aktív népesség 1,6 %-a): az Egyesült Királyságban és Észtországban 2,6 %, Svédországban 2,5 % (a vállalkozások 14 %-a és a GDP 8 %-a), Lettországban pedig 2,3 %.

3.2.    A „Kreatív Európa 2014–2020” program felépítése kérdéseket vet fel a finanszírozással és a helyi információs pontokkal kapcsolatban

3.2.1.

A kreatív iparágakban működő vállalkozások esetében a finanszírozás szükségességét az magyarázza, hogy e vállalkozások nehezen tudnak olyan jövedelem-modelleket kidolgozni, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy értéket teremtsenek. Amennyiben a kkv-k útmutatást kapnának az olyan üzleti modellek és jövedelem-modellek kialakításához, amelyek az értékteremtést és az értékszerzést egyaránt lehetővé teszik számukra, akkor kevésbé függnének az állami támogatásoktól.

3.2.2.

Az EGSZB korábban kétségét fejezte ki azzal az új pénzügyi eszközzel kapcsolatban, amelynek célja, hogy a kkv-k és más piaci szereplők számára könnyebb legyen a finanszírozási források elérése. Véleményében az EGSZB kiemelte, hogy az Európai Beruházási Alap (EBA) a kultúra területén nem rendelkezik szakértelemmel (9). Márpedig ennek az alapnak a feladata, hogy kezelje a 121 millió eurós ágazati garanciát.

3.2.3.

A „Kreatív Európa” program értelmében ez a garancia 5,7 %-os ösztönző hatást fog kifejteni, melynek következtében kb. 700 millió eurót bocsátanak rendelkezésre a pályázati eljárásokhoz, és lehetővé teszi olyan szervezetek kiválasztását, amelyek feladata a garancia-mechanizmus adminisztratív kapacitásainak megerősítése.

3.2.4.

A finanszírozási módokat is érdemes lenne diverzifikálni. A közösségi finanszírozás (crowdfunding) – a határokon átnyúló dimenziójában is – könnyebb hozzáférést biztosít a projektfinanszírozáshoz, és csökkenti a beruházók kockázatait (La Tribune, 2014. február 11.).

3.2.5.

Még általánosabban megfogalmazva: a kérdés az immateriális javak pénzügyi értékelése. Az Európai Bizottság ugyan elismeri ezen immateriális javak fontosságát, azonban semmilyen közös módszert nem javasol azok pénzügyi értékének meghatározására.

3.2.6.

Nincs elegendő számú helyi kapcsolattartó pont: a Kreatív Európa irodáinak száma tagállamonként egy és négy között mozog, és vagy a fővárosban vagy egy nagyvárosban találhatók. Ez a hálózati sűrűség kétségtelenül kevés ahhoz, hogy a programokat az összes olyan régióban előmozdítsák, amelyek erősen KKI-orientáltak.

3.3.    A szellemi alkotások jogának korszerűsítése a digitális forradalom idején

3.3.1.

A szerzői jogokról szóló 2001/29/EK irányelv (10) megreformálásáról jelenleg is folyik a vita, amelynek alapját az európai digitális menetrendről szóló, 2010. május 19-i (COM(2010) 245 final) közlemény adja, és amelynek során az alábbi kényes kérdésekben kell döntést hozni:

szükség van-e egy egységes európai szerzői jogi jogcím bevezetésére?

hogyan lehet a tagállami szinten rendkívül változatos és összetett formákban létező szerzői jogot a kulturális kifejezésmódok új formáihoz igazítani?

harmonizálni kell-e az EU-ban szerzői jog védelmi idejét?

a jogalkotó felkészülten várja-e a 3D-s nyomtatással járó forradalmat?

3.3.2.

Egy másik kényes téma a szerzőknek és a művészeknek/előadóművészeknek műveik vagy előadásaik online hasznosításából származó bevételekkel összefüggő díjazása.

3.3.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ezen a téren olyan kiegyensúlyozott rendszerre van szükség, amely lehetővé teszi az összes jogosult, többek között a tartalomkészítők, az előadóművészek és a műsorkészítők igazságos és méltányos díjazását.

3.3.4.

Szintén fontos, hogy a kreatív és kulturális iparágakban, különösen a divat- és formatervezői ágazatokban működő kkv-k, mini- és mikrovállalkozások segítséget kapjanak szellemitulajdon-jogaik védelméhez (11).

3.3.5.

Az EGSZB felszólítja továbbá az Európai Bizottságot, hogy az egységesítés jegyében az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelvet (12) is vizsgálja felül annak érdekében, hogy kalózkodás elleni küzdelemben érintett érdekelt feleket (a gazdasági szereplőket/jogosultakat, a tárhelyszolgáltatókat, a keresőmotorokat, a fizetési megoldásokat kínáló szolgáltatókat stb.) bevonja a felelősségvállalásba.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.    Sürgősen szükség van területi ösztönzőkre

4.1.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az együttműködési formák létrejöttük esetén helyi szinten fognak megvalósulni. Hangsúlyozni kell a kulturális klaszterek, a kreatív kerületek, a városok és a régiók által rendelkezésre bocsátott, elérhető és ingyenes találkozóhelyek kulcsfontosságú szerepét, ahogyan az a 2015. június 15-i nyilvános meghallgatáson elhangzott több beszámolóból (Vallónia, Rhône-Alpes) is kiderült. Az Európai Kulturális Szakértői Hálózat szakemberei, a KKI-k rugalmasságáról készített jelentésükben (13) megállapították, hogy „a kultúra és a kreativitás előmozdítására irányuló közpolitikák hatása minden jel szerint szubnacionális szinten nagyobb”.

4.1.2.

A „Kreatív Európa” kezdeményezés végrehajtásának éves programja 4,9 millió eurót irányoz elő a program irodái számára. Túl kevés ilyen iroda van, és azok is a fővárosokban vagy a nagyvárosokban találhatók, azaz nem feltétlenül ott, ahol a gazdasági szereplők is megtalálhatók.

4.2.    Választ kell adni a kulturális és kreatív iparágakban (a luxuscikkek kivételével) dolgozó atipikus munkavállalók olykor bizonytalan helyzetére

4.2.1.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a médiaágazatban és a kulturális iparágakban létező munkaügyi kapcsolatokkal foglalkozó 2014. májusi jelentése (14) szerint:

2,3 millió munkavállaló dolgozik a könyvkiadási, a videós és a televíziós ágazatokban,

1,2 millió fő dolgozik a nyomdaipari és médiapublikációs ágazatban,

ezekben az ágazatokban 1 millió művész tevékenykedik, közülük minden második egyéni vállalkozóként.

4.2.2.

E szakmák többségében – és különösen a tömegtájékoztatási és kulturális ágazatban – az elmúlt évtizedekben elterjedt az ún. nem szabványos foglalkoztatás, és megsokasodtak a részidős vagy határozott idejű szerződések, a munkaerő-kölcsönzés, és az önálló, de a gazdaságtól függő vállalkozói jogviszonyok.

4.2.3.

Az EGSZB támogatja az ILO által 2014. májusban elfogadott konszenzus pontjait (15), amelyek megerősítik, hogy „a munka világára vonatkozó alapvető elveket és jogokat a munkaviszony típusától függetlenül a tömegtájékoztatási és kulturális ágazat minden munkavállalójára alkalmazni kell”. Megállapítja, hogy a tömegtájékoztatási és kulturális ágazat egyes munkavállalói nem részesülnek megfelelő szociális védelemben (munkanélküliség, nyugdíj, szociális biztonság stb.), továbbá, hogy az alvállalkozás fokozott igénybevétele és az, hogy a kulturális és kreatív iparágak atipikus munkavállalóinak jogállása rendkívül eltérő, olykor fokozhatja a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos kockázatokat.

4.2.4.

Az EGSZB támogatja, hogy ezekben az ágazatokban a munkafeltételek javítása érdekében fokozni kell a kollektív tárgyalások intenzitását.

4.2.5.

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság terjesszen elő egy olyan ambiciózus jogalkotási „csomagot”, amellyel megfelelő módon orvosolhatók a KKI-szakemberek EU-n belüli mobilitási problémái, és amely a harmadik országokkal folytatott cserekapcsolatok keretében megkönnyíti a vízum megadását.

4.3.    Felkészülés az oktatási és képzési eszközök kreatív és kulturális iparágak terén bekövetkező változásaira

4.3.1.

Az EGSZB korábban már felhívta a figyelmet arra, hogy a művészi kézművesség nemzetközi kartájában meghatározottak értelmében támogatni kell a kreatív iparágak megismertetését az alapoktatásban és a szakképzésben (16).

4.3.2.

Hangsúlyozni kell, hogy a televíziós és rádiós közszolgáltatás fontos szerepet tölt be a kultúrára nevelés, illetve a jelentős irodalmi, történelmi vagy művészi tartalommal rendelkező műsorok közvetítésének elsődleges eszközeként.

4.3.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a gazdasági modellek gyors fejlődésének időszakában – ami többek között a fogyasztói szokások megváltozásával is jár –, a kreatív és kulturális iparágak szakképzésein gazdasági, ügyviteli és stratégiai ismereteket is tanítani kellene. A kreatív és kulturális iparágak terén tevékenykedő cégvezetők és vállalkozók számára szakmai továbbképzés címén szintén lehetőséget kell teremteni az ilyen képzésekben való részvételre.

4.3.4.

Az EGSZB több korábbi véleményben is hangsúlyozta, hogy a képzés a ritka kézművesipari know-how átadása szempontjából is fontos. Az viszont több tagállamban is egyre szembeszökőbb, hogy egyre szélesebbre nyílik az olló az oktatás tartalma és a piaci igények között; ennek következtében a civil társadalom egyes szereplői magánintézményeket alapítva képzési tevékenységekbe kezdtek, vagy köz-magán társulás (PPP) keretében olyan rövid (4 hetes), rendkívül gyakorlatorientált és egy-egy szakterületre összpontosító képzéseket vezettek be, amelyek elvégzésével a fiatal pályakezdők vagy a diplomával nem rendelkezők a lehető legrövidebb időn belül felkészülhetnek a munkavállalásra.

4.3.5.

Az audiovizuális és előadó-művészeti ágazatokkal foglalkozó európai képzési tanács 2014. novemberben kezdte meg munkáját. Az EGSZB érdeklődéssel figyeli e tanács munkáját, amelytől azt reméli, hogy pontosabban előre tudja vetíteni az alap- és továbbképzés iránt mutatkozó igényeket.

4.3.6.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy ennek keretében a szociális partnerek és az európai képzési tanács szorosan bekapcsolódjanak az ESCO (17) (készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozása) tevékenységeibe.

4.3.7.

Az EGSZB szeretné, ha több szinergia jönne létre az Erasmus+ program „tudásfejlesztési szövetségek” fejezete és a „Kreatív Európa” program között.

4.4.    Az EU-nak élénk figyelemmel kell kísérnie globális versenytársainak stratégiáit

4.4.1.

Az EGSZB azt kéri, hogy a kulturális és kreatív ágazat minden dimenzióját, így a foglalkoztatást, a kompetenciákat, a képzést, a szellemi tulajdont stb. a gazdaságban képviselt súlyuknak megfelelően vegyék figyelembe. Az említett iparág külső dimenzióját célszerű lenne beépíteni a folyamatban lévő kétoldalú és sokoldalú tárgyalásokba. Ezek a jelentős kreatív és kulturális tartalommal megtöltött termékek és szolgáltatások ugyanis egyre nagyobb arányt képviselnek az uniós kivitelben. Az Európai Kulturális és Kreatív Iparágak Szövetsége (ECCIA) kimutatása szerint a luxusipari termékek az európai összkivitel mintegy 17 %-át tették ki 2013-ban.

4.4.2.

Ezen iparágak sajátosságainak tartalmi szempontú figyelembevétele azt is magában foglalja, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a szellemitulajdon-jogokra és az elektronikus kereskedelem szabályozására is.

4.5.    Az Európai Unió értékeinek népszerűsítése vonzó „történeteken” keresztül

4.5.1.

Az EU értékeit érdemes lenne vonzó formában népszerűsíteni és terjeszteni a közösségi médiában.

4.5.2.

Egy videósok, grafikusok, rajzolók, zenészek stb. számára kiírt pályázati felhívás olyan képi tartalmak kidolgozására hív fel, amelyeket online lehetne terjeszteni a fiatalok körében.

4.6.    Ösztönözni kell a termékeny együttműködést

4.6.1.

Ez a különböző kreatív és kulturális iparágak közötti szinergiák kialakítására és továbbfejlesztésére irányuló célkitűzés illeszkedik az Európai Bizottság „Kreatív Európa” programjának koncepcionális keretébe (18).

4.6.2.

Rendkívül bíztató kísérletekre került sor például a gasztronómia, a digitális terület és az idegenforgalom, a művészet és a luxuscikkek, illetve a kultúra és az idegenforgalom között.

4.6.3.

Ezek a KKI-k közötti, illetve a KKI-k és más tevékenységi ágazatok közötti termékeny kölcsönhatásra irányuló kísérletek ipari méretekben gyakran nem valósíthatók meg, hiszen az ágazatok sajátosságainak megértésén alapulnak.

4.6.4.

Másfelől a technológia fejlődésének köszönhetően (3D-s, illetve digitális nyomtatás) a KKI-k ágazatában kialakuló termékeny kölcsönhatásra irányuló gyakorlatok nyomán ösztönzést kaphat az alkotásra és az innovációra irányuló szakmai profilok kidolgozása, amelyek újabb munkahelyek teremtéséhez járulhatnak hozzá.

4.7.    Az építészeti örökség gazdasági értékének meghatározása

4.7.1.

A világon az EU-ban a legnagyobb a kulturális értékek sűrűsége: az UNESCO által az emberiség örökségeként számontartott 981 természeti és kulturális helyszín közül 363 Európában található. Bizonyított tény, hogy az Európába érkező indiai, kínai, japán vagy amerikai turistaforgalmat elsősorban ez a kulturális gazdagság magyarázza (19). Ezért kívánatos lenne a vízumpolitika javításának ösztönzése – természetesen a tagállamok és az érintett harmadik országok által meghatározott biztonsági követelmények korlátain belül.

4.7.2.

A nagymértékű eladósodottság miatt azonban számos, építészeti műemlékben gazdag tagállamban – Görögországban (17), Franciaországban (39), Olaszországban (47) vagy Spanyolországban (44) – nehézségek tapasztalhatók az örökségvédelem és az állagmegőrzés terén. Mivel ez az európai kulturális és építészeti gazdagság nagyszerű eszköz a kulturális idegenforgalom továbbfejlesztésére, az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen jelentést az Európai Unió területén található, az UNESCO-világörökség részét képező helyszínek állagmegőrzésének jelenlegi helyzetéről.

4.8.    Egy többszereplős európai fórum létrehozása

4.8.1.

Az EGSZB korábban már kifejezésre juttatta kérését erre vonatkozóan (20). Az Európai Kreativitási Fórum létrehozására irányuló kérést a Régiók Bizottsága is támogatja (21). Ez a fórum „köz- és magánszektorbeli, valamint önkéntes csoportokat foglalna magában annak elemzése érdekében, hogy Európa hogyan tudna kreatív megoldásokat alkalmazni a sürgető helyi és európai problémákra”.

Kelt Brüsszelben, 2015. szeptember 16-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  COM(2012) 537 és az EGSZB divat- és luxusiparágakról szóló munkadokumentumai: SWD(2012) 286 és SWD(2012) 284 (HL C 198., 2013.7.10., 39. o.).

(2)  Lásd az EGSZB horizontális és tematikus véleményeit, többek között: HL C 110., 2006.5.9.,34. o.; HL C 108., 2004.4.30., 68. o.; HL C 51., 2011.2.17., 43. o.; HL C 181., 2012.6.21., 35. o.; HL C 44., 2011.2.11.; HL C 198., 2013.7.10., 14. o.; HL C 110., 2006.5.9., 1. o.; HL C 44., 2011.2.11., 75. o.; HL C 451., 2014.12.16., 64. o.; HL C 191., 2012.6.29., 18. o., HL L 230., 2015.7.14., 47. o.

(3)  Lásd a British Council „Mapping the creative industries: a toolkit” című tanulmányát: http://creativeconomy.britishcouncil.org/media/uploads/resources/mapping_the_creative_industries_a_toolkit_2-2.pdf

(4)  HL C 51., 2011.2.17., 43. o.

(5)  TERA Consultants, „The Economic Contribution of the Creative Industries to EU GDP and Employment”(A kreatív iparágak gazdasági hozzájárulása az uniós GDP-hez és foglalkoztatáshoz), 2014.

(6)  P7_TA (2013)0227, 11. pont

(7)  HL C 198., 2013.7.10., 39. o.

(8)  http://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1384en14.pdf

(9)  HL C 181., 2012.6.21., 35. o.

(10)  HL L 167., 2001.6.22., 10. o.

(11)  Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „A szellemitulajdon-jogok érvényesítésére vonatkozó megújított konszenzus felé: uniós cselekvési terv” (HL C 230., 2015.7.14., 72. o.).

(12)  HL L 178., 2000.7.17., 1. o.

(13)  http://www.eenc.info/fr/eencdocs-fr/rapports/la-resilience-de-lemploi-dans-les-secteurs-culturels-et-creatifs-sccs-pendant-la-crise/

(14)  „Employment relationships in the media and culture industries”(Munkaügyi kapcsolatok a médiában és kulturális iparágakban) (2014. május) http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_dialogue/---sector/documents/publication/wcms_240701.pdf

(15)  Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), GDFMCS/2014/7, Globális Párbeszéd Fórum a tömegtájékoztatási és kulturális ágazatbeli munkaügyi kapcsolatokról, Genf, 2014. május 14–15., a konszenzus pontjai.

(16)  Lásd: 4. lábjegyzet.

(17)  Az ESCO-osztályozást az Európai Bizottság vezette be 2010-ben. Az ESCO az Európa 2020 stratégia része.

(18)  A „Kreatív Európa program” (2014–2020) létrehozásáról szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 2013.12.20., 221. o.).

(19)  HL C 44., 2011.2.11., 75. o.

(20)  HL C 198., 2013.7.10., 39. o.

(21)  HL C 218., 2013.7.30., 7. o.