15.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 13/116

Előadó:

Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER

1.1.

Napjaink digitális társadalmában a kiberaktivizmus a polgárok felelősséggel való felruházásának hathatós eszköze, amennyiben az új technológiák révén megkönnyíti és előmozdítja az aktív társadalmi cselekvést és a részvételt, ugyanakkor hozzájárul a digitális kirekesztés és szakadék csökkentéséhez. A kiberaktivizmust olyan aktivizmusként határozhatjuk meg, amely ösztönzi a politikai, környezeti, társadalmi, állampolgári, kulturális stb. ügyek militáns felvállalását, és ehhez nincs szüksége meghatározott ideológiákban, hierarchiákban vagy programokban megtestesülő előzményekre, és amely olyan technológiai eszközöket használ, amelyek lehetővé teszik az információ gyors terjedését és a részvétel „járványszerű” bővülését. E tekintetben meg kell különböztetni azoktól a kezdeményezésektől, amelyek nem felelnek meg a demokrácia és szolidaritás elveinek és értékeinek, és amelyek szándékai nem találkoznak a társadalmi érdekkel és a közjóval.

1.2.

A kiberaktivizmus mint eszköz fejlődéséhez arra van szükség, hogy mind az Európai Bizottság, mind a tagállamok olyan kezdeményezéseket és intézkedéseket foglaljanak munkarendjükbe, amelyek a hálózati társadalom megfelelő bővülését szolgáló struktúrák előmozdítására irányulnak, oly módon, hogy elősegítik a szabad és egyetemes hozzáférést, biztosítják az átláthatóságot és a bizalmas adatkezelést, továbbá védik a magánélethez való jogot és garantálják a személyes adatok biztonságát, különös figyelmet fordítva a leghátrányosabb helyzetű csoportokra.

1.3.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja az intelligens és biztonságos kiberaktivizmushoz szükséges ismeretek és eszközhasználat oktatását a lakosság körében, ezért arra buzdítja az európai intézményeket, hogy ösztönözzék a tájékoztató, képzési és oktatási tevékenységeket, különös hangsúlyt fektetve a jó gyakorlatok terjesztésére és a hálózati aktivizmus rossz szándékú felhasználásának kiküszöbölésére. E célból biztosítani kell a kiberaktivizmus gyakorlatának értékeléséhez és fejlesztéséhez szükségesnek ítélt forrásokat.

1.4.

Továbbá, az intézményi irányítással összefüggésben, a kiberaktivizmus a több szereplő (kormányok, civil szervezetek, szociális szereplők, polgárok, vállalkozások) közötti interakció folytán – többirányú hatást kifejtve, egyszerre proaktív és reaktív módon – előmozdítja az együttdöntés és a megosztott hatalomgyakorlás bizonyos területeit.

1.5.

Következésképpen a kiberaktivizmus támogatása egy hálózati alakzat kifejlődését vonja maga után, amely magában foglalja mind a polgárok közötti horizontális kapcsolatokat, mind a kormány és a polgárok közötti vertikális kapcsolatokat. A horizontális interakció a tevékeny és elkötelezett kiber-önkéntesség, illetve az együttműködésre és közös munkára irányuló tevékenységek és kezdeményezések révén elősegíti az online szolidaritás erősödését. A vertikális interakció pedig egyrészt fentről lefelé előmozdítja az e-kormányzást, mivel átláthatóságot biztosít és megkönnyíti a polgárok számára a hozzáférést és a kommunikációt a közügyek terén; alulról felfelé pedig a lakossági konzultációk vagy a jogalkotási kezdeményezések útján a tényleges részvételt lehetővé tevő, nyílt e-demokrácia révén erősíti a polgárok képviseletét az intézményekben.

1.6.

Végül az EGSZB úgy látja, hogy a kiberaktivizmus társadalmi és gazdasági hatásának értékelését célzó egyedi módszereket, illetve annak mérését szolgáló mutatókat kell kifejleszteni és alkalmazni, valamint tanulmányokat és jelentéseket kell kidolgozni ahhoz, hogy a kiberaktivisták tevékenysége – a tényleges képviselettel és a vezetéssel, a folytonossággal, az új struktúrák és társadalmi minták keletkezésével stb. összefüggő tényezők tekintetében – következetesebbé és egységesebbé váljon.

2.1.

Az új technológiák mai társadalomra gyakorolt hatása a digitális ökoszisztémának hívott virtuális térben jelenik meg, ahol a hagyományos kifejezési módokat és közösségi viszonyokat egyre inkább felváltó új életmódok alakulnak ki.

2.2.

A gazdasági, kulturális vagy innovációs szempontokon túl e technológiai forradalom kapcsán különösen azokra a kihívásokra és lehetőségekre kell figyelemmel lenni, amelyek a tájékozódás, a kommunikáció és a részvétel területén merülnek fel, egy olyan új irányítási közegben, ahol a hálózati felelősségmegosztás a társadalom szerveződési struktúráiban és formáiban a jövőben nagymérvű változásokat határozhat meg.

2.3.

Az online közösségi hálók és az internet – amennyiben befogadóak – új távlatokat nyitottak meg a polgárok előtt, megerősítették a társadalomépítésben játszott szerepüket, felelősséggel ruházták fel őket, és főszereplővé tették őket saját közös jövőjük tervezésében.

2.4.

Ez a kollektív tendencia világszerte folyamatosan hangsúlyosabbá válik, ami hozzájárul a már elindított kezdeményezések megerősítéséhez és az összekapcsolódás és interakció képességének további megszilárdításához, mivel a döntéshozatal és az önálló fellépés mindinkább megosztott területein rendkívül gyors és gyorsan terjedő visszacsatolásokkal táplálja a cselekvést. A támogatott tevékenységek így újabbak kialakulását segítik elő egy lavinahatást előidéző, kedvező visszacsatolási folyamatban.

2.5.

Ebben a vonatkozásban fontos, hogy a digitális polgári mozgalmakra ne úgy tekintsünk, mint internetezők egyszerű összeverődésére, a „tömeghez” kapcsolódó szokásos konnotációkkal, hanem mint „smart mob”-ra, azaz olyan csoportra, amely a hálózati kapcsolatok exponenciális növekedésének köszönhetően intelligens vagy hatékony módon viselkedik. Ez a kapcsolati háló lehetővé teszi, hogy az emberek az információkhoz való hozzáférés vagy a másokkal való interakció érdekében összekapcsolódjanak, ezzel egy olyan autentikus társadalmi koordinációt alakít ki, amely egy tudatos, résztvevő és felelős társadalmat vetít előre.

2.6.

Ebből következően, a leírt forgatókönyv szerint a legfontosabb hozzáadott érték egy olyan polgárság aktív bevonása, amely nem kíván lemondani szuverenitásáról az őt érintő ügyekben, és amely nemcsak felkészült e felelősség vállalására, hanem büszke is arra, ahogy azt a napi hálózati tevékenységre vonatkozó bizonyos adatok (Mario Tascón és Yolanda Quintana: Kiberaktivizmus: az összekapcsolódott tömegek új forradalmai, La Catarata, 2012.) is mutatják: 1,6 millió blogbejegyzés, illetve 140 millió tweet.

2.7.

Ugyanez mondható el a kiberaktivizmusról szóló írások kapcsán is, melyekben nagy hangsúlyt kapnak az olyan széles körben ismert események és mozgalmak, mint az Occupy Wall Street, a Parque Gezi, az Arab Tavasz vagy a spanyolországi 15M mozgalom, továbbá az emberbaráti vagy szolidaritási ügyekhez való csatlakozást ösztönző, elismert civil szervezetek által indított kampányok, amelyek akár a közösségi finanszírozási mechanizmusok („crowdfunding”) segítségével szerzett forrásokból, vagy egyszerűen átlátható finanszírozású fórumokhoz való csatlakozás révén valósultak meg.

3.1.

A kiberaktivizmus – az idevonatkozóan fellelhető különböző definíciójavaslatokat felhasználva – olyan stratégiaként vagy tevékenységként határozható meg, amely elektronikus eszközök segítségével kívánja befolyásolni a közéletet, oly módon, hogy az új technológiákat kommunikációs csatornaként alkalmazza, illetve a polgári részvétel körein belüli információtovábbításra használja.

3.2.

Ezenkívül a kiberaktivizmus gyakorlása során használt eszközök szemszögéből információs és kommunikációs technológiák olyan közösségi médiában és hálózatokban működtetett együttesének tekinthető, amelyek gyors és hatékony elektronikus kommunikációt tesznek lehetővé a polgárok között, akik közös vállalás keretében, ideológiai indíttatásból vagy értékeikből kiindulva, etikai alapon vagy szolidaritásból, tevékenyen kívánnak fellépni az érdekeiket érintő szükségletek, problémák vagy más kérdések megoldása érdekében.

3.3.

Az internetnek valamely ügy vagy cél érdekében való rendes, nem destruktív használata – nemcsak eszközeit, hanem céljait tekintve is – világosan megkülönböztethető az olyan más típusú tevékenységektől (Denning, 2001.), mint a hacktivizmus vagy az elektronikus polgári engedetlenség, ha ezek jogsértő jellegűek. Az igazi értelemben vett digitális aktivizmus vagy kiberaktivizmus esetében az egyes fellépéseknek általában a közjóra kell irányulniuk, különösen pedig a meghatározott lakossági csoportokat visszatérő módon vagy váratlanul sújtó nehézségek vagy kedvezőtlen körülmények leküzdésére vagy az azokkal szembeni ellenálló képesség megteremtésére.

3.4.

A kiberaktivizmus leggyakoribb műveletei az információkeresés weboldalakon, információt és dokumentumokat kínáló webhelyek építése, elektronikus kiadványok közreadása, virtuális közösségek létesítése, levelek tömeges elküldése elektronikus úton, vitafórumok létrehozása a világhálón, tevékenységek megtervezése, meghirdetése és összehangolása, stratégiai és együttműködési társulások megalakítása, egyesületi mozgalmak támogatása, támogatás felajánlása már létrehozott közösségi kezdeményezések számára és/vagy csatlakozás azokhoz.

3.5.

Mindemellett a kiberaktivizmushoz sorolhatók az interneten keresztül vagy az úgynevezett „web squared” révén közzétett globális politikai felhívások, azaz olyan kollektív akciók, amelyek során az egymástól területileg (globálisan vagy helyi szinten) elkülönült személyek mobil eszközökkel való kommunikáció révén egy konkrét helyen fizikailag találkoznak.

3.6.

Az online aktivizmus vagy kiberaktivizmus tehát egy rendkívül hatékony és hathatós eszköz, amely ugyanakkor lehetővé teszi olyan nagy horderejű problémákkal kapcsolatos információk és ismeretek továbbítását, amelyek esetleg nem ismertek a polgárok számára, ezért nem válthatnak ki a társadalmat mozgósító megfelelő választ. Ennek ellenére a kiberaktivizmus erejét még nem ismerték el a befolyásgyakorlás hagyományos csatornáinak alternatívájaként.

4.1.

A kiberaktivizmus európai uniós megközelítése egyrészt a digitális társadalom előmozdítására irányuló politikákon, másrészt a szociális politikák és a társadalmi részvételt célzó politikákon alapszik, ezenkívül figyelembe kell venni a jó kormányzás elveinek az államigazgatási szerveken belüli alkalmazását.

4.2.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül; ezenkívül a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét is tiszteletben kell tartani.

4.3.

Továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12. cikke a gyülekezési és egyesülési szabadságról szól, megállapítva, hogy mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való bármilyen szintű, különösen politikai, szakszervezeti és polgári célú egyesüléshez.

4.4.

Emellett figyelembe kell venni az Alapjogi Charta 8. cikkét, amely megállapítja, hogy mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez, és hogy az ilyen adatokat csak tisztességesen és jóhiszeműen, meghatározott célokra, az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, a törvényben rögzített jogos okból lehet kezelni. A 8. cikk ezenkívül kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött adatokat megismerje, és joga van azokat kijavíttatni. Nem kevésbé fontos az esélyegyenlőség elvének mint a digitális kirekesztéssel szembeni alapvető jognak a figyelembevétele, különös tekintettel a kiszolgáltatott helyzetű csoportokra.

4.5.

Másfelől az európai digitális menetrend többek között a következő szempontokkal foglalkozik, amelyeket a tagállamoknak biztosítaniuk kell:

4.6.

Az aktív polgári szerepvállalás polgárok, polgári csoportok, civil társadalmi szervezetek – elsősorban a szociális partnerek – részvételét jelenti a politikák kialakításában (vertikális párbeszéd a civil társadalom és a közigazgatás között), valamint a közöttük megvalósuló hálózatépítésben és együttműködésben (horizontális párbeszéd).

5.1.

Nyilvánvaló, hogy a mai digitális társadalomban az internet és a közösségi hálók mérhetetlen lehetőségeket nyújtanak a társadalmi változáshoz. A polgárok térbeli és időbeli korlátok nélkül, egyszerűen és akadálytalanul tudnak hozzájárulni a környezetükben és a mindennapi közegükön kívül bekövetkező jelentős változásokhoz, és ezzel ezreknek nyújtanak önzetlen segítséget.

5.2.

Az új információs és kommunikációs technológiák – amelyek távolról sem a „slacktivizmus” névvel illetett látszataktivizmust szolgálják – lehetővé teszik, hogy a polgárok választ találjanak aggodalmaikra, részt vegyenek saját ügyeik intézésében, valamint jogaik és érdekeik védelmében, továbbá tevékenyen és elkötelezetten működjenek együtt az eszméik, elveik és értékeik kifejeződését segítő kezdeményezésekkel, mindez pedig elősegíti az önmegvalósítást és megelőzi a társadalmi elidegenedést, emellett a közösséget összetartó és integráló tényezővé válik.

5.3.

A virtuális vagy online önkéntesség a fizikai jelenlétet nem igénylő tevékenységekben való, az új technológiákon keresztül megvalósuló önkéntes részvételt jelenti, mint például a kampányokat támogató fellépések, információ terjesztése és kidolgozása, közérdekű tevékenységek vagy bármely egyéb feladat, amely a hálón keresztül önzetlen és elkötelezett módon, egy meghatározott cél vagy ügy érdekében elvégezhető.

5.4.

Ha a digitális önkéntesség a kampányok támogatására, terjesztésére és kommunikálására korlátozódik, akkor a kiberaktivizmus területéhez tartozik, és ez esetben elektronikus tiltakozó és leleplező akciókban (aláírásgyűjtés, személyes hozzájárulások, exponenciális információterjesztés stb.) való részvételben nyilvánul meg.

5.5.

A végrehajtandó akciók fejlesztésére és bővítésére törekedvén a különböző platformok és weboldalak emberek millióit vonják be a cselekvésbe, tudatosítva a célokat és arra indítva őket, hogy lépjenek fel egyes sürgős és nagy horderejű ügyekben, függetlenül azok földrajzi helyétől vagy jellegétől (gazdasági, társadalmi, környezeti, politikai stb.).

5.6.

Ez az internetes mozgósítási modell lehetővé teszi több ezernyi egyéni szándék és erőfeszítés egyesítését, amelyek névtelenségük vagy korlátozott fontosságuk ellenére jelentőséget nyernek, amennyiben rövid idő alatt hatalmas közösségi erővé alakulhatnak, amely képes befolyást gyakorolni a hatalomgyakorlás és döntéshozatal megfelelő területeire.

6.1.

Noha a kiberaktivizmus előnyei és a benne rejlő lehetőségek bizonyítottak, a közösségi médiában alkalmazott stratégiák – amelyek alkalmanként ugyan egyesítenek embereket – nem hoznak létre stabil virtuális közösségeket, ami bizonyos mértékig gátolja a célzott társadalmi változások fenntarthatóságát. Ezen összefüggésben a minőségi kritériumokhoz és elvekhez kapcsolódó objektív értékelés, valamint a kezdeményezés társadalmi hozadéka hozzá kell, hogy járuljon egy erre vonatkozó módszertan kialakulásához.

6.2.

Célszerűnek tartjuk a kiberaktivizmus és a digitális önkéntesség proaktív fejlesztésének elősegítését, mivel a közösségi hálók nyújtotta környezet és az internetes portálok biztosítják a társadalmi részvételhez és a polgárok közös felelősségvállalásához szükséges nagyobb hozzáférhetőséget, gyorsabb reagálást és kritikus tömeget, ami jelentős költségmegtakarítást jelent a tevékenységek irányítása, összehangolása és végrehajtása terén. Emellett kedveznek a befogadás feltételeinek: így például a felelősségvállalásnak, a hozzáférhetőségnek és a megfizethetőségnek.

6.3.

Következésképpen az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy saját illetékességi körük keretein belül fogadják el a kiberaktivizmust és -részvételt szolgáló mechanizmusok hatékony végrehajtásának és fejlesztésének elősegítéséhez szükséges intézkedéseket, ösztönözve és megerősítve a társadalmi elkötelezettséget és erősítve az önkéntességet.

6.4.

Ösztönözni kell ezenkívül az azokat hitelesítő és legitimáló megfelelő értékelési szabályok és kritériumok megállapítását, amelyek lehetővé teszik a tudatosítási és mozgósítási folyamatok átláthatóvá és hathatóssá tételét, valamint a keletkezett társadalmi hozadék meghatározását.

6.5.

Mindemellett biztosítani kell az európai polgárok e területen elismert jogainak hatékony védelmét és gyakorlását, különös tekintettel, ahogy azt említettük, az információhoz való hozzáférés és az információszabadság előmozdítására, valamint az információáramlás, illetve annak sértetlensége, bizalmas kezelése és folytonossága biztosítására a hálózatokon belül, oly módon, hogy a továbbítás gyorsasága ne szenvedjen csorbát. Ezeket a garanciákat a kiszolgáltatott csoportok tekintetében arányos módon kell alkalmazni.

6.6.

Másfelől, tekintettel a kiberaktivizmus szempontjából betöltött jelentőségükre, meg kell említeni a hálózaton belüli aktív jogérvényesítés kérdését és a bizalom és a hírnév értékét, ezek vizsgálatát a kibertérben meglévő biztosítékok növelésére irányítva.

6.7.

A megfelelő intézményeknek gondoskodniuk kell arról, hogy a polgárok rendelkezésére bocsássák azokat az infrastruktúrákat és technológiai eszközöket, amelyek lehetővé teszik digitális tevékenységük folyamatos, szokásos végzését, valamint a társadalmi struktúrákat az új technológiákhoz kell igazítaniuk, előmozdítva a képzési és oktatási tevékenységeket, amelyek egyrészt ahhoz szükségesek, hogy a polgárok képesek legyenek használni az említett eszközöket, másrészt ahhoz, hogy a nagyobb területi, társadalmi és gazdasági kohézió érdekében csökkenjen a digitális szakadék.

6.8.

Végül tájékoztató programokat kell kidolgozni és elfogadni, amelyek arra irányulnak, hogy a polgárokban tudatosítsák az új technológiai eszközök révén megvalósuló társadalmi részvételt és önkéntességet, támogatva azokat a szervezeteket és kezdeményezéseket, amelyek ezen a területen a jó intézményi irányítás jegyében együttműködve dolgoznak.