1.Bevezetés

1.1.Célkitűzés és az eljárás fő jellemzői

A 2006. december 12-i 1896/2006/EK rendelet 1 létrehozta az első igazán európai polgári eljárást, az európai fizetési meghagyásos eljárást. 2008 decembere óta Dánia kivételével valamennyi tagállamban alkalmazzák. Ez egy választható eljárás, amely a határokon átnyúló ügyekben a nemzeti fizetési meghagyások alternatívájaként alkalmazható. E jelentés a rendelet 32. cikkének megfelelően készült, amely úgy rendelkezik, hogy a Bizottság részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai fizetési meghagyásos eljárás működésének felülvizsgálatáról.

Az elismert, fennálló tartozások gyors és hatékony behajtása alapvető fontosságú a gazdasági szereplők számára az Európai Unióban. A késedelmes fizetések alapvető okai a fizetésképtelenségnek, különösen kis- és középvállalkozások esetében, és számos elveszített munkahelyet eredményeznek. Ez több tagállamot arra vezetett, hogy a fizetési eljárásra egyszerűsített meghagyást vezessenek be. Egy fizetési meghagyásos eljárás célja, hogy gyors és költséghatékony bírósági könnyítést biztosítson egy adóssal szemben egy adott pénzösszeg megfizetéséhez, arra a feltételezésre alapozva, hogy az igényt az adós nem fogja vitatni. Ugyanakkor a nemzeti eljárások gyakran nem elfogadhatóak vagy nem kivitelezhetőek határokon átnyúló ügyekben, és teljesítményszintjük jelentősen eltér.

Ezen okok miatt hozták létre az európai fizetési meghagyásos eljárást. Lehetővé teszi a hitelezők számára, hogy nem vitatott polgári és kereskedelmi követeléseket behajtsanak egy, a 27 tagállamban egységesen elérhető eljárás segítségével. Írásbeli eljárás, amely nem igényli sem a bíróság előtti megjelentést, sem az ügyvédi segítségnyújtást. A jogosultnak csak be kell nyújtania kérelmét. Nincs szükség okirati bizonyítékra a kérelem alátámasztásához, és a jogosult részéről semmilyen további lépést nem kell tenni az eljárás során. Az európai fizetési meghagyást bíróságok vagy más igazságügyi hatóságok bocsátják ki. Szabadon alkalmazható valamennyi tagállamban bármilyen elismerésre és végrehajthatóvá nyilvánításra vonatkozó eljárás nélkül a végrehajtást végző tagállamban. Ez azt jelenti, hogy az európai fizetési meghagyás bármely tagállamban az ott kibocsátott helyi fizetési meghagyásokhoz hasonló módon – vagyis a végrehajthatóvá nyilvánítás szükségessége nélkül – végrehajtható.

Ez az egyszerűsített és hatékony eljárás csak a nem vitatott igényekre használható. Ezért annak érdekében, hogy a védelem hatékony joga biztosítást nyerjen, a kötelezett a meghagyással szemben annak kibocsátásától számított 30 napon belül ellentmondással élhet. A kötelezettnek pusztán azt kell jeleznie, hogy vitatja a követelést, anélkül, hogy megadná ennek okát, és nincs szüksége ügyvédi képviseletre. Ebben az esetben az európai fizetési meghagyásos eljárás megszűnik. Az igényt ugyanakkor a hagyományos polgári peres eljárás keretében lehet tovább érvényesíteni, ami lehetővé teszi, hogy a kötelezett érveit teljes mértékben figyelembe vegyék.

A rendelet formanyomtatványokról rendelkezik a szabályozott egyszerűsített eljárás részeként, amelyek az európai igazságügyi portálon minden nyelven online elérhetők. 2 A formanyomtatványokat a 2012. október 4-i 936/2012/EU bizottsági rendelet frissítette. 3 Az európai fizetési meghagyás kibocsátására hatáskörrel rendelkező bíróságokról szóló információk a Polgári és Kereskedelmi Ügyek Európai Igazságügyi Atlasza honlapján 4 állnak rendelkezésre. Az Európai Igazságügyi Hálózat a rendeletről 2010-ben gyakorlati útmutatót tett közzé. 5

1.2.Módszertan és információgyűjtés

Ez a jelentés különböző forrásokból gyűjtött információkon alapul.

2010 júniusában Eurobarometer felmérést készítettek 26 690 polgár körében a 27 uniós tagállamban.

Az Európai Bizottság egy,„A követelésbehajtás egyszerűsítése az EU-ban” című, a szlovéniai maribori egyetem által irányított projektet társfinanszírozott, amely 14 tagállamra (Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Németország, Spanyolország, Finnország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Svédország) terjedt ki. A projekt két szakértői jelentést eredményezett az 1896/2006/EK rendeletről és 14 nemzeti jelentést. 6

Az eljárás működésére vonatkozó információk beszerzése érdekében a Bizottság 2013 áprilisában egy felmérést indított, amelyhez kérdőívet küldött a tagállamoknak. Az eljárás használatára vonatkozó statisztikai adatokat 2014 júniusában tovább frissítették és kiegészítették.

A polgári és kereskedelmi ügyekben létrehozott Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjainak 2013. május 29–30 között megrendezett 45. ülésén az európai eljárások – ideértve az európai fizetési meghagyásos eljárást is – működését vitatták meg szakértői szinten két bizottsági munkadokumentum alapján.

Végül az Európai Unió Bíróságának három, a rendelet értelmezésére vonatkozó előzetes döntését is figyelembe vettük e jelentés elkészítésekor. 7

2.A rendelet általános értékelése

Összességében a rendelet célja a peres eljárás egyszerűsítése, felgyorsítása és költségeinek csökkentése volt a nem vitatott követelésekkel kapcsolatos ügyekben, valamint az európai fizetési meghagyások EU-ban történő szabad forgalmának lehetővé tétele végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás nélkül, és ez a célkitűzés nagyrészt megvalósult, bár a legtöbb tagállamban az eljárást csak relatíve kisszámú ügyben alkalmazták.

Az elvégzett tanulmányok és konzultációk alapján úgy tűnik, hogy sem az eljárás használata során nem jelentkezett nagyobb jogi vagy gyakorlati probléma, sem abból a tényből, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást az eljárásból fakadó ítéletek elismerésére és végrehajtására nézve eltörölték.

2.1.Statisztikai adatok

A rendelkezésre álló információk alapján 12 000 és 13 000 közötti európai fizetési meghagyás iránti kérelmet kaptak évente a tagállami bíróságok 8 . A kérelmek legnagyobb (évente 4 000 darabot meghaladó) számát Ausztriában és Németországban észlelték, amely országok egyben a legtöbb európai fizetési meghagyást kibocsátó tagállamok. Évente 300–700 közötti kérelem érkezik Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Franciaországban, Magyarországon, Hollandiában, Portugáliában és Finnországban. Más tagállamokban az eljárást korlátozottabb mértékben veszik igénybe. Az európai fizetési meghagyásos eljárás tényleges tagállamonkénti használatáról részletesebb információ a mellékletben található.

2.2.Az eljárás meglétével és működésével kapcsolatos ismeretek

Egy 2010-es Eurobarometer 9 szerint az európai eljárásokkal – ideértve az európai fizetési meghagyásos eljárást – kapcsolatos tudatosság és azok használata a polgárok között viszonylag alacsony szintű Csak a megkérdezettek 6 %-a hallott az európai fizetési meghagyásos eljárásról. Ezt talán az a tény magyarázza, hogy az eljárást főleg cégek és ügyvédek használják, valamint az a tény, hogy viszonylag kevés polgár érintett határokon átnyúló peres eljárásban.

Amikor a polgárok ismerik az eljárást, az európai fizetési meghagyásos eljárást általában hasznosnak tartják a határokon átnyúló polgári pénzügyi igények végrehajtására irányuló ügyekben, amelyeket a kötelezett valószínűleg nem vitat.

A Bizottság egy olyan, határokon átnyúló kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos projektet valósított meg, amely azzal támogatta a kkv-kat, hogy megkönnyíti a határokon átnyúló tartozások beszedését annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló jogi eszközök – ideértve a rendeletet is – használatát, megértését és az ezekre vonatkozó ismereteket javítsa. 10

3.Az értékelés kiemelt pontjai

3.1.Területi hatály: „Határokon átnyúló ügyek”

E rendelet jelenleg olyan határokon átnyúló jogvitákra alkalmazandó, amelyekben legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel. A „határokon átnyúló” ügyekre való korlátozás megfelel az e területen meglévő más eszközök – például a kis értékű követelések európai eljárása 11 – hatókörének. Az eljárás használói talán nincsenek tisztában a hatály e korlátozásával vagy esetleg nem értik azt. Lehetséges, hogy olyan várakozással élnek, hogy több ügyükre is alkalmazható a rendelet. Ezt megerősíti az a tény, hogy egyes társaságok mesterségesen is létrehoznak a rendeletben előírtnak megfelelő, határokon átnyúló helyzeteket annak érdekében, hogy kihasználhassák a jogszabály előnyeit, például oly módon, hogy a követelésüket egy külföldi vállalatra engedményezik. Ez az eljárás észlelt hatékonyságát támasztja alá.

3.2.Joghatóság

Öt tagállam összpontosította az európai fizetési meghagyások kezelésére vonatkozó hatáskört egyetlen meghatározott bírósághoz/hatósághoz. 12 Más tagállamokban kerületi és regionális bíróságok (vagy például Magyarországon közjegyzők) rendelkeznek hatáskörrel az európai fizetési meghagyások kibocsátására.

A szakosodásnak lehetnek bizonyos előnyei, például biztosítja az eljárásra vonatkozó speciális szakértelmet és a nyelvismeretet. Ugyanakkor – még ha az európai fizetési meghagyásos eljárás írásbeli eljárás is – a polgárok (különösen a fogyasztók) inkább az igényeik hatáskörrel rendelkező helyi bíróságon történő benyújtását részesíthetik előnyben. Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a szakosodás előnyei túlsúlyban vannak-e a hátrányaihoz képest, a tagállam földrajzi méretétől is függhet. Összességében véve a mellékletben szereplő, az eljárás használatára vonatkozó adatok nem támasztják alá azt, hogy egy központosított rendszer az eljárás gyakoribb használatához vezetne. Ugyanakkor az eljárás írásbeli és nemperes jellegére tekintettel, amely során a követelés lényegére nézve nem folyik vita, és amely ezért különösen alkalmas az elektronikus feldolgozásra (lásd lentebb a 3.5. részt), az európai fizetési meghagyásos eljárás alkalmasabbnak tűnik a központi bírósági ügyintézésre, mint más eljárások, amelyek az eljárás tárgyával kapcsolatosan megvitatást és a bizonyítékok mérlegelését igénylik, ezért ezek esetében fontosabb, hogy a peres felekhez közel eső bíróságon folytassák le őket.

3.3.Európai fizetési meghagyás iránti kérelem

3.3.1.Főkövetelés és kamat

A követelésnek konkrét összegre kell irányulnia, amely az európai fizetési meghagyásra vonatkozó kérelem benyújtásának idején esedékes. A követelés összegébe beletartozik a főkövetelés, valamint adott esetben a kamat, a kötbér és a költségek. Amennyiben a követelésnek kamat is a része, a kérelemnek fel kell tüntetnie a kamatlábat és az időszakot, amelyre a kamatkövetelés vonatkozik. A C-215/11. sz. ügyben 13 a Bíróság tisztázta, hogy a kérelemben az érdekelt félnek lehetősége van a főkövetelés megfizetésének napjáig felgyűlt kamatot igényelnie. Ilyen esetben a nemzeti bíróság szabadon meghatározhatja, hogy miként kell az „E” formanyomtatvány kitölteni, feltéve, hogy a kötelezettet tájékoztatják a kamat kiszámításáról.

A 2012. október 4-i 936/2012/EU bizottsági rendelet 14 – amely az európai fizetési meghagyásról szóló rendelet mellékleteit módosította – biztosítja, hogy a kötelezettet az „E” formanyomtatványban a „Fontos tájékoztatás a kötelezett részére” táblázatban tájékoztassák arról, hogy a nemzeti jog alapján a fizetési meghagyás végrehajtásának időpontjáig kamatfizetési kötelezettség állhat fenn, ebben az esetben ezzel az
összeggel emelkedik a teljes fizetendő összeg. Ugyanakkor az „E” formanyomtatvány nem tűnik megfelelően kidolgozottnak abból a szempontból, hogy nem tartalmazza a megfizetendő kamat megfelelő leírását. Ezért meg kell fontolni a formanyomtatványok további módosítását.

3.3.2.A kérelem nyelve

A legtöbb tagállamban a kérelmeket a hivatalos nyelv(ek)en kell benyújtani. Egyes tagállamok ugyanakkor más nyelveket is elfogadnak: a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus és Svédország elfogadja az angol nyelvet; Franciaország elfogadja az angol, német, olasz és spanyol nyelvet.

A fordítási követelmények hátrányosan költségvonzattal járnak és késleltetik az eljárást még akkor is, ha az európai fizetési meghagyásos eljárás olyan eljárás, amely során a feleknek nem kell bizonyítékokat benyújtaniuk és megvitatniuk azokat. A kérelem formanyomtatványa automatikusan lefordítható a bíróság helye szerinti tagállam hivatalos nyelvére. Mivel jelölőnégyzeteket tartalmaz, a legtöbb esetben fordítás nem is szükséges. A valóban európai eljárás céljának eléréséhez minden tagállamnak el kellene fogadnia az európai fizetési meghagyás iránti kérelmeket a hivatalos nyelv(ek)től eltérő legalább egy másik nyelven.

3.3.3.A kérelem elektronikus benyújtása

Sok tagállam lehetővé teszi a kérelem elektronikus benyújtását 15 , vagy a jövőre nézve elektronikus feldolgozást tervez minden, az európai fizetési meghagyásos eljárásra hatáskörrel rendelkező bíróság számára 16 .

Az európai fizetési meghagyás elektronikus kérelmezésének megvalósíthatóságára vonatkozó bizottsági tanulmányt követően a kérdésben az Európai Bizottság egy kísérleti projektet társfinanszíroz. Kilenc tagállam vesz részt az európai fizetési meghagyásos eljárásra vonatkozó e-CODEX kísérletben. 17 A résztvevők küldő vagy fogadó oldalként, esetleg mindkét szerepben aktívak. A küldő oldal lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy az európai fizetési meghagyás iránti kérelmeiket (vagyis az „A” formanyomtatványt) elküldjék a fogadó oldalnak. A fogadó oldal elfogadja a kérelmeket és elektronikusan továbbítja azokat az „A” formanyomtatványban megjelölt bíróságnak. A szóban forgó bíróság később elektronikus válaszokat (pl. „B” vagy „E” formanyomtatványt stb.) küld vissza ugyanezen a csatornán át. Ebben a fázisban még nem mindegyik, a kísérleti projektben részt vevő tagállamban van működő rendszer: némelyik még tesztfázisban tart, a tervek szerint 2015-ben vagy 2016-ban élesítik ezeket. A „küldő” tagállamok általában csak az igazságügy kulcsfontosságú fogyasztói – pl. ügyvédek, bankok, biztosítótársaságok és társadalombiztosítási intézmények – számára teszik lehetővé a kérelmek elektronikus benyújtását, és a nagyközönség számára nem feltétlenül. Az ilyen nemzeti iktatórendszerek hozzáférhetősége a kulcsfontosságú fogyasztók számára már létezik például Németországban és Ausztriában. A közeljövőben az európai igazságügyi portál küldő oldalként a nagyközönség számára lehetőséget fog biztosítani arra, hogy kérelmeket elektronikusan is lehessen benyújtani. A benyújtás csak olyan „fogadó” tagállamokhoz lesz lehetséges, amelyek sikeresen teljesítették az európai igazságügyi portállal való szükséges integrációs teszteket és e-CODEX rendszert működtetnek.

3.3.4.A kérelem vizsgálata

Három tagállam 18 jelentette az olyan kérelmek nagyobb arányát, amelyeket a bíróságok kiegészítésre vagy kijavításra visszaküldtek. A visszaküldés bejelentett gyakori okai a felekre vonatkozó pontatlan vagy hiányos információk (például hiányzik a jogosult címe vagy aláírása), a kamatra vonatkozó hiányos kérelmek és a megfizetetlen bírósági illetékek.

Az európai igazságügyi portálon elérhető dinamikus formanyomtatványok már segítik a felhasználókat a kérelmek helyes kitöltésében. Jelenleg a portál azt is lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy az Európai Igazságügyi Atlasz honlapon keresztül meghatározzák a hatáskörrel rendelkező bíróságot. 2015 második felétől – az európai bírósági adatbázis elindítását követően – a kérelmek fogadására hatáskörrel rendelkező bíróság meghatározásának folyamata tovább javul majd. Fel lehet mérni majd, hogy a formanyomtatványok kitöltésére vonatkozó milyen további magyarázatok adhatóak az európai igazságügyi portálon és az elektronikus formanyomtatványok miként tartalmazhatnak további részleteket a kamatkövetelésekkel kapcsolatosan. Végül – még ha a tagállamok számára nem is áll fel ahhoz hasonló jogi kötelezettség a formanyomtatványok kitöltéséhez való segítségnyújtásra, mint amilyen a kis értékű követelések európai eljárását létrehozó 861/2007/EK rendelet tartalmaz – a tagállamok a kis értékű követelések európai eljárása keretében a polgároknak nyújtott segítséget kiterjeszthetik a polgárok és a hatékony igazságszolgáltatás előnyére időt és költségeket tekintve egyaránt.

A rendelet kifejezetten rendelkezik arról, hogy az európai fizetési meghagyásra vonatkozó kérelem vizsgálata automatizált eljárás formájában is megvalósulhat. Ez a helyzet Ausztriában és Németországban. Az európai fizetési meghagyásos eljárás – mivel írásbeli eljárás és nem vizsgál bizonyítékokat vagy folytat tárgyalásokat – különösen alkalmasnak tűnik a teljes körű elektronikus feldolgozásra. Pozitív hatással járhat az eljárás lefolytatásához szükséges időmennyiségre nézve (lásd lentebb a 3.4. részt). Mivel az ellentmondás könnyen megtehető a kibocsátott fizetési meghagyással szemben egy automatizált eljárásban, és az eljárás biztosítja hatékony iratkézbesítést, a kötelezett jogai megfelelően biztosítottak.

3.4.Az európai fizetési meghagyás kibocsátása

A rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy a bíróságok azon kötelezettségét, hogy az európai fizetési meghagyást a kérelemtől számított 30 napon belül bocsássák ki, általában csak néhány tagállamban tartják tiszteletben. A vonatkozó adatokat szolgáltató tagállamok közül a bíróságok Máltán (1 hét), Belgiumban és Írországban (2 hét), Németországban (2–3 hét), Bulgáriában és Litvániában (30 nap) bocsátják ki a meghagyást időben. A bíróságok 1–2 hónapon belül döntenek Görögországban és Luxemburgban, 2 hónapon belül Franciaországban és Finnország, 4 hónapig terjedő időszakon belül Ausztriában, a Cseh Köztársaságban, Cipruson, Észtországban, Hollandiában, Portugáliában, Svédországban, Szlovéniában, 6 hónapig terjedő időszakon belül Magyarországon, 8 hónapig terjedő időszakon belül Spanyolországban és 9 hónapig terjedő időszakon belül Szlovákiában.

A hosszadalmas eljárások aligha indokolhatóak arra a tényre tekintettel, hogy az eljárás során nem szükséges bizonyítékok megvizsgálása vagy a felek meghallgatása. Ezen időtartamok lerövidítése nélkülözhetetlen, mivel a nem vitatott követelések gyors behajtása nagy kihatással jár a vállalkozások – különösen a kkv-k – cash flowjára. Ezen túlmenően a rendeletben szereplő határidők rendszerszintű figyelmen kívül hagyása a rendelet megszegésének minősülhet. Az eljárás elektronikus feldolgozására irányuló további fejlesztések segíthetik a probléma kezelését. A bizottsági szolgálatok továbbra is szorosan nyomon követik majd e területet a javulás érdekében.

3.5.Az európai fizetési meghagyások és más iratok kézbesítése

Az iratkézbesítéssel kapcsolatosan nem jelentettek jelentős problémát a kifejezetten az európai fizetési meghagyásos eljárásokkal kapcsolatosan. A panaszok kizárólag a határon átnyúló szolgáltatások költségeire vonatkoztak. A Bizottság 1393/2007/EK rendelet alkalmazásáról szóló, 2013. decemberi jelentése 19 szerint az európai szabályok a fokozott ügyteher ellenére elősegítették az uniós tagállamok közötti iratkézbesítés felgyorsítását. A bírósági iratok kézbesítési ideje Ausztriában, Belgiumban, Finnországban, Németországban, Görögországban és Portugáliában csökkent. A kézbesítésre tagállamonként különböző módok léteznek. Az európai fizetési meghagyásos eljárás céljaira a tagállamokat arra bátorítjuk, hogy a kézbesítés olcsó megoldásait válasszák, például átvételi elismervényes postai szolgáltatást.

Bár a rendelet 13. és 14. cikke lehetséges módszerként említi az elektronikus iratkézbesítést, ez az EU igazságügyi térképén még nem jelenik meg valóságként. Ennek okai jogi és technikai természetűek is lehetnek. A rendelet 13. és 14. cikke értelmében az elektronikus úton történő kézbesítésnek a kézbesítés helye szerinti állam nemzeti jogával összhangban kell állnia. Az elektronikus iratkézbesítésre vonatkozó nemzeti jogszabályok megléte ezért az ilyen kézbesítés előfeltétele lenne. Ezen túlmenően a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1393/2000/EK rendelet 20 értelmében – amely az európai fizetési meghagyás keretében végzett elektronikus iratkézbesítésre is vonatkozik 21 – a bíróság egy másik tagállamban lévő fél részére közvetlenül elektronikusan még elméletileg sem kézbesíthet iratokat. Végül a technikai okok és az elektronikus iratkézbesítő nemzeti rendszerek inkompatibilitásai tovább hátráltathatják a határon átnyúló elektronikus iratkézbesítés fejlesztését.

3.6.Költségek

A rendeletből következik, hogy a bírósági illetékeket a nemzeti joggal összhangban állapítják meg. Ugyanakkor a kötelezett európai fizetési meghagyással szemben tett ellentmondása esetén a rendelet előírja, hogy az európai fizetési meghagyás és a hagyományos eljárás egyesített bírósági illetéke nem haladhatja meg a csak a hagyományos eljárásra vonatkozó illetékek mértékét. Az európai fizetési meghagyásos eljárásban alkalmazott bírósági illetékekre vonatkozó adatok azt mutatják, hogy az ilyen illetékek hasonlóak a hasonló nemzeti eljárások keretében történő eljárási illetékekhez, és jelentős eltéréseket mutatnak tagállamonként, ahol a kérelmet benyújtják. Az illetékek számításának módja is eltér tagállamonként (rögzített összegek vagy a kérelem perértékének arányában számolt illetékek, vagy a kettő kombinációja). A gyakorlatban a polgárok időnként panaszt tesznek az egyes tagállami illetékek mértékéről.

Ugyanakkor a Bizottság felé jelentett bírósági illetékekkel a fő probléma a potenciális kérelmezők számára az ezen illetékek átláthatóságának hiánya volt. E probléma kezelése érdekében a polgári és kereskedelmi ügyekben létrehozott Európai Igazságügyi Hálózat közzétette ezt az információt az európai igazságügyi portálon. 22

3.7.Az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás

Úgy tűnik, hogy a kötelezettek csak korlátozott mértékben mondanak ellent az európai fizetési meghagyásoknak, bár az ellentmondások aránya tagállamonként eltér. Például az ellentmondások aránya Ausztriában marginális (4 %), míg Franciaországban és Németországban 16 % körüli, Görögországban pedig meghaladja az 50 %-ot.

Általában véve nem jelentettek problémákat az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondásokkal kapcsolatosan. A 17. cikk (2) bekezdése értelmében az ellentmondás következtében az ügy polgári peres eljárássá alakul át. Mivel az európai fizetési meghagyás keretében csak a kis értékű követelések európai eljárására vonatkozó rendelet értelmében kis értékű követelések érvényesíthetők, a Bizottság azt a javaslatot tette, hogy – az európai fizetési meghagyásos eljárásban történő ellentmondást követően – az eljárás kis értékű követelések európai eljárásává is átalakulhasson olyan mértékig, amennyiben ez az eljárás alkalmazható. 23

3.8.Felülvizsgálat

A 20. cikkbe foglalt rendkívüli jogorvoslat célja az olyan helyzet orvoslása, amikor a kötelezett nem tudott a származási tagállamban indított eljárásról, és védekezéséről nem tudott megfelelően gondoskodni. Ez akkor fordulhat elő, ha például a cím, amelyre a kérelmet küldték, nem volt helyes. Bár a rendelet feltételekhez köti a felülvizsgálati jogosultság megnyílását, magát az eljárást a nemzeti jog szabályozza. A különböző tagállami felülvizsgálati eljárásokról szóló információkat az Európai Igazságügyi Atlaszban tették közzé.

A C-324/12. sz. ügyben 24 a Bíróság azt az ítéletet hozta, hogy az európai fizetési meghagyással szemben benyújtható ellentmondásra nyitva álló határidőnek a kötelezett képviselőjének a felróható magatartása miatti elmulasztása nem indokolja e fizetési meghagyás 20. cikk szerinti felülvizsgálatát, mivel az ilyen mulasztást nem foglalják magunkban a 20. cikk értelmében vett rendkívüli vagy különleges körülmények.

A felülvizsgálatot végrehajtó nemzeti eljárások jelentős eltéréseket mutatnak tagállamonként és európai eszközönként (európai végrehajtási parancs, európai fizetési meghagyás, kis értékű követelés, tartási rendeletek). Ezen túlmenően a felülvizsgálati eljárás végrehajtása a fent említett eszközök keretében kérdéseket és bizonytalanságokat vetett fel.

A C-119/13. és a C-120/13 sz. egyesített ügyek 25 olyan helyzetre vonatkoztak, amelyben az európai fizetési meghagyásokat nem vagy nem ténylegesen kézbesítették a kötelezetteknek, mert elköltöztek lakóhelyükről. A Bíróság úgy ítélkezett, hogy az 1896/2006/EK rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az e rendelet 16–20. cikkében foglalt eljárások nem alkalmazhatók abban az esetben, amikor az európai fizetési meghagyást nem az említett rendelet 13–15. cikkében megállapított minimumszabályoknak megfelelő módon kézbesítették. Amennyiben erre a szabálytalanságra csak az európai fizetési meghagyás végrehajthatónak nyilvánítása után derül fény, a kötelezett számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ezt a szabálytalanságot megtámadja, és megfelelő bizonyítottság esetén a végrehajthatónak nyilvánítást érvényteleníttesse.

A C-119/13. és a C-120/13 sz. egyesített ügyekben hozott bírósági ítélet eredménye az, hogy a védelemhez való jog védelmének alapvető elemét – vagyis a nem teljesítő kötelezett ahhoz való joga, hogy az ügy újra megnyitását kérelmezze kézbesítési hiányosság esetén – nem a rendelet, hanem a nemzeti jog szabályozza.

Annak biztosítása érdekében, hogy a kötelezett az ilyen szabálytalanságokat az uniós jog alapján felhozhassa, a felülvizsgálat 20. cikk szerinti feltételeit tisztázni kell a jövőben azáltal, hogy a tartási rendelet újabb keletű rendelkezéseiből és a kis értékű követelések módosítási javaslatából merítünk ihletet. Ez a polgári jogi eljárás eszközeinek következetességét is fokozza uniós szinten.

3.9.Végrehajtás

Az európai fizetési meghagyások végrehajtásával kapcsolatosan nem jelentettek jelentős problémát. Az egyik jelentett akadály az adós végrehajtási célokat szolgáló vagyontárgyai átláthatóságának hiánya volt a határokon átnyúló kontextusban. Ez a kérdés ugyanakkor horizontális jellegű és minden határokon átnyúló végrehajtást érint az EU-ban, nem csak kifejezetten az európai fizetési meghagyások végrehajtását.

3.10.Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata a tisztességtelen szerződési feltételekkel és a fizetési meghagyásos eljárásokkal kapcsolatosan

Az Európai Unió Bíróságát a 93/13/EGK irányelvnek a fogyasztói szerződések tisztességtelen szerződési feltételeire való alkalmazásával kapcsolatosan felhívták a nemzeti fizetési meghagyásos eljárások alkalmazásának, továbbá ezek végrehajtásának az uniós jog egyenértékűségének és tényleges érvényesülésének elvének fényében történő vizsgálatára. Kérdések merültek fel arra nézve, hogy a Bíróság ítéletei hatással járnak-e a fizetési meghagyásos eljárások fogyasztói vitákban történő alkalmazására. Valóban, a fizetési meghagyásos eljárások jellege arra az elképzelésre épül, hogy a követelés anyagi jogi igazolását – a szokásos polgári jogi eljárásokkal ellentétesen – főszabály szerint nem vizsgálják.

A Bíróság megállapította, hogy az elismert követelések behajtására vonatkozó nemzeti mechanizmusok harmonizációjának a hiányában a nemzeti fizetési meghagyásos eljárások alkalmazásának a részletes szabályai a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján a tagállamok belső jogrendjébe tartoznak, azzal a feltétellel azonban, hogy azok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső esetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által a fogyasztókra ruházott jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve). 26

A Bíróság a C-618/10. sz. ügyben a C-473/00. sz. ügyre hivatkozással 27 kifejezetten úgy ítélt, hogy az eredményesség elve kizárja az olyan nemzeti szabályozást, amely a fogyasztó ellentmondásának hiányában nem teszi lehetővé a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság számára, hogy hivatalból értékelje a fogyasztó és az eladó vagy a szolgáltató közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegét, jóllehet az ehhez szükséges valamennyi jogi és ténybeli elem e bíróság rendelkezésére áll.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között a nemzeti jogszabályok szerint zajló bírósági eljárás jellegzetességei nem jelenthetnek olyan tényezőt, amely érintheti a 93/13 irányelv rendelkezései alapján a fogyasztókat megillető jogi védelmet 28 . Ugyanakkor a Bíróság ítélt dolog hatásával bíró választott bírósági ítélet felülvizsgálata kapcsán azt is hangsúlyozta, hogy a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása nem terjeszkedhet annak megköveteléséig, hogy a nemzeti bíróság az érintett fogyasztó tétlenségét is teljes egészében kompenzálja. 29

A Bíróságnak az eredményesség elvéről szóló más ítéletei 30 az ellentmondás benyújtását követő fizetési meghagyásos eljárásra vonatkoznak, amikor a követelés érvényesítése hagyományos vagy más polgári peres eljárásban folytatódik. A C-618/10. sz., Banco Español ügyben a Bíróság egy, a fizetési meghagyásos eljárásban tett ellentmondást megelőző speciális helyzetet különböztet meg egyértelműen más helyzetektől. Ez az ügy a nemzeti bíróságok 93/13/EK irányelv rendelkezéseiből fakadó kötelezettségei meghatározására vonatkozott egy fizetési meghagyás kontextusában, mielőtt a fogyasztó ellentmondást tett volna. A Bíróság hangsúlyozta, hogy minden esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy egy nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e az uniós jog alkalmazását, meg kell vizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek a különböző nemzeti hatóságok előtti teljes eljárásban betöltött helye, valamint alkalmazása és sajátosságai.

A rendelet 8. cikke megkívánja a bíróságtól, hogy megvizsgálja, hogy a követelés megalapozottnak tűnik-e a rendelkezésére álló információk alapján. A bíróságoknak lehetőségük van arra, ha első ránézésre kétségeik vannak a követelés vagy egy része (pl. kamat) megalapozottságával kapcsolatosan, hogy a rendelet 10. cikkének megfelelően a jogosultnak csak részleges meghagyást javasoljanak. 31 Ezen túlmenően a követelés lényegének teljes értékelése biztosított az európai fizetési meghagyásnak történő ellentmondás után, amikor a követelést hagyományos polgári peres eljárásban érvényesítik. Ezért levonható az a következtetés, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárás jellemzői megfelelően biztosítják az Európai Uniós Bírósága ítélkezési gyakorlatának való megfelelést.

4.Következtetések

Az európai fizetési meghagyásos eljárást az elismert követelések visszafizettetésével kapcsolatos eljárások egyszerűsítése, felgyorsítása és költségeinek csökkentése érdekében vezették be, valamint azért, hogy a hitelezők – különösen a kkv-k – számára gyors és hatékony igazságügyi eszközt biztosítsanak. E szakpolitikai célok ma ugyanúgy fennállnak, mint a rendelet elfogadásának idején.

Az eljárás működésének fenti értékelésére alapozva úgy tűnik, hogy a rendelet általában véve stabil és kielégítő módon működik. A rendelet alkalmazása összességében tekintve javult, az elismert pénzügyi követelések kezelése egyszerűbbé és gyorsabbá vált a határokon átnyúló jogvitákban. Mindezek fényében ezért jelenleg nem tűnik szükségesnek az európai eljárás alapvető paramétereinek módosítása.

Ugyanakkor az európai eljárás nem kellőképp ismert a vállalkozások, a polgárok, a gyakorló szakemberek és a bíróságok körében. Emiatt mind európai, mind tagállami szinten további tudatosságerősítés szükséges. A rendeletet hatékonyan és aktívan népszerűsíteni kell, a nyilvánosságot és a szakembereket el kell látni az európai fizetési meghagyásos eljárásra vonatkozó információkkal.

Ezen túlmenően a rendelet működése nem jogalkotási és végrehajtási intézkedések segítségével javítható. A Bizottság a polgári és kereskedelmi ügyekben létrehozott Európai Igazságügyi Hálózat együttműködési mechanizmusát fogja proaktív módon használni a végrehajtás javítására és e hasznos eszköz használatának elősegítésére. Az eljárás működése tovább javítható az elektronikus feldolgozásának biztosításával, és azzal, hogy a tagállamok még inkább mérlegelik az eljárás keretében az ügyek kezelése központosításának megfelelőségét.

Melléklet

Az európai fizetési meghagyásos eljárás használatára vonatkozó statisztikai adatok

Az adatok a 2012–2013-as éveket fedik le. Ellenkező táblázatbeli jelzés hiányában az adatok a 2012. évre vonatkoznak.

	Kérelmek száma	Végrehajtandó fizetési meghagyások	Kiegészítésre/kijavításra visszaküldött kérelmek	A kérelem módosítása	Ellentmondások száma	A kibocsátott fizetési meghagyások száma	Az eljárások hossza
Belgium	319		néhány	néhány		261	1–2 hét
Bulgária	109	54	14	1	4	82	30 nap
Cseh Köztársaság (2013)	358					210	2 héttől 6 hónapig
Németország	4 130		85 %	5 %	633	90 %	2-3 hét
Észtország	6	2	3	2	1	2	1 héttől 5 hónapig
Írország	189	11	65	0	51	134	2 hét
Görögország	168			0	>50 %	149	1–2 hónap
Spanyolország	63					72***	8 hónap
Franciaország	335		118		+/- 16 %	305	2 hónap
Ciprus (2013)	11	4	1	0	2	9	2 héttől 5 hónapig
Litvánia	9	23	0		5	7	30 nap
Luxemburg (2013)	218	173	102	59	31	127	1–2 hónap
Magyarország (2013)	442	144			24	489***	0–3 hónap (350 ügy); 3–6 hónap (139 ügy);
Málta	1	0	0		0	4***	1 hét
Hollandia	372 (2011-ben)		80 %	10 %	80	194	5 hónap
Ausztria	4 367 (2012) 2 119 (2013)		237 (2012) 129 (2013)	2 (2012) 1 (2013)	175 (2012) 212 (2013)	4 092 (2012) 2 074 (2013)	1,5 – 4 hónap (2013)
Lengyelország	1 800 (2008 óta)	0	263	50	194	1 016	4,5 hónap
Portugália	485 (2012) 296 (2013)	97 (2012) 166 (2013)	10 (2012) 25 (2013)				(2012) 5 hónap
Szlovénia	12	35	1	5	1	7	5 hónap
Szlovákia (2013)	86	8	14	4	16	54	1–9 hónap
Svédország (2013)	91	27	83		23	62	142 nap (elfogadhatatlannak nyilvánított kérelmek tekintetében 85 nap stb.)
Finnország (2013)	633		kevesebb mint 10	kevesebb mint 10	52	körülbelül 400	2 hónap
Egyesült Királyság (2013)	208	108	Angliából és Walesből vagy Skóciából nincs közölt adat 5 (Észak-Írország)	Angliából és Walesből vagy Skóciából nincs közölt adat 1 (Észak-Írország)	Angliából és Walesből vagy Skóciából nincs közölt adat 5 (Észak-Írország)	Angliából és Walesből nincs közölt adat 1 (Skócia) 23 (Észak-Írország)	Nincs közölt adat egyik egyesült királyságbeli joghatóságból sem.
Horvátország*							
Olaszország**							
Lettország							
Románia							

Nincs közölt adat

* Megjegyzés: Horvátország csak 2013. július 1-jén csatlakozott az EU-hoz.

** Nincs külön statisztika az európai fizetési meghagyásra; statisztikailag együtt kezelik a nemzeti fizetési meghagyásokkal.

*** Az előző évekbeli kérelmekkel együtt.

(1)

HL L 399., 2006.12.30., 1. o.

(2)

https://e-justice.europa.eu/dynform_intro_form_action.do?idTaxonomy=156&plang=hu&init=true&refresh=1

(3)

HL L 283., 2012.10.16., 1. o.

(4)

http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/epo_information_hu.htm

(5)

http://ec.europa.eu/justice/civil/document/index_en.htm

(6)

Lásd http://www.acj.si/en/pres-simpf .

(7)

A C-215/11. sz. ügy, a C-324/12. sz. ügy, valamint a C-119/13. sz. és a C-120/13. sz. egyesített ügyek.

(8)

Lásd a mellékletet (Az európai fizetési meghagyásos eljárás használatára vonatkozó statisztikai adatok) a részletekért és az adatok forrásaiért.

(9)

http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_351_en.pdf

(10)

http://ec.europa.eu/growth/smes/support/cross-border-enforcement/index_en.htm

(11)

Az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i 861/2007/EK rendelete a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről (HL L 199., 2007.7.31., 1.o.).

(12)

A zágrábi kereskedelmi bíróság, a Berlin-Wedding-i Amtsgericht, az oportói kerületi bíróság, a helsinki kerületi bíróság, a svéd végrehajtási hatóság.

(13)

A Bíróság Iwona Szyrocka ügyben hozott 2012. december 13-i ítélete.

(14)

HL L 283., 2012.10.16., 1. o.

(15)

Cseh Köztársaság, Németország, Észtország, Franciaország, Litvánia, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság, Ciprus.

(16)

Írország, Olaszország, Málta, Portugália.

(17)

Ausztria, Észtország, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Lengyelország és Hollandia.

(18)

Németország, Hollandia és Svédország.

(19)

A polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1393/2000/EK rendeletet alkalmazásáról szóló jelentés, COM(2013) 858 végleges.

(20)

HL L 324., 2012.12.10., 79. o.

(21)

Lásd a 27. cikket.

(22)

https://e-justice.europa.eu/content_court_fees_concerning_european_payment_order_procedure-305-hu.do?init=true

(23)

A kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló rendeletre vonatkozó javaslat, COM(2013) 794 végleges.

(24)

A Novontech-Zala ügyben hozott 2013. március 21-i bírósági határozat.

(25)

Az Eco cosmetics (C119/13) és Raiffeisenbank St. Georgen (C120/13) egyesített ügyekben hozott 2014. szeptember 4-i bírósági ítélet.

(26)

A Banco Español ügyben (C-618/10) hozott 2012. június 14-i bírósági ítélet.

(27)

A C-473/00. sz. Cofidis–ügyben hozott ítélet 35. pontja.

(28)

A Banco Español ügyben hozott ítélet 46. pontja.

(29)

Az Asturcom Telecomunicaciones ügyben hozott, 2009. október 6-i bírósági ítélet 47. pontja.

(30)

Lásd a C168/05. sz., Mostaza Claro ügyet; a C40/08. sz., Asturcom Telecomunicaciones ügyet; a C243/08. sz., Pannon GSM ügyet, a C137/08. sz., VB Pénzügyi Lízing ügyet, a C453/10. sz., Pereničová és Perenič ügyet.

(31)

Kérjük figyelembe venni, hogy a nemzeti fizetési meghagyásos eljárások is lehetővé teszik az ilyen első ránézésre történő ellenőrzést. Nem ritka például a francia injonction de payer keretében, hogy a bíróság hivatalból csökkenti a túlzott kamatköveteléseket. A német, jelentős részben automatizált Mahnverfahren is oly módon konstruált, hogy észlelje a követelés anomáliáit, amelyeket hivatalból – akár a jogosultnak egy részleges meghagyás ajánlásával (ezáltal a kért összeget hivatalból csökkentve), akár a meghagyás elutasításával – kezeljék.