20.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 264/35

Előadó:

Milena ANGELOVA

1.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak e zöld könyv közzétételével kinyilvánított célját és azt, hogy a Bizottság elindult a helyes úton, és ambiciózus programot vázolt fel a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló cselekvési terv végrehajtására (1).

1.2.

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság elképzelését, hogy erőfeszítéseket kíván tenni a lakossági pénzügyi szolgáltatások határokon átnyúló elterjedésének és a fogyasztók szolgáltatóváltási lehetőségeinek elősegítésére. Ezek az intézkedések minden bizonnyal egy versenyképesebb piaci szerkezetet biztosítanak majd, és növelik a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak kényelmét, azáltal is, hogy ösztönzik a peren kívüli jogorvoslati mechanizmusokhoz való egyenlő hozzáférést a tagállamokban (2).

1.3.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a zöld könyvben megfogalmazott megközelítését, miszerint olyan megfelelő szakpolitikai intézkedésekre törekszik, amelyek a lakossági pénzügyi szolgáltatások kínálati és keresleti oldalát egyaránt ösztönzik.

1.4.

Az EGSZB helyesli azt az elképzelést, hogy a fogyasztók számára a lehetséges mértékig lehetőséget kell adni a különböző termékek összehasonlítására, hogy megalapozott döntést hozhassanak. E tekintetben teljes mértékben támogatja a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvet (MiFID II) – ezzel egyidejűleg még mindig dolgozik a legutóbb javasolt felülvizsgálatokkal kapcsolatos véleményén (3) – és a lakossági befektetési csomagtermékekről, illetve a biztosítási alapú befektetési termékekről szóló rendeletet, amelyek nagyobb átláthatóságot és hatékonyabb tájékoztatást követelnek meg (4).

1.5.

A zöld könyv egyik célja a lakossági pénzügyi szolgáltatások piaca széttagoltságának csökkentése. Ehhez kapcsolódóan az EGSZB hangsúlyozni szeretné, hogy nincs teljesen megbízható bizonyíték arra nézve, hogy az Unión belül az árkülönbségek csupán piaci hiányosságoknak tudhatók be. Nemzeti és helyi tényezők is befolyásolják a termékek és szolgáltatások árait, még inkább megnehezítve ezzel az árak tagállamok közötti harmonizálását. Például a fogyasztók gépjármű-biztosításának díja az egyik tagállamban és az annak megfelelő biztosítási díj egy másik tagállamban teljesen eltérő lehet a kárhányad miatt, amely a közúti balesetek számán és a csalások számán alapul az egyes országokban. Hasonlóképpen a fogyasztói hitelek kamata is tagállamonként eltérő lehet attól függően, hogy milyen magas a behajthatatlan követelések szintje. A zöld könyv helyesen megemlíti ezeket a helyi tényezőket, amelyek azonban további elemzést érdemelnek. Az EGSZB ezért érdeklődéssel várja a konzultáció eredményeit, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy keresse tovább a nem kielégítő verseny bizonyítékait, és keressen egyértelműbb okokat, amelyek megmagyarázzák az észlelt árkülönbségeket. Ezt a vizsgálatot a várt jogalkotási javaslatok előtt elvégzendő hatásvizsgálatban is folytatnia kell.

1.6.

Ugyanakkor az EGSZB azt is hangsúlyozni kívánja, hogy az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló 2007-es zöld könyvben (5) kiemelt problémák közül sok még ma – nyolc évvel később – is érvényes a jelenlegi zöld könyvben. Az EGSZB összességében támogatta a korábbi zöld könyvet (6), és üdvözölte az annak érdekében tett intézkedéseket, hogy néhány gyakorlati megoldást találjanak (7). A néhány pozitív eredmény ellenére azonban csak visszafogott előrelépés történt, a lakossági pénzügyi szolgáltatások egységes piacának működése előtt álló problémák pedig fennmaradtak. Az EGSZB véleménye szerint ezért az erről a zöld könyvről folytatott konzultációk eredményeit ezúttal egy ambiciózusabb programba kell átültetni, amely felülemelkedik a régóta fennálló problémákon.

1.7.

A zöld könyv nagyon sokféle pénzügyi terméket vesz figyelembe, amelyek esetében nem biztosítható mindig egyszerre a bővebb választék és a több lehetőség. Világos, hogy e termékek esetében különböző prioritások meghatározására és eltérő ütemezésre lesz szükség. Az EGSZB azt javasolja, hogy a konzultációs folyamat eredményeit elsődlegesen az egyszerűbb termékekre alkalmazzák, amelyek esetében a helyi tényezőknek viszonylag kisebb jelentőségük van. Ekképpen a pénzügyi termékek egységes piacának megteremtésére irányuló folyamat lendületet és bizalmat kap majd. Ilyen termékek például a pénzforgalmi szolgáltatások, a páneurópai nyugdíj-biztosítási termékek (PEPP), a megtakarítási számlák, valamint gépjármű- és életbiztosítások. Az egyik első lépés az lehetne, hogy a gépjármű-biztosítások esetében valamennyi tagállamban bónusz/malusz rendszert alkalmaznak, amely csökkenti a helyi tényezők jelentőségét, és szorosan az egyének profiljához köti a biztosítási díjat. Ezt olyan termékeknek kell követniük a meghatározott időkereten belül, mint a jelzáloghitelek, fogyasztói hitelek, szakmai felelősségbiztosítások és a vagyonkezelési szolgáltatások.

1.8.

Míg a zöld könyv főként a digitális technológiákra helyezi a hangsúlyt, az EGSZB a termékek iránti nagyobb határokon átnyúló keresletet illetően két fontos tényezőt lát, amelyeket figyelembe kell venni:

1.9.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy mindent megtegyenek az éppen elfogadott irányelvek (például a PSD 2 és az MCD (9)) ismételt megnyitásának elkerülése érdekében. Időt kell hagyni az intézkedések hatékony alkalmazására, és nem árt az óvatosság az új szabályozási intézkedések bevezetésekor a pénzügyi piacok túlszabályozásának elkerülése érdekében.

2.1.

Az Európai Bizottság a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló cselekvési tervvel (10) összefüggésben tette közzé ezt a zöld könyvet annak vizsgálata érdekében, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatások – vagyis a biztosítások, hitelek, kifizetések, folyószámlák és megtakarítási számlák, valamint más lakossági befektetési termékek – uniós piaca hogyan fejleszthető tovább, jobb eredményeket kínálva ezzel a fogyasztók és a vállalkozások számára, miközben fennmarad a fogyasztók és befektetők megfelelő szintű védelme.

2.2.

A zöld könyv nagyon sokat foglalkozik azzal, hogy választ adjon a digitalizáció kihívásaira, ami segíthet levinni az árakat, javítja a termékek összehasonlíthatóságát, és ezáltal növeli a fogyasztók tudatosságát a pénzügyi döntések terén. Hosszú távon a digitalizációnak biztosítania kell, hogy a vállalkozások termékei bárhol elérhetőek legyenek az Unióban, ami hozzájárul az egységes európai piac megvalósításához.

2.3.

A zöld könyv által felvetett másik fontos kérdés a bizalom kiépítése, hiszen ez alapvető fontosságú az egységes piac lakossági pénzügyi szolgáltatásokra való kiterjesztéséhez. E célkitűzések elérése érdekében a dokumentum arra összpontosít, hogy miként lehet érthetőbbé tenni a szolgáltatásokat és termékeket.

2.4.

A zöld könyv azt is megvizsgálja, hogy mit lehet tenni annak elősegítése érdekében, hogy az egységes piac a pénzügyi szolgáltatások terén kézzelfogható módon javítsa az emberek életét az EU-ban, és új piaci lehetőségeket teremtsen a szolgáltatók számára, támogatva ezzel az európai gazdaság növekedését és a munkahelyteremtést.

3.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatások piacának a zöld könyvben is hangsúlyozott széttagoltsága a nemzeti és helyi tényezők (jogi, szabályozási, kulturális, illetve a szociális védelemre vonatkozó állami rendszerekkel kapcsolatos sajátosságok) termékek és szolgáltatások árára gyakorolt együttes hatására vezethető vissza, valamint a kereslet és kínálat oldali piaci kihívásokra, mely utóbbiakat a jövőben kezelni kell.

3.2.

A kínálat oldali fő kihívások:

3.3.

A kereslet oldali fő kihívások:

3.4.

Az EGSZB elfogadja azt is, hogy a digitalizáció fejlődése új környezetet teremt, és jelentősen bővíti az új szolgáltatások nyújtásának és a fokozottabb határokon átnyúló tevékenységeknek a körét. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a digitális fejlődést ne használják a fogyasztók félrevezetésére, például azzal, hogy túl bonyolult, felesleges vagy nehezen összehasonlítható információkat nyújtanak pénzügyi szolgáltatásokról.

3.5.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az emberek pénzügyi műveltsége országoktól függően még mindig nagyon eltérő, más fejlett országokhoz képest, mint amilyen az USA, Ausztrália és Kanada, pedig viszonylag alacsony (12). Az értékesítés előtti pénzügyi tanácsadás nincs megfelelően szabályozva, és nem garantálja, hogy a fogyasztók a legmegfelelőbb terméket választják ki, a professzionális pénzügyi tanácsadási szolgáltatások pedig néhány nem uniós országgal összehasonlítva nem elég fejlettek.

3.6.

Az új technológiák és a megnövekedett kínálat – a határokon átnyúló kínálatot is beleértve – által kínált lehetőségek új távlatokat nyitnak meg, de kockázatokkal is járhatnak. Növelhetik az adósságszintet, a nemteljesítő jelzáloghitelek arányát, és több fizetésképtelenséget eredményezhetnek, ha a fogyasztók nem rendelkeznek a szükséges pénzügyi ismeretekkel. Kockázatnak lehetnek kitéve azok a fogyasztók, akik az interneten vásárolnak biztosítási és nyugdíj-biztosítási termékeket, mivel gyakran nem végeznek kellő kutatást, és anélkül írják alá a szerződéseket, hogy ismernék azok tartalmát (13). A nemzeti szabályozóknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a termékeket online értékesítő vállalatok a fogyasztók védelme érdekében eleget tegyenek a „tanácsadási kötelezettségnek”. Elég sok érv szól a pénzügyi oktatás és a megfelelő tanácsadás fontossága mellett.

3.7.

Azok a fogyasztók, akik nem értik a kamatos kamat fogalmát, nagyobb adósságot halmoznak fel, és magasabb kamatot és tranzakciós költséget fizetnek (14), míg azok, akik rendelkeznek pénzügyi ismeretekkel, többet takarítanak meg nyugdíjcélokra (15), és diverzifikálják a pénzügyi kockázatokat (16). Ugyanez igaz makrogazdasági szinten, ahol a pénzügyi műveltségre úgy lehet tekinteni, mint ami rendkívül kedvező hatást gyakorol a megtakarítások és a vagyon felhalmozására nemzeti szinten (17). Ezért határozottan javasoljuk, hogy egyértelműbb határvonalat húzzanak a termékek marketingjét és a termékek értékesítését érintő tevékenységek között, különösen tanácsadás nyújtása esetén. A tanácsadást semmiképpen sem szabad marketing eszközként használni, és a tanácsadóknak valóban függetlennek kell lenniük. A szerződéskötés előtt világos és érthető módon kell tájékoztatást adni. Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy – a pénzügyi szolgáltatások piacába vetett bizalom helyreállítása, a határokon átnyúló tevékenységek növelése és a pénzügyi termékek hordozhatóságának javítása érdekében – az egyéni befektetők tájékoztatását és a pénzügyi tanácsadás javítását szolgáló célzott intézkedésekre van szükség.

4.1.1.

A zöld könyv kérdéseket tesz fel a különböző banki és nem banki termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatban, azonban jelentős különbségek vannak a fő tranzakciós termékek (például folyószámlák és lekötött betétek) és a szerződéses termékek (például a jelzáloghitelek vagy megtakarítási és befektetési termékek) között. A megtakarítási és befektetési termékeket illetően néhány más uniós jogi eszköz (például a MiFID vagy a tőkepiaci unió kiépítésére irányuló kezdeményezés) hatálybalépésekor hatást fog gyakorolni a piacra.

4.1.2

A zöld könyvben megvitatott valamennyi termék esetében a határokon átnyúló termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás képes növelni a versenyt a nemzeti piacokon. Azonban ezen a ponton a legnagyobb potenciállal minden kétséget kizáróan a nyugdíj-biztosítási és befektetési termékek rendelkeznek. Az Európai Bizottság eredménytábláján e termékek piaca a legrosszabb helyet foglalja el a 31 fogyasztói piac között (18). A nyugdíj-biztosítási termékek kínálatát a helyi jelleg és a magas díjak jellemzik. Ha figyelembe vesszük az inflációt, a kezelési díjakat és a további kifizetéseket, e termékek valós hozama gyakran negatív, és rosszabb eredményeket mutatnak, mint az idevágó piaci mutatók (19). Emiatt az EGSZB határozottan támogatja a nyugdíj-biztosítási termékek egységes piacának elképzelését, konkrétabban pedig egy páneurópai egyéni nyugdíj-biztosítási termék kidolgozását (20), amely nagyobb méretgazdaságossághoz, alacsonyabb árakhoz és bővebb fogyasztói választékhoz fog vezetni.

4.1.3.

A biztosítási termékek közül némelyik könnyen hordozható, például az életbiztosítási termékek, amelyek még akkor is védik a fogyasztókat, ha a helyi határokon túlra költözik. Más termékek viszont helyi szinten szabályozott elemeket tartalmaznak, és kiigazításokat igényelnek, amikor a szervezetek megpróbálják azokat különböző országokban forgalmazni. A biztosítási értékesítésről szóló irányelv (átdolgozás) (21) 11. cikke előírja, hogy a tagállamoknak egyablakos ügyintézést kell biztosítaniuk az adott tagállamban alkalmazott, „közérdeket szolgáló” szabályokra vonatkozó információk nyújtására, és megbízza az EIOPA-t, hogy weboldalán helyezzen el hiperlinkeket, amelyek az illetékes hatóságok azon weboldalaira mutatnak, ahol a „közérdeket szolgáló” szabályokkal kapcsolatos információkat tettek közzé. Ugyanakkor a termékek által kiszolgált tényleges ügyféligények, valamint a termék feltételeit érintő magatartásformák és kockázati tényezők különbségei miatt a teljes körű határokon átnyúló értékesítés még így sem lesz lehetséges – és ez nem is kívánatos. Az EGSZB üdvözli azokat a megoldásokat, amelyek segítenek mérsékelni a termékek hiányzó hordozhatóságát, és azt ajánlja, hogy bizonyos esetekben legalább részleges megoldásokat lehetne találni, például lehetővé kellene tenni a kötvénytulajdonosok számára, hogy csak a különböző tagállamokban alkalmazott magasabb és alacsonyabb biztosítási fedezet közötti különbséget fizessék meg.

4.1.4.

A legfontosabb kínálat oldali akadályokat a 3.2. pont sorolja fel. Ezek felszámolásához elengedhetetlenek az alábbiak:

4.1.5.

A legfontosabb kereslet oldali akadályokat a 3.3. pont sorolja fel.

4.1.6.

Az új technológiáknak, különösen a digitalizációnak köszönhetően először vált lehetővé, hogy valódi áttörést érjünk el a pénzügyi termékek határokon átnyúló értékesítésében. Az új technológiák jelentős szerepet játszhatnak az átfogóbb és jobb minőségű tájékoztatásban, a termékek átláthatóságának és összehasonlíthatóságának növelésében és a fogyasztók azonosításában. Ezenkívül költségmegtakarítási előnyöket is kínálhatnak, mivel feleslegessé teszik a fizikai kapcsolattartó pontok fenntartását. Azonban nem helyettesíthetik az olyan fontos akadályok felszámolását, mint például a jogi rendszerek és a fogyasztóvédelem ingadozó szintű harmonizálása.

4.1.7.

Nem kétséges, hogy a jövőben is lesznek olyan emberek, akik valamilyen okból nem képesek használni a digitális technológiákat. Ez azonban nem tarthat vissza minket attól, hogy bátorítsuk az ilyen technológiák alkalmazását a pénzügyi termékek nyújtásában. Ennek oka egyrészt az, hogy az ilyen termékek kínálatának hagyományos eszközei hosszú ideig még megmaradnak, másrészt pedig az emberek a megfelelően szabályozott pénzügyi tanácsadási szolgáltatások alapján a termékek szélesebb köréhez lesznek képesek hozzáférni.

4.1.8.

A digitális technológiák széles körű használata kétségtelenül bizonyos kihívások elé állít minket az információbiztonság és az adat- és fogyasztóvédelem terén. Ezért az ilyen technológiákon keresztül értékesített pénzügyi termékek kínálatára – és keresletére – irányadó különböző szabályozások mellett értékelni kell az e kihívások nyomán jelentkező kockázatokat, és javaslatokat kell tenni e kockázatok minimalizálásának módjaira.

4.1.9.

Nincs közösen elfogadott fogalommeghatározás a biztonságos, egyszerű és érthető pénzügyi termékekre. Az általános felfogás azonban az, hogy az ilyen termékeknek olyan jellemzőkkel kell rendelkezniük, mint az árak átláthatósága, helytállóság és érthetőség a felhasználók nyelvén a hatékony kommunikáció biztosítása érdekében, a hasonló termékek összehasonlíthatósága, világosság és egyértelmű eredmények. Ezek nem könnyen megvalósíthatók egy olyan bonyolult világban, mint a pénzügyi piac.

4.1.10.

Alig léteznek a piacon olyan termékek, amely szigorú értelemben véve ilyen jellemzőkkel rendelkeznek, így a fogyasztók nem tudnak könnyen hozzáférni ezekhez. Ez igaz a fejlett és kevésbé fejlett pénzügyi piacokkal rendelkező országokra is. A néhány tagállamban jellemző nagy termékválaszték nem szükségszerűen könnyíti meg a fogyasztók dolgát, hiszen a nagy választék megzavarhatja őket, megnehezítheti a döntést, és végül rossz választáshoz vezethet.

4.1.11.

Úgy lehet biztosítani az ilyen termékekhez való hozzáférést (22), hogy európai szinten létrehozzák a pénzügyi termékek alaposztályát, amelyek megfelelnek az általuk megcélzott szükségletektől függő konkrét szabványosított követelményeknek. Ezeket a termékeket tanúsítani kell, és konkrét nevet kell kapniuk, hogy a fogyasztók könnyen felismerjék őket. Ez a termékosztály olyan megszokott termékekből állhatna, mint a különböző megtakarítási számlák és a rögzített futamidejű életbiztosítások. Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV-k) viszonylag magas határokon átnyúló értékesítési rátája alapján indokolt azzal számolni, hogy az ÁÉKBV-k sikertényezői alapján páneurópai nyugdíj-biztosítási termékeket lehet létrehozni, amelyek ugyanebbe az osztályba kerülnének. Egy ilyen termékosztály növelné a pénzügyi piacokba vetett bizalmat.

4.1.12.

Sok országban a „túlszabályozást” (23), az európai jogszabályok eltérő értelmezését, a késedelmes harmonizációt, az európai jogszabályok nemzeti jogba való átültetésében tapasztalható különbségeket, valamint a konkrét alkalmazásban jelentkező eltéréseket figyelték meg, ami túlzottan szigorú adminisztratív követelményekhez és akadályokhoz vezet. Mindezek akadályozzák az integrációt, és negatívan befolyásolják a fogyasztói bizalmat.

4.1.13.

Az európai felügyeleti hatóságok felelnek a fogyasztóvédelemért. Az EGSZB ösztönzi e feladat végrehajtását a következő elvekkel összhangban:

4.1.14.

Végezetül az európai felügyeleti hatóságnak mindig azokat a gyakorlatok kell előnyben részesíteniük, amelyek a fogyasztók javát szolgálják. Prioritást élveznek az alábbiak:

4.1.15.

A zöld könyv megfelelően foglalkozik a jelenleg jellemző tendenciákkal, azaz a gyenge határokon átnyúló versennyel a lakossági pénzügyi szolgáltatások piacán, valamint azzal, hogy a fogyasztók a pénzügyi termékek szűk köréből választhatnak.

4.2.1.1.

A fogyasztók jobb tájékoztatása és segítségnyújtás számukra a termék- és szolgáltatóváltáshoz

4.2.1.1.1.

A pénzügyi műveltség növelése és a pénzügyi tanácsadáshoz való hozzáférés kétségkívül kulcsfontosságú tényezők. Nem csupán elérhetővé kell tenni az információkat a fogyasztók számára, de képesnek kell lenniük azok megértésére is, vagy pedig jó minőségű és helyénvaló pénzügyi tanácsadási szolgáltatásokat kell a rendelkezésükre bocsátani.

4.2.1.2.

Annak ellenére, hogy információszerzés céljából egyre több fogyasztó vesz igénybe digitális szolgáltatásokat, jelentős részük még mindig a személyes kapcsolatot részesíti előnyben, különösen amikor termékekről tárgyal. Ugyanakkor a fogyasztói ismeretek, magatartás és preferenciák jelenlegi állása fényében a bankok gondolkodhatnának azon, hogy alkalmasabb csatornákat alakítsanak ki a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói ismeretek növelésére, például egy páneurópai fogyasztói weboldalt. Egy ilyen weboldal finanszírozásának forrásairól további vitákat kellene folytatni, azonban e tekintetben elképzelhető a nemzeti kormányok, a helyi önkormányzatok és egyéb adatgyűjtők által tett erőfeszítések ötvözése. Egy ilyen eszköz kialakításakor figyelembe kell venni, hogy a biztosítási termékek összehasonlítására szolgáló eszközök alapvetően az adott nemzeti kulturális háttérből indulnak ki. Így nagyon nehéz lehet egy olyan összeurópai összehasonlító szolgáltatást kidolgozni, amelyik sikeresen figyelembe tudja venni az európai fogyasztók/ügyfelek sokféle és eltérő szempontjait – különösen a megfelelő összehasonlítást azzal kapcsolatban, hogy egy-egy termék milyen kockázatokra terjed ki, hiszen ez utóbbiak szükségszerűen nemzeti és helyi kulturális, jogi, adóügyi, szociális stb. kontextusban értelmezhetőek.

4.2.1.2.1.

Az EGSZB támogatja a piac hatékonyabbá, rugalmasabbá és átláthatóbbá tételére irányuló erőfeszítéseket, és kiáll a jelenlegi szabályozási kezdeményezés megközelítése mellett, amely a fogyasztóvédelem javítására összpontosít. Véleménye szerint a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó szolgáltatások minőségén is lehetne javítani, mégpedig úgy, hogy jól képzett személyzet és a megfelelő módszertan segítségével jobban kihasználják a digitalizáció által kínált előnyöket, és kiaknázzák a különböző közvetítőkben rejlő lehetőségeket, hogy teljes körű, objektív és összehasonlítható információkat biztosítsanak a fogyasztó döntésekhez.

4.2.1.2.2.

A nyújtott tájékoztatásnak pontosnak, érthetőnek és a felhasználó szempontjából relevánsnak kell lennie. El kell kerülni viszont, hogy túl sok információt zúdítsanak a fogyasztókra, ahogy azt is, hogy a jobb hozamok hangsúlyozása érdekében túlságosan leegyszerűsítsék a valóságot. Jó példa erre az Egyesült Királyságban a pénzügyi szolgáltatók közötti váltásra alkalmazott gyakorlat, ahol a küldő és fogadó bankok közötti váltás pontosságát egy független harmadik fél garantálja, amely biztosítja, hogy a szolgáltatóváltás hét munkanapon belül egyszerűen és átláthatóan végbemenjen. Egy másik bevált gyakorlat a jelzáloghitelek 2006-ban, Olaszországban bevezetett hordozhatósága (25).

4.2.1.3.

A külföldi tranzakciókra vonatkozó összetett és megfizethetetlenül magas díjak megszüntetése

4.2.1.4.

A 2009/924/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (26) már megszüntette a határokon átnyúló, euróban teljesített fizetések és a belföldi, euróban teljesített fizetések után felszámított díjak közötti különbségeket. Ad hoc értékelést lehetne végezni annak vizsgálata céljából, hogy észszerű lenne-e, illetve a fogyasztók javát szolgálná-e a szóban forgó rendelkezés valamennyi uniós pénznemre való alkalmazása (azaz az egy adott pénznemben denonimált fizetés után felszámított határokon átnyúló és belföldi díjak összehangolása). Ami a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők részére nyújtott tájékoztatást illeti, az új PSD2 (27) keretében a pénzforgalmi szolgáltatóknak még a kötelező érvényű szerződést vagy ajánlatot megelőzően tájékoztatniuk kell az ügyfelet – a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőjét – minden olyan díjról, amelyet az ügyfélnek a pénzforgalmi szolgáltató részére meg kell fizetnie, illetve – pénznemek közötti átváltás esetén – a fizetési ügyet esetében alkalmazandó tényleges és referencia-árfolyamról. A PSD2 hasonló rendelkezéseket tartalmaz azokról információkról, amelyeket az ügylet végrehajtását követően a pénzforgalmi szolgáltatóknak kell nyújtaniuk a fizető fél és a kedvezményezett számára. Az EGSZB úgy véli, hogy nincs szükség további intézkedésekre, mivel a PSD2 már jelenleg is egyértelmű átláthatósági követelményeket szab meg a pénzforgalmi szolgáltatók számára. Emellett a határokon átnyúló fizetésekről szóló 2009/924/EK rendelet hatályát is ki lehetne terjeszteni egyéb nem-euro pénznemekre az EU-ban.

4.2.1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy a PSD2 egyértelmű átláthatósági követelményeket határoz meg, amelyek lehetővé teszik, hogy mind a fizető fél, mind pedig a kedvezményezett megfelelő módon tájékozódjon az alkalmazott árfolyamról a határokon átnyúló ügylet elindítását megelőzően és azt követően. A szóban forgó irányelvet 2018. január 13-ig át kell ültetni a nemzeti jogba, így nincs szükség további fellépésre.

4.2.2.1.

A biztosítók számára fontos a tartózkodási hely kérdése, mivel:

Helyi tényezőket, például éghajlati és szeizmográfiai körülményeket is figyelembe kell venni, amikor például a lakásbiztosítások feltételeiről és díjszabásáról döntenek; egy meghatározott kritikus tömeg alatt nem lehet biztosítani a megfelelő szolgáltatásnyújtást. A biztosításmatematikai modellek nagy hibahatárral dolgoznak, ha a számításokhoz használt események száma nem túl magas. Ráadásul amikor viszontbiztosítással fedezik a kockázatokat, a viszontbiztosítási modellek a helyi viszonyok alapján eltérően árazzák be a fedezeti ügyletet.

4.2.2.2.

A termékek növekvő hordozhatósága

4.2.2.2.1.

Általában a javadalmazást vagy egyszeri kifizetést nyújtó biztosítási termékek könnyebben hordozhatóak, mint azok, amelyek szolgáltatást nyújtanak vagy kárigényeket kezelnek.

4.2.2.2.2.

Az életbiztosítási termékek bizonyos mértékig már hordozhatóak abban az értelemben, hogy a külföldi utazás alatt a fogyasztó fedezve van, kivéve azokat az eseteket, amikor nagy kockázatú országokba utazik. A helyi életbiztosítás is fedezetet nyújt számára, függetlenül attól, hogy hol tartózkodik. Azonban még mindig ott van az az eset, amikor a kötvénytulajdonos nem utazóként, hanem állandó lakosként költözik át egy másik országba. Ebben az esetben lehetővé kell tenni számára, hogy a biztosítási díj vagy a kötvény területi hatályának kiigazításával fenntartsa a biztosítását. Ezek lennének azok az esetek, amikor a biztosítási termék egy meghatározott pénzösszeget nyújt.

4.2.2.2.3.

Más biztosítási termékek természetükből adódóan nem könnyen hordozhatók, mivel feltételeik jellegükből fakadóan az adott országhoz kapcsolódnak. Az egészségbiztosítás esetében például a termék kialakítása és díjszabása eléggé függ attól, hogy az egyes országokban milyen szolgáltatásokat fedez a közegészségügyi rendszer.

4.2.2.2.4.

Ezzel kapcsolatban felmerül a méretgazdaságosság kérdése is: elméletileg a fogyasztó személyére lehetne szabni a terméket úgy, hogy megfeleljen a tényleges feltételeknek, amikor külföldön él, ekkor azonban le kellene mondani az méretgazdaságosság megvalósításának lehetőségéről. Ebben az esetben a termék túl testre szabott lenne, és a terméket értékesítő szervezet kevésbé lenne versenyképes, mint a tényleges helyi szolgáltató. Ezen a téren a legjobb lehetőség a különböző európai országokban jelen lévő biztosítótársaságok közötti együttműködés előmozdítása lenne.

4.2.2.3.

A szolgáltatásokat nyújtó biztosítási termékek másik fajtája a lakás- és gépjármű-biztosítások. Ezek a károk kijavítását vagy a gépjárműbalesetek kezelését biztosító termékek megkövetelik, hogy a biztosítótársaság országszerte megállapodásokat kössön a szolgáltatókkal, ami bizonyos nagyságrend elérését teszi szükségessé ahhoz, hogy a termék üzletileg életképes legyen. Ugyanakkor kivitelezhető lehetőség az, hogy előmozdítják az együttműködést azokkal a helyi (biztosító) társaságokkal, amelyek más országokban nyújtják ezt a szolgáltatást.

4.2.2.4.

A szakmai felelősségbiztosításhoz való határokon átnyúló hozzáférés és e biztosítás határokon átnyúló elismerésének megkönnyítése

16.

4.2.3.

A kötelező szakmai felelősségbiztosításhoz való határokon átnyúló hozzáférés lehetővé tételének egyik módja a kötelező szakmai felelősségbiztosítási összegek és feltételek harmonizálása lehetne.

4.2.3.1.

Bizalom kiépítése más európai országokban felmerülő lehetőségek igénybevételéhez

4.2.3.2.

A szakmai felelősségbiztosításhoz való határokon átnyúló hozzáférés és e biztosítás határokon átnyúló elismerésének megkönnyítése

4.2.3.2.1.

Az EGSZB szerint a fogyasztói tudatosság növelésének egyik lehetséges, hatékony módját jelentik az olyan független weboldalak, amelyek tájékoztatást nyújtanak, és lehetővé teszik a különböző szolgáltatók által a különböző tagállamokban kínált egyes termékek és szolgáltatások összehasonlítását. Az EGSZB határozottan támogatja egy erre a célra létrehozott hivatalos weboldal gondolatát, amelyet egy jogalkotási szinten kijelölt rendszergazda támogathatna, a szolgáltatók pedig vagy maguk lennének kötelesek rendszeres időközönként frissíteni az információkat, vagy pedig ez a tagállamok fogyasztóvédelmi szervezetei által létrehozott hálózatnak a keretében történne. Különböző weboldalakat is be lehetne kötni egy decentralizált, összekapcsolt rendszerbe.

Amikor az összehasonlításra digitális megoldásokat használnak, a platformoknak egyértelműen jelezniük kell, hogy egyenértékű termékek összehasonlítására szolgálnak, és ismertetniük kell a használatuk során a fogyasztó számára jelentkező kockázatokat. Ha több különbség van annál, mint amit a platform össze tud hasonlítani (a platformok rendszerint az árra összpontosítanak), az össze nem hasonlított jellemzőket egyértelműen jelezni kell. Fel kell sorolni a termék megkülönböztetésével kapcsolatos valamennyi fontos körülményt is. A fogyasztókat egyértelműen figyelmeztetni kell az összehasonlító platformok használatából adódó esetleges (például személyes adataik összesítésével kapcsolatos) kockázatokra.

4.2.3.2.2.

Mindig a lényeges paramétereket kell összehasonlítani, és az összehasonlítás nem lehet megtévesztő. A személyes adatok felhasználását arra szintre kell korlátozni, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy előnyhöz jutassák a fogyasztót, a tájékoztatásnak pedig világosnak és könnyen érthetőnek kell lennie.

4.2.3.3.

A jogorvoslat fejlesztése a lakossági pénzügyi szolgáltatások területén

4.2.3.3.1.

A peren kívüli vitarendezés lényegesen rugalmasabb eljárás, mint a bírósági eljárások: olcsóbb, gyorsabb és jóval kevesebb alaki követelménnyel jár. Ezek az eljárások különösen hasznosak nemzetközi ügyletek esetén, így a pénzügyi szolgáltatások határokon átnyúló kínálatának – és keresletének – növelésre irányuló törekvés fényében a FIN-NET-nek nagyobb szerepet kell kapnia. A fogyasztók jelenleg sajnos viszonylag kevéssé tudják, hogy mit kínál nekik a FIN-NET, és ennek javítása érdekében intézkedésekre van szükség. Ráadásul nem minden tagállam – a 28-ból csak 22 – tagja a FIN-NET-nek (29). Ha ez marad a helyzet, akkor nyilvánvalóan nem lehet majd a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának kiépítését elősegítő infrastruktúraként felhasználni a FIN-NET-et. Ezért alaposan meg kell vizsgálni az ezen a téren bevezetendő szabályozási követelmények lehetőségeit.

4.2.3.3.2.

Az esetek többségében nincs ilyen kártérítés. A megtévesztő értékesítés fogalmát még most sem ismerik széles körben, a gyakorlatban pedig nem alkalmazzák, mivel nincs egyértelműen megfogalmazva, a szabályozó hatóságoknak pedig nincsenek tapasztalataik (30). Sok helyen a fogyasztó számára megfelelő pénzügyi termékek meghatározására szolgáló tesztek formálisak, és nem a számukra leginkább megfelelő termékek kiválasztását eredményezik.

4.2.3.3.3.

Csak akkor lehet kártérítést biztosítani, ha egységes, pontos és gyakorlatias meghatározást vezetnek be a „megtévesztő értékesítés” fogalmára, az ilyen jellegű értékesítés szankcionálására pedig európai szintű szabályozási gyakorlatot léptetnek érvénybe (31).

4.2.3.4.

A károsultak védelme a gépjárműfelelősség-biztosítók fizetésképtelensége esetén

4.2.3.5.

Spanyolországban találhatunk példát egy bevált gyakorlatra. A „Consorcio de Compensación de Seguro” nevű spanyol szervezet biztosítóként jár el abban az esetben, ha egy biztosítótársaság sem vállalja a kockázatot, illetve ha például fizetésképtelenség miatt nincs biztosítótársaság; a szervezet mindig kiegészítő szerepben lép fel. E szervezet garanciája csak a spanyol jogalanyokra érvényes. Annak biztosítása érdekében, hogy az autóbalesetek károsultjai ugyanolyan mértékű kártérítést kapjanak, az Európai Bizottságnak hasonló garanciarendszereket kell megkövetelnie minden tagállamban. Mérlegelni lehetne egy hasonló eszköz kiterjesztését európai keretek között azokra az országokra, ahol nincs ilyen rendszer.

4.2.3.6.

A kiegészítő biztosítások átláthatóságának és összehasonlíthatóságának javítása

4.2.3.6.1.

A biztosítási értékesítésről szóló új irányelv (32) megerősítette azokat a tájékoztatás átláthatóságára vonatkozó követelményeket, amelyeket a biztosítási értékesítőknek be kell tartaniuk, ideértve – bizonyos korlátozások (küszöbértékek) mellett – a viszontbiztosítás-közvetítőket is. Emellett 2015-ben öt nagy autókölcsönző társaság vállalt kötelezettséget weboldalaik fejlesztésére, hogy jobban tájékoztassák a fogyasztókat az opcionálisan választható kiterjesztett biztosításról és biztosítási termékekről. Ezek helyes előremutató lépések. A tagállamoknak 2018. február 23-ig kell átültetniük a biztosítási értékesítésről szóló irányelvet, így még túl korai lenne megmondani, hogy szükség van-e további intézkedésekre. Ugyanakkor tanácsosnak tűnik, hogy az Európai Bizottság nyomon kövesse az autókölcsönző társaságok által vállalat kötelezettségek betartását, ami nem csak a biztosítási termékekről szól, és az átláthatóság javítása és a fogyasztóknak okozott kár megelőzése érdekében további intézkedések bevezetését mérlegelje.

4.2.3.6.2.

Az autókölcsönzési üzletág esetében fontos figyelembe venni azt, hogy a kiegészítő biztosítási termékek követelményeit gyakran differenciálják a bérlő kockázati profilja (ez rendszerint a hitelkártya limitjéhez kapcsolódik), illetve a gépjármű-biztosítások kárhányadának vagy a tagállam egyéb piaci jellemzőinek függvényében. Mindenesetre a szerződéskötés előtti tájékoztatás és a különböző ajánlatok összehasoníthatóságára irányuló munka fontos elemek, ezért a további intézkedések szükségességének elemzésével tanácsos várni addig, amíg ezen irányelv követelményei teljes körűen hatályba nem lépnek.

4.3.1.1.

Segítségnyújtás a vállalatok számára, hogy jobban ki tudják használni a digitalizációt

4.3.1.1.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy Európa-szerte előmozdítják az innovatív digitális pénzügyi szolgáltatásokat. Elismeri azonban, hogy a legnagyobb pénzügyi szolgáltatók a bankok, és őket is bátorítani kell arra, hogy aktívan megragadják a digitális forradalom által kínált lehetőségeket. E célból ugyanazokat a szabályokat kell rájuk alkalmazni, mint a hasonló szolgáltatásokat nyújtó versenytársaikra, ami szükségessé teszi a banki szabályozás fő rétegeinek felülvizsgálatát jelentős számú területen, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek a következők tekintetében:

4.3.1.2.

Az elektronikus aláírás és a személyazonosság elektronikus hitelesítésének lehetővé tétele

4.3.1.2.1.

Még mindig különbségek vannak az elektronikus azonosítás szabályai, valamint a saját ügyfél megismerésére és a pénzmosás elleni fellépésre vonatkozó követelmények között. A jelenlegi szabályozás személyes azonosítást és egyéni értékelést követel meg ahhoz, hogy a fogyasztót állandó ügyfélként elfogadják. Ezek a követelmények behatárolják a teljesen digitális pénzügyi szolgáltatások fejlesztését, jelentős akadályokat emelnek az új fogyasztók bevonása elé, és növelik a költségeket.

4.3.1.2.2.

További intézkedésekre van szükség azon probléma áthidalása érdekében, hogy a nemzeti gyakorlatokban tapasztalható különbségek miatt nincs egy európai szintű mechanizmus az elektronikus azonosításra és aláírásra: bár a szabályozások közös szabványokat határoznak meg a digitális aláírásokra a tagállamokban, azonban a nemzeti szinten a helyi szereplők általi alkalmazásuk módja akadályozza a digitális aláírások határokon átnyúló elismerését. A helyi szinten működő digitális szolgáltatók között nincs kapcsolat, és ez korlátozza azon képességüket, hogy teljesen digitális pénzügyi szolgáltatásokat nyújtsanak az európai fogyasztóknak

4.3.1.2.3.

Igen, további lépésekre van szükség a következő téren:

4.3.1.3.

A pénzügyi adatokhoz való hozzáférés és azok felhasználhatóságának erősítése

4.3.1.3.1.

Bár általános egyetértés van a fogyasztók pénzügyi helyzetének azon szempontjairól, amelyeket a hitelképesség értékelése során használnak fel, a hitelezők saját szakértői értékeléseik és belső módszereik alapján értékelik és kezelik az egyes ügyeket. Emiatt kerülendők az olyan kezdeményezések, amelyek arra kötelezik a bankokat vagy a hitelintézeteket, hogy megosszák a fogyasztóik hitelképességéről megszerzett feldolgozott információkat. Ugyanakkor a nyers (nem feldolgozott) adatokat – az érintett fogyasztók engedélyével és az uniós adatvédelmi normák betartása mellett – meg lehetne osztani. Ez javítaná a hitelképességek értékelésének összehasonlíthatóságát.

4.3.1.3.2.

A pénzügyi intézmények erőfeszítéseket tesznek fogyasztóik magatartásának jobb megismerése érdekében, hogy eredményesebben tudják diverzifikálni és személyre szabni termékeiket és szolgáltatásaikat. Nincsenek azonban egyértelmű szabályok arra vonatkozóan, hogy miként kell felhasználni az összegyűjtött adatokat, még akkor is, ha a fogyasztó hozzájárulását adta. Az EGSZB úgy véli, hogy jó lenne egyértelműbbé tenni az ezen a területen érvényes szabályok alkalmazhatóságát annak érdekében, hogy biztosítsák a fogyasztóvédelmet, ugyanakkor pedig lehetővé tegyék a fogyasztók számára a pénzügyi innovációkból származó előnyök kihasználását.

4.3.1.3.3.

A kártörténet a fogyasztók érzékeny személyes adatait tartalmazza. A hazai biztosítótársaság nem továbbíthatja ezt az információt más érdekelt félnek, csupán az adott ügyfélnek. A fogyasztó döntése, hogy átadja-e ezt a kártörténetet az új biztosítótársaságnak. Ez nem akadályozza a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást, mivel a fogyasztó magával viheti a kártörténetét választása szerinti országba. Ugyanakkor az Európai Bizottságnak az EIOPA támogatásával fel kell tárnia, hogy milyen módon mozdíthatja elő a kártörténetek biztosítótársaságok közötti kicserélésének szabványosítását és a bónusz-malusz rendszerek elfogadását.

4.3.1.4.

Az értékesítés utáni szolgáltatások nyújtásának megkönnyítése

4.3.1.4.1.

A másik tagállamban nyújtott értékesítés utáni szolgáltatások nem térhetnek el az abban az országban nyújtott szolgáltatástól, ahol a szóban forgó termék elérhető. Ez azt jelenti, hogy a szóban forgó terméket és az ahhoz kapcsolódó értékesítés utáni szolgáltatást a pénzügyi termékek határokon átnyúló értékesítése céljából egyetlen egységnek kell tekinteni. Ezen elv alkalmazását garantálni kell, ellenkező esetben a fogyasztók egyenlőtlen helyzetbe kerülnek. Fontos, hogy az illetékes szabályozó hatóságok felügyeljék ezen elv alkalmazását.

4.3.1.4.2.

A vállalkozásokat (cégeket) a termékeik határokon átnyúló felkínálásában támogató platformokon helyet kell kapnia egy értékesítés utáni szolgáltatásokkal foglalkozó részlegnek is. Az ilyen értékesítés utáni szolgáltatások nyújtásának egyik gyakorlati módja az, hogy csoportok létrehozására és együttműködésre bátorítják a vállalatokat a tevékenység megfelelő méretgazdaságosságának elérése érdekében.

4.3.1.5.

A magánszemélyek fizetésképtelenségre, az ingatlanok értékbecslésére és a biztosítékok érvényesítésére vonatkozó eljárások összehangolása

4.3.1.5.1.

Ezen a területen a legnagyobb probléma a követelések kényszerbehajtása abban az esetben, ha a kölcsönfelvevő nem teljesíti a hitelszerződés szerinti kötelezettségeit. Ennek fényében a hitelezők jelenleg nem tekintik vonzó ajánlatnak a határokon átnyúló jelzálog-hitelezést, így további lépésekre van szükség ezen a területen az uniós belső piac fellendítése érdekében.

4.3.1.5.2.

A jelzáloghitelek és kölcsönök azon pénzügyi termékek közé tartoznak, amelyek határokon átnyúló forgalmazása számos nehezen áthidalható akadályba ütközik. A pénzügyi szolgáltatások teljes köréből valószínűleg ezek a termékek lesznek azok, amelyek esetében a leghosszabb ideig fog tartani az akadályok felszámolása. Következésképpen ezen a ponton érdemesebb azokra a lakossági pénzügyi szolgáltatásokra összpontosítani az erőfeszítéseket, ahol kevesebb akadályba ütközünk, és az ezeken a területeken végzett munka során gyakorlati tapasztalatokra és lendületre szert tenni.

4.3.2.

4.3.2.1.

A más tagállamok jogi követelményeinek való megfelelés megkönnyítése a vállalatok számára

4.3.2.1.1.

Az európai jogszabályok alkalmazása sok területen következetlen és ellentmondásos a különböző tagállamokban; ilyen terület például – de nem kizárólagosan – a biztosítási termékek értékesítése. Ezért a nemzeti hatóságok támogatására van szükség a „túlszabályozás” felszámolása érdekében.

Egy másik jó kezdeményezés a SOLVIT-hálózat, amely uniós szintű támogatást nyújt az olyan vállalkozásoknak, amelyeknek az uniós jogot nem megfelelően alkalmazó hatóságokkal szemben merül fel problémájuk, és egyablakos ügyintézési pontok segítik e vállalkozásokat abban, hogy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtással kapcsolatos kötelezettségeiknek eleget tegyenek (33).

4.3.2.1.2.

A SOLVIT tapasztalataira építve, észszerű lenne erőfeszítéseket tenni egy olyan megoldás keresése érdekében, amely kifejezetten a pénzügyi termékeket célozza meg, és a nemzeti szabályozók közötti hatékonyabb együttműködésre és koordinációra törekszik, ideértve azt a segítséget is, amelyet a szabályozók nyújtanak innovatív cégeknek kötelezettségeik megértéséhez.

4.3.2.2.

A letelepedés szabadságának teljes kihasználása

A biztosítók számára gyakran nélkülözhetetlen a helyi jelenlét ahhoz, hogy jobban megismerjék az adott helyi kockázatokat és magukat az ügyfeleket. A helyi letelepedés szabadsága tehát nagyon fontos a biztosítóknak és az önsegélyező biztosítótársaságoknak. Az, hogy a szociális vállalkozási modellt, köztük az önsegélyező biztosítótársaságokat nem ismerik el európai szinten, akadályt jelent abban, hogy az ilyen vállalatok telephelyet létesítsenek olyan tagállamban, ahol nem ismerik el ezt a vállalati formát. Ez visszaveti az ilyen cégek határokon átnyúló fejlődését, illetve a piacok fejlődését és a versenyt is. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, az Európai Unió Tanácsát, az Európai Parlamentet és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy az EU-ban elismerjék ezt a vállalati modellt.

4.3.2.3.

Önálló vagy jobban harmonizált uniós szabályozás kialakítása

4.3.2.3.1.

A határokon átnyúló forgalmazás szempontjából az alábbi tényezők érdemelnek figyelmet:

4.3.2.3.2.

A kockázat felmerülésének helye rendszerint a biztosított személy szokásos tartózkodási helye, kivéve az ingatlanok esetét, ahol az épület helye az irányadó. Ezt az elvet általában világszerte egységesen alkalmazzák, és jogi és adózási következményei is vannak az érintett felekre nézve. Az EGSZB úgy véli, hogy a kockázat felmerülési helyének a biztosításban alkalmazott alapelve megfelel a célnak. Megérti azonban, hogy felül kell vizsgálni a „közérdeket szolgáló” szabályokat, mivel ezek lehetőséget adnak a tagállamoknak olyan jogszabályok elfogadására, amelyek valószínűleg akadályozzák a biztosítási termékek határokon átnyúló forgalmazását.