3.3.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 82/13

Előadó:

Lutz RIBBE

1.1.

Az EGSZB üdvözli a közleményt, és támogat számos abban foglalt javaslatot, amelyek az európai energiaunióval kapcsolatos megfontolások logikus következményei.

1.2.

A felvázolt piacjavító intézkedések, köztük a napon belüli kereskedés, a versenyt torzító szabályozások megszüntetése, a keresletoldali válaszintézkedések, valamint a megfelelő árjelzések biztosítása alapvetően helyes és fontos lépések az energiapiac oly módon történő újratervezéséhez, hogy az a jövőben jobban igazodjon az ingadozó jellegű, decentralizáltan előállított megújuló energiaforrások sajátosságaihoz.

1.3.

A vállalatok és a háztartások (tiszta) energiával való biztonságos és megfizethető ellátása létfontosságú alapfeltétel a gazdaság és a modern társadalom tagjai számára. Az energiaellátás ezért alapvetően az egész társadalom feladata, amelynek teljesítéséhez megfelelő egyensúlyra van szükség a piac és a szabályozások között. Ennek kielégítő politikai megvitatására mindeddig nem került sor, a szóban forgó közleményben sem.

1.4.

A jelentős részben szabályozható megújuló energiaforrásokra épülő, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiaellátás célja rövid és középtávon csak akkor érhető el, ha valamennyi piaci szereplőnek (az újaknak is) elegendő lehetőség áll rendelkezésére a rugalmasság növeléséhez, ideértve a megfelelő tárolási kapacitásokat, a rugalmas és fogyasztóbarát keresleti lehetőségeket, valamint a rugalmas villamosenergia-termelési technológiákat (például a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelést), továbbá ha kellően ki vannak építve és össze vannak kapcsolva a villamos energia elosztására szolgáló infrastruktúrák, illetve ha a fogyasztók kielégítő, gyors és korrekt tájékoztatást kapnak, és módjuk van arra, hogy saját forgalmazási lehetőségeket tárjanak fel, valamint ha megtérülnek a szükséges technológiai és infrastrukturális beruházások. Mindez jelenleg nem áll fenn.

1.5.

Az árjelzések fontosak, mivel a jelenlegi rendszer átalakításához jelentős beruházásokra lesz szükség. A jelenlegi 30 vagy 40 euró/MWh-s tőzsdei árak mellett a beruházásokat – akár új villamosenergia-termelő kapacitásokra, akár tárolási technológiákra irányulnak – nem lehet refinanszírozni. Ilyen tőzsdei árakat csak azért lehet elérni, mert többek között sok villamos energia kerül a piacra amortizált erőművekből, és támogatásokat fizetnek a szénből, az atomenergiából és a megújuló energiaforrásokból nyert villamos energia után. A mai tőzsdei árak tehát még a tényleges költségszerkezetet sem tükrözik. A villamosenergia-tőzsdén az árak – a támogatások és a túlszabályozás miatt – torz képet festenek a villamos energia valós költségeiről. Csak realisztikus és átlátható árakkal adhatunk megfelelő ösztönzést ahhoz, hogy elinduljanak a meglévő rendszer átalakításához szükséges, nagy értékű beruházások.

1.6.

Az árképzés tekintetében ezért teljesen új megközelítésmódokra van szükség ahhoz, hogy meg lehessen teremteni a kívánt új hálózatminőség (és azon belül a keresletoldali válaszintézkedések és a tárolás) gazdasági alapját. Egy lehetséges megközelítés az volna, hogy a szabályozott elemeket jobban összehangoljuk a kívánt újításokkal, és jobban értékeljük a rendszerstabilitást.

1.7.

Az áraknak a jövőben tükrözniük kell az áramtermelés és -ellátás, valamint a kapcsolódó (hulladék)ártalmatlanítás tényleges teljes költségét. Ide tartoznak a negatív külső hatások (pl. CO2-terhelés) is. Az árképzés realisztikus kell, hogy legyen. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az Európai Bizottság megfelelően átalakítsa saját támogatási rendszerét, és a még meglévő, államilag szabályozott árakat felszámolják. Az Európai Bizottság erre nézve még semmiféle koherens elképzelést nem terjesztett be.

1.8.

Az új energiarendszer nagy technikai kihívása mindenekelőtt abban rejlik, hogy az elektromos energia a jövőben nem központilag szabályozva, nagy erőművekből („fentről lefelé”) fog a fogyasztókhoz kerülni, hanem sok decentralizált, részben ingadozó jellegű megújuló energiaforrásra épülve új „termelési és ellátási szigetek” jönnek létre, amelyeket hálózatba kell kapcsolni egymással („lentről felfelé”), és amelyeknél a keresletoldali válaszintézkedések (a tárolást is beleértve), valamint a helyi/regionális forgalmazás kiemelkedő szerepet fognak játszani.

1.9.

Az EGSZB többször is hangsúlyozta, hogy az efféle új, decentralizáltabb energiarendszerekben lehetőségek rejlenek, nem csupán a szükséges strukturális átalakítások és beruházások nyilvánosság általi elfogadottsága szempontjából (1). A regionális gazdaságot tekintve is új távlatok és új többletérték-teremtési lehetőségek nyílhatnak meg az eddig ismert struktúrákon kívül. Az új technológiák révén új kapcsolatot lehet teremteni a regionális fejlődés és az energiapolitika között. Emellett a hálózatba szervezett ellátási szigetek a kritikus infrastruktúrák elleni esetleges támadások vonatkozásában jobb biztonsági helyzetet teremtenek.

1.10.

Az Európai Bizottságnak ezért a kereskedelmi rendszert a szükséges energiaipari infrastruktúra felől kell megközelítenie ahelyett, hogy az energiaipari infrastruktúra tekintetében szükséges változtatásokat a meglévő kereskedelmi rendszerhez igazodva próbálná meg alakítani. Az Európai Bizottságnak ezért a piaci szereplőkkel közösen körvonalaznia kell, hogy az energia-infrastruktúra és a kereskedelmi rendszer milyen változásai teremtenék meg egy változatosabb, rugalmasabb, fogyasztóközpontúbb és költséghatékonyabb energiarendszer létrejöttének feltételeit.

1.11.

Az EGSZB nemcsak üdvözli az Európai Bizottságnak a szereplők újfajta sokféleségével kapcsolatos kijelentéseit, hanem egyenesen elengedhetetlennek tartja a fogyasztók (tehát a vállalatok, a polgárok, a helyi közművek stb.) termelésbe és közvetlen helyi, illetve regionális értékesítésbe való aktív bevonását. Ha a vállalkozások, a polgárok vagy a helyi közművek úgy döntenek, hogy például közösségileg szerveződő napkollektoros rendszerek vagy szélerőművek formájában aknázzák ki a helyben vagy régiós szinten meglévő energiapotenciált, akkor lehetővé kell tenni számukra, hogy az eddiginél sokkal könnyebben képesek legyenek az így nyert energiát közvetlenül, tőzsdék vagy kereskedők bevonása nélkül használni és/vagy közvetlenül és nehézségek nélkül értékesíteni. Az európai bizottsági dokumentum azonban ezen a téren is számos kérdést nyitva hagy.

1.12.

Az Európai Bizottság többször hangsúlyozta, hogy a megújuló energiák területén továbbra is vannak felszámolandó akadályok, és hogy szükség van a megújuló energiaforrások piackonform, regionalizált támogatására. Ezt az EGSZB is így látja, de megjegyzi, hogy a piac bővülése és a szabályozás csökkenése önmagában nem vezet a megújuló energia termelésének növekedéséhez. A jelen közleményben azonban sajnos semmiféle utalást nem találunk arra, hogy az Európai Bizottságnak ezen a téren milyen konkrét elképzelései vannak.

2.1.

Politikai iránymutatásaiban a Juncker-Bizottság a stratégiai fontosságú célkitűzések közé emelte a jövőbe tekintő éghajlat-politikára támaszkodó, stabil és alkalmazkodóképes energiaunió létrehozását.

2.2.

Ez az ambiciózus cél az Európai Bizottság 2015. évi munkaprogramjában (2) is megerősítést nyert, illetve részletesen bemutatásra került „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című közleményben (3): a megbízható és elérhető árú energiaellátás mellett a cél egy olyan, fenntartható és éghajlatbarát energiarendszer kialakítása, amelyet intenzív piaci verseny és innováció jellemez. A keretstratégia különös hangsúlyt fektet a polgároknak az energiapiac újratervezésében betöltött tevékeny szerepére. Az energiapiac, különösen a villamosenergia-piac újratervezése fontos lépés e célok eléréséhez.

2.3.

A szóban forgó európai bizottsági közleménnyel elindított nyilvános konzultáció hozzá kíván járulni egy sor jelentős kihívás kezeléséhez, amelyek az időtálló energiarendszer kiépítése tekintetében felmerülnek.

2.4.

Az Európai Bizottság ezeket a kihívásokat azzal kapcsolja össze, hogy a „piac jelenlegi koncepciója egy olyan korszakban született, amikor főként az elsősorban fosszilis tüzelőanyaggal működő, nagy, központi erőművek feladata volt, hogy egy jól körülhatárolt területen – általában egy-egy tagállamban – ellássák a háztartásokat és a vállalkozásokat annyi energiával, amennyire azoknak szükségük van. Ez a rendszer a fogyasztókra – a háztartásokra, a vállalkozásokra és az iparra – passzív szereplőként tekintett”. Az Európai Bizottság „alapjaiban” kívánja átalakítani Európa energiarendszerét, amelyben a decentralizáltabb villamosenergia-termelés jelentős része ingadozó jellegű energiaforrásokra fog épülni, ahol sokkal több, változó szerepeket játszó szereplő fog részt venni a piaci történésekben, és ahol a keresletoldali válaszintézkedések új és központi kihívást fognak jelenteni.

2.5.

Az Európai Bizottság különös kihívásokként említi az alábbiakat:

2.6.

E kihívások leküzdéséhez az Európai Bizottság több intézkedést lát szükségesnek:

3.1.

Az európai energiaunió célkitűzéseinek megvalósításához sok alapvető változásra lesz szükség, többek között – amint azt az Európai Bizottság kifejti – alapjaiban újra kell rajzolni a villamosenergia-piacot.

3.2.

Ezek a változtatások csak akkor találnak kellő társadalmi elfogadottságra, ha a) intenzív és jól szervezett konzultációs folyamatra kerül sor az érdekelt felekkel és a civil társadalommal, akiket azonban b) ennek során nemcsak konzultációs partnernek, hanem aktívan közreműködő partnernek fogadnak el.

3.3.

Ennek a folyamatnak a lehetséges alakulását az EGSZB abban a tanulmányban (4) mutatta be, amelyben az Európai Bizottság érintett felekkel folytatott konzultációját értékelte. Az EGSZB emellett utal az európai energiaügyi párbeszédre irányuló kezdeményezésére is.

3.4.

A felvázolt piacjavító intézkedések, köztük a napon belüli kereskedés, a versenyt torzító és akadályozó szabályozások megszüntetése, a keresletoldali válaszintézkedések, valamint a megfelelő árjelzések biztosítása helyes és fontos lépések az energiapiac oly módon történő újratervezéséhez, hogy az a jövőben jobban igazodjon az ingadozó jellegű megújuló energiaforrások sajátosságaihoz. Csak így érhetőek el az európai energiaunió EGSZB által támogatott céljai, és csak így garantálható a költséghatékony, környezetbarát, biztonságos és megfizethető villamosenergia-ellátás a háztartások és a gazdaság számára.

3.5.

Az EGSZB hangsúlyozza a napon belüli kereskedés rendkívüli jelentőségét az ingadozó jellegű megújuló energiaforrásokból származó villamos energia ésszerű kereskedelmének megszervezésében.

3.6.

Üdvözli, hogy a közlemény ismét leírja az „új energiarendszer” központi elveit. Véleménye szerint ez megfelelő jelzés valamennyi piaci szereplő és az egész társadalom felé. Ide tartoznak a következők:

3.7.

A vállalatok és a háztartások tiszta energiával való biztonságos és elérhető árú ellátása létfontosságú alapfeltétel a gazdaság és a modern társadalom polgárai számára. Az energiaellátás ezért alapvetően az egész társadalom feladata, amelynek teljesítéséhez megfelelő egyensúlyra van szükség a piac és a szabályozások között. Ennek kielégítő politikai megvitatására mindeddig nem került sor, a szóban forgó közleményben sem. Arról például, hogy nem helyesebb-e az átviteli és elosztóhálózatokat – az autópályákhoz, a vasúthálózathoz vagy a vízellátáshoz hasonlóan – állami kézbe vonni, nem Brüsszelben születik ugyan döntés, de lehetne róla vitát folytatni. Az energiapolitika magában foglalja az egyértelmű keretfeltételek meghatározását és a szabályozási felügyeletet. Ehhez hozzátartozik a fogyasztóvédelem és a különösen kiszolgáltatott társadalmi csoportok védelme is.

3.8.

Az EGSZB nem kíván dicsérő észrevételeket tenni az Európai Bizottság által bemutatott számos helyes intézkedéssel – köztük a kapacitási tartalékokkal szembeni kritikus álláspontjával – kapcsolatban. Inkább olyan megfontolásokat kíván felvetni, amelyek véleménye szerint a közleményben nem kapnak kellő figyelmet, illetve amelyeknek az Európai Bizottság esetlegesen nem tulajdonít kellő jelentőséget.

4.1.

Az EGSZB teljes mértékben egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy „alapjaiban kell átalakítani Európa energiarendszerét”. A közleményben felvázolt megoldások azonban az EGSZB véleménye szerint nem annyira alapvető átalakítást jelentenek, mint inkább a jelenlegi rendszer kiigazítását, illetve kiegészítését.

4.2.

Az EGSZB utalni kíván különösen arra, hogy az alapvető átalakítás nemcsak abban állhat, hogy európai hálózatba szervezik a nemzeti rendszereket, megreformálják a meglévő piacokat és kereskedelmi rendszereket, valamint jelentősen növelik a megújuló energia arányát. Sokkal inkább egy teljesen új, sokkal többféle szereplővel működő, decentralizáltabb energiarendszert kell megtervezni és felépíteni. Ez nemcsak a meglévő átviteli és elosztóhálózatok korszerűsítését jelenti, hanem ezeknek a hálózatoknak egy új, műszakilag igényesebb infrastruktúrával való alátámasztását is. Ennek az új hálózatnak részben teljesen új és sokrétűbb tevékenységi, hálózati és értékesítési struktúrákkal kell rendelkeznie. A jelenlegi hagyományos energiahordozóknak ezen a téren áthidaló szerep jut majd.

4.3.

A jelentős részben szabályozható energiaforrásokra épülő, szén-dioxid-kibocsátással nem járó energiaellátás célja rövid és középtávon csak akkor érhető el, ha

Mindez jelenleg nem áll fenn.

4.4.1.

Az Európai Bizottság rámutat az árjelzések fontosságára, amelyek a) bátorítanák a fogyasztókat, hogy vállaljanak tevékeny szerepet az energiapiacon; valamint b) ösztönzőket biztosítanának a vállalkozások számára az új, alacsony kibocsátással járó energiatechnológiákba való beruházáshoz. Ezek az árjelzések fontosak, mivel a jelenlegi rendszer átalakításához jelentős beruházásokra lesz szükség. A jelenlegi 30 vagy 40 euró/MWh-s tőzsdei árak mellett – amelyek a fogyasztók számára természetesen vonzóak, amennyiben az ő szintjükön is megjelennek – a beruházásokat nem lehet refinanszírozni, irányuljanak azok akár új villamosenergia-termelő kapacitásokra, akár tárolási technológiákra. Ilyen tőzsdei árakat jelenleg csak azért lehet elérni, mert többek között sok villamos energia kerül a piacra amortizált erőművekből, és jelentős támogatásokat fizetnek a szénből, az atomenergiából és a megújuló energiaforrásokból nyert villamos energia után. A mai tőzsdei árak tehát nem a tényleges költségszerkezetet tükrözik. A villamosenergia-tőzsdén az árak – a támogatások és a túlszabályozás miatt – torz képet festenek a villamos energia valós költségeiről. Csak realisztikus és átlátható árakkal adhatunk megfelelő ösztönzést ahhoz, hogy elinduljanak a meglévő rendszer átalakításához szükséges, nagy értékű beruházások.

4.4.2.

Az Európai Bizottság közleménye nem tulajdonít kellő jelentőséget annak, hogy milyen következményekkel jár a megújuló energia sajátos költségszerkezete: a megújuló energiánál és az elektromos tárolóknál megjelenő nulla határköltségnél a nagykereskedelmi piacok már nem adnak ki pozitív árjelzéseket. Ez két következménnyel jár. Egyrészről ha a nagykereskedelmi árak nem adnak jelzéseket a rövid távú villamosenergia-allokációra, akkor azokat egyéb módokon, tehát például támogatások révén kell megteremteni. Másrészről nulla határköltség esetén teljesen új refinanszírozási mechanizmusokra van szükség az ingadozó jellegű megújuló energia és az elektromos tárolók vonatkozásában.

4.4.3.

Az árképzés tekintetében ezért teljesen új megközelítésmódokra van szükség ahhoz, hogy meg lehessen teremteni a kívánt új hálózatminőség (és azon belül a keresletoldali válaszintézkedések és a tárolás) gazdasági alapját. Az egyik lehetséges megközelítés annak mérlegelése, hogy miként lehetne átdolgozni a végfogyasztói árak szabályozott elemeit, különös tekintettel a villamos energiára kivetett adóra és a rendszerhasználati díjakra. Meg kell vizsgálni, hogyan lehetne átalakítani az energiarendszeren belüli általános költségek finanszírozását.

4.4.4.

Annak érdekében, hogy az árak pontosan tükrözzék a villamosenergia-ellátás valamennyi költségét, az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság Unió-szerte harmonizált eljárás keretében törekedjen a költségek egyértelmű átláthatóságának megteremtésére. A megállapított összehasonlítható költségeknek teljes egészében tükrözniük kell az áramtermelés és -ellátás, valamint a kapcsolódó (hulladék)ártalmatlanítás tényleges költségeit. Ezeknek a költségkimutatásoknak magukban kell foglalniuk a negatív externáliákat (például a szén-dioxid-terhelést) és a támogatásokat is. E tekintetben az EGSZB utal korábbi véleményeire (7) és kijelentéseire, és továbbra is nyomatékosan kéri, hogy az Európai Bizottság teljesítse azon ígéretét, hogy a termeléstől az ártalmatlanításig valamennyi költséget (az externáliákat is beleértve) internalizál, és nem engedélyezi a különféle energiaforrások közötti közvetlen vagy közvetett támogatási versenyt.

4.4.5.

A tényleges költségek mellett úgy kell kialakítani a keretfeltételeket, hogy az árak éppúgy figyelembe vegyék a szolgáltatás biztosítását, mint az éghajlat szempontjából káros kibocsátások elkerülését, illetve a szükséges minőségi munkahelyek létrehozását. Az áraknak tükrözniük kell, hogy lesznek olyan időszakok, amikor nagy a kínálat és alacsony a kereslet, illetve fordítva, amikor nagy a kereslet, de szűkösebb a kínálat. Az Európai Bizottság által kívánt kiigazítások – így a keresletoldali válaszintézkedések, a rugalmasabb erőművek és a tárolási lehetőségek – csak akkor fognak megvalósulni, ha az árak teljes körűen tükrözik a költségeket és a szolgáltatásokat, a csökkentések pedig maradéktalanul megjelennek a végfogyasztók szintjén.

4.4.6.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a szabályozott árakat el kell törölni. Helyes, ha szabad – felfelé vagy lefelé irányuló – árképzést teszünk lehetővé. Ez lehetővé teszi a piac szükséges reakcióit, és támogatja az olyan rugalmassági opciókat, mint a terhelésszabályozás vagy a tárolás. Az EGSZB súlyos piaci beavatkozásnak tekinti azt az uniós támogatásokra vonatkozó iránymutatásokban szereplő rendelkezést, mely szerint negatív villamosenergia-árak idején nem szabad támogatásokat fizetni, mivel ez hátrányosan érinti a megújuló energiákat, és a magasabb határköltségű, környezeti szempontból káros technológiákat hozza előnyösebb helyzetbe. A jelenlegi támogatások a – mindenekelőtt a külső költségek hiányos beépítése miatt – rosszul működő árjelzéseket kompenzálják. Az Európai Bizottság ezt a problémát a támogatásokra vonatkozó iránymutatásainak megújításával maga is megoldhatja. Az EGSZB az Európai Bizottságtól egy olyan koncepciót vár, amely fellép a negatív árak okai ellen, ugyanakkor feleslegessé teszi a hosszú távú támogatásokat is.

4.4.7.

Az európai bizottsági dokumentum egyebek mellett említést tesz a kibocsátáskereskedelem javításának szükségességéről. Az EGSZB ezzel kapcsolatban saját véleményt terjesztett elő (8). Azt ugyanakkor hangsúlyozza, hogy még egy szigorú reform esetén is csak a fosszilis tüzelőanyagok külső költségeinek egy részét lehet beárazni. A Nemzetközi Valutaalap a fosszilis tüzelőanyagok után az Unióban fizetett támogatások összegét évi 330 milliárd dollárra teszi, és úgy ítéli meg, hogy ez a rendszer nem hatékony, gátolja az innovációt, káros a költségvetésre nézve, társadalmi szempontból igazságtalan, környezetpolitikai szempontból pedig végzetes (9).

4.4.8.

Az ezáltal kiváltott hamis árjelzéseket és problémákat még a legjobb új piaci szerkezet sem tudja ellensúlyozni.

4.4.9.

Az Európai Bizottság többször hangsúlyozza ugyan, hogy a megújuló energiák területén továbbra is vannak felszámolandó akadályok, és hogy szükség van a megújuló energiaforrások piackonform, regionalizált támogatására, és ezt az EGSZB is így látja, a jelen közleményben azonban sajnos mégsem találunk túl sok utalást arra, hogy az Európai Bizottságnak ezen a téren milyen konkrét elképzelései vannak.

4.5.1.

Az Európai Bizottság közleményének címe „Az energiapiac újratervezése”. A dokumentum azonban szinte kizárólag a villamosenergia-hálózatok és -piacok, valamint a villamosenergia-kereskedelem tekintetében elképzelhető és szükségesnek tartott változtatásokat tárgyalja. Az 5. fejezet egyenesen a „villamosenergia-piac szerkezetéről szóló […] konzultációs célú” közleményről tesz említést.

4.5.2.

A villamosenergia-hálózat és a villamosenergia-piac ilyen egyértelmű középpontba állításával nem lehet megfelelően kezelni azt a tényleges és nagy kihívást, amely előtt energiapolitikai szempontból Európa áll. Jobban figyelembe kell venni a fűtési és a közlekedési ágazatot is, mivel várható, hogy a maihoz képest a jövőben lényegesen több helyen fog összefonódni egymással ez a három terület, ami lehetőségeket kínál és lehetővé teszi a problémák mérséklését (kulcsszavak: fűtés szélenergiával, gáz/hidrogén előállítása villamos energia segítségével, elektromos mobilitás).

4.5.3.

A villamosenergia-ágazatnak a fűtési és a mobilitási ágazattal való konvergenciája sokkal könnyebben valósítható meg a decentralizált villamosenergia-rendszerekben, mint egy központosított rendszerben. A fűtés és a mobilitás ugyanis eredendően decentralizált jellegű, ezért azokat jobban lehet a villamos energia tekintetében rugalmassági lehetőségként használni, ha a villamos energiát is lehet decentralizált módon és közvetlenül értékesíteni. A villamosenergia-piac átalakításának feladata ezért szorosan összekapcsolódik az ingadozó jellegű megújuló energiaforrásokból származó villamos energia decentralizált értékesítési lehetőségeinek fejlesztésével, amelyekhez hozzá kell tartoznia a fűtési és mobilitási alkalmazások használatának is.

4.5.4.

A villamosenergia-piacot illetően az Európai Bizottság számos javaslatot tesz a meglévő kereskedelmi – elsődlegesen tőzsdei kereskedelmi – rendszeren belüli új struktúrákra vonatkozóan. Természetesen kívánatos és fontos, hogy helyi, regionális, nemzeti és európai szinten sokszínűbbé váljon a mostani energiakereskedelem. Ugyanakkor semmi esetre sem kell mindent tőzsdéken és kereskedőkön keresztül lebonyolítani; ebbe a kérdéskörbe azonban az Európai Bizottság nem megy bele részletesebben.

4.5.5.

Ha a vállalkozások, a polgárok vagy a helyi közművek úgy döntenek, hogy például közösségileg szerveződő napkollektoros rendszerek vagy szélerőművek formájában aknázzák ki a helyben vagy régiós szinten meglévő energiapotenciált, akkor lehetővé kell tenni számukra, hogy az eddiginél sokkal könnyebben képesek legyenek az így nyert energiát közvetlenül, tőzsdék vagy kereskedők bevonása nélkül használni és/vagy közvetlenül és nehézségek nélkül értékesíteni.

4.5.6.

Arra vonatkozóan azonban, hogy miként lehetne támogatni a decentralizált közvetlen hasznosítás már körvonalazódó új formáit, illetve a vállalkozások közötti, közvetlen helyi értékesítést, alig találunk javaslatokat, és ugyanígy kevés szó esik a helyi kereskedési formákról és az energia formájának megváltoztatásáról (tárolás).

4.6.1.

Az Európai Bizottság a közleményében hol „a megújuló energiák villamosenergia-rendszerbe való integrálásáról”, hol a „piacszerkezet megújuló energiaforrásokhoz való igazítása” szükségességéről, más helyen „a megújuló energia befogadására alkalmas piac” megteremtéséről beszél. Az EGSZB szeretné világossá tenni, hogy véleménye szerint nem elsődlegesen a megújuló energiáknak a meglévő villamosenergia-ellátórendszerbe való integrálásáról van szó, még akkor sem, ha a megújuló energiáknak hosszú távon központi szerepet kell kapniuk.

4.6.2.

Az új energiarendszer nagy technikai kihívása mindenekelőtt abban rejlik, hogy – amint azt az Európai Bizottságnak a konzultáció során még erőteljesebben be kellene mutatnia – az elektromos energia a jövőben nem központilag szabályozva, nagy erőművekből („fentről lefelé”) fog a fogyasztókhoz kerülni, hanem sok decentralizált, részben ingadozó jellegű megújuló energiaforrásra épülve új „termelési és ellátási szigetek” jönnek létre, amelyeket hálózatba kell kapcsolni egymással („lentről felfelé”), és amelyeknél a keresletoldali válaszintézkedések (a tárolást is beleértve) kiemelkedő szerepet fognak játszani.

4.6.3.

Ez pedig – a kívánt új, sokszereplős rendszert is figyelembe véve – azt fogja jelenteni, hogy a már kialakult (nagy)kereskedelmi struktúrák mellett részben teljesen új, decentralizált forgalmazási formákat és energiagazdálkodási irányítási rendszereket is létre kell majd hozni.

4.6.4.

Az információtechnológia, a termelési technológia, valamint immár a tárolástechnológia, az elosztórendszer és az épülettechnika terén is elindult innovációs hullámok nyomán napjainkra számos ilyen „termelési és ellátási sziget” jött létre, amelyek néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűntek. A magánszemélyek, a cégek, az egyesülések (például az energiaszövetkezetek) és a települések (helyi közművek) létrehoztak néhány önellátást, illetve részbeni önellátást biztosító megoldást, aminek köszönhetően sokkal kevésbé vannak ráutalva a hagyományos (és rugalmasabb) kínálatra és kereskedelmi forgalomra. Fontos, hogy lássuk az e technikai, illetve technológiai, valamint társadalmi, illetve szociológiai fejlemények közötti párhuzamosságot. Mindkettő ugyanabba az irányba, nevezetesen a nagyobb autonómia és az önszabályozó, decentralizált hálózati egységek felé mutat.

4.6.5.

Mindez nagyon kicsiben kezdődik: már most is kialakulóban vannak teljesen új struktúrák, amint azt a fotovoltaikus rendszerek példája mutatja. A fotovoltaikus rendszerekből származó villamos energia saját felhasználása öt évvel ezelőtt gazdaságilag még egyáltalán nem volt vonzó, a termelt energiát egyszerűen betáplálták a hálózatba. Ez alapvetően megváltozott, ma gazdasági okokból már nem helyeznek üzembe olyan fotovoltaikus tetőpaneleket, amelyek nem a saját termelésű villamos energia lehető legmagasabb fokú használatára vannak tervezve, aminek nyomán mára már a tárolási technológiák terén is megnőtt a kereslet, elősegítve ezek továbbfejlesztését. Így az új fotovoltaikus rendszerek hozzájárulnak a hálózat tehermentesítéséhez, illetve kiegyenlítéséhez. Egyebek mellett a várható elektromos mobilitással, illetve a kapcsolt hő- és villamosenergia-termeléssel összefüggésben immár teljesen új, további decentralizált energianyerési és energiahasznosítási lehetőségek nyílnak meg.

4.6.6.

Ugyanakkor azok a fogyasztók, akik saját villamos energiájukat termelik meg és használják, és az esetleges többletet például lakótársaiknak vagy szomszédaiknak kívánják továbbadni, már nem minősülnek klasszikus értelemben vett „tevékeny piaci szereplőknek”. Az európai bizottsági dokumentum sajnálatos módon nem írja le, hogy konkrétan miként kellene megváltoztatni a keretfeltételeket az ilyen struktúrák előmozdításához.

4.6.7.

Azt sem fejti ki kellőképpen, hogy a megújuló energiák terén milyen konkrét akadályokkal kell továbbra is szembesülnünk.

4.6.8.

Az EGSZB többször is hangsúlyozta, hogy az efféle új, decentralizáltabb energiarendszerekben lehetőségek rejlenek, nem csupán a szükséges strukturális átalakítások és beruházások nyilvánosság általi elfogadottsága szempontjából. A regionális gazdaságot tekintve is új távlatok és új többletérték-teremtési lehetőségek nyílhatnak meg az eddig ismert struktúrákon kívül. Az új technológiák révén új kapcsolatot lehet teremteni a regionális fejlődés és az energiapolitika között, továbbá jobban meg lehet felelni a kritikus infrastruktúrák magasabb szintű biztonsági követelményeinek.

4.6.9.

A fokozott helyi termelés és a közvetlen értékesítés azért is üdvözlendő, mert ezek révén csökkenteni lehet a hálózati veszteségeket. A németországi Szövetségi Hálózati Ügynökség ezzel kapcsolatban kifejtette (10): „Egyértelmű, hogy az energiaellátási rendszer átalakítása akkor sikerülhet a legjobban, ha valamennyi érdekelt fél szorosan együttműködik egymással. […] Üdvözölni kell azokat a megközelítésmódokat, amelyek a lehető legtöbb energia keletkezési helyen történő felhasználására irányulnak. Végső soron mindig is ez volt az energiaellátás alapelve, mert ezáltal minimálisra lehet csökkenteni a hálózati veszteségeket.”

4.6.10.

Az Európai Bizottságnak ezért a kereskedelmi rendszert a kívánt energiaipari infrastruktúra felől kell megközelítenie ahelyett, hogy az energiaipari infrastruktúra tekintetében szükséges változtatásokat a meglévő kereskedelmi rendszerhez igazodva próbálná meg alakítani.

4.6.11.

Figyelembe kell azonban venni számos olyan országnak a tapasztalatát is, ahol egyes piaci szereplők, például stratégiai beruházók, nyereségük maximalizálása érdekében kimazsolázták maguknak az energiatermelő ágazat egyes részeit, miközben vonakodnak befektetni az ellátás biztonságába, az innovációba és a karbantartásba, áthárítva ezeket a költségeket a fogyasztóikra.

4.7.1.

Az új európai energiapolitikának nem lehet célja, hogy lehetőleg sok önálló, azaz az összekapcsolt hálózattól elszigetelt ellátási terület jöjjön létre. Azt azonban mindenképp célul kell kitűzni, hogy lehetőleg sok ilyen hatékony, versenyképes és a fogyasztókhoz közeli „termelési és ellátási sziget” alakuljon ki, és azok európai hálózattá kapcsolódjanak össze. Ez amiatt is szükséges, mert az energiabiztonság szavatolása az EU feladata, a tulajdonképpeni energiaellátás azonban a települések, illetve a régiók felelősségi körébe tartozik.

4.7.2.

Amennyiben megfelelőek a keretfeltételek és helyesek az árjelzések, sok ilyen kis hálózati egység jön létre, amelyek gazdaságilag optimális módon valósítják meg a saját termelést és fogyasztást, ugyanakkor össze vannak kapcsolva a szomszédos, illetve a magasabb rendű hálózatokkal, többek között annak érdekében, hogy pozitív vagy negatív kiegyenlítő energiát bocsássanak rendelkezésre.

4.7.3.

E rendszereken belül, de magasabb szinten is vezető szerepet fognak betölteni a keresletoldali válaszintézkedések; az EGSZB ezek részének tekinti a tárolási technológiákat. A tárolók fontos szerepet fognak kapni a hálózaton belül, mivel technikailag kettős funkciót töltenek be: anticiklikus fogyasztókként, illetve termelőkként szolgálnak.

4.7.4.

A szereplők e sokféleségének megteremtése és megőrzése, a tisztességes versenyfeltételek biztosítása és a rendszerek összehangolása tekintetében fontos feladatok hárulnak a nemzeti rendszerirányítókra, a nemzeti szabályozó hatóságokra és az Európai Unióra. A jövőbeni energiaellátási rendszereknek ugyanis Európa-szerte megfelelően összehangolt (a légi közlekedési rendszerhez hasonlítható) energiagazdálkodási rendszerre van szükségük, amelyben át lehet látni valamennyi csatlakoztatott „termelési és ellátási sziget” állapotát, és adott esetben fel lehet tárni a fellépő zavarokat. Így a hálózat stabilitása és a biztonság érdekében kivételes esetben automatikusan vagy manuálisan közbe lehet avatkozni.

4.7.5.

Ez az együttműködés csak jól kiépített és optimálisan szervezett átviteli és elosztóhálózatokkal valósítható meg. Ez – különösen az árak fent említett, nem megfelelő beruházásösztönző hatására tekintettel – magában foglalja azt is, hogy például a gáz- és kőolajipari infrastruktúrára való összpontosítás helyett a közpénzeket – például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt – a határokon átnyúló villamosenergia-hálózatok kialakításához kell fokozottan felhasználni.

4.7.6.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a rendszerüzemeltetőknek „semleges piaci közvetítőként kellene eljárniuk, és azt kellene elősegíteniük, hogy harmadik felek piaci alapú szolgáltatásokat alakítsanak ki és kínáljanak a fogyasztóknak”. Az Európai Bizottságnak egyértelműbben meg kellene fogalmaznia, hogy milyen változtatásokat szándékozik végrehajtani e cél elérése érdekében, valamint pontosabban meg kellene határoznia az elosztórendszer-üzemeltetők és a szabályozó szervek szerepét és feladatait.