19.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/116

Előadó:

Gabriel SARRÓ IPARRAGUIRRE

1.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság e javaslat révén elérni kívánt céljaival, és ezért úgy véli, hogy – az egyszerűsítés előmozdítása, az átláthatóság növelése, az irányítás javítása, a jogszabályok alkalmazásának hatékony ellenőrzése, a harmadik országokkal érvényben levő kölcsönösség megerősítése, illetve a halászati tevékenység fenntarthatóságának biztosítása és évezredes kultúrájának megőrzése érdekében – felül kell vizsgálni a hatályos rendeletet.

1.2

Ugyanakkor az EGSZB úgy véli, hogy jelenlegi formájában a javaslat túlzott bürokratikus és adminisztratív terheket róhat az Európai Bizottságra, a tagállamokra és a gazdasági szereplőkre, ami – a szükséges technikai és anyagi eszközök, illetve emberi erőforrások biztosítása nélkül – aláásná a kívánt egyszerűsítést, és kedvezőtlen társadalmi-gazdasági következményekkel járna a halászati ágazatban tevékenykedő vállalkozókra és munkavállalókra nézve.

1.3

Az EGSZB megfelelő emberi és költségvetési erőforrások előirányzását kéri mind az Európai Bizottság Tengerügyi és Halászati Főigazgatóságának e kérdésekkel foglalkozó egysége, mind pedig a tagállami ellenőrző hatóságok számára annak érdekében, hogy megfelelően el tudják végezni munkájukat.

1.4

Az EGSZB síkraszáll amellett, hogy a halászati engedélyekkel kapcsolatos eljárást a tagállamok felelősségi körébe kell utalni, hogy az Európai Bizottság a jogosultsági kritériumok alapján ellenőrizhesse az engedélyek érvényességét. A Szerződések őreként tehát az Európai Bizottság gondoskodik majd arról, hogy a tagállamok eleget tegyenek kötelezettségeiknek.

1.5

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, az Európai Unió Halászati Minisztereinek Tanácsát és az Európai Parlamentet, hogy vegyék figyelembe az ezen véleményben foglalt általános észrevételeket és részletes megjegyzéseket.

2.1

A közös halászati politika a tengerek biológiai erőforrásainak védelmével, valamint az ezeket kiaknázó halászati tevékenységek és flották irányításával foglalkozik. Hatálya kiterjed az uniós vizeken végzett halászati tevékenységekre és az uniós halászhajók által az Unión kívüli vizeken folytatott tevékenységekre. A közös halászati politika reformjára a 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel került sor.

2.2

Az uniós hajók uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek és a harmadik országbeli halászhajók uniós vizeken folytatott tevékenységének engedélyezését a 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK tanácsi rendelet szabályozza.

2.3

Az Európai Bizottság véleménye szerint a halászati engedélyekről szóló jelenlegi rendeletet felül kell vizsgálni, hogy az megfelelő módon tükrözze az új közös halászati politika céljait, és összhangba kerüljön a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendelettel, valamint a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendelettel.

2.4

Emellett az Európai Bizottság kiemeli azokat a nemzetközi kötelezettségeket, amelyeket az Unió az ENSZ Tengerjogi Egyezményének részes feleként, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló FAO-megállapodáshoz való csatlakozásával, valamint a FAO jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló nemzetközi cselekvési terve révén vállalt.

2.5

A javaslat olyan kérdésekre is kiterjeszti a hatályt, mint a közvetlen halászati engedélyek olyan esetekben történő kiadása, ha az érintett harmadik ország vonatkozásában nincs érvényben fenntartható halászati partnerségi megállapodás, vagy mint a halászhajók segédhajóira vonatkozó engedélyezés és értesítés, az átlobogózás ellenőrzése, a kihasználatlan halászati lehetőségek újraelosztása, valamint egy olyan jogi keret kialakításának szükségessége, amely az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezet által elfogadott intézkedések alapján lehetővé teszi az Unió számára a bérelt uniós halászhajók tevékenységének jobb ellenőrzését.

2.6

A javaslat ezenkívül számos további kérdést is szabályoz, köztük az adatok elektronikus cseréjét a tagállamok és az Európai Bizottság között, az uniós halászati engedélyek elektronikus nyilvántartásának létrehozását, az uniós vizeken halászó harmadik országbeli hajókra vonatkozó előírásokat, beleértve a fogással kapcsolatos adatoknak az uniós halászhajókra irányadó szabályokkal összhangban álló bejelentését, valamint annak lehetőségét, hogy az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat és adott esetben azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat fogadjon el.

3.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által e javaslattal megvalósítani kívánt célkitűzéseket, azaz az uniós vizeken kívül halászó uniós flotta nyomon követésére való képesség megerősítését, függetlenül attól, hogy a flotta milyen keretek között működik, szem előtt tartva, hogy egyensúlyt kell teremteni az uniós flotta ellenőrzésének javítása, valamint a nemzeti és az uniós hatóságok munkaterhelésének csökkentése között. Az EGSZB úgy véli, hogy az egyszerűsítés előmozdítása, az átláthatóság növelése, az irányítás javítása, a jogszabályok alkalmazásának hatékony ellenőrzése, a harmadik országokkal érvényben levő kölcsönösség megerősítése, illetve a halászati tevékenység fenntarthatóságának biztosítása és évezredes kultúrájának megőrzése érdekében felül kell vizsgálni a jelenleg hatályos rendeletet.

3.2

Ugyanakkor az EGSZB úgy véli, hogy jelenlegi formájában a javaslat nem pontosítja, hogy a rendszer egyszerűsítéséhez melyek a megfelelő eszközök, és túlzott bürokratikus és adminisztratív terheket generálhat, ami a szükséges technikai és anyagi eszközök, illetve emberi erőforrások biztosítása nélkül aláásná a kívánt egyszerűsítést. Olyan engedélykiadási eljárást kell bevezetni, amely hatékony és biztosítja az engedélyek jogszerűségét, mindemellett azonban egyszerű és gyors is. Ellenkező esetben az eljárás súlyosan érintené az uniós gazdasági szereplőket, akik a késedelmes engedélykiadás következményeit elszenvednék, és ezáltal halászati napokat veszítenének és társadalmi-gazdasági szempontból kedvezőtlen hatásokkal szembesülnének.

3.3

Az EGSZB tudatában van annak, hogy mind az Európai Bizottság Tengerügyi és Halászati Főigazgatóságának e kérdésekkel foglalkozó egysége, mind pedig a tagállami ellenőrző hatóságok szűkös személyzettel rendelkeznek. Ezért megfelelő emberi és költségvetési erőforrások előirányzását kéri számukra annak érdekében, hogy megfelelően el tudják végezni munkájukat.

3.4

Az EGSZB elismeri, hogy az Európai Bizottság fontos szerepet játszik ebben a folyamatban, és amellett van, hogy a halászati engedélyekkel kapcsolatos eljárást a tagállamok felelősségi körébe utalják, hogy az Európai Bizottság a jogosultsági kritériumok alapján ellenőrizhesse az engedélyek érvényességét.

4.1

Az EGSZB véleménye szerint a „megfigyelői programnak” a 3. cikk f) pontjában rögzített fogalommeghatározását ki kellene bővíteni oly módon, hogy az a valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet égisze alatt működő programokon túlmenően a tagállami programokra is kiterjedjen, és ne csak a szabályok hajók általi betartásának ellenőrzését foglalja magában, hanem az adatgyűjtést is.

4.2

A javaslat 5. cikke (1) bekezdésének d) pontja kimondja, hogy a lobogó szerinti tagállamok csak akkor állíthatnak ki halászati engedélyt, ha a piaci szereplőre és a halászhajóra a halászati engedély iránti kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban nem szabtak ki szankciót súlyos jogsértésért. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt a jogosultsági kritériumot törölni kell, mivel aránytalanul magas és diszkriminatív kettős szankcióhoz vezethet. Az EGSZB szerint az (ellenőrzésről szóló) 1224/2009/EK rendelet és a (jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatról szóló) 1005/2008/EK rendelet már meghatározza a mind az uniós vizeken, mind azokon kívül elkövetett súlyos jogsértések esetében alkalmazandó eljárást és szankciókat.

4.3

A 7. cikk (5) bekezdése kimondja, hogy a lobogó szerinti tagállam „alapvető fontosságú szakpolitikai okokhoz kapcsolódó esetekben” az Európai Bizottság kérésére elutasítja, felfüggeszti vagy visszavonja az engedélyt. Az EGSZB szerint ez a megfogalmazás túlságosan homályos, és jogbizonytalansághoz vezethet a gazdasági szereplők körében, attól függően, hogy az egyes esetekben mit tekint az Európai Bizottság „alapvető fontosságú szakpolitikai okoknak”. A cikkben tisztázni kellene, hogy az engedély megtagadására, felfüggesztésére vagy visszavonására csak akkor kerül sor – az Európai Bizottság kérésére –, ha ez utóbbi intézmény úgy ítéli meg, hogy komolyan fennáll a jogsértés veszélye.

4.4

A 8. cikk kimondja, hogy az uniós halászhajók csak akkor halászhatnak valamely harmadik ország vizein, ha a szóban forgó ország valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet szerződő fele vagy együttműködő nem szerződő fele. Az EGSZB felhívja a figyelmet Bissau-Guinea helyzetére, amely ország fenntartható halászati partnerségi megállapodást kötött az Unióval, de se nem szerződő fele, se nem együttműködő nem szerződő fele az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottságnak (ICCAT). Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az Uniónak nem szabad olyan kérdésekkel foglalkoznia, amelyek harmadik országok szuverenitását érintik. Másrészről egy ilyen követelmény révén az uniós flotta versenyhátrányba kerülne a harmadik országok flottáival szemben, melyeknek nem kellene eleget tenniük ennek a követelménynek. Az EGSZB mindenesetre arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a halászati partnerségi megállapodás keretében igyekezzen mindent megtenni azért, hogy az erőforrások fenntartható kiaknázása érdekében Bissau-Guinea részt vegyen az ICCAT munkájában.

4.5

A 12. cikk (3) és (4) bekezdésével kapcsolatban az EGSZB aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Európai Bizottság lelassíthatja a halászati engedélyek kiadásának eljárását.

4.6

A kihasználatlan halászati lehetőségek fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében történő újraelosztásának lehetőségeit tárgyaló 13. és 14. cikk vonatkozásában az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy az újraelosztás a belső koherencia érdekében egyaránt legyen alkalmazandó az uniós vizeken való halászati lehetőségekre, valamint a harmadik országokkal, például Norvégiával kötött kétoldalú halászati megállapodásokra.

4.7

A 18. cikk c) pontja értelmében a lobogó szerinti tagállamok csak akkor állíthatnak ki halászati engedélyt, ha a piaci szereplő a következők alapján bizonyította a tervezett halászati tevékenységek fenntarthatóságát: a harmadik ország által és/vagy valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet által kibocsátott tudományos értékelés, és utóbbinak a lobogó szerinti tagállam általi vizsgálata a saját nemzeti tudományos intézetei által végzett értékelés alapján. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt a lobogó szerinti tagállam által végzett vizsgálatot meg kellene szüntetni.

4.8

A 19. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az Európai Bizottságnak 15 nap áll rendelkezésére a tagállamok által megküldött dokumentáció megvizsgálására, és valamilyen halászhajóval (hajóval és/vagy felszereléssel) kapcsolatos probléma esetén további két hónap arra, hogy kifogást emeljen a halászati engedély kiállítása ellen. E bekezdés alkalmazása jelentős késedelmekhez vezethetne a közvetlen halászati engedélyek kiadása terén.

4.9

A 27. cikk értelmében a lobogó szerinti tagállamok a tervezett nyílt tengeri halászati tevékenységek megkezdése előtt legalább 15 nappal értesítik az Európai Bizottságot a halászati engedélyről. A fent említettekkel összhangban az EGSZB úgy véli, hogy a 15 napos határidőt törölni kellene, és csupán azt kellene kikötni, hogy az Európai Bizottságot a tevékenységek megkezdése „előtt” kell értesíteni.

4.10

Az EGSZB nagyon helyénvalónak tartja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok, valamint a harmadik országok közötti információcsere elektronikus úton történik. Emellett szükségesnek tartja a halászati engedélyek elektronikus nyilvántartásának létrehozását.