Bejegyzés iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján

2014/C 187/09

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra (1).

HAGYOMÁNYOS KÜLÖNLEGES TERMÉK BEJEGYZÉSE IRÁNTI KÉRELEM

A TANÁCS 509/2006/EK RENDELETE

2006. március 20-i a hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről  (2)

„SUIKERSTROOP”

EK-szám: NL-TSG-0007-01203 – 2014.1.27.

1.   A kérelmező csoport neve és címe

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Hollandia

3.   Termékleírás

3.1.   Bejegyzendő elnevezés(ek) (az 1216/2007/EK bizottsági rendelet 2. cikke)

„Suikerstroop”

A szándék az, hogy – amint az 1151/2012/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti eljárás befejeződött – a „hagyományos holland termék” szöveg kerül feltüntetésre a címkén azon ország nyelvén, ahol a terméket forgalmazzák.

3.2.   Az elnevezés

A terméknek évszázadok óta ez a neve. A „suikerstroop” [melasz] a cukorgyártás során keletkezik. A cukorról és cukorszirupról szóló, az élelmiszer-ipari kerettörvényhez csatolt 1977. évi rendelet 12. cikke úgy rendelkezik, hogy: „A »suikerstroop« elnevezést – amely előtt adott esetben a termék előállítására felhasznált növény neve áll – kizárólag annak a szirupos folyadéknak a leírására kell és szabad használni, amelyet a cukorkristályok kinyerését követően azon növény pépjéből nyertek, amelyből a terméket előállították…”. Nincs más azonos nevű termék vagy hasonló hangzású névvel rendelkező hasonló termék.

3.3.   Igényli-e a kérelmező az 509/2006/EK rendelet 13. cikkének (2) bekezdése alapján az elnevezés fenntartását?

3.4.   A termék típusa

2.3: osztály: Cukrászsütemények, kenyér, édes tészták, torták, kekszek és egyéb sütőipari termékek

3.5.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása, amelyre a 3.1. pontban szereplő név vonatkozik (az 1216/2007/EK bizottsági rendelete 3. cikkének (1) bekezdése)

A „suikerstroop” a cukorrépa vagy cukornád pépjéből nyert szirupos folyadék, amelyből a termék készül a cukorkristályok kinyerését követően. E folyadék legalább 80 % kivonattartalommal, legfeljebb 4,0 % hamutartalommal és legalább 73 % látszólagos vegyi tisztasággal bír. A termék magas szárazanyag-tartalma a magas (több mint 60 g/100 g) cukorkoncentrációval kombinálva azt jelenti, hogy a termék hosszú ideig eltartható. A cukor biztosítja, hogy kevés „szabad víz” áll rendelkezésre, ami azt jelenti, hogy mikroorganizmusok nem tudnak kifejlődni.

A termék jellemzői az alábbiak:

Fizikai jellemzők

A „suikerstroop” egy ragacsos, sűrű, nyúlós, sötétbarna, szirupos folyadék. Nagy mennyiségű (legalább 70 %) cukrot tartalmaz.

Kémiai tulajdonságok

A „suikerstroop” látszólagos tisztasága legalább 73 %. A kivonattartalomnak legalább 80 %-nak kell lennie, és a „suikerstroop” hamutartalma nem lehet 4 %-nál magasabb.

Érzékszervi jellemzők

A „suikerstroop” íze édes/sós és enyhén keserű. Az édességet a magas cukortartalom, míg a sósságot az ásványok és a cukorrépából vagy cukornádból származó más (oldható) összetevők adják, amelyek a gyártási folyamat eredményeként a szirupban találhatók.

3.6.   A 3.1. pontban megadott elnevezéshez kötődő előállítási mód leírása

A „suikerstroop” nyersanyaga a cukorrépából vagy cukornádból történő cukorgyártás során a cukorkristályok kinyerését követően megmaradó szirupos folyadék.

Kristálycukor gyártásakor a kinyerési folyamat magában foglalja a cukorrépából vagy cukornádból származó cukor vízben történő feloldását. A cukorrépa vagy cukornád más – vízben oldódó – összetevői („nem cukrok”) ugyancsak feloldódnak.

Ezt a kivonatot tisztítják, redukálják és kristályosítják. Miután az így nyert cukoroldat kikristályosodott, a cukorkristályokat kivonják. A „nem cukrok” a megmaradó cukoroldatban – más néven anyaszörpben (vagy szirupban, vagy lefolyó szirupban) – maradnak. Az anyaszörp még mindig sok (körülbelül 85 %) oldott cukrot tartalmaz. A még mindig oldott cukor kristályosodásának lehetővé tétele érdekében az anyaszörpöt másodszor is redukálják, amíg ismét cukorkristályok kezdenek kialakulni. Ezeket a kristályokat is kinyerik. A megmaradó cukorszirup „B” szirupként ismert, és körülbelül (szárazanyag-tartalom alapján) 75 % cukrot, valamint viszonylag magas arányban nem cukrokat tartalmaz. A „B” szirup a „suikerstroop” gyártásához használt nyersanyag.

A „B” szirupot a szennyeződések eltávolítása céljából egy keverőtartályba adagolják. A nyersanyagot aktív szénnel kezelik, amely magába szívja a szennyeződéseket, amelyeket szűréssel távolítanak el a szénnel együtt. Az így nyert tisztított „B” szirup a „suikerstroop” fő összetevője. Ehhez a tisztított „B” sziruphoz cukoroldatot (vízben oldott cukrot) és/vagy invertcukrot (szirupot) adnak a 3.5. pontban említett jellemzőknek való megfelelés érdekében. Az invertcukor (szirup) a cukor (szacharóz) glükózra és fruktózra történő szétválasztásával keletkező cukorszirup. A tisztított („B”) szirupot, cukoroldatot és/vagy invertcukrot (szirupot) homogén masszává keverik.

A 3.5. pontban leírt összetételű „suikerstroop” előállítása érdekében ezt a homogén, szirupos masszát vákuumban a kívánt Brix-fok érték (legalább 79°) eléréséig párologtatják.

A szirupot tárolótartályokban tárolják, ahonnan különféle típusú csomagolásba töltik.

3.7.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer különleges tulajdonsága

A „suikerstroop” különleges tulajdonsága annak tulajdonítható, hogy jellemzői jelentősen eltérnek más sziruptípusokétól (például alma- vagy körteszirup), de a melasztól is az alábbi jellemzők tekintetében:

Nyersanyag

A „suikerstroop” abban különbözik, hogy a szirupot 100 %-ban cukorrépából/-nádból nyerik.

A cukor összetétele

Mivel a szirup 100 %-ban cukorrépából/-nádból származik, a szacharóztól és invertcukortól eltekintve alig tartalmaz szénhidrátot. A cukortartalom legalább 70 % (lásd még a 3.5. pontban említett jellemzőket). Ez is megkülönbözteti a szirupot a melasztól, amelynek cukortartalma kevesebb, mint 68 %.

Íz

A nyersanyagban található „nem cukrok” sós ízt adnak a „suikerstroop”-nak, enyhén kesernyés beütéssel. A magas cukortartalommal együtt ez olyan édes/sós ízt és aromát eredményez, amely más típusú szirupokhoz képest egyedi.

3.8.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer hagyományos jellege

A bejegyzés iránti kérelem azon a tényen alapul, hogy a terméket hagyományos előállítási mód és hagyományos összetétel jellemzi.

Hagyományos előállítási mód

Jóllehet régen (a 17. század elejétől) a „suikerstroop”-ot kézi munkával készítették, 1908 óta gyárakban állítják elő. A gyári előállítási módszer azóta is változatlan, bár a gyártási eljárást fejlesztették, racionalizálták és tovább gépesítették. A (20. század elején, 1910 körül alapított) gyárak még mindig működnek. A technológiai fejlődésnek megfelelő belső korszerűsítésen estek át.

A 17., 18. és 19. század

Történelmileg a „suikerstroop” a cukorfinomítás mellékterméke. J. H. Reisig 1783-ban készült műve, a De Suikerraffinadeur [A cukorfinomító] leírja, hogyan fogták fel cseppfogó edényekben a szirupot a süvegcukor gyártása folyamán. A kristályosítási folyamat során a (viszkózus) tisztított cukorpépet beleöntötték a süvegcukor öntőformáiba. Ezt követően az öntőformák néhány napig cseppfogó edényeken álltak. Az így összegyűjtött szirupot hívták „fedetlen” szirupnak. Ezután a süvegeket befedték nedves pipaagyaggal (amely elősegítette a kristályosodási folyamatot, és meggátolta az oldódást), és visszatették az edényekre. Lassan vizet öntöttek a tetejére, és a víz lassan átszivárgott a süvegen. Az így előállított szirup „fedett” szirupként volt ismert. Ezt követően a fedést (száraz agyag) eltávolították, és a cukorsüvegeket néhány napig állni hagyták, majd egy réteg vékonyabb pipaagyaggal borították, és visszatették a szirupos edényekre, mielőtt vizet öntöttek rájuk. Az így kapott szirup volt a „naloop” szirup (utolsó lefolyó cukorszirup, amely a legtisztább).

A 20. századtól napjainkig

Mivel az elért technológiai fejlődés (iparosodás) eredményeként megnőtt a gyártási folyamat során kinyerhető kristálycukor mennyisége, a melado/melasz (vagyis a szirup) több „nem cukrot” és kevesebb cukrot tartalmaz (a teljes cukortartalom kevesebb, mint 68 %, a látszólagos tisztaság kevesebb, mint 73 %). A szennyeződések felhalmozódása (az ipari gyártási eljárás hatékonysága miatt) a szirup ízét is nagyon mássá teszi, sokkal sósabbá, mint amilyen a régi utolsó lefolyó cukorszirup (a kézi gyártási folyamatból származó utolsó szirup) íze. Ugyanakkor, mivel még mindig mutatkozott kereslet a „suikerstroop” iránt, elkezdték azt külön előállítani. A gyártási eljárást 1900 körül fejlesztették ki (lásd a 3.6. pontban szereplő leírást), és 1908-ban kezdték úgy készíteni a terméket, mint napjainkban.

Az 1908-as és a mai előállítási mód áttekintése:

Hagyományos összetétel

A „suikerstroop” hagyományosan a szacharóz és invertcukor szénhidrátokból áll, amelyeket cukornádból vagy cukorrépából nyernek.

A napjainkban előállított „suikerstroop” összetétele – amelyre vonatkozóan a követelményeket a 3.9. pont ismerteti – megegyezik a cukorról és cukorszirupról (árutörvény) szóló (1977. évi) rendeletben megállapított összetétellel.

A cukorról és cukorszirupról szóló, az élelmiszer-ipari kerettörvényhez csatolt 1977. évi rendelet olyan szirupos folyadékként határozta meg az összetételt, amelyet a cukorkristályok kinyerését követően a termék előállítására felhasznált növény pépjéből kaptak. Emellett a kivonattartalomnak legalább 80 %-nak, míg a látszólagos tisztaságnak 73 %-nak kellett lennie. A maximális hamutartalom 4,0 % volt. Az összetétel fő jellemzői nem változtak, és megegyeznek a mai „suikerstroop” összetételére vonatkozóan a 3.5. pontban leírt követelményekkel.

Hagyományos felhasználás

A „suikerstroop” nemzeti ételek gyakran használt hozzávalója. Jo van Lamoen 1987–88-as sorozata, a Streekgerechten en wetenswaardigheden [Helyi ételek és érdekes részletek] azt mutatja, hogy a „suikerstroop” sok helyi ételben használatos, ilyenek például: Groningse kruidkoek, barna bab almával, Limburgse zoervleisj, Drentse proemenkreuze és Zeeuwse boterbabbelaars. Ugyancsak számos receptben szerepel a „suikerstroop” C. J. Wannée művében is: Het kookboek van de Amsterdamse huishoudschool [Az amszterdami Háztartási Ismeretek Iskolájának szakácskönyve] 6. kiadás, 1910. Ezekre példa a boluskoek és a stroopmoppen, a stroopsaus-t („suikerstroop”-ból készült szószt) pedig sok ételhez ajánlották kísérőnek, mert a „hagyományos” holland receptek gyakran nem voltak túlságosan ízesek.

3.9.   A különleges tulajdonság ellenőrzésére vonatkozó minimumkövetelmények és eljárások

A „suikerstroop” különleges tulajdonsága azon mérhető minimumkövetelmények alapján vizsgálható, amelyeket a szirup 3.5. pontban említett jellemzőinek (szín, Brix-fok és összes cukor) teljesíteniük kell. A gyártó minden egyes gyártási tételben (az egyes gyártási sorozatok folyamán) ellenőrzi a követelmények teljesülését.

A Holland Élelmiszer-biztonsági és Fogyasztóvédelmi Hatóság (NVWA) ezt az ellenőrzések nyomon követése révén igazolja. Az NVWA a gyártóknál legalább évente egyszer helyszíni közigazgatási ellenőrzést tart a színre, Brix-fok értékre és összes cukortartalomra vonatkozóan tárolt adatok ellenőrzésével (ezeket a gyártó minden egyes gyártási tételre vonatkozóan méri és digitálisan tárolja).

4.   A termékleírásnak való megfelelést ellenőrző hatóságok vagy szervek

4.1.   Név és cím

4.2.   A hatóság vagy szerv meghatározott feladatai

A Holland Élelmiszer-biztonsági és Fogyasztóvédelmi Hatóság felel a „suikerstroop” termékleírásában meghatározott követelményeknek való megfelelés ellenőrzéséért.

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2)  HL L 93., 2006.3.31.,1. o. Helyébe az 1151/2012/EU rendelet lép.

(3)  Vizes oldatban feloldott szilárd anyagok (jelen esetben cukor) koncentrációjának mértékegysége, amelyet refraktométer segítségével határoznak meg.

(4)  ICUMSA (International Commission for Uniform Methods of Sugar Analysis – Cukorvizsgálatok Egységes Módszereinek Nemzetközi Bizottsága) Units (ICUMSA-egység). Minél magasabb az IU-érték, annál sötétebb a szín.

Ez a tisztaság közvetett mértékegysége.