Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

(2014/C 42/10)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról  (2)

„BŒUF DE CHAROLLES”

EK-sz.: FR-PDO-0005-0873-07.04.2011

OFJ ( ) OEM ( X )

1.   Elnevezés

„Bœuf de Charolles”

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Franciaország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Bœuf de Charolles” eredetmegjelölésre kizárólag a „Charolais” fajtájú alábbi szarvasmarhák húsa jogosult:

Az állatok hasított testének besorolása az EUROP minősítési rendszernek megfelelően és az alábbi kritériumok alapján történik:

A hús élénkvörös színű, márványozott és zsírral finoman átszőtt. Kismértékben inas, puha és lágy textúrája rendkívül nedvdús, ami fogyasztáskor enyhén savanykás ízben jut kifejezésre. Jellege sütéskor, illat- és ízhatásának érvényesülésekor intenzív és gazdag (állathúsra, zsírra, növényekre, gabonatermékekre stb. emlékeztető) aromáiban és illatában nyilvánul meg.

A húst kizárólag hűtött állapotban kínálják értékesítésre. A hús fagyasztása, illetve gyorsfagyasztása tilos.

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

—

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében)

A borjak szoptatása természetes módon történik, anyjukat vagy adott esetben a dajkatehenet követik, és elválasztásukig hozzáférnek a takarmányukhoz.

A szarvasmarhák takarmányozása évszakok váltakozásán alapuló, legelőn és istállóban folytatott legeltetési rendszeren alapul, melynek keretében legalább kétszer legelőre hajtják az állatokat. A szarvasmarhák tenyésztési szakaszát az utóhizlalási szakasznak megfelelő hizlalási időszak követi. A tél és a nyár erőteljesen meghatározza az állatok életét és takarmányozását.

A gazdaság teljes állománysűrűségének éves átlaga a hasznosított mezőgazdasági földterület egy hektárjára vetítve legfeljebb 1,8 számosállat-egység (száe), a pillanatnyi állománysűrűséget tekintve pedig hektáronként legfeljebb 2 száe lehet.

A tenyésztési szakaszban a nyári hónapokban az állatok évente legalább 200, nem feltétlenül egymást követő napon legelnek. A fűfélékből álló takarmányforrás mellett kizárólag a 4. pontban meghatározott földrajzi területről származó széna, valamint az alábbiakban előírt feltételek mellett adagolt kiegészítő takarmány adható az állatoknak. Az állatok legalább két évszakon át legelnek. Télen a szarvasmarhák takarmányozása – az alábbiakban előírt feltételek mellett – kizárólag a földrajzi területről származó takarmányból és kiegészítő takarmányokból állhat. A takarmány friss vagy tartósított lágyszárú növényekből áll, melyek között megtalálhatók a gyomnövények, a legelői növények (fűneműek, pillangósvirágúak, méhvirágfélék) és a szalma.

Az állatok hizlalása egy vagy több, a helybeliek által „kövér legelőként” említett „hizlaló legelő” elnevezésű, a földrajzi területen elhelyezkedő parcellán történik. Nyáron az állatok kizárólag hizlaló legelőkön legelhetnek. Télen az állatok utóhizlalása hizlaló legelőkön és az istállóban történik: az állatoknak legalább 30, egymást követő napon keresztül hizlaló legelőn kell legelniük. Az istállóban az állatoknak adagolt takarmány kizárólag a földrajzi területről származó, kiváló minőségű száraz szénából áll, amely dús levelű, zöld, étvágygerjesztő, száraz és növényi illatot áraszt. A szarvasmarhák takarmányozása során az erjesztett takarmány minden formája tilos. Az istállóból való kikerülést követően, azaz a szarvasmarhák takarmányozás-változáshoz való alkalmazkodásának megfelelő időszakban legfeljebb tíz napig biztosítható széna kiegészítő takarmányként a helyi takarmányforrások mellett.

A növények, a melléktermékek és a kiegészítő takarmányok géntechnológiával nem módosított termékekből származnak. A tenyésztési szakaszban a nyár és a tél folyamán adagolt kiegészítő takarmányok mennyiségének éves átlaga egy állatra vetítve legfeljebb napi 2 kilogramm nyers alapanyag lehet.

Az utóhizlalási szakaszban a kiegészítő takarmányok mennyisége 100 kilogramm élőtömegre vetítve legfeljebb 1 kilogramm nyersanyag lehet.

Amennyiben a szarvasmarhák takarmánypogácsát kapnak, a lenpogácsa adagja a takarmánypogácsa-adag tömegének legalább 70 %-át kell, hogy kitegye.

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

Az állatoknak a földrajzi területen kell születniük, tenyésztésükre, hizlalásukra és levágásukra is ott kell, hogy sor kerüljön.

3.6.   A szeletelésre, az aprításra, a csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok

—

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok

A hasított testet és az abból származó húsrészeket a végső forgalmazóhoz jutásig olyan címkével kell ellátni, amelyen többek között a következők szerepelnek:

A hagyományos áruházi osztályon forgalomba hozott húsok esetében a címkézés alapja a garancia- és származási bizonyítvány (Certificat de Garantie et d’Origine; CGO), melynek sablonját a csoportosulás határozza meg.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

A „Bœuf de Charolles” eredetmegjelölés földrajzi területe a következő járások és települések területét foglalja magában:

Loire megye: Charlieu és Perreux járás, valamint a következő települések: Ambierle, Briennon, Changy, Cuinzier, La Bénisson-Dieu, La Gresle, La Pacaudière, Le Crozet, Lentigny, Mably, Noailly, Ouches, Pouilly-les-Nonains, Pradines, Régny, Renaison, Riorges, Roanne, Sail-les-Bains, Saint-Alban-les-Eaux, Saint-André-d'Apchon, Saint-Forgeux-Lespinasse, Saint-Germain-Lespinasse, Saint-Haon-le-Châtel, Saint-Haon-le-Vieux, Saint-Léger-sur-Roanne, Saint-Martin-d'Estréaux, Saint-Romain-la-Motte, Saint-Victor-sur-Rhins, Urbise, Villerest és Vivans.

Nièvre megye: Luzy járás, valamint a következő települések: La Nocle-Maulaix, Saint-Seine és Ternant.

Rhône megye: Bourg-de-Thizy település.

Saône-et-Loire megye: Autun-Nord, Autun-Sud, Bourbon-Lancy, Charolles, Chauffailles, La Clayette, Le Creusot-Est, Digoin, Gueugnon, La Guiche, Issy l’Evêque, Marcigny, Matour, Mesvres, Montceau-les-Mines-Nord, Montceau-les-Mines-Sud, Montcenis, Montchanin, Mont-Saint-Vincent, Palinges, Paray-le-Monial, Semur-en-Brionnais, Toulon-sur-Arroux járás, valamint a következő települések: Ameugny, Barnay, Beaubery, Bergesserin, Bissy-sur-Fley, Bonnay, Bourgvilain, Bray, Buffières, Burzy, Cersot, Chapaize, Château, Châtel-Moron, Chérizet, Chiddes, Chissey-lès-Mâcon, Clermain, Cluny, Collonge-la-Madeleine, Cordesse, Cormatin, Cortambert, Cortevaix, Couches, Curtil-sous-Buffières, Donzy-le-National, Dracy-lès-Couches, Epertully, Epinac, Essertenne, Etang-sur-Arroux, Flagy, Fley, Germagny, Germolles-sur-Grosne, Igornay, Jalogny, La Comelle, La Vineuse, Lournand, Malay, Marcilly-lès-Buxy, Massilly, Massy, Mazille, Morey, Morlet, Mornay, Passy, Perreuil, Pressy-sous-Dondin, Reclesne, Sailly, Saint-André-le-Désert, Saint-Bérain-sur-Dheune, Saint-Bonnet-de-Joux, Saint-Didier-sur-Arroux, Sainte-Cécile, Sainte-Hélène, Saint-Emiland, Saint-Gervais-sur-Couches, Saint-Huruge, Saint-Jean-de-Trézy, Saint-Léger-du-Bois, Saint-Léger-sous-la-Bussière, Saint-Léger-sur-Dheune, Saint-Martin-d'Auxy, Saint-Martin-de-Commune, Saint-Martin-du-Tartre, Saint-Pierre-de-Varennes, Saint-Pierre-le-Vieux, Saint-Point, Saint-Privé, Saint-Vincent-des-Prés, Saint-Ythaire, Saisy, Salornay-sur-Guye, Sassangy, Savianges, Savigny-sur-Grosne, Sigy-le-Châtel, Sivignon, Suin, Sully, Taizé, Thil-sur-Arroux, Tintry, Tramayes, Verosvres, Villeneuve-en-Montagne és Vitry-lès-Cluny.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai

A „Bœuf de Charolles” hús földrajzi területe a Francia-középhegység (Massif Central) vetődésekkel szabdalt, lépcsőzetesen leomlott, és részben másodkori, harmadkori és negyedkori üledék-lerakódással feltöltődött keleti szélének felel meg. A medence felszínét ókori kristályos kőzetek, valamint metamorf kőzetek borítják. Domborzatát tekintve 500 méter tengerszint feletti magasságot nem meghaladó dombvidék, éghajlatát burgundiai éghajlatkutatók (Pierre Pagney és Jean-Pierre Chabin, Atlas de Bourgogne (Burgundia atlasza), 1976) „charolles-i éghajlatként” határozzák meg, amely egész évben – a fű növekedésének és a legelők fenntartásának kedvező – átlaghőmérsékletet és rendszeres csapadékot biztosít. E geomorfológia igen sokféle talaj képződését eredményezi, és e talajok további változatos legelők kialakulását teszik lehetővé. Ezeket az élősövény-hálózattal határolt legelőket az állattenyésztők a legeltetésre való alkalmasságuktól függően (tenyésztéshez, takarmányozáshoz, hizlaláshoz) hasznosítják.

Az említett szerkezetű, lágyszárú növényekből, törpecserjékből és fákból álló cserjés változatos tápanyagbevitelt, menedéket és nyugalmat biztosít az állatok számára, és hozzájárul az állandó legelőket gazdagító biológiai sokféleséghez. Ezen ökoszisztéma egyensúlyát az említett sövények fenntartása és karbantartása biztosítja. Az állatoknak a cserjésben látható jelenléte alakítja és megőrzi a tájképet.

Ezt a földrajzi egységet sűrű vízhálózat is jellemzi, amely kedvező a fű növekedése és az állatok természetes itatása szempontjából.

A földrajzi területen belüli termelési rendszer jellegzetessége az, ahogyan az állattenyésztők az e területről származó „Charolais” fajta környezeti erőforrásokhoz való alkalmazkodását folyamatosan szabályozzák.

Az állattenyésztők különleges módon – a generációról generációra átadott nőivarú állományuk és a gazdaság parcellái függvényében – választják ki a tenyészállatokat. Az állattenyésztők célja speciális testalkatú (jó izmoltsággal, kis csontvázzal, arányos elülső és hátsó résszel, valamint a testalkattal összeegyeztethető hizlalhatósággal jellemzett) állatok tenyésztése.

A tenyésztési rendszer a természetes ciklusokat tiszteletben tartó hagyományos gyakorlatokra épül, melyek a következők: a borjak természetes szoptatása, hosszú ideig tartó, korán megkezdett legeltetés, a szarvasmarhák hektáronkénti létszáma a fű növekedésétől függően korlátozott, legelőn folytatott állattartás legalább két évszakban, az állatok fiziológiai ritmusának tiszteletben tartása azáltal, hogy az állatokat a növekedési szakaszukhoz leginkább igazodó legelőre hajtják, a földrajzi területről származó téli takarmánynövények. E rendszer megköveteli, hogy minden állat az évszakok ritmusának megfelelően, az erőteljes növekedés (legeltetés) és a súlyveszteség nélküli pihenőidőszak (téli időszak) váltakozása mellett növekedjen. Az állat nem egyenletes növekedése az úgynevezett „kompenzáló növekedés jelensége”.

A talaj és a növényzet ismeretének köszönhetően az állattenyésztők a legjobb legelőket az állatok hizlalása céljára tartják fenn. Ezek az úgynevezett „kövér legelők”. Kiváló tápanyagértéküket finom szerkezetű, szerves anyagokban és víztartalékokban gazdag, mély talaj biztosítja (Caractérisation floristique des prés d’engraissement Bœuf de Charolles (A „Bœuf de Charolles” hús előállításához használt szarvasmarhák hizlalására szolgáló legelők növényvilágának jellemzése), B. Dury, 2006). Ezek a tulajdonságok megfelelő fűneműek és hüvelyesek (például angolperje, sovány perje, réti ecsetpázsit, tippan, lóhere és szarvaskerep) fejlődését biztosítják, amelyeknek az év során többszöri virágzása biztosítja a növénytakaró tápértékét. Ezek a szintetikus műtrágyától mentes, soha nem művelt „kövér legelők” olyan gondozást (sövények karbantartása, legelőn hagyott növényállomány kaszálása stb.) igényelnek, amelynek elmaradása azok gyors minőségromlását eredményezi. A legelők egyedi kritériumok szerint végzett parcellaazonosítás tárgyát képezik.

A hagyományos hizlalási technikák lényege, hogy az egy adott parcellán utóhizlalt állatok száma igazodik a parcellán legeltetéssel hizlalható állatok számához. Az állattenyésztő tehát a fű növekedésétől függően növeli vagy csökkenti az állománysűrűséget az állandó legelőin, fenntartva azok folyamatos tápanyagminőségét.

Az állatok növekedése és fejlődése során az állattenyésztő az adottságaiktól függően szétválogatja az állatokat: minden köztes időszakban, az elválasztáskor, a tenyésztésbe állításkor, a legelőre hajtáskor, minden legelőváltáskor és hizlalásra állításkor. 1908-ban Paul Diffloth zootechnikus (in Bernadette Lizet, L'herbe violente. Enquête ethnobotanique en pays brionnais (A féktelenül növekvő fű. Brionne vidékének etnobotanikai vizsgálata), Études rurales, Sauvage et domestique (Vadon élő és háziállatok)), megfigyelte a charolles-i hizlalók e figyelemreméltó képességét: „egészen különleges ügyességgel és fortélyossággal rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra, hogy ránézésre megítéljék, hogy az állat mekkora hasznot hoz majd a vágóhídnak, és mennyi idő alatt hízik meg. A vásárolt egyedek állapotától, érettségétől függően fenntartják a számukra legalkalmasabb legelőt”. A vágáshoz az állattenyésztő utoljára kiválasztja az állatokat, mégpedig oly módon, hogy a parcellájukon vesz mintát az állatokból optimális hizlaltsági állapotuktól függően.

A gazdaságnak tehát csak bizonyos állatait szánják a „Bœuf de Charolles” hús előállítására.

A helyi hentesáru-nagykereskedők és böllérek azzal a céllal alakították ki az alábbi szakszerű vágási és feldolgozási eljárásokat, hogy megőrizzék a húsnak az állattenyésztési feltételek hatására létrejött eredeti sajátosságait, és hogy optimálissá tegyék a hasított testek érési képességét: a külső faggyú kis részének eltávolítása, aminek az a célja, hogy a hátszínen megmaradjon egy felületi faggyúréteg; a hasított testek hőmérsékletének fokozatos csökkentése; végső pH-érték meghatározása.

Emellett fontos munkájuk, hogy a termék meghatározott sajátosságai alapján kiválogatják a hasított testeket.

Tehát csak bizonyos hasított testeket szánnak a „Bœuf de Charolles” hús előállítására.

5.2.   A termék sajátosságai

A „Bœuf de Charolles” hasított testek sajátossága, hogy elülső és hátsó részük arányos, színük pedig élénk, halványvörösből sötétvörösbe hajló. Az üszők minimális tömege 320 kilogramm, a teheneké és az ivartalanított hímeké pedig 360 kilogramm, húsosságuk (telt lapocka, fartő és felsál) az EUROP közösségi minősítési rendszer szerinti „R” és „E” osztály között változik.

A külső faggyúborítottsággal értékelt felületi faggyúréteg borítja a hasított test hátszínét. Minősítése az EUROP közösségi minősítési rendszer szerinti 2+ és 3+ érték között változik, színe pedig krémfehér és sárga közötti.

A belső faggyúborítottsággal értékelt beszűrődő faggyú átitatja a mellüreget, de észrevehetően hagyja a bordákat. Minősítése az EUROP közösségi minősítési rendszer szerinti 2+ és 3+ érték között változik.

A tipikus hasított test tehát húsos, telt, vékony csontozatú, kifejezetten izmolt, arányos elülső és hátsó részű állatoknak felel meg, amelyet a földrajzi terület böllérei „csinos” hasított testnek hívnak.

A „Bœuf de Charolles” hús sajátossága a nagyra értékelt textúrájú hasított testek eredeti minősége; e textúra másik elnevezése a „hússzemcse”, ami jelzi a hús végső puhaságát. Ez a textúra „nagyon lágy” és „normál” közötti.

A hús egyöntetűen élénkvörös színű, márványozott és zsírral finoman átszőtt. A böllérek és a szakemberek szerint „finoman zsírszövevényes”.

Ezek a sajátosságok lehetővé teszik a „Bœuf de Charolles” hasított testek és más, „Charolais” fajtájú szarvasmarhák hasított testének megkülönböztetését.

A kismértékben inas, puha és lágy textúrájú hús rendkívül nedvdús, ami fogyasztáskor enyhén savanykás ízben jut kifejezésre. Jellege sütéskor, illat- és ízhatásának érvényesülésekor intenzív és gazdag (állhúsra, zsírra, növényekre, gabonatermékekre stb. emlékeztető) aromáiban és illatában nyilvánul meg.

5.3.   A földrajzi terület és a termék minősége vagy jellemzői közötti ok-okozati kapcsolat

Ezen a földrajzi területen a környezet sajátosságait hagyományosan kiaknázó előállítási gyakorlatok eredményeképpen eredeti és sajátos minőségű hús jön létre.

A „Charolais” fajta eredeti származási helyén történő felhasználása, az állatok szigorú kiválasztása egész életük során, a felnőtt életkorban, külön parcellákon végzett lassú utóhizlalás, valamint a kiegészítő takarmány adagolása nagy tömegű, faggyúval borított és átitatott hasított testek előállítását teszi lehetővé. A hasított testek húsossága és faggyúborítottsága okozza a „Bœuf de Charolles” hús márványozott és zsírral finoman átszőtt külső megjelenését.

Az egyes évszakok alatt súlyveszteség nélkül elért növekedési ciklusok tiszteletben tartásával korlátozható a hús keménységéért felelős kollagén kialakulása a szövetekben. Az izmok ily módon elért eredeti puhasága, valamint a hasított testek érési képessége lágy és puha textúrát kölcsönöz a húsnak.

A hosszú ideig legelőn folytatott állattartás fokozza az állatok izmainak oxidatív anyagcseréjét, ami a hús zamatáért felelős. Ez a dombos parcellákon megvalósított állattartási módszer javítja az állatok fizikai erőnlétét. Az izmokban lévő vizet ily módon az anyagcsere-rendszerük köti meg. Ezáltal a hús igen nedvdússá, íze pedig enyhén savanykássá válik.

A kiváló minőségű fűfélékkel és szénával biztosított takarmányozás okozza a hús élénkvörös színét és a húst természetes antioxidánsokkal gazdagítja, amelyek lehetővé teszik ennek a színnek az állandósulását. Az állatok életkora befolyásolja a hús színének intenzitását, amely halványvörös és sötétvörös közötti lehet.

Az állatok egészségi állapota és fiziológiai érettsége, valamint az utóhizlalási időszakban legelői takarmányforrásokon alapuló takarmányozás és az erjesztett takarmánytól mentes kiegészítő takarmányozás hozzájárul az izmok glükózanyagcseréjének egyensúlyához, ily módon javítva a hús színét és puhaságát, és kialakítva a hasított testek érésre való képességét.

A környezet változatos növényvilága befolyásolja a húsban található zsír minőségét. Ennek megfelelően a színe sárga és krémszínű közötti. A faggyú (minősége, mennyisége), valamint a rendkívüli nedvdússág intenzív és gazdag illatot és aromát kölcsönöz a „Bœuf de Charolles” húsnak.

Az állatok optimális hizlalásakor történő vágása hozzájárul az izomfejlődés és a szövetekbe szivárgó zsír egyensúlyának kialakulásához.

A vágási és a feldolgozási eljárások szakszerű kialakításával a helyi hentesáru-nagykereskedők és böllérek megőrzik és érvényre juttatják az állattenyésztők gondos előkészítő munkáját. A külső faggyú kis részének eltávolítása a hasított testet megvédi a kiszikkadástól és kedvez a hús érésének. A hasított testek hőmérsékletének és pH-értékének szabályozása hozzájárul a hús puhaságának megőrzéséhez.

Az állattenyésztők és a böllérek együttes szaktudásának, valamint a „Bœuf de Charolles” hús különleges sajátosságainak megőrzését biztosítja az említett szereplők közötti sokféle érintkezési forma a földrajzi területen (állatvásárok, állathízlalási versenyek, tenyészállat-vásárok és különböző események).

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(510/2006/EK rendelet (3) 5. cikk (7) bekezdés)

https://www.inao.gouv.fr/fichier/CDCBoeufDeCharolles2013.pdf

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o. A rendeletet felváltotta az 1151/2012/EU rendelet.

(3)  L. 2. lábjegyzet.