I.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 287. cikke alapján a Számvevőszék ellenőrizte a következőket:

II.

Az EUMSZ 310–325. cikke és a költségvetési rendelet értelmében a vezetés felel az Európai Unió konszolidált beszámolójának elkészítéséért és bemutatásáért, a közszféra nemzetközileg elfogadott számviteli standardjainak megfelelően, valamint a beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéért és szabályszerűségéért. A vezetés felelőssége magában foglalja az – akár csalásból, akár tévedésből eredő lényeges hibáktól mentes – pénzügyi kimutatások elkészítését és bemutatását lehetővé tévő belső kontrollrendszer kialakítását, megvalósítását és fenntartását. A vezetés felelős továbbá annak biztosításáért, hogy a pénzügyi kimutatásokban szereplő tevékenységek, pénzügyi műveletek és információk megfeleljenek az őket szabályozó hatóságok előírásainak. Az Európai Unió beszámolójának alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéért és szabályszerűségéért a végső felelősséget a Bizottság viseli (az EUMSZ 317. cikke).

III.

A Számvevőszék feladata, hogy ellenőrzései alapján megbízhatósági nyilatkozatot nyújtson be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a beszámoló megbízhatóságára, valamint az annak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan. A Számvevőszék az IFAC nemzetközi ellenőrzési standardjai és etikai kódexe, valamint a legfőbb ellenőrző intézmények (INTOSAI) nemzetközi standardjai szerint végezte ellenőrzését. Ezen standardok értelmében a Számvevőszéknek úgy kell megterveznie és végrehajtania az ellenőrzést, hogy ésszerű bizonyosságot nyerhessen arról, hogy az Európai Unió konszolidált beszámolója lényeges hibától mentes, és hogy a beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűek és szabályszerűek.

IV.

Az ellenőrzés olyan eljárások elvégzését jelenti, amelyek révén ellenőrzési bizonyíték nyerhető a konszolidált beszámolóban szereplő összegekről és információkról, valamint a beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről. Az eljárások kiválasztása az ellenőr szakmai megítélésén alapul, mely magában foglal egy kockázatelemzést is arról, hogy milyen valószínűséggel fordulhat elő – akár csalás, akár tévedés okozta – lényeges hiba a konszolidált beszámolóban, illetve az Európai Unió jogszabályi keretének való lényeges meg nem felelés az azt alátámasztó tranzakciókban. Az említett kockázatértékeléskor az ellenőr figyelembe veszi a beszámoló elkészítése és valós bemutatása, valamint a beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűsége és szabályszerűsége szempontjából releváns belső kontrollmechanizmusokat. Ezt a körülményeknek megfelelő ellenőrzési eljárások megtervezése, és nem a belső kontroll eredményességével kapcsolatos vélemény kialakítása céljából teszi. Az ellenőrzés felméri továbbá, hogy az alkalmazott számviteli politika megfelelő-e, illetve a számviteli becslések ésszerűek-e, valamint kiterjed a konszolidált beszámoló általános bemutatásának értékelésére is.

V.

A bevételek tekintetében a releváns makrogazdasági összesítő adatok jelentik a hozzáadottérték-adón és a bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló saját források számvevőszéki ellenőrzésének kiindulópontját és e források kiszámításának alapját. Az ellenőrzés megvizsgálja, hogy a Bizottság milyen rendszereket alkalmaz az adatok feldolgozására a tagállami hozzájárulások beérkezéséig, illetve az adatoknak a konszolidált beszámolóba való bekerüléséig. A hagyományos saját források esetében a Számvevőszék a vámhatóságok számláit vizsgálja és elemzi a vámkötelezettségek mozgását egészen addig, amíg a Bizottság nem értesül az összegekről, és azok meg nem jelennek a beszámolóban.

VI.

A kiadások tekintetében a Számvevőszék akkor vizsgálja meg a kifizetési tranzakciókat, miután a kiadás felmerült, azt elkönyvelték és elfogadták. Ez a vizsgálat minden kifizetési kategóriára kiterjed (az eszközök beszerzését szolgáló kifizetésekre is), és az előlegfizetésektől eltekintve azon a ponton történik, ahol a kifizetést teljesítik. Az előlegfizetések vizsgálatára akkor kerül sor, miután a támogatásban részesülő igazolta a források helyes felhasználását, az érintett intézmény vagy szerv pedig az előlegfizetés elszámolásával elfogadta az indokolást, akár ugyanabban az évben, akár később.

VII.

A Számvevőszék megítélése szerint a rendelkezésére álló ellenőrzési bizonyítékok elégséges és megfelelő alapot nyújtanak véleményei kialakításához.

VIII.

A Számvevőszék véleménye szerint az Európai Uniónak a 2013. december 31-ével záruló évre vonatkozó konszolidált beszámolója minden lényeges szempontból híven, a költségvetési rendeletnek, valamint a közszféra nemzetközileg elfogadott számviteli standardjainak megfelelően tükrözi az Unió 2013. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági események eredményét, a pénzforgalmat, és a nettó eszközérték változásait.

IX.

A Számvevőszék véleménye szerint a 2013. december 31-én véget ért évről szóló beszámoló alapjául szolgáló bevételek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek.

X.

A Számvevőszék véleménye szerint a 2013. december 31-én véget ért évről szóló beszámoló alapját képező kötelezettségvállalások minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek.

XI.

Az operatív kiadásokkal kapcsolatos minden szakpolitika-csoportot lényeges hibaszint jellemez. A Számvevőszék becslése szerint a beszámoló alapját képező, költségként elszámolt kifizetések esetében a legvalószínűbb hibaarány 4,7 %. A megvizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek részben hatásosan biztosították a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségét és szabályszerűségét.

XII.

A Számvevőszék véleménye szerint a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről alkotott elutasító vélemény alapjáról szóló bekezdésben tárgyaltak jelentősége miatt a 2013. december 31-én véget ért évre vonatkozó beszámoló alapjául szolgáló kifizetéseket lényeges hibaszint jellemzi.

1.1.

Az Európai Unió (EU) költségvetése az uniós szakpolitikai célok finanszírozásának eszköze. Az uniós kiadások az Unió bruttó nemzeti jövedelmének mintegy egy százalékát teszik ki (2013-ban ez körülbelül 290 euro volt uniós állampolgáronként). Ez az uniós tagállamok összesített állami kiadásainak hozzávetőlegesen két százalékának felel meg. Az 1.1. ábra összehasonlítja a teljes végrehajtott 2013-as uniós költségvetést az uniós tagállamok 2013-as állami kiadásaival (3).

1.2.

Az uniós ráfordítások két fő kiadási típusból állnak:

1.3.

Az Európai Számvevőszék feladatai az alábbiakra terjednek ki:

Az első két feladatkör teljesítése a megbízhatósági nyilatkozat (4) közzétételével történik (lásd: 1.5. bekezdés).

1.4.

Az éves jelentésnek ez a fejezete bemutatja:

1.5.

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatot (DAS) nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a beszámoló megbízhatóságáról, valamint az annak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről. A Számvevőszék ezt a nyilatkozatot az Unió minden fő tevékenységi területére vonatkozóan külön értékeléssel egészíti ki. Ezek a külön értékelések nem minősülnek ellenőri véleménynek, azok az egyes szakpolitika-csoportokra jellemző jelentősebb kérdéseket mutatnak be. Mindegyik külön értékelés következtetése az adott szakpolitika-csoport szintjén összegyűjtött átfogó ellenőrzési bizonyítékokon alapul.

1.6.

Az Európai Unió beszámolójának megbízhatóságára irányuló munka célja megfelelő és elegendő bizonyíték gyűjtése arról, hogy milyen mértékben tekinthető megfelelőnek a bevételek, kiadások, eszközök és források nyilvántartása, illetve arról, hogy a konszolidált beszámoló (kivonatát lásd: 1.3. melléklet ) megfelelően tükrözi-e a 2013. december 31-i pénzügyi helyzetről, valamint a tárgyév bevételeiről, kiadásairól, pénzforgalmáról és a nettó eszközérték változásáról (lásd: 1.9. és 1.11. bekezdés).

1.7.

A 2013-as beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók szabályszerűségére irányuló munka célja megfelelő és elegendő bizonyíték gyűjtése arról, hogy ezek a tranzakciók összhangban állnak-e a vonatkozó rendeletekkel, illetve szerződéses rendelkezésekkel, és helyesen kerültek-e kiszámításra (az eredmények áttekintését lásd: 1.16–1.24. bekezdés; további részletek: 2–9. fejezet).

1.8.

Az egyes bizottsági részlegek éves tevékenységi jelentéseire, valamint az ezzel kapcsolatos összefoglaló jelentésre irányuló számvevőszéki munka annak értékelését célozta, hogy ezek milyen mértékben adnak valós értékelést a pénzgazdálkodás minőségéről, illetve mennyiben segítenek képet alkotni a beszámoló megbízhatóságáról, valamint a bevételek és kiadások szabályszerűségéről (lásd: 1.25–1.40. bekezdés, valamint „A kiválasztott kontrollrendszerek vizsgálata” c. szakaszok kapcsolódó észrevételei a 2–9. fejezetben (5)).

1.9.

A Számvevőszék észrevételei az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre vonatkozó, a költségvetési rendeletnek (6) megfelelően a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által összeállított és a Bizottság által elfogadott konszolidált beszámolójával kapcsolatosak, amely a Számvevőszékhez a számvitelért felelős tisztviselő teljességi nyilatkozatával együtt 2014. július 31-én érkezett be. A konszolidált beszámoló részei:

1.10.

A 2013-as pénzügyi kimutatások ellenőrzésének részeként a Számvevőszék külső biztosításmatematikus szolgáltatásait vette igénybe az európai tisztviselők nyugdíjrendszere alá tartozó munkavállalói juttatások kiszámításának és bemutatásának vizsgálatához. Ez megerősíti a Számvevőszéknek a 2013-as konszolidált beszámolóval kapcsolatos általános következtetését. Az elvégzett ellenőrzés azonban azt mutatja, hogy a Bizottságnak javítania kell a forrásadatok megbízhatóságát, és gondoskodnia kell arról, hogy rendelkezésre álljanak az ezeknek a kötelezettségeknek az értékeléséhez szükséges megfelelő technikai erőforrások.

1.10.

1.11.

A Számvevőszék ellenőrzése megállapította, hogy a 2013-as konszolidált beszámoló mentes a lényeges hibáktól (lásd még: 1.2. melléklet ).

1.12.

Az Unió pénzügyi gazdálkodása terén zajló fejleményekhez tartozik többek között a nettó korrekciók és a pénzügyi eszközök egyre gyakoribb alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság egyre nagyobb kihívásokkal szembesül a pénzügyi információk megbízható bemutatása terén. Többek között ilyenek a következők:

1.12.

a)

a kohézió területén a nettó pénzügyi korrekciók gyakoribb használatának a bemutatása a beszámolókban, megkülönböztetve ezeket a többi korrekciós mechanizmustól, valamint tájékoztatás a különböző korrekciós mechanizmusok eltérő hatásairól az uniós költségvetés védelméről szóló éves közleményben (7) (lásd: 1.13. bekezdés);

a)

A nettó pénzügyi korrekcióknak a kohézió területére történő kiterjesztéséből származó összegek tükröződni fognak a közös számviteli eljárásokat alkalmazó számlákon is.

b)

új eljárások bevezetése a 6. magyarázatban bemutatott korrekciós mechanizmusok működésének nyilvántartására a hagyományos számviteli rendszerekben, valamint e mechanizmusok időzítésének, eredetének és jellegének egyeztetése az érintett szervezetekkel (lásd: 1.14. bekezdés);

b)

A Bizottság az új jelentéstételi követelmények fényében felül fogja vizsgálni a jelenleg alkalmazott eljárásokat, azonban úgy véli, hogy a nem támogatható, illetve támogatható projektekkel/kiadásokkal kapcsolatos tagállami tranzakciókat először is a nemzeti elszámolási rendszerekben kell rögzíteni. A nettó pénzügyi korrekciókra vonatkozó új szabályozási keret tekintetében lásd az 1.12. bekezdés a) pontjára adott választ.

c)

a pénzügyi eszközök és pénzügyi konstrukciók nyilvántartási és értékelési folyamatának a nemzetközi költségvetési számviteli standardoknak megfelelően (a költségvetési rendelet 140. cikkének (11) bekezdése által előírt módon) történő elvégzése, különös tekintettel az értékvesztés meghatározására és nyilvántartására szolgáló megbízható eljárásokra;

c)

A Bizottság a pénzügyi eszközök tekintetében az IPSAS-szal összhangban lévő 11. uniós számviteli szabályon alapuló jelentéstételi folyamatot alkalmaz, valamint az EBB-vel és az EBA-val kötött finanszírozási és igazgatási keretmegállapodásokban (FAFA) iránymutatásokat tett közzé a vagyonkezelői számlákról és a részletes év végi beszámolási követelményekről.

d)

információszerzés a kezdeti felhasználásra váró tartott készpénz mennyiségéről (lásd: 1.48. bekezdés);

d)

A Bizottság a tagállamokkal közösen, a költség-haszon arányra is figyelemmel meg fogja vizsgálni, hogy milyen módon lenne lehetséges az információk számvevőszéki ajánlásoknak megfelelő további javítása.

e)

annak biztosítása, hogy a Bizottság összes szolgálatát utasítsák: csak a felmerült költségek alapján, a számlabefogadók által nyújtott megbízható információknak megfelelően számoljanak el előlegeket (lásd: 7. fejezet, 7.25. bekezdés, 1. ajánlás).

e)

A meglévő számviteli szabályok és a főigazgatóságoknak már megküldött iránymutatások tisztázzák az elszámolások tekintetében követendő helyes eljárást.

1.13.

A pénzügyi korrekciók összefoglaló adatait az Unió konszolidált beszámolójának 6. magyarázata mutatja be. Ezeket az uniós költségvetés védelméről szóló évenként kiadott bizottsági közlemény részletesebben tárgyalja. Jelenleg sem a 6. magyarázat, sem a bizottság éves közleménye sem foglalja össze az alábbi korrekciók eltérő hatásait:

1.13.

a)

b)

c)

c)

Lásd az 1.12. bekezdés a) pontjára adott választ.

1.14.

A 6. magyarázatban szereplő információk a Bizottság felügyeleti szerepére összpontosítanak, továbbá éves és összesített (8) adatokat egyaránt tartalmaznak. Azonban a kiegészítő mellékletben összefoglalt mechanizmusok:

a)

számos szereplőt érintenek a tagállami hatóságok és a Bizottság szolgálatai részéről;

a)

Ez a megosztott irányítási rendszer természetéből, illetve kialakításából adódik.

b)

több évig is elhúzódnak (különös tekintettel a kohéziós kiadásokra, amelyek esetében a 2007 és 2013 között alkalmazott korrekciók négyötöde a korábbi időszakok operatív programjaira vonatkoztak, lásd: 1.2. ábra );

b)

Lásd az 1.18. bekezdésre adott választ.

c)

a kohézió esetében nagyrészt a Bizottság számviteli rendszerén kívül vannak nyilvántartva.

c)

A Bizottság rámutat arra, hogy az irányadó jogalappal összhangban az információkat részben a Bizottság elszámolási rendszerén kívül rögzítik, valamint, hogy ezeket a tranzakciókat a tagállamok hajtják végre, nem pedig a Bizottság.

1.15.

Ezért fontos, hogy a Bizottság olyan megbízható eljárásokkal rendelkezzen a korrekciós intézkedések időzítésének, eredetének és összegének a tagállamokkal való egyeztetésére, amelyek nagyobb bizonyosságot nyújtanak a beszámolókban és az uniós költségvetés védelméről szóló éves közleményben bemutatott adatok pontosságára vonatkozóan.

1.15.

1.16.

A 2. fejezetben a Számvevőszék külön értékelést közöl a bevételekkel kapcsolatos, a 3–9. fejezetben pedig a kiadásokkal kapcsolatos ellenőrzési eredményekről (lásd: 1.1. táblázat ).

1.17.

A 2013-as ellenőrzési eredmények azt mutatják, hogy az Igazgatási és egyéb kiadások szakpolitika-csoport bevételei (1 49  504 millió euro) és tranzakciói (10  600 millió euro) lényeges hibától mentesek voltak, és hogy a megvizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek hatásosan működtek (lásd:  1.2. táblázat , illetve 2.27. és 9.18. bekezdés). Az operatív kiadásokkal kapcsolatos valamennyi szakpolitika-csoportot lényeges hiba jellemzi (lásd: 3.44., 4.35., 5.61–5.62., 6.39–6.40., 7.22–7.23. és 8.33–8.34. bekezdés). A kötelezettségvállalások lényeges hibától mentesek voltak.

1.17.

1.18.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a kifizetések összességét (9) lényeges hibaszint jellemezte, és hogy a vizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek általában véve részben hatásosak voltak (lásd:  1.2. táblázat ).

1.18.

—

3. fejezet – Mezőgazdaság: piac és közvetlen támogatások: 637 millió EUR összegű pénzügyi korrekció és visszafizettetés (a folyósított kifizetések 1,4 %-a),

—

4. fejezet – Vidékfejlesztés, környezetvédelem, halászat és egészségügy: 476 millió EUR összegű pénzügyi korrekció és visszafizettetés (a folyósított kifizetések 3,2 %-a),

—

5. fejezet – Regionális politika, energiaügy és közlekedés: 1  029 millió EUR összegű pénzügyi korrekció és visszafizettetés (a folyósított kifizetések 2,3 %-a),

—

6. fejezet – Foglalkoztatás és szociális ügyek: 898 millió EUR (az összes folyósított kifizetés 6,4 %-a),

—

7. fejezet – Külkapcsolatok, segítségnyújtás és bővítés: 93 millió EUR (az összes folyósított kifizetés 1,5 %-a),

—

8. fejezet – Kutatás és egyéb belső politikák: 197 millió EUR (az összes folyósított kifizetés 1,5 %-a), és

—

9. fejezet – Igazgatási kiadások: 3 millió EUR (a folyósított kifizetések 0 %-a),

1.19.

Az idei év eredményei a költségvetés legtöbb részében lényeges, a 2012. évihez közeli hibaszintet mutatnak. Összességében a 2013. évre becsült hibaarány 4,7 %, ami 0,1 százalékpontos csökkentést jelent. 2013-ban lényeges tényező volt a tagállamok és a Bizottság által alkalmazott korrekciós intézkedések megnövekedett hatása. Ha ezeket a korrekciós intézkedéseket nem alkalmazták volna a Számvevőszék által vett mintában szereplő tranzakciókra, az általános becsült hibaszint 1,6 százalékponttal magasabb lett volna.

1.19.

1.20.

A viszonylag stabil eredményeket egy olyan évben sikerült elérni, amelyben jelentősen nőttek a hibák előfordulására leginkább hajlamos területen (kohézió) felmerülő kiadások.

1.21.

A 2013. évi becsült hibaszintet befolyásoló további tényezők többek között a következők voltak:

—

a közbeszerzési hibák előfordulásának csökkenése (bár ez még mindig a becsült hibaszint egyötödét teszi ki, lásd: 1.22. bekezdés és 1.4. ábra ),

—

a kölcsönös megfeleltetés esetében a hibák magas száma (a felkeresett, kölcsönös megfeleltetési előírások alá tartozó mezőgazdasági termelők több mint negyede mulasztotta el egy vagy több követelmény betartását) és a kölcsönös megfeleltetés nagyobb hatóköre miatt e terület hozzájárulása az általános hibaarányhoz 0,2 százalékponttal nőtt (2012-ben ez 0,1 százalékpont volt),

1.22.

A Számvevőszék által 2013-ban feltárt hibák zöme a kiadások megtérítésével kapcsolatos támogathatósági hibákból áll. A kifizetési kérelmekben szereplő, támogatásra nem jogosult költségek 1,8 (2012-ben 1,0) százalékponttal, a támogatásra nem jogosult projektek, tevékenységek és kedvezményezettek kategóriája további 1,1 (2012-ben 1,1) százalékponttal járultak hozzá az általános hibaszinthez, valamint a közbeszerzési szabályok súlyos – főként a kiadások megtérítésére vonatkozó, de bizonyos igazgatási kiadásokkal is kapcsolatos – megsértése további 1,0 (2012-ben 1,4) százalékpontot tett ki. A jogosultságokkal kapcsolatos kiadások esetében a fő hibaforrást a mezőgazdasági termelők által benyújtott hibás nyilatkozatok jelentették, amelyek 0,6 (2012-ben 0,8) százalékponttal járultak hozzá az általános hibaarányhoz (lásd: 1.4. ábra ).

1.22.

1.23.

A teljes becsült hibaarány fejezetenkénti lebontása szerint a regionális politika, közlekedés és energia (5. fejezet) teszi ki a teljes becsült hibaarány körülbelül kétötödét, a mezőgazdaság: piaci beavatkozások és közvetlen támogatások (3. fejezet) adja annak körülbelül egynegyedét, míg a vidékfejlesztés, környezetvédelem, halászat és egészségügy (4. fejezet) körülbelül egyhetedét (lásd: 1.5. ábra ). A hibák megoszlásában nem figyelhető meg lényeges változás 2012-höz képest.

1.24.

A Számvevőszék számításai szerint az összességében vett becsült hibaarány a megosztott irányítású kiadásoknál 5,2 % (2012-ben 5,3 %), míg az összes egyéb irányítási módú működési kiadásnál (11)3,7 % (2012-ben 4,3 %). Az igazgatási kiadások becsült hibaaránya 2013-ban 1 % (2012-ben 0 %).

1.25.

A Bizottság előírja, hogy a főigazgatók (12) az éves tevékenységi jelentésük (13) keretében készítsenek bizonyossági nyilatkozatot a mögöttes tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan (az éves tevékenységi jelentések keretében történő, a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolást a 10. fejezet tárgyalja). Amennyiben a kiadások jelentős részére vonatkozóan nem tudnak bizonyosságot nyújtani, fenntartást alkalmaznak. A főigazgatóknak az alábbi esetekben kell korlátozással ellátni a megbízhatósági nyilatkozatot:

1.26.

2013-ban a Főtitkárság és a Költségvetési Főigazgatóság aktualizálta az éves tevékenységi jelentések elkészítésére és a bennük található információk bemutatására, valamint a fenntartások alapjául szolgáló okokra vonatkozó iránymutatást (14). Az éves tevékenységi jelentések célja, hogy egységes üzenetet fogalmazzanak meg az alábbi hármas szerkezet alkalmazásával: 1. összefoglaló; 2. az eredmények, a gazdálkodás és az értékelések leírása; valamint 3. részletes mellékletek. Az iránymutatás újdonsága, hogy a főigazgatóknak meg kell határozniuk a folyamatosan magas hibaaránnyal rendelkező területeket. Az iránymutatás immár a költségvetési rendelet azon előírását is tükrözi, amely szerint a Bizottságnak megfelelő intézkedéseket kell tennie vagy javasolnia, ha a hibaszint folyamatosan magas (15).

1.27.

A főigazgatók összesen 17 számszerűsített fenntartással éltek 2013-ban, míg 2012-ben ez a szám 23 volt (lásd: 1.3. táblázat ). A fenntartások számának csökkenésében a legfontosabb tényező a 6. keretprogram és a 2000–2006-os időszak kohéziós operatív programjai keretében történő kifizetések csökkenése volt (16) (ezekre vonatkozóan 2012-ben öt számszerűsített fenntartással éltek (17), míg 2013-ban nem volt fenntartás). Az illetékes főigazgatóságoknak ezekre a programokra vonatkozóan még további költségnyilatkozatokat kell elszámolniuk (18).

1.28.

A Számvevőszék (19) és a Belső Ellenőrzési Szolgálat észrevételeinek fényében a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság főigazgatója két új fenntartást adott ki. Ezek a további fenntartások és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében továbbra is meglévő, számszerűleg kiigazított fenntartások a tavalyi évhez képest valósabb képet mutat erről a szakpolitika-területről. A Számvevőszék azonban felhívja a figyelmet a követett módszer korlátaira (3.29–3.43. bekezdés).

1.28.

1.29.

A 2013-ban bevezetett, a jelentések szerkezetét érintő módosítások miatt az éves tevékenységi jelentések egynél több becslést adnak meg a „kockázattal érintett összegek”-re vonatkozóan (amely már önmagában is egy bonyolult fogalom, lásd: 1.31. és 1.32. bekezdés). A számítás alapjául szolgáló hibaarány azonban a Számvevőszék által becsült tartomány alsó határán található. Míg a kohézió fő területére vonatkozó kockázati arányt számos lehetséges végeredményre vonatkozóan is közzéteszik (20), az összefoglaló az alacsonyabb értékre összpontosít (21) (lásd: 3. fejezet, 3.42. bekezdés; 5. fejezet, 5.46., 5.47., 5.51., 5.52. és 5.57. bekezdés; valamint 6. fejezet, 6.34–6.38. bekezdés).

1.29.

1.30.

Két főigazgatóság (22) esetében „korlátozott vizsgálat” történt, további három főigazgatóság esetében a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata (IAS) végzett hasznosulásvizsgálatot (23). A Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság fennmaradó hibaarányának korlátozott vizsgálata során az IAS arra a következtetésre jutott, hogy a tagállami hibaarányok ellenőrzésére és korrekciójára szolgáló rendszer viszonylag jól van megtervezve, de az adatokban mindazonáltal jelentős bizonytalanságok és hiányosságok figyelhetők meg. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság esetében az IAS megállapította, hogy a főigazgató megbízhatósági nyilatkozata 2012-höz képest szilárdabb alapokon nyugszik, de tovább kell javítani az információk gyűjtésének, feldolgozásának és jelentésének módján.

1.30.

1.31.

Az 1.3. táblázat mutatja be az éves tevékenységi jelentésekből átvett két különböző „kockázattal érintett összeget”. A magasabb, 4  179 millió eurót kitevő összeget (24) az összefoglaló jelentés 4.1. szakaszában szereplő összeg (lásd: 1.35. bekezdés). Az összeg bemutatása javulást jelent 2012-höz képest (lásd: 1.36. bekezdés). Az alacsonyabb összeg (2  437 millió euro) a főigazgatók által az éves tevékenységi jelentésekben tett fenntartások számszerűsítése.

1.31.

1.32.

A Számvevőszék véleménye szerint egyes éves tevékenységi jelentések alábecsülhetik a „kockázattal érintett összeget”. Ezért fennáll annak a lehetősége, hogy sem a Bizottság által a különböző kiadási területekre vonatkozóan végzett értékelések, sem a folyamatosan magas hibát produkáló területek azonosítása nem elég megbízhatók (lásd: 1.29. bekezdés).

1.32.

1.33.

A Bizottság 2014. június 11-én fogadta el az „összefoglaló jelentést” (25). Az összefoglaló jelentést eredetileg a Bizottság belső elszámoltathatósági rendszerének részeként dolgozták ki, de a jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is elküldik, valamint a nyilvánosság számára is elérhetővé teszik (26) (külső elszámoltathatóság).

1.34.

Amint azt a 2012-es éves jelentésben is említettük (27), az összefoglaló jelentés nem képezi tárgyát a Számvevőszék ellenőrzésének. A jelentést a költségvetési rendeletben meghatározott ütemterv szerint véglegesítik, ám ahhoz túl későn, hogy a Számvevőszék fel tudja azt használni munkájához. A következő megjegyzések a 2012-es éves jelentésben tett észrevételekhez és a kontrolleljárások költséghatékonyságához kapcsolódnak.

1.35.

A 2013-as összefoglaló jelentés tartalmazza a kockázattal érintett összegek leírását és áttekintését (az 1.3. táblázathoz hasonlóan). Megjegyzi, hogy a főigazgatók által tett fenntartások pénzügyi hatóköre 2012-hez képest nőtt. A kockázattal érintett összegek (lásd: 1.29–1.32. bekezdés) az összes – mind az uniós költségvetésből, mind az Európai Fejlesztési Alapból – folyósított kiadás 2,8 %-ának (28) felelnek meg. A Bizottság ezáltal elismeri, hogy a kiadásokat lényeges hibaszint jellemzi. A fő kiadási területeken a Bizottság ezt az értékelést a főigazgatók által készített, a Számvevőszék által becsült hibaaránynál kisebb értékelésekre alapozza. A Számvevőszék véleménye szerint a feltárt hibák arányában mutatkozó eltérések okozzák a Számvevőszék által a becsült hiba, illetve a Bizottság által a „kockázattal érintett összegek” tekintetében megadott értékek közötti különbséget.

1.35.

1.36.

Az összefoglaló jelentéshez csatolva a Bizottság egyoldalas mellékletben mutatja be a kockázattal érintett összegek kiszámítását. E szerint a „kockázattal érintett összegek” a tranzakciók azon részének becsült értékét jelentik, amelyek a szabályszerűségi kockázatok enyhítésére szolgáló összes kontroll (helyesbítő intézkedés) alkalmazása után sem állnak teljes mértékben összhangban a vonatkozó szabályozási és szerződéses előírásokkal. Hasznos lenne, ha a külső olvasókat tájékoztatnák e „helyesbítő intézkedések” jellegéről és pénzügyi következményeiről. A Számvevőszék jövőbeni ellenőrzései során fontolóra veszi a kockázattal érintett összegek kiszámításának további vizsgálatát, a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata által végzett ellenőrzések figyelembevételével.

1.36.

1.37.

Az összefoglaló jelentés a 3.4. bekezdésben foglalkozik a kontrollrendszerek költséghatékonyságával. Ez az elem a költségvetési rendelet 2012. évi felülvizsgálat során bevezetett új előírást teljesít. Míg a jelentés fő szövegében bemutatott elemzés ideiglenes jellegű (29), és a módszertan további aktualizálását vetíti elő, a vezetői összefoglaló egyértelmű következtetéseket von le. A Bizottság megállapítja, hogy a közvetlen irányítás esetében a „részletesebb ellenőrzések azonban költségesek, és […] kizárólag akkor kell kiegészítő ellenőrzést végezni, ha annak várható eredményei bizonyíthatóan jelentősebbek a Bizottságot és a kedvezményezetteket terhelő költségeknél”. Megosztott irányítás esetében a Bizottság megállapítja, hogy „a tagállami hatóságoknak maradéktalanul […] igénybe kell venniük a […] hibák csökkentése […] céljából rendelkezésre álló valamennyi eszközt”.

1.37.

1.38.

A jelentés nem tartalmaz információkat a költségekről a közvetlen irányítással (ahol a „részletesebb ellenőrzések költségesek”) és megosztott irányítással (ahol „a tagállamoknak minden rendelkezésre álló eszközt igénybe kell venniük”) kapcsolatban tett következtetések alátámasztására. Az összefoglaló jelentés nem tárgyalja a folyamatosan magas hibaszinttel jellemezhető programok által jelentett kihívást (lásd: 1.26. bekezdés).

1.39.

A Számvevőszék az elkövetkező években az összefoglaló jelentés további javulását várja. A Bizottságnak különösen a kockázattal érintett összegek kiszámítását kell egyértelműbbé tennie, valamint be kell mutatnia a korrekciós mechanizmusoknak az ezekre az összegekre gyakorolt becsült hatását. E pontok egyértelműbbé tétele elősegítheti a Bizottságot abban, hogy következtetésekre jusson a folyamatosan magas hibaszinttel érintett – és alapvető újragondolást igénylő – területekkel kapcsolatban (lásd: 1.26. bekezdés).

1.39.

1.40.

A Számvevőszék által 2012-ben azonosított fejlesztést igénylő területek közül néhány továbbra is releváns maradt. Az összefoglaló jelentésnek a költségvetési rendelet 66. cikkében meghatározott határidők szerinti közzététele miatt a jelentés túl későn kerül nyilvánosságra ahhoz, hogy jelentősen befolyásolja a Számvevőszék következtetéseit. Ezenkívül a jelentésnek – amely immár egyértelműbben fogalmaz a szabálytalanságok lényeges hatásaival kapcsolatban – a más területeken tapasztalható gyakorlattal ellentétben nem kell kifejezett nyilatkozatot tartalmaznia, és nem is tartalmaz (30).

1.40.

1.41.

Az Unió 2013-as költségvetési és pénzgazdálkodása a következő főbb megállapításokkal jellemezhető:

d)

számos kiadási területen továbbra is hosszú maradt a kezdeti kötelezettségvállalás és a kiadások elfogadása között eltelt idő;

e)

a források jelentős részét ráterhelik a költségvetésre, de nem folyósítják a végső kedvezményezetteknek;

f)

késedelem a visszafizetések költségvetési bevételként történő nyilvántartásában.

1.42.

A 2013-as költségvetés eredetileg 132,8 milliárd euróban korlátozta a kifizetések összegét. Az év során kilenc költségvetés-módosítást fogadtak el. A 2. és 8. költségvetés-módosítás (31)11,2 milliárd euróval növelte az év során teljesíthető kifizetéseket. A költségvetés-módosítások és az átvitelek korrekciója összességében 145,5 milliárd euróra növelték az éves költségvetés kifizetési előirányzatait (32) (6,3 %-os növekedés 2012-höz képest). A kohézióra vonatkozó kiegészítő költségvetés (1b. alfejezet, 9,2 milliárd euro) 17 %-os növekedést jelent az előző évhez képest.

1.43.

A többéves pénzügyi keret 153,3 milliárd euróban határozta meg a 2013-as költségvetésben szerepeltethető kötelezettségvállalások maximális összegét, míg a kifizetések 144,6 milliárd euróban lettek maximalizálva (33). A végleges költségvetés a pénzügyi keret által engedélyezett felső határhoz közel határozta meg a felső értéket (a kötelezettségvállalásokra vonatkozó felső határ 99,3 %-a és a kifizetésekre vonatkozó felső határ 99,9 %-a). A kötelezettségvállalások és kifizetések teljesítésének végleges eredménye közel volt az éves költségvetésben meghatározott korlátokhoz és egyben a pénzügyi keret felső határértékeihez is, mivel a kifizetések a pénzügyi keret felső határértékének 99,8 %-át tették ki.

1.44.

Az év költségvetési eredménye pozitív volt, mivel a bevételek (alapvetően a tagállamoktól kapott saját források) 2013-ban 1,0 milliárd euróval meghaladták a kifizetéseket (2012-ben is ugyanez volt a helyzet). Ez a költségvetési többletet a saját források tagállamok általi lehívásai fogják ellentételezni 2014-ben. Az eredményszemléletű gazdasági eredmény azonban negatív, mivel a nettó kötelezettségek 5,4 milliárd euróval nőttek (lásd: 1.3. melléket , 1. és 6. táblázat). Ebben a passzív időbeli elhatárolások és a céltartalékok növekedése játszotta a fő szerepet.

1.45.

A fennálló kötelezettségvállalások és fennálló követelések összesítése után a jövőbeni költségvetésekből finanszírozandó összeg a 2012. december 31-i 313 milliárd euróról 2013. december 31-ig 322 milliárd euróra nőtt. A 322 milliárd euróból 222 milliárd eurót tesznek ki a fennálló költségvetési kötelezettségvállalások és 99 milliárd eurót (34) a fennálló kötelezettségvállalásokon kívüli mérleg szerinti kötelezettségek. A kohézióval kapcsolatos fennálló kötelezettségvállalások (1b. alfejezet) a teljes összeg 61,6 %-át teszik ki (lásd: 1.6. ábra ).

1.46.

Átlagosan több mint két évig tart, míg a kötelezettségvállalásból kifizetés lesz. Valamely kötelezettségvállalás megszüntetése (vagyis a kifizetés) nem feltétlenül jelenti a kiadások elkönyvelésének végét. A Bizottság a kiadásokat az előfinanszírozás elszámolásával könyveli el véglegesként. Erre csak akkor kerül sor, ha a tevékenységeket már elvégezték, azokról a Bizottság beszámolót kapott, és azt elfogadta. Az 1.4. táblázat mutatja be azoknak az előfinanszírozási kifizetéseknek a szintjét, amelyeknél a Bizottság még nem fogadta el és nem validálta a kedvezményezetti végső felhasználást. 2013 végén a bruttó előfinanszírozás összege 79,4 milliárd euro volt.

1.46.

1.47.

Amint az az 1.4. táblázatban látható, a kötelezettségvállalástól a kiadás elfogadásáig átlagosan a pénzügyi keret 4. fejezete („Az EU mint globális szereplő”) esetében telik el leghosszabb idő: itt egy tipikus műveletnél 4 év telik el a kötelezettségvállalás és a kapcsolódó kiadások bizottsági lekönyvelése között.

1.48.

A strukturális alapok pénzügyi konstrukcióiról szóló legfrissebb, 2013. szeptemberi bizottsági jelentés (35) a 2012 végi helyzettel foglalkozik, amikor is a pénzügyi konstrukciókba befizetett összegeknek mindössze 37 %-át fizették ki a végső kedvezményezetteknek. Az Unió 2012 végéig 8,4 milliárd euróval járult hozzá ezekhez a forrásokhoz. Figyelembe véve a kifizetési költségvetésre ható nyomást és a költségvetési rendelet 140. cikkének (7) bekezdése által előírt szabályt, miszerint a pénzügyi eszközök esetében kerülni kell a túlzó többleteket, a Bizottságnak kritikusabban kellene felügyelnie az ezekbe az eszközökbe zajló befizetéseket. A vagyonkezelői számlán levő összegeket is a lehető legkisebbre kell csökkenteni a következő évre vonatkozóan várt pénzforgalmi igényeknek megfelelően.

1.48.

1.49.

2013. december 31-én a MEDA kölcsönökből (36) és a kockázatitőke-műveletekből befolyó bevételekből (37) 259 millió euro gyűlt össze és maradt az EBB-nél vezetett vagyonkezelői számlán anélkül, hogy azt költségvetési bevételként könyvelték volna el. Eredetileg ezeket a korábbi kihelyezésekből befolyó bevételeket rendszeresen átutalták az EBB-től a Bizottságnak. A Bizottság kérésére (38) azonban a korábbi kihelyezésekből befolyó bevételek költségvetésbe utalását 2008-ban felfüggesztették. Emiatt az ezt követően beérkező összegeket nem utalták vissza bevételként az uniós költségvetésbe.

1.49.

—

110 millió EUR-t az ECFIN EBB-garanciaalapjának megerősítésére használnak fel. Az ügy jelenlegi állása szerint az EBB-t felkérték arra, hogy fizesse vissza ezt az összeget a Bizottságnak,

—

a visszaáramló alapokból vont egyenleget (151 millió EUR) az EBB már visszafizette, és az visszakerült az általános költségvetésbe.

1.50.

A jövőbeni költségvetésekből finanszírozandó összegeknek a kifizetések 2013-ban történő növekedése ellenére történő folyamatos növekedése (lásd: 1.45. bekezdés) továbbra is alátámasztja a Számvevőszék 2012-es éves jelentésében kifejtett véleményét. A Számvevőszék továbbra is úgy véli, hogy a Bizottságnak minden évben hosszú távú pénzforgalmi előrejelzést kellene készítenie és közzétennie (39). Ez segítené az érdekelt feleket a jövőbeni kifizetési igények és költségvetési prioritások értékelésében. Ezenkívül a Bizottságot is támogatná azon döntések meghozatalában, amelyekkel biztosítható, hogy az alapvető fontosságú kifizetések teljesíthetők legyenek az elfogadott éves költségvetésekből.

1.50.

2.1.

Ez a fejezet a bevételekre (azaz a saját forrásokra és egyéb bevételekre) vonatkozó külön értékelést tartalmazza. A 2013. évi bevételekre vonatkozó főbb adatok a 2.1. táblázatban szerepelnek.

2.2.

A legtöbb bevétel (az összes bevétel 93,7 %-a) (1) a saját forrásokból származik, amelyeknek három kategóriája van:

2.3.

Az egyéb bevételek tekintetében felmerülő legfőbb kockázatokat a pénzbírságok Bizottság általi kezelése, valamint az uniós/közösségi megállapodásokkal kapcsolatos hozzájárulások téves kiszámítása jelenti.

2.4.

A Számvevőszék általános ellenőrzési módszerét és módszertanát az 1. fejezet 1.1. mellékletének 2. része mutatja be. A bevételek ellenőrzését illetően külön megjegyzendőek az alábbiak:

2.5.

A tranzakciótesztek eredményeit a 2.1. melléklet foglalja össze. A Számvevőszék által ellenőrzött 55 tranzakció közül egy sem tartalmazott hibát.

2.6.

A rendszerek számvevőszéki vizsgálatának eredményeit a 2.2. melléklet foglalja össze.

2.7.

A fenntartás (11) olyan eszköz, amellyel a tagállamok által benyújtott GNI-adatok kétséges tételeiben a jogszabályok által előírt négyéves határidő leteltével is lehet kiigazításokat eszközölni. A fenntartások alkalmazása tehát a belső kontrollfolyamat része. A Bizottságnak és a tagállamoknak törekedniük kell a kétséges tételek mielőbbi rendezésére.

2.8.

2013 év végén összesen 114 egyedi fenntartás volt érvényben (lásd: 2.2. táblázat ). 2013 folyamán 21 egyedi fenntartást léptettek érvénybe (12) és 12-t szüntettek meg. Még érvényben van egy egyedi GNP-fenntartás az 1995–2001-es időszakra. A 2013 folyamán megszüntetett GNI- és GNP-fenntartások pénzügyi hatása a Számvevőszék számításai szerint (13)583,5 millió eurós nettó csökkenést jelentett az érintett tagállamoktól származó hozzájárulásokban (14).

2.9.

Az egyedi GNI-fenntartásokon kívül a Bizottság több területet érintő egyedi fenntartásokat is érvénybe léptetett. Ezek a fenntartások a Bizottság értelmezésében olyan, valamennyi tagállamnak bejelentett pontok, amelyeknek köszönhetően a Bizottság össze tudja hasonlítani a mögöttes adatgyűjtést. 2013-ban két új több területet érintő fenntartás (15) lépett érvénybe (így a több területet érintő, függőben lévő fenntartások száma nyolcra nőtt). A már érvényben lévő, több területet érintő hat fenntartásra nézve a Bizottság megkezdte a megszüntetés folyamatát (három fenntartás esetében ez egyes tagállamokban már megszüntetésüket eredményezte (16)).

2.9.

2.10.

2013 végén egyetlen általános fenntartás volt érvényben, a 2008-as és 2009-es év görög GNI-adataira vonatkozóan. A 2008-as évre vonatkozó fenntartást 2012-ben azért léptették érvénybe, mert az arra az évre vonatkozó adatok előzetes becsléseken alapultak. A fenntartást nem lehetett megszüntetni 2013-ban, mivel Görögország nem szolgáltatott új információt a Bizottságnak. Az elévülést (lásd 2.2. bekezdés, első francia bekezdés) megakadályozandó a fenntartást meg kellett hosszabbítani 2009-re, mivel még az az évi adatok is előzetes becsléseken alapultak.

2.10.

2.11.

A Bizottság szoros figyelemmel kíséri – rendszeres helyszíni látogatások révén is – a görög nemzeti számlák összeállításának problémás helyzetét. A Számvevőszék kedvezően értékeli, hogy a Bizottság általános fenntartásokat léptet érvénybe a görög GNI-adatokra nézve, ezzel is védelmezve az Unió pénzügyi érdekeit. Az általános fenntartások hosszan tartó alkalmazása azonban költségvetési bizonytalanságot okozhat.

2.11.

2.12.

2013-ban a GNI-bizottság ülésein vita folyt a szürkegazdaság témájáról. A Bizottság elismerte, hogy az adatharmonizáció szintje elmarad a szokásos európai statisztikai standardoktól. A Számvevőszék már korábban felhívta a figyelmet erre a kérdésre, és 11/2013. sz. különjelentésében külön ajánlást is megfogalmazott.

2.12.

Mindaddig, amíg a tagállamok biztosítják a saját források meghatározásához használt teljes GNI általános teljességét, nem kell külön becsléseket készíteniük a láthatatlan gazdaság minden egyes elemére vonatkozóan.

2.13.

A vámhatóság az áru kiadása után, és azért, hogy meggyőződjön a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok pontosságáról, megvizsgálhatja az importműveletekre vonatkozó adatokat és kereskedelmi okmányokat (17). Ezeket a vámkezelés utáni ellenőrzéseket (18) is magukban foglaló vizsgálatokat vámkezelés utáni kontrolloknak nevezzük. E kontrolloknak nemzeti, közösségi és adott esetben nemzetközi szinten kidolgozott kritériumokkal bíró kockázatelemzésen kell alapulniuk (19).

2.14.

A számvevőszéki ellenőrzés megállapítása szerint a vámkezelés utáni ellenőrzések minősége, kiterjedése és eredményei jelentős mértékben eltértek a három felkeresett tagállamban (20). A vámkezelés és az áruk szabad forgalomba bocsátása után az importőrök azonosítását, kiválasztását és ellenőrzését illetően a következő hiányosságokra derült fény:

2.14.

a)

Az importőrök azonosítását és kiválasztását illetően:

Ez a három tényező korlátozza az importőrök azonosításának és vámkezelés utáni ellenőrzés céljára történő kiválasztásának eredményességét. Megtörténhet, hogy a legkockázatosabb importőrök soha nem kerülnek kiválasztásra, és előfordulhat, hogy egyes importőröket soha nem ellenőriznek. Lehetséges például, hogy olyan importőröket, akik több tagállamban összességében jelentős összegű árut vámoltatnak, egyszer sem választanak ki ellenőrzésre, ha az egyes tagállamokban az összegeket a nemzeti vámhatóságok egyenként nem ítélik jelentősnek.

b)

Az importőrök ellenőrzését illetően:

2.15.

Minden tagállam havonta kimutatást küld a Bizottságnak a megállapított vámokról (A-számlák), valamint negyedévente kivonatot küld a kimutatásban nem szereplő, de megállapított vámokról (B-számlák) (25).

2.16.

A három tagállamban végzett számvevőszéki ellenőrzések hiányosságokat állapítottak meg a B-számlák kezelésében. Például arra derült fény, hogy a behajthatatlannak (26) ítélt összegek nagyságát alábecsülték (27), illetve hogy nagyon elhúzódtak a betartatási és nyomon követési eljárások.

2.17.

A Számvevőszék ezenkívül hiányosságokat talált az A-számlák kezelésében Hollandiában, ahol még mindig manuális beavatkozás szükséges az A-számlák kivonatainak elkészítéséhez, és ez növeli a hibák kockázatát (28).

2.17.

2.18.

A 2013 során végzett bizottsági vizsgálatok a legtöbb felkeresett tagállamban szintén találtak hiányosságokat a B-számlák kezelésében (29). Két Görögországban végzett vizsgálat jelentős problémákat tárt fel a B-számlák kezelését illetően (30).

2.18.

2.19.

A Bizottság tagállami vizsgálatai ún. „nyitott kérdéseket” eredményeznek (31). Ezeknek a nyitott kérdéseknek lehet potenciális pénzügyi hatásuk, és lezárásuk akkor történik meg, ha a tagállamok megfelelően kezelték őket. Az év végén összesen 341 kérdés volt nyitott, ezek közül 35 már több mint öt év óta (lásd: 2.3 táblázat ).

2.19.

2.20.

Az év végén összesen 103 fenntartás (32) volt érvényben (lásd: 2.4. táblázat ). 2013-ban a Bizottság 81 fenntartást szüntetett meg (az előző évben 57-et). Ezek közül 21 jogsértésekkel kapcsolatos fenntartás volt. Nyolc ilyen fenntartást azért szüntetett meg a Bizottság, mert az Európai Unió Bírósága úgy ítélte meg, hogy a tagállami jogszabályok összhangban voltak a héairányelvvel. A fennmaradó 13 esetben, ahol a jogsértés hatással volt a héaalapú saját források alapjára, kompenzáció kiszámítására került sor.

2.21.

A 2013 folyamán elévülés miatt megszüntetett fenntartások nettó pénzügyi hatása a Számvevőszék számításai szerint (33) a héaalapú saját források 81,7 millió eurós növekedését jelenti (34).

2.21.

2.22.

2013 végén 12, a Bizottság által életbe léptetett, hosszú ideje meglévő fenntartás (35) volt érvényben, eggyel kevesebb, mint az előző évben. 2013 során hét olyan fenntartás szűnt meg, amely 2012 végén hosszú ideje volt érvényben. A Bizottság által életbe léptetett hat fenntartás vált „hosszú ideje érvényben lévővé”, mivel a 2004-es évre vonatkoznak. 2013 végén érvényben volt még ezenkívül négy hosszú ideje érvényben lévő, a tagállamok által életbe léptetett fenntartás is (közülük három a bizottságiakkal azonos).

2.22.