INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

Az Unió és a tagállamok között meglévő sikeres együttműködési gyakorlatok folytatása és megerősítése célkitűzésének részeként, valamint a Szerződésekben foglalt szabályokkal összhangban e javaslat célja, hogy meghatározza az Unió által a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 103. ülésszakán a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a kényszer- vagy kötelező munkáról szóló 1930. évi 29. számú egyezménye kiegészítésére vonatkozó ajánlással kapcsolatban képviselendő álláspontot.

Az ILO kényszer- vagy kötelező munkáról szóló 1930. évi 29. számú egyezménye (a továbbiakban: egyezmény) az ILO nyolc alapegyezményének (alapvető nemzetközi munkaügyi normáknak) az egyike, amelyet emberi jogi eszközként is számon tartanak. Az 1930. évi egyezmény elfogadásával a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia felszólította a tagállamokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül számolják fel és tegyék büntetendővé a kényszermunkát. Több mint 80 év elteltével azonban – annak ellenére, hogy az egyezményt a világ csaknem minden részében megerősítették – a kényszermunka gyakorlata még mindig létezik: az ILO becslése szerint jelenleg is legkevesebb 20,9 millió áldozata van világszerte, még ha a XX. század elején akkora aggodalmat kiváltó megjelenési formáktól eltérő módokon valósul is meg.

A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (a továbbiakban: konferencia) 103. ülésszakán megvitatásra kerülő ILO-ajánlás célja a végrehajtási hiányosságok kezelése annak érdekében, hogy előmozdítsa a munkaerő kizsákmányolását célzó emberkereskedelem megelőzésének ügyét, valamint biztosítsa a kényszermunka áldozatainak védelmét és a káruk megtérítését.

A konferencia napirendjén szerepel egy hasonló tárgyú jegyzőkönyv elfogadása is, melynek feltétele a tárgyalások megkezdését engedélyező tanácsi határozatra irányuló külön ajánlás elfogadása.

1.1.        Az ILO kényszer- vagy kötelező munkáról szóló 1930. évi 29. számú egyezményének kiegészítésére vonatkozó ajánlásnak a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 2014. május 28. és június 12. között tartandó 103. ülésszakán történő megvitatása és esetleges elfogadása

A 2014. évi Nemzetközi Munkaügyi Konferencia programjában jegyzőkönyv és/vagy ajánlás elfogadásának céljából szerepel „az 1930. évi 29. számú kényszermunka-egyezmény kiegészítése” elnevezésű normameghatározó tétel.

Az ILO irányító szervének (2013. márciusi) 317. ülésén ezt a napirendi pontot a Konferencia 103. ülésszakán egy ülés keretében megtárgyalandó normameghatározó tételként jelölték ki.[1] Ez a határozat a kényszermunka és a munkaerő kizsákmányolását célzó emberkereskedelem témájában 2013. februárban tartott szakértői találkozó ajánlásait követi, amelyet az ILO irányító szerve azért hívott össze, „hogy feltárja az ILO-normák jelenlegi lefedettségében tapasztalható hiányosságokat, és ez alapján meghatározza, hogy szükség van-e normák lefektetésére a következők érdekében: i. az ILO kényszermunka-egyezményeinek kiegészítése a megelőzés és az áldozatok védelme érdekében, beleértve a kártérítést is; és ii. a munkaerő kizsákmányolását célzó emberkereskedelem elleni fellépés”[2]. A folyamat a munkára vonatkozó alapelvek és alapvető jogok tényleges és általános tiszteletben tartására, előmozdítására és érvényesítésére vonatkozó 2012–2016. évi ILO cselekvési keret[3] részét képezi.

Az előterjesztett eszköztípus(ok)ról (jegyzőkönyv és/vagy ajánlás) a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által a konferencia elé terjesztett 2014. márciusi jelentésben foglalt javaslatok alapján, az ILO három tagcsoportja részvételével 2013 végén tartott konzultációt követően a konferencia hivatott dönteni[4]. Egyes tagcsoportok egy jegyzőkönyvet kísérő ajánlás elfogadását támogatják, mások pedig csak ajánlást fogadnának el, és egyelőre nem lehet tudni, hogy a konferencia e tekintetben milyen döntést hoz[5]. A szóban forgó ajánlás az egyezményben – és adott esetben a jegyzőkönyvben – foglalt alapelvek alkalmazására vonatkozó részletesebb iránymutatással egészítené ki az egyezményt, illetőleg adott esetben a jegyzőkönyvet. E javaslat – a fent említett két esetet figyelembe véve és a konferencia számára benyújtott jelentést alapul véve – az ajánlás tartalmával foglalkozik.

1.2.        A javasolt ajánlás tartalma

A szóban forgó norma/normák célja „a végrehajtási hiányosságok kezelése a megelőző, védelmi és kártérítési intézkedések előmozdítása, ezáltal a kényszermunka tényleges felszámolása érdekében”.

A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 103. ülésszakára benyújtott IV. (2B) jelentésben[6] foglalt, ajánlásra vonatkozó javaslat a következő szempontokkal foglalkozik:

· nemzeti politikák: ideértve a cselekvési terveket, a koordinációt és a nyomon követést végző testületeket, valamint az adatgyűjtést,

· megelőzés: stratégiák a kényszermunka alapvető okainak kezelésére, egyebek mellett a következők révén: a konkrét veszélyeztetett népességcsoportok szerepvállalásának erősítése, a munkajogi előírások hatályának kiterjesztése és betartatásának fokozása, figyelemfelhívás, képzési programok és a migránsok útnak indulás előtti tájékoztatása, nyelvek/fordítás használata, koherens migrációs szakpolitikák és nemzetközi együttműködés a migráció területén, alapvető szociális védelem, valamint a kényszermunkával érintett áruk és szolgáltatások kereskedelmének és az azok iránti keresletnek a visszaszorítása,

· az áldozatok védelme azok tájékoztatáson alapuló beleegyezése alapján függetlenül attól, hogy hajlandóak-e együttműködni a büntetőeljárásban: azonnali segítségnyújtás és az áldozatok hosszú távú felépülésének és rehabilitációjának biztosítása, egészségügyi ellátás, lakhatás, anyagi, szociális és gazdasági segítségnyújtás, oktatás és képzés, az áldozatok megfélemlítéstől, megtorlástól és kényszerből elkövetett bűncselekmények miatti büntetéstől való védelme, különleges védelem a vélhetően kiskorú áldozatok és a gondolkodási és felépülési időszakukban lévő migráns munkavállalók számára, az esetnek megfelelően ideiglenes vagy állandó tartózkodási engedély, valamint biztonságos és lehetőleg önkéntes hazatelepülés, a jogellenes munkaközvetítői szolgáltatások elleni intézkedések,

· kártérítés és az igazságszolgáltatáshoz való jog érvényesítése: megfelelő jogorvoslati lehetőség minden áldozat számára, kártérítésre való jogosultság, tájékoztatás és tanácsadás, az áldozatok képviseletének lehetősége, jogorvoslati lehetőség az áldozat állampolgárságától és az adott területen érvényesülő jogállásától függetlenül, az áldozatok kárának kompenzálására szolgáló pénzalapok,

· végrehajtás: munkaügyi ellenőrzések, a kényszermunkából szerzett nyereség elkobzása, jogi személyek felelőssége, az elkövetők megbüntetése, az áldozatok azonosítását lehetővé tevő mutatók,

· nemzetközi együttműködés: technikai együttműködés, kölcsönös jogsegély, információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje.

A javasolt ajánlás képezi a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 103. ülésszakán elfogadandó ajánlást érintő tárgyalások alapját.

1.3.        A hatáskörök megosztása az egyezmény és a javasolt ajánlás által érintett területen

Az ajánlás javasolt rendelkezéseinek egy része a Szerződések által az Unióra ruházott hatáskörökbe tartozik. Több ezek közül továbbá az uniós jog olyan területeit érinti, amelyeken az uniós szintű szabályozás már magas fokú.

Az ajánlás az emberkereskedelem megakadályozásának és az áldozatok védelmének kérdéseivel foglalkozik, amely kérdések elsősorban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területéhez tartoznak[7]. Az e területre vonatkozó szabályokat az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv („az emberkereskedelem elleni irányelv”) és a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv („az áldozatok jogairól szóló irányelv”) határozza meg. Ezekkel a szempontokkal az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem megelőzéséről, felszámolásáról és büntetéséről szóló 2000. évi ENSZ-jegyzőkönyv („az ENSZ emberkereskedelemről szóló jegyzőkönyve”) is foglalkozik, amelynek az EU részes fele.

A javaslat szerint az ajánlásnak foglalkoznia kell a szociálpolitika területéhez[8] tartozó egyes szempontokkal is. Az e területre vonatkozó követelményeket a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről szóló 91/533/EGK irányelv („az írásos tájékoztatási kötelezettségről szóló irányelv”) és a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv, valamint a munkahelyi egészségvédelem és biztonság, a munkaidő, a fiatal személyek munkahelyi védelme és az anyaság védelme területén hatályos irányelvek[9] tartalmazzák.

A javaslat szerint az ajánlásnak foglalkoznia kell a menekültügy és a bevándorlás területéhez[10] tartozó egyes szempontokkal is. Az e területre vonatkozó követelményeket a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló 2004/81/EK irányelv és az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat tudatosan foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló 2009/52/EK irányelv („a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelv”) tartalmazza, amely utóbbi megállapítja az illegális bevándorlókat kizsákmányoló munkaadókra vonatkozó – akár büntetőjogi – szankciókat, valamint az ilyen kizsákmányolás áldozatait ért kár megtérítésére irányuló intézkedéseket.

A migráns munkavállalók védelme érdekében az ajánlás érintheti a munkavállalóknak az EUMSZ 45. cikkében és a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011/EU rendeletben biztosított szabad mozgását. Az ajánlás továbbá érintheti az EU-nak az alapvető munkaügyi normákra hivatkozó nemzetközi megállapodásait, fejlesztési együttműködési és kereskedelmi eszközeit, csakúgy mint az ILO egyezményeinek harmadik országok és bővítési országok általi, valamint az EU-n belül történő megerősítését és tényleges végrehajtását.

Ugyanakkor az ajánlás olyan kérdésekkel is foglalkozik, amelyek nem tartoznak a Szerződések által az Unióra ruházott hatáskörökbe.

2.           AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

Tárgytalan.     

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 103. ülésszakát meg kell bízni azzal, hogy vegye fontolóra, majd fogadja el az ILO kényszer- vagy kötelező munkáról szóló 1930. évi 29. számú egyezményének kiegészítésére vonatkozó, említett ajánlásra irányuló javaslatot.

Az ajánlás – jellegéből eredően – nem kötelező erejű, és nincs szükség az ILO-tagok általi megerősítésre. Az ILO normafelügyeleti szervei azonban a vonatkozó munkaügyi normák alkalmazásának értékelésére használják az ajánlást, mely iránymutatást nyújt a nemzeti szakpolitikák, jogszabályok és gyakorlat tekintetében. Az ILO alapokmánya 19. cikke (6) bekezdésének b) és c) pontjával összhangban az ajánlás elfogadása bizonyos kötelezettségeket jelent a felek számára. Ebben a vonatkozásban a feleknek meghatározott időn belül el kell indítaniuk az ajánlás saját jogrendjükbe történő átültetésére vonatkozó döntéshez szükséges jogalkotási vagy közigazgatási eljárásokat, tájékoztatniuk kell az ILO-t a jogrendjüknek az ajánlással való összehangolására irányuló intézkedéseikről, illetve ha úgy döntenek, hogy nem alkalmazzák az ajánlást, megfelelő időközönként tájékoztatniuk kell az ILO-t az ajánlás hatálya alá tartozó kérdésekhez kapcsolódó jogszabályaik és alkalmazott gyakorlataik aktuális állásáról.

Ebből következik, hogy a tervezett ajánlás az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti, nemzetközi megállapodással létrehozott szerv által elfogadott, joghatással bíró jogi aktus.

A Nemzetközi Munkaügyi Konferencián csak olyan ország tehet módosítási javaslatot és szavazhat az ajánlás elfogadásáról, amely az ILO tagállama. Az Unió a konferencián megfigyelőként való részvételre kapott meghívást.

Tekintettel azonban arra, hogy az ajánlás a Szerződések által az Unióra ruházott hatáskörökbe és kizárólagos nemzeti hatáskörökbe tartozó kérdéseket is érint, az Uniónak és a tagállamoknak az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében előírt lojális együttműködés elve alapján, közösen kell fellépniük. Ugyanezen okból a tagállamoknak szintén közösen, az Unió érdekeinek megfelelően kell fellépniük az ILO-n belül.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a javasolt ajánlás összhangban van az érintett területen meglévő uniós jogszabályok és politikák által követett iránnyal. Nincs ellentmondás a javasolt ajánlás általános elvei és az uniós jog és politikák között, és első megközelítésben a javasolt ajánlás és az uniós vívmányok sem összeegyeztethetetlenek.

A javasolt szövegnek a konferencián javasolt módosításait azonban csak akkor szabad támogatni vagy elfogadni, ha azok összeegyeztethetők a meglévő uniós jogszabályokkal.

4.           GYAKORLATI KÉRDÉSEK

A tagállamoknak az ILO szervein belül közösen, összehangolt módon, az Unió érdekeinek megfelelően kell fellépniük. Tekintettel az ILO jogi kereteire, az egyeztetési folyamat során csak tagállamok tehetnek módosítási javaslatot, illetve szavazhatnak. Ezért az egyszerre nemzeti hatáskörben, illetve az Unió érdekében közösen fellépő tagállamoknak és a Bizottságnak a lojális együttműködés elve szerint, közösen kell eljárniuk. A tagállamoknak és a Bizottságnak így támogatniuk kell egymást annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsák az Unió és a tagállamok érdekeinek védelmét, és e tevékenységük során a tagállamok és a Bizottság legjobb szakértőinek a támogatását kell élvezniük.

Tekintettel arra, hogy a jegyzőkönyv és az ajánlás kapcsolódnak egymáshoz, és a konferencia keretében ugyanazon bizottságon belül kerülnek megtárgyalásra és egyeztetésre, az Unió részletes álláspontját a jegyzőkönyvre vonatkozó tárgyalási pozíció kialakítását követően kell rögzíteni.

2014/0131 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Unió által a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 103. ülésszakán a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kényszer- vagy kötelező munkáról szóló 1930. évi 29. számú egyezményének kiegészítésére vonatkozó ajánlással kapcsolatban képviselendő álláspont meghatározásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 82. cikke (2) bekezdésére, 83. cikke (1) bekezdésére, 153. cikkére és 218. cikke (9) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kényszer- vagy kötelező munkáról szóló 1930. évi 29. számú egyezménye (a továbbiakban: egyezmény) kötelezi a feleket arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül számolják fel és tegyék büntetendővé a kényszermunkát.

(2) A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (a továbbiakban: konferencia) 2014. május 28. és június 12. között tartandó 103. ülésszakának napirendjén az egyezményt kiegészítő ajánlásra (a továbbiakban: ajánlástervezet) vonatkozó javaslatok megvitatása és elfogadása szerepel.

(3) Az ajánlástervezet célja a végrehajtási hiányosságok kezelése annak érdekében, hogy előmozdítsa a munkaerő kizsákmányolását célzó emberkereskedelem megelőzésének ügyét, valamint biztosítsa a kényszermunka áldozatainak védelmét és kárának megtérítését.

(4) Az egyezményben foglalt szabályoknak és az ajánlástervezet rendelkezéseinek egy része a Szerződések által az Unióra ruházott hatáskörökbe tartozik. Ezenkívül az ajánlástervezet kapcsolódik a szociálpolitika[11], a menekültügy és bevándorlás[12], a munkavállalók szabad mozgása[13] és az alapvető jogok[14] területén meglévő uniós vívmányokhoz. Az ajánlástervezet legtöbb rendelkezésével már foglalkozott az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv („az emberkereskedelem elleni irányelv”) és a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv („az áldozatok jogairól szóló irányelv”) is. Ezekkel a szempontokkal az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem megelőzéséről, felszámolásáról és büntetéséről szóló 2000. évi ENSZ-jegyzőkönyv („az ENSZ emberkereskedelemről szóló jegyzőkönyve”) is foglalkozik, amelynek az EU részes fele. Az ajánlástervezet továbbá érintheti az alapvető munkaügyi normákra hivatkozó nemzetközi megállapodásokat és a fejlesztési együttműködési és kereskedelmi eszközöket, csakúgy mint az ILO alapegyezményeinek harmadik országok és tagjelölt országok általi, valamint az EU-n belül történő megerősítését és tényleges végrehajtását.

(5) Az ILO alapokmánya 19. cikke (6) bekezdésének b) és c) pontjával összhangban az ajánlás elfogadása bizonyos kötelezettségeket jelent a felek számára. Az ajánlás ezenkívül iránymutatást nyújt a nemzeti szakpolitikák, jogszabályok és gyakorlat tekintetében, valamint az ILO normafelügyeleti szervei is felhasználják a vonatkozó munkaügyi normák alkalmazásának értékelésére. Ebből következik, hogy az ajánlástervezet nemzetközi megállapodással létrehozott szerv által elfogadott, joghatással bíró jogi aktusnak minősül.

(6) A fentiekre való tekintettel és az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdésével összhangban szükséges, hogy a Tanács határozatot fogadjon el az Unió hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében az Unió nevében képviselendő álláspont meghatározása céljából. A tagállamok közösen lépnek fel az Unió érdekében, mert az Unió nem tagja az ILO-nak[15].

(7) Tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia módosíthatja az ajánlástervezetet annak elfogadása előtt, indokolt rendelkezni arról, hogy a tagállamok – amelyek közösen lépnek fel az Unió érdekében – a konferencia során az Unió hatáskörébe tartozó ügyek vonatkozásában csak olyan módosításokat javasolhatnak vagy fogadhatnak el, amelyek összeegyeztethetők a meglévő uniós jogszabályokkal,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

Egyetlen cikk

(1) Az Unió által a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 103. ülésszakán képviselendő álláspont az ajánlástervezet jóváhagyásának támogatása. Az ajánlástervezet szövege a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 103. ülésszakára benyújtott IV. (2B) jelentés[16] szövegére épül.

(2) Az Unió érdekében közösen fellépő tagállamok az ajánlásban foglalt rendelkezéseknek a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 103. ülésszakán történő elfogadásakor az Uniónak az (1) bekezdésben meghatározott álláspontját képviselik.

(3) Az Unió érdekében közösen fellépő tagállamok az ILO szervein belül a Tanács további határozata nélkül is hozzájárulhatnak az álláspont nem jelentős változtatásaihoz.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]               GB.317/INS/2(Rev.) és a határozatok nyilvántartása (Record of Decisions), 2013. március 25.

[2]               A kényszermunkával és a munkaerő kizsákmányolását célzó emberkereskedelemmel foglalkozó háromoldalú szakértői találkozó (Genf, 2013. február 11–15.); az 1930. évi kényszermunka-egyezményt (29. sz.) kiegészítő ILO-eszköz esetleges elfogadására irányuló háromoldalú szakértői találkozón megvitatandó jelentés (TMELE/2013); zárójelentés (TMELE/2013/7); a találkozón elfogadott következtetések (TMELE/2013/6).

[3]               ILO: Állásfoglalás a munkára vonatkozó alapelvekről és alapvető jogokról szóló rendszeres vita tekintetében, 8–31. bek., Nemzetközi Munkaügyi Konferencia, 101. ülésszak, Genf, 2012.

[4]               http://www.ilo.org/ilc/ILCSessions/103/reports/reports-to-the-conference/lang--en/index.htm.

[5]               Lásd a konzultációra beérkezett válaszokat a konferencia számára készült IV. (2A) jelentésben: http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_norm/---relconf/documents/meetingdocument/wcms_239813.pdf.

[6]               A jelentés elérhető az ILO honlapján: http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_norm/---relconf/documents/meetingdocument/wcms_239814.pdf.

[7]               Az EUMSZ 82. cikkének (2) bekezdése és 83. cikkének (1) bekezdése.

[8]               Az EUMSZ 153. cikke.

[9]               A 89/391/EGK, a 94/33/EGK, a 2003/88/EK és a 92/85/EGK irányelv.

[10]             Az EUMSZ 79. cikke.

[11]             Egyebek mellett a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről szóló 91/533/EGK irányelv („az írásos tájékoztatási kötelezettségről szóló irányelv”), a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv, valamint a munkahelyi egészségvédelem és biztonság területén hatályos irányelvek, ideértve a 89/391/EGK keretirányelvet, a munkaidőről szóló 2003/88/EK irányelvet, a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló 94/33/EGK irányelvet és az anyaság védelméről szóló 92/85/EGK irányelvet.

[12]             Különösen a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló 2004/81/EK irányelv és a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló 2009/52/EK irányelv.

[13]             Az EUMSZ 45. cikke és a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011/EU rendelet.

[14]             Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke (A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma), 5. cikke (A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma), 15. cikke (A foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog), 24. cikke (A gyermekek jogai), 31. cikke (Tisztességes és igazságos munkafeltételek) és 32. cikke (A gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelme).

[15]             A Bíróság 1993. március 19-i 2/91. sz. véleménye, EBHT 1993., I-1061. o., 26. pont.

[16]             Nyilvánosan hozzáférhető ILO honlapján: http//www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_norm/---relconf/documents/meetingdocuments/wcms_239814.pdf.