1. Bevezetés

Az európai szomszédságpolitika (ENP) célja, hogy különleges kapcsolatot építsen ki az Európai Unió (EU) és partnerországai között, amely hozzájárul a biztonság, a jólét és a jószomszédi viszonyok térségének létrehozásához. 2013-ban sikerült némi előrehaladást elérni e célkitűzések megvalósításában. Mind a keleti, mind a déli ENP-országokban folytatódtak a reform-erőfeszítések, és az EU támogatta ezeket. Ugyanakkor 2013 megint a válságok éve is volt, ami a szomszédságpolitikában részt vevő számos országban fennálló politikai instabilitást és továbbra is nehéz társadalmi-gazdasági feltételeket tükrözte. A biztonsággal kapcsolatos – mind belföldi, mind regionális – kihívások komolyabbá váltak, és néhány országban részben vissza is fordították a demokratikus reform korábbi években elért eredményeit, és akadályozták a gazdasági fellendülés kilátásait.

Ez a közös közlemény, amelyet számos közös szolgálati munkadokumentum[1] kísér, azt vizsgálja, hogy az EU-nak és a partnerországoknak[2] hogyan sikerült megvalósítaniuk a közösen elfogadott reformcélkitűzéseket, és hogyan kezelték a mindkét oldalt érintő konkrét kihívásokat.

A 2013-ban bekövetkezett – mind pozitív, mind negatív – fejlemények rámutattak arra, hogy a politika sikere közvetlenül függ attól, hogy a kormányok képesek-e és elkötelezték-e magukat arra, hogy végrehajtsák a reformokat és elmélyítsék kapcsolataikat az EU-val, valamint el tudják-e magyarázni ezt a menetrendet, tudnak-e hozzá általános támogatást szerezni, és be tudják-e tartatni. Noha alkalmas a reformoknak és a fokozatos változtatások bizonyos időszak alatt történő végrehajtásának támogatására, a politikai és társadalmi stabilitás hirtelen megváltozása és megingása esetén a politika nehezen tudta a partnereket olyan politikák elfogadása felé terelni, amelyek nagyobb biztonságot, valamint több demokratikus és gazdasági reformot eredményeznek.

A partnerek által választott reformutak és a partnereknek az EU-val fenntartott kapcsolatokra vonatkozó igényei, valamint az egyes országok előtt álló kihívások egyre sokfélébbek. A partnerek közül néhány ország által választott reformutak nagyobb differenciálást igényelnek majd az EU és a partnerei között fennálló kapcsolatokban, hogy az EU minden egyes partner várakozásaira és igényeire választ tudjon adni, és a saját stratégiai érdekeit is meg tudja védeni. Az EU továbbra is elkötelezett amellett, hogy olyan partnerséget alakítson ki minden egyes szomszédjával, amely figyelembe veszi azok egyedi igényeit, kapacitását és reformcéljait.

Az elfogadott reformcéloknak a partnerországokban történő elérését a regionális környezetük és az egyéb szereplők fellépései és – időnként egymásnak ellentmondó – célkitűzései is befolyásolják. A politikai reformok még mindig törékeny jellegén, a lassú gazdasági fejlődésen és a strukturális gazdasági problémákon túl néhány kelet-európai partnerországnak egyértelmű külső nyomással is szembe kellett néznie, például az energiaárak potenciális változásával és a kereskedelem útjában álló mesterséges akadályokkal, mert szorosabb kapcsolatokat kívántak létesíteni az EU-val. A déli szomszédságban számos regionális és globális szereplő lépései szintén befolyásolták a fejleményeket, mint például a szíriai konfliktust és az egyiptomi politikai (és gazdasági) válságot. Annak érdekében, hogy az ENP eredményesebb és relevánsabb legyen, az EU a maga részéről továbbra is együtt fog működni ezekkel a regionális és globális szereplőkkel, és biztosítja, hogy a reform-erőfeszítéseket ne tegyék tönkre az egymással szembenálló politikai célkitűzések. Az EU szomszédságpolitikai partnerei és az ő közvetlen szomszédaik is nyerni fognak a demokratikus és a gazdasági reformokkal.

Az ukrajnai drámai események megmutatták, hogy egy el nem kötelezett kormány, amely eltávolodott a lakosság általános érzelmeitől, és amely elfogadhatatlan külső nyomás alatt áll, hogyan tud nagyszabású politikai és társadalmi zűrzavart okozni.

Nemzetközi partnereivel együttműködve az EU határozottan támogatja az ország új vezetőit a helyzet stabilizálásában, az ország egységének valamennyi közösség és a lakosság valamennyi csoportja tiszteletben tartása mellett történő megőrzésében, valamint az emberek kívánságainak figyelembe vételében. Ezzel összefüggésben az Európai Bizottság 2014. március 5-én elfogadott egy támogatási csomagot Ukrajna számára[3], amely az időszak elejére ütemez és megerősít számos keleti partnerségi politikát és eszközt. A javasolt intézkedések az elkövetkező években legalább 11 milliárd EUR összegű támogatást biztosíthatnak az uniós költségvetésből és az EU-ban működő nemzetközi pénzügyi szervezetektől, az IMF és a Világbank által nyújtott jelentős finanszírozáson felül. Mindez azért történik, hogy segítséget nyújtson Ukrajnának azon törekvései megvalósításában, amelyeket a polgárok és a civil társadalom egyértelműen kifejezésre juttattak a kijevi és az egész országban végbement példa nélküli események során.

2014. március 18-án az Oroszországi Föderáció szerződést írt alá a Krími Köztársaság és Szevasztopol város de facto hatóságaival, amely megpecsételte a Krím-félsziget azonnali hatályú de facto annektálását. Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke március 18-án kijelentette, hogy az Európai Unió nem ismeri el sem a krími jogellenes és törvénytelen népszavazást, sem annak eredményét. Ukrajna szuverenitását, területi egységét és függetlenségét tiszteletben kell tartani. Az Európai Unió nem ismeri el és nem fogja elismerni a Krím-félsziget és Szevasztopol Oroszországi Föderációhoz csatolását.

2014. március 20-i következtetéseiben az Európai Tanács is erre az álláspontra helyezkedett a népszavazás jogellenességét és a következő lépéseket illetően. Az ezt követő napon az EU és Ukrajna aláírták a társulási megállapodás politikai vonatkozású rendelkezéseit, és megerősítették elkötelezettségüket a megállapodás fennmaradó részeinek aláírása és elfogadása tekintetében, amelyek a politikai vonatkozású rendelkezésekkel együtt egyetlen jogi eszköznek minősülnek. Ahogyan azt a Külügyek Tanácsa legutóbbi következtetéseiben[4] is megállapította, a társulási megállapodás nem a végső cél az EU–Ukrajna együttműködésben.

A déli szomszédságban továbbra is zajló válságok – különösen a szíriai polgárháború és annak a szomszédos országokra gyakorolt negatív hatása – ugyancsak folyamatos figyelmet és szerepvállalást követeltek az EU-tól. A Lisszaboni Szerződés értelmében rá ruházott hatásköröknek köszönhetően egyre szélesebb körű – politikai és technikai jellegű – szakpolitikai eszközök állnak az EU rendelkezésére, amelyek lehetővé tették, hogy az EU fokozottabb politikai szerepet vállaljon a Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában zajló átmenetben.

A főképviselő/alelnök szoros kapcsolatokat alakított ki a különféle politikai szereplőkkel, és még különösen nehéz körülmények közepette is egyedülálló hozzáféréssel bírt, amelynek legkiemelkedőbb példája a Mohamed Murszival való találkozása volt. Ez azt jelentette, hogy az EU a számára fontos értékek tekintetében is kifejezésre tudja juttatni véleményét a hatóságokkal szemben.

Bernardino Leon, az EU dél-mediterrán térségért felelős különleges képviselője és Stavros Lambrinidis, az EU emberi jogi különleges képviselője ugyancsak csak egyedülálló szerepet játszottak azáltal, hogy jószolgálati tevékenységet láttak el és ismertebbé tették az EU-t a térségben.

Az EU azonnali és jelentős lépéseket tett a szíriai polgárháború következményeinek és a fokozódó regionális hatásainak, például a menekültáradatnak és a Szíriával szomszédos országokban kitörő harcok kockázatának kezelése érdekében. „A szíriai válság átfogó uniós megközelítése felé” című közös közleményt[5] újabb 400 millió EUR összegű pénzügyi támogatás kísérte 2013-ban, a válság következményeinek kezelése érdekében. Tekintettel a válságnak a szíriai népre, valamint a szomszédos országok stabilitására gyakorolt példa nélküli hatásaira, az EU bizonyult a szíriai válság áldozatainak legfőbb segélyezőjévé, amely hathatós humanitárius és nem humanitárius támogatást nyújt.

Miközben az EU számos esetben képes volt megfelelni a kihívásnak és gyorsan tudott reagálni, folyamatosan vizsgálnia kell azt, hogy a politika és annak eszközei hogyan tudnak még jobb válaszokat adni a partnerországokban fennálló igen sokféle helyzetre, és hogyan kell néhány komponenst korrigálni, többek között további politikai eszközök használatával. Az EU politikai és pénzügyi eszközeivel kapcsolatos jogszabályok, mint például a makroszintű pénzügyi támogatási keretjogszabály, a kereskedelempolitika terén alkalmazott egyszerűsített eljárások, vagy az arra irányuló erőfeszítések kidolgozása során, hogy a KBVP-eszközök felhasználása tekintetében gyorsabb döntéshozatali eljárások alkalmazására kerüljön sor, figyelembe kell venni azt az igényt, hogy különböző helyzetekben, különböző döntéshozatali eljárásokkal, gyorsan kell cselekedni. Az EU intézményeinek és a tagállamoknak erre a területre kellene összpontosítaniuk, hogy az EU jobban és gyorsabban tudjon reagálni a szomszédságában lévő országokban kialakuló fejleményekre, és meg tudja válaszolni a partnerek változó igényeit.

2. Végrehajtás

A partnerországok, csakúgy mint 2012-ben, nagyon eltérő mértékben haladtak előre a reformvállalásaik megvalósításában.

A déli szomszédságban az átfogó politikai helyzet gyakran visszavetette a partnerországokat az elfogadott reformterv megvalósításában. Tunéziában az inkluzív párbeszédnek köszönhetően és a jelentős biztonsági fenyegetések ellenére előrehaladt a demokratikus átmenet 2013-ban. Az új kormány december közepén történő kinevezése, majd ezt követően az új alkotmány 2014 januárjában történő elfogadása jelentős demokratikus lépések voltak. Marokkóban a nehéz politikai helyzet következtében a 2011-es alkotmányos reformban meghatározott kötelezettségvállalások csak korlátozott mértékben valósultak meg. Egyiptomban a tüntetéseket és a fegyveres erők ultimátumát követően Mohamed Murszi elnököt menesztették, és ideiglenes elnököt neveztek ki. Líbia még mindig komoly biztonsági problémákkal küzd mind belföldön, mind az egész észak-afrikai régiót érintően (pl. a Száhil öv és a Mali válság). Libanon, ahol új kormányt neveztek ki, és Jordánia a szíriai polgárháborúnak a politikai, gazdasági és társadalmi rendszereikre gyakorolt hatásaival küzd, amelyek súlyosan visszavetik őket a politikai és szerkezeti reformok végrehajtásában. Az Amerikai Egyesült Államok ismételt erőfeszítéseket tett a béke előmozdítása érdekében az izraeliek és a palesztinok között, ezért júliusban újrakezdték a tárgyalásokat azzal a céllal, hogy kilenc hónapon belül a végleges státusszal kapcsolatos minden kérdésben megállapodjanak.

A keleti ENP-országokban, noha néhány országban erősödnek a demokratikus struktúrák, a széles körű reformokat időnként megakadályozták vagy lassították az egyéni politikai vagy gazdasági érdekek. Moldova és Grúzia lezárták a tárgyalásokat és parafálták a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekre is kiterjedő társulási megállapodásokat (AA/DCFTA), előre léptek a politikai és igazságügyi reformok terén, és folytatták a társulási és a DCFTA-megállapodások megvalósítását előkészítő reformokat. A 2013 elején kibontakozott moldovai válság azonban rávilágított arra, hogy néhány állami intézmény mennyire ki van téve az egyéni érdekeknek, és hogy milyen korlátai vannak az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszerének, valamint a reformeredmények még mindig törékeny jellegére. A 2013 őszén tartott grúziai választások a második demokratikus hatalomátadást jelentették az utóbbi 18 hónapban, és jelentős alkotmányos elmozdulás történt a félig elnöki rendszertől a parlamentáris rendszer felé. Örményországban 2013 februárjában tartottak elnökválasztásokat, amelyeket a szabálysértések ellenére általában jól bonyolítottak le, és tiszteletben tartották az alapvető szabadságjogokat. Örményország tárgyalt a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekre is kiterjedő társulási megállapodásról, de miután úgy határozott, hogy csatlakozik az Eurázsiai Vámunióhoz, nem parafálta azt. A társulási megállapodás aláírására irányuló előkészületek felfüggesztését követően Ukrajnában teljesen leállt a reformfolyamat. Ez a felfüggesztés az EU-val létesítendő politikai társulást és gazdasági integrációt támogató tömeges polgári tiltakozásokhoz vezetett (az úgynevezett „Euromajdan”). Azerbajdzsánnak további erőfeszítéseket kell tennie az alapvető jogok és szabadságjogok biztosítása érdekében. Fehéroroszországban nem történt előrelépés a politikai reformok terén.

A 2013-ban tett főbb ajánlások megvalósítása az egyes országokban

Örményország néhány főbb ajánlással foglalkozott. Felállított egy munkacsoportot, amely az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ)/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) választásokkal kapcsolatos ajánlásaira válaszul javaslatokat nyújt be. Tett néhány intézkedést a magas szintű korrupció ellen, de az Etikai Bizottság még mindig nem működik. Folytatta az elavult szabályok gyorsított eljárással történő felszámolását célzó program kidolgozását, amely a várakozások szerint csökkenti majd az adminisztratív terheket és a korrupció lehetőségét. Felállított egy új ügynökségközi bizottságot az emberi jogok védelmét szolgáló nemzeti stratégia megvalósítására. Módosításokat fogadott el az alternatív katonai szolgálatról szóló törvényben, valamint a férfiak és nők egyenlő jogairól és lehetőségeiről szóló törvényben. A közigazgatási reformok terén korlátozott előrelépés történt, és tettek néhány intézkedést az igazságügyi rendszer reformja, az ágazati reformok előmozdítása, valamint a szabályozásoknak az uniós vívmányokhoz történő közelítése érdekében.

Azerbajdzsán a főbb ajánlások közül néhánnyal kapcsolatban tett intézkedéseket. Részben foglalkozott az államháztartás-igazgatás kérdésével, és intézkedéseket tett a korrupció ellen.

Grúzia a tavalyi ENP előrehaladási jelentésben kiadott főbb ajánlások legtöbbjével kapcsolatban tett intézkedéseket. Az elnökválasztásokat a nemzetközi normákkal összhangban tartotta meg. Folytatta az igazságügyi rendszer reformját, ágazati reformokat kezdett, és közelítette a szabályozásokat az uniós vívmányokhoz. Aktívan részt vett a genfi tárgyalásokon, és intézkedéseket tett a belső menekültek életkörülményeinek javítására az EU támogatásával; megújította azt a vállalását, hogy valódi együttműködést valósít meg az elszakadó régiókkal.

Moldova a tavalyi ENP előrehaladási jelentésben foglalt főbb ajánlások közül számos ajánlással foglalkozott. Befejezte a vízumliberalizációs cselekvési terv megvalósítását; igazságügyi és bűnüldözési reformokat hajtott végre; megkezdte a korrupcióellenes keretrendszer átstrukturálását; felgyorsította az emberi jogi cselekvési terv és a romák támogatását szolgáló cselekvési terv megvalósítását; fenntartotta a párbeszédet a Tiraszpollal; és folytatta a nehéz szabályozási és ágazati reformokat.

Ukrajna részben foglalkozott a legutóbbi előrehaladási jelentés néhány, a választási törvénnyel és gyakorlattal, valamint az igazságszolgáltatással kapcsolatos ajánlásával, de az AA/DCFTA aláírására irányuló előkészületek felfüggesztése leállította a reformfolyamatot.

A politikai események miatt Egyiptom nem foglalkozott a tavalyi ENP előrehaladási jelentésben foglalt főbb ajánlásokkal, kivéve a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény aláírását. Ennélfogva az ajánlások többsége továbbra is érvényes.

Izrael a tavalyi jelentésben foglalt főbb ajánlások közül néhánnyal foglalkozott. Aláírta a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezményt és az EU–Izrael átfogó polgári repülési megállapodást, továbbá hatályba lépett az ipari termékek megfelelőségértékeléséről és elfogadásáról szóló megállapodás.

Jordánia a tavalyi ENP előrehaladási jelentés főbb ajánlásai közül többel is foglalkozott, nevezetesen a korrupcióellenes stratégia elfogadásával és a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény ratifikálásával.

Libanon a 2012-es előrehaladási jelentés több ajánlásával is foglalkozott, többek között korlátozott előrehaladást ért el az ACAA-tárgyalások tekintetében, és elkészítette a közbeszerzéssel, a korrupció elleni küzdelemmel és a migráns munkásokkal kapcsolatos jogszabálytervezeteket. Ezeket a jogszabályokat azonban még nem fogadta el a parlament.

Marokkó a főbb ajánlások többségével foglalkozott. A Miniszterek Bizottsága jóváhagyta a kormánynak az egyenlőséggel kapcsolatos tervét, és az egyenlőségért és a diszkrimináció elleni küzdelemért felelős hatóság (APALD) felállítására vonatkozó törvénytervezetet. Az ország előrehaladást ért el a korrupcióellenes keretrendszer (azaz az illetékes hatóság státusza) tekintetében is. Kiadták a nemzeti igazságügyi reform alapokmányt, és kidolgoztak két kapcsolódó alaptörvényt. Ezenfelül tárgyalások kezdődtek egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról, és folytatódtak az ipari termékek megfelelőségértékeléséről és elfogadásáról szóló megállapodás (ACAA) előkészületei.

Palesztina: A Palesztin Hatóság aláírta a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezményt, ezzel megvalósította a tavalyi ENP előrehaladási jelentés egyik ajánlását. Mindazonáltal a jelentésben foglalt főbb ajánlások többségével még foglalkozni kell, azok továbbra is érvényesek.

Tunézia többnyire a demokrácia konszolidálásával kapcsolatos ajánlások (alkotmány elfogadása és jogi keret létrehozása a kínzások megelőzésére, a médiára, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a korrupcióellenes intézkedésekre és az átmeneti igazságszolgáltatásra vonatkozóan) és a következő választásokra való felkészüléssel kapcsolatos ajánlások (a független választási bizottságok tagjainak kinevezése) terén ért el eredményeket. Ami az ország kétoldalú kötelezettségvállalásait illeti, előrelépést tett a mobilitással kapcsolatos partnerség felé. Tunézia szintén aláírta a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezményt.

A főképviselő, a Bizottság és a partnerországokban működő uniós küldöttségek fokozott erőfeszítéseket tettek a politikának a partnerországok és a nyilvánosság felé történő kommunikálása érdekében. A keleti partnerség esetében az EU „láthatósági stratégiát” indított el 2013-ban. Ennek az a célja, hogy azok, akiket érint a keleti partnerség, vagy akik élvezik annak előnyeit, ne csak a várható hosszú távú előnyökről kapjanak megfelelő tájékoztatást, hanem a politika következtében az országukban végbemenő konkrét változásokról is. Az ENP minden országát lefedő Európai Szomszédság Információs Központ web portál (www.enpi-info.eu) nevű online forrás, amely már működik, naprakész információkkal szolgál négy nyelven az ENP országokban folyó együttműködési projektekről. A Szomszédság Információs Központ az ENPI regionális kommunikációs programjának (2011–2013) egyik komponense. Ez a program kiterjed az újságírók képzésére és hálózataira, a diákkonferenciákra, a média figyelésére és közvélemény-kutatási felmérésekre az ENP területén.

Az uniós kommunikáció fő üzenetei a következők: az ENP segít abban, hogy Európa és szomszédai jobb, biztonságosabb és virágzóbb hellyé váljanak, és az ENP javítja az emberek életét azzal, hogy hozzájárul a demokratikusabb, nyitottabb és egyenlő társadalmakhoz, valamint a nagyobb jóléthez, és hálózatokat hoz létre az EU és a vele szomszédos országok között. Az EU azt is hangsúlyozza, hogy az ENP mindenki számára előnyös, még a szomszédságon túli érdekelteknek is. A közös tulajdon és a kölcsönös elszámoltathatóság az ENP központi értékei. A partnerországokkal kötött társulási megállapodások és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások például szintén jó lehetőségeket és előnyöket kínálnak a szomszédok szomszédainak is. Az együttműködés és a hálózatok építése nem áll meg az ENP-partnerek határain, hanem átnyúlik azokon. Inkluzív politikáról van tehát szó.

Az EU-nak azonban jobban el kell magyaráznia a kezdeményezései konkrét előnyeit. Gondoskodnia kell arról, hogy a folyamatban lévő tárgyalásokat gyorsan lefolytassák, és a megállapodások a lehető leghamarabb életbe lépjenek és kézzelfogható előnyöket hozzanak. Ugyanakkor mind az EU-nak, mind a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a politika vonzó maradjon a partnerek számára, és megválaszolja az igényeiket. Különösen azokon a területeken, ahol a tagállamok fontos hatáskörökkel rendelkeznek a politikát illetően, az EU-nak szorosabban együtt kell működnie a tagállamokkal, hogy teljesíteni tudja a partnerek felé tett vállalásait.

2.1. Valódi és tartós demokrácia

A néhány területen tett erőfeszítések és az elért fejlődés ellenére a 2013. évi kép összességében meglehetősen vegyes volt, aggasztó tendenciákkal. Grúziában, Moldovában, Marokkóban és Tunéziában a hatóságok egyértelműen elkötelezték magukat a reformok mellett. Az év folyamán Egyiptomban történt események rámutattak azokra a kockázatokra és buktatókra, amelyekbe belefuthat a demokratikus átmenet akkor, ha a folyamatot nem inkluzív, hanem partizán módon hajtják végre.

A szomszédságpolitikában részt vevő országokban csak néhány választást tartottak 2013-ban. A grúziai, és kisebb mértékben az örményországi elnökválasztás valódi demokratikus választás volt, miközben az azerbajdzsáni elnökválasztás nem teljesen felelt meg a nemzetközi normáknak. Egyiptomban 2014 januárjában alkotmányos népszavazást tartottak. A részvétel viszonylag alacsony volt, és a választási kampány alatt az ellenzék kevés lehetőséget kapott.

Az alapvető szabadságok a szomszédság bizonyos részein veszélyben forognak, de a kisebbségek kezelésében például Moldovában elért előrehaladás és a tunéziai új alkotmány 2014 januárjában történt elfogadása megnyitja az utat a jogállamiság nagyobb tisztelete felé, és ennek következtében a demokrácia és az alapvető szabadságok felé ezekben az országokban.

Számos országban egyáltalán nem történt előrelépés, és továbbra is korlátozzák a gyülekezési és egyesülési szabadságot. Egyiptomban több mint 1300 ember vesztette életét, amikor a biztonsági erők feloszlatták a tiltakozókat 2013-ban, és egy új törvény korlátozza a gyülekezési szabadságot, miközben az egyesülésről szóló törvénytervezet szintén korlátozó rendelkezéseket tartalmaz. Ezeket összhangba kell hozni az újonnan elfogadott alkotmánnyal. Örményországban az ombudsman rámutatott, hogy nem sikerült bíróság elé állítani a békés tiltakozók elleni erőszak rendőri elkövetőit, és a munkaügyi és szakszervezeti jogokat is korlátozzák. Azerbajdzsánban az új büntető törvénykönyv szerint két év börtönbüntetést is kaphat az, aki részt vesz bármilyen „törvény által tiltott gyülekezésben”. Algériában az egyesülésről szóló törvény problémás rendelkezéseket tartalmaz, és a megvalósítása továbbra is ellentmondásos; Izrael fenntartja a gyülekezési szabadság korlátozását. Palesztinában egy törvénytervezet tovább ronthat a szakszervezetek helyzetén a Gázai övezetben. Ahol nincs meg az egyesülési szabadság, a kollektív jogok védelme és előmozdítása is sérül.

2013-ban és 2014 elején gyakrabban érkeztek jelentések újságírók elleni rendőri megfélemlítésről Ukrajnában. Moldovában és Grúziában látni lehetett pozitív fejleményeket. Tunéziában az aktivistákkal szembeni emblematikus esetek mutatták, hogy az alapos pozitív változás ellenére a szólásszabadság még mindig nem biztosított. Marokkóban is előfordultak hasonló esetek.

Fehéroroszországban továbbra is aggasztó a helyzet az emberi jogok biztosításával, a jogállamisággal és a demokratikus alapelvekkel kapcsolatban.

A régió igazságszolgáltatási rendszerei további reformokat igényelnek. Az igazságszolgáltatás függetlensége számos országban még mindig nem teljesen garantált. Egyiptomban, csakúgy mint Izraelben, Libanonban és Jordániában, még mindig hadbíróság elé lehet állítani polgári személyeket. Mindazonáltal Grúziában, Moldovában, Marokkóban és Ukrajnában folyamatban van az igazságügyi rendszer reformja, amely a jogállamiság megerősítésére irányul. Tunéziában az új alkotmány 2014 januárjában történt elfogadása szintén utat nyit a hatalmi ágak szétválasztásának és a jogállamiságnak.

A börtönökben továbbra is folynak a kínzások és nem megfelelő a bánásmód az egész szomszédságban, bár különböző mértékben. Mindazonáltal a Tunéziai Alkotmányozó Nemzetgyűlés 2013 októberében véget ért felfüggesztését követően az első és nagyon szimbolikus megszavazott intézkedés a kínzás megelőzésére szolgáló nemzeti mechanizmus volt.

Moldova, Ukrajna, Grúzia és Marokkó jogi keretrendszerében történt némi előrehaladás a korrupció elleni küzdelemben, de ezt még meg is kell valósítani. Más országokban, például Libanonban, Örményországban és Azerbajdzsánban még mindig hiányoznak az erős és hatékony korrupcióellenes intézmények és mechanizmusok.

A rendőrség – a közbizalom és az elszámoltathatóság helyreállítása érdekében végrehajtandó – reformjának szükségessége közös probléma a szomszédságban. Számos országban a börtönökben még mindig nem tartják be az emberi jogokat, és ugyanez igaz a rendőrségre és a katonaságra is.

A szomszédos országokban állandóan láthatók a társadalmi megosztottság jelei, ami a nőkkel és a kisebbségekkel szembeni diszkriminációról tanúskodik. A nemi alapú erőszak és a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) közösség ellen egyre aggasztóbb, ez alól Izrael az egyetlen kivétel, ahol nincs szexuális irányultságon alapuló jogi megkülönböztetés.

A kisebbségekhez tartozó személyek jogait a legtöbb szomszédos ország vitatja. A kirekesztő módszerek spektruma a kisebbségek elleni növekvő erőszaktól és a politikai életben tapasztalható gyűlöletbeszédtől kezdve – Örményországban, Ukrajnában, Palesztinában és Izraelben – az Egyiptomban egész 2013-ban folyó szektariánus harcokig terjed.

A gyermekekkel szemben elkövetett diszkriminációt és erőszakot nagyrészt figyelmen kívül hagyják, annak ellenére, hogy a szomszédság sok országában problémát jelent, különösen a konfliktusokkal vagy válsággal küzdő országokban. Egyre több gyermek morzsolódik le az iskolából vagy nem fér hozzá az oktatáshoz, ezáltal elesik a jövőbeni lehetőségektől is. Ez a tendencia tovább súlyosbítja azt a meglévő problémát, hogy sok fiatal számos akadályba ütközik, amikor jogosan hozzá akar férni a megfelelő foglalkoztatáshoz és megélhetéshez.

2.2. A civil társadalomnak nyújtott támogatás

A reformokra való hajlandóságot nem lehet kívülről elrendelni, a reformok iránti igénynek a társadalomból kell érkeznie. Azáltal, hogy közvetlenül kapcsolatba lép az emberekkel, megnyitja az utazási és tanulási lehetőségeket az állampolgárok számára (akár egyoldalúan is), és támogatja a hálózatépítést a közösségek között (üzleti, kutatási, egyetemi, művészeti, kulturális stb.), és támogatja a civil társadalmat, az EU politikája katalizátorként működhet ebben a folyamatban.

A felülvizsgált ENP kimondja, hogy az EU elkötelezett a társadalmakkal kialakított erős partnerség mellett, és jelentősen megerősítette az EU rendelkezésére álló eszközöket a civil társadalommal való együttműködésre és annak támogatására az ENP-régiókban.

A civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációk az uniós együttműködés strukturális elemeivé váltak a szomszédság országaiban. A civil társadalommal rendszeres konzultációk folynak a politika elemeiről, valamint operatív kérdésekről az uniós pénzügyi támogatás előkészítése és programozása során. A civil társadalmi fórum a keleti partnerség országaiban működő nemzeti platformjai egyedülálló lehetőséget kínálnak a civil társadalmi szervezetek számára ahhoz, hogy megvitassák a keleti partnerség prioritásait, hozzászóljanak a közösen elfogadott reformok megvalósításának előrehaladásához a demokrácia, a jó kormányzás és a gazdasági fejlődés területén.

A déli szomszédság számos országában a civil társadalom kulcsszerepet játszik az EU által finanszírozott társadalmi programok megvalósításában (írástudást célzó programok, gyermekgondozás, nemek egyenlősége stb.). Történtek erőfeszítések arra is, hogy strukturált párbeszéd jöjjön létre a civil társadalom, a hatóságok és az EU között regionális szinten.

2014-ben az EU ENP-országokban működő küldöttségei kidolgozzák a civil társadalommal folytatandó együttműködés országspecifikus menetrendjeit. A menetrendek célja az, hogy kidolgozzanak egy közös stratégiai keretet az EU küldöttségek és a tagállamok civil társadalommal folytatott együttműködéséhez az országok szintjén. Az EU tovább fogja erősíteni a civil társadalomnak és a szociális partnereknek nyújtott közvetlen támogatását, hogy az állampolgárok szabadon kifejezésre juttathassák az aggályaikat, részt vehessenek a döntéshozatalban, és elszámoltathassák a kormányokat.

2.3. Fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés

A gazdasági környezet mind a keleti, mind a déli szomszédságban továbbra is sok kihívást rejt magában. A legtöbb partnerországban gyenge maradt a gazdasági növekedés, ami nem csak az euroövezet recessziójának és az oroszországi gyenge növekedésnek az eredménye, hanem a strukturális reformok megrekedésének is.

Líbia és Szíria kivételével az EU tovább erősítette a makrogazdasági párbeszédeket minden keleti és déli szomszédjával. Ezek segítségével nyílt eszmecserét lehet folytatni a partnerországokban és az EU-ban tapasztalható belföldi gazdasági és pénzügyi fejleményekről, a szomszédság előtt álló politikai kihívásokról és az EU és a szomszédai közötti együttműködésről. E párbeszédek során át lehet tekinteni az ENP társulási menetrendjeiben és cselekvési terveiben meghatározott gazdasági reformprioritások megvalósítását.

A makrogazdasági párbeszédek mellett a Bizottság azokkal a partnerországokkal is megbeszéléseket folytat a gazdaságpolitikáról, amelyek makroszintű pénzügyi támogatást kapnak az EU-tól. A makroszintű pénzügyi támogatás célja, hogy pénzügyileg támogassa a partnerországokat, mialatt azok megoldják a makrogazdasági egyensúlyhiányt és növekedésorientált strukturális reformot valósítanak meg. A Grúzia és Ukrajna számára már meglévő programok mellett 2013-ban az EU új programokat dolgozott ki Jordánia és Tunézia számára. A makroszintű pénzügyi támogatás keretében 2013-ban nem történt folyósítás Ukrajna számára, mivel ezzel az országgal nincs IMF-megállapodás. Örményország 2013 februárjában makroszintű pénzügyi támogatási programra irányuló kérelmet nyújtott be, és a Bizottság megfontolás tárgyává tette az erre irányuló javaslatot.

A késedelmes gazdasági fellendülés következtében, és mivel nem valósultak meg a strukturális reformok és fejlesztések az üzleti és a befektetési környezetben, a társadalmi-gazdasági kihívások továbbra is aggasztóak. A magas munkanélküliség különösen nagy problémát jelent délen, ahol a bérek reál értelemben stagnálnak vagy csökkennek. A legtöbb ENP-partnerországban a lakosság jelentős részét a szegénység is sújtja, különösen a vidéki területeken. A gyermekek különösen kiszolgáltatottak és érintettek. Az EU továbbra is támogatja a szociális védelem javítására, a szegénység visszaszorítására és a munkahelyteremtésre irányuló intézkedéseket.

Az EU és az ENP-partnerek közötti együttműködés régóta hangsúlyozza a magánszektor fejlesztését – ez ugyanis az inkluzív gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés kulcsa. Az élénk magánszektor kialakítása, különösen a kis- és középvállalkozások ösztönzésével, elősegíti a jobb kormányzást és a demokráciát is. Az erősebb magánszektor a középosztály létrehozásával megerősítheti a demokratikus reformok bázisát is.

A befektetések és az üzleti tevékenység egyik legnagyobb akadályának a korrupciót találták mind a keleti, mind a déli ENP-országokban. A magánszektort és a gazdasági előnyöket mindenképpen külön kell választani az egyéni érdekektől és a politikai tisztségektől, és javítani kell az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést is, ha azt akarjuk, hogy növekedjen a gazdaság dinamizmusa és a befektetési és a vállalkozói kedv, és létrejöjjenek a szükséges munkahelyek.

Az EU az inkluzív gazdasági fejlődést – és különösen a magánszektor fejlődését – és a foglalkoztatást a kkv-k fejlesztésével, az infrastruktúra fejlesztésével, a szakmai képzéshez és a vállalkozásokhoz nyújtott támogatással segíti, különböző politikai kezdeményezéseken és pénzügyi támogatásokon keresztül.

A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások, amelyekről számos ENP-partnerrel tárgyalások folytak vagy jelenleg folynak, a kereskedelem liberalizálásán túl hatékony eszközök lehetnek az átláthatóság és a szabályozói keretrendszer általános javításában. A partnerekkel egyeztetett ENP cselekvési tervek jelentős munkát foglalnak magukban olyan területeken, mint például a vállalkozáspolitika és a műszaki előírások és szabványok.

A déli szomszédságban az euromediterrán ipari együttműködés régóta keretet ad a vállalkozáspolitika fejlesztéséhez az euromediterrán vállalkozási charta alapján, amely jelenleg értékelés és felülvizsgálat alatt áll annak érdekében, hogy az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (SBA)[6] néhány eleme beépítésre kerüljön. Számos ENP-partnerország az SBA által inspirált referenciadokumentumokat fogadott el, hogy ösztönözze a vállalkozói kedvet és a kedvező üzleti feltételeket a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében. A keleti partnerség régióban az első SBA-értékelés 2012-ben készült el. A partnerországok a megadott ajánlásokat nagyon hasznosnak tartották, és jelenleg folyik a megvalósításuk az országok többségében. A második értékelés – amely a megvalósítás előrehaladását figyeli – 2014 első felében fog kezdődni.

2.4. Kereskedelmi kötelékek erősítése

Szinte minden ENP-partner számára továbbra is az EU a legfőbb kereskedelmi partner.

Moldovával, Grúziával és Örményországgal véglegesítésre kerültek a társulási megállapodások, beleértve a DCFTA-kat is (Örményország azóta az Eurázsiai Vámunió felé fordult, ami nem fér össze azzal, hogy társulási, illetve DCFTA-megállapodást írjon alá az EU-val). Ukrajna úgy határozott, hogy felfüggeszti a társulási megállapodás/DCFTA aláírásának előkészületeit, és aggályait fejezte ki a megállapodásnak a gazdaságára és az Oroszországgal fennálló gazdasági kapcsolataira gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Délen Marokkó tárgyalásokat kezdett a DCFTA-ról. Tunézia esetében haladtak az előkészületek, de a politikai bizonytalanság késleltette a tárgyalások megkezdését. Jordánia folytatta az előkészületeket, és azok jól is haladtak. 2013 júniusában sor került az Egyiptommal a DCFTA-ról folytatott párbeszéd első megbeszélésére, azonban a nyári politikai zavargások és a kormányváltás után 2013-ban nem történt további előrelépés.

Az ipari termékek megfelelőségértékeléséről és elfogadásáról szóló megállapodásokkal (ACAA) kapcsolatos munka néhány partner esetében előrehaladt. Az Izraellel kötött ACAA 2013 januárjában lépett hatályba. Hasonló megállapodások előkészületei más dél-mediterrán partnerekkel is folytak, változó mértékű előrehaladással. Ezek a megállapodások hatékony eszközei az EU-val létesítendő gazdasági integrációnak. A partnerországok a jogszabályaikat és a szabványaikat az uniós vívmányokhoz igazítják azokban a fontos ipari ágazatokban, amelyekben léteznek uniós jogszabályok, a szabványosítással, akkreditálással, megfelelőségértékeléssel, metrológiával és piacfelügyelettel foglalkozó szervezeteikkel együtt. A partnerek által kiválasztott konkrét ágazatokban a partnerek ugyanolyan feltételekkel kereskedhetnek az EU-val, mint amilyenekkel az EU tagállamai egymással kereskednek.

2.5. Migráció és mobilitás

2013-ban fontos előrelépések történtek a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés területén folytatott együttműködésben, mégpedig elsősorban a mobilitás és a migráció terén. A vízumliberalizációs cselekvési terveket Ukrajna és Moldova továbbra is a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés tágabb értelemben vett szektora mélyreható és strukturális reformjának eszközeként használta, és mindkét ország jelentős előrehaladást ért el e cselekvési tervek végrehajtásában. 2014 februárjában az Európai Parlament elfogadta és 2014 márciusában a Tanács jóváhagyta a Bizottság azon javaslatát, hogy Moldova kerüljön át az 539/2001/EK rendelet szerinti pozitív listára, és a biometrikus útlevéllel rendelkező moldovai állampolgárok számára biztosítva legyen a vízummentes beutazás a schengeni térségbe.

Ez a fejlemény fontos lépés az emberek közötti kapcsolatok terén, és pozitív lendületet ad a keleti partnerséghez tartozó egyéb partnerországok számára is. Vízumliberalizációs cselekvési tervének februári előterjesztését követően Grúzia jó előrehaladást ért el az első szakaszba tartozó kritériumok megvalósításában. Az EU és Azerbajdzsán közötti vízumkönnyítési megállapodás a novemberi vilniusi csúcstalálkozón került aláírásra, az EU és Azerbajdzsán közötti mobilitási partnerséget pedig decemberben. Az EU és Azerbajdzsán közötti visszafogadási megállapodást 2013 júliusában parafálták. A keleti partnerséghez tartozó országok vilniusi csúcstalálkozóját követően megkezdődtek a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokról szóló tárgyalások az EU és Fehéroroszország között.

A déli szomszédságban is fontos eredmények születtek. Júniusban mobilitási partnerséget írt alá az EU és Marokkó, ami az első ilyen partnerség volt egy déli ENP-partnerrel, majd aláírtak egyet Tunéziával is 2014. március 3-án. Most már az a feladat, hogy megvalósítsák a mobilitási partnerségekben meghatározott projekteket. Decemberben Jordániával is megkezdődtek a mobilitási partnerséggel kapcsolatos tárgyalások. Egy migránsokat szállító hajó tragikus elsüllyedése Lampedusa partjainál arra késztette a Bizottságot, hogy benyújtson egy sor javaslatot[7], amelyeket decemberben megtárgyalt az Európai Tanács[8], és amelyeknek az a céljuk, hogy felgyorsítsák az EU intézkedéseit annak érdekében, hogy a migránsok ne veszítsék életüket a mediterrán térségben.

A déli partnerországokkal a szociális biztonság koordinálása terén is jelentős előrehaladás történt a munkavállalói mobilitással kapcsolatban. A Marokkóval és Izraellel kötött társulási megállapodások rendelkezéseinek megvalósításáról folytatott technikai megbeszélések lezárultak. Algériával és Tunéziával további technikai megbeszéléseket kell tartani.

2.6. Pénzügyi támogatás

Az EU pénzügyi támogatása nélkülözhetetlen segítséget nyújt a partnerországoknak ahhoz, hogy megvalósítsák a közösen elfogadott célkitűzéseket és a reformterveiket. 2007 és 2013 között a partnerek jelentősen nagyobb támogatást kaptak annál, mint ami az eredeti programban szerepelt. A partnerek összesen több mint 13 milliárd EUR-t kaptak. Ez magában foglalt 2,6 milliárd EUR többlettámogatást is, amely többek között a keleti partnerség 2009-ben történő létrehozására, a 2011. évi arab forradalmakra, valamint Palesztina és Szíria folyamatos igényeire válaszul került mobilizálásra.

Csak 2013-ban az ENP-partnerek számára az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközből nyújtott támogatás elérte a 2,56 milliárd EUR-t, amely a legmagasabb éves összegnek bizonyult a teljes hétéves időszak alatt. Ennek részét képezte egy további ösztönzőalapú támogatás (a partnerség, a reformok és az inkluzív növekedés támogatása [SPRING] és a „keleti partnerség” integrációs és együttműködési program [EaPIC] keretében), azoknak az országoknak, amelyek a legjobban elkötelezték magukat a reformok és a fejlődés mellett a valódi és tartós demokrácia terén.

Az EU jelentős forrásokat biztosított a nemzetközi pénzügyi szervezeteken, különösen az EBB-n és az EBRD-n keresztül is, mégpedig a kis- és középvállalkozások számára.

2013-ban az EU befejezte a pénzügyi eszközeinek átvizsgálását a 2014–2020-as évekre vonatkozó modernizált többéves pénzügyi keret kontextusában, beleértve az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközt (ENI) is. Az új eszközön keresztül a szomszédaink gyorsabb és rugalmasabb módon kapják majd a támogatást, valamint lehetővé válik a fokozott differenciálás és az ösztönzők fokozott alkalmazása. A pénzügyi válság és az EU teljes költségvetésének csökkentése ellenére az ENI számára biztosított finanszírozás eléri a 15,4 milliárd EUR-t, ami jól mutatja, hogy az EU milyen fontosságot tulajdonít a régiónak.

A16 ENP-partner számára biztosított finanszírozás nagy részét az ENI adja. Az ENI nagyobb koherenciát biztosít a szakpolitika és a pénzügyi támogatás között, és meghatározza az ösztönzésalapú megközelítés alkalmazásához szükséges mechanizmusokat, hogy ezzel is elősegítse a reformokat a partnerországokban. A támogatást bilaterális, sok országot érintő és határokon átívelő együttműködési programok formájában fogja nyújtani.

2.7. Ágazati együttműködés

Az ENP az ágazati politikákon keresztül konkrét lehetőségek sorát kínálja a partnereknek. Ezek a problémák széles skáláját fedik le. Az EU normáival és szabványaival való konvergencia alapján az ágazati politikai párbeszéd és a szabályozási együttműködés az ENP alapelemei, és az EU politikájának gyakorlati alkalmazását jelentik a szomszédságban. Támogatják a jól irányított intézmények létrehozását célzó reformokat, és azt, hogy minden polgár hozzáférjen a szociális szolgáltatásokhoz, így megfelelő feltételeket teremt az inkluzív gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez.

Az ENP-régióban intenzív volt a politikai aktivitás, ami meghatározza a jövőbeni irányt az energiaügy és a közlekedés terén. A keleti partnerekkel való együttműködésnek továbbra is az Energiaközösség létrehozásáról szóló szerződés adja a fő keretét; a Miniszteri Tanács úgy határozott, hogy 2026-ig meghosszabbítja a szerződést, és üdvözölte Grúzia teljes jogú tagság iránti kérelmét. Megállapodás született számos nagy energiainfrastrukúrával kapcsolatos projektről. Jelentős lépés volt a Déli Gázfolyosó megvalósítása felé, hogy a Shah Deniz II konzorcium 2013 decemberében elfogadta a végső befektetési döntést. Júniusban aláírásra került az EU és Izrael közötti átfogó légi szolgáltatási megállapodás. Az EU–Ukrajna átfogó légi szolgáltatási megállapodás parafálását a vilniusi csúcstalálkozóra időzítették, és Azerbajdzsánnal és Tunéziával is folynak már a tárgyalások.

Számos partner végzett tárcaközi munkát az éghajlatváltozással kapcsolatban, és ennek keretében Jordánia integrált éghajlatváltozási politikát fogadott el. Az EU regionális műszaki segítségnyújtási projekteket indított útjukra (Clima East és Clima South). Ezek a projektek támogatják a partnerek azon erőfeszítéseit, hogy átálljanak a karbonszegény fejlődésre és kialakítsák az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességüket. További szakpolitikai együttműködésre lesz szükség a 2015-ben Párizsban megkötendő új nemzetközi éghajlatváltozási megállapodással kapcsolatos tárgyalásokhoz.

Minden partnerország igen aktívan részt vesz az ENP környezetvédelmi regionális projektjeiben, és ez valódi előrehaladást eredményez az erőforrás-hatékonyabb gazdasági fejlődés és az ágazat egyéb szakpolitikai céljai irányába. A vilniusi harmadik keleti partnerség csúcstalálkozó elismerte a környezet fontosságát, és megállapodás született arról, hogy folytatják a szabályozók közelítését és a szakpolitikai konvergenciát. Öt ENP-ország úgy határozott, hogy bővíti az együttműködését az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel, 2014 májusára pedig UfM miniszteri értekezletet terveznek a környezetvédelemről és az éghajlatváltozásról.

Az ENP-partnerekkel tovább folytatódott a közös tudásbázis és innovációs térség (CKIS) létrehozása, amely az EU és a partnerei között a politikai párbeszéden, a nemzeti és regionális kapacitásépítésen, a kutatási és innovációs együttműködésen és a kutatók nagyobb mobilitásán keresztül teremt kapcsolatokat. A keleti partnerség keretében létrehozásra került egy új, célzott kutatási és innovációs panel, miközben a déli szomszédságban folytatódott az együttműködés az euromediterrán kutatási és technológiafejlesztési együttműködés monitoringbizottsága keretében, az UfM alatt. Örményország, Izrael és Moldova hivatalosan kérte csatlakozását az EU Horizont 2020 kutatási és innovációs programjához, hogy teljes körűen ki tudják használni az EU eddigi legnagyobb kutatási programja által kínált lehetőségeket. 2013 decemberében lezárultak a programhoz való csatlakozásról Izraellel folytatott tárgyalások, miközben 2014 januárjában megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Moldovával.

Az oktatás, a fiatalok és a kultúra továbbra is fontos területei az EU és az ENP-partnerek közötti együttműködésnek, és az Erasmus Mundus keretében 3175 hallgató és tudományos munkatárs cseréjére került sor. A dél-mediterrán partnerországokból származó diákok számára nyitott célzott keret eredményeképpen ezekből az országokból 2013-ban az addig legmagasabb számú hallgató kapott ösztöndíjat és szerezhetett diplomát az EU-ban. A keleti partnerség párbeszéd oktatási minisztereinek Jerevánban tartott ülése rámutatott a korábbi felsőoktatási együttműködési programok eredményeire, és elfogadta az új Erasmus+ program céljait. A Fiatalok lendületben program előnyeit több mint 9600 fiatal és ifjúságsegítő és 710 önkéntes élvezhette a szomszédos országokból. A kultúráról tartott első keleti partnerség miniszteri konferencia megerősítette a kultúra szerepét az emberek, valamint a társadalom és a gazdaság fejlődésében.

A mezőgazdasági és vidékfejlesztési európai szomszédsági program (ENPARD), amely részét képezi az EU-nak a szomszédságában megvalósuló növekedés és stabilitás iránti elkötelezettségének, elismeri a mezőgazdaság fontosságát az élelmiszer-biztonság, a fenntartható fejlődés és a munkahelyteremtés szempontjából a vidéki területeken. Az ENPARD részvételközpontú módszert alkalmaz a szakpolitika alakítására. Ez jól illeszkedik az ENP-országok előtt álló tágabb kihívásokhoz, de a gyakorlati megvalósításához folyamatos politikai támogatásra lesz szükség. Az ENPARD megvalósítása Algériában, Marokkóban és Tunéziában 2014-ben kezdődik. A keleti partnerség párbeszéd keretében a mezőgazdasági és vidékfejlesztési panel első ülésére 2013 májusában került sor, a másodikra pedig 2014 januárjában.  A keleti partnerség miniszteri értekezletét a mezőgazdaságról és a fejlesztésről – az ENPARD megvalósítására összpontosítva – Chișinăuban tartották 2014 januárjában.

A déli szomszédsági partnerországokkal folytatott egészségügyi együttműködést többek között az intervenciós epidemiológiai képzés mediterrán programjának elindítása erősítette, miközben a keleti szomszédok részt vettek a HIV-vel/AIDS-szel foglalkozó agytröszt (HIV/AIDS Think Tank) és civil társadalmi politikai fórum európai uniós értekezletein.

Az EU folytatta a konstruktív együttműködést az integrált tengerpolitika területén az ENP-mediterrán partnerekkel, és átfogó párbeszédet kezdeményezett a Fekete-tenger partja mentén lévő keleti partnerekkel.

2013-ban az EU a programok új generációját fogadta el a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben; ezek közül számos az ENP-partnerek számára is nyitva áll. A megerősített ENP-keret mellett az EU továbbra is aktívan ösztönzi a partnereket arra, hogy vegyenek részt az uniós programokban és ügynökségekben.

2.8. A biztonsági ágazat reformja és a konfliktusok megoldása

Az EU támogatja a korábbi tekintélyelvű rezsimek biztonsági intézményeinek átláthatóbb, elszámoltatható és demokratikusan ellenőrzött biztonsági ágazatokká történő átalakítását.

Az EU jelenleg is számos országban részt vesz a határigazgatásban, a megfigyelő vagy tanácsadó/támogató missziókban, mind keleten (a moldovai határellenőrzést segítő európai uniós misszió [EUBAM Moldova], az Európai Unió grúziai megfigyelő missziója [EUMM Georgia]), mind délen (az Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő missziója [EUBAM Libya], és a rafahi határellenőrzést segítő európai uniós misszió [EUBAM Rafah], valamint az Európai Unió palesztin területeken folytatott rendőri missziója [EUPOL COPPS] Palesztinában). Ezeket a missziókat, amelyek végrehajtása többnyire a KBVP keretében történik, hosszú távú programok is kiegészítik, melyeknek célja a kapacitásépítés és az intézményi reformok előkészítése. Délen már számos országgal megvalósult az együttműködés. Tunéziában európai szakemberek szakértői értékelést készítettek a rendőrségről, amely alapul szolgál majd a nemzeti stratégiai orientációk meghatározásához. Az EU a nemzeti biztonsági és stabilizációs eszközök kifejlesztését is támogatja Libanonban.

Keleten arra ösztönzi a partnerországokat, hogy „reformálják meg a biztonsági és rendfenntartó ágazatokat (a rendőrséget is beleértve), és alakítsanak ki demokratikus ellenőrzést a fegyveres és biztonsági erők felett”.[9]Moldova esetében a biztonsági és rendfenntartó ágazatok reformját 2013-ban kezdeményezték, 2014-től kezdve pedig az EU által az ENI keretében nyújtott támogatás a rendőrségre és a határigazgatásra fog fókuszálni. A keleti partnerség rendőrségi együttműködési programja mellett 2013-ban létrehozásra került egy új, a KBVP keretében folytatott együttműködéssel foglalkozó panel a keleti partnerség „multilaterális nyomvonala” alatt. Ez a panel a KBVP-ügyekre fog fókuszálni, hogy segíteni tudjon a keleti partnereknek a kapacitásaik és a KBVP-missziókhoz és -műveletekhez nyújtott hozzájárulásuk növeléséhez, valamint információkat osszon meg a keleti partnerség országai, a tagállamok és az uniós intézmények között.

Az EU a nemzetközi konfliktusmegoldó fórumoknak is aktív partnere maradt, mint például a genfi nemzetközi tárgyalásoknak, az 5+2 tárgyalásoknak, és továbbra is teljes támogatást nyújt az EBESZ által vezetett minszki csoportnak. Az EU dél-kaukázusi és a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselője elősegítette a párbeszédet a felek között.

Ami a közel-keleti békefolyamatot illeti, az EU továbbra is teljes mértékben támogatta az izraeliek és a palesztinok között az Egyesült Államok vezetésével zajló közvetlen tárgyalásokat, és többször is kifejezésre juttatta, hogy készen áll minden rendelkezésére álló eszközzel támogatni a feleket egy átfogó megállapodás megkötésében a végleges jogállással kapcsolatos valamennyi ügyben. A Tanács 2013. decemberi következtetéseiben az uniós külügyminiszterek megállapodtak egy példa nélküli európai politikai, gazdasági és biztonsági támogatási csomag nyújtásáról mindkét félnek a végleges jogállásról szóló megállapodással összefüggésben. Az EU továbbra is támogatja a palesztin intézményfejlesztést és kormányzást, a magánszektor fejlesztését és a humanitárius segélyeket. Az EU fenntartotta az EUBAM Rafah misszió kapacitását is, hogy ismét alkalmazni lehessen a rafahi átkelőhelyen, amint azt a politikai és biztonsági feltételek lehetővé teszik.

3. Az ENP keleti és déli dimenziója

3.1. Keleti partnerség

2013-ban fokozódott az EU és kelet-európai partnerei – Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, a Moldovai Köztársaság, Örményország és Ukrajna – közötti együttműködés. Számos partnerország fontos lépéseket tett az EU-val kialakítandó szorosabb politikai társulás és gazdasági integráció felé. Jelentős mérföldkő volt a 2013. november 28–29-én a litvániai Vilniusban tartott harmadik keleti partnerség csúcstalálkozó. Ez jó alkalom volt arra, hogy számba vegyék a Varsóban tartott második keleti partnerség csúcstalálkozó óta elért előrehaladást, és kijelöljék az utat a következő két évre. Miközben a keleti partnerség következő fázisát nagyobb differenciálás fogja jellemezni a kétoldalú kapcsolatokban, tovább kell fejleszteni a mind a hat partnerországra vonatkozó közös napirendet is. Ami a jövőt illeti, a keleti partnerség multilaterális nyomvonala meg fogja erősíteni a kétoldalú nyomvonal céljait és célkitűzéseit, miközben ösztönzi a párbeszédet és az együttműködést egy sor olyan közös problémában, amelyet a keleti partnerség négy tematikus platformjának munkaprogramja határoz meg. Ebben a vonatkozásban elengedhetetlenek a többoldalú miniszteri kapcsolatok, és az egyik prioritás az informális keleti partnerség párbeszédek folytatása lesz. Ezek az értekezletek kiváló eszköznek bizonyultak arra, hogy rendszeres, informális eszmecseréket kezdeményezzenek a külügyminiszterek között mind a keleti partnerség napirendjéről, mind a mindenkit érintő külpolitikai kérdésekről, ezáltal hozzájárultak a politikai és biztonságpolitikai konvergencia és hatékonyság erősítéséhez a külpolitika terén. Ehhez hasonlóan keresni kell a lehetőségét az ágazatspecifikus miniszteri értekezleteknek is, amelyek a 2013-ban tartott közlekedési és igazságügyi miniszteri értekezlet mintájára történnének.

A 2011. májusi, ENP-ről szóló közleményben[10] a Bizottság és a főképviselő rámutattak, hogy azok az értékek, amelyekre az Európai Unió épül – szabadság, demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság – a politikai társulás és a gazdasági integráció folyamatának is központi részeit alkotják. Ezek ugyanazok az értékek, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke is felsorol, és amelyekre a 8. és a 49. cikk épül.

A következő években folyó további munka prioritásait az e közleményhez csatolt, A Keleti partnerség végrehajtása 2013 című jelentés tartalmazza részletesen.

3.2. Partnerség a dél-mediterrán térséggel a demokráciáért és a közös jólétért

Az arab világ korábbi eseményeire reagálva 2011-ben az EU felajánlotta mediterrán partnereinek a partnerséget a demokráciáért és közös jólétért.[11] A 2012-ben elfogadott ütemterv meghatározta a partnerség keretében követendő célokat. A megvalósítását azonban 2013-ban nagymértékben befolyásolták a dél-mediterrán térség folyamatos és nagy horderejű politikai fejleményei.

Politikai értelemben a 2013. évre az egyre összetettebb és sokrétűbb helyzetek voltak jellemzők a déli szomszédság országaiban, amelyeknek a regionális integrációja újabb akadályokba ütközött. Az elhúzódó szíriai konfliktus továbbra is befolyásolta az egész régió helyzetét, és továbbgyűrűző hatásai a szomszédos országok politikai stabilitását is veszélyeztették. A régióban menekültáradat indult meg; 2,5 millió ember menekült el Szíriából a szomszédos országokba.

A politikai és vallási polarizáció számos földközi-tengeri országot érint, mint például Egyiptomot is, ahol a júliusi események Murszi elnök menesztéséhez vezettek. Bár folytatódott a demokrácia intézményes alapjainak lerakása és megerősítése, néhány országban belső politikai konfliktusok nehezítették a folyamatot. Az EU ennek ellenére szilárdan folytatta, sőt fokozta a dél-mediterrán országokkal fennálló együttműködést és a részükre biztosított támogatást a bilaterális politikai párbeszédek és támogatási programok keretében rendelkezésre álló mechanizmusokon keresztül.

A következő években folyó további munka prioritásait az e közleményhez csatolt, A partnerség a demokráciáért és a közös jólétért végrehajtásáról 2013 című jelentés tartalmazza részletesen.

4. Az EU mint diplomáciai szereplő és a biztonság őre

Az ENP-t a stabilitás, a biztonság és a fenntartható fejlődés ösztönzése hívta életre, ami továbbra is az EU fő céljai közé tartozik. A biztonság a lehető legszélesebb értelemben átlátható és elszámoltatható kormányzást, az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartását, valamint gazdasági és foglalkoztatási kilátásokat igényel.

Az EU és a szomszédságban lévő partnerei hosszas és újonnan felmerülő biztonsági kihívásokkal állnak szemben egy gyorsan változó és összetett geostratégiai környezetben. A súlyos biztonsági kihívások közé tartozik a terrorizmus és a szervezett bűnözés, mely magában foglalja emberek, kábítószerek és lőfegyverek csempészését is. Az instabil biztonsági helyzet, amely számos olyan „befagyott konfliktussal” párosul, amely miatt az EU és a partnerei nem tudják teljes mértékben learatni az ENP keretében folytatott együttműködés gyümölcseit, aláhúzza annak szükségességét, hogy az EU erősítse a biztonsághoz nyújtott hozzájárulását a régióban, és ezzel a saját biztonságát is fokozza. Ez az EU és számos partnerének közös érdeke, még azoké is, akik eddig kevés hajlandóságot vagy képességet mutattak arra, hogy teljes mértékben együttműködjenek az EU-val a megújított ENP keretében. Egyértelmű azonban, hogy a regionális biztonsági kihívások terén szorosabb együttműködésre van szükség. Az EU-nak, valamint kétoldalú erőfeszítéseken keresztül a tagállamainak határozottan kell fellépniük a külső konfliktusokkal és válságokkal kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szerint, azzal a céllal, hogy megelőzzék és kezeljék a konfliktusokat és azok okait.

A közös válságkezelést erősíteni lehet a partnerek KBVP-missziókban való részvételének tovább ösztönzésével és könnyítésével. Folytatni kell a KBVP-missziókban való részvételről szóló keretmegállapodások végrehajtását, amelyeket az EU Grúziával, Moldovával és Ukrajnával kötött. Folytatni kell a megbeszéléseket a lehetséges keretmegállapodásokról és a KBVP-missziókban való részvételről, különösen Jordániával és Marokkóval.

Ahhoz, hogy az ENP megfelelő maradjon a partnerek számára a folyamatos és multiplikálódó politikai, gazdasági és biztonsági válságok közepette is, az EU-nak az ENP-n keresztül meg kell ragadnia azokat a lehetőségeket, amikor intézkedéseket tehet a diplomácia, a konfliktusok megelőzése és a közvetítés alapján. Az ilyen intézkedésnek elő kell segítenie a hagyományos biztonsági lehetőségeket is, például a katonai tanácsadás és kiképzés terén, a rendőrség, az igazságszolgáltatás és határigazgatás területén, és ahol lehet, a vonatkozó szerződések keretében segítenie kell a partnereket a tágabb biztonsági kihívásokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségeik megvalósításában. Így különösen, az EU-nak nagyobb figyelmet kell fordítania a reformok támogatására annak érdekében, hogy átláthatóbb, elszámoltatható és demokratikusan ellenőrzött biztonsági ágazat jöjjön létre, és olyan környezet alakuljon ki, amely lehetővé teszi a demokráciát és az inkluzív növekedést mind keleten, mind délen.

Az EU támogatása akkor tud hatékony és fenntartható maradni, ha nagyobb konzisztencia alakul ki az átfogó stratégiai és politikai kétoldalú célok között, beleértve a KBVP-t és a partnerországokkal folytatott együttműködést is. A külső konfliktus- és válságkezeléssel kapcsolatos átfogó uniós megközelítés[12] lehetővé teszi az EU számára, hogy a válságban vagy válságot követő helyzetben lévő ENP-partnerek konkrét igényeihez alakítsa a válaszát, felhasználva minden meglévő szakpolitikai és pénzügyi eszközét. Az EU eszközeinek koherensebb és összehangoltabb használata, ideértve a tagállamok kétoldalú tevékenységét a szomszédságban lévő partnerekkel, javítani fogja az EU képességét arra, hogy válaszoljon a rövid és hosszú távú kihívásokra és a régió igényeire.

5. Következtetések

Az ENP a folyamatos együttműködés politikája. A szakpolitika értéke nem csak az egyes komponensek eredményeiben található (pl. politikai reform/demokratizálás, piaci integráció, jobb mobilitás és emberek közötti kapcsolatok, valamint ágazati együttműködés). Ezenkívül az átmeneti vagy akár válsághelyzetben lévő országokat/társadalmakat az EU-hoz köti, olyan értékek és szabványok ajánlása révén, amelyek irányítják a reformtörekvéseiket, és általában véve olyan hálózatok létrehozása révén, amelyek az EU-hoz, mi több, a többi partnerhez kapcsolják őket. Ez a keretrendszer arra szolgál, hogy az EU és a partnerei számára biztosított demokrácia, szabadság, prosperitás és biztonság elérése és megvédése érdekében tevékenykedjünk. Noha ez a szakpolitika és eszközei megfelelőségének folyamatos ellenőrzését igényelheti, nyomós okok szólnak amellett, hogy ez maradjon az EU-nak a szomszédaival fenntartott kapcsolatainak a kerete az elkövetkező években.

Ugyanakkor az EU-nak erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy több koherencia legyen az EU szakpolitikai célkitűzéseiben, és jobb módszereket kell találnia a válságok megelőzésére és a gyorsan változó helyzetek megoldására, azáltal, hogy ehhez igazítja a döntéshozási eljárásait és szükség esetén újabb politikai eszközöket használ. Az EU-nak és a tagállamainak arra kell összpontosítaniuk, hogy hogyan tudna az EU jobban reagálni a szomszédságban előforduló fejleményekre, és válaszolni a partnerek változó igényeire.

Az EU célja továbbra is az, hogy az ENP minden partner számára megfelelő és hatékony legyen, azok számára is, akikre nyomás nehezedik, és konfliktusokkal küzdenek. Az ENP-nek hatékonyan hozzá kell járulnia a konfliktusok megelőzéséhez, kezeléséhez és megoldásához, és biztosítania kell a megfelelő ösztönzőket a partnerek számára ahhoz, hogy tovább haladjanak a demokratikus, gazdasági és szerkezeti reformok útján.

[1]               Ezt a közös közleményt az alábbi dokumentumok kísérik: tizenkét országjelentés, melyek az ENP 2013. évi végrehajtását értékelik azokban az országokban, amelyekkel ENP cselekvési tervről vagy ennek megfelelő dokumentumról született megállapodás; két regionális jelentés a keleti partnerség és a partnerség a demokráciáért és a közös jólétért 2013. évi végrehajtása terén elért eredményekről; valamint egy statisztikai melléklet.

[2]               Az európai szomszédság Algériát, Azerbajdzsánt, Egyiptomot, Fehéroroszországot, Grúziát, Izraelt, Jordániát, Libanont, Líbiát, Marokkót, a Moldovai Köztársaságot (a továbbiakban: Moldova), Örményországot, Palesztinát (az e dokumentumban használt megnevezés nem jelenti Palesztina államként való elismerését, és nem sérti a Palesztina államként való elismerésére vonatkozó álláspontokat), Szíriát, Tunéziát és Ukrajnát foglalja magában.

[3]               SEC(2014)200.

[4]               A Tanács következtetései Ukrajnáról, a Külügyek Tanácsának 2014. február 10-i brüsszeli értekezlete.

[5]               JOIN(2013) 22/2, A szíriai válság átfogó uniós megközelítése felé.

[6]               COM(2008) 394 végleges, „Gondolkozz előbb kicsiben!”. Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act”.

[7]               COM(2013) 869 final számú közlemény a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról.

[8]               Az Európai Tanács 2013. december 19–20-i következtetései, EUCO 217/13.

[9]           Lásd A keleti partnerség ütemterve – 2012–2013, SWD(2012) 109 final.

[10]              COM(2011) 303, 2011.5.25., Az átalakuló szomszédság új megközelítése.

[11]             COM(2011) 200, 2011.3.8., Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért .

[12]             JOIN(2013) 30 final, Az EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében.