Bevezetés

Az instabil régiókból származó ásványok nemzetközi kereskedelme szerepet játszhat az erőszakos konfliktusok erősítésében és fenntartásában. Bár az ilyen kereskedelem ritkán tartozik a kiváltó okok közé, mégis jelentős pénzügyi eszközöket biztosít a fegyveres mozgalmak számára harcképességük fenntartásához, és ez súlyos következményekkel jár az erőszakos események által érintett emberek millióira nézve.

E probléma legkomolyabb formában Afrikában jelentkezik, különösen a Nagy-tavak régiójában. A Heidelberg Intézet[1] jelentése szerint az általa számon tartott közel 400 konfliktus mintegy 20%-ában kapcsolat van a természeti erőforrások és a konfliktusok között: az erőforrásokkal kapcsolatos konfliktusok jelenleg igen gyakoriak Afrikában (27 eset) és az amerikai kontinensen (21 eset), ugyanakkor kevésbé gyakoriak Ázsiában és Óceániában (11 eset), a Közel-Keleten és a Maghreb-országokban (7 eset), valamint Európában (4 eset). Általános szinten nézve a globális helyzet nem statikus, és továbbra is fennáll az olyan elmélyülő vagy új konfliktusok kockázata, amelyben szerepet játszanak a természetes erőforrások.

Az ásványok kitermelése és a konfliktusok közötti kapcsolódási pontok felszámolása összetett kihívást jelent. Elsőként a problémák kiváltó okait és okozati összefüggéseit kell azonosítani, valamint a konfliktusokat előidéző helyzeteket és a strukturális gyengeségeket, ezek dinamikáját, továbbá a különböző érintettek szerepét. A megoldásoknak figyelembe kell venniük az instabilitást fokozó tényezőket, közelebbről a gyenge kormányzást, a biztonság hiányát, a jogállamiság biztosítására való képtelenséget, a szegénységet, a hiányzó szolgáltatásokat és infrastruktúrát, a burjánzó korrupciót és a fennálló politikai és területi vitákat, továbbá – belföldi, nemzetközi, politikai, kereskedelmi és oktatási jellegű – fellépések széles körét kell magukba foglalniuk, melyek közül számos már folyamatban van.

A területre vonatkozó esetleges új, kereskedelmi vonatkozású uniós fellépést e tágabb kontextusban kell elhelyezni, valamint az új fellépésnek ki kell egészítenie az EU külpolitikai és fejlesztési együttműködési kezdeményezéseit. Az uniós vállalkozások helyzetére is tekintettel kell lennie, akárcsak az ezekre vonatkozó uniós szakpolitikákra.

Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak ezen közös közleménye e megfontolásokat tükröző kezdeményezéseket mutat be. Azon az állásponton alapul, hogy a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekben működő vállalkozások felelősségteljes magatartása erőteljes és kedvező társadalmi-gazdasági szerepet tölthet be az érintett térségekben. A 2011. és 2012. évi közleményre[2] támaszkodik, amelyekben a Bizottság felvázolta, hogy fel kívánja tárni az átláthatóság javításának módjait; ezek közé tartozik az ellátási lánc egészére kiterjedő kellő gondosság alkalmazása olyan helyzetekben, amikor a nyersanyag-kitermelő iparágból származó bevételt háborúk vagy belső konfliktusok finanszírozására használják fel a természeti erőforrásokban gazdag fejlődő országokban.

 

E közlemény a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany[3] felelősségteljes importőrei körében az ellátási láncra irányadó kellő gondosságra vonatkozóan alkalmazott öntanúsítás uniós rendszerének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletet kíséri[4]. Olyan kísérő intézkedéseket ismertet, amelyek erősítik majd a rendelet hatását, továbbá nyilvános konzultáción, az érdekelt felek részvételével tartott megbeszéléseken és egy 2013-ban lefolytatott hatásvizsgálaton alapuló integrált uniós megközelítést mutat be[5].

A közleményben ismertetett integrált megközelítés három fő kérdéssel foglalkozik: az ónnal, tantállal, volfrámmal és arannyal való kereskedés lehetőségeinek csökkentése a konfliktus által érintett területeken működő fegyveres csoportok körében; annak megkönnyítése, hogy az uniós szereplők – különösen az ellátási lánc downstream szakaszában – képesek legyenek megfelelni a kellő gondosságra vonatkozó meglévő kereteknek; továbbá a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből – így jelenleg a Nagy-tavak régiójából –beszerzett négy említett ásvány globális piacain tapasztalható torzulások csökkentése.

1.        Előzmények

1.1.      A természeti erőforrások fejlesztést előmozdító szerepe

 Az ásványinyersanyag-kitermelő iparág képes világszerte jelentős mértékben hozzájárulni a gazdasági fejlődéshez. Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetének jelentése szerint[6] a bányászati termelés Afrikában a GDP mintegy 24%-át, Latin-Amerikában, illetve Ázsiában pedig annak 9,9%-át, illetve 20,4%-át teszi ki. Afrikában[7] található a világ ásványkincs-készletének 30%-a, az arany-, platina-, gyémánt- és mangántartalékok esetében pedig még magasabb ez az arány. Az ázsiai és csendes-óceáni országok a volfrám, nikkel, réz, ón és vas érceinek fő kitermelői közé tartoznak, és a világ fémkohóinak jelentős része ezekben az országokban működik. Az ásványok exportálásából Latin-Amerikában[8] – különösen Bolíviában, Kolumbiában, Peruban és az utóbbi időben Guatemalában – szintén jelentős gazdasági haszon származik.

Ugyanakkor a természeti erőforrásokban igen gazdag országok között számos olyan van, amely az ENSZ humán fejlettségi mutatója tekintetében alacsony szinten áll. Erre egy magyarázat az lehet, hogy az erőforrások kitermelése számos kockázattal és kihívással jár a fejlesztés tekintetében; így például a korrupció fokozott kockázatával, a magasabb hozzáadott értékű gazdasági tevékenységek vonatkozásában jellemzően kiszorító hatással járó erőforrás-kivitellel, valamint a fokozott környezeti károkkal. A nyersanyag-kitermelés gyakran áll kapcsolatban a konfliktusokkal és az instabilitással - a közlemény e kérdést tárgyalja.

Az említett kockázatoknak a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás javítása révén való csökkentésének szükségessége globális szinten a figyelem előterébe került. E törekvésre három figyelemre méltó, az ENSZ által támogatott példát emelünk ki, amelyek a gyémántokra, a kitermelő iparág pénzügyi átláthatóságára, valamint veszélyeztetett növény- és állatfajokra (ezen belül a fára) vonatkoznak:

2000-ben az ENSZ Közgyűlése egyhangúlag elfogadott egy határozatot, amelyben elítélte a konfliktusok gyémántkereskedelemből való finanszírozását, és globális tanúsítási rendszer létrehozását támogatta, amely a kimberley-i folyamat tanúsítási rendszeréhez vezetett (a továbbiakban: a KF tanúsítási rendszere). Az EU a rendszert a 2368/2002/EK rendelet révén hajtja végre. A fenntartható fejlődésről szóló, 2002-es világ-csúcstalálkozón elindították a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI), amelynek célja a korrupció csökkentése volt annak ösztönzése révén, hogy a természeti erőforrások kiaknázása tekintetében nyilvános bejelentéstétel vonatkozzon a vállalkozások által a kormányzatok számára juttatott összegekre. A 2013/34/EU uniós irányelv rendelkezéseket tartalmaz a nyersanyag-kitermelő és a fakitermelő ágazat pénzügyi átláthatóságának előmozdítására. A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló 1973-as egyezménnyel (CITES) összhangban az EU elfogadta a 995/2010/EU rendeletet, amely a fát és fatermékeket az EU-ban piaci forgalomba bocsátó piaci szereplőket kellő gondosság gyakorlására kötelezi az illegális faszállítás megakadályozása érdekében.

Az e területeken szerzett tapasztalatok felhasználhatók a konfliktusok sújtotta térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzésének előmozdítását célzó integrált uniós megközelítés kialakításához. A kellő gondosság révén a vállalkozások biztosíthatják, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat és nem járulnak hozzá a konfliktusok súlyosbodásához[9], továbbá elősegítik a kitermelési ágazat megfelelőbb irányítását. Mindazonáltal a kellő gondosságot oly módon kell ösztönözni, hogy elkerülhető legyen a jogszerű bányászati tevékenység és az ezzel kapcsolatos kereskedelem akadályozása a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekben.

1.2.      A felelősségteljes beszerzésre vonatkozó meglévő nemzetközi kezdeményezések

A felelősségteljes beszerzés fogalma szerepel az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásának frissített változatában[10], és összhangban áll az üzleti és emberi jogok tekintetében irányadó 2011. évi ENSZ-alapelvek[11] céljaival és elveivel is. Mindkettő arra kívánja ösztönözni a vállalkozásokat, hogy azok proaktívan és utólag, a kellő gondosság néven ismert folyamatos eljárás révén ellenőrizzék, hogy kereskedelmi tevékenységeik nem játszanak-e szerepet hozzá a konfliktusok és kedvezőtlen hatások súlyosbodásában.

A legmagasabb nemzetközi szinten az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1952 (2010) számú határozata kifejezetten a Kongói Demokratikus Köztársaságra és a Nagy-tavak régió vele szomszédos egyéb országaira összpontosít, felszólítva a kellő gondosság kivetésére az ellátási lánc kezelése tekintetében. 2013 júniusában a G8-ak vezetői kinyilvánították elkötelezettségüket[12] a nyersanyag-kitermelő ágazatok átláthatóságának javítása, valamint a konfliktusok által érintett térségekből származó, konfliktusokban nem érintett ásványok felelősségteljes beszerzésének támogatása mellett. A G8-ak emellett bejelentették a Burkina Fasóval, Ghánával, Guineával, Kolumbiával, Mongóliával, Mianmarral (Burma), Peruval és Tanzániával folytatandó partnerségeket, amelyek révén a szakpolitikai reformok támogatása érdekében fokozott együttműködés valósul meg a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás terén.

Az EU aktív szerepet vállal a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekkel kapcsolatos OECD-kezdeményezésben, azaz a kellő gondosságról szóló útmutatásban[13] , továbbá az OECD 2011-es miniszteri ülésén elkötelezte magát az ebben rögzítetteknek való megfelelés előmozdítása mellett. Az útmutatás célja, hogy segítséget nyújtson a vállalkozások számára az emberi jogok tiszteletben tartásához, valamint annak elkerüléséhez, hogy az ónnal, tantállal, volfrámmal és arannyal kapcsolatos beszerzési gyakorlatuk révén hozzájáruljanak a konfliktusokhoz. Hatályát nézve az egész világra kiterjed és olyan eljárásról rendelkezik, amely során a vállalkozások önkéntes alapon ellenőrzési és átláthatósági rendszert valósítanak meg az ásványokra vonatkozó beszerzési láncuk tekintetében: az ellátási lánccal kapcsolatos kockázatok azonosítása, értékelése és kezelése érdekében információkat gyűjtenek és juttatnak el a közvetlen vásárlók számára többek között a származási bányáról, a kereskedelmi útvonalakról és feltételekről. Az ellátási lánc meghatározott pontjain független harmadik fél által végzendő ellenőrzést kell lefolytatni. A vállalkozásoknak az intézkedéseik iránti közbizalom előmozdítása érdekében éves jelentést kell közzétenniük szakpolitikáikról és gyakorlataikról.

2010-ben az Egyesült Államok elfogadta a tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló Dodd–Frank-törvényt, röviden a Dodd-Frank-törvényt. Ennek 1502. szakasza bevezeti az ellátási lánc átláthatóságát azáltal, hogy a termelési folyamataik során "konfliktusövezetekből származó ásványokat"[14] felhasználó, az Egyesült Államok tőzsdéin jegyzett vállalkozásokat az érintett ásványok származási helyének bejelentésére és a kellő gondosság megfelelő szintjének megvalósítására kötelezi Az 1502. szakasz rendelkezései 2014. május 31-étől kezdődően végrehajthatóak, amely időpontig bezárólag az érintett vállalkozásoknak be kell nyújtaniuk az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyelete számára első éves jelentésüket a konfliktusövezetekből származó ásványokról. Bár a jogszabály alkalmazási köre formálisan az Egyesült Államok tőzsdéin jegyzett vállalkozásokra korlátozódik, jelentős hatást gyakorol külföldön, ezen belül az EU-ban is, főként a globális ellátási láncok révén, mivel az Egyesült Államok tőzsdén jegyzett vállalkozásainak szállítóit a kellő gondossággal kapcsolatos információk benyújtására szólítják fel.

2010-ben a közép-afrikai országok állam- és kormányfői – Nagy-tavak Régió Nemzetközi Értekezlete keretében – elkötelezték magukat a természeti erőforrások illegális kiaknázásával szembeni küzdelem mellett, valamint regionális kezdeményezést fogadtak el a természeti erőforrásokról, hat e kezdeményezést szolgáló eszközzel egyetemben, melyek a következők: regionális tanúsítási mechanizmus elfogadása; a nemzeti jogszabályok harmonizációja; az ásványok mozgására vonatkozó regionális adatbázis; a kisüzemi bányászat ágazatának formalizálása; az EITI ösztönzése, valamint a visszaélések nyilvánosságra hozatalának mechanizmusa. E regionális kezdeményezés eredményeképpen 2012-ben a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda jogszabályt fogadott el, amely a kellő gondosságról szóló OECD-útmutatáson alapuló kellő gondossági követelményeket állapított meg gazdasági szereplőikre vonatkozóan. Más közép-afrikai országok szintén megkezdték a Nagy-tavak Régió Nemzetközi Értekezlete által létrehozott keret végrehajtását.

E három kezdeményezés további, specifikusabb állami és magánszektorbeli kezdeményezések kialakítását eredményezte vagy ösztönözte. Nem kimerítő jellegű felsorolásban a következők tartoznak ide: a Nemzetközi Ónkutató Intézet kezdeményezése az ón ellátási láncáról, az igazolt kereskedelmi láncokról szóló kezdeményezés, a konfliktusokban nem érintett kohók programja, analitikai ujjlenyomat, megoldások a remény érdekében, a konfliktusokban nem érintett ónról szóló kezdeményezés, a köz-és a magánszféra szövetsége az ásványok felelősségteljes kereskedelme érdekében, PROMINES, a kereskedelmi központokról szóló kezdeményezés, az Arany Világtanácsának konfliktusokban nem érintett aranyra vonatkozó normája, a London Bullion Market Association szabványra vonatkozó listája ("good delivery"), valamint a Felelősségteljes Ékszerek Tanácsának gyakorlatai és normái.[15]

1.3.      Az uniós vállalkozások működési környezete

Az 1. ábra egyszerűsített formában mutatja be az ásványok és a fémek ellátási láncát. Az upstream tevékenységek közé tartozik a kitermelés, a kereskedelem és a kiolvasztás, ezeket a termelő országban végzik. A konfliktusok által érintett országok többségében a kiolvasztás harmadik országban zajlik. A downstream tevékenységek közé tartozik a kereskedelem, a további átalakítás és a fogyasztók körében értékesített végtermék kialakítása. Számos különböző iparág – többek között a gépjárműipar, az elektronika, az űrtechnika, a csomagolóipar, az építőipar, a világítástechnika, az iparigép- és szerszámgyártás, valamint az ékszeripar – foglalkozik az ón, a tantál, a volfrám és az arany kereskedelmével vagy feldolgozásával. Ez potenciálisan mintegy 880 000 uniós vállalkozást jelent, többségükben kis- és középvállalkozásokat. A rendelet kapcsán végzett hatásvizsgálat becslése szerint mintegy 300 uniós kereskedő és mintegy 20 kohók/finomító importálja az említett négy ásvány érceit, illetve az azokból származó fémeket és több mint száz uniós alkatrész-gyártó folytat ilyen fémimportot. Globális szinten mintegy 140 aranyfinomító működik, és 280 kohó foglalkozik a másik három ásvány feldolgozásával.

1. ábra

    

A konfliktusok által érintett régiókból számrazó ásványok iránt továbbra is van kereslet a kohók/finomítók körében. E piaci szereplőknek módjában áll meghatározni a vásárolt ásvány eredetét. Az ellátási lánc utolsó olyan szintjét jelentik, ahol technikailag lehetséges visszamenőlegesen azonosítani az ásványok eredetét és ahol elő lehet mozdítani a felelősségteljes beszerzői magatartást a termelő országokban. A kellő gondosságra vonatkozó meglévő kezdeményezések felismerik a felelősségteljes kohókkal való együttműködés előnyét. Az Európai Bizottság saját felmérése szerint világszinten az ón, a tantál és a volfrám feldolgozását végző kohók csupán 16%-a, uniós szinten pedig 18%-a követi a kellő gondosság elvét. A világ aranyfinomítóinak kb. 40%-a, az uniós aranyfinomítóknak pedig 89%-a vesz részt a kellő gondosság valamilyen rendszerében.[16]

Bár a kellő gondosságról szóló OECD-útmutatás keretet biztosít az intézkedésekhez, a megfelelésre irányuló jelenlegi erőfeszítések töredezettek, az érdeklődő vállalkozásokat pedig korlátozott számú kezdeményezés ösztönzi a fellépésre. A nyilvános konzultációra válaszoló downstream szereplők fele érdeklődést mutatott a felelősségteljes beszerzés és az ellátási láncra vonatkozó kellő gondosság követése iránt, illetve erre vonatkozó jogi kötelezettsége áll fenn, elsősorban a Dodd-Frank-törvényből eredően. A megfelelés nem szabályozási jellegű ösztönzői közé tartoznak a társadalmi felelősséggel kapcsolatos vállalati politikák, a vállalati arculat valamint a fogyasztói kereslet.

Egy 2013-as felmérés[17] szerint nem széles körű az Unióban a kellő gondosság követése. Az európai tőzsdéken jegyzett, az uniós jogszabály közvetlen hatálya alá nem tartozó vállalatoknak csupán 12%-a tesz említést a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről honlapján. Ezt részben az magyarázza, hogy a kellő gondosságról szóló OECD-útmutatás, a Dodd-Frank-törvény és a Nagy-tavak Régió Nemzetközi Értekezlete által létrehozott keret újabb keletű, ám emellett az is, hogy az uniós vállalkozások kihívásokkal szembesülnek a végrehajtás terén (pl. az ellátási lánc hossza, a gazdasági szereplők nagy száma, az ismeretek hiánya miatt). Ugyanakkor 150 000-200 000 uniós vállalkozás – főként dowstream gazdasági szereplők – vesz részt az Egyesült Államok tőzsdéin jegyzett 6000 érintett vállalat ellátási láncában.

A Nagy-tavak régiójának konkrét esetében további kapacitásépítés szükséges a régióban ahhoz, hogy biztosítható legyen a Nagy-tavak Régió Nemzetközi Értekezlete által létrehozott keret sikeres végrehajtása. A Dodd-Frank-törvénynek való megfelelés további kihívást jelent. Vannak arra mutató jelzések, hogy e törvény visszatartó hatást gyakorolt a Nagy-tavak régiójából származó ásványok beszerzésére, függetlenül attól, hogy ezeket jogszerű módon vagy jogellenesen termelik-e ki[18]. Egyes érintett vállalkozások kockázatkerülő stratégiát alkalmaznak, és kizárólag a régión, vagy akár az egész afrikai kontinensen kívüli bányákból szereznek be nyersanyagot. A "konfliktusokban nem érintett" ásványok nehezen jutnak el az Egyesült Államok vagy az EU piacaira, és a kereskedelemben ezekért gyakran a piaci árnál kevesebbet fizetnek. A kereskedelem visszaesése a helyi megélhetési források apadásához vezet, miközben az érintett területeken szűkösek az alternatív foglalkoztatási lehetőségek, különösen a kisüzemi és kis volumenű bányászat esetében.

A felelősségteljes beszerzést előmozdítani kívánó integrált uniós megközelítésnek a meglévő kezdeményezésekre kell támaszkodnia és támogatnia kell a kellő gondosságról szóló OECD-útmutatás szélesebb körű követését. Ösztönöznie kell a jobb megfelelést a kohók körében, az EU-n kívülieket is beleértve, valamint lehetővé kell tennie a kellő gondossággal kapcsolatos információk megfelelőbb áramlását az ellátási lánc alsóbb szintjei felé, viszonylag alacsony költségek mellett[19].

1.4.      Meglévő uniós külpolitikai, fejlesztési és egyéb szakpolitikai intézkedések

Az ásványok kitermelése és a konfliktusok közötti kapcsolódási pontok felszámolása átfogó megközelítést igényel, amely foglalkozik a probléma kiváltó okaival: a konfliktussal, a gyenge kormányzással és a fejlesztési hiányosságokkal. E problémák kezelése az EU külső tevékenységének részét képezi, és a változtatási programról szóló 2011-es közleményben[20] ismertetettek szerint a fejlődő országok szegénység felszámolására irányuló erőfeszítéseinek támogatására szolgáló uniós stratégia konkrét célját szolgálja. E program kiemelt hangsúlyt fektet a jó kormányzásra, az emberi jogokra, valamint az inkluzív gazdasági növekedésre. Ösztönzi az együttműködést nem csupán az EU fejlesztési partnereivel, azaz a fejlődő országok kormányaival, hanem a magánszektorral és a nemzetközi szervezetekkel, így az ENSZ-szel is. A program végrehajtása során az EU különös figyelmet fordít a civil társadalom szerepére, a helyi közösségek helyzetének megerősítésére, valamint az átlátható és elszámoltatható döntéshozatali eljárásokra.

Szintén e problémát érintő kezdeményezés a földhöz és a természeti erőforrásokhoz kapcsolódó konfliktusokkal foglalkozó EU–ENSZ partnerség[21]; ezt az EU a Stabilitási Eszköz révén támogatja, és e partnerség keretében harmadik országok a természeti erőforrásokkal kapcsolatos konfliktusok megelőzése és kezelése céljából közös segítségnyújtásban részesülnek. A partnerségen keresztül az EU intézményközi megközelítést fejleszt ki az ENSZ-szel az érintett ágazatban, az ENSZ főtitkárának "A konfliktusok utáni béketeremtés" címmel kiadott jelentésével összhangban (2012).

Az EU koherens és integrált stratégiával rendelkezik a nyersanyagokhoz való európai uniós hozzáférés tekintetében. A nyersanyag-politikai kezdeményezés[22] és a nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs partnerség[23] az átfogó uniós szakpolitikák közé tartozik: a nyersanyagokhoz való fenntartható hozzáférésre vonatkoznak, és a harmadik országok kormányzatával, infrastruktúrájával és kompetenciáival is foglalkoznak.

A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó uniós stratégiával[24] a Bizottság a felelősségteljes üzleti magatartást kívánja ösztönözni, különösen a vállalati társadalmi felelősségvállalás nemzetközi szinten elfogadott elveinek és útmutatásainak – így például a multinacionális vállalkozásokra vonatkozó OECD-iránymutatásnak, valamint az üzleti és emberi jogok tekintetében irányadó ENSZ-alapelveknek – való megfelelés tekintetében.

2013-ban az EU útmutatókat adott ki az üzleti és emberi jogok tekintetében irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásáról, többek között az IKT, valamint olaj- és gázágazat tekintetében[25].

Az uniós külpolitika kontextusában további releváns regionális fellépések vannak folyamatban:

Az erőforrásokkal kapcsolatos afrikai dilemmának a 2007-es EU–Afrika közös stratégia is hangot adott; e stratégia a természetes erőforrásokkal való helyes gazdálkodást az együttműködés egyik fontos céljaként tűzi ki.

Annak érdekében, hogy biztosítható legyen az ásványkincsek átlátható, méltányos és optimális kiaknázása, az EU támogatja az Afrikai Unió államfői által 2009-ben elfogadott afrikai bányászati koncepciót, valamint annak végrehajtó szervét, az Afrikai Ásványügyi Fejlesztési Központot. Egyéb közös fellépések számára is fokozott támogatást nyújt, így például az Afrikai Jogi Támogatási Eszköz számára, amely segítséget nyújt az afrikai kormányoknak a magánszektorral kötendő összetett szerződésekről szóló tárgyalások lefolytatásához, erősítve ezáltal az ilyen típusú tranzakciók fenntarthatóságát és inkluzív jellegét. A geológiai együttműködés terén folytatott munka az EU új pánafrikai programja alapján részesül támogatásban. Az EU támogatja a felelősségteljes beszerzésre vonatkozó, a konfliktusövezetekből származó gyémántokkal, az átláthatósággal és az erdészeti termékekkel kapcsolatos globális kezdeményezések (KPCS, EITI, CITES) régióban történő végrehajtását is.

Az EU kifejezetten a Nagy-tavak régiójára irányuló lépéseket is tett. 2013 júniusában az Európai Bizottság és a főképviselő közös közleményt fogadott el a Nagy Tavak régiójára vonatkozó stratégiai keretről[26], amelyben a regionális, nemzeti és helyi szintre vonatkozó, következetes és átfogó uniós megközelítést határozott meg a válság különböző kiváltó okai tekintetében.

Ezzel kapcsolatban az EU szakpolitikai javaslatokat tett a természeti ásványkincsek kiaknázása és kereskedelme, valamint a Nagy-tavak régiójára jellemző konfliktus és instabilitás közötti összefüggések kezelése érdekében. Az EU emellett támogatja a Stabilitási eszközből származó finanszírozás juttatása révén a Nagy-tavak Régió Nemzetközi Értekezletének a természeti erőforrásokról szóló kezdeményezését, valamint a kellő gondosságról szóló OECD-útmutatás végrehajtási programját is. A jövőben adott esetben figyelembe vehetőek a határokon átnyúló projektek is, beleértve a határ-és vámigazgatást is.

 

Ázsiában és a Csendes-óceán térségében az EU arra törekszik az erőforrásokkal kapcsoaltos kérdések tekintetében, hogy ösztönözze az EITI-nek való megfelelést; az ebben való részvétel terén biztató fejlemények tapasztalhatók (részt vevő országok: Mongólia és Kelet-Timor; tagjelölt országok: Afganisztán, Indonézia és a Salamon-szigetek; Mianmar (Burma) és Pápua Új-Guinea bejelentette az EITI alkalmazására irányuló szándékát, a Fülöp-szigetek pedig EITI-ben való tagjelölti státuszért folyamodott). Ázsiában található az ón, a tantál és a volfrám kohászatával foglalkozó, világszinten ismert 280 létesítmény mintegy 65%-a; ezek pl. Kínában (73), Malajziában (5) és Indonéziában (34) működnek. Gazdasági fejlődésükre és ennek megfelelő nyersanyag-beszerzési igényeikre is tekintettel ezek az országok elsőbbséget élvező partnereknek számítanak majd az uniós szerepvállalás szempontjából.

Latin-Amerikában párbeszéd kezdődött az EU és az Andok országai között a kitermelő iparágakról és a felelősségteljes beszerzésről, és ennek során meghatározzák az együttműködés lehetséges területeit, beleértve a bányászati tevékenységek tágabb gazdasági-társadalmi és környezeti hatásait is. E kérdések kezelése az EU külső fellépésének részét képezi. Az EITI követése a régióban alacsony szinten áll; csupán egyetlen ország, Peru felel meg neki, ugyanakkor növekvő érdeklődés kíséri, különösen Hondurasban, Guatemalában és Kolumbiában.

2.           A felelősségteljes beszerzés integrált uniós megközelítése

Az ismertetett előzmények alapján integrált uniós megközelítés kialakítására van szükség a konfliktusok sújtotta térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzésének előmozdítása érdekében. E célból a rendeletre irányuló bizottsági javaslat, valamint a kísérő intézkedések sora arra irányul, hogy a konfliktus által érintett területeken működő fegyveres csoportoknak kevesebb lehetősége legyen az ónnal, tantállal, volfrámmal és arannyal való kereskedésre támaszkodni; az uniós gazdasági szereplők – különösen az ellátási lánc downstream szakaszában működők –könnyebben tudjanak megfelelni a kellő gondosság hatályos kereteinek, továbbá csökkenjenek a torzulások a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből beszerzett négy említett ásvány globális piacain.

Általánosabb szinten nézve a felelősségteljes beszerzésre vonatkozó integrált uniós megközelítés és uniós szakpolitikák, illetve kezdeményezések beágyazódnak a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekre vonatkozó átfogóbb jellegű általános uniós megközelítésbe. Ezek a fellépések többek között a konfliktusmegoldást, a békét és a biztonságot, az emberi jogok tiszteletben tartását – ezen belül az emberkereskedelem elleni fellépés szükségességét –, a jó kormányzást, a jogállamiságot és a fenntartható fejlődést támogatják. Példák: a Nagy Tavak régiójára vonatkozó stratégiai keret a természeti erőforrások illegális kiaknázásának kérdése tekintetében, továbbá Afrika szarvára vonatkozó stratégiai keret és a Száhil öv biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos európai uniós stratégia.

2.1.      A "felelősségteljes uniós importőr" önkéntes öntanúsítás uniós rendszerének létrehozásáról szóló rendeletjavaslat

 

Az ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany felelősségteljes importőrei körében az ellátási láncra irányadó kellő gondosságra vonatkozóan alkalmazott öntanúsítás uniós rendszerének létrehozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat célja az uniós vállalkozások támogatása a fegyveres csoportok finanszírozásának minimalizálásához hozzájáruló kellő gondosság gyakorlásában. Szintén céljai közé tartozik, hogy a legális kereskedelem volumenének növelése érdekében előmozdítsa az említett ásványok konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből való felelősségteljes beszerzését. Az uniós megközelítés az upstream ellátási lánc gazdasági szereplői által követendő kellő gondosságra összpontosítana, és megkönnyítené a megbízható információk és bevált gyakorlatok továbbítását az ellátási lánc további szintjeire. A nyilvános konzultáció válaszadóinak fő mondanivalójával összhangban a megközelítés kialakításakor fontos szempont volt az összetett ellátási láncok globális jellegének tekintetbe vétele; alapjául a kellő gondosságról szóló OECD-útmutatás szolgált és az annak való nagyobb fokú megfelelést kívánja elősegíteni. Ezt szem előtt tartva a rendelet és a kísérő intézkedések földrajzi hatálya az egész világra kiterjed, a tevékenységek pedig elsősorban folyamatorientáltak.

Operatív szinten a rendelet önkéntes öntanúsítási rendszert hoz létre azon importőrök számára, akik az említett négy ásvány, illetve fém bármelyikét felelősségteljes módon kívánják importálni az EU-ba. A részvétel mellett döntő importőröknek végre kell hajtaniuk a kellő gondosságról szóló OECD-útmutatást, ellenőrzési garanciákat kell biztosítaniuk, valamint információkat kell szolgáltatniuk az illetékes tagállami hatóságok számára. A közölt információk alapján az EU – az OECD-vel való konzultációt követően – évente jegyzéket ad ki a felelősségteljes szállítóknak minősülő kohókról és finomítókról. Ez fokozott láthatóságot biztosít majd és ösztönzi a nyilvános elszámoltathatóság javítását. A jogszerű kereskedelem ösztönzése érdekében a jegyzék külön feltünteti majd azokat a kohókat/finomítókat, amelyek konfliktus által érintett övezetet érintően végeznek felelősségteljes beszerzést. A rendszert három év elteltével – vagy amennyiben a rendelkezésre álló információk lehetővé teszik, korábban – értékelésnek vetik alá; az eredményeket a jövőbeli uniós megközelítés döntéshozatali igényeihez és a szabályozási keret módosításaihoz fogják felhasználni, és a rendszert adott esetben további hatásvizsgálat alapján kötelezővé teszik.

2.2.      A felelősségteljes beszerzést támogató uniós kísérő intézkedések

Az ásványok felelősségteljes beszerzésének további ösztönzése érdekében a következő kísérő intézkedéseket tervezzük.

A vállalkozásoknak szóló ösztönzők a felelősségteljes beszerzés előmozdítása érdekében

A Bizottság felkéri az uniós vállalkozásokat, hogy piaci helyzetüket felhasználva lépjenek fel a felelősségteljes beszerzés előmozdítása érdekében. Ehhez az alábbi intézkedések szolgálnak ösztönzőül számukra.

A kohók és finomítók felelősségteljes gyakorlatainak támogatása

Az EU 2014 januárja óta pénzügyi támogatást nyújt a kellő gondosságra vonatkozó OECD-útmutatás végrehajtásához, és ezt Stabilitási Eszközön keresztül a továbbiakban is fenntartja. A támogatás a kapacitásépítésre és a népszerűsítő tevékenységekre összpontosul majd, célcsoportját a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok ellátási láncában érintett hatóságok, magánszektor és civil társadalmi szervezetek képezik. A Bizottság további értékelést végez az OECD vagy más szervezet számára az átláthatóság és a kellő gondosságot szolgáló gyakorlatok uniós és nem uniós kohók/finomítók körében való ösztönzésére szolgáló programokra irányulóan juttatott pénzügyi támogatás megvalósíthatóságáról.

Finanszírozási lehetőségek a kkv-k számára az önkéntes tanúsítási rendszerben való részvételhez

A Bizottság feltárja, milyen finanszírozással segíthető elő a jövőbeli önkéntes igazolási rendszer uniós importőrök körében való elterjedése. A finanszírozási lehetőségek feltárására a vállalkozások és a kis- és középvállalkozások versenyképességét segítő – 2013. december 5-én elfogadott – program (COSME)[27] keretén belül kerül sor.

Közbeszerzési ösztönzők

A Bizottság az Európai Bizottság közbeszerzési szerződéseinek részét képező szerződésteljesítési záradékok révén ösztönözni fogja a felelősségteljes importőrök tanúsítványának és a felelősségteljes kohók/finomítók jegyzékének elterjedését. Tehát a közbeszerzés keretében vásárolt ónt, tantált, volfrámot és/vagy aranyat tartalmazó termékeknek a szerződéses kötelezettségek teljesítéséhez meg kell felelniük a kellő gondosságról szóló OECD-útmutatásnak vagy a kellő gondosság egyenértékű rendszereinek.

A kormányzat és az üzleti világ közötti hálózatok felhasználása „felelősségteljes uniós importőr” tanúsítás elterjedésének elősegítéséhez

A rendelettervezet értelmében létrejövő tanúsítási eljárás népszerűsítése érdekében a Bizottság felkéri az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatása alapján kialakított nemzeti kapcsolattartó pontokat és egyéb releváns hálózatokat a tudatosság fokozásában való részvételre. Az Enterprise Europe Network (EEN) – az európai vállalkozásokat támogató szolgáltatásokat nyújtó üzleti támogató hálózat – tájékoztató kampányt folytathatna az uniós szereplők körében az EU integrált megközelítéséről, a kellő gondosság fontosságáról, valamint a konfliktusövezetekben folytatott nem felelősségteljes beszerzés következményeiről.

"Szándéknyilatkozatok" – ágazati kötelezettségvállalások

Az uniós gazdasági szereplők a nyilvános konzultáció, állásfoglalások és felmérések keretében jelezték, hogy készen állnak nagyobb szerepet vállalni a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzése terén. Az EU lépéseket tesz a láthatóság növelésére a releváns kötelezettségvállalásokat bejelentő szándéknyilatkozatokat kibocsátó vállalkozások tekintetében.

Szakpolitikai párbeszéd harmadik országokkal és más érdekelt felekkel

· A meglévő politika párbeszédek továbbvitele

Az EU élni fog a bányászatot, termelést, feldolgozást végző és fogyasztó országok kormányzataival való politikai, fejlesztési, kereskedelmi és biztonsági párbeszédei és kapcsolatai által nyújtott lehetőségekkel, hogy tovább fejlessze a konfliktusokban nem érintett és felelősségteljes ásványkitermelés szükségleteire, kihívásaira és lehetőségeire vonatkozó közös ismereteket mind országos, mind regionális szinten. Például az EU foglalkozik majd a felelősségteljes beszerzéssel és a fenntartható fejlődésre ezáltal gyakorolt hatással a dél-amerikai és a karibi országokkal folytatott párbeszéd során, kellő figyelmet fordítva a kisüzemi és nem hivatalos bányászattal kapcsolatos fenntarthatósági kihívásokra. Ezt kiegészítő párhuzamos szerepvállalásra törekszik majd a magánszektorral és a civil társadalommal, különösen a termelő országokban.

A kohók működésének helyet adó országokkal való kapcsolatfelvétel

Az EU szerepet vállal azokban az országokban, ahol a világ kohóinak/finomítóinak többsége található, azaz Kínával, Malajziával, Indonéziával, Thaifölddel és Oroszországgal annak érdekében, hogy népszerűsítse a felelősségteljes beszerzést szolgáló integrált megközelítését, továbbá nagyobb számú követőre leljen a nem uniós joghatóság alá tartozó vállalkozások körében. Az EU 2015-ben nemzetközi konferenciát rendez a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzéséről.

· A felelősségteljes beszerzés témájának felvétele a nyersanyagokról szóló párbeszédbe

Az EU élni fog a nyersanyagokról – többek között Kínával, Japánnal és Mongóliával – folytatott párbeszédei által nyújtott lehetőségekkel a felelősségteljes beszerzés integrált megközelítésének népszerűsítésére. A Bizottság nemrég kezdett párbeszédet a nyersanyagokról Mianmarral (Burma). Általánosabb szinten a Bizottság és a főképviselő a továbbviszi a nyersanyagokkal kapcsolatban folytatott erőteljes és következetes uniós diplomáciát, egységes és stratégiai módon foglalkozva a biztonság és a fejlesztés közötti kapcsolattal.

Fejlesztési együttműködés harmadik országokkal

Az EU az afrikai, ázsiai, latin-amerikai és karibi kormányokkal fennálló együttműködési kapcsolatait is felhasználja majd a konfliktusokban nem érintett és felelősségteljes ásványkitermelés és -értékesítés ügyének előbbre viteléhez. Az EU az alábbi főbb intervenciós lépéseken keresztül nyújthat adott esetben támogatást a partnerországok számára:

A kellő gondosságra vonatkozó OECD-útmutatás átültetése a kellő gondosságról szóló nemzeti keretekbe és jogszabályokba. További kapacitásépítés a kellő gondosságról szóló nemzeti keret végrehajtásához. A képviseleti és politikai párbeszédek támogatása az érintett országokban a helyi és központi kormányzati hatóságok, a civil társadalmi szervezetek és a gazdasági szereplők között. A termelő országok által végrehajtott lépések és elért eredmények láthatóvá tétele.

Az EU emellett ösztönzi az együttműködést a termelő és a fogyasztó országokban, többek között közös projektek révén, például a fenntartható bányászat és a jó kormányzás terén, figyelembe véve a kisüzemi bányászat sajátosságait is.

Becsületes közvetítő – a nyersanyagokkal kapcsolatos diplomácia

Az EU készen áll becsületes közvetítőként szerepet vállalni a több érdekeltet érintő kezdeményezésekkel kapcsolatban, támogatva és ösztönözve a felek közötti felelősségteljes beszerzést és kereskedelmet. A Bizottság szolgálatai és az EKSZ adatgyűjtést-és elemzést végez majd a több érdekeltet érintő kezdeményezések vonatkozásában. A köz- és a magánszféra közötti szövetségekre is kellő figyelmet fordítanak.

Uniós tagállamok

A Bizottság és a főképviselő felszólítja az uniós tagállamokat, hogy támogassák a vállalkozások kellő gondosságra irányuló erőfeszítéseit joghatóságukon belül a nemzeti szinten tett megfelelő intézkedésekkel. Kiegészítő kezdeményezések alakíthatók ki a fogyasztói tájékoztatás és címkézés terén, valamint további ösztönzők vezethetők be a felelős vállalati magatartás elősegítésére. Emellett a Bizottság ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy mozdítsák elő a kellő gondosságról szóló OECD-útmutatásnak vagy más hasonló rendszereknek való megfelelést a hatóságaik által aláírt közbeszerzési szerződések szerződésteljesítési záradékai révén, a közbeszerzésről szóló uniós irányelv rendelkezései szerint. E célból a Bizottság ajánlásokat és végrehajtási útmutatást dolgoz ki a tagállamok engedélyezésre jogosult tisztviselői számára.

3.                     Együttműködés az integrált uniós megközelítés kialakítása érdekében

A kellő gondosságról szóló OECD-útmutatáson alapuló egyértelműbb uniós keret várhatóan előmozdítja az uniós gazdasági szereplők által a kellő gondosság megfelelő eljárásainak kialakítása érdekében tett folyamatban lévő erőfeszítéseket. Az EU-n –azaz az ásványok és fémek világszinten legjelentősebb piacán – belüli nagyobb fokú következetesség hozzájárul a felelősségteljes beszerzés iránti kereslet fokozásához, és ennek következtében megkönnyíti a kellő gondosság hazai szinten vagy az OECD által megállapított követelményeinek megfelelően kitermelt ásványok kereskedelmét.

E kezdeményezés sikere nagyrészt az EU privátszektorának kötelezettségvállalási hajlandóságán múlik majd, különös tekintettel az ón, tantál, volfrám érceit és az ezekből származó fémeket, illetve aranyat importáló vállalatokra. A Bizottság és a főképviselő felkéri az EU gazdasági szereplőit, hogy tegyék magukévá a javasolt integrált megközelítést, majd segítsenek eredményeinek megszilárdításában és továbbfejlesztésében.

A Bizottság és a főképviselő felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy fogadják el a felelősségteljes ásványbeszerzést szolgáló integrált uniós megközelítést.

 

[1]     Conflict Barometer, Heidelberg Institute for International Conflict Research, 2012.

[2]     COM(2011) 25 FINAL és COM(2012) 22 FINAL.

[3]     E négy ásvány a kellő gondosságról szóló nemzetközi jogi eszközök két kiemelten fontos aktusának hatálya alá tartozik; (lásd emellett a 1.2. pontot)

[4]     Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany felelősségteljes importőrei körében az ellátási láncra irányadó kellő gondosságra vonatkozóan alkalmazott öntanúsítás uniós rendszerének létrehozásáról.

[5]     Bizottsági szolgálati munkadokumentum, Hatásvizsgálat, amely a következő dokumentumot kíséri: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany felelősségteljes importőrei körében az ellátási láncra irányadó kellő gondosságra vonatkozóan alkalmazott öntanúsítás uniós rendszerének létrehozásáról

[6]     World Statistics on Mining and Utilities 2010 – a bányászati termelésre vonatkozó 2007-es adatok.

[7]     Africa Progress Report 2013.

[8]     2012-ben Bolíviában a bányászat ágazata átlagosan a GDP 7,3%-át, valamint a teljes kivitel 27,8%-át tette ki, Kolumbiában pedig a GDP 2,4%-át és a teljes kivitel 17,1%-át. 2011-ben Peruban a GDP átlag 14,5%-át és a teljes kivitel 59%-át képviselte az ágazat.

[9]     OECD (2013), Az OECD útmutatása a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási láncára irányadó kellő gondosságról: második kiadás, OECD Publishing, http://dx.doi.org/10.1787/9789264185050-en, 8. oldal.

[10]    Az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatása, OECD, 2011.

[11]    Az üzleti és emberi jogok tekintetében irányadó ENSZ-alapelvek, az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala, New York – Genf, 2011.

[12]    A G8-csoport vezetőinek Lough Erne-i csúcstalálkozója, záróközlemény, 40. bekezdés, 2013. június 18.

[13]    Az OECD útmutatása a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási láncára vonatkozó kellő gondosságról: második kiadás, OECD Publishing (OECD (2013). http://dx.doi.org/10.1787/9789264185050-en.

[14]    A törvény fogalommeghatározása szerint: a Kongói Demokratikus Köztársaságból és az azzal szomszédos országokból származó ón, tantál, volfrám és arany.

[15]    A konfliktusövezetekből származó ásványkincsek – a Dodd-FRank-törvény és az erőforrásokkal kapcsolatos egyéb intézkedések értékelése Öko-Institut e.V. Freiburg, 2013. augusztus, 6. fejezet.

[16]    Az aranyra vonatkozó adatok forrása a London Bullion Market Association – e szervezet tagjainak többsége követi a kellő gondosságot. Világszinten mintegy 50 olyan finomító működik, amely nem tagja a szervezetnek.

[17]    Conflict due diligence by European Companies, Stichting Onderzoek Multinationale Ondernemingen, 2013. október.

[18]    A konfliktusövezetekből származó ásványkincsek – a Dodd-Frank-törvény és az erőforrásokkal kapcsolatos egyéb intézkedések értékelése Öko-Institut e.V. Freiburg, 2013. augusztus, 27. fejezet.

[19]    Lásd az 5. lábjegyzetet. A III. mellékletben található bizottsági szolgálati munkadokumentum külső tanulmányt tartalmaz, amely értékeli a kellő gondosságnak való megfelelés költségeit, hasznát és az egyes kiválasztott gazdasági szereplőkre gyakorolt ezzel kapcsolatos hatást a kiválasztott ásványok ( ón, tantál, volfrám és arany) felelősségteljes beszerzése tekintetében. Az érintett ágazatokra vonatkozóan az említett tanulmány keretében folytatott felmérés fő megállapítása szerint a válaszadók többsége viszonylag alacsony költségekről számolt be a kellő gondossággal és a jelentéstételi erőfeszítésekkel kapcsolatban. A becsült kiadások túlnyomórészt a kezdeti erőfeszítések esetében 13 500 EUR-t (74%) , az ezt követő folyamatos intézkedések esetében pedig 2 700 EUR-t (63,8%) tesznek ki.

[20]   COM(2011) 637 végleges.

[21]   http://www.un.org/en/land-natural-resources-conflict/index.shtml

[22]    COM(2008) 699 végleges.

[23]    COM(2012) 82 végleges.

[24]    COM(2011) 681 végleges.

[25]    http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sustainable-business/corporate-social-responsibility/humanrights/index_en.htm

[26]    JOIN(2013) 23 final

[27]    A vállalkozások és a kis- és középvállalkozások versenyképességét segítő program (COSME) (2014–2020) létrehozásáról és az 1639/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1287/2013/EU rendelet – a COSME program a kkv-k Unión belüli és azon kívüli piacra jutását megkönnyítő intézkedésekről rendelkezik, pl. információnyújtás a piacra lépés fennálló akadályairól és az üzleti lehetőségekről, la közbeszerzésről és a vámügyi eljárásokról, valamint a szabványokkal és a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos kiegészítő szolgáltatások javítása.