21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/70

1.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az európai filmágazat kulturális és gazdasági potenciáljának teljes kibontakozásához szükséges ösztönző környezet megteremtése az érintettek valamennyi szinten történő bevonását teszi szükségessé, és az ágazati és a tagállami szereplők, valamint a helyi szinttől a nemzeti, gyakran határokon átívelő szintig terjedő érintettek részvételét igényli;

2.

kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok kiemelkedő szerepét a kultúra terjesztésében és népszerűsítésében, a kulturális örökség védelmében és a művészeti újítás támogatásában (1), továbbá a kulturális stratégiák kidolgozásában, az ágazati kezdeményezések kialakításában és a megfelelő infrastrukturális háttér biztosításában;

3.

úgy véli, hogy a kulturális iparágak nagymértékben hozzájárulnak a helyi és regionális fejlődéshez azáltal, hogy vonzóbbá teszik az európai régiókat, fejlesztik a fenntartható turizmust és új, fenntartható foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek (2);

4.

emlékeztet arra, hogy a digitális átállás új kapcsolódási lehetőségeket teremt a különböző régiók között. Ez az átállás lehetővé teheti új közönségek megnyerését, hasznot húzhat az alternatív tartalmakból, új szolgáltatásokat biztosíthat, és nagyobb ismertséget kölcsönözhet a különböző régiókból származó tartalmaknak, valamint támogathatja a régióközi kulturális együttműködést. Az RB egyben hangsúlyozza, hogy a digitális átállás olyan költségekkel jár, amelyek komoly kihívás elé állíthatják a területi önkormányzatokat, ezt pedig megfelelő mértékben figyelembe kell venni;

5.

kötelezettséget vállal arra, hogy hozzájárul az Európai Bizottság „A kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezése az Unión belüli növekedés és foglalkoztatás érdekében” című közleményében (3) vázolt új európai mozgókép-stratégia kidolgozásához és nyomon követéséhez. Ez a stratégia a tárgyát képező, erős növekedést felmutató ágazatok versenyképességének növelését, valamint a belőlük származó haszon más ágazatokba, így az innovációba és az információtechnológiába való visszaforgatását célozza meg;

6.

tevékenyen részt kíván venni az Európai Filmfórum munkájában, hogy elősegítse az audiovizuális ágazat gyorsuló fejlődéséről folytatott európai vitát és a mozgókép-politika valamennyi érintettjével való párbeszédet. A legjobb gyakorlatok megosztása többek között hozzájárulhat az európai versenyelőnyök fokozásához, közös projektek létrehozásához, valamint a kulturális sokszínűség, illetve a polgárok/fogyasztók igényeinek tiszteletben tartásához. Ezen túlmenően pedig támogatnia kellene a fiatalok hatékony védelmét EU-szerte, valamint azt, hogy a filmek a halláskárosultak és a gyengén látók számára is hozzáférhetővé váljanak;

7.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jelenlegi vita beilleszkedjen az Európai Bizottság által meghirdetett „Európai digitális stratégiába” (4);

8.

üdvözli az Európai Bizottság által a kezdeményezés közzétételére választott időrendet, tekintve, hogy az új, „Kreatív Európa” program és különösen annak az audiovizuális ágazatot érintő, MEDIA elnevezésű alprogramja idén, 2014-ben indult el. Ennek az alprogramnak egyik kiemelt célja a filmek iránti kereslet növelése, a filmek határokon túli terjesztésének elősegítése, továbbá az Európai Unión belüli és azon túli potenciális közönségrétegek elérése;

9.

hangsúlyozza, hogy összehangolt megközelítés kidolgozására van szükség ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni az európai mozgókép-ágazat gyors fejlődéséből adódó kihívásokkal, hatékony választ adva egyrészt az európai közönség és a kulturális kínálat között tátongó, egyre nagyobb szakadék általános problémájára (5), másrészt pedig alkalmazkodva a közönség új, digitális fogyasztási szokásaihoz (6). Ma már az ágazat sikerének elengedhetetlen feltétele, hogy magáévá tegye és kihasználja a különböző kapcsolt platformok (streaming, VOD stb.) és az új eszközök (okostelefonok, táblagépek, online televízió) kínálta lehetőségeket, hogy növelje az európai filmek terjesztési lehetőségeit, és hogy ezáltal új közönségrétegekhez is eljusson;

10.

úgy ítéli meg, hogy figyelembe véve a kulturális sokszínűség minden körülmények között tiszteletben tartandó elvét, másrészt pedig a versenyképesség szempontjait, olyan, a helyi, regionális, tagállami, régióközi és európai szereplők között összehangolt megközelítésre van szükség, amely képes szembenézni az európai filmipar strukturális, az Európai Unión belüli és azon túli potenciális közönség elérése elé háruló nehézségeivel, amelyeket az Európai Bizottság az alábbi pontokba foglalt:

11.

úgy ítéli meg, hogy a közleményben javasolt intézkedések nem vetnek fel kérdéseket a szubszidiaritás és az arányosság elvének való megfelelés szempontjából. A többszintű kormányzás értelmében persze fontos, hogy rendszeresen vonják be a regionális és helyi önkormányzatokat, ha az európai mozgókép-ágazat fejlesztését célzó intézkedések kidolgozására és végrehajtására kerül sor;

12.

megállapítja, hogy a tagállamok több mint 600 nemzeti, regionális és helyi támogatási program (7) keretében számos, a filmek, televíziós programok és egyéb audiovizuális alkotások gyártását támogató, kulturális és ipari megfontolásokon alapuló intézkedést valósítottak meg, elsősorban abból a kulturális célból, hogy a nemzeti és regionális kultúrájuk és alkotókészségük megjelenését biztosítsák az audiovizuális médiában;

13.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy meg kell erősíteni az állami támogatások egymást kiegészítő és összehangolt jellegét annak érdekében, hogy növelhető legyen az általános hatékonyságuk, ide sorolva a regionális, nemzeti, régióközi és szupranacionális szintű, különböző területek szerint nyújtott támogatásokat;

14.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára fontos, hogy fennmaradjanak a kiadások területi bontásával kapcsolatos követelmények, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy kialakuljon a tevékenységeknek a filmipar fejlődését és megszilárdulását biztosító dinamikához szükséges kritikus tömege;

15.

aláhúzza, hogy az audiovizuális ágazat regionális szintű támogatását célzó gazdasági befektetési alapok strukturáló hatást fejtenek ki helyi és regionális szinten, többek között audiovizuális alkotások és koprodukciók finanszírozási mechanizmusainak kialakítása révén;

16.

emlékeztet arra, hogy a filmtámogatási rendszerek területi bontásával kapcsolatos feltételek gazdasági és kulturális hatásairól szóló tanulmány szerint a tagállamok fiskális ösztönzők révén minden évben további egymilliárd euróra becsült támogatást nyújtanak a mozgókép-ágazatnak (8);

17.

kéri, hogy a hatóságok vizsgálják meg az audiovizuális és filmművészeti alkotások gyártását elősegíteni hivatott fiskális ösztönzők továbbfejlesztésének lehetőségét, például olyan mechanizmusok beiktatása révén, amelyek lehetővé teszik a magánpartnerek számára, hogy adóköteles nyereségükből levonhassák a támogatásokat;

18.

egyetért az Európai Bizottság azon megállapításával, hogy új egyensúlyt kell találni a filmek gyártási, terjesztési és promóciós költségei között;

19.

mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy ha igaz is, hogy a gyártási és a terjesztési/promóciós költségek közötti megoszlást szemügyre véve, feltűnik az utóbbiak korlátozott volta, az Egyesült Államok piacán ilyen célra szánt összegeket nem tekinthetjük hivatkozási alapnak az eloszlás korrekciójakor. Általánosan elismert tény, hogy a támogatásra szükség van ahhoz, hogy elősegítsük az európai audiovizuális gyártást, és hogy a producereknek nehéz megkapniuk azt a kezdő piaci támogatást, ami lehetővé teszi a projektek megvalósításához szükséges pénzösszegek összegyűjtését, aminek egyenes következménye bizonyos filmek alulfinanszírozottsága, ami minőségüket is hátrányosan érinti. A promóciós és bevezetési költségek növelése nem oldaná meg a film alulfinanszírozottságából eredő problémákat, és nem tenné lehetővé szélesebb közönség elérését. Bár abszolút értelemben kívánatos a forgalmazási és promóciós költségek növelése, ez semmi esetre sem történhet az európai filmek gyártására szánt források terhére;

20.

megjegyzi, hogy az az európai filmeket gyakran érintő nehézség, hogy rátaláljanak közönségükre, bizonyos esetekben abból fakad, hogy a filmprojekt létrejöttekor nem veszik figyelembe a célba vett közönséget. Azok a filmek, amelyek a forgatókönyv megírásának pillanatától rétegközönséget céloznak meg, általában könnyebben érik el ezt a közönséget, mint a nagyközönségnek szánt filmek. Ez néha abból adódik, ahogy az Európai Bizottság is rámutat, hogy a promóciós költségvetés túl szűk a film széleskörű, kellő visszhangot keltő forgalmazásához;

21.

emlékeztet arra, hogy a filmgyártás olyan iparág, ahol mindig prototípusok készülnek, és ezért lehetetlen biztosan előre látni egy film sikerét;

22.

egyetért azzal, hogy számos filmnek előnyére válna, ha hosszabb előkészítés után kerülne gyártási fázisba; ezért elengedhetetlen az ilyen fejlesztést célzó, a „Kreatív Európa” programból és annak MEDIA alprogramjából származó támogatásokkal kiegészülő támogatások rendszerének létrehozása;

23.

úgy véli, hogy a fokozatos konvergencia, a fogyasztói magatartás változása és új gazdasági modellek megjelenése mind kihatnak az audiovizuális műsorkészítés finanszírozására. A VOD-platformok eredeti tartalmakba való beruházásának a tendenciája azt bizonyítja, hogy ezek az új szereplők készek az audiovizuális tartalmakba befektetni;

24.

utal arra, hogy az európai tartalmakból profitáló új szereplőknek (VOD-platformok, távközlési szolgáltatók, over-the-top (OTT) szolgáltatók) hozzá kell járulniuk azok finanszírozásához, és rájuk is a nemzeti szolgáltatókéval megegyező korlátozásoknak kell vonatkozniuk a nemzeti és az Európán kívülről érkező, Európában letelepedő szolgáltatók közötti egészséges verseny biztosítása, valamint a kulturális sokszínűséget garantáló alternatív tartalmak finanszírozásának növelése érdekében;

25.

ennek érdekében valamennyi érdekelt féllel vitát fog kezdeményezni a származási ország elvének az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv szerinti (9) felülvizsgálata érdekében, és ennek során kiértékeli az elv működését az audiovizuális környezet átalakulásának kontextusában;

26.

megerősíti a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005. évi UNESCO-egyezményben rögzített elveket, köztük az államok és önkormányzatok arra vonatkozó jogát, hogy fenntartsák, elfogadják és megvalósítsák azokat a politikákat, amelyeket megfelelőnek tartanak a kulturális sokszínűség védelme és előmozdítása érdekében, különösen a kiadás támogatása és tartalmak előállítása és terjesztése révén, függetlenül a használt eszköztől (klasszikus televízió, lekérhető médiaszolgáltatások, internet stb.);

27.

úgy véli, hogy nemcsak a művészfilmeket játszó (a MEDIA programban részt vevő) mozik által begyűjtött információkat, hanem a nagy internetszolgáltatók – különösen a nagy tartalomgyűjtők, a VOD-ágazat és a közszolgálati műsorszolgáltatók (és magánszolgáltatók, amennyiben állami támogatást kapnak vagy a verseny miatt) – statisztikáit is mind regionális, mind nemzeti szinten meg kell osztani és elérhetővé kell tenni a filmipar számára. Orvosolni kell az átláthatóság hiányát, amely akadályozza a hatóságokat abban, hogy jogszabályokat hozzanak és szabályokat vezessenek be az új szolgáltatókra vonatkozóan, továbbá alávessék őket a közszolgálati műsorszolgáltatókra jelenleg alkalmazott, kivitelezési szerződések révén vagy más formában végrehajtott általános politikai kötelezettségeknek;

28.

várakozással tekint az Európai Bizottság Az egységes audiovizuális világ felé: növekedés, alkotómunka, értékek című zöld könyve (10) keretében indított nyilvános konzultáció eredményei elé, hogy értékelje, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (11) milyen mértékben felel még meg azon célkitűzéseinek, hogy elősegítse az audiovizuális alkotások létrehozását, terjesztését, hozzáférhetőségét és kereskedelmi vonzerejét a digitalizált egységes piacon;

29.

rámutat ugyanakkor arra, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv különbözőképpen kezeli egyrészt a lineáris audiovizuális szolgáltatásokat, amelyekre vonatkozóan az irányelv százalékarányokat határoz meg az uniós műsorszolgáltatók által kötelezően sugározandó európai és független művek tekintetében, másrészt pedig a nem lineáris audiovizuális szolgáltatásokat, amelyekre vonatkozóan sokkal rugalmasabban fogalmazza meg ezt a kötelezettséget. A nem lineáris szolgáltatások (VOD) bevezetése és az ebből nyert tapasztalatok segíthetnek abban, hogy megtaláljuk és alkalmazzuk az európai alkotások ilyen szolgáltatások keretében történő terjesztését leghatékonyabban elősegítő eszközöket;

30.

egyetért azzal, hogy az ágazatban végbemenő gyors változásoknak arra kellene ösztönöznie az Európai Bizottságot, hogy folytassa a médiában történő felhasználás időrendjének területére vonatkozó kísérleti kezdeményezéseit (például „day-and-date” – egy napon való mozi/dvd/blu-ray megjelenés) annak érdekében, hogy adott esetben értékelni tudja, szükség van-e a közzététel időtartamára vonatkozó szabályok rugalmasabbá tételére. Az RB hangsúlyozza, hogy a helyi szereplőket és a jogok tulajdonosait megfelelő gazdasági modell alkalmazásával meg kell védeni, ugyanakkor ki kell használni az új digitális technológiák által kínált új alkalmazási lehetőségeket, és javítani kell a tartalmakhoz való hozzáférést valamennyi polgár számára. Tekintetbe kell venni azokat az új fogyasztói szokásokat és elvárásokat is, amelyek az új tartalmakhoz való azonnali hozzáférésre irányulnak, ott és akkor, ahol a fogyasztó kívánja, és emellett lehetővé kell tenni az ilyen tartalmak finanszírozására és terjesztésére szolgáló új gazdasági modellek kialakítását és megerősítését;

31.

emlékeztetni kíván annak szükségességére, hogy ki kell alakítani egy a kor követelményeinek megfelelő szerzői jogi keretszabályozást, amely elősegíti a filmek elhelyezését és megkönnyíti a filmekhez való online hozzáférést az EU-ban úgy, hogy szavatolja a jogtulajdonosok hatékony elismerését és díjazását, tartósan ösztönzi a kreativitást, a kulturális sokféleséget és az innovációt, növeli a végfelhasználók számára nyújtott jogszerű ajánlatokhoz való hozzáférést, lehetővé teszi új üzleti modellek kialakulását, és hatékonyabban hozzájárul a jogszerűtlen ajánlatok és a kalózkodás elleni küzdelemhez (12);

32.

egyetért az Európai Bizottság azon véleményével, hogy támogatni kell a tehetségeket, és biztosítani kell a szakmai kompetenciák fejlesztését az európai filmiparban, valamint ösztönzi a filmművészeti iskolák és a filmipar közötti alkotói együttműködést. Hangsúlyozza, hogy e célkitűzés megvalósításában jelentős szerepet játszanak a „Kreatív Európa” és az „Erasmus+” programok keretében nyújtott támogatások;

33.

emlékeztet arra, hogy proaktív megközelítést kell elfogadni, ami elősegíti szinergiák kialakulását a kulturális és kreatív ágazatokon belül és más területeken aktív gazdasági/társadalmi szereplőkkel egyaránt. Így támogatást kaphatnak olyan új, innovatív tevékenységek, mint a többplatformú média, a közösségi média, a digitális közreadás, a kreatív turizmus stb. (13);

34.

hangsúlyozza, hogy meg kell találni és fel kell építeni az európai filmek új közönségét, emellett egyetért az Európai Bizottság azon elemzésével, amely szerint olyan eszközök kidolgozására van szükség, amelyek több hozzáférési lehetőséget biztosítanak, és növelik az európai filmek – azon belül pedig különösen a külföldi alkotások – iránti keresletet;

35.

elismeri, hogy hasznos lehet, ha – a nézői preferenciákra vonatkozó adatok gyűjtése révén – megcélozzák azokat a tényezőket, melyek meghatározzák egy film sikerét; hangsúlyozni kívánja ugyanakkor, hogy jóllehet a nemzeti és regionális szintű állami támogatásban részesülő filmek hajlamosak arra, hogy a helyi lakosságra összpontosítsanak, ez azonban nem jelenti azt, hogy a produkciók helyi vetületének a kivágásával azok nagyobb valószínűséggel törhetnének be más európai államok piacaira és érhetnék el azok közönségét. Az RB úgy véli, hogy az egyes filmek a saját piacukon elért sikereket követően kelthetik fel egy külföldi forgalmazó érdeklődését és kerülhetnek műsorba más területeken. Kontraproduktív volna azt gondolni, hogy a filmeket egy „európai legkisebb közös nevező” alapján kellene alkotni. A kulturális sokféleség éppen hogy szükségessé teszi, hogy kihangsúlyozzuk a helyi és regionális sajátosságokat, ezekből épül fel ugyanis az európai identitás;

36.

úgy véli, hogy a digitális forradalom a filmek forgalmazása terén nagyobb rugalmasságot képes kínálni azáltal, hogy a hagyományos forgalmazási rendszerhez képest alternatív megoldásokat tesz lehetővé, amelyek meg tudják válaszolni a polgárok azon elvárását, hogy hamarabb és több felületen rendelkezésükre álljanak a tartalmak;

37.

elengedhetetlennek tartja, hogy az állami hatóságok – függetlenül attól, hogy ez nemzeti vagy regionális szinten történik – arra ösztönözzék a nemzeti VOD-platformokat, hogy kifejezetten, többek között szerkesztői stratégiák vagy promóciós kampányok révén hangsúlyozzák ki a katalógusukban szereplő európai filmeket;

38.

kiemeli egyébiránt, hogy a koprodukció, amely az európai filmek pénzügyi és művészeti megvalósításához gyakran elengedhetetlen, szintén kedvező a filmek forgalmazása szempontjából, és javítani lehetne rajta azáltal, ha előzetesen a koprodukciós partnerek nagyobb mértékben figyelembe vennék az egyes partnerországokra vonatkozó forgalmazási feltételeket;

39.

üdvözli az Európán belüli engedélyezésről folytatott konstruktív párbeszédet, amely a filmművészeti örökség digitalizálása, restaurálása és a polgárok azokhoz való hozzáférése iránti igénnyel foglalkozik, valamint azzal, hogy milyen eljárásokat kell ennek során követni. A hozzáférésre sor kerülhet kapcsolódó platformokon, amelyek lehetővé teszik a szóban forgó örökséget kezelő intézmények számára, hogy az archívumaikban található műveket közreadják, miközben a jogtulajdonosok számára biztosítják a bevétel megfelelő százalékát;

40.

ennek kapcsán rámutat e kapcsolódó platformok javításának és fejlesztésének a szükségességére, hogy az adott országban a filmek nagyobb számú nyelvi változata és feliratozása álljon rendelkezésre (14), szintén annak érdekében, hogy az európai filmművészeti örökség minél több ember számára hozzáférhető legyen;

41.

hangsúlyozza a filmipar digitalizálási projektek és képzési kezdeményezések révén történő modernizációjának szükségességét, amihez mobilizálni kell az EU strukturális alapjait, hogy a filmipar – figyelembe véve a kulturális és nyelvi sokféleséget, valamint a nemzeti audiovizuális szektorok közötti eltéréseket – része legyen a polgárokat célzó helyi és regionális fejlesztési stratégiáknak;

42.

rámutat arra, hogy a filmműveltség oktatása továbbra is alulfinanszírozott terület, és hogy az európai finanszírozási forrásoknak e terület előtt is nyitva kellene állniuk; kulcsfontosságú ágazatról van szó, amely egyrészt kézzelfoghatóvá teszi a fiatalok számára, hogy van alternatívája az amerikai filmeknek, másrészt pedig a filmen mint kulturális közvetítőn keresztül megismerteti őket az európai identitás különböző rétegeivel;

43.

fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság a filmpolitikáján keresztül elismerje a területi dimenzió jelentőségét, valamint hogy igazoltnak tartsa az audiovizuális ágazatnak helyi, regionális és régióközi szinten nyújtott állami támogatást, például a kulturális sokszínűség védelme érdekében. Az európai szerződések és a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény e tárgyban teljes mértékű relevanciával bírnak.