21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/32

1.

üdvözli az Európai Tanács 2013. decemberi következtetéseit, amelyben felkérik az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben 2015 júniusáig dolgozza ki az Európai Unió Alpokra vonatkozó stratégiáját (EUSALP);

2.

hangsúlyozza, hogy e felkérés révén jelentősen erősödik a régióknak az EUSALP kidolgozásában és végrehajtásában játszott szerepe is, ezért a további fejlődés elősegítéséhez Európának el kell ismernie, illetve a lehető legjobban ki kell használnia saját sokféleségét ahelyett, hogy az egységesítés felé hajlana. A makroregionális stratégiák olyan eszközök, amelyek ténylegesen hozzá tudnak járulni a különböző területek fejlődésbeli sajátosságainak előtérbe helyezéséhez, tiszteletben tartva természeti adottságaikat és jellegzetességeiket;

3.

üdvözli a makroregionális stratégia elgondolását, amely az azonos földrajzi régióban található tagállamokra és harmadik országokra vonatkozó, az Európai Tanács által elfogadott és az Európai Parlament által támogatott integrált keret, amely a közös kihívásokkal foglalkozik, valamint kihasználja a gazdasági, társadalmi és területi kohézióért folytatott megerősített együttműködés előnyeit (1);

4.

továbbra is támogatni kívánja a makroregionális stratégiák kidolgozását és végrehajtását, amint ez a makroregionális stratégiák hozzáadott értékéről szóló véleményében (2) is megfogalmazásra került, és hangsúlyozza, hogy a meglévő makroregionális stratégiák többletértékét már politikai és stratégiai szempontból is elismerik (3);

5.

megállapítja, hogy a balti-tengeri régióra, a Duna régióra, illetve az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiák után az EUSALP lesz a negyedik makroregionális stratégia. Azoknak a komoly kihívásoknak a fényében pedig, amelyekkel a többi európai nagytérségnek kell megbirkóznia, kijelenti, hogy támogatja további makroregionális stratégiák kidolgozását;

6.

üdvözli, hogy az EUSALP keretében öt uniós tagállam (Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria és Szlovénia), valamint két EU-n kívüli ország (Liechtenstein és Svájc) működik együtt, jelentősen hozzájárulva a teljes európai integrációhoz. Ez az integrációs szempont komoly hozzáadott értéket jelent e makroregionális stratégia szempontjából (4);

7.

hangsúlyozza, hogy azt a közös stratégiát, amely az Alpok térségét uniós szintre emeli, az alpesi régiók kezdeményezték, ezért az EUSALP valóban egy alulról felfelé, a részt vevő régióktól az alpesi országokon át egészen az európai szintig építkező folyamat során jött létre;

8.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság az alpesi térség országaival és régióival egyetértésben az EUSALP irányítóbizottságában konkrét akciótervet dolgoz ki a stratégia végrehajtására;

9.

üdvözli, hogy az EUSALP eddig kidolgozott prioritásairól folytatott széles körű nyilvános konzultáció a célok és a legmegfelelőbb eszközök kidolgozása érdekében valamennyi érdekelt félnek és polgárnak megteremtette a lehetőséget arra, hogy értékelje ezeket a fő pontokat, egyéb és pótlólagos témákat javasoljon és készítsen elő, valamint hogy azonosítsa az érdekelt szereplőket, hogy elérhetővé váljon az Alpok térségének valamennyi önkormányzata által megcélzott magas fejlettségi és jóléti szint;

10.

kiemeli, hogy az alpesi régióbeli határokon átnyúló együttműködésnek régi hagyománya van, és az 1970-es évek óta ennek keretében sokféle együttműködési eszköz jött létre, pl. az alpesi országok munkaközössége, az Alpok-Adria-Szövetség, az Alpesi Egyezmény, az EU-Alpesi térség program, az Alpok–Mediterrán Eurorégióhoz hasonló két- és többoldalú együttműködési struktúrák, a „Senza Confini” és a „Tirol–Dél-Tirol–Trentino Eurorégió” elnevezésű európai területi együttműködési csoportosulások, valamint különféle civil szervezetek;

11.

hangsúlyozza, hogy az EUSALP túlnyomórészt alulról felfelé építkezik, és – e sokrétű együttműködési formák közös tető alá hozásával, ami növeli a hatékonyságot és az eredményességet – integrálni kívánja a határokon átnyúló együttműködésnek az alpesi térségben már létező eszközeivel folytatott lényegi munkát;

12.

emlékeztet arra, hogy a makroregionális stratégiák egyik lényeges többletértéke abból áll, hogy a közös kihívásokat az érdekelt szereplők célirányos tevékenységein keresztül, valamint a megfelelő finanszírozási eszközök, pl. a köz-magán partnerségek lehető legjobb felhasználásával kezelik;

13.

utal arra, hogy az EUSALP közös válaszokat ad majd azokra a kihívásokra, amelyekkel az Alpok térsége szembesül. E kihívások közé tartozik az életminőség fenntartása, a magas szintű környezetvédelem és az eredményes gazdasági fejlődés a globalizációból, az éghajlatváltozásból és a demográfiai változásokból adódó körülmények között, és különösképpen a mezőgazdaságon és az idegenforgalmon belüli alapvető szerkezeti változások, az ipar leépülése, a digitális szakadék, valamint bizonyos területeken az általános érdekű szolgáltatásokhoz történő hozzáférés korlátozott volta;

14.

hangsúlyozza, hogy a stratégia referenciapontja az Alpok hegylánca, és hogy az alpesi térség az Alpesi Egyezmény hatályának megfelelően mind a központi területet jelentő hegyvidékből, mind ennek egy sor nagyvárost is magában foglaló peremvidékéből áll. Ezek a területek szoros kölcsönhatásokon és funkcionális kapcsolatokon keresztül összeköttetésben állnak egymással, e kapcsolatok és kölcsönhatások pedig befolyást gyakorolnak a gazdasági, társadalmi és ökológiai fejlődésre;

15.

tudatában van annak, hogy a hegyvidékek és a városokat magukban foglaló peremvidékük gyakran eltérő célokat és prioritásokat követnek; hangsúlyozza, hogy az alpesi térség és a peremvidéke közötti párbeszédet egyenlő felek párbeszédeként kell elmélyíteni annak biztosítására, hogy mindkét terület lakosságának érdekei egyenlő mértékben essenek latba;

16.

támogatja az EUSALP alkalmazási területének rugalmas kezelését, ilyenformán azt, hogy a stratégiai együttműködés kiterjedését úgy határozzák meg, hogy tekintettel legyenek az intézkedési területek sajátos követelményeire, emellett pedig vegyék figyelembe az alpesi térség központi területe és ennek peremvidéke közötti funkcionális kapcsolatokat;

17.

egyetért azzal, hogy az EUSALP-nak specifikusan – az alpesi térség szükségleteihez igazítva –, hozzá kell járulnia az Európa 2020 stratégia végrehajtásához az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés elérése érdekében, ezáltal biztosítva Európa gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának növelését;

18.

fontosnak tartja, hogy az EUSALP stratégiai prioritásait úgy válasszák ki, hogy az alpesi térség központjában található hegyvidékek érdekeit kiemelten, a térség peremvidékeinek és városainak érdekeit pedig szintén megfelelő módon vegyék figyelembe, hogy az e területek közötti kapcsolatok kölcsönös előnyökkel járjanak;

19.

meggyőződése, hogy azok az innovatív megközelítések, amelyek révén a stratégia fejlődésorientált összetevői összehangolhatók a környezet szükséges védelmével, meghatározó szerepet játszanak az EUSALP sikerében, mivel csak így lehet az Alpok térségét egy Európa szívében elhelyezkedő élettérként, valamint gazdasági és természeti térségként megőrizni és fenntartható módon értékként kezelni;

20.

hivatkozik az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiáról szóló, 2013. május 23-i európai parlamenti állásfoglalásra (2013/2549(RSP)), és utal arra is, hogy a stratégia tartalmát összhangba kell hozni az Alpesi Egyezménnyel;

21.

hangsúlyozza, hogy az EUSALP kidolgozásában és végrehajtásában az összes területi szereplő partnerségi együttműködése fontos, és üdvözli az EUSALP irányítóbizottsága által – a régiók, az országok és az Európai Bizottság egyenrangú együttműködésével – mindeddig kidolgozott tartalmakat a következő három pillérben: „A fenntartható növekedés biztosítása, valamint a teljes foglalkoztatás, a versenyképesség és az innováció ösztönzése a gazdasági tevékenységek konszolidálásán és diverzifikálásán keresztül, a hegyvidéki és városi területek közötti kölcsönös szolidaritás megerősítésére tekintettel”, „A területfejlesztés ösztönzése, középpontba helyezve a környezetbarát mobilitást, a megerősített tudományos együttműködést, a szolgáltatások fejlesztését, valamint a közlekedési és kommunikációs infrastruktúrára vonatkozó politikákat”, valamint „A fenntartható energiagazdálkodás, a természetes és kulturális források, a környezetvédelem, valamint a biológiai sokféleség megőrzésének és a természetes élőhelyek fenntartásának ösztönzése”;

22.

kéri, hogy e tartalmak integrált továbbfejlesztésére tekintettel a cselekvési tervben fordítsanak kiemelt figyelmet a következő témákra: a foglalkoztatás fellendítése; az alpesi értékteremtő-láncok, az idegenforgalom, illetve egy alpesi vállalatokból álló hálózat fejlesztése makroregionális szinten; az általános érdekű szolgáltatások, valamint az Alpok-régió különböző területein élő emberek közötti kölcsönös szolidaritás fejlesztése; az összekapcsolások javítása és a digitális szakadék megszüntetése a kedvezőtlen adottságú területeken; a közlekedésbeli intermodalitás és interoperabilitás fejlesztése, például a helyi és regionális közlekedési hálózatoknak a fölérendelt európai közlekedési utakhoz való kapcsolása; az áruszállítás utakról sínekre történő átirányításának ösztönzése; az energiahatékonyság és a fenntartható megújulóenergia-termelés növelése, különösképpen a vízierőművek használata terén; a természeti és kulturális forrásokkal való fenntartható és hatékony gazdálkodás; végül az éghajlatváltozás tekintetében a természeti kockázatok kezelésének továbbfejlesztése, kiemelten figyelembe véve a hidrogeológiai szerkezet és a környezet védelmét;

23.

elvárja, hogy a cselekvési terv szinergiákat teremtsen a különböző meglévő programok között, valamint hogy a prioritások korlátozott számára összpontosítson, lehetővé téve a források koncentrálását;

24.

érdeklődéssel fogadja az Európai Bizottságnak a makroregionális stratégiák (5) irányítására vonatkozó jelentését, megállapítja azonban, hogy e dokumentum nem veszi kellően figyelembe a régiók mint döntéshozók szerepét;

25.

kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok szerepét annak biztosításában, hogy az EUSALP olyan józan megközelítést válasszon, amelyet a polgárok elvárnak. Rámutat egyben, hogy ki kell építeni annak feltételeit, hogy a helyi és regionális önkormányzatok is irányíthassanak vezérprojekteket;

26.

emlékeztet arra, hogy az EUSALP sikere annak függvénye, hogy a helyi és regionális szintű politikai szereplők, ezen belül az európai területi együttműködési csoportosulások is, továbbra is közreműködjenek ennek a többszintű folyamatnak a politikai irányításában, valamint hogy tiszteletben tartsák az uniós jogban meghatározott szubszidiaritási elvet, ezzel kapcsolatban helyénvaló a társadalmi, gazdasági és kulturális szereplők részvételét is ösztönözni az érintett területeken belül;

27.

kéri, hogy a Régiók Bizottsága chartájába (6) foglalt többszintű kormányzás alapelvének szellemében biztosítsák, hogy a stratégia végrehajtási módozataiban a regionális szint a nemzeti szinttel egyenrangú módon vegyen részt, az adott hatáskörök által meghatározott keretben;

28.

hangsúlyozza, hogy a 2014 júniusában felállított „Alpok makrorégió” régióközi csoportja a kapcsolattartó pontjaikon keresztül a tervek szerint támogatást nyújt az Európai Bizottságnak és az alpesi országoknak az Alpokra vonatkozó stratégia kialakításában és támogatásában, segíti a cselekvési terv kidolgozását, a közös identitás kiemelésén keresztül határozottabb arculatot biztosít az alpesi régió számára regionális, nemzeti és európai szinten, és így érvényre juttatja a régióban rejlő nagy lehetőségeket;

29.

támogatja, hogy az EUSALP elnökségét a stratégia fő irányvonalainak kidolgozása érdekében az országok vagy az egyes országok régiói rotációs elv alapján töltsék be. Az alpesi stratégia tagállamai egy előre meghatározott rotációs elv alapján, egymást követve egy-egy éven keresztül töltik be az elnökséget, annak érdekében, hogy a részes államok és régiók kiegyensúlyozott módon vehessenek részt a stratégia alakításában, és hogy egyformán részesüljenek az EUSALP vezetésével kapcsolatos munkából. Az elnökség egy stratégiai fórum létrehozásában és szervezésében is részt vehet;

30.

egyetért azzal, hogy az EUSALP régiói és tagállamai az európai TEN-T-koordinátorok mintájára hozzák létre a stratégia koordinátori funkcióját, aki megbízatása alatt semmilyen politikai tisztséget nem vállal és nem rendelkezik végrehajtói jogkörrel. A cél, hogy segítsék az Európai Bizottságot és az elnökséget, illetve hogy a stratégia szorosabban kötődjön az európai intézményekhez;

31.

fontosnak tartja, hogy az EUSALP koordinátori funkcióját egy, a régiókból érkező, az Alpok-régióra vonatkozóan régióközi és határokon átívelő együttműködésben tapasztalatokkal bíró személyiség lássa el. Ez különösen a stratégia alulról felfelé építkező megközelítésének szempontjából meghatározó jelentőségű;

32.

úgy véli, hogy az irányítási szerkezet kiegyensúlyozott általános kialakításának biztosítania kellene, hogy az országok és régiók érdekeit az Európai Bizottság érdekeivel egyenlő mértékben vegyék figyelembe;

33.

azt javasolja, hogy az Európai Bizottság játsszon fontos szerepet az EUSALP stratégiai irányításában, elsősorban azáltal, hogy biztosítja az összhangot az uniós politikákkal és álláspontokkal, valamint hogy az uniós intézkedéseknél – különösen az európai finanszírozási programoknál és eszközöknél – gondoskodik a makroregionális elgondolás figyelembevételéről;

34.

úgy véli, hogy a stratégiai prioritások végrehajtásának irányítását – a felelősség széles körű megosztása érdekében –, a „pilléreken” belüli egyes súlypontok szintjén kell kezdeni, valamint hogy különösképpen az éghajlatváltozáshoz hasonló átfogó témák esetében különleges szervezési formákat kell kialakítani;

35.

meggyőződése, hogy többszintű kormányzás nélkül nem lehet az európai stratégiákat és politikákat hatékonyan végrehajtani, és arra ösztönöz, hogy adott hatáskörükön belül tekintsék az európai területi együttműködési csoportosulásokat is a stratégia végrehajtási eszközének;

36.

hivatkozik az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiáról szóló, 2013. május 23-i európai parlamenti állásfoglalásra (2013/2549(RSP)) és utal arra is, hogy az EUSALP végrehajtásakor figyelembe kell venni az e téren működő transznacionális együttműködéseket és hálózatokat is;

37.

tudatában van annak, hogy a polgárok számára kézzelfogható eredmények csak az EUSALP cselekvési tervét megvalósító konkrét projekteken keresztül célozhatók meg, és kéri a végrehajtás útjában álló jogi és adminisztratív akadályok felszámolását;

38.

hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiák megfelelő keretet jelentenek a civil társadalmi partnereknek a döntéshozatali folyamatokba való bevonásához, a már meglévő kezdeményezésekkel létrejövő szinergiák és a források optimalizálása érdekében. Ebben a tekintetben, és a korábban leírt részvétel konkrétabbá tétele, illetve a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés és azok hatékony felhasználása érdekében együttműködési megállapodásokat és jegyzőkönyveket kellene aláírni ezekkel a civil társadalmi partnerekkel, így például szakmai szervezetekkel, kereskedelmi kamarákkal, egyetemekkel és az érintett területek egyéb gazdasági és szociális szereplőivel;

39.

támogatja az Európa Tanácsnak és különösen a Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának a bevonását a makroregionális alpesi folyamatba, mivel az e makroregionális stratégiában részt vevő országok közül kettő – Svájc és Liechtenstein – nem uniós tagállam, de tagja az Európa Tanácsnak;

40.

örömmel látja, hogy az általános rendelkezésekkel és az európai területi együttműködéssel együtt a rendelet a strukturális alapok felhasználásán keresztül lehetővé teszi a makroregionális prioritások támogatását; felkéri az Európai Bizottságot annak meghatározására, hogy a partnerségi megállapodásokkal és az alpesi térségbeli regionális operatív programokkal összhangban miként használhatók fel ezek az alapok;

41.

elismeri, hogy a „három nem szabálya” (a stratégia nem járhat együtt a több pénz, a több szabályozás vagy az új intézmények iránti igénnyel) hozzájárult ahhoz, hogy az európai területi együttműködési alapokat hatékonyabban használták fel azokban a régiókban, ahol már létezik egy makroregionális stratégia. Hangsúlyozza azonban, hogy fontos a hosszú távú finanszírozás, amelyre elsősorban a stratégia végrehajtásának összehangolásáért felelős szervezeteknek van szükségük. Az érintett tagállamoknak és önkormányzataiknak a több szintű kormányzás értelmében nagyobb felelősséget kell vállalniuk, és megfelelő forrást kell biztosítaniuk az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégia végrehajtásához;

42.

hangsúlyozza, hogy a meglévő makroregionális stratégiákra vonatkozó véleményével (7) összhangban a „három igen szabályának” (nagyobb fokú egyeztetés a meglévő pénzügyi források felhasználásáról, jobb intézményi koordinálás, valamint több új elgondolás és projekt) is érvényesülnie kell, és fontosnak tartja a helyi és regionális önkormányzatok hatékony bevonását a koordinálásba;

43.

üdvözli, hogy az „Alpesi Térség 2014–2020” nemzetközi együttműködési program egyik prioritása az innovatív kormányzási modellek támogatása;

44.

elvárja, hogy az EUSALP révén javuljon az európai, nemzeti, regionális és helyi szinten hozzáférhető alapok közötti koordináció, ezért arra kéri elsősorban az Európai Bizottságot és annak mind az európai strukturális és befektetési alapokhoz kapcsolódó, mind pedig a közvetlen irányítás alatt álló programokért felelős szolgálatait, hogy adott hatásköreik keretében biztosítsák azt, hogy az EUSALP célkitűzései és fellépései ezen eszközök és politikák keretében megvalósuljanak.