19.8.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 271/36

Előadó

Előadó: BIHARY Gábor (HU/PES) Budapest Főváros Közgyűlésének tagja

Referenciaszöveg

1.

teljesen elfogadhatatlannak tartja, hogy településeinken 2014-ben még mindig emberek élnek az utcákon, veszélyeztetve egészségüket és életüket. Az Európai Unióhoz méltatlan, hogy mintegy 3 millió hajléktalanná vált ember él a szociális ellátórendszerek segítségével, de sok esetben azok látókörén kívül vagy megfelelő támogatásuk nélkül;

2.

megállapítja, hogy a hajléktalanság a szegénység és társadalmi kirekesztés legszélsőségesebb formája, (1) sérti az emberi méltóságot és az emberi jogokat, mivel a lakhatás alapvető emberi szükséglet;

3.

ezzel kapcsolatban megismétli (2) felhívását a szociális lakásokra vonatkozó európai cselekvési keretet illetően, amelynek céljai a következők:

4.

elismeri, hogy az EU tagállamai rendelkeznek a világ legfejlettebb szociálisvédőháló-rendszerével, ugyanakkor a hajléktalanság számos tényező – például a gazdasági válság hatása, társadalmi változások, a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció és nem megfelelően szabályozott migrációs tényezők – miatt gyakorlatilag minden tagállamban növekedett, valamint egyes tagállamokban túl kevés a szociális lakás, illetve megfizethető lakhatási lehetőség;

5.

aláhúzza, hogy a hajléktalanság csökkentésére irányuló beruházások magas megtérülési rátájúak, mert hosszú távon és fenntartható módon csökkentik a tüneti kezelésre irányuló folyó szociális kiadásokat;

6.

hangsúlyozza, hogy az EU-n belül, tagállamból tagállamba vándorló szegény és kirekesztett uniós polgárok mobilitásával kapcsolatos kérdések kezeléséhez uniós szintű intézkedésekre van szükség. A társadalmi mobilitás hozzájárult a határokon átnyúló hajléktalanság problematikájának kialakulásához, és erre nem lehet megoldást találni nemzeti, regionális vagy helyi szinten, vagy az uniós polgárok mobilitásának csökkentésével;

7.

rámutat, hogy a hajléktalanság kezelésének közvetlen felelősségét a tagállamok és különösen a helyi és regionális hatóságok viselik, de a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett megerősítendő az Európai Bizottság szerepe a szakpolitikák fejlesztésében, európai szintű együttműködések generálásában és a jó gyakorlatok terjesztésében. Az EU-nak növelnie kellene erőfeszítéseit, hogy kiegészítse és támogassa a tagállami és helyhatósági kezdeményezéseket a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjának szellemében; (3)

8.

rámutat, hogy minden tagállamnak rendelkeznie kellene nemzeti – esetleg regionális stratégiákkal kiegészített – hajléktalanügyi stratégiával, amely világosan kijelöli a felelősséget a hajléktalanságról történő adatgyűjtés, monitorozás és a stratégia végrehajtása vonatkozásában. Ezért felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki átfogó hajléktalanügyi stratégiákat, melyeknek tartalmazniuk kell a nemzeti szolgáltatások meghatározását a hajléktalanság kezelésére, ezenkívül olyan világos és átlátható célkitűzéseket, amelyekkel kapcsolatban kötelezettséget vállalnak az EU–val szemben, valamint olyan értékelési modelleket, amelyek lehetővé teszik, hogy átlátható módon felmérjék valamennyi uniós tagállam stratégiájának eredményeit;

9.

hangsúlyozza, hogy az ilyen átfogó hajléktalanügyi stratégiáknak tartalmazniuk kell a helyi és regionális hatóságok, illetve a civil szféra szerepét, valamint a jó kormányzás jegyében tisztázniuk kell a feladatmegosztást és a forráselosztást a különböző kormányzati szintek között;

10.

figyelmeztet arra, hogy néhány uniós tagállam nehézségekkel szembesül hajléktalanügyi stratégiája végrehajtásakor, mivel e tagállamokban a gyakorlatban nem épült ki a többszintű kormányzás struktúrája;

11.

üdvözli az Európai Parlament korábbi és legutóbbi állásfoglalását az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról, (4) sürgetve a tagállamokat, hogy tegyenek előrelépést az utcai hajléktalanság 2015-re való felszámolását előirányzó célkitűzés megvalósítása irányába;

12.

felhívja a figyelmet arra, hogy a hajléktalanság okai és szintjei tagállamonként, sőt régiónként is eltérőek, ezért a helyi és regionális önkormányzatoknak közre kell működniük a hajléktalanság felszámolásáról szóló stratégia kidolgozásában. A megfelelő megközelítést a jelenség eredetének ismeretében kell kiválasztani. A helyi önkormányzatok, mivel közvetlenül érintettek, biztosíthatják az e területre vonatkozó ismereteket;

13.

üdvözli ennek kapcsán a HABITACT hálózat (www.habitact.eu) által a hajléktalanság terén végzett munkát. Ezt a hálózatot olyan helyi/regionális önkormányzatok alkotják, amelyek integrált hajléktalanügyi stratégiákkal ösztönzik a társadalmi innovációt a hajléktalanság terén;

14.

egyetért az Európai Parlamentnek az Európai Bizottság felé tett felhívásával, hogy hozzanak létre egy magas szintű szakértői csoportot, amely támogatja az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájának előkészítését és továbbfejlesztését. Hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a regionális és a helyi hatóságok képviselői is résztvevői legyenek ennek a szakértői csoportnak;

15.

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság már kiadott egy belső munkadokumentumot, (5) amely iránymutatással szolgál a hajléktalanság elleni küzdelemhez, de sajnálkozik az e dokumentummal kapcsolatos uniós ambíciók alacsony szintje miatt. Szükség van ugyanis egy olyan európai stratégiára, amely a helyi és regionális önkormányzatok, a civil szervezetek és ezek önkéntesei által a gyakorlatban jól használható eszközöket, valamint lehetőséget kínál a bevált gyakorlatok cseréjére és terjesztésére, valamint a hajléktalanság büntethetőségét megakadályozó jogi fellépésre;

16.

nyomatékosan leszögezi, hogy a szegénység és a hajléktalanság nem bűn, ezért egyes tagállamokban a hajléktalanok kriminalizálása, valamint szociálisan érzéketlen és emberi jogokat sértő helyi szabályozások bevezetése és alkalmazása sérti az egyenlő bánásmód elvét és az emberi méltóságot;

17.

szorgalmazza, hogy a sérülékeny és alacsony jogérvényesítő képességgel rendelkező csoport részére végzett civil érdek- és jogvédelmi szervezetek munkája kapjon nagyobb elismerést, illetve támogatást helyi, regionális, tagállami és uniós szinten egyaránt;

18.

reméli, hogy egyetlen tagállamban sem fenyegetnek – jogsértések elkövetésével, illetve a jogrend ilyen irányú megváltoztatásával – rendészeti eszközökkel embereket pusztán hajléktalan voltuk miatt;

19.

támogatja a tagállamokban működő civil szervezetek, európai szintű szövetségeik és ernyőszervezeteik hajléktalanokat segítő tevékenységét, a hajléktalanok jogtudatosságának növelését szolgáló akcióit, valamint egy olyan befogadó társadalmi környezet és társadalmi tudat kialakítására irányuló munkájukat, ahol a többség empatikusan tekint a hajléktalanság létezésére és annak felszámolásához szükséges intézkedésekre, beleértve a közösség anyagi ráfordításait is;

20.

felhívja a tagállamokat és az EU soros elnökségét, hogy az illetékes miniszteri kerekasztalokon tartsák rendszeresen napirenden a hajléktalanság ügyét. Az RB azt is hangsúlyozza, hogy ezekbe a találkozókba be kellene vonniuk a helyi és regionális hatóságok képviselőit, valamint felkéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson gyakorlati és pénzügyi támogatást ezekhez a találkozókhoz;

21.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégia kidolgozásakor prioritásként kezeljék a lakhatás a középpontban („housing-led”)/lakhatás mindenekelőtt („housing first”) megközelítést, valamint fordítsanak külön figyelmet a határokon átnyúló hajléktalanságra, a kiskorúakat és a nőket érintő hajléktalanság speciális kezelésére;

22.

aláhúzza, hogy a hajléktalanság kezelése kapcsolódik a regionális fejlesztéshez és az EU finanszírozási eszközeihez (pl. ESZA, ERFA) (6) továbbá a társadalmi beilleszkedés és az emberi jogok kérdéséhez, és szorosan összefügg az Európa 2020 stratégia azon célkitűzésével, hogy 20 millió embert kiemeljenek a szegénysorból; (7)

23.

felhívja a hajléktalansággal különösen sújtott tagállamok régióinak figyelmét arra, hogy operatív programjaik megfogalmazásánál használják fel a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap és más programok, például az Európai Szociális Alap (ESZA) forrásait a hajléktalanok helyzetének javítására, és nyissanak utat a hajléktalanok társadalmi befogadása, illetve munkaerő-piaci integrációjuk felé;

24.

kiemeli a prevenció helyi és regionális szintű fontosságát, hogy a hajléktalanság kockázatának korai felismerésével a veszélyeztetett emberek számára testre szabott anti-kilakoltatási támogatási eszközöket biztosítsanak, valamint a már kilakoltatott embereknek azonnali segítséget nyújtsanak. Ehhez jóléti strukturális intézkedésekre van szükség, például a lakhatás, a foglalkoztatás, az oktatás, a családsegítés terén és az ezekhez kapcsolódó politikákban;

25.

felhívja a figyelmet arra, hogy ha meg akarjuk akadályozni, hogy a nemrégiben hajléktalanná váltak életminősége, következésképpen egészségi állapota súlyosan leromoljon, átfogó megközelítésre és megerősített együttműködésre van szükség a szociális és az egészségügyi rendszerek között, elsősorban azon emberek esetében, akik korábban ilyen intézményekben voltak ápoltak;

26.

megjegyzi, hogy a hajléktalanok gondozásának az utcán kell kezdődnie, hiszen az előforduló kóros mentális állapotok, alkoholizmus és más függőségek felismerése és kezelése nem várhat addig, amíg a lakásproblémájuk megoldódik;

27.

felhívja a figyelmet az elegendő támogatás jelentőségére – mint például lakhatási lehetőségek biztosítása–, mely segítséget nyújthat a hajléktalanság megelőzésére;

28.

hangsúlyozza, hogy a hatékony fellépés érdekében a hajléktalanság elleni küzdelemben érintett feleknek megfelelő finanszírozásra és támogatásra van szükségük mind a tagállamoktól, mind pedig az Európai Uniótól, hogy hatékony intézkedéseket tehessenek a foglalkoztatási szolgálat mozgósítására, hajléktalanoknak szóló oktatások indítására, munkakeresés ösztönzésére és a foglalkoztatásban maradás támogatására;

29.

különösen hatékony, bár közvetett eszköznek tartja a szakképzést, átképzést, felnőttoktatást, azaz az élethosszig tartó tanulást a hajléktalanságból való kitörésre. A megfelelően strukturált és valódi munkához juttató képzés mind az érintett személy, mind pedig a társadalom szempontjából jó befektetés, és fenntartható módon vezeti ki a hajléktalanokat nehéz élethelyzetükből. Az oktatás gyakran elengedhetetlen előfeltétel, de döntő szerepe van annak, hogy az érintettek motiváltak legyenek kitartóan és céltudatosan tenni annak érdekében, hogy képesek legyenek felemelkedni és aktív társadalmi szereplőkké válni. Fontos az illető személyek együttműködése és aktív részvétele saját sorsuk javításában;

30.

kiemeli annak fontosságát, hogy a helyi önkormányzatok, karitatív egyesületek, egyházi és civil szervezetek által működtetett sürgősségi vagy átmeneti szállások tisztességes minőségűek, helyileg, vagy legalábbis regionálisan hozzáférhetőek legyenek, valamint feleljenek meg a felhasználók igényeinek, de legalkalmasabb megoldásnak azokat a koncepciókat tartja, melyek a lakóhelyiség rendelkezésre bocsátását helyezik a középpontba, mint például a „Housing First”;

31.

rámutat arra, hogy a hajléktalanok és alacsony jövedelmű emberek számára kulcskérdés a helyben rendelkezésre álló és megfizethető állandó lakhatáshoz való hozzáférés biztosítása. Hangsúlyozottan ez csak akkor érhető el, ha az adott helyi viszonyokhoz igazított, megfelelő partnerséget sikerül létrehozni valamennyi érintett fél bevonásával;

32.

támogatja a hajléktalanság kezelésének további uniós szintű célzott erőfeszítéseit a releváns uniós ágazati politikákon keresztül, különösen gazdaság, a pénzügyek, a társadalombiztosítás, a regionális fejlesztés, az egészségügy, az emberi jogok, az ifjúság, a nemek közti egyenlőség, a migráció és az integráció területein;

33.

támogatja a hajléktalanság ügyének további integrációját az Európa 2020 stratégia megvalósítási folyamatába, esetleg kiegészítve a tagállami erőfeszítéseket országspecifikus ajánlásokkal különösen azokban a tagállamokban, ahol a hajléktalanság ügyében sürgős előrelépésre van szükség;

34.

felhívja az Európai Bizottságot arra, hogy az országspecifikus ajánlásokkal együtt ösztönözze a tagállamokat további erőfeszítésekre és a hajléktalanság ügyének inklúziójára a nemzeti reformprogramokba;

35.

hangsúlyozza, hogy a hajléktalanok stigmatizálása nélkül átfogó és összehasonlítható adatokat kell gyűjteni a hajléktalanság tekintetében. Ezeket az adatokat differenciálni kellene a hajléktalanság okai és a jelenség intenzitása alapján, és legalább NUTS 2 szintű regionális lebontásra lenne szükség. Az adatbázis előfeltétele a fejlesztési politikák hatékonyságának és végső soron a hajléktalanság teljes felszámolásának;

36.

megjegyzi, hogy mivel a hajléktalanság elleni küzdelemben döntő szerepe van a regionális és helyi szintű fellépésnek, az EU-nak az összhatékonyságot kellene szem előtt tartania, megvizsgálva, hogy az ESZA és az ERFA mellett milyen esetekben érdemes más finanszírozási eszközöket (Progress, E@SI, JESSICA, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, LEADER, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap) felhasználni a hajléktalanság leküzdésére;

37.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a hajléktalanok helyzetének javítása érdekében használják a releváns európai alapokat, és hozzanak létre átjárást a társadalmi befogadás és a foglalkoztatási integráció között;

38.

fontos, hogy ösztönzést kapjon az önkéntes munka a hajléktalanoknak nyújtott szolgáltatások terén, hogy az önkéntesek kivegyék a részüket a szociális problémák megoldásából, ezzel is tudatosítva a nagyközönségben a lakosság ezen részének gondjait, végső soron pedig bevonva őket a társadalmi befogadás folyamataiba;

39.

erősíteni kellene a hajléktalan emberek sajátosságaihoz igazodó részvételi mechanizmusokat, lehetővé téve eredményes bevonásukat, ösztönözve a valamennyi érintett szereplő részvételével történő, közös döntéshozatalt, s végső soron javítva az ellátás minőségét azáltal, hogy az érintetteket aktív szereplőként bevonjuk társadalmi integrációjuk folyamatába.