9.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/253

—

tekintettel a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekre és eszközökre, ideértve az emberi jogokról szóló ENSZ-egyezményekben és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben foglaltakat, amelyek garantálják az emberi jogokat és alapvető szabadságokat, és tiltják a megkülönböztetést,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre, valamint az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának emberi jogokról, szexuális irányultságról és nemi identitásról szóló 2011. június 17-i, 17/19. számú határozatára,

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai, másrészről az Európai Unió és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás (Cotonoui Megállapodás) második felülvizsgálatára és a benne foglalt emberi jogi és közegészségügyi záradékokra és kötelezettségvállalásokra, különösen a 8. cikk (4) bekezdésére, a 9. cikkre, a 31a. cikk e) pontjára és a 96. cikkre,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, illetve 21., 24., 29. és 31. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. és 215. cikkére, melyek kötelezik az Uniót és tagállamait, hogy a világ többi részéhez fűződő kapcsolataikban támogassák és mozdítsák elő az egyetemes emberi jogokat és az egyének védelmét, valamint hogy súlyos emberi jogi jogsértések esetén fogadjanak el korlátozó intézkedéseket,

—

tekintettel a Tanács által elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó, 2013. június 24-i iránymutatásra,

—

tekintettel Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2014. január 15-i nyilatkozatára, melyben aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Nigériában hatályba léptették az azonos neműek házasságát tiltó törvénytervezetet;

—

tekintettel az alelnök/főképviselő 2013. december 20-i nyilatkozatára a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvénytervezet elfogadásáról;

—

tekintettel Obama elnöknek a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvénytervezet elfogadásáról szóló 2014. február 16-i nyilatkozatára, illetve a Museveni elnökhöz intézett arra irányuló kérésére, hogy ne léptesse hatályba a törvénytervezetet,

—

tekintettel az alelnök/főképviselő 2014. február 18-i, a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvénytervezetről szóló nyilatkozatára;

—

tekintettel Ban Ki Mun 2014. február 25-i nyilatkozatára, melyben sürgeti az ugandai hatóságokat az ország homoszexualitás ellen irányuló törvénytervezetének felülvizsgálatára vagy megsemmisítésére,

—

tekintettel a főképviselő 2014. március 4-én az Európai Unió nevében a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvénytervezetről tett nyilatkozatára;

—

tekintettel „a leszbikus nőkkel szembeni erőszakról és a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek jogairól Afrikában” című 2012. július 5-i állásfoglalására (1), a Cotonouban 2000. június 23-án, az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt és Luxembourgban 2005. június 25-én első alkalommal módosított partnerségi megállapodást második alkalommal módosító megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló 2013. június 13-i álláspontjára (2), valamint „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2012. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2013. december 11-én elfogadott állásfoglalására (3),

—

tekintettel a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvénytervezetről szóló 2009. december 17-i (4), az „Ugandáról: az úgynevezett »Bahati-törvény« és az LMBT személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés” című 2010. december 16-i (5), valamint az „Ugandáról: David Kato meggyilkolásáról” szóló 2011. február 17-i (6) állásfoglalásaira,

—

tekintettel a nigériai helyzetről szóló 2012. március 15-i (7) és 2013. július 4-i (8) állásfoglalásaira,

—

tekintettel a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek kriminalizálására irányuló közelmúltbeli lépésekről szóló 2014. január 16-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az emberi jogok, a szexuális irányultság és a nemi identitás vonatkozásában az ENSZ-ben végzett munkáról szóló 2011. szeptember 28-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel minden ember szabadnak, méltóságát és jogait tekintve pedig egyenlőnek születik; mivel valamennyi állam kötelessége megelőzni az egyedi jellemzőkön, köztük a szexuális irányultságon, a nemi identitáson és annak kifejezésén alapuló erőszakot, gyűlöletkeltést és megkülönböztetést;

B.

mivel az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának célja a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése és megerősítése, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása;

C.

mivel nem kevesebb mint 76 ország továbbra is bűncselekménynek tekinti a homoszexualitást, öt országban pedig halálbüntetéssel sújtják;

D.

mivel az azonos neműek közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló cselekményeket Ugandában – az ugandai büntető törvénykönyv 145. szakasza értelmében – már eddig is 14 év, Nigériában pedig – a nigériai büntető törvénykönyv 214. szakasza értelmében – 7 év börtönbüntetéssel (vagy a saría jogot követő 12 államban halálbüntetéssel) sújtották;

E.

mivel 2013. december 20-án az ugandai parlament elfogadta a homoszexualitás ellen irányuló törvénytervezetet, amelynek értelmében az LMBTI-személyek jogainak támogatása akár 7 év börtönbüntetéssel sújtható, azok a személyek, akik „a homoszexualitás céljaira” tartanak fenn házat, szobát, szobákat vagy bármilyen helyiséget, szintén 7 évvel büntethetők, a „visszaesők” vagy a HIV-pozitív bűnelkövetők pedig életfogytiglani szabadságvesztésre ítélhetők; mivel a törvénytervezetet az Ugandai Köztársaság elnöke, Yoweri Museveni Kaguta 2014. február 24-én aláírásával hatályba léptette;

F.

mivel az ugandai hatóságok elfogadták a pornográfia ellen irányuló törvénytervezetet és a közrend fenntartásáról szóló törvénytervezetet, melyek további támadást jelentenek az emberi jogokra, valamint az azokat védelmező nem kormányzati szervezetekre nézve; mivel ez jól mutatja a civil társadalom rendelkezésére álló politikai mozgástér szűkülését és gyengülését;

G.

mivel a nigériai szenátus 2013. december 17-én elfogadta az azonos neműek házasságát tiltó törvénytervezetet, amely 14 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja az azonos neműek közötti kapcsolatot, illetve 10 évig terjedő szabadságvesztéssel az azonos neműek közötti házasságok tanúit, illetve az LMBTI-bárokat, -szervezeteket vagy -egyesületeket működtető vagy ezekben részt vevő személyeket; mivel a törvénytervezetet Goodluck Jonathan elnök 2014 januárjában aláírásával hatályba léptette;

H.

mivel ezekben az országokban számos sajtóorgánum, a nyilvánosság egyes tagjai, valamint egyes politikai és vallási vezetők egyre inkább törekednek az LMBTI-személyek megfélemlítésére, jogaik korlátozására, továbbá a nem kormányzati szervezetek és emberi jogi csoportok jogainak korlátozására, valamint a velük szemben alkalmazott erőszak legitimálására; mivel röviddel azután, hogy Yoweri Museveni elnök aláírta a törvényt, egy ugandai bulvárlap 200 ugandai meleg és leszbikus személy nevét és képét tette közzé, ami e személyek biztonságára nézve súlyosan negatív következményekkel járt; mivel a média Nigériában egyre nagyobb számú LMBTI-személy letartóztatásáról, és a velük szembeni erőszak növekedéséről számol be;

I.

mivel számos állam- és kormányfő, ENSZ-vezető, kormányzati és parlamenti képviselő, az EU (ideértve a Tanácsot, a Parlamentet, a Bizottságot és az alelnök/főképviselőt) és számos más világszerte ismert személyiség határozottan elítélte az LMBTI-személyek büntethetőségét szentesítő törvényeket;

J.

mivel az uniós együttműködésnek támogatnia kellene az AKCS-államok erőfeszítéseit a támogató jogi és politikai keretek kidolgozása, az olyan büntetőjogi rendelkezések megsemmisítése, továbbá az olyan politikák, gyakorlatok, megbélyegzések és diszkrimináció felszámolása érdekében, amelyek veszélyeztetik az emberi jogokat, növelik a HIV-vel/AIDS-szel szembeni kiszolgáltatottságot és akadályozzák a HIV/AIDS betegséggel élő emberek és a legveszélyeztetettebbek számára a hozzáférést a hatékony HIV/AIDS-megelőzéshez, -kezeléshez, -gondozáshoz és a támogatáshoz, ideértve a gyógyszerekhez, árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

K.

mivel az ENSZ HIV/AIDS-programja (UNAIDS) és az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alap attól tartanak, hogy Nigériában és Ugandában az LMBTI-személyektől és 3,4 millió HIV-fertőzöttől megtagadják a létfontosságú orvosi ellátást, és követelik, hogy a súlyos közegészségügyi és emberi jogi következmények fényében sürgősen vizsgálják felül a jogszabályok alkotmányosságát;

L.

mivel az azonos nemű felnőttek közötti, beleegyezésen alapuló cselekmények további büntetendővé tétele még nehezebbé teszi mind a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását – különösen a nemek közötti egyenlőség és a betegségek elleni harc vonatkozásában –, mind pedig bármiféle siker elérését a 2015 utáni fejlesztési keret tekintetében;

M.

mivel egyes tagállamok, többek között Hollandia, Dánia és Svédország, valamint más országok, mint például az Amerikai Egyesült Államok és Norvégia úgy döntöttek, hogy visszatartják az ugandai kormánynak szánt segélyeket, vagy a kormány támogatása helyett a segélyeket a civil társadalom támogatására irányítják át;

N.

mivel a Cotonoui Megállapodás 96. cikkének (1a) bekezdése értelmében konzultációs eljárás indítható a 8. cikk (4) bekezdésében vagy a 9. cikkben foglalt emberi jogi kötelezettségeit megszegő aláíró fél felfüggesztése céljából;

1.

elítéli az új törvények elfogadását, amelyek súlyos veszélyt jelentenek az élethez, a szólásszabadsághoz, az egyesüléshez és gyülekezéshez, valamint a kínzástól és a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódtól való védelemhez való egyetemes jogokra; ismételten hangsúlyozza, hogy a szexuális irányultság és a nemi identitás az egyének magánélethez való jogához tartozik, amelyet a nemzetközi jog és az egyes nemzeti alkotmányok garantálnak; hangsúlyozza, hogy az LMBTI-személyek egyenlősége az alapvető emberi jogok megkérdőjelezhetetlen eleme;

2.

emlékeztet az Afrikai Bizottság és az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága nyilatkozataira, melyek szerint egy állam nemzeti törvényei révén nem tagadhatja meg nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásait;

3.

felszólítja Uganda elnökét, hogy helyezze hatályon kívül a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvényt, továbbá az ugandai büntető törvénykönyv 145. szakaszát; felszólítja Nigéria elnökét, hogy helyezze hatályon kívül az azonos neműek házasságát tiltó törvényt, valamint a nigériai büntető törvénykönyv 214. és 217. szakaszát, mivel ezek sértik a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket;

4.

megjegyzi, hogy e jogszabályok aláírása által Uganda és Nigéria elnöke elmulasztotta a Cotonoui Megállapodás 9. cikkének (2) bekezdésében említett, az emberi jogok, demokratikus alapelvek és a jogállamiság tiszteletben tartásából fakadó kötelezettség teljesítését;

5.

ismételten hangsúlyozza, hogy ezek a törvények mint különösen sürgős esetek a Cotonoui Megállapodás 96. cikke (1a) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartoznak, azaz az emberi jogok és az emberi méltóság 9. cikk (2) bekezdésében említett különösen súlyos és nyilvánvaló megsértésnek olyan esetei, amelyek haladéktalan választ igényelnek;

6.

felhívja ezért a Bizottságot, hogy sürgősen kezdje meg a 8. cikk szerinti megerősített politikai párbeszédet helyi és miniszteri szinten, azzal a kéréssel, hogy az eszmecsere legkésőbb az EU–Afrika csúcstalálkozón kezdődjön meg,

7.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy Uganda és Nigéria tekintetében vizsgálják felül fejlesztési együttműködési segélyekkel kapcsolatos stratégiájukat, és a segélyek – akár ágazati alapú – felfüggesztésével szemben részesítsék előnyben a segélyek átirányítását a civil társadalomhoz és más szervezetekhez;

8.

javasolja az Afrikai Uniónak, hogy vállaljon vezető szerepet, és állítson fel egy belső bizottságok e törvények és kérdések megvizsgálására;

9.

felhívja az Afrikai Unió és az Európai Unió vezetőit, hogy a 2014. április 2–3-án megtartandó 4. Afrika–EU csúcstalálkozón folytatott megbeszélések során foglalkozzanak ezekkel a törvényekkel;

10.

felhívja a tagállamokat vagy a főképviselőt, hogy a Bizottság támogatásával fontolják meg az e két jogszabály szövegezéséért és elfogadásáért felelős személyekkel szembeni célzott szankciók, például utazási vagy vízumtilalmak alkalmazását;

11.

emlékeztet az EUB (C-199-201/12. sz.), X, Y, Z kontra Minister voor Immigratie en Asiel egyesített ügyekben hozott 2013. november 7-i ítéletére, amely hangsúlyozza, hogy meghatározott szexuális irányultságú emberek, akik magatartásukat vagy identitásukat büntetendővé tevő törvények célpontjai, a menedékjog megadása szempontjából meghatározott társadalmi csoporthoz tartozónak minősülhetnek;

12.

sajnálatát fejezi ki az egyre növekvő mértékű és az egyének méltóságára, fejlődésére és szabadságára nézve súlyos következményekkel járó vallási fundamentalizmus által fenyegetett afrikai nemzetek növekvő szociális, gazdasági és politikai nehézségeivel kapcsolatban;

13.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Parlament többszöri kérésének megfelelően a Cotonoui Megállapodás helyébe lépő bármely esetleges jövőbeli megállapodásba illesszenek be a nemi irányultságon alapuló megkülönböztetésmentességre vonatkozó kifejezett utalást;

14.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamoknak, Uganda, Nigéria, a Kongói Demokratikus Köztársaság és India nemzeti kormányának és parlamentjének, valamint Uganda és Nigéria elnökének.