24.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 93/32

—

tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Az EU igazságügyi eredménytáblája – A hatékony igazságszolgáltatás és a növekedés előmozdításának eszköze” című, 2013. március 27-i közleményre (COM(2013)0160),

—

tekintettel az Európa Tanács igazságszolgáltatás hatékonyságával foglalkozó európai bizottságának (CEPEJ) az európai igazságügyi rendszerekről készített félévenkénti értékelő jelentéseire;

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0442/2013),

A.

mivel a Bizottság létrehozta az EU igazságügyi eredménytábláját, mely a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek hatékonyságának értékelését célzó, kötelező erővel nem rendelkező összehasonlító eszköz, és melynek célja az igazságügyi politikák jobb meghatározása, valamint melynek hatóköre elsősorban az igazságszolgáltatási rendszernek az Unió üzleti és befektetési légkörének javításával összefüggő paramétereire összpontosít;

B.

mivel az EU igazságügyi eredménytáblája a nemzeti igazságszolgáltatási rendszereket meghatározott mutatók alapján összehasonlítja, de nem állapít meg összesített rangsort a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek között;

C.

mivel a 2013-as igazságügyi eredménytábla kizárólag a polgári, kereskedelmi és közigazgatási igazságszolgáltatásra összpontosít;

D.

mivel egy kötelező erővel nem rendelkező felmérés rendelkezik az előrelépések és a visszalépések azonosításának, valamint a bevált gyakorlatok uniós szintű megosztásának elérésére való törekvés előnyével, és egyúttal érintetlenül hagyja a nemzeti jog- és igazságszolgáltatási rendszerek autonómiáját;

1.

nagy érdeklődéssel veszi tudomásul az EU igazságügyi eredménytábláját; kéri a Bizottságot, hogy ezt a munkát a Szerződésekkel összhangban és a tagállamokkal konzultálva a jövőben is folytassa, annak figyelembevételével, hogy el kell kerülni a más szervek munkájával való szükségtelen átfedéseket;

2.

támogatja a bevált gyakorlatok megosztásának célját egy hatékony és független igazságszolgáltatási rendszer biztosítása érdekében, mely hozzájárulhat Európában a gazdasági növekedéshez és a versenyképesség fokozásához; hangsúlyozza, hogy egy hatékony és megbízható igazságszolgáltatási rendszer ösztönzően hat a vállalkozások nemzeti és határokon átnyúló szintű fejlesztéseire és befektetéseire;

3.

megjegyzi, hogy az igazságszolgáltatás összehasonlító teljesítményértékelése fontos szerepet játszik a határokon átnyúló bizalom megerősítésében, valamint az igazságügyi intézmények közötti együttműködésben, és egy közös igazságügyi térség és európai igazságszolgáltatási kultúra megteremtésében;

4.

úgy véli, hogy a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek bármely összehasonlításának – különösen a korábbi helyzetükkel való összehasonlítás tekintetében – objektív szempontokon és objektív módon összeállított, összehasonlított és elemzett bizonyítékokon kell alapulnia; rámutat annak fontosságára, hogy a működő igazságszolgáltatási rendszereket teljes egészében értékeljék, anélkül, hogy azokat elválasztanák a tagállamok társadalmi, történelmi és gazdasági helyzetétől vagy az azok alapjául szolgáló alkotmányos hagyományoktól; hangsúlyozza a tagállamokkal való pártatlan bánásmód fontosságát, ezáltal biztosítva valamennyi tagállam számára az egyenlő bánásmódot igazságszolgáltatási rendszereik értékelése során;

5.

kéri a Bizottságot, hogy a tervezett módszereket kellő időben, egy átlátható eljárásban a tagállamok bevonásával vitassa meg;

6.

rámutat arra, hogy még a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerekre vonatkozó információk összegyűjtése előtt összehasonlító teljesítményértékelési mutatókat kell meghatározni a módszertan és a mutatók egységes értelmezésének biztosítása céljából;

7.

elismerését fejezi ki a Bizottságnak a mérhető adatok szolgáltatása iránti erőfeszítései iránt; rámutat azonban arra, hogy bizonyos célok, mint az igazságszolgáltatás minősége és pártatlansága objektív módon nagyon nehezen mérhetők;

8.

rámutat arra, hogy az igazságügyi rendszerek hatékonyságát nem lehet egyedül a statisztikailag számszerűsíthető paraméterek alapján mérni, hanem figyelembe kell venni a tagállamok strukturális sajátosságait és eltérő társadalmi szokásait; kéri e tekintetben a Bizottságot, hogy a jövőben az adatok gyűjtése és a mutatók meghatározása során nagyobb mértékben vegye figyelembe a nemzeti igazságügyi rendszerek különbségeit;

9.

felszólítja a Bizottságot, hogy a társasági jog területén a monista és dualista rendszereket egyenlő feltételek szerint vegye figyelembe;

10.

felhívja a tagállamokat arra, hogy alaposan vizsgálják meg a 2013-as igazságügyi eredménytábla eredményeit, és állapítsák meg, hogy szükséges-e ezek alapján a polgári, kereskedelmi és közigazgatási igazságszolgáltatási rendszerük szervezetére és fejlődésére vonatkozóan bármely következtetést levonni;

11.

bátorítja a tagállamokat arra, hogy gyűjtsék a releváns adatokat olyan kérdésekről, mint például az eljárások költsége, a közvetítői eljárásos ügyek és a végrehajtási eljárások; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok az igazságügyi eredménytáblában jelölt bizonyos kategóriákkal kapcsolatban nem szolgáltattak adatokat; úgy véli azonban, hogy a Bizottságnak külön kellett volna választania azokat az eseteket, amelyekben az adatok nem álltak rendelkezésre, illetve azokat, amelyekben a mutatók nem voltak az adott tagállam vonatkozásában relevánsak vagy mérvadók;

12.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a nemzeti igazságügyi rendszerek közötti kölcsönös megértést és együttműködést, beleértve a kapcsolattartó bírák hálózatait is;

13.

felhív arra, hogy tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget a bírák, bírósági személyzet és más gyakorló jogászok képzési programjainak, különösen az európai jog és az összehasonlító jog területén; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nyelvi képzés a jogi tanulmányok elengedhetetlen részét képezze;

14.

kinyilvánítja érdeklődését aziránt, hogy adatokat kapjon a határokon átnyúló ügyekkel kapcsolatban, melyek gyakran összetettebbek, mint a tisztán nemzeti vonatkozású ügyek, és melyek példázzák azokat a nehézségeket, amelyekkel az uniós polgárok az Unió egységes piacából következő jogaik gyakorlása során, különösen az uniós jog alkalmazása terén szembesülnek;

15.

rámutat az alternatív vitarendezés fontosságára a bírósági rendszerek leterheltségének csökkentése és az érintettek költségeinek megtakarítása terén;

16.

kéri a Bizottságot, hogy a következő alkalommal vizsgálja meg a határokon átnyúló közvetítői eljárások lehetőségét; arra bátorítja a tagállamokat, hogy aktívan támogassák a közvetítői eljárások elterjesztését, különösen az uniós szinten szabályozott kereskedelmi ügyek és családjogi ügyek tekintetében (például a Róma III. vagy a Brüsszel II. rendelet esetében);

17.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok között jelentős egyenlőtlenségek tapasztalhatók az ikt-rendszerek fejlettsége terén; rámutat arra, hogy az új technológiák, különösen az ügykezelő és kommunikációs számítógépes alkalmazások használata hatékonyan hozzájárulhat a költségek csökkentéséhez és a bírósági eljárások felgyorsításához;

18.

rámutat arra, hogy a kis értékű követelésekkel kapcsolatos eljárások, illetve a nem vitatott követelések ikt-eszközök alkalmazásával gyorsabban kezelhetők;

19.

hangsúlyozza az igazságszolgáltatás hatékonyságával foglalkozó európai bizottság (CEPEJ) szerepét a releváns adatok összegyűjtésében és ismertetésében nemzeti és regionális szinten egyaránt; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek törekedniük kell a CEPEJ-jel való együttműködésre, mivel ez kiváló alapot ad a bevált gyakorlatok megosztásához, és mivel el kell kerülni az átfedéseket;

20.

emlékeztet arra, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben létrehozott Európai Igazságügyi Hálózat és az e-igazságügyi portál vezető szerepet játszik az uniós és nemzeti polgári és kereskedelmi jogi ismeretek hozzáférhetőségének elősegítésében;

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.