23.7.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 242/9

1.1.

Az Európa 2020 stratégiának és a harmadik országbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó európai menetrendnek mind a nők munkavállalása, mind a bevándorlók integrációja tekintetében történő végrehajtása érdekében, továbbá mivel Európának szüksége van a migránsokra azon ellenséges megnyilvánulások ellenére, melyek terjedése aggasztó és hosszú távon nem szolgálja az Európában élő népesség érdekeit, az EGSZB a következőket kéri az európai intézményektől:

1.2.

Az összes bevándorlóra – nőkre és férfiakra egyaránt – vonatkozó intézkedéseken túlmenően, az EGSZB a következőkre szólítja fel a tagállamokat:

1.3.

Az EGSZB végül arra kéri a szociális partnereket, hogy:

2.1.

Néhány évtizede tart a bevándorlás elnőiesedése. Az Európába bevándorló nők a családjukhoz csatlakoznak, illetve menekültek vagy menedékkérők. Sokan közülük megélhetést keresve jönnek, családjukat származási országukban hagyják, és elsőszámú családfenntartóvá válnak.

2.2.

Tartózkodási engedéllyel vagy anélkül érkeznek, képzettségi szintjük lehet magas vagy alacsony. Vagy maguktól indulnak útnak, vagy erre kényszerülnek, és vannak köztük, akik emberkereskedelem áldozatai. Láthatjuk, hogy a népességnek ez a része ugyanannyira jelentős, mint amennyire összetett.

2.3.

Az európai munkaerőpiac ugyanakkor, tekintettel a népesség elöregedésére, a születések számának csökkenésére és számos ágazat képzett munkaerő iránti igényére, jelentős kihívásokkal küzd.

2.4.

Ezzel összefüggésben a migráns nők ma kihasználatlan kompetencia- és kreativitásforrást képviselnek. Szükség van munkaerő-piaci integrációjukra. Ez hozzájárul a migráció kínálta lehetőségek teljes mértékű kihasználásához, mind a migráns nők, mind az Európai Unió szempontjából. Erősíti az integrációt, továbbá hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a társadalmi kohézióhoz.

2.5.

Az EGSZB már több alkalommal formált véleményt a bevándorlás és az integráció kérdéséről, számos ajánlást bocsátott ki, melyek mind a férfiakra, mind a nőkre vonatkoztak (4). Ez a vélemény nem szeretné megismételni ezeket az ajánlásokat.

2.6.

Mindeddig az EGSZB ugyanakkor nem tett kifejezetten a migráns nőkre vonatkozó javaslatokat. Jóllehet sehol a világon nem valósult még meg a férfiak és nők közötti egyenlőség, és vannak olyan, kifejezetten a nőket érintő kérdések, amelyek globális szemlélettel nem vizsgálhatók, ez a vélemény a bevándorló nők munkaerő-piaci integrációjával foglalkozik.

3.1.

A nők, és általában a migránsok foglalkoztatottsági arányának emelése az EU egyik prioritása, melyet az Európa 2020 stratégia, a harmadik országbeli állampolgárok integrációjának európai programja (5) vagy az Európai Tanács többéves programjai is megfogalmaznak (6).

3.2.

Az Európa 2020 stratégia 2020-ra 75 %-kal kívánja emelni a foglalkoztatottsági arányt, és ehhez elengedhetetlen a migráns nők nagyobb mértékű bevonása. Ehhez az európai szemeszter értékes eszköz lehet. A tagállamoknak a migráns nők integrációját célzó intézkedéseket kellene elfogadniuk, az Európai Bizottságnak pedig konkrét javaslatokat kellene tennie e téren.

3.3.

Nagyobb mértékben figyelembe kellene venni a migráns nők helyzetének sajátosságait a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, 2015 utáni stratégia elkészítése során is. Ennek a stratégiának hozzá kellene járulnia a nők munkaerő-piaci helyzetének a javításához, ide értve a vállalkozás ösztönzését is.

3.4.

Uniós szinten a migráns nők helyzete erőteljesen eltérő az adott vonatkozó irányelvtől függően.

3.5.

A kék kártyával (7) rendelkező nők könnyebben jutnak magas szintű képzettséget igénylő munkához; ugyanígy, egy kék kártyával rendelkező felesége automatikusan és azonnal általános hozzáférési jogot kap a fogadó ország munkaerőpiacához.

3.6.

Ezzel szemben a családegyesítési joggal (8) rendelkező feleségeknek esetenként egy évet is várniuk kell a fizetett munkavállalásra vagy egy önálló tevékenység megkezdésére, mely határidőt a tagállamok határozhatják meg. Ez a várakozási idő a nőt a férjétől függő helyzetbe hozza, eltávolítja a munkaerőpiactól, és ez idő alatt elveszítheti kompetenciáinak egy részét is. A helyzet orvoslására az Európai Bizottságnak nem csupán a családegyesítési jogról szóló irányelv tagállami végrehajtását kellene ellenőriznie, hanem annak felülvizsgálatát is kilátásba kellene helyeznie.

3.7.

A munkavállalás megtiltása pedig arra ösztönzi a menedékkérőket, hogy be nem jelentett munkát keressenek. Meg kellene tehát szüntetni a munkavállalásuk előtt álló jogi akadályokat. Ezen túlmenően a munkavállalásnak lehetővé kellene tennie tartózkodásuk legalizálását, ami már jó eredményeket hozott a tömeges legalizálást alkalmazó tagállamokban.

3.8.

Következésképp az európai eszközök harmonizációjára van szükség, hogy minden, az európai területesen legálisan tartózkodó személy azonnal bejuthasson a munkaerőpiacra, és lakhatási joggal rendelkezhessen, családi állapotától függetlenül.

4.

4.1.1.

A munkaerőpiac nem kedvez a nőknek, akár európaiak, akár bevándorlók. Az uniós jogi keret ellenére a magánélet és a szakmai élet közötti egyensúly, a szociális jogokhoz és a felelősségteljes állásokhoz való hozzáférés, vagy akár a közéletben való részvétel továbbra is nehezebb a nők, mint a férfiak számára.

4.1.2.

A nők néhány ágazatra koncentrálódnak (9) (egészségügy, oktatás, közigazgatás, szálloda- és vendéglátóipar, családi szolgáltatások, háztartási munka stb.). Gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben, és gyakrabban kapnak rövid távú, bizonytalan szerződéseket. 2014-ben a női és a férfi átlagfizetés között az EU-ban még mindig 16,4 % különbség van (10), és az eltérés még magasabb a nyugdíjak esetében.

4.1.3.

A migráns nők helyzete még aggasztóbb: foglalkoztatottsági rátájuk a helyi nők foglalkoztatottsága alatt marad. Többségük néhány ágazatban koncentrálódik, és jobban érinti őket a munkahelyek bizonytalansága és a részmunkaidős foglalkoztatás, csakúgy mint az alacsony fizetések és a rossz munkakörülmények. A családjukból vagy közösségükből eredő kulturális akadályok is gátolhatják munkavállalásukat. Ezen túlmenően a munkaerőpiacra történő bejutás terén ki lehetnek téve hátrányos megkülönböztetésnek is.

4.2.1.

Ebben a helyzetben hatékony fellépés szükséges. Mindenekelőtt figyelembe kell venni a nők sajátos helyzetét, képzettségi szintjüket, a fogadó ország nyelvének ismeretét, valamint azt, hogy a bevándorlók első vagy későbbi generációihoz tartoznak-e.

4.2.2.

Bizonyos intézkedések, melyek a szakmai és a családi élet összeegyeztetéséhez kapcsolódnak, megegyeznek a helyi nők számára hozott intézkedésekkel. A migráns nők számára alapvető fontosságú, hogy a minőségi gyermekfelügyeleti szolgáltatások elérhetőek legyenek számukra, mind pénzügyi, mind elhelyezkedési szempontból, mivel azok a családtagjaik, akik segíthetnének, általában távol vannak.

4.2.3.

A konkrétabban a migráns nőkre vonatkozó intézkedések a következők: a rasszizmus elleni küzdelem, a lakhatáshoz, valamint az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása, a kényszerházasságok és a poligámia elleni küzdelem stb. Az emberi jogok tiszteletben tartása és a férfiak és nők közötti egyenlőség, a nők elleni erőszak és az egyenlőtlen bánásmód előli menekülés voltak azok az okok, amelyek miatt ezek a nők elhagyták hazájukat. Nem lenne szabad előfordulnia annak, hogy Európában ugyanezekkel a problémákkal szembesüljenek, mégis léteznek ezek a nehézségek, és még a második generációs bevándorlókat is sújtják, akadályozva ezzel munkavállalásukat.

4.2.4.

Az EU-ban sok eredményes kezdeményezés indult már el a nők munkaerő-piaci integrációja érdekében, helyi szinten, a civil társadalom, a bevándorló nők szövetségei vagy az egyetemek szervezésében. Ezeket támogatni kellene, továbbá nemzeti szinten ösztönözni kellene a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét.

4.3.1.

A bevándorló nők igényeinek alaposabb ismeretéhez és a megfelelő politikák kidolgozásához mind nemzeti, mind európai szinten jobb statisztikákkal kell rendelkezni, melyek nemek és állampolgárság vagy származás szerinti bontásban mutatják az adatokat.

4.4.1.

A fogadó társadalom és munkaerőpiaca alaposabb ismeretéhez a migráns nőknek több nyelven hozzá kell férniük a jogaikkal és a meglévő szolgáltatásokkal kapcsolatos információkhoz, a civil társadalommal és a migránsok hálózataival való együttműködés révén, melyek hozzájárulását el kell ismerni és támogatni kell.

4.5.1.

Az integráció és a munkához jutás előfeltétele a fogadó ország nyelvének az ismerete. A nyelv nem megfelelő ismerete fokozza a nők elszigeteltségét, akadályozza őket jogaik megismerésében és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésükben, továbbá érinti gyermekeik integrációját. A bevándorlói háttérrel rendelkező fiatalok nagy részének iskolai eredményei gyengébbek, mint helyi társaiké.

4.5.2.

A hatóságoknak ezért olyan nyelvtanfolyamokat kell a migráns nők számára szervezniük, amelyek elérhetőek számukra mind a költségek, mind a helyszín és az időpont (összeegyeztethető a kisgyermekek otthon tartózkodásával) tekintetében. Tartalom szempontjából a kurzusoknak hasznosnak kell bizonyulniuk az álláskeresés és a közszolgáltatásokkal való kapcsolattartás tekintetében.

4.6.1.

A bevándorló nők profilja eltérő, amihez a politikáknak alkalmazkodniuk kell. Néhányuk iskolázottsági és tapasztalati szintje alacsony, míg mások komoly egyetemi vagy szakmai képesítésekkel rendelkeznek.

4.6.2.

Sokuk számára a legnagyobb nehézséget a külföldön szerzett képesítéseik és tapasztalataik elismertetése jelenti, ami paradox helyzetet eredményez, tekintettel arra, hogy Európának sok területen képzett munkaerőre van szüksége. A diplomák elismerését megelőző néha hosszú várakozási időszak elkedvetlenedést és tudásvesztést okozhat, és arra ösztönözheti a nőket, hogy olyan munkákat is elvállaljanak, amelyekhez túlképzettek. A munkanélküli vagy alacsonyabb képzettséget igénylő munkákat végző migráns nők mind kihasználatlan erőforrásokat és a humán tőke elvesztését jelentik.

4.6.3.

Olyan szolgáltatásokat kellene létrehozni, amelyek révén elismerhetők lennének a származási országban szerzett képesítések. A szociális partnereknek is fontos szerepük van abban, hogy a kollektív szerződések elősegítsék ezeknek a képesítéseknek az elismerését.

4.6.4.

Bizonyos ágazatok – a takarítás, a gyermekfelügyelet, az idősgondozás, a szálloda- és vendéglátó ipar, a mezőgazdaság és a szociális gazdaság – lehetőséget tudnak nyújtani a kevésbé képzett bevándorló nők számára az alkalmazottként vagy egyéni vállalkozóként végzett munkára. Ugyanakkor professzionalizálni és valorizálni kell ezeket az ágazatokat, képezni kell a nőket ezekre a munkákra, és el kell ismerni ezeknek a munkavállalóknak az értékes hozzájárulását ezeken a területeken ahhoz, hogy az itt végzett munka mind a helyi, mind a bevándorló nők javát szolgálja.

4.6.5.

Az ilyen munka átmeneti is lehet, ezért fontos a nők képzése az e területen végzett munka során, hogy előreléphessenek szakmai pályafutásuk folyamán, vagy más foglalkozások felé orientálódhassanak.

4.6.6.1.

Ugyan nem az összes bevándorló nő dolgozik ebben az ágazatban, kezdetben gyakran orientálódnak e felé a szektor felé, egyrészt azért, mert itt erős a kereslet, másrészt pedig, mert itt lehet okmányok nélkül dolgozni.

4.6.6.2.

Ezek a nők csapdába kerültek: csak be nem jelentett, szociális védelmet nem nyújtó munkát tudnak végezni. Nem tudják helyzetüket legalizálni vagy tartózkodási engedélyt kapni, mivel nem tudják bizonyítani, hogy dolgoznak. Helyzetük igen sérülékeny azért is, mivel egyedül vannak sok munkáltatóval szemben, vagy egyetlen munkaadónál laknak.

4.6.6.3.

Néhány európai állam hozott intézkedéseket a feketemunka kifehérítése érdekében (adótámogatás Svédországban, „titres service” csekkrendszer Belgiumban, „chèque emploi” szolgáltatás Franciaországban stb.); ezek megkönnyítik a munkaadó számára a bejelentési procedúrát, a foglalkoztatottak számára pedig lehetővé teszik a szociális jogokhoz való hozzáférést és szakmai tevékenységük bizonyítását, megnyitva ezzel az utat tartózkodásuk legalizálása felé.

4.6.6.4.

A tagállamoknak ratifikálniuk kellene a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 189. sz. egyezményét (11), amely a többi munkavállalóéval azonos jogokat biztosít a háztartási alkalmazottaknak, és strukturálniuk kellene az ágazatot, ahogyan azt az EGSZB „A családi szolgáltatások fejlesztése a foglalkoztatási arányok növelése és a nemek közötti munkahelyi egyenlőség elősegítése érdekében” című véleménye javasolja (12).

4.7.1.

A kutatások azt mutatják, hogy a bevándorlók innovációs és vállalkozói szelleme magasabb a helyi lakosokénál. Számos országban egyéni vállalkozói státusban vannak, vagy új vállalkozásokat alapítanak, melyekben gyakran más bevándorlókat foglalkoztatnak. Az EGSZB véleményt bocsátott ki „A bevándorló vállalkozók hozzájárulása az EU gazdaságához” címmel (13).

4.7.2.

A nagyobb siker érdekében ezeknek a vállalkozóknak támogatásra van szükségük, hogy finanszírozást kaphassanak, megtanulják, hogyan kell elkészíteni üzleti tervüket, valamint megismerhessék a fogadó ország gazdasági környezetét. Külön kezdeményezéseket kell kidolgozni a vállalkozó nők támogatására, és külön figyelmet kell fordítani a szociális vállalkozásra.

4.7.3.

A bevándorló nőknek részesülniük kellene más, tapasztaltabb vállalkozók támogatásából is, és segíteni kell a bevándorlók közötti vállalkozó nők hálózatát is. A vállalkozói ismeretek oktatását is fel kell ajánlani a bevándorló nők számára, és ezt a szociális partnerekkel és a szervezett civil társadalommal szoros együttműködésben kell megszervezni.

4.8.1.

Jóllehet egyre jelentősebb lesz az autonóm női bevándorlás és a képesített nők bevándorlása, a bevándorló nőknek mint egy a női jogok számára kevés helyet biztosító kultúra áldozatainak a társadalmi megjelenítése nagyon lassan fejlődik. A migráns nők pozitívabb megjelenítésére van szükség, ami modellként szolgálhatna a bevándorló közösségekben. Ehhez tájékoztatási kampányokkal lehetne hozzájárulni.

4.9.1.

Az integráció hatékonyan csak az összes érintett fél – az európai intézmények, a tagállamok, a tagállami, regionális és helyi szereplők – partnerségével valósulhat meg.

4.9.2.

A szervezett civil társadalom és különösen a migráns nők szövetségeinek a bevonása minden a migráns nők munkaerő-piaci integrációjára vonatkozó politika szintjén meg kell, hogy történjen. Ezek az érintettek tényleges hozzáadott értéket tudnak képviselni, mivel ismerik a migráns nők által megélt valóságot. Ez segíthet megteremteni az érintettek közös felelősségtudatát, ami hozzájárul a politikák elfogadásához és zökkenőmentes végrehajtásához.

5.1.

A társadalmi integráció egyik leghatékonyabb és leginkább konkrét eszköze a munkaerő-piaci részvétel. A bevándorló nőknek integrációjuk során támogatásra és segítségre van szükségük. Tájékoztatni kell őket jogaikról és kötelességeikről a fogadó társadalomban, saját jogokat és képzéshez való hozzáférést kell számukra biztosítani, érvényesíteni kell kompetenciáikat, és el kell őket ismerni az európai gazdaság és társadalom számára nyújtott hozzájárulásukért.