EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2014.7.22.
COM(2014) 477 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
A kulturális örökség integrált európai megközelítése felé
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
A kulturális örökség integrált európai megközelítése felé
1. Bevezetés: a kulturális örökség az EU napirendjén
1.1.Mindenki számára érték és felelősség
Az európai kulturális örökség – a tárgyi és szellemi egyaránt – közös vagyonunk, korábbi európai generációktól kapott örökségünk és hagyatékunk az eljövendő generációk számára. Az ismeretek pótolhatatlan tárháza, értékes erőforrás a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió számára. Sok százmillió polgár életét gazdagítja, gondolkodókat és művészeket ihlet meg, és ösztönzi a kulturális és kreatív iparágainkat. A kulturális örökségünk, valamint megőrzésének és hasznosításának módja jelentősen befolyásolja, hogy hogyan definiáljuk Európa helyét a világban, továbbá Európa vonzerejét az élet, a munka és a turizmus szempontjából.
A kulturális örökség közös erőforrást és javat jelent. Mint más ilyen javak esetében, a kulturális örökség is áldozatul eshet túlzott mértékű kihasználásnak és alulfinanszírozottságnak, amelyek elhanyagoláshoz, pusztuláshoz és olykor elfeledéshez vezetnek. Az örökségünk gondozása tehát közös felelősségünk. Jóllehet az örökségvédelem elsősorban a nemzeti, területi és helyi hatóságok feladata, az uniós szerződésekkel összhangban és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett az Európai Unióra is hárul szerep.
Az Európai Unióról szóló szerződés preambuluma kimondja, hogy az aláíró felek „ösztönzést [merítenek] Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből”. A 3. cikk (3) bekezdése meghatározza, hogy az Unió „biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását”. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 167. cikke a következőket mondja ki: „Az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget.” Az EUMSZ továbbá elismeri a kulturális örökségnek a kulturális sokszínűség megőrzésében betöltött sajátos szerepét és védelme biztosításának szükségességét az egységes piacon. 1
Az európai kulturális menetrend 2007. évi elfogadása óta 2 a kulturális örökség elsőbbséget élvez a Tanács kulturális munkaterveiben, a nyitott koordinációs módszernek köszönhetően pedig fejlődött az európai szintű együttműködés 3 . Az uniós szintű politikai érdeklődés folyamatos növekedését hangsúlyozták a közelmúltban a „Gondoljuk újra Európát” nyilatkozatban a kulturális javakban és örökségben érdekeltek 4 : „Európának mint politikai testületnek fel kell ismernie a kulturális örökség értékét. A kulturális örökségből érthetjük meg, mit is jelent európainak lenni az idők folyamán. Az európai polgárok között az egymáshoz tartozás érzékeltetésének egy különösen hatékony eszköze ez.”
A nemzeti hatáskör és az uniós intézkedések között nem húzódik ellentmondás: a kulturális örökség mindig egyszerre helyi és európai jelentőségű. Keletkezése nemcsak az időn ível át, hanem határokon és közösségeken is. Az örökség helyi történetekből áll össze, amelyek együttesen alkotják az európai történelmet.
E közlemény az uniós elnökségek és a kulturális javakban érdekeltek hosszú évek óta tartó párbeszédének figyelembevételével jött létre. 5 Válasz a Tanács idei megkeresésére, amelyen keresztül felkérte a Bizottságot, hogy „elemezze a kulturális örökség gazdasági és társadalmi hatásait az Unióban, és vegyen részt a stratégiai megközelítés kidolgozásában” 6 . Elemzi a kulturális örökség gazdasági és szociális hatásairól rendelkezésre álló információkat, továbbá kilátásba helyezi az ismeretanyag bővítését (1.2 szakasz), és feltérképezi a kulturális örökség ágazatának kihívásait és lehetőségeit (1.3 szakasz).
E közlemény az európai kulturális menetrend célkitűzéseivel összhangban ismerteti a kulturális örökség különböző szakpolitikai területeken keresztül megvalósuló uniós megközelítését (2. szakasz). Emellett bemutatja az uniós szinten rendelkezésre álló, a nemzeti és regionális programokat kiegészítő eszközöket, amelyek segítenek megóvni és érvényre juttatni a kulturális örökség önmagából fakadó és szociális értékét (2.1 szakasz), fokozzák hozzájárulását a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez (2.2 szakasz), továbbá kiaknázzák a benne rejlő lehetőségeket az Unió nyilvános diplomáciai tevékenysége számára (2.3 szakasz).
Végül a közlemény bemutatja a szakpolitikai területek különböző szinteken megvalósuló történő együttműködésének fokozásához rendelkezésre álló intézkedési lehetőségeket, továbbá a kulturális örökség irányításának új modelljeit támogató projekteket (3. és 4. szakasz).
Az átfogó cél egyrészt az, hogy a tagállamok és az érdekeltek maradéktalanul kiaknázzák az uniós eszközök keretében a kulturális örökség számára biztosított jelentős mértékű támogatást, másrészt hogy előmozdítsa a továbblépést az örökség integráltabb megközelítése felé nemzeti és uniós szinten, végül pedig az, hogy Európa a kulturális örökségre építő innováció egyfajta „vegykonyhájává” váljon 7 .
1.2.Egy alulértékelt hozzájárulás a gazdasági növekedéshez és a társadalmi kohézióhoz
Az örökségünknek sok dimenziója van: kulturális, fizikai, digitális, környezeti, humán és szociális. Az önmagából fakadó és a gazdasági értéke is ezen különböző dimenziók és a kapcsolódó szolgáltatások összességének a közös funkciójából fakad. A kulturális örökség gazdasági értéke csak a közelmúltban került a kutatás középpontjába 8 , azonban jelentőségére vonatkozóan csak részleges becslések állnak rendelkezésre.
Elsősorban az uniós szintű adatok hiányoznak, azonban az ágazati és az országos vizsgálatok a kulturális örökség ágazatának jelentős mértékű gazdasági teljesítményét mutatják. Az Európai Építőipari Szövetség szerint 2013-ban a felújítási és a karbantartási munkálatok az európai építőipar értékének 27,5 %-át tették ki 9 . 2011-ben Franciaországban a kulturális örökség ágazata 8,1 milliárd eurót termelt 10 , az Egyesült Királyságban végzett tanulmányok pedig kimutatták, hogy a történelmi környezet gazdagon megtéríti a beruházásokat: minden befektetett font további 1,6 fontnyi gazdasági tevékenységeket indít el a következő tíz év során 11 .
A kulturális örökség ágazata más gazdasági ágazatokra nézve továbbgyűrűző hatással bír. Például 415 milliárd EUR-ra becsülik a turizmus hozzájárulását az uniós GDP-hez 12 , emellett 3,4 millió turisztikai vállalkozás 15,2 millió munkahelyet tart fenn 13 , közvetve vagy közvetlenül a kulturális örökségek táptalaján. Az uniós utazók 27 %-a döntően a kulturális örökségekre tekintettel választ úti célt magának. 2013-ban az uniós polgárok 52 %-a legalább egy műemléket vagy emlékhelyet látogatott meg, közülük 37 % saját országbeli múzeumot vagy galériát, míg 19 % egy másik uniós tagállamban található műemléket vagy történelmi helyszínt tekintett meg 14 . A kulturális örökség tehát segíthet városok és régiók arculatának kialakításában, vonzhatja a tehetséget és a turistákat.
A kulturális örökség ágazata számára a technológia is ad gazdasági értéket: a digitalizált kulturális anyagok felhasználhatók a látogatók élményének fokozásához, oktatási tartalom kifejlesztéséhez, dokumentumfilmekhez, turisztikai alkalmazásokhoz és játékokhoz.
A kulturális örökség nagymértékben elő tudja segíteni a társadalmi kohéziót elhanyagolt területek helyreállításán, helyi munkahelyek teremtésén, valamint a kölcsönös egyetértés és a közösségi szellem elősegítésén keresztül. Az ágazat fiatalok és idősek számára egyaránt kínál oktatási és önkéntesmunka-lehetőségeket 15 , emellett pedig a különböző kultúrák és generációk közötti párbeszédet is előmozdítja.
Azonban a szakpolitika alakításában a kulturális örökség valóságos és potenciális szerepének jobb megértéséhez nélkülözhetetlen a gazdasági és szociális hatásaira vonatkozó rendszerezett adatok gyűjtése. . Ehhez nyújt segítséget A kulturális örökség fontos Európának: a kulturális örökség értékelésének európai mutatója felé elnevezésű projekt, amelyet az EU Kultúra programja finanszírozott és indított el 2013-ban. A projekt uniós szinten gyűjti össze és elemzi a kulturális örökségnek a társadalomra és a gazdaságra gyakorolt hatásáról szóló kutatásokat és adatokat. Az eredmények 2015 közepére várhatók. A kultúrára vonatkozó általánosabb adatok vonatkozásában az Eurostatrendszeres statisztikai adatkészletet hozott létre, amelynek az eredményei szintén 2015-re várhatók.
1.3.Egy átalakuló ágazat: a kulturális örökség mint a szociális innováció forrása, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében
Szembenézés a kihívásokkal...
A kulturális örökség ágazata fordulóponthoz érkezett.
Az állami költségvetések csökkennek, és velük együtt az állami szerepvállalás is a hagyományos kulturális tevékenységekben 16 .
A városiasodás, a globalizáció és a technológiai változások diverzifikálják a potenciális közönség összetételét.
A turisták tömeges áramlatának megvannak az fény- és árnyoldalai: növelik a bevételeket, ugyanakkor környezeti és fizikai megterhelést jelentenek.
A digitalizálás és a kulturális tartalmak online hozzáférhetősége megbolygatják a hagyományos modelleket, átalakítják az értékláncokat, és kulturális és művészi örökségünk új megközelítését teszik szükségessé.
A kulturális alkotásokkal való üzérkedés továbbra is komoly, európai és nemzetközi szintű fellépést igénylő problémát jelent.
A globális felmelegedés és az éghajlatváltozás, különösen az emelkedő tengerszint és a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribb előfordulása veszélyeztethetik a kulturális örökséget.
Mindezekkel a kihívásokkal szembe kell nézni annak érdekében, hogy biztosítsuk az európai kulturális örökség fenntarthatóságát.
A kulturális örökség ágazatának módosítania kell az alkalmazott irányítási és üzleti modelleket, új szakmai készségeket kell kialakítania, és ki kell dolgoznia egy olyan együttműködési gyakorlatot a hatóságokkal, amely nem egyszeri és elszigetelt esetekben valósul meg, hanem hosszú távú fejlesztési tervek részévé teszi a kulturális örökség hasznosítását és megőrzését. Továbbá jobban be kell vonni a magánszereplőket a köz- és magánszféra közötti partnerségeken keresztül.
Egyértelmű, hogy a kulturális örökségre számos közpolitika fejti ki hatását, ő maga viszont más szakpolitikai területeket befolyásol. Ennélfogva az örökség megőrzését, népszerűsítését és hasznosítását illetően integráltabb megközelítés szükségeltetik annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a társadalmi és gazdasági célkitűzésekhez tett sokrétű hozzájárulását, továbbá más közpolitikákra gyakorolt hatását.
... és a lehetőségek megragadása
Már folyamatban van az örökségvédelmi ágazat átalakulása az új kihívásokkal való szembenézés érdekében.
A műemlékvédelem az elszigetelt helyszínek helyett egyre inkább a teljes kulturális tájképek megőrzését és érvényre juttatását, továbbá az emberközpontúságot helyezi előtérbe. Míg a régi megközelítések úgy kívánták megóvni a kulturális örökséget, hogy elszigetelték a mindennapoktól, az újak ezzel szemben a helyi közösség részévé kívánják tenni. Az örökségi helyszínek új életre kelnek és új jelentésekkel telítődnek, amelyek párbeszédbe lépnek a jelen igényeivel és problémáival.
A digitalizálás és az interneten keresztüli hozzáférhetővé tétel a szerepvállalás korábban nem tapasztalt formáit és új bevételi forrásokat tesznek lehetővé. Az e-tanulási eszközök elősegítik a szélesebb körű hozzáférést a kulturális tartalmakhoz a háztartásokban, az iskolákban és az egyetemeken, és lehetővé teszik a közönség számára, hogy létrehozzon és újrafelhasználjon tartalmakat, értéket adjon hozzájuk, ezáltal a kulturális gyűjtemény értékét is növelve.
Míg az örökségi helyszínek szociális és környezeti tőkét termelő nyilvános terekké válnak, az őket körülölelő városok és régiók a gazdasági tevékenység meghajtói, a tudás központjai, a kreativitás és a kultúra fókuszpontjai, a közösségi érintkezés és a szociális integráció helyszínei lesznek; röviden összefoglalva, az EU 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban ösztönzik az innovációt, és hozzájárulnak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez.
A múzeumok és a levéltárak szintén változnak, többek közt a gyűjtemények digitalizálásán, nyílt hálózatokhoz csatlakoztatásán és a polgárok számára szélesebb körű hozzáférés biztosításán keresztül (ennek ellenére a kulturális örökség még mindig alacsony százalékban digitalizált, egyrészt a digitalizáláshoz szükséges források, kisebb részben pedig a szerzői jogok tisztázása miatt 17 ).
A múzeumok – élükön az emberekkel és történeteikkel –egyre jobban nyitnak a közösség felé: például olyan, a kulturális örökségen alapuló narratívát kínálnak, amelyek beleszövik a közösség tagjainak személyes történeteit a nagyobb történelmi események értelmezésébe. A közönséget és a gyűjteményt egyenrangúként helyezik tevékenységük középpontjába, nem rettennek vissza az érzékeny és kényes problémák feldolgozásától, és olyan aktuális témákkal foglalkoznak, amelyek a közönség szélesebb köreit szólítják meg.
A történelmi városok és falvak számára a legösszetettebb probléma az, hogy az európai identitás szövetét hogyan őrizzék meg fenntartható növekedés és foglalkoztatás generálása mellett. Azonban arra is mutatnak példát, hogy a kulturális örökség bölcs irányítása sikeres és fenntartható lehet, például a történelmi épületek energiahatékony újrahasználatán, valamint a zöldebb közlekedés és a kulturális idegenforgalom népszerűsítésén keresztül. Városi és természeti környezetük vonzerejének köszönhetően az örökségi helyszínek gyakran a kreatív és kulturális iparágak képviselőinek garmadát fogadják be. Európa kulturális örökségének jelentős része vidéki térségekben és távoli régiókban található, és legtöbbször szorosan kapcsolódik a természeti környezethez. Ezekben az esetekben a közösségközpontú irányítás innovatív formái nagymértékben növelhetik gazdasági és társadalmi jelentőségüket.
2.A kulturális örökség integrált megközelítése felé
A kulturális örökség az európai kulturális menetrend központi elemeként annak mindhárom alábbi célkitűzéséhez jelentős mértékben hozzájárul:
a kulturális sokszínűség és az interkulturális párbeszéd elősegítése – a kulturális örökség az önmagából fakadó és a társadalmi értéke miatt döntő fontossággal bír
a kultúrának a kreativitás mozgatórugójaként való elősegítése – ehhez a kulturális örökség közvetlen és közvetett gazdasági lehetőségein keresztül járul hozzá, ideértve a kulturális és kreatív iparágak támogatásának, alkotók és a gondolkodók megihletésének képességét
a kultúra népszerűsítése az unió nemzetközi dimenziójának egyik kulcsfontosságú összetevőjeként – a kulturális örökséggel kapcsolatos európai szakértelem nemzetközileg is magas szinten elismert
Míg a gondozás, a helyreállítás, a hozzáférés biztosítása és a kiaknázás politikái elsősorban nemzeti vagy helyi hatáskörbe tartoznak, számos uniós politika foglalkozik közvetlenül a kulturális örökséggel, ideértve a kulturális, környezeti, a kutatással és az innovációval kapcsolatos, az oktatás- és a regionális politikát, valamint a vámügyi együttműködést.
Az európai kulturális menetrend támogatása érdekében uniós eszközök új generációját fejlesztették ki, kezdve a Kreatív Európa és a Horizont 2020 programokkal, melyek további népszerűsítésére és jobb felhasználására van szükség. Az Unió támogatja a megőrzésre irányuló nagyszabású közös erőfeszítéseket (például a Parthenón és a pompeji emlékhely esetében) 18 , élvonalbeli kutatásokat finanszíroz, részt vesz az európai örökség új, nyitottabb narratíváinak kialakításában, továbbá díjakon és más kezdeményezéseken keresztül, gyakran a civil társadalommal együttműködésben, hozzájárul a figyelem felhívásához.
Ahhoz, hogy Európa megerősítse a kulturális örökség megőrzésének, helyreállításának és hasznosításának területén képviselt pozícióját, az alábbiakra van szükség:
elő kell segíteni a kulturális örökség ágazatának modernizálását, növelni kell a tudatosságot és új közönségeket kell bevonni;
stratégiai megközelítést kell alkalmazni a kutatás és az innováció, az ismeretek megosztása és az intelligens szakosodás terén;
meg kell ragadni a digitalizálás által kínált lehetőségeket; új közönségek, különösen a fiatalok felé kell nyitni;
fel kell ismerni a készségigényeket és fejleszteni kell az örökségvédelemmel foglalkozó szakemberek képzését, továbbá
a magánszektor és a civil társadalom nagyobb arányú bevonásán keresztül folytatni kell olyan participatív értelmezések és irányítási modellek kifejlesztését, amelyek jobban kapcsolódnak a kortárs Európához.
Ezen célok elérése érdekében az európai kulturális örökség ágazatának átfogóbb hálózatépítésre és a szakemberek közti tapasztalatcserére van szüksége a tagállamokon belül és között.
2.1.A kulturális örökség önmagából fakadó és társadalmi értékének növelése a kulturális sokszínűség és a kultúrák közti párbeszéd elősegítése érdekében
Kutatás és innováció
A kulturális örökség megértését, megőrzését és népszerűsítését nagymértékben elősegítheti az erőforrások egyesítése a legújabb technológiák alkalmazásának és az új tudományos megközelítések ösztönzése érdekében. Az Unió kutatási keretprogramjain belül régtől fogva támogatja a kulturális örökséggel kapcsolatos kutatásokat, előmozdítva az uniós kiválóságot a szóban forgó területen.
A hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram költségvetéséből megközelítőleg 100 millió eurót költöttek a kulturális örökség védelmének, megőrzésének és fejlesztésének kulcsfontosságú tényezőihez kapcsolódó projektekre, továbbá kulturális kölcsönhatásokra, múzeumokra, az identitásokkal kapcsolatos kérdésekre és a nyelvi sokszínűségre, kulturális tájakra és célorientált kutatási infrastruktúrára.
A Kulturális örökség és globális változás című közös programozási kezdeményezés olyan innovatív, együttműködésen alapuló kutatási kezdeményezés, amely ésszerűsíti és összehangolja a nemzeti kutatási programokat a szűkös pénzügyi források hatékonyabb és eredményesebb felhasználása, a szinergiák kiaknázása és az átfedések elkerülése érdekében 19 .
A Horizont 2020 az Unió új, 2014 és 2020 között megközelítőleg 80 milliárd euróból gazdálkodó kutatási és innovációs keretprogramja. Tovább erősíti az Uniónak a kulturális örökség megőrzésében, helyreállításában és hasznosításában betöltött szerepét, támogatva a kutatók közti, számos különböző témán keresztül megvalósuló együttműködést. A kulturális örökséghez kapcsolódó kutatás és innováció számára biztosított lehetőségek a program alábbi három pillérjén keresztül lesznek elérhetők: kiváló tudomány, ipari vezető szerep és társadalmi kihívások. Az Unió támogatja az örökségvédelem területén végzett élvonalbeli tudományt; a múlt befogadóbb értelmezéseinek kialakítását; valamint a népszerűsítés és az ismeretmegosztás új módszereit. A kutatási infrastruktúrák európai ütemterve prioritásként kezeli a művészet és a humán tudományok új európai digitális kutatási infrastruktúrájának (DARIAH) létrehozását. 20
A kutatási és innovációs tevékenységek a következő területeket vizsgálják: az európai kulturális örökség közvetítése, az identititásképződés változó mintázatai, az európai háborúk olykor vitatott öröksége, Európa intellektuális bázisa és kulturális szerepe a világban, valamint a digitális korszak jelentette technológiai lehetőségeket alkalmazó levéltárak, múzeumok és könyvtárak gazdag európai gyűjteményei. Ezen túlmenően jelenleg folynak az azokra a stratégiákra, módszerekre és eszközökre irányuló kutatási és innovációs tevékenységek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – válaszul az éghajlatváltozásra, természeti veszélyekre és katasztrófákra – dinamikus és fenntartható európai kulturális örökség valósuljon meg Európában. Külön hangsúlyt kapnak a konvergáló technológiák, a multidiszciplináris kutatások és a kulturális örökségi ágazat módszertanainak, termékeinek és szolgáltatásainak innovációja 21 .
Nemsokára elindul továbbá a kulturális örökség kutatásának és innovációjának uniós szakpolitikai kerete és menetrendje, a kulturális örökség innovatív és fenntartható befektetési lehetőségeit, finanszírozását és irányítását vizsgáló magas szintű szakértői csoport közreműködése alapján. Az uniós és tagállami szinten szakpolitikai támogatást nyújtani hivatott keretet és a menetrendet a társadalomra és a vállalkozói készségre összpontosító többszereplős megközelítés fogja jellemezni.
A reflexív társadalmak szociális platformja keretében kutatók, érdekeltek és politikai döntéshozók fognak átfogó módon szakpolitikai kérdésekkel foglalkozni. A platform segíteni fogja a Bizottságot a többek közt az európai kulturális örökségre és a kulturális kifejezésekre is vonatkozó, innovatív és célirányos kutatási menetrend meghatározásában. 22
„Kulturális örökségünk” csatlakoztatása és széleskörű elérhetőségének biztosítása a digitális korszakban
A kulturális örökség digitalizálása azáltal járul hozzá az európai kulturális menetrendhez , hogy elősegíti a nyilvánosság hozzáférését a kulturális és nyelvi kifejezések különböző formáihoz. A digitalizálás, az interneten keresztüli hozzáférés biztosítása, továbbá a gazdasági kiaknázás elősegítése is az európai digitális menetrend középpontjában álló tevékenységek. A digitalizálás megsokszorozza a kulturális örökséghez való hozzáférés és a közönség bevonásának lehetőségeit, míg a digitális eszközök – mint például a 3D szkenner – megkönnyíthetik a materiális kulturális javak megóvását és helyreállítását.
Az Europeana kulturális platform ( www.europeana.eu ) mintegy 30 millió, több mint 2500 szervezet által elérhetővé tett kulturális tárgyhoz biztosít hozzáférést: Európa kulturális intézményeinek forrásai ma már könnyebben elérhetők az interneten és szélesebb körben újrahasználhatók. Az Europeana segíti a szabványok megállapítását és érvényre juttatását, valamint az interoperabilitást ezen a területen, továbbá teret biztosít a kulturális területen dolgozó szakemberek digitális szakértelmének megosztásához. Lehetővé teszi az európai polgárok számára, hogy közelebb kerüljenek kulturális örökségükhöz, és akár a saját személyes élményeikkel járuljanak hozzá, például olyan mérföldkőnek számító történelmi eseményekkel kapcsolatban, mint az első világháború.
Azonban továbbra is szembe kell nézni a digitális kulturális tartalmak megfelelő irányítását, gondozását és megóvását jelentő kihívásokkal, tisztázni kell az internetes jogokat, továbbá az anyagokat számítógéppel olvasható formátumokban, nyílt szabványoknak megfelelően, minimumfelbontással, interoperabilitással és bőséges metaadatokkal kell hozzáférhetővé tenni.
Uniós szinten az említett kihívások közül némelyikkel a közszféra információinak információk további felhasználásáról szóló 2003/98/EK irányelv foglalkozik 23 , míg a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló 2011/711/EU ajánlás 24 felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az európai szinten összekapcsolt szerzői jogi információs adatbázisok, például az ARROW hozzáférhetővé tételét, és teremtsék meg a jogi keretfeltételeket a kereskedelmi forgalomba nem kerülő művek nagy volumenű digitalizálásának engedélyezési rendszerei és határokon átnyúló hozzáférhetőségük támogatása érdekében.
Számos uniós projekt biztosít hozzáférést ritka anyagokhoz az interneten keresztül. Az Europeana Regia projekt több mint 1000 ritka és értékes középkori és reneszánsz kéziratot digitalizált. Más projektek, mint például az Europeana Creative és az Europeana Space digitális kulturális anyagok kreatív újrahasználatának lehetőségeire koncentrálnak.
Az Unió az európai kulturális örökség alapvető részeként ismerte el a filmet, ebből kifolyólag a Parlament és a Tanács javasolta a tagállamoknak mozgóképörökségünk szisztematikus gyűjtését, megőrzését és felújítását, valamint kulturális és oktatási célú használatainak megkönnyítését 25 . A Bizottság a filmipari szakértői csoport mozgóképörökséggel foglalkozó alcsoportjának keretében 26 ellenőrzi ezen ajánlások végrehajtását 27 és könnyíti meg a bevett gyakorlatok cseréjét. A mozgóképörökség az új bizottsági közleménynek is központi eleme: Az európai film a digitális korszakban: egyensúlyban a kulturális sokféleség és a versenyképesség között 28 .
Az együttműködés előmozdítása, a tudatosság növelése, a kiválóság jutalmazása, kiemelt uniós ügyek támogatása és emlékezés
Az új Kreatív Európa program a korábbi EU Kultúra program tapasztalataira építve segíti a határokon átívelő együttműködést a kulturális örökségi ágazat modernizálásának előmozdítása érdekében. Emellett hálózatok és platformok támogatásával nemzetközi szinten hatékony civil társadalmi kapacitást ösztönöz. Minthogy a közönségfejlesztés kiemelt prioritást élvez, a program bátorítja a változatosabb összetételű – fiatalokat és migránsokat is magában foglaló – közönség megszólítását célzó új törekvéseket.
Európa kulturális örökségének gazdagsága és a megóvása érdekében tett erőfeszítések megérdemlik a nagyobb ismertséget az európai polgárok körében. Ez elsősorban a nemzeti és helyi hatóságok, valamint a kulturális örökség ágazatának hatáskörbe tartozik, azonban az Unió is közreműködik számos páneurópai kezdeményezés égisze alatt.
Az Európai Örökség Napok keretében, minden év szeptemberében európaszerte 50 ország több mint 20 millió polgára tekinti meg a több ezer ritkán látogatható helyszín valamelyikét és él az egyedülálló események biztosította lehetőségekkel. A helyi irányítású kezdeményezést közösen támogatja az Európai Bizottság és az Európa Tanács.
Az Unió az örökségre irányuló figyelem felkeltését célzó Európai Unió Kulturális Öröksége díj – Europa Nostra-díj odaítélésén keresztül jutalmazza a kulturális örökség területén kiemelkedő teljesítményeket. A mai napig 387 helyszín és projekt részesült e rangos díjakban.
Az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) cím egy további kiemelt kulturális kezdeményezés, amely rámutat a kulturális örökségbe való befektetés adott esetben jelentős társadalmi és gazdasági előnyeire. Egyes EKF-értékelések minden elköltött euró esetében akár 8 euróra rúgó megtérülést állapítottak meg. Az Európa Kulturális Fővárosa cím jelentős társadalmi és gazdasági örökséget hozhat létre, különösen, ha a program megvalósítása egy hosszú távú, a kultúrára és a kreativitásra épülő fejlesztési stratégiába van beleágyazva (mint például Essen, Lille és Genova esetében).
Az uniós stratégia különös figyelmet fordít az európai integráció kulcsfontosságú eseményei emlékének ápolására, főleg azokra a – például a világháborúkhoz kapcsolódó – tragikus eseményekre, amelyek túlmutatnak az egyes európai országok történelmén. A kormányközi szinten elindított Európai Örökség cím az európai integrációt, eszméket és történelmet idéző és jelképező helyszínekre hivatott felhívni a figyelmet. A ma már teljes értékű uniós kezdeményezésnek számító címet először 2014 áprilisában ítélték oda.
Az Európa a polgárokért programnak az európai emlékezéssel kapcsolatos ága a modern kori Európa történelme során létrejött önkényuralmi rendszerek kialakulásának okaival kapcsolatos reflexiót kívánja elősegíteni. Az ide tartozó tevékenységek a közelmúlt európai történelmének más meghatározó pillanatait és mérföldköveit is érintik. A programág a múlt lezárásának és a jövő építésének eszközeként támogatja a toleranciát, a kölcsönös megértést, a kultúrák közi párbeszédet és a megbékélést ösztönző tevékenységeket.
2.2.A kreativitás és növekedés mozgatórugója: az európai kulturális örökség gazdasági lehetőségeinek jobb kiaknázása
A kulturális örökség lehetőségeinek kiaknázása a helyi és területi fejlődés érdekében
Az Unió kohéziós és vidékfejlesztési politikái fontos szerepet játszhatnak a kulturális örökség helyreállításának előmozdításában, a kulturális és kreatív iparágak támogatásában, valamint a kulturális szakemberek képzésének és továbbképzésének finanszírozásában.
A kulturális örökség megőrzése, érvényre juttatása és irányítása jelenleg megfelelő támogatásban részesül az EU strukturális és beruházási alapjai keretében. 2007 és 2013 között az Európai Regionális Fejlesztési Alap 3,2 milliárd EUR-t különített el a kulturális örökség védelmére és megóvására, 2,2 milliárd EUR-t a kulturális infrastruktúra fejlesztésére és 553 millió EUR-t kulturális szolgálatásokra, amelyből a kulturális örökség is profitált.
2014 és 2020 között az EU strukturális és beruházási alapjainak a kulturális örökségbe történő befektetései bizonyos feltételek mellett továbbra is igénybe vehetők közvetlen finanszírozás révén, továbbá városrehabilitációba, fenntartható fejlődésbe, valamint kis- és középvállalkozások támogatásába történő befektetésen keresztül.
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap égisze alatt a kultúrába és kulturális örökségbe történő beruházásnak integrált és fenntartható gazdasági fejlesztési stratégiák részét kell képeznie. Lefedhet az állami, a nonprofit és magánszektorban (különösen a kkv-kban) folytatott széleskörű tevékenységeket, olyan beruházásokat megcélozva, amelyek közvetlenül hozzájárulnak az alap célkitűzéseihez és befektetési prioritásaihoz. A területi stratégiák részét képező, kisebb méretű kulturális infrastruktúrákba való befektetéseknek hozzá kell járulniuk az endogén potenciál fejlesztéséhez, a társadalmi befogadás előmozdításához és az életminőség javításához – különösen a marginalizált közösségek esetében – azáltal, hogy megkönnyítik a kulturális és rekreációs szolgáltatásokhoz való hozzáférést városi és vidéki kontextusban egyaránt.
Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap továbbra is támogatja a vidéki örökség megőrzését és korszerűsítését (2007–2013 között 1,2 milliárd EUR-t fordítottak erre a célra), az Európai Tengerügyi és Halászati Alap pedig a halászati területeken található kulturális örökség – ideértve a tengeri örökséget – népszerűsítését célzó közösségi szintű fejlesztési projekteket finanszírozza.
Emellett a 2014–2020 közötti programozási időszakban a városrehabilitációs projektek, beleértve az örökségi és kulturális helyszíneket, továbbra is profitálnak a pénzügyi tervezési mechanizmusokból (pl.magántőke, kölcsönök vagy biztosítékok formájában). Jelenleg zajlik az új pénzügyi eszközök – technikai tanácsadói platform (FI-TAP) kialakítása az Európai Bizottság, az Európai Beruházási Bank és az Európa Tanács Fejlesztési Bank együttműködésében; az eszköz a JESSICA (fenntartható városfejlesztési beruházásokat támogató közös európai kezdeményezés) örökébe lép majd.
Az európai kulturális és ipari örökséghez kapcsolódó idegenforgalom népszerűsítése
A Bizottság pártolja a fenntartható, felelős és minőségi idegenforgalmat, ideértve a kulturális és ipari örökséghez kapcsolódó termékeket is. Az Európa Tanács kulturális útvonalakra vonatkozó programja mellett az Unió támogatja a több országon áthaladó, közös narratívába illeszthető kulturális útvonalak létrehozását és fejlesztését, mint például az „EU csillagutat”, amely helyet kíván biztosítani Európa számára az asztroturizmus globális túratérképén, vagy az 1944-1945-ös eseményekhez kapcsolódó „európai felszabadítási útvonalat”. Ezek az útvonalak gyakran kevésbé ismert úti célokat kötnek össze, ezáltal hozzájárulnak a turisztikai kínálat sokszínűvé tételéhez, és enyhítik a más helyszínekre nehezedő nyomást.
Európa gazdag, ugyanakkor jórészt rejtve maradó víz alatti kulturális örökségét – az emelkedő tengerszint által ellepett hajóroncsokat és régészeti lelőhelyeket – veszélyeztetik a tengerhez kapcsolódó, fokozódó emberi tevékenységek; emellett pedig az örökségben rejlő gazdasági lehetőségek sincsenek kiaknázva. A Bizottság tervbe vette a szóban forgó helyszínek feltérképezését, a területrendezési tervekbe való integrálásukon keresztüli védelmüket és lehetőségeik kiaknázását a tengerparti idegenforgalom és tartós foglalkoztatási lehetőségek teremtése szempontjából. 29
Régi készségek felelevenítése és újak kifejlesztése
Az örökségi ágazat egyik nagy problémája a hagyományos készségek és mesterségek eltűnése. A demográfiai trendek súlyosbítják ezt a helyzetet, így nemsokára szakmunkások hiányával kell szembenézni. Az új készségek, mint például az információtechnológiai ismeretek nagyon keresettek, de gyakran szűkösen állnak rendelkezésre.
Növelni kell a kulturális örökséghez kapcsolódó szakmák vonzerejét és bővíteni a folyamatos továbbképzési kínálatot, például az Európai Szociális Alap biztosította lehetőségek kihasználásán keresztül.
Az egész életen át tartó tanulás program tapasztalataira építve az Erasmus+ program a vállalatok, a felsőoktatás, a szakképzés és az oktatási és képzési intézmények transznacionális partnerségeinek támogatásán keresztül fokozni kívánja a tanulmányi mobilitási lehetőségeket és kezelni a készségek terén mutatkozó hiányosságok problémáját. A tudásfejlesztési szövetségek (felsőoktatási intézmények) és az ágazati szakképzettség-fejlesztési szövetségek (szakoktatás és szakképzés) segíthetnek olyan tantervek megtervezésében és kivitelezésében, amelyek fedezik a különböző ágazatok új igényeit, és jobban kapcsolódnak a munkaerőpiachoz. A kulturális örökség ágazata kedvező helyzetben van ahhoz, hogy élni tudjon ezekkel a kezdeményezésekkel.
A készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozása keretében a kulturális örökséggel kapcsolatos foglalkozásprofilok kialakításával kapcsolatban folyó munka is elő fogja segíteni a képesítések átláthatóságát és a képzett szakemberek határokon átnyúló mobilitását.
2.3.A kulturális örökség az uniós külkapcsolatokban
Európa nyilvános diplomáciájában a kultúra alapvető érték: megosztjuk partnereinkkel kulturális értékeinket és finanszírozási programjainkat, utat nyitva az egyének és szervezetek közötti szorosabb kötelékeknek.
Az Unió és tagállamai a kulturális örökséggel kapcsolatos szakpolitikákkal foglalkozó, többoldalú fórumokon és szervezetekben tevékenyek, mint például az Európa Tanácsban 30 és az UNESCO-ban 31 , és olyan harmadik országokkal és régiókkal folytatnak kétoldalú párbeszédet, ahol a kulturális örökség kiemelt szerepet játszik.
Az európai külpolitika fokozott figyelemmel szemléli a kulturális örökségre leselkedő veszélyeket és a megfelelően megtervezett és kivitelezett, a fenntartható fejlődést, a szegénységet visszaszorító növekedést és a békés kapcsolatokat előmozdító kulturális örökségi szakpolitikák kedvező hatását.
A kulturális örökség lehetőséget biztosít a határokon kívül folytatott uniós tevékenységek számára. Az örökséggel kapcsolatos európai szakértelem iránt növekszik a kereslet 32 , a tagállamok pedig készek know-how-juk megosztására az örökségi helyszínek védelme érdekében, valamint a partnerországok megsegítésére a fenntartható, közösségi alapú stratégiák kifejlesztésében.
A tárgyi és a szellemi kulturális örökség érvényre juttatását és a tiltott kereskedelem elleni küzdelmet az EU és Afrika közti együttműködés prioritásként kezeli. A kulturális örökséghez kapcsolódó kérdésekkel az Ázsia–Európa-találkozók (ASEM) is foglalkoznak, a téma ezenkívül pedig a stratégiai partnerekkel (például Kína, India, Brazília és az európai szomszédságpolitika országai) folytatott szakpolitikai párbeszédek során is terítékre kerül. A mediterrán régióban 33 a kulturális örökség ágazatának nyújtott uniós fejlesztési segély az elmúlt három évben meghaladta a 70 millió EUR-t. Délkelet-Európában az Európa Tanács és az Európai Bizottság közösen valósították meg a ljubljanai folyamatot 34 , abból a feltevésből kiindulva, hogy a kulturális örökséghez kapcsolódó programok hozzájárulnak a békés, demokratikus és szabad civil társadalmak stabilitásához és fejlődéséhez. A kulturális örökség kezelése a keleti partnerség országait bevonó kijevi kezdeményezés 35 prioritásai között is szerepel.
A 2011-es Változtatási program fényében a jövőbeli uniós fejlesztési politikában a kulturális örökséggel kapcsolatos intervenciók értékelése során figyelembe veszik majd, hogy e fellépések miként reagálnak olyan fejlesztési prioritásokra, mint például a civil társadalom szerepvállalásának növelése a helyi kormányzásban, a konfliktusmegoldás és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása.
3.A következő lépések: a szakpolitikai együttműködés megerősítése minden szinten
Az EUMSZ 167. cikkén („előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget”) alapuló uniós szintű együttműködés képes meghatározó mértékben hozzájárulni a kulturális örökséggel foglalkozó szakpolitikákhoz és irányítási modellekhez, akár nemzeti, akár helyi szinteken, továbbá kialakítani egy többszintű, többszereplős keretrendszert, és ezt meg is teszi.
Az Unió hatáskörébe tartozó területeken már történtek jogalkotási intézkedések, például a környezeti hatásvizsgálatról szóló 2014/52/EU irányelv esetében, amelynek a közelmúltbeli felülvizsgálata megerősíti a tagállamok felé az anyagi javakkal és a kulturális örökséggel kapcsolatos, egyes köz- és magánprojektek hatásvizsgálatának követelményét. Emellett az állami támogatások szabályozásának korszerűsítését célzó program keretében a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás új támogatási kategóriaként jelenik meg az új általános csoportmentességi rendeletben 36 . E rendelet jelentősen kiterjeszti a tagállamok lehetőségeit a vállalatok számára történő, befektetés vagy működési támogatás formájában biztosított „jó támogatások” nyújtásában, előzetes bizottsági ellenőrzés szükségessége nélkül.
A Tanács következő, 2015-ben kezdődő kulturális munkaterve a nyitott koordinációs módszeren keresztül a tagállamok közti együttműködés megerősítésének lehetőségét kínálja. . Az Unió kulturális miniszterei a közelmúltban megállapodtak abban 37 , hogy a kulturális örökségnek a jövőbeli nyitott koordinációs módszer prioritásai közt kell szerepelnie. A kiemelt kérdések ebben a vonatkozásban: az ismeretanyag bővítése szakpolitikák számára, a kulturális örökség irányításának innovációja, valamint a strukturális alapok és más uniós programok legjobb felhasználása. A kulturális örökség a Bizottság civil társadalommal és polgárokkal folytatott strukturált párbeszédében is napirendre kerül.
A tagállamok és a civil társadalom irányába történő információáramlás biztosítása, továbbá a nemzeti és uniós szakpolitikák közötti kapcsolódási felület megerősítése érdekében a Bizottság a szolgálatai tevékenységeit megjelenítő, a közleménnyel egyidőben, interneten közzétett és a jövőben rendszeresen felülvizsgált és frissített, részletes feltérképezésen 38 keresztül igyekszik javítani a kulturális örökség ágazatának hozzáférését az uniós szakpolitikához és programtámogatásokhoz.
A Kreatív Európa programon keresztül tervben van a városok és régiók együttes tanulását népszerűsítő kísérleti projekt létrehozása, amely a kulturális és kreatív iparban, tehát a kulturális örökség ágazatában is hozzájárulna a bevált gyakorlatok terjesztéséhez. A Bizottság az Európa Tanáccsal együttműködésben ugyancsak elősegíti az Unió területén belül a kulturális örökség táplálta és helyi irányítású fejlesztést, a többoldalú irányítás új modelljeinek kialakításán és közvetlen, helyszíni kísérletek lefolytatásán keresztül.
Végezetül a kulturális örökség jelentős hangsúlyt kap a kétévente megrendezett európai kulturális fórumon, és ez a jövőben sem változik.
4.Következtetés
E közlemény azt vizsgálja, hogy az Unió milyen lépéseket tehet a kulturális örökség önmagából fakadó értékének növelésére, továbbá gazdasági és társadalmi lehetőségeinek kiaknázására. Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy lehetséges az elmozdulás a saját kulturális örökség egyedülálló jellegének értékelésétől a mások öröksége iránti érdeklődés és tisztelet felé.
A Bizottság ezennel közös vizsgálatra kéri fel az érdekelteket annak megállapítása céljából, hogy miként lehetne a közpolitikákat – minden szinten, ideértve az uniós szintet is –megfelelőbben irányítani annak érdekében, hogy az európai kulturális örökségből hosszú távon és fenntartható módon hozzák felszínre az értékeket, és hogy megvalósítsák a megóvásának és hasznosításának integráltabb megközelítését.
A kék gazdaság innovációja, COM(2014)254. A tengeri területrendezés, COM(2013)133.