Ajánlás

A TANÁCS AJÁNLÁSA

az Egyesült Királyság 2014. évi nemzeti reformprogramjáról és az Egyesült Királyság 2014. évi konvergenciaprogramjának tanácsi véleményezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre[1] és különösen annak 9. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2] és különösen annak 6. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására[3],

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira[4],

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1) Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2) A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot, amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3) Az állam-, illetve kormányfők 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euróövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4) A Tanács 2013. július 9-én ajánlást fogadott el az Egyesült Királyság 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte az Egyesült Királyság 2012/2013-tól 2017/2018-ig tartó időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(5) A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést[5], amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyanezen a napon a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést[6], amelyben az Egyesült Királyságot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6) Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7) A Bizottság 2014. március 5-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette az Egyesült Királyságra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit[7]. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Királyságban továbbra is makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést és szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. Mindenekelőtt a háztartások adósságállománya terén történt (a magas jelzáloghitel-szintekhez és a lakáspiac strukturális sajátosságaihoz kapcsolódó) változások, valamint az exportpiaci részesedések kedvezőtlen alakulása igényel továbbra is figyelmet. A lakóingatlan-szektorban tapasztalható kockázatok az alábbiakra vonatkoznak: tartós strukturális alulkínálat, alapvető kínálati korlátok (különösen Londonban), a növekvő keresleti oldalra viszonylag lassan reagáló kínálati oldal, aminek következtében továbbra is emelkednek az ingatlanárak (különösen Londonban és az ország dél-keleti részén) és a vásárlók magas jelzáloghiteleket kényszerülnek felvenni. A exportpiaci részesedések csökkenése rövid távon valószínűleg nem jár kockázatokkal, ugyanakkor a folyó fizetési mérleg hiányával együtt még mindig strukturális kihívásokra utal. Utóbbiak a készséghiánnyal és az infrastrukturális hiányosságokkal kapcsolatosak. Az államháztartást illetően az Egyesült Királyság nem teljesítette az államháztartási hiánycélokat és a strukturális kiigazítási célokat.

(8) 2014. április 30-án az Egyesült Királyság benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját és 2014. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9) Az egyes, Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről szóló (15.) jegyzőkönyv 4. pontja értelmében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (1) bekezdésében előírt, a túlzott államháztartási hiány elkerülésére vonatkozó kötelezettség nem vonatkozik az Egyesült Királyságra. Az említett jegyzőkönyv 5. pontja kimondja, hogy az Egyesült Királyság törekszik a túlzott költségvetési hiány elkerülésére. A Tanács 2008. július 8-án az Európai Közösséget létrehozó szerződés 104. cikkének (6) bekezdésével összhangban megállapította, hogy az Egyesült Királyságban túlzott hiány áll fenn.

(10) A 2014. évi konvergenciaprogramban felvázolt költségvetési stratégia célja a ciklikusan kiigazított folyó költségvetés egyensúlyának megvalósítása egy ötéves gördülő időszak végére (amely jelenleg 2018/2019-ig tart). A konvergenciaprogram nem tartalmaz a Stabilitási és Növekedési Paktumban előirányzott középtávú célt. Becslések szerint a GDP-arányos államháztartási hiány a 2009/2010-ben tapasztalt 11,4%-os csúcs után 2014/2015-ben 5,0% körül alakul. Mindez nem felel meg a Tanács által a túlzott hiány megszüntetésére kitűzött határidőnek. A program szerint az Egyesült Királyság a túlzott hiányt 2016/17-ben tudja korrigálni a GDP 2,4 %-ára, ez kétéves késést jelent a Tanács által megállapított határidőhöz képest. A program az (újraszámított) strukturális államháztartási hiány 0,3 százalékpontos javulását vetíti előre, a hiány így 2014/15-ben a GDP 4,4 %-ának felel meg. A költségvetési tervek nem elegendőek a túlzott hiány kiigazításához szükséges, ajánlott éves átlagos költségvetési erőfeszítés eléréséhez. A későbbieket illetően a program az (újraszámított) strukturális egyenleg tekintetében 2015/16-ban 0,8 százalékpontos, 2016/17-ben pedig 1,3 százalékpontos éves javulást helyez kilátásba. Összességében tehát a program csak részben felel meg a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplő követelményeknek. A konszolidáció mostanáig igencsak a kiadáscsökkentésre irányult, így mérlegelni lehetne az adóalap kiszélesítésében rejlő bevételnövelési lehetőségeket. Az Egyesült Királyságban – különösen a közvetett adók tekintetében – magas a be nem szedett adók szintje. A konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság 2015/16-ban 93,1 %-ra nő, mielőtt 2018/19-ben 86,6 %-ra esne vissza. Az Egyesült Királyságnak a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyve megalapozott. A költségvetési előrejelzésekkel kapcsolatban a potenciális kockázatok oka a vártnál alacsonyabb növekedés, amely a háztartások fogyasztását fékező alacsony bérekre és a beruházást akadályozó bizonytalanságra vezethető vissza. Mindazonáltal, az előrejelzések összhangban állnak a Bizottság 2014. évi tavaszi előrejelzésével, amely szintén nem irányozza elő a túlzott hiány Tanács által megállapított határidőig történő korrigálását. Ezen túlmenően, a Bizottság előrejelzése alapján a (korrigált) strukturálisegyenleg-változás 2010–2014 között évente átlagosan a GDP 0,6 %-ával marad az előírt szint alatt, és előreláthatólag 2015-ben is alacsonyabb lesz annál. A programnak és a Bizottság előrejelzésének az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a túlzotthiány-eljárás keretében tett ajánlás teljesítéséhez további intézkedések szükségesek.

(11) Az Egyesült Királyság a lakáspiac vonatkozásában keresleti és a kínálati oldalon is hozott intézkedéseket. Az újépítésű ingatlanok terén ugyan nőtt a kínálat, de továbbra is alacsony és jóval a kereslet alatt maradt. Mindez az alacsony kamatokkal és a könnyített jelzáloghitel-feltételekkel (pl. magasabb hitel-jövedelem arány) együtt az Egyesült Királyság bizonyos részein, különösképpen Londonban az ingatlanárak emelkedését okozta. A kínálati oldalon mutatkozó hiány hosszú ideje tartó strukturális jelenségnek számít, és valószínűleg középtávon is érezteti magát. Az ingatlankínálat további növeléséhez intézkedésekre van szükség; helyi szinten meg kell teremteni a kínálat növelését célzó megfelelő ösztönzőket. A hatóságoknak a továbbiakban is figyelemmel kell kísérniük az ingatlanárakat és a jelzálog-eladósodást, illetve – amennyiben szükségesnek tartják – készen kell állniuk megfelelő intézkedések bevezetésére, többek között a „Help to Buy 2” (hitelgarancia) program kiigazítására. A pénzügypolitikai bizottságnak fokoznia kell a lakóingatlan-szektorra vonatkozó makroprudenciális szabályozás alkalmazásának és hatásának az átláthatóságát, amellyel kezelhető lenne az ingatlanárak túlzott emelkedése és a jelzálog-eladósodás növekedése. A lakáspiaci torzulások enyhítése érdekében mérlegelni kellene az ingatlan- és vagyonadó reformját. Az egyre magasabb ingatlanértékek nem jelentenek egyben magasabb ingatlanadókat, mivel az ingatlanok értéket tartalmazó jegyzéket 1991 óta nem aktualizálták, és a magasabb értékű ingatlanok után relatív értelemben kevesebb adót kell fizetni, mint az alacsonyabb értékű ingatlanok után, ami a jelenleg érvényben lévő degresszív adókulcsokból és az önkormányzatiadó-rendszer adósávjaiból fakad.

(12) Az Egyesült Királyság töretlenül foglalkozik a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság, valamint az ifjúsági munkanélküliséghez kapcsolódó konkrét problémák támasztotta kihívások kezelésével. Fontos kihívásnak számít, hogy a fiatalok rendelkezzenek a munkaerőpiac által követelt készségekkel és szakmai tapasztalattal, illetve növekedjen a kínálat a tanulószerződéses gyakorlati képzések területén. Ezzel is magyarázható, hogy a „Youth Contract” elnevezésű program keretében nyújtott bértámogatások igénybevétele a tervezettnél alacsonyabb volt. A munkaerőpiac strukturális munkaerőhiánnyal küszködik; a hatóságok munkaerő-átképzéssel próbálják kezelni mind a munkanélküliséget, mind pedig a magas szakképzettséggel és műszaki szakképzettséggel rendelkező munkavállalók hiányát. Bár történtek erőfeszítések a gyakornoki programok minőségének javítására, e téren többet kell tenni. Emellett a képesítések rendszere továbbra is nagyon összetett, illetve az általános elismerés és a munkaadók magasabb szintű részvétele érdekében egyszerűsítésre szorul.

(13) A hatóságok dolgoznak a munkavállalás ösztönzésének gyenge voltából fakadó problémán, különösen a szociális ellátásban részesülők esetében a „Universal Credit” elnevezésű program bevezetésével; a program lehetővé teszi a munkába visszatérők számára, hogy az eddigieknél többet tartsanak meg a szociális juttatásokból. Bár a Universal Credit pozitív hatással lehet a foglalkoztatásra, sok múlik majd a hatékony végrehajtáson és a támogató szolgáltatásokon, többek között az egyéb juttatásokkal való interakción. A munkába való visszatérés középpontba helyezését tükrözi az is, hogy a munkaképes korúaknak járó juttatás és adókedvezmény éves kiigazítását 2016-ig 1%-ra korlátozták.

(14) Az Egyesült Királyság a jó minőségű, megfizethető gyermekgondozási lehetőségekhez való hozzáférés javításával folyamatosan kezeli a gyermekesek foglalkoztatásának növelése által támasztott kihívást. A bevezetésre kerülő programok célja továbbra is az, hogy – a különböző keresetszinteket figyelembe véve – a részmunkaidőben és a teljes munkaidőben dolgozó szülők számára egyaránt megfizethető gyermekgondozást biztosítsanak. A gyermekgondozás költsége továbbra is a legmagasabbak között van az Unión belül, ami különösen a második keresőknek és az egyedülálló szülőknek jelent problémát.

(15) Ami a finanszírozáshoz való hozzáférést illeti, 2013-ban javultak ugyan a hitelpiaci feltételek, a hitelek növekedésének üteme azonban lassú maradt, és a meglévő politikák beérése több időt igényel. A kkv-k hitelhez való hozzáférése különös kihívást jelent. Míg a nagyvállalkozások közvetlenül a bankközi hitelpiacokról juthatnak finanszírozáshoz és igénybe vehetik az Egyesült Királyság fejlett pénzügyi szolgáltatási kínálatát, addig a kkv-k elsősorban a bankokhoz fordulnak külső finanszírozásért. A bankszektorban fennálló versennyel kapcsolatosan tett tavalyi ajánlást illetően jelentős előrelépésnek számít az új bankok (challenger banks) létrehozása (ennek egyik példája a TSB, amely azonban még nem teljesen független).

(16) 2013 decemberében az Egyesült Királyság aktualizált nemzeti infrastrukturális tervet tett közzé az infrastruktúrák tervezésének, támogatásának, finanszírozásának és kivitelezésének hosszú távú és stratégiai megközelítéséről. E terv 2020-ig és azt követően összesen 375 milliárd GBP (megközelítőleg 460 milliárd EUR) összegű előretekintő tőkebefektetést vázol fel. Ennek jelentős része (340 milliárd GBP, vagyis mintegy 420 milliárd EUR) az energetikai és közlekedési ágazatba történő beruházást érinti. A finanszírozás kb. háromnegyede előreláthatólag magánforrásból, míg a fennmaradó rész állami eszközökből történne. A terv hasznos kezdeményezésnek tűnik, ugyanakkor továbbra is kétségek merülnek fel a finanszírozás magánszektorbeli részével, a szabályozási biztonsággal és az építési engedélyek kellő időben történő kiállításával kapcsolatban. A finanszírozási és végrehajtási kockázatok enyhítéséhez szigorú mechanizmusra van szükség, és ezzel párhuzamosan biztosítani kell az infrastruktúrához kötődő becsült és tényleges kiadást.

(17) Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte az Egyesült Királyság gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a konvergenciaprogramot és a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programoknak az Egyesült Királyság fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(18) A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta az Egyesült Királyság konvergenciaprogramját, és arról alkotott véleményét[8] különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(19) A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlását az alábbi 2., 3., 5. és 6. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy az Egyesült Királyság 2014–2015-ben tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.           Erősítse meg a költségvetési stratégiát, törekedve arra, hogy a túlzotthiány-eljárás keretében tett tanácsi ajánlással összhangban fenntartható módon korrigálja a túlzott hiányt. Hajtson végre differenciált és növekedést elősegítő költségvetési megszorítást azáltal, hogy prioritást biztosít a tőkekiadásoknak. A költségvetési konszolidáció támogatása érdekében mérlegelje az adóalap kiszélesítésében rejlő bevételnövelést. Az áruk és szolgáltatások exportjának növekedését ösztönzendő, kezelje az infrastruktúrák területén fennálló strukturális szűk keresztmetszeteket, a strukturális munkaerőhiányt és a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését .

2.           A Bank of England pénzügypolitikai bizottsága fokozza a lakóingatlan-szektorra vonatkozó makroprudenciális szabályozás alkalmazásának és hatásának az átláthatóságát. Foganatosítson olyan intézkedéseket (többek között igazítsa ki a „Help to Buy 2” programot és enyhítse a magas jelzálog-eladósodáshoz kapcsolódó kockázatokat), amelyekkel az Egyesült Királyságnak a gazdasági növekedés jelentős részéért felelős területein (különösen Londonban) kezelhető az ingatlanárak emelkedése. Szüntesse meg a vagyonadó-rendszert terhelő torzulásokat az ingatlan-értékbecslések aktualizálása révén, és csökkentse az önkormányzatiadó-rendszeren belüli adószintek és -kulcsok regresszivitását. Hozzon további intézkedéseket a lakáspiaci kínálat növelésére.

3.           Tartsa fenn a Youth Contract keretében tett kötelezettségvállalásokat, különösen a munkaadói igényeknek megfelelő készségek javítása révén. A fejlettebb és magasabb szintű készségfejlesztés, valamint a tanulószerződéses gyakorlati képzés kínálatának kibővítése révén helyezze középpontba a strukturális munkaerőhiány kezelését és ily módon biztosítsa a munkaadói szerepvállalást. Csökkentse a gyenge alapkészségekkel rendelkező fiatalok számát.

4.           Tegyen további erőfeszítéseket az alacsony jövedelmű háztartásokban uralkodó gyermekszegénység visszaszorítására annak biztosítása révén, hogy a Universal Credit és egyéb jóléti reformok a munkavállalás egyértelműbb ösztönzésével és világosabb támogató szolgáltatásokkal megfelelő ellátást biztosítanak. Javítson a megfizethető minőségi gyermekgondozási lehetőségekhez való hozzáférésen.

5.           Tegyen további lépéseket annak érdekében, hogy a kkv-k számára elérhetőbbé váljon a banki és nem banki finanszírozás. Biztosítsa a Business Bank hatékony működését és támogassa az új bankok (challenger banks) fokozott jelenlétét.

6.           Kövesse nyomon a nemzeti infrastrukturális tervet, amelynek során növelje a tervezési folyamatok előrejelezhetőségét, továbbá teremtsen világos helyzetet a finanszírozási kötelezettségvállalásokat illetően. Biztosítson átláthatóságot és elszámoltathatóságot, azáltal, hogy a nemzeti infrastrukturális tervről konzisztens és időben rendelkezésre álló információt szolgáltat.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]               HL L 209., 1997.8.2., 1. o.

[2]               HL L 306., 2011.11.23., 25. o.

[3]               COM(2014) 429 final.

[4]               P7_TA(2014)0128 és P7_TA(2014)0129.

[5]               COM(2013) 800 final.

[6]               COM(2013) 790 final.

[7]               SWD(2014) 91 final.

[8]               Az 1466/97/EK rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerint.