Ajánlás

A TANÁCS AJÁNLÁSA

Lettország 2014. évi nemzeti reformprogramjáról és Lettország 2014. évi stabilitási programjának tanácsi véleményezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre[1] és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására[2],

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira[3],

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1) Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2) A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot, amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3) Az állam-, illetve kormányfők 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euróövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4) A Tanács 2013. július 9-én ajánlást fogadott el Lettország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Lettország 2012–2016-os időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(5) A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést[4], amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyanezen a napon a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést[5], amelyben Lettországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6) Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7) Lettország 2014. április 29-én benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 30-án pedig 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8) A 2014. évi stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja az államháztartási hiány fokozatos csökkentése és a strukturális egyenleg fenntartása, ami megfelel a középtávú költségvetési célnak, ha figyelembe vesszük a rendszerszintű nyugdíjreform hatása miatt engedélyezett, a középtávú költségvetési céltól való átmeneti eltérést. A program –0,5%-ról –1,0%-ra módosította a középtávú költségvetési célt; az új középtávú költségvetési cél tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktum célkitűzéseit. Az államháztartási egyenleg alakulásának tervezett pályája Lettország programjában az (újraszámított) strukturális egyenleg fokozatos romlását mutatja, jóllehet az még mindig a nyugdíjreform végrehajtására tekintettel lehetővé vált határokon belül van. A középtávú költségvetési céltól való engedélyezett eltérés figyelembevételével a tervezett strukturális hiány 2016-ig összhangban van a Paktum követelményével. Az (újraszámított) strukturális hiány 2017-re előre jelzett növekedése azonban eltéréshez vezet a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától. Összességében a programban felvázolt költségvetési stratégia többnyire összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A tervek szerint az államadósság a teljes programidőszakban jóval 60% alatt marad, 2017-re pedig a GDP 31%-ára fog csökkenni. A program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv, amelyet hivatalosan nem hagyott jóvá független intézmény, megalapozott. A programidőszakban a gazdasági növekedés várhatóan évi mintegy 4%-on marad, miközben az előrejelzés szerint az áremelkedés továbbra is mérsékelt lesz. A program költségvetési forgatókönyve a kormány bevételeinek és kiadásainak GDP-ben kifejezett arányában meredek visszaesést irányoz elő, ami tükrözi a kiadások célzott visszafogásával szemben alkalmazott számos bevételcsökkentő intézkedést. Számos szakpolitikai területen jelentkezik a ráfordítások növelésének igénye, ami kockázatot jelent a programban előre jelzett kiadáscsökkentésre nézve. A Bizottság 2014. évi tavaszi előrejelzése szerint míg a költségvetési politika 2014-ben összhangban van a Paktum követelményeivel, 2015-ben fennáll az eltérés veszélye. A programnak az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése és a Bizottság előrejelzése alapján a Tanács úgy véli, hogy 2014-ben a strukturális hiány középtávú céltól való eltérése a rendszerszintű nyugdíjreform hatását tükrözi, míg 2015-től fennáll a tervezett kiigazítási pályától való eltérés veszélye.

(9) Lettország lépéseket tett az alacsony jövedelműeket és a több eltartottról gondoskodó családokat sújtó adóterhek csökkentésére, valamint az ingatlan- és környezetvédelmi adók megerősítésére, jóllehet ezen adók szintje és kialakítása nincs kellő hatással a gazdasági szereplők magatartására, és továbbra is érvényben vannak környezeti szempontból káros támogatások. Míg a hatóságok eredményeket értek el az adózási fegyelem javítása és a be nem jelentett gazdasági tevékenységek arányának visszaszorítása terén, nevezetesen a kockázatelemzés javítása és a csalárd magatartással szembeni szankciók szigorítása révén, továbbra is jelentős kihívásokkal kell szembenézni az adócsalás és az adóelkerülés tekintetében. Mindenekelőtt, az adózási fegyelem javítása révén a fogyasztási adókból származó bevételek növelésében még jelentős potenciál rejlik, annak ellenére, hogy az összes adónemet tekintve számottevő arányt tesznek ki.

(10) A felsőoktatási reformra irányuló, eredetileg ambiciózus terv ellenére Lettország nem haladt előre a nemzetközileg jóváhagyott akkreditálási rendszer kiépítése terén, továbbra is bizonytalanok az új finanszírozási modell bevezetését célzó tervek, megtorpant a felsőoktatási intézmények összevonása és változatlanok az idegen nyelvek használatára vonatkozó korlátozások. Mindez annak ellenére van így, hogy számos lehetőség kínálkozik a felsőoktatási rendszer további reformjára, mely rendszer – tekintettel a csökkenő népességre – túl nagy, túl sok egyedi tanulmányi programot kínál, vonzereje pedig korlátozott a külföldi diákok és oktató személyzet számára. A kutatóintézetek első független értékelésének eredményei szerint az értékelésben szereplők csupán 10%-a tekinthető színvonalas nemzetközi kutatóközpontnak. Ezen túlmenően Lettország K+F intenzitása 2012-ben a GDP csupán 0,66%-át tette ki, és nem fogja teljesíteni az „Európa 2020” stratégia szerinti azon célkitűzést, hogy a GDP 1,5%-át K+F-re kell fordítani.

(11) Lettország eredményeket ért el a munkanélküliség kezelése terén, hiszen az jelentős mértékben csökkent. Az ifjúsági munkanélküliség aránya azonban még mindig viszonylag magas, és továbbra is szükség van a be nem jelentett inaktív fiatalok bevonását célzó intézkedésekre. Jóllehet Lettország intézkedéseket tett a strukturális munkaerőhiány kezelésére és a szakképzés minőségének javítására, mindezek még további figyelmet igényelnek, nevezetesen a tanulószerződéses gyakorlati képzés minőségének javítása és az átfogó pályaválasztási tanácsadás kialakítása révén. Az aktív munkaerő-piaci intézkedések még korlátozott hatályúak és túlzott mértékben hagyatkoznak a közmunkára.

(12) Lettországban továbbra is rendkívül magas a munkaképes korú lakosság elszegényedésének aránya. Lettország tett néhány lépést a szociális támogatási rendszer reformja érdekében, és elvégezte a társadalombiztosítási rendszer nagyszabású értékelését, amely szilárd alapot jelent egy tényeken alapuló reformhoz. A kormány egyes, gyermekekkel kapcsolatos támogatásokat számottevő mértékben megemelt, és növelte az eltartottak utáni személyijövedelemadó-mentesség küszöbértékeit. A szegénység visszaszorítása tekintetében a szociális védelem hatékonysága azonban alacsony maradt, és továbbra is kihívást jelent az eredményes szociális védőháló kialakítása. Összességében a népesség jelentős részét veszélyezteti a szegénység és a társadalmi kirekesztettség; a gyermekek esetében ez az arány még nagyobb. A gyermekes családokat, a munkanélkülieket, a fogyatékkal élőket és a vidéken élőket különösen veszélyezteti a szegénység és a társadalmi kirekesztettség. A Lettország által a szociális védelemre fordított kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya a legalacsonyabb az EU-ban. Az egészségügyhöz való hozzáférést a költségek akadályozzák, egyebek mellett a betegek által közvetlenül teljesítendő fizetések és az elterjedt hálapénzek magas aránya, így a népesség jelentős részének egészségügyi szükségletei kielégítetlenek maradnak. Még akad tennivaló a rendszer hatékonyságának fokozása, a költséghatékony finanszírozás biztosítása és a betegségmegelőzési tevékenységek ösztönzése terén.

(13) Lettország előrelépést tett villamosenergia-piacának a verseny előtti megnyitása terén, és azt 2015 elején ki fogják terjeszteni a háztartási szektorra is. Lettország 2013 júniusában csatlakozott a Nord Pool Spot (skandináv-balti regionális áramtőzsde) keretében folyó villamosenergia-kereskedéshez. Továbbra is szükség van az uniós villamosenergia-piaccal való összeköttetés megerősítésére, mivel Lettország jelenleg az importtól függ, az Észtországgal való, határon átnyúló villamosenergia-összeköttetése pedig meglehetősen túlterhelt. Lényeges ezért az infrastruktúra fejlesztése, és Lettországnak jelentős kihívásokkal kell szembenéznie az infrastruktúra hiányosságainak megszüntetése terén. A földgázágazatban történt némi előrelépés, mivel a Parlament jóváhagyta az energiapolitikai törvény módosításait, amelyben meghatározta a földgázpiac 2014 áprilisától való fokozatos megnyitását; jóllehet a piac teljes megnyitását 2017-re halasztották. Lettország az energiatakarékosság kezelésére irányuló szakpolitikai intézkedések kiegyensúlyozott egyvelegét terjesztette elő a gazdaság legfontosabb ágazataira vonatkozóan. Az elkövetkező években az energia-megtakarítás több mint 70%-a az építőiparban valósul meg. Tovább kell azonban növelni a közlekedés, az épületek és a fűtési rendszerek energiahatékonyságát.

(14) Lettország jelentős lépéseket tett az igazságszolgáltatás kapacitásainak javítása érdekében, hogy csökkentse az ügyhátralékot és az eljárások időtartamát. Az igazságszolgáltatásban tapasztalt jelentős ügyhátralék azonban még mindig veszélyezteti a vállalkozásokat, és végre kell hajtani az igazságszolgáltatás hatékonyságának és minőségének javítását célzó reformokat, ideértve a fizetésképtelenségre, a közvetítésre és a választottbíróságra vonatkozó reformokat is. Lettország ambiciózus közigazgatási reformokat javasolt; végrehajtásuk azonban még lassú és nem alkalmazzák a helyi önkormányzatokra, továbbá jelentős késedelmet szenved az állami tulajdonú vállalatok reformja. A versenyjogi rendelkezések módosításai szükségesek ahhoz, hogy a versenyjogi tanács nagyobb intézményi és pénzügyi függetlenséggel rendelkezzen annak érdekében, hogy hatékonyan beavatkozhasson a versenyt korlátozó állami és magánszervezetek tevékenységeibe.

(15) Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Lettország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Lettország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(16) A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Lettország stabilitási programját, és arról alkotott véleményét[6] különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(17) Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euróövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euró. Lettországnak biztosítania kell ezen ajánlások teljes körű és időben történő végrehajtását is,

AJÁNLJA, hogy Lettország 2014–2015-ben tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.           Tartson fenn rendezett költségvetési egyenleget 2014-ben és 2015-től szilárdítsa meg a költségvetési stratégiát, biztosítva, hogy a középtávú céltól való eltérés a rendszerszintű nyugdíjreform hatására korlátozódik. Folytassa az alacsony jövedelműeket sújtó adóterhek további csökkentésére irányuló erőfeszítéseket a sokkal inkább növekedésbarát ingatlanadók és környezetvédelmi adók felé történő elmozdulás, valamint az adózási fegyelem és adóbeszedés javítása révén.

2.           Ösztönözze a felsőoktatási reform végrehajtását, különösen egy független akkreditációs ügynökség létrehozása és a minőséget jutalmazó finanszírozási modell révén. Biztosítson pályaválasztási tanácsadást az oktatás valamennyi szintjén, javítsa a szakoktatás és -képzés minőségét, egyebek mellett a tanulószerződéses gyakorlati képzés megerősítése révén, és tegyen előrelépést a fiatalok foglalkoztathatósága érdekében, beleértve a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok bevonását célzó intézkedéseket. Tegyen lépéseket egy integráltabb és átfogóbb kutatási rendszer kidolgozása érdekében a nemzetközileg versenyképes kutatóintézetek finanszírozására való összpontosítás révén.

3.           Folytassa a szociális támogatási rendszernek és finanszírozásának reformját, hogy biztosítsa a lefedettség bővítését, az ellátás megfelelőségét, a megerősített aktivizálást és a célzott szociális szolgáltatásokat. Fokozza az aktív munkaerő-piaci intézkedések hatókörét. Javítsa az egészségügyi rendszer költséghatékonyságát, minőségét és hozzáférhetőségét.

4.           Gyorsítsa fel a szomszédos tagállamokkal való földgáz- és villamosenergia-összeköttetések kialakítását energiaforrásaik diverzifikálása és a balti energiapiacok eredményesebb integrációja révén történő versenyösztönzés érdekében. Folytassa a közlekedés, az épületek és a fűtési rendszerek energiahatékonyságának további növelésére irányuló erőfeszítéseket.

5.           Hajtsa végre az igazságügyi reformokat, egyebek mellett a fizetésképtelenségre, a választottbíróságra és a közvetítésre vonatkozó jogszabályi keretek folyamatban lévő reformjait, hogy a vállalkozásoknak és a fogyasztóknak kedvezőbb jogi környezetet biztosíthasson. Ösztönözze a közigazgatási reformokat, egyebek mellett az állami tulajdonú vállalatok irányítását célzó reform végrehajtása és a versenyjogi tanács intézményi és pénzügyi függetlenségének fokozása révén.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]               HL L 209., 1997.8.2., 1. o.

[2]               COM(2014) 415 final.

[3]               P7_TA(2014)0128 és P7_TA(2014)0129.

[4]               COM(2013) 800 final.

[5]               COM(2013) 790 final.

[6]               Az 1466/97/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.