A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló 2009/50/EK irányelv végrehajtásáról („EU-kékkártya”) /* COM/2014/0287 final */
A
BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a
harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő
munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről
szóló 2009/50/EK irányelv végrehajtásáról („EU-kékkártya”) A
magasan képzett migránsok vonzását célzó, jól irányított migrációs
szakpolitikák hozzájárulhatnak a gazdasági növekedés és a versenyképesség
fokozásához, a munkaerő-piaci hiányok kezeléséhez és a népességelöregedés
költségeinek mérsékléséhez. Az
EU-kékkártyáról szóló irányelv[1]
elfogadása az Unió-szerte harmonizált belépési és tartózkodási feltételek
bevezetése, valamint a hatálya alá tartozó személyek jogállásának és jogainak
meghatározása révén a magasan képzett migránsok és családtagjaik fogadásának és
mobilitásának megkönnyítését szolgálja[2].
A
tehetségekért folytatott, egyre kiélezettebb globális verseny közepette az
EU-kékkártya célja, hogy világszerte vonzóbbá tegye az EU-t a magasan képzett
munkavállalók számára és megerősítse az uniós tudásalapú gazdaságot. Az
irányelv emellett a fejlődő és a közepes jövedelmű országokból
történő elitelvándorlás minimalizálására, valamint a körkörös és
ideiglenes migráció ösztönzésére is törekszik. A
tagállamoknak 2011. június 19-ig kellett átültetniük az irányelvet nemzeti
jogukba. A Bizottság 20 tagállam[3] ellen indított kötelezettségszegési
eljárást az irányelv időben történő átültetésének elmulasztása miatt.
Mostanra valamennyi eljárás lezárult. Jelenleg
már minden tagállamban – amelyre nézve az irányelv kötelező[4]
– lehetőség van az EU-kékkártya kibocsátására. Ezzel egyidejűleg több
tagállam az alkalmazott nemzeti szakpolitikák révén is igyekszik felkelteni a
magasan képzett migránsok érdeklődését[5]. Míg egyes
tagállamok[6]
korlátozták a fogadható magasan képzett migránsok létszámát, más tagállamok[7]
az irányelv különös rendelkezéseinél nagyobb kedvezményeket biztosító
rendelkezéseket fogadtak el vagy tartottak fenn. Ezzel a
közleménnyel[8]
a Bizottság eleget tesz a kékkártya-irányelv alkalmazására vonatkozó
jelentéstételi kötelezettségének[9]
az Európai Parlament és a Tanács felé. Elsőként értékeli az EU-kékkártya
vonzerejéhez kapcsolódó fő szempontokat, majd rövid áttekintést nyújt az
intézkedések nemzeti jogba történő beillesztéséről. A
lehetőségekhez képest kiemelt figyelemmel kezeli a nemzeti rendszerek
magasan képzett migránsokra gyakorolt hatásait (a 3. cikk (4) bekezdése), a
fogadás kritériumait (5. cikk), különösen a bérküszöböt, valamint a más
tagállamban való tartózkodás feltételeit (18. cikk).
1.
Az EU-kékkártya vonzereje
1.1.
Statisztika
A
késedelmes átültetés következtében a kékkártyarendszer a tagállamok többségében[10] a 2012-es év utolsó hónapjaiban lépett
hatályba. A késedelmek ellenére 2012-ben 3 664 kékkártyát adtak ki, és
1 107 családtagot fogadtak[11]. Az
1. táblázatból látható, hogy 2012-ben a legtöbb kékkártyát Németország
(2 584; 70,52 %), Spanyolország (461; 12,58 %) és Luxemburg
(183; 4,99 %) adta ki. A skála másik végén helyezkedik el Lengyelország,
Portugália és Finnország (2-2 kékkártya), Hollandia és Magyarország (1-1
kékkártya), valamint Belgium, Ciprus, Görögország és Málta (nem adott ki
kékkártyát)[12]. Ciprus a fogadottak engedélyezett
számát nullában állapította meg. 2013-ban a
kiadott kékkártyák száma legalább 15 261 volt[13].
A legtöbb kékkártyát Németország (14 197)[14],
Luxemburg (306) és Franciaország (304) adta ki. A 2.
táblázat azt mutatja, hogy 2012-ben az Ázsiából származó magasan képzett
migránsok kapták a legtöbb kékkártyát (1 886), majd a kelet-európai (463),
észak-amerikai (380), dél-amerikai (278), dél-európai (227), észak-afrikai
(174) és közép-amerikai (118) migránsok következtek. Afrika többi részéről
csupán 78 magasan képzett munkavállaló érkezett. Óceániából 38 fő kapott
kékkártyát. 2012-ben
a 96 származási ország közül a következők voltak a legjelentősebbek:
India (699), Kína (324), Oroszország (271), Egyesült Államok (313) és Ukrajna
(149). A 2013-ra vonatkozó első statisztikák a jelek szerint szintén
alátámasztják ezt a sorrendet. A
kékkártyával rendelkezők foglalkozására vonatkozó 2012-es adatok a
3 664 érintett közül csupán 294 fő (8,02 %)[15]
esetében állnak rendelkezésre, ami túl kevés ahhoz, hogy reprezentatívnak
tekinthessük. Németországban
2013 első hat hónapja folyamán 6 131 migráns kapott kékkártyát –
közülük 4 442 fő (72,45 %) 2013 előtt érkezett[16], az újonnan érkezettek száma mindössze
1 689 (27,55 %) volt[17]. Németországban
2013 első kilenc hónapja folyamán 8 888 kékkártyát adtak ki,
ebből 4 100-at (46,13 %) hiányszakmákban[18],
4 788-at (53,87 %) pedig standard szakmákban[19].
Ebben az időszakban Németországban 6 971 kékkártyát (78,43 %)
adtak ki férfiaknak és 1 914-et (21,53 %) nőknek[20]. Németországban
a szóban forgó időszakban kékkártyához jutott migránsok korcsoport
szerinti megoszlása a következő:
0–25
év: 183 (2,06 %)
25–35
év: 6 533 (73,50 %)
35–45
év: 1 765 (19,86 %)
45–55
év: 308 (3,47 %)
55–65
év: 95 (1,07 %)
65
évnél idősebb: 4 (0,05 %)
1.2.
A magasan képzett migránsokra vonatkozó nemzeti
rendszerek (a 3. cikk (4) bekezdése)[21]
Számos
tagállam[22] az EU-kékkártya mellett nemzeti
szakpolitikák útján is törekszik arra, hogy vonzóbb célponttá váljon a magasan
képzett migránsok számára. Egyes
tagállamok különleges hangsúlyt fektettek az egyének bizonyos csoportjaira[23] vagy azokra a konkrét foglalkoztatási
területekre, ahol meghatározott nemzeti munkaerő-piaci igények vagy
hiányok merültek fel[24]. Legtöbb esetben a tagállamok a
magasan képzett munkaerő célországaiként népszerűsítik magukat, és
megkönnyítik az ilyen munkavállalók fogadását és beutazását például az
engedélyek és vízumok kiadására vonatkozó gyorsított eljárások, az általános
bevándorlási követelmények és munkaerő-piaci vizsgálatok alóli
mentességek, tájékoztató kampányok és egyéb kezdeményezések révén. Az ezekben a
tagállamokban működő rendszerek igen változatosak: a pontozáson
alapuló és a munkáltató által irányított, keresletalapú rendszerekre egyaránt
van példa. Néhány,
ilyen nemzeti szakpolitikát érvényesítő tagállam migráns népességének
körében nagyobb a magasan képzett munkavállalók részaránya[25],
mint az ilyen szakpolitikákat nem alkalmazó egyes tagállamokban[26].
A 3.
táblázat alapján a magasan képzett munkavállalókra vonatkozó nemzeti rendszer
megléte néhány tagállamban befolyásolhatja a kiadott kékkártyák számát.
2012-ben Hollandiában 5 514 nemzeti engedélyt és 1 kékkártyát;
Franciaországban 3 030 nemzeti engedélyt és 77 kékkártyát; Ausztriában
1 158 nemzeti engedélyt és 124 kékkártyát; Spanyolországban 1 136
nemzeti engedélyt és 461 kékkártyát; Finnországban 748 nemzeti engedélyt és 2
kékkártyát adtak ki. Az
ezzel ellentétes tendencia figyelemreméltó példája Németország, ahol 210 nemzeti
engedélyt és 2 584 kékkártyát; Luxemburg, ahol 21 nemzeti engedélyt és 183
kékkártyát; valamint Románia, ahol 46 kékkártyát adtak ki, nemzeti engedélyt
pedig egyáltalán nem.
1.3.
A fogadottak száma (6. cikk)
A tagállamok
többsége nem határozta meg a fogadott magasan képzett migránsok számát, azonban
néhány tagállam[27]
az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikkének (5)
bekezdésével összhangban élt ezzel a lehetőséggel. A fogadottak számát a
gyakorlatban is érvényesítő tagállamok különféle módszerekkel határozták
meg ezt a számot. A tagállamok kötelesek beszámolni arról, ha a fogadottak
számára vonatkozó intézkedéseket vezetnek be[28]. Néhány
tagállamban[29]
a fogadottak számát a nemzeti munkaerő-állomány vagy a népesség
százalékában, vagy a munkanélküliség vagy a munkaerő-piaci szükségletek
függvényében, olykor regionális vagy szakterület szerinti bontásban állapítják
meg. A fogadottak számát egyes tagállamokban[30] az illetékes
miniszterek határozzák meg egy- vagy kétévente. Csak két
tagállam[31]
tájékoztatta a Bizottság a fogadottak számáról.
1.4.
Etikus munkaerő-toborzás
(a 3. cikk (3) bekezdése és a 8. cikk (4) bekezdése)
Egyetlen
tagállam sem kötött megállapodást harmadik országgal olyan szakmák
megállapításáról, amelyek ne tartoznának az irányelv hatálya alá annak
érdekében, hogy biztosítsák az etikus munkaerő-toborzást a munkaerőhiánnyal
küzdő ágazatokban a fejlődő országokban. Belgium, Ciprus,
Németország[32],
Görögország, Luxemburg és Málta átültette annak lehetőségét, hogy egy
kérelem elutasítható legyen az ilyen ágazatokban történő etikus toborzás
biztosítása érdekében. Az e rendelkezést alkalmazó tagállamok kötelesek
tájékoztatást nyújtani döntésükről[33]. Ilyen
alapon történt elutasításról nem érkezett bejelentés. Szem előtt
tartva a legkevésbé fejlett országokból származó migránsoknak kiadott
EU-kékkártyák alacsony számát, ezen országok tekintetében az elitelvándorlás
kockázata továbbra is csekély. A közepes jövedelmű országok esetében
azonban a kockázat ennél nagyobb mértékű lehet. Egyes tagállamok[34]
nemzeti jogszabályok, kétoldalú megállapodások és/vagy a származási országokkal
folytatott együttműködés keretében kezelik az elitelvándorlást és az
agyáramlást.
2.
Tagállami átültetés
2.1.
Fogalommeghatározások (2. cikk)
A „magas
szintű képzettséget igénylő munkavállalás”, „felsőfokú szakmai
képesítések”, „felsőfokú képesítés”, „szakmai tapasztalat” és
„szabályozott szakma” fogalmakat valamennyi tagállam előirányozta, ám a
terminológiában, az alkalmazási körben és a szövetségi berendezkedésű
tagállamokon belül tapasztalhatóak eltérések. Németország[35],
Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Litvánia, Luxemburg,
Málta, Lengyelország, Portugália, Svédország és Szlovákia az eltérés
alkalmazása mellett döntött, amely szerint a felsőfokú képesítéssel
összehasonlítható szinten szerzett, legalább ötéves releváns szakmai tapasztalat
a felsőfokú szakmai képesítés kielégítő bizonyítéka[36].
2.2.
A fogadás kritériumai és a bérküszöb (5. cikk)
Valamennyi
tagállamban követelmény az érvényes munkaszerződés vagy a kötelező
állásajánlat, ám Németország és Lettország nem írja elő kifejezetten az egyéves
időtartamot[37].
Minden tagállam
megköveteli az érvényes úti okmányokat, viszont csak Ciprus, Görögország,
Finnország, Litvánia, Málta, Portugália és Svédország élt azzal a
lehetőséggel, hogy előírja, hogy az úti okmány érvényességének
legalább a tartózkodási engedély kezdeti időtartamát le kell fednie. Az
irányelvben rögzítetteknek megfelelően a betegbiztosítás valamennyi
tagállamban követelmény, kivéve Svédországot, ahol nincs erre nézve
előírás. A tagállamok zöme[38]
előírja, hogy a kérelmező nem jelenthet veszélyt a közrendre,
közbiztonságra vagy közegészségre nézve. A legtöbb
tagállam[39]
kihasználta az 5. cikk (2) bekezdésében biztosított lehetőséget, és a
kérelmezőket tagállambeli lakcímük megadására kötelezte. Ausztriában,
Belgiumban és Hollandiában a lakcímváltozás bejelentése, Olaszországban és
Luxemburgban pedig a megfelelő lakhatást igazoló bizonyíték bemutatása is
kötelező. Az 5. cikk (3)
bekezdésével összhangban a tagállamok többsége az éves bruttó munkabér
másfélszeresében határozta meg a bérküszöb névleges összegét, mindazonáltal
néhány tagállam élt az irányelv adta lehetőséggel, és magasabb bérküszöböt
állapított meg[40].
A tagállamok zöme jogszabályban rögzítette a számítási módszert[41].
Lettország, Észtország, Magyarország, Szlovákia és Litvánia a havi bruttó
átlagbér alapján számítja a küszöbértéket. Egyes tagállamok az éves bruttó
munkabértől eltérő képleteket vagy kritériumokat alkalmaznak a
bérküszöb kiszámítására[42].
A jelek szerint a legtöbb tagállam a nemzeti adatok alapján határozza meg a bérküszöböt.
A tagállamokat az Eurostat-adatok[43]
használatára ösztönzik, hogy legalább referenciaértékként ezeket alkalmazzák[44].
A tagállamok
kötelesek meghatározni és közzétenni a releváns bérküszöböket. Az uniós
bevándorlási portálon[45]
és a nemzeti honlapokon elérhető információk bizottsági
áttekintéséből azonban az derült ki, hogy számos tagállamban nem teszik
közzé vagy nem frissítik a bérküszöböket, ez az információ nehezen található
meg vagy kizárólag a nemzeti nyelven érhető el[46].
A tagállamok nem értesítették a Bizottságot a bérküszöbökről, sem az éves
frissítésekről. Az irányelv értelmében a Bizottságnak fel kell mérnie a
bérküszöb helytállóságát[47],
és e kötelességnek csak akkor tud eleget tenni, ha évente megkapja a
bérküszöbre vonatkozó információkat. A bérküszöbre
vonatkozó elérhető adatokat az Eurostat és az OECD bruttó éves átlagbérre
vonatkozó adataival összehasonlítva kirajzolódik, hogy némely tagállamban a
küszöb nem feltétlenül felel meg a bruttó éves átlagbér másfélszeresének (4.
táblázat). Ciprus,
Németország, Észtország, Görögország, Spanyolország, Magyarország, Luxemburg,
Málta és Portugália átültette azt a lehetőséget, miszerint a migráns
munkavállalók iránt különösen nagy keresletet támasztó és az ISCO 1., illetve
2. fő csoportjába tartozó foglalkozások tekintetében a bruttó éves
átlagbér 1,2-szeresének megfelelő bérküszöb alkalmazható. Az információk
szerint csupán Németország, Észtország, Magyarország és Luxemburg élt
ténylegesen az alacsonyabb bérküszöb megállapításának lehetőségével, azonban
egyikük sem juttatta el a Bizottságnak azon foglalkozások jegyzékét, amelyekre
az eltérést alkalmazni kívánják.
2.3.
Az EU-kékkártya érvényességi időszaka (a 7.
cikk (2) bekezdése)
A tagállamoknak jogszabályban kell rögzíteniük az
EU-kékkártya egységes, egy és négy év közötti időtartamú érvényességi
időszakát, amely elvileg valamennyi kérelemre és megújításra vonatkozik az
adott tagállamban. Ha a
munkaszerződés ennél rövidebb időszakra szól, akkor az EU-kékkártyát
kivételesen a munkaszerződés időtartamát három hónappal meghaladó
időtartamra kell kiállítani vagy megújítani. Az EU-kékkártya
érvényességének időtartama legalább egy év, mivel a szükséges
munkaszerződés vagy állásajánlat is ennyi időre vonatkozik[48].
A kékkártya megújításának lehetősége az irányelv értelmében adott, és a
feltételek teljesülése esetén korlátlan[49]. Az EU-kékkártya
egységes érvényességi időtartama[50]
Bulgáriában, Cipruson, Spanyolországban, Litvániában, Máltán és Portugáliában
egy év, Belgiumban pedig 13 hónap. Ausztria, Csehország, Görögország,
Finnország, Olaszország, Luxemburg, Lengyelország, Románia, Svédország és
Szlovénia két évben, Észtország pedig két év három hónapban határozta meg az
érvényességi időtartamot. Franciaországban és Szlovákiában három év,
Németországban, Magyarországon és Hollandiában négy év, Lettországban pedig öt
év az érvényesség időtartama. Ha a
munkaszerződés vagy a kötelező állásajánlat az egységes érvényességi
időtartamnál rövidebb időszakra szól, az EU-kékkártyát csaknem minden
tagállamban[51]
a munkaszerződés időtartamát három hónappal meghaladó
időtartamra állítják ki vagy újítják meg. Amennyiben a megújításkor a
munkaszerződés hátralévő időtartama egy évnél kevesebb, az
EU-kékkártyát akár egy évnél rövidebb időszakra is kiadhatják. Az eleve
egy évnél rövidebb időszakra szóló munkaszerződést vagy
állásajánlatot el kell utasítani[52].
Olaszország a határozatlan időre szóló munkaszerződések esetén
kétéves érvényességi időtartamot alkalmaz, minden más szerződés
esetében az érvényességi időszak a munkaszerződés hosszát három
hónappal meghaladó időtartamnak felel meg. Úgy tűnik,
minden tagállam lehetővé teszi a megújítást, ám egyes tagállamok[53]
a megújításokra az első EU-kékkártya érvényességi idejétől
eltérő (hosszabb) érvényességi időtartamot vezettek be az egységes
érvényességi időtartam alkalmazása helyett. Svédország négy évre
korlátozta az eredeti kékkártya és a megújítások érvényességének összesített
időtartamát.
2.4.
Munkaerő-piaci vizsgálat (a 8. cikk (2)
bekezdése)[54]
Ausztria,
Belgium, Bulgária, Ciprus, Spanyolország, Magyarország, Olaszország, Luxemburg,
Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia átültette a munkaerő-piaci
vizsgálat végrehajtására vonatkozó lehetőséget. A tagállamok zöme[55]
alkalmazni kívánja az annak ellenőrzésére vonatkozó lehetőséget, hogy
a kérdéses állást nemzeti vagy uniós munkavállaló is betölthetné-e.
2.5.
Az EU-kékkártya visszavonása vagy megújításának
megtagadása (9. cikk)
Csaknem
mindegyik tagállamnak[56]
lehetősége[57] van
arra, hogy az EU-kékkártyát közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi
okokból visszavonja vagy megújítását megtagadja: Ausztriában, Belgiumban,
Spanyolországban, Finnországban, Franciaországban és Olaszországban erre az
általános rendelkezések vagy a belépési feltételek terjednek ki. Ausztria,
Belgium, Bulgária, Németország, Észtország, Olaszország, Hollandia,
Lengyelország és Szlovákia a „közrend” kifejezés helyett a „közrendvédelem”
szót használja, továbbá Ausztria, Belgium, Bulgária, Görögország, Franciaország,
Olaszország és Lengyelország nem tesz említést a közegészségügyről. A tagállamok
többsége[58] minden
olyan esetben alkalmazta az EU-kékkártya visszavonására vagy megújításának
megtagadására vonatkozó lehetőséget, amikor az EU-kékkártya birtokosának
nem állt rendelkezésére elegendő forrás saját maga és családtagjai
eltartásához az érintett tagállam szociális segélyezési rendszerének igénybe
vétele nélkül[59]. Belgium,
Bulgária, Ciprus, Észtország, Spanyolország, Magyarország, Málta és Portugália
élt azzal a lehetőséggel, hogy visszavonta vagy nem újította meg az
EU-kékkártyát, amennyiben az érintett személy nem közölte címét[60].
Ciprus, Csehország, Észtország, Görögország, Málta, Románia és Szlovákia
alkalmazta azt a lehetőséget, hogy visszavonta vagy nem újította meg az
EU-kékkártyát, amennyiben annak birtokosa szociális támogatás iránti kérelmet
nyújtott be, feltéve, hogy az érintett tagállam részére megfelelő
előzetes írásbeli tájékoztatást nyújtott[61].
2.6.
Fogadási kérelmek (10. cikk)
A tagállamok
többségében követelmény, hogy az EU-kékkártya iránti kérelmet a migráns nyújtsa
be. Ciprus, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Málta a munkáltatót
kötelezi erre. Belgiumban és Lettországban a kérelmet a migránsnak és a
munkáltatónak együttesen kell benyújtania, míg Hollandiában, Ausztriában,
Portugáliában és Szlovéniában ezt bármelyikük megteheti. Ausztriában és
Hollandiában a kérelem ügyvéd általi benyújtására is lehetőség van. A tagállamok
zöme[62]
előírja, hogy a kérelmeket akkor lehet figyelembe venni és megvizsgálni,
ha a kérelmező érvényes tartózkodási engedély vagy hosszú távú
tartózkodásra jogosító vízum birtokában a tagállamon kívül vagy már a tagállam
területén tartózkodik[63].
A legtöbb tagállam[64]
alkalmazta azt az eltérést, amelynek értelmében akkor is benyújtható a kérelem,
ha a kérelmező érvényes tartózkodási engedély nélkül, ám jogszerűen
tartózkodik az adott tagállam területén (a 10. cikk (3) bekezdése). Luxemburg
és Svédország alkalmazta a 10. cikk (4) bekezdése szerinti felfüggesztési
eltérést, miszerint a kérelmeket kizárólag a tagállam területén kívülről
lehet benyújtani[65].
2.7.
Eljárási biztosítékok (11. cikk)
A legtöbb
tagállam[66]
90 napban határozta meg a hiánytalan kérelemre vonatkozó határozat
elfogadásának, illetve a kérelmező írásbeli értesítésének határidejét,
egyes tagállamok azonban ennél rövidebb határidőt írnak elő:
Észtország, Litvánia és Portugália, valamint a bonyolult esetekben Szlovákia és
Lengyelország 60 napot, Ausztria 56 napot, Spanyolország 45 napot, Lettország,
Románia és Szlovénia, valamint az egyszerű esetekben Szlovákia és
Lengyelország 30 napot, Bulgária pedig 7 napot. A tagállamok zöme[67]
megállapította a határozat meghozatalára vonatkozó határidő figyelmen
kívül hagyásának következményeit, ám Belgium, Görögország, Olaszország és Lengyelország
mindössze a határidő meghosszabbítását irányozta elő. Hiányos kérelem
esetén a legtöbb tagállam határidőt állapított meg a pótlólagos
információk benyújtására, és ilyenkor felfüggeszti az elbírálási
határidőt. Valamennyi tagállamban kötelező írásbeli értesítést
küldeni elutasítás, a megújítás megtagadása vagy visszavonás esetén, továbbá
meghatározni a jogorvoslati eljárás kezdeményezésére vonatkozó határidőt.
2.8.
Jogok
Munkaerő-piaci
hozzáférés (12. cikk) A tagállamok
nagy része[68]
alkalmazta azt a lehetőséget, hogy a korlátozott munkaerő-piaci
hozzáférés első két évét követően az állampolgárokkal egyenlő
bánásmódot biztosíthat az érintett személyeknek a magas szintű
képzettséget igénylő munkavállalásra való jogosultság tekintetében. Az első két
évben történő munkáltatóváltást csaknem mindegyik tagállamban[69]
engedélyeznie kell az illetékes hatóságnak. Számos tagállam[70]
a fogadási kritériumokat érintő módosítások vonatkozásában kötelező
tájékoztatást vagy előzetes engedélyeztetést ír elő. Átmeneti munkanélküliség
(13. cikk) A tagállamok
túlnyomó többsége átültette ezeket a rendelkezéseket. Egyes tagállamok
kedvezőbb jogi rendelkezéseket alkalmaznak vagy a kérelmezést a
kényszerű munkanélküliségre korlátozzák. Egyenlő
bánásmód (14. cikk) A legtöbb
tagállam alkalmazza az egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseket, bár
az alkalmazás hatóköre igen változó, bizonyos tagállamokban hiányzik némely
rendelkezés egyértelmű átültetése, és egyes tagállamok kedvezőbb jogi
rendelkezéseket alkalmaznak[71]. Ciprus, Németország,
Görögország, Spanyolország, Finnország, Luxemburg, Málta, Lengyelország és
Románia élt azzal a lehetőséggel, hogy adott esetben korlátozást vezessen
be az oktatás és a szakképzés, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való
hozzáférés terén. Ausztria, Belgium, Ciprus, Csehország, Németország,
Görögország, Finnország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia, Lengyelország
és Románia alkalmazta annak lehetőségét, hogy a középfokú oktatást
követő képzésekhez és a felsőoktatáshoz való hozzáférést különleges
előfeltételekhez kösse. A legtöbb
tagállam[72]
nem alkalmazta azt a lehetőséget, hogy korlátozza az egyenlő
bánásmódot, amennyiben az EU-kékkártya birtokosa második tagállamba költözik,
és még nem született meg az EU-kékkártya kiadására vonatkozó pozitív döntés. Családtagok (15.
cikk) 2012-ben
1 107 engedélyt adtak ki kékkártyabirtokosok családtagjainak. 2013-ban Németországban az EU-kékkártya birtokosaihoz
legalább 1 420 házastárs és 899 gyermek csatlakozott[73]. Ugyanakkor
a kékkártyabirtokosok többsége 35 évesnél fiatalabb, így még nem feltétlenül
alapított családot[74]. A
Bizottság továbbra is elemzi a helyzetet. A „huzamos
közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás (16. és 17. cikk) Ausztria,
Bulgária, Ciprus, Németország, Észtország, Spanyolország, Görögország,
Litvánia, Málta, Lettország, Hollandia és Románia a 16. cikk (5) bekezdésében
szereplő lehetőség alkalmazása mellett döntött, miszerint a
2003/109/EK irányelvtől való eltérések a Közösség területén kívüli
tartózkodás időtartama kapcsán korlátozhatóak.
2.9.
Tartózkodás más tagállamban (18. és 19. cikk)
Az
EU-kékkártya birtokosának, aki az első tagállamban való tizennyolc hónapos
jogszerű tartózkodást követően másik tagállamba kíván költözni, a
második tagállamban új EU-kékkártyát kell kérelmeznie. A gyakorlatban ez annak
újbóli értékelését jelenti, hogy a kékkártyabirtokos megfelel-e a második
tagállamban alkalmazott kritériumoknak. Az egyes
tagállamokra vonatkozó fogadási feltételek bizonyos mértékű szórást, a
bérküszöbök pedig számottevő eltéréseket mutatnak.
Az
EU-kékkártyának az Unión belüli mobilitásra gyakorolt hatásait jelenleg még nem
lehet felbecsülni, hiszen az előírt 18 hónapos időtartam még nem telt
le kellően nagy számú kékkártyabirtokos esetében.
3.
Következtetések és további lépések
Az egyes
tagállamok által kibocsátott kékkártyák száma lényegesen eltér egymástól. Az
adott tagállam mérete és gazdasági helyzete ugyan hatással lehet vonzerejére,
mindazonáltal nem magyarázza meg teljes mértékben a nagy szórást. Befolyásoló
tényező lehet a kékkártyát igen változatos módokon alkalmazó és
népszerűsítő tagállamok által követett szakpolitikai stratégia is. A kékkártyáról
szóló irányelvről folytatott tárgyalásokra és az irányelv elfogadására a
Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt került sor. Az akkor
hatályos rendszerben – a jelenleg előírt minősített többség helyett –
a Tanács egyhangú döntéshozatalára volt szükség, és az Európai Parlament nem
rendelkezett társjogalkotó szereppel. Ennek következtében a bizottsági
javaslatról folytatott tárgyalások hosszúak és nehézkesek voltak. A végleges
irányelv csupán minimumszabályokat határozott meg, és a megengedő
szabályok, illetve a nemzeti jogra való hivatkozások sokaságán keresztül nagy
mozgásteret hagyott a tagállamoknak. A magasan
képzett munkaerő vonzását célzó nemzeti stratégiák sok tagállam esetében
versengenek az EU-kékkártyával, illetve egymással is. Egyes tagállamok azonban
szakpolitikai döntéseik útján az EU-kékkártyát részesítették előnyben, ami
a kiadott kékkártyák számában is megmutatkozik. Más tagállamok szakpolitikái
inkább a nemzeti rendszernek kedveznek. 2012 és 2013
között a legtöbb tagállamban nőtt a kékkártyák száma, azonban még túl
korai lenne következtetéseket levonni az EU-kékkártya hatásairól a magasan
képzett migránsok EU-ba vonzását illetően. A Bizottság aggodalommal tekint
az átültetésbeli hiányosságokra, a koherencia alacsony szintjére, a korlátozott
jogokra és az Unión belüli mobilitás akadályaira. Ez a jelentés rámutat,
hogy a tagállamok általában nem nyújtanak kielégítő tájékoztatást az
adatokról és az irányelv alkalmazására hozott intézkedésekről, így például
a fogadottak számáról, a munkaerő-piaci vizsgálatokról, az etikus
toborzásról és a bérküszöbről[75].
A megbízható, részletes és naprakész információ hozzáférhetősége
kulcsfontosságú az uniós kékkártyarendszer működésének szempontjából,
például az Unión belüli mobilitást és az EU vonzerejének értékelését
illetően. Fény derült az
irányelv átültetésének több hiányosságára. A Bizottság fokozni fogja
erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy az irányelvet EU-szerte
helyesen ültessék át és hajtsák végre. Három évvel az irányelv átültetésére
vonatkozó határidő lejárta után a legfőbb ideje, hogy maradéktalanul
kihasználjuk. A Bizottság e célból találkozókat fog szervezni a tagállamokkal,
és szükség esetén élni fog a Szerződésben ráruházott jogkörökkel. Végül a magasan
képzett potenciális migránsok és a munkáltatók számára jobb tájékoztatást kell
nyújtani az EU-kékkártyáról. A Bizottság ki fogja aknázni a meglévő
weboldalak – például az uniós bevándorlási portál – nyújtotta összes
lehetőséget, hogy javítsa a tájékoztatást és felhívja az emberek figyelmét
más jelentős csatornákon keresztül is. A rendelkezésre
álló információk alapján és figyelembe véve a jogszabály hatálybalépése óta
eltelt rövid időt, jelenleg nincsenek módosításra irányuló javaslatok. 1. táblázat:
EU-kékkártyák 2012-ben és 2013-ban EU-kékkártyák a határozat típusa szerint || || Az EU-kékkártyák birtokosainak fogadott családtagjai a határozat típusa szerint || Kiadott || Megújított || Visszavont || || Kiadott || Megújított || Visszavont || 2012 || 2013 || 2012 || 2013 || 2012 || 2013 || || 2012 || 2013 || 2012 || 2013 || 2012 || 2013 Összesen || 3 664 || 15 261 || 146 || 170 || 1 || 0 || || 1 107 || 2 || 108 || 0 || 0 || 0 BE || 0 || 5 || : || || : || || || 0 || || 0 || || 0 || BG || 15 || 25 || 0 || || 0 || || || 5 || || 0 || || 0 || CZ || 62 || 74 || 1 || 25 || 0 || || || 35 || || 0 || || 0 || DE || 2 584 || 14 197 || 0 || || : || || || 270 || || 0 || || : || EE || 16 || 12 || 0 || 0 || 0 || 0 || || 18 || 2 || 0 || 0 || 0 || 0 EL || 0 || 0 || || || || || || : || || : || || : || ES || 461 || e.n.e. || 91 || || 0 || || || 385 || || 82 || || 0 || FR || 126 || 304 || 49 || 133 || || || || : || || : || || : || IT || 6 || 112 || : || || : || || || : || || : || || : || CY || 0 || 0 || 0 || || 0 || || || 0 || || 0 || || 0 || LV || 17 || 13 || 0 || 12 || 0 || || || 8 || || 0 || || 0 || LT || hatálybalépés: 2013 || 40 || || || || || || || || || || || LU || 183 || 306 || 0 || || 0 || || || 223 || || 0 || || 0 || HU || 1 || 3 || 0 || || 0 || || || 0 || || 0 || || 0 || MT || 0 || e.n.e. || 0 || || 0 || || || 0 || || 0 || || 0 || NL || 1 || e.n.e. || 0 || || 0 || || || 0 || || 0 || || 0 || AT || 124 || e.n.e. || 5 || || 0 || || || 155 || || 25 || || 0 || PL || 2 || 27 || 0 || || 0 || || || 0 || || 0 || || 0 || PT || 2 || e.n.e. || 0 || || 0 || || || 0 || || : || || : || RO || 46 || 119 || 0 || || 0 || || || : || || : || || : || SI || 9 || e.n.e. || 0 || || 1 || || || 3 || || 1 || || 0 || SK || 7 || 8 || 0 || || 0 || || || 5 || || 0 || || 0 || FI || 2 || 5 || 0 || || 0 || || || 0 || || 0 || || 0 || SE || hatálybalépés: 2013 || 2 || || 0 || || 0 || || || 0 || || 0 || || 0 HR || hatálybalépés: 2013 || 9 || || || || || || || || || || || Források: Eurostat, EU-kékkártyák a határozat típusa, foglalkozás
és állampolgárság szerint [migr_resbc1]; Az EU-kékkártyák birtokosainak
fogadott családtagjai a határozat típusa és állampolgárság szerint
[migr_resbc2], 2014.4.16-án rögzített adatok. 2013-ra
vonatkozó adatok: EMH ad hoc felmérés (válaszadási határidő: 2014.2.20.);
közvetlen információcsere néhány tagállammal. Megjegyzések a 2013-ra vonatkozó
adatokról: LT, RO: Előzetes adatok. e.n.e.: egyelőre nem elérhető. 2. táblázat:
EU-kékkártyák állampolgárság szerint 2012-ben Összesen || 3 664 || || || Ázsia || 1 886 || || || || || || Dél-Ázsia[76] || 869 || || || Kelet-Ázsia[77] || 489 || || || Nyugat-Ázsia[78] || 410 || || || Délkelet-Ázsia[79] || 99 || || || Közép-Ázsia[80] || 19 Amerika || 783 || || || || || || Észak-Amerika[81] || 380 || || || Dél-Amerika[82] || 278 || || || Közép-Amerika[83] || 118 || || || Karib-térség[84] || 7 Európa || 690 || || || || || || Kelet-Európa[85] || 463 || || || Dél-Európa[86] || 227 Afrika || 252 || || || || || || Észak-Afrika[87] || 174 || || || Közép-Afrika[88] || 35 || || || Dél-Afrika[89] || 18 || || || Nyugat-Afrika[90] || 15 || || || Kelet-Afrika[91] || 10 Óceánia[92] || 38 || || || Egyéb || 15 || || || || || || Ismeretlen || 9 || || || Hontalan || 6 Forrás:
Eurostat, EU-kékkártyák a határozat típusa, foglalkozás és állampolgárság
szerint [migr_resbc1].
3. táblázat: Összehasonlítás
a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalásra vonatkozó nemzeti
rendszerekkel || Nemzeti rendszer keretében kiadott első engedély || || Kékkártya || 2008 || 2009 || 2010 || 2011 || 2012 || || 2012 || 2013 Összesen || 16 157 || 14 980 || 16 999 || 19 604 || 19 988 || || 3 664 || 15 261 BE || 3 577 || 1 202 || 106 || 119 || 98 || || 0 || 5 BG || || || || 0 || 0 || || 15 || 25 CZ || || 18 || 0 || 0 || 69 || || 62 || 74 DE || 96 || 119 || 122 || 177 || 210 || || 2 584 || 14 197 EE || || || 0 || 0 || 0 || || 16 || 12 EL || 0 || 0 || 0 || 0 || 0 || || 0 || 0 ES || 2 884 || 2 071 || 1 244 || 1 650 || 1 136 || || 461 || e.n.e. FR || 1 681 || 2 366 || 2 554 || 3 148 || 3 030 || || 126 || 304 IT || || || 1 984 || 1 563 || 1 695 || || 6 || 112 CY || 393 || 436 || 634 || 551 || 600 || || 0 || 0 LV || || 85 || 114 || 97 || 106 || || 17 || 13 LT || || || 138 || 186 || 225 || || hatálybalépés: 2013 || 40 LU || || 96 || 74 || 102 || 21 || || 183 || 306 HU || || || || 0 || 0 || || 1 || 3 MT || 0 || 0 || || 0 || 0 || || 0 || e.n.e. NL || 6 411 || 4 895 || 5 531 || 5 594 || 5 514 || || 1 || e.n.e. AT || 827 || 575 || 668 || 868 || 1 158 || || 124 || e.n.e. PL || || || 12 || || 314 || || 2 || 27 PT || 288 || 307 || 342 || 282 || 313 || || 2 || e.n.e. RO || || || || 0 || 0 || || 46 || 119 SI || 0 || 0 || || 0 || 0 || || 9 || e.n.e. SK || || 0 || || 0 || 0 || || 7 || 8 FI || || || || 861 || 748 || || 2 || 5 SE || || 2 810 || 3 476 || 4 406 || 4 751 || || hatálybalépés: 2013 || 2 HR || || || || || || || hatálybalépés: 2013 || 9 Források: Eurostat, EU-kékkártyák a határozat típusa,
foglalkozás és állampolgárság szerint [migr_resbc1], 2014.4.16-án rögzített
adatok. 2013-ra
vonatkozó adatok: EMH ad hoc felmérés (válaszadási határidő: 2014.2.20.);
közvetlen információcsere néhány tagállammal. Nemzeti
rendszerekre vonatkozó adatok: Eurostat, Javadalmazott tevékenységek indokai:
Magasan képzett munkaerő, Javadalmazott tevékenységre kiadott első
engedélyek indok, érvényességi időtartam és állampolgárság szerint
[migr_resocc], 2012.2.17-én rögzített adatok. LT: A Litván Köztársaság
Belügyminisztériumának migrációs osztálya. Megjegyzések a 2013-ra vonatkozó
adatokról: LT, RO: Előzetes adatok. e.n.e.: egyelőre nem elérhető. 4.
táblázat: Bérküszöb (amennyiben elérhető) és a bruttó éves bérhez
viszonyított arány tagállamok szerint [1] A Tanács 2009. május 25-i 2009/50/EK irányelve, HL
L 155., 2009.6.18., 17. o. [2] Mivel az irányelv nem alkalmazandó olyan harmadik országbeli
állampolgárokra, akik a kereskedelem és a befektetések terén tevékenykedő
természetes személyek egyes kategóriáinak beutazását és ideiglenes
tartózkodását megkönnyítő nemzetközi megállapodásokban foglalt
kötelezettségvállalások alapján utaznak be egy tagállamba (a 3. cikk (2)
bekezdésének g) pontja), e jelentés nem terjed ki a szolgáltatásnyújtás 4.
módozata szerint tevékenykedő, magasan képzett szolgáltatókra. [3] AT, BE, BG, DE, EL, FR, IT, CY, LV, LT, LU, HU, MT, PL, PT, RO, SI,
SK, FI és SE. [4] DK, IE és UK kivételével valamennyi tagállam. Horvátországban a
csatlakozást követő végrehajtás értékelése még nem készült el, azonban az
irányelv kellő időben, 2013. július 1-jén hatályba lépett. [5] AT, BE, CZ, DE, EE, EL, ES, FI, FR, NL, LT, LU, SK, SI és SE. [6] BG, CY, EE, EL és RO. [7] AT, BE, CZ, DE, EL, FI, FR, HU, IT, LU, LV, NL, PT, SE és SI. [8] A közlemény a Bizottság megbízásából készült tanulmányon alapul. [9] Az
irányelv 21. cikke. [10] 4 tagállam időben, 5 tagállam 2011 végére, 8 tagállam 2012
első felében, 5 tagállam 2012 második felében, 2 tagállam pedig 2013-ban
ültette át az irányelvet. [11] http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/population/data/database [12] Horvátországban, Litvániában és Svédországban az irányelv 2013-ban
lépett hatályba. [13] 15 tagállamra vonatkozó előzetes és nem teljes statisztika az
Európai Migrációs Hálózat (EMH) ad hoc felmérése (válaszadási határidő:
2014.2.20.), valamint néhány tagállam migrációs hatóságaival folytatott közvetlen
párbeszéd alapján. [14] Németországra vonatkozó előzetes adatok. [15] Csupán BG, CZ, EE, FI, FR, HU, IT, LV, PL, RO és SI szolgáltatott
információt. [16] Ezek a személyek Németországban folytattak tanulmányokat vagy szakmai
gyakorlatot, vagy jogállásuk megváltozott azáltal, hogy a kékkártya felváltott
egy másik munkavállalási engedélyt. [17] Forrás: Wanderungsmonitoring: Migration nach Deutschland, 1. Halbjahr
2013. http://www.bamf.de/SharedDocs/Anlagen/DE/Publikationen/Broschueren/wanderungsmonitoring-I-halbjahr-2013.html [18] „Mangelberufe”: olyan szakmák, amelyek tekintetében Németországban
rendkívüli igényt állapítottak meg. [19] „Regelberufe”: minden egyéb szakma. [20] 3 kékkártya kedvezményezettjének neme ismeretlen. [21] További információk: EMH-tanulmány, Magasan képzett és képzett
harmadik országbeli állampolgárok vonzása, összefoglaló jelentés, 2013, 16–21.
o. http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/networks/european_migration_network/reports/docs/emn-studies/attracting/emnsr_attractinghqworkers_finalversion_23oct2013_publication.pdf [22] BE, EE, FI, EL, IT, LT, LU, SK, SI és SE a tágabb migrációs
szakpolitika keretében alkalmaz konkrét rendelkezéseket; AT, CZ, DE, ES, FR, NL
és PT a magasan képzett migránsokat célzó önálló szakpolitikát alkalmaz. [23] Pl.: középvezetők és vezető
beosztású munkavállalók; kutatók és tudósok; vagy vállalaton belül áthelyezett
személyek. [24] Pl.: információs és kommunikációs technológiák; egészségügy;
tudományos kutatás; pénzügyi szolgáltatások; vagy műszaki tudományok. [25] Svédországban 2012-ben a migránsok 47 %-a az UNESCO által az
oktatás egységes nemzetközi osztályozására használt rendszer (ISCED) 5. és 6.
szintjéhez tartozott (egyetemi végzettség és/vagy PhD) és a migránsok
35 %-a a foglalkozások nemzetközi osztályozási rendszerének (ISCO) 1–3.
csoportjába tartozó szakmát gyakorolt (menedzserek, szakemberek, technikusok és
hasonló foglalkozásúak). Luxemburgban 54 % tartozott az ISCED 5. és 6.
szintjéhez és 53 % az ISCO 1–3. csoportjába. [26] CY, IT, LV, MT és PL esetében az ide érkező magasan képzett
migránsok aránya nem magasabb, kivéve Ciprust, ahol 2012-ben 28 %
tartozott az ISCED 5. és 6. szintjéhez. [27] BG, CY, EE, EL, HU, MT, RO és SI. [28] A 20. cikk (1) bekezdése. [29] BG, EE, EL, HU, MT. [30] EE, EL, HU, MT és RO. CY tiltja a magasan képzett munkavállalók
fogadását, ám a Miniszterek Tanácsa rendkívüli esetekben engedélyezheti
fogadásukat az adott ágazatra, szakmára, szakterületre és/vagy származási
országra való tekintettel (1 év elteltével lehetőség van a
felülvizsgálatra). [31] CY: a fogadottak engedélyezett száma jelenleg nulla; EL: a kereslet
hiányából kifolyólag EL egyelőre nem léptette életbe a harmadik országbeli
állampolgárok számára biztosított, magas szintű képzettséget igénylő
munkahelyek maximális számának miniszteri határozat formájában történő
meghatározására vonatkozó rendszert. [32] DE fenntartja azt a lehetőséget, hogy rendelet formájában
alkalmazza ezt az eltérést (jelenleg nem alkalmazza). [33] A 20. cikk (1) bekezdése és a 8. cikk (4) bekezdése. [34] Forrás: EMH-tanulmány, Magasan képzett és képzett harmadik országbeli
állampolgárok vonzása, összefoglaló jelentés, 2013, 23. o. [35] DE fenntartja azt a lehetőséget, hogy rendelet formájában
alkalmazza ezt az eltérést (jelenleg nem alkalmazza). [36] MT: legalább tízéves szakmai tapasztalat. [37] Olaszországban követelmény, hogy a szakemberek a nemzeti ISTAT CP2011
foglalkozási osztályozási rendszer 1., 2. vagy 3. szintjéhez tartozzanak. [38] Kivéve Luxemburgot (nem jelenthet veszélyt a nemzetközi kapcsolatokra
nézve) és Romániát (nem lehet büntetett előéletű és egészségügyi
szempontból alkalmasnak kell lennie az adott munkatevékenység végzésére). [39] EL, FI, PT és SE kivételével. [40] RO négyszer, illetve LT kétszer magasabb bérküszöböt használ. [41] NL és PL kivételével: itt egy indexált és évente közzétett pontos
összeget használnak. [42] Pl.: DE: a bérszint a bruttó átlagbérhez kapcsolt éves
nyugdíjbiztosítási hozzájárulási plafon kétharmadának felel meg; IT: az
egészségügyi kiadások fizetése alóli mentesség minimális szintjének
háromszorosa; PT: a nemzeti bruttó éves átlagbér másfélszerese vagy a szociális
támogatási index (IAS) háromszorosa. [43] A 10 vagy több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások körében az
egy főre jutó éves bruttó keresetre vonatkozó, az Eurostat által közzétett
adatok [earn_ses10_an]. Ezeket az adatokat négyévente, a jövedelemszerkezeti
felmérés (SES) keretében gyűjtik, és uniós szinten összehasonlítható
forrást jelentenek. [44] A 20. cikk (3) bekezdése és a (11) preambulumbekezdés. [45] http://ec.europa.eu/immigration/ [46] 2014 februárjában került sor ellenőrzésekre. [47] 21. cikk. [48] Az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja. [49] A 7. cikk (2) bekezdése, a 8. cikk (2) bekezdése, a 9. cikk (1)–(3)
bekezdése, a 11. cikk (3) bekezdése, a 14. cikk (3) bekezdése és a 20. cikk (2)
bekezdése. [50] Néhány tagállam a munkaszerződés hosszát három hónappal meghaladó
időtartamban határozta meg az EU-kékkártya érvényességi időszakát és maximális
(1–4 éves, Lettországban pedig 5 éves) időszakot jelölt ki az egységes
időszak helyett. Ezzel a gyakorlattal nem jelölik ki egyértelműen az
előírt egységes érvényességi időtartamot. [51] BE, FR és ES kivételével. [52] Az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában szereplő fogadási
kritérium legalább egyéves időtartamot ír elő. AT, BG, CY, DE, HU, LT
és LV joga az ismert adatok alapján nem ír elő a munkaszerződés vagy
az állásajánlat minimális időtartamára vonatkozó követelményt. [53] PT: kezdetben 1 év + megújítással 2 év; ES: kezdetben 1 év +
megújítással 2 év; BE: kezdetben 13 hónap + megújítással 3 év; EL: kezdetben 2
év + megújítással 3 év; EE: kezdetben 2 év és 3 hónap + megújítással 4 év és 3
hónap. [54] További információk a munkaerő-piaci vizsgálatokról: EMN Inform,
A tagállamok által a munkaerő-piaci igények felmérésére használt
megközelítések és eszközök, 2013. december. http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/networks/european_migration_network/reports/docs/emn-studies/emn-informs/emn_inform_on_labour_market_tests_5dec2013_final.pdf;
valamint EMN Study, A harmadik országbeli állampolgárok Unión belüli
mobilitása, 2013, 35–37. o. http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/networks/european_migration_network/reports/docs/emn-studies/intra-eu-mobility/emn-synthesis_report_intra_eu_mobility_final_august_2013.pdf [55] CZ, DE, ES, FI, FR, LV, NL és PT kivételével. [56] LV és SI kivételével. [57] A 9. cikk (3) bekezdésének a) pontja. [58] BE, BG, CY, EE, EL, ES, FI, HU, IT, LT, LU, MT, NL, PT, RO és SI. [59] A 9. cikk (3) bekezdésének b) pontja. [60] A 9. cikk (3) bekezdésének c) pontja. [61] A 9. cikk (3) bekezdésének d) pontja. [62] BG kivételével, ahol a kérelmeket kizárólag a tagállam
területéről lehet benyújtani. [63] EL előírja, hogy először a tagállam területén kívülről
előzetes vízumkérelmet, majd a vízum birtokában a tagállam
területéről egy EU-kékkártya iránti hivatalos kérelmet kell benyújtani. [64] BG, EL, ES, FR, IT, LV, PL és RO kivételével. [65] A jelek szerint Luxemburgban és Svédországban már az irányelv
elfogadása előtt is létezett ennek megfelelő nemzeti rendelkezés. [66] BE, CY, CZ, DE, EL, FI, FR, IT, HU, LU, MT, NL és SE. [67] CY: a hatóságok mulasztásáért kizárólag a Legfelsőbb Bíróságnál
lehet panaszt tenni (az alkotmány 146. cikke szerint); HU: ezt csak az
általános közigazgatási jog szabályozza: a felügyeleti hatóság megvizsgálja az
esetet, és felhívja az alacsonyabb szintű hatóságot a határozat 8 napon
belüli meghozatalára, valamint a díj összegének megtérítésére, amennyiben a
késedelem nem a kérelmező hibájából történt. [68] BE, BG, CY, CZ, EL, LV, MT, PL és SE kivételével. [69] FI és FR kivételével. [70] DE, EE, ES, FI, FR, HU, IT, LT és SK kivételével. [71] A Bizottság tovább elemzést végez és a tagállamoktól a helyzet
tisztázását várja. [72] CY, EL, FR, MT és SK kivételével. [73] 2013 első 9 hónapjára vonatkozó előzetes adatok (EMH ad hoc
felmérés, válaszadási határidő: 2014.2.20.). [74] DE 2013-ban: 6 716 fő (75,56 %) 35 évesnél fiatalabb. [75] Az 5. cikk (5) bekezdése és a 20. cikk (1) bekezdése (a 6. cikk, a 8.
cikk (2) és (4) bekezdése, valamint a 18. cikk (6) bekezdése vonatkozásában),
továbbá a 22. cikk (a 16., 18. és 20. cikk vonatkozásában). [76] Afganisztán, Banglades, India, Irán, Nepál, Pakisztán, Srí Lanka. [77] Kína (Hongkonggal együtt), Japán, Mongólia, Észak-Korea, Dél-Korea,
Tajvan. [78] Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Irak, Izrael, Jordánia, Libanon,
Szaúd-Arábia, Szíria, Törökország, Egyesült Arab Emírségek, Jemen. [79] Kambodzsa, Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld,
Vietnam. [80] Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán. [81] Kanada, Egyesült Államok. [82] Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Guyana,
Paraguay, Peru, Uruguay, Venezuela. [83] Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Mexikó, Panama. [84] Kuba, Dominikai Köztársaság, Haiti, Trinidad és Tobago. [85] Belarusz, Moldova, Oroszország, Ukrajna. [86] Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv
Köztársaság, Koszovó (az 1244/99 EMSZ BT-határozat értelmében), Montenegró,
Szerbia. [87] Algéria, Egyiptom, Líbia, Marokkó, Szudán, Tunézia. [88] Angola, Kamerun, Gabon. [89] Dél-afrikai Köztársaság. [90] Benin, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Ghána, Mauritánia, Nigéria,
Szenegál. [91] Etiópia, Madagaszkár, Mauritius, Tanzánia, Zambia, Zimbabwe. [92] Ausztrália, Új-Zéland.