A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a kisebb hitelminősítő intézetek hálózatának megvalósíthatóságáról

1. Bevezetés

Napjainkban a hitelminősítő intézetek fontos szerepet töltenek be a tőkepiacokon a tőkéhez való hozzáférés és a világgazdaság hosszú távú finanszírozása szempontjából. Mivel a hitelminősítés a hitelminősítő intézet meghatározott időpontbeli véleményét tükrözi egy adott állam, vállalat, értékpapír vagy kötelezettség hitelképességére vonatkozóan, fontos, a stratégiai döntéseket befolyásoló információt közvetít a befektetők és más piaci szereplők számára. A hitelminősítő intézetek által a legutóbbi pénzügyi válságban betöltött szerep jól érzékelteti jelentőségüket a globalizált pénzügyi piacok szempontjából, hiszen a hitelminősítések többféleképpen is hatást gyakorolnak az értékpapírpiacokra. Hatással vannak például a kibocsátók tőkéhez való hozzáférésére, az ügyletek szerkezetére, illetve arra, hogy a vagyonkezelők vagy más szereplők képesek-e bizonyos befektetések végrehajtására. Ez még fontosabb a hosszú távú befektetések szempontjából, amelyek tekintetében a hitelminősítő intézetek befolyással vannak arra, hogy a megtakarításokat milyen módon áramoltatják a hosszú távú beruházási szükségletek felé[1].

Európában létrejött néhány számottevően kisebb hitelminősítő intézet (számuk a hitelminősítőkre vonatkozó európai szabályozás 2009-es bevezetését[2] követően tovább emelkedett), amelyek egyértelműen meghatározott ágazatokra (pl. a biztosítási ágazatra), pénzügyi piaci szegmensekre (pl. önkormányzati kötvények) vagy meghatározott földrajzi területekre összpontosítanak, ezáltal jól körülhatárolható piaci igényeket elégítenek ki.

A rendelet által létrehozott szabályozási keret értelmében az Unióban működő hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vétele, működésük engedélyezése és felügyeletük ellátása az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) feladata. A hitelminősítési szolgáltatások nyújtásának előfeltételeként a szabályozás egyúttal szigorú függetlenségi szabályokat is megállapít velük szemben. E szabályozási keretnek való megfelelés minőségbiztosítási szerepet töltött be a piac számára nyújtott szolgáltatásaik tekintetében, és ily módon hozzájárult ahhoz, hogy idővel komoly piaci szereplővé válhattak. Mindazonáltal a jó növekedési képességük ellenére az új piaci szereplők az általuk lefedett piacot és a földrajzi orientációjukat tekintve mindezidáig többnyire kicsik maradtak. 

1.1. A jelentés célja

Az Európai Bizottság által ezen a területen végzett munka legfontosabb célja a verseny feltételeinek javítása a hitelminősítő intézetek koncentrált piacán, és ezáltal az előfeltételek megteremtése az új piaci szereplők megjelenéséhez és növekedéséhez. 

Ez a célkitűzés kellő hangsúlyt kap az átláthatóság növelésére és a hitelminősítő intézetek piacát jellemző verseny fokozására irányulóan nemzetközi szinten – a G20-ak, a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által[3] – tett erőfeszítések kapcsán is.

A verseny további fokozása érdekében a hitelminősítő intézetekről szóló harmadik rendeletre irányuló javaslatában (a továbbiakban: a hitelminősítő intézetekről szóló harmadik rendelet) – amely nemrég elfogadásra került és hatályba is lépett[4] – az Európai Bizottság további intézkedéseket irányozott elő. A hitelminősítő intézetekről szóló rendelet 39b. cikkének (3) bekezdése értelmében „a Bizottság 2013. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kisebb hitelminősítő intézetek hálózatának a piaci verseny növelését szolgáló megvalósíthatóságáról. A jelentésben értékeli a pénzügyi és nem pénzügyi támogatás biztosításának lehetőségét az ilyen hálózat létrehozásához, figyelembe véve a potenciális összeférhetetlenséget, amely az ilyen közfinanszírozásnál felmerülhet. A fenti jelentés tükrében és az ESMA szakmai tanácsát követve a Bizottság új értékelést végezhet és [a hitelminősítő intézetekről szóló harmadik rendeletben[5]] javaslatot tehet a 8d. cikk módosítására[6]”.

Egy ilyen hálózat létrehozásának átfogó célja a kisebb hitelminősítő intézetek megerősítése és ezáltal növekedésük elősegítése annak érdekében, hogy versenyképesebb piaci szereplőkké válhassanak.

A jelentés 2. szakasza számba veszi és elemzi az összes olyan szakpolitikai lehetőség megvalósíthatóságát, amelyek által a fent meghatározott cél elérése érdekében létrehozható egy ilyen hálózat. Az elemzés a hálózat létrehozásának operatív és pénzügyi szempontjait is mérlegeli.

A 3. szakasz néhány következtetést von le a 2. szakasz megállapításai alapján, és rövid, illetve közép- és hosszú távú, az átfogó cél elérését szolgáló lépésekre vonatkozó javaslatokat fogalmaz meg.

1.2. Konzultáció az érdekeltekkel

A kisebb hitelminősítő intézetek hálózatának megvalósíthatóságára vonatkozó elemzés kapcsán a Bizottság átfogó konzultációs módszert dolgozott ki a kisebb hitelminősítő intézetek aggályainak vizsgálata céljából.

E témát érintően az első találkozóra egy kisebb hitelminősítő intézeteket tömörítő egyesület, a Hitelminősítő Intézetek Európai Egyesületének (EACRA) részvételével 2013 januárjában került sor; e találkozó célja a kisebb hitelminősítő intézetek hálózatának létrehozása iránt az érdekelt felek részéről tanúsított elkötelezettség jobb megismerése volt. A kisebb hitelminősítő intézeteket összefogó hálózat létrehozásának kérdése a kisebb hitelminősítő intézetek egyes képviselőivel külön-külön folytatott találkozók keretében is megvitatásra került. 

Ezenfelül a Bizottság 2013. július 2-ára kerekasztal-megbeszélést szervezett a kisebb hitelminősítő intézetekkel, hogy részleteiben is megismerhesse a kisebb hitelminősítő intézetek hálózatának megvalósíthatóságával kapcsolatos nézeteiket. A kerekasztal-megbeszélésen 13 hitelminősítő intézet képviselői, az EACRA, az ESMA és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság képviselői vettek részt[7]. A kerekasztal-megbeszélésen eredményes eszmecsere folyt a résztvevők között a kisebb hitelminősítő intézeteket érintő, a Bizottság jelentése szempontjából releváns piaci fejleményekről és tendenciákról. A Bizottsághoz a kerekasztal-megbeszélést megelőzően és azt követően is érkeztek hasznos észrevételek írásban is.

Másrészről a Bizottság a jelentéséhez technikai tanácsot kért és kapott az ESMA-tól, amely értékes információkat nyújtott e jelentés elkészítéséhez[8].

1.3. A kisebb hitelminősítő intézetek fogalmának meghatározása e jelentés alkalmazásában

A hitelminősítő intézetekről szóló rendelettel összhangban ez a jelentés megvizsgálja a „kisebb hitelminősítő intézetek” hálózatának megvalósíthatóságát.

A hitelminősítő intézetekről szóló rendelet a kisebb hitelminősítő intézetek piacát jellemző verseny fokozására irányuló rendelkezési bizonyos küszöbértékeket állapítanak meg az árbevétel, az alkalmazottak száma és a piaci részesedés vonatkozásában. (Ez alább részletesebben is bemutatásra kerül.) A rendelet ugyanakkor nem tartalmazza a „kisebb hitelminősítő intézetek” fogalommeghatározását.

E jelentés alkalmazásában – az ESMA által a technikai ajánlásában közölt piacelemzés alapján – a nyilvántartásba vett 22 hitelminősítő intézet közül 19, valamint a 2 hitelesített hitelminősítő intézet (a nyilvántartásba vett és hitelesített hitelminősítők teljes listája a mellékletben található) „kisebb hitelminősítő intézetnek” tekinthető. Ez az értékelés a „nagyobb” és a „kisebb” hitelminősítő intézetek közötti számottevő eltérést a következő tényezők figyelembevételére alapozza: alkalmazottak száma, a műveletek hatóköre (a kiadott minősítések típusai alapján), a csoportszerkezet és a pénzügyi forgalom.

2. A kisebb hitelminősítő intézetek hálózatának megvalósíthatósága

A hitelminősítő intézetekről szóló harmadik rendeletet kísérő hatásvizsgálat kapcsán elemezték először, hogy a kisebb hitelminősítő intézeteket tömörítő hálózat létrehozásának milyen potenciális hatásai lehetnek a hitelminősítői piacon uralkodó versenyre. A hatásvizsgálat – az érdekeltekkel folytatott konzultáció alapján – azt a következtetést vonta le, hogy érzékelhető némi támogatás egy ilyen jellegű hálózat létrehozása iránt. Ezt a munkát e jelentés készítése során is figyelembe véve az Európai Bizottság tovább vizsgálta a hálózat létrehozásának hozzáadott értékét, valamint a hálózat típusa kapcsán felmerülő különböző lehetőségeket abból a szempontból, hogy melyik illeszkedik legjobban a céljaihoz, illetve a végrehajtás megvalósíthatósága szempontjából.

Figyelembe véve a fentieket és a javasolt együttműködés terjedelmétől és jellegétől függően két eltérő típusú hálózat körvonalazódott. Az egyes lehetőségek előnyei és hátrányai, valamint a megvalósítás logisztikai szempontjaival kapcsolatos szempontok az alábbiakban kerülnek bemutatásra.

2.1. Integrált hálózat

Egy integrált hálózat nagyobb lefedettséggel rendelkezne és mélyebb együttműködést tenne lehetővé. A kisebb hitelminősítő intézetek képviselőitől kapott észrevételeket felhasználva a Bizottság megvizsgálta, mely területekre lenne kiterjeszthető az együttműködés. 

Ennek eredményeként az értékelés az alábbi témákat jelölte meg olyan területként, ahol egy integrált hálózat potenciálisan hozzáadott értékkel járhat: a minősítések kidolgozásának alapjául szolgáló információk közös adatplatformja, közös módszertanok kidolgozása és alkalmazása, különböző témák széles körére – például a belső kontrollokra, a befektetők képzésére, kommunikációra, módszertanokra és jogi megfelelésre – vonatkozóan felhalmozott szakértői tudás és a bevált módszerek megosztása.

Ugyanakkor egy ilyen jellegű hálózat létrehozásával kapcsolatban vegyes visszajelzések érkeztek a kisebb hitelminősítő intézetektől. A Bizottság által szervezett kerekasztal-megbeszélés során a résztvevőknek csupán egy kisebb része támogatta az integrált hálózat létrehozását a fentiek szerinti és a Bizottság által eredetileg vitára bocsátott formában.

Az integrált hálózat lehetőségének vizsgálata arra is rávilágított, hogy a kisebb hitelminősítő intézeteket több akadály is hátráltatja egy mélyebb együttműködésre épülő hálózat megvalósításában. Mindenekelőtt gyakran nagyon eltérő üzleti modellt és célokat követnek, ami megnehezíti ilyen nagy számú szereplő egységes kezelését. Másrészről különböző piaci réseket céloztak meg, és a földrajzi lefedettség tekintetében is eltérő módszereket és stratégiákat követnek. Mindez megnehezíti egy olyan hálózat létrehozását, amely illeszkedik az igényeikhez. A versenykörnyezetben tevékenykedő kisebb hitelminősítő intézetek nehezen kivitelezhetőnek vélik azt, hogy a sajátjukkal azonos földrajzi és/vagy piaci érdekeltségű versenytársakat tömörítő hálózatban vegyenek részt. Az érdekeltek ezért felhívták a figyelmet arra, hogy a hálózatok (ideértve a korlátozott számú kisebb hitelminősítő intézetet tömörítő hálózatokat is) várhatóan inkább a piaci folyamatok révén fognak létrejönni, és nem célravezető, ha azokat az Európai Bizottság hozza létre formális úton.

Mindemellett egy ilyen integrált hálózatnak a jelen fázisban történő létrehozása egyértelmű hozadék nélküli jelentős befektetésnek tűnhet. Jelenleg még nem áll rendelkezésre világos és életképes üzleti modell hitelminősítő intézetekből álló hálózat önálló egységként történő piaci szereplésére vonatkozóan. A hálózatokra vonatkozó különleges szabályozási keret bevezetése – amely lehetővé tenné a hálózat résztvevői számára az ESMA-nál a hálózat új márkaneve alatt, de a saját márkanevüket megtartva vetessék magukat nyilvántartásba hitelminősítőként – elősegíthetné ezt a folyamatot. A hatályos szabályozási keret lehetővé teszi a hálózatok létrehozását, de kizárólag ugyanazon márkanév alatt. Egy ilyen különleges keret elősegítené a több hitelminősítő intézetet tömörítő ad hoc hálózatok létrehozását, amelyek keretében a hitelminősítők meghatározott minősítési osztályra vonatkozó vagy adott földrajzi területet lefedő minősítések kibocsátása céljából összevonhatják erőforrásaikat.

Végezetül fennáll annak a veszélye, hogy egy ilyen integrált hálózat a versenyellenes magatartás erősödéséhez vezet. Ez ellentétes lenne az Európai Unió azon célkitűzésével, amely a hitelminősítési ágazat sokszínűségének fokozására irányul. Mindemellett az uniós versenyjog szabályait minden körülmények között tiszteletben kell tartani. Az információcsere terjedelmének és jellegének teljes mértékben összhangban kell lennie az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. cikkével[9].

A kisebb hitelminősítő intézetek ilyen teljes mértékben integrált hálózatának létrehozása ily módon jelentős finanszírozást tenne szükségessé az Európai Bizottság részéréről, és a projekt beindításához és működtetéséhez biztosítani kellene a projekt nyomon követését is. A hálózat keretében folytatott együttműködés terjedelmétől függően a finanszírozás nagysága – 15 hitelminősítő intézet részvételével számolva – éves szinten 900 000–1 950 000 EUR közötti összegre becsülhető[10].

Amennyiben döntés születne egy ilyen kezdeményezés támogatásáról, az potenciálisan beilleszthető lenne a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret részét képező két program valamelyikébe. Konkrétan a „Horizont 2020” vagy a „COSME” programból lenne lehetőség egy ilyen kezdeményezés támogatására. A projekt sikeres finanszírozásának egyik előfeltétele az ágazati szereplők erős elkötelezettsége az említett uniós programokhoz benyújtandó projektkérelem megírásában való szerepvállalás iránt; a kérelemben egyértelműen fel kell vázolni a projekt tartalmát és kialakítását. A szóban forgó finanszírozás biztosítása a Bizottság illetékes szolgálatának a projektpályázatra adott pozitív értékelésétől függ, összhangban az ilyen jellegű pályázatokra vonatkozó jogi követelményekkel. Egy ilyen uniós finanszírozású projekt emellett alapos nyomon követést tenne szükségessé az Európai Bizottság részéről egyrészt a benyújtott finanszírozási kérelem, másrészt a későbbiek folyamán a projekt végrehajtása tekintetében. Ezenfelül a Bizottságnak e jelentésben értékelnie kell az egyes szakpolitikai lehetőségek keretében nyújtott pénzügyi és nem pénzügyi támogatás kapcsán felmerülő potenciális összeférhetetlenségeket is. Mindazonáltal e konkrét megoldási lehetőség kapcsán az elemzés nem terjedt ki az összeférhetetlenségek vizsgálatára, mivel a feltárt jelentős akadályok és a potenciálisan megosztható információk jellegével kapcsolatos versenyjogi aggályok miatt ezt az opciót a Bizottság elvetette. Ezt a fajta elemzést a Bizottság kizárólag az előnyben részesített szakpolitikai lehetőségre vonatkozóan végezte el.

2.2. Kooperatív hálózat

A kooperatív hálózat létrehozása a fent leírt, integrált hálózatra épülő megközelítés alternatívájaként került megvizsgálásra. Ebben a megközelítésben a résztvevők közötti együttműködés kevésbé szoros. Az együttműködés megvalósulhat a kisebb hitelminősítő intézeteket tömörítő fórumként, amely lehetővé tenné egy olyan struktúra kialakítását, amelyben a kisebb hitelminősítő intézetek rendszeres eszmecserét és együttműködést folytathatnak egymással.

A vizsgálat annak feltérképezésére irányult, hogy ez a fórum mennyire lehet a kisebb hitelminősítő intézeteket érintő kérdések előmozdításának, valamint az információk és bevált módszerek cseréjének színtere, különösen a hitelminősítő intézetekről szóló harmadik rendelet végrehajtása kapcsán jelentkező esetleges nehézségek és a közös érdeklődésre számot tartó stratégiai kérdések vonatkozásában. Megvizsgálták továbbá azt is, hogy egy ilyen fórum mennyiben képes hozzájárulni a belépési korlátok csökkentéséhez és a kisebb hitelminősítő intézeteknek a 3. szakaszban vázoltak szerinti fokozottabb növekedéséhez azáltal, hogy kiveszi a részét a hitelminősítő intézetekről szóló harmadik rendelet intézkedései által kiváltott hatások értékeléséből, és adott esetben a végrehajtást segítő további eszközöket / módokat tár fel. Mérlegelés tárgyát képezte az is, hogy a kooperatív hálózat hasznos lehet-e a kibocsátói információknak a hitelminősítő intézetekkel való megosztását elősegítő további megoldások találása szempontjából, amely révén könnyebbé válna a vállalati kibocsátókra – többek között a kisebb kibocsátókra – vonatkozó, megbízás nélküli hitelminősítések kibocsátása. A hálózat munkája kiterjedhetne a kisebb hitelminősítő intézetek nem uniós országok viszonylatában értelmezett, határokon átnyúló növekedése előtt álló akadályok megszüntetéséről folytatott egyeztetésekre is.

A Bizottság például az ülések napirendjének meghatározása és az ülések levezetése révén vehetne részt a hálózat munkájában. Ily módon a kooperatív hálózat egyúttal a kisebb hitelminősítő intézetek és az Európai Bizottság közötti szabályozási párbeszéd fórumaként is működhet. A párbeszéd révén a Bizottság visszajelzést kaphatna a kisebb hitelminősítő intézeteket érintő esetleges problémákról, egyúttal meghatározó jelentőségű információkhoz juthat a hitelminősítő intézetekről szóló harmadik rendelet nyomon követése kapcsán készítendő későbbi bizottsági jelentésekhez. A hitelminősítő intézetekről szóló harmadik rendelet konkrétan előírja a Bizottság részére, hogy vizsgálja meg a több hitelminősítő intézet megbízása esetén alkalmazandó, a kisebb hitelminősítő intézet megbízására vonatkozó, a „betart vagy indokol” elvre épülő követelményt, a rotációs szabály további eszközökre történő kiterjesztését és a hitelminősítők piacát jellemző verseny előmozdítását szolgáló további kezdeményezések szükségességét[11].

Az együttműködés terjedelmének és jellegének fokozatos mélyítésével vagy szélesítésével kapcsolatos lehetőségek ugyancsak megvitatásra kerültek a kilátásba helyezett hálózat munkájával összefüggésben. Ez lehetővé tenné, hogy idővel a hálózat az igényeknek megfelelően fejlődjön. E tekintetben a hálózat törekedhet a kisebb hitelminősítő intézetek közötti együttműködés további fejlődését gátló akadályok beazonosítására, és javaslatokat fogalmazhat meg ezen akadályok kezelésére. Mindazonáltal – a már korábban jelzetteknek megfelelően – az uniós jogot mindenkor teljes körűen tiszteletben kell tartani.

A kisebb hitelminősítő intézetekkel folytatott egyeztetésekből származó visszajelzésekből kirajzolódott, hogy bár látszólag nem ellenzik teljes mértékben a kooperatív hálózat létrehozásának gondolatát, elsősorban a Bizottsággal folytatott szabályozási párbeszéd fenntartásában érdekeltek, amelynek keretében megvitathatják a kisebb hitelminősítő intézetek sajátosságait is figyelembe vevő arányos szabályozás részleteit.

Ami az ülések formáját illeti, a hálózat plenáris formában működhetne, amely mellett munkacsoportok hozhatók létre az egyes önálló témák megvitatása és ezt követően a plenáris ülésnek címzett jelentés elkészítése céljából.

A kooperatív hálózat létrehozásához szükséges pénzügyi támogatás az ülések megszervezésének finanszírozására korlátozódna. A Bizottság kész szervezési és logisztikai támogatást nyújtani a fórum részére.

3. Következtetések és a következő lépések

A kisebb hitelminősítő intézetekből álló hálózat létrehozására vonatkozó lehetőségek megvalósíthatóságának elemzése számos akadályt tárt fel egy integrált hálózat létrehozásával összefüggésben, míg a kooperatív hálózat tekintetében néhány, az együttműködés terjedelmét potenciálisan korlátozó akadály merült fel. Emellett az érdekeltekkel folytatott konzultáció révén kirajzolódott, hogy az ágazat szereplői részéről – jelen körülmények között – nincs meg a kellő támogatás és elkötelezettség a kisebb hitelminősítő intézetek bármilyen formájú hálózatának létrehozása iránt. A kisebb hitelminősítő intézetek ehelyett az Európai Bizottsággal folytatott strukturált párbeszéd vagy fórum iránti igényüket fogalmazták meg, amelyen keresztül megvitathatják a hitelminősítő intézetek piacának helyzetét és a rájuk vonatkozó szabályozást, különösen a kisebb hitelminősítő intézeteket érintő kérdéseket. Következésképp bár egy korlátozott információcserével működő kooperatív hálózat létrehozása megvalósítható lenne, úgy tűnik, ez nem lenne teljes mértékben összhangban a kisebb hitelminősítő intézetek által megfogalmazott igényekkel.

Ugyanakkor a hitelminősítő intézetekről szóló harmadik rendelet hatálybalépésével már bevezetésre került egy sor új – e jelentésben is bemutatott – intézkedés, amelyek a hitelminősítők piacán a kisebb hitelminősítő intézetek versenyképességének javítására és növekedésük támogatására irányulnak. Mindazonáltal ezen intézkedések egy része további, az európai felügyeleti hatóságok által kidolgozandó és a Bizottság által elfogadandó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat és végrehajtási jogszabályokat tesz szükségessé. Ez a folyamat jelenleg zajlik. Másrészről azon intézkedések esetében, amelyek a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet 2013. június 20-i hatálybalépésével váltak alkalmazandóvá, az azóta eltelt időszak nem volt elég hosszú ahhoz, hogy vizsgálni lehessen ezen intézkedések versenyre kifejtett hatását.

A szóban forgó intézkedések hatásának vizsgálatát még azt megelőzően el kell végezni, hogy a kisebb hitelminősítő intézetek bármilyen formájú együttműködésének megteremtése megfelelően értékelhető lehetne, és ennek nyomán valamilyen szakpolitikai megoldásra vonatkozó javaslat megszülethetne. Amint lehetőség nyílik ezen intézkedések hatásának és ily módon a kisebb hitelminősítő intézetek továbbra is fennálló szükségleteinek elemzésére, érdemes lesz megfontolás tárgyává tenni, hogy továbbra is életképes megoldás-e egy hálózat létrehozása. Pozitív megítélés esetén az elemzés segíteni fog a hálózatban folytatott együttműködés terjedelmének és jellegének – a versenyjogi szempontok figyelembevételével történő – meghatározásában. Ugyanakkor az ágazat szereplőivel folytatott szabályozási párbeszéd hozzájárulhat ehhez a folyamathoz és előmozdíthatja azt. 

Mindezek alapján ez a jelentés egy hálózat közép-/hosszú távon történő létrehozása szükségességének többlépcsős vizsgálatát javasolja.

3.1. Rövid távú szakpolitikai lehetőségek

Egy hálózat létrehozásának alternatívájaként a Bizottság legarányosabb rövid távú megoldásként szabályozási párbeszéd kialakítását javasolja. A piac elemzése és az érdekelt felek észrevételei alapján kirajzolódott, hogy a kisebb hitelminősítő intézetek körében egyértelmű igény van a hitelminősítők piacáról és különösen a kisebb piaci szereplőket érintő kérdésekről ilyen formában folytatott információcserére. E párbeszéd a hitelminősítők piacát érintő fejlemények rendszeres időközönkénti nyomon követésére terjedhetne ki, és lehetővé tenné a hitelminősítő intézetekről szóló rendelethez kapcsolódó szabályozási kérdések megvitatását.

A szabályozási párbeszéd keretében évente egy-két rendezvény megszervezésére kerülhetne sor, amelyen az érdekelteknek alkalmuk lenne kifejezésére juttatni a piac helyzetével kapcsolatos nézeteiket, továbbá – a kooperatív hálózatról szóló részben kifejtettekhez hasonló módon – megvitathatnák a kisebb hitelminősítő intézeteket különösen érdeklő szabályozási kérdéseket az Európai Bizottsággal.

3.2. Közép- / hosszú távú szakpolitikai lehetőségek

A szabályozási párbeszéd keretében elvégzett munka eredményei és a hitelminősítő intézetekről szóló harmadik rendelettel elfogadott intézkedések hatásainak értékelése alapján a Bizottság szolgálatai egy későbbi szakaszban megvizsgálják a kisebb hitelminősítő intézetek hálózatának hozzáadott értékét, és amennyiben a hálózat megvalósíthatónak tűnik, meghatározzák a hálózatok eredményes működéséhez szükséges szabályozási keret megteremtése érdekében meghozandó intézkedéseket.

[1] Lásd még: Zöld könyv – Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról, COM(2013) 150 final, http://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:9df9914f-6c89-48da-9c53-d9d6be7099fb.0014.03/DOC_1&format=PDF

[2] Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK rendelete a hitelminősítő intézetekről (a továbbiakban: a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet) (HL L 302., 2009.11.17. 1. o.).

[3] A G20-ak 2012. november 4–5-i találkozóját követően kiadott közlemény, amely az IOSCO-t „az átláthatóság javítására és a hitelminősítő intézetek közötti verseny fokozására” irányuló további munkára ösztönzi. Az IOSCO a G20-ak felé „az átláthatóságról és a hitelminősítő intézetek közötti versenyről”, valamint folyamatban lévő munkájáról 2013 áprilisában készített jelentést (amely az alábbi címen érhető el: http://www.iosco.org/library/briefing_notes/pdf/IOSCOBN01-13.pdf). Emellett az IOSCO megkezdte a hitelminősítő intézetekre vonatkozó, 2004. decemberi magatartási alapkódex felülvizsgálatát (elérhető az alábbi címen: http://www.iosco.org/library/pubdocs/pdf/IOSCOPD180.pdf). Az említett kérdésekről való állásfoglalás céljából a felülvizsgálatot 2014 nyaráig le kívánják zárni. 2013 augusztuságban az FSB benyújtotta a hitelminősítő intézetekre vonatkozóan általa végzett munka eredményeiről készített jelentését a G20-akhoz, amely jelentés egyúttal az IOSCO által e területen végzett munkára is kitér.

[4] Az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 462/2013/EU rendelete a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról, HL L 146., 2013.5.31., 1. o.

[5] A hitelminősítő intézetekről szóló rendelet 39b. cikkének (3) bekezdése

[6] A hitelminősítő intézetekről szóló rendelet 8d. cikke a több hitelminősítő megbízásáról az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1) Amennyiben egy kibocsátó vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél legalább két hitelminősítő intézetet kíván megbízni ugyanazon kibocsátás vagy szervezet hitelminősítésével, a kibocsátó vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél megfontolja, hogy legalább az egyik megbízott hitelminősítő intézet olyan legyen, amelynek teljes piaci részesedése legfeljebb 10 %, és amelyet a kibocsátó vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél úgy értékelhet, hogy képes az adott kibocsátás vagy szervezet minősítésére, feltéve, hogy az ESMA (2) bekezdésben említett listája alapján a szóban forgó kibocsátás vagy szervezet minősítésére rendelkezésre áll hitelminősítő intézet. Írásban rögzíteni kell azt, ha a kibocsátó vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél nem bíz meg legalább egy olyan hitelminősítő intézetet, amelynek teljes piaci részesedése legfeljebb 10 %.

(2) A kibocsátó vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél (1) bekezdés szerinti értékelésének megkönnyítése érdekében az ESMA honlapján évente közzéteszi a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek jegyzékét, jelezve teljes piaci részesedésüket és a kiadott hitelminősítések típusait, amely jegyzéket a kibocsátó értékelésének kiinduló pontjaként használhat.

(3) E cikk alkalmazásában a teljes piaci részesedést a hitelminősítési tevékenységekből és a kiegészítő szolgáltatásokból csoportszinten generált éves forgalom alapján kell mérni.”

[7] A kerekasztal-megbeszélés jegyzőkönyve az alábbi címen érhető el: http://ec.europa.eu/internal_market/rating-agencies/docs/130702_minutes_en.pdf

[8] ESMA, „Technical Advice on the feasibility of a network of small and medium-sized CRAs” (A kisebb hitelminősítő intézetek hálózatának megvalósíthatóságára vonatkozó technikai tanácsok), 2013. november 21., elérhető az alábbi címen: http://www.esma.europa.eu/system/files/2013-1703_technical_advice_on_the_feasibility_of_a_network_of_small_and_medium-sized_cras_0.pdf

[9] Lásd még az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló bizottsági iránymutatást (HL C 11., 2011.1.14., 1. o., az (55) bekezdéstől).

[10] A hitelminősítő intézetekről szóló harmadik rendeletet kísérő hatásvizsgálat X. melléklete, 161. o.

[11] 39. cikk, (4) és (5) bekezdés.