A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Jelentés a felsőoktatási minőségbiztosítás terén elért eredményekről /* COM/2014/029 final */
TARTALOMJEGYZÉK 1........... BEVEZETÉS.............................................................. Error! Bookmark not defined. 2........... A MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS TENDENCIÁI
2009 ÓTA Error! Bookmark not defined. 2.1........ Hogyan támogatta a minőségbiztosítás
az egyetemi közösséget, a hallgatókat és más érdekelteket a minőség terén
megfogalmazott célkitűzések elérésében?.......... Error! Bookmark not defined. 2.2........ Hogyan segített a
minőségbiztosítás az intézményeknek a hozzáférés kiterjesztésében és a
hallgatók diplomaszerzésének biztosításában?........................... Error! Bookmark not defined. 2.3........ Hogyan támogatta a
minőségbiztosítás a felsőoktatási intézményeket abban, hogy a
hallgatók számára jó minőségű és megfelelő készségeket
biztosítsanak?..... Error! Bookmark not defined. 2.4........ Támogatta a minőségbiztosítás a
hallgatói mobilitást és a nemzetközivé tételt? Error! Bookmark not defined. 3........... KÖVETKEZTETÉSEK – UNIÓS TÁMOGATÁS A
FELSŐOKTATÁS MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁHOZ........................................................ Error! Bookmark not defined. A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A
RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Jelentés a felsőoktatási
minőségbiztosítás terén elért eredményekről (EGT-vonatkozású szöveg) 1. Bevezetés Az európai felsőoktatásnak komoly
kihívásokkal kell szembenéznie. Az Európai Bizottság több stratégiai
dokumentumban is hangsúlyozta ezeket a kihívásokat: a hallgatók létszámának
növelése, a minőség javítása és a tanításnak és tanulásnak a szélesebb
körű társadalmi és munkaerő-piaci igényekhez való hozzáigazítása[1]; alkalmazkodás a
globalizációhoz és a felsőoktatási intézményben tanuló diákok és a
felsőoktatási intézmények számának világszerte tapasztalható óriási növekedéséhez,
ami fenyegeti Európa oktatás terén elért vezető pozícióját[2]; és a felsőoktatás
fejlesztése és kibővítése az új technológiák, például a virtuális
szabadegyetemek (MOOC), illetve a virtuális és a vegyes tanulási módszerek
alkalmazása révén[3].
A felnőttek készségeiről szóló PIAAC-felmérés[4] különbségeket
tárt fel az egyes országokban diplomázó hallgatók készségeiben. E kihívások
fényében elengedhetetlen a felsőoktatás minőségének fenntartása és
javítása, illetve olyan korszerűsített felsőoktatási intézmények
létrehozása, amelyek magas szintű készségeket biztosítanak a hallgatóknak,
és előmozdítják a gazdasági és társadalmi fejlődést, ezáltal
elősegítve az Európa 2020 stratégia jobb munkahelyekkel és
erőteljesebb növekedéssel kapcsolatos célkitűzéseinek elérését. Végső soron a felsőoktatási
intézmények felelősek az általuk nyújtott oktatás minőségéért (a
minőséggel kapcsolatos céljaik meghatározása, ellenőrzése és
megújítása a „belső” minőségbiztosítás révén). Olyan külső
szervezetektől (minőségbiztosítási szervezetek) is kapnak támogatást,
amelyek értékelik a minőségi szabványokat és az intézményeket,
akkreditálják a programokat, illetve összehasonlítják a teljesítményüket más
felsőoktatási intézményekével („külső” minőségbiztosítás). A
közigazgatási szervek azonban kötelesek biztosítani, hogy az egyes
intézményeknek, illetve felsőoktatási rendszerük egészének a minősége
megfelel a célnak. A nemzeti és az európai eszközök és együttműködés
egységes keretbe foglalása javítja a rendszerek közötti bizalmat. A
minőségbiztosítási mechanizmusok tehát alapvető fontosságúak ahhoz,
hogy az intézmények és a döntéshozók sikerre vihessék reformjaikat. Ez a jelentés a 2009-ben kiadott első
jelentést követi[5],
és az Európai Parlament és a Tanács arra vonatkozó, 2006. évi felhívására
reagál, hogy jelentést kell tenni a minőségbiztosítás terén elért
eredményekről[6].
A 2009. évi jelentés megállapításaira építkezve – amely szerint a
minőségbiztosítást hatékonyabbá és a felhasználók számára átláthatóbbá
kell tenni; egyértelműen össze kell kapcsolni a tágabb értelemben vett
felsőoktatási prioritásokkal; és nemzetközi együttműködést kell kialakítani
a minőség fejlesztése érdekében – és több különböző forrás alapján ez
a jelentés kiemeli, hogy a minőségbiztosításnak aktívabb szerepet kellene
biztosítani a rendszer- és intézményszintű reform támogatásában, és uniós
fellépést javasol az intézmények és tagállamok támogatására. A minőségbiztosításról gyakran olyan kép
alakul ki, hogy az a folyamatra, nem pedig a tartalomra összpontosít. Pedig a
minőségbiztosítás továbbra is rejt további lehetőségeket az
intézmények számára a céljaik eléréséhez nyújtott támogatás terén. Az egyes
felsőoktatási intézmények jövőképére és prioritásaira szabott
minőségbiztosítás arra ösztönzi majd a felsőoktatási intézményeket,
hogy változatosabbá tegyék kínálatukat, és szakosodjanak, valamint
elősegíti majd az érdekelt felek szélesebb körének bevonását és az
érdekeltekkel szembeni elszámoltathatóságot, az eredményeket pedig
szisztematikusan visszatáplálja a stratégiai döntéshozatalba, külön hangsúlyt
fektetve a folyamatos fejlesztésre. A változás pedig elkezdődött. Egyes
minőségbiztosítási szervezetek hatáskörét kiterjesztik annak érdekében,
hogy ezek a tágabb értelemben vett felsőoktatási célkitűzéseket is
felülvizsgálhassák, például a hozzáférés kiterjesztését, az egész életen át
tartó tanulást, a nemzetközivé tételt stb.[7]
Bizonyos esetekben a doktori képzést[8]
és az emberierőforrás-gazdálkodási stratégiákat[9] is minőségi
felülvizsgálatnak vetik alá. Jelenleg az figyelhető meg, hogy a külső
minőségbiztosítás hangsúlya az intézmények által kínált egyes programok
akkreditációjáról a intézmény egészének értékelésére helyeződik át. A
minőségbiztosítási rendszerek nagy többsége (69 %) jelenleg az
intézményi értékelés és a programakkreditáció kombinációjára összpontosít,
kisebb részük – melynek aránya egyre nő – pedig kizárólag intézményi
értékeléssel foglalkozik[10].
Ez a helyzet biztató a minőségbiztosítás jövője szempontjából: az
intézményi értékelés lehetővé teszi az oktatók és a felsőoktatási
intézmények számára a tantervek kidolgozását és ezek minőségének
biztosítását, nem kell minden egyes program esetében hivatalos, külső
akkreditációt végezni, és a kínálatukat gyorsan hozzáigazíthatják a változó
munkaerő-piaci igényekhez és a hallgatók összetételének változásaihoz. 2. A MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS
TENDENCIÁI 2009 ÓTA 2.1. Hogyan támogatta a
minőségbiztosítás az egyetemi közösséget, a hallgatókat és más
érdekelteket a minőség terén megfogalmazott célkitűzések elérésében? A felsőoktatási intézmények többsége
konkrét minőségbiztosítási struktúrákat és folyamatokat dolgozott ki (egy
2010-es felmérés szerint akkor csupán 5 %-uk nem rendelkezett
minőségpolitikai nyilatkozattal)[11].
A felsőoktatási intézmények több mint 75 %-a rendelkezik a
minőség folyamatos fejlesztésére vonatkozó nyilvános stratégiával, és a
Cseh Köztársaság, Dánia, Spanyolország, Olaszország, Finnország, Luxemburg és
Hollandia esetében ez az arány eléri a 100 %-ot[12]. Az intézmények
azonban igyekeznek eltávolodni a folyamat-központúságtól, hogy kialakíthassák a
minőség folyamatos, tényleges javításának kultúráját[13]. Továbbra is nehéz
feladatot jelent olyan minőségbiztosítást kialakítani, amelynek keretében
a folyamatos visszajelzéseket be lehet építeni az intézmény stratégiájába, és
minden szinten egyértelmű elszámoltathatóság áll fenn[14]. A QUEST felmérése szerint javul a hallgatók
részvétele a minőség javításában, jelenleg a hallgatók körülbelül
85 %-a vehet részt hallgatói értékelésekben, és jelentős arányuk véli
úgy, hogy ez hatást gyakorol az oktatás minőségére[15]. 2012-ben a hallgatók
17 országban „nagyban közreműködnek” vagy „egyenlő partnerek” a
minőségbiztosításban, míg 2009-ben ez még csak 9 országra volt
jellemző – de közreműködésük nem csak a különböző nemzeti
rendszerek között, hanem a rendszereken belül is változó; több
felsőoktatási intézményben csak a formális jelenlétre és megfigyelésre
korlátozódik[16]. Sok országban hivatalosan is előírták,
hogy a munkáltatók vegyenek részt a külső minőségbiztosításban
(Belgium francia nyelvű közössége, Bulgária, Cseh Köztársaság,
Németország, Dánia, Észtország, Görögország, Franciaország, Olaszország,
Litvánia, Lettország, Portugália, az Egyesült Királyságban Skócia).[17] Ritkán fordul elő
azonban, hogy például az intézményi ellenőrzésben való részvétellel
bevonják őket a minőség javításába: a munkáltatók csak az alábbi
országokban vesznek részt a külső felülvizsgálatban: Belgium francia
nyelvű közössége, Németország, Görögország, Finnország, Lettország
(szakmai programok esetében), Litvánia és az Egyesült Királyság
(intézménytől függően)[18]. A külső érdekelt felek emellett inkább az
információmegosztás szintjén, mintsem az intézmény belső
minőségbiztosításában részt vevő aktív partnerként működnek
közre. A minőségbiztosítás eredményeinek
közzététele ösztönzi a minőség fejlesztését, és segít a bizalomépítésben
és az átláthatóság megvalósításában, az azonban nem segít, ha csak a pozitív
értékeléseket teszik közzé (Belgium flamand nyelvű közössége, Ciprus, Cseh
Köztársaság, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Litvánia, Málta,
Lengyelország, Egyesült Királyság). Csak 12 esetben (Belgium német nyelvű
közössége, Belgium francia nyelvű közössége, Dánia, Észtország,
Finnország, Horvátország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Lettország,
Portugália, Szlovákia) teszi közzé az intézmények több mint egynegyede a
kritikát megfogalmazó jelentéseket is.[19]
Az információk gyakran nehezen érthetőek vagy nehezen hozzáférhetőek,
ami csökkenti értéküket.[20]
Európai szinten a 2005-ben kidolgozott európai
szabványok és iránymutatások elősegítették a minőségbiztosítás
országok közötti összehangolását, és keretet adtak a minőségbiztosítási szervezetek
közötti együttműködésnek. Ezeket azonban jelenlegi általános jellegük
miatt különbözőképpen értelmezik és alkalmazzák. Intézményi szinten
továbbra is korlátozott a hatásuk. Az EURASHE felmérésére válaszolóknak csupán
12 %-a tartotta hasznosnak az európai szabványokat és iránymutatásokat az
oktatók számára; és csupán 10 %-uk tartotta ezeket hasznosnak a hallgatók,
a végzett hallgatók és a munkáltatók számára[21].
Sok felsőoktatási intézmény úgy véli, hogy bár léteznek általános
keretrendszerek, kevés az arra vonatkozó gyakorlati iránymutatás, hogy hogyan
lehet megalapozott minőségi kultúrát kialakítani[22]. A hallgatók többsége
nem ismeri az iránymutatásokat (59,7 %-uk egyáltalán nem hallott róluk;
23,9 %-uk nagyon keveset tud róluk)[23].
Az európai szabványokat és iránymutatásokat a bukaresti miniszteri konferencia
2012-ben megfogalmazott kérésére felülvizsgálják annak érdekében, hogy javítsák
azok egyértelműségét, alkalmazhatóságát, hasznosságát és hatókörét[24]. A felülvizsgálat
lehetőséget ad arra, hogy megerősítsék az intézmények által a
kihívásokra adott válaszokat, mint amilyen a részvétel növelése, a
lemorzsolódás csökkentése, a foglalkoztathatóság javítása stb., valamint hogy
biztosítsák, hogy a minőségbiztosítás ösztönzi a megalapozott minőségkultúra
kialakítását és az egyetemi közösség tényleges részvételét. 2.2. Hogyan segített a
minőségbiztosítás az intézményeknek a hozzáférés kiterjesztésében és a
hallgatók diplomaszerzésének biztosításában? Az Európa 2020 stratégia és a diplomások
számának növelésére és ezáltal a készséghiány leküzdésére irányuló tagállami
célkitűzések megvalósítása érdekében Európának a felsőoktatásba a
társadalom szélesebb rétegeit kell bevonnia. A minőségbiztosítás keretében
támogatni kell az intézményeket a hallgatók felvételére vonatkozó
szakpolitikájuk minőségének és hatásának, valamint a hozzáférés
kiterjesztésére gyakorolt hatásuk felülvizsgálatában és megerősítésében A
kezdeti kutatások nem bizonyítják azonban, hogy a minőségbiztosítási
szervezetek segítséget nyújtanának az intézményeknek abban, hogy a felvétel
innovatívabb megközelítése révén kiterjesszék a hozzáférést, akár a korábbi
tanulmányok elismerése révén, akár azáltal, hogy a hallgatók az azokból a
programokból megszerzett krediteket is dokumentálhassák és átvihessék,
amelyekből lemorzsolódtak, akár a szakképzés és más oktatási alágazatok
felől kialakított hozzáférési útvonalak révén[25]. A felsőoktatási intézmények lemorzsolódás
megelőzésére[26]
és a hallgatók megtartásának elősegítésére irányuló stratégiáinak
minősége – az eredmények mérésére vonatkozó mutatókkal vagy célokkal
együtt – hatással lehet arra, hogy a hallgatók milyen eséllyel szereznek
diplomát. Ha a hallgatókat is bevonják a programok és a tanterv kidolgozásába,
az növelheti a hallgatók eredményességét. Ezt azonban csupán a
felsőoktatási intézmények 50 %-a teszi, és csak 40 %-uk használ
hallgatói felméréseket a munkateher mérésére.[27]
A hallgatók eredményeit nyomon követő rendszerek – például Belgium flamand
nyelvű közössége, Dánia, Németország, Írország és az Egyesült Királyság
esetében – felismerhetik a kockázati tényezőket, és a beavatkozást a
tanulmányi sikerek javítására összpontosíthatják. A diplomaszerzéssel
kapcsolatos célkitűzések nyomon követése, amire az uniós
minőségbiztosítási rendszerek felében (Belgium német nyelvű
közössége, Belgium francia nyelvű közössége, Belgium flamand nyelvű
közössége, Észtország, Görögország, Finnország, Olaszország, Litvánia,
Magyarország, Portugália, Szlovénia, Izland, Liechtenstein, Norvégia) kerül sor,
vagy a diplomaszerzési arány alapján történő finanszírozás, amely az
országok kisebb részének (Ausztria, Belgium flamand nyelvű közössége, Cseh
Köztársaság, Dánia, Németország, Olaszország, Hollandia, Svédország, az
Egyesült Királyságban Skócia)[28]
gyakorlata, arra ösztönzi a felsőoktatási intézményeket, hogy kövessék
nyomon és javítsák a lemorzsolódás megelőzésében elért eredményeiket. Jelenleg a felsőoktatási intézményeknek
csupán 40 %-a értékeli rendszeresen a hallgatóknak nyújtott támogatási
szolgáltatásokat.[29]
Habár majdnem mindegyikük kínál oktatási támogatást, például tutorok, mentorok,
útmutatás és tanácsadás révén, azonban ezek teljesítményét az intézményeknek
alig több mint a fele értékeli. Hasonló tendencia figyelhető meg a
könyvtári, számítástechnikai vagy laboratóriumi támogatás területén. 2.3. Hogyan támogatta a
minőségbiztosítás a felsőoktatási intézményeket abban, hogy a
hallgatók számára jó minőségű és megfelelő készségeket
biztosítsanak? A hallgatóközpontú oktatásra való átállás a
legújabb reformok közül az egyik legnagyobb kihívást jelenti. Habár a legtöbb
felsőoktatási intézmény a hallgatók által elérni kívánt tanulási
eredmények tekintetében határozza meg a képzési programokat, továbbra is nehéz
feladat a tanulási eredményeknek az oktatásba, tanulásba és értékelésbe való
beépítése. A minőségbiztosítás arra ösztönözheti a felsőoktatási
intézményeket, hogy támogassák az oktatókat e feladat végrehajtásában (pl. a
tanulási eredmények használatával kapcsolatban az oktatóknak nyújtott
kötelező képzéssel, amelyet a következő országok biztosítanak:
Ausztria, Belgium francia nyelvű közössége, Cseh Köztársaság, Írország,
Lettország, Románia, Egyesült Királyság)[30].
A programok kidolgozásának minőségbiztosítása révén az oktatók
egyértelmű és releváns eredmények alapján tervezhetik és értékelhetik a
képzéseket, és következetesen adhatják meg a krediteket. Ezt azonban
legtöbbször nem a programok külső akkreditálása keretében végzik.[31] A tanulási
eredményeken alapuló egyéb átláthatósági eszközök – képesítési keretrendszerek,
európai kreditátviteli és ‑gyűjtési rendszer, oklevélmelléklet –
megfelelő alkalmazásának biztosításával a minőségbiztosítás
támogathatja a tanulási eredményeket mint a felsőoktatási képzés
építőelemeit, ezáltal pedig támogatja a másik országokban szerzett
felsőoktatási végzettségek jobb elismerését[32]. A legtöbb felsőoktatási intézmény
minőségbiztosítás segítségével értékeli és fejleszti a tanítási
készségeket és a képesítéseket, de a kutatási tevékenységek a legtöbbször még
így is nagyobb hangsúlyt kapnak az oktatók előmenetelében, mint a tanítás,
és a felsőoktatási intézmények csupán egynegyede nyújt kötelező
képzést tanárai számára[33].
A minőségbiztosítás támogathatja az olyan nemzeti és intézményi stratégiák
kidolgozását, amelyek ösztönzik az oktatók képzését; elismerik a tanítási
készségeket a szakmai előmenetelben; ösztönzik az oktatói jutalmakat vagy
ösztöndíjakat; figyelembe veszik a hallgatók visszajelzéseit; és ösztönzik a
nemzetközi tapasztalatok megszerzését[34]. Az oktatás új módszerei, például a vegyes
tanulási módszerek vagy a virtuális szabadegyetemek (MOOC) megváltoztathatják
az oktatás jellegét. A minőségbiztosítási keretrendszereknek és
intézményeknek rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy támogathassák az
intézményeket a különböző innovatív képzési módszerek bevezetésében, a
minőségi elképzeléseik kiigazításában és az e változásokat lehetővé
tévő új mutatók kidolgozásában. Az intézményi értékelésnek támogatnia kell
az intézményeket abban, hogy megtervezhessék és finanszírozhassák az új
módszerek kidolgozását, hogy növeljék vonzerejüket, hogy a piaci rés
betöltésére hivatott szolgáltatásokat dolgozzanak ki, illetve hogy a hivatalos
oktatási rendszeren kívüli tanulókat is elérjék. Néhány ország – Spanyolország,
Olaszország, Norvégia – jelenleg vizsgálja annak lehetőségét, hogy a
minőségbiztosítási szervek a virtuális szabadegyetemeket is értékelhessék. Sok intézmény számára okoz nehézséget, hogy
szisztematikusan bevonja a munkáltatókat a tanterv kidolgozásába és
végrehajtásába, például annak biztosításába, hogy a hallgatók befogadása
kézzelfogható tanulási eredményekhez vezessen. A minőségbiztosítás
segíthet az intézményeknek abban, hogy bevonják a munkáltatókat a munkaalapú
tanulás releváns tanulási eredmények és értékelési módszerek alapján történő
megszervezésébe. A felsőoktatási intézményeknek néhány országban (Belgium
francia nyelvű közössége, Bulgária, Dánia, Észtország, Ausztria, Norvégia,
Svájc) igazolniuk kell, hogy bevonják a munkáltatókat a programok kidolgozásába[35]. A felsőoktatási
intézmények és a minőségbiztosítási szervezetek által a szakképzéssel
folytatott szisztematikusabb együttműködés hozzájárulhat e cél
megvalósításához és a rugalmasabb tanulási utak kifejlesztéséhez. Annak biztosítása érdekében, hogy a diplomások
a munkaerőpiacnak megfelelő készségekkel rendelkezzenek, és hogy
nőjön a készségigények és a készségkínálat közötti összhang, a
minőségbiztosítás felhasználható annak igazolására, hogy a képzési
programok megfelelnek a munkaerő-piaci igényeknek. Bulgária, a Cseh
Köztársaság, Olaszország, Ausztria és Szlovénia esetében a felsőoktatási
intézményeket kötelezni lehet arra, hogy igazolják, hogy képzéseik létező
igényt elégítenek ki[36].
A minőségbiztosítás abban is segíthet a felsőoktatási intézményeknek,
hogy a programok kidolgozásában és végrehajtásában figyelembe vegyék a
diplomások karrierlehetőségeivel kapcsolatos ismereteket – például a
diplomás pályakövetés és a finanszírozás (Cseh Köztársaság, Olaszország,
Szlovénia, Egyesült Királyság) vagy az (újbóli) akkreditáció összekapcsolása
(Ausztria, Belgium flamand nyelvű közössége, Bulgária, Németország, Dánia,
Hollandia) útján[37].
A felsőoktatási intézmények több országban is (pl. Bulgária, Dánia,
Észtország, Írország, Görögország, Franciaország, Olaszország, Lettország,
Litvánia, Magyarország) rendszeresen közölnek arra vonatkozó adatokat, vagy
igazolják, hogy ellenőrzik vagy nyomon követik a diplomások
foglalkoztatását.[38] E megállapítások ellenére összességében kevés
felsőoktatási intézmény végez nyomon követést vagy felmérést végzett hallgatói
körében abból a célból, hogy fejlessze képzési programjait és a diplomások
foglalkoztathatóságát[39].
Azok azonban, amelyek így tesznek, a következő előnyöket
tapasztalhatják: a minőségbiztosítás szisztematikusabb megközelítésének
kidolgozása, az elszámoltathatóság fejlesztése, a tudásalapú Európához való
aktív hozzájárulás és az érdekelt felekkel fenntartott kapcsolatok javítása[40]. 2.4. Támogatta a
minőségbiztosítás a hallgatói mobilitást és a nemzetközivé tételt? A szorosabb nemzetközi együttműködés a
felsőoktatás terén nyomást gyakorol az intézményekre, hogy hatékony
minőségbiztosítást dolgozzanak ki, és a nemzetközi profil kiépítését
tervező felsőoktatási intézmények ismertethetik minőségi
szabványaikat, ami a nemzetközi partnerségek alapjául szolgáló bizalom
előfeltétele[41].
A hallgatók figyelembe veszik a minőségi szabványokat a tanulmányi
döntéseik meghozatala során, ezáltal elkerülve a rossz minőségű
szolgáltatókat és azokat az intézményeket, amelyek engedély nélkül, hamis vagy
rossz minőségű képesítéseket kínálnak vagy akkreditálnak. A
minőségbiztosítás iránti elkötelezettség segíthet a külföldi diplomák
minőségével kapcsolatos olyan aggályok (amelyek többek között a PIAAC
felmérésében is felmerülnek) eloszlatásában is, amelyek hátráltathatják az
elismerést és a hallgatói mobilitást. A Felsőoktatási Minőségbiztosítás
Európai Szövetsége (ENQA) és az európai felsőoktatási
minőségbiztosítási nyilvántartás (EQAR) elősegíti a
minőségbiztosítással kapcsolatos európai szintű együttműködést.
Az ENQA tagjaként az európai felsőoktatási térségben a
minőségbiztosítási szervezetek körülbelül kétharmada (2009-ben ez az arány
még körülbelül 50 % volt)[42]
elismerten az európai szabványoknak és iránymutatásoknak megfelelően jár
el. 10 uniós tagállamban azonban (Ciprus, Görögország, Olaszország, Lettország,
Luxemburg, Málta, Portugália, Svédország, Szlovénia, Szlovákia) nincs olyan
szervezet, amely az ENQA teljes jogú tagja lenne[43]. Az EQAR tekintetében is nőttek a számok
(2008-as alapításakor 19 kormány volt tagja, 2013-ban 32[44]). A nyilvántartás a
külső minőségbiztosítás páneurópai megközelítését támogatja, amely
keretében az intézmények úgy is dönthetnek, hogy egy másik ország
minőségbiztosítási szervezete értékelje őket, ezáltal a
minőségbiztosításnak európai minőségfejlesztő dimenziót adhatnak.
Eddig az európai felsőoktatási térség 39 szervezete (az összes jogosult
minőségbiztosítási szervezet 84 %-a, vagyis azok, amelyeket az
európai szabványok és iránymutatások alapján felülvizsgáltak) pályázta meg az
EQAR-tagságot, ebből 35 pályázatot jóváhagytak[45]. A nyilvántartás
fő felhasználói most már jobban bíznak abban, hogy az EQAR segít a
minőségbiztosítási rendszerek külföldi szervezetek számára történő
megnyitásában (2012-ben a nemzeti hallgatói szövetségek 60 %-a, 2009-ben
pedig 41 %-a)[46]. A tagállamok minisztériumai azonban jobban
szeretnek a saját szervezeteikkel együtt dolgozni, mint a külföldi
szervezetekkel. Jelenleg az EQAR-ban regisztrált minőségbiztosítási
szervezetek csupán kétötöde végez tevékenységet külföldön is, és ezek számára
nehézséget jelentenek a különböző országokban a minőségbiztosítás
terén fennálló különbségek és a közös európai minőségbiztosítási stratégia
hiánya. Hat uniós tagállam (Ausztria, Belgium flamand nyelvű közössége,
Bulgária, Litvánia, Lengyelország, Románia) engedélyezi felsőoktatási
intézményei számára, hogy a rendszeres értékelés, ellenőrzés vagy
akkreditáció terén külföldön regisztrált szervezetekkel működjenek együtt.
Két további ország (Németország, Dánia) elismeri az EQAR-ban regisztrált összes
szervezet minőségbiztosítási döntéseit a közös programokkal kapcsolatban[47]. A külső minőségbiztosítás és a közös
programok akkreditációja azért jelent kihívást, mert általában több nemzeti
akkreditációs eljárásból áll. A kormányok vállalták, hogy megvizsgálják a közös
programokkal és diplomákkal kapcsolatos nemzeti jogszabályokat és
gyakorlatokat, ezáltal elhárítva az együttműködés és a mobilitás
akadályait. A bolognai folyamat egyik új kezdeményezése, amely célja, hogy
kidolgozzák a közös diplomák akkreditálásának európai megközelítését, segíthet
a bürokrácia csökkentésében és a közös diplomák számának növelésében.
Ugyanakkor az ECA (Európai Akkreditációs Konzorcium) projektjei[48] az egyszerűsítést
és az egymás iránti bizalom kiépítését célozzák meg. A költségvetési megszorítások miatt sok
minőségbiztosítási szervezet a nemzeti rendszereken belül végzett fő
tevékenységekre összpontosít.[49]
Mivel azonban a felsőoktatás globális szinten egyre inkább
összekapcsolódik, fejleszteni kell a minőségbiztosítást, hogy létrejöjjön
a felsőoktatási intézmények közötti nemzetközi együttműködéshez
szükséges bizalom. 2009 óta bekövetkezett pozitív fejlemény, hogy egyre
gyakrabban vonnak be nemzetközi szakértőket a minőségbiztosítási
bizottságokba. Az ENQA és az EQAR fontos szerepet játszhat a bizalom
kiépítésében, többek között a minisztériumok és más érdekeltek bevonása, a
minőségbiztosítási szervezetek határokon átnyúló tevékenységeivel
kapcsolatos adatok gyűjtése és a közös szabványok és megközelítések
ösztönzése révén (ide tartozik a nemzeti szintű adatgyűjtés, az
összehasonlítható szabványok, a stratégiai dokumentumok és jelentések)[50]. A minőségbiztosítás terén végzett,
nemzetközi együttműködés elengedhetetlen a határokon átnyúló
felsőoktatás megvalósításához (CBHE – franchise-rendszer és külföldre
kihelyezett képzések). Habár ez Európában csak kevés hallgatót érint,
elterjedtsége növekszik, és a minőségbiztosítási szabályok nagy
eltéréseket mutatnak az egyes országok és szolgáltatók között. Az intézményeik
által készített CBHE-jelentések minőségének ellenőrzésével a
minőségbiztosítási szervezetek biztosíthatják a jó minőségű
oktatást, ezáltal pedig megőrizhetik a felsőoktatási rendszerük jó
hírnevét és a külföldi hallgatókra irányuló szélesebb körű vonzerejét. Ha a minőségbiztosítási szervezetek
nagyobb figyelmet fordítanak a határokon átnyúló együttműködés
minőségére, és a szervezetek megerősítik a nemzetközi kapcsolataikat,
az növeli az általuk végzett értékelések hitelességét, átláthatóságát és
következetességét. A folyamat elősegítése érdekében a fogadó ország
minőségbiztosítási szervezeteit tájékoztatni lehet az országban
telephellyel rendelkező CBHE-intézmények minőségének
értékeléséről, vagy pedig közös értékeléseket is végezhetnek. Azok a
kétoldalú megállapodások, amelyek felhatalmazzák a fogadó ország
minőségbiztosítási szervezetét a küldő minőségbiztosítási
szervezet nevében történő eljárásra, vagy egy EQAR-ban regisztrált
szervezetet a CBHE-intézmény értékelésére, segíthetnek a minőséggel
kapcsolatos aggályok kezelésében, továbbá elősegítik a határokon átnyúló
együttműködést és a kölcsönös tanulást. 3. KÖVETKEZTETÉSEK – UNIÓS
TÁMOGATÁS A FELSŐOKTATÁS MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁHOZ Ez a jelentés azt igazolja, hogy 2009 óta
sikerült ugyan eredményeket elérni, azonban feltár néhány hiányosságot is,
például azzal kapcsolatban, ahogy a minőségbiztosítás a felsőoktatási
reformokat támogatja, ideértve a hozzáférés kiterjesztését, a
foglalkoztathatóság javítását és a nemzetközivé tételt, vagy a doktori képzés
és az emberi-erőforrás gazdálkodási stratégiák fejlesztését. E
hiányosságok elhárítása érdekében a minőségbiztosításnak az egyszerű
ellenőrzési listák alkalmazása helyett a belső minőségkultúra
kialakítását kell támogatnia. A minőségbiztosításnak az intézményi tevékenységek
valamennyi területével foglalkoznia kell, hogy lépsést tarthasson a
felsőoktatás megtervezésében és végrehajtásában bekövetkező változásokkal,
és hogy az egész intézményt bevonja egy olyan minőségkultúra
kialakításába, amely támogatja az oktatást és a tanulást. Emellett egyre több polgár mozog a rendszerek
között, egyrészt a hagyományos kezdeti tanulási lehetőségek tekintetében,
másrészt abból a célból, hogy egész életük során frissítsék és szélesítsék ismereteiket
és készségeiket. Egyre több tanulási lehetőség van, amely nem fér bele a
hagyományos osztályozási kategóriákba. Egyre gyakrabban dönthetnek úgy a
hallgatók, hogy különböző alrendszerekből és szolgáltatási típusokból
állítják össze képzésüket, például ikt segítségével hozzáférhető oktatási
segédanyagok révén, ezért fontos, hogy megbízhassanak ezek minőségében. Mivel megjelent az egész életen át tartó
tanulás minőségbiztosított képesítési keretrendszere, amelyet az EKKR
határozottan támogat, meg kell vizsgálni a minőségbiztosítás ágazati
megközelítését, valamint azt, hogy meg lehet-e határozni olyan alapelveket és
iránymutatásokat, amelyek az összes ágazatra érvényesek, és az összes
képesítésre alkalmazhatók. Az említett kihívásoknak való megfelelés érdekében
érdemes lenne a felsőoktatási minőségbiztosítást az összes átláthatósági
és minőségbiztosítási eszköz tekintetében vizsgálni. A Bizottság jelenleg
is vizsgálja az összes európai átláthatósági és minőségbiztosítási eszköz
jobb összehangolásának lehetőségét, azzal a céllal, hogy teljes
körűen megvalósuljon a készségek és képesítések európai térsége. A
minőségbiztosítás hatályát a felsőoktatás szempontjából fontos témák
tágabb körére kell kiterjeszteni. Ezzel kapcsolatban a Bizottság az alábbi
fellépések végrehajtását tervezi annak érdekében, hogy az egész életen át tartó
tanulás terén végzett minőségbiztosítás terén jobb európai
együttműködés jöjjön létre: ·
Konzultáció az érdekelt felekkel e jelentés
megállapításairól, valamint a különböző oktatási alágazatokban végzett
minőségbiztosítás közötti összhang javításának szükségességéről és
megvalósíthatóságáról, a készségek és képesítések európai térségéről
szóló, tervezett nyilvános konzultáció részeként, amelynek során további
szinergiákat és az átláthatóságot és elismerést szolgáló uniós eszközök közötti
szorosabb összhangot kívánnak elérni[51].
·
Az európai szabványok és iránymutatások olyan
alapos felülvizsgálatának szükségességére való összpontosítás, amely az
eljárások helyett a minőségi szabványokra helyezi a hangsúlyt, olyan
módon, hogy az utóbbiak hatálya az e jelentésben felvetett kérdésekre is
kiterjedjen, és lehetőség nyíljon a minőségbiztosítás terén a többi
oktatási és képzési ágazatokkal való együttműködésre. ·
Az átláthatóságot szolgáló olyan európai eszközök
közötti összhang további javítása, amelyek támogatják a minőségbiztosítást,
az elismerést és a mobilitást, többek között az európai képesítési
keretrendszer, az EQAVET és az Europass 2013-as értékelésének nyomon követése
keretében; az ENIC-NARIC hálózat, az EKKR nemzeti koordinációs pontjai és az
Europass-központok támogatása révén; továbbá az ECTS felhasználói kézikönyv
felülvizsgálatával. ·
Együttműködés a tagállamokkal annak érdekében,
hogy több minőségbiztosítási szervezetet ösztönözzenek az EQAR-ban való
regisztrációra[52];
és hogy az EQAR-ban regisztrált külföldi szervezetek számára lehetővé
tegyék a felsőoktatási rendszerükkel kapcsolatos tevékenységet. ·
A minőségbiztosítás terén végzett nemzetközi
szintű együttműködés ösztönzésének folytatása, a fontos nemzetközi
partnerekkel folytatott szakpolitikai párbeszéd révén és a világ többi részén
működő felsőoktatási intézményekkel kötött partnerségek
alapjaként. Az Erasmus+ segítségével az EU az alábbiakat
biztosítja: ·
A határokon átnyúló minőségbiztosítási
együttműködés támogatása az alábbiak révén: ·
Stratégiai partnerségek és tudásszövetségek,
lehetőség biztosítása a felsőoktatási intézményeknek arra, hogy
egymástól tanuljanak a minőségkultúra kialakítása, illetve a munkáltatók
és új érdekeltek, például kutatók, alkalmazottak stb. bevonásának támogatása
terén. ·
Támogatás nyújtása a minőségbiztosítási
szervezetek és a felsőoktatási intézmények számára abból a célból, hogy
együttműködjenek a belső minőségbiztosítási folyamatok
létrehozásában, hogy ezáltal kezelhessék a fő kihívásokat, és biztosítsák
a felülvizsgált európai szabványok és iránymutatások által intézményi szinten
kifejtett hatások javulását. ·
A szakképzéssel folytatott ágazatközi párbeszéd
fejlesztése a minőségbiztosítás terén. ·
A bevált gyakorlatok megosztása a közös programok
akkreditációjára szolgáló eljárások egyszerűsítése céljából, európai
szinten támogatott kezdeményezések révén. ·
A felsőoktatási reform támogatása, ideértve az
alábbiakat: ·
Kezdeményezés a felsőoktatási reform
előmozdítására, ideértve a minőségkultúra létrehozását is, a
társaktól való tanulás és a felülvizsgálat és az érdekelt felek tanulmányai,
eszközei, kézikönyvei stb. révén. ·
Innovatív projektek a minőségbiztosítás
kapacitásának fejlesztésére a fenntartható reform támogatása céljából. A Bizottság üdvözli, hogy több ország is
hangsúlyt fektet felsőoktatási rendszere minőségére azokban a
partnerségi megállapodástervezetekben, amelyeket azért nyújtottak be, hogy
keretet adjanak a 2014–2020-as európai strukturális és beruházási alapok
értelmében megvalósítandó ráfordításoknak. Nagyon fontos, hogy ezeket a
kötelezettségvállalásokat támogassák az operatív programok célzott
kezdeményezései, amelyek végrehajtják majd a megállapodásokat, és a
kezdeményezések céljai közé kell tartoznia a minőségbiztosítási
intézkedések megerősítésének is. [1] COM(2011) 567 végleges. [2] COM(2013) 499 final. [3] COM(2013) 654 final. [4] Az OECD készségekkel kapcsolatos előretekintése,
2013.: A felnőttek készségeiről szóló felmérés első eredményei. http://skills.oecd.org/documents/OECD_Skills_Outlook_2013.pdf. [5] COM(2009) 487 végleges. [6] A 2006. február 15-i 2006/143/EK javaslat (HL L 64.,
2006.3.4.). [7] Rauhvargers, Andrejs (2012): Az európai felsőoktatási térséggel
foglalkozó munkacsoport jelentése a képesítések elismeréséről,
23. oldal. Online az alábbi címen elérhető: http://www.ehea.info/Uploads/%281%29/Recognition%20WG%20Report.pdf. [8] http://www.eua.be/Libraries/Publications_homepage_list/Salzburg_II_Recommendations.sflb.ashx. http://ec.europa.eu/euraxess/pdf/research_policies/Principles_for_Innovative_Doctoral_Training.pdf. [9] http://ec.europa.eu/euraxess/index.cfm/rights/strategy4Researcher. [10] EACEA (2012): The European Higher Education Area in 2012: Bologna
Process Implementation Report (Az európai felsőoktatási térség 2012-ben:
jelentés a bolognai folyamat megvalósításáról), 60. o. http://www.ehea.info/Uploads/%281%29/Bologna%20Process%20Implementation%20Report.pdf. [11] Loukkola, Tia; Zhang, Thérèse (2010): A minőségkultúra vizsgálata:
1. rész. EUA. Brüsszel, 33. o. http://www.eua.be/pubs/Examining_Quality_Culture_Part_1.pdf. [12] EACEA, i. m., 68. o. [13] IBAR (2012): Identifying Barriers in Promoting the ESG for
Quality Assurance at Institutional Level (A minőségbiztosításra vonatkozó
európai szabványok és iránymutatások ösztönzése előtt intézményi szinten
fennálló akadályok feltárása). Nyolcadik munkacsomag, 4. o. http://www.ibar-llp.eu/assets/files/wp8/WP8%20Cross-country%20comparative%20study.pdf. [14] Uo., 38. o. [15] Jungblut, Jens; Vukasovic,
Martina (2013): QUEST FOR QUALITY FOR STUDENTS - Survey on Students’
perspectives (A minőség fejlesztése a hallgatók számára – a hallgatók
lehetőségeinek felmérése). ESU, Brüsszel, 68. o. http://www.esu-online.org/resourcehandler/30010f4b-c7a9-4827-93a5-84aaaaa91709/. [16] Bischof, Lukas; Gajowniczek, Joanna; Maikämper, Moritz
(2013): Study to Prepare the Report on Progress in the Development of Quality
Assurance Systems in the Various Member States and on Cooperation Activities at
European Level (A minőségbiztosítási rendszerek különböző
tagállamokban való létrehozása és az európai szintű együttműködés
terén elért eredményekről szóló jelentést előkészítő tanulmány),
27. o. [17] Modernisation of Higher Education in Europe: access, retention and
employability (A felsőoktatás korszerűsítése Európában: hozzáférés,
megtartás és alkalmazhatóság) – az Eurydice kutatása, 2014 első félévében
kerül közzétételre. Belgium német nyelvű közössége és Izland hivatalos
követelmények nélkül vonja be a munkáltatókat a külső minőségbiztosításba. [18] Az Eurydice forrásaiból a bolognai folyamat
megvalósításáról szóló jelentéshez átvett adatok. [19] EACEA, i. m., 69. o. [20] Bischof et al., i. m., 39. o. Vercruysse, Proteasa, 2012. [21] ENQA (2011): MAPPING THE IMPLEMENTATION AND APPLICATION OF THE ESG
(MAP-ESG PROJECT) (Az európai szabványok és iránymutatások végrehajtásának és
alkalmazásának feltérképezése [MAP-ESG projekt]). ENQA. Brüsszel, 56. o. http://www.enqa.eu/files/op_17_web.pdf. [22] IBAR (2012): Ötödik munkacsomag, 12. o. http://www.ibar-llp.eu/assets/files/wp5/WP5%20Cross-country%20comparative%20study.pdf. [23] Jungblut, Vukasovic, i. m., 67. o. [24] EHEA miniszteri konferencia (2012): Bukaresti közlemény, 2. o. Az
érdekelt szervezetek (ENQA; ESU; EUA; EURASHE; Education International; EQAR;
Business Europe) által végrehajtott felülvizsgálat, 2015-ben a miniszterek elé
kell terjeszteni jóváhagyásra. [25] Eurydice, i. m. [26] Az OECD-ben 2011-ben átlagosan a hallgatók 68,4 %-a szerzett
diplomát. [27] Loukkala, Zhang, i. m., 11. és 30. o. [28] EACEA, i. m., 112. o. [29] Sursock, Andrée; Smidt, Hanne (2010): Trends 2010: A
decade of change in European Higher Education (2010-es tendenciák: az európai
felsőoktatás változásai egy évtized alatt). EUA. Brüsszel, 86. o. http://www.eua.be/typo3conf/ext/bzb_securelink/pushFile.php?cuid=2756&file=fileadmin/user_upload/files/Publications/Trends_2010.pdf. [30] EACEA, i. m., 51. o. [31] Uo., 51. o. [32] Lásd a bukaresti közlemény 4. oldalát. [33] Loukkala, Zhang, i. m., 34. o. [34] A felsőoktatás modernizálásával foglalkozó magas szintű
munkacsoport jelentése, http://ec.europa.eu/education/higher-education/modernisation/index.html. [35] Eurydice, kiadatlan. [36] Uo. [37] Gaebel, Michael et al (2012): Tracking Learners’ and Graduates’
Progression Paths (TRACKIT) (A hallgatók és diplomások pályakövetése
(TRACKIT)). EUA. Brüsszel, 27–28. o. http://www.eua.be/Libraries/Publications_homepage_list/EUA_Trackit_web.sflb.ashx. [38] Eurydice, kiadatlan. [39] Gaebel et al., i. m.,
26. o. [40] Uo., 44. o. [41] Sursock, Smidt, i. m.,
21. o. [42] Bischof, i. m., 50. o. [43] http://www.enqa.eu/agencies.lasso, ellenőrizve 2013. november 4-én (habár ez olyan kis országokat
is tartalmaz, amelyek nem feltétlenül rendelkeznek nemzeti
minőségbiztosítási szervezettel). [44] Tagsággal rendelkező uniós kormányok: Ausztria, Belgium flamand nyelvű
közössége, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország,
Spanyolország, Franciaország, Németország, Írország, Lettország, Luxemburg,
Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia – http://www.eqar.eu/association/members.html#c28. [45] http://www.eqar.eu/fileadmin/documents/eqar/information/EQAR_AR12_screen.pdf. [46] Bischof, i. m., 56. o. [47] Tück,
Colin (2013): Az EQAR 2012. évi éves jelentése, 15–17. o. http://www.eqar.eu/fileadmin/documents/eqar/information/EQAR_AR12_print.pdf. [48] Uo.. Lásd még a MULTRA-t az
alábbi címen: http://www.ecaconsortium.net/main/documents/mutual-recognition-agreements. [49] Bischof, i. m., 52. o. [50] Az ENQA és EQAR által irányított projektekről 2014-ben várható
jelentés. [51] COM(2012) 669 final. [52] A 2013–2017. évi stratégiai terv (Tück, i. m., 25–29. o.)
ennek elvégzését többek között az európai szabványok és iránymutatások
felülvizsgálata révén javasolja.