A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Kék energia Az európai tengerekben és óceánokban rejlő energia potenciáljának kiaknázásához szükséges intézkedések 2020-ig és azon túl /* COM/2014/08 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A
RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Kék energia Az európai tengerekben és óceánokban
rejlő energia potenciáljának kiaknázásához szükséges intézkedések 2020-ig
és azon túl 1. Hozzájárulás a
foglalkoztatás, az innováció, az éghajlatvédelem és az energiaügy terén
meghatározott célkitűzésekhez Tengereink és óceánjaink a jövőben
jelentős tisztaenergia-forrássá válhatnak. A tengeri megújuló energia –
beleértve a tengeri szélenergiát és az óceánenergiát[1] is – lehetőséget
biztosít az Európai Uniónak a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre,
energiaellátása biztonságának megerősítésére és a versenyképesség
technológiai innováció révén történő előmozdítására. A tengeri
szélenergiáról szóló 2008. évi közlemény[2]
után e közlemény szerint az óceánenergia-ágazatban rejlő potenciál
hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia[3]
célkitűzéseihez és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével
kapcsolatos hosszú távú uniós célok teljesítéséhez. A közlemény áttekinti az
ebben az ígéretes új technológiában rejlő lehetőségeket, és
cselekvési tervet vázol fel azok hasznosítására. Tengereink és óceánjaink gazdasági
potenciáljának fenntartható kiaknázása az uniós tengerpolitika egyik kulcseleme[4]. Az
óceánenergia-ágazatot a Bizottság „kék növekedési” stratégiája[5] a közelmúltban a „kék
gazdaság” öt olyan fejlődő területének egyikeként emelte ki, amely a
part menti területeken elősegítheti a munkahelyteremtést. A Bizottság más
kezdeményezései – a „Technológiák és innováció az energiaiparban” című
közlemény[6],
valamint az atlanti térségre vonatkozó tengerstratégia cselekvési terve[7] – szintén elismerték az
óceánenergia fontosságát, és fejlesztésének elősegítése érdekében
törekszenek az együttműködésen alapuló kutatás és fejlesztés, valamint a
határokon átnyúló együttműködés ösztönzésére. Az e közleményt kísérő hatásvizsgálat
keretében elvégzett kutatómunka és konzultációs tevékenység azt mutatja, hogy
ennek a feltörekvő ágazatnak a további támogatása jelentős gazdasági
és környezeti előnyöket biztosíthatna az Unió számára. A hatásvizsgálat
különösen kiemeli a következő témákat: ·
A világszinten elérhető óceánenergia-források
meghaladják jelenlegi és előrelátható jövőbeni energiaszükségleteinket.
Az Unióban az Atlanti-óceán partja bír a legnagyobb potenciállal az
óceánenergiát célzó fejlesztések tekintetében, azonban a Földközi-tenger és a
Balti-tenger medencéje, valamint a legkülső régiók is kínálnak
lehetőségeket. E helyben elérhető forrás kiaknázása
hozzájárulna a villamosenergia-termelés terén az Unió fosszilis
tüzelőanyagoktól való függőségének csökkentéséhez, és fokozná az energiabiztonságot.
Ez különösen fontos lehet a szigetországok és a szigeti régiók számára, amelyek
esetében az óceánenergia hozzájárulhat az energetikai önellátóság eléréséhez,
és kiválthatja a drága dízelalapú villamos energiát. ·
Az óceánenergia-ágazat fontos szerepet játszhat a kék
gazdaságban: a part menti területeken és a szárazföldi térségekben egyaránt
ösztönözheti a gazdasági növekedést. Az ágazat terjeszkedésével páneurópai ellátási
láncok alakulhatnak ki, amelyekben mind az innovatív kkv-k, mind a –
például a hajógyártás, a gépgyártás, az villamosmérnöki tevékenység vagy a
tengeri műtárgyak építése, sőt akár a környezeti hatásvizsgálatok
készítése vagy az egészségvédelmi és biztonsági irányítás terén – kapcsolódó
kapacitással rendelkező nagyobb gyártócégek részt vehetnek. Többek között
számítani lehet arra is, hogy megnő a kereslet a speciális kiképzésű
hajók iránt, amelyeket valószínűleg európai hajógyártó cégek állítanak
majd elő. ·
Az európai ágazat jelenleg erős pozíciót
foglal el a globális óceánenergia-piacon. Ezt bizonyítja az is, hogy a
legtöbb technológiafejlesztő vállalkozás Európában működik.
Mindamellett számítani kell arra, hogy fokozódik a verseny többek között Kína,
Kanada és más iparosodott országok részéről. Az egyesült királysági
székhelyű Carbon Trust becslése szerint a hullám- és árapály-energia
világpiacának forgalma 2010 és 2050 között elérheti az
535 milliárd eurót[8].
Ha az Unió már most megteremtené a kedvező feltételeket az ágazat
növekedése számára, az jelentős piaci részesedés megszerzését tenné
lehetővé számára a jövőben. Az innováció és a kutatás-fejlesztés
segítségével az Unió exportlehetőségeket teremthetne mind a
technológia, mind a szakértelem terén. Ezért kulcsfontosságú annak biztosítása,
hogy az Európai Unió fenn tudja tartani világszintű vezető szerepét
az ágazatban. ·
Az óceánenergia új, minőségi munkahelyek
létrehozását is lehetővé tenné a projektfejlesztés, az alkatrészgyártás és
a műveletek terén. A hatásvizsgálat foglalkoztatásra irányuló indikatív
becslése szerint az ágazat 10 500–26 500 állandó és akár
14 000 ideiglenes új munkahelyet teremthetne 2035-ig. Más,
optimistább források szerint csak az Egyesült Királyságban 20 000[9], Franciaországban pedig
18 000[10]
új állás jöhetne létre 2035-ig, illetve 2020-ig. E foglalkoztatási
lehetőségek jelentős hányada az Atlanti-óceán partvidékén keletkezne,
ahol jelenleg igen magas a munkanélküliségi arány. ·
Az óceánenergia kiaknázásának jelentős
mértékű növelése hozzájárulhatna Európa dekarbonizációs céljainak
teljesítéséhez. Az összes karbonszegény energiaforrás költséghatékony
fejlesztése nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az Unió 2050-ig teljesíteni
tudja az üvegházhatású gázok 80–95 %-os csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalását. ·
Az óceánenergia villamosenergia-hozama különbözik
más megújuló energiaforrásokétól. Ez azt jelenti, hogy az óceánenergia
hozzájárulhat az egyéb megújuló energiaforrások – például a szél- vagy
napenergia – hozamának kiegyensúlyozásához és az egyenletes, átfogó
megújulóenergia-ellátás biztosításához. Az óceánenergia ezért az Unió
energetikai portfóliójának értékes eleme lehet. ·
Az óceánenergia hasznosítására szolgáló
berendezések rendszerint egészben vagy részben a vízfelszín alatt helyezkednek
el, ezért vizuális hatásuk alacsony. Ahogy a szárazföldi
megújulóenergia-termelés terjeszkedésének lehetőségei szűkülnek, a
tenger megoldást jelenthet a társadalmi elfogadottság terén a vizuális
hatással összefüggésben felmerülő problémákra, amelyek hátráltathatják a
szárazföldi megújulóenergia-fejlesztéseket. 2. A tengeri megújuló
energiaforrások napjainkban Napjaink
óceánenergia-ágazata párhuzamba állítható az 1980-as és 1990-es évek korai
tengeri szélenergiai fejlesztéseivel. A szélenergia-ágazat (beleértve a tengeri
szélenergiát) azóta exponenciális növekedésnek indult, ami részben a tagállami
és uniós szintű célzott szakpolitikai támogatásnak köszönhető. A tengeri szélenergia-kapacitás 2012-ben 33 %-kal nőtt, azaz
gyorsabb ütemben, mint a szárazföldi szélenergia-ágazat.[11] 2012 végére a
tengeri szélenergia-ágazat keretében tíz európai államban 55 tengeri
szélerőműpark működött közel 5 GW telepített kapacitással,
és az így megtermelt villamos energia az Unió teljes
villamosenergia-fogyasztásának 0,5 %-át fedezni tudta. 2013 első
félévében 277 új tengeri szélturbinát kapcsoltak a hálózatra, ami újabb
1 GW-tal növelte a kapacitást. 2020-ra a teljes telepített kapacitás
várhatóan eléri a 43 GW-ot, ami az Unió teljes villamosenergia-fogyasztásának
mintegy 3 %-át biztosítja majd. Megfelelő technológiai fejlesztésekkel és
a fejlesztés korai szakaszához biztosított fokozott köztámogatással az
óceánenergia-ágazatban idővel a tengeri szélenergia-ágazathoz hasonló
ütemű fejlődés valósulhatna meg. Az óceánenergia-ipar jelenleg még
gyerekcipőben jár: alágazatai közül a hullám- és árapály-technológiák más
technológiáknál viszonylag fejlettebbek. Ma az Unió 10 MW[12] telepített hullám- és
árapályenergia-termelő kapacitással rendelkezik, ami a négy évvel
ezelőtti 3,5 MW értékhez viszonyítva majdnem háromszoros növekedést
jelent. Ezek az egyesült királysági, spanyolországi, svédországi és dániai
projektek többségében még nem kereskedelmi célúak, csupán a tesztelt
berendezések megbízhatóságának és állóképességének igazolását szolgálják.
Mindamellett máris úgy tűnik, hogy gyors ütemű növekedésre lehet
számítani: több tervezett projekt (elsősorban az Egyesült Királyságban,
Franciaországban és Írországban) a közeljövőben újabb 2 GW-tal
növelheti a kapacitást. Ha mindezek a projektek megvalósulnak, több mint másfél
millió háztartás villamosenergia-ellátását biztosíthatják. A tengeri úszó szélerőművek szintén
ígéretes kutatási területet képviselnek. Az Atlanti-óceán medre a part menti
területeken egyre mélyül, ami túlságosan megdrágítja a rögzített alapra
telepített tengeri szélturbinák létesítését. A tengerfenékhez rögzített úszó
platform költséghatékonyabb megoldást jelenthet ezeken a vizeken. Az úszó
szélerőművekkel összefüggésben jelenleg két demonstrációs projekt van
folyamatban Portugáliában és Norvégiában. Az óceán termikus energiájának
átalakítását célzó (OTEC) technológia a trópusi fekvésű legkülső
régiókban rendelkezik jelentős potenciállal, mivel ott a legnagyobb a
különbség a felszíni és a mély víz hőmérséklete között. A technológia
helyi alkalmazása fedezheti a szigetek ivóvíz-, hűtési és
villamosenergia-szükségletét. A megvalósíthatósági tanulmányok készítése
jelenleg zajlik Martinique és Réunion szigetén. Noha az óceánenergia kiaknázását tükröző
számadatok egyelőre eltörpülnek a tengeri szélenergia-ágazat számadatai
mellett, az ágazat iránti kereskedelmi érdeklődés egyre nő, amit a
nagy gyártó- és közművállalatok fokozódó részvétele bizonyít. Az
óceánenergia-ágazat jövőjéről és lehetőségeiről a
közelmúltban közzétett tanulmány további tanújelét adja annak, hogy az ágazat
ma már pontosabban tudja azonosítani szükségleteit és korlátait, és képes
lehetőségeket is felvázolni ezek megoldására. A magánszektor az utóbbi hét
évben több mint 600 millió eurót ruházott be a területbe, és ez az összeg
várhatóan tovább növekszik, feltéve, hogy kedvezőek lesznek a feltételek
az említett berendezések továbbfejlesztéséhez. 3. Meglévő támogatás A szél- és napenergia-ágazat közelmúltbeli
növekedése egyértelműen azt bizonyítja, hogy a megfelelő szakpolitikai
és finanszírozási keret létrehozását célzó összehangolt erőfeszítések
képesek biztosítani az iparág számára az eredményes tevékenységhez szükséges
ösztönzést. Nemzeti szinten a tagállamok törekedtek a
megújulóenergia-technológiák támogatási programok, valamint beruházás- és
kutatásfinanszírozás útján történő előmozdítására, de kifejezetten az
óceánenergiára irányuló célzott támogatást csak kevés tagállam nyújt. Az Európai Unió szintjén egy sor rendelkezés
segíti a megújulóenergia-technológiák fejlesztését. A szükséges szabályozási
keretet a megújuló energiáról szóló irányelv és a kibocsátáskereskedelmi
rendszer biztosítja. 2008 óta a stratégiai energiatechnológiai terv
(SET-terv)[13]
is eredményesen hozzájárult a karbonszegény energiatechnológiák továbbfejlesztésének
és alkalmazásának felgyorsításához. A transzeurópai energiaipari
infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló rendelet[14] az integrált tengeri
villamosenergia-hálózat prioritásként történő meghatározása révén
törekszik az infrastrukturális kihívások megoldására, valamint folyamatot hoz
létre azon kiválasztott infrastruktúra-projektek azonosítására és nyomon
követésére, amelyek később elsőbbségi szabályozási státuszt élveznek,
például gyorsított engedélyezési eljárás hatálya alá tartoznak, és pénzügyi
támogatásban részesülnek. Jelenleg azonban csak néhány projekt irányoz elő
tengeri hálózatokon alapuló megoldásokat. Az Unió az óceánenergia-technológiákat
segítő fellépésekhez is biztosít finanszírozást. Az Európai
Energiakutatási Szövetség (EERA) égisze alatt például közös program jött létre
az óceánenergia fejlesztésére. A tagállamok részvétele egy új, kifejezetten az
óceánenergiával foglalkozó nemzeti és regionális kutatási programokat
felölelő EKT-hálózat (ERA-NET) útján is ösztönzést kap. A hálózat
támogatja a kutatási tevékenységek koordinációját, ösztönzi a kutatásban való
nemzetközi részvételt, segít a prioritások meghatározásában és elősegíti a
méretgazdaságosság elérését az Unió szintjén. A NER-300 program első
fordulójában az óceánenergia-projektek összesen mintegy 60 millió EUR
támogatásban részesültek; így 2016-tól megkezdődhet a rendszerekhez
kapcsolódó demonstrációs tevékenység. Néhány projektet a strukturális alapokból
is támogattak. Az óceánenergia fejlesztésének fontosságát „Az atlanti térségre
vonatkozó tengerstratégia cselekvési terve” című közelmúltbeli bizottsági
közlemény[15]
is kiemelte, amely arra ösztönzi a nemzeti és regionális kormányzatokat, hogy
mérlegeljék: hogyan használhatnák fel az uniós strukturális és beruházási
alapokat, illetve a kutatási alapokat és az Európai Beruházási Bank pénzügyi
forrásait az ágazat fejlesztésének támogatására. Az Unió az 1980-as évek óta a kutatási
keretprogramokon és az „Intelligens energia – Európa” programon keresztül is
közel 90 millió eurós finanszírozást biztosított különféle projektekre. Az
Unió új kutatási és innovációs programja, a Horizont 2020 a fontos
társadalmi kihívásoknak, így többek között a tiszta energia és a tengerkutatás
problémájának megoldására törekszik. Ennélfogva ez a program ígéretes új
eszközt biztosít az óceánenergia-ágazat iparosítására, illetve ezen keresztül
számos új munkahely megteremtésére és a gazdasági növekedés ösztönzésére. 4. Fennmaradó kihívások Az óceánenergia-ágazat
kihívásainak egy része hasonló a tengeri szélenergia-ágazat kihívásaihoz.
Problémát jelentenek többek között a hálózati kapcsolódás nehézségei, az
ellátási lánc fejlesztése, valamint a kedvezőtlen időjárási
körülmények közötti üzemeltetés és karbantartás. Az
óceánenergia azonban most kritikus szakaszhoz érkezett. A feltörekvő
technológiák életciklusában mindig nehéz a prototípus-demonstrációról a
kereskedelmi értékesítésre való továbblépés. A jelenlegi gazdasági körülmények
között ez komoly kihívást jelent. Más megújuló energiákhoz hasonlóan az
óceánenergiának is egyértelmű, szilárd és támogató szakpolitikai keretre
van szüksége potenciáljának kibontakoztatásához és a tőke vonzásához. Az
érdekeltekkel folytatott konzultáció és a hatásvizsgálat alapján a Bizottság
megállapította, hogy rövid és középtávon a következő kérdésekre kell
figyelmet fordítani ahhoz, hogy az ágazat elérhesse a kívánatos nagyságrendet,
és költségeit tekintve versenyképes lehessen a többi villamosenergia-termelési formával
szemben: ·
Jelenleg magasak a technológiai költségek,
és nehéz finanszírozáshoz jutni. A már létező technológiák többségének még
bizonyítania kell megbízhatóságát és állóképességét a tengeri környezetben.
Emiatt az így termelt villamos energia költsége most még magas, azonban
csökkenni fog, ahogy a technológiák végighaladnak a tanulási görbe mentén. A
berendezések tengeren végzett demonstrációs tevékenysége költséges és
kockázatos, és a kkv-k gyakran nem rendelkeznek a prototípusaik szélesebb körű
gyakorlati megvalósításához szükséges erőforrásokkal. A jelenleg tesztelés
alatt álló technológiák sokszínűsége miatt a beruházási költségek
csökkentése időigényes. ·
A jövőben megtermelendő óceánenergia
tárolásához és az ellátási helyekre történő szállításához szükség lesz az
Unió átviteli hálózati infrastruktúrájának bővítésére és
megerősítésére úgy a tengeren, mint a szárazföldön, többek között
nemzetközi viszonylatban is. Noha a TEN-E-ről szóló közelmúltbeli
iránymutatások[16]
elősegíthetik a jövőbeni fejlődést, a gyors hálózati
kapcsolattal összefüggő aggályok továbbra is aktuálisak maradnak.
Foglalkozni kell olyan egyéb infrastrukturális kérdésekkel is, mint amilyen a
megfelelő kikötői létesítményekhez való hozzáférés, illetve a
telepítés és karbantartás céljára megfelelő speciális kialakítású
hajók hiánya. ·
A bonyolult engedélyezési és jóváhagyási
eljárások késleltethetik a projekteket és növelhetik azok költségeit. A
környezetvédelmi jogszabályok helyes alkalmazásával kapcsolatos bizonytalanság
miatt a jóváhagyási folyamatok még hosszabbra nyúlhatnak. Ezért az
óceánenergiával kapcsolatos megfontolásokat fontos beépíteni a nemzeti tengeri
területrendezési tervekbe. ·
Az óceánenergia-erőművek összes
környezeti hatása jelenleg még nem látható át teljesen. A környezeti hatások
tekintetében további kutatásokra és jobb információcserére lesz szükség az
óceánenergia-erőművek tengeri ökoszisztémákra gyakorolt esetleges
kedvezőtlen hatásainak felmérése és enyhítése érdekében. A tengervédelmi
stratégiáról szóló keretirányelv értelmében a megfelelő környezeti
állapot, illetve a vízügyi keretirányelv értelmében a megfelelő ökológiai
állapot biztosítása érdekében az egyéb emberi tevékenységekkel való kumulatív
hatásokat is értékelni kell. Az óceánenergia nemzeti tengeri területrendezési
tervekbe történő integrálása a tengerbiztonsági aggályok megválaszolása
miatt is fontos lépés. ·
A jelenlegi gazdasági környezetben számos
kormányzat nagymértékben – sőt néha visszamenőleges hatállyal –
csökkentette a megújulóenergia-technológiákhoz nyújtott beruházási és
jövedelemkiegészítő támogatásokat. Az ilyen fejlemények megrendíthetik
a beruházók bizalmát, és veszélyeztethetik az ágazat további fejlődését. A
stabil és a technológiák fejlesztési szakaszának megfelelő pénzügyi
támogatás hiánya miatt a projektek lassabban juthatnak el a nyereségességet
biztosító szintre. 5. Az óceánenergia cselekvési
terve A fent vázolt kihívások leküzdése
kulcsfontosságú az óceánenergia-ágazat jövőbeni fejlődéséhez, illetve
annak érdekében, hogy az ágazat nagy mennyiségű, karbonszegény villamos
energiával láthassa el Európát. Az EERA közös program, az óceánenergiára
irányuló ERA-NET és a Horizont 2020 a fennmaradó technikai problémák
rendezésének elősegítésével hozzá fog járulni a páneurópai
kutatás-fejlesztési együttműködés előnyeinek kihasználásához.
Mindamellett azon óceánenergia-technológiák számára, amelyek még nem jutottak
el a kereskedelmi szakaszba, igen fontos a szilárd és alacsony kockázatú
támogatási keret megléte, mivel az biztosítja a projektek pénzügyi támogatáshoz
jutását, és ezáltal lehetővé teszi a telepített kapacitás növelését. A
Bizottság nemrégiben útmutatót[17]
tett közzé a megújuló energiával összefüggő támogatási programokban bevált
gyakorlati módszerekről. Az útmutató egyfelől nagyobb súlyt kíván
helyezni a költséghatékonyság elvére, másfelől hangsúlyozza, hogy a
támogatási programoknak elő kell mozdítaniuk a technológiai innovációt. Az
útmutató tehát lehetővé teszi a kereskedelmi alkalmazási szakaszba
érkező projektek támogatását, és ezáltal igazolja az óceánenergiához
hasonló technológiák célzott támogatási keretének szükségességét. Ennek ellenére ezeknek és az egyéb nemzeti
szintű kezdeményezéseknek a kiegészítése érdekében további uniós
szintű célzott fellépésekre is szükség van, hogy megoldást lehessen
találni az óceánenergia-ágazat fent vázolt szűk keresztmetszeteire. Ez a
közlemény ezért egy két lépésből álló cselekvési tervet határoz meg, amely
– a lehető legnagyobb mértékben támaszkodva a már elvégzett munkára és
végrehajtott projektekre, például az ORECCA, a SI OCEAN és a SOWFIA
projektre – segíti ezt az ígéretes ipari ágazatot potenciáljának
kiteljesítésében. A hatásvizsgálat megállapításai alapján több költséghatékony
fellépést sikerült meghatározni. Ezek közül néhány kiválasztott fellépés képezi
majd a kezdeti felhívás tárgyát, amelyet a későbbiekben szükség esetén
további intézkedésekkel lehet kiegészíteni. E kétlépéses megközelítés
előnye, hogy alulról felfelé építkezve lehetővé teszi a
szereplők kritikus tömegének elérését és a problémák közös megoldásának
kialakítását, ami fokozza az érdekeltek felelős elkötelezettségét. 5.1. Az első cselekvési
szakasz (2014–2016) i. Óceánenergiai Fórum A megoldásra váró problémák egységes
értelmezése és a működőképes megoldások közös kidolgozása érdekében
létre kell hozni az érdekelteket műhelytalálkozó-sorozat keretében
tömörítő Óceánenergiai Fórumot. A fórum hozzájárul a kapacitásnöveléshez
és a kritikus tömeg eléréséhez, és az érdekeltek széles körének bevonásával
elősegíti az együttműködés megerősítését. A fórum ezenfelül
feltárja a más tengeri ágazatokkal – különösen a tengeri szélenergia-ágazattal
– az ellátási láncok, a hálózati kapcsolódás, az üzemeltetés, a karbantartás, a
logisztika és a területrendezés terén kialakítható szinergiákat. A megvitatott
témák függvényében adott esetben az érintett ágazatok képviselői is
meghívást kaphatnának a fórum munkájában való részvételre. A Bizottság a fórum
munkájának elősegítésében és koordinálásában fog szerepet játszani. A
fórum három tengely mentén végzi tevékenységét: a) Technológiákra és erőforrásokra
irányuló munkafolyamat Az óceánenergia-ágazat kereskedelmi
hasznosításához további technológiai előrelépésre, valamint a hálózati
kapcsolatok és más tengeri ellátásilánc-infrastruktúrák továbbfejlesztésére
lesz szükség. Kulcsfontosságú az óceánenergia hasznosítására
szolgáló berendezések megfizethetőségének, megbízhatóságának,
működőképességének és stabilitásának javítása[18]. Már született
bizonyos fokú konszenzus a technológiai kutatás prioritást élvező területeiről:
ilyen többek között a kikötőrendszerek javítása és az új anyagok
szükségessége. Együttműködési lehetőségeket lehet meghatározni az
erőforrások hatékonyabb felhasználása és a technológiák konvergenciájának
elősegítése érdekében is. A munkafolyamat keretében egyértelmű
ütemezést, illetve ezen belül alapvető technológiai mérföldköveket kell
meghatározni. A munkafolyamat során részletes értékelés készül
az óceáni energiaforrásokról és a tengeri infrastruktúrákról (például
kikötőkről és hajókról), mivel e területek fejlesztése
elősegítené az óceánenergia-hasznosításra szolgáló berendezések
kezelésének optimalizálását, ami költségcsökkentést eredményezne. A munkafolyamat továbbá a tengeri megújuló
energiaforrások energetikai rendszerbe történő integrációjának javítására
is törekedni fog. Az ágazatnak lehetősége nyílna arra, hogy megfogalmazza
szükségleteit olyan területeken, mint a hálózati technológiával összefüggő
kutatás-fejlesztés, az energiatermelés előrejelzése vagy a tárolási technológiák,
továbbá lehetősége fog nyílni e területek közös vizsgálatára. Ezután az
egyeztetések eredményeit el fogják juttatni az érdekelt szereplőknek,
például a szabályozó hatóságoknak, az átviteli rendszerek üzemeltetőinek,
valamint az érdekelt fórumoknak, ilyen például az északi-tengeri országok
tengeri szélerőmű-hálózati kezdeményezése. b) Igazgatási kérdésekre és finanszírozásra
irányuló munkafolyamat Sürgető kihívásként értékelték a hosszadalmas
engedélyezési és engedélyezési eljárások és a finanszírozáshoz jutás nehézsége
miatti hosszú átfutási időt. E munkafolyamat célja a tagállamok
óceánenergia-létesítményekkel összefüggő közigazgatási eljárásainak,
valamint az ilyen létesítmények hajózásra gyakorolt esetleges hatásainak
vizsgálata. Ezeket az igazgatási és biztonsági kérdéseket a tagállami hatóságok
és az ágazat közötti együttműködés keretében, a munkaértekezlet során kell
áttekinteni, hogy az egyes szereplők által leküzdendő kihívásokat és
azok kezelési módját illetően közös álláspontra lehessen jutni. A viták
során összegyűjtött információkat felhasználják az esettanulmányokkal
kiegészített bevált gyakorlatok katalógusának összeállításához. Meg kell vizsgálni a finanszírozással kapcsolatos
szempontokat is. A technológiák újszerűsége és összetettsége miatt a
beruházók nem feltétlenül látják át az ágazat kínálta lehetőségeket. A
munkafolyamat során egyeztetni kell a nemzeti hatóságok, a fejlesztési bankok,
a magánfinanszírozók és a projektfejlesztők között arról, milyen
eszközökkel lehetne legjobban ösztönözni a szükséges beruházást. Értékelni kell
a különböző kockázatmegosztási rendszerek – például a puha kölcsönök, a
társberuházás és az állami garancia – megfelelőségét is. Különös hangsúlyt
kell fektetni az uniós kutatási és innovációs programok – például a
Horizont 2020 program, a NER 300 program és az Európai
Beruházási Bank megújulóenergia-finanszírozási programja – kínálta támogatási
lehetőségekre. c) Környezeti kérdésekre irányuló munkafolyamat A környezeti hatásvizsgálat kulcsfontosságú e
feltörekvő ágazat fenntartható fejlődésének biztosításához. A
környezeti alapadatok összegyűjtése azonban az egyedi projektek
nagyságrendjéhez képest jelentős terhet ró az egyes
projektfejlesztőkre. Ez a munkafolyamat ösztönözni kívánja az összefogást
a meglévő és tervezett létesítmények környezeti hatásának nyomon követése,
valamint az óceánenergia által a tengeri környezetre gyakorolt hatás enyhítését
célzó innovatív módszerek feltárása terén. A környezeti hatásokra vonatkozó és
nyomonkövetési adatokat a vízügyi keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról
szóló keretirányelv rendelkezései értelmében rutinszerűen továbbítani kell
a nemzeti hatóságoknak. Az uniós jogszabályok máris átfogó keretet
biztosítanak a természetvédelem, a környezeti hatásvizsgálat és a megújuló
energiák terén, amit a Bizottság tengeri területrendezésről szóló
irányelvre vonatkozó javaslata is kiegészít. Ennek a munkafolyamatnak azonban
értékelnie kell, hogy az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv, a
megújuló energiáról szóló irányelv 13. cikke és az esetleges jövőbeni
tengeri területrendezésről szóló irányelv mellett szükség van-e a
szélenergia terén kidolgozotthoz hasonló ágazatspecifikus végrehajtási
iránymutatásokra. ii. Az óceánenergia
stratégiai ütemterve Az Óceánenergiai Fórum elért eredményei alapján
stratégiai ütemterv megalkotására kerül sor, amely egyértelmű célokat
határoz meg az ágazat ipari fejlesztése tekintetében, és előírja azok
elérésének időbeni ütemezését. A technológiai prioritások megállapítása
során az ütemterv figyelembe veszi a „Technológiák és innováció az
energiaiparban” című közleményben[19]
megfogalmazott alapvető elveket és fejlesztéseket, és az integrált
útitervbe beépülve hozzájárul annak megvalósításához.[20] Az ütemtervet az
ágazat, a tagállamok, az érdekelt regionális hatóságok, nem kormányzati
szervezetek és egyéb érdekeltek közösen, strukturált és részvételen alapuló
folyamat keretében dolgozzák ki a fentiek szerint. Az ütemterv egybefogja az
ágazat fejlődése szempontjából fontos összes terület eredményeit, és
megegyezésen alapuló cselekvési tervet készít az óceánenergia-ágazat ipari
hasznosítás irányába történő elmozdulásának elősegítése érdekében. 5.2. A második cselekvési szakasz
(2017–2020) iii. Az európai ipari kezdeményezés Az Óceánenergiai Fórum elért eredményei alapján
sor kerülhet egy európai ipari kezdeményezés kidolgozására. A SET-terv
keretében már több ilyen kezdeményezést létrehoztak. Az európai ipari
kezdeményezések olyan köz-magán társulások, amelyek keretében az ágazat, a
kutatók, a tagállamok és a Bizottság közösen törekszenek egyértelmű és
közös célkitűzések meghatározására és egy adott időkereten belüli megvalósítására.
E kezdeményezések fokozhatják az innovatív kutatás-fejlesztés eredményességét,
és platformot biztosítanak a beruházási kockázatok megosztásához. A
szélenergiával kapcsolatos európai ipari kezdeményezés például máris
hozzájárult a szélenergiához kapcsolódó uniós kutatás-fejlesztési munkához, és
ösztönözte a vonatkozó uniós és nemzeti forrásoknak a meghatározott
prioritásokra történő összehangolt összpontosítását. Ahhoz azonban, hogy a létrehozott európai
ipari kezdeményezés életképes legyen, az ágazati érdekelteknek először
egyértelmű ágazatfejlesztési stratégiát kell kialakítaniuk, és jól
szervezetten kell törekedniük a kezdeményezés célkitűzéseinek
megvalósítására. A kezdeményezés a Bizottság, a tagállamok, az iparág és a
kutatószervezetek részvételén alapuló közös folyamat eredményeképpen jönne
létre. Az együttműködés pontos formáját azonban egy későbbi
szakaszban kell majd meghatározni, mivel a „Technológiák és innováció az
energiaiparban” című közlemény szerint elképzelhető, hogy a SET-terv
keretében jelenleg alkalmazott konstrukció a jövőben változni fog.[21] Mivel az óceánenergia-technológiák még korai
fejlődési szakaszban vannak, a nagyléptékű köz-magán társulások
létrehozása eredményes eszközt jelenthet a kockázatmegosztásra és a
magánberuházás ösztönzésére. Amint a hatásvizsgálat kifejti, az európai ipari
kezdeményezés – vagy más megfelelő köz-magán társulási forma – létrehozása
valószínűleg fontos ugródeszkát jelent majd az ipari alkalmazás
kiteljesítése felé vezető folyamatban, mivel elősegítené az
érdekeltek közötti együttműködés formális keretek közötti megszervezését,
a finanszírozáshoz való hozzájutást, valamint az e közleményben bejelentett
stratégiai ütemterv végrehajtását. iv. A vonatkozó jogszabályok végrehajtására
vonatkozó ágazatspecifikus iránymutatások Az igazgatási kérdésekre és finanszírozásra,
illetve a környezeti kérdésekre irányuló munkafolyamat során gyűjtött
tapasztalatok alapján iránymutatásokat lehetne kidolgozni az
élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv, valamint a megújuló energiáról
szóló irányelv 13. cikke végrehajtásának összehangolása és támogatása,
továbbá a tengeri területrendezési folyamat segítése érdekében. Ezen
iránymutatások célja a bizonytalanság csökkentése a releváns projektek
engedélyezésére vonatkozó egyértelműbb és konkrétabb útmutatás biztosítása
révén, és ezáltal a közhatóságokra és a projektfejlesztőkre nehezedő
teher enyhítése. 6. Az elért eredmények
értékelése Fontos, hogy miután a fenti fellépések
végrehajtása megkezdődött és szilárd alapokra került, nyomon kell követni
az óceánenergia-ágazat által a stratégiai energiatechnológiai potenciáljának
kiteljesítése terén elért eredményeket. Ezt többek között a telepített
kapacitás és a termelt energiamennyiség mérése, a tervezett és megvalósított
projektek száma, a beruházás szintje, a beruházási költségek csökkenésének
mértéke, illetve az együttműködésen alapuló vállalkozások száma alapján lehet
megtenni. Szintén fontos annak értékelése, hogy az ágazat milyen mértékben
járul hozzá az Unió szélesebb körű foglalkoztatási, növekedési és
fenntarthatósági célkitűzéseihez. A Bizottság 2017-ben elvégzi az elért
eredmények kezdeti felmérését, legkésőbb 2020-ig pedig az
óceánenergia-ágazat fejlettségi szintjének átfogóbb értékelését. A
felülvizsgálati folyamat során figyelembe kell venni ezt az értékelést,
valamint az Unió megújuló energiák fejlesztésére irányuló általános
politikájának és energiatechnológia-politikájának további fejleményeit. 7. Következtetés Az Unió 2020 utáni energia- és
éghajlat-változási politikájának kialakítása során érdemes kitartó, közös
munkával megvizsgálni, hogyan lehetne enyhíteni az éghajlatváltozás hatásait,
illetve diverzifikálni Európa megújulóenergiaforrás-portfólióját. A
karbonszegény technológiák terén megvalósítandó innováció támogatása
hozzájárulhat e kihívások megoldásához. Minden követ meg kell mozgatni ennek
érdekében. Eljött az ideje, hogy a tagállamok, az ágazat és a Bizottság
együttműködjenek az óceánenergia-ágazat fejlődésének felgyorsítása és
az óceánenergiában rejlő potenciál kiaknázása érdekében. E közlemény ezért
cselekvési tervet határoz meg, amely irányt mutat az óceánenergia-ágazat
további fejlődése számára. E cselekvési tervnek a 2014–2017 közötti
időszakban történő végrehajtása minden bizonnyal elősegíti majd
az ágazat ipari szintre emelkedését, hogy költséghatékony, alacsony
szén-dioxid-kibocsátással járó villamos energiát, valamint új munkahelyeket és
növekedést biztosíthasson az uniós gazdaság számára. A közös célok elérése leginkább koordinált és
inkluzív megközelítés alkalmazásával lehetséges. Noha napjainkban az
óceánenergia-ágazat még viszonylag kis méretű, volumenét meg lehetne
növelni olyan szintre, hogy hozzájárulhasson az Unión belüli gazdasági
növekedéshez és munkahelyteremtéshez. Ha ma megteremtődnének a
megfelelő feltételek, az ágazat előmozdíthatná az üvegházhatású gázok
kibocsátásának 2050-ig történő csökkentésével kapcsolatos uniós
célkitűzések elérését is. Amennyiben ez a feltörekvő ágazat a fent
vázolt intézkedések révén megkapná a szükséges szakpolitikai lendületet, az
óceánenergia közép-, illetve hosszú távon elérhetné a szükséges kritikus
tömeget ahhoz, hogy megkezdődhessen kereskedelmi hasznosítása, és újabb
európai ipari sikertörténetté válhasson. 8. 1. melléklet: A
javasolt intézkedések összefoglalása Elérendő eredmények || Ütemterv 1. szakasz Az ágazatot és más érdekelteket tömörítő Óceánenergiai Fórum létrehozása · Technológiákra és erőforrásokra irányuló munkafolyamat · Igazgatási kérdésekre és finanszírozásra irányuló munkafolyamat · Környezeti kérdésekre irányuló munkafolyamat || 2014–2016 2014–2016 2014–2016 Stratégiai ütemterv kidolgozása || 2016 2. szakasz Egy európai ipari kezdeményezés esetleges létrehozása || 2017–2020 A vonatkozó jogszabályok végrehajtását, valamint a tengeri területrendezést segítő iránymutatások esetleges kidolgozása || 2017–2020 [1] Az óceánenergia számos formában aknázható ki. A
hullámenergia a hullámok magasságának, sebességének és hosszának, valamint a
víz sűrűségének függvénye. Az árapály-energia a víz keskeny
csatornákban történő áramlásából képződik, míg az apály-dagály
technológiák (azaz árapályerőművek) a gáttal leválasztott torkolatokba
vagy öblökbe zúduló és onnan visszaáramló víztömeg felszíni magasságának
különbségéből nyernek energiát. Óceánenergiát elő lehet állítani a
felszíni és felszín alatti víz hőmérséklet-különbségéből is, míg az
ozmotikus energia a sós víz és az édesvíz szalinitása (sótartalma) közötti
különbségen alapul. [2] COM(2008), 2008.11.13. [3] COM(2010) 2020, 2010.3.3. [4] COM(2007) 575, 2007.10.10. [5] COM(2012) 494, 2012.9.13. [6] COM(2013) 253, 2013.5.2. [7] COM(2013) 279, 2013.5.13. [8] Carbon Trust (2011), Marine Renewables Green Growth
Paper (Tengeri megújuló energiaforrások – Zöld növekedés). [9] Renewable UK (2013), Wave and Tidal Energy in the UK (Hullám-
és árapály-energia az Egyesült Királyságban): http://www.renewableuk.com/en/publications/reports.cfm/wave-and-tidal-energy-in-the-uk-2013. [10] A francia szenátus tengerügyi jelentése (2012): http://www.senat.fr/rap/r11-674/r11-6741.pdf. [11] European Wind Energy Association (2013), Wind in power:
2012 European statistics (2012. évi európai szélenergia-statisztikák). [12] Az 1966 óta működő La Rance apály-dagály
rendszer beszámításával a jelenlegi telepített kapacitás 250 MW-ra
emelkedik. Az apály-dagály rendszerek érett technológiát képviselnek, azonban a
megfelelő helyszínek hiánya és a magas környezeti hatás miatt alkalmazási
körük meglehetősen korlátozott. [13] COM(2009) 519, 2009.10.7. [14] 347/2013/EU rendelet, 2013.4.25. [15] COM(2013) 279, 2013.5.13. [16] 347/2013/EU rendelet, 2013.4.25. [17] SWD (2013) 439 final, 2013.11.5. [18] Az ORECCA ütemterv (2012) összeállítása. [19] COM(2013) 253 [20] A COM(2013) 253 közleményben javasolt végrehajtási
intézkedés. [21] COM(2013) 253, 2013.5.2.