28.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/13

1.

üdvözli az Európai Bizottság Európa hagyományos szakértelmének kiaknázása: a földrajzi jelzések európai uniós oltalmának nem mezőgazdasági termékekre való esetleges kiterjesztése című zöld könyvével elindított konzultációt, és emlékeztet arra, hogy az EUSZ 3. cikke a belső piac továbbfejlesztésének egyik követendő célkitűzéseként határozza meg az európai kulturális örökség megőrzését és további gyarapítását, hogy az EUMSZ 118. cikke biztosítja a szellemi tulajdonjogok Unión belüli egységes oltalmát a belső piac keretén belül, végül hogy az EUMSZ 169. cikke garantálja a fogyasztói jogok védelmét (a fogyasztók tájékozódáshoz való jogának előmozdítását is ideértve);

2.

elismeri, hogy az európai társadalmi és kulturális örökség védelme kiterjed a különféle uniós régiókban történelmileg jelen lévő kézműipari és ipari szakértelem érvényre juttatására, valamint hogy a kézműipari és ipari termékekre vonatkozó helyes tájékoztatás hozzájárulhat a fogyasztói jogok védelmének biztosításához;

3.

megjegyzi, hogy az európai régiók rendkívül gazdagok a hagyományos előállítás ismeretén alapuló nem mezőgazdasági termékekben (amelyeket gyakran a kis- és mikrovállalkozások tartanak életben), valamint hogy e termékek megfelelő előtérbe helyezése és védelme hozzájárulhat az EU helyi és regionális fejlődéséhez, mindenekelőtt gazdasági és társadalmi szempontból, valamint megfékezheti a hamisítás és az utánzás elítélendő jelenségét is;

4.

elismeri, hogy elengedhetetlen a földrajzi jelzések oltalmára vonatkozó normák tiszteletben tartásának biztosítása a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodáson (TRIPS-megállapodáson) belül, amely megállapodás a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) valamennyi tagállamában érvényes;

5.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy figyelmesen hallgassa meg és vonja be a konzultáció során kapott válaszok elemzését követő folyamatba, tekintettel az RB-nek a helyi és regionális önkormányzatok intézményi képviselőjeként betöltött központi szerepére, valamint arra, hogy a földrajzi jelzések természetüknél fogva regionális és helyi jellegűek;

6.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bírósága megerősítette, hogy a földrajzi jelzés szellemitulajdon-jognak minősül (1), és hogy a földrajzi jelzések oltalmát szolgáló rendszer az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ebből fakadóan szükségesnek tartja, hogy a tagállamokban jelenleg nem harmonizált rendszereket összehangolják, egy egységes uniós szintű rendszert hozva létre (2);

7.

emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági termékekre vonatkozó, meglévő földrajzi jelzésekkel kapcsolatos tapasztalatokat megfelelő módon figyelembe kell venni az ilyen jelzéseknek a nem mezőgazdasági termékekre való kiterjesztéséről folytatott tárgyalások során;

8.

megjegyzi, hogy a nem mezőgazdasági termékekre vonatkozó földrajzi jelzések megerősített és harmonizált oltalma hozzájárulhat a belső piac megerősítéséhez, a különböző közvetlen (a foglalkoztatás előmozdításához és megőrzéséhez támogatást nyújtó alapokhoz való hozzáférés lehetőségének javítása a gazdaságilag sérülékeny térségekben) és közvetett (például az idegenforgalom lehetséges fejlődése) kedvező hatásoknak köszönhetően, amelyeket már az Európai Bizottság zöld könyve is nevesít;

9.

úgy véli, hogy a földrajzi jelzések nem mezőgazdasági termékekre való kiterjesztése kedvezően érintené a fogyasztókat, akiket eggyel több eszköz segítene a tudatos fogyasztás jegyében hozott döntéseik meghozatalában (a piacokon lévő termékek széles választéka ellenére), mivel így jobban fel tudnák mérni a termékek valódiságát, eredetiségét és minőségét;

10.

hangsúlyozza, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseinek harmonizált uniós szintű oltalma potenciálisan kedvező hatást gyakorolna az EU harmadik országokkal fenntartott kapcsolataira. Az egységes álláspont ugyanis erősítené az EU-t a kereskedelmi megállapodások tárgyalásai során vagy a saját termékeinek idegen piacokon való védelmét szolgáló intézkedéseiben;

11.

egyetért azzal a véleménnyel, hogy a nem mezőgazdasági termékekre vonatkozó földrajzi jelzések oltalma hozzájárulhat az európai helyi és regionális kulturális és művészeti örökség védelméhez, és javasolja annak a lehetőségnek a megfontolását, hogy építsék be a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának elemeit az esetleges feltételrendszerekbe, hogy ily módon erősítsék e termékek azon képességét, hogy társadalmi tőkét teremtsenek az előállítási területeken;

12.

reméli, hogy létre lehet hozni a nem mezőgazdasági termékekre vonatkozó földrajzi jelzések oltalmának a mezőgazdasági termékekhez képest egyszerűbb rendszerét, utóbbi ugyanis az oltalom sorozatos kibővítésével olyan jelentős számú földrajzi védelmi kategóriát tartalmaz jelenleg, hogy adott esetben felmerülhet a fogyasztó összezavarásának kockázata;

13.

reméli, hogy a nem mezőgazdasági termékekre vonatkozó földrajzi oltalom címkéi egyszerűek és könnyen felismerhetőek lesznek, valamint hogy feliratozásuk a származási ország nyelvén és/vagy angolul történik majd;

14.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseihez hasonlóan egy, a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseinek oltalmára irányuló új rendszernek lehetővé kellene tennie az egyértelműen egy meghatározott helységhez kapcsolódó nem földrajzi nevek oltalmát, tiszteletben tartva az oltalom alóli kivételeket, amelyek már a TRIPS-megállapodásban is szerepelnek;

15.

rámutat, hogy egy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseinek oltalmára vonatkozó átfogó megközelítés lényegesen kedvezőbb lenne az ágazati megközelítésnél, mivel a vállalatok, a nemzeti hatóságok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok minden bizonnyal egyszerűbben tudnák kezelni az olyan szabályok összességét, amelyek az összes termékkategóriára azonosak;

16.

hangsúlyozza, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéséhez két (és nem több), az adott területhez kapcsolódó külön szintről kellene gondoskodni, melyek az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) (erősebb kapcsolat) és az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) (gyengébb kapcsolat) ellátott termékek közötti megkülönböztetésnek felelnek meg a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseinek esetében;

17.

azt szeretné, ha az esetleges termékleírások (amelyekre meghatározó szerep hárul egy földrajzi jelzés lajstromozásával kapcsolatban) információkat tartalmaznának a felhasznált nyersanyagokról, magukban foglalnák a termelési folyamat leírását, rámutatnának a termék és az adott terület közötti kapcsolatra és a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának esetleges elemeire (melyek garantálják az adott terület iránti elkötelezettséget);

18.

rámutat arra, hogy azoknak a kritériumoknak, amelyeknek a termelőknek meg kell felelniük ahhoz, hogy megszerezzék a földrajzi jelzést, nem szabad gátolniuk az esetleges termékinnovációkat és a termelési folyamat hatékonyságának javítását;

19.

emlékeztet arra, hogy a földrajzi jelzések egyik célkitűzése az, hogy minőségi garanciát jelentsenek a fogyasztók számára, és ennélfogva – bár úgy véli, hogy egységes minőségi referenciakeretet nem lehet meghatározni – célszerűnek tartana olyan intézkedéseket, amelyek a termékleírások tiszteletben tartásának ellenőrzésére irányulnak az egész termelési folyamat során. Ezeket az ellenőrzési intézkedéseket a regionális önkormányzatok (vagy köz-magán partnerségek, például bizonyos kereskedelmi kamarák) foganatosíthatnák;

20.

úgy véli, hogy egy, a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzésének oltalmára irányuló egységes uniós szintű rendszer létrehozása előnyösebb az egyes nemzeti jogszabályok harmonizálását tartalmazó megoldásnál, mivel igazságosabb, és az egész EU-ban közös időkereteket garantál;

21.

azt javasolja, hogy azon tagállamok számára, amelyekben már érvényben van egy a mezőgazdasági termékek földrajzi jelzésének védelmére szolgáló rendszer, irányozzanak elő egy rövid időszakot (például 2020-ig), amelyben átmeneti intézkedésekkel dolgoznának, és amely a két rendszer párhuzamos működésére támaszkodna, majd térjenek át véglegesen egy egységes uniós mechanizmusra;

22.

úgy véli, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzésének lajstromozására vonatkozó eljárást kötelezővé kell tenni, és hogy ennek egy két szakaszból álló rendszeren kellene alapulnia (a mezőgazdasági termékek földrajzi jelzésével kapcsolatos jelenlegi gyakorlathoz hasonlóan). A helyi sajátosságok ellenőrzésének tekintetében a regionális szint, az egész EU számára közös kritériumok ellenőrzésével kapcsolatban pedig az európai szint jutna szerephez;

23.

kiemeli, hogy a földrajzi jelzések lajstromozási eljárását a törvény által garantált, meghatározott, maximális időkereten belül kellene elvégezni, elkerülendő, hogy azok a közigazgatási szervek, amelyek hanyagul működnek, lelassítsák az eljárást, károkat okozva a termelőknek;

24.

fontosnak tartja, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseinek lajstromozása iránti kérelem benyújtására elsősorban a termelők, szövetségeik és a kereskedelmi kamarák legyenek jogosultak, de ésszerűnek gondolja, hogy meghatározott és kellően indokolt esetekben a rendelkezések egyetlen termelő, egy helyi vagy regionális önkormányzat vagy egy fogyasztói egyesület számára is lehetővé tegyék ezt. Ugyanezeknek a lajstromozási kérelem benyújtására jogosult kategóriáknak arra is jogot kellene kapniuk, hogy kifogásolási eljárást indíthassanak;

25.

rámutat arra, hogy mivel az államháztartások helyzete jelenleg a figyelem középpontjában áll, hozzájárulást lehetne kérni a termelőktől a földrajzi jelzés elnyeréséért cserébe, feltéve, hogy egyszeri hozzájárulásról van szó, amely méltányos az egyéb költségekhez viszonyítva, és az egész EU-ban egyformán alkalmazzák;

26.

azt szeretné, ha a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzései számára biztosított oltalom szintje megegyezne a TRIPS-megállapodás 23. cikkében a borok és a szeszes italok tekintetében biztosított szinttel, mivel ez megfelelően védené a termelők jogait;

27.

azt javasolja, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseire vonatkozó jogok tiszteletben tartásának nyomonkövetési rendszere köz- vagy vegyes (köz- és magán) rendszer legyen, de a helyi és regionális önkormányzatok hatásköreit mindkét esetben emeljék ki, hiszen közvetlen kapcsolatuk van a hozzájuk tartozó területtel;

28.

tudatában van annak, hogy egy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseire vonatkozó rendszer esetleges sikere bizonyos mértékig növelheti a konkurens termelők általi hamisítás vagy másolás kockázatát. Ezért gyors védelmi eljárásokról kell gondoskodni, melyek képesek haladéktalanul felderíteni és kizárni a hamisított vagy másolt termékeket;

29.

azt javasolja, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzése ne legyen korlátozott időtartamú, úgy véli azonban, hogy az oltalom törlését feltétlenül lehetővé kellene tenni, mégpedig azonos feltételekkel, mint a mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseinek esetében;

30.

véleménye szerint a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzései és a védjegyek közötti esetleges ütközéseket ugyanúgy kellene szabályozni, mint a mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseire vonatkozó konfliktusokat;

31.

végül hangsúlyozza, hogy az RB álláspontja – tekintettel a regionális és helyi politika terén meglevő jelentős kompetenciájára – erősíti és továbbfejleszti azt az ajánlást, amely a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseinek oltalmára vonatkozó uniós rendszer kialakítására irányul, ezért azt kéri, hogy az Európai Bizottság terjesszen elő ilyen értelmű jogalkotási javaslatot.